Előtte jelentem meg és egy erős odavágás után a leányzó meghátrált. Lángoló kardom megperzselte a ruhája szélét, így minél gyorsabban csapkodni kezdte, hogy eloltsa. Sikerült neki és az anyag nagy része épen maradt. Még nincs felkészülve egy ilyen szintű ellenfélre...-gondoltam, majd a kardom erejét elzártam. Az izzó légkör hamarosan tovatűnt és Maya értetlen fejjel állt előttem. Egy ideig gondolkoztam, hogy mit is mondhatnék neki, végül csak ez jutott az eszembe:
-Azt hiszem, ennyi mára elég lesz, majd máskor folytatjuk...-mondom, majd visszacsúsztatom a kardom a tokjába...

A kapitány látva a bénázásomat, inkább befejezettnek nyilvánította a harcot. Nekem elég is volt belőle ennyi, rendesen főtt a fejem. Még mindig nagyon, nagyon gyenge vagyok, és még a zanpakutuom különleges képességét se tudtam használni... dühösen visszatettem a kardom a tokjába, majd gyorsan a kapitányhoz fordultam:
- Köszönöm szépen, kapitány. Megtudtam amit akartam... még mindig túl gyenge vagyok. - megigazítottam a szemüvegem, meghajoltam, és a kijárat felé indultam. Elhatároztam, hogy ezekután minden egyes szabad percemet kőkemény edzésre fogom fordítani.

Végül meguntam a lassú sétát, és szóltam Yukarikonak, hogy váltsunk gyorsabb tempóra. Felvettem egy közepes shunpo tempót, és pár másodperc alatt az edzőterem elé értem. Vagy egy-két másodperccel utánnam Yukariko is befutott. Mosolyogva tártam ki az edzőterem ajtaját, és beléptem elsőnek. Nagyjából üres volt, csak a másik végében láttam egy újoncot ülni, kezében egy fél liter vízzel. Lehetséges, hogy még nem is ismerte meg a zanpakutuoja lelkét? Némán figyeltem, amint ivott. Nem, még nem... akkor másféle reiatsut bocsátana ki...
Yukariko félénken topogott mellettem, majd megkerestem a megfelelő helyet az összecsapásunknak.
- Nos, Yukariko. Most felejtsd el hogy ismersz engem, gondolj arra, hogy mindenáron le kell győznöd engem. Mondjuk, az életed függ tőle. Természetesen nem kívánlak megölni, és ez a harc nem arra való, hogy tönkretegyem a barátságunk.- inkább így a jó kiképezni egy nálam gyengébbet. Először fogom kipróbálni ezt a taktikát, ezért egy csöppet izgultam. - Tehát egyszerűen gondolj most arra, hogy az ellenséged vagyok. Rendben? - Oké...
- Mégvalami! Mit szólnál, ha kezdetnek csak shikai nélkül küzdenénk? Ha belemelegszünk, persze használhatod a shikaid is, rendben?
- Aha... - Yukariko erősen koncentrálni kezdett, én pedig mosolyogva húztam elő a kardom. Támadó állást vettünk fel, én pedig vártam, hogy támadjon. De ha védekezni tud jobban, akkor talán jobb lenne, ha...
Shunpoval villágyorsan mögé kerültem, és egy lelassított mozdulattal sújtottam felé. Láttam az örömet a szmében, és ez engem is felvidított.

Amikor én is odaértem az edzőteremhez, Maya mosolyogva kinyitotta az ajtót, és bement. Én is követtem, és csodálkozva láttam, hogy már van valaki a teremben. Ez eléggé feszélyezett, mert azt pláne nem szeretem, ha néznek harc közben. De úgy tűnt, az ismeretlen újonc el volt foglalva a maga dolgával, így szótlanul mentem a barátnőm után, aki odébb ment pár lépéssel, hogy legyen elég tér mindkettőnknek. Végül megálltam vele szemben, és ő megszólalt:
- Nos, Yukariko. Most
felejtsd el hogy ismersz engem, gondolj arra, hogy mindenáron le kell
győznöd engem. Mondjuk, az életed függ tőle. Természetesen nem kívánlak
megölni, és ez a harc nem arra való, hogy tönkretegyem a barátságunk. Tehát egyszerűen gondolj most arra, hogy az ellenséged vagyok. Rendben?
-Oké... - mondtam. Magam is valami ilyesmit terveztem... Hiszen azt, hogy nem vagyok hajlandó minden erőmet használni ellene, megalázónak érezheti, még akkor is, ha tudja, hogy erről szó sincs. Sok ember érzi úgy ilyenkor, hogy a másik nem tartja méltónak arra, hogy teljes erejéből küzdjön ellene, és ezzel nem akartam megbántani Mayát.
- Még valami! Mit szólnál, ha
kezdetnek csak shikai nélkül küzdenénk? Ha belemelegszünk, persze
használhatod a shikaid is, rendben? - kérdezte.
-Aha - mosolyogtam. Kezdett megjönni az önbizalmam, hiszen annak ellenére, hogy a harc igazán még el sem kezdődött, több erősségemet is felfedeztem. Például még Maya szobájában rájöttem, hogy a shunpot elfogadhatóan tudom használni, ráadásul, utólag belegondolva, az akadémián a vívás sem ment olyan rosszul... Persze főleg a támadások kivédése, és eléggé kijöttem azóta a gyakorlatból... A legnagyobb problémát mégis az jelentette, hogy uralkodjak a kardom erején. Hiszen, ha megtámadnak, ösztönösen aktiválom a shikai erejét, márpedig megállapodtunk, hogy ezt nem teszi egyikünk sem. Úgyhogy próbáltam minél erősebben koncentrálni, miközben a szemem végig Mayán tartottam. Én nem akartam támadást kezdeni, és úgy tűnt, ő sem, de eltökéltem, hogy kivárom, ameddig támad. Közben átfutott a fejemen, hogy talán csak félre akar vezetni azzal, hogy védekezéshez állt be, ezért megfeszítettem a lában, hogy ha hirtelen támadna felém egy shunpoval, el tudjam kerülni. Nem is kellett csalódnom, a barátnőm hamarosan eltűnt a szemem elől... arra tippeltem, hogy a hátam mögött bukkan fel, hiszen általában mindenki ezt lépi először. De nem voltam benne annyira biztos, hogy megforduljak, ezzel védetlenül hagyjam a hátam, úgyhogy elugrottam shunpoval az egyetlen helyre, ahova nem mehetett Maya: oda, ahol egy pillanattal ezelőtt még ő állt. ahogy megérkeztem láttam, hogy minden a várakozásomnak megfelelően történt; gyakorlatilag csak helyet cseréltünk.

Gyorsan helyet cseréltünk, én pedig támadó állásban álltam meg. Kardom magam előtt tartva, egyenesen Yukariko reiatsujára hangolódtam. Aztán közelharcba bocsátkoztunk: jóideig csak kardjaink fémes egymásnak csapódása hallatszott. Egy gyors shunpoval Yukariko előtt teremtem, és a kardommal oldalirrányúú csapást mértem rá, ami hátrébb taszította. LAssan már alig- alig bírtunk magunkkal ezen az egyszerű szinten, ezért gyorsan elhadartam a mondanivalóm, miközben a lány elé léptem.
- Aktiváljuk a shikait, rendben?
- Oké!
- hikaru oyobi iya yuurei, Tendou tetsubun! - természetesen azonnal jobb helyzetben éreztem magam két kardommal, majd meghallottam Yukariko halk hangját is:
- Sakiwataru, Anemone!

Elég sokáig harcoltunk anélkül, hogy Shikait használtunk volna. Maya nagyon jól vívott... Ha valamelyik támadását nem tudtam kivédeni, odébb ugrottam egy Shunpoval, de a barátnőmnek végül mégiscsak sikerült oldalról támadnia, ami hátralökött. Ettől függetlenül egyre jobban sikerült ráhangolódnom a harcra, és élveztem is, hogy az akadémia óta végre újra mozoghatok egy kicsit.
~ Ebből azért nem kéne rendszert csinálni... de egy-két edzés tényleg jót tesz az embernek ~ gondoltam mosolyogva. Miután végül hátratántorodtam, Maya megszólalt:
- Aktiváljuk a shikait, rendben?
- Oké - bólintottam. Kíváncsi voltam, meddig bírom ezen a szinten... Közben az ellenfelem elém lépett, és kimondta a kard parancsszavát. ahogy a második kardot is a kezébe vett, láttam, hogy most érzi magát igazán jól, és mivel egy ideje már nekem is gondot jelentett, hogy visszafogjam a kardom, elmotyogtam:
- Sakiwataru, Anemone!
Amnt megjelent a pengén a virágminta, rögtön nagyobb biztonságban éreztem magam. Hiszen így tudtam, hogy most már az sem árt sokat, ha belefutok egy támadásba, ami Maya két kardja ellen nagyon valószínűnek látszott... Mivel az én kis Anemonémnak támadó képessége nincs, vártam, hogy Maya elinduljon felém.

Shunpoval Yukariko felé léptem, és suhintottam a kardjaimmal. X- alakban rántottam szét őket, ami egy kisebb szélrohammal lökte hátrébb a lányt. Én eközben gyorsan elmormoltam néhány szót..
- hyoukai hagane.. - a tűz körbeölelt engem, és innenfogva lehetetlen volt bármiféle támadást indítani ellenem, ami árthatott volna. Kivéve persze, ha az ellenfél erősebb.. Időközben elmormoltam egy shikaiom: - ranpu ibara...- a tűztüskék kilőttek Yukariko felé, és áthaladtak rajta. Szóval ez az ő shikai-ja... már értem.

- Ranpu Ibara - mormolta Maya, miután megidézett maga köré egy tűzfalat. A szavak hatására tűztüskék indultak el felém, de egyszerűen csak átsiklottak rajtam, mindössze egy kis melegséget éreztem.
~ Úgy tűnik, most nagyon jól megy a tűz kivédése... ~ mosolyogam magamban ~ De azért a pajzsot inkább nem rohanom le. Hmm... Maya nem támad már egy ideje, nyilván rám vár ~ gondoltam, miközben némán álltunk egymással szemben. Én a semmibe meredve, halványan mosolyogtam, miközben ilyesmik jártak a fejemben, és csak erre a gondolatra eszméltem fel. Ahogy Mayára pillantottam, hirtelen eszembe jutott az egyetlen olyan kidou, amit támadásra tudok használni.
- Hakufuki - motyogtam nagyon-nagyon halkan. Reméltem, hogy a barátnőm nem hallja meg.
~ Bár a megjelenő fehér virágszirmokból valószínűleg úgyis rájön, hogy mit csinálok... És akkor csak a tekintetemet kell kerülnie. Az nem lesz nehéz ~ mosolyodtam el magamban halványan. Úgy döntöttem, hogy ha már eddig kibírtam, nem adom fel egykönnyen, annak ellenére, hogy tuajdonképpen semmi mással nem tudtam támadni.

Yukariko zanpakutuojának voltak az enyémhez hasonló képességei. Nem tetszettek a mintái a kardjának, ezért igyekeztem kerülni a vele való érintkezést. Ezenfelül az a kidou, amit használt, az sem tetszett. Innentőlfogva nem néztem Yukariko arcába, de ez sem jelentett akadályt, hogy mozdulatait kövessem. A közelharcot folytattuk, majd én elkiáltottam magam:
- Geki! - Yukarikora mutattam, akit be is borított a vörös fény, és ezzel le is bénult. Szükségem volt pár pillanatra, hogy gondolkodjam. Majd utánna feloldom a kidout..

Azzal számoltam, hogy Maya nem néz majd a szemembe, de úgy terveztem, hogy shunpoval addig lépkedek körülötte, amíg el nem kapom a tekintetét. Éppen ezért a váratlan bénultság elég rosszul érintett, és eléggé megijedtem, de láttam, hogy a barátnőm nem támad, hanem magába mélyed. Nekem is jól jött ez a pár perc gondolkodási idő, bár jobban örültem volna, ha kettőnk közül inkább ő az, aki lebénul. De az ember leánya ne legyen válogatós, ugyebár... És még ha nekem is támadna, Anemone változatlanul a kezemben volt, így aztán meg sem kell mozdulnom, ha védekezésre kerülne a sor.
~ Azért nem ártana, ha tudnék újra mozogni... ~ gondoltam. ~ Vajon ha megszűnik körülöttem ez a vörös fény, feloldódik a kidou? Mert akkor megtehetném, hogy egyszerűen csak belesiklom a földbe... Viszont ez nem biztos, hogy így van... És ha nem használ, akkor, mivel elmozdulni nem tudok, csak süllyedek és süllyedek a földben... és még meg is fulladhatok! ~ futott át a fejemen. éppen ezért úgy döntöttem, inkább megvárom, mit lép Maya. Közben megszüntettem a Hakufukit, hiszen semmi értelme nem volt, hogy erre pazaroljam az erőmet, és néztem, ahogy a fehér virágszirmok elenyésztek.
~ Támadjon csak, ha akar... Nem árthat nekem sokat. ~ gondoltam vidáman. Mosolyogni ugyan nem tudtam mellé, mert le voltam bénítva, de legalább a barátnőm sem nézhetett hülyének, amiért idétlenül vigyorgok a harc kellős közepén. Kíváncsian vártam, mit lép ellenfelem, aki, úgy tűnik, lassan befejezte a töprengést...

//Viselkedési proba//


Általában nem lehet elmondani rolam, hogy konnyen kiismerheto vagyok, de Omote mégis egybol rájott, hogy mi is a célom az edzoteremmel. Bár nem olyan nehéz ezt kitalálni, hiszen elég messzire elér a híre a harcmániámnak, ráadásul a kelleténél kicsit jobban csillog a szemem, ha errol van szo. De legalább nem nekem kellett lekapnom mind a tíz kormérol, hogy bele menjen. Szuper, végre egy kis gyakorlás. Nem árt, egyedul edzeni pocsék, így lassan már amugy is kezdtem berozsdásodni. Talán ez most segít kicsit kinyujtoztatni a tagjaimat. Az érintésébol kicsit fel tudtam mérni az erejét, ami egy leheletnyivel az enyém alatt van. Ha jol használom a sajátomat, akkor ezzel nem lesz baj.
-Feleslegesen tagadnám, szoval, igen, tényleg szeretek harcolni. És sokkal jobb modszer szerintem a napi edzésnél. - teszem hozzá egy mosollyal. Hiába, ha tudom, hogy jot harcolhatok, akkor nem lehet rolam levakarni az ilyet.
Na, akkor kozben mozognom is kéne, elvégre én kértem, hogy vezessen el az edzotermekhez. Szerencsére nem téved el o, mondjuk én sem tudnék, még egyedul sem, de így akkor is gyorsabb. Oké, akkor most megint balra, és itt kéne lennie. Szuper, meg is van. Lássuk az elsot. Ott vannak, akkor irány kapásbol a második, mivel semmi kedvem célt tévesztett támadásokat kerulgetni. Huu, nagyon szép ez a hely. Ahogy elnézem kicsit tágasabb, mint a tizedik osztag beliek, és fele olyan zsufolt sincs. Pont egy ilyen hely kell, ahol nyugodtan ki tudom használni a furgeségem nyujtotta elonyoket.
-Szerintem itt jo lesz. Akár kezdhetjuk is, nem? - nézek rá, majd a terem hátso végébe shunpozok, és fél fordulattal vele szembe kerulok. Kapott egy kis ízelítot a gyorsaságombol, de ez még messze nem a határ. -Kezdhetsz te! - jelentem ki, mivel engem támadásra bírni elég nehéz feladat. Foleg egy ilyen kard mellett. Ohh, bocsi Yurei Kouji, de így van...

//Viselkedési proba//

Nyugodtan haladok végig az osztag folyosóin Misty oldalán. Hamarosan elérünk az edzőtermekig, viszont az 1. az túlságosan zsúfolt, ezért a következőbe megyünk be.
-Szerintem itt jo lesz. Akár kezdhetjuk is, nem? - kérdezi tőlem, majd megjelenik a terem túlsó részében.
- Hmm... egy kicsit gyors vagy. - mosolyodok el. - Nekem megfelel ez a hely.
-Kezdhetsz te!
- Udvarias akartam lenni, de ha ezt akarod, legyen.
Mivel is kezdhetnék? Még most nem használom a kardom erejét, viszont megpróbálom lenyűgözni kinézetével. Előrántom Renkudant és megszólalok:
- Kazaana! - aktiválom a fegyverem shikai alakját.
Ekkor a kard mérete sokkal nagyobb lesz, akkora mint én. Az egész fegyver feketés vöröses színt kap. Ezután megforgatom magam körül, amitől süvítő hang hallatszik.
- Nos, akkor készülj! - szólok Mistynek és rohamozni kezdek. - Hadou 54: Haien!
Még távol vagytok tőle, amikor 2 energia gömböt lövök az irányába. Az egyik a bal oldalától, a másik a lábától néhány méterre csapódik a földnek. Hatalmas tűz alakul ki körülötte, ami valószínűleg megizzasztja a nőt. Viszont nem ez a célom. Amikor elég közel vagyok hozzá forgatni kezdem a kardomat és egy újabb technikát hozok létre(Hadou 58). EKkor egy forgószél indul el előttem és felerősíti a lángokat. Úgy számolom hogy az ellenfelem már nincs ott, ezért beugrok a lángok mögé és felkészülök egy esetleges ellentámadásra. A tűz egy félkupolaként vesz körbe, amin csak úgy lehet belülre kerülni, ha valaki átugorja.
Ha Misty mégis bent lenne akkor nekirontok a fegyveremmel és rengeteg csapást zúdítok rá, hátha az egyik eltalálja.

//Viselkedési proba//


Omote nem lehet tul jo sebességileg, ha már az alapsebességemet is gyorsnak találja. De nekem mindegy, most harcolni jottem, nem felvágni. Bár azért nagyon kíváncsi leszek a képére, ha bemutatom neki Yurei Kouji ereje mellett, mire vagyok képes. Az elso lépést átengedtem neki, és természetesen el is fogadta, de még mielott a legkissebb mozdulatot is tenné, kiengedi a kardját. El kell ismerni nem egy kis darab, ráadásul ahogy elnézem, megvan olyan nehéz is, mint én magam. Egy kis erodemonstráciot is tart, amibol leszurom, hogy jobban járok, ha nem fizikai eromet használom. Bár rolam nem lehet elmondani, hogy tul gyakran alkalmazom, de azért néha igen. Na jo, csak lányokkal szemben. Ha ettol most jobb valakinek, az tuti nem én vagyok.
Az elso kidou, amit rám kuld egy máglyát idéz meg korém, aminek hála eléggé meleg lesz a teremben a levego. Mielott kiugranék még egy ujabb kidou-val is felerosíti a hatását, hogy véletlenul se legyen vele konnyu dolgom. Persze még mielott a valodi tuz megjelenne, kiugrom. O meg be. Hát ezzel nincs szerencséje, mert ezt a kidou-t én is tudom. A kardomat nagyon nincs kedvem még aktíválni, meg szerintem rá se jonne, ha megtenném, szoval egyenlore marad a kis játék a kidou-kkal.
-Hadou 58: Tenran! - kiáltom mire ujabb erosítést kap a tuz, ami így már majdnem koruloleli teljesen a testét, és ha jol látom nagyon kevés esélye van, hogy megussza a benne maradást. Akkor még turáztassuk meg kicsit, hátha hajlando is lesz kiugrani onnan: - Shimoku! - célzom meg azt a helyet, ahol elméletileg a gombon belul van. Majd felemelem a kezem és az egyetlen kijárat felé célozva elsutok egy ujabb ugyanilyen kidou-t, amit nem lesz neki konnyu kikerulni. Hát nagyon kíváncsi leszek rá, hogyan jon ki ebbol a helyzetbol...

//Viselkedési proba//

Misty nem lepett meg azzal hogy elhagyta a lángoló területet, viszont azzal igen hogy még erősített rajta egyet. Eleresztek egy hálás mosolyt, amivel jelzem neki hogy ez bizony rossz ötlet volt.
- Köszönöm. - suttogom halkan.
Viszont ekkor érzem hogy gyengülni kezdek. Attól tartok, jobb lesz siettetni a dolgot. Jelzem a fegyveremnek hogy most az ő erejét fogom használni, majd suhintok egy nagyot vele.
- Daitoppa! - aktiválom a technikát.
Ekkor egy hatalmas légáramlat indul el előttem, ami a lángokat is mozgásba lendíti. A máglya szinte az egész termen végig halad és elég nagy károkat okoz mindenben amivel érintkezik. Remélem nem ég meg nagyon az ellenfelem, már ha sikerült egyáltalán eltalálnom. Viszont még nem állok le. Újra suhintok egyet a karddal és elindítok egy újabb támadást:
- Kamaitachi!
Az előzőhöz hasonló légáramlat indul el előttem, azonban ez nem lök el semmit. Helyette mindenen vágási sérüléseket okoz. Az előttem levő 3-4 méteren mindent felszaggat a technika, de ahogy távolodik tőlem úgy gyengül az "éles" szél ereje.
Ezután térdre rogyok mintha történt volna velem valami. A lélekenergiámat a kezembe koncentrálom és egy pajzsot hozok létre(Bakudou 39: Enkosen). Ezzel próbálom a következő támadását kivédeni, majd ha közel ér hozzám akkor 4 csapást indítok el felé: Az 1. a bal, a 2. a jobb oldalát veszi célba, míg a 3. a fejét és az utolsó pedig a lábát. Végül felmérem az általam okozott károkat, de elsősorban Misty érdekel. Abban reménykedek hogy valóban elég gyors és nem sikerült komolyabb kárt okoznom benne.

//Viselkedési proba//


El kell ismerni cseles egy ellenfél. Rávesz, hogy erosebbé tegyem az amugy is hatalmas tuzet, majd az egészet a kardjával mozgásba hozza a fél helyet felperzselve. Még szerencse, hogy nem rám célzott, kulonben nagyon megszívtam volna. De jobb lesz, ha tényleg aktiválom a kardomat, mivel még egy ilyen csapást nem tudnék gond nélkul kivédeni. Ezt is alig vettem észre, ha nekem jon, nem biztos, hogy lett volna elég eros a kitérésére.
-Youzai Yurei Kouji! - kiáltom, mire a kardom remegni kezd és felveszi a valodi formáját. Az osszehangolodásra már nem maradt erom, mert érkezik is a kovetkezo támadás.
-Houshoku! - kiáltom, mire eltunnek azok a pengék, amelyek engem találtak volna el. Direkt ugyeltem rá, hogy csak ezeknek keljen lába, így nem jon rá egykonnyen, honnan a fenébol is tudtam mindet kikerulni. Hacsak nem számolta meg oket, fel sem fog neki tunni, hogy nagyjábol 15 hiányzik. Ahogy elnézem már most méretes pusztítást hajtottunk végre. Huu, mi lesz még itt. Asszem ajánlani fogom a kapitánynak, hogy a fal kulonleges kovezetével fedje be vékony rétegen a gyakorlotermet, kulonben mellettem hetente kell javítani a helyet. Ekkor azonban mintha térdre rogyott volna. Szerencsére csak megprobált megidézni egy pajzsot, az esetleges ellentámadásom miatt. Na, azt bizony várhatja, mert tolem nem kapja meg. Nem most jottem le a falvédorol, nem mutatom be neki, mennyire "sikeres" támado a kardom. Ezen a pajzson nem tudom mi jut át, teszek egy probát. Ha a kidou keresztul megy rajta, annak orulni fogok.
-Bakkudou 01: Sai! - célzom meg felé, majd messzebb megyek és ujabbat találok ki. Ha o tesz rola, hogy ne tudjak hozzáérni, akkor elintézem, hogy ez fordítva is igaz legyen. - Bakudou 26: Kyakko! - coélzom meg vele magamat, hogy eltunjek a szeme elol. Ha nem tul jo a lélekérzékelése, akkor a kovetkezo ot percben onnan támadok, ahonnan csak akarok. Egyenlore megállok itt, ha felém céloz, akkor cikázni kezdek, hogy még véletlenul se essen le neki, éppen hol vagyok...

//Viselkedési proba//

Mint számítottam a támadásom elsöprő volt, viszont nem találtam el az ellenfelemet. Azonban az feltűnt hogy az egyik helyen nem volt olyan erős mint a többin. Szinte biztos vagyok benne hogy ott lesz.
Hirtelen valamilyen láthatatlan erő miatt nem tudok mozogni. Azonnal felismerem a technikát, mivel én is szoktam alkalmazni. Pár pillanat múlva lerázom magamról az ellenfelem kidou-ját és felkészülök a védekezésre. Azonban már Misty-t sem látom. Gyengén érzem a jelenlétét, de a pontos helyét nem tudom meghatározni. Becsukom a szememet és koncentrálni kezdek, hátha így észre veszem. Viszont még így se jutottam többre.
- Hát jó. - szólalok meg és védekező testtartást veszek fel. - Átadom a kezdeményezést! - kiabálok az ellenfelemnek. - Én már tartottam bemutatót, most te jössz! - mosolyodok el.
Amint érzem hogy mozgásba lendül forgatni kezdem a kardomat. Ezzel próbálom védeni magam a csapásaitól. Viszont ha kidou-t próbálna használni, akkor legalább észre veszem, remélhetőleg. Amint látom újra támadásba lendülök. Azonban ezúttal nem használok semmilyen technikát, csak a kardomat.

//Viselkedési proba//


Ennél nagyobb mázlim sem volt már rég. Fortuna asszonyság ma nagyon a kegyeibe fogadhatott, hiszen kifogtam egy olyan ellenfelet, aki mit ne mondjak, nem tul profi a lélekenergia érzékelésében, ráadásul a kis védopajzs, amit létre hozott, akárhogy is nézem, nem éppen a leghatásosabb fajta lehet. Bár biztos jo valamire, de egyenlore nem jottem rá mi is az. Biztosan nem a kidou-k felfogása, mivel a kis probámat is átengedte, pedig az piszok gyenge egy probálkozás volt. Nos, akkor lássuk mit tesz, ha megtámadom fizikailag. Csak elotte még zavarjuk meg egy kicsit szegényt. Az biztos, hogy nem tudja hol vagyok, ezért átengedte nekem a kezdést. Ha valami kirobbanora számít, eláshatja magát, ugyanis nekem kb. annyira látványos a kardom képessége, mit egy akadémiai tanulo lélekenergiája, és még akkor is enyhén fogalmaztam. De most bevallom alkalmazni sincs kedvem, elvégre az már tényleg nagy szemétség lenne, ha ennél is jobban felgyorsulnék a szemében. Szerintem így sem tudott nyomon kovetni, és nem akarom még jobban felhuzni az amugy sem tul jo állapotban lévo idegeit. Na jo, akkor jojjon egy ujabb kidou maraton, hátha kicsit hajlando fokozni is a bemutatoját.
-Bocsi, de én egy szoval sem mondtam, hogy lenne valami látványos technikám. - mondom mikozben ujra orult tempoval cikázok a falak kozott, majd elore emelem a kezemet és neki állok kidoukat lovoldozni. Persze nem ot célzom, csak a lába elott meg a feje mellett pár centivel akarom, hogy a kidou-k elmenjenek. - Shimoku, Bakudou 01: Sai, Shimoku, Bakudou 41: Anei Eirou. - sorjázom, és minden egyes lovés után máshova megyek. Szorakoztato látványt nyujt, ahogy a fejét kapkodja, szinte kedvem lenne nevetni rajta egy kicsit. De ezt most inkább hanyagolom. Akkor probáljuk ki a fizikai támadásokat hogyan bírja. Ha jol számolok korulbelul féluton leszek felé, amikor megszunik a kidou hatása végre...

//Viselkedési proba//

Magam elé tartom a kardomat és várom az ellenfelem támadását. Az energia pajzs csak azért van rajtam hogy gyengítse az ellenfelem csapását, de nem hiszem hogy sokat fog segíteni rajtam. Már kezdek kicsit türelmetlen lenni, amikor megérzem hogy az ellenfelem támadásba lendül.
A szememmel alig tudom követni Misty mozgását. Elkezdem pörgetni magam körül Renkudan-t, de hirtelen érzem ahogy a végtagjaim megmerevednek, majd megbénulok. Viszont ez nem volt elég az ellenfelemnek, egy újabb kidou-t is rám küldött. A környezetem teljes sötétségbe borult, így szem elől vesztettem az ellenfelemet.
Mereven várok, majd hirtelen elmúlik a kidou-k hatása. Ekkor észre veszem Misty-t, de már túl késő. Hátra ugrok hogy növeljem a távolságot közöttünk, azonban ez nem sikerült. Utolsó próbálkozásnak még meglendítem a fegyveremet, viszont valószínűleg még ez sem segít rajtam.
Ebből a helyzetből egy pontos találattal eldöntheti a mérkőzést. Már csak abban bízok hogy ez nem fog bekövetkezni és még folytathatjuk a harcot.

Mi van ma itt, engedjunk a hadnagynak nap? Omote szinte reagálni sem tud, olyan sebességgel változtatom a helyemet, ráadásul nem is érzékeli, mikor támadom meg. De jol elszurta a mozgásával a dolgot, azt akartam, hogy a kidou-k elsuhanjanak mellette és a figyelmét tereljék el, erre sikeresen bekapta a két legveszélyesebbet. Mázli, hogy tudom mikor kell leállítani, kulonben ennek a kuldelemnek a folytatása egy eleve halva szuletett otlet lenne. Így viszont nem vette észre, merrol is támadok, majdnem felnyársaltam a kardommal. Lassítottam, mire reagált és probált védekezni, de nem sokra ment vele. Hátrább ugrott, de ilyen sebesség mellett, mint az enyém, ez nem tul sok segítség volt. Természetesen kovettem, de bántani nem akartam, elvégre onként jelentkezett ellenfélnek, akkor meg ne vegyuk el a kedvét. A kis védekezési probálkozását konnyedén blokkoltam, mit ne mondjak, eléggé elkeseredett probálkozás volt. Utána nem használtam a kardomat, inkább egy hirtelen otlettol vezérelve ki akartam ejteni a koncentráciojábol. A bal karommal elkaptam a kardot tarto kezét, hogy ne tudjon nekem támadni, majd a fuléhez hajoltam:
-Bocsi, nekem van pár évtizednyi rutinom pluszban. - vagyis inkább évszázadnyi, de ez itt most csak részletkérdés. Mindenesetre a kis suttogásom így is elért valamit, mert már messze nem tartotta olyan határozottan azt a kardot. Vajon mivel tudnám még jobban meglepni? Megvan, bár ezért késobb tuti leszedi a fejemet. De nem érdekel. Ezt a viccet nem tudom kihagyni. Ahogy elhajoltam tole, kicsit lassabban mozogtam, majd váratlanul megcsokoltam. Valojában ez csak afféle "kiváncsi vagyok mit reagálsz rá" csok volt a részemrol, remélhetoleg nem érti félre. De mire észbe kapott már nem voltam ott, hanem a terem másik végében ultem az egyik itt lévo gerendán, nevetve. A tekintete kicsit zavaros volt, nyilván nem tudta hova tenni a probálkozásomat. Nem baj, ugysem gondoltam komolyan.
-Akarod még folytatni? - kérdezem mosolyogva, elvégre nem tudom mennyire sikerult rájonnie, melyikunk is az erosebb...

//Tényleg nem gondoltam ezt komolyan, csak mivel ez volt Misty 200. posztja, gondoltam, kicsit érdekesebbre veszem a dolgot remélem nem bánod//

//Viselkedési proba//

Hatalmas mázlim van, mivel az ellenfelem nem nagyon akar bántani. Viszont a lassúságom nagyon aggasztó. Így még egy karcolást se tudnék rajta ejteni. Miután elmúlt a kidou hatása észre veszem hogy már nagyon közel van, de semmit sem tudok erre válaszolni. Ráadásul még a hátra ugrásom sem segített rajtam. Azonban ami ez után történt teljesen meglepett. Először elkapta a kezemet és a fülembe suttogott, majd megcsókolt.
Ez az egész annyira meglepett hogy majdnem elejtettem a kardomat. A következő pillanatban már a terem túlsó végében volt.
-Akarod még folytatni? - kérdezte vigyorogva.
Megnyalom a számat és alaposan szemügyre veszem a terepet. Minden össze van zúzva, semmit sem találok ami ép lenne. Az edzőteremről a tekintetem ezután Misty-re szegeződik. Enyhén elmosolyodok és mélyen a szemébe nézek.
- Észre vettem hogy jobb vagy, ezért szerintem jobb lesz ha abba hagyjuk. Elég lesz ennyi kárért elviselni a büntetést, nem kell még több. Esetleg ha nincs dolgod akkor elmehetnénk még valahova. Ahol neked jó lenne.
Ekkor egy suhintás kíséretében vissza alakul a fegyverem. Ezután elindulok Misty felé, majd amikor már előtte állok kezet nyújtok neki.
- Nagyon jól harcolsz! Sajnos én még gyenge vagyok, de remélem hamarosan sokkal erősebb leszek. Az előző ajánlatomhoz mit szólsz, rá érsz ?
A csókot nem említem meg, azt még nem tudom eldönteni hogy mi lehetett. Lehet hogy az is csak játék volt, ezért inkább nem csinálok magamból bolondot.

//Semmi baj, nem veszem bántásnak . Gratulálok a 200. posztodhoz//

//Viselkedési proba//


Hát mit ne mondjak érdekes egy proba volt ez. Omote belátta, hogy én vagyok az erosebb, és ezt nem si tudom megcáfolni. Viszont azt hiszem elején jol goldoltam és tényleg a gyengepontját találtam telibe. Szerintem cserébe a segítségéért, elmondom neki, hogy nem ártana felkészulnie a váratlan eseményekre. Ezt én is keservesen tanultam meg, mikor pár ellenfelem nem sajnálta a saját testi épségét, ha cserébe az enyémet is tonkre tehette. Na igen, volt már ilyen párszol, szoval nem ártana neki is megacéloznia magát, ha tovább akar fejlodni. Kozben persze figyeltem rá, és a kijelentésére, hogy éppen elég lesz ennyi buntetés. Csodálkozva néztem korbe és fedeztem fel, hogyha a támadásai bennem nem is, de a teremben elég nagy károkat okoztak. Na, nem baj, a minimum az, hogy én eltusolom ezt az esetet. A kapitány ugyis beleegyezett, hogy kicsit leteszteljem az erejét az osztag tagjainak, szoval valoszínuleg nem kap hátso fali szívinfarktust egy enyhén lerombolt terem láttam. Mivelhogy, ez az én átlagomhoz képest enyhe. Sikerult már pár osztag teruletén oriási lyukakat robbantanom a foldbe, ahhoz képest ez a kis aprítás nem olyan nagy gond. Szerintem nem is éri meg rnedbe hozattni, elvégre elég gyakran fogom igénybe venni ezt a helyet még.
-A buntetés miatt nem kell aggodnod, azt majd eltusolom. A kapitány fel volt készulve az ilyesmire, mikor idehívott, szoval nem lesz baj. - legalábbis remélhetoleg. Bár, ahogy én Shokot ismerem, ez nem csak álom. -Hát, koszonom a meghívást. Szívesen elmegyek veled, mára már rég készen vagyok a munkával. Csak nem tudom, hova mehetnénk. Nincs valami otleted? - szegezem neki a kérdést, mivel szemmel láthatoan nagyon tori a fejét. Viszont, mibe fogadunk, hogy egész máson agyal. - Kulonben te sem vagy rossz harcos, csak ha valami nem ugy torténik, ahogy elvárnád kizokkensz. Ezt észrevettem, amikor nem kaptam be a támadásodat, meg gyorsabb is voltam nálad. Azért is probáltalak minnél jobban megzavarni, hogy fel legyél készulve az ilyen helyzetekre. Valojában az a csok is a része volt, és láttam, mennyire meglepett. Talán kovetkezore már az ilyet is szemrebbenés nélkul turod. Te még jobban is jártál, engem egy ilyen bemutatására az ellenfelem magával egyutt felgyujtott... - de persze kettonk kozul csak o sérult meg sulyosabban. mindenesetre ez már csak régi torténet, amire nevetve emlékszem vissza.

//Viselkedési proba//

Amikor látom hogy Misty is befejezte a harcot megnyugszom.
-A buntetés miatt nem kell aggodnod, azt majd eltusolom. A kapitány fel volt készulve az ilyesmire, mikor idehívott, szoval nem lesz baj.
Miért hívtam el? Ez már teljesen más viselkedés, mint amit eddig produkáltam. Jó hogy elhatároztam, megváltozok, de ennyire hamar? Hogy lehet ilyen hatással rám? Nem értem, ami azt illeti semmit sem értek.
- Nincs valami otleted? - kérdezi Misty.
- Kulonben te sem vagy rossz harcos, csak ha valami nem ugy torténik, ahogy elvárnád kizokkensz. Ezt észrevettem, amikor nem kaptam be a támadásodat, meg gyorsabb is voltam nálad. Azért is probáltalak minnél jobban megzavarni, hogy fel legyél készulve az ilyen helyzetekre. Valojában az a csok is a része volt, és láttam, mennyire meglepett. Talán kovetkezore már az ilyet is szemrebbenés nélkul turod. Te még jobban is jártál, engem egy ilyen bemutatására az ellenfelem magával egyutt felgyujtott...
Nyugodtan végig hallgatom és egy kicsit elmosolyodok. Nem vártam volna igent mond a meghívásomra. Azt hittem ennyi elég volt belőlem, de mégsem. Egy kicsit eltűnődök a szavain, majd mosolyogva válaszolok neki:
- Ami azt illeti, nem azért zökkentem ki mert nem úgy történtek a dolgok ahogy szerettem volna. Arra vigyáztam nehogy bajod essen. Ha minden erőmmel azon lettem volna hogy kárt okozzak benned, szerintem nem így nézne ki ez a terem. Attól féltem hogy elvesztem a türelmemet és annyira elborul az agyam hogy valami őröltséget csinálok. Ami meg a csókot illeti jól esett. - ekkor hatalmas vigyorra húzódik a szám.
- Igaz hogy meglepett, de azért jó volt. - egy kicsit megpróbálom felhúzni az agyát. - Remélem a következőre más módon kerül majd sor. Jobb helyet képzelek, mint egy edzőterem. Inkább egy ágyban, párnák között. - erre már majdnem nevetésben török ki.
Bele harapok a számba és kicsit komolyabban folytatom a mondandómat:
- Nyugi, csak viccelek! Inkább témát váltok ha nem baj. Kumo étteremhez mit szólsz? Szerintem ott még társaloghatnánk kicsit. Viszont utána megyek és pihenek tovább.

Miután befejeztem a beszédet jöttem csak rá, hogy Omote végig nem is rám figyelt, hanem inkább egyfajta belső harcot vívott magával. Nos, rendben, ezt igazán nem vethetem a szemére, elvégre magam mondta, hogy eléggé zárkózott típus és nem egykönnyen barátkozik. Szóval egyszerűen csak nem tudja eldönteni, hogyan is kezeljen engem. Legalábbis remélem csak ennyi a dolog, mert ezzel nem lesz különösebb problémám, másnak is vannak a környezetemben viselkedési és hozzáállási gondjai, kezdve a kis háziállatommal, aki ezer örömmel okoz felfordulást a környéken. Eggyel többnek a kezelése nem lesz nehéz ügy, ráadásul rajta látszik is, hogy tényleg meg akar változni. Csak egy kis ösztökélésre volt szüksége, hogy felismerje milyen helyzetben is van, és miként tud onnan kijutni. Mint egy fuldokló, akinek segédkezet nyújtanak. Amint megkapja azt a kis szálat, ami megmenti, sokkal szebbnek lát mindent, mert tudja, honnan jött és mit élt át. Oké, ez kicsit erős hasonlat azért, de szerintem valami ilyesmiről lehet szó, mivel már most sokkal normálisabban viselkedik, mint egy órával ezelőtt, és még mindig nem küldött el a fenébe. Ez most kicsit számító tyúk beütését fogja bennem kelteni, de Omote akkor is remek segítség lesz, ha a kapitány tényleg beválltja a fenyegetését, és megteszi, amire készül. Akkor nekem fog kelleni jó kis segítség az osztag féken tartásához, szóval még előtte a lehető legtöbb emberrel kell megbarátkoznom, hogy legyen kire számítanom, ha valami balul sül el. Erre többet inkább nem is gondolok, ráérek ezen rágódni, majd mikor már egyedül leszek a szobámban. Omote közben elmondja nekem, hogy probálta magát visszafogni, nehogy komolyabb bajom essen. Emiatt aztán tényleg nem kellett volna aggódnia, Yurei Kouji mellett, nincs az az isten, hogy engem bármi is akaratomon kívül súlyosan megsebezzen.
-Nem kell aggódnod, nem vagyok én olyan törékeny, amilyennek kinézek. Hidd el, az ég világon semmi bajom nem lett volna akkor sem, ha, mint ahogy mondtad, elborul az agyad. - próbálom kicsit végre megmutatni neki, hogy nem én vagyok a porcelánbabák díszpéldánya. Azon kívül biztosan nem ment volna át vérengzőbe, elvégre a kardja is megakadályozta volna az ilyet. Legalábbis szerintem mindenképp. A megjegyzését a csókról mindenesetre nem vettem fel, de mikor folytatta, akkor kicsit magasabbra emelkedett a szemöldököm. Mindenesetre nem adom meg neki azt az örömet, hogy lásson elpirulni vagy feldühödni. Én főztem, akkor meg is eszem alapon csak mosolyogva hallgattam, majd mikor a végére ért eszébe jutott egy mentő ötlet is. - A Kumo étterem? Hát, azt legalább tudom, hol van. Bár még nem voltam benne, általában leragadtam Kempachinál. - közlöm vele a tényállást, mire a szeme kezd kikerekedni. Mondtam én neki, hogy átlagos vagyok? Nem. Akkor meg? Hozzuk vissza és indulás! - Szerintem mehetünk. Ha jól értettem a végét a szövegednek, akkor viszont te sem vagy a szorgalom mintaképe. - szúrtam még oda neki mosolyogva, hogy erre vajon mit válaszol.

//A kövit már írhatod az étteremhez//

// első nap, kemény edzés//

Hát, mivel nem volt éppen semmi dolgom, visszamentem a szobámba, levetettem magam az ágyra, és néztem a plafont. Aludni akartam, de úgy látszott, hogy a testem nem igazán akarta ezt. De felkelni akkor sem volt kedvem, így csak továbbra is bámultam a tetőfedőt. Aztán kardcsörömpölésre, pengecsengésre, kidou robbanásokra és kiáltásokra lettem figyelmes. Hirtelen nem nagyon érdekelt a kényelmes fekvés, felpattantam, felöltöztem, felkötöttem a kardom és kalandra fel!
Követtem a hangokat, amik furcsa módon, ahogy közeledtem, úgy halkultak el a hangok.
- Na, most vagy valami, az egész szállásra kiterjedő fura kidou áldozata lettem- gondoltam- vagy a harcnak kezd vége lenni, és én meg lemaradok a show-ról.
Amint odataláltam a hangok elvesztése miatti kis bolyongás után, kiderült, az utóbbi variáció bizonyult igaznak: három test feküdt a padlón eszméletlenül. Futtában megnéztem, hogy hogy vannak, még vert a szívük. Gyorsan megszaporáztam lépteimet, és pillanatokon belül a negyedik osztag szállásán kötöttem ki. Egy arra menő Shinigamit köpenyen ragadtam, és minden figyelmeztetés nélkül elrángattam az edzőtermünkhöz. Éppen felháborodva mondani akart valamit, de én rámutattam az alig pár méterre fekvő testekre. Azonnal megértette, mi a helyzet, miért volt ennyire sürgős, hát kifújta a dühét és ellátta őket. Segítettem elvinni őket a szállásra, majd visszatértem a terembe és végre az edzésre koncentrálhattam. A testem már viszketett a testmozgás hiányától, és igyekeztem eleget tenni neki. Viszont tudtam, be kell melegíteni, mert nem akartam izom- vagy ínszakadást. Tehát elkezdtem:
Öt csuklókörzés előre- hátra; öt boka- és vállkörzés ugyanígy. Aztán 5 guggolás 2 és 1-1 lábbal, miközben a másik előrenyújtva. Utána 5 katonai fekvőtámasz 2 és 1-1 kézzel, közben a másik a törzsem mögé. Újabb csukló- boka- váll- térd- könyök és nyakkörzések. Na, a bemelegítésnek vége, jöhet a komolyabb edzés. Először Hakudára akartam fejlődni, mert ez nem ment annyira. Célba vettem az erre kijelölt bábukat, amik vissza is ütnek, és már nekik is estem. De nagyon nyitott volt a védelmem; több ütést kaptam, mint amennyit adtam. De nem érdekelt; újra és újra támadtam, mígnem megtaláltam a testem azon pontjait, amelyekre jobban kell figyelni. Így már könnyedén ment, két bábút el is törtem o.O.. De ez van. Most jött a Kidou: a másik gyengeségem. Először Bakudout gyakoroltam, és összehangoltam a reflexeimmel. No, igen, ez újabb fájdalmakkal és ütésekkel járt. Azt hiszem, edzés után teszek egy látogatást a negyedik osztagnál, különben holnap olyan zöld leszek, mint a gyík. És most jöhet a Shunpo. Ezt igazából nem kellett gyakorolni, elégszer használtam már ahhoz, hogy tudjam, tudom használni ezt a technikát. De volt egy képesség, amit feltétlen ki akartam próbálni, a Kanashibari. Ezt egy selejt póttesten gyakoroltam, majd megvizsgáltam. Mikor már elégedett voltam magammal, a Shunpo és a Hakuda vagy kidou összehangolásával telt az elkövetkezendő idő. Először Hakudával kevertem, de óvatosan. Nos, elég jól ment. Aztán, mikor a Hadoukat és a Bakudoukat Idézés nélkül akartam használni, még nem ment, Így úgy próbáltam meg, hogy Sunpo használat előtt mondtam el az idézést, aztán lepihentem. Ez a pihenés tulajdonképpen meditációval telt.
Most már nem telt annyi időbe, mint először, csupán 1.5 órába. Egyszer csak újra a kardom otthonába kerültem. Széllovas az előttem lévő sziklán heverészett, és nézte az eget. Amikor észrevett, megszólított:
- Mi kéne, ha volna?
Erre egy kicsit feldühödtem, de egyelőre lent tartottam. Válaszoltam neki:
- Én a mestered vagyok. Megkérlek, hogy tisztelj engem és engedelmeskedj, ha felszólítalak.
- Jó-jó, de miért jöttél ide?
- Egyrészt, hogy erre megkérjelek, másrészt, hogy mutass 1-2 technikát, amire képes vagy, és én is képes lehetek veled.
- Bahh.. Rendben. De csak azért, mert már megmondtam, hogy tudom, nálad jó kezekben leszek. Van itt kegy technika, amire jelenlegi szinteden is képes vagy. ez pedig:
Az alakomat megváltoztathatod egy nagyobb pallosra, vagy egy hosszabb tőrre. A kard tulajdonságai nem változnak. Most ennyi, gyere vissza később!
Ezzel felébredtem. Kipróbáltam volna a technikákat, de ahhoz túlfáradt voltam. Nyújtottam, aztán gondolkoztam, hogy még mit csinálhatnék. Mikor nem jutottam semmire, elhatároztam, hogy kiindulok.

Verashu-taichou megkért, hogy bizonyos papírokat hozzak át a hatodik osztag kapitányának. Bár egy ideje már nem az én dolgom az ilyesmi teljesítése, de szívesen megcsinálom a kapitány kérésére. A kapitány szava szent. Ellentmondani neki képtelenség. Megtagadni a parancsát, bűn. Különben is egy kis séta sosem árt a vérkeringésnek és az izmoknak. Új beosztásomban pedig, kötelességem ismerni Seireitei minden aprócska zugát. Miután leadtam a papírokat a a megfelelő irodában, nyugodtan elindultam kifelé a kapitányságról. valami miatt az edzőterem felé vettem az irányt. Nem is tudom, hogy miért jöttem erre, hiszen sokkalta hosszabb utat kellett így megtennem a kijárathoz, mintha az előbbi úton távoztam volna. Amikor az edzőterem ajtaja előtt elhaladtam, egy shinigami lépett pont ki. Az utolsó pillanatban váltottam irányt és kerültem el az ütközést. Jók a reflexeim. Nyugodtan megállok és a shinigamira pillantok. Végig nézek az öltözékén, még nem láttam. Lehet, hogy újonc. Bár, a hatodik osztag tagjaival nem vagyok túlzottan tisztában, de majd javítunk ezen az arányon, elméletileg a belsőellenőrzés számára fontos adatok ezek.
- Üdvözletem. Jó látni, hogy ilyen buzgalommal edzenek a hatodik osztag tagjai. A nevem, Genki Takashi.
Mondom nevemet, a rangomat szándékosan nem árulom el. De, ha el is árulnám, akkor is a korábbi rangomat a hetedik tiszti rangot mondanám. Még osztagom számát sem árultam el. Az egyenruhámra hímzett Tulipán elárulja, bármelyik szemlélőnek, hogy a második osztag tagja vagyok. Bemutatkozásom után kezemet nyújtom az új shinigami felé. Mindig érdekes beszélgetés kerekedhet egy új ismeretségből. Miután bemutatkozott, legalábbis remélem, hogy bemutatkozott, mert se gondolatolvasó, sem mindent tudó nem vagyok, egy aprócska meghajlással köszöntöm az új ismerőst.
- Örülök a találkozásnak. Milyen gyakorlatot végzett?
Kíváncsiságomban semmi rosszindulat nincs, egyszerűen csak érdeklődöm a másik shinigami iránt, hogy milyen szokásai vannak, miben jó, miben gyengébb. Az információ gyűjtés számomra igen fontos lesz, így most lehet gyakorolni kicsit, ezen a fiatal tiszten. Már, ha tiszt. Mert az is lehet, hogy tisztség nélküli tagja az osztagnak, az pedig teljesen más tészta. Ez ugyan nem befolyásol semmit. Az ismerkedés, egy igen fontos eleme az információ gyűjtésének. Sok mindent ki lehet deríteni egy shinigamiról azzal, ha beszélgetünk vele és érdeklődünk felőle.
- Az edzés fontos. Különösen a fiatal tiszteknek, akik szeretnének kitörni a névtelenség börtönéből. Önnel is ez a helyzet, ha nem tévedek. Igazam van?