Ki gondolta volna, hogy eljön még egyszer az az idő, amikor Seireitei csapatainak, belső ellenséggel kell megküzdenie? Nem volt, elég, hogy Aizen felforgatta a várost? Nem volt elég, hogy az a féreg, arcátlan bolond városunk falai közé bűzös lidércekből álló sereget vezetett? A történelem ismétli önmagát, de most nem Aizen az ellenség. Egyelőre ismeretlen a kiléte, de a Gotei 13 kapitányai és hűséges tisztjei tenni fognak róla, hogy soha többé ne kelljen harcolni ellene. Bár ez az egész puccs kísérlet, igen tanulságos. Még mindig nem elég hatékony a Belsőellenőrzés. A 2. osztagnak sokkal komolyabb megfigyeléseket és ha kell kihallgatásokat kell eszközölnie. Sokkal éberebben kell majd figyelni saját társainkat. Árgus szemekkel kell majd lesnünk társaink minden lépését. Én pedig árnyékként fogom követni Őket, a sötétben suttogókat, akik Seireitei vesztét akarják. Amikor pedig meglelem, kifogom végezni. Elfogom törölni még a reiatsujának a nyomát is. Igen. Ezt fogom tenni. Gondolataimból az a tény ránt vissza a valóságba, hogy társammal Chikanatsu Kirával, megérkeztünk a harmadik osztag kapujához. Csendes és sehol sem látunk senkit. Csuklyám mögül, mely arcomat takarja halkan, de érthetően szólok.
- Csend van, jobb lesz vigyázni.
Figyelmeztetem, a 2. osztag 5. tisztjét, akit már jól ismerek. Ő Chikanatsu Kira, a Riteitai parancsnoka. Már nem egy csetepatéban vettünk részt, így úgy vélem képesek leszünk összhangban dolgozni. S bármilyen ellenféllel is találkozzunk, ketten, együtt megismertetjük velük, hogy miért kell rettegniük az intrikálóknak, a Onmitsukidou tagjaitól. A Sexta Espada elleni küzdelmünk megmutatta, hogy képesek vagyunk olyan párost alkotni, amellyel számolni kell. Ahogy haladunk a kapitányság bejárata felé, hirtelen valami megzavar bennünket. Talán a hosszú évek óta tartó szolgálat alatt kifejlődött veszélyérzet sugallja, hogy cselekedjek.
- Vigyázz!
Kiáltom, de már vetődök is, hogy Kirát egy pontos és kellően erős ugrással elrántsam arról a helyről, amelyen maradva még komolyabban is megsérülhetett volna. A robbanás légnyomása így is lök rajtunk egyet s a földön kötünk ki. Ilyen közel kerülve a leányzó bájos idomaihoz, elpirulok, ahogyan zavarba jövök, de ez szerencsére nem látszik. A robbanás okozta hullám kissé megviselte tagjaimat, de szerencsére nem halálos és nem is komoly a sérülés. Harcra készen pattanok fel a földről, védelmezően állva Kira-chan elé, hogy megvédhessem a támadóktól. De senkit sem látunk. Helyette találunk a földben egy igen szép krátert. Tehát aknák. Valaki aláaknázta a kertet. Mégis ki lehet ilyen kegyetlen? Lesz hozzá egy-két keresetlen szavam.
- Aknák... aknák vannak elrejtve a kertben. Óvatosan kell haladnunk, ami megkönnyíti ellenfeleink dolgát. Meg kell találnunk, legalább az egyik hadnagyot.
Mondom és két tenyerem összeérintésével egy kidouba kezdek. A követő fecskék megidézése egy roppant hasznos kidou. Reiatsum felbolydul, amikor a járdalapra elkezdem megrajzolni a kidou jeleit, hogy megtalálhassam az egyik hadnagyot.
- Dél szíve, észak szeme, nyugat ujja, kelet lába, érkezzetek a széllel és távozzatok az esővel! Bakudou 58: Kakushitsuijaku!
Remélem, hogy sikerül felfedeznem az egyikük tartózkodási helyét. Akkor ugyanis legalább támpontunk lesz, hogy merre menjünk tovább. Amint megkapom az eredményt és a lélekmobilom segítségével a koordináták alapján meghatározom az irányt, Kirára pillantok.
- Meg van az irány. Sietnünk kell, ugyanakkor óvatosnak is kell lennünk.
Azzal megragadom az övembe tűzött Wakizashi markolatot, amelyhez trükkös módszerrel Heiwát rögzítettem, így nem kell előhúznom a hüvelyéből és megszólalok.
- Awasaro Heiwa!
Most, hogy Shikaiba váltottam, könnyedebben tudom megvédeni Kirát, hiszen bármikor előhívhatom shikai képességeim egyikét. A támadás, azonban érkezhet meglepetésből is ezért egy gyenge, ugyanakkor könnyen fenntartható kidou pajzsot húzok magamra. Így van lehetőségem, hogy a Harmónia Leple aktiválása előtt is Kira elé vessem magam, ha egy támadással megpróbálnák leteríteni.
- Bakudou 39: Enkosen!
A körpajzs kirajzolódik körülöttem, ezzel jelezvén, hogy észen áll a támadások elhárítására. Nem számítok arra, hogy gy komolyabb támadást képes lenne teljes mértékben nullázni, de legalább gyengít azon.
- Menjünk!

Zavarodottság, fejetlenség. Ez mondható most el a shinigamik világáról és a Hírvivő egység parancsnokságáról. Mint parancsnok nekem kell rendet tartanom, vagyis kellene, azonban nem lehet. Mindent Kimikora kell hagynom, mert fontos feladattal bíztak meg a fejesek közül. Az üzenet kivételesen nagy fontosságú lehet, ezt jól mutatja az is, hogy utamat a 4. tiszt biztosítja. Mily meglepő hogy a sors úgy hozza, hogy mióta az osztagba kerültem a küldetések nagy részén ő is velem tartott és jelenleg is velem tart. Persze ez szép és jó ám az én agyacskám még sem képes teljesen a küldetésre koncentrálni. Folyton csak azon járnak a gondolataim, hogy otthagytam azt a lányt egyedül pedig jól tudom, hogy már több alattam dolgozó tisztet megöltek vagy tudja az ég mit tettek velük. A Seretein belül a hírt miszerint ez egy puccs – ráadásul, ahogy érzékelem egy igen jól kidolgozotté – része hozzám is eljutott. Ez igen csak zavaró hisz nem gondoltam volna, hogy ilyen Aizen árulása és későbbi támadása után még bekövetkezhet. Még inkább zavara tény hisz én magam pont azon osztag tagja vagyok, akiknek pont az ilyen események elártása lenne, a dolga mielőtt még ténylegesen bekövetkezhetne. A robbanások távoli zaja és a füst szaga kezdi beborítani a várost, sőt még időnként kardok egymásnak csattanását is hallom, ami aggasztó hisz jelentést még egyszer sem kaptunk arról, hogy ellenségek tűntek volna fel. Szerencsémre mind ezek nem tudnak megakadályozni abban, hogy elnavigáljak a Sanbantai-ig, így Takashi-val egyetemben sikeresen el is érkezünk a célterület kapuja elé.
A kapu átlépve még mindig csak Kimiko ügye foglalkoztat, sőt közben Aurora is az eszembe jut, már csak azért is, mert nemrég mintha arrancar lélekenergiát is éreztem. Ezeket pedig számításba véve nem is csoda, hogy nagy meglepetésként ér az előttem történő robbanás, majd a félre rántó Takashi. Bár a férfi gyorsan cselekszik, a robbanás ereje ellen ő sem tehet így az mindkettőnket hátra vet, aminek köszönhetően nem ússzuk meg kisebb zúzódások nélkül a váratlan ˝támadást˝.
- Um… – felelek a férfinak. Tényleg óvatosnak kell lennünk nem, akarok pont egy ilyen alattomos szerkezet vagy kidou (?) miatt elpatkolni, vagy hagyni, hogy meghiúsítsa a küldetést. Míg társam a kereső kidout használja, én mélyeket szippantok a levegőből. Bár a robbanás felkavarta a levegőt bízom benne, hogy azért még sikerül az egyik hadnagy nyomára lelnem, főképp mert jól emlékszem a szagára. Az Aizen hollowjai elleni harcban ugyan is nem tudom, hogy, de egymásnak estünk és ott akkor meg jegyeztem az eredeti szeglenyomatát.
~ Aurora hallasz?...Öhm, igen… De mégis mi a fene történik ott nálatok? És mi a rákot csinálsz te mostanság, HÁH?! Tudod hogy mennyi fájdalom érte a testem az elmúlt hetekben?… Gomen, gomen, de ne feledd én is átéltem őket… De most figyelj! Jól rejtőzz el a barlangban és ne fedd fel magad!… Huh? De komoly lettél hirtelen, de rendben viszont ne merj megint fájdalmakat okozni! ~ végül a masnikon keresztüli társalgásunknak végül Takashi felszólalása vet véget.
- Oké, akkor induljunk! – jelzek vissza a férfinak, mikor elindulunk a nyom után. Amint hallom társam shikaiba váltását és is előkapom a fegyverem. Amint a katana kiér, a hüvelyből gondolatomban elhangzik a parancs és a fegyver átalakul. Persze nem ezért hívtam csak elő, így hamar a földhöz érintem a hegyét.
- Hanto shiro! Engedd előre! – több szem többet lát, ahogy több érzéki többet érzékel. A farkasaim két részre oszlanak. Egy megy elénk, így ha vannak is aknák őt kapják el előbb, míg egy megy mögénk, hogy hátbatámadás ellen duplán be legyünk védve.
Ezen intézkedések után pedig már remélhetőleg nem ér minket meglepetés. Ennek érdekében pedig még a gondolataim is elnyomom, amik eddig zavartak és figyelek, hogy érzékeim jeleznek e valamit.

Hát sajnos, hiába szélirány és a tény, hogy az egyik hadnagy szagát ismerem, ez sem segít abban, hogy ráleljek ellentétben társammal, aki viszont úgy tűnik talált valamit, azaz valakit. El is indulunk, de még mielőtt jelentősebb távot tennénk, meg mindketten óvintézkedéseket teszünk, mely alatt a shikaiok előhívását értem, és láss csodát milyen jól is tesszük, főképp én. Amint a farkas feltűnik egy közeli árnyékból és elénk siet, hamar el is tűnik miként robbanások tömkelegei hallhatóak és ismét ismerős lökéshullám vet hátra engem és vélhetőleg társamat is.
- Hát azt nem tudom, de, hogy lesz hozzá egy két keresetlen szavam az biztos.
Felelem, nagy nehezen miután a férfi ismét lekászálódik róla. Komolyan, ha nem tudnám, hogy ez a robbanás miatt történt azt hinném, hogy direkt csinálja. Sőt ha csak nem tévedek, azt hiszem le is tapizta a melleimet.
- Áh, köszönöm.
Felelem egy kedves mosollyal, megköszönve, hogy felsegít a földről, majd tekintetem automatikusan a hátunk mögött maradt második farkasomra irányul, akinek ekkor íriszei kékből vörösbe váltanak és ezt követően mellém sétál. Kezeimmel anélkül, hogy le kéne hajolnom, elérem a feje búbját és túrok bele a szőrébe, miközben hallgatom Takashi ötletét az átkelésről.
- Értem szóval a hármas számot… Jó rendben, de aztán nehogy rossz legyen az elgondolása, mert arra ráfázhatunk.
Jelentem ki amint mellettem a farkassal megállunk a 4. tiszt mögött. Ekkor aztán ismerős kidou parancs hangzik el, és látom a farkasom szemein keresztül amint a férfi konkrétan kiégeti az utat, amin végig kell majd csak sétálnunk. Mikor azonban felém fordul farkasom is megemeli a fejét és rátekint.
- Rendben!
Felelem majd ezt követően a lény el is indul a kiégetett ösvényen, óvatosan lépkedve. Reméljük biztonságban át is ér. Ha pedig bekövetkezik, azonnal vissza is jön arról amerre ment, mert hát az egy tény, hogy e technika alatt képes vagyok az érzékelésre akár rajtuk keresztül is, de azért úgy lavírozni egy aknamezőn, hogy a távolból figyelem a testem nem épp a legkönnyebb és legveszélytelenebb.
De ha esetleg a férfi tévedne is és ismét felrobban, sem fogok ijedezni, hisz újra elő tudom hívni őket, de ha lehet, nem pazarolnám fölöslegesen a lélekenergiám. Na meg nem szívesen kötnék ki ismét az alatt a 80 kiló alatt, amihez ma már kétszer is volt szerencsém.^^’

A küldetést lezárom. Mindenki jutalma 500 ryou.