Az Alfa Labor, a 12. osztag egyik legszigorúbb ellenőrzési rendszerével működtetett laboratóriuma. Számtalan kutatás történik itt, többnyire befogott lidérceken. De egyéb titkos kísérlet is folyik itt, amiről a 12. osztag nem szívesen beszél. Hallgatni pedig aranyat ér. Már persze, ha valaki nem akarja a 12. osztag hóhér sebészeinek investigáló asztalán végezni. Kevesen kockáztatnák meg a Gotei 13-ból, hogy bárki behatoljon, vagy megpróbálja kifürkészni a laborban rejlő titkokat. A laboratórium mindvégig biztonságos volt, egy szép kedd éjszakáig. A 12. osztag ügyeletes tisztje, éppen a napi kutató munka után elkövetett kávézásban és shudokuzásban lelte örömét, amikor egy pirosan vijjogó lámpa felborította az egész éjszakás lébecolás lehetőségét. A lámpa nagyon rossz jel volt. Azt jelentette, hogy az Alfa Laborban energia leállás történt és kinyíltak a lidérceket őrző tartályok és cellák. Azt is jelentette, hogy a kísérleti anyagokat hamar összetörhetik ezek az elszabadult bestiák. Ez komolyan szíven ütötte volna Masamune Raiden kapitányt és azt még az ügyeletes, éjszakás tiszt se akarta volna. Yuko Yoshida hadnagyot, aki kedvenc cyborg hadseregének terveit is az Alfa Laboratóriumban dédelgette és tökéletesítette, szintén megütötte volna a guta, ha kiderül, hogy a lidércek felzabálták a tervrajzot. Nem lehetett mást tenni, mint értesíteni a Gotei 13 kapitányságait, hogy küldjenek valakit, aki elintézi a lidérc fenyegetést és kideríti, mégis mi a fütykös fészkes fene történt a laboratóriumban. A lidércek ugyanis saját maguktól nem képesek kijönni és az energia ellátás leállításához sem értenek. Késő éjszaka volt, amikor a fekete színű Pokollepkék kirepültek, hogy üzenetet vigyenek. Mindenki így tudja...

Nara Shiratori kapitány volt az egyik, akit ébren talált az egyik pokollepke. Pontosan tudta, hogy a 12. osztag fontos a Gotei 13 számára és a kérésnek eleget téve muszáj küldenie valakit, hogy a harcoló csapat tagjaként, dicsőséget szerezzen a 9. osztag számára. Legfőbb bizalmasát és rajongóját küldte, Shiranui Harukit. Az 5. osztag volt a második, aki delegált egy tisztet a csapatba. Kamioka Rosa, az ötödik osztag hadnagya házának testőrségét, fegyverrel ellátó Hakusaya klán egyik fiatal sarját küldte a csatába. Ő nem volt más, mint Hakusaya Shinchi. A felszólításra a 13. osztag is illően reagált. A Hakusaya-klán másik fiát jelölték ki, a küldetés végrehajtására. Nishihara Shuko volt a negyedik, akit a 8. osztag utasított, hogy jelenjen meg a 12. osztag eligazításán és tegyen meg mindent, ami előremozdítja a küldetés sikerét.

Helyszín: Soul Society, Seireitei, 12. osztag kapitánysága
Idő: 06:00

A kora reggeli órában a 12. osztag fogadótermében már ég a villany. Amikor a négy shinigami betoppan a terembe, már elő van készítve néhány lezárt doboz. Egy kisebb rakatnyi papír, ami messziről, de közelről is kérdőívnek tűnik. Egy másik asztalon, szendvicsek előkészítve, mellette termoszban tea, hogy a reggeli ébresztő kivitelezésében ne legyen hiba. Egy kisebb, ízlésesen díszített asztal mellett egy feltehetően 12. osztagos tiszt ül és éppen kitölt valami papírt. Shinigami egyenruhát visel, oldalán egyszerű, dísztelen zanpakuto. Amikor felnéz a papírból észre veszi az érkezőket és mosolyogva feláll. Shinichi és Haruki már ismeri az őket váró férfit. Kamioka Shinrou lesz, aki segíti őket a küldetésen, hogy ne tévedjenek el a laborban és lehetőleg ne essen senkinek semmi baja. Apró biccentéssel megszólal, miközben végig néz az érkezők csoportján.
- Örvendek, hogy itt vannak. Aki nem ismerne, annak bemutatkoznék. A nevem: Kamioka Shinrou, az osztagom harmadik tisztje vagyok. Feladatom az, hogy segítsem önöket a labor megtisztítása során. Vannak kényes anyagok a laborban, amit nem lenne helyes megkóstolni. Erről jut eszembe. Elő kell készítenem egy gyógyszert.
Egy kis hatás szünetet tart, majd folytatja.
- A helyzet az, hogy az Alfa Laboratórium biztonsági protokollja, az éjszaka során működésbe lépett. Ideggáz került a levegőbe. Ez a tabletta...
Az egyik, immáron kinyitott dobozból, előhalászik egy barnás tablettát.
- ... megvéd bennünket az ideggáz hatásától. Pont azért fejlesztettük ki, hogy ne legyen gond, ha a levegőbe kerülne valamilyen oknál fogva. Itt vannak ezek a kérdőívek, legyenek szívesek kitölteni, hogy pontos adatokat kapjunk önökről, elvégre a tablettának lehetnek kisebb mellékhatásai. Olyanok, mint fejfájás, bőrviszketés, nyálkahártya irritáció. Ezek azonban sokkal gyengébb hatások, mint amit az ideggáz okozhat. Szóval legyenek szívesek kitölteni ezeket az űrlapokat, közben reggelizhetnek, illetve ihatnak teát.
A Shinrou kiosztja a kérdőíveket. Olyan kérdések szerepelnek rajta, mint: név, súly, kor, osztag. Valamint van rajta egy apró betűs rész is, ami azt tartalmazza, hogy a kitöltőt nem kényszerítették a gyógyszer bevételére, tisztában van a mellékhatásokkal, illetve, a titoktartási nyilatkozat, miszerint bármit hall vagy lát az Alfa Laboratóriumban, azt nem adja tovább harmadik félnek.
- Erre azért van szükség, mert nem minden adat publikus. A 12. osztag szeret vigyázni a titkaira, ahogyan minden más osztag is. Aki visszautasítja a tabletta bevételét, az nem léphet az Alfa Laboratórium területére.

Mindenkinek van elég ideje, hogy kitöltse a papírokat vagy visszautasítsa azt. Visszautasítás esetén az illető értelemszerűen nem léphet be a laborba és mehet vissza a kapitányságára jelezni, hogy nem vett részt a küldetésen. Miután mindenki megírta a part, Shinrou előveszi a barna tablettákat. Szám szerint ötöt. Kiosztja őket, illetve az ötödiket ő maga veszi be. A tablettának van íze, felismerhetetlen, de kellemes. Könnyedén lenyelhető és pár pillanat múlva kellemes bizsergés árad szét a testben, ami aztán nyom nélkül eltűnik.
- Most, hogy túl vagyunk a felkészülésen és mindenki aláírta a papírt, elmondom azt, amit tudunk.
Újabb hatásszünet, ír valamit egy papírra, majd folytatja.
- Tegnap éjszaka, az Alfa Laboratóriumban megszűnt az energia ellátás, ami a lidércek celláit és tároló egységeit működteti. A baleset során, az éppen jelenlévő, mind a négy lidérc elszabadult. A biztonsági protokoll életbe lépett és DKP-047-es ideggáz került a légtérbe. A lidércek, valamilyen oknál fogva immunitást mutattak a gázra. Ezért a biztonsági személyzetünk nem léphetett be a körzetbe. Ezért küldték önöket ide, hogy felvegyék a harcot a lidércekkel. A barna tabletta, amit mindannyian bevettünk, valamennyiünket érzéketlenné tesz az ideggáz hatásával szemben. A mellékhatások nagyon ritkán jelentkeznek, de bármelyikük is érzékeli a korábban említett mellékhatások valamelyikét azonnal szóljon, hogy a tervet úgy alakíthassuk, hogy az önök élete és a küldetés sikere ne kerüljön veszélybe. Az Alfa Laboratórium területén, szigorúan titkos kísérletek folynak. Bizonyos területre, különleges engedéllyel léphetnénk be. Szerencsére ezek a területek nem fertőződtek. Ezért oda nem is kell behatolási tervet készítenünk. Azonban fertőzötté vált az ebédlő, a 2-es megfigyelő szoba, a Centrum, valamint a raktár. Az tervezett útvonal a következő: Kezdenénk a raktárban, ahol a 1-es számú kísérleti alany tartózkodik. Fontos lenne visszaszerezni ezt a helyiséget, ugyanis itt található a ventilátoros rendszer panele, amivel újraindítás esetén, képesek lehetünk kiszűrni a gázt a légtérből. Ezután következne az ebédlő, a 3-as kísérleti alany tartózkodik ott. Ezeket az információkat egy még ideiglenesen működő megfigyelő rendszeren keresztül tudjuk. Sajnos az energiakimaradás ezt is működésképtelenné tette, így nem tudjuk, hogy merre mozogtak. Lehet, hogy mind egy helyen lesz, de az is lehet, hogy szétszóródtak vagy felcserélődött a helyzetük. Az ebédlőből nyíló folyosón keresztül, ellehet eljutni a Centrumba, amin keresztül a megfigyelő szobákhoz érkezünk.
Shinrou eközben egy papírt vett maga elé, amire felírja az alábbi teljesítendő pontokat.
1., A Raktárban visszaállítani az energiát.
2., Bekapcsolni a ventilátort.
3., Visszafoglalni az ebédlőt.
4., A Centrum megtisztítása.
5., A megfigyelő szobák megtisztítása.
- Ha teljesítjük ezeket a pontokat, a feladatunk véget ért. A laboratóriumban pedig egy kisebb takarítás után, folytathatja az osztag a munkáját. Mielőtt elindulnánk, válaszolok a kérdésekre, akinek van, az most tegye fel.
Mondja Shinrou és várja, hogy a shinigamik feltegyék a kérdéseiket, ha van. Amennyiben nincs kérdés, úgy elindulnak az Alfa Laboratórium felé.

Spoiler:

Az osztagom végre egy küldetést szabott ki rám. Nem igazán tudtam eldönteni, hogy minek örüljek jobban, annak, hogy engem választottak, vagy annak, hogy végre egy izgalmas küldetésre megyek és sok jó emberkével fogok találkozni. Bár még reggel volt, én már készen álltam, hogy távozzak és a küldetés helye felé vegyem az irányt. Elköszöntem a család még nem alvó tagjaitól és a megbízatás helye felé vettem az irányomat.
Bár elsőnek érkeztem, de hamarosan a többiek is megérkeztek. A legjobban annak örültem, hogy megpillantottam a szeretett bátyámat, igazán jó érzéssel töltött el, hogy majd mellette harcolhatok. Azonban a terembe nemcsak a bátyám lépett be, hanem két másik ember is. Az egyik a kardok és rózsák egylet vezetője volt, Nishihara Shuko, neki is igazán örültem, mert viszonylag tudtam, hogy ki az. A negyedik egy leányzó volt, akit nem ismertem, de neki is örültem, mert tudtam, hogy jó lélek. A teremben azonban nem csak mi tartózkodtunk, lezárt dobozok, papírok, ételek és italok kupaca mellett egy másik shinigami ült, aki valószínűleg a megbízónk lehetett.
Felnézett és egy mosoly kíséretében állt fel, majd bemutatkozott Kamioka Shinrou néven, ki az osztaga, valószínűleg a tizenkettedik osztag harmadik tisztje volt. Szólt nekünk, hogy vannak olyan anyagok, miket jobb lenne nem megkóstolni és közölte velünk, hogy a laboratóriumot fogjuk megtisztítani. Előkaparászta a barna tablettákat és tudatta velünk, hogy ideggáz ellen lettek kifejlesztve. Elővett néhány űrlapot is és megkért minket, hogy töltsük ki. Elsőnek jelentkeztem erre a feladatra és bele is kezdtem az űrlap kitöltésébe. Először a nevemet kellett beleírnom, Hakusaya Higen. Másodszorra pedig a súlyomat, mire oda biggyesztettem a negyvenötöt. A harmadik kérdés a korom volt, mire harmincötöt írtam, és végül az osztag, mire büszkén írtam a tizenhármat. Ezek az adatok alatt szerepelt egy kisebb szöveg is, hogy nem kényszerítettek a gyógyszer bevételére és amit látni fogok a laboratóriumban, az szigorúan titkos. Hamar készen is lettem a papírokkal, így amíg a többiek kitöltötték, leültem az asztalhoz. Eltoltam magamtól a teát, hiszen én csak tiszta vizet iszok, azonban a szendvicsekkel nem volt semmi gondom, így el is fogyasztottam egyet. Nagyon finom szendvics volt és mire a végére is értem, a többiek is készen álltak az űrlapjuk kitöltésével, így kénytelen voltam eltávolodni az asztaltól.
A megbízónk elővett öt tablettát, mindenkinek jutott egy, köztük nekem is. A nyelvemmel gyorsan kitisztítottam a számat a szendvicsmaradékoktól, nehogy baj származzon belőle. Miután készen voltam a számba is vettem a tablettát, minek nagyon finom íze volt. Nem igazán tudtam, hogy milyen, de inkább cukorkára hasonlított, azt pedig nagyon szeretem.
Shinrou közölte, hogy a probléma, hogy tegnap az Alfa laboratóriumban megszűnt az energia ellátás és négy lidérc szabadult el. A lidércek elszabadulása miatt a biztonsági protokoll lépett érvénybe és ideggáz szabadult fel, amire sajnálatos módon immunitást élveznek azok a bizonyos lidércek. Azt is megmondta, hogy a feladatunk a lidércek legyőzése volt. Azt is jelentette, hogy a barna tabletta minket is immúnissá tesz a gázzal szemben és ha akármelyikőnkön mutatkozik a mellékhatás, szóljon. Mondta, hogy sok szoba nem lett fertőzött, így oda ne menjünk, ezek mellett pedig felsorolta a fertőzött szobákat is, mik az ebédlő, a kettes megfigyelő szoba, a centrum és a raktár lenne. Miután ezeket elmondta a tervet kezdte mondani. Közölte velünk, hogy a raktárban kezdenénk, hol az első lidérccel találkoznánk, majd újraindíthatnánk az itteni ventilátoros rendszert. Majd mennénk az ebédlőbe, hol szintén egy lidérc várna minket. Az ebédlőből mehetnénk a centrumba, majd onnan a megfigyelő terembe. Azt is külön kiemelte, hogy nem tudjuk, hogy azóta merre mozogtak, talán teljesen máshol vannak, talán mind egy helyen, szóval vigyáznunk kell.
Shinrou felírta a teljesítendő pontokat, amik a következők voltak:
1., A Raktárban visszaállítani az energiát.
2., Bekapcsolni a ventilátort.
3., Visszafoglalni az ebédlőt.
4., A Centrum megtisztítása.
5., A megfigyelő szobák megtisztítása.
Mondta, hogy ha teljesítjük ezeket a pontokat, akkor a feladatunk véget ért. Azt is mondta, hogy a kérdéseket most tegyük fel, ha vannak. Én magam csendes, szerény gyerek voltam, így nem tettem fel egy kérdést sem. Miután Shinrou válaszolt a kérdésekre, ha voltak, el is indultunk az Alfa laboratórium felé.

A nap végére teljesen elfáradva borultam az ágyba, és mindenféle vetkőzés, és rendrakás nélkül elaludtam. Arra keltem, és hogy egy pokol lepke visít valamit a fülembe. Először azt hittem, hogy ez is valami álom, de miután meghallottam a hadnagyom kicsit álmos, de határozott hangját, nyögve válaszoltam neki.
Küldetésre kell mennem. Hajnalok hajnalán ki az az őrült, aki küldetésre megy?! Hát te Shuko... A parancs az parancs. Végül is nézzük a pozitív oldalát: Legalább feljebb léphetek a ranglétrán. Elvégre minél erősebb, és képzettebb vagyok, annál jobban tisztelnek majd, és annál nagyobb partikon vehetek részt. Igen ez az! De ahogy hallottam ez most nem lesz egy jó kis parti. Azt mondják menjek a 12. osztag laborjába, és ott kapok bővebb információt. Miután a fekete lepke elhagyta a házam, nagy nehezen felkeltem az ágyból, és elgondolkodtam, mit hozzak magammal. A zanpakutoum nálam volt, szóval bajom már nem eshet. Nem igazán vagyok kajás, de egy innivalónak örülnék. Meg is keresem a hűtőt, de eszembe jut az is, hogy nem igazán kéne a küldetés előtt bepiálni, szóval kedvetlenül fogom meg a poharam, és eresztek vizet a csapból. Csipás szemem már kezd irritálni. Megmosom az arcom, és legurítom a pohár vizet. Kicsit fintorogva, de vissza rakom a poharat a helyére, és nyugtázom magamban, hogy ez a víz rossz.
Miután meggyőződtem róla, hogy minden nálam van ami kell, vagyis ruha, és zanpakutou, neki leselkedtem az útnak. Ilyenkor tök sötétben még annyira se tudok tájékozódni, mint amennyire tudni szoktam. Végül is nagy nehezen megérkezem az Alfa Laboratóriumhoz, és belépek. Már megelőztek. Egy fehér hajú srác már ott volt, és a többieket várta. Biztos ő is a csapathoz tatozik. Vagy is csapatmunka lesz. Akkor biztos valami komolyabb probléma lesz. Lehet még most kéne vissza fordulni, amíg még lehet.
Sajnos már észrevettek, nincs visszaút. A többiek megérkeztek nem sokkal utánam, és elkezdődött a kiselőadás. Kamioka Shinrou a tizenkettedik osztagból. Valami kérdőívet tol elénk, és egy barna tablettát, ami ideggáz ellen van. Ideggáz... IDEGGÁZ???!!! Hogy a francba képes egy tabletta az ideggáz hatásaitól megvédeni?! Jól van Shuko, nyugalom... Shinigami vagy, neked nem ártanak az ilyesmik!
- Ne vinnyogj, hanem vedd be azt a szart, és essünk túl rajta!
- De az ideggáz halálos!
- Most mondta az ürge, hogy ez a tabletta megvéd...
- És ha nem?
- Akkor meghalunk...
- Nem hangzik valami gyönyörű szépen.
- Vedd már be!
- Jól van na! Gonosz hárpia...
- Hogy mi?
A magamban lefolytatott beszélgetés sorozattal egyidejűleg kitöltöttem az általános kérdőívet, és beletoltam az arcomba a tablettát. Érdekes íze volt, de nekem akkor sem tetszik... A feladat ismertetése kicsit felvidított, elvégre öten voltunk négy lidércre, ráadásul az se biztos, hogy egyszerre támadnak. Ez barátok között is túlerő... A már-már véget nem érő szövegelés abba marad, és elhangzik a gyilkos mondat, amire mindenki csak csöndben marad. Én viszont kérdésekkel szeretném bombázni a "felettesünket", elvégre ő a csapat vezetője, és ő mondja meg, hogy hova mehetünk.
- Nekem lenne egy kérdésem! Elsőnek egy nem túl komoly kérdés: Lehet e dohányozni az épületben, vagy Laborban?
Ezen kérdésemre, vagy megszidást, vagy csúnya nézést várok, általában ez történik, ha olyat kérdezek, amire valószínűleg egyértelmű a válasz, de mégsem akarom elhinni. Hátha mégsem egyértelmű.
- Másodiknak egy valamivel értelmesebb kérdés, hogy milyen erősek ezek a lidércek? Tudunk e valamit róluk, a képességeikről, egyéb adottságaikról? Illetve van e valami különleges felállásunk? Úgy értem, van e olyan közöttünk, aki mondjuk az érkező támadások ellen tud védekezni, esetleg aki védeni tudja a többieket, akik közben támadnak, vagy bármiféle taktikai felosztás?
Nagyon jól felkészült a mondanivalójával, úgyhogy remélem egy kis improvizálás sem okoz neki problémát. Elvégre az adatainkat tudja, és meg merem kockáztatni, hogy tizenkettedik osztagos létére való tekintettel azt is tudja, hogy ki milyen szinten áll, és kinek milyen zanpuja van. Ha mégsem, akkor egy gyors egyeztetés sok mindent megoldhat. A kérdéseim halmaza ezzel el is fogyott, és maradt a válaszvárás, és az utasítások sora. Remélem azért nem lesz olyan rázós, semmi kedvem komolyan megsérülni.

Hosszú ideje először nyugodt az álmom, a hatalmas tenger a belső világomban ma valamiért nem háborog, úgyhogy békésen tudok üldögélni Kurosaméval szemben a templomban, nem töri meg semmi a csendet. Most valami miatt nincs semmi olyasmi, ami aggasztana, és felkorbácsolná a tengert, talán első alkalommal, mióta shinigami lettem. Talán az az oka, hogy most már nem aggódom annyira Higen miatt, mint akkor, amikor megtudtam, hogy shinigami lett belőle, elvégre ha képes volt elvégezni az Akadémiát négy év alatt, nincs rá ok, hogy félteni kelljen. Gyerekként mindig esetlennek tűnt, de talán most már megváltozott.
Az álmomból egy halk, recsegő hang kelt fel, amikor kinyitom a szemem, egy pokollepke jelenik meg felettem. A hadnagy gyorsan közli, hogy hová kell mennem, úgyhogy felkapom az egyenruhám és a zanpakutom, és a 12.osztag barrakjaihoz sietek. Vajon miért pont engem küldenek, ráadásul hajnalok hajnalán? A 12.osztag talán nem képes a saját emberállományával megoldani a belső problémáit, talán ezúttal túl nagy fába vágták a fejszéjüket, de annyira nem lehet nagy az a fa, ha én is megfelelő vagyok a küldetéshez.
Nagyon meglep, hogy a kisöcsém is itt van, ugyanakkor örülök is neki, hiszen így rajta tarthatom a szemem az első komolyabb bevetése közben. A gond itt igazából már eleve az, hogy pár dolog itt nagyon gyanús, ráadásul Kamioka Shinrou sem a szívem csücske, úgyhogy mégsem lesz felhőtlen a bevetés. Az ideggázos rész is rendkívül furcsa számomra, bár tény, hogy hatékony, kétlem, hogy a tolvajokat megállítaná, valószínű be sem kapcsolna jó munka esetén, ha pedig olyan erős valaki, hogy áttöri a teljes osztag védelmét, a lélekenergiájával úgyis képes lehet ellökni a gázt. Teljesen felesleges, ráadásul az "ellenszer" maga is méreg. Gyorsan átfutom a formanyomtatványt, ami meglehetősen tömör, de a lényeg így is könnyen kiolvasható: ha aláírom, és utána megeszem a kapszulát, Shinrou vagy a 12.osztag azt is megússza, ha azonnal meghalnék. Ha öten meg tudjuk csinálni, és nem is sürgős, hogy teázni és reggelizni is lehet, nem lenne baj, ha hazarángatnám Higent, de sajnos elkéstem vele, éppen akkor rakja le a papírt, és veszi be a tablettát, amikor szólni készültem. Jobb híján így hát egy tea mellett én is hozzáfogtam a kitöltéshez, utána pedig lenyeltem a várakozással ellentétben kellemes ízű gyógyszert.
A feladat meglepően könnyűnek hangzik, négy hollow öt képzett tiszt ellen, akik közül talán én vagyok a leggyengébb, ugyanakkor ha külön-külön is ennyi ellenfelet igényelnek, mégis gond lehet velük. Ennyien egy menos grandét is pillanatok alatt le tudnánk győzni. Nekem ugyan még nem volt szerencsém az óriási hollowok egyikéhez sem, de az erejük állítólag nagyjából megegyező egy közepes beosztású tisztével.
Az elsőnek kérdező shinigami meglepően ostoba kérdéssel nyitott, amire csak egy lenéző sóhajtással tudtam válaszolni. Elég szánalmasnak tartom, hogy egyes emberek olyan szinten függői lesznek különböző mérgeknek, hogy haláluk után is szívják, ráadásul büdös, és állítólag indokolatlanul drága is. Ráadásul ki tudja, milyen reakcióba lépne a gázzal. A legnagyobb veszélyt talán a 12.osztag fejlesztései jelentik ránk, amelyek között talán van robbanószer vagy valamilyen még ocsmányabb mérges gáz. Bár ha nem hülyék, a hollowok közelében talán nem tartottak ilyesmit.
-Lehet, hogy csak számomra nem egyértelmű, de miért nem a 12.osztag tisztjei végzik el ezt a feladatot?-nyilván ők is rendelkeznek 4, 5, 6, 7, 8. és esetleg 9. tiszttel is, akik jóval többet tudhatnak a laborról, és talán otthonosabban is mozognának itt, és könnyebben intéznék el a problémát. Ezután a kérdés után egy levegővétellel felteszem a feladathoz kapcsolódó kérdéseimet, ha nem akar, nem kell válaszolnia az elsőre, ami elég kellemetlenül is hathat, ugyanakkor szerintem jogos észrevétel, elvégre hiába tudósok, shinigamik is. Az ő képességeit a saját bőrömön tapasztaltam meg. -Vannak robbanó, mérgező vagy tűzveszélyes anyagok a fertőzött területeken, vagy nem kell visszafognunk magunkat? Esetleg bármilyen más találmány van, amire figyelnünk kellene támadásokkor? Én alakzatnak egy félkört javasolnék, elöl a közelharci, hátul a távolsági harcosokkal. Az utolsó mondatom Shukonak intézem, ez egyfajta próbálkozás is, hogy minél hátrébb tudjam Higent. Persze neki hátul lesz több haszna, elvégre kidou specialista a bizonyítványa alapján. Amennyit Shinrouból láttam, ő szintén elöl lesz, valószínű ő fog vezetni is minket.
Egy valami biztos, ha végeztünk, azonnal ki fogom hányni ezt a tablettát, nem bízok az ilyen gyógyszerekben. A gyógyítás a 4.osztag feladata, ők legalább értenek is hozzá.

A négy shinigami, akiket a Gotei 13 különböző osztagaiból delegáltak időben meg is jelentek Aki akart étkezett a felkínált reggeliből, aki nem az nem. Senkinek nem esett semmiféle bántódása, amiért kihagyta a reggelit. Mielőtt elkezdődött volna a rövid és feltehetően hatékony gyorstalpaló, Shinrou még alaposan végig nézett a három férfin, majd megszólalt.
- Példát vehetnének Shiranui Haruki-sanról. Önnek is szép jó reggelt Shiranui-san.
Hajolt meg a tiszteletadás és köszöntés jeleként Shiranui felé a 12. osztagos férfi. A barna tabletták bevétele után, a négy tiszt más és más módon reagált arra a tényre, hogy itt az ideje a kérdések feltételére. Volt, aki kérdezett és volt, aki csendben figyelt, hogy a többiek kérdéséből szűrje le a következtetéseit. Kamioka Shinrou nyugodtan végig hallgatta a kérdéseket, miközben teájába tett egy gyűszűnyi citromlevet, két cukrot, majd egy fahéjrúddal koronázta meg a teáját. Amikor Haruki is befejezte kérdésének kifejtését, addigra Shinrou már végzett a teával. Enni nem állt neki. Kissé látszott rajta, hogy nem érti a többiek miért nem akarnak enni vagy inni. Miután kiélvezte teájának zamatát, rövid szünet után megszólalt.
- Kérdéseikre válaszolva. Nem, a laboratórium teljes területén tilos a dohányzás. Nem kell ecsetelnem, hogy a laboratóriumi körülmények megkívánnak bizonyos tisztasági előírásokat, így legyen szíves mellőzni, eme káros szenvedélyét.
Mondtam kissé összehúzott szemöldökkel, de elmosolyodtam és igyekeztem nevetésemet visszafogni, amikor Shiranui-sama bokán rúgta a keresetlen kérdés gazdáját.
- Köszönöm Shiranui-san, de remélem nem lesz szükség a 8. osztag képviselőjét a továbbiakban fegyelmezni. Folytatnám a fontosabb kérdések megválaszolásával.
Aprócska szünet, hiszen ez a kérdés majd mindannyiukból kibukott.
- Örülök, hogy feltették a kérdésüket, miszerint, mekkora erővel is rendelkeznek a lidércek. Amint azt sejthetik, nem áll felhatalmazásomban, hogy beavassam önöket a lidérceken végrehajtott kísérletek részleteibe. A beavatkozások nem tették őket barátságosabbá és gyengébbé sem. A kísérleti protokollokkal én sem vagyok tisztában, de adtak listát az eljárás alatt álló lidércekről. Az alanyoknak neveket adtak képességeik alapján. Egytől négyig, íme a neveik. Tank, Arató, Örvény és Anya. A lidércek, az eljárások során bizonyos mutációkon mentek keresztül. Ez azt jelenti, hogy képességeik felerősödtek. Becslésünk szerint, az erejük jelenleg egyedenként változó, de mindannyiuk Adjuchas szinten állhat. Intelligenciájuk is változik, a jelentés szerint Anya a legveszélyesebb. Tank eddigi ismereteink szerint fizikai erejére támaszkodik, Arató vonzódik a szűk, sötét területekhez. De eddigi vizsgálatok alapján, nem tudtuk azonosítani, hogy harapáson kívül milyen támadó képessége van. Örvény a leggusztustalanabb, egy óriási féreg, ennek ellenére mozgása nem lebecsülendő, speciális képessége jelenleg ismeretlen. Anya a legokosabb, ha csoportba verődnek, feltehetően belőle válik a vezér. Rejtőzködik, nem szereti megmutatni magát, született vezető. Képessége a klónozáson alapszik, működési elve jelenleg ismeretlen státuszú.
Mondom némi látható feszültséggel az arcomon. A lidércek kiszabadulása során, sérültek bizonyos adatbázisok. Így a kísérleti alanyokról, mindössze ennyi a használható elemzés. Shinchire pillantok, hiszen neki volt egy különleges kérdése is. Mégpedig, hogy: miért nem a 12. osztag tisztjeit visszük erre a feladatra. Válaszom egyszerű, ugyanis nem áll módomban felülbírálni mások parancsait.
- A hadnagya utasította, igaz? A parancs hivatalos. Innentől kezdve, hogy miért nem az osztagom béliek sorakoznak itt, nem az én hatásköröm. Erre a kérdésére nem tudok mit mondani. A tűz és robbanás veszélyes anyagokról azonban annál többet. Vannak bizonyos területeken olyan, hűtő, illetve fűtő egységek, amelyek érzékenyek a tűzre. Könnyű felismerni ezeket a tárgyakat, ugyanis egy sárga háromszögben egy láng szimbólum található rajtuk. Igyekezzenek ezeket nem eltalálni kidouval, sem pedig olyan technikával, amely lyukat üthet rajta vagy felgyújthatja.
Hagyok egy kis szünetet, hogy feldolgozzák a hallottakat. Elég sok dologról esett itt most szó, amit meg kell emésszenek. Végül azonban órámra pillantok és ismételten megszólalok.
- A javasolt alakzattal egyetértek, de kezeljük rugalmasan. Ellenfeleink különbözőek, ki tudja mikor kell változtatnunk a felálláson.
Mondom Shinichinek és biccentek, jelezvén, hogy értékelem az ötletét. Az idő azonban szorít. Muszáj haladnunk.
- További felmerülő kérdéseket majd megvitatjuk, ha lesz rá időnk. Most azonban haladnunk kell.
Mondom és felállok az asztaltól...

Helyszín: Soul Society, Seireitei, 12. osztag kapitánysága, Alfa Laboratórium
Idő: 06:27

Shinrou még szét oszt néhány zseblámpát, majd az öt shinigami a megbeszéltek alapján keresztül sétál a 12. osztag területén és egy nagyobb épületkomplexumhoz érnek. Az épület impozáns, látszik rajta, hogy az osztag kiemelt figyelemmel kezeli. A főbejárati ajtón könnyű bejutni, utána végig mennek egy steril, tisztítószer illatú folyosón. Pár perces séta után meg is érkeznek az Alfa Laborba vezető ajtóhoz. Az ajtó fölött, LED sorok villannak fel egymás után, hogy az alábbi figyelmeztetést juttassák el az ajtó előtt megállók számára. A szöveg piros betűkkel olvasható:
Hollow fertőzés miatt lezárva! Biztonsági protokoll aktív! Belépés az Adminisztrátor engedélyével!
Shinrou az ajtó melletti panelen bepötyög egy nyolcjegyű kódot, mire az ajtó zárjai sorban, hangos szisszenéssel engednek. Az ajtó lassan a falba csúszik és feltárul az Alfa Laborba vezető út. A fogadóterem, ahová az öt shinigami érkezik, tulajdonképpen egy adminisztrációs iroda. Jelenleg félhomály, helyenként sűrű sötétség van. A fogadóteremben csend uralkodik, a szemközti falon két ajtó látható, mindkettő nyitott állapotban. Ami azt illeti az ajtókon látszik, hogy nem szabályosan nyitották ki. Mindkettő erősen meghajlott. Valaki, valami irdatlan erővel, egyszerűen felgyűrte, mintha faliszőnyeg lenne. Az egyik nyilván az ebédlőbe és ezáltal az Alfa Labor belseje felé visz, a másik pedig a raktárba. Az adminisztrációs pultról valami nedv csorog a padlóra, néhány számítógép némán áll a pulton és egy íróasztalon. A levegőben a lidércekre utaló, nyomasztó reiatsu keringése érzékelhető, valamint fura szagot lehet gyengén érzékelni.
- A főbejárati ajtót nem próbálták áttörni. Ez roppant különös, okosabbak, mint azt hittem... hm.
Hangosan gondolkozik Shinrou, amikor egy nehéz, tompa puffanás hallatszik a bal oldali ajtó felől. Ha közelebb mennek a shinigamik, akkor megállapíthatják, hogy a raktárba vezet. Minél közelebb mennek, egyre erősebben hallható valami furcsa neszezés. Mintha léptek lennének. Shinrou halkan szól.
- Valami van bent.
Neszezés, kisebb zörgés a válasz a férfi hangjára. Valami határozottan van bent és nem biztos, hogy ki akar jönni. Az energia visszaállításhoz, a shinigamiknak be kell jutniuk a raktárba.

Spoiler:

- Sziasztok! Én Hakusaya Higen vagyok, a 13. osztagból.
Mondtam még a többieknek, hiszen tényleg jobb lenne, ha ismernénk is egymást.
Miután a küldetés feladója válaszolt a kérdésekre felállt és mondta, hogy indulnunk kell. Igazán reméltem, hogy ez a küldetés nem lesz veszélyes, ha pedig az is lenne akkor egyikünk sem sérül meg. A legutolsó dolog, amit látni akarnék, hogy valamelyikünk meghaljon. Reménykedtem, hogy a pirula is rendesen fog működni és a veszélyes dolgok sem fognak robbanni. Úgy döntöttem, hogy akármi is történjen, de én nem fogom használni a shikaiom, nehogy miattam sérüljön meg akárki is. Ránéztem Shinichi bátyámra és máris pozitívabban éreztem magamat. Mindig is ez tolt engem a haladás útján, tudtam, hogyha bátyám keresztül vergődik rajta, akkor már biztonságban érezhetem magamat, mert ha nem is sikerülne, vagy elbuknék útközben, ő kezét nyújtaná és felsegítene. Leporolna és tovább lökne utamon, tudtam, hogy ő sohasem hagyna cserben, tudtam, hogy akár életünket kockáztatva harcolnánk egymásért. Miközben elindultunk megszólaltam.
- Ömm... a harci tervvel kapcsolatban... én akkor hátul maradnék, mert kidoukhoz értek inkább.
Elmosolyodtam és halkabb módon hozzátettem:
- Megpróbálom sértetlenül hagyni a labort. Nem akarok robbanást.
A végére már igazán halkan mondtam, valószínűleg csak azok hallották amit mondtam, akik közel álltak hozzám. Ezután a küldetés vezetője szétosztott néhány zseblámpát, mindegyikőnknek egyet. Végigsétáltunk egy tiszta folyosón, mire egy ajtóhoz értünk, mi felett felvilágított néhány LED lámpa és egy felirat jelent meg:
Hollow fertőzés miatt lezárva! Biztonsági protokoll aktív! Belépés az Adminisztrátor engedélyével!
A vezető odasétált egy szerkezethez és néhány másodperc múlva már kezdett is az ajtó a falba vonulni. Még sohasem láttam ehhez foghatót, de nem is csodálkozhattam többet, mert indulni kellett. Az indulást követően hamarosan egy sötét szobába érkeztünk. Itt még szerencsére nem volt annyira sötét, hogy lámpát kapcsoljunk, de hamarosan balról egy hang érkezik. Miután megfordultunk és közelebb mentünk a már szinte koromsötét szobához, különös neszeket hallhattunk. Nem akartam a véletlenre bízni a dolgot, így megszólaltam, méghozzá a következőt mondtam:
- Hacsak valamelyikőnk nem lát a sötétben én egy zseblámpát kapcsolnék. Nem tudjuk mi van ott bent és valószínűleg a sötétben nem is érnénk ellene semmit, azzal csak az ő szabályai szerint játszanánk. Azért én kapcsolnám be, mert ha a frontvonalon lévők közül kapcsolná valaki, akkor a hirtelen támadásokat nehezebb lenne kikerülni. Remélem mindenki egyetért velem.
Ha a megszólalásomra többnyire pozitív választ kapok, akkor halkan visszaszámolok, de nem annyira halkan, hogy a csapat tagjai ne hallják, és lámpát kapcsolok. Ha pedig a többség leszólja az ötletet, akkor csendben maradok és meghallgatom az ő ötleteiket.

Ami elsőnek eszembe jutott? Az, hogy fel kéne kelni. Fel se tűnt, hogy nem köszöntem. Kamioka szólt, hogy ne legyünk már olyan faragatlanok, és vegyünk példát Harukiról. Azt hiszem így is cselekszem, mert lehet, hogy lázadó személyiség vagyok, de nem neveletlen.
- Oh, elnézését kérem! A nevem Nishihara Shuko a nyolcadik osztagból! Sajnálom, csak még nagyon reggel van számomra.
Egy pillanat alatt meg lettem szidva a kérdésemért. Erre számítottam, nem is tudom miért tettem fel a kérdést. Eléggé ideges vagyok az ideggáz miatt, de most az egyszer cigi nélkül kell túl lennem ezen. Kamiokától csak egy furcsább nézést, de Harukitól már egy kedves bokán rúgást is kaptam a hülye kérdésemért. Kicsit felszisszentem, de végül is jogos volt. Rámosolyogtam Harukira, majd a második kérdésemre már úgy látszik többen is reagáltak. A félkör forma nem rossz, bár tökéletes támadási pontokat nyújt a lidérceknek. Elvégre azok, akik a legszélén állnak magukra vannak utalva. Végül is nem beszéltünk meg semmit. Kamioka kiosztott pár zseblámpát, bár többre mennénk valami háton cipelhető reflektorral. Minden esetre elfogadtam, és zsebre vágtam. Átmentünk egy eléggé hangulatosan kinéző épületbe, és egy fura szagú folyosót a hátunk mögött hagyva megérkeztünk a bejárathoz. Csak úgy kalapált a szívem, hiszen egyáltalán nem bíztam meg ebben a gyógyszerben. A csapat vezetője a pulthoz caplatott, és pötyögött egy sort, majd kinyílt az ajtó. Egy pár pillanatig levegőt se mertem venni, de miután láttam, hogy senki nem esett össze, és éreztem azt is, hogy a fejem lassan kék árnyalatot vesz fel, végül mélyet lélegeztem. Végül is semmi bajom nincsen. Kicsit megnyugodva nézelődtem körbe a szobában. Eléggé sötét volt, és eltartott egy darabig, mire hozzá szokott a szemem, és itt ott kicsit többet véltem felfedezni. Elég horribilis volt a környezet, főleg a szemközti ajtó, ami ahogy láttam elég csúnyán fel volt nyitva. Mintha valami hatalmas konzervnyitóval szét lett volna választva. A raktár felől valami zörgés hallatszott. Talán mindenki számára egyértelművé vált, hogy ott van egy a négy célpont közül. Elgondolkodtam. A saját képességeimmel tisztában vagyok, és az is tuti biztos, hogy nem tudok effektíven működni, amíg vér nem folyik. A lidércek ritkán véreznek, általában elpárolognak, amint valami durvább sebet kapnak. Tehát a lidércek vére kizárt. Vagy a többiekével kell kezdeni valamit, vagy a sajátommal. Őket viszont nem kérhetem meg arra, hogy szenvedjenek el sebesülést, az mégis hogy nézne ki? A fehér hajú srác szájából érdekes ötlet szűrődött ki. Nem rossz ötlet, de kidolgozatlan, és veszélyes. Nem vagyunk tisztában azzal, hogy hányan vannak odabent, azzal meg főképpen nem, hogy hol vannak. Tehát ha valaki lámpát kapcsol potencionális célponttá válik.
- Nos, szerintem nem rossz ötlet, de még túlságosan kiforratlan. Gondolj bele, ha későn reagálunk feldarabolnak, vagy nem tudunk időben ellent lépni, hiszen ott leszel, és nem szívesen harcolok egy lidérccel, miközben a csapattársam a közvetlen közelében van. Enyhén szólva nem tudnám garantálni a biztonságod. Az én ötletem hasonló a te ötletedhez. Szerintem be kéne menni valakinek, és mint csalinak viselkednie. Amikor megjelenik a lidérc, akkor pedig a többiek támadnak. Valószínűleg nem lesz időtök arra, hogy megelőzzétek a támadást. Szóval csak a támadás után tudtok reagálni. Ezzel pedig le is lepleztem azt, hogy én akarok csaliként szolgálni. A zanpakutoum miatt nekem érné meg a legjobban megsérülni, szóval arra gondoltam, hogy előre megyek, és világítok. Amint megtámadnak, azonnal támadtok ti is. Megpróbálom minél tovább feltartani a szerencsétlent, hogy bőven nyíljon alkalmatok támadni.
Feltételezem, hogy senkinek nem akad problémája azzal, hogy önfeláldozó stílusban menjek előre. A terv végül is nem rossz, és mivel mi nem látunk olyan jól a sötétben, mint ahogy azt egy lidérc teszi, ezért nincs már lehetőségünk. Igazából ezt már eldöntöttem, elvégre meg kell alapozni a zanpakutoumnak.
- Aztán meg ne ölesd magad te hülye...
- Ez most aggodalom, vagy gúny a hangodban?
- Találd ki...
Ha mindenki felkészült, akkor megyek is. Zanpumat előhúzom, és magam elé tartom, hogy a lehető leggyorsabban, és leghatékonyabban tudjak védekezni. Lassan besétálok a raktárba, és várom a támadást, közben hunyorogva nézek előre. A zseblámpát ráakasztottam a karomra, így láthatják, hogy hol vagyok, nekem pedig nem süti ki a szemem, és nem szokok el a sötétségtől. Azzal ugyebár semmit nem érnék el, hogyha a nagy sötétben még annyit se látnék, mint amennyit láthatok. Így viszont tökéletes célpont vagyok, de nekem is van esélyem arra, hogy mozgást lássak az árnyak között.

Én is elfelejtettem bemutatkozni, valószínű az ok az lehetett, hogy a különböző kérdéseim elvonták a figyelmemet az alapvető illedelmességről. Bocsánatot azért nem fogok kérni, ha valaki minden apróságért bocsánatot kér, az a bizonytalanság jele. -Én Hakusaya Shinichi vagyok, az 5.osztag 6.tisztje. A 8.osztagos nevét is igyekszem megnevezni, ha mást nem, a keresztnevét, hasonlóképpen a lány nevéhez.
Nem igazán reagálok Shinrou kitérő válaszára, elvégre vagy tudja a választ a kérdésemre az osztaga állományának bevethetőségét illetően, csak nem hajlandó beszélni róla, vagy nem tudja. Egyik esetben sem lenne semmi eredménye annak, ha további kérdéseket tennék fel a 3.tisztnek ezzel kapcsolatban, úgyhogy inkább azt próbálom megjegyezni, amit a hollowokról lehet tudni, illetve a veszélyes anyagokról. Tehát a hadouinkat jobb lesz nem használni, sőt, talán még a zanpakutoink képességei sem lennének túl biztonságosak, még a víz is képes reakcióba lépni sok anyaggal, aminek élettanilag veszélyes hatásai lehetnének, Higen zanpakutoja pedig inkább hátrányos lenne a csapatra nézve, mint előnyös. Szerencsére Shinrou hentesbárd-szerű kardja ilyen körülmények között is használható lesz, bár az ellenfeleink erejét illető jelentések alapján nem hiszem, hogy ez önmagában elég. Ha egyszerre jönnek, valószínűtlen, hogy megússzuk veszteségek nélkül, főleg úgy, hogy gyakorlatilag semmit nem tudunk a képességeikről.
Elfoglalom a helyem az alakzat bal oldalán, és a csapat többi tagjával együtt követem Shinrout a fertőzött épülethez, aminek a belsejében rendkívül nyomasztó hangulat uralkodik, szinte érezhető, hogy ellenséges területen járunk. A felfeszített ajtók egyértelműen hollowok munkái, úgyhogy előhúzom a zanpakutomat, és felkészülök rá, hogy bármelyik pillanatban támadhatnak. Elsősorban a plafont figyelem, a meglepetésszerű támadás valószínű fentről fog érkezni, ha lesz.
Az első ellenfél, úgy tűnik, a raktárban bújt el, ami sajnos fokozottan veszélyes anyagokkal lehet tele, úgyhogy a kívülről indított támadások, amelyekkel megpróbálnánk foglyul ejteni, enyhén szólva is ostobaság számba mennének. Higen ötlete elég kockázatos, bár valószínű a bent tartózkodó hollowot elvakítaná a lámpa fénye, szinte biztos, hogy ő lenne az első célpontja, ráadásul nem tudjuk, milyenek a képességei. Shuko ötlete pedig véleményem szerint a lehető legbiztosabb módja annak, hogy hogyan csökkentsük a csapatunk létszámát. Amikor elindulna, elé lépek, hogy megállítsam. Süt róla a 11.osztag agyatlansága, meglep, hogy nem oda osztották be.
-Már ne is haragudj, de annál nagyobb ostobaságot nem is csinálhatnánk, mint amit mondtál. Talán próbálj meg néha gondolkozni, azt sem tudjuk, hogy hányan vannak bent, és mik a képességeik. Nagyjából most haltál volna meg, ha beengedünk. A 12.osztag neveit ugyan nem jegyeztem meg, de arra biztosan emlékszem, hogy a sötétben bujkáló hollow képességei ismeretlenek számunkra. Őszintén meglep, hogy ez a fickó még életben van, ennyi ésszel még egy gillian is rendelkezik. Hadou 50: Rei no Kuron. A kidoum nyomán létrejött másolat kezébe nyomom a zseblámpámat, és elindítom a raktár felé. Igaz, hogy így elveszítjük a zseblámpát, de az előző tervekkel ellentétben minimális a sérülés vagy a halálozás esélye, ráadásul így közelebbőrl is láthatjuk a hollowot, mielőtt harcba szállnánk vele. Ha Harukinak vagy Shinrounak van jobb ötlete, még mindig megállíthatják a klónomat, én ezt tartom a lehető legjobb megoldásnak, de lehet, hogy nekik van valamilyen képességük, ami még jobb megoldást kínálna.
-Kamioka-san, elképzelhetőnek tartja, hogy más élőlény is tartózkodik itt a hollowokon és rajtunk kívül? A lépések meglehetősen emberinek hangzottak, úgyhogy még azt sem tartom teljesen kizártnak, hogy egy 12.osztagos. Az ideggáz miatt ugyanakkor könnyen lehet emberi alakú hollow is, legrosszabb esetben valamelyik adjuchas átváltozott arrancarrá.
Amennyiben senki nem állja útját, a klónom felemeli a zseblámpát, és berúgja a raktár ajtaját...

A zseblámpát egyelőre senki sem használja, a félhomályhoz pedig lassan hozzászokik a shinigamik szeme. A fogadóteremben egyre jobban érezni a levegőben terjengő furcsa szagot, ami az ideggáz szaga lehet. A lidércek reiatsuja se halványodott, ráadásul a raktárból egyre hangosabb zörejek szűrődnek ki. Ezen az se segít, hogy az öt shinigami a raktár közelében kezdi megbeszélni a logikus behatolás menetét. Shinichi kérdésére, hogy lehet-e még valaki a lidérceken és rajtuk kívül a laborban Shinrou rövid gondolkodás után válaszol.
- Az Alfa Laboratóriumban estére automatizmusokat kapcsolunk. Ez azt jelenti, hogy érzékelők indítják be a biztonsági protokollokat, így fölösleges élőerőt itt hagyni. Csökken az esélye az áldozatoknak az ilyen balesetek idején.
Mondom teljesen nyugodtan. Elengedem a fülem mellett és nem foglalkoztat, hogy feszegetik, miért pont külsős tiszteket használunk a feladat megoldására. Nem értem ennek a kukacoskodásnak a mibenlétét. Egy dolgot tartok szem előtt, hogy végre elintézzük ezt a kis konfliktust a lehető legkisebb veszteségek mellett. Shuko ötletére én is válaszolok, bár társaim már keményen kiosztották és vázoltak is egy ötletet, hogy majd beküldenek klónokat. Amit én is értékelek, hiszen mégis csak biztonságosabb, mint eszetlenül berohanni a raktárba.
- Nishihara-san, ne legyen meggondolatlan. Menjenek csak a klónok, kiderítik mi is vár ott minket.

A klónok a terv szerint be is hatolnak a raktárba, amire válaszként a hollowoktól ismerhető magas és fülbántó hang a válasz. D ez valamivel más, mintha keveredne hozzá egy bogár hangja. A két klón azonban rövid pályafutást ér csak el, valami nagyon gyorsan végzett velük. Haruki és Shinichi egy pillanatig érzéklik a klónok kimúlását. Elég borzalmas érzés, de a klónok nem sokáig bírták. Adjuchas szintű ellenfelektől mást nem is várhattunk, elvégre ezek a klónok csak fele olyan erősek, mint készítők, így túl sok hasznuk nem volt... vagy mégis? A raktár előtti beszélgetés ugyanis felkeltette a bentlakó figyelmét. A hangokból ítélve elég gyorsan jön kifelé az eddig bent lapuló lidérc.
- Waaahhhhh!
Magas frekvenciás sikoly tölti be a fogadótermet és a shinigamik, ha nem tesznek valamit a fülük védelmében, akkor rövid időre akár meg is süketülhetnek. A hang hatása alatt semmit nem tudnak csinálni, csak fülüket védeni. Pontosabban semmi mást nem hallhatnak, csak a sikoly tombolását a fejükben. Az előbukkanó lidérc félelmetes és borzalmas látvány nyújt egyszerre. Méreteit tekintve vetekszik egy rinocéroszéval, maszkja előreugró hegyes fogakkal teletöltött állkapocs. Bőre fekete színű és első, de második ránézésre is már most Hierroval rendelkezik. A 12. osztag tehát valami gusztustalan kísérletet végzett a lidércen, amitől az ekkorára nőtt. Tank nem áll meg és a fülük védelmével elfoglalt shinigamik közé veti magát. Tank taktikája egyértelmű páncélozottságát kihasználva lerohanja és letapossa ellenfeleit, hogy aztán az összetört csontozatú áldozatot felfalhassa. Ahogy rohamozik a shinigamik közé hosszú fejével nagyokat lendít jobbra balra, hogy szétszórja a halálisteneket. Az első, akiket félrelök, az az ajtó előtt nem sokkal csoportban ácsorgó Shuko, Shinichi és a kissé hátrébb álló Haruki. Ők nagyon kemény ütést érezhetnek ott, ahol eltalálja őket fejével. Miután a három halálistent szétszórta a fogadóterem különböző pontjára, Higen felé veszi az irányt, akit szemből ér a lökés. Higen a falnak csapódik és nagyot nyekken, nem veszíti el az eszméletét, de csillagokat kezd látni. A halálistenek Shinrou felől lélekenergia növekedést érezhetnek és hallhatják is, amint előhívja zanpakutouját.
- Kirikiazame Kenshiko!
Amikor a fogazott kard pengéje találkozik Tank testével a fogak reiatsu szikrákat hánynak, ahogyan a lidérc páncélzatán felpörögnek. Válaszként azonban Tank mérteinek ellentmondó gyorsasággal fordul a 12. osztagos tiszt felé és hatalmas testével fellöki, majd rá is lép. Hallható ahogyan a férfi ordít, valószínűleg fájdalmas egy módját élvezheti a masszázsnak, végül azonban a lidérc szarvai közé kapja Shinrout. A férfi szerencséjének köszönheti, hogy nem döfi keresztül és a fogadóterem végébe repül. Shinrou nagyot koppan a falon, valószínű fejét is beverte, mert rongybabaként zuhan a földre. Tank ezután visszafordul a többi halálisten felé és meglepetésükre megszólal.
- Anya mondta, Tank marad. Anya mondta, Tank öljön. Tank most öl!
Azzal újabb rohamra indul. Hőseinknek annyi szerencséje van, hogy most nem üvölt, így nem kell foglalkozniuk a fülük védelmével, mint az előbb. Most tudnak ellentámadni vagy védekezni.

Spoiler:

Mikor a klónok bevonultak a sötétségbe, hol vesztükre leltek. Azonban ez nem volt nekünk elég, egy hangos sikítást hallhattunk ugyanabból a helyből, mit fül és fejfájás követett. Hirtelen fejemhez kaptam a kezeimet, hogy blokkoljam eme kellemetlen hatást, de így sem volt elég. Még mindig kínozta, nyúzta dobhártyáimat és a legrosszabb érzés, hogy nem tudtam ellene védekezni. Fülemet fogva guggoltam le a földre és a talajra néztem. Szememet becsuktam és összenyomtam, talán az enyhíthetné ezt a hangot. A fájdalom miatt kinyitottam a számat és egy néma sikolyt hangoztattam el. Úgy éreztem, hogy a füleim nem működnek. Nem tudtam mit kezdeni magammal, így csak rázogattam a fejemet. A süketség hamar el is múlt és kezdtem hallani mi történik. Lassan felálltam és kinyitottam volna a szememet, hogy körbe nézzek, de egy hirtelen lökést éreztem mellkasomon. A lökést követően talpam elhagyta a talajt, mit még közel sem egy perce néztem, s gyors sebességgel repülni kezdtem. Az ütés pillanatában a mellkasomon azt éreztem, hogy majdnem összeroppan. Nem tudom mi támadta meg, azt sem, hogy milyen támadás érte, de az volt az érzésem, hogy a mellkasomnak vége. Nem tudtam lélegzetet venni röpke röppályám alatt, a levegő ott volt a szám és orrom előtt, azonban tüdőm kitaszította. Repülésem közben próbáltam a támadás okozójára tekinteni és szememet már vittem volna lejjebb, de ekkor gerincem a falat ütötte. Hirtelen egy nagy adag szén-dioxid hagyta el tüdőmet, de sajnos nem csak az hagyta el testemet, hanem vért köptem. A vér íze keserű volt, keserű, mint egy kudarc, mit egy nem létező küzdelemből szereztem. Ezt a kudarcot nem láttam, hogy mitől szenvedtem el, azt sem láttam, hogy miféleképpen, csak éreztem a fájdalmat. Próbáltam felkiáltani fájdalmamban, de a vér miatt csak egy nyekkenés érte a körülöttem lévők füleit. Szégyennel szívemben és egy könnycseppel a bal szemem alatt váltam lassan le a falról és estem a földre. Úgy estem a földre, mint egy hulla, de éreztem, hogy még élek. Próbáltam még utoljára, vállamat a földön végighúzva felpillantani társaimra, de szemem csak csillagokat látott és nem tudtam már mozgatni a testemet.
Ebben az állapotban szerencsémre csak egy kevés ideig voltam, lassan fel próbáltam kelni, először jobb kezem megcsúszott a véren, visszaestem, de másodszorra már sikerült talpra állnom. Megfogtam a fejemet, de ezúttal tekintetemet nem vittem a földre, egyenesen a harctér felé néztem. Megpillantottam ellenfelemet, ki egy túlméretezett rinocéroszra hasonlított, majd a többiekre. A küldetés feladója keltette fel elsőnek a figyelmemet, aki a földön feküdt. Úgy látszott, hogy ő erősebb támadást kapott maga felé. Úgy látszott, hogy csak négyen maradtunk, hogy megküzdjünk a bestiával. Halkan, vértől kissé hörgős hangon szólaltam meg.
- Mit csinált...?
Inkább úgy döntöttem, hogy kiköpöm a vért, és azt is tettem, majd elmosolyodtam.
- Mindegy, amúgy sincs időnk a magyarázatra. Kezdésnek kissé legyengítem ezt a gonosz lényt. Talán csak egy kis szeretetre van szüksége.
Szememmel követtem a bestiát és ha nekem akarna újra rontani, akkor megpróbálnék a levegőbe ugrani, hogy ne érjen el, vagy egy magas helyet keresni a labor eme termében. Kidout kezdtem kántálni.
- Hullj szét, Rondanini fekete kutyája! Nézz végig magadon és égj; tépd fel saját torkodat! Bakudou 09: Geki!
Ha minden jól sikerült, akkor a kidou hatására lebénult ellenfelünk, így nem tud nekünk rohanni.

Nos, az ötleteim nem mindig jók, ezt elismerem. Tényleg öngyilkosság is lehetne ha csak úgy bemennék csalinak. Ehhez képest az ő ötletük ezerszer jobb volt. Szedd össze magad Shuko! Úgy viselkedsz mint egy eszetlen hülyegyerek. Jól van, akkor mostantól nyugodtan és átgondoltan állok a dolgokhoz. Nem húztam elő a zanpakutoumat, hiszen még javában elvoltam foglalva a saját gondolataimmal, amikor az ajtó nyikordulását hallottam, majd két tompa puffanást. Mi az ördög? Kaptam oda a fejemet, de hirtelen valami brutálisan erős hangot hallottam. A dobhártyámig hatolt, és végig rezgett a fülemben. Hirtelen elvesztettem az egyensúlyom. A fülemhez kaptam, de ez mit sem ért. Összerogytam, és lihegve kapdostam a levegőt. Ekkor valami mélyebb tompább hangot hallottam, és a zaj egyre közelebbinek tűnt. Feljebb emeltem ködös tekintetemet, és csak egy maszkot láttam magam előtt. Minden izmomat megfeszítettem, és halálra vált tekintettel vártam mi történik. Arra számítottam, hogy most leharapják a fejem, és végem van. Ehelyett valami irdatlan nehéz, és kemény bestia úgy felöklelt, hogy egy pillanatra levegőt sem kaptam. Bukfenceztem egy sort, majd elterültem arccal a földnek. Ahol elkapott a dög, ott pirosas cseppekben buggyant elő a vér, ahogy felhorzsolta a jobb karom. Emlékszem, magam elé kaptam, és ennek köszönhetően csak egy horzsolást, és némi szédülést kellett átélnem. Az is igaz, hogy a kezem is zsibbadt, és kezdett visszatérni belé a fájdalom. Égő, csípő, majd zsibbasztó fájdalom. Körbefuttattam a teremben a tekintetem, és láttam, hogy mindenki hasonlóképpen fetreng. Micsoda kár. Akkor senki nem tud lépni. Most vagy én lépek, és megint valami ostobaságot művelek, vagy megvárom amíg valaki más teszi ezt meg. Óvatosan felkeltem, míg valami hülyeséget magyarázott a lidérc. Feltápászkodtam, és lassan óvatosan húztam elő a kardot. Egy frontális támadás? Ugyan mit érne az egy ilyen páncélzat ellen? Próbáljak gyenge pontot találni rajta? Eltelne egy kis időbe ráadásul kötve hiszem, hogy idővel bővelkednénk most. Átmehetnék shikaiba, és lerendezhetném, de ahhoz kevés a vér... Ejj micsoda problémák. Az a Higen srác úgy néz ki már talpon is van, és kidout használ. Közelharcosként nem lenne sok esélyem egy ilyen kemény állat ellen. Az én szerepem inkább lehetne az elterelés. Ez az! Elterelés. Míg Higen szét tépi a kidouival, addig én elterelem a figyelmét! Egy ilyen négylábú bestia biztos nem képes még a kifinomult sonido használatára. Először is fel kell ingerelnem. Ha olyan hülye, mint amilyennek kinéz, akkor ez lazán menni fog.
- Hé Tank! Ez a te anyád egy nagy szajha, aki téged is biztos csak szánalomból tart!
Vetettem oda neki valamelyest hangosabban, hogy egy kis élt faragjak a mondatnak. Ha erre nem reagálna, akkor fehér villámokkal kezdem el cirógatni. Az én kidoum ritka gyenge, szóval ez inkább ingerlés, mint tényleges fenyegetés. Ha ez sem jön be, akkor egy két próbálkozás után a magasba ugorva csapok felé, de shunpo segítségével a feje fölött megállok, és lefelé kezdek szurkálni az eredménytől függetlenül. Tőlem telhetően a legjobb idegesítési gyakorlatokat szánom neki, közben éppen, hogy csak egy karnyújtásnyira maradva tőle, de folyton elugorva előle. Mintha egy bikát hergelnél, csak most gyorsabb vagy, mint a bika.

A klónok meglehetősen rövid ideig maradtak életben, ami azt jelenti, hogy ha Shuko ment volna be, nem látjuk többé élve. Rendkívül erős ez a hollow, ugyan mindketten shikai aktiválás nélkül küldtük be az amúgy is csak fele olyan erős klónjainkat, így is szép teljesítmény egyszerre elintézni őket. A hang alapján kétségtelenül hollow bújik a raktárban, persze Shinrou elmondása szerint nem is nagyon várhattuk, hogy mással találkozunk. A következő pillanatban éles hang tör elő belülről, én pedig ösztönösen a fülemhez kapom a kezem, és próbálom megvédeni az aljas, de rendkívül hatékony támadástól. Elképesztő, hogy milyen ocsmány képességekkel látták el ezt a hollowot. A jobb fülem a felkarommal próbáltam megóvni, a kardot eldobni halálos hiba ilyen közel egy hollowhoz.
A következő pillanatban előtört a lény, és rongybabaként lökte arrébb a 8.osztag tisztjét, és mielőtt védekezhettem volna, engem is a falnak vágott. Olyan erővel csapódtam be, hogy kiszaladt a levegő a tüdőmből, egy rövid másodpercig azt hittem, hogy halálos belső sérüléseket is sikerült szereznem, legalábbis a reccsenés erre engedett következtetni, de amikor leértem, és a csuklómba nyilallott a fájdalom, nyugtáztam, hogy nem a gerincem tört el, csak a kezem. Elég szerencsétlenül sikerült eltalálnia, bár az is szerencsésnek mondható, hogy mindenki túlélte az első rohamot.
Miközben feltápászkodok, gyorsan Higenre pillantok, aki éppen vért köhög fel, ami rendkívül aggasztó, ez utalhat belső sérülésre is. Amennyiben ilyet szerzett, minél hamarabb el kell látni, és ahogy nézem, a többiek sincsenek túl jó bőrben, Shinrou talán halálos sérülést is szerzett, amikor hiába próbálta átvágni a csak az arrancarokra jellemző hierrot, melyet ez a szörny valószínű természetellenes módon szerzett meg. Egyre inkább úgy látom, hogy könnyelmű dolog volt öt tisztre bízni a küldetést, ide legalább hadnagyi szintű halálistenek kellettek volna.
Az ép bal kezemmel az egy méterre heverő zanpakutomért nyúlok, és azonnal aktiválom a shikaiomat. -Shokuse minanomono, Kurosame!-nem tehetem meg, hogy nem vetem be minden erőmet, ez az ellenfél túl erős hozzá, hogy csak a kidouimmal és a kardommal le tudjam győzni, sőt, talán még így sem fog menni. Csapatmunkával talán győzhetünk, Higen úgy tűnik, hogy még harcképes, Shuko is folytatja a lény támadását, aki szerencsére most nem használja a képességét, csak a nyers erejével is elégnek érzi magát néhány sérült shinigami ellen.
Amíg Higen egy kötőmágiát próbál alkalmazni a lényen, Shuko pedig valószínű figyelemelterelést próbál alkalmazni a lényen, és vizet hozok létre a támadáshoz. Kétlem, hogy ez elég lesz a hierroja átütéséhez, de a hierro maga szintén reiatsuból épül fel, úgyhogy ha sok támadást kap, elképzelhető, hogy nem tudja majd kivédeni az összeset. A legjobb megkötözni lenne valamilyen módszerrel, de egy ekkora fizikai erővel megáldott lényt nem lehet sokáig egy helyben tartani. -Kuronami! A vízhullámot az egyik elülső lábára irányítom, ha mozgásképtelenné válna, könnyebben elintéznénk, bár kétlem, hogy sikerül levágni a lábát. Ahogy a vízhullámot kilőttem, a jobb kezem felemelem a hollow irányába, és egyenesen a maszkjára célzok vele. Hadou 33: Sokatsui! Újra fájdalom nyilall a csuklómba, ahogy enyhén megmozdul a kidou kilövésének hatására, és tudom, hogy túl sok haszna nem volt, csak időt sikerül nyernem vele, talán Haruki ki tud találni valamit. Én egy újabb adag vizet küldök a hollow irányába, ha ő is csak figyelemelterelő támadásokat tud végrehajtani, talán lesz annyi időm, hogy megfelelő mennyiségű vizet halmozzak fel Tank körül, és a második shikai képességemmel csapdába ejtsem. Könnyen lehet, hogy végül vissza kell majd vonulnunk az első hollow likvidálása után, már ha sikerül.

Tank alaposan meglepte a shinigamik kis csoportját. Mindenki szerzett kisebb, nagyobb sérüléseket. Talán Shinrou sérült meg a legkomolyabban, aki még mindig mozdulatlan. Öröm az ürömben, hogy ájuláson és némi agyrázkódáson kívül súlyosabb baja nem esett. Higenre ráférne egy alapos kivizsgálás, ha kijutottak a laborból. A vér távozása a szájon keresztül sosem jelent jót. Ugyanakkor jelenleg képes teljes értékű kidou-t megidézni. A talpon maradt négy shinigami, Shinichi, Shuko, Higen és Haruki akaratlanul is megtalálják Tank gyenge pontját. Bármilyen fizikai támadásnak ellenáll, a kidoukat azonban egyáltalán nem bírja. Sőt, mint kiderül Higen, Shinichi és Haruki összehangolt támadásától úgy rogyik össze, mint a kártyavár, ha ráfújunk. Shuko sajnos nagyon rossz helyen volt. Éppen Tankot próbálta inzultálni, több kevesebb sikerrel. Inkább kevesebb. Shinigamiként tudnia kellene, hogy a Lidérceknek nincsen anyjuk, hiszen más lelkekből jönnek létre, egyfajta torz evolúció útján. Mivel Tanknak nincs anyja, valamint Érzelmi szintje is éppen, hogy csak megközelíti az aszfalt érzelmi szintjét, ezen próbálkozása eredménytelenül végződik. Igen hamar rájöhet, hogy egy lidércen rodeózni nem éppen életbiztosítás. Vágásai nem sok sérülést okoztak Tanknak, maximálisan karcolásokat. Tank mérete és páncélozott teste ellenére igen fürge, így egy komolyabb rándulás és erősebb lökés után Shuko röppályára áll és meg sem áll addig a falig, aminek korábban Shinrou csapódott. Shuko jobban teszi, ha egy darabig nyugton marad a hátába és lábaiba komoly fájdalom nyilal a becsapódás hatására, de törést nem szenved. Amikor Higen megidézi a Geki nevezetű kidout Tank rövid időn belül leszedálódik, ezzel megnyújtva a parti élettartamát jó néhány évvel. Egy darabig nyöszörögve tántorog, majd lábait maga alá húzza és összerogyik. Shuko talán jobban is járt, hogy Tank nem esett rá a maga 700 kilójával. Shincihi zanpakutoujának képessége nem tűnik elég hatékonynak Tank páncélzatával szemben, az arcába kapott Pusztító Kék Tűz nevezetű kidou pedig elég gyenge ahhoz, hogy ne haljon bele a támadásba. Tank maszkja még csak meg sem reped, csak felkiált fájdalmában. A shinigamik nagy szerencséjére és Higen kidoujának hatására, nem képességét használja, csak fájdalmában üvöltött. A Geki kellően lebénította, de Tank amilyen nagy, olyan szívós is. Látszik, ahogy készül megrázni magát, bár arcáról, ha lidérc esetében lehet beszélni arcról, látszik, hogy még kába. Haruki azonban ekkor láncolja le Tankot. Tank ismételten a földön és mozgásképtelen, bár egyre jobban mozgolódik és igyekszik kitörni a kidou bilincsből. A lebénított Tank arcába kapja a Haien-t, aminek cseppet sem örül, sőt! Igen rossz bőrbe kerül, rövid időn belül. A maszkját égető kidou, kínzó fájdalmat okoz Tanknak, aki ettől fülsértően üvölt. Harukinak a fájdalmas hang közepette igen nehéz megidéznie a Tsuzuri Raident, de sikerül. A lidérc nem kimondottan villámálló, ahogyan a kidoukat sem bírja. A testén végigszaladó magasfeszültség pedig az idegrendszerének sem tesz jót. A Haientől maszkja kezd szét mállni, ami elég ronda látványt és kimondottan orrfacsaró és gyomrot görcsberándító szaggal jár. Teste meg meg rándul a magasfeszültség okozta görcsöktől.
- Tank nem halhat meg. Tank erős! Tank küzd!
A lidérc még utolsó erejéből feláll. De erősen kétséges, hogy lát. A maszkja már borzalmas állapotban van, így vaktában tesz néhány erőteljesebb lépést, majd ismételten összeesik. A lidérc pályafutása végül véget ér. A Haientől lassan elfüstöl a hollow hátramaradt teste.

Néhány rövid pillanatig a shinigamik megdöbbenten állnak az elfüstölt hollow helye fölött. A padlón fekete, korom folt jelzi korábbi helyét. Tank elpusztult, köszönhetően Higennek, Shinichinek és Harukinak. Shuko sajnos a bosszantós tervével nem sokat tett hozzá a győzelemhez, de nem kell senkinek elkeserednie, hiszen hátra van még néhány célpont. Shinrou nyöszörögve ébredezik és erősen fájlalja a fejét.

- Mi történt?
Kérdezem, miközben összeszorítom még szemeimet, mert az áram kimaradás ellenére, olyan erős fényeket látok, hogy a szemeim is belesajdulnak. Jobbommal kardom után tapogatózok és kis idő múlva sikerül is kitapintanom a mellettem heverő kardomat. Próbálok felülni, de erősen szédülök és fáj a fejem. Balomat fejemre teszem, próbálom csillapítani a fájdalmamat, de nem igazán megy.
- Hahó, van valahol valaki?
Kérdezem még mindig fejemet fogva. A fájdalom nehezen akar elmúlni.

Itt az idő, hogy a shinigamik kis csapata összeszedje magát és ellássák sérültjeiket. Akinek természetesen van gyógyító kidouja az használhat azt, valamint a raktárban is lehet némi hasznosítható elsősegély felszerelés, elvégre egy laborban az kötelező felszerelés. A sérültek ellátása és a rögtönzött vizsgálat után, hogy kinek mi lehet a baja, a csapat mehet a raktárba. Elvégre az ideggáz még mindig a levegőben van és áram is kellene ahhoz, hogy a laborban tájékozódhassanak.

Végre sikerült legyőznünk a szörnyeteget, mi ellen nem csak én, hanem két másik társam is használt kidout. Sajnálattal láttam, ahogy Shuko és Shinrou megsérült, így amint vége lett a küzdelemnek, és láttam, hogy Shinrou már kezd jobban lenni, inkább Shuko felé vettem az irányt. Mikor odaértem, felé hajoltam és aggódó kifejezéssel szólaltam meg.
- Minden oké?
Ha válaszként olyan választ kaptam volna, hogy valamije fáj, akkor felkapnám a fejemet, körültekintenék, majd megszólalnék.
- Valamelyikőtök tud gyógyítani?
Ha nemleges választ kaptam volna, akkor bátorítanám Shukot, hogy semmi baj, ha pedig valaki mégis tudna, akkor átadnám neki a helyet és javasolnám, hogy Shinrou sebeit is gyógyítsa meg.
Úgy látszott, hogy Shinrou is kezdett magához térni és kérdezősködni afelől, hogy van-e valahol valaki. Kiegyenesedtem, elmosolyodtam és integettem felé.
- Hahó! Én itt vagyok!
Igazán reménykedtem, hogy lesz valaki, aki ismert gyógyító képességeket, így mindkettő társam jobban érezhetné magát. Miután úgy gondoltam, hogy vége a teendőmnek, egy közelebbi falat választottam pihenőnek, neki dőltem, majd lassan lecsúsztam. Elővettem a hátizsákomat és kikotorásztam belőle a naplómat. Kinyitottam és a bejegyzésem után húztam egy vonalat, majd folytattam a vezetését. " A gonosz izé meghalt, bár én azt reméltem, hogy a jó útra próbáljuk majd téríteni, miután lefogtuk. " Azonban azt is reméltem, hogy valaki majd az én sebeimet is meggyógyítja. Félénk voltam és nem mertem kérni, de igazán fájt a hátam, amit beütöttem, meg a fejem hátulja, ami szintén nagyot koppant. Talán észreveszik, talán nem, ez már nem rajtam múlott.
Becsuktam a naplómat és felnéztem az égre. Vajon lesz-e olyan időszak, mikor nem lesz senkinek sem gondja? Mikor mindenki békésen él, mindenki mosolyog. Mikor nem versengnek a lelkek, sem az emberek. Mikor minden úgy történik, ahogy annak kell lennie? Őszintén szólva ezek a gondolatok jártak a fejemben, de nem véletlenül. Ez volt a célom, hogy ha nem is teremtsek, de segítsek egy ideális világ teremtésében. Segítsek mindenkinek, mindenkit megvédjek.
Miután mindenki végzett az előkészületekkel, indultunk is a következő úti célunkba, a raktárba. Sosem szerettem a raktárakat. Mindig van bennük valami, ami a sok elhagyott holmi között bujkál. Rovarok esetleg patkányok, mindig van valami, amit egy holmi ember sosem vesz észre, de mégis ott van. Nagyon nem tetszett, hogy oda tartunk, de minél előbb túlesünk ezen a részen, annál jobb lesz a későbbiekben. A többiek mögött tartottam a tempót.

Az elterelés működött, és feltartottam a dögöt addig, amíg mindenki széjjel bombázta kidoukkal. Természetesen én már nem voltam ott, amikor ez megtörtént, mert ugyan én el akartam ugrani, amikor ez megtörténik, de kaptam egy erősebb lökést, és valahol Kamioka mellett értem földet bukfencezve. Nem tett valami jót, de végül is ordas mázlim volt újra. Kicsit bevertem mindenem, de nem igazán szenvedtem durva sérülést. A vállamból kiszivárgó vércseppek megalvadni látszottak. Erős szédülés, és egy kis fáradtság vett rajtam erőt. Kedvem lett volna felszólalni, és elkáromkodni magam, de küzdöttem a hányingerrel. Főleg azután, hogy megláttam mi történik a döggel. A harcnak vége szakadt, és a Tank nevezetű hollow kilehelte a lelkét. Egy meg van. Valaki át is ment shikaiba. Én azért még tartalékolnám ezt a megfelelő időre. Felültem, és mellette Kamioka fogta a fejét, és motyogott valamit.
- Úgy néz ki ez a hollow már nem fog minket basztatni. Meg vagy mester?
Mondom neki vigyorogva. Könnyed vigyor ez, ami a reszketést, és az adrenalin hiányát hivatott elnyomni. Barátságos hangnemet veszek fel, és talán még egy gyenge nevetést is megengedek. Hiszen még élünk. Csapni való harcos vagyok, hiszen semmit nem tudtam tenni eddig. Bár meglehet problémák adódnak, ha nem foglalom le Tankot, de az is lehet, hogy nem. Igazából nem érdekel, ez már a múlt. Most újabb taktikákat, és ötleteket kell kidolgozni. Higen megindul felénk, és egy roppant figyelmes kérdést intéz felénk.
- Azt hiszem megmaradunk. És te rendben vagy?
Válasza után egy öklözésre nyújtom a kezem, bár a remegést már nem tudom leplezni. Rámosolyodok, és várom mit reagál.
- Ha adtok egy pillanatot, gyorsan össze szedem magam, és indulhatunk. Kamioka-san segítsek felállni?
Ha elfogadja, akkor felsegítem. A harc általában közelebb hozza az embereket, legalábbis a túlélőket biztosan. Sosem jó harcolni, de ha már meg kell esnie, akkor jobb előbb túl lenni rajta, mint örökké halogatni.
Higen aztán leül jegyzetelni egy sort. Most már állva gyötör a tompa, és éles fájdalom váltakozása. Gyűlölöm a fájdalmat. De most nem tudok vele mit kezdeni. Tűrök, és legközelebb elővigyázatosabb leszek. A jobb vállamon kirajzolódtak kis vér patakocskák, ahogy a felsértett bőrből előtörnek, és megalvadni igyekeznek. Egyenlőre szökjetek csak, tartalékolni kell az erőnket. Valakinek muszáj. Majd eljön az én időm is, de most még nem érzek olyan hatalmas affinitást arra, hogy mindenkit megvédjek. Egyedül Kamiokát kéne kicsit kímélni most. Felé is fordulok.
- Kamioka-san! Ha lehetne egy kérésem. Kérem kenje össze a felső testét a vérével, vagy bárki vérével, a későbbiekben nagyon jól jöhet.
Ha kérdezősködik, vagy akadékoskodik, akkor csak annyit mondok.
- Ne aggódjon, tudom mit csinálok, az a vér azon a helyen, meg fogja önt óvni. Tudja a zanpakutoum vér alapú, és hogy is mondjam. Tudok vele trükközni.
Remélem elfogadta a tanácsom. Miután mindenki össze szedte magát, és elhangzott az, aminek el kellett, úgy indulhatunk is tovább. Ha jól sejtem oda megyünk, ahol ez a dög volt. A Raktár. Legalább áramunk lesz hamarosan, és nem kell tök sötétben harcolni. Az plusz egy félelem faktor. Már pedig semmi nem húzza le jobban a morált, mint a félelem. Remélem a következő harcban több hasznomat veszik. Még egyszer miután készen vagyunk körbe fordulok:
- Mindenki meg van?
Időközben eltűnt a szédülés, és rendben vagyok én is. Égető érzés a horzsolás, és itt ott még lépésenként éles fájdalom szúr belém, de rendben vagyok. Még mindig tudok, ha akarok.

Úgy tűnik, a hollow védelme nem terjedt ki a kidou alapú támadásokra, néhány találat után a földre rogy, és rendkívül ocsmány véget ér. Ha ez a szörny ugyanolyan keményen védekezett volna a varázslataink ellen, ahogyan azt tette a fizikális támadásokkal, elég nagy bajban lettünk volna. Így sem úsztuk meg sértetlenül, de úgy tűnik, hogy mindenki megmarad, feltéve persze, hogy ha a többi hollowval is sikerül elbánni.
A törött kezem mellett elkezdett tompán fájni a fejem is, valószínű a korábbi képesség hatására. Ettől függetlenül messze nem én vagyok a legrosszabb állapotban, úgyhogy nem magammal fogok foglalkozni elsőként. Ránézésre ugyan senki nincs súlyosan sérült állapotban, de azért nem árt, ha legalább stabilizálás szintig helyrehozom a sérüléseket, különösen Shinroét, őt vágta oda a legjobban. Talán Shukoért kellene még aggódni, de ő úgy tűnik, megúszta.
Ami meglep, hogy Higen nem állt neki meggyógyítani másokat, vagy legalább saját magát. Addig rendben van, hogy nem negyedik osztagos, de a kidouk közül mindenképp hasznos ismerni legalább az alapvető gyógyító technikákat, hogy ilyenkor legalább az elsősegélyt el tudd végezni. A 8.osztagos tiszt pedig megint hülyeséget mondott, én legalábbis nem látok sehol vérző sérülést senkin.
-Nishihara, ha ennyire használhatatlanok a képességei, miért nem hord magával a bevetésre néhány palacknyit?-részben beszólásnak szántam a kérdésemet, de ha tudja, hogy nem tud vér nélkül harcolni, tényleg nem az a legjobb megoldás, hogy mindig a sérülést keresi. Ma például már meghalt volna egyszer, ha nem állítjuk meg.
Letérdelek Shinrou mellé, az ép kezem a fejére teszem, és a Keikatsu technikával elkezdem helyreállítani a lélekenergiáját. Nem fog sem gyorsan, sem tökéletesen menni, de legalább újra harcképes állapotba hozom. Shuko újfent bizonyságot tesz a tudásáról, amikor felajánlja egy valószínűleg agyrázkódásos embernek, hogy segít neki felállni. Komolyan meglep, hogy nem a harcmániásokhoz osztották be.
-Higen, Shiranui-san, kérlek, keressetek kötszert a raktárban, én addig ellátom Kamioka-sant, ha pedig vele végeztem, mindenki mást is. Figyeljetek oda, nem biztos, hogy egyedül volt a raktárban-a fejfájásom miatt egy kicsit idegesebb vagyok a szokottnál, de sikerül lenyelnem a csípős megjegyzést, amit az öcsémnek szántam volna, amikor megláttam, hogy neki állt firkálni egy bevetés közepén, amikor még három adjuchas szintű hollow is tartózkodik a közelben. Azt hiszem, hogy komolyan el kell vele beszélgetnem, ha vége lesz a bevetésnek, egyszerűen elképesztő, ahogy viselkedik. Ha nem lennének mellette tapasztalt tisztek, akkor ez a viselkedés halálos hiba lenne. Azért kíváncsi vagyok, mit volt ilyen rohadt fontos leírni vagy lerajzolni.
Shinrouval nagyjából addig foglalkozok, ameddig meg nem tudja mondani, hány ujjamat mutatom neki, és el nem múlt a szédülése, sajnos sokkal többet nem tudok tenni érte. Lehet, hogy ismerem ezt a kidout, de nem vagyok negyedik osztagos, úgyhogy mindenképpen meg kell, hogy vizsgálják még az erre kiképzett gyógyítók. Az egyébként komolyan meglep, hogy a harmadik tiszt nem gondoskodott gyógyítóról ilyen ellenfelek ellen.
-Sajnos a képességeim kimerülnek ennyinél, remélem, azért jobban érzi magát! Kinek mije fáj még? A lehető legjobb állapotban kell összecsapnunk a többivel, úgyhogy kérlek, ne titkoljon el sérülést!-a többiek nem szereztek karcolásoknál súlyosabb sérüléseket, bár Shuko olyan erővel csapódott be, hogy simán leszakadhatott akár egy belső szerve is, valószínű az én csonttörésem lehet most a legrosszabb. Ettől függetlenül egy kisebb zúzódáson egy második találat már komolyabb sérülést is okozhat.
Miután mindenkit rendbe raktam aránylag, kissé fáradtan állok fel az utolsó sérült mellől, és a saját törött kezemet kezdem el rendbe rakni. Kardot biztosan nem fogok tudni használni vele, de talán annyira stabilizálni tudom a csontokat, hogy ha kidout használok ezzel a kezemmel, ne okozzak magamnak még súlyosabb sérülést. Egy apró törést valószínű helyreraknak egy óra alatt, de ha sikerül még jobban megsebezni magam, akár napokig vagy hetekig is használhatatlanná válhat a kezem.
Miközben megyünk tovább, rövid időre megszakítom a kezem gyógyítását, hogy áttegyem a kardom a jobb oldalamra. Így legalább időben tudok reagálni, ha szembekerülünk valamivel, persze már nem az első sorban haladok, hogy koncentrálhassak a gyógyításra.

Miután a shinigamik csapata, összeszedte magát a Tank elleni csata után, felkerekednek, hogy belépjenek a raktárba. Haruki keresgélése során megtalálja az elsősegély dobozt és nem akad újabb ellenségbe. A szellőző felől azonban borzalmas, a lidércekre jellemző sikoly hallatszik. Úgy tűnik, hogy a szellőzőben tanyázik az egyik ellenfelük. Ha ez igaz, a labor területén bármikor, bárhol felbukkanhat és el is tűnhet egy szempillantás alatt. A megtalált elsősegély felszerelést sikeresen használják, hogy Shinichi kezét sínbe tegyék. Valamivel jobb, de a törés az törés és kellemetlen érzés támad Shinichi kezében, valahányszor hirtelen mozdulatot tesz. Haruki háta nem súlyos, igazából csak a becsapódás okozta a fájdalmat, de úgy tűnik, hogy előbb utóbb nem fog elmúlni a fájdalom. Shuko feje is kicsit sajog, Tanknak köszönhetően. Higen pedig többé-kevésbé jól van, bár a vérköpés nem jelent semmi jót. Nem árt ha óvakodik a további erőteljes ütések begyűjtésétől, mert a végén még súlyosbodhat a helyzete. Shinrounak sikerül magához térnie. Haruki és Shuko felsegítik, Shinichi pedig a kidoujával gyógyítja. Így bár látszik rajta, hogy kissé kótyagos, látszólag nincsen komolyabb baja. Pár perc után hozzá is kezd a kis társaság további kalauzolásába.

Miután Shinichi használt rajtam valamilyen gyógyító kidout és ketten fel is segítettek, hálásan pillantottam Harukira és a többiekre.
- Köszönöm a segítséget.
Mondtam nyugodtan. Shuko azon tanácsára, hogy kenjem össze magamat valakinek a vérével, elutasítóan válaszoltam.
- Köszönöm nem. Nem szeretném összekenni magamat, semmi pénzért. Pláne mások vérével. Ha nem tudná fertőzésveszélyes lehet.
Lehet ez a fickó sosem tanult biológiát? Lehetséges. Többet ezzel a kérdéssel nem foglalkozom, nem áll szándékomban erről vitatkozni, hogy mennyire jó vagy rossz dolog, ha az ember összekeni magát vérrel. Tovább kell mennünk.
- Nos, ha mindenki jól van, akkor mehetünk tovább. A raktárban mindjárt helyreállítom az energiaellátást és bekapcsolom a ventilátort.
Mondom és elindulok a raktárba. Oda benn sötét van, de kiigazodom és hamar megtalálom a konzolt, ahol a parancsot és jelszót beütve, remélhetőleg sikeresen újraindíthatok néhány rendszert.

A raktárba érve, Shinrou sikeresen megtalálja a konzolt. Tank szerencséjükre nem tett benne kárt. A vész energia ellátás bekapcsol, amikor Shinrou lenyom néhány gombot, ennek köszönhetően a raktárban fény gyúl. A Raktárban igen nagy rendetlenség uralkodik. tank tett róla, hogy mindenfelé lim-lom legyen. Ami azonban gusztustalan, hogy a szellőzőből valami zöldes-lilás sűrű, ragacsos folyadék szivárog. Egy dolog biztos, ez a folyadék erős lidérc reiatsut sugároz magából. Feltehetően egy lidérc hagyja maga után a nyálkát. Shinrou újraindítja a ventilációs rendszert is, mire halk zúgás támad. Ez jelzi, hogy valahol a fő szellőző csatornában beindult a légkeringtetésért felelős ventilátor. A ködszerű képződmény, amelyet az ideggáznak azonosítottak a shinigamik, kezd eltűnni a levegőből. A baljós lidérc kisugárzás azonban nem csökken, még úgy sem, hogy Tank már elpusztult. Ez két dolgot vethet föl. Az egyik az, hogy egy kupacban vannak valahol a szellőzőben. A másik viszont, amire hosszabb fejtörés után valamelyik shinigami rájön, hogy az egyik annyira erőssé lett, hogy elnyomja és uralja a többi reiatsuját, a shinigamik pedig csak az egyik lidércet érzik. Rosszabb esetben már arrancart. A shinigamik számára, további lehetőségek is támadnak. Az egyik az, hogy tovább haladnak a Tank által felfeszített ajtókon vagy ketté válnak. Valakik levadásszák a szellőzőben tanyázó lidércet, a másik csoport pedig az ajtókon keresztül halad. A szellőző akna elég nagy, hogy elférjenek benne. A lidérc sikolya ismét felhangzik, semmi jót nem ígérve.

- Én azt mondom, hogy menjünk tovább arra, amerről Tank jött. Így felderíthetjük, hogy merre haladtak a lidércek. A szellőző veszélyes lehet.
Mondom meggyőződve arról, hogy a szellőzőben rejtőző lidércet később is elkaphatjuk. Veszélyes lenne szétválni és két csoportot alkotni. Pláne úgy, hogy egyetlen gyógyítónk van.
- Shiranui-san, Ön lesz az utóvédünk. Hakusaya Higen, álljon középre, elvégre, ha jól értesültem, kidoukat használ elsősorban. Shinichi-kun, legyen szíves a testvére mellett haladni. A kéz sérülése gondot okozhat a frontvonalban. Shuko, ön velem jön. Mi megyünk előre.
Vázolom röviden a felállást. remélem elfogadhatónak találják és megindulhatunk felderíteni a labor belsejét és megoldani ezt a rémes problémát. Haladhatunk az ebédlő felé, ha mindannyian egyetértünk a formációt tekintve.
- Ha nincs ellenvetésük, akkor elindulhatunk az ebédlőbe. Már csak hárman vannak.

Az első mondat ami különösen fejbe vágott az Shinichié volt. Először nem tudtam, hogy ez most mi akar lenni. Kétség kívül szemrehányás, és a képességeim konkrét lenézése. De miért? Természetesen biztos azért, mert én nem tudtam effektíven megtámadni azt a nagy dögöt, és inkább magamra vállaltam, hogy megsérülök, és addig is elterelem a figyelmét, hogy szabad préda legyen nekik. Nagyon úgy látszik, hogy az érdemeim az ő szemében nem igazán azok, amiknek én hittem. Végül is utólag mindenki okos nem?
- Shincihi... Amikor majd nyílt sebesülése lesz, és az én "használhatatlan" képességeim mentik majd meg a szemrehányó jellemét attól, hogy ne szakadjon mondjuk le a karja, vagy ne legyen még mélyebb a sebe, akkor is kérem ezt a mondatot mondja majd el... Természetesen csak azért nem hoztam magammal vért, amiért maga nem hozott magával vizet, amit felhasználhat. - Igen láttam, hogy a pengéje vizet gyűjtött össze, még mielőtt telibe trafált volna az a dög. - A vér szállítása ezerszer macerásabb, mint a vízé. Megfelelő hőmérséklet nélkül megromlik, és az már használhatatlan, ráadásul az állott vér sokkal nehezebben manipulálható, mint a friss. Ja és igen, nem palackokban hoztam a vért, hanem a testemben... Azt javaslom, mielőtt bele okoskodik mások képességébe, gondolkozzon el, hogy megéri e...
Már már dührohamnak is lehetett hívni ezt a kis kirohanást, és láthatóan jól esett kiadni a feszültséget valakin. Balszerencséjére ez most pont ő volt. De hát minek kell beszólni egy csapat társnak ugyebár? Semmi értelme nincs, ezzel csak azt éri el, hogy amikor szüksége van rám, akkor én tétovázni fogok a segítségére sietése közben, és ezen akár az élete is múlhat. Egyáltalán nem csapatjátékos ez az ember, vagy csak az én arcom nem bírja. Bármelyik legyen is igaz, észre kéne vennie, hogy nem egyedül van ezen a rohadt akción, és nem minden egy emberen múlik. Nem mindenki lehet hatásos egy ellenfelen. Az én időm is eljön még, csak fölöslegesen nem fogok átmenni shikaiba... Nélkülem is megoldották, és ennyi bőven elég.
A dühből Kamioka szakított ki jogos tiltakozásával annak irányában, hogy össze kenje magát vérrel. Végül is igaza van, de akkor is szükség lesz a védelemre. Addig viszont nem vagyok elég effektív, amíg valakinek a vére nem folyik, már pedig eddig nem igazán kaptunk vérző sebesüléseket, leszámítva a belsővérzést, de azzal megint csak nem tudok mit kezdeni. Ez a tehetetlenség a sírba visz... Mindjárt felvágom az egyik sebemet, és összevérezek mindenkit...
Na de ideje tovább menni. Mindenki készen áll, bár Kamioka még kicsit kótyagos, a többiek látszólag rendben vannak. Talán Higen az, aki nem igazán, de majd szól ha komolyabb baja van. Csontom nem tört, csak zúzódott, szóval nekem sincsen olyan komoly bajom.
Miután vezérünk tartott egy rövid eligazítást, és fel is mértem a benti helyzeteket, még nyugtalanabb lettem. A szellőből valami dzsuva folyt, és büdös volt. Biztosan egy lidérc bujkál a szellőzőben. Ez pedig semmiképpen nem jó, mert ez azt jelenti, hogy bármikor megtámadhatnak bennünket. A feszültség majd szét vetett, de nem volt most erre idő.
- Természetesen megyek elől. Viszont azt hiszem, most átmegyek shikaiba. A szellőzőből előtörő bűz, és nyálka enged arra következtetni, hogy bármikor megtámadhatnak bennünket a szellőzőből, és az bizony nem lenne vicces. Sajnos shikai nélkül nem bírok mindenkire figyelni, és bármikor reagálni.
- Áradj Vértenger...
Suttogtam magam elé, és minden kitörő energiát próbáltam elfojtani, hogy a legkisebb feltűnést se keltsük. Habár Tank megölése, és az ottani elszabadult lélekenergiák egyértelműen nagyobbak voltak, mint az itteniek. Ha nem tudnak arról, hogy itt vagyunk, akkor erről se fognak tudni.
A két csata pallossal a kezemben, megindulok előre óvatosan lépkedve odafigyelve mindenre. A legkisebb hangokra, felkapom a fejem, és készen állok rá, hogy a testemet ellepő sebek egyikét bármikor megnyissam, és vérrel állítsak meg egy támadást, vagy vágjak vissza ha kell. Csak remélni tudom, hogy nem kell a többiekkel foglalkozni, mert elég nehéz lenne hátra csörtetni, és nincs is annyi fölös vérem, hogy elérjek odáig. Nehéz az élet...

Nem tetszik a hangnem, amit a Hachibantai tisztje megütött velem szemben, főleg azok után, hogy gyakorlatilag semmit nem csinált eddig, csak folyamatosan a shikai képességére akart alapozni minden tervet, ami ráadásul teljesen használhatatlan is lehet, ha olyan korlátjai vannak, amiket felsorolt. Nem nézek fel, koncentrálok a kidou fenntartására, miközben válaszolok neki.
- Azért nem hoztam magammal vizet, mert teremteni is tudok, nem vagyok rászorulva, hogy a környezetemben is legyen. Ami a vér tartósítását illeti, Kamioka-san biztosan számtalan módon meg tudná oldani, ha megkérné rá. Túlzottan a zanpakutojára támaszkodik, Nishihara, pedig bizonyos helyzetekben nélkülük kell boldogulnunk, vagy nem elég az ő képességeikkel beérnünk, most például talán megússzuk könnyebb sérülésekkel, ha maga is démonmágiát használ a hollowon. Jó lenne, ha a bevetés végéig megpróbálna gondolkozni, mert nem biztos, hogy a következő alkalommal is meg tudjuk állítani, amikor a vesztébe rohan- tény, hogy a képessége valószínű hasznos lehet, főleg csapatban, amikor több vér áll rendelkezésére, de ez igaz minden jelenlévőről. Képzett shinigamik vagyunk mind az öten, mind elvégeztük valahogy az Akadémiát, közülünk hárman tiszti rangban vannak, és a sajátomon kívül láttam már Shinrou és Higen shikaiját is, és mindkettő hasznos bizonyos helyzetekben, ahogyan az igaz valószínű Haruki-san kardjára is. Ilyen ellenfelek azonban akár egy Bankai használóval is végezhetnek, ha az felelőtlen.
- Arigatou- köszönöm meg egy kis meghajlással Harukinak, hogy rendbe rakta a kezemet, ami így már kevésbé zavaró. Miután mindenkit meggyógyítottam, elindultunk tovább, nagyjából arra, amerről Tank is jött. Bár eléggé elfáradtam a reiatsu használattól, nem mutattam ki, és megpróbáltam nyitva tartani a szemem, mivel olyan volt, mintha a hollowok lélekenergiája közvetlen közelről jött volna.
Szó nélkül elfoglalom a pozíciómat Higen bal oldalán, hogy az ép kezemben tartott zanpakutomat így is tudjam használni. Egy adjuchas ellen egy félkezes támadás, főleg, ha ilyen kemény a bőre, mint az előzőé, gyakorlatilag semmit nem ér, de védekezni még így is tudok vele, ha megtámadnának. Az öcsém még teljes értékű kidoukat tud használni, úgyhogy a jobb oldalam miatt elvileg nem kellene aggódnom, bár úgy tűnik, a testvérem valamiért közel sem nyújtja azt a teljesítményt, amit elvártam volna tőle. Habozik támadni, használhatatlan kidoukat használ, kezdem azt hinni, hogy sok neki ez így egyszerre. Hiába, ő még mindig gyerek lélekben, azért, mert én vagyok az öregebb, őt túlzottan elkényeztették, vagy talán anya bánt vele finomabban, mint velem apa.
- HU- félhangosan a fülébe kiáltok, miközben egy mosoly kíséretében megbököm a könyökömmel Higent, és belehajolok az arcába. Lehet, hogy jelen körülmények között nem igazán kifizetődő szítani a feszültséget, különösen, hogy bármikor támadhat az ellenség, de akármi az öcsém baja, ami miatt nem reagál olyan jól a vészhelyzetben, meg kell szüntetni. Legközelebb talán nem lesz olyan szerencsénk, és ha azért történne vele valami, mert nem szakítok időt rá, hogy megbeszéljük, soha nem tudnék többé tükörbe nézni. - Ne félj, itt vagyunk körülötted, csak csináld, amit tudsz, és minden rendben lesz- biztos vagyok benne, hogy nem véletlenül engedték tovább az Akadémián, és ha sikerült megszüntetni a lélektani tényezőt, ami meggátolja, hogy teljes értékű legyen, ő is hasznos tagja lesz a csapatunknak a továbbiakban.*
Egy kis koncentrálással újra aktiválom a shikaimat, nem sokkal azután, hogy Nishihara aktiválta az övét, az együttes lélekenergia ingás talán kevésbé lesz feltűnő a hollowoknak. Persze könnyelműség lenne azt gondolni, hogy ez az óvintézkedés bármitől megvéd, már tudják, hogy itt vagyunk.


*

Spoiler:

A kis csapat némi összerezdülést követően végre elindul az Alfa Laboratórium belsejébe vezető úton. Az ebédlő a várakozásokkal ellentétben olyan képet mutat, mintha egy csatatér kellős közepén járnának a shinigamik. Az asztalok és székek felborogatva, a padlón és plafonon valami nyálkás folyadék szétkenődve. a legrosszabb azonban csak a komolyabb körülnézés után vár a shinigamik csoportjára. Az egyik sarokban valami lóg le a plafonról. Első ránézésre egy hatalmas szatyor. Miután azonban jobban megnézték a szatyor leginkább húsból lehet és erek hálózata veszi körbe. Lüktet és a fala időnként kinyomódik. Aki egy csöppet is tud gondolkodni, az rájöhet, amit lát az nem más, mint egy méh és valami élő van benne, ami mozog. A "szatyor" felől jövő reiatsu mindenki számára ismerős lehet, aki találkozott már arrancarral. Ha visszagondolnak a lidércek elnevezésére, akkor hamar emlékezhetnek is, hogy az egyiket Anyának hívják. Valószínűleg az egyik képességének az eredményével állhatnak szemben, de mégis mi tévők legyenek? Hozzá nyúljanak vagy hagyják figyelmen kívül? Rejtegethet akár csapdát is. A megválaszolatlan kérdések egész tárháza tárulhat a shinigamik elé. Mielőtt azonban valaki bármilyen kérdést is feltenne vagy elkezdenének tanakodni, Haruki valami igen különöst érezhet. Mindennél jobban szeretné közelebbről megvizsgálni. Fejéből minden egyéb cél eltűnik, egyetlen vágya támad... megfogdosni a húszsákot és kideríteni minél előbb, hogy mi van benne. A többiek semmi hasonlót nem éreznek, de ha bárki rátámadna a szatyorra, anélkül, hogy Haruki kiderítené mi van benne az a lány haragjával kell, hogy számoljon. Haruki persze megpróbálhat valahogy ellenállni, szólhat is a többieknek, de az érzés egyre jobban erősödik, végül átveszi fölötte az irányítást és a szatyor tartalmának felbukkanását várja. Shuko valami különös szagot érezhet a konyha felől, ami vonzza. Olyan érzése van, mintha ezer éve nem evett volna és ennie kell valami véreset. A mosdók felől Shinichi furcsa csobogást hallhat és úgy érezi, hogy meg kell tekintenie az ott történő eseményeket. Shinrou pedig az ebédlő plafonján tátongó szellőző felé akarja venni az irányt, hogy az onnan szűrődő különös reiatsut szemlélje meg. A shinigamik mindnyájan, csak a saját "vágyukat" észlelik és érvényes rájuk az, hogy ha bármelyikük megpróbálja megakadályozni vágyuk beteljesedését, akkor megharagszik a társára és képes akár rá is támadni. Miután a shinigamik szétváltak és elmentek megtekinteni vágyuk témáját, Haruki szembesülhet az eredménnyel először. A húszsák vonaglani kezd, ez őt azonban cseppet sem zavarja , sőt még kíváncsibbá válik. Végül egy csecsemő hullik ki a zsákból, ami felsír. Ártalmatlannak tűnik, pár pillant múlva azonban megfordul a csecsemő és ha Haruki felvette, vagy közelebb hajolt hozzá, akkor egy lidérc maszkos csecsemő veti rá magát és határozottan össze akarja harapdálni. Shuko bejut a konyhába és a hűtőt kezdi el kinyitogatni... vér iránti vágya el is tereli a figyelmét az időközben mögötte "megszülő" húszsákról, amiből kipottyan egy a Harukiéhoz hasonló csecsemő. Ha Shuko nem eszmél fel időben, azon kaphatja magát, hogy valami rácsimpaszkodik a bokájára és először csak cuppogja, végül harapdálni kezdi. Shinichi a mosdóban, az egyik fülke felől hallja vágyai zenéjét keltő hangot. Amikor kinyitja a fülke ajtaját, egy csodálatos, táncoló vízi nimfát pillanthat meg. A csábítás édes és még a nimfa is arra csábítja, hogy jöjjön közelebb hozzá. Hacsak Shinichi nem elég szemfüles, akkor a tartályból előbukkanó lidércfattyú ( a csecsemő elnevezése ) veti rá magát a fejére és borzalmasan fájdalmas harapásokkal akarja leszedni Shinichi fejbőrét. Shinroura pedig a magasból hullik alá a lidércfattyú.

Végre bejutunk az ebédlőbe. Shinichi és Shuko vitája szerencsésen lezárult, nem kezdték egymást leölni, hogy kiderítsék melyiküknek van igaza. Az ebédlőben határozottan megcsap valami különös reiatsu, mintha egy arrancar hagyta volna itt a nyomát. Ez azonban elég ellentmondásos, hiszen a lidérce Adjuchas szintjén állnak, nem pedig arrancar szinten. Az azonban lehetséges, hogy fejlődésnek indult az egyik, de vajon hogyan? Néhány pillanatnyi kutakodás után feltűnik számunkra egy .. húszsák? Milyen undorító dolog már ez, miféle borzalom csinálhat ilyet?
- Ne menjetek hozzá közel. Ilyesmiről nem volt a jelentésben, veszélyes lehet.
Mondom a többieknek, hogy vigyázzanak ezzel a valamivel, amitől hátra is hőkölök, amikor megmozdul a felülete. Mintha lenne benn valami fura.
- Ez az egész olyan, mintha egy ... méh lenne.
Állapítom meg, de a továbbiakban nem nagyon érdekel. A plafon felől különös reiatsut érzek, mintha valami hívogatóan csábítana. Mi lehet az? Még sosem éreztem ilyesmit ezelőtt, ez pedig szinte azonnal felkelti az érdeklődésemet, hogy megnézzem. A szellőző felé megyek és feltekintek, de a sötéten kívül mást nem látok. Aztán valami lecsöppen. A nyálkás, nyúlós folyadékra tekintve megállapítom, hogy olyasmi, mint a vér. Valami különös azonban van benne. Várjunk csak, mégis mi a fenét csinálok ellenséges területen? Védtelenül nézek egy lyukat? Éppen hátrébb lépnék, amikor a szellőzőből valami rám hullik. Első ránézésre egy csecsemő, de amikor felém fordítja a fejét, megpillantom a maszkját, majd a következő pillanatban már veti is a torkomnak magát. Jobbomból kihullik a kard, ahogy hanyatt esek és lét kezemmel próbálom magamtól távol tartani a kis rusnya dögöt.
- Segítség!!
Kiáltok, de a fülemet megcsapja a csatazaj. Úgy tűnik, hogy a többiek is bajban vannak. Magamnak kell megküzdenem a rohadékkal. Két kezemmel igyekszem eltolni magamtól a rohadékot, majd pedig megfordulni és a padlóhoz verni a kis nyavalyás fejét. Méretei ellenére, hatalmas erő van ebben a ki szörnyetegben, de nagy nehezen sikerül megfordulnom és egyetlen erős lökéssel a padlóba verni a fejét. Az ezután történő eseménytől kiráz a hideg. A nyavalyás olyan hangon kezd el sírni, mint egy rendes csecsemő. Megborzongok és felállok, lépnék hátrébb egyet.-majd még egyet, amikor a szörny ismét megfordul és felém kezd mászni. Hatalmas száját nagyra nyitja és komolyan csattogtatja a fogait.
- Micsoda rémálom... Kiriki...
Használnám zanpakutoumat, de jut eszembe, hogy a kis rohadék kiverte a kezemből. Nincs más választásom kinyújtom a kezemet és az éppen vetülő kölökre megidézek egy kidout.
- Kongoubaku!
Remélem eltalálom.

Spoiler: