Takagi Akira

Tárgy: Takagi Akira Kedd Jan. 28, 2014 12:25 am

Téma: Zanpakutou és shikai képességek módosítása

Engedély: Szayel Aporro Granz

Neve: Hibana Hachi – Szikra Méh

Fajtája: villám

Shikai parancsa: Nakishikure, Hibana Hachi - Zümmögj, Szikra Méh

Shikai kinézete: Shikai formában is kard alakját veszi fel, csupán annak külalakja változik. Pengéje a markolathoz közelebbi végén négy ponton megtörve villám alakú, cikkcakk formát vesz fel, az utolsó töréspont a penge háromnegyedénél található, a többi része a hegyéig egyenes vonalú. A penge közepén sötétkék színezetű csatorna fut.

Támadások:

Michibachi - Dolgozó méh:

A parancsszó elhangzása után a pengét körülvevő elektromosság összesűrűsödik, melyből apró, üveggolyó nagyságú gömbvillámok jönnek létre, rajban olyan hangot adva ki, mintha egy csapat döngicsélő méhet hívna elő. Számuk a zanpakuto szintjétől függ, minden arra osztott pont 50-nel növeli a számukat (1 pontnál 50 darab, 24-nél maximum 1200). A gömbvillámok egyenkénti sebzése kicsi, a zanpakutoura tett pontok egyharmada, így igazi erejüket sokaságukban rejlik.
Ahhoz, hogy az így létrehozott raj támadjon is, szükségük van egy lélekenergia mintára, amit követhetnek, amíg nincs megjelölt célpontjuk, addig passzívan viselkednek. Az ellenfél reiatsu lenyomatának megszerzéséhez szükség van a karddal való fizikai kontaktusra, de nem feltétlen kell megvágnia, elegendő bármely olyan részhez érinteni, melyen át van itatva az ellenfél lélekenergiájával, legyen az a fegyvere, vagy akár a ruhája, amit visel. A mintavétel eredményességét a penge közepén futó csatorna jelzi, amennyiben sikeres volt, úgy halványkéken feldereng a véset. Az így szerzett, nyomkövetésre szolgáló minta begyűjthető akár a parancs aktiválása előtt is, a penge megőrzi azt a felhasználásig. Egyszerre viszont csak egy mintát képes tárolni, így több ellenfél esetén a legutolsó lenyomatot fogja felhasználni a támadásnál. Miután a raj támadásba lendült, nincs mód további irányításukra, visszahívni sem lehet őket, ahogy új célpontot sem lehet számukra kijelölni. Amennyiben több célpont rendelkezik ugyanazon lélekenergiával, mint például a klónok esetében, úgy egyenlő számban több felé válik a raj, nem tudva különbséget tenni, melyikben milyen mennyiségben található a megjelölt reiatsuból. Egy-egy gömbvillám, ahogy célt ér, vagy akadályba ütközik, azonnal szertefoszlik, azon fejtve ki hatását, amihez először hozzáér. Gyorsaságuk megegyezik a használó shunpora tett pontjaival.

Hachisu no Kabe – Kaptárfal:

A technika kétirányú lehet, parancstól függően aktiválódik a használó körül, avagy rajta kívül. A személy megjelölése az első technikánál leírtakhoz hasonlóan, lélekenergia minta vételével történik, csak ezáltal köthető más személyhez. Ez esetben nem feltétlen kell ellenség legyen az „elzárt” alany, mások védelmére is használható, ekkor viszont körültekintően kell felhasználnia a szerzett mintát, hiszen az első technika nem tesz különbséget barát és ellenség közt.

Alparancsok:

Kodate – Pajzs: Ezzel a paranccsal, függetlenül attól, van-e reiatsu minta a birtokában, a technika a használó körül fog aktiválódni.

Musho – Börtön: A lélekenergia minta tulajdonosa köré von elzáró burkot.

Tulajdonságai és működése mindkét esetben azonos. A célpont körül hatszögletű, méhsejt alakú lapokból álló, rácsszerkezetű, sárgás, áttetsző burok keletkezik. Átmérője szinttől függetlenül két méter. A burok fala fizikai támadásokat ugyan nem fog fel, mégsem ajánlatos megérinteni az erőteret, erős elektromosság alkotja a sejteket. Ugyanúgy kívülről, mint belülről, a burokban álló személyre való tekintet nélkül, úgy a használónak sem ajánlatos érintkezésbe kerülni a falával. Persze valós fizikai akadálya nincs annak, hogy valaki ki-, illetve besétáljon a körön belülre, a próbálkozásnak azonban fájdalmas következményei vannak, akár bénító hatása is lehet. Valódi funkciója a kidou illetve reiatsu alapú támadások elnyelése, melynek eredményessége a zanpakutoura tett pontoktól függ - annak pontszáma alatti támadásokat teljes egészében semlegesít, az azonos szintű, vagy erősebb támadásokat kis mértékben gyengíti.

Tárgy: Re: Takagi Akira Kedd Jan. 28, 2014 12:33 am

A módosítást elfogadom.

Tárgy: Re: Takagi Akira Szer. Márc. 12, 2014 9:24 pm

Téma: Harmadik shikai képesség

Engedély: Szayel Aporro Granz

Neve: Mabushii Dokushin - Ragyogó fullánk:

Végső esetekre tartogatott, lélekölője számára rendkívül megterhelő technika. Használatakor a levegőt fülsüketítő, haragos zümmögés tölti be, amibe az Akira háta mögött egyidejűleg megjelenő, méhszárnyakat idéző alakban szétterjedő villámok sistergése is belevegyül. A tényleges technika Hibana Hachi "fullánkja", egy nagyjából karvastagságú, lándzsaméretű ragyogó villám, amely elvakítja a beletekintőket, és találat esetén intenzív izomgörcsöket okoz, másodpercekre [(shikai pontok/2)*(Akira LP-je/ellenfél LP-je)] lebénítva célpontját. Amennyiben az előző képességeknél leírtaknak megfelelően sikerült "mintát venni" az ellenfél reiatsujából, a teremtett villám követi célpontját, de azzal ellentétben képes a reiatsuszintje alapján felismerni az eredetit, így akár klónozó vagy hasonló technikák használata esetén sem téveszt célt. A képesség alkalmazása után, a fullánkját vesztett és ettől elpusztuló méhekhez hasonlóan, Hibana Hachi technikái is elérhetetlenné válnak egy időre, amíg gazdája viszonylag békés körülmények között, harcon kívül nem pihen legalább öt-tíz percet.

Tárgy: Re: Takagi Akira Szomb. Márc. 15, 2014 7:02 am

Üdvözlet, Takagi-chan!
Nem látok kivetni valót a képességben, ezért ELFOGADOM.

Tárgy: Re: Takagi Akira Hétf. Aug. 04, 2014 8:32 pm

Hadnagyi pályázat

9. osztag

Engedély: Ootoribashi Roujuuroutól és Shihouin Yoruichitől megvan

A pályázatban való IC részvételért köszönet Nara Shiratorinak! ^^

Érdeklődve figyelte a felé közelítő pokollepkét, először nem is gondolva rá, hogy az hozzá igyekszik. Ha pedig mégis, az semmi jót nem jelent. Vagy valami nagy baj lehet, vagy pedig… És egyből hadnagya arcát látta maga előtt, amint beteljesül egyik rémálma, Shiranui-san kéreti, hogy leteremtse egy elrontott feladatért, vagy épp azért, mert valamit elfelejtett megcsinálni. Példa ugyan még nem volt ilyesmire, mindig is rettegte, hogy eljön majd a nap, mikor erre kerül a sor. El is kezdte számba venni az utóbbi napokat, mikor és miben véthetett akkorát, hogy pokollepkét küldenek utána. Az üzenet hallatán viszont még nagyobb meglepetés érte, még csak nem is a saját osztagából hívatták, Nara Shiratori kívánta látni. Bár elképzelése sem volt, mit szeretne tőle a kapitány, tőle egész biztos nem kell dorgálásra számítania, a 9. osztag környékén nem véthetett semmit, amiért ez járna. Késlekedés nélkül indult is, hogy eleget tegyen a meghívásnak, azon elmélkedve, mégis mi dolga lehet vele.
Kicsivel később, mint ahogy szerette volna, meg is érkezett a kapitányi irodához, igazán nem az ő hibája, hogy elkavarodott az osztag területén. Remélte, hogy ennyi késés azért még belefér Nara-san idejébe és nem feleslegesen jött. Kopogás, majd invitálás hallatán nyitott csak be.
- Üdvözlöm Nara taichou, megkaptam az üzenetét – illendően meghajolva köszöntötte a férfit az irodájába lépve. Feleslegesnek érezte hozzátenni, hogy sietett, ahogy tudott, hiszen ki várakoztatna meg szándékosan egy kapitányt? Kicsit kényelmetlenül érezte magát a hivatalos közegtől, ez látszott is rajta, zavartan nézelődött minden felé, akaratlanul is kerülve a kapitány tekintetét. Hiába sikerült a múltkor már egészen megszoknia a jelenlétét, azért ez a helyzet most mégis más, újra idő kell hozzá, hogy alábbhagyjon nála a zabszem effektus. Nem türelmetlenkedett, vagy faggatózott, miért is kellett jönnie, a kapitány biztos jó okkal kérette, úgy is időben meg fogja tudni.
- Örülök, hogy el tudtál jönni Takagi-san. Foglalj helyet, van tea és süti is – mutatott az előtte álló fotelra, ahová leülhetett és az asztalra készített vendégvárókra. Bizonytalanul, de rábólintott, ő is örül, hogy el tudott jönni, a felkérésre helyet is foglalt a számára kijelölt helyen. Talán egy fokkal jobb is, mintha ácsorognia kéne, bár merev testtartása ültében sem sokat változott. A felkínált teát és süteményt illedelmesen visszautasította, bár utóbbiról tudja, hogy biztos nagyon finom, pillanatnyilag még egy falat se menne le a torkán.
- Tudod, miért hívtalak ide? – kérdésére csak tanácstalanul pislogott a szemközt ülőre. Ha saját felettese hívta volna az irodájába, számtalan elmélettel elő tudna állni, mi lehet az oka, jelen esetben viszont halvány sejtelme sem volt róla. Legjobb tudomása szerint a 9. osztaghoz ez idáig még közvetve sem volt köze munkája révén, így nem is tud semmi olyasmiről, amiért most itt lenne a helye.
- Őszintén szólva… – biztos, ami biztos, újra átgondolta, miért pont őt kereste fel bármi miatt is a kapitány, de végül nem jutott semmire. - Fogalmam sincs – számos magyarázata lehetne, hogy tudtán kívül valami rosszat tett volna, vagy esetleg Nara-san valamiféle kéréssel fordulna hozzá, ám ezek egyikét sem tartotta valószínűnek. Szerencsére a beszélgetés nem ment át vallatásba, úgy látszik, a férfi megelégedett azzal is, hogy erre a miértre nem tudott érdemben válaszolni. Voltaképp ennek okát nem is neki kell tudnia.
- Mesélj, miket csinálsz az 1. osztagnál? – bár nem kicsit furcsállotta a kérdés, nem számítva rá, hogy ilyesmi miatt lett ide hívva, ettől függetlenül nem zárkózott el a válaszadás elől.
- Nos, korábban 5. tisztként a Sansekushon, jelenleg Yonsekiként a Nisekushon vezetéséért felelek. Elsősorban a frissen végzett, Akadémiáról kikerülő shinigamik ügyeit intézem, továbbá az áthelyezési kérelmek is ehhez a részleghez tartoznak. Valamint ezek mellett a szokásos járőrszolgálat teljesítése, természetesen – bár nem volt biztos benne, hogy a kapitány a pontos munkaköri leírására volt kíváncsi, lehet, hogy ettől még konkrétabb, vagy akár kevésbé aktaszagú választ várt volna, biztos szólni fog, ha mást is hallani szeretne, ez esetben készségesen válaszol további kérdéseire is. Mondandóján talán nem érződött, roppant büszke volt beosztására, arra, hogy egy ilyen fontos feladat ellátásával bízták meg. Se többet, se kevesebbet nem várt volna magától a Gotei körein belül, tökéletesen elégedett volt jelenlegi munkájával is.
- Hmm, bár nem vagyok teljesen tisztában a 1. osztag felépítésével, de nekem úgy tűnik, mintha részben a hadnagy teendőiben segítenél be, nem? Más osztagokban a magas rangú tiszteknek nincsenek ilyen feladataik, nekik csak a kiküldetésekről és az őrjáratokról kell jelentést adniuk és körülbelül ennyi a teendőjük. Erről mi a véleményed? – rövidke ideig szótlanul nézett maga elé, fontolóra vette a hallottakat, mielőtt válaszolt volna.
- Azt hiszem, bár ezen még sosem gondolkoztam. Fő feladatkörükön kívül nem igazán vagyok tisztában, hogy is működik ez más osztagoknál. Mivel csak nem olyan rég kerültem ki az Akadémiáról, még nem volt alkalmam megtapasztalni, másutt hogyan mennek a dolgok. Így nem is furcsállottam az Ichibantai ilyen módon történő munkamegosztását, nálunk a hatodik tisztig bezárólag mindenki külön szekció vezetéséért felel – megpróbált egy kicsit betekintést nyújtani hozzájuk Nara-san számára, hogy is vannak a dolgok náluk, bár még sok mindennel ő sincs tisztában, talán mégis jobban átláthatja a rendszerüket, mint egy osztagon kívül álló. Nem igazán értette mire is akar kilyukadni ezzel a kapitány, de a tőle telhető módon válaszolt a kérdésére.
- Valójában nem is tudnám elképzelni, hogy mi lenne, ha ennyi ember munkáját magának a fukutaichounak kéne elvégeznie – most, hogy Nara-san erre rávilágított, sokkal jobban értékeli a rá kiosztott feladatokat, hiszen idáig sosem gondolt bele, hogy mindennel, még a legapróbb feladattal, amit teljesít, hadnagya életét könnyíti meg. Nyilván nem csak magának az osztagnak a vezetése a feladata, a főkapitány jobb kezeként sok más egyéb is rá hárul. Bele se mer gondolni, nélkülük mi lenne Shiranui-sannal, hiszen így is alig lát ki a munkából, sokszor még az irodájában is éjszakázik. Ha ez idáig nem értékelte volna eléggé munkamániáját, ezentúl biztos sokkal jobban fogja, hiszen egyre nyilvánvalóbb, hogy neki van az összes közül a legklasszabb hadnagya - és feltehetően a leglustább kapitánya is.
- Nem mondhatok véleményt olyasvalamiről, amire nincs rálátásom, csak azt tudom biztosan, hogy a nálunk kialakított rendszer egy szükséges és jól működő dolog – nyilván nem csupán ebben különbözik az övék a többi osztagtól, hiszen legfőbb feladatuk magának a Gotei 13-nak a vezetése, így az is adja magát, hogy ezzel együtt rájuk hárul a legtöbb feladat, legalábbis ami az adminisztratív ügyeket érinti, egész biztosan. Nem találja irigylésre méltónak, hogy más, hasonló rangú tiszteknek töredék ennyi, vagy kevésbé nélkülözhetetlen feladatokat kell ellátniuk, hiszen saját megbízatására sem volt ez idáig sose panasszal, és örül, hogy munkájával hatékonyan képes Shiraui-san segítségére lenni.
- Az 1. osztag kiemelt szerepet tölt be a Gotei 13-ban, hiszen az a Főkapitány osztaga és ő felelős az osztagok összefogásáért, ezért nem is olyan meglepő, hogy ott mindenki nagyobb felelősséggel bír, mint egy másik osztagban egy azonos rangú tiszt. Ha ezt nézzük, akkor nálatok a Sekushon vezetők szinte már olyan felelősséggel bírnak, mint egy másik osztag hadnagya, nem? – eddig nem is különösebben gondolkozott el rajta, hogy az Ichibantainak az összes többihez képest milyen kiemelt szerepe van, de közelebbről megvizsgálva mindazt, amiről eddig szó esett, sokkal jobban értékeli, hogy ilyen fontos osztag tagja lehet, szerepe legyen bármilyen elhanyagolható is ebben az egészben. Minden bizonnyal a többi osztagnak is megvan a maga kiemelkedő területe, ami miatt büszke lehet magára, ettől persze nem látja őket sem kevesebbnek, csupán saját helyzetét értékeli többre, mint ez idáig tette.
- Meglehet, bár Shiranui-san mellett még nem volt alkalmam más hadnagyokkal megismerkedni, így az ő munkájukról sem tudok nyilatkozni. Annyi bizonyos, hogy nálunk a fukutaichou mindenki másnál keményebben dolgozik. Amennyire én látom, nagyságrendileg még a szekcióvezetőink munkája sem vethető össze az övével – felmerült benne, hogy talán valamiféle ellenőrzés miatt kérdezősködik nála a kapitány, így nem árt, ha ezután kétszer is meggondolja majd, miket meséljen, hiszen semmiképp nem szándékozik rossz fényt vetni az osztagára. Igaz, hirtelen nem is tudna példát felhozni, ami miatt panasz lehetne a munkájukra, de nem árt, ha nem kezd el feleslegesen fecsegni mindenfélékről.
- Én is ezt mondtam. Az 1. osztagban mindenkinek több feladata van, mint egy másik osztagban, ugyanabban a rangban. Ahogy a Főkapitány az osztagokat és a kapitányok tartja össze, addig a hadnagy a többi hadnagyot, és ha jól vettem ki, akkor a Sekushonok vezetői pedig szintén összefogó szerepet töltenek be – magyarázta el konkrétabban, mit is akart ezzel mondani, még mielőtt félreértés lett volna belőle. Bólintással nyugtázta a kapitány szavait, egészen sikerült átlátnia az osztaguk szervezeti felépítését. Láthatóan tévesen feltételezett hátsó szándékot érdeklődésében, valóban csak megismerni szerette volna osztaguk működését. Okát ennek ugyan még mindig nem értette, nem kellett sokat várakoznia, hogy ez is kiderüljön.
- Tudsz valakit, aki alkalmas lenne az osztagodból hadnagyi postra? És nem Shiranui fukutaichout kell alapul venni, egy normál hadnagy annak a felét csinálja, vagy még kevesebbet – Nara-san kérdése egyszerre meglepő, ugyanakkor komolyan elgondolkodtató volt. A válaszhoz számos tényezőt figyelembe kellett vennie. Először is, hogy miért keres hadnagyot? Egyáltalán, a saját osztagához, vagy máséhoz kell-e, vagy csupán általánosságban érdekli-e a véleménye? Legjobb tudomása szerint a 9. osztagnak van hadnagya, ez esetben pusztán elméleti lehet érdeklődése, más osztagokba valószínűleg nem ő keresne embert erre a pozícióra. Ettől függetlenül is furcsának találta, hogy pont tőle érdeklődik ilyesmiről, nem sok rálátással rendelkezik ilyen dolgokra, véleménye pedig munkáján kívül aligha mérvadó bármiben is.
- Nem hiszem, hogy jogom van ajánlani, vagy nem ajánlani ehhez bárkit is. Akárkit is neveznék meg, úgy ezzel azok érdemeit alacsonyítanám le, akiket nem említek meg és senkit nem szeretnék különbként kezelni másoknál az osztagomban. Amennyire én tudom, függetlenül attól, ki milyen feladatkört lát el, amit rábíznak, azt mindenki a legjobb tudása szerint végzi el – és ezzel se többet, se kevesebbet nem mondott annál, mint amit szeretett volna, az ő osztagukban valóban mindenki tisztességgel végzi a munkáját, túlbuzgóságával egyedüliként hadnagya az, akit kiemelkedő teljesítménye után külön dicsérhetne. De hogy ezt már korábban is megtette, és hogy a kapitány direkt hangsúlyozta, hogy ne hozzá viszonyítsa a többieket, nem talált más említésre méltót, amit még hozzáfűzhetett volna a válaszhoz.
- Mindenkinek joga van véleményt nyilvánítania – bizonytalanul bár, de rábólintott a kapitány megállapítására, vállat vonva azért még hozzátett pár szót.
- Talán, ám ennek ellenére mégsem szeretnék senki mellett, vagy ellen állást foglalni – ha volt is külön véleménye bárkiről az osztagában, akkor sem szeretné, ha a többiek valós vagy akár alaptalan megítélése befolyásolná a kapitány döntését, ha egyáltalán szó van ilyesmiről. Hiába tekintette viszont részéről lezártnak a témát, kíváncsisága mégsem hagyta, hogy bármiféle magyarázat nélkül maradjon a miértekre.
- Szabad megkérdeznem, miért épp az én véleményemre kíváncsi ez ügyben? Shiranui-san, bár igen elfoglalt, biztos vagyok benne, hogy tudna önre időt szakítani, ha felkeresné a problémával. Nem mellesleg ő jóval tájékozottabb a többi beosztottjával kapcsolatban – ebben igazat is mondott, hiszen a legtöbb osztagtársát csupán látásból ismeri, így nem tudja érdemben megítélni őket, legalábbis nem úgy, hogy a kapitány kíváncsiságát megfelelően kielégíthesse. Érdekelte volna még az is, hogy miért pont az ő tisztjeik felől informálódik, de erre néhány pillanattal később, számba véve a más osztagokról hallottakat, saját maga is meg tudott volna felelni. Egyértelmű, az Ichibantai lehet a legjobb mind közül, erre a gondolatra elmosolyodva büszkén ki is húzta magát.
- Mivel Shiranui fukutaichoun kívül csak téged ismerlek az 1. osztagból, de majd vele is akarok beszélni – logikus volt a magyarázat, miért épp hozzá fordult a kérdéssel, ennek ellenére mégsem teljesen értette, miért elsőként őt kereste fel, ahelyett, hogy egyből a hadnagyhoz intézte volna a kérdéseit. Ezzel feltehetően időt is spórolt volna magának, az ügy szempontjából hiábavaló volt ez a beszélgetés, sokkal előrébb nem haladt vele.
- Biztos vagyok benne, hogy Shiranui-sannal többre jutnak majd – végszóra egy pokollepke repült közéjük, a kapitánynak címezve.
- Sajnos most fontos dolgom akadt, de majd folytatjuk a beszélgetést legközelebb. Majd valamelyik nap felkereslek az 1. osztagban, ha megfelel – megértően bólintott, nem vette zokon, hogy be kell rekeszteniük a beszélgetést, kapitány létére bizonyára fontosabb dolgai vannak, mint az ő szemszögéből látszólag céltalan diskurzust folytatni.
- Természetesen, várni fogom – állt fel a kapitánnyal egyszerre, búcsúzóul meghajolt, majd jó pár megválaszolatlan kérdéssel a háta mögött távozott, nem akarva feltartani mégsem kérdezősködött tovább, válaszokat keresni biztosan lesz alkalma legközelebb is.

Pár nappal később

Természetesen számított Nara-san látogatására, előző találkozásuk után egyből vissza is indult az osztagához, még aznap sikerült úrrá lennie az irodáján elhatalmasodott katasztrófaövezeten. Általában elég kevés látogatót szokott itt fogadni, ezért nem is jellemző, hogy különösebb figyelmet fordítana annak pedáns rendben tartására, ő maga így is tökéletesen elboldogul, minden egyes fecniről pontosan tudva, hol találhatja meg. A rendrakás többnyire csak ront a helyzeten, ilyenkor a legtöbb dolog, amit keres, olyan helyeken bukkan fel, ahol nem is számít rá. Több ízben megfigyelte már, ilyenkor mintha dolgait nem is ő pakolta volna el, hanem legalábbis csintalan manók rendezték volna át az irodáját, szándékosan rejtve el előle ezt-azt, többnyire olyasmiket, amire épp szüksége lenne. Emlékszik is rá, hogy nézett ki az előző nap félbehagyott jelentése, de hiába nézett be minden fiókba, sehol sem találta, kénytelen volt előröl kezdeni. Nagyjából a végére is ért, mikor látogatója érkezett.
- Tessék! – megszokásból felállt ugyan, de nem nézett egyből az érkezőre, azt a pár szót már akkor is le fogja írni, ha ég a ház.
- Ahogy ígértem, eljöttem – Nara-san hangjára viszont egyből felkapta a fejét, az elkészült jelentést gyorsan félre is tolta, a kapitány üdvözlésnek szánt intésére viszonzásul meghajolt.
- Taichou! Elnézést, foglaljon helyet – az asztala előtt álló széken kívül mást nem igen tudott felkínálni, mivel nem tart az irodájában sem enni, sem innivalót. Ha ilyesmikre igénye támad, ezeket inkább kintről szerzi be, ha olykor kilóghat ilyen nyomós indokkal, az is biztosít neki pár percnyi szünetet, amit általában ki is használ. Csak az után ült vissza ő is, hogy a kapitány elhelyezkedett, de kivételesen most nem várt hozzá külön engedélyt, mint egyébként szokott.
- Beszéltem Shiranui fukutaichouval és ő is egyetértett döntésemben. Egy új hadnagyot akarok magamnak kinevezni és most azért jöttem az 1. osztaghoz, hogy vele is tudassam a választásomat – kicsit értetlenül áll a magyarázat előtt, így biztos, ami biztos alapon azért mégis rákérdezett.
- Örömmel hallom, hogy sikerült elhatározásra jutnia. De megkérdezhetném, miért hozzám jött elsőként, hogy ezt elújságolja? Ha gondolja, szívesen segítek önnek megkeresni az illetőt – feltételezte, hogy a kapitány nyilvánvalóan eltévedhetett az embere keresése közben, bár egy kicsit furcsállotta, hogy épp nála sikerült kikötnie. Persze az is lehet, hogy csak a beígért látogatását szerette volna megejteni, mielőtt felkeresi a hadnagyául választott tisztet.
- Nem kell megkeresnem, már megtaláltam – mosolyodott el, és úgy látszik, Nara-san felkészült már a korábbi félreértések miatt, rá is mutatott, hogy egyértelművé tegye, kire gondolt. Első pillanatban fel sem fogta, hogy a kapitány mire akart célozni ezzel, hiszen rajtuk kívül senki más nem tartózkodott az irodában.
- Téged szeretnélek hadnagyomnak – első hallásra annyira képtelennek tűnt maga az ötlet, hogy akaratlanul is elnevette magát.
- Hát ez...igazán... – elsőként a vicces jelző jutott eszébe a helyzetről, de látva a kapitány magatartását neki is arcára fagyott a mosoly. Nem tudta hirtelen eldönteni, mi is akar lenni ez az egész. Biztos csak egy buta tréfa lehet, átverés, vagy valamiféle próbatétel. Csak néhány lélegzetvételnyi kínos csend után kezdett előtte világossá válni, hogy feltehetően itt egyikről sincs szó. A helyzet komolyságát érzékelve zavarában elpirult, a megfelelő szavakat keresve megköszörülte a torkát, abban reménykedve, hang is fog kijönni a torkán, ha beszélni próbál.
- Megtisztelő – elképzelése sem volt, ha valóban ez a végleges döntése, ugyan mi alapján esett pont rá a választása. Egyből rengeteg kérdése merült fel ezzel kapcsolatban, hiszen nyilván számos olyan tiszt van, akit választhatott volna helyette, aki sokkal alkalmasabb is erre a feladatra. Mégsem egyből zúdította rá minden kíváncsiságát, nem biztos, hogy jó ötlet lett volna és nem is merné nyíltan megkérdőjelezni egy kapitány ítélőképességét.
- De ha szabad megjegyeznem, nem vagyok benne biztos, hogy ez feltétlen jó ötlet lenne. Miből gondolja, hogy mégis az? – nem sikeredett kifejezetten jól átgondoltra kérdése, talán egy kissé udvariatlan is. Bár szíve szerint visszautasította volna az ajánlatot, mégsem egyből ezzel kezdte, valóban kíváncsi Nara-san véleményére. És persze arra, hogy mégis honnan szedett olyan képtelenséget, hogy ő megfelelően el tudna látni egy ilyen komoly feladatot, holott még csak alig néhány hónapja állt szolgálatba.
- Shiranui fukutaichou is egyetértett velem, így biztos nem döntök rosszul. Az Akadémiát elvégezve egyből 5. tiszti pozíciót kaptál, aminek feladatkörét tisztességesen el is végezted. Ezt nem mondhatja el bárki magáról, már ebből látszik, hogy felelősségteljes vagy és megállod a helyed. Ahogy hallottam eddig nem volt rád panasz. Szerintem ez elég ok – fejtette ki a kapitány róla bővebben a véleményét.
- Shiranui-san? – csodálkozva ismételte el újra, mintha nem ő maga ajánlotta volna, hogy kérje ki ez ügyben a véleményét, vagy nem néhány perccel ezelőtt lett volna szó arról, hogy ezt a kérdést már a hadnagyával is megtárgyalták.
- Igen, Shiranui fukutaichou – erősíti meg újra a hallottakat, hogy biztosítsa, jól értette. Mindaz, amit felhoz érvként, igaz, így döntésének igazolásaképp valóban megállja a helyét, ennek ellenére továbbra is értetlenül áll a kapitány választása előtt. Már korábban sem látta át, akkoriban Naomi-san milyen megfontolásból nevezte ki erre a pozícióra, függetlenül attól, hogy képes volt ellátni, sosem érezte úgy, hogy kiérdemelte volna. Való igaz, azóta rászolgált a hadnagy bizalmára, kezdetben ezt feltétel nélkül kellett megszavazza neki. És bár nem teljesen alaptalanul, de lényegében most a kapitány is ugyan ezt teszi, anélkül, hogy ez valóban kijárna neki és talán ez az, ami számára valójában zavaró az egészben. Kijátszott ütőkártyájával szemben, mit ez esetben Shiranui-san jelentett, nem igen tudott mit lépni, ha akart volna, se lett volna képes tiltakozni ez ellen.
- Nos, ha ő is így gondolja… – hadnagya szava mindig is fontos volt számára, sosem kérdőjelezte meg. Márpedig ha szerinte alkalmas ennek a feladatnak az elvégzésére és egy ilyen rang képviselésére, akkor minden bizonnyal úgy is van. Még akkor is, ha ezt saját magáról nehezen tudja elképzelni, bízik Shiranui-san tapasztalatában, ennyivel is megelégedve nem keres további miérteket. Nem sok mindent tudva kezdeni a helyzettel, megadóan tárta szét karjait.
- Ezzel nem tudok vitába szállni – bármennyire is kétkedve áll hozzá, hogy képes lesz teljesíteni az elvárásokat, mindent meg fog tenni, hogy ne okozzon csalódást. Kevés gondolkozás után végül felállt, a szemközt ülőhöz sétált, felkérésére adandó válaszát előtte meghajolva közölte vele.
- Ez esetben köszönöm a lehetőséget, elfogadom felkérését – nem is állt szándékában tovább boncolgatni a témát, ígéreteket, ahogy korábban hadnagyának sem, most sem tett, Nara-sannak be kell érnie azzal, ahogy eddig is, a legjobb tudása szerint fogja ellátni, amit rá bíznak. Igaz, egyelőre fogalma sincs, a 9. osztag hadnagyaként mik is lesznek ezek, vagy, hogy most hogyan tovább, biztosan mindenről tájékoztatva lesz, amikor eljön az ideje.
- Én köszönöm, hogy elfogadod a pozíciót – nyújtotta kezét kézfogásra, megpecsételendő új munkakapcsolatukat. Minden fenntartása ellenére nem úgy tűnt, hogy Nara-sannak kétségei lennének vele szemben, elfogadva a kézfogást teljesen határozottnak látta, ettől valamelyest ő is megnyugodott.
- Majd elintézem az ezzel járó papírmunkát és bejövök egy aláírásért – majd dolga végeztén ezzel az ajtó felé indult.
- Rendben, én itt leszek. És még egyszer köszönöm – vett ezzel búcsút vendégétől, majd mintha mi sem történt volna, egy kis időre visszatelepedett íróasztala mögé, hogy még egyszer átfussa a jelentését. Egészében még fel sem fogta a történteket, el fog tartani még egy darabig, míg teljesen sikerül megemésztenie új beosztásának gondolatát. Nem sokkal később ő is elhagyta az irodáját, ráfért, hogy ezek után egy kicsit kiszellőztesse a fejét.

Tárgy: Re: Takagi Akira Kedd Aug. 05, 2014 4:47 am

Üdv!

Nem láttam kivetnivalót a pályázatban, terjedelmes és megfelelő pályázat lett. Smile

Nem mondhatok rá mást, minthogy elfogadom.