Arakiri Kyo Keisuke

Tárgy: Arakiri Kyo Keisuke Hétf. Nov. 11, 2013 10:41 am

Jelszó: a a i i o e i u e

Életrajzi adatok
Név: Arakiri (Kyo) Keisuke
Szül. helye: Japán
Horoszkóp: Rák
Születésnap: június 29.
Életkor: 18 év
Munkahely: Részmunkaidős egy gyors étteremben a MgRonald-ban.

Fizikai és Létfontosságú Statisztikák
Kaszt: Ember
Nem. Férfi
Magasság: 180 cm
Súly 65 kg
Vércsoport: O
Szemszín: Meleg vöröses-narancs/Piros
Hajszín: Sötét zöld, majdnem fekete
Képesség: Részecske manipuláció

Szakmai státusz
Foglalkozás Képességeinek teljes megismerése. A Raion-S Kutatóintézetben.
Végzős a Karakura High School közép iskolában.

~ Jellem
Jelleme, akár egy magányos farkasé. Gyerekkorában sokat piszkálták, így mindig is nehezen illeszkedik be, ha új társaságba kerül. Általában fél ismerkedni. Bár jól esik neki néha egy kis társaság, de inkább szeret egymagában lenni. Kell egy kis idő, amíg megbízik valakiben, de ha ez sikerül, minden tőle telhetőt megtesz a barátaiért. Szeret hülyéskedni, de olykor, ha rossz napja van, jóformán „****-ik” az egész világra. Szabadidejében általában gondolkodik. Szeret olvasgatni, beszélgetni Kyo-val és még ha van, kedve rajzolni is. Ha valamin sokat gondolkodik, előfordul, hogy teljesen elszakad a valóságtól, olyankor még a körülötte zajló dolgokkal sincsen tisztában. Nem mellesleg multiplex személyiségzavarban szenved. Keisukénak 2 személyisége van, (Keisuke és Kyo) és mindkettő tud a másik létezéséről, kommunikálnak is.
Kyo a második személyiség, aki azért született, hogy megvédje és fitten tartsa Keisuke-t. (csak később fog szerepelni) Kifejezetten határozott és erőteljes jelenség. Mikor szükség van rá, szemrebbenés nélkül gyilkol. Ezért ha halálos veszély fenyegeti Keisukét, akkor át veszi a teste fölötti irányítást és eltöröl mindent, ami veszélyezteti őt.
~ Kinézet
A haja színe sötét zöld. A szeme színe meleg vöröses-narancs árnyalatú. Kivéve ha dühős, mert akkor piros.Kivéve ha dühős, mert akkor piros.

Kivéve ha dühős, mert akkor piros.:

~ ELŐTÖRTÉNET

Telihold világítja be a hűvös, éjszakai égboltot. Egy japán város központjában rendőrautók szirénázva hajtanak el az egyik háromemeletes bérház előtt. Egy fiatal lány rémülten rohan be az épület melletti sikátorba, tudván, hogy egy gyilkos szándékú lény követi őt. A lány megbotlik és elhasal a lyukacsos aszfalton. Gyorsan felkel, de egy sötét alak jelenik meg mögötte. Nem mer hátranézni, de tudja, hogy ott van. Végül még is csak hátrapillant, ekkor meglátja azt a két pár sárga szemet, amik a lény legbelsőbb tulajdonságát tükrözik. Ésszel fel nem lehet fogni, azt a dühöt, azt a gyilkos szenvedélyt. Azonban egyikük sem sejtené, hogy egy harmadik fél is jelen van. Fenn a bérház tetején egy izmos, és szőrös hústorony tűnik fel. Behunyja szemeit és feltörnek az emlékek. Azok az emlékek, amik már régóta kísértik.

A Japán iskolákban szerzett múltamról nem szeretek beszélni, mivel vannak dolgok, amikre nem szívesen emlékszem vissza. A balhés korszakom akkor kezdődött, amikor a suliban összeverekedtem egy iskolatársammal. Az okra már nem emlékszem, de nagyon feldühített. Végül egy felnőtt erejével akkorát löktem a srácon, hogy a falnak esve eltört a válla. Ettől még én is megrémültem. Később a más is megváltozott. A 16-dik szülinapomon, étterembe mentünk volna vacsorázni a szüleimmel, de az úton baleset történt. A szembejövő sávban egy másik sofőr elvesztette uralmát a kocsija felett és belénk hajtott.
A következő emlékem, hogy egy kórházban ébredek pár héttel a baleset után. Ekkor tudtam meg, hogy csak én éltem túl. Csodás módon a testi sérülésekből hamar felgyógyultam, de a lelki sérülés sosem fog begyógyulni. Szüleim halála után mindent magam mögött hagytam és elindultam a nagyvilágba. Kettő év múlva azonban hazatértem és első dolgom volt, hogy elmenjek a szüleim sírjához. Ekkor találkoztam egy helyes lánnyal, aki elvesztette a szüleit. Ironikus módon az ő apja és anyja voltak azok, akikkel összeütköztünk. Szemét egy világban élünk.
Egy éjszaka verejtékezve riadtam fel. Álmomban valaki beszélt hozzám. Azt mondta, hogy mindent tud rólam, és hogy rám vár. Felkeltem, majd elindultam a fürdőbe, hogy egy kicsit megmosakodjam. Amikor a tükörbe pillantottam, egy szörnyet láttam meg benne saját magamat véresen, de rögtön el is tűnt. Mondanom sem kell, hogy majd összecsináltam magamat, de arra gondoltam, biztos csak képzelődtem. Mostanában mindig rosszul alszom. Amikor visszafeküdtem csak forgolódni, tudtam, egyszerűen nem jött álom a szememre. Éjszaka volt, de nem az a megszokott sötétség borult a környékre, ami szokott. Mindent bevilágított a telihold fénye.
Reggel majdnem kiestem az ágyból, úgy pattantam fel. Akkor arra gondoltam, hogy ez biztos csak álom volt, de ilyen valóságosnak még egy sem tűnt. Végül érdekelni kezdett a dolgok, így kutakodtam egy kicsit az Interneten. De sajnos nem találtam semmit. Másnap felhívtam a nagybátyámat, hogy egy fontos dologról kellene kérdeznem aztán beszélnünk, így jó lenne, ha személyesen tudnánk beszélni. El is mentem hozzá, de mielőtt megszólalhattam volna, rávágta, hogy nem kell semmit sem mondanom, tudja, hogy miről akartam vele beszélni.

IGAZSÁGOK GYŰRŰJÉBEN, AVAGY AZ ÉLET AZON DOLGAI, AMIRŐL NEM TUDTAM.

Elmondta, hogy van egy örökség a családunkban, ami apáról fiúra száll. Ezután mindent elmesélt, amit csak tudott. A világról, ami az emberek számára fel nem fogható, a shinigamik-ról és a Hollowok-ról. Csendben végighallgattam, amit a nagybátyám mondandóját, és amikor a végére ért vele, megköszöntem neki. Nem várta, hogy elsőre higgyek neki, de én hittem.
- Majdnem elfelejtettem mondani, az egyik képességedet már kicsi korod óta használod.
- Igen? Én nem vettem észre.. Milyen képességem van?
- Egyfajta löketet tudsz létre hozni a tested környékének bármelyik pontján. Nem furcsálltad sose, 10 évesen akkorát löksz egy 14 éves gyereken, hogy eltörjön a válla?
- Hát tényleg furcsa volt, de azt hittem, hogy az adrenalin miatt volt.
- Nem ez a képességed miatt volt.
- Áh! Így már értem.
Még hosszú órákon át beszélgettünk a különleges lidércekről, és egyéb dolgokról. Majd később, amikor már komolyabban tudtunk beszélni megkértem arra, hogy egy ideig had maradjak nála, és hogy tanítson meg a képességeim használatára.
Fél év múlva beletanultam a dolgokba (Kardforgatás) és nem mellesleg egy új képességemre is fény derült (Káprázat), így már együtt mentünk vadászni a Hollow-ra vadászni. Egy ilyen alkalommal kerültünk szembe egy igen erőszakos Óriás Hollow-val. A nagy bátyámnak sikerült megfutamítania, de menekülése előtt halálos sebet ejtett a nagybátyámon. Mielőtt meghalt, megígértem neki, hogy bosszút állok érte, elkapom azt a ”szemetet”, a többi lidércre és Hollow-ra pedig magam fogok vadászni.
Egy évig követtem a Hollow nyomait, ám amikor elkaptam volna, valahogy mindig kicsúszott a kezemből. Aztán egy éjszaka, a mai napon, eljutottam egy Tokiyo nevű japán városba. Az Hollow-ra pedig egy szűk sikátorban bukkantam rá.
~Végre beteljesíthetem a bosszúmat ~ gondoltam, majd kinyitottam a szememet.

A bosszú kiteljesedik?

Hangosan felordítottam, ami az egész környéken hallható volt. Az Hollow már lesújtani készült, de felfigyelt a hangomra. Ám ekkor már mögötte voltam. Egy hatalmas ütéssel nekivágtam a sikátor falának, majd beesett a szemétkupacba. A lány reszketve nézte végig az eseményeket.
- Jól vagy? - kérdeztem tőle. Ám erre elájult.
~Pompás! Megmentem az életét és ahelyett, hogy megköszönné, elájul. Most mégis melyikkel foglalkozzak? ~ Kérdeztem magamtól, majd bízva abban, hogy nem ébred fel egy ideig, az Hollow felé fordultam.
- Tudom, hogy még mindig élsz! Bújj elő azonnal! – förmedtem rá, ám nem történt semmi.
~ Kizárt, hogy kinyírtam volna.~
Gyerünk! Különben én szedlek ki! – és még mindig semmi.
Odaugrottam, majd beletúrtam a szemétkupacba. Egy kis kotorászás után kiemeltem rejtekhelyéről, és nekinyomtam a falnak.
- Szervusz Kyo, rég láttalak! – mondta nevetgélve, de én ezt egyáltalán nem találtam viccesnek, így nekivágtam a sikátor másik oldalának.
- Itt ér véget a menekülésed! – hangoztattam magabiztosan.
- Milyen kár! Pedig szívesen beszélgettem volna veled. Mond csak, hogy van a bácsikád? – mondta gúnyolódva, majd félreköpte a felgyülemlett vért a szájában.
- Elég ebből! Most meghalsz, te szem*tl*da k*cs*g! – aztán a földtől elrugaszkodva rontottam rá. Ám mielőtt elérhettem volna eltűnt. Arra gondoltam, hogy ilyenkor általában az ellenfél mögött bukkannak fel, így nem álltam meg, hanem egyik lábammal megtámasztottam, majd visszarúgtam magam onnan. Közbe, pedig egy Chuck Norris féle pörgő rúgást indítottam. Úgy is történt minden, amire számítottam, ám ellenfelem is kapcsolt, aki a karjával hárított.
- Úgy látom, legyengültél! - gúnyolódott, majd hátra ugrott egyet. Én erre csak egy újabb támadás sorozattal válaszoltam. Ám hírtelen felröppent. A falon felfutottam, ameddig csak tudtam, majd átugrottam a tűzlétrára, onnan, pedig a Hollow után vetettem magam. A bokáját sikerült elkapnom, a szabad kezemmel megragadtam a tűzlétra szerkezetének egy kiálló részét, majd visszarántottam és a földnek csaptam.
- Nem fogsz megint elmenekülni! – rivalltam rá vicsorogva.
Rátapostam a mellkasára, hogy a földön tartsam, majd fölé hajoltam.
- Mielőtt még meghalnál, mondd el, hogy-hogy jutok el a fajtádhoz leggyorsabban!
- Hehe. Ha el is mondanám, úgy sem, tudnál semmit sem tenni ellenük. Mert én vagyok a leggyengébb Hollow. – mondta, majd éreztem, hogy a lélekenergiájának a mennyisége egyre csak növekedni kezdett. Ismét kiül az arcára az undorító vigyor.
Karjával villámgyorsan oldalba vágott, amitől vagy 10 métert repültem. Amilyen gyorsan csak tudtam, felálltam, de mire feltápászkodtam, már előttem állt. Arcára megint csak kiült az a túlvilági grimasz, de mielőtt bármit is tehettem volna, mellkason rúgott, ám most kb. 20 méter után értem földet. Tudtam, ha ez így megy tovább, ha ez így megy tovább, nekem annyi. Nagyon nehezen sikerült felnéznem és láttam, hogy felém közelít. Nehezen, bár sikerült felállnom.
~ Azonnal ki kell találnom valamit, különben meghalok! ~ Ez járt a fejemben végig.
A küzdelem nagyon elhúzódott, én pedig igen csak vesztésre álltam.
- Mocskos korcs! Gyenge kis szar vagy! – hangoztatta ellenfelem.
- Lehet, hogy nem vagyok elég erős, és az is lehet, hogy most meghalok, de nem fogom feladni! – kiabáltam.
- Szerencsétlen! Már vesztettél! Háháháhá!
- Nem…még nem vesz-tet-tem – lihegtem alig hallhatóan, majd összeszedtem minden maradék erőmet egy utolsó támadásra. Felordítottam, kardomat kirántva nekirontottam a Hollow-nak. Csapás, csapást követett, rúgás, rúgást, hajolást, hajolás. Az Hollow most csak hárítani tudott, támadásra nem adtam neki időt, vagy ha mégis volt esélye rá, akkor szimplán kitértem. Végül egy ütése mégis betalált és én felkenődtem a falra. Az Hollow ismét felém közelített. Próbáltam felkelni, de a végtagjaim, mint ha ólommá változtak volna. Odaért hozzám, majd a karját csapásra emelte. Ám hírtelen egy tőr áll bele a földbe, pár méterre tőlünk. Ellenfelem félbehagyva támadását, ránézett a tőrre, majd feltekint az égre.
Abban a pillanatban, amikor nem figyelt szépen leugrottam a tetőről, egy kuka tetejére, majd felálltam. - Te ölted meg a szüleimet!! - Mondta a macska farkincás lány az Hollow-nak.
-Ki vagy te, és hogy merészelsz közbeavatkozni?! - ordibál az Hollow.
- Először is a hátad mögött galambom, másodszor pedig, megölted a szüleimet ezért halállal, lakolsz. - Sóhajtott fel. Majd arrébb ugrott, és amikor leért a földre megcsendült a farkincájára erősített csengő. A kihalt sikátorban tökéletesen víz hangzott, majd kivettem a földből a kardomat, amit verekedés közben ejtettem el és egy laza mozdulattal az Hollow felé ugortam, de az a szemét kivédett és elküldött melegebb éghajlatra.
A lány támadása lendült, egyenesen nekirontott a démonnak. A fejvadász egy félköríves rúgással kezdett, de újdonsült ellenfele ügyesen elkerülte. Leguggolt, majd állon térdelte a lila bőrű lényt, amitől elterült a földön. Felpattant és óvatosan elindult a lány felé, közben méregette. Egyszer csak megszólalt.
- Ügyes. De inkább menny haza, mert ilyen cicákat szoktam enni reggelire. – mondta vigyorogva.
Kihasználva, hogy az Hollow már nem figyelt rám, amilyen gyorsan tudtam, mögé kerültem.
- Ne feledkezz meg rólam! – kiáltottam, miközben feléje vágtam. Ám kivédte a vágásomat a karjával. ~ ennek miből van a karja?~
- Nem felejtettelek el. –közölte teljesen nyugodtan és eltaszított magától. – Csak te már nem jelentesz kihívást a számomra. – folytatta.
Hírtelen egy macska jelent meg az Hollow fején, ami karmolászni kezdte a szemét. Az Hollow fájdalmasan felüvöltött, miközben próbálta ledobni magáról alattomos támadóját.
- ÁÁÁÁ!!! TE ROHADT DÖG! – kiáltozta, közben kezeivel hadonászott, hogy ellenfelét távozásra kényszerítse. A macska átugrott a vállamra, majd odasimult a fejemhez. Én a szememmel követtem, bár nem igazán értettem.
~ Valószínűleg segíteni akarhat. No mindegy, ingyen lónak ne nézd a fogát, ahogy a mondás is tartja. ~ gondoltam, majd habozás nélkül rátámadtam, a vérben úszó szemét törölgető Hollow. Egyetlen vágással mély sebet ejtettem a mellkasán, majd nyöszörögve elterült. Megragadtam a hajánál fogva és szemmagasságba emeltem.
- Utoljára kérdem! Hogy jutok el a fajtádhoz a leggyorsabban!?!
- Azt hiszed, hogy elmondanám neked? Engemet csak ideküldtek, hogy iktassak ki pár embert.
- HAZUDSZ! – üvöltök rá.
-Lehet. – válaszolta vigyorogva. Ettől mérgemben feldobtam a levegőbe, majd egy hatalmasat öklöztem belé, amitől egy kicsit elrepült. Persze egyből utána rohantam és még a levegőben megsoroztam pár ütéssel, hogy a végén felkenődjön a falra.
Inogva próbált lábra állni az Hollow. Utolsó támadásomat a „macskanővel” együtt kezdtem meg. Előkapott pár tőrt, felfutott a falra, majd ráugrott ellenfelünk hátára, késeit, pedig belenyomta a vállába. Amikor odaértem, átvágtam az egész testét a kardommal.
- Itt a vége! – mondtam az Hollow-nak, bár szerintem már nem értette.
Miután végeztünk az Hollow-val, segítőm azonnal odarohan az ájult nőhöz, majd térdre borult mellette.
Lassan felegyenesedek, majd a lány felé fordulok, közben, pedig a törött bordáim helyét tapogatom. Erőt veszek magamon, és megkérdem.
-Jól van?
- Igen, de ha megkérhetlek, maradj ott! Jó? – Fújt felém bizalmatlanul. Felvette a nőt, majd elindult felém. Letette a fal mellé, aztán felém fordulva ismét megszólalt.
- Megengeded? – kérdezte, miközben kezét felém, nyújtotta.
- Öö.. Persze. – mondom kissé meglepett. Erre bólintott, és elkezdte kitapogatni a törött csontjaimat. Halkan felmordultam, ahol elérte a törött bordákat. Egyre csak haladt lefelé. Ha nem lett volna szőr az arcomon, azt látná, hogy rák vörös lettem. Végül hümmögve felállt, majd rámutatott egy rozoga raklapra.
- Fekszik a blöki!
- De miért? Mit akarsz csinálni?- Válaszoltam zavarodottan.
- Csak feküdj le, vagy én fektetlek le, de az fájni fog! – Kiabált rám, de mielőtt válaszolhattam volna, belenyomott egy darab fát a számba.
- Előre szólok, ha kárt teszel bennem, akkor összeakad a bajszunk! – nézett rám komolyan, közben ráfeküdtem az alkalmi fekvőhelyre. Letérdelt mellém, majd igazgatni kezdte a törött csontjaimat. A fájdalom számomra elviselhetetlen volt. Olyan erősen haraptam rá a számban lévő fadarabra, hogy az már repedezni, töredezni kezdett. Amint helyrerakta, az összeeset, szoknyájából letépett egy darabot, majd bekötözött vele. Lassan felültem, és kiköptem a széjjelzúzott botot a számból. Fájdalmasan felsóhajtottam, de sokkal jobb volt már, mint pár perce.
- Köszönöm. – nyökögtem, és a földön fekvő eszméletlen nőre pillantottam. Aztán visszanéztem az előttem lévő macskafüles lányra.
- Te ki vagy?
- Nincs mit. –biccentett, majd felállt és megigazította a maradék szoknyáját. – Akimoto Sadako, ember. És a lány a barátom, természetesen. Te, pedig mi vagy? Mert nem hiszem, hogy léteznek vérfarkasok? Mi a neved? – aztán odasétált a földbe állított tőrhöz és visszatette a combján lévő tokba.
- Én is ember vagyok. A nevem, pedig Arakiri Kyo Keisuke.
- Nos, eb. Őt haza kéne vinni. Neked van hová menned?
- Hát, nem igazán. Ma érkeztem a városba és elfelejtettem még szállást keresni. – jelentettem ki egy kicsit szégyenlősen.
Nem szívesen, teszem, de ha nincs, akkor kölcsönadom ideiglenesen a lakásom.
- Azt megköszönném. De nem lesz baj, ha a barátod ott talál?
- Igazából nem hozzá gondoltam… Van egy lakásom, és oda mehetsz. Minden van benne, csak fűtést kell beállítani. – mondta, majd előkeresett egy kulcsot és a kezembe nyomta. – Figyelj… Egyszerre csak egyikkőtöknek tudok segíteni, ha megvársz itt, elkísérlek oda. Mondjuk nélkülem, nehezen találsz oda, szóval… Megfelel, ha itt maradsz? Olyan 10 perc és itt vagyok… - kérdezte, majd odasétált a barátnőjéhez és felkapta a hátára.
–Ne segítsek inkább? – kérdeztem, az ájult lányra tekintve. Elindultam feléjük, de az oldalam szúrni kezdett.
- Jobban meggondolva, inkább maradok. – nyöszörögtem halkan, aztán leültem a hátam mögötti rozoga raklapra és hátradőltem.
- Várj meg, 10 perc és jövök. És ne kelts feltűnést.
- Hogy is tudnék? – viccelődtem. De már fel is ugrott a tűzlétrára és eltűnt az épületek tetején.
~ Igaza van. Vissza kéne „változnom”, még mielőtt valaki észrevesz. ~ gondoltam, aztán ahogy a törött bordám engedte, felmásztam a bérház tetejére, amiről nem rég a Hollow -t kísértem figyelemmel. A pólóm és a cipőm az óta is ugyanott van. Nem akartam tönkretenni, ezeket is, így levettem. Felvettem ismét emberi formámat és amint felöltöztem, lesétáltam az épület elé, ott vártam a lányt. Pár perc múlva meg is jelent a sikátorban, és engem keresett. Odasétáltam a háta mögé, és megérintettem a vállát. Ő hírtelen megragadta a karomat, majd átrántott a háta fölött.
VÁ…! Kezdtem, de késő volt. Igen fájdalmasan értem földet.
- Ne haragudj. De ezt többet ne csináld. Megijedtem. – mondta – Megúsztad szőrös?
- Jól vagyok, bocsi. – válaszoltam fájdalmasan, majd felálltam. – Mehetünk?
- Jól van, látom nem lett komolyabb bajod. – nézett végig rajtam, aztán felvette a táskáját és folytatta – Segítsek?
- Nem kell, boldogulok. ~ Legalábbis remélem. Elvégre annyi becsület maradt még bennem. - Erre! Fel kell szállnunk egy földalattira. Úgy hamarabb ott vagyunk.
Én némán, követtem. A harcban bebizonyosodott, hogy bízhatok benne. De remélem ez harcon kívül is így lesz. Nem szívesen szállnék vele szembe, főleg ilyen állapotban nem.

A SZÁLLÁS. LEENDŐ TÁRS? Egy ÚJ ÉLET KEZDETE?

- Egyébként hálás vagyok, amiért segítettél a barátnőmnek. Hogyan hálálhatnám meg? - kérdezte, félbeszakítva a morfondírozásomat.
- Semmiség, Ez a dolgom. Megvédem az embereket. – közben a halott nagybátyámra gondoltam.
Hirtelen arra figyeltem fel, hogy már 5 megálló után, felfelé haladunk egy mozgólépcsőn. Jóformán kiesett minden, fel sem fogtam, hogy kerültem ide. A különös lány előttem állt a mozgólépcsőn. Látszott az arcán, hogy nem kedveli ezt a fajta haladási módszert. Egy kicsit kínos ez a csend, de nem tudom, hogy mit mondhatnék, vagy mit kérdezhetnék.
- Mennyi idős vagy? – kérdezte váratlanul.
~ Mennyi idős vagyok? Azt még én sem tudom. Igazság szerint rég nem is foglalkoztam vele. ~ egy kis gondolkodás után eszembe is jut.
- 18 éves leszek. ~hát ez a téma is eléggé gyorsan lezajlott.~ gondoltam, miután válaszoltam neki.
- Értem, szóval 18. –majd bólintott.
- Régóta laksz itt? Mármint ebben a városban. – kérdezem végül, minden egyéb ötlet híján.
- Nem kimondottan. Az igazi szüleim halála óta lakom itt. Olyan 10 éve már. – mondta a válla fölött, aztán tekintetét ismét előre fordította.
- Te minek jöttél ide? Jól sejtem, hogy azt a Hollow-ot kerested? Talán tartozott neked? Esetleg megvert, és most revansot venni jöttél? ~Tartozott egy Hollow nekem ez bolond. Még hogy revans.~
- Majdnem. A nagybátyámat ölte meg és megesküdtem, hogy végzek vele. Ennyivel tartoztam neki. –válaszolom, és mindketten lelépünk a mozgólépcsőről. Aztán elfutott egy bazárhoz és vett valamit. Visszajövet láttam, hogy egy újságot szorongat.
~ Itt még ilyen későn is árulnak újságot? ~ Elmélkedtem a dolgon, majd meg fogta a kezem és húzni kezdett a tömegből.
- Értem már. Hát, sajnálom, de legalább megbosszulhattad. Ha tudtam volna, nem segítek.
- Igazából örülők, hogy segítettél. Megmentetted az életemet. Ömm…hümm… El is felejtettem megköszönni. Ha nem segítesz, biztosan otthagytam volna a fogamat. – Hálálkodtam neki. Nem sokkal később, kiértünk a tömegből, majd nem messze tőlük megálltunk. Felém fordult, majd megkérdezte.
- Ha felkísértelek, még elugrom a boltba. Mit szeretnél enni?
Kérdése igen csak meglepett. Nem számítottam, hogy még ennivalót is csinálni fog nekem. De ha már megkérdezte, nem akarom visszautasítani. - Valami könnyű étel megfelelne. Akár még a rántotta is megteszi. - Mondtam neki mosolyogva.
- Nokedlis rántotta megfelel? Krumpli, vagy francia, vagy sima salátával? Esetleg a gombát szereted? Én igen, jó ha gombasalit készítek.
- Nekem megfelel. ~ Érdekes egy lány. Most találkoztunk, de már egy komplett vacsorát tervez. Nem szeretném megbántani, de azt hiszem, most inkább visszafogom magamat.~
- A harmadik emeleten a 303-mas lakás. menj be nyugodtan. A kulcs nálad van és zárd be. Majd kopogok. Érezd otthon magadat. – Biccentett, majd sarkon fordult és elsétált a boltba, én pedig besétáltam az épületbe. Felmentem a harmadikra, megkerestem a 303-mas lakást. A kulcs passzolt is a zárba. Kinyitottam, majd beléptem. A lakás nem volt túl nagy, éppen elég volt pár főre. Úgy gondoltam, hogy illetlenség lenne csak úgy körbenézni, ezért inkább kerestem egy kanapét és kissé fájdalmasan bár, de lefeküdtem rá. Kényelmes volt, pont megfelelt a mérete. Már majdnem sikerült elaludnom, de hírtelen valaki kopogtatni kezdett. Lassan feltápászkodtam, majd az ajtó felé vettem az irányt. Valószínűleg ő az, de jobb biztosra menni, így kinéztem a kukucskálón.
Ő volt az. Kinyitottam az ajtót, majd beengedtem. A lány egyből kipakolt, közben, pedig sorolni kezdte a helyiségeket.
- Nem néztél körbe.
- Nem akartam illetlen lenni. –közöltem vele, majd segíteni kezdtem a rakódásban.
- A két szoba egymással szemben a két háló. A bejárati ajtótól jobbra van a fürdő. A nappali és a konyha, ugyebár ezzel a fallal van elválasztva, és a konyhából nyílik egy ebédlő. Nézz körbe. A szobád ez lesz. – kinyitotta a bejárati ajtótól balra lévő ajtót – Remélem, megfelel. Ágyneműt húzok mindjárt. Fürödj meg nyugodtan, ha akarsz, vagy feküdj le. – Aztán elsétált a másik szobába.
~ Hírtelen szólni sem tudtam. Annyira kedves. De miért ilyen velem? A biztonság kedvéért azt óvatos leszek. ~ tűnődtem el a dolgokon, miközben lefürödtem. Egy jó kis fürdő a legjobb egy hosszú nap után. Más ruhám nem lévén, felvettem ugyan azt. Kilépve a fürdőből megpillantottam Sadako-t, ahogy a konyhában készíti az ételt. Odaléptem, majd megszólítottam.
- Had segítsek.
- Először öltözz át!
- A bátyám hagyta itt őket. Még senkin sem voltak. Utána segíthetsz, ha nagyon akarsz. – biccentett a kanapé felé, majd folytatta – Méretben ránézésre jók, ha nem menj be a szobámba az üveges szekrény mögött, találsz már ruhákat, méretben, színben és ilyenek. Igen a bátyám elég gyakran változtatta a méretét, meg aztán egy rakat ruhát vett, és mindig idehozta az újakat, mondván, neki még nem kellenek, csak vésztartalékok.
Odasétáltam a kanapéhoz, aztán gyorsan átöltöztem.
~ Még szerencse, hogy nem hordok sok ruhát ~ gondoltam, aztán átvettem a nadrágot, majd a pólót.
- Jók? – nézett át a válla felett.
- Tökéletesek. – válaszoltam, bár kicsit bő volt, de nem vészesen.
Hirtelen egy különös szag csapta meg az orromat. A vér szaga. Láttam, hogy elrohan mögöttem a lány, bekapott újjal. (A szaglásom nagyon kifinomult lett a nagybátyámmal való edzések miatt)
- Mi az, mi történt?
- Jó’ vagyok, csak elvágtam az ujjam – mondta enyhén pöszén. Aztán a szobákba kezdett kutakodni, majd a táskájában. Amint felrakott egy ragtapaszt folytatta a szeletelést.
- Jó ez. – feleltem – Legalább tudok ebben mozogni.
- Oké, de ha mégis… Pizsamát keressek majd?
- Nem kell fáradnod vele. Alszom ruhában. - hangzik a válaszom. Elindulok a konyhába, hogy segítsek a főzéssel, de ekkor látom, hogy elzárja a gázt. – Úgy látom, hogy egy kicsit elkéstem a segítséggel. – mondom kissé lehangoltan.
- Inni mit szeretnél? – kérdi, majd elindul a szobámba és nekiáll felhúzni a lepedőt.
- Igazán nem kell ennyi mindennel fáradnod. Meg leszek én egy párnával is. Inni, pedig bármi megteszi. – aztán elkezdtem kutakodni a konyhaszekrényben étkészlet után. – Nekem mindegy. Amit te is szeretnél. – válaszoltam. Mire visszaért, már meg is terítettem.
- Látom azért megtaláltad az evőeszközöket. – mondta mosolyogva, majd a hűtőhöz sétált és elővett egy üveg narancslét. – Bocsi, de csak ez van.
- Nem gond. – feleltem, majd elkértem az üveget, hogy töltsek a poharakba.
Vacsora után egyből lefeküdtünk aludni. De álom nem jött a szememre. Csak az ablaknál álldogáltam és lestem a Holdat.
~Azt hiszem jobb, lenne, ha megvárom, amíg felkel és utána lépek le. Nem akarom megbántani, miután annyi jót tett velem. ~ agyaltam el a távozásomat illetően.
Reggel a konyhában találtam Sadako-t. Éppen a maradék edényeket pakolta el.
- Jó reggelt.
- Áá, szia blöki! Felébredtél? - kérdezte vidáman.
Én erre szúrós tekintettel, csak egy „Igen”-t nyögtem ki.
- Te miért nem tudsz a nevemen szólítani?
- Mert mire kimondom a neved, lemegy a nap. És így legalább tudod, hogy neked szólok. De ha szeretnéd, akkor szólítalak AK-nak. Na?
- Inkább hagyjuk. Eddig is, csak azért maradtam, hogy megköszönhessem a vacsorát és a szállást.
- Hát, szívesen. – válaszolja fülig érő szájjal – A ruhákat tartsd meg nyugodtan, a bátyámnak van elég.
- Köszi…. Hát, akkor… Megyek is. – megeresztek egy laza mosolyt, majd hátat fordítok és az ajtó felé indulok.
- Várjál csak! – szólal meg, mielőtt még a kijárathoz érnék.
- Mond.
- Úgy döntöttem, hogy jelentkezem egy fajtakutató intézetbe. Itt a közelben van is egy, neve a Raion-S. Azt csiripelték a madarak, hogy vannak ott magunk fajta emberek. Meg azt is, hogy segítenek jobban megismerni a képességeinket Hallottál már róla?
- Nem igazán. Miért? – kérdezek vissza érdeklődve.
- Arra gondoltam, te is jöhetnél.
Elgondolkodtam, egy rövid ideig, majd bólogatni kezdtem. – Rendben, majd benézek, ha lesz időm. De ezt a „Kutató intézetet” hol keressem, te tudod, hogy merre van?
- Három nap múlva indul a közelben egy busz, ami épp ott rak le. Havonta csak egyszer jár, szóval nehogy lekésed.
- Oké. Na, akkor… Majd látjuk egymást. – válaszoltam kicsit kételkedve szavaimban.
- Persze. – felelte, azzal pakolta tovább az edényeket. Én, pedig kisétáltam a lakásból.
Az utcán járkálva fontolóra vettem azt, amit Sadako mondott.
~ Nem hagyhatom itt az emberek világát. Mindig lesznek olyan „lények”, akikkel valakinek el kell bánnia. Az embereknek szüksége van a magamfajtákra. Akik megvédik őket. De… Hát, ha többet is megtudhatnák magamról és a képességeimről. És… Talán még erősebbé is válhatok. Egy próbát megér. Akkor irány a Raion-S.~
- Sadako ott találkozunk.

Szeret- nem szeret
+ Kyo-t
+ Animéket
+ Barátaimat
+ Az edzéseket a kardommal
+ Sadakot
+ Édességet
+ A kulcstartómon lévő macit
+ Az asztalosságot
+ Rajzolást

- A gyengébbeket bántalmazókat, szekálókat
- Hollowokat és az egyéb életeket elvevő lényeket

Felszerelés (ek)
- Lakás (Ha lehet egy lakást felszerelésnek nevezni.)
- Táska (amiben elfér a váltás ruhája, a laptopja, füzetei, képei)
- gyűrűk, nyakláncok
- Telefon
- Pénztárca
- Egy katana
- Egy fekete bőrkabát

Támadások:

Neve: Biryuushi Hassha/Particle Blasting/Részecske Robbantás
Típusa: robbantás/részecske manipulálás
Eleme: Nem meghatározható.
Támadások: Löket/ robbantás
Leírása: Összegyűjti a levegőben lévő részecskéket, egy pontba sűríti, és felrobbantja. Ha közel robbantani való felület a saját testéhez, akkor a robbantás egy fajta löketté alakul át. Például ha egy ütést vagy lökést erősebbé, hatékonyabbá akarja tenni akkor az ütés pillanatában egy kis robbantást végez el a célponton ilyenkor a robbantás egyfajta löketté alakul.

1 pont KK esetén 10 cm.
2 pont KK esetén 30 cm.
5 pont KK esetén 1 m.
7 pont KK esetén 10 m.

1 pont RK esetén. 1-szer tudja használni.
2 pont RK esetén, 3-szor tudja használni
5 pont RK esetén, 5-ször tudja használni
7 pont RK esetén, 8-szor tudja használni

Neve: Shinkirou/Mirage/Káprázat
Típusa: Illúzió/részecske manipulálás
Eleme: Nem meghatározható.
Támadások: Megtéveztés
Leírása: Képes a teste körül lévő részecskéket manipulálni, mellyel egy fajta káprázatot hoz létre. Van, amikor ez a képessége csak úgy előtör belőle. A káprázatot bizonyos ideig képes fenn tartani. Minden használat után legalább fél órát pihennie kell. /Akár milyen lénynek mutathatja magát, de az erejüket nem tudja használni, de a hangjukat igen./

1 pont KK esetén 3 p
2 pont KK esetén 6 p.
5 pont KK esetén 15 p.
7 pont KK esetén 25 p.

1 pont RK esetén. 1-szer tudja használni.
2 pont RK esetén, 3-szor tudja használni
5 pont RK esetén, 5-ször tudja használni
7 pont RK esetén, 8-szor tudja használni

Az óriás Hollow (A Hollow:

Tárgy: Re: Arakiri Kyo Keisuke Csüt. Nov. 14, 2013 4:05 am

Látszik, hogy sokat dolgoztál a karaktereden, a pü-ben kérteket is kifogástalanul elvégezted, így természetesen az előtörténetedet ELFOGADOM.

Lélekenergia: 3000 LP
Kezdőtőke: 4000 ryou
Szint: 1. szint

Összesen 14 pontot oszthatsz el a képzettségeid között, melyek a következők:

Fegyverhasználat
Pusztakezes harc
Reiatsu kezelés
Egyéb helyváltoztató technika
Különleges képesség

Segítséget a pontok elosztásához itt találsz. Amint elkészítetted az adatlapod, valamint bejelentetted a pontozásod a megfelelő topicban, máris nekikezdhetsz a játéknak. Üdv az oldalon, kellemes szórakozást!

Tájékoztató újoncoknak [x] A pontrendszer használata [x] Színválasztó [x] Avatáralany-foglaló [x] Az én karakterem...