Kora reggel van. Két perce keltem fel és ültem az ágyam szélén, nagyokat pislogtam és próbáltam felébredni, de nem ment olyan könnyen. Tegnap sokáig jártam a várost, sok dolgot be kellett szereznem. A nagy zsák ott pihent az egyik sarokban, este méregből bevágtam oda, mert fáradt voltam már és valamin ki kellett élnem magam.
-Sietni kéne, mert ma van az első gyűlés.-nógattam magam, de nem volt olyan egyszerű. Lassan elvánszorogtam a fürdőbe és letusoltam. Ez már valamit javított a helyzeten, és máris frissebbnek éreztem magam. A reggeli utáni tea közben átgondoltam gyorsan a terveket, akciókat, hogy minden jól meg van-e tervezve, elő van-e készítve. Újra a sarokban álló zsákra sandítottam, majd megjegyeztem magamban hogy nagyon is jól esett a falhoz vágni. Remélem azért nem ment tönkre, vagy nem tört össze semmi, mert mégiscsak az én pénzem van benne. Na majd lehúzom Yuu-t, úgyis ő az elnök. Miután elfogyott a tea, magamhoz vettem Aokit (jó ha nálam van, ki tudja..), majd a méretes zsák felé fordultam, és egy nyögés közepette felemeltem.
- A fene a mázsányi súlyodba. -mérgelődtem. Igazából ha valakire mérges lehetek az saját magam, mivel én voltam olyan ütődött, hogy ennyi mindent beszereztem, de ez van, ezek a cuccok kellenek ahhoz ,hogy terveink sikerrel járjanak. Még mielőtt indultam volna, gyorsan letettem a földre a csomagot, majd átnéztem, hogy minden rendben van-e.
- Most van négy tag plusz én és az elnök, szóval ha lesznek új tagok akkor is van elég mindenből, meg pótolni is lehet ha valamiből hiány lenne.-állapítottam meg.
Újra a vállamra vettem a zsákot, és kiléptem a szobámból. Útközben mérgelődtem egy sort Yuu hülyeségén. - Miért pont ott kell lennie az első találkozónak, ahol?! Csak Yuusuke találhatta ki, ki más?!..és a mérgelődés közepette elindultam a 8.osztag férfi mellékhelyisége felé.
Én értem oda elsőnek. Jellemző. Yuu majd talán utolsóként beesik, nagyot dobva elnöki renoméján. Nem is baj hogy én voltam az első, így berendezhettem a helyiséget az alkalomhoz illően. Másszóval, a férfi wc közepére szereztem egy asztalt és székeket, némi üdítő italt és ropogtatni valót. A következő kört Yuu fizeti, az biztos. Elkülönítettem az elnök és az alelnök helyét a többitől, és vártam. Szép lassan beestek a tagok, meglepetésre Yuu-chan másodikként érkezett, erre büszke is volt, látszott rajta. Én csak vigyorogtam rajta.
- Foglaljatok helyet, nyugodtan fogyasszatok az asztalon található kajából és üdítőből..-rendelkeztem mindenkinek. Leült mindenki, én Yuu-ra néztem, de nem úgy tűnt mintha valamit szólni akarna, így inkább el kezdtem én. - Ezennel ünnepélyesen megnyitom a Férfi Shinigami Klub első találkozóját. Egyelőre itt lesznek megrendezve az első találkozók, míg nem találunk egy jobb helyet, ahol szent hadjáratunk tervezését folytathatjuk. Céljainkat majd Sierashi kapitány ismerteti, az nem az én hatásköröm.-fejeztem be gyorsan, és Yuu-ra néztem. A kapitány után még lesz mondandóm úgyis, mert ott fityeg az a nagy zsák a wc egyik sarkában arra várva, hogy kinyissák. Többen észre is vették és érdeklődve nézegették. Ráér még kipakolnom belőle az ismerkedés és a beszéd után is.

Reggel, miután felkeltem első dolgom a fürdés volt, mert hiszen hajnali kettőkor kissé részegen nem volt kedvem lefürdeni. Majd fürdés után ettem egy keveset, hiszen a piára kell a pénz, mert kaja nélkül még csak kibírom, de ha nem ihatok... Na mindegy miután végeztem a kajálással első utam természetesen Kenpachi ivójába vezetett. Majd pár óra ivászat után az órámra néztem. Ideje indulnom a gyűlésre. Indulás előtt még vettem pár üveg szakét, egyet útközben megittam, a többit pedig ruhám titkos zugaiban rejtegetem. Ha elfogyna a pia akkor hasznát fogjuk venni. Mikor odaértem, már szinte mindenki ott volt.Feletteseim előtt meghajoltam.
- Foglaljatok helyet, nyugodtan fogyasszatok az asztalon található kajából és üdítőből.. -Mondta az alelnök úr, mindenki leült, de egyenlőre senki nem fogyasztott semmit. -Ezennel ünnepélyesen megnyitom a Férfi Shinigami Klub első találkozóját. Egyelőre itt lesznek megrendezve az első találkozók, míg nem találunk egy jobb helyet, ahol szent hadjáratunk tervezését folytathatjuk. Céljainkat majd Sierashi kapitány ismerteti, az nem az én hatásköröm. - Majd amikor mindenki
Shierasi úr felé fordult, gyorsan elcsentem egy kis kaját és be is faltam rögtön.

Végre eljött a nap! Szemeim mind egy parancsszóra pattannak fel, s máris éber vagyok. Egy gyors mozdulattal másznék kifelé az ágyból, de a takaró rácsavarodik a lábamra, így egy mesteri pofára esést mutatok be. Azonban ez egyáltalán nem veszi el a kedvem, hanem még felspannoltabban szaladok a fürdőszoba felé. Útközben fellököm egy kanna fizet főni, hisz' tea nélkül nem indulhat a nap. Kisuke finom importteájából kaptam most eldöntöttem, hogy megkóstolom. Türelmetlenül folyatom magamra a vizet, majd amint elégségesnek érzem, kilépek a zuhany alól és megtörölközöm. Villámgyors mozdulatokkal öltözöm fel, azután elfogyasztom szegényes reggelimet.
~Meg kellene kérnem Chiyo-chant, hogy tanítson meg főzni... ~ - gondolom egykedvűen, míg a kissé kormos pirítósaimat rágcsálom. Mindig is nehezemre esik bevallani, hogy valamihez nem értek, ám ebben az esetben ez igen szembetűnő. Egy száraz falat a torkomra megy, s én liluló fejjel kapok a teám után. Gyors kortyokban döntöm le az italt, ami forró. Felszabadult légutakkal kiáltok fel jelezve fájdalmamat, azután nyelvemet legyezgetve próbálom lehűteni izzó számat. Jól indul a nap, máris sérült vagyok. Leamortizálva állok fel, s sétálok a konyhapulthoz. Azon egy ezüstszínű aktatáska hever, amit még tegnap szereztem be. Kimért mozdulatokkal beállítom a kódot, aminek következtében hangos kattanás hallatszik. Felnyitom a táskát, amiből vakító fény tör elő...
A kapitányi haori vitorlaként követ, amint átvágok a néptelen folyosókon. Napszemüvegemen megcsillan a reggeli napfény, amint átvágok a kis téren. Innen már látom találkozónk színhelyét. Az utolsó métereket már Shunpoval teszem meg, majd határozottan benyitok. A szokásos kép fogad, amint belépek a férfimosdóba. Viszont most valahogy zsúfoltabbnak tűnik, hisz' egy asztal, valamint több szék is helyet foglal a helyiségben. Sukének egy biccentéssel köszönök, azután az aktatáskát leteszem a székem mellé. Hamarosan a többi tag is befut, s helyet foglalnak. Csak Watanabe és Én maradunk állva, mint a Klub vezetői.
- Ezennel ünnepélyesen megnyitom a Férfi Shinigami Klub első találkozóját. Egyelőre itt lesznek megrendezve az első találkozók, míg nem találunk egy jobb helyet, ahol szent hadjáratunk tervezését folytathatjuk. Céljainkat majd Sierashi kapitány ismerteti, az nem az én hatásköröm. - rögtönöz egy hosszabb monológot és átadja a szót. Egy bólintással előrébb lépek, miközben kedélyesen széttárom karjaimat.
- Üdvözlök mindenkit! Elnézést a körülmények miatt, de a vadonatúj klubházunkat valakik lerombolták, így legtöbbször itt fogunk találkozni, amíg nem találunk jobb helyet. Nos, de térjünk is rögtön a tárgyra... - megköszörülöm a torkom és folytatom. - Testvériségünk születésének oka igazán egyszerű. Kell egy biztos egység, ami összefogja a férfiakat ezekben a nehéz időkben. A női Shinigamiknak már van efféle csoportosulásuk, s egyre inkább terjeszkednek. A klub céljai közé tartozik ezt meggátolni, valamint minél több szép hölgyet megfek... izé... megismerni. Ezenkívül szponzorunk - Kenpachi Ivója - azzal a feltétellel segít minket, ha töménytelen mennyiséget fogyasztunk a sakejukból. Valamint bizonyos akciókat is végre fogunk hajtani. Suke, kérlek ismertesd ezeket!
Amint befejeztem szónoklatomat, leülök és rágyújtok. A szürke füst lassan emelkedik a plafon felé, ahol egy törött füstjelző pihen. Nem olyan régen még én magam törtem össze, mert figyelmetlenségemnek hála egyszer jól eláztam miatta. Elgondolkodva vizsgálgatom a színes társaságot. Több osztagból érkeztek, mint ahogy először gondoltam.

Este volt, lejárt az őrjáratom, és úgy gondoltam bemegyek az osztagom étkezdéjébe, egy teára, és ,hogy olvassam a kedvenc kötetemet. Éppen szürcsöltem egy jót a teámból egy érdekes fejezet közepén mikor hirtelen felbukkan mellettem egy alak. Watabane Yuusuke volt az, nem sokkal előttem került be az osztagba, de magasabb rangú volt nálam. Egy érdekes jegyzetkönyvet tartott a kezében amire az volt írva, hogy Férfi Shinigami Klub.
Azonnal felálltam hogy köszöntsem.
- Jó estét Watabane-san!
- Jó estét Fujikaze, lenne itt egy Klub amibe szeretném hogy belépnél, a férfi shinigami közösségért alapul, szükségünk lenne még pár emberre , és tudom, hogy te megbízható vagy, vállalod ugye?-
Akármilyen kedvesnek tűnt a szöveg, Watabane-san szúrós tekintete, és a hangsúly pontosan olan volt mintha egy parancsot adott volna.
- Igen uram!- válaszoltam szinte automatikusan. Yuusuke arcán egy mosoly jelent meg.
- Csodálatos! Most mennem kell mert még be kell szereznem néhány dolgot a holnapi gyűlésre.- Úgy tűnt a nevem már előre fent volt a listán..
- Holnap reggel 9 re légy ott a 8.osztag férfi mellékhelyiségében.- Máris vettem elő a noteszomat és gyorsan elkezdtem írni: Férfi Shinigami klub gyűlés, holnap 9 óra, 8. osztag férfi mellékhe ???!!!
Talán félrehallottam, kaptam fel a fejem, de megkérdezni nem tudtam, mert Watabane-san már nem volt ott.
Másnap.

Beérkeztem a 8. osztag férfi mellékhelyiségébe.
Először kicsit bűzlött a dolog, de úgy gondoltam ez normális, mivel most jöttek ki innen ketten. A helyiség közepén már elő volt készítve egy asztal, székek és ropogtatni való. Yuusuke-kun mindenkivel helyet foglaltatott, és elkezdődött a gyűlés, A kapitány felszólalásakor fény derült a gyűlés helyszínének okára, bár emiatt az ember még nem tudott nyugodtan fellélegezni, és az igazat megvallva még mindig gyanakvó voltam, Yuusuke kapitány ismertette a klub céljait, miszerint a fő objektívák az alkohol ipar fellendítése, és asszociálás női shinigamikkal.
Watabene-san következett a felszólalással.

Gyenge, az ajtó által megszűrt reggeli fény világított Kyousuke szemeibe, amelyet nem igazán tolerált és válaszul egy üres sakés üveget hajított a szabadba. A hirtelen jött elképzelés azonban érdekes végeredménnyel zárult, amikor is a porcelán üveg keresztülhatolt a shouji-n. Nagy szerencse, hogy pont nem járt arra senki, mert elég nehéz lett volna megmagyaráznia például egy felettesének a hajigálás okát. Ugyanis ésszerű oknak nem tekinthetjük a napfényt, ami zavaróan szembe süt.
Valaminek a napja volt ma és Kyousukénak egyből az eszébe is jutott, ami már önmagában is nagyon nagy teljesítmény volt korán reggel. Eljött az a nap, amikor a Férfi Shinigami Klub megtartja az első ülését.
~ Hát ez marha jó! Szokásosan elaludtam, én idióta ~ korholta magát. Nemrég csatlakozott a klubhoz és nem akart kimaradni semmi fontosból. Ez az elalvás azonban nem segített a helyzetén és igencsak késésben volt. Hamar felkapta a Zanpakuto-ját, egy kicsit megigazította a haját, hogy emberibb legyen a kinézete és futva elindult a megbeszélt helyre.
Egyéni csúcsot sikerült döntenie, de végül időben odaért. Nagyjából a fejében volt egy képzeletbeli lista a tagokról így szerencsére tudta, hogy lesz ott olyan, akit már ismer. Például a saját kapitányát is. Aztán körbenézett és más ismerős arcokat is felfedezett, a 8. osztag kapitányát, aki tulajdonképpen az egész szervezet elnöke volt. Érdekes lett volna, ha nem jelenik meg az első gyűlésen.
Apropó a helyszín. Az nem volt semmi, hogy ilyen helyre sikerült szervezni az egészet, de ha már más nem volt, akkor nem szabadott válogatni. Valamint jó rejtekhely. Ki gondolná, hogy egy WC-ben ilyen fontos megbeszélnivalók folyhatnak? Bár ott volt az árnyoldala is a szituációnak. Ennyi férfi egy mellékhelységben mit csinálhat, ha nem az alapvető szükségleteit végzi?
Hülyeségeken azonban nem volt idő elmélkedni, mert elkezdődött a gyűlés. Az elnökhelyettes egy szintén Yuusuke nevű tag volt. Valószínűleg szintén tiszt. Kyousuke gyorsan helyet foglalt és elkezdte hallgatni a szervezet magas eszméjű céljait. Az elhangzottak után úgy érezte, hogy jobb helyre már nem is jöhetett volna.
- Kezdjünk el igazán élni… - hangzott el halkan a szájából, miközben a fejében sakés üvegek és meztelen nők képei kavarogtak.

Miután megnyitottam az ülést, és átadttam Yuu-nak a szót, ő egyből fel is állt és belekezdettt a mondókájába.
- Üdvözlök mindenkit! Elnézést a körülmények miatt, de a vadonatúj klubházunkat valakik lerombolták, így legtöbbször itt fogunk találkozni, amíg nem találunk jobb helyet. Nos, de térjünk is rögtön a tárgyra...-blablabla. Közben a fülemet vakargattam. Aztán rákezdett a hivatalos céloknak, amit az egylet véghez akar vinni. Magyarázott az összetartásról, meg a női egyletről, meg a nők megfe..szóval..mindegy.
... Ezenkívül szponzorunk - Kenpachi Ivója - azzal a feltétellel segít minket, ha töménytelen mennyiséget fogyasztunk a sakejukból. Valamint bizonyos akciókat is végre fogunk hajtani. Suke, kérlek ismertesd ezeket!-rendelkezett.
Szónoklata után leült és rágyújtott, mint aki jól végezete dolgát. Najó, persze igaza volt, valamilyen szinten.
Ismét felálltam, megköszörültem a torkom és hozzákezdtem.
- Mint azt tudják, mint azt ahogy Yuusuke-elnök elmondta, van néhány célunk. Először is némi profitot kéne szerezni az egyletnek, mert valamiből meg kéne élni ugyebár, meg egy új székház sem jönne rosszul. Arra gondoltam, hogy első akcióban női fehérneműket kéne lop...khm..szereznünk, és azokat árusítani, meg persze ki-ki saját használatra..vagy bármire. Persze,h a bárkinek bármiféle ötlete van, szívesen meghallgatjuk. Ehhez viszont kéne ugye jónéhány női fehérnemű. Arra gondoltam, hogy csoportokban, 2-2 emberenként kéne végrehajtani az akciókat. Egy, aki eltereli valahgoy a figyelmet, és egy, aki megszerzi a zsákmányt.
Rövid szünetet tartottam, majd rásandítottam a sarokban lévő zsákra és oda sétáltam mellé. egy nyögéssel felemeltem, majd az asztalra helyeztem.
- Nos, itt van néhány kellék, ami esetleg segítsékünkre lehet az akciók végrehajtásához. -szóltam, majd elkezdtem előpakolni nagy büszkén a cuccokat.
Előhúztam három csomag cukorkát, több fajta nyalókát, ninja kötelet, messzilátót, baseballütőt, parfümöt, fényképezőgépet..ezeket még követte nem kevés dolog ezek közé tartozott cicás naptár, hogy csak valamit megemlítsek közülük.
Pakolás közben felsandítottam a többiekre és megálltam egy pillanatra, mert mindenki engem nézett, méghozzá úgy, mint egy hülyére.
- Mivan? -kérdeztem értetlenkedve. - Mindenki tudja, hogy a lányok szeretik a cukorkákat meg a macskákat, elterelésnek jó lesz!- magyaráztam hevesen, majd ránéztem Yuu-ra, hogy kapjak valamiféle megerősítést. Majd folytattam a pakolást.
Miután kipakoltam nagyjából mindent és egy fegyverarzenál volt az asztalon leültem, mert egyelőre nem volt több mondanivalóm, vagyis volt, de át kellett gondolnom előtte néhány dolgot.


{Zel-t egyelőre kihagyjuk, mert nem tudjuk, hogy mikor lesz netközelben legközelebb, de biztos csatlakozni fog, ha már lesz net hozzáférése rendesen.}

Csörög az óra nagy nehezen felébredek és dühösen falhoz vágom a vekkert mely nagy csörömpölések közepet tört darabokra a falon. Én visszaaludtam de nem sokra rá felébredtem mert eszembe jutott hogy miért csörgött az a vacak kapkodva másztam ki az ágyból a faliórára pillantva láttam hogy már megint megszívtam, kB 15 perc múlva kezdődik a férfi shinigami klub első gyűlése. Magamra kaptam a ruháimat, kezembe kaptam Hoshiryuu-t és kivágódtam szállásom ajtaján, bevágtam magam után majd a leggyorsabb útvonalon távoztam a 11.osztag szállás helyéről.
Tudtam, hogy így biztos nem fogok odaérni időbe ezért elkezdtem Shunpozni a 8.osztag szállás helye felé. Megérkeztem a nyolcadik osztaghoz, egy kis körbekérdezés árán megtudtam hol a férfimosdó és hogy az idő már 9 óra.
Kis keresés után megtaláltam a mosdót beléptem az ajtón odabent már elkezdődött a megbeszélés, én megálltam az ajtóban becsuktam magam mögött majd Sierashi kapitányhoz fordultam.
-Elnézést a késésért.- Mondtam, éppen watanabe kapitány beszélt.
Valami női fehérneműkről meg elterelésről beszélt nemigazán értetem mit akar azzal a rengeteg holmival amit kirakott az asztalra.

Suke lendületesen magyarázza a dolgokat, ahogy ezt az elnökhelyettestől el is várja az ember. A többiek érdeklődve hallgatják az előadást, de arcukon egyre inkább a "WTF?!" kifejezés látszódik. Megcsóválom a fejem, hisz' Watanabe a lehető legjobban foglalta össze klubunk feladatait. Mikor kérdőn néz rám egy biccentéssel jelzem, hogy egyetértek. Eközben egy újabb tag fut be, aki sietősen bocsánatot kér, azután helyet foglal. A 10. osztag kapitánya lassan mondandója végére ér és ő is visszaül a székére. Elpöckölöm a csikket, majd megköszörülöm a torkomat és beszélni kezdek.
- Nos, remélem mindannyian megértették, hogy mire is készülünk itt. - hangom erőteljesebbé válik, szememben forradalmi láng lobog. - Társaságunk hatalmas magasságokba fog eljutni, azonban ehhez idő kell. Lassan minden Rukongaiban folyó üzletet a befolyásunk alá hajtunk és miénk lesz a világ! (Itt gonosz kacaj lett beiktatva, ám mivel nem tudták a mosdóba bepakolni a fénytechnikát és a hangfalakat, a villámlás és a mennydörgés elmarad.) Viszont minden klubnak meg van a saját jelképe, ezért én elhoztam a miénket.
Felemelem a magam mellett tartott ezüst aktatáskát, azután a helyiség közepén található asztalra teszem. Gyors és precíz mozdulatokkal beállítom a kódot, aminek hatására kattanások sorozata hallatszik. A táska fedele lassan felemelkedik, s vakító fény tölti be a termet. A pillanatnyi lézershow után láthatóvá válnak a benne lévő tárgyak is. Kilenc tökéletesen megmunkált napszemüveg, amelyek méltó jelképei lesznek hovatartozásunknak. Első körben mondjuk elgondolkodtam egy rózsaszín, Hello Kitty-s összeállításon, de hosszas töprengés után mégis a Men in Black-es fekete mellett döntöttem. Pedig egész jól állt volna a rózsaszín, no mindegy.
- Ezek, Uraim, mostantól a legfontosabb kincsükké fognak válni. Ha hasonló szemüveges shinigamikat látnak, tudhatják majd, hogy ők is a klubba tartoznak. Hosszú még az út, de én hiszem, hogy egy nap minden férfi ilyen napszemüvegben fog járni, s Testvériségünk sikeres lesz! - valós hit érződik ki a hangomból, ami remélhetőleg a többiekre is átragad.
Elsőként nyúlok a táskába és veszem magamhoz az arany "E" betűvel ellátott darabot. Direkt ilyet kértem, hisz' nem fér hozzá kétség: megérdemlem. Büszkeséggel tölt el, amint körbetekintek, miközben a többiek is mozgolódni kezdenek. Egyre-másra veszik magukhoz a napszemüvegeket, ki-ki felpróbálva a sajátját. Miután elül a ricsaj, s mindenki újra a helyén van, egy intéssel jelzem, hogy akinek kérdése van, az most felteheti.

Éppen az álmom legperverzebb részeinél tartottam, amikor egy hangos csörömpölő hang hallatszódott valahonnan messziről. Az elején nem zavart, hisz miért érdekelne ez a zaj, ha életem legszebb pillanatait élem? Ám amikor éppen lekerültek volna a fehérneműk, a zavaró hang elviselhetetlenné vált. A következő pillanatban magamhoz tértem, és leesett, hogy az ébresztő órám szólt. Nem nagyon jutott eszembe miért is kellett volna felkelnem, és sejtettem, hogy valami oka lehetett, hogy felkeltettem magam hajnalok hajnalán. Emiatt nem aludtam vissza, szóval erőt vettem magamon, és feltápászkodtam. Nagy erőfeszítések árán elvonszoltam magam a zuhanyzóhoz, és hideg vizet engedtem magamra. Ettől úgy 2 perc alatt frissebb lettem, de tudtam, hogy ez a frissesség nem tart sokáig. Amint kiléptem a fürdőszobából, megkerestem az egyenruhám, magamra penderítettem, és előkerestem a legfrissebb sakémat. Elővettem egy poharat, teletöltöttem az isteni alkoholos folyadékkal, amit egy húzásra leküldtem a gyomromba. Jól eső melegség kezdett terjengeni a testemben. Ezután elfogyasztottam a reggelimet, és ekkor jutott az eszembe, hogy ma miért is kellet ilyen korán felkellnem. Mivel ma lesz a Férfi Shinigami Egylet első gyűlése!

Reggel 8:55:

Ezen percen léptem be a találkozóhelyre: a 8.osztag férfi mellékhelyiségébe. Már ott volt néhány shinigami, valamint az elnök, és az elnökhelyettes.
-Jó reggelt.-
Motyogtam fáradtan, néhányan visszaköszöntek, azzal helyet foglaltam az egyik széken. Nagyon fáradt voltam, viszont nem csak rajtam látszott a korai kelés ártalmas hatása. Sierashi kapitány teljesen frissnek látszott, nem is nagyon értettem, hogy lehet ez.

Reggel 9:00:

A gyűlés elkezdődött. A legtöbb amire emlékszem, hogy üzleteket kell a befolyásunk alá vonni, szép hölgyeket megismerni, valamint fehérneműket kell begyűjtenünk. Ezen kívül ami még megragadt bennem, hogy nagyon sok piát kell elfogyasztanunk, ami számomra külön öröm. Watanabe előszedett egy csomó nő-csalogató tárgyat. Ezután Sierashi kapitány egy ezüst táskából szemüvegeket szedett elő, és kiderült, hogy ez lesz a jelünk, szóval ha valakin ilyen szemüveg lesz, az a klubbunkhoz tartozik.
-...Hosszú még az út, de én hiszem, hogy egy nap minden férfi ilyen napszemüvegben fog járni, s Testvériségünk sikeres lesz!-
Mondta Sierashi kapitány, azzal felvette a saját szemüvegét. Én is elvettem egyet és gyorsan felvettem. Ezután egy intéssel jelezte, hogy most lehet kérdezni. Kicsit kómásan, de már valamennyire magamhoz térve felnyújtottam a kezemet, utalva arra, hogy beszélni szeretnék.
-Nos, nekem lenne egy javaslatom, valamint szeretném jelezni, hogy én szívesen elvállalom az elterelő feladatot. A javaslatom az lenne, hogy építenünk kéne egy klubházat, valamilyen rejtett helyen, ahol a női shinigami egylet, avagy más rossz szándékkal megáldott shinigamik, nem rombolnák le. Amíg nem készül el a klubház, addig szerintem bölcsebb lenne a szponzorunknál gyűlésezni, különböző időpontokban persze, hogy senki ne jöhessen rá erre. Persze ezt csak azért mondom, mert a jelenlegi környezet, köhh.... eléggé furcsa.-
Fejeztem be a kis monológomat, és reménykedve vártam valamilyen választ, valamint, hogy ez már nem hangzott el előttem.

Bomba jó rajtaütés, avagy a Nőegylet akcióba lép!

Ülve a hatalmas komputer előtt a sötét irodámban pötyögtem nagyban a szövegszerkesztőbe egy univerzális kódszörnyeteget alkotva az egyik cyborg szériának a Nőegylet számára. Hiszen a férfiak arra a bizonyos helyre valóak, s mi más lenne a legjobb e kezek helyettesítéséhez, mint a robot emberek? A kiszolgálásra és egyéb apró kényeztetésekhez, melyet mi nők igénylünk kitűnően pótolni tudják. Nem beszélnek vissza, s lesik minden kívánságunkat, miközben dicsérgetnek minket, igen ilyen robotok kellenek nekünk az Egyletbe! Remélem újfent készítendő találmányaimat az Elnök is díjazni fogja. *.*
S csak kattogtak ujjaim alatt a billentyű gombjai, a szövegdobozban meg nőttek és nőttek a karakter számok, haladok lassan, de biztosan. Míg meg nem zavart egy e-mail, melynek jelzését a gép hangos pittyogással jelezte. Morogva írtam tovább, miközben orrom alatt megjegyeztem, hogy most nem érek rá és hagyjon vele békén.
- Fontos üzenet a Nőegylet egyik tagjától. – jegyezte meg a gép, orrom alatti zsörtölődésem hallatán melyre, ha tehettem volna és nem virtuális síkon helyezkedett volna el a fájl, melybe szorgosan gépeltem, azon nyomban elhajítottam volna kezeimből, hogy a levelet vegyem magamhoz és kezdjem el felbontani, hogy láthassam a bele rejtett létfontosságú üzenetet, de szerencsére megúsztam egy tálcára helyezéssel és két klikkel. Ugye, mire nem jók a modern kor felszerelése? Az érkezett fájlt megnyitva meredtem a képernyőre teljes figyelemmel, hogy lássam a benne rejlő fontos szöveget. A rengeteg emóció és a szövegben fellelhető nyelvezetben, mely egyenest szívemhez szólt, büszkén húztam ki magamat. Végre valaki elismeri robbanófegyverekhez való hozzáértésemet, ráadásul még igényli is segítségemet! *.* Olvasván, az üzenet írója címhez tekintve vélem felfedezni, hogy nem más, mint maga az Elnök hív bevetésre a Nőegyletből. Az akció sikeressége pedig igazán fontos. Főleg a miatt, mert mégiscsak Kohaku-dono utánpótlásáról van szó! Ördögien kuncogva dörzsölöm össze kezeimet, majd már írom is a választ, mely természetesen helyeslő szöveget tartalmaz és a listát a felszerelésről, melyet vinni fogok, illetve a találkahely időpontjáról való egyeztetést sem hagytam le, hiszen lényeges egy helyen megjelennünk.
Figyelmesen betartva az üzenetben írtakat szedtem össze egy adag robbanóeszközt szürke kiskabátomba mellé apró csecsebecséket, melyek a beolvadáshoz szükségesek, s már sprinteltem is a megbeszélt helyszínre, mely Soul Society kicsinyke egyletének közelébe esett. Hát igen, nincs akkora hírneve, mint a mi Nőegyletünknek – na vajon miért? … -.
Az egyik kietlen utca sarkán megállva legalább tízszer körbelesve bizonyosodtam meg arról, hogy valóban nem tartózkodik e látásszegletben egy árva lélek sem, majd csak ezt követően vettem fel az álbajuszt, a turbánt, fehér arab ruhát, illetve a kendőt. Úgy vélem ez a legmegfelelőbb felszerelés erre az alkalomra, hiszen senki sem fogja sejteni, hogy mi a Nőegylet tagjai vagyunk, ebben az öltözetben, határozottan biztos vagyok benne! Remélem, az Elnöknek is elnyeri tetszését eme öltözet. No, meg persze mellé pedig egy géppisztolyt is feltettem a hátamra, hisz így teljes a felszerelés. A nagy ruci alatt meg nem is látszik, hogy a gyengébbik – erősebbik! - nemet erősítem és még a bombák sem tűnek fel alatta. Már csak annyi volt a dolgom, hogy vártam az Elnököt, a stratégia egyeztetésének céljából és végrehajtásából kifolyólag. A saroknál, ahol ácsorogtam kitűnő rálátás volt az áldozataink főhadiszállására, viszont nem számítottam arra, hogy az egyik áldozat kiles közben az ablakon, emiatt rögtön hátráltam egy lépést, s ekkor ütköztem össze valakivel, aki a hátam mögött tartózkodott. Számhoz kaptam, nehogy egy velős „Á” kiáltást hallassak, mellyel felborítom az egész haditervet. Szép lassan fordultam meg, hogy láthassam ki is ácsorog holdteremben. Megfordulván pedig egy ugyanolyan öltözetű idegen állt előttem, melyet jómagam is viselek. Reflexből lekapva hátamról a lőfegyvert szegeztem rá, de amint lőni akartam vele az kisebb kattogások hallatása után jelezte, hogy üres a tár, így nem sikerült lebénítanom ruhaügyileg egyforma személyt velem szemben.
- Ki-ki-ki-ki-ki vagy Te? És mi-mi-mi-mit akarsz? Mi-mi-mi közöd a Nőegylet akciójához? – hebegtem – habogtam tehetetlenül meredve az előttem állóra. Még el se kezdődött a bevetés, de már lebuktam volna? Szégyent hozok a Nőegyletre, hogy tehettem? T^T - Ha-ha... ha fecsegni mersz az előbbiről v-véged! - fogtam kezembe Horatiot a koponya alakú bomba egyik verzióját, melyet felé mutatva kívántam nyomatékosítani az általam mondottaknak a komolyságát. Férfiegyed engem ne állítson meg! >.>

Vinné el Newton a sokrétű tudományág messzi galaxisában tartózkodó kicsinyke szemetébe ezt a nyavalyás kacatot, mely nem szuperál rendesen! Semmire sem jó, pedig direkt Burt Gummertől vásárolt speciális felszerelést hoztam el! Még azt a furcsán ízesített vécépapír szendvicseket is elcsomagoltam vész esetére. Túléléshez szükséges elemózsiának az is megteszi, hiszen senki sem tudhatja előre az akció kimenetelét! De így jobban visszagondolva az előzmények résznél, mintha említett volna valami speciális lövedéket ehhez a fegyvertípushoz. Áhám… itt a hiba… üres a tár. Tudtam, hogy valami speckó robbanóeszközöket kellett volna a hátamra aggatnom ez helyet! Meg is lett elővigyázatlan felkészületlenségem és A, B, C, D… stb. tervek nélküli akcióm eredménye. Lebuktam! Ennyit rólam, megszégyenítettem általunk imádott Nőegyletet! Csalódást okoztam Kohaku-dononak! Mi lesz így velem?!
Hagytam, hogy fantáziám kezdjen játszani elmémmel, s önmagamat látassa előttem, ahogy a sötét szobában egy reflektorral megvilágítva előadom a hattyúk halálát e sikertelenségek felhalmozódása miatt. Szóval egy zseninek ez lenne a vég? Ugye nem… ugye… T.T…. Persze eme könnycsorgató előadás csak addig tart színjátékot folytató elmémben, míg egy „Bang” feliratú zászló fel nem bukkant a semmiből és arra nem kényszerített, hogy figyeljek a külvilágban történő eseményekre, mielőtt elfoglalnak. Igen, biztos ez a hímegyedek speciális győzelmi zászlaja és már elmémbe is behatolt! O_O” Szívemhez kaptam, majd elképedve néztem farkasszemet a Bang zászlóval pár pillanatig mire sikerült megemésztenem ennek az irracionális eseménysorozatnak a kezdetét. De nem fagyaszthatta le túl sokáig rendszeremet, hívott a kötelesség! Folytatnom kellett e nemes feladatot mielőtt a Nőegylet elbukna! S mi mással kezdhettem volna, hogyha nem a számonkéréssel? Ha nem köpik, majd megfenyegetem a Juunibantai menő berendezéseivel, esetleg elemlegetem neki a boncoló asztalt – ami valójában a szerszámos asztal, de egy gyors átalakítás kérdése és kész van egy röpke alternatíva -. De nem faggathatom holmi figyelmeztetés nélkül! Azonnal löktem egyet mielőtt ellenszegülhetne, Horatio nevű koponya bombám is rásegített erre, aki ilyenkor mindig jól jön. Nem hiába hordom magamnál párszáz féle verzióját. Viszont még eme fenyegetés – khm.. figyelmeztetés – sem hatotta meg terrorista ellenfelemet. Sőt egyenesen ellenem fordította az Én kérdéseimet! Aljas vírusos próbálkozás a rendszerembe való behatolásra, de a mappát, mely az akcióról szól, egy nehezen kitalálható jelszó védi, így nem kell rettegnem attól, hogy bármit is megtudna, ha csak nem fut át rajtam egy gyorsító és fecsegek el előbb információfoszlányokat róla, mielőtt gondolkodnék. *<*”
- Én kérdeztem előbb! És, hogy melyik kémnek kémkedek a kémkedésünk között kémkedős kémről az hétpecsétes titok! Öhm… valójában… ennek se füle se farka de… most mi? – néztem magam elé eltűnődve a kémekről és azok kémjeiről. Teljesen be hokitokizott tőle most a gondolkodókám és nem tudom elhárítani, magamat pedig mégsem robbanthatom fel! Az nem is evidens...
Miközben gondolataim sűrű mappáiba tévedve vánszorogtam e kémes dolog miatt, kicsit későn kapcsolva ugyan, de sikerül visszacsatlakoznom a külvilágban folytatódó eseményekre. Többek között így láthatom leesni a terrorista ellenség bajuszát! O_o Szám óriásira nyílt, ahogy látom földre hullani az immáron minden bizonnyal jelmez kelléket. De mielőtt kérdőre vonhatnám, már nagyfokú bizalmaskodással lépett hozzám és vágott hóna alá, mint egy zsák krumplit, ami… mit ne mondjak elég rossz ötlet volt, mert így elkezdtek a kevésbé biztosan felfüggesztett fegyverek ruhám alól kipotyogni. Nem is tudtam, hogy speciális lefegyverző technikákat ismer. Jobban kellett volna figyelnem! T^T Viszont bajuszleesése óta kezd teljes mértékkel gyanússá válni szememben… meglehet, hogy Ő férfiegyednek hit Nőegylet elnöke? O.o Bár a magyarázat alapján… kérem nem most jöttem le a falvédőről …
- Akkor hasonló betegségben szenvedünk drága kollegina… - motyogom, ahogy a második tarkócsapási kísérete közben az Én jelmezemhez való álbajuszom is lehuppant a poros földre. – Amúgy itt kell megütni… - mutatok egy negyedik pontra, melyet tökéletesen körbecsapkodott, de mielőtt kiüthetne ezzel, s nem kért ingyen jegyet adna álomföldre, gyors sebességgel kievickéltem lefogása alól. Majd szélsebesen elé iramodtam és haptákba vágtam magamat egy újabb fegyverrel a kezemben, amit a földről szerváltam – mert időközben pár darab kihullott jelmezem rejteke alól, így nem ártott összeszedni Őket és elkerülni a lebukás veszélyét ezzel -. No, meg a bajuszt is visszaszereztem, így azt is megpróbálhattam visszanyomni helyére, de mivel nem sikeredet többszöri próbálkozásra sem, ezért feladtam, s inkább nekiálltam a beszédnek.
- Khmkhm… Yuko nőegyleti tag az Elnök szolgálataira jelentkezik! – húztam ki magamat a nagy katonás szövegemet elejtve. Nem lazsálhatunk! Akció van! Kohaku-dono utánpótlását kell beszerezni! Teljes odafigyelést és kitűnő munkát követel ez az akció különben nincs vacsora! Így jobbnak láttam elsimítani a félreértést, ami minden bizonnyal egy rugóra járó agyunk miatt keletkezett az Elnök és Én köztem. De hát mit tehetnénk, ilyen nincs Soul Societyben és az újítás pedig kell és erre az alkalomra, ez a megfelelő! Ezért sem hibáztatom, de meg kell hagyni az Ő fegyverarzenálja jobbnak ígérkezik!
– Van valami terve Elnök? – tettem fel a költői kérdést, de ahogy rangján szólítottam átfutott gondolataimon eme fondorlat, hogy biztosan jó ötlet e így nevezni egymást…? Kellenének valami álnevek a bevetéshez. Igen, ez lesz az: álnév! Mint valami titkos kémeknél a megszólítás! – Ön szerint nem kellenének álnevek az akcióhoz? Így nagy a lebukási mérce… A sikertelen bevetést pedig nem engedhetjük meg magunknak! És félő, hogy Kohaku-dono sem tolerálná... – hangoztattam véleményemet társamnak és egyben egyletünk fejének. Biztosan van valami csodálatos ötlete ezzel kapcsolatban, így képzeletbeli tűkön ülve várom a feleletét. Nem hiába vezetheti domináns nemünket és győzedelmeskedünk a hímegyedek felett folyton – folyvást! Minden bizonnyal az Ő ötleteinek hála jutott szeretett Egyletünk oda, ahova!
- Vigyázz! O_o – figyelmeztettem, miközben berántottam egy kósza bokor belsejébe, amiért hímegyed lebukási veszélyzónába kerültünk volna. Hál’ az égnek a gyors észrevételemnek megúsztuk a lebukást az idegen fickókám előtt. – Nem árt elővigyázatosabbnak lenni… - sutyorogtam az apró megállapításomat az Elnöknek. Hiszen nem árt belátni, ilyen lehetőség csak egyszer akad egy bevetésen, ha beljebb igyekszünk kerülni a Férfiegylethez ott sokkalta nagyobb veszélyes fognak ránk leselkedni és az akció egyik lényege a rajtaütés... gondolom.

Bomba jó rajtaütés, avagy a Nőegylet akcióba lép!

Hát most mit mondjak? Jaj, tudom is mit! Eme kérdés amúgy sem szerepelhet egy tudós elméje között, mindig mindent tudnia kell, s csak az átmeneti vírus zavara miatt hozakodhatott elő fejemben a kérdőszó, amelyet valójában a 10-es szám váltott ki, amit drága Kollegina biggyesztett homlokomra. Teljesen logikus, hogy sokkhatásnak lettem részese emiatt fél minutumig, hiszen fő-fő ellenségeim számkódja ez! Remegő kezemet emeltem az áldozatul esett testrészem irányába, csupán mesteri hidegvéremnek köszönhettem, hogy nem kezdtem el földön vergődve hisztizni a számsor miatt, hanem elkönyveltem az elkönyvelhetetlennek tűnő történést.
- Kódnyelv… - igazítottam meg ruhámat nyakrészénél, ahogy egy kisebb torokköszörülést követően zártam elmémben felmerülő stresszes élményt, s végre lehetőséget adtam az újabb opció feldolgozására tudatomnak. Cseppet sem rossz ötlet főleg, hogyha ezt a „tudatos tudatalattidnak a tudatában a tudatának” nyelvet kívánjuk felcsapni eme célra, esetleg lehetnének kézjelek is, bár az igen ingatag alkalmazás terén, hiszen ha hátunk mögé kötözik kacsóinkat egy ballépés miatt, akkor nem tudunk kommunikálni mutogatással.
- Az ötletet helyeslem Elnök, viszont konkrétan az utóbbi percekben alkalmazott nyelvtörőkre érti ezt a „kitüntetést”, mely a kettőnk közötti kommunikálást szolgálná a rajtaütés során? Vagy esetleg egy másikra gondolt? – teszem fel érdeklődésemet biztonság kedvéért a témával kapcsolatban, nem árt eme komoly helyzetben biztosra menni, mielőtt a végén tényleg oda lesz a vacsora és Kohaku-dono csupán egy – egy jókora nyaklevest ad nekünk a sikertelenség miatt semmi mást. Kellemetlen bevallani, de ha elbukunk még igaza is lesz, csak egy a bökkenő. Nem fogunk csak úgy vereséget szenvedni holmi tucat hímegyedtől! Mennek szépen a gyűjtőhelyre, ott a helyük legalább végeznék a munkájukat rendesen és nem lazsálnának naphosszat, mely oly’ hatalmas elfoglaltságnak nőtte ki magát náluk. -_-’’ Gondolat úti szidalmazásomat Elnökünk csodás szavai csitítja le, tekintetem megcsillan a fantasztikus prezentálását látván, nem hiába lett a gyengébbik nem fantasztikus farkas vezére. Persze az előbbi, csak a hímek szerint gyenge. No, de nem haboztam hatalmas tapssal kifejezni gratulációmat nagyszerű Elnökünknek.
- Jól mondja Elnök! *o* - dicsérem a csillagos égig és tovább, hiszen legfőbb vezérünk ennyit igazán megérdemel, önbecsülését jobb a megfelelő színtől ezerszer feljebb tartani, ezen múlhat drágalátos Egyletünk akciójának sikere. Főleg, hogy ösztönzése olyannyira kihatott rám, hogy már látom gondolatomban kirobbantani a bizonyos hímegyedeket fészkükből. Viszont az apró momentumos lefagyása a Tervet illető kérdésemre arra mer következtetni, hogy valójában semmiféle elképzelése sincs az akció kivitelezésével kapcsolatban, de tévednem kellett, mivel volt ötlet rendesen a tarsolyában, bár meg kell hagyni igencsak érdekes kombót eszelt ki. Az biztos, hogy igencsak látványos lesz a belépőnk. Mondandója során a filmszalag csak úgy tekerte gondolati síkomon a megtenni kívánt eseménysorozatot, míg azok az álnok hímegyedek meg nem zavartak minket!
Megragadtam, aztán meg rántottam is magam után a bozótosba fantasztikus Elnökhölgyünket, de csak óvatosságra intő szavaim után észleltem a kellemetlen dolgot, miszerint egy adag Rózsabokor és Tűztövis mutánsnövények között landoltunk. Minden bizonnyal a férfiegylet – igen szigorúan kis F mostantól – aljas műve lehetett. Felkészültek váratlan látogatóik ellen: jelenleg ezek mi lennénk. Bár, miket beszélek? Lehetetlen, efféle feltételezésem tudományos támaszpontok nélkül teljes egészében alaptalan, hiszen semmiféle kézzel – szemmel fogható bizonyíték sincs arra, hogy a hímegyedek telepítették volna ide ezt a susnyást.
- Sasha, Masha remek nevek lesznek az akcióhoz Elnök, kívánom szónokolni: Sasha! – dicsérem agyba, főbe ötletét, miközben a végére hangom el-elcsuklik, amiért akrobatikus mozdulatokat téve rántom ki pórul járt vállamból a beleragadt rózsatöviseket. – Igen, a megállapítása valóban tényleges dolgokra alapozódik és tökéletesen megértem a helyzetét. Sajnálatos mód sikerült kiszemelnem rejtekhelynek az egyetlen itt elhelyezkedő Rózsabokrot, illetve Tűtövist. Legközelebb esküszöm, hogy a rajtaütés és saját egészségünk érdekében jobban szemügyre veszem a természet lágy ölét, amikor búvóhelyet spécizek ki magunknak a hímegyedek elől! – biztosítom Elnök asszonyunkat arról, hogy ilyen hibát csak egyszer vétek, főleg Juunibantaios létemhez hűen, melynél nem igen megengedettek a ballépések, mert bármikor egy kísérlet sikere múlhat cselekedetemen. S eme dolgot hasonló elvekre alapozván monologizáltam el az Elnökhölgynek, megfűszerezve egy aprócska bocsánatkéréssel szövegemben. – Roppantul örülök, hogy eme szenvedésbe, melybe sikerült belekevernem, ilyen ihletadó hatással van Önre, Sasha! – felelem, ahogy nagy akrobatizálva sikerül a rövidúton kijutnom a védelmet adó tüskebokor barátaink mélyéből. S bár igyekeztem lelkesedésemet minél jobban beleültetni szövegembe, a kellemetlen bökések, melyek még levágott úton is értek a növényzetből nem igen hagyták, hogy örömömet teljes egészében kifejezzem hangomban. Így néha egy – két „áú, jáú” és további színes társaival gazdagodott szövegelésem. De sikeresen kievickéltem a bokrok nélküli terepre, így figyelmemet teljes egészében az Elnök asszonyra vezethettem.
Újdonsült ötlete Elnökünknek viszont igencsak meglepett, még furcsállva végig is mértem miatta, hiszen most kínzott meg minket pár bokor, s máris azzá azonosulna? Lehet, hogy tüskéjük speciális méreganyagot tartalmazott, mely így fejti ki kegyetlen hatását? Hogy jómagunk is annak hisszük magunkat ami? Igencsak kellemetlen még belegondolni is, de nincs mit tenni, a Nőegylet sikere múlik ezen, így nem haboztam! „Csapjunk hát bele!” - ahogy mondani szokták kevésbé tudományos logikával felépített fajtársaim. A felsorakoztatott gallyrengeteghez szökkenve veszek fel pár ágat, s szorgosan utánozni kívánt Elnök asszonyt követve osontam utána, nehogy elrontsak bármit is a megközelítős tervben, még csúsztam is, másztam is akárcsak Ő, bár kevésbé precíz mozzanatokat sikerült produkálnom. De elmondhatom, hogy legalább megpróbáltam. Lehet, hogy alacsony vagyok meg névlegesen hajlékony a terepkúszás – mászás nem erősségem, ezt pedig kitűnően vázolja globális lemaradásom is, mivel míg az Elnök asszony már az ajtónál akciózott, jómagam még csak valahol a gurulós, bukfenc résznél tartottam az osonás mutatványnál. Egy igencsak mellésikeredet átfordulást téve, majdnem nyakamat kitörve tápászkodom fel és jobbommal Elnök asszony felé nyúlva esik ki pár gránát és géppuska fehér hacukám alól, miközben egy „Várj!” szót eresztenék el felé, de sajnálatos mód kissé későn reagáltam, mert addigra a fergeteges magánakciója már be is sült. Fél pillanatig még jómagam is csak földbegyökerezett lábakkal állok, mire rájövök, hogy voltaképpen magamat éppen oda szükségeltetik vonszolnom Elnök asszonysághoz, mielőtt a második felvonulásról is lemaradnék. Újraindítva támadó hadműveletünket követve az imént látott mozdulatsort, melyből tökéletesen kimaradtam, mérek egy erőteljes rúgást pár fegyverrel bélelt bakancsommal, mely csak erre az alkalomra lett felhúzva. S lám tökéletes összhangban lévő ajtórúgásunk 100%-os sikert aratott, most már csak a férfiegylet elintézése volt hátra, no meg egy – két érett legény beszerzése és kiporolása, majd továbbszállítás Kohaku-dononak, a díszvacsoránkért.
- Rettegjetek, hímegyedek! - vettem elő kapásból három fegyvert, egyet – egyet kezeimbe, harmadikat pedig számba, mint valami profi harcművész ki három katanával zúzza a jónépet, és így pózoltam az Elnök mellett, teljes szerelésben felszerelkezve. No meg a reflektorfénnyel való megvilágítással, mely szigorúan Juunibantai titok, miképp sikerült kivitelezni, hogy bevilágítson minket, mert a végén kockáztatnám a „NET” rajtaütést.
Hímegyedek memóriaállapota tökéletesen leolvasható volt képeikről a csodás pózolásunkra tett megjegyzésekről nem is beszélve! A sok – sok bamba arc mellyel felénk vizslattak és lesújtó szövegük, csupán egy apró szemforgatást konstatáltam minderre, s arra sarkalt, hogy a küzdelmet jómagam, személyesen indítsam el, aztán lesz, ami lesz!
- Fogjad, Sasha! – dobtam egy gránátot az Elnökhölgynek biztonságosan álnevén nevezve, hogy bebiztosítva a kisebb metódusba tömörült hímegyedek felé hajítsa, míg jómagam a kezemben tartott fránya géppuska egyikének a beüzemeltetésével voltam elfoglalva. Szidtam Newtont, Kopernikuszt és még sorolhatnám mely’ zseniális elméket, miközben a fránya halálos lőfegyvert párszor a falnak ütöttem teljes erőmből, hogy szuperáljon rendesen a szent cél érdekében. – A Bogáncs jelképes osztagában így hozzák rendbe a gyatrán működő mechanikus fölszereléseket! >-> – mondtam szaggatottan minden egyes falra ütésem közben, a haragomat teljes egészében kifejezve szövegemben, melyet mellé társítottam, mire végre kilőtte magából azt a fránya „nagy BÁDÁBUMM” felíratott. Melyet ezután nyomban a felém közelítő pár hímegyedre szegezhettem. – Ül, marad, és jól viselkedik. Vonul sarokba, különben lövök! >-> Ez nem vicc, se nem gyakorlat, őszintén beszélek és nem kommunikációs fejlesztésre gondolok ez alatt, hanem, hogy tényleg komolyan, komolyan! - intek másik gépfegyveremmel az említett irányba, hogy értsék is alultáplált elméjükkel konkrétan mire is gondolok. S nem veszem közben észre magamat, vagyis azt, hogy merő véletlenből az egyik robbanófegyvert sikeresen leejtettem, mely a sarokba invitált hímegyedek irányába gurult… hopsz… bumm?

Remek, tökéletes, fergeteges, fantasztikus, csodálatos, elképesztő, káprázatos, felfoghatatlan, lehetetlenség leírni mennyire nagyszabású, oltári és még sorolhatnám a magasztos jelzőket, hogy lassacskán hű társam Sasha a csillagos égig szárnyaljon a többi nevezetes akcióhősök közé. A küldetés nyitányát micsoda pompás bakancshajító manőverrel kezdeményezte! Egyszerűen képtelen vagyok szavakba önteni, így epekedve reménykedem, hogy majdnem padlót súroló szám is bőven elég ennek kifejtéséhez és nem veszi túlontúl hős szívére szótlan dicséreteimet. Ahogy beléjük fojtotta a sértő szavakat, magam sem csinálhattam volna jobban! S mit volt mit tenni, Sasha Elnöknek dobtam gránátomat, hogy azzal küldje a levegőbe eme kóceráj egyik számára szimpatikus sarkát a hímegyedekkel együtt, legalábbis lehetőleg ama szögét az épületnek, ahol a rémült kis egerek tornyosulnak félelmükben. Az oroszlánszívűek bátorkodtak közelebb merészkedni fantasztikus duónkhoz, miközben jómagam hátráltattam akciónkat gépfegyverem alternatív rendbehozása miatt, amiért valamiért nem szuperált rendesen. Kellemetlen lesz a továbbiakban, ha minden egyes gépezetből sikerült elraknom a prototípust! :/ Nem fogom túl sokáig húzni az Orosz gépszerelési manőverrel, hiába van belőle szakoktatásom, ezt nem lehet, minden egyes másodpercben alkalmazni. Vannak helyzetek, amikor visszaüt, már jártam párszor úgy. Ezt pedig senkinek sem kívánom - ez nem igaz, a Juubantai és az alacsony IQ-val rendelkező hímegyedek nyugodtan megkóstolhatják a visszaütéssel járó kellemetlenségeket!
Hála a magasztos Einstein pengeélű eszének, s az Orosz tudomány speciális fegyver karbantartási módszerének, amint felfedte magát a fegyver titkos különlegességét tekinteteink előtt magával hozva a sokkos arckifejezéseket. Magamban kacarászom, számítottam rá, hogy a díszes társaság nem ezt várta, persze ki hitte volna, hogy eme fegyver ezt rejti magában? De pont ez kellett rajtaütésünkhöz, fegyverem zászlajával mutatom az araszolási útirányt, ahova szól csoportosulásuk egy másik már sokkalta inkább veszedelmesebb lőfegyvert túloldali markomban tartva és a hímegyedek irányába szegezve a nagyobb hatás elérésének kedvéért. Viszont fegyverarzenálomat majdhogynem elejtettem, ahogy meghallottam Sasha Elnök krákogását. Torok probléma, oda se neki! Megoldható, gyógyítható helyzet nehogy tovább rontson az akciónkon; Tik-tak cukorkával kínálom hát.
- Neszke Sasha, torkod akciónk keresztülhúzásának megakadályozását húzzuk keresztül ezzel a torok akciót keresztülhúzható megakadályozóval! – vetem be kiszemelt kódnyelvünk alkalmazását és csak remélem, hogy megérti Sasha, bár az Ő fejéből pattant ki kommunikációnk ilyesfajta típusa. Ha nem más maximum a dobozból rájön, hogy mi a teendő nem hiába Ő az Elnök, erről pedig tett az akciónk előtt is több ezer tanúbizonyságot! Így hát biztosan mondhatom, hogy tényleg megérdemli szeretett egyletűnk vezéri székét!
- Hallhattátok Sasha kollegámat, igazat szól úgy bizám’! Ne akarjátok, hogy beguruljak nyámnyilák! Oooo – óóó – hopsz… – nézek szélsebesen száguldó bombán után, mely szempillantás alatt hagyta el a fegyverarzenál fészkemet és indult fejébe vett útjába: a hímegyedek irányába. Jómagam már csak bottal üthetem guruló bombám nyomát, minden Sasha Elnök mancsába maradt. A belassult percek hatására az egész eseménysor képét megnevezhetetlen sebességgel játszódik le látómezőm előtt. Minden egyes lépés, ugrás, vetődés, kenődés, csapódás és társai oly’ lassúsággal tárul mindnyájunk elé, hogy még a nem Diesel benzint használó csiga is röhögve lehagyna minket. Egy véletlen puffanás hagyja el működőképes lőfegyverem csövét, s a belőle kiszáguldó golyó a plafonban csattan, s mindez rajtjelzésként alkalmazkodva a tömeg számára hirtelenjében felgyorsult képözönnel, ezzel együtt sebességgel ugrott a díszes társaság a bomba után. Szívem majd kiugrott helyéről fegyvereimmel egyetlen látó szememet takartam, hogy ne láthassam a korhatárral megspékelt verekedést, hanem inkább lelki szemeim előtt hagyhassam kibontakozni a „Tengeri élet titkai” című rögtönzött természeti filmet, mely részletezi a Medúzák egész terebélyes életét. Az apró film képkockái nem tartottak sokáig, hamar meg kellett állítanom, amikor Sasha Elnök feladatra ösztökélt. Körbeírt „Bombát ide!” szövege csodás volt először nekem sem eset le a feladat aprócska paraméterei, csak félperces tompa mély gondolkodás után, miközben meredten figyeltem a tömegverekedést, ahogy elemeltem a lőfegyvereket szemem ügyéből. De amint tudatosult a tudatosulni való elmém rejtett zugában máris nyúltam köpönyegem után, hogy pár efféle helyzetre fejlesztett mini bombákat a robbanófegyvert veszélyeztető koszos kezek tulajdonosai fejére dobálhassam, ez által eszméletvesztés mámorába, azon belül kevésbé édes álmokba taszítsam őket az ekkor felbukkanó konfetti eső közepette, melyek a kis bombácskák hordoztak magukban, hogy amikor a szükség követeli, felfedhessék leltárukat.
- Bruhahahhahaha le a koszos mancsokat Sasháról ti utolsó paraziták! – ördögien hangzó kacajom kíséretében hajítottam el markomban még egyáltalán fölöslegesként tartogatott pisztolyokat, ezt követően kaptam elő köpönyegem alatt rejtett legnagyobb, legtitkosabb, leghangosabbat szóló, leginkább hasznavehetőbb fegyvert: egy páncélökölt! Széles vigyor kíséretében üzemeltettem be a „NET" titkos rajtacsapásának érdekében, majd szegeztem a jónép felé, hogy lássák nincs mese!
- Kezeket hátra, arccal a ház Északi és Nyugati szárnyához, egy pisszenést se halljunk különben… Bumm. Gyors átnézés fog következni, így értékeiteknek búcsút inthettetek. Feltéve, ha van olyan tulajdonotokban. Ha van már nem sokáig, mint imént mondtam. - hangoztatom a parancsarzenált a még nem kiütött csak ütésre készen vagy már ütött, esetleg rossz felé matató hímegyedeknek, ellenkezést nem tűrő hangon, hogy Sasha barátom gond nélkül kezébe vehesse a bombát, no meg az irányítást. Az Elnöké lesz most a szó, rendre pofozza a társaságot kiszűri kik mennek A Pincébe, vagyis a levesbe és kik lesznek akciónk apró lapos pitealapjai. – Sasha, Tiéd a szó! – adom át a stafétát, napszemüveget helyezve közben arcomra, fogvájót fogva hófehér fogsorom közé megcsillogtatva színészi vénámat, nehogy lemaradjak az Elnök asszony mellett kreativitásban! Az egy hatalmas szégyenfolt lenne nem csak díszes becsületemen, avagy Bogáncs jelképes osztagomon, hanem a Nőegylet számára is.
- Szerintem a két baloldali mehet a bablevesbe. :/ Mármint abba a levesbe, amit eredetileg nem nevezhetünk nevén, de a levest ne mondjuk spontán levesnek, hanem fényezzük valamiféle menőbb levessel a levesek érdekében, mert lehet nem leves, ha most leves. Érted? – kérdezem Sashától kissé agyonbonyolítva a már amúgy is bonyolult helyzetet. De ennek ellenére remélem „vágni” fogja, miképp értem, hogy modern kifejezéssekkel éljek. – Inye, nyomás a helyedre ott a sarkon! – mondom balommal említett hímegyed irányába nyúlva, megfeledkezve a markomban tartogatott mini bombáról, mely automatikusan megiramodott repülő alakzatba vágva magát egy random útirányt kiszemelve magának, de meggondolván magát a becsapódást illetően tett 180°-os mozdulatot és száguldott tova a helyiségben körbe – körbe keringve a terem magasra nyúló mennyezetén.
- Hopsz. *<*” Vigyázz Sasha, ha eltalál, energia kisülésben lesz részed! O_o" – intem elővigyázatosságra Sasha Elnököt, amint leesik fegyverarzenálom, mely tagja is került szabadlábra merő figyelmetlenségből, vagyis inkább véletlenségből, hogy pontos legyek.

Az események csak úgy peregtek; a korhatárkarikával ellátott pillanatokat hiába igyekeztem cenzúrázni egy Medúzákról szóló igazán unalmas természeti filmmel – ez van, ha az ember nem szereti a tengeri élet titkait - így sem tudtam kizárni elmémből a hangokat, melynek sztereója túlszárnyalta a képzeletbeli síkom hangfrekvenciáját. S midőn problémát jelentett, hogy hagytam kicsúszni a kezemből azt a fránya robbanót! Mint ha egy egyszerű labda lett volna és egy precíz rúgásom hatására elkövethettem volna vele egy száznyolcvan fokos mozzanatot, mellyel feje tetejére állíthattam siker övezte ösvényünket. Most már nem látom azt a gyönyörűségesen tiszta fényt az alagút végén, mely jelezte oly’ tiszta, s gyönyörűséges győzelmünket! T^T Vagyis helyesbítve… a pisztolyokkal eltakart, csukva tartott látókáim miatt, az ég adta világon semmit sem látok. De ez már a részletek a legapróbb részleteihez tartózó részletek, mely a legkevesebbek figyelmét kelti csak fel, nekem is csupán a folyton – folyvást zakatoló logikám hatására sikerült levonnom ezt a megállapítást.
De nem pepecselhettem tovább, hívott a kötelesség mennyei útszakasza és velejáró feladat, mely szerint a koszos mancsok tulajdonosait azon nyomban hatástalanítanom kellett. S vidáman fogadtam Sasha Elnök örömét a torok ellenkezését berekesztő cukorkákkal kapcsolatban és midőn szerencse valóban, hogy nem a másik zsebbe nyúltam, amelyben az említett másik torokproblémák megoldója leledzett. Azzal tényleg nem aratott volna, ily’ csodás klassza sikert az égig magasztalt vezetőnk!
- Ugyan Eln… khm.. Sasha! Ennyi a minimum, vagyis majdnem ennyi az a minimum, aminek a minimuma az én minimumom, amit minimálisan minimalizálhatok a minimumnak, hogy aztán a minimálisan minimum… vagyis akarom mondani, ez már a maximum. Szóval a maximum előadást tarkíthassa az én minimum, a te maximumodhoz! Vagy valami ilyesmi – azaz naná’, hogy mindent megteszek Elnökünk látványos támadásainak színesítéséért! De a pozitív és negatív pórus e mennyiségi kifejezésébe jócskán csak belecsavarodtam mostan, a végére már én is elvesztettem a maximum és minimum sokaság között a fonalat. Pedig a világ madzag nélkül, csak káosz! Ahogy most az én felfogásom is az, ennek hiánya végett. Midőn kellemetlen is ez az üresség! T-T
De ez most nem a letargia pillanata, de nem ám’! Menő vigyázzállásban szalutálok, páncélöklöt a vállamnak támasztva, fogvájóval tarkította signal fehérséggel ellátott, rendezett fogsorom között, s aranybarna íriszem még aranyozottabban és vidámabban ragyog a bekerített hímegyedeket látva, mint valaha. S némán hallgattam, ahogy Sasha elnök kiadja az ukázt a nyámnyila csoportosulásnak a fal mentén. A nyelvbotlást hallván jómagam kíváncsian odakígyózok a tett helyszínéhez, mely némi üzemzavart diktált Sasha elnöknél, szemügyre akartam venni azt a játékot, mely merészelt bekavarni gyönyörű monológízációjába!
- Aszta kanaszta! – szigorú pillantásom a felismerés hatására rögvest elpárolgott, ahogy jobban megtanulmányoztam az asztalon sorjázó lapokat és kirajzolódott lelki szemeim előtt a kártyalapok állásából az ott folytatott játék lényege. Kicsit zavartan hajolok el onnan, torok köszörülve, zavart tarkóvakarás kíséretében, ahogy az Elnökre vezettem tekintetemet. – Akarom mondani a mondanivalót, hogy jobbnak ítéltem az ítéltetni valót, mely szerint a bölcselőbbnél is bölcselőbb lenne, hogyha a konkrét leveses feladatra koncentrálunk, mintsem másra szegezzünk koncentrációnk koncentrációját – hadartam el, tovább oldalazva, mielőtt túlontúl feltűnő lenne rögtönzött, értelmetlen szövegem alaptalansága és annál is nagyobb zavara. Jómagam is szemmel követtem héjaként köröző Elnököt, mely mozzanatára kezdtem úgy érezni lassacskán elszédülök már magától a látványától is, de még a szédítő hatás ellenére sem jelentett gondot kiszúrni két igen tetszetős babot a kosárkába, melyet a Nőegylet legjobb konyháshölgyének vihetünk segédmunkásnak, ezzel növelve ínycsiklandozó ételeinek mennyiségét. *3*
- Öhm… a miértjét inkább ne részletezzük, csak igyekeztem rögtönzött szavaimmal élni a helyzettel kapcsolatban, bár meglehet, kicsit sántít az alkalomhoz, mintsem egybe vág :/ - szólok sziporkázásaimat negatív fényben feltüntetve. De elég éltető erőt adott sikeres munkaerő kiszúrásom, s személyesen Sasha értet egyet felvetésemmel! *.* Igen életképesnek látszódtak arra a helyre, amit nem nevezünk nevén, csak tudjuk, hogy van, s tilos a belépés. De ottan annak meg tilos a lelépés, azon nyomban szóvá teszem csodás Elnökünknek, hogy szökevényünk akadt, ki nem tudott túl messzire menni a repülővé átváltozódó bombám útonállása miatt. Nem is tudtam, hogy az ABP 22-es modellt is magammal hoztam! Vagyis így elmémben is akarom mondani, micsoda szörnyűség! O_o Hiszen ez egy veszélyes kézi gránát, vagyis inkább önálló robbanópanellel felszerelt repülő egység, mely hatalmas károkat képes okozni, akár egy érintéssel is. Földre vetem magam, majd klasszikus guruló manővert téve – jó kis bombaösvényt hagyva magam után, mely öltözetem rejtekéből potyogott ki e tettem miatt közben – a fölöttem elreppenő vadászrepülőgép elől, hogy biztonságba húzhassam meg magam egy – két földbegyökerezett lábú, szürke egér mögött. S eszeveszett sebességgel zakatolt eközben elmémben az ötletekkel ellátott kisvonatom, ahogy a megoldáson törtem kőkemény kobakomat.
- Nem hiszek az efféle humbugokban, Sasha. De ebben a vészhelyzetben egyet kell, hogy értsek veled! – hát jó… naná’, hogy nem az én ügyetlenkedésem hatására pottyant ki markomból ez a veszedelmes szerkezet! Minden bizonnyal az egyik hímegyed tehet róla, a mi csodálatos egyletünk hős matrózai, s vezetői sosem hibáznak éles helyzetekben, ha mégis megtörténik az a regényeken található szövegekből idézve: „csupán a véletlen műve lehet”! Semmi több! A „NET” hatalma ugyanis nagyobb ennél, hamarosan zsákmányokból gazdagabb is!
- Vettem Sasha vezér! Készülj a legeslegtökéletesebb szervára! Indítom a hazafutást! Egy… - az akció heves hevében bólintottam rá a fergeteges Elnöktől hangoztatott ötletre, nem volt idő számítgatni sikerünk esélyeit ebben a kritikus helyzetben, mivel a szürke egér védőfalam eloldalazott valamerre. Gyávák! >-> Mit volt, mit tenni… rajt készen, villámtáncikálásra készen állva indultam az egyes számra, majd a kettes során végig spuriztam a helyiségben, hogy a hármast áriázva, kántáljam és egy fegyverekkel bélelt bakanccsal vessem rá jobb patámat az ajtóra. Hangosan recsegve fájdalmát, nyikorgásával nem tetszését nyersen kifejezve tárta fel magát előttünk, utat adva egy háló nélküli szervának.
- Mehet, Sasha! – sürgetem meg nagyszabású Elnökünket az akció végrehajtásának és annál is inkább sikerének érdekében, hogy utána kaphassak némi prezentációt a vadnyugatos vadászást illetően, mert a főnökünk sejtései bebizonyosodtak! Mint holmi birkák, úgy száguldottak kifelé a nyitott ajtón a még nem vagyon lehúzott, illetve meg jelelőlelten társaság. – Nem ártana csipkedni magunkat Sasha, különben Seretei határán kaphatjuk el a menekülőket! – szólok elégedetlenül megállapítva az eloldalazó egyénekről a dolgokat, majd reflexszerűen lebukva adtam utat a kipöccintett járműbombának, ahogy az fejem fölött épp, hogy csak elsüvítet. Tarkómat végig simítva áldottam az eget a rám sugárzott szerencsét illetően, amiért fejem még mindig a helyén van, s nem valahol elfelé gurgulázik valahova messzire tőlem.
- Tökéletes, Sasha! Akkor hát mutasd be, mit is kellene tenni pontosan! Kicsit híján vagyok eme szakképesítésből – ösztökélem a vadi új bemutatóra Elnökünket, s buzgón keringő kíváncsiságomat aligha tudtam féken tartani a kötelességtudatom mellett, mely eszeveszettül aggódott és azt állította, hogy „el fogjuk bukni” a küldetést, hogyha nem vigyázunk. :< De ki vagyok én, hogy ezt elhiggyem neki? Itt van velem az Elnök, tuti siker lesz! *<* Csak, hogy modern szavakkal éljek… bruhahahahaha... végetek hímegyedek!

//VÖRÖS FOKOZAT, FÉRFIEGYLET GYŰLÉS!//


A nap kellemes és meleg volt. Lementem az edzőterembe kicsit gyakorolni, lévén hogy szerencsémre tudomást sem vettek rólam, és nem nyomták a kezembe minden folyosón a felmosó vödröt . Mikor visszatértem a szobámba, az ágyamon egy üzenet várt rám, csak arra várva, hogy kibontsam és elolvassam. Ezt meg is tettem, és a macskakaparásból kibogozva ezt a rövid írást vettem ki:
„ Ma sötétedés után egy órával gyere a Shinigami nőegylet székházához!! Ne késs el, ne hozd a kardodat!
Férfiegylet elnök, Kawashima Ichika”
Megértettem az üzenetet, eleget is tettem a kérésnek/parancsnak, nem tudom eldönteni, mi volt ez. Mindenesetre, ahogy az üzenet is szólt, sötétedés után egy órával a megjelölt helyen voltam. a gyors bemutatkozás után Kawashima Ichika elnök úr és két társa, Amatsu Shin és Yamasaki Shizuo belefogtak a munkába:
Míg Ichika-san a pajzs áttörésével foglalkozott, Shin-san és Shizuo-san a reiatsunkat fedték el teljesen. Az első réteg megvolt. Jött a második. Ezzel már nehezebb dolga volt az elnök úrnak. Pedig ő volt a Kidoushuu alakulat kapitánya, ezt szintén a bemutatkozásnál tudtam meg. Minden perc számított, Ichika-sannak pedig minden erejére szüksége volt a pajzs áttöréséhez. Megvolt a második, és a harmadik is. Ezután két emberre bízta a 12. osztag teremtményeit. Az egyik közülük szintén Yamasaki Shizuo volt. Majd valami Anao jelére vártunk, aki lefoglalta a portást annyira, hogy ne nagyon vegyen minket észre. Mikor besurrantunk, elvettünk minden teafüvet, amit csak találtunk, az elnök pedig odabiggyesztett egy üzenetet a tea hűlt helyére. Nem olvastam el, hiszen nem is akartam. Majd az akció utáni kora reggelen az Aka Korusettoban kerestünk menedéket, belépve mindenkinek kezébe nyomódott egy napszemüveg a kapitány kezéből. Odajött minden maradék egylettag is. Csend lett, a kapitány pedig felszólalt. Az eleje nem volt túl különleges, minden beszéd körülbelül így kezdődött. Aztán egy szőke embert megkért, hogy hozzon még két széket, hogy mindeni le tudjon ülni. Én magam biztos helyen voltam az első sorban, hiszen én haza sem mentem, nem volt, aki otthon várjon engem. Majd a beszéd folytatódott:
Most arról volt szó, hogy kell egy elnökhelyettes, aki az utánpótlást biztosítja, és ezért szavazást tartottunk, erre mindenki kapott egy kis cetlit. Majd az elnök rágyújtott, és várta hogy valaki felszólaljon.