Nagyon boldog voltam, mindenki örömét lelte szinkronbukfencező mutatványunkban, még Shishi-chan is annyira boldogságos volt, egyből miniszökőkútként tört elő belőle minden, ami csak kikívánkozott, szerencsére, első körben kimaradt a sűreje, és már csak vállamra borulva adta ki magából a komolyabb elemeket, például a cukin előhuppanó kis rókát. Szörráng hangeffekt kicsit megzavarta lelkivilágomat, ami egy az egyben ki is akart ugrani belőlem, viszonozva Shishi-chan arconköpős akcióját, de nagyokat nyelve, rókásat dúdolgatva igyekeztem nem észrevenni az észrevehetetlent, hogy éppen pontosan most is rókalesen vagyok, ahogy azt korábban nagyon is beajánlgattam, bár most már inkább ne tettem volna.
Azért mégiscsak túltettük magunkat a dolgon, és ahogy Shishi-chant ázott kismacskaként horgászta ki Hana-chan valamiféle anyamacskaszerepi cserélődés miatt, én is távozóra fogtam, és kis nehézségek árán végül is valahogy kipottyantam a nyusziúsztatóból a szárazra. ^.^ De persze, semminek sem lehetett sokáig örülni, pedig hát mennyire, de jól haladt már a pizsiparti, hát túl voltunk rókalesen, meg még szinkronszökőkutaztunk is, és izéke, szóval még mindig nagyon sok mindent nem csináltunk, de azért, mégsem álltunk úgy, hogy máris leakarjanak kapcsolni bennünket a rendőrbácsik, mert nem is voltunk hangosak se, meg nem is csináltunk semmi rosszat, tényleg.
Szerencsére Hana-chan nagyon benne volt a rejtőzködésben, és míg… hát izééke, még mindig nem igazságosan tudtam, hogy is hívhatják a két hőst, akik önként áldozták fel magukat, Shishi-chant azonnal és sürögve elvontathassuk a láthatárról, remek alkalmat adva nekem kihasználjam kicsi sárga targoncás tehetségemet, szóval hogy végül is olyan megmenekülősfélét zavarhattunk be gyorsan a susnyásba, és hát ottan tartottam, hogy nagy erőkkel tartottam felfelé Shishi-chan kezét, ne nagyon kocogjon a feje, mert megint úgy döntött, hogy nagyon nem akar magánál lenni, pedig szerintem igazán jó volt az a hűsítőbukfenekzés, csak úgy a mellékes áradat nem, ami beterített, de a lényeg az volt, túléltük, megvagyunk, és talán még úgy is tűnt, hogy megleszünk, mert hogy hát szerintem azért eléggé jól elfedeztük magunkat a menedékünkben, és most már csak nem volt hátra más, mint egy kicsike sutyorgás a kompániának: - Nyúlcipő! *w*

Hana-channak igazán remek ötlete volt, hogyan is szórhatnánk továbbra is széjjelfelé a világban a szerelmet, és hát mennyire de jó is lett volna, szóval hogy nekem nagyon tetszett volna, csak hát ha már így ennyire de semmi esélyünk sem volt rá, megeshessen a nagy eset, amit más esetekben jó lenne kiküszöbölni, és erre nagyon is jó lenne egy hordozható miniszerelemágyú, olyan kötelező viselet, csak úgy a biztonság kedvéért mindenkorra, szóval na, igazán csudiklassz lenne, de hát most még nincs, és majd kell a pénz arra is, de édességre is, mert már az is kevés van, pedig hát betáraztam, igazán mindig szoktam, de mégiscsak fogy, és még olyan hősös kártyás cukorkát is kell vennem, mert az is tetszik, és akarom, hogy sok kártyám legyen, és sokat tudjunk játszani Kacsával. *w*
A babakocsijában fetrengő Shishi-chan időközben valami rókacsalogató mondókába kezdett, bár nem értettem egy szavát is, aranyosnak találtam, de nem értettem, minek a kántálás, mert nagyon is köztudomány, hogy a róka-móka addig nem dugja ki egyetlen kicsi bajsza szálát sem a lakásából, míg mindenki nagyon csendesben nem van, meg például a pók is csak akkor rakja le a kiskölykeit a sarokba, amikor csend van, úgyhogy nálam mindig mindenütt nagy a hangzavar, hogy még inkább be se költözzenek a pókok, nemhogy  nagyon lerakja a kicsijeit is, mert igazából még a nagyon mini pókoktól, amik megsúgják, hogy milyen színű lesz a szerelmes kisnyuszipárom haja, bár én még nem láttam olyan Nobu-chan lila pókicát, de akkor is Bubu-chant szeretem, de szóval nem tudom, pontosan, mit is akartam, aztán Hana-chan javaslata meg el is telelte befagyott gondolataimat, és belepottyantam egy másik hálóba.
- Szerintem Shishi-chan nagyon erősen azon van, nyomokat hagyjon a hátramaradt felmentőseregnek. ^^” De ha mégsem elég jó, mert lehet belőle olyan is, amit más csinált, akkor rajzolhatnánk valamit valamivel a földre, mondjuk egy jó kis kavicskával, mert most nincs nálam se kréta, se papír, semmi, de tényleg. :oDe egy jó kavicska mindent megold! Nyuci-chan ezt mondta, és akkor biztos így van. *w* - El is kommandóztam a fedezékben, hátha akad valahol egy kavicska, amivel megválthatjuk a világot, esetleg valami eldobott egy krétát, mert annak még jobban örültem volna, nem akartam aranyos kavicskákat koptatni, de végül mégiscsak ez maradt, kréta nem akadt, kavics azonban több is, nem túl sok, de raktam párat a zsebembe is. Aztán visszamentem a többiekhez, és rajzoltam egy édi kis csillámnyuszisszancsot, míg folytak a tárgyalások a további teendőkről. – Na-na-na? *o* - mutattam be művemet, aztán cseppet elszégyelltem magam, hogy másoknak nem is engedtem teret. – Bocsánat, hogy csak így, meg se kérdeztem, micsudit rajzolhassak, és nem is adtam kavicskát sem, pedig még jutna, szóval itt van, és azért jó lesz? – miután senki sem akart visszaküldeni a rendőrbácsikhoz, amiért önző voltam, így végül is megnyugodhattam, és végre az én tapsi füleimig is eljutott Hana-chan ötlete, mit is csináljunk az ufó nyelven beszélő Shishi-channal. - Úúúú, szerintem is nagyon jó ötlet ez a furikázás, én akarom tolni a kocsiját, és akkor még bébiszitterest is játszhatunk a pizsipartiiin! ^.^
Meg se vártam, engedélyt kapjak, egyből gurítani kezdtem Shishi-chan kicsi kocsiját, igaz, csöpit lassan indultunk meg, nem volt egy repülő rajt, de azért beleadtam minden szupernyuszi erőmet, előrébb haladhassunk az első nyomtól, és alkothassuk a következőt! ^w^

Mivel Hana-chan is annyira beleegyezett az ötletembe, egyből belevágtam a versenyben, bár lehet, hogy nem is igazán egyezkedett, az már annyira nem is volt lényeg, mármint én szerettem Hana-chant, meg mindig érdekelt is a véleménye, és ilyenek, szóval nem azért rajtoltam elfelé, mert nem, és nem akartam hallani, és semmi ilyesmi! O_o
De persze Hana-chan nem értette félre a dolgot, sőt, még be is csatolkozott az őrült futamba egy rózsaszín kis bicajjal, és úgy szelte az utcákat, olyan gyorsan, hogy nem is értettem igazán, hogy megy ilyen jól neki ez a versenybicangázás, mert hát ezt mégiscsak tanulta valakitől, mert tisztára olyan volt, mint azok a fiúk, akik így vaaam, és aztán bruum, szóval hogy még a térdük is leért a betonhoz, igazán ijesztően, és hát nem értem, hogy nem koptak még el, de na, szóval Hana-chan is pont így tépetett mindenféléről csevegve, amit Shishi-chan időnkénti rókacsalogatásától nem nagyon értettem, DE! azért a lényegről nem maradtam le. \(o^w^o)/
- Áhááám, szóval ugratásos verseny lesz, teljesen megértettem! Szóval Shishi-chan ragacsoljad magad az ülésedbe, és wooooah!!!4! – mire észbe kapódtam, már annyira megszaladt a csodajárgány, olyan hátbaütésszerűen, egyenes a cél felé tartottunk, mintha csak pont oda lökött volna minket a jó szerencse, és csak így repültünk, kicsit lassított felvételben, és láttam azt is, ahogy Shishi-chan végül mégiscsak majdnem kipottyant a tolikocsijából, és aztán meg csak bamm, becsapódtunk! – Áávává! – kaparintottam össze minden kicsi darabkámat, pózba vághassam magam a hiteles műugratói díszfigurába, igenis megérdemlem az örök életre szóló csokijutalmat, bár senki sem érkezett még csak ehetetlen virágcsokorral sem, és hát kicsit úgy éreztem magam, mint Micimackó, mikor üresen találja a mézes csuporkáját, de mit volt mit tenni… hatalmas letargiába zuhantam vissza a légvárba, és fetrengtem ott kínomban, mikor is észrevettem szegény Shishi-chant meg összecsomagolódva ott felejtettem a tolikocsija alatt. O_o – Sz-szentséges csillámnyusziverzum! Shi… Shishi-chan jól vagy, életben maradsz? T.T – könnyes szemmel tekintettem győzelmem áldozatára, aki miatt még a vár is mintha egyre laposodni kezdett volna hatalmas gyászában, oly annyira majdnem maga alá temetett bennünket. – Hana-chan, segítsééééég! – nyújtottam kezem süllyedőben a légpárnák közül teljes katasztrófeában fetrengve, mert hát nem lehetett így vége mindennek, mert nekem még nagyon sok dolgot el kellett intéznem, például Shishi-chant is megmenkíteni, és új Gyárat építeni, és édességet enni, és nyuszikázni, és Bubu-chanozni, és nagyon rengeteg minden volt még nekem a számlámon, de tényleg, mert be merem vallani, szóval muszáj volt, hogy kijussunk!