Szélrózsa anarchia - Déli kapu

Tárgy: Szélrózsa anarchia - Déli kapu Hétf. Márc. 04, 2013 8:33 am

Nincs is annál jobb, mint egy békés, nyugodt nap, ahol az embernek nincs mit csinálnia, így az egész napját edzéssel töltheti. Legalábbis nem sok jobb van! Személy szerint csak egyet tudok, talán kettőt. A csokoládét, és azt, amikor nem annyira nyugodt a nap. Azonban ezen a napon nem volt csoki a láthatáron, és különösen nyugodtan is indult minden. Reggelit csináltam, és még Suza~chan se tűnt el nyomtalanul, mint ahogy néha szokott... Nem voltam szolgálatban, és igazából különösebb dolgom sem volt. A lelkiállapotom nem volt épp virágkötészetre alkalmas, sem a táncra, így az egyletbe se mehettem el. Ennek megfelelően kiváló reggelit rittyentettem az asztalra.
- Ez az idő még tojásköltéshez is kiváló lenne! - sóhajtottam egyet, majd kissé gonoszkásan Suza~chanra néztem - Ugye nem tervezel a hajamba fészket rakni, és elkotlani?
- Ez az eshetőség teljességgel kizárt! - vágta rá gondolkodás nélkül, de azt már nem árulta el, hogy azért, mert nem akar még családot, vagy mert fiú szegénykém... Pedig már mióta próbálok rájönni erre a talányra. Persze sosem árulja el. Eddig legalábbis nem tette. - Ilyen is csak a te korlátolt agyadból pattanhatott ki. - fűzte hozzá nem túl kedvesen, miközben oda taszigálta nekem a sótartót. Hiába na, ő már csak ilyen ellentmondásos személyiség volt. Lelkesen meg akartam simogatni a fejecskéjét, de csattant a csőre, épp az ujjam mellett, így letettem ez irányú szándékaimról. Inkább reggelihez láttunk.
A szokásos már-már rituálékat letudva, más dolgom nem lévén, meglátogattam az edzőtermet. Suza~chan inkább a lakásban maradt, olvasgatni az elég érthetetlen könyvei egyikét. Nem is aggódtam miatta különösebben, hisz vizet hagytam kint neki, baja pedig nem eshetett. A terembe belépve megpillantottam az osztagtársaimat. Van, hogy jobban szeretek egyedül edzeni, ez általában munka után volt. Most azonban vágytam a társaságra. Körülnéztem, lehetséges edzőpartnert keresve. Nem kellett sokáig keresgélnem. Az egyik alak a sarokban egy bokennel gyakorolt. csendesen felvettem a fal mellé támogatott fakardok közül egyet én is, és hangtalanul oda mentem hozzá.
- Csatlakozhatok? - érdeklődtem fennhangon meg tőle. Annyira vészesen nem ijeszthettem meg, hisz csak kicsit akart leütni Cool

. Ezt az akcióját azonnal egy igennek vettem, és ahogy blokkoltam a bokennel az ütését, egy sarokfordulással máris válaszoltam neki egy újabb vágással. Többek közt ezért is szerettem az osztagomban lenni. Ilyen egyszerűen megértettük egymást, nem kellett mindent felcicomázni holmi formalitásokkal. Szép lassan az ideiglenes edzőtársam is kezdte elfelejteni a kezdeti esetleges érthetetlen sérelmeit, és néhány vágásváltás után már ő is teli képpel vigyorgott, nem csak én. Hiába na, ez a legjobb hely a Tiszta Lelkek Városában, persze a lakásom, és Hime~chan kertje után Embarassed

Lelkesen kezdtünk volna bele melegedni a játékba, mikor hirtelen mind a ketten elvesztettük az egyensúlyunkat, és össze-vissza borultunk. Egy hatalmas robbanás riasztott fel minket a kissé talán kába dermedtségből. Feltápászkodtam... vagyis ha pontosak akarunk lenni, konkrétan ugrottam fel, mint egy jó lnevelt levelibéka. Így már a saját lábaimon nézhettem végig, ahogy némelyek az osztagból elővették a lélekölőjüket. Ennyi kellett nekem is. Ha arról van szó, hogy vegyük elő a kardunkat, akkor nem szokásom szégyenlősködni. Különben is, ki tudja, mi lehet az oka, a robbanásnak! Biztos voltam benne, hogy a többiek is azért tették, amit tettek, hogy harcra készek legyenek. Ha véletlenül jó erős ellenfélre bukkanunk, akkor harcra készek legyünk. Az egyik srác rám mosolygott. Ismertem látásból, többször is edzettünk együtt, helyesebben csak egy terembe. Visszamosolyogtam rá, hisz ez a prédát várók közös izgalma volt. Néhány csepp vér azért még nyargalt az adrenalinomba, de nem sok, és szerintem ezzel mindenki így volt. Ekkor azonban egy elég váratlan dolog történt.
- Hát eljött az idő… Moetatse, Tigre del Fuego - szólalt meg, de ahelyett, hogy a shikai alakja előjött volna a kardjának, ahelyett ő maga kezdett el változni. Kigyulladt, és különböző csontrészei nőttek... olyanok, amiknek nagyon nem kellett volna ott lenniük. A szemembe nézett, majd elég tüzesen távozott... Hála neki az edzőterem leégett, én meg kirepültem az ajtón kívülre. Shuko~san jutott akaratlanul is az eszembe, és az, amikor lidérccé vállt. Igaz, Shuko~chan sokkal csúnyább izé lett, mint ez a vörös hajú fiú, de biztos voltam benne, hogy ugyanaz játszódott le a szemeim előtt. Elfogott megint az az érzés, mint amikor nem tudtam segíteni a barátomnak, és egy pillanatra talán lefagytam volna, ha Gingitsune nem ráz fel.
~ Életke, ha itt és most pihenni akarsz, akkor ajánlom, vonulj félre! ~ közölte ellentmondást nem tűrő hangon.
Pihenni? Egy ilyen időben? kizárt! Ahogy láttam, hogy még jó néhányan átalakulnak, és ezt már nem hagyhattam annyiban! Fél pillantást vetettem a korábbi edzőtársamra. Épp egy ilyen lényt próbált kiiktatni. Vagyis talán ő nem fog átváltozni, bár ki tudja. Se perc alatt kialakult a tömegcsetepaté. Talán ha nem ez történt volna ami, lelkesen vetettem volna bele magam én is, de így. Valami azt súgta, hogy keressem meg a tűzcicát. Talán a vezeklés, hogy Shuko~sant nem tudtam megmenteni... Mindenesetre épp indultam volna ki, amikor Naomi~sant és Shin~sant pillantottam meg. Ahogy elég közel értek hozzám, meghajoltam feléjük.

Spoiler:

Tárgy: Re: Szélrózsa anarchia - Déli kapu Vas. Márc. 10, 2013 11:17 am

Elfordítottam az arcom az ablaktól, és megpróbáltam leküzdeni az aggodalmat, amit a családom iránt éreztem. Bárki is az ellenség, valószínű nem fog foglalkozni a családom birtokával, a nemesség mellett a kisebb birtokosok nem kapnak kiemelt figyelmet, a szüleim, a bácsikám és a nénikém nincs veszélyben. Higen és Tenshiko viszont szolgálatban van, az ikrek pedig az Akadémián vannak, a négyes közül különösen az öcsémnek van veszélyes munkaköre. Rang nélküli tiszt, úgyhogy jóval nagyobb az esélye annak, hogy előre küldik, én és Tenshiko tisztek vagyunk, az Akadémia pedig kiemelt védelmet fog kapni. Az aggodalmaskodás viszont nem ér semmit, a legjobb, amit tehetek, hogy elvégzem a dolgom, hogy Masayoshi-sama számíthasson rám, és a segítségével minél hamarabb legyűrhessük a lázadókat.
Miután biztonságba helyeztem az iratokat, a zanpakutom mellett egy katanát, néhány shurrikent, könnyű páncélzatot és egy naginatát vettem magamhoz, bár egyelőre minket nem támadtak meg, idő kérdése, hogy ide is eljussanak, esetleg mi menjünk eléjük. A harci képességeim ugyan messze elmaradnak az osztagvezetőké mögött, de azzal, hogy a tisztek között vagyok, sokat segítek nekik a moráljuk emelésébe. A folyosón lévő tisztek példásan teljesítették a dolgukat, legalábbis a többség a szükségállapot ellenére higgadtan tette, amire kiképezték, ahogyan az elvárható Seireitei legelitebb osztagától. Nem sok dolgom volt, csak tájékozódnom kellett az általános helyzetről, parancsok nélkül is működött a gépezet, nekem sem tisztként, hanem harcosként volt szerepem. Így, hogy nem volt nélkülözhetetlen dolgom, sokkal lassabban telt az idő, de nem hagytam, hogy lássák az idegességem, egy feladatom mégis van: mutatni, hogy uraljuk a kialakult helyzetet, ha a magasabb rangú tisztek elhagyják magukat, a pánik kiterjedhet a mi osztagunkra is.
Naomi-san hirtelen felbukkant, és adott utasítást rá, hogy kövessem, én pedig kérdés nélkül követtem a hadnagy utasítását. Jó pár képzett tiszt, nem utolsó sorban a főkapitány is az osztag területén maradt, úgyhogy ha támadás éri őket, sem maradnak vezető nélkül. Az én képességeim ráadásul jól kiegészítik Naomi-sant, aki mintha nem lenne olyan jó kidou használó, úgyhogy valószínű, hogy nagyobb hasznomat veszik ott, mint ha az osztag nagyjával tartanék.
- Naomi-san, mi folyik itt pontosan? Kik a támadók?- a befutott jelentések alapján még az sem teljesen egyértelmű számomra, hogy az ellenségeink arrancarok, renegát shinigamik, lelkek, vagy valami teljesen más, az meg, hogy mik lehetnek a szándékaik, teljesen homályba burkolózik. Talán a főkapitány jobb keze többet tud majd mondani, mint amiről az alárendeltjeim információt szereznek.
A város szörnyű pusztuláson ment keresztül mindenhol, ahol áthaladtunk, minden irányban a harc nyomait láttuk, de olyan volt, mintha a saját katonáink harcolnának egymás ellen, úgyhogy a legbölcsebb dolog volt anélkül elhaladni mellettük, hogy beavatkoznának a csatába, amiben talán barátokat sebeznénk meg.
Egy meghajlással köszöntöm a tizenegyedik osztagos shinigamit, akivel rendkívül kellemetlen körülmények között találkoztunk nem is olyan régen, de az biztos, hogy a hadnagyom ismerősek, és valószínű megbízható, és jó helyzetjelentést kaphatunk tőle. Persze nem kizárt, hogy ő is ellenség, aki egészen eddig rejtve maradt, úgyhogy nem adom le a védelmem, készen állok rá, hogy ha kell, egy kidouval megkötözzem.

Tárgy: Re: Szélrózsa anarchia - Déli kapu Vas. Márc. 17, 2013 11:36 pm

Hosszú léptekkel haladtam végig a folyosón, a szívem majd kiugrott a helyéről, de higgadtságot erőltettem magamra, ebben a helyzetben megengedhetetlen lett volna, hogy én magam essek kétségbe. A szembejövő tisztek arcán láttam, hogy annak ellenére is, hogy pontosan tudják mi a dolguk, eléggé bizonytalanok. Nem róttam fel hibának, hiszen nem is olyan régen hasonló helyzet állt fenn, és azóta nem volt ilyesfajta veszélynek kitéve Seireitei.
- Mindenki figyeljen oda, hogy a hatos melléképületet senki se közelíthesse meg! Akármilyen rangú tiszt is óhajtana bemenni, ne engedjék oda, és ha kell, alkalmazzanak erőszakot! Onnan csak a bent tartózkodók jöhetnek ki, még engem sem engedhetnek a közelébe. Érthető voltam?
Természetesen a kérdés csupán költői volt, és a kissé megdöbbent arcok ellenére is tudtam, hogy a parancsomnak teljes mértékben engedelmeskedni fognak. Nem engedhettük meg magunknak, hogy ebben a helyzetben fejetlenség legyen, ráadásul néhány kapitánnyal együtt oda tartott a Soutaichou, akik valószínűleg a megoldáson fognak dolgozni, tehát a nyugalmuk védelme most rendkívül fontos volt. Tovább haladtam Hakusaya~san folyosója felé, hiszen az Akadémia körül folyó zavargás, és robbanások több okot is adtak az aggodalomra. Sora~san halála óta pedig még több időt szentelt az ifjú negyedik tiszt a következő shinigami nemzedéknek.
- Hakusaya~san, kérem, kövessen!– Csupán ennyi utasítást adtam számára, és máris indultam tovább, hiszen az idő haladt, nekünk pedig dolgunk volt, nem is kevés.
Az Akadémia nem esett éppen az Ishibantaihoz közel, azonban nem csupán az iskolásokat kellett ott védenünk, hanem a Déli kaput is, ami ha megnyílik, utat enged a lelkeknek, hogy szabadon betörjenek Seireiteibe, amit nem engedhettünk meg. Gyorsabbra fogtam a lépteimet, tudtam, hogy Hakusaya~san nem marad le majd mögöttem, azonban nem kezdtem shunpozni, mert fel akartam mérni, hogy milyen állapotok is uralkodnak a városban.
- Támadás ért minket, azonban az ellenség nem külső, köztük van Hayawa~san is… - Szorult ökölbe a kezem, bár nem tudtam, hogy ismerte-e a tisztet, valahogy mégis olyannak éreztem, mintha a saját családunk árult volna el minket. – Nem tudhatja ki lázadó, és ki Seireiteihez hű tiszt, figyeljen nagyon oda Hakusaya~san! Ha bárkiről is úgy érzi, hogy gyanúsan viselkedik, egy kötöző kidouval tegye harcképtelenné, a legtöbben képtelenek a kidou használatára!
Ezzel úgy éreztem minden segítséget megadtam neki, és még inkább gyorsítottam, hogy minél előbb magam mögött hagyhassam a romosnak festő várost. A könyveket olvasgatva eszméltem rá, hogy az Akadémia elődjében még nem oktattak kidoukat, hiszen egyetlen könyv sem volt róluk, valamint a névsorban egyetlen kidou oktató sem szerepelt. Így, ha csak utólag nem tanultak, egyáltalán nem tudhatnak démonmágiát használni, ami még a mi javunkra válhat. Valahogy meg sem lepődtem, hogy a Juuichibantaiban a legnagyobb a csata zaja, azonban kénytelen voltam megállni, hiszen nehéz lett volna elhinni, hogy jelen helyzetben is edzést tartottak volna. Sokkal inkább indultak volna el a város utcáin ellenfelet keresve, minthogy a már százszor kipróbált osztagtársaikkal kezdjenek verekedésbe. Éppen ezért csupán ugyanaz történhetett itt is, az addig barátnak hitt társak közül többekről kiderülhetett, hogy nem azok, akiknek mutatták eddig magukat. Ebben megerősített az is, hogy Aikawa~sant láttam meg kijönni az osztag kapuján, aki minden bizonnyal bent maradt volna, ha edzésről lett volna szó. Viszonoztam meghajlását, annak ellenére, hogy talán erre nem ez lett volna a megfelelő időpont, azonban az illemet minden helyzetben tartani kell.
- Aikawa~san, elmondaná pontosan mi történt? – Pillantottam rá, és csendesen hallgattam végig.
Nem figyeltem közben Hakusaya~sanra, mert bár jól tudtam, hogy első találkozásuk nem sikerült túl fényesen, ettől függetlenül az Ishibantai Yonsekije nem támadott volna a lányra, ebben biztos voltam. Egy bólintással vettem tudomásul a történteket, de kissé furcsának tartottam, hogy inkább arrancarra emlékeztetett a másik tiszt, mint shinigamira, hiszen Hayawa~san reiatsuja eltéveszthetetlenül shinigami reiatsu volt. Efelett azonban kénytelen voltam abban a pillanatban továbblendülni, hiszen amíg itt ácsorgunk, ki tudja, mi történhet az Akadémián, ha ott is tartózkodik akár ilyen diák, sőt, rosszabb esetben egy tanár! Megfeszültek izmaim, ahogy arra kellett gondolnom, hogy egy gyermeket olyan ember árul el, akiben feltételek nélkül bízik meg. Ez egyszerűen elfogadhatatlan!
- Aikawa~san, több hasznát vennénk, ha az Akadémiánál segédkezne nekünk, kérem, kövessen minket! – Tudtam, hogy a tiszt nem tartozik alám, ennek ellenére jelen helyzetben nem tartottam valószínűnek, hogy ellenkezne velem.
Ismét sietős léptekkel indultam tovább, ha kellett egyesek felett átugrálva, verekedőket kikerülve, hiszen ha leálltam volna küzdeni, csak pazaroltam volna, az amúgyis szűkös időt. Gyerekek voltak bajban, akik mindenkinél előbb valóak. Erre a gondolatra pedig megjelent szemeim előtt Haruki~chan képe, de biztos voltam benne, hogy Nara~taichou nem hagyná, hogy bármi baja essen, így nekem sem szabad hagynom, hogy az Akadémia bármely tagja esetleg megsérüljön…

Tárgy: Re: Szélrózsa anarchia - Déli kapu Szer. Ápr. 03, 2013 5:08 am

Alig, hogy kettőről háromra nőtt csapatotok száma tovább kellett haladnotok a felsőbb utasítás szerint a Lélektovábbképző Akadémia környékén tapasztalt detonáció irányába. Utatok a 13. osztag felé vezetett, mely felől könnyedén megközelíthető a szóban forgó létesítmény, azonban meghökkentő akadályba ütköztök. Az osztagot és környékét szúrós lugas fedi be, melyen egyelőre még bimbózó növények helyezkedtek el, a virágok terén tapasztaltabb könnyedén megállapíthatja, hogy valószínűleg rózsa lesz belőle idővel. A növényzet látszólag ártalmatlannak tűnik, de ha hozzáértek tövisei 1 – 1,5 centiből 4-5 centisre nőnek, mely által sokkal veszélyesebb lehet rajta az átkelés, mint az elsőre ígérkezett. Amennyiben valamelyikőtök belevág fegyverrel, az karddal kis utat tud szabni általa a sűrű növényzeten, de tíz másodpercre rá a levágott részek visszanőnek és tovább terebélyesednek. Eme tényező némi hátrányt állít fel nektek, hiszen nem fordulhattok csak úgy vissza és kerülhetitek meg az egészet, mikor az idő ketyeg, ráadásul tudván az Akadémia tanulói bajban vannak még inkább veszélyes döntésre ösztökél benneteket, hisz nem egy még fiatalkorú tanonc képviselteti magát a tanulók köreiben. Rajtatok áll, hogy milyen módot választotok az átkelésre.

Határidő: 2013.04.12.

Tárgy: Re: Szélrózsa anarchia - Déli kapu Pént. Ápr. 12, 2013 4:45 am

- Aikawa~san elmondaná pontosan, mi történt? - kérdezte Naomi~san. A pillanat tört részéig magam elé pislogtam. Megint bevillant a vörös oroszlán tekintete. Vagy tigris lett volna? Mintha azt mormolta volna maga elé. Igézően veszélyes szempár volt, az már egyszer biztos.
- A napi edzés folyt,- adtam hát meg a magyarázatot - amikor minket is megrázott egy hatalmas robbanás. Míg szedtük össze magunkat, néhányan lidérccé váltak. Pontosabban arrancar~rá. - nem mondtam ki hangosan, hogy ebben egészen biztos vagyok, hisz láttam már ilyet ez előtt is. Vagy legalábbis valami hasonlót. Hisz egy barátom a szemem előtt vállt lidérccé. Igaz belőle nem lett arrancar nyomban. Talán túl gyenge volt hozzá. Vagy benne nem volt meg az a valami, ami arrancarrá tehette volna. Ki tudja. Csendben a robbanás irányába pislantottam. Fogalmam sem volt, hogy ott mi is lehet, de az ösztöneim azt súgták, hogy tartsam magam távol attól a helytől, ha szép nyugodt életre vágyom. Naná, hogy ezek után minden porcikámmal oda akartam sietni. A tekintetem visszavándorolt Naomi~sanra, hisz ő volt az egyetlen, jelen pillanatban, aki parancsot adhatott nekem. Már bizonyított nekem, így tőle az utasítást is elfogadtam. Csendesen kerestem a tekintetét. Nem kellett sokáig várnom. Egy mélyebb levegő után meg is szólalt.
- Aikawa~san, több hasznát vennénk, ha az Akadémiánál segédkezne nekünk, kérem, kövessen minket! - Félre értés ne essék, nem a rangja, vagy a beosztása miatt, de bólintottam. Nem kedveltem a nemeseket, egy csöppet sem. És általában a magas helyekre ezek az alakok kerültek. Neutral

Sosem fogom nekik megbocsátani, amit a családommal tettek. Nem tudom, és nem is akarom ezt a szívességet megtenni. Nem lett volna annak idején kötelező roninnak állnom, de ez volt az okom rá. Senki nemesnek nem akartam a talpnyaló kutyája lenni, hogy aztán ugyanolyan legyek mint ők... Azonban Naomi~sant nem ilyennek ismertem. Egy apró pillantást vetettem még a szemmel láthatón feszült Shin~sanra. Nem tudtam, hogy azért ilyen, mert még a korábbi kis kalandunk miatt nyűgös, vagy pedig a hirtelen jött izgalmak ártottak meg neki, de újfent nem volt idő komoly filozófálgatásokra, ugyanis elindultunk. Szerencsére a robbanás irányába, amerre egyedül is mentem volna. Feltéve, hogy oda találok Neutral

Suza~chan segíthetett volna, de ő most otthon volt, aminek így utólag nagyonis örülök. Az kéne még csak, hogy veszélybe kerüljön... vagyis hát a szokásosnál komolyabb veszélybe kerüljön a drága miattam. Neutral

Főleg, hogy csivitelősen krahácsolt, ami felettébb felzaklatott reggel, szóval ágyba parancsoltam, ételt kapott és nem volt apelláta. Így végül is nem is jött rosszul, hogy ők is velem voltak. Ki tudja, hol lyukadtam volna ki máskülönben. Bele se merek gondolni. Neutral

Igaz nem volt jó érzés a hátam mögé engedni Shin~sant. Nem mintha nem bíztam volna bennük meg, amennyire egy ilyen helyzetben meg lehet, de a veszélyjelzőm mégis folyamatosan ott dörömbölt a fejemben. se Gin~chan, se én nem tudtuk elhallgattatni. A Róka mondjuk nem is próbálta. Az Akadémiához értünk. Fogalmam sincs, hogy miként, hisz mióta kikerültem onnan, még egyszer se találtam vissza... és most itt álltunk. Bár valljuk be, bele tellett egy kis időbe, míg rádöbbentem, hogy hol is vagyunk. Hiába töltöttem itt annyi évet, alig ismertem fel. Tudom, hogy ez nálam általában nem túl nagy újdonság, de láttam a többiek szemén is a meglepettséget, mikor értetlenül rájuk pillantottam. Szóval nem csak én értetlenkedtem. Mondhatná az ember, hogy ennyi idő alatt normális, ha megváltoznak a dolgok. Ha nem is nagyon, de minden változik. Itt se úgy volt minden, ahogy emlékeztem rá.
Valaki rózsát ültetett az útba, és valami extra cuccal jól meg is itathatta, ennek köszönhetően a sövényszörny elfoglalta az egész területet, nem tudtunk bejutni tőle. Azonban úgy tűnt, Naomi~sanon nem tudtak kifogni a rózsák. Pillanatok alatt kész is volt a terve. Shin~chan ment elől, és felettébb tehetségesen jegelte növényeket, én mentem mögötte, Naomi~san pedig a sort zárta. Shunpo~val mentünk, mert sietnünk kellett. A rózsa nagyon gyorsan visszanőtte magát. Ekkor kezdett csak bennem valami megmozdulni. Oda jöttünk, ahol a robbanás volt... és az akadémiánál vagyunk... ahol a rakás lélek, akik még nem shinigamik tengetik a mindennapjaikat. Kezdett az agyvizem magasabb hőmérsékleti tartományba lépni, ahogy azt Suza~chan mondta volna...

Tárgy: Re: Szélrózsa anarchia - Déli kapu Vas. Május 19, 2013 9:52 am

- Értettem, Naomi-san!- elég sokkolóan hatnak rám a hallottak, úgyhogy nem teszek mást, csak nyugtázom a kapott parancsot. Még Akadémista voltam, amikor Aizen Sosuke, Tousen Kaname és Ichimaru Gin elárulták a várost, és csak híreket hallottam az egészről, az egyetlen, ami megmaradt bennem, a hollowok üvöltése, amikor Las Noches erői a parancsára megtámadták a Tiszta lelkek városát. Az ő árulása kevésbé érintett, csak pár távoli ismerősöm vesztettem el, vagy láttam újra sérültként, de most már azt hiszem, tudom, milyen, ha elárulnak. Hayawával többször is beszéltem, mint az osztagomba tartozó, rangidős tiszttel, valamilyen szinten még segített is beilleszkedni, sokkoló hallani, hogy többek között ő felelős azért, hogy megint megtörténik, ami Aizen alatt történt.
A városban teljes káosz uralkodott, ami azt jelentette, hogy rendkívül sokan szivárogtak be a soraink közé, legalábbis valószínűtlen, hogy néhány tucat ellenség ekkora felfordulást okozhatott volna. A 11. osztag területén, amelyhez közelebb kerülünk, valószínű nagyobb a baj, mint bárhol máshol, ők valószínű még élvezik is egy kicsit a kialakult helyzetet.
Meghajolok Aikawa-san felé üdvözlésképpen. Még mindig elég kellemetlen a legutóbbi félreértés, amikor megtámadtam, szerencsére nem lett súlyos sérülés a vége, de így is elég kellemetlen számomra. Amennyire tudom, kerülöm is a tekintetét beszélgetés közben, biztosan haragszik még, amiért rátámadtam. Különben is, valakinek figyelnie kell a környezetet, pár méterre a shinigamik az ellenség ellen harcolnak.
Az Aikawa-san által elmondott dolgok rendkívül furcsának hangzanak, különösen, hogy az Aizen-féle támadásról hallottak alapján, ez a támadás is hasonló lehet. Az arrancarok, akik nagyrészt akkoriban alakultak ki, amikor Aizen átszökött, szintén shninigami-hollow keverékek, úgy tűnik, ezek is azok. Talán az ő keze van ebben is, és elképzelhető, hogy végig az volt a célja, hogy legyőzzék, és visszahozzák ide. A zsenialitása legendás, egy ilyen húzás egyáltalán nem lenne váratlan tőle.
Az Akadémiához vezető utat egy hatalmas, tüskés növényekből álló erdő állja el, és mivel már találkoztam hasonlóval egy arrancar elleni harcomban, nem nehéz kitalálni, hogy ők csinálhatták, és ahogyan az is, ez is közel Bankai-szintű képesség lehet. Igaz, ez most már kevésbé veszélyes a csapatunkra, hármunk közül valószínű én vagyok a leggyengébb, Naomi-sannak biztos, hogy megvan a Bankaija, úgyhogy ha az ellenség itt van, el tudunk bánni vele. A valószínűbb viszont az, hogy ezzel az utunkat akarják lassítani, nekünk viszont muszáj átkelni.
Ahogy belevágok a növényzetbe, észreveszem, hogy az reagál rám, a tüskéi megnőnek, a sérült részek pedig regenerálni kezdik magukat, úgyhogy nem lehet hagyományos módon átjutni, legalábbis anélkül, hogy súlyos sérüléseket ne szenvednénk, márpedig harcképes állapotban kell átjutnunk. Ennek az erdőnek a kiterjedése elég nagy lehet hozzá, hogy ne legyen értelme kikerülni, úgyhogy valamit ki kell találnunk.
- Hadou 50: Rei no Kuron!- mióta jobb lettem kidouban, már három klónt is létre tudok hozni, amik rendkívül hasznosak figyelemelterelésre, és a technikáim kombinálására, most pedig azt kapják majd feladatul, hogy a testükkel megvédjenek minket. Enyhe fájdalmat ugyan érzek, talán az ezredét annak, amit elszenvednek, ha elpusztítják őket, de így még arra is van esély, hogy teljesen sértetlenül átjutunk.
Mielőtt nekiállnánk átvágni magunk, Naomi-san utasításának megfelelően, megpróbálok kidouval meggyengíteni a növényzetet. Egy darabig gondolkodom, melyik lehetne a megfelelő, szerencsére már van is benne tapasztalatom. Ha a zanpakutommal elvonnám a nedvességet a gyökérzetből, utána fel tudnám gyújtani egy sokatsuival, de az nem sokat segítene a helyzeten, ha még égne is ez az átkozott bokor, úgyhogy a tűztípusú kidoukat gyorsan átverem. Így adott is a megoldás.
- Hyouga Seiran!- a naginatámból kilőtt jég típusú kidouval az előttünk elterülő növények jó részét sikerül megfagyasztani, ezek valószínű el is pusztultak. A hideg nem tesz jót a legtöbb növénynek, ha valahogy ki is tud virágozni újra, remélhetőleg elég időnk lesz átjutni. Utasítom a klónjaim, hogy vágják át maguk, kettő az oldalunkon, egy pedig előttem halad, így remélhetőleg megóvnak minket az indáktól.

Tárgy: Re: Szélrózsa anarchia - Déli kapu Hétf. Márc. 24, 2014 4:33 am

A küldetést lezárom. Mindenki jutalma 500 ryou.