A Shuko sikeresen megállítja a saját sebeinek vérzését. A többieknek is tud segíteni, de azt észre kell, hogy vegye, hogy ebben az esetben már kisebb problémákba ütközik. A shikai parancs kiejtése nélkül képtelen maradéktalan eredménnyel használni a zanpakutouját. A saját lábán veszi észre, hogy bizony-bizony szivárog a vér, még ha nem is olyan mértékben, mintha az a képessége nélkül történne. Shinichi karja ugyan nem használhatatlan, de komoly fájdalmakat kell átélnie mozgatása közben. Lesznek vele gondok, még így is, hogy Shuko képessége aktív rajta. Amennyiben Shinichi hajlandó elmondani ilyen körülmények között Harukinak, hogy miként is kell használnia ezt a kidout, úgy a lány képes megtanulni, bár jelenlegi helyzetben nem fogja tudni tökéletesen használni. Shinrou ismét megszédül a korábbi ütés miatt, ami a fejét érte. Lehet, hogy az arrancar ellen vívott harcban jobban kell majd koncentrálnia. Egy dolog azonban biztos. Igen magasra helyezték azt a bizonyos mércét, saját maguknak, amikor a csoport úgy dönt, hogy ketté válik. Harukinak és Shinrounak sikerül majdnem észrevétlenül elslisszolniuk Örvény és Arató mellett. A lány kidouja azonban úgy tűnik aktivált valamit Örvénynél. A hatalmas féregszerű hollow úgy tűnik koránt sem védtelen a kidoukkal szemben. Az egész ebédlőben megindulnak az asztalok és székek, valamint kisebb tárgyak Örvény torz, gyűrű formájú pofája felé és a Haien-t egyszerűen elnyeli. De a kisebb székeket és törmeléket is. Arató a látványon hangosan felröhög, majd a shinigamik felé fordul.
- Ezek a Shinikukacok, azt hiszik, hogy felvehetik velünk a versenyt. Most én jövök!!
Azzal Arató, Shuko és Shinichi felé fordul, hatalmas csontkaszáit lengetve, hogy megpróbálja ellenfeleit kettészelni. Nem tűnik túlzottan bizalomgerjesztőnek a látvány. Ugyanakkor a shinigamik most még dönthetnek. Vagy visszavonulnak a fürdőbe vagy itt és most veszik fel a küzdelem selyemfonalát ellenfeleikkel.

Haruki és Shinrou, viszonylag gyorsan tudnak haladni Anya felé, hogy megtörjék az arrancar gonosz ármánykodását és utána két társuk segítségére siethessenek. A folyosó rendszeren nyugodtan haladhatnak és röviddel az indulásuk után, alig öt perccel, hogy maguk mögött hagyták két társukat és átverekedték magukat a mérhetetlen rendetlenségen, amit az elszabadult lidércek okoztak, meg is érkeznek az egyik vizsgálószobához. Különös cuppogó hangok hallatszanak a termek felől. De a legrosszabb az egészben az, hogy a világítás is megsérült, így ingadozik a fény. Amikor végül behatolnak az első vizsgálószobába elborzasztó látványban lesz részük. A szobában több, a korábban látott zsákocskák lógnak a plafonról és lüktetnek, ami azt jelenti, hogy előbb utóbb aprócska szörnyek fognak kimászni belőlük. Mielőtt azonban kihátrálhatnának, az ajtó becsukódik mögöttük és a húszsákok remegni és összehúzódni kezdenek. Elkezdődött a szülés. Megpróbálhatnak kijutni, de az ajtót valami kívülről kitámasztotta, az arrancar reiatsujának erősségéből ítélve Anya van a túloldalon és így akar ételt biztosítani a csemetéinek. Nincs más lehetőségük, mint a harc.

- Sok szerencsét!
Búcsúzom el egy jókívánsággal Shukotól és Shinichitől. Haruki még egy Haient küld az ellenfél párosa felé, aminek hatására az ebédlőben elszabadulni látszódik a pokol. Nem kommentálom az eseményeket, elvégre azok ketten tudják, hogy mire vállalkoznak. Nekünk Harukival teljesen más dolgunk akad. El kell, hogy pusztítsuk az arrancar nőszemélyt. Haruki kérdésére válaszolok, miközben megyünk a szebb napokat is látott folyosókon.
- Csak a felállást akartam megváltoztatni. De most, hogy kettévált a csapatunk, már lényegtelen. Azért vigyázzon magára Shiranui-san, van egy érzésem, hogy szükségünk lesz minden erőnkre.
Mondom és magabiztosan haladok előre, hiszen én tudom, hogy merre kell menni. Ráadásul nekem kevesebb sérülésem van, mint Harukinak nagyobb esélyem is van egy frontális támadással szemben. Amikor eljutunk a vizsgálószobákhoz felemelem a kezemet és halkan szólok Harukinak.
- Jöjjön mögöttem.
Mondom és belépek a szobába. A rossz megvilágítás miatt először fel sem tűnnek a húszsákok, de mikor bejött utánam Haruki és becsapódik mögöttünk az ajtó, feltűnik a dolog.
- Hopsz! Ez csapda. Mielőtt azonban megszületnének ezek a vakarcsok, intézzük el őket. Utána megpróbálhatunk kijutni.
Mondom azzal az egyik zsák felé tartom a kezem, majd egy kidouval próbálom szétlőni.
- Kongoubaku!

A féreg szerű lidérc valami tér idő örvényt hozott létre, amivel elnyelte Haruki támadását. Őszinte meglepetésemre még a tárgyakra is hatással volt. Végül is eltűntek a következő terembe vezető úton, és nekünk maradt a két jómadár. Szerencsére észre se vették, ahogy a vér labdát oda dobtam közéjük és halk placcsanással terítette be a lábfejeiket. Illetve hát a féreg szerű lidércnek, aki előző képességéből ítélve maga volt örvény, mivel neki nem igazán voltak lábai, inkább a hasát kente össze. Láthatóan jobban lekötötte őket a civakodás, aztán Haruki kidouja, mintsem hogy velem foglalkozzanak és a felállított csapdákkal.
Arató rövidesen ki is jelenti monológjában, hogy most ő akar érvényesülni. Eszméletlen hülyék ezek a lidércek. Kiveszett belőlük minden óvatosság, pedig egész életükben basztatva voltak a shinigamik által. Nem lehetnek ilyen naiv idióták, hogy azt higgyék egy shinigami nem trükközik. Úgy látszik még is, mert látszólag egyáltalán nem figyel a lába elé, vagy bármire, csak arra, hogy beaprítson minket a kaszájával. El kell ismernem méretes darab, de hamar kiderül mennyire is hasznos. Lassan vágás távba ért, amikor szét tártam kezeim, és a pengéket, majd elkiáltottam magam jó kora lélekenergia felszabadítással.
- Chikage!
A vértócsákból lövés szerűen áramolt elő a vörös nedv és terítette be a közelgő lidércet. A halott lidérc babák friss vére megtette muníciónak, és a többiekből kifolyt vér is tökéletes eszköz volt. Egy pillanat alatt a lidérc felső testét beterítette a vér és ha csak nincs valami nagyon durva Hierroja, már pedig még csak adjuchas, úgyhogy erre nem számolok, akkor nem képes életben maradni.
A vértömeg ami közvetlen a bőrén húzódik, és beteríti karja felső részét, amin a kaszákat hordja és a felső testét egyszerre változik meg. Lágy folyékony nedűből hirtelen borotva éles kemény pengékké változik minden apró részecske. Egyetlen pillanat alatt válik le mind a két karja a testéről és ezzel együtt a teste is darabokra szakad, ha csak nincs a képességeimnél erősebb Hierroja, de még ha valamilyen csoda folytán lenne is, az se tartana ki sokáig.
Miután felszeleteltem az óvatlan lidércet a következőre összpontosítok. Ha esetleg megtámadna akkor rögtön Chizout használok. Ez megvéd ha rám támad ugyan akkor nem tudok mozogni magam sem.
Ha nem támad rám, akkor csak fenyegetően nézek rá, és reménykedek benne hogy pár másodpercig, amíg össze szedem magam nem is tervezi.
Ugyan akkor Shinichire is számítok, hogy amíg én Aratóval szórakozok, addig ő feltartja, vagy esetleg még meg is öli Örvényt. Ha bár kétségtelenül Örvény a veszélyesebb, hiszen még képes az én támadásaimat is elnyelni, bár most véres az ő teste is, félek majdnem minden energiámat elemésztettem ezzel a mozdulattal.

Shuko terve tökéletesen bevált. A vércseppek, amiket sikeresen "rácsempészett" Aratóra, hatalmas vágásokat produkáltak az Adjuchas testén. Sőt mi több, Aratót szinte háromfelé vágták a vérből készült pengék. A hatalmas Adjuchas lendülete azonban viszi tovább a lidércet és Shuko fenyegető pillantása nem akadályozza meg Aratót abban, hogy elsodorja, majd több mint 300 kilójával rádőljön és élettelenül maga alá temesse. Shuko most igazán nagy bajban van, hiszen egy 300 kilós tetem tehénkedik rajta és előbb utóbb muszáj kifújnia a levegőt, különben komoly problémákkal találhatja szemben magát, amit úgy hívnak, hogy fulladás. Shinichi sokkal nagyobb meglepetésben részesedik, ezzel együtt nagyobb bajba is kerülnek mind a ketten. A megidézett klónt, Örvény ugyanis egyszerűen elnyeli. Ugyanazzal a technikával, amellyel Haruki Haienjét. Ráadásul, hogy ne legyen ilyen egyszerű a dolog hirtelen kettő darab Örvény jelenik meg az egy helyett és a Haienre jellemző lángnyelvek forognak körülöttük. Ez exponenciálisan megnöveli annak az esélyét, hogy a két shinigami itt hagyja a fogát, ha ki nem találnak valami okosat. Shinichinek van esélye gyorsan segíteni Shukonak, ugyanis a két Örvény látszólag bekerítési hadműveletbe kezd, hogy két irányból vethessék magukat a shinigamikra. Hosszú undorító nyálkás csíkot húznak maguk után, ami undorító szagú, kipárolgással sistereg a padlón. A két shinigaminak hamar ki kell találnia valamit, különben fűbe harapnak.

Eközben Shinrou és Haruki, hogy megakadályozzák az ellenfél túlerőbe kerülését elkezdik az Anya által létrehozott Húszsákokat elégetni és szétrobbantani. Mivel a kis vakarcsok még nem születtek meg, így igen jó esélyük van arra, hogy elpusztítsák az összeset, még a megszületésük előtt. Tervük be is válik, ugyanis a szobában található összes csüngő valamit, sikeresen elpusztítják. lenne egy kis idejük, hogy kifújják magukat, ugyanakkor a következő pillanatban az ajtó kiszakad a helyéről. S alig pár centire repül el Haruki mellett. Szerencséje volt a lánynak, talán éppen alacsony termete miatt, hogy a hatalmas ajtó nem vágta ketté. Az ajtónyílásban pedig Shinrou és Haruki számára is feltűnik a főellenség, aki az egész problémáért felelős. Anya. Azt azonban ügyesen érzékelték és sajnos igazuk volt, egy arrancar áll előttük. Szemkápráztatóan gyönyörű nő áll előttük, arcáén a harag helyett, olyan kedves mosoly, mintha a gyermekeire tekintene. hangja lágy és kedves, mintha rosszcsont gyermekeit szeretné kedvesen megdorgálni.
- Ejnye gyerekek, hát szabad ilyen felfordulást csinálni? Elmegy egy kicsit anyu és rögtön rosszalkodni kezdtek? Meg kell ,hogy dorgáljalak benneteket!
Rikoltja az utolsó mondatát, megcáfolva azon tényt, hogy gondoskodó anyuka. Széttárja a kezeit és ...

Mindenkinek:
Shinichi, Shuko, Haruki és Shinrou különös dolgot érzékelhet az egyik pillanatban. Mintha az egész világ egy rövidke másodpercre hullámzani kezdene... ami még furcsább, hogy orvosi köpenybe öltözött shinigamikat vélnek látni. Lehet, hogy a sok felszabaduló reiatsutól hallucinálnak vagy korábbi események játszódnak újra? Létezik, hogy egyfajta emlék visszacsatolás tanúi lehetnek? Ki tudja, az viszont biztos, hogy pár pillanat múlva az egész esemény visszatér oda, ahol eddig abba maradt. Folytatódik a harc.

... Anya aprócska energia gömböket lő a két shinigamira. Az lövedékek becsapódáskor robbannak, ezt az eltévedt lövedékek becsapódásakor tudják meg, így nincs más hátra, mint kitérni a lövedékek elől és valahogy legyőzni az arrancar hölgyet, nehogy egy húszsákban végezzék bébitápként. A lövedékek nem kimondottan gyorsak, így eltudják kerülni, azonban koránt sem lenne túlzottan kellemes, ha bármelyik is eltalálná őket. Hiszen a falakból igen komoly darabokat szagattak ki.

Haruki és én úgy tűnik, hogy sikeresen megszabadultunk a szobában lévő zsákoktól. Örülök, hogy sikerült a Kongoubakuval besegítenem Haruki-sannak, hogy elpusztítsuk ezeket a szörnyű porontyokat. Semmi kedvem nem volt, ismét hallgatni a sírásukat és a táplálékukká sem kívántam volna válni, ami pedig roppant esélyes lett volna, ha sikerül megszületniük. Ketten azonban rövid úton megpecsételjük a kis bestiák sorsát és sikeresen kitakarítottuk a szobát. Már éppen kezdenék komoly köszönet nyilvánításba Haruki-sannak, amikor az ajtó, amit korábban ránk zártak, hatalmas sebességgel száguld el Harukitól alig pár centire. Amennyiben picit máshol áll, úgy a fejét akár le is vihette volna ez a súlyos vasajtó. Amikor az ajtóban álló arrancar nőre pillantok, komolyan felvonom a szemöldököm.
- Te vagy ennek az egésznek a kieszelője? Szabadszülött patkány.
Választ nem kapok, helyette viszont valami furcsa vízióban lesz részem. A fene egye meg, hogy micsoda problémák jönnek elő, ha az ember csinálja a dolgát. Elég furán nézek a köpenyes shinigamikra. Majd a pár pillanatig tartó látomás után visszazökken minden a kerékvágásba. Nincs is időm a látomással törődni, így muszáj vagyok azzal foglalkozni, hogy kitérjek a lövedékek elől. Úgy tűnik, hogy nem kimondottan nehéz a dolgom és shunpot használva elkerülöm a falból hatalmas darabokat kiszaggató lövedékekkel való találkozást. Amikor végre sikerül elkerülnöm a támadásokat és jutok egy szusszanásnyi időhöz, az arrancarra mutatok.
- Bakudou 61: Rikujoukourou!
Idézem meg a hatrudas fénybörtönt, hogy segítsem Harukit a harcban, hátha kitalál valami okosat az arrancarral szemben és sikerül gyorsan pontot tennünk az események végére. Amennyiben sikerül elfognom, úgy Kenshikot kétkézre fogom és kivárom Haruki-san támadását, majd csak utána támadom meg az Arrancart. Megpróbálom a jobb karját megvágni.

Spoiler:

A támadás gyönyörűen kivitelezett, és hatalmas teljesítményű volt, olyannyira hogy a darabokra szakadt ellenfél megállíthatatlanul hullik felém...
Mi a ...
Talán csak ennyire lett volna időm, ha szóhoz tudok jutni, de nem tudtam. A véres húsdarabok, és egyéb részei a lidércnek maguk alá temetnek. Talán akkor éreztem utoljára ekkora súlyt a testemen, amikor életem utolsó másodpercében felrobban a bomba. Nem az határozottan nagyobb volt. Habár fele ennyire sem éreztem.
Egyre kevesebb levegő tartalékom arra ösztökél, hogy kijussak a börtönből, amit a lidérc talán utolsó cselekedete képen szívatásból talált ki nekem. Lényegtelen az ok. Nem maradt olyan nagyon sok energiám, de azért nem is merültem még csontra, egy pillanat alatt összegyűjtöm erőm egy részét, hogy véresőt előidézve szökőkút szerű robbanással vájjak utat magamnak a felszín felé.
Csurom véresen, és igen csak morcosan lépek elő a tetemből, ami fogva tartott. Más helyzetekben gondolkodnék, és tervezném, hogyan fogom az előnyömre fordítani ezt a sok vért, de jelenleg az ami a legjobban lefoglal, az az elém táruló látvány.
Kettő darab örvény lett különböző irányokba csúszkálva. Az isten se tudja hogyan lettek ketten, nem is figyeltem, de most már lángnyelvek is forognak körülöttük. Az a gyanúm, hogy elraktározza a rá kilőtt kidoukat, és amikor ő jónak látja hasznosítja őket az ellenfél ellen. Hát legyen. Úgy sem vagyok nagy kidou specialista... tulajdon képen semmit semmit nem tudok róluk... de most megmutatom mi mindenben vagyok még jó!
Ahogy realizálom a helyzetet a két örvény már messze jár egymástól, hát nem egy támadást használok. Shinichire nézek.
- Shinichi! Fedezz!
Mondom neki magabiztos hangon, és éppen maradt lábamról elrugaszkodva kiugrok a hullából, fittyet hányva fájdalmaimra, meg arra a tényre, hogy valószínűleg olyan fájdalmakban lesz részem földre érkezéskor, amit még örvénynek sem kívánnék, egy technika alkalmazásába kezdek.
Az ugrásból lendületet nyerve perdülök, és iker fegyvereimmel két irányba kettő-kettő Kenseit használok. Feltételezem hogy mindketten kevesebb, mint 5 méter távolságra vannak, ellenben ha ez nem kivitelezhető, akkor csak az egyiknek (amelyik közelebb van) ugrok neki. A támadásnak tudtommal köze nincs a kidouhoz, így csak nem nyeli el, és ami a legjobb, hogy közvetlen támadás, egy pillanat alatt betalál. Ha betalál nagyon sanszos, hogy keresztbe szántja a lidérc pofa fejét. Ha nem... Nos az elég furcsa lenne, de megtörténhet.
Miután nyugtázom az eredményt, kecsesen földre érkezek, és abszolút otrombán elterülök a földön, és zihálva próbálom visszafogni a fájdalom kiáltást, amit a lábamból származtatható fájdalom vált ki.

Az Alfa Labor megtisztítása, a terveknek megfelelően halad. Shinichi és Shuko, nagy meglepetésére, a két Örvény mint valami színes gáz, miriádnyi részekre szakad, majd olyan nyugalommal füstöl el, ahogyan azt elképzelni is nehéz. Egyszóval a két klón eltűnik. Haruki és Shinrou ellenfele, Anya se végzi szebben. Lassan aprócska üvegszilánkokra hullik, ahogyan Haruki beviszi a végzetes támadást. Egy dologra képtelenek a shinigamik. Megkeresni a társaikat. A négy shinigami előtt ugyanis a kép, az előbbihez hasonló módon hullámzani kezd, majd lassan darabokra hullik, mintha egy tükröt törtek volna szét, az eddigi titkos Alfa Labor egyszerűen megsemmisül. A shinigamik pedig ahelyett, hogy a semmi kellős közepén találnák magukat, mindannyian egy ülésre állított támlával rendelkező vizsgáló asztalon ülnek. Fejükre EEG kötve, mellettük pedig hatalmas kocka alakú gépek pittyegnek. Kicsit még kótyagosok, még nem tisztult ki számukra a világ azonnal. De efféle dolgokat hallanak.
- Pszichikai ébrenlét szint... 40% és növekszik...
A világ még meg-megremeg a shinigamik előtt s a szoba a másik oldalán egy másik shinigamit is megpillanthatnak, aki meditációs pózban ül és felfelé tartott tenyerei fölött egy szivárvány színeiben vonagló zanpakutou lebeg.
- Pszichikai ébrenlét szint, 55% és növekszik. Éberségi szakaszhoz közelednek. Agyműködés rendben, vérnyomás rendben, ingerküszöb normális.
A "felébredő" shinigamik mindegyikéhez oda lép egy fehér köpenyes tudós és egy lámpával belevilágít a szemükbe. Majd a reflexvizsgálat következik, egy aprócska kalapáccsal ráütnek mindenkinek a térdére.
- Szorítsa meg az ujjam.
Adják feladatba, utoljára Harukinak, ugyan azt a feladatot, mint a többieknek. Shinrou is egy ilyen asztalon ül. Úgy tűnik, hogy ő tapasztaltabb már ezen kísérletben. Egy papírlapra ír, majd a kis csoport felé fordul.
- Köszönjük a részvételüket a kísérletben. Amit tapasztaltak, az Hiozuki-san shikai képessége volt. Amit felturbóztunk egy kísérleti gyógyszerrel. Alig három óra múlva ki fog ürülni a szervezetükből, fogyasszanak sok folyadékot... A kísérlet célja az volt, hogy mennyire tudunk valóságos környezetet, valóságos eseményekkel generálni a gyógyszer segítségével. Tehát, egyfajta hallucináció áldozatai voltak. A későbbiekben orvosi célokra, rehabilitációs programjaink bővítésére kívánjuk használni, eme lehetőséget. A vizsgálatok alapján, abszolúte mellékhatásoktól mentesen vészelték át. A sérülések helyein érzett, enyhe fájdalom semmiség. Az agyunk még az események hatása alatt áll.
Miután a magyarázattal szolgált, a társaságot átkíséri egy fogadószoba vagy előcsarnoknak tűnő helyiségbe, ahol egy közeli asztalkára mutat, amin különböző édességek és ételek sorakoznak.
- A sikeres kísérlet örömére, csapunk egy kisebb partyt. A placebo hatás elkerülése végett szolgált az elszabadult lidércekről szóló kis történet. Elnézésüket kérem, ha esetleg megbántódtak volna. Kérem érezzék jól magukat a fogadáson.

// Ez az utolsó és záró poszt. Amennyiben valaki szeretne még írni egy posztot, az megteheti, bár egyáltalán nem kötelező. //