Kétségkívül ez az ötödik osztag legnagyobb terme. Több funkciója is van a helyiségnek: itt tartják a fontos, mindenki számára kötelező megbeszéléseket; valamint itt étkezhetnek és tölthetik el kellemesen szabadidejüket az osztag tagjai.
A falakon jónéhány tábla található, amikre az osztag előző kapitányainak és hadnagyainak nevei vannak írva. Egy másik tablón olvashatóak a jelenlegi tagok nevei, míg egy harmadik a leghíresebb eseményekről emlékezik meg, a híres tisztek tetteivel együtt.
Az öt-hatfős asztalok általában a terem közepén foglalnak helyet, néha azonban a falak mellé húzzák őket, ha nagyobb helyre van szükség.
A társalgóhoz tartozik még egy kisebb kert is, ahol a bentinél nyugodtabb körülmények közt beszélgethetnek a tagok egymással.

*Enyhén bosszús arcot vág, amikor belép a terembe, lerí róla, hogy történt valami. A helyiségben tartózkodók emiatt kissé megszeppenve figyelik a kapitányt, valamint a beszélgetést is abbahagyják. Körbenéz az étkezőben, végül tekintete megállapodik az egyik asztalnál nyugodtan falatozó Mitsukón. Pedig csak néhány percre hagyta egyedül a hadnagyot az irodában, mégis eltűnt onnan, mire Akane visszaért... Valahogy sejtette, hogy az étkező közelében fogja megtalálni...
Egyenesen Mitsuko asztala felé lépked, majd leül a shinigamival szemben. Ezt látva a többiek megkönnyebbülten folytatják tovább a társalgást...*
- Azt hiszem, elfelejtettél valamit...
*Szólal meg halkan. Arra próbál finoman célozni, hogy nem éppen a legudvariasabb dolog szó nélkül otthagyni a(z abban a pillanatban máshol tartózkodó) kapitányt a papírmunkával, pláne, mivel nem is övé az a bizonyos papírmunka...*
- Mi ez a szag?
*Szimatol bele végül a levegőbe, majd kissé eltorzult arccal kezdi tanulmányozni hadnagyának levesét.*

- Igen, "aaaz".
*Válaszol higgadtan, majd hozzáfűzi:*
- Ajánlom is, hogy befejezd a jelentést...
*Pillant hadnagyára. Tekintete nem sok jót ígér arra az egészen valószínű lehetőségre, ha Mitsuko "elfelejtené" a papírmunkát...*
- Nos, az én szememben a karfiol egészen közeli rokonságban van az általad említett barna izével, Mitsuko. Mindenesetre jó étvágyat kívánok...
*Jegyzi meg vigyorogva, miközben tekintete lassan végigsiklik a helyiségen. Látszólag mintha nem törődne a shinigami válaszaival, mégis figyelmesen hallgatja őket.*
- Kösz, de nem vagyok éhes. A szag miatt meg különösen nem.
*Rákönyököl az asztalra, állát pedig kézfejére támasztja, és úgy szemléli környezetét.*
- Egyébként hol tartasz a jelentés írásában?

- Ezt jó hallani.
*Jegyzi meg komoly arccal, mintha elhinné Mitsuko sztoriját. Az ugyanis, hogy kis híján belefulladt ételébe, nem éppen támasztja alá a nő állítását, de nem törődik vele.*
- Pont úgy, ahogy te.
*Vigyorodik el, miközben válaszol a kérdésre. Ez remélhetőleg egyértelműen jelzi majd a hadnagy számára, hogy átlátott a szitán... Mitsuko válaszát meg sem várja, helyette inkább elgondolkozva figyelni kezdi a falakon függő táblákat. Már szinte kívülről fújja tartalmukat az osztagnál eltöltött évek miatt... És most már saját neve is ott áll a kapitányok tábláján, ami kellemes érzéssel tölti el: végül megérte rengeteg évnyi erőfeszítése, hogy bizonyíthasson akkori társainak.*
- Mi? Ja, nem, nem kérek.
*Mitsuko kérdése téríti magához révedezéséből.*
- Nem tesz jót a torkomnak...
*Fűzi hozzá végül szavaihoz vigyorogva, miközben sáljára mutat - ami ugyan nem emiatt van állandóan nyaka köré tekerve, de erről Mitsuko-nak nem kell tudnia...*

*Megköszörüli torkát, majd kérdőn pillant a hadnagyra.*
- Divatból?!
*Emeli fel kissé hangját. "Mi a francot képzel ez rólam?" - egyértelműen ez olvasható le arcáról. Sáljának külön története van - ami nem éppen kellemes Akane számára, mégis ragaszkodik a ruhadarabhoz...*
- Nos, nem talált.
*Fűzi hozzá végül higgadtan, majd nagyot sóhajtva támasztja állát ismét kézfejére, és türelmesen megvárja, míg Mitsuko befejezi az evést.*
- Talán köze van a gyerekes viselkedésednek is ehhez.
*Jegyzi meg vigyorogva, amikor meghallja a költői kérdést. Unottan figyeli, ahogy beosztottja eldobja szemetét.*
- Mehetünk.
*Bólint a javaslatra, majd Mitsuko után indul a kertbe, miközben felé kiált:*
- Azért megvárhatnál...

- Akkor megfogalmazom érthetőbben: semmi közöd hozzá.
*Szólal meg alig hallhatóan. Hangja kissé remeg az elfojtott dühtől, ami egyértelműen utal arra, hogy igencsak rossz ötlet lenne tovább feszegetni ezt a témát... Nem éppen számára kedvelt személytől kapta ugyanis a kék ruhadarabot, mégis elválaszthatatlan tőle.*
- Úgy nézek ki, mint aki fogócskázni szokott?
*Kérdez vissza, majd hozzáfűzi:*
- Veled ellentétben nekem még van méltóságom.
*Jelenti ki határozottan, nem is törődve Mitsuko nem sok jót ígérő vigyorával.*

//Edzés//

Ma szabadnapom volt így arra jutottam, hogy egy kis testmozgás nem ártana. Fel is kerestem az 5. osztag kapitányát nincs-e kedve egy kis edzésre, de nem találtam az irodájába. Az ebédlő felé vettem az itányt hátha ott van most, de nem jártam sikerrel. Ehelyett megtaláltam egy hadnagyi szallagos shinigamit, tehát a hadnagyot. Azonnal elindultam felé, hogy megkérdezzem mivan Akane kapitánnyal. Mikor az asztalához értem leültem veke szembe.
-Helló az én nevem Sishi Miroku és Akane kapitányt keresem. Nem tudod hol találom?- kérdeztem tőle. Miután sikerült lenyelnije az eper torta falatott nemlegesen válaszolt.
-A francba... Pedig reménykedtem, hogy eljön velem edzeni.- mondtam -Byakuyát is megkérdeztem mivel neki van olyan Zanpakutoja ami leginkább kihívás számomra, de nemkeges választ kaptam.- mérgelődtem.
-Nem tudsz valaki olyat akinek olyasmi zanpakutoja van mint Byakuyának: apró pengéket irányít?- kérdeztem majd hagytam szóhoz jutni a lányt.
~Vajon hol lehet Akiyama kapitány? Úgy tudtam nem szokott szórakozni azaz azt hittem itt lesz... Én naív! Az az idióta Kuchiki Byakuya meg nem méltóztatott volna egy pár órát rám szánni...- mérgelődtem

//Edzés//

Miután bemutatkozott Mitsuko újra a tortával foglalkozott.
- Hát hasonló zanpakutom van nekem is, csak éppenséggel tollas verzióban. Bár most épp el vagyok foglalva…- Nézett le a tortaszeletre, aminek eddig még csak a felét ette meg. Én ekkor megörültem, de nem kötelezhetek senkit se arra amit én akarok...
~Hát akkor lőttek a mai edzésnek, majd talán máskor. Lehet elmegyek az edzőterembe, hogy gyakoroljak pár kidout.- gondolkoztam majd egy nagy nyújtózkodás kíséretében felálltam és megigazítottam a kimonomat.
-Hát... Azért köszönöm a segítségedet Mitsuko-san. Ha majd felbukkan a kapitányod szóljnál neki, hogy a Kidoushuu alakulat kapitánya kereste kérlek? Előre is köszönöm, Szia.- köszöntem el tőle majd elindultam a kijárat felé lassan, kicsit kedvtelenül.
-Jah és további jó étvágyat!- eröltettem egy utolsó mosolyt.
~A többi osztagba már nincs kedvem elmenni, lehet bekéne mennem a városba enni valami sütit hátha feldob.- gondolkoztam miközben elértem az ajtót

//Bemutatkozás//

*Határozott léptekkel közelíti meg az ebédlőt, majd benyit.*
- Sukkecu Eiji!
*Kiáltja el magát hangosan, ahogy belép. Tapasztalatai szerint itt van a legnagyobb esély arra, hogy megtaláljon bárkit is az osztagból... Többen is összerezzennek a kiáltás hallatán - pedig már megszokhatták volna a kapitány stílusát... A legriadtabb reakciót az egyik sarokban helyet foglaló alak produkálja. Ebből következtet arra Akane, hogy valószínűleg újonc lehet az illető - ők szoktak mindig legjobban megijedni az ilyesmiktől, mert még nem tudják, mire számíthatnak... Ahogy a bejárattól meg tudja állapítani, nagyjából még a leírás is passzol, amit pár perce nyomott a kezébe egy küldönc.
Így hát egyenesen az eldugottabb asztal felé indul, majd megáll az ismeretlen közelében.*
- Meg ne fulladj már itt nekem!
*Üti hátba erőteljesen a krahácsoló Eijit, ami még jobban megijesztheti szegényt a mozdulat váratlansága miatt... Ezt követően határozottan felsegíti az újoncot a székre - talán a másik akarata ellenére -, majd ő maga is leül Eijivel szemben, és hátradől a széken.*
- Még egyszer sem ijesztettem halálra senkit, és most sem szándékozom elkezdeni...
*Jegyzi meg halkabban, gúnyosan elvigyorodva, majd gyorsan körbepillant a helyiségben.*

//Bemutatkozás//

- Nincs mit.
*Morogja halkan, miközben futólag megigazítja haját.*
- Hát... Elég kevés kék hajú, sárga szemű tiszt van errefelé, mi tagadás...
*Jegyzi meg, és előkotor egy papírfecnit ruhája mélyéről. Gyorsan átfutja, majd az asztalra helyezve megmutatja Eijinek is. A papíron sietős macskakaparással írva áll az újonc neve, kinézete és egy apró megjegyzés: "démon, fokozottan szemmel tartani"...*
- Ha nem bánod, mesélhetnél a kapitányodnak erről...
*Bök egyenesen a megjegyzésre. Jellemző, hogy semmi pontosabb adatot nem kapott az ügyről... Nehogy már fel tudjon készülni bármire is, természetesen magának kell utána járnia...*
- ...De nem itt. Ha jól sejtem, másoknak nem ajánlott tudniuk erről az "apróságról"...
*Áll fel székéről, és egy másik ajtó irányába indul.*
- Gyere! A kertben nem tud kihallgatni senki... Általában alig vannak ott, és messziről észre lehet venni, ha jön valaki...
*Veszi hangját halkabbra, Eiji reakciójával pedig látszólag nem foglalkozik sokat. Néhány lépés megtétele után végül megáll, és bevárja új tisztjét, majd kilép a kertbe, és keres egy távol eső padot, ahol biztosan nem fogják zargatni őket.*

//Bemutatkozás//

- Ne légy már ilyen karót nyelt, mintha már meséltek volna rólam az osztag tagjai! Még egy shinigamit sem ettem meg, akármit is mondanak...
*Szólal meg vigyorogva, amikor észreveszi Eiji megilletődöttségét, majd halkabbra veszi a szót:*
- És démonokat se...
*Pillant beszélgetőtársára, és egészen addig le sem veszi róla - fél - szemét, amíg újdonsült beosztottja be nem fejezi mondókáját. Időnként bólint, annak jeléül, hogy érti, mit mond Eiji.*
- Nem tűnsz olyannak, mint aki sutyiban puccsokat szervezget...
*Jegyzi meg végül elgondolkozva. A Negyvenhatok Tanácsáról meg inkább nem mond semmit, hallott már eleget a "helyes" és "igazságos" döntéseikről... Nekik még talán rosszabb a hírük néhány körben, mint az övé... Örül, hogy még nem volt velük semmilyen dolga, mert biztosan ő lenne a szenvedő alany...
Merengéséből aztán gyorsan visszatér a jelenbe, egyrészt amiatt, nehogy észrevegye beosztottja ezt a pillanatnyi filmszakadást, másrészt meg azért, mert éppen neki szól a következő mondat...*
- Hm, ez jó kérdés...
*Néz maga elé, majd ismét Eijire, amikor meghallja, hogy újonca arra kíváncsi, van-e még valami, ami érdekli Akanét.*
- Mióta vagy itt, Seireitei-ben?
*Teszi fel végül újabb kérdését, és keresztbe teszi lábát (amerikai módra). Tudja, hogy nincs sok jelentősége annak, mikor került ide Eiji, de az újabb válasz talán alkalmat teremt arra, hogy még jobban finomíthassa első benyomását tisztjéről...*

//Bemutatkozás//

*Mintha beszélgetőpartnerét zavarná Akane szúrós tekintete... Ezen nem is lepődik meg igazán, mindenki hasonlóképpen reagál a kapitány viselkedésére. Majd Eiji is megszokja (remélhetőleg inkább előbb, mint utóbb), hogy "kissé" különc felettessel hozta össze a sors...*
- Az szép hosszú idő...
*Füttyent elismerően, miközben inkább bele se mer gondolni, mennyivel idősebb lehet újdonsült tisztje - hiszen csak a halálisteneknél jóval régebb óta van, mint ahány éves Akane... Pedig már ő se valami fiatal. Bár... néhány egyik-másik halálistenhez képest szinte gyereknek minősülhet... Beszélgetőtársa pedig őszintesége miatt folyamatosan növekszik szemében. Mindig is jobban szerette az egyszerűen, tisztán fogalmazó embereket, mint azokat, akik feleslegesen lefutják az udvariassági köröket...*
- Megmutathatod.
*Bólint végül, amikor arról kérdezik, érdekli-e az a szerződés, amiről tisztje beszélt előbb, majd hozzáfűzi pár pillanat múlva:*
- Van valami, amit tudni szeretnél az osztagról?