Gördeszkaviadal

Tárgy: Gördeszkaviadal Csüt. Júl. 11, 2013 7:05 am

Az Élők Világa hihetetlen, mennyire megváltozott az én korom óta. :oEgyszerűen fantasztikus, és szomorú is egyben. Persze ez nem azt jelenti, hogy a változás rossz, de én szerettem azt a környezetet, amiben én éltem. A hangulat, a mindennapi élet teljesen más volt, mint most. Az ember valamiért sokkal közelebb érezte magát a természethez. Vagyis nem csak, hogy közelebb, hanem a része volt. Nem két külön tárgyalt, bár egymáshoz közel álló dolog. Viszont sok olyan dolog is van a modern világban, ami meg hihetetlenül csodás. Így már gondolom, nem kérdéses, és érthető, hogy miért kíváncsiskodtam annyit, hisz a sok rossz mellett megannyi csodával is találkoztam. Így szokásomhoz híven, most is sétálgattam munka után az utcákon. Kivételesen még láthatatlan sem voltam, hisz a póttest, ezen ruhák "gyöngye" sajnálatos módon rajtam kellett, hogy legyen. Így még láttak is, de ez van. Ilyenek ezek a hosszabb, több napod küldetések. Egyfelől nem biztosítanak szállást nekünk, másfelől viszont kell a póttest, ha meg akarjuk találni a célpontot. Ki látott már ilyen munka feltételeket? Ellenben kárpótolt a nem mindennapi kilátás... híd alatt lássuk be, tényleg nem mindennapi a helyzet. Surprised

Rendben, azért nem volt ennyire vészes a helyzet. Főleg, ha azt is hozzá vesszük, hogy az emberek nem láthattak, szóval bárkinél alhattam, ráadásképp a tudta nélkül. Cool

Mindenesetre a kényesebb részeket hagyjuk, szóval munka után elmentem sétálni egyet. Ráadásképp Suza~chant nem látták, így kedvére magyarázhatott nekem, senki nem nézett ránk csodálkozva, hogy Kasai~chanról inkább ne is ejtsek szót. Sétánk során egy furcsa beton kerthez érkeztünk. Fiatalok játszottak benne, mindenféle izgalmasan guruló játékon. Egy szó, mint száz, nem tehettem meg, hogy oda ne menjek. Kivételesen alkalomhoz illő ruha volt rajtam, egy barna trikó, és egy Suza~chan szerint terep mintás, szerintem meg barna-zöld-fekete mintás halász nadrág. Bár azt nem értettem, miért jobb ilyen nadrágban halászni. De a többiek is hasonló ruhákban voltak, szóval nem firtattam a dolgot. Inkább oda sétáltam hozzájuk, hogy megérdeklődjem a dolgokat. Nem is tudom miért szokták azt állítani egyesek, hogy a mai fiatalok nem kedvesek és segítőkészek. Velem igenis kivételesen aranyosak voltak. Nem csak, hogy elmagyarázták, amikor megkérdeztem, hogy mit is művelnek, de igazán kedvesen meg is mutatták. Őszintén nem tudtam, hogy ilyen aranyosak mostanság az ember gyerekek. Surprised

Még miután elmagyarázták, adtak is egyet kölcsön, hogy kipróbálhassam, szóval nem volt mese. Óvatosan ráálltam, a furcsa lángoló halálfejet ábrázoló deszkalapra. De nem volt annyira indokolt az óvatosságom. Hamarabb megtaláltam az egyensúlyom, és úgy alapból a súlypontot, mint amikor Shion után kellet csúszós-nedves köveken ugrálnom. Az egyik lábammal elkezdtem magamat hajtani. Furcsa, de kellemes érzés volt. Óvatosan gördültem végig a kibetonozott egyszerű pályán. A csuda gondolta volna, hogy a többi is ennek van oda készítve. Surprised

Aztán megláttam. Embarassed

A minden féle hepe-hupán elkezdett szinte táncolni azzal a deszkával a talpán. Nem tehetek róla, nem tudtam elszakítani a tekintetemet. Ahogy szinte repült a levegőbe kissé fura táncpartnerével. Mire befejezte, már az egyik leejtő tetején ácsorogtam, kissé, de újfent hangsúlyozom, csak kissé holdkóros tekintettel. Hallottam, hogy valamit lent kiabáltak felém, de azt már nem fogtam fel, hogy mit is mondtak. Táncolni akartam, ahogy az az idegen gyerek is csinálta. Szóval fent ráálltam a gördeszkára, és elindultam. Suza~chantól tudom csak, hogy lent egyesek eltakarták a szemüket, nehogy lássák, amint kitöröm a nyakam. Persze ők azt nem tudhatták, hogy amikor shunpózok, az sokkal gyorsabb annál, ahogy most gurultam. Sem arról nem lehetett fogalmuk, hogy milyen néha már brutálisnak tűnő edzéseket éltem át, így egy kis mozgás nem árthatott. Elsőnek csak végig gurultam egyszer a pályán, és amint a másik végére felértem, láttam a megkönnyebbült arcokat lent. Persze nem hagytam nekik időt az örömködésre, a következő kanyar lendületére már jócskán rásegítettem a lábammal. Repülni akartam póttestben is. Mi az már, hogy egy ilyen ruhautánzat megakadályozzon benne. Arrogáns

Az első ugrás kissé furcsa érzés volt, a landolás még furcsább, valamiért lent mégis osztatlan sikert aratott. Surprised

De gyakorlás teszi ugye a mestert, szóval neki szaladtam a következőnek is. Itt valahogy fejjel lefele kerültem, ami annyira nem zavart volna, ha nem sikerült volna alacsonyra az ugrás. Így azonban kénytelen voltam az egyik kezemmel rásegíteni, hogy visszakerüljek rendeltetés szerű állásomba. Cool

Szóval amikor fejjel lefelé repültem, az egyik kezemet egy pillanat erejéig, épp csak addig, hogy ellökhessem magam, leraktam a földre. Noha ezt is elbénáztam, valamiért újfent örültek nekem. Surprised

Viszont ekkor egy furcsa, rossz érzés kerített a hatalmába. Mint mikor orvgyilkosok leselkednek az emberre. Megtorpantam, fent a beton emelkedő tetején, és gyors pillantásokkal kezdtem keresni a furcsa érzés forrását. Nem kellet nagy művészet hozzá, hogy megleljem. Egy srác meredt rám a többiek közül. Furcsa nadrágban és fekete pólóban volt. Rámosolyogtam, hisz azt mondják, a mosoly enyhíti az ellentéteket.

Tárgy: Re: Gördeszkaviadal Csüt. Júl. 18, 2013 4:35 am

Miután bezártam a gargantát, és leszálltam az egyik sikátorban, azonnal aktiváltam a cuerpómat. Nagyon lazán sikerült felöltöznöm, a legjobb bőrdzsekim, egy halálfejes póló, egy tépett farmer, meg egy laza nike cipő, amit ’via-nee talált nekem. Persze nálam van az elmaradhatatlan gördeszka is, ami vörös, és fekete lángminták vannak ráfestve, elég laza a gördeszka pálya királyához.
Már kezd estefelé lenni, úgyhogy nem maradok sokáig, csak gyorsan kihirdetem a dominanciám, lezúzom a gyökereket, aztán repülök haza, az megaciki lenne, ha Desmond-fater, ’vela-nee, ’via-nee vagy ’liana-nee idejönne megkeresni. Ma még amúgy is meg kell tanulnom valami szerelmes számot eljátszani, és jobb ennek mielőbb nekiállni. A csinos külsőt és a menőséget be kell biztosítani egy kis romantikával is, hogy még biztosabb legyen a siker.
Amikor átkelek a legforgalmasabb úton, ráállok a deszkámra, és megindulok vele a pálya felé, keresztül a parkon. Az emberek persze megbámulnak, nem csak mert menő vagyok, hanem mert külsőre nem passzolok közéjük. Lehet, hogy valami olyan országba kéne menni szórakozni, ahol nem lógok ki a külsőmmel, de ahhoz kéne nyelvet tanulni. Különben is, itt egzotikus vagyok, nem csak menő, ha ember lennék, már lenne egy csomó nőm. Így viszont, hogy mindig le kell lépni, nem lehet csajozni, muszáj otthon felszedni valakit.
Valamiért nem fogad az a dermedt csend, ahogy megérkezek, nem örül le a pálya, hogy lássák, milyen menő vagyok, fel se kéne néznem, hogy tudjam, mi a baj: van valaki, aki azt hiszi, hogy menőbb nálam. Persze, ez lehetetlen, én vagyok a gördeszkázás koronázatlan királya, császára, meg mindene. Ha lesz pénzem koronára, meg is koronáztatom magam, és nekem is lesz olyan trónom, mint a nagyfejűnek.
Ahogy figyelem a kihívót, gyorsan nyugtázom, hogy csaj, egész ügyes ráadásul. Messze van, de szépnek is tűnik, ő is elég egzotikus, vörös haja van, ami itt ritka. Mondjuk, elég öregnek tűnik, minimum mint ’via-nee, úgyhogy nem az esetem. Bár, azért menő dolog ilyen idős csajokat felszedni, miután legyőztem, lehet fel is szedem. De mindent a maga idejében. Először is, deszkástul gyorsan felmentem a lány mellé.
- Szia, kislány! Figyu, ez itt az én placcom, ha menőzni akarsz a spanjaim előtt, akkor csináljuk párban, oksa? Kihívlak egy párbajra, azt te döntöd el, hogy classic, awesome vagy hardcore legyen, de lehet az lenne a legegyszerűbb, ha rögtön feladnád, még senki nem győzött le. - hát igen, aki arrancar, ilyen menő, és olyanok vannak a felmenői között, mint Desmond-fater, az bármit elérhet. - Ron Phellera vagyok, de szólíthatsz nyugodtan championnak is. Téged hogy hívnak?

Tárgy: Re: Gördeszkaviadal Hétf. Júl. 22, 2013 2:29 am

Az ismeretlen srác végül nem csak figyelt, de meg is szólított. Bár nem tudtam róla, hogy kislány lennék. De azért örültem, hogy legalább megpróbálta tisztázni, mi is a probléma, ugyanis rendszeresen áldozatául estem annak, hogy csak gonoszul néztek rám, de megszólítani nem mertek. szomorú

És így jöjjek rá, hogy mi a bajuk... Neutral

De a fiú legalább elárulta, bár nem mondhatnám, hogy a mondandója teljesen logikus volt, és érthető. De azért annyi világos volt, hogy kihívott, ráadásképp párbajra, pedig nem is ismert. Be is mutatkozott, bár biztos volt benne, hogy legyőzhetetlen. Nem egy hasonló alakkal találkoztam, amikor még éltem. bounce

Bár az életemben ezek az alakok idősebbek voltak, és sokkal idegesítőbbek, mint a fiú. Ráadásképp mindig azt hitték, hogy körülöttük forog a világ, és totálisan ki voltak akadva, ha valaki nem értette meg azonnal a ki nem mondott gondolataikat. Neutral

Viszont mivel a fiú legalább a szemembe mondta, amit gondolt, így rámosolyogtam, és egy aprót bólintottam. Erre bemutatkozott. Szóval Ronan~kunnak hívják. Bár a Ronan~chan még jobban illett rá. Embarassed

Persze megkérdezte az én nevemet is, de valamiért játékos kedvembe voltam. Embarassed

Szóval egy mosollyal rámutattam a számra, majd megráztam a fejem. Az csöppet sem zavart, hogy voltak, akik erre gonoszul elvigyorodtak, főleg azok, akiktől a deszkát kaptam, és elmagyarázták, egy némához képest igen csak auditív kérésemre a játék működését. (Azt hiszem Suza~chan megfertőzött a fura szavaival. :|Persze most is csak ült a kerítésen, és tollászkodott, mit sem tudva a bűnéről.) Szóval mosollyal pattantam fel újra a deszkámra, majd egyszerűen végig gurultam vele a pályán. Nem lendítettem magam, nem tettem semmit, csak élveztem, ahogy a mozgás miatt a puha szellő az arcomhoz ért. Emellett a lendületem is szépen tartotta magát. Ilyen gurulással vártam, hogy ő is a pályára lépjen. Igaz, azt mondta, hogy párbajra hív ki, de nem szokásom gyerekekkel verekedni, ha csak nem a kapitányom az. Viszont a játék teljesen más lapra tartozik. Cool

Amint a pályára lépett ő is, ránevettem, majd elindultam. Jól meglöktem magam leejtőn lefele, így majdnem túlszaladtam az emelkedőn. Kénytelen voltam arra az időre, amíg nem volt talaj a kerekem alatt, kézzel tartani a deszkát a lábamnál, ugyanis attól tartottam, hogy még a végén lepottyan, én pedig egy méreteset zakózom. Nem lett volna jó arccal feltörölni a beton pályát, az biztos. Neutral

Szóval óvakodtam az ilyesmitől. A másik kezemmel eközben lendületet vettem, ugyanis ha csak arra vigyáztam volna, hogy a deszka ne zuhanjon le, ugyanúgy visszapottyantam volna, és ha szerencsés vagyok, hátrafelé folytathattam volna a játékot. Ellenben levegőben nem könnyű a helyváltoztatás, hisz ott nincs amin lendületet vegyünk. Pontosabban van, csak kevesen használják ki. Az emberek manapság elfeledkeznek a levegőről, holott az is segít nekünk a harcban, és nem csak a föld. Persze tudtam, hogy ez csak egy játék, és nem harc, de ha nem lettem volna kicsi koromtól élet-halál harcokra edzve, lehet most nagy bajban lettem volna. Cool

Így viszont ennél a játéknál is kiválóan tudtam alkalmazni a régebben, nagyon nem ilyen alkalmakra tanultakat. Igazából edzésként is felfoghattam ezt az egészet. Ettől a pillanattól kezdve nem volt megállás. Lendítettem mind a két kezemet, és a levegőnek hála, a sokak által elképzelhetetlen csoda megtörtént. Levegőben félúton elkezdtem pörögni a saját tengelyem körül. Annak idején elég sokat kellett figyelnem a madarakat, hogy a levegőt megtanuljam használni a harcok során. Az én időmben még így oktattak. Embarassed

De megint elkalandoztam. Szóval hangtalanul pörögtem a levegőbe, arra készülve, hogy sikeresen tudjak landolni a megfelelő helyen. Nos ezt újfent a levegő, és a ritmus segítette, noha az, hogy az egyik kezemet a deszka lefoglalta, kissé hátráltatott. De még tanuló fázisba voltam, szóval úgy ítéltem meg, hogy ilyen hiányosságok talán elfogadottak. Persze ez nem azt jelentette, hogy nem lehet őket kijavítani.
A landolás egész jól sikerült. Arccal megfelelő irányba érkeztem, és elég jelentős sebességgel gurultam tovább. A másik oldalon újfent már csak a sebességem miatt is, újfent jócskán "felrepültem" a levegőbe. Kicsit túlperdültem, szóval rásegítettem a dologra. Így átperdültem , majd kicsit beljebb, nem pont az emelkedő végére érkeztem le a földre.

Tárgy: Re: Gördeszkaviadal Szer. Aug. 21, 2013 4:42 am

Úgy tűnik, hogy az ellenfelem nuku-duma, biztos egyszer elharapta a nyelvét, amikor gördeszka-párbajozott, legalábbis, máshogy nem történhetett. Aki már egyszer veszített, az pedig örökre vesztes marad, tehát én fogok győzni, ez kétségtelen. Lehet, hogy már gurulnom sem kell, mert összetöri magát, igaz, akkor a felszedő hadművelet is ugrott.
Úgy tűnik, a királynak mégis meg kell még mutatnia, miért ő viseli a koronát, magától legalábbis nem akar elesni, és egész érdekes mozdulatai vannak. Lehet, hogy ezúttal be kell vetni a titkos hiper-szuper mozdulatsoromat is, amit még nem próbáltam ki élesben. Remélem, hogy nem lesz so fool, hogy ne lássa be, Ron-sama ellen nem küzdhet senki. 8)Persze, egy valakit kivéve: engem.
Ahogy látom, hogy kezd a mozdulatsor végére érni, előbányászom a dzsekim alól a fülesem, és berakok valami pörgős hangulatzenét, amire majd zúzhatok. Persze, azt nem nézem, mit, csak random valamit, hiszen nekem minden zeném űberkirály, fákk jee! 8)Ahogy a zene felbúg, miközben fél lábbal a deszkámra nézek, a csajra pillantok.
- Nem rossz, de most figyeld, hogy tolja a király! - azzal két lábbal a deszkára léptem, és megindultam a lejtőn. Az első kanyarban csak lendületet vettem, a nagy előadó hagyja növekedni a feszültséget, persze, pont a kellő mértékig. Az első ugratásnál nem szoktam csinálni semmit, csak felemelem a kezem, és üdvözlöm a pórjaim.
Visszafelé persze már bemutatom, mennyire laza vagyok, és a deszkát kézzel megfogva, egy szaltóval átfordulok, mielőtt visszafelé venném az utat. Itt nem csinálok semmit, csak széttárom a karom, és hagyom magam hátrafelé gurulni, miközben visszafelé menetben integetek a közönségemnek, akit minden bizonnyal elragad a nagyságom. 8)Visszafelé leguggolok, megfogom a deszkát, háromszor megfordulok a levegőben a tengelyem körül, a másik oldalon pedig megállok, és ráteszem a lábam a deszkára.
Persze, nem ennyi volt, csak most kell a feszültségkeltés a hipertrükkömhöz, ami előtt még én is izgulok egy kicsit. Ha elrontom, elveszítem a rajongótáborom, fájni fog, de ami a legrosszabb, hogy az azt jelentené, hogy kevésbé vagyok cool. Persze, ez lehetetlen, a cool a negyedik nevem. 8)Meg a másik háromból is árad a coolság.
Ahogy elindulok, nem teszek semmit, de a másik oldalon biza megkezdem a menőséget, letérdelek a deszkára menet közben, és kézzel megfogom a szegélyét, hogy miközben visszafelé megy, kézen álljak rajta. A rajongóim meg is ijedtek, de persze nem tudták, hogy nem vagyok földi halandó, úgyhogy simán visszahelyezkedtem a deszkára, mielőtt elszállt volna a lendület.
Nem fordulok meg, úgy teljes, ha megcsinálom hátrafelé is, még úgy is, hogy most valami másabb volt, mint gyaknál. Ahogy újra kézen álltam a közepe előtt nem sokkal, rá is jöttem, mi: a telóm kicsúszott a zsebemből, és a fülest kitépve hullott a mélybe, hogy ott lent bebizonyítsa, a Nokia hierroja keményebb talán még Desmond-faterénél is. Ami viszont kellemetlen, hogy a bőrdzsekóm és a pólóm is felcsúszott, bele az arcomba. Persze, így lehetőséget kaptam rá, hogy menő legyek, mert vakon, de nem sikerült, a térdem nem jó helyre engedtem vissza. Nem sokkal a vége előtt a deszka kicsúszott alólam, én pedig arccal előre visszaestem a kőre, és lassan legurultam róla.
Of kórsz, én vagyok a gördeszkapálya törvényes trónbitorlója, így hát nem lett bajom egy pár kék foltot leszámítva, mire leértem a pálya közepére, ami rosszabb, a bőrdzsekóm koszos lett, egy királynak pedig kötelessége tisztának, szépnek lenni. És mielőtt felkelnék, a deszkám is elárul engem, sikeresen beleszáll az oldalamba. Ami igazán fáj, hogy amikor az oldalamhoz kapok észreveszem, hogy lehorzsoltam a könyököm, és… kiszakadt a bőrdzsekóm!
- Szabotázs! Ez szabotázs volt! Folytassuk Hardcore módban!- miközben felállok, és visszahelyezkedem a deszkámra, elveszek egyet az odakészített seprűnyelek közül, ami a hardcore menetre kell. Most ez a Ronsam*, nem az ugrabugra, úgyhogy feltételezem, tudja a szabályokat, ha meg nem, akkor valaki elmondja neki, hogy le kell egymást verni a deszkájáról, és… ennyi. Persze, még jó pár dolgot kell tudnia hozzá, ha túl akarja érni azután, hogy velem került össze, és még a szabotázs miatt is dühös vagyok. Biztos ő buherálta meg a pályát, a kabátomat, vagy a deszkát, mert máshogy nem veszíthetek. Az not possible.

*Ronsam=népszerű, menő (Roncsiszlengish)

Tárgy: Re: Gördeszkaviadal Vas. Jan. 05, 2014 7:33 am

A küzdőteret lezárom, Ronan jutalma 500 ryou