Lehet, hogy az ellenfelem nő, és ezért nincs sok ész a fejében, viszont a harchoz meg volt a maga tudása, gondolkodása. Főleg, ahhoz képest, hogy alig éreztem a lélekerejét, mégis képes volt a hierrom megropogtatására. A szimpla csont technikám elől elmenekült, és mivel a visszakezes ütésemet annyira elterveztem, s annyira bennem volt a mozdulat, hogy az is csupán a levegőt hasította. Bosszantóan jó reflexe volt vagy talán csupán mázlista lehetett? Azt nem tudtam, viszont minél hamarabb meg akartam szabadulni tőle, ezért egy ceroval igyekeztem megajándékozni. Ahogy az energia sugár felé közeledett hirtelen egy erős lélekenergia kisugárzást éreztem felőle. Először az futott át az agyamon, hogy talán egy eltitkolt segítsége érkezett, ezért a hegyes ujj technikának igencsak ott volt a helye a cero után. Viszont kénytelen voltam tapasztalni, hogy se nem taroltam le a cerommal, se nem érkezett senkije, hanem ő maga engedte ki az erejét. Erre akkor jöttem rá, mikor megjelent előttem, hogy rám támadjon. Nem tudtam pontosan mekkora az ereje, viszont az éreztem, hogy az enyéménél nagyobb, s talán Eliana szintjéhez hasonlíthattam.
Háromszor támadt, s mind háromszor egy-egy ökölcsapással megszüntettem a veszélyt, bár minden ütésem után kellemetlenül fedeztem fel, hogy ezek bizony nem ők voltak, hanem csupán valami másolatai. Bosszantó volt, hogy ilyen aljas trükkökkel él ellenem, bár az is igaz, hogyha férfi arrancar lenne, s más ellen használná ezt a cselt, akkor szimpátiát ébresztene bennem. Viszont se nem volt arrancar, se nem volt férfi, egy aljas shinigami nő szórakozott velem, aki nem mellesleg személyemre nézve veszélyesen erős lehetett. Ezt bizonyítván ameddig én azokkal a másokkal voltam elfoglalva a hátamba került, s alig, hogy befejeztem az utolsó ütést, a hátamat a lapockám alatt felhasította. Nem volt mély vágás, de attól még nem mondanám, hogy kellemes volt, főleg az, hogy egyetlen egy vágással vágta át a hierromat is. Már fordultam is hátra, hogy egy bal horoggal igazítsam helyre a nő fejét, hogy felfogja, hogy ki is az ellenfele. Viszont csupán az ütés indításáig jutottam el, mert közben a vállamra tette a kezét, és valami aljas, de szerencsére nem igazán erős kidout szórt rám. Bár az ereje ennek a technikának nem volt akkora, hogy hierromat átüsse, viszont azt el kell ismernem, hogy eléggé megtépázott külsőt kölcsönzött nekem, arról nem is beszélve, hogy a robbanásszerű technika lökő ereje, mivel teljesen váratlanul ért, kibillentett az egyensúlyomból, s megindultam egyenest lefelé a Tokyo toronyhoz közel lévő házak egyikének a tetejére.
Zuhanás közben egyetlen egy gondolat, hogy kezdem nem szeretni, hogyha kirobbanó meglepetésekben van részem. >.> Ezt az érzést még Kaminari Taka elleni utóbbi harcom ültette el bennem, mikor egy gyár épülete robbant alánk. Ezt az érzést a nő technikája, amit utóbb alkalmazott rajtam egyáltalán nem akarta megszüntetni, sőt erősítette csak. A technikájának következménye, nem csak az egyensúlyvesztésem volt, hanem a jobb vállam felett az egyenruhám, a hónaljtáskának vállszíjával együtt elhamvadt, a bőröm, enyhén megperzselődött, valamint a kabát és az ing ujja egy része még megégett, ahogy az égési rész a hátam felé is kiterjedt. Szerencsémre a pisztolytáska többi része, szíja még rajtam tartották a zanpakutoumat, viszont az egyenruhám rongálódása miatt láthatóvá vált a holléte.
Talán a becsapódás, talán csupán az amúgy is sokszor önveszélyes ötleteim melegágyaként működő agyam egyszerű szüleményeként, de megszületett egy terv, hogy hogyan szabaduljak meg a nőtől. Mivel az eddigi tapasztalásom azt bizonyítja, hogy hajlamos az aljas húzásokra, ezért régebbi, ösztönibb taktikához folyamodtam, amit legutóbb akkor alkalmaztam, mikor a zanpakutoumat újra alkottam. Az előtt viszont csupán hollowként használtam önmagam élő csaliként. Ahogy megérkeztem kezeimet remegve oldalra táram, így teljesen biztos célpontként felajánlva mellkasomat. Viszont hogyha van csali, akkor van horog is, a horgom most az Abrazadera technikám volt, amit akkor vetettem be, amikor már elkerülhetetlenül közel ért hozzám, ami akár azt is jelenthette, hogy a kardját belém állította, én máris alkalmaztam a technikát. Hogyha nem is sikerült semelyik testrészét kilapítanom vele, biztosra vettem, hogy legalább olyan gyönyörű légzés zavara támadt, mint amilyen Desmond-espda fraccion nőjének. Ezt kihasználva igyekeztem egy újabb közelharci technikám sikerre vételét. Széles vigyorral löktem magam fel a földről, s indultam neki a nőnek, hogy a Soukotsu technika segítségével a két öklömet a mellkasába és hasába üssem.
A második technika sikerességétől függetlenül hátrább sonidoztam, és megszabadultam a kabátomból megmaradt rongytól, valamint az ingem jobb ujjától. Azzal, hogy a kabátomat levetettem láthatóvá tettem a mind kettő fegyveremet, Behemothot, a bara helyettesítő eszközömet a bal hónalj táskában, és a zanpakutomat a jobb hónalj táskában. Bár ez utóbbi, csupán esetlenül lógott a rendes helye alatt, de ez engem nem zavart. Mind eközben igyekeztem nem szem elől téveszteni a nőt.