Wolloh vs Tancsi

Tárgy: Wolloh vs Tancsi Csüt. Nov. 28, 2013 12:16 am

Egy újabb gyűlésen kellett részt vennem, s kínosan hosszúra nyúlt. A tornyomba felérve csönd, sehol egy sikoly, mely kicsit megörvendeztethetne, fracciónjaim is alig vannak. Szórakozásra alkalmas egyént pedig meglehetősen nehéz találni. Shinigamikkal most semmi kedvem játszadozni, félek a végén még megunom őket, és csak megkajálom a legközelebbit, amit látok. Kár lenne érte, mert úgy már nem is annyira finomak, és nem derül ki az sem, hogy érdemes lenne meghagyni, hogy játszhassak vele legközelebb is, vagy sem. Räv sama elfoglaltnak tűnt, és a többi espadához most nincs kedvem, főleg nem a veszélyesekhez, a végén még kikötök egy laborban. Shinichit sem láttam már jó ideje, pedig biztosan jókat mókázhatnánk. Arccal előre nyíl egyenesen belezuhanok a virágágyamba. Aztán még tüsszentek is egyet. Ekkor pattan el az utolsó húr, s kezemmel-lábammal kalimpálva tombolok. Mikor kifáradtam, és szomjas is lettem, akkor Megkeresem azt a pohár, vagy micsodát, és nehézkesen ugyan, de megtöltöm félig vodkával, félig narancslével. Ez az egyik legfinomabb, amivel találkoztam. Bele egy szívószál, aztán már jöhet is. Tökéletes kombináció, kicsivel a pohárnál magasabb vagyok, s így a szívószál pont jó magasságban van. Mikor már a végén járok jut eszembe, hogy Zosimost is régen hülyítettem már... Ah Wolloh! Tényleg meg is látogatom, de akkor már rendbe szedem előtte magam, meglehetősen ciki lenne ennyire (virág)porosan megjelenni. Veszek egy jó fürdőt, aztán ruhát válogatok, majd szárnyformát, aztán formához és ruhához illő mintát és színt. Odasétálok az emberek világából hozott parfüm, vagy minek nevezett dologhoz, beigazítom a nyomót, amit megnyomva lehet fújatni vele azt a jó illatú permetet. Nekifutok, ugrok, és becsukom a szemem. Leérkezéskor pedig telibe kap a hideg zuhanyszerű parfüm. Legyezek párat a szárnyammal, aztán levegőt veszek, s magamban megjegyzem, hogy totálisan lila íze van ennek. Kuncogok, aztán csuklok, mire megint elfog a fél-néma kacaghatnék. Kimászok az ablakomba, aztán onnan leugorva elindulok felkeresni Wolloh-ot. Zuhanás közben „VÍÍÍÍÍ” szerű magas c-t hallatok magamban, és isten kegyelmezzen annak, akivel véletlen telepátiás kapcsolatot létesítettem, vagy létesítek ez idő alatt. Félúton rájövök, hogy én még valójában mindig meglehetősen unatkozom, és erről Wolloh tehet! Mi az, hogy nem látogat meg egyszer sem? Sőt, még csak Zosimost sem küldte, most komolyan, hogy lehet ilyen érzéketlen?! Én meg mennyit szenvedtem, hogy még jól is fessek, mikor ismét találkozunk. A bunkó fajzatnak az üres fejében tutibiztos, hogy meg sem fordult az árnyéka sem annak az ötletnek, hogy meglátogat, sőt mi több, még csak arra sem gondolt, hogy mi lehet velem. Ekkorra már alaposan kiült a pír az arcomra, és kissé ésszerűtlen következtetésekre jutottam. Ennek köszönhetően a jóindulatú látni akaró keresésből hirtelen bizonyítani vágyó bosszús hajtóvadászat lett. Majd megmutatom én neki, hogy érdemes rám figyelni, meg, hogy mi lesz, ha elhanyagol! Úgy bizony, móresre tanítom, ugyan nagyon nem bánthatom, mert Räv-sama fracciónja, de addig semmi gond, amíg megtanulja a leckét. Úgy biza, bele fogom verni az apró fejecskéjébe, hogy Tanarotte bizony értékes és neki kötelessége törődnie velem, mikor unatkozom! Zosimosnak meg közt, követ, …. Kötelező kényeztetnie engem! Igen, hozni fogja azt a finom innivalót, és masszírozni fogja a lábam, meg legyezni, igen az is fontos! Ezt mindeddig elsunnyogni súlyos hiba volt, megmutatom biza! Hikk. Mikor megérkeztem a szobája elé jobb kopogtatóeszköz híján a plafonról néhány indát lelógattam, majd egy rönköt növesztettem a végükre, ezt meglendítve egyetlen kopogással ki is nyílt az ajtó. Hm, így kell ezt csinálni, hatékony, és biztos nem fogja azt mondani, hogy bocs nem hallottam. Ezután eltüntetem a számomra kopogónak minősített faltörő kost, majd az ajtóba növesztek egy nagyobb méretű virágot, és teli tüdővel addig fújom, ameddig csak bírom, hogy az egész területet betöltse a pollen, hogy biztos halljon. Ezután pedig a szokott csilingelő hangtól kilométerekkel messzebb álló nem egészen tiszta hanglejtéssel néhol kissé elgondolkozva, picit talán túl „hangosan” jelentem be érkezésem.
-WOL~Loh! Ne bújkáljál, TUDom, hogy bent vaGY!- Ezzel a lendülettel be is száguldok, hogy személyesen kerítsem elő volt fracciontársam. Amint megtaláltam elkezdek mutatóujjammal feléje hadonászva karattyolni. -Mégis miért hanyagolsz el?! Tudod te, hogy mennyire unatkozom? NEM! Nem tudod te, EGYÁltalán fogalmad sincs, milyen unalmas az a gyűlés, és mikor otthon sem fogad egy sikoly sem, meg Zosimos, Ne bujkáj te is ugyanúgy hibás vagy, hogy nem törődsz velem eléggé! Úgyhogy... öhm, mindjárt mondom.. hmm... Jha igen! Móresre foglak tanítani. Úgyhogy most jössz, mert Lasn, Lasnm... Szóval itt macerás a sok szabó miatt, vagy öhm, mi is az? Igen azok a gonosz szabályok még csak szórakozni sem hagynak! Hallassz EGYÁltalán?! hümM? Hikk. Tudod te, hogy mennyit foglalkoztam azzal, hogy jól fessek mikor megint találkozunk?! Erre te meg semmit! Miért nem mondasz már valamit?!
Nem mintha lehetséges lett volna nem hallani, egyszerűen sosem hagytam szóhoz jutni, ha mégis megpróbált volna, akkor kifakadok, és hisztérikusan lehordom, hogy miért nem lehet engem meghallgatni.

Tárgy: Re: Wolloh vs Tancsi Csüt. Nov. 28, 2013 7:58 am

Érdekes egy arrancar ez a Riviera. Ez tény, ahogy az is minden arrancar más. Hasonlók talán csak a nők között lehetnek, de az értelmesebbjeink… vagyis arrancarjabbjaink igenis különlegesek, s egyediek. Az út, mit járni kezdtem, úgy döntöttem, hogy Riviera is a terv része lehet. Viszont ekkor ez egyáltalán nem érdekelt. Egy másik kérdés foglalkoztatott: Hova helyezzem el a szerzett festményeimet?
A képekkel karöltve járkáltam fel-alá a lakrészembe, s a különfélébbnél különfélébb helyekre próbáltam oda. Az apróságoktól segítséget nem vártam, s ők sem bizonyultak komoly szándékkal instrukciókat adni.
Negyedik vagy már az ötödik körömet róttam, amikor egy ismerős lélekenergia közelségére lettünk figyelmesek. Egy espada ereje volt, egy gyengébb espada ereje, aki nemrégen még a Thres-espada Räv fraccionja volt. ~Biztos az espadamtól akar valamit, vagy csak az útja a harmadik torony közelén át vezet.~ Gondoltam, aztán egy vállrándítás után újra a falhoz emeltem a képet. Miközben chibijeim kórusban hajtogatták, hogy merre igazítsam, s természetesen mind mást mondtak.
Nem sokkal később meglehetősen erősen érzékeltem az apró espada lélek erejét, ami arra engedett következtetni, hogy az Räv-hez igyekszik. Mivel éppen el voltam foglalva egy fontos dologgal – igenis fontos az, hogy megfelelő helyre tegyük a dísztárgyainkat. Ezért is van a kacsám az ágyam alatt, mivel az a titkos szobrom. Neutral

Éppen sikerült eldöntenem, hogy az eredeti prédámat az ágyam fölé, a falra akasztom, s már fél lábbal az ágyamon voltam, amikor berobbant, vagyis kicsapódott az ajtóm. Első reakcióm az volt, hogy odaugrottam, a képpel a kezemben. A második, hogy az ágyra hajítottam a képet. A kép túl frissnek és kedvemre valónak számított, hogy bármiféle mihaszna, naplopót lecsapjak vele. Neutral

A kép még csak fél úton volt, mikor arcomba kaptam egy virágpor hurrikánt. Rögtön tudtam, hogy kivel van dolgom, s hogy mégsem az espadam, hanem az én vendégem akart lenni.
~Ne bújkáljak? Ő borít be egy sivatagra való virágpollennel, és még ő akarja, hogy ne bújkáljak?~
Valami enyhe ütődést éreztem gyomor tájékon, lenéztem, de nem láttam semmit sem. Levettem a napszemüvegem, s már is láttam a részeg ex-fraccion társamat. Háromszor vettel levegőt, s próbáltam megszólalni, de ő megállíthatatlanul mondta csak a magáét.
~Beszél. O.O~ Szemeim tágra kerekedtek. Sosem hallottam még a hangját, br az is igaz, hogy nem is volt sokáig Räv fraccionja. Viszont mikor megláttam, hogy a szája viszont nem mozog, kialakult egy sejtésem, amivel meg is elégedettem.
- Részeg vagy, menj haza. Smile

– Válaszoltam szokott vigyorommal az arcomon, mihelyt szóhoz engedett jutni.
- Vagyis rendben, menjünk. Twisted Evil

– A véleményemet egy hirtelen előugrott gondolat változtatta meg, ami nem volt más, mint hogy akár fordítva is lehetne, s én büntethetném meg őt, amiért cserbenhagyta Thres-espada-t.
- Ti meg maradjatok a toronyban, és vigyázzatok rá, hogy több illetéktelen ne jusson be, valamint az ajtómat is rendbe hozhatnátok! – Kiáltottam hátra a vállam felett, miközben kifelé mentem, hogy Tanarotte-ot kövessem oda, ahol harcolni akar velem. Miközben követtem a napszemüvegemet és a ruházatomat megszabadítottam a pollenek maradékától, s a megtisztított szemüvegemet az orromra helyeztem.
Ahogy megérkeztünk, minthogyha csak a hajamat igazítanám meg egy hajszálamat a földre ejtettem, hogy a Pokolrózsa technikával némi fegyvertársra tegyek szert, hiszen nem tudtam, hogy pontosan miféle képességekkel rendelkezett a Chibi-espada. Előre elhatároztam, hogy nem fogok szórakozni az aprósággal.

Tárgy: Re: Wolloh vs Tancsi Pént. Nov. 29, 2013 12:02 pm

-Mi az, hogy menjek haza?! Nem képes meglátogatni, elhanyagol, aztán meg mikor idejövök kedvesen hozzá, még van képe elzavarni?! UUUU, ezért kapni fog....
Menjünk? Hova? Biztos, tudatában van bűnének, s hajlandó szenvedni. Remek. Közben észre se veszem, hogy félhangosan gondolkodtam, úgy értve, hogy egy részét véletlen küldtem Wollohnak is. Kifelé a kastélyból én légutat választok totál nem törődve azzal, hogy most tud-e követni vagy sem. Az úton kifelé Las Nochesből azon gondolkodom, miféleképpen is büntethetném meg, hogy érezze a törődést, de ne gondolja, hogy csak el akarom tenni láb alól. Jó fertály óra menet után valahol a sivatag egy messzebb pontján LN-től.
-Hmm... mégis hová akartam én menni? Nah, mindegy itt jó lesz
Vakargatom picit a fejem, majd úgy döntök, nem is annyira fontos az, hogy hová tartottam. Körbenézek, s megbizonyosodom róla, hogy nincs zavaró tényező. Aztán Ex-Fraccion társam felé fordulok, és még egyszer alaposan megnézem. Jóval erősebbnek tűnik, mint amikor legutoljára láttam. Meglehetősen magabiztos is, hogy így csak a fejét vakarássza, mint egy majom, aztán meg nem is figyel rám, ez már felháborító. Kicsit sem érdekli, hogy végre láthat?! UUUU.... :@ Vörösödik a fejem, majd villámgyors mozdulatokkal egy kelta rúnát rajzolok a levegőbe. Ezt követően hihetetlen sebességgel nőni kezd a kis területem, mely jelenleg egy 30m sugarú 15m magas henger formájú erdő. Nem egy pillanat alatt nő meg teljes méretére, de ha nem figyel akkor könnyen az egyik fában találhatja magát. Én ki is használnám a pillanatot, s egy, pontosabban kettő sonidoval eltűnök. Itt használom a megtévesztő árny technikát újabb gyors egybefüggő kézmozdulattal idézem meg, s ezután már csak óvatosan el kell kerülnöm, s a területemre koncentrálva hátrányos helyzetbe kell szorítani. Hihihi, ez egész mókás, valahogy nem tudom megunni. Valami furcsát éreztem a talajban, de egyelőre nem szándékoztam foglalkozni vele. Az első dolgom az lesz, hogy három Bowling golyó növénnyel, meg két vízibombával megzargatom! Aztán még ott van a... Hihi, eddig még úgy sem volt alkalmam rendesen tesztelni az erdőm pollenjeinek hatását. Kíváncsi vagyok, vajon arrancarra is hat-e. Öhm, de miért is harcolok én most vele? Öhm, emlékszem, hogy mérges voltam, aztán uhm... A fejem. … Á! Remélem nincs semmi tömeggyújtó fegyvere T.T Legutóbb Shinichi is komoly problémát okozott azzal a tűzlabda baromsággal... Shinichi is goromba, nem láttam már mióta... Fáj a fejem... Q____Q

Tárgy: Re: Wolloh vs Tancsi Szomb. Nov. 30, 2013 2:04 am

Szóval a sivatagban kötöttünk ki. Sok minden zajlott már a homokján velem. Räv la Luz, a Thres-espada fraccionja lettem, visszanyertem az erőm, csak hogy a legfontosabbakat említsem. Nem egy harcom folyt itt más arrancarokkal, s most egy espadaval fog. Úgy éreztem, hogy ez a harc is egy ilyen fontosabb esemény lesz, hiszen bosszút kívántam állni az apró ex-fraccion társamon, amiért elhagyta Räv-ot.
Ez a terep szikár a pokolrózsámnak, de bíztam, hogy legalább egy cerora lesz elég ereje, s látványosan fog kihunyni. Fegyvereimet nem kívántam elővenni, mert a durrogtatás, a szórakozás nem volt helyén való. Ő is meg akar verni, és én is őt. ~Ez komoly harc lesz. Talán az eddigi legkomolyabb. ~
- Pff… – Arcomról eltűnt a vigyorom, miközben hátra sonidoztam a semmiből előtermő erdő területéről, s bosszús kifejezést öltött. Haragudtam magamra, amiért nem vettem észre, hogy technikát készül használni, de talán még sem volt ez annyira meglepő, hiszen mégis csak espada, nem?
Nem vártam meg, hogy mi lesz az erdőkezdeményből, inkább arra gondoltam, hogy még fejlődése közben elsöpröm, ezért Cero-ra kezdtem gyűjteni az erőmet, hogy annak teljes erejét ráeresszem Tanarotte technikájára, remélve, hogy elsöpri azt. Azt se bántam, hogyha a pokolrózsám is vele veszett volna, csupán járulékos veszteség. Neutral

- Nem a rangodra pályázok, ezt tudnod kell, Tanarotte! Ennél személyesebb okom van rá, hogy megverjelek! – Kiáltottam, miután eleresztettem a ceromat, s az végrehajtotta pusztítását. Bár nem volt, s nem is szokásom már a harc elején tudatni ellenfelemmel a támadásom okát, de most, bár rövid, de egykori fraccion társságra tekintettel, valamint a bűnének mértékére tekintettel, úgy éreztem, hogy még akkor el kell árulnom neki, mikor még alig kezdődött meg a harc. – Ott hagytad, cserbenhagytad az espadan-kat, Räv la Luz-t! A hűtlenséged miatt fogsz bűnhődni, Tanarotte de Silfo!
Ezt követően a bal vállamból a harmadik kéz technikát alkalmazva megidéztem még egy kezet, hogy annak tenyerére idézhessem meg a Tercer ojo: la maldición de la lentitud féle harmadik szemet. Ahogy a harmadik kezem tenyerén megjelent a vörös íriszű szem szemüvegem és kabátomat levetve, a kalapomat hátrahagyva előre lendültem, hogy két kezem pusztításával nekilássak az igazságszolgáltatásnak. A harmadik szemmel, ami a harmadik kezemen volt az volt a tervem, hogy ahogy észlelem bárhol a jelenlétét a szemtechnika biztosította lassító gömböt kilőjem rá, hogy ezzel is csökkenthessen a menekülésének az esélyét.

Tárgy: Re: Wolloh vs Tancsi Szomb. Nov. 30, 2013 3:12 am

Ahogy sejtettem, elég jó ahhoz, hogy egy ilyen egyszerű csapdába ne essen bele, bár meglehetősen forrófejű is. Kialakulás közben kapta el a Ceroja, mely ugyan okozott károkat benne, de nem volt eget rengető, s a még befejezetlen folyamatnak köszönhetően azonnal újra is nőtt, bár annyival több energiát is vett igénybe, de lényegében nézve egyáltalán nem vészes.
-”Nem a rangodra pályázok, személyes okok” BLABLABLA! Annyi sem volt benned, hogy egyszer meglátogass.
@.@ A fejem.... És még itt ordibál. Ó Te jesszus ég, ezt meg mi lelte? Az tény, hogy már nem fraccionja vagyok, de espada -társa. Egek, ennél okosabbnak hittem. Ah! Emlékszik a teljes nevemre, kész csoda. Hm, ezt nem fogom neki felróni, mivel én meg nem az övére, hihi. Noh, mindegy is, talán a többire adok kis választ, hátha még jobban felhúzza magát.
-Azám, otthagytam, de te tökkelütött vagy. Mondjuk nem is ütöttek még meg tökkel, mindegy BA-rom. Valóban már nem vagyok a fraccionja, de ezt te sem gondoltad komolyan. Nem árultam én el őt egy percig sem, csupán feljebb léptem, és most már magasabb szinten állok mellette. Szó szerint mellette, nem alatta, mint te. Ennek is megvannak az okai, mint például, áh, neked úgy is feleslegesen magyaráznám.
Pffhahahaha. Mennyi baromság egy mondatban. Félig igaz, de nem hiszem, hogy sokkal rosszabb lenne, vagy méltatlan Räv-samahoz, csupán kettőnk közül én megragadtam egy lehetőséget, és sikerült. A butaságokról ennyi elég is, és most jöhet a szórakozás. Először is, az a valami szívja az erdőm erejét, ezért szétcincálom néhány gyökérrel. Később talán megkérdezem, hogy ő tette e, vagy már ott volt. Most pedig induljon a banzáj! Néhány lépést hagyom beljebb kerülni, aztán neki is látok három bowling golyó méretű jó kemény terméssel támadni. Indákon egyenesen felé egymás után, majd amint elhaladt mellette egy másik indára akasztva különböző irányból mehet a szórakozás. Eközben jöhet a bónusz! Jómagamon biztonság kedvéért alkalmazom a kígyóbőr technikát, s addig szépen az árnyékokban gyűlnek a kis tökéletesen formázható növényeim, melyeket magam képére alkotok meg. Ezek között kettőben elrejtem a vízibombaszerű növényt is, had idegesítsem. Aztán az adandó pillanatban több tucat Tanarotte támadja meg minden irányból. A földről rugószerűen kilőve, a magasból potyogva, valamint egy-egy a bowling golyóról ugrálva. Kíváncsi vagyok mit kezd vele. Ugyan egyik sem valami erős, s a folyadék, mely ráfröcskölődhet is csak zavaró összességében meglehetősen problémás, ha nem szabadul meg tőlük. Ezek nem tudnak olyan gyorsan nőni, mint az erdőm, de sokan vannak, s ha egyszer elkezdenek rajta nőni, onnantól kezdve rohamosan csökken az esélye. A többi trükköt egyelőre hanyagolom, így is elég lesz figyelnem még arra is, hogy távolságot tartsak. Magamat vállon veregetem, hogy ismét fejlődtem, s már egyszerre elbírok ennyit is. Mondjuk így megfordult a fejemben, hogy ismét cerozhat, és akkor rájön, hogy most már nem nő olyan gyorsan vissza, ehh. Problémás lesz ez...

Tárgy: Re: Wolloh vs Tancsi Szomb. Nov. 30, 2013 7:17 am

Alig fél pillanatig csodálkozás suhant át az arcomon, látván, hogy a cerom nem sokat használt, s az a pusztítás, amit végrehajtott, az is viszonylag hamar semmis lett.
- Pff… – Volt a reagálásom a válaszára, vagyis magyarázkodására. ~Magyarázkodik, a bűnösök egyik ismérve.~
Támadásba lendültem. Hangját hallottam, de őt nem láttam. ~Macerás lesz megkeresni ebben az erdőben.~ Nem volt sok időm gondolkodni az erdő problémán, mivel alig, hogy be értem, máris egy valami golyó „támadt” rám. Egy teljes erejű jobb egyenessel köszöntöttem vendégemet, ami hogyha nem pusztult el tőle, akkor vagy megállt, vagy visszaindult a feladóhoz. Alig, hogy kimértem az üdvözlésemet baloldalról mozgást érzékeltem, mivel azt hittem, hogy Tanarotte az, a harmadik kezem tenyere a harmadik szemmel oda fordult, s a lassító gömböt ki is lőtte…
…egy másik golyóra, ami megszólalásig olyan volt, mint az előző, csak ez másfelől jött, s lassabban a technikámnak köszönhetően. Lapos nézés kíséretében az arrafelé lendített balkarommal elkaptam, hátha jól fog jönni. És jól is jött, mivel egy harmadik, vagy talán az, amelyiket először ütöttem meg, közvetlen a jobb fülem mellett suhant el. Amilyen gyorsan csak tudtam a zsákmányolt golyóval odacsaptam az új golyónak…
…vagyis csak csaptam volna. Bár éreztem, hogy sikerült eltalálnom, de nem egészen a golyóval, hanem annak a maradékával. Az arckifejezésen a teljes mértékben tükrözte a „WTF?” arckifejezés aranyszobrát. Az a golyó elkezdett rám nőni, mivel nem akartam megtudni, hogy mi is lesz, hogyha még jobban benő, ezért egy gyors, de kockázatos taktikával szedtem le a kezemről. Újabb cero-hoz gyűjtöttem erőt, s ennek a cero-nak a célpontja a bal kezem, vagyis az azon lévő valami volt. Szerencsére a hierro-m eléggé erősnek bizonyult, mivel mind attól a valamitől megszabadultam, s még a kezem is épp maradt, viszont azt éreztem, hogy a cero érintette részen legalább felére gyengült a hierro-m. ~Jobb lesz óvatosnak lennem vele.~
Alig hogy megszabadultam attól, már is újabb problémával kerültem szembe Tanarotte támadt rám mindenhonnan. O.O

Úgy látszott ez a harc alatti arckifejezésem csak meglepődött, értetlen lesz végig. Ellenben arckifejezésemmel ellentétben kezeim nem voltak értetlenek, tudták, hogy mit kell tenni. A harmadik kezem a tenyerén lévő vörös íriszű harmadik szemmel lassító gömböket kezdett lőni a mindenhonnan rám támadó, s RÁM NÖVŐ O.O

Tanarotte-kra, míg a másik, eredeti bal kezem a már rajtam lévőket szaggatta le rólam, a jobb kezem meg a még nem rám vetődött apróságokat támadta egy-egy simplacsont technikával. A lábaim sem voltak restek, mivel az avarszinten lévőket kezdték taposni, rugdosni. Vagyis röviden szólva úgy nézhettem ki, mint akire ráesett egy méhkas, s az apró fullánkosokat próbálja lecsapni. Azt leszámítva, hogy az, akire méhkas esik mézes lesz, viszont én valami olajos folyadékkal lettem bekenve, leöntve. Valamint a méhtámadás során nem kényszerül az ember arra, hogy a ránőtt „méhek” miatt megszabaduljon mellényétől, én kénytelen voltam.
~Bosszantó technika… >.> Talán még sem kellett volna visszajönni az erdőbe… ez nem az én terepem… de kis szerencsével azzá tehetem. ~ S elkezdtem egy újabb cero-ra gyűjteni. Emlékeztem az első támadásom sikertelenségére. ~De hogyha nem is sikerül az erdőt elpusztítanom, talán sikerül felfedeznem az igazi Tanarotte búvóhelyét.~

Tárgy: Re: Wolloh vs Tancsi Szomb. Nov. 30, 2013 11:54 am

Egész jól haladtam a terveimmel, s a kísérletezéssel is. Eddig még senki sem kísérelte meg elkapni a zúzó növényemet, főleg nem sikeresen. Ugyan a lassú agya valóban nem fogta fel elég gyorsan, hogy az biza nem jó ötlet, de sajnos egy cero az cero, s a kezét borító növényen kívül még egy fát is elintézett, amit most nem voltam hajlandó visszanöveszteni. A kiütéssel való próbálkozással felhagytam, s újabb kísérletet készítettem elő. Amíg le van foglalva a növény replikációkkal, addig a földben alágyűjtöttem annyi gyökeret, amennyit tudtam. Kétféle volt, egy ami gyorsan nő, s a lábait hivatott elkapni, és egy másik amiből többet halmoztam fel, mivel ez is rendkívül mobilis, de kevésbé gyorsan növeszthető. Három ujjnyi vastag, a legkeményebb kéregből áll, amit képes vagyok jelenlegi szintemen produkálni, és rendkívül hegyes. De meg kell hagyni a kis énjeim rendkívül mulatságos partit csapnak. Ezt a saját szememmel is látnom kell. Így hát kicsit közelebb mentem, s kikukucskáltam az egyik fa mellett. Már alig bírtam visszatartani a nevetést, mikor hirtelen valami nagyon váratlan történt. Egy Cero söpört végig a fél erdőmön, s egyenesen telibe kapott. Ez nem lehet komoly... Pislogtam kettőt, köhintettem egy picit, majd lassan a hajamhoz nyúltam, és...Afro... Ez volt a legfelelőtlenebb mozdulata. Vagy nem gondolta át, vagy öngyilkos akar lenni. Egy csepp nevethetnék sem maradt bennem, csupán színtiszta gyilkolási vágy. Nem érdekelt, hogy még játszhattam volna vele a növény másolatokkal, azonnal életbe léptettem a következő fázist. A kis Tanarotték is a lehető legjobban ezt próbálták segíteni. Elkapni Wollohot, és átszúrni a létfontosságú szerveket. Az ötödik végtagjával kezdve, a máj, vese, tüdő, szív, fej, karóba húzás. Az erdő pollenei már tutira megtették a magukét, s már éreznie kell a térbeli csalódásokat.
-SZITÁT CSINÁLOK BELŐLED!!! Tudod te, hogy mennyit szenvedtem a hajammal, hogy jól nézzek ki, mikor meglátogatlak?! Te-Te-te.... Ennyi... neked lőttek, még Diego-san se fogja kirakni a puzzle-t amit belőled csinálok...
Azonnal hozzáláttam egy nagyobb rúnát rajzolni a levegőbe, s időközben ráuszítottam a fákat is. Ha menekülni próbál, a fák rádőlnek, megpróbálják benőni, s átadni a hegyes tüskéknek. A rúna hatására pedig már a földben kezdett is kialakulni a gólemem, amit most nem távolról fogok irányítani, hanem belülről. Személyesen fogom miszlikbe tépni. Amint kész a gólemem, azonnal eltűnök a földben, s a farkasom belsejében a kis irányítótermemben aktivizálom. Elő a a látóhártyákat, s a székemet is harci módba állítani, hogy kényelmesebb és stabilabb legyen. A méreteihez képest meglepően mozgékony. Amint mindennel megvagyok, már nem is érdekel, hogy mennyire volt sikeres a lyuggatás. Előtörök a gólememmel, s nemes egyszerűséggel nekimegyek. A karmok pengeélesek, s az egész gólem rétegesen van felépítve. Mivel nem csupán a legkeményebb növényem képzi az egészet, hanem vegyes a felépítése. Rugalmas, kemény, és sokkal nagyobb reiatsut vesz igénybe. Nagyjából annyit, mint az egész erdőm, melyből most kivontam a lélekerőmet, s már csak haldokló növények a sivatagban. Ezért is igényel húsz másodpercet a megteremtése. Természetesen a külső réteg nagyobb részt keményből, majd beljebb regeneratívabb, jobban alakítható, majd megint egy keményebb réteg. Egyelőre puszta erejét használom, mely bőven felülmúlja bármely eddigi növényemét.

Tárgy: Re: Wolloh vs Tancsi Szer. Dec. 04, 2013 3:40 am

A ceroval nem, hogy sikerült egy kevés, nyíltabb teret nyitnom, de még Tanarotte-t is eltaláltam. Legalábbis a dühös szavai ezt sugallták számomra. Viszont az, hogy ennyire pampogott azt jelentette, hogy nem okoztam benne eléggé nagy kárt. ~Kár…~
Nem volt igazán ezzel törődni, mivel valamik lekötötték a lábaimat, s megannyi lándzsaszerű valami csapódott felém a földből. Hála a lábamat megkötő gyökereknek nem menekülhettem. A kezemben volt minden esélyem. Az egyik, ami a mellkasom felé csapódott megpróbáltam elkapni. Úgy láttam, hogy sikerül, de az utolsó pillanatban mellé nyúltam. A harmadik kezem, s a harmadik szemem beáldozásával sikerült azt védenem, de a többi belém fúródott, sőt az egyik át is lyukasztott…
…látszólag, mivel az a hollow lyukamon keresztül ment. Nem volt hülye az ellenfelem, mert létfontosságú szervekre támadt, viszont azt ő nem tudhatta, hogy a hollowlyukam ott lyukaszt át, ahol a májamnak kellene lennie. Smile

~Ezt az egyet legalább sértetlenül megúsztam. ~ Keserű vigasz volt, de vigasz volt. Az, amelyik a fejemet szúrta volna át, azt a bal kezemmel védtem, így csupán azon volt egy lik. Erőtlennek éreztem magam. Hogy miért? Talán azért, mert a két lábam helyett lándzsák támasztottak. Egyértelműen nekem volt a nagyobb lélekenergiám, ezt éreztem, s neki is éreznie kellett, de amíg ő csupán afró hajat kapott, s talán a hierroja ropogósra sült, én ezeken a lándzsákra akadva lógtam. Gyengének, magatehetetlennek éreztem magam. Amikor Eliana ellen harcoltam, s a végén a mellkasomba vágta a kaszája pengéjét, akkor sem voltam ennyire gyenge, ennyire elveszett. Azt a harcot sikerült a magam javára fordítanom, de ezt… nem, úgy tűnt a vég elérkezett hozzám.
- NEM! – Kiáltottam! – Ez még nem a vég! – Jobb kezemmel előveszem a zanpakutoum. – Muere, Ángel del Infierno! – A felszabaduló lélekenergia megszabadított a lándzsáktól, sebeim beforrtak. A bőröm homokszínt öltött, a felsőtestemről a ruházatom eltűnt – nem megsemmisült, hanem eltűnt. A maszkom piszkos fehér színt öltött, s pikkelyszerűen befedte a hátam és a vállam. A bal szemem sarkából is lehúzódott egy piros csík az arcom közepéig, míg a jobb szemem sarkából húzódó vörös csík az államig nyúlt. Egy négyméteres farok nőtt a farcsontomtól, a szemfokaim kétszeresükre nyúltak, s a többi fogam is hegyes, tépő foggá alakult. Felöltöttem a ressurrecion alakomat, ami az adjucans alakom egy negyedét tükrözte.
- Buenos Noches! Smile

– Köszöntem széles, agyarvillantó vigyorral a hatalmas farkasszerű valamire, ami mondhatni közvetlen előttem tornyosult. Azonnal elrúgtam magma a földtől, s a lény homlokát, vagy amit annak néztem megcéloztam egy Tesshou csapással, amit követően a lendületemet használva egy szaltóból indított jobb lábas sarokcsapással kívántam folytatni, s egy hátra szaltós eltávolodással lezárni, hogy megnézzem, hogy a támadásom mennyire volt hatásos.

Tárgy: Re: Wolloh vs Tancsi Kedd Jan. 14, 2014 12:26 pm

A ressureccion formája picit meglepetésként ért, hisz még sosem láttam. Vagy nem emlékszem rá? Buh, fáj a fejem... A csöppnyi elkalandozásnak az lett az eredménye, hogy jön és mindenféle hókuszpókusz mozdulattal leamputálja, és apró darabokban tálalja a farkasgólemem fülét. Vagy egy idióta, vagy valóban hatottak a növényeim pollenjei. Ennek örömére gyorsan regenerálom is, hogy érezze csak szarul magát, helyes úgy is kell lennie, bár nem tudom miért, de biztos van rá okom. Viszont a kinézetemért nem bocsájtok meg! Hetekbe fog telni, mire ebből az afro séróból szép hajam lesz megint! A gólem feje majdhogynem túlzott rugalmassággal fordul feléje, s próbálja meg szép fűrészes fogával újraformázni Wolloh testét. Ezzel párhuzamosan a másik irányból a mellső lába indul meg, hogy megpróbálja kitérés esetén meleg fogadtatásban részesíteni. „Nyahahahaha!” szinte visszhangzik a fejecskémben, és valószínűleg Wollohéban is a kacagásom, mivel nagyon élvezem ezt az egészet, hogy végre játszhatok a gólememmel. Aztán belefájdul a fejem a nagy hangoskodásba. Így felrémlik, hogy épp miszlikbe akartam tépni ex-fraccitásram. Fejben mondom a lépéseimet, jobb, bal, harapás, bal, bal, farokcsapás. Játszogatok vele egy picit, miközben igyekszem elkerülni a komolyabb sérüléseket. Ugyan a fület a legkönnyebb elpusztítani, de a képességeivel képes kárt tenni a többi részben is. De nem sokára el is jön az időm, amikor gondolatban hangoztatom, hogy jobb alsó suhintás, a jobb mellső láb fel is emelkedik, aztán lecsap a fej. Ha ezt is túlélné, akkor kicsit hátrébb ugrok, majd összegzem a sérüléseket, hisz mindet nem lehet kijavítani, az túlságosan leszedálná az erőmet. Ennyire nem becsülhetem le Wollohot, hisz egyértelműen hatalmas reiatsuval rendelkezik.
-Utolsó esélyed, hogy megbánhasd bűneidet! Kérj bocsánatot amiért... hmm. Amiért... amiért elkezdtük ezt az egészet! vagy mifene
A kis fülkémben ülve irányítgatva a gólemem volt időm kicsit pihenni. Nem minden értelemben, de a fejem kezdett egy picit tisztulni, és feltűnt pár dolog, minthogy nem emlékszem túlságosan a mai napra. Vagyis arra még igen, hogy unatkozok a szobámban, aztán pár homályos dolog, meg itt harcolunk, tönkreteszi a szép külsőm, és még ellen is áll a büntetésnek. Tényleg azt akartam, hogy kérjen bocsánatot, még ha nem is tudom, hogy miért. Valamint első az önbizalom, így tutibiztos, hogy volt indokom elkezdeni megbüntetni, ha más nem idő közben szerzett újabbat. Szóval az idő alatt, amíg megpróbálom szóval tartani, nem egy hiper sebességgel, de amennyire csak lehet gyorsan a gólemeim karmai a föld alatt elindulnak feléje. Ha bármi váratlan közbejön, akkor el tudom vágni ott ahol szeretném, és újra mozgásképes leszek pillanatok alatt. A cél az, hogy a föld alól meglepetésszerűen elkapjam és lekötözzem. Két verzió lehetséges, az egyik, hogy sikerül, a másik, hogy nem. Amennyiben elég időt töltött nagyjából egy helyben, akkor ugyan alantas módon de alulról hátba támadom. Megpróbálom lekötni még egy darabig, de most nem társalgással, hanem erre a célra tervezett indákkal, melyek hűségesek lesznek lábához, s nem fogják ereszteni, ha egyszer elkapják. Ez esetben a farkas feje egy kissé módosul, fogai eltűnnek, szája cső alakú lesz, és a szemei között az orrán kinő egy nagyobbacska célkereszt, s rögtön ez után érkezik az áldás... Ez alattkis termemben: A monitornak használt hártyák felcsúsznak a plafon felé, így szabad utat biztosítanak a készülő technikának, melyet a burkon megjelenő lyukba fogok ereszteni. Néhány határozott mozdulat a levegőbe, egy pillanat hatásszünet, mely alatt a technika erejét összegyűjti, és útjára is engedem. Ezután a lyuk bezárul, s szépen visszahúzódnak a „monitorok” is. Vissza a kinti eseményekhez. Az ágyúvá vált gólemfejből megjelenik egy Gran Rey Cero, ami egyenesen Wolloh-ot vette célba, s ha talál, akkor az meglehetősen kellemetlen lesz számára, noh meg a mögötte picivel messzebb lévő Las Noches-i falnak, melyből lekap egy szép darabot. Ha Wolloh valami Huodini trükkel megúszná a fal sajnos már nem képes erre. Amennyiben nincs lehetőség a lefogására, akkor ez a kis malőr kissé bonyolultabbá válik. A karmok nem lefelé a föld alá, hanem szerteágazva Wollohot közreszorítva futnak el, s így kisebb lehetőséget adva a kitérésre, s a találati esélyeket növelve sül el a technika, és sül meg Wolloh. Legalábbis remélhetőleg kétszer olyan ropogósra, mint az afro frizura. Természetesen a támadás után vissza battle-módba, és felkészülök a maradék erőmmel arra, hogy valószínűleg van elég ostoba hozzá, hogy ne végezze be ennyivel.

Tárgy: Re: Wolloh vs Tancsi Szer. Jan. 15, 2014 10:51 am

Semmi, de semmi sérülést nem okoztam, ez bosszantani kezdett. Viszont észrevettem, hogy az egyik füle újra kinőtt. Gyors logikával sikerült összeraknom a történés: célt tévesztettem. O.O

~Hogy a fenébe…~ Még a gondolatomat sem tudtam befejezni, mivel már érkezett is az ellentámadás egy harapás formájában. Mivel nem tudtam, hogy miért tévesztettem el a célt, ezért a harapás elől jobbra sonido-ztam. Úgy láttam, hogy eléggé eltávolodtam, de ahogy a homokba harapott bele, a felszálló homoktömeg az én nyakamba került, mivel fele távolságra távolodtam el, pedig úgy láttam, hogy nem. ~Megmérgezett!~ Villant belém a felismerés. Vettem egy mély levegőt, s egy bosszankodó grimasszal vártam a támadásának a folytatását. Nem is kellett sokáig várnom, érkezett is rögtön az egyik mancsa. Mivel nem bízhattam teljesen a szememben, így vártam egy pillanatot és mindkettő kezemmel a Raiouken-t használtam, hogyha nem is arról az oldalról érkezik a támadás, mint látom, akkor is védhessem. A technika gyengéjét kihasználva erősséget faragtam a jelenlegi helyzetemben, hiszen nekem pont arra volt szükségem, hogy akár luftokat üssek, de cserébe védhessem a támadást. Kivárásra készültem, hogy egészen addig ezt művelem, amíg el nem múlik a méreg hatása. Annyira felbosszantott ez az aljas cselekedet, amit ellenem követett el, hogy nem is figyeltem fel különösebben, hogy a fejemben hallom a kacagását. Újra láttam, hogy támadni készül, hát újabb pillanatnyi várakozást hagytam magamnak, s újra a Raioken-t használtam. Ezután újabb harapás jött kezeimet úgy helyeztem el, hogy a fogaiban majd elakadjanak, vártam, s újra Raioken-t használtam, de foghegy helyett csupán az oldalába kaptam bele, míg ő kényelmesen rám harapott. Nem a legkellemesebb érzés, mikor az arrancar-t derékba harapják, úgy hogy a bestia száját belülről csodálhatja. Hiába erős a hierro-m, ezt igen is megéreztem, ez igen is fájt. Fogaimat összeszorítottam, még véletlenül sem akartam felkiáltani, ezt az örömöt a kis hűtlennek nem akartam megadni. Igyekeztem nem meggyengültnek látszani, higgye csak az apróság, hogy nekem nem árthat ezzel a valamivel. Viszont fájdalmam leplezése elvonta a figyelmemet, így nem volt időm mind kettő kezemmel Raioken-t alkalmazni, így valami belső kis hangra hallgatva csak a bal mancsára tippeltem, s ezért a jobb kezemet emeltem fel, hogy azzal alkalmazzam a technikát, nagy meglepetésemre sikeresen. Következő támadásánál nem bíztam magam a szerencsére, s inkább hátrébb sonido-ztam.
- Valami jobbat is kitalálhatnál, hogyha ártani akarsz nekem! – Kiáltottam a farkasszerű valamiben bújkálónak, csak reméltem, hogy hallja. Viszont akár hallotta, akár nem kellemetlen meglepetésben lettem részes… újra… viszont most a farkas túl feléről érkezett, a farka söpört el. Nem jöttem rá hogy hogyan nem vettem észre, de tény, hogy nem vettem észre, s ezért pár dűnével arrébb kerültem.
- Igen, ilyesmi is megteszi. – Dörmögtem az orrom és a homok alá. Szépen fejjel tompítottam az esést, minek következtében vállig el is merültem otthonunkat, Hueco Mundo-t nagyrészt beborító anyagban. Egy erőteljes mozdulattal újra az örök éj ege alatt voltam, a homok felett. Türelmesen vártam, hogy megérkezzen Tanarotte. ~Hogyha már volt pofája megmérgezni, akkor jöjjön és ő támadjon tovább. Ameddig bír…~
Meg is érkezett, támadott is, ez úttal is sonidot használtam, mert a csapását nem bírtam volna blokkolni, hiszen eddig csak az volt kérdéses, hogy melyik oldalról, ellenben ennél a támadásánál már azt sem tudtam eldönteni, hogy fentről vagy lentről jön. Nem úgy, mint az azt követőt, a fej támadott, az csak egy helyről támadhatott, így jobb kezem ujjait behajlítottam. Ressurrecion-om eddigi legerősebb technikáját készültem alkalmazni.
- Íncubo! – Adtam ki a fájdalmat a technika nevének kiáltásával, amit a mozdulat a derekamban okozott. ~Biztosan eltaláltam, miért ne találtam volna el?~ Akár eltaláltam, akár nem, én biztosan túléltem az ő támadását, legfeljebb a jobb karom is elkezdett sajogni. ~Van ez így…~
Fáradt voltam, hiszen védekezésnek támadásokat használtam, s felét potyára csináltam. Felesleges mozdulatok fáradságot hoztak, de a kimerültségtől még messze voltam. Újabb támadásra számítottam, de nem az érkezett.
- Még hogy én kérjek bocsánatot? – Nevettem fel egykori fracciontársam szavaira. – Még azt se tudod, hogy miért követelsz bocsánatkérést! – Röhögésbe fulladtam, komoly röhögő görcsöt kaptam, ami már-már fojtogatott is. Meggörnyedtem, kezeimet mellkasomhoz húztam, s csak röhögtem és röhögtem. //Hasonlóképpen// A röhögés annyira fojtogatott, hogy még a lábaimra is átterjedt.
- Hogy… – Már nem tudom, hogy mit akartam röhögésem után mondani neki, de egészen más jött ki a számon, ahogy ott álltam egy célkeresztes ágyúval néztem szemben. Valami miatt arra gondoltam, hogy talán a másik végén Tanarotte lehet így egy cero-t küldtem be a csövön. – Cero!
Beküldtem, de valami más kezdett kijönni egy világoszöld cero, ami egyértelműen erősebb volt az én cerom-nál. A cero kivett belőlem legalább annyit, amennyit eddig védekezéshez használtam. ~Woloh Del Desierto, a 44. arrancar, Räv la Luz, a Thres espada első és hűséges fraccionja, Las Noches trónkövetelője vagyok. És ez fájni fog!~ Reiatsu-mat amennyire csak tudtam kieresztettem, s hátrafelé ugrottam sonidoval, úgy gondoltam, hogy így, hogy hagyom magam elsodortatni a különös cero-val, akkor úszom meg a legkevesebb sérüléssel. Vagy egy-két tucat száz méterekkel az elrugaszkodásom helyétől csapódtam a homokba. Túléltem. Ressurrecionom deaktiválódott, egyenruhám égetten, szakadtan füstölgött. Fájt mindenem, talán mozdulni sem volt erőm. Viszont legjobban az fájt, hogy egy nálam gyengébbtől kaptam ki. Csupán az nyújtott keserű vigaszt, hogy egy espada-val küzdöttem meg. Csak feküdtem, s feküdtem, vártam… volna. Mozgósítottam minden maradék erőmet, s talpra kecmeregtem, úgy álltam ott, mint egy megviselt ghoul. A csontsípot, a hollow sípot, hogy magamhoz parancsoljak hollowokat, gyengébbeket, amiket befalhatok. Reméltem, hogy végzek az étkezéssel, mire ellenfelem, a pici espada rámtalál.
- Megkaptam a büntetésemet, amit rám mértél a hibáim miatt. Haragom elszállt, megbocsájtom, hogy elhagytad espada-nkat. – Mondtam neki, ahogy elért hozzám, s azonnal a kastély felé fordultam, hogy távozzak. Viszont megláttam a kastélyon a sérülést. – Viszont Seth nem hiszem, hogy ilyen könnyen megbocsát annak, aki tette, hogyha tudomást szerez arról. – Mutattam a különleges cero által okozott kárra.

Tárgy: Re: Wolloh vs Tancsi Pént. Jan. 17, 2014 5:53 pm

Első tényleges használathoz, (úgy értem harcban) képest egész gördülékenyen ment, azonban érezni lehetett az irányítás okozta korlátokat. A bonyolultabb mozdulatok, és/vagy kombinációi egyelőre nem tűnt lehetségesnek. Az érzékcsalódás ellenére Wolloh hamar túltette magát a kritikus ponton egy egész okos húzással. *Megrázom a fejem* Talán a harci tapasztalat jobb szó rá. Azonban ez sem állíthat meg, csak idő kérdése lenne, hogy lyukat találjak azon a technikán, de ez a helyzet tökéletes kísérletezésre. Mikor sikerült ráharapnom annyira sajnálom, hogy nem ízlelgethetem meg, hogy gyorsan alkotok egy szinte semmire se jó nyelvet, csak kissé nedves, és alaposan képen nyalom vele. Még mindig semmi íz, … kár. Ez még semmi, de még csak rendesen csócsálni sem tudtam, szinte azonnal meglépett. A felhívására pedig kedvet kaptam valami újat kipróbálni, ami be is jött. Egyre jobban tartotta magát, és a végén még sikerült is egy aljas húzással komolyabb kárt tennie a gólememben. Ugyan az ütés nem okozhatott volna nagyobb kárt, minthogy az egyik szemfog kitörik, ám valami trükkel jóval nagyobb belső kárt okozott, minek hála a farkaskám arcának egyik fele meglehetősen eldeformálódott, s komolyabb törődést igényelt a kijavítása, melyet szerencsére meg is tettem, különben nem lett volna elég gyors az átalakítás. Először meglepődtem az érkező cero-n, de gyors ellenlépéseknek köszönhetően jól sült el a dolog. A beérkező technikát egy kisebb gáttal, és egy másik irányú lyukkal eltereltem, majd vissza a feladóhoz a farkas két szeméből. Bár ennek kellemetlen mellékhatása, hogy az általam jól betervezett indákat elsöpörte, s a nem sokkal ezután érkező Gran Rey-re már tudott reagálni. Mázli, vagy sem, de még így is elkapta a széle, s jól megreptette. Egy pillanatra nem éreztem Wolloh lélekerejét, s beütött a felismerés, hogy bakker megöltem. Néhány másodperc múlva megnyugtatóan újra feltűnt. Ezzel együtt érkezett a fáradtság is. Az erdő, gólem, technikák, főleg, hogy a farkas belül elviselje a cerokat külön lélekerővel kell ott megerősíteni, noh meg az egyéb technikák, (és persze a másnaposság, amiről Tancsi nem tudja, hogy létezik, csak elszenvedi). A farkas belehullik a homokba, s lassan arra a sorsra jut, mint az erdő. Mivel fáradt vagyok, így nem repülök, hanem inkább rövid nem túl erőltetett sonidokkal haladok Wolloh-hoz. Mikor meglátom begyorsítok, és nekivágódom a mellkasának, két ököllel csapkodom, és amikor elkezd fájni a kezecském, nekiállok rugdalni, aztán ténylegesen elfáradok, úgyhogy inkább gondolkodással folytatom, mármint „csevegéssel”.
-Az előbb azt hittem, hogy meghaltál! Nem, mintha nem akartalak volna, de csak egy picit akartalak megölni, nem nagyon, szóval ne merészelj meghalni!
A mondandója első feléről le is maradok a tombolással, aztán a második már megcsapja az apró fülecskéim, s odanézek. Kicsit átgondolom a helyzetet, s a lehető legjobb választ adom rá.
-Woah! Az aztán nem semmi, ki tehette? Láttál valakit ott?.
Természetesen az első bűnbakra, aki megfelel rábólintok. Semmi kedvem magam kimagyarázni a helyzetet, vagy egyedül ráfogni valakire, noh meg legalább lesz valami amin nevethetünk. Egy „Majd nézz be valamikor, és hozd a törpéket is!”-el elköszönök LN falánál, s elindulok egyet csipkerózsikázni, s három napig fel sem kelek, csak fetrengek és pihenek, jót fog tenni.

Tárgy: Re: Wolloh vs Tancsi Szomb. Jan. 18, 2014 2:29 am

Hogyha az arrancarra csak úgy ráharapnak, legyen bármily vastag a bőre, nem kellemes érzés. Viszont apró ellenfelemnek nem volt elég, hogy ebben a nem túl felemelő élményben részesíthetett, még meg is nyalt. :O.O:A fellengzős, önhitt maszkom le is hullott, hogy helyet adjon a feltörő belső érzésemnek, ami a teljes döbbenet volt, s utána egy undorodó arckifejezés. ~Ezt egyszer még visszakapja!~ Határoztam el magam, még nem tudtam, hogy mikor, de azt igen, hogy az első adandó alkalommal én harapok rá, és én nyalom meg. >.> Smile

~Hogy a fenébe kerül ide a cero-m? o.O?~ Szállt végig a fejemben a gondolat, ahogy megérezhettem a saját erőmet. Viszont nem volt időm sokat töprengeni, mivel valami fura cero is közeledett felém, minek következtében én is tovaszálltam, akár csak a gondolatom.
Gyengén, erőtlenül fújhattam meg a sípot, mivel csupán néhány mini lidérc bukkant elő a homokból. ~Valaha ezek is emberek voltak… Hogyha hagynám, hogy megerősödjenek, akkor riválisaimmá válhatnának… Kösz, nem, már így is elég kellemetlenkedő van Hueco Mundo-ban!~ Azzal fogtam, és befaltam azokat. Nem adtak túl sok erőt, viszont a kényelmesebb mozgásra elegendőek voltak.
Nem kellett sokat várnom. Tanarotte lendületből nekivágódott a mellkasomnak és elkezdett püfölni. Normális helyzetben meg sem éreztem volna, viszont így, lestrapáltan, valamint pont azon a helyen ütött, ahol Eliana a kaszáját belém vágta… Nos kellemetlen, enyhe fájdalom volt, de attól még fájdalom.
- Nyugodj meg! Nem fogok meghalni. Nem fogom Thres espada, Räv-ot cserbenhagyni, még miattad se! Smile

– Vigyorogtam rá. Valóban így gondoltam, mivel én vagyok az első és hűséges fraccion-ja nem tehetem meg, hogy csak úgy meghaljak, ő nem engedte meg, így ki kell tartanom mindvégig!
- Igen, méghozzá… Smile

– Elgondolkodtam, hogy kire is húzhatnánk rá a vizes lepedőt, s hirtelen bevillant, minthogyha valamilyen shinigami szerű valami mászkálna a kastélynál. – Azt a shinigami szerű képződményt, biztosan ő volt az! – Attól, hogy rövid idő alatt otthagyta Räv-ot, attól hogy legyőzött már nem haragudtam rá. Az ex-fracciontársam volt, és büszkeséget éreztem, hogy egy espadaval mondhatni lépést tudtam tartani, valamint, hogy közös múltunk miatt talán még számíthatnék is rá. Viszont ezt sose mondanám el neki, mert akkor oda lenne az önbecsülésem, valamint a magamról kialakított hamis kép. Ellenben megbocsátás ide-oda, akkor is rá fogok harapni egyszer…
- Rendben. – Intettem búcsút neki a kastély falánál, s egyenesen a hatodik torony felé tartottam, hogy a Sanador-ral rendbe tetessem magam, viszont arra igyekeztem ügyelni, hogy Diego-espada-t elkerüljem, valamint hangsúlyosan kértem ezeket a gyógyítókat, hogy az Eliana-tól kapott hegemet el ne tüntessék, illetve némi emlékeztetőnek a fognyomok halványan egy ideig megmaradjanak.

Tárgy: Re: Wolloh vs Tancsi Hétf. Jan. 20, 2014 12:01 pm

Üdvözlet! ^v^

Igazán aranyos lett a végkimenetel, látjátok egy bocsánatkérés mekkora hatással van még az arrancarokra is! ^v^ Jutalmatok 200 LP és 2000 ryou.