A főépület előtt található hatalmas, nyílt tér szolgál az osztag gyülekezőhelyéül. Akár 200 shinigami, azaz a teljes osztag elfér kényelmesen. Általában itt hirdetik ki az egész osztagot érintő eseményeket, alkalmasint pedig némi átrendezés után akár partikat is lehet tartani a téren. Ez a helyszíne a Kenpachi címért folyó élet-halál összecsapásoknak is, melyeknek győzteséből kerül ki az osztag kapitánya.

~Cabrón, ahogy elnézem nem sokat változott, mióta nem láttad. Max csak kikerekedett itt-ott. De még mindig elég béna a csaj.
~ Hogy neked mindig bele kell fűznőd valaki mellét abba, amit mondasz.
~ Tehetek róla, hogy ilyen vagyok? A részed vagyok baszod, szóval te is ilyen vagy Cabrón. Én meg mondhatom, hogy csöcsös, mert nem rokonom faszi.- inkább nem is mond semmit Bagabondonak, túl sokáig tartana az a beszélgetés, és akkor itt állna, mint valami fasz, ami várja, hogy végre jól kiverjék. Figyelmét inkább Himére összpontosítja, aki szerencsére nem ismerte fel Motochikát, sőt, helyette könnyes macskaszemeket használ. De még mindig jobb, mint a felismerés, ezzel még tud is valamit kezdeni.
- Nyugika, csigavér. Mit sajnálsz, meg minek? És nem lettem mérges.- de lehet jobb lett volna, ha azt mondja, hogy mérges, mert akkor hamar vége is lett volna a beszélgetésnek, mindenki ment volna a saját dolgára. Amire már Motochika nem is emlékszik, sikerült kivernie Himenek a fejéből. Nincs mese, kocsmába kell mennie, hogy ismét az eszébe jusson, és utána nyugodt szívvel foglalkozhasson az egésszel.
- Nem kell hajlongani… Mi van ott?- valamennyire lehajolt Motochika is, hogy megnézze, mi is lehet a lábfején, de semmit se lát, semmi bogarat, vagy éppen valami más mocskot, sőt, még egész tiszta is a lábbelije. Elgondolkozva méregeti a lábát, talán ezért is reagált lassan arra, hogy Hime hamar egyenesedett, és fájdalmas koccanás történt. Motochika orra találkozott Hime fejével. Naaagyon nem jó érzés, sikerült is leülnie tőle. Micsoda egy nap, találkozik a húgával, és máris lesérült. Jól mondják, ha az embernek családja van, gyakoriak a sérülések. De hogy ez úgy történik meg, hogy a másik nem is tud róla, na ahhoz kell már a tehetség.
- Uhuhuuu.- ráfogott az orrára, amiből már folyt is a vér. A fejét hátravetette, hátha segít valamit.
- Francba Hime, még mindig hamardi vagy… a francba.- szűrte ki a fogai közt. Pont Motochika volt az, aki most gyorsan cselekedett, vagyis a szája járt. Bár talán azzal nem buktatta le magát, hogy tudja Hime nevét.
- Akarom mondani… biztos láttál már erre, amikor erre jártál, biztos.- ha még mindig olyan Hime, mint régen, akkor talán ezt el is hiszi. De az biztos, ha még egyszer találkoznak, és hajlongás lesz a vége, akkor Motochika a feje elé teszi a karjait, hogy az alkarvédője valamit védjen is, mert hiába van most is rajta, sokat nem segített.
- Nincs egy zsebkendőd, vagy valamid? Remélem nem tört el.- nincs kedve menni a 4. osztaghoz, Tollas megint kiröhögné, a majmáról meg nem is beszélve. Egyszer biztosan bezárja valami kerekbe, és jó messzire elgurítja azt a szőrös ördögöt.
~ Cabrón, mekkora két szerencsétlenség vagytok. Lehet nem vér szerint, de testvérek vagytok, az már biztos.- hangos nevetésben tört ki Bagabondo, igaz, ezt csak Motochika hallotta, és most valahogy meg is tudta érteni a lélek vidámságának az okát. Más helyzetekben nem járna így Motochika, de itt a húga, és tessék, már át is ragadt egy kevés a szerencsétlenségből.

~ Hiába néz így, ezek a szűkült szemek. Nem tudom, miért hiszik sokan azt, hogy valamit el is érnek ezzel a beszaratós nézéssel, vagy mi fasz az. Na meg vannak akiknek még csak jól sem áll, mint a húgod, Cabron- ezzel bizony így igaz. Hime az, akinek nem szabad csúnyán, vagy fenyegetően néznie. Neki mosolyognia kell, vidámnak lennie, hogy az a lány legyen, akire Motochika emlékszik, és amilyennek mindig is látta, amikor néha ránézett itt.
- Pedig elég jó a környék erre. Már ha valaki bírja a sok tesztoszteront, meg a verekedéseket, és ilyenek. Bár nem hiszem, hogy neked ez annyira bejönne.- motyogta az ujjai közt, mert éppen azzal volt elfoglalva, hogy ne vérezze jobban össze magát. Érdekes azért, vagdalják, kaszabolják, de vér alig. Ám vágja valaki orrba, és már is jön az árvér.
~ Észlény vagy, Cabron. Nem elég, hogy lebuktatod magad, még ilyen hülyeséget is mondasz. Biztos nem vér szerint vagytok rokonok? Szerintem naaagyon hasonlít rád a szerencsétlenségében.- gúnyolódik Bagabondo, és ebben kicsit igazat is kell adnia Motochikának. Lebuktatja magát, és zavarában elég hülyeségeket mond. De lehet sok ütést kapott már a fejére, meg az is lehet, hogy Hime közelsége miatt is ezt csinálta. De legalább már van zsebkendő, amit el is vesz, és az orrára szorítja. Talán ez segít valamit, és reméli, hogy akad még Himénél egy pár darab, legalább egy százas csomagra szüksége lenne, mert ez az egy bizony hamar át fog ázni.
~ Ajaj, egyre közelebb guggolászik. Cseszed Cabron, mibe fogadjunk, hogy most egy hamar felismerésben lesz része. Tuti valami az eszébe fog jutni, és akkor bizony tényleg bukta van. Biztos az lesz, minden szarban ez van, amit olvasol, vagy nézel.
~ Menj már, csak nem… Oké, igazad volt.- már az arcfelszabadításnál levágta, hogy ez van, de biztos nem szép látvány. Az orrától lefelé, az álláig véres volt, és még valami béna mosolyt is magára erőszakolt, amitől talán a látvány még rosszabb, mint volt. Ám a mosoly el is tűnt, maradt a szokásos ábrázata, némi vörössel kiegészülve.
- Én.- mondta beletörődve, hogy ha ezt megtudja Baa~chan, akkor egy alapos letolást fog kapni. Szerencse, hogy már elég idős, ezért nem fogják lerángatni a nadrágját, és elverni egy fakanállal… legalábbis reméli.
- Haj… Most, fejeléssel, és elszóltam magam.- sejtette, hogy nem ez volt a kérdés lényege, de most nagyon nem tud magyarázkodni. Ahogy ismeri Himét, itt valami családi összeborulás lesz, aminek azért örül, sőt, nagyon is örül. Legalább végre bemutatják az unokaöcsének, és az unokahúgainak. Sőt, még kiköveteli, hogy a legkisebbnek a keresztapja legyen, vagy a fiúnak, esetleg a lánynak, vagy mind a háromnak.
~ Szerintem szólj neki, hogy véres lesz a haja. A vörös nem az ő színe, Cabron.- Motochika csak átkarolta Himét, és lassan simogatta a hátát.
- Nah, csak sorban, legalábbis nagyjából. Gyakran visszamentem meglátogatni benneteket, csak éppen te elbújtál, mert fiú vagyok, meg ijesztő és ilyenek. Szégyellni pedig nem szégyelltelek, de megígértem Baa~channak, hogy nem folyok bele az életedbe. Hagytuk, hogy egyedül éld az életedet, hogy legyél egy erős felnőtt nő. Tudod, megteremteni a saját életed, meg ezek a marhaságok. De azért ne gondolod, hogy nem tudtam rólad. Oh, de nagyon is sokat tudtam. Gyakran láttalak, néztem, hogyan boldogulsz, meg a gyerekeidet is. Éééés ez a fejemben nem hangzott ilyen szarul… Na, de engedj el, mert ha így nézel felfele, a vérem rád fog folyni.- kicsit megpaskolta Hime hátát, hátha tényleg fel is fog állni, bár Motochikának így is elég jó.

~ He, Cabron. Van még benned szufla? Annyira szorongat, hogy már a csontjaid ropogását is hallom. Vagy a fingot szorítja ki belőled?- kérdezte röhögve, röfögve vagy röhögöröfögöként Bagabondo. Látszólag nagyon is élvezte a kialakult helyzetet, de annyi baj legyen, majd visszakapja valahogyan.
Legalább Hime most hallgatott Motochikára, ritkaság. Akkor is mindig visszamászott arra a tiltott fára, hiába esett le gyakran, csak hajtotta a vére, vagy valami. Pedig mondta MOtochika, hogy ennek nem lesz jó a vége, de csak nem nyugodott. De persze utána Motochika volt lebaszva, mert minek hagyta Himét fára mászni. Utána már inkább nem is mondta el Baa~channak, hanem lekezelte maga Himét. Igaz, nem csak azért, mert nem volt kedve a letoláshoz, hanem mert csak a húga volt, és mint bátyó, illik is figyelni rá, na meg vigyázni. S’ hiába játszotta a keményet Motochika, vagy akármi, szereti Himét, ezért is segített, és nem mondta el Baa~channak.
- Nemnem, mármint igen, de nem úgy, hanem csak azt néztem, hogy jól élsz meg ilyenek. Nem azt, ahogy fürdesz és egyéb marhaságok…- hadarta jó gyorsan. Ne akarják már itt megvádolni semmi perverzzel, főleg, mert a húgával az ember nem csinál perverzségeket, az megint más, ha az aktuális csajával igen, sőt, az jó is.- Hééé, azért panaszra sincs okom. Minden testrészem a helyén van, és elfogadható mennyiségben vannak rajtam hegek, meg vágások, és minden egyéb szarság. Mi a…- kicsit meglepetten nézett Himére, aki már dugja is befelé az orrlyukát. Nincs azért hozzászokva az ilyen bánásmódhoz. Ha valamikor vérzett, akkor lerendezte annyival, hogy majd megáll, meg egy férfinak nincs szüksége ilyenekre. Egy férfi elviseli a fájdalmat, és a vérzést.
- Jah… szerintem is, biztos itt véreztem volna el…- csak akkor hogyan is törte volna be az orrát? Mitől ült volna le a seggére? Igen, ezek ám a fontos kérdések, márt akárhogyan is nézi, Hime volt az, aki sikeresen betörte a szaglószervét, és fakasztotta a vérfolyamot. Ebből az egészből csak egy jó dolog sült ki, hogy lelepleződött Motochika, bár az orrvérzéstől akkor is eltekintett volna.
- He O.o?- magasba szaladtak a szemöldökei, amikor Hime már nyálas zsepivel kezdte mosni az arcát, azééért ennyire nem kéne, hogy kibújjon az anya belőle. Egészséges, nagykorú férfi Motochika, aki már nem kiskanállal eszi a nokedlit. Erre itt mosdatják.
- Öhm, igen, jó lesz az a csapos megoldás… én maszatoltam? Te kented el a vért!- mondta egy kicsit felháborodott arccal. Azért ha Hime nem esik neki az arcának, akkor nem lett volna itt összekenés vérrel. Majd ha megszáradt volna, akkor Motochika lekaparja, és kész.
- Köszi.- elfogadta a felkínált kezet, bár sok szüksége nem volt rá, de legyen egy jó napja Himének is. Mutassa csak meg, milyen erős is lett. Habár… az ölelése elég erős volt, talán a teste is edzettebb lett az idők folyamán.
- Szerintem is van arra egy, mintha részegen már ittam volna belőle. Vagy az egy másik volt? Passz…- fogalma se volt, de ha már arra gondolják mindketten, akkor egy próbát megér, mert ha ott lesz, akkor Motochika rakja is alá az arcát, és mossa lefelé a vért, na meg az orrára is hasznos lehet.- Ma? Hát… végül is semmi dolgom nincsen, semmi, ami de nagyon fontos lenne. Egy látogatás belefér.- meg talán egy jó kis vacsora is, ha már Anya lett Himéből, akkor tuti, hogy jól is főz, nyami.- Héhéhé… azért ez nem egészen így történt. Amikor elvégezted az Akadémiát, és elmondtad Baa~channak, ott voltam, csak nem láttál. Hát, még nem születtek meg az ikrek, nem is vágtam le, hogy terhes vagy. Elég hamar jöttek, időm se volt semmit se küldeni. Ami pedig Suzzut illeti, ha már az ikreknek nem küldtem semmit, akkor nem kivételezek. De láttam már őket is, nem csak rajtad tartottam a fél szememet, a másikat már rajtuk. De okééés, akkor azt a sok vacsorát bepótoljuk, kezdjük ma, az Akadémiással, majd utána megy tovább. Meg legalább a kölykök is tudni fogják, hogy van egy nagybátyjuk, apropó. Ha jól tudom, van egy keresztanya féleség is. Chiyo a neve, vöröske, és jó kis bögyöske. Na, majd szólj pár jó szót az érdekemben nála…- mondta vigyorogva, de a vigyora már annak is szólt, hogy megvolt a csap. Meg is nyitotta, és kiszedte az orrából a galacsinokat és megkezdte a mosdást, hűtést.

Természetesen Moto~nii sem vitatkozhatott a tényekkel, miszerint kénytelen rám támaszkodni, ha a sebesülések ellátásról van szó! Ha elvágta volna valamijét, most tudnék neki kiscicás sebtapaszt is rárakni, de azt az orrára nem tehetem, mert akkor nem igazán kapna levegőt. :/ Tehát marad a galacsin, ami szintén eltömíti az orrát, de jobban szellőzik, mint a sebtapasz!
- Ugye-ugye?! Jobban kellene vigyáznod magadra, mert hiába tudom, hogy itt vagy, nem vigyázhatok végig rád, mert gyerekeim vannak! – Így igaz, egy pillanatra sem lehettem figyelmetlen, vagy veszíthettem el éberségemet, ha róluk volt szó, bármikor készek voltak valami csintalanságra… - Nem én kentem el, te tapogattad, és ezért oda is száradt! >w> - Fújtam fel arcomat, mert én aztán igazán nem kentem szét semmit! ˘o˘
Megfeszítettem izmaimat, hogy felhúzzam a férfit, bár azt éreztem, hogy lehet a kelleténél több karácsonyi sütit ehetett a legutóbb Kanae~sannál, mert igazán nehéznek bizonyult. Persze megjegyzést nem tehettem erre, mert egy család vagyunk, és hová lenne a kedvesség belőlem, ha ilyesmiket mondanék? Majd ha jön hozzánk, főzök valami igazán egészségeset, hogy ne csupa olyasmit egyen, amiben csak kalória van, de vitamin egy csepp sem!
Szerencsére nem tévedtem, valóban jól emlékeztem, hogy valamerre lennie kell csapnak, hiszen hogy máshogy locsolná Chiyo~san a virágait? ^w^ Mire ráadásul utol értem bátyámat a feje a csap alatt is volt, pedig szívesen segítettem volna neki kinyitni, vagy megmosni, mert ő amúgy se nagyon látja, hol is véres, mert itt tükör nincs! Bár ahogy teli kézzel toporogtam, én sem láttam belől sokkal többet a csomagok a látóterem nagy részét kitették, így lepakoltam őket a földre, hogyha kell, legyen szabad kezem segíteni.
- Egy? >w> - Pillantottam rá laposan, mert egyetlen eggyel nem ússza meg, igenis minden egyes alkalmat be kell pótolnia, ahogy korábban mondtam, ez nem így működik! ˘_˘ - Ez gyenge magyarázat, Moto~nii, nem bújhatsz ki az ígéret alól, tartsd a kisujjadat! – Mutattam fel az enyémet is, ahogy Suzucchannal szoktuk, mert ez a legerősebb módja, hogy a másik betartsa a szavát! Bele akasztottam ujjába az enyémet, majd megráztam, esélye sem volt tiltakozni. – Így ni, most már megszeghetetlen az ígéret, mert meg van pecsételve kisujj esküvel, tehát muszáj jönnöd, és nincs fellebbezés!
Bár az kicsit elgondolkoztatott, hogy a gyerekekre is figyelt, és ezt senki sem vette észre. Persze nem vele volt a baj, elvégre ő mégis csak a bátyám, Kanae~san mellett nőtt fel, sosem tenne semmi rosszat a gyerekekkel, de lehetett volna bárki más is! Ha erre nem figyelünk jobban oda, akkor akár nagy baj is lehet, és azt már nem lehet visszacsinálni, szóval ezentúl még jobban nyitva kell tartanom a szemem.
- Chiyo~sannak? – Pislogtam rá, majd elpirulva vágtam tarkón megjegyzésére. – Ilyet nem illik egy hölgyről mondani, főleg nem Chiyo~sanról, mert ő már sokszor segített nekem, és nagyon kedvelem, és különben is a barátom, ne mondj ilyet egy barátomról! >w> - Morogtam neki egy szuszra, hiszen tarthatatlan, hogy ilyesmi megjegyzéseket tegyen, mikor a lány olyan kedves volt, hogy még a virágos kertet is segített rendbe hozni, mikor egy merénylő összetörte a virágaimat! T_T
Nem értettem, hogy mért vigyorgott, mint a tejbe tök, én biztosan nem mondok semmi olyan Chiyo~sannak, ami nem igaz, így azt sem fogom, hogy Moto~nii jó! Bár rossz sem volt, mert velem sosem gonoszkodott, csak ijesztő volt, meg nagy, meg mindig ráncolta a homlokát, amitől úgy tűnt, mintha minden pillanatban mérges lenne, bár lehet az is volt. Sosem lehet ezt tudni, lévén vannak olyan emberek, akik tényleg folyton-folyvást mérgesek a legkisebb apróságok miatt is!
- Egyébként éppen hozzá igyekeztem… - Gondolkodtam el aztán, miközben mosakodott, majd arcomra széles mosoly kúszott. – De nagyon sok dolgom van, elvégre vacsoravendégeket várok, így rád bíznám ezeket, hogy add át neki, rendben? ^w^ - Láthatta rajtam, hogy esélye sincs tiltakozni, így közelebb is toltam hozzá a dolgokat. – Tudni fogja, hogy mire használja őket, így rád bízom, Moto~nii! :3 Este hétre pedig várlak, ha nem jössz, megtalállak! ^.^ - Azzal integettem, és visszaindultam a tizedik osztag felé, halkan dudorászva, miközben az esti menün gondolkoztam. Vajon ugyanazokat szereti, mint régen? Mindegy, a lényeg úgyis azon lesz, hogy ismét együtt legyen a család! ^o^

Még hogy vigyázzon jobban? O.o Elvégre pont azért vérzik az orra, mert Hime olyan lazán megfejelte, hogy az bárkinek a becsületére válna. Néha azt gondolta, hogy üres volt a húga feje, de most már biztos abban, hogy nem. Ha más nincs is benne, de tuti, hogy betonnal van töltve.
- Azért az szép is lenne, ha ennyitől kidőlnék. Nem sok keresni valóm lenne ebben az osztagban, nem? Meg ha azok a gyerkőcök rád ütöttek, akkor gyakran padlót fognak fogni, de hogy nem lesz tőle bajuk, az is tuti.- emlékszék azért, hogy Hime gyakran eset-kelt, és néha sírt is, de hamar kutyabaja volt. Mindegy mit mondanak róla, vagy mi van. Kemény csaj volt a húga, az már biztos. Ha csak fele ennyire is kemények a gyerekei, akkor rájuk se lesz semmi gond.
- Ami nem és vérzett volna, ha nem fejelsz fel. Azért ezt tegyük hozzá, te Hamardi.- motyogta magának, de a nem létező bajsza alatt ott bujkált egy csibészes mosoly. Mindegy, hogy így sikerült a találkozásuk, a lényeg, hogy sikerült. Rohadt boldog volt attól, hogy ismét egy család lehetnek, és Baa~chan se panaszkodhat majd. Hiszen véletlen volt, és Hime ismerte fel, meg egyébként is. Bika lett Hime, tehát vigyázni se kell már rá nagyon. Honnan tudja, hogy erős lett? Hogy olyan lazán segítette fel, mintha cukorból lenne. Megérzi Motochika, ha valaki erős volt, és Hime az volt, sőt, bármilyen szar ezt beismernie, de erősebb volt.
~ Húúúúúúúú, Cabron, ez már szívás. Szerintem úgy beletudna verni a talajba, hogy az embereknél bukkannál elő. Vagy lehet virág lenne belőled, amit sokan levizelnek. Bár korpa az elég rendesen van a fejeden.- krákogva röhögött Bagabondo. Mert mint mindig, most is roppant kedves, és megértő volt.
~ Ja, de vágod, hogy ez neked is szívás. Ha nálam erősebb, akkor bizony a kardja nálad is erősebb. Szoptad, haver.- jól esett a visszavágás, bár attól ez még a tényen nem változtat. Aprószar volt Motochika, és kész.
~ De… - emelte az ujját is Bagabondo, hogy tiltakozzon, de lassan le is engedte, majd zsebre rakta a kezeit, és az orra alatt morgott.~ Nyalj sót, Cabron.- ezzel ez le is volt zárva, ahogy a csap el lett zárva.
- Egyszerre nem elég egy?- nézett elég meglepetten Himére, majd felvonta a szemöldökét, megforgatta a szemeit, sóhajtott egy nagyot, és tartotta az ujját.- Na örüjjé, megvan ez az eskü is.- de azért tuti, hogy heti egy alkalmas cuccok lesznek ezek. Az kéne még, hogy minden nap ott legyen. Mert mi van, ha a gyerekek nem fogják kedvelni, vagy túl durva lesz játék közben? Nem lesz olyan nagybácsi, akivel a fiú majd mehet kocsmázni, vagy olyan, aki elveri a lányok kéretlen udvarlóit.
- Hát… ha úgy nézzük, akkor vérszerződés is volt már.- motyogott.- De okés, majd megyek, nincs fellebbezés.- nem mintha keresne, legalábbis az első alól nem, utána majd eldől minden.
- Igen…- vigyorgott, de hamar leolvadt az arcáról. Utána kicsit megjátszott felháborodással szólalt meg.- Hééé!! A faszomat már! Ne csapkodj, mert megmondalak majd Baa~channak.- igen, ez volt a legdurvább fenyegetése, de aki ismeri Baa~chant, az tudja is, hogy ez pont elég. Csak jelen helyzetben hasztalan.- Jójó, neked segített, meg barátod, de én meg férfi vagyok. Mi így beszélünk, meg ilyeneket mondunk, szóval neeeeeeeeem kell csak úgy csapkodni. A szarból se tudod kiszedni a rossz szagot, így a férfiakból se ezt.- kész, meg van ez magyarázva. Erről ennyit.
- Na, akkor ha mész, akkor kezdheted is a fényezésem…- mire kettőt pislantott, már ki is lett adva a feladat. Nem sikerült a gyors kapcsolás.- Hogy mi van…? Várjál már… Jó, okés, ott leszek…- fáradttan sóhajtott egyet, majd hanyagul megvonta a vállait, és felszedte a Hime által itt hagyott holmikat, irány Vörösbögyös keresése.