Küzdőtársam illően meghajol és már el is kezdhetjük a küzdelmet. Bízom támadásom sikerében, ugyanakkor az első ütésemnél észre kell, hogy vegyem.. a lány egy abszolút unalmas védekezési technikával válaszolt. Egyszerűen hátrahagyta magáról ezt a bárgyú utánzatot? Komolyan ezzel akarja kiszúrni a szememet, hát miféle nevelést kapott? A bárgyú vigyorral a képén, bambán leső Utsusemit természetesen nem bántom. Szegénykét nem fogom azért szétpüfölni, mert a gazdája azt hiszi, egy olyan fürge és tapasztalt ellenfelet ezzel megtéveszthet. Rendben, legyen ahogyan ő szeretné. Védekező testtartást veszek fel és várom a riposztját. újabb csalódás ér, de ezen jelenleg nincs időm agyalni, hiszen valahogy meg kell oldanom a támadása elleni védekezést. Az azért bánt, hogy egyből shikaiba vált és egyik képességét használja ellenem, bár meg kell mondani, hogy abszolúte meglepő és csak a gyors reflexeimnek köszönhetem, hogy képes vagyok idejében kapcsolni, hogy a penge átcsúszott a markolat másik végére. Cseles, de nem elég jó. A kicsi lánynak még sokat kell fejlődnie, hogy benyaljak egy ilyen trükköt. Hátrafelé dőlve veszem fel a kézenállást, ami olyan tökéletesen nem megy, ugyanis érzem, ahogyan a penge hegye felvágja egyenruhám finom anyagát a hátamon. Nagyon örülök, mondhatom. Most össze van szabdalva az egyenruhám. Kézenállásból állásba lököm tovább magam, így megint szembe vagyok Chiyo-sannal. Szép támadás volt ezt meg kell hagyni, ha lassabb vagyok a kelleténél, akkor a mellkasomat vágta volna végig a fegyverével. Mázlimra csak az egyenruhámat tudta végig vágni. Ez is szép teljesítmény. Pedig én kíváncsi lettem volna arra, hogy Chiyo-san mit tud a shikai nélkül. De ez is hosszan tartó, kimerítő munka és fejlődés bizonyítéka. Én elégedett vagyok vele. Ettől azonban még nem fogok nyerni. A két szép szememért, még semmit sem adtak ingyen. Most viszont már ismerem a zanpakutoujának egyik képességét. Képes fegyvere pengéjét változtatni, hogy melyik felében legyen. Igen ötletes kis képesség, de én jobb vagyok.
- Bakudou 01: Sai!
Ez a kidou könnyű, gyors és kikerülhetetlen. Nem segít se shunpo, se fürgeség, cserébe gyenge és rövid ideig tart csak. Egyetlen szabadulási lehetőség van belőle, méghozzá az, hogy az áldozat van olyan gyakorlott és erős, hogy képes legyen megtörni. Könnyen megsejtheti ellenfelem, hogy abban a pillanatban akarok támadni, amikor kezei hátrakötődnek, hogy fegyvertelenül találja szembe magát ellenem. Nekem azonban ennél egy sokkalta jobb ötletem támadt, amit kivitelezni is próbálok. Amikor látom, hogy kezei hátrakötődnek, előhívom zanpakutoum shikia alakját. Kezembe veszem fürgén a bambuszfuvolámat és miközben kimondom a parancsszót, ketté választom a fuvolát, ezzel felfedve valódi, kard alakját pár pillanatig. Kardpárbajra azonban nem fog sor kerülni, ugyanis a zanpakutoum, fényjelenség közepette egyé válik velem. Tökéletes fegyver, innentől bármikor használhatom shikai, de még bankai képességemet is. S valóban támadást indítok, méghozzá szemtől szembe. Egy gyors cigánykereket vetek ellenfelem felé, de úgy, hogy amikor állásba érkezném a fentről lefelé lendülő lábaimmal Chiyo-chant próbálom jobb vállon rúgni. A vállövek nem szeretik a hirtelen, nagy erejű ütést. Könnyedén kificamodhat az ízület vagy leszakadhat. Természetesen azért ekkora rúgást nem viszek bele a dologba, de azért fájjon, ha eltalálnám. Viszont az sem zavar, ha nem találom el, ugyanis a cigánykerekes támadásom után, hátrébb szökkenek és feloldom a Sai-t, ha még nem sikerült volna neki. Nem tudom, hogy Chiyo mennyire jó a kidouban. Ezzel az egész kis műsorral, csak annyi volt a szándékom, hogy biztonságban előtudjam hívni a shikaiomat. Komoly fegyvertény lett volna Chiyo mellett, ha képes lett volna megakadályozni, hogy kardomat feloldva, elérhetővé váljanak számomra shikai képességeim. Még picit provokálom is. Szeretném, hogy támadjon, hogy beleadjon mindent a támadásába.
- Kicsi lány, valamit elnéztél? A Rókuci nem tudta megkarmolni a farkast? Miféle fejlődés ez?
Tökéletes cselvetés, ha a lány nem is a zanpuja tutira berág. Tudtommal valamilyen Róka Chiyo-san lélekölőjének a neve, így a provokáció inkább a zanpujának szólt semmint a lánynak. Még védekező állást is veszek fel, hogy biztassam a támadásra. Ha nem támad én sem mozdulok. Egyszerűen elmenni nem fog. Pláne akkor, ha sikerült vállon rúgnom. Amikor azonban támad, mindaddig kivárok, amíg lendületbe nem jön. Amikor már közeledik felém a támadása ...
- Nanatsu Hitoashi no Shijima!
A Hét Lépés Csendje, amely shikia képességeim közül talán az egyik legkiemelkedőbb. Általa képes vagyok ellenfelem reiatsuját úgy megzavarni, hogy akár csontot is törhessek vele. Egy kabócát hátrahagyva kerülök shunpoval mögé, hogy hátulról hajtsam végre az ütéssorozatot. Egyet-egyet a derék két oldalára, amellyel a lábakra irányuló reiatsut vagyok képes irányítás alá vonni. Egyet-egyet a vállakra, amelyek által, a karokat erősítő energiákra leszek hatással. Kettőt a törzsre, így bezárva az áramlás körét és végül egyetlen egy ütést, a fejre. A gyakorlat szinte tökéletes és valószínű, hogy Chiyo-san semmit sem vesz észre belőle. Ha ugyanis nem törik el egyetlen csontja sem, garantált meglepetésben lesz része, amikor ismételten olyan manőverbe kezd, amelyhez reiatsu keringtetésre van szükség. Ha pedig bevált a tervem egy újabb rossz hírrel szolgálhatok Chiyo-san számára. Bankaiom és shikaiom működése igen hasonló, ha a shikai képességemmel képes voltam eltalálni, akkor a bankainak is áldozatul eshet.
- Megvagy. -_-
Mondom végül mögötte állva és kedvesen mosolyogva. reményeim szerint a támadásom tökéletes, de ki tudja. Chiyo-chan talán képes lesz kitalálni valamit, amivel meglephet. Remélem, hogy képességemmel nem zártam rövidre a harcunkat. Még a végén csalódást okozna a tudat Chiyo-channak, hogy ilyen hamar vége lett a küzdelemnek. Nem akarom depresszióba taszítani azzal, hogy túl gyorsan győzöm le. >.<

~ Most gúnyolódik? ~ érdeklődtem meg, csak a biztonság kedvéért Gin~chant, mikor megjegyezte, hogy jobbnak tartaná feladni. ~ Totál azt hiszi, hogy most először láttam még életemben ninját? Vagy nem is tudom. Pedig mesélhetnék neki róluk... Hogy amikor még éltem, már akkor milyenek is voltak. Roninok lévén, nem egyszer kellett (volna) velük dolgoznunk. És nem egyszer kellett őket is kiiktatni, mielőtt ők öltek volna meg minket "véletlen baleset" okán.
Megpróbálták nem egyszer. Így aztán apám belém nevelte, hogy sose bízzak a ninjákba. Márpedig Kira~chan és Tacchan is ninják voltak. Csak azért bíztam meg Tacchanban eddig is, mivel Hime~chan is megbízott benne. Viszont akaratlanul is elhúztam a számat, mikor közölte, hogy győztem ellene, és a kardja ellen. Felhorkantam. Ismertem már ezeket a trükköket. Nem tudom, miért hitte, hogy olyan kölyök vagyok, akinek a tojáshéj még ott virít a hátsóján, de sajnálatos módon nem voltam ilyen.
~ Mit szólnál egy kis játékhoz? ~ kérdezte Gingitsune.
~ Játékhoz? ~ nem igazán tudtam, hogy mit is szeretne.
~ Mi kitsunék játékos faj vagyunk. De ezt te is tudod, hisz a részed vagyok, és a részem vagy. Az előbb azt mondtad, hogy bízol bennem teljesen. Akkor bízd rám magad, ahogy én is rád bíztam magam. Mit szólsz hozzá?
Őszintén? Nagyon semmit nem tudtam hozzá szólni. Elvégre nem tudtam pontosan, hogy mit is akar a Drága, de a hangja komoly volt. És azt már tudtam, hogy amikor ennyire komolyan beszél velem, mindenféle pimaszkodás nélkül, akkor jobb hinni neki. Szóval egy szó, mint száz, rábólintottam a dologra. Szóval innentől minden közös volt... Óvatosan elfogadtuk Tacchan felénk kinyújtott kezét, majd amint hozzá értünk, egész közel hajoltunk, és a lehető legkedvesebb mosollyal az arcunkon néztünk a szemébe.
- Tacchan - Személy szerint egyedül nem valószínű, hogy ilyesmit műveltem volna, de Gin~channal együtt már kissé más volt a helyzet. Bele egyeztem, hogy neki is legyen beleszólása a dolgokba, szóval nem volt már visszaút. - Mégis minek nézel minket? Komolyan azt gondolod, hogy elhisszük, hogy az az alak, aki legutóbb komolyabb erőlködés nélkül győzött le minket, az elmúlt időszakban csak ült, és várta a sült galambot? ~ a szemeim kissé szigorúbbak lettek, ami egyedül Ezüstkének volt köszönhető ~ Persze fogjuk fel úgy, hogy nem sértegetni akartál azzal, hogy teljesen idiótára vettél, inkább csak szerénykedtél és zavarba voltál... ~ Magamban kissé pirultam, meg magam is zavarba jöttem, de a Drága tartotta magát, szóval nem volt okom panaszra. Az arcomon ezekből semmi nem ült ki. Gingitsune kiállt értem, legalábbis én így éreztem, és meg kell hagyni, jól esett. Sóhajtva indultam el az ajtó felé. Ha próba nélkül feladja, akkor nincs mit tenni... valószínűleg legalábbis ezt akarta elhitetni velem. És a kitsunék zavarba ejtően kiszámíthatatlanok. Ha belegondolok, hogy a részem egy ilyen lény is... kissé elgondolkodok magamon. Persze közben minden idegszálam éber volt. Tudtam, hogy a ninják hátulról szeretnek támadni, és azt is tudtam, hogy Tacchan erősebb, mint én, sőt gyorsabb is, hisz legutóbb is az volt... de meg kellett kockáztatnom. Várnom viszont nem kellett sokáig. Azonban a vártaktól eltérően, utánam szólt, így megfordultam. Hirtelen sűrű lett a levegő a lélekenergiájától. Ellenben nekem a Bankai~om még messze nem stabil. ÉS hát ha használni nem tudom, akkor nincs más lehetőség, el kellett engednem magam. Nem vártam rá, hogy közel érjen, hisz gyorsabb volt mint én. Na jó, a valóságban csak szimplán megzavarta a koncentrálásban a felszabaduló, tömény lélekenergia... így aztán ha nem is teljes süni, de elképesztő sebességgel, random csapódtak ki pengék a ruhámból, majd vissza is húzódtak, mintha ott se lettek volna. Szemmel követni nem lehetett nagyon őket. Az egyedüli baj az volt, hogy irányítani sem tudtam őket...
(Ha Tacchan ezek ellenére is meg akar ütni, akkor sajnos a pengék nagy valószínűleg, ha őt nem is, de a kezét átdöfik )

A támadásom után, alig néhány lépéssel állok meg, Chiyo-chan mellett. Jobbomból csöpög a vér, ami azt jelenti, hogy megütöttem. Ő maga azonban semmit sem érezhet, hiszen még korán sem aktiváltam a képességemet. Lassan felemelem a jobbomat és vérző kézfejemre tekintek.
- Ez semmi, nem Bankai! Ez a te Kitsuned, mondd csak, hülyének néz téged, vagy te nem ismered a saját kardodat? Ilyesmivel akarsz engem legyőzni? El is dobhatnád azt a piszkavasat, még egy lidércet se tudnál vele seggbe rúgni.
Mondom, miközben balomat jobbom fölé helyezem, hogy éreztessem Chiyoval, mennyire nem hatott meg a dolog. Az azonban talán már szöget üthet a fejébe, hogy miért vérzik a kezem, ha nem is érezte az ütést. Oh, remélem, hogy azt fogja hinni a bankai képessége megakadályozta, hogy eltaláljam. Pedig nem. Egyszerűen, csak észrevétlen a támadásom Chiyo-san számára. Én azonban már felkészültem a megsemmisítő támadásra, amellyel szándékozom a harcunk végére pontot tenni. Az hiszem, hogy korábbi mondataimmal felidegesíthettem egy kicsit. Bárhogyan is legyen, remélhetőleg támadni fog. Ha pedig támad, akkor bizony-bizony kellemetlen meglepetésben lesz része, de még akkor is, ha csak szájalással akar kontrázni. Akár valamit mondani akar, akár támadni, egyszerűen kinyújtom felé a kezemet, ezzel utasítva a reiatsuját, hogy satuként préselődjön a tüdejére. A képességem talán nem is tart tovább 5 másodpercnél, ennyi idő azonban bőven elég számomra.
- Bakudou 49: Kuro Shitsui!
Amíg fulladozik, én megpróbálom használni rajta a Sötét Kétségbeesést, amellyel látásától, hallásától valamint tapintásától kívánom megfosztani. Elég jól kezelem a kidoukat, annak ellenére, hogy nem elsődleges harci képzettségem. Ha ennyi a bankaia, akkor nem szükséges használnom ellene az enyémet többet. Mosolyogva nézem Chiyo-chant, hogyan próbál kimászni a kidoumból. A 11. osztag tagjai, híresen kétbalkezesek, ha kidouról van szó. Nem fogok segíteni neki, hagyom, hogy Ő maga szüntesse meg, vagy várja ki a kidou idejének lejáratát. Amíg ebben az állapotban van, addig úgy se tud tenni semmit. Nem lát, nem hall és még tapintani sem képes. Én magam, kényelmesen leülök és a Kohaku enjintou nevű gyógyító kidouval tehetségemhez mérten, igyekszem a sérülésemet meggyógyítani. Tartok tőle, hogy kénytelen leszek meglátogatni a 4. osztagot ezzel a sérüléssel. A vérzést azonban eltudom állítani. Legfeljebb a továbbiakban annyi előnye lesz Chiyo-channak, hogy mindössze a bal kezemet fogom használni a harchoz.
- Bakudou 74: Kohaku Enjintou!
Balomon megjelenik a neonzöldes fény és lassan elkezdem a műveletet, van időm, amíg Chiyo-chan szenved. Ha előbb vagyok kész a gyógyítással, minthogy ő bármit is tudott volna kezdeni a kidoummal, akkor magam oldom fel végül a kötést és megszólalok.
- Meghaltál! Legalább háromszor, ha akár melyik lidércet vesszük. Ha én akartalak volna megölni, akkor már legalább ... meg se tudom számolni hányszor végezhettem volna veled. Fölöslegesen mozogsz, sokszor feláldozod a saját épségedet is, csak azért, hogy egy látszólag hatékony támadást indíthass. Az ég szerelmére, nem vagy már akadémista. Izzassz meg végre, hogy lihegnem kelljen. Engedd szabadon a haragodat vagy tudom is én, hogy mi hoz téged lázba. De ez így nem harc, csak egy gyenge edzés számomra, amelyben egy közel újoncot kellene elvernem, ha szórakoztatna egyáltalán.
Ha időközben mégis sikerül valamilyen módon megszakítani a kidoumat, akkor lényegesen kevésbé bosszantó szöveggel jövök elő.
- Támadsz is végre, vagy csak szökdécselsz, mint valami részeg szűzlány, aki azt se tudja mi az a harc? Van bankaiod, akkor mutass is végre valami támadást, amitől elfáradok!
Bármi is légyen, ezután én magam felveszek egy védekező állást. remélem, hogy végre lesz valami, amit tud mutatni Chiyo-chan. Az öngyilkos bevetülései cseppet sem hatnak meg. S nem fog érdekelni, hogy barátkozós verekedésről van szó. Ezúttal laposra verem.
- Elfoglak verni. Aztán elveszem tőled Kitsunet és elteszem emlékbe.