-=Bleach Szerepjáték=-
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.



 
KezdőlapPortálLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés

Megosztás | 
 

 Az Ördög Labirintusa

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
Lanven Alexander Stark
Arrancar
Arrancar
Lanven Alexander Stark

Férfi
Hozzászólások száma : 145
Tartózkodási hely : Budapest
Registration date : 2012. Feb. 24.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang:
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Az Ördög Labirintusa Cl0te13100/15000Az Ördög Labirintusa 29y5sib  (13100/15000)

Az Ördög Labirintusa _
TémanyitásTárgy: Az Ördög Labirintusa   Az Ördög Labirintusa EmptyPént. Márc. 16, 2012 8:36 am

Mesélő:
Régóta várat már magára, hogy megtörjön a védő mező, egy igen csak furcsa hely körül. Igen ez a furcsa hely az Ördög Labirintusa. Furcsa energiák áradnak ki belőle, és magához vonzza a lidérceket, és minden egyéb lelket. Sokakat nyelt már el ez a labirintus. Emberek számára megközelíthetetlen hely. Akik mégis valamilyen módon megközelítették mind megőrültek, vagy meghaltak. A csábító lélek energia szétáradva az éterben már is oda vonzott pár arrancart, és az arrancarok legnagyobb meglepetésére egy halálistent is. A halálisten hamarabb érkezik meg, mint az arrancarok, és csak akkor lesz figyelmes a lélek energiákra, amikor azok már elkerülhetetlenül közel vannak. Találkoznak egymással, és eldöntik mi legyen.


Lanven Alexander Stark:
Már régóta mozdultam ki otthonról. Éppen itt az ideje egy kis lézengésnek. A mai nap is olyan volt, mint a többi. Espada nélkül unalmas az élet. De hát mit lehet tenni, nem akarok semelyik espadának benyalni. Szóval marad a lézengés. Egy ideig barangoltam Las Nochesben, de aztán meguntam. Reménykedtem, hogy találok valami elfoglaltságot. Mondjuk egy hasonlóan unatkozó arrancart, vagy bele futok valakibe akivel lehet beszélgetni, de esélytelennek éreztem miután a fél napot végig sétáltam. Elegem lett a folyton világító napkupolából Las Nochesben, elegem lett Hueco Mundo porsivatagából. Elhatároztam, nem érdekel, hogy ki fog megtámadni én most elmegyek az Emberek Világába. A harc még mindig jobb, mint a semmit tevés. Nyitottam is egy gargantát, és elindultam az Emberek Világába. Amint át értem valami furcsa szagot éreztem. Nem is igazán szag volt az, inkább... lélek energia. Ennyit még nem éreztem az Emberek Világában egy helyen összekoncentrálódva. Ráadásul a legtöbb energia, emberi. Furcsa mód nem csak emberi lélek energia árad valahonnan onnan, hanem lidérc, és halálisteni is. Nem tudtam ellenállni a kísértésnek, elindultam a lélekenergia felé. Városok mellett haladtam el, hegyeket kerültem meg, mire végre elértem egy hegy lábához. A hegy lábánál volt, egy egész csinos kis völgy. Egy egész csinos kis teremtéssel. A völgyben élet virágzott. A sok fától alig lehetett látni a földet. A lélekenergia innen jött. Nem a halálistentől, aki már lent van, hanem valahonnan a völgy végéből, a hegy lábából. Hát borzongatóan kellemes, mégis rémisztő lélek energia volt. Szinte előhívta az ösztöneimet, hogy oda rontsak, és megpróbáljam elnyelni. Le ugrottam, az égből a halálisten mellé, aki csak ekkor vett észre. Ahogy tekintete felém fordult, ismerős arcot véltem felfedezni.
- Rosui Kagehime? - Vetettem fel a költői kérdést. - Te mit keresel itt?
Közben szétnéztem, és nyugodtan fürkésztem a távolt, hiszen tudtam, hogy Kagehime nem bántana. Legalábbis, amíg nem szolgáltatok rá okot. A távolban felfedeztem egy barlangot. Mintha onnan áradt volna a sok lélek energia. Megigézően vonzó volt. Teljesen elnyomta az érzékszerveimet, alig éreztem, hogy közben mellettem áll Kagehime. Minden tagom bizsergett. Fura érzés. Valami lehet abban a barlangban, meg kéne nézni! Sőt muszáj megnézni. Biztos valami olyasmi, ami megéri a fáradtságot. Remélem nem egy ember az, mert nem ölhetek embereket. Szóval ha egy ember lenne az, akkor nem tudnám, nem engedhetném, hogy elnyeljem az energiáját. Minden esetre reméljük a legjobbakat.
Vissza az elejére Go down
Rosui Kagehime
10. Osztag
10. Osztag
Rosui Kagehime

nő
Aquarius Monkey
Hozzászólások száma : 164
Age : 32
Registration date : 2012. Feb. 16.
Hírnév : 19

Karakterinformáció
Rang: 10. osztag 3. tisztje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Az Ördög Labirintusa Cl0te24700/30000Az Ördög Labirintusa 29y5sib  (24700/30000)

Az Ördög Labirintusa _
TémanyitásTárgy: Re: Az Ördög Labirintusa   Az Ördög Labirintusa EmptySzomb. Márc. 17, 2012 11:57 pm

Csodálatos reggelre ébredtem, a nap első sugarai az ablakon át betűztek a szobámba. Tudtam, hogy korán van még, mégis egy jól eső nyújtózkodás után kikeltem az ágyból. Nem volt különösebb tervem a napra, és ha minden igaz beosztva sem voltam. Azért biztos, ami biztos alapon, inkább az osztag területén maradtam. Erre legalkalmasabbnak a kertet találtam, hisz lehet élvezni a napsütést, és ha valaki keresne, itt könnyedén meg talál.
A Juubantai kertje csodálatosan szép.*>* Nem csupán szebbnél-szebb, tarka virágoknak és zöldellő fáknak ad otthont, de egy gyönyörű tó is van, ami mellett a homokon egy kerti ház áll. Ennek a kerti laknak a tornácát céloztam meg, a kényszerűségből hordott, mivel az egyenruha része, így kötelezően viselt, zoknimtól és lábbelimtől itt azonmód meg is szabadultam. Mezítláb indultam felfedezni a kert színpompás növényeit.
Szerencsémre az út sima volt, és a nap is átmelegítette már kissé a köveket, a füvön a reggeli harmatnak már nyoma sem volt. A virágokat figyelve kedvem lett egy csokrot szedni, talán Shiroichi-taichou is örülne, ha a társalgót csodás virágillat töltené be. Le is hajoltam, hogy megszagoljam az egyik sárga nárciszt, amikor a szemem sarkából megpillantottam egy lepkét. A gyönyörű példány egyenesen felém tartott, bár én először arra gondoltam, hogy csak azért, mert pont közte és a virágos között helyezkedtem el. Megfordulta, hogy jobban szemügyre vegyem, s ahogy közelebb ért fedeztem fel, hogy bizony egy pokol lepke. Fölemeltem a jobb kezem, s a mutató ujjam tartottam, hogy le tudjon szállni. Kissé csiklandozott, de nem volt időm nevetgélni, mert azonnal az üzenet átadásába kezdett.
Érdeklődve hallgattam, néha még bólintottam is, ami valószínűleg teljesen felesleges volt. Végül felrebbent az ujjamról, s tova száll.
Gondoltam érdemes lenne követnem az említett senkai kapuhoz, így villámgyorsan a tornácon hagyott ruhadarabjaimért nyúltam, s utána eredtem. Természetesen az első néhány métert, amíg a zoknimat és warajimat próbáltam felhúzni, féllábon ugrálva tettem meg. >.> Ilyen az én formám. De a zoknit ki nem állhatom, szóval ha tehetem, megszabadulok tőle. >.<
Viszonylag gyorsan oda is értem. Útközben vettem észre, hogy a nap már magasan jár, fel sem tűnt az idő múlása séta közben. A senkai kapunál egy 12. osztagos várt. Nem ismertette ismét a feladatomat, lévén, hogy egyrészt nem ez a dolga, másrészt pedig ezért küldték a pokol lepkét. Csupán egy furcsa szerkezetről tartott beszámolót, hogy melyik gombját merre és hogyan tekerjem. Próbáltam memorizálni az elhangzottakat, bár az efféle ketyerék igen távol álltak tőlem, de a küldetéshez szükségem volt rá.
Ugyanis a Juuniibantai érdekes lélekenergiát vélt felfedezni, és nekem most felderítésre, és néhány mérés elvégzésére kell oda sietnem. Reményeim szerint rutin feladat az egész, ami néhány óránál nem vesz több időt igénybe. Tisztelettel meghajoltam a tiszt előtt, megköszöntem a segítségét, majd a szerkezetet átvéve elindultam.
Egy hegy tövében elterülő völgybe érkeztem. Azonnal megéreztem a, szinte letaglózó, lélek energiát, ami a hegy lábától érkezett. A fák között arra vettem az irányt. Óvatosan haladtam, mert talán más is megérezhette, és követhette, ilyen erősség mellett pedig nehéz lenne felfedezni másvalaki lélek energiát. Ahogy kiértem az erdőből megtorpantam, előhalásztam a mérő szerkezetet, és gondosan tekergetni kezdtem a gombokat, ahogy azt a 12. osztagos tiszt mondta. Semmi változást nem vettem észre, de ez valószínűleg a kapitányságukra juttatja a mért adatokat, így ezzel az aprósággal nem foglalkoztam. Amúgy sem értek hozzá. >.<
Azonban megéreztem, hogy immár nem vagyok egyedül, ami nyugtalanított, hisz ha már érzékelem, akkor a tulajdonosa vészesen közel van. Ami pedig ennél is ijesztőbb, hogy nem egyedül! Rutin feladat, na persze. >.<
Gondosan elrejtettem az egyenruhámban a ketyerét, hogy mind a két kezem szabad legyen, és jobbomat a katanámra csúsztattam. Minden porcikám megfeszült, felkészülve az érkezőre, aki mellettem landolt. Ahogy felé fordultam, a nevemen szólított. Csodálkozva néztem rá, majd eszembe jutott, hogy hol is találkoztam vele. A parkban, Karakura városában!
Enyhe pír lepte el az arcomat, de nem zavaromba, hanem szégyenemben, hisz én akkor elengedtem ezt az arrancart, ahelyett, hogy Chiruochiba-sannal végeztünk volna vele. Reméltem, hogy többé nem találkozunk, és most tessék! -.-" Tegyük hozzá, az is egy rutin feladatnak indult, aztán lám, mi lett belőle!
- Stark-san - feleltem, majd megköszörültem a torkom - Nem számítottam rá, hogy még egyszer összefutunk.
~ Végre egy kis izgalom! ~ Természetes, hogy Karasu ezt a pillanatot gondolta megfelelőnek, hogy beszélgetést kezdeményezzen velem ~ Legutóbb futni hagytad, ugye most nem teszed ezt ismét?
~ Karasu, emlékezz, hogy nem ez a feladatunk! ~ próbáltam csitítani ~ Fontosabb, hogy a méréseket sikeresen elvégezzük. Ráadásul, én inkább a többi érkező miatt aggódnék, mint Stark-san szándékain.
~ Azt mondod megbízol benne? ~ a gúnyos hanglejtése jelezte, hogy ezt nem tartja felettébb jó ötletnek. Én sem tartanám annak.
~ Természetesen nem, de nem állok neki minden ok nélkül harcolni, mert könnyen megüthetem a bokám. De ne aggódj, mindenre fel vagyok készülve!
~ Azt kötve hiszem... ~ motyogta, de végül teljesen elhallgatott.

- Engem inkább az érdekelne, hogy te mit keresel itt? Újabb kirándulás? - vontam fel gúnyosan a szemöldököm.
Nem tehettem róla, az arrancarok és lidércek mindig a legrosszabb oldalam hozzák elő. Ami, lássuk be, lévén, hogy shinigami vagyok, annyira nem nagy probléma. Ráadásul az, hogy ismét teljes nyugalommal állt mellettem, mintha veszélytelen lennék rá, kissé felidegesített. De nem volt időm ezen mérgelődni, mert újabb vendégek érkeztek. Nem várt vendégek...
Vissza az elejére Go down
http://dragonmaster.hungarianforum.com/
Diego Canino
Espada
Espada
Diego Canino

Férfi
Taurus Monkey
Hozzászólások száma : 304
Age : 31
Tartózkodási hely : Hatodik torony, Las Noches
Registration date : 2012. Jan. 04.
Hírnév : 5

Karakterinformáció
Rang: Sexta Espada, a Sanador Equipo parancsnoka
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Az Ördög Labirintusa Cl0te40100/45000Az Ördög Labirintusa 29y5sib  (40100/45000)

Az Ördög Labirintusa _
TémanyitásTárgy: Re: Az Ördög Labirintusa   Az Ördög Labirintusa EmptyVas. Márc. 18, 2012 1:16 am

Unalmas napunk volt otthon, úgyhogy úgy döntöttem, hogy elmegyek az Emberek világába, és kinyírok pár halálistent. Ezúttal nem sikerült ürügyet találnom, hogy mégis miért is akarok most megint harcolni, de nem is kell ürügy, egyszerű a válasz: mert csak! Elősegíti a fejlődésem, és persze szórakozásnak sem utolsó. Ráadásul, az elején mindig érdekes, hátha valami egyedi képessége van.
Az érdeklődésem a harc iránt mindenesetre gyorsan elveszítem, amikor megérzem azt a hihetetlen lélekenergiát, amilyet talán még egy Espada közelében sem éreztem. Az Emberek világában egészen biztos, hogy ez nem mindennapi alkalom. A hollow ösztöneim nem tudnak ellenállni, azonnal arra veszem az irányt, amerre a lélekenergiát megéreztem, a teljes sebességemmel viszonylag rövid idő alatt érek a völgybe.
Gyorsan megállapítom, hogy egy másik arrancar, továbbá egy shinigami megelőzött, de furcsa módon nem kezdtek el harcolni. Egyelőre engem sem érdekel, többszörös túlerőben vagyunk, még többen jöttek Las Nochesből, úgyhogy most már esélye sincs rá, hogy erőszakoskodni kezdjen. Én a magam részéről biztosan a lélekenergia forrását fogom megnézni, ami olyan, mintha több több száz különböző létforma erejét is beszippantotta volna.
A sonidom segítségével pár méterre tőlük érek földet, de nem nézek rögtön rájuk, a tekintetemet csak erővel tudom elszakítani a barlangtól, ami ellenállhatatlanul hívja magához a bennem lévő hollowot. Az arrancart már láttam Las Nochesben, de fogalmam sincs, hogy ki fia-borja. A shinigami nőre is vetek egy röpke pillantást, de gyorsan megállapítom, hogy soha nem láttam korábban, a lélekenergiája sem tűnik ismerősnek.
-Mi a nevetek?-nagyon úgy tűnik, hogy őket is a barlang vonzotta ide, úgyhogy legalább ez az egy alapvető információ érdekelne, mielőtt bemegyünk. Ezzel ugyan elárultam a nőnek, hogy nem ismerem a társamat, de úgy sincs esélye, ha elszabadulnak az ösztönök, és egymásnak esünk, úgyhogy lényegtelen. Én a magam részéről nem fogok vele törődni akkor sem, ha bejön velünk, a rövidesen ideérő társaink közül talán majd valaki kezelésbe veszi, ha úgy gondolja.
Vissza az elejére Go down
Desmond
Espada
Espada
Desmond

Férfi
Sagittarius Rat
Hozzászólások száma : 87
Age : 63
Registration date : 2010. Dec. 01.
Hírnév : 32

Karakterinformáció
Rang: Segunda Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Az Ördög Labirintusa Cl0te45000/65000Az Ördög Labirintusa 29y5sib  (45000/65000)

Az Ördög Labirintusa _
TémanyitásTárgy: Re: Az Ördög Labirintusa   Az Ördög Labirintusa EmptyVas. Márc. 18, 2012 6:15 am

Éhség által irányítva követem egyszerűen ösztöneimet. Ezek olyan ösztönök csupán, amik minden hozzám hasonlóban megvannak. Olyan ösztönök, melyek együtt járnak láncod felmorzsolódásával. Az ezzel keletkező űrt pedig muszáj, néha muszáj kitölteni valamivel, amitől nem tűnik fel többé hiánya. Néha pedig van, hogy bármit teszel, semmi sem elég. Mégis, ha egyszer elkapod azt az illatot, nem tudsz, úgy sem tudsz ellent állni. Hívogat, csalogat, mint eltévedt vadászt az albínó, mint kisgyermeket az utcán felcsendülő, vidám dal, vagy kiéhezett katonát a meglibbenő szoknya. Ez azonban mégis kicsit más, hiszen egészen más érzékszervem az, mely mondhatni, magától életre kel. Érzem pedig, ez éppen elég, hogy követni kezdjem, hisz éhezem.
Látom, ahogyan sarkon fordul, s mintha talán észrevette volna, hogy követem, s tudom, hogy ez kellemetlen, de akárhogyan is teszek, lábaimnak nem bírok parancsolni. Testtartásom most kevésbé görnyedt, mint máskor, s hajam sem lóg előre olyannyira, mint máskor, hiszen azt hátrakötöttem, emiatt talán kicsit más kisugárzásom lehet, mint általában van. Legalábbis én úgy érzem magam, hogy ez így van, igen, ez így lehet. Magam sem értem igazán, de talán ez annyira nem is fontos, nem de bár?
Olyan, mintha az idő tréfát űzne velem, így aztán amikor éppen úgy érzem, önmagam vagyok, nemigen tudok visszagondolni, hogyan is kerültem ide. Talán valóban megkezdődött az, amitől mindig is rettegtem? Talán, talán igen, de mégis mit tehetnék ellene? Csupán abban vagyok biztos, hogy nem bírok küzdeni ellene, ahogy az éhség ellen sem. Nem akarok küzdeni ellene. Így aztán olyan, mintha folyamatosan kiesne néhány perc az útból; arra sem igazán emlékszem, hogy is hagyhattam el a palotát, s mikor léptem át egy gargantát, ami viszont inkább bizonyos, hogy utamat folytatom. Még mindig érzem azt az illatot, még mindig mardos az, amitől az a roncs lettem, akivé magamtól sosem akartam válni. Bár az akarat nem számít, az akarat megdönthető, az akarat lényegtelen, senkit sem érdekel. Csak túlélés volna? Valóban elfajzottunk holmi agyatlan vadak szintjére? Valóban csupán ez maradt számunkra? Valóban megfosztattak minket minden reménytől?
Valóban. Számomra már csak a keserűség maradt, így alkalmazkodom hozzá, ekképpen az is alkalmazkodik hozzám. S mire karnyújtásnyi távolságon belül lenne a prédám, megtorpanok, hiszen valami egészen más az, ami megragadja a figyelmem. A levegőben megannyi lélekszemcsét érzek ugyan, de csupán egy olyan dolog van, ami teljesen feledteti velem azt, hogy az imént még egy idegen arrancart követtem végig Las Nochestől az Emberek Világáig. Én pedig éhes vagyok. Nem tudok gondolkozni. Követnem kell tehát ezt az új illatot.
Eddigi ténykedésemre fittyet hányva sonidozok az adott irány felé, holott egyáltalán nem ismerem ezt a terepet. Nem is tudom igazán, miért éppen erre a helyre, de talán amikor végül meglátok egy shinigamit s két arrancar társam – bár kinek mit jelent a társ - , talán már kezdem érteni, miért is kellett ideérkeznem. Azonban ez az erő, ez az energia nem tőlük jön, ez valami más lesz. Biztosan ehető… Mert az ad nekünk erőt, nem igaz?
Teljesen megfeledkezem arról, hogy eddig Mai volt a célpontom, egy sonidoval termek a semmiből Kagehime előtt. Arca kifejezetten kaukázusi, bár rólam is látszik, hajdanán kevert népek gyermekeként születtem. Bőröm azonban sápadtabb a friss hónál, vállaim pedig már-már aránytalanul szélesek, hozzá képest csípőm vékonyabb, zafír színű szemeim pedig élettelenül merednek rá a szőkeség íriszeit pásztázván. Talán félnem kéne, mert shinigami, de valamiért ez most olyan lényegtelen. Egyik kezemet megemelem, s kissé felemelem a shinigami állát, s úgy szemlélem, mint egy rabszolgát, kit vásáron árulnak. Szinte ügyet sem vetek a többi arrancarra, annyira lefoglal az, hogy próbáljam kiolvasni, ki is lehet ő. Vajon milyen élete lehetett? Vajon mennyit szenvedett? Vajon mi az, mely örök keserűségbe hajszolja őt?
- Megehetem? – semleges, monoton hangnemben kérdezem a másik két arrancartól; nevük s rangjuk előttem ismeretlen, de talán most nem is fontos. Kígyószerűen összeszűkülnek szemeim, miközben csak-csak próbálom felmérni, vajon mennyit kéne szenvednem, ha magamba olvasztanám a shinigami lelkét. Az éhség vagy a jóllakott szenvedés? Nem, talán már ez sem fontos.
Pillantásom hirtelen kicsit lejjebb kerül, hiszen sikerül szemem sarkából egy olyan arrancart is meglátnom, aki eddig elkerülte a figyelmem. Egy barna hajú, nőnemű arrancar, önmagán az Exequias jelét hordja, s én pedig igazán nem értem, hogy vajon mit kereshet itt. Biztos vagyok benne, hogy még sohasem láttam, és abban is, hogy az előbb még nem volt itt. Neki Las Nochest kéne ellenőriznie, mégis mit keres itt? Arcomon mégis az apátiát felváltja valami bájos, meleg mosoly, groteszk hatást kölcsönözve számomra az eddigi megjelenésem után. Hagyom, hogy egyetlen tincsem kicsit szemembe lógjon, mely csak-csak kibontódott hátrakötött loboncomból, mosolyommal pedig a barna hajú lányt vizslatom immáron, továbbra is finoman megemelve a shinigami nő állát.
- Eltévedtél? Olyan sápadt vagy. Smile – próbálok valami biztatót mondani számára, gálánsan mosolyogva teszem fel számára kérdésem, s igyekszem biztatni, mellettem biztonságban van, talán, azt hiszem. Mintha félne valamitől, nem is értem, mitől. De vajon mitől ilyen fura az, ahogyan rám pillant…?
Vissza az elejére Go down
Mai Cabaniz
Exequias
Exequias
Mai Cabaniz

nő
Taurus Dog
Hozzászólások száma : 51
Age : 29
Registration date : 2011. Apr. 13.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang: 61. arrancar
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Az Ördög Labirintusa Cl0te15400/30000Az Ördög Labirintusa 29y5sib  (15400/30000)

Az Ördög Labirintusa _
TémanyitásTárgy: Re: Az Ördög Labirintusa   Az Ördög Labirintusa EmptyHétf. Márc. 19, 2012 6:12 am

Éhség által irányítva követte egyszerűen ösztöneit. Ezek olyan ösztönök... Khm... Ahogy mindig, amikor éhségét csillapítani akarta különösebb megerőltetés nélkül, most is Karakurába vonzották ösztönei. Szerencsésnek vallhatta magát, hiszen neki nem volt arra szüksége, hogy lelkeket egyen ahhoz, hogy csökkentse éhségét. Ennek köszönhetően megtehette azt, hogy ha túl fárasztónak ítélte meg a vadászatot, akkor szimplán hagyta a fenébe. Hozzátartozik mindehhez az is, hogy számára az emberek és egyszerű szellemek lelkei nem voltak túl laktatóak, vagy ha igen, akkor valamilyen idegesítő képességgel rendelkeztek, ami csak megnehezítette a dolgát, így többnyire lidérceken és arrancar társain élt, ha lelkekről volt szó. Csakhogy amíg bekebelezhette ezeket, az is kockázatot rejtett magában, és ha éppen nem volt kedve harcolni az ételért, mint most is, akkor inkább a könnyebb utat választotta.
Jelenlegi útjában csupán egy dolog zavarta... valaki követte. Eleinte észre sem vette, teljes nyugalomban falta fel egy hotdogos bódé tulajdonosát, hogy aztán elveszhessen a kiflibe csomagolt virsli és a ráöntött mustár és ketchup okozta mennyei eufóriának, mely ízlelőbimbóit meglehetősen pozitív irányba stimulálta. Olyan lakmározást vágott az utcai árus készletéből, amit minden más élőlény megirigyelhetne, de mivel arrancar volt, így csak ideiglenesen lakott jól és erre a napra az a néhány tucat finomság nem volt elég az ő feneketlen gyomrának. Ám mikor befejezte a táplálkozást és új prédát keresett volna magának, megérezte, hogy valaki figyeli. Hatodik vagy hetedik érzék, vagy valami ilyesmi sugallta neki, hogy egy szempár tapad rá valahonnan, ez pedig elkerülhetetlenül előhozta a paranoiáját. Érzékei kiélesedtek, ahogy összpontosítása megugrott a környezetét figyelve, de hiába szagolt a levegőbe, vagy hegyezte a füleit, ebben az alakjában semmivel sem különbözött egy egyszerű lidérctől, így a várt hatás is elmaradt. Mármint úgy értve, hogy semmi természetfeletti nem történt. Ettől függetlenül azonban némi gyaloglás után kiszúrta, hogy miféle alak is követi.
- Az a nyomorék hírvivő...? - Vonta fel a szemöldökét a fekete hajú férfit megpillantva. Megállapította róla, hogy Seth egyik kutyája, noha tulajdonképen ő maga sem volt különb, hisz az Exequias tagjaként hűségesnek kellett lennie az aktuális vezérhez. Ez nem jentette azt, hogy kedveli vagy tiszteli is a trónbitorlót, de kötelessége volt engedelmeskedni neki attól a pillanattól fogva, hogy Eras-sama és a többi arrancar elfogadta őt vagy behódolt neki. Továbbra sem hitte el azt sem, hogy népük veszélybe került volna és a visszafejlődés határára sodródott, akármit is mondjon Őnagysága, az a flúgos primera és a sleppje.
Lépteit sietősebbre vette, de az őt követő csicska lassan közeledni látszott hozzá. Enyhe félelem fogta el lassan, hiszen nem tudta mi célból is követik, csak a furcsa tekintetéből tudott kiindulni. Egy tekintet, ami nem ígért sok jót, amiben vágyakozás tükröződött, olyasfajta, amilyet egy éhes ragadozó vet a prédájára. Futólépés. Ez volt számára a megoldás, de hasztalan volt a menekülés a rettegett hím elől, az egyre közelebb és közelebb araszolt hozzá, lépésről-lépésre, méterről-méterre.
- Mit akarsz tőlem, kusottare?? Tűnj a közelemből! - rivallt rá a félelemtől vezérelve, mikor már csak pár lépésre volt tőle, ám ekkor megcsapta valami, ami egy pillanat alatt elfelejttette vele, hogy éppen menekülnie kéne. Megtorpant, ínycsiklandó csemegét sejtett a közelben. Bár nem biztos, hogy csemege volt, csak azt tudta igazából, hogy vonzódik a lélekenergiához, ami a közelből sugárzik feléje. Remélte, hogy ehető, mert újra éhessé vált. Mikor körülnézett, a férfi már sehol sem volt furcsa módon, így aztán megnyugodva fordult a csábító reiatsu-forrás felé, és sonidóját használva megindult feléje. Meg kellett szereznie. Azonban a helyszínre érkezvén rá kellett jönnie, hogy nem ő az egyetlen, akit a kísértés odavonzott. Több fajtársát is megpillantotta, egy shinigamit vettek körbe. De az érzés forrása nem a nő volt. Legnagyobb rémületére azonban mindegyik arrancar férfinek bizonyult, és köztük volt a stalker is.
- Francokat, én fogom megenni! - kiáltott rá határozottan ösztöneit követve, de ezzel egyben a figyelmet is felhívta magára, ami nem volt célja. - Mármint... izé... én éhesebb vagyok pale
Magyarázkodott immár jóval halkabban, egyet-kettőt hátralépve, cérnavékonnyá váló hangon, ahogy rászegeződtek a pillantások. Tekintetébe rémület költözött, pupillái kitágultak, arca elsápadt. Hímállatok figyelték minden lépését, mozdulatát, ami több, mint ijesztő volt számára. Ráadásul annak a nyomoréknak a képén megjelent egy felettébb nyugtalanító mosoly is, mintha meg akarná békíteni, hogy aztán a leengedett védelmét kihasználja. Pontosan olyan mosoly volt, ami hátsó szándékra utalt.
- Urusai, kusomushi! Nem tévedtem el, ellenben te nagyon el vagy tévedve, ha azt hiszed, csak úgy leskelődhetsz utánam, perverz disznó! Dögölj meg kétszer! - feleselt vissza, de idegességét le se tagadhatta volna, hiszen egyre csak hátrált és próbált minél kisebbre összemenni. Az a fa szimpatikusnak tűnt neki, talán ha amögé elbújik, akkor nem fogják látni és tudomást sem vesznek az ittlétéről.
- Ti meg mit néztek? Ti is felfordulhattok! - pillantott rá a másik két arrancarra és illette őket egy kedves üdvözléssel. Egészen biztos volt, hogy a nap végére mind a négyen cimborákká válnak, és táncolva-nevetve, kézen fogva futnak majd el a naplementébe... persze, egy nagy fittyfenét!
Vissza az elejére Go down
Lanven Alexander Stark
Arrancar
Arrancar
Lanven Alexander Stark

Férfi
Hozzászólások száma : 145
Tartózkodási hely : Budapest
Registration date : 2012. Feb. 24.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang:
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Az Ördög Labirintusa Cl0te13100/15000Az Ördög Labirintusa 29y5sib  (13100/15000)

Az Ördög Labirintusa _
TémanyitásTárgy: Re: Az Ördög Labirintusa   Az Ördög Labirintusa EmptyHétf. Márc. 19, 2012 7:01 am

Mesélő:
Megérkeztek hát az arrancarok, és a shinigami is. Mind az öten érezték, hogy valami nincsen rendben. Amíg az arrancarok alig bírták vissza fogni magukat, addig a shinigami is teljesen új érzéseket tapasztalt. Egy nagyobb lélekenergia hullám csapott át a fejük fölött, ahogy a barlang bejárata előtt beszélgettek, és kevesen múlott, hogy nem veszítették el az irányítást ösztöneik felett. Még a shinigamit is megérintette, akin az ilyesfajta érzések nem vettek erőt. Ez egy új érzésnek hatott számára. Olyan volt, mint amikor egy hatalmas lélekenergiát észlel, ami nem letaglózza, és sóbálvánnyá dermeszti, hanem sokkal inkább erőt ad neki, és magához hívja. Egy rövidre sikerült bemutatkozás, és egy kis beszélgetés után, elhatározzák ki ki a maga sajátos módján, hogy be kell menniük. Be is mentek, viszont amit éreztek teljesen más volt, mint ami ide csalta őket. A levegő száraz, majdnem lélekenergia mentes volt, és eltűnt mögöttük a barlang bejárata. Egy ajtó tűnt fel előttük, amin fa faragások ábrázoltak egy arcot, ami éppen egy égni látszó gömböt szippant magába. Rövid tanakodás után rájönnek, hogy tovább kell menniük. Hiszen ha megpróbálják ki vágni magukat, ebből a börtönből, akkor minden falhoz éréssel lélekenergiát veszítenek, illetve elnyeli a fal a cerókat, kidoukat, és mindent. Erre még most rá jöhetnek, ha valaki megpróbálja kivágni magát innen, de később majd maguktól rá jönnek.


Lanven Alexander Stark:
Fura szerzetek... Az egyik ambiciózus, a másik éhes, a harmadik még éhesebb. Kicsit faragatlanok, hiszen még csak be se mutatkoztak. Mondjuk az arrancarok között nem divat az udvariasság. Láttam, hogy nagyon pályáznak Kagehimére. Nem igazán tudtam mit csináljak, hiszen ők többségben vannak. De végül is a lovagiasságom győzött. Még ha igen csak ellenséges is ez a shinigami. Gondoltam, ha már ők nem hajlandóak maguktól bemutatkozni, akkor majd én megtöröm a csendet.

- Lanven Alexander Stark vagyok... Ez a hölgy pedig itt mellettem a barátom... Legyetek szívesek nem felfalni! Széles mosolyra eresztettem a szám, miközben átkaroltam Kagehimét, abban reménykedve, hogy nem fog hirtelen ketté vágni. Lestem a reakciókat, ki akar majd most meglincselni először. Az a két arrancar akik az éhségüket sem tudják kontrollálni, vagy Kagehime? A másik zöld hajú arrancar nem volt túl beszédes, de legalább nem akarta felfalni Himét. Miközben a válaszokra vártam valami nagyon furát éreztem. Át csapott a fejem felett egy lélekenergia hullám. De nem egyszerű lélek energia volt ez. Sosem éreztem ilyen masszív, és ínycsiklandozó lélekenergiát. Szinte teljesen leblokkoltam, annyira, hogy kifolyt a nyálam. Utoljára talán akkor voltam ilyen éhes, amikor elsőnek átváltoztam lidércé. Átjárta a testemet a bizsergés, és éreztem ugyan, hogy nem vagyok konkrétan éhes, de mégis szinte leküzdhetetlen érzés kerített a hatalmába ez alatt a röpke másodperc alatt. Egy pillanatra olyan volt, mintha képszakadásom lett volna. Aztán újra vissza nyertem a testem felett az irányítást, és kicsit remegve töröltem le az államról a nyálcseppeket. Láttam, hogy a többi arrancar is hasonlóan készen van. Lépnem kell, mert előttem érnek oda! Gondoltam. Koncentráltam lélek energiámat, és mint aki az életéért fut, sonidoztam a barlang bejárata felé, és már benn is voltam. Nem figyeltem, hogy ki jön utána, vagy ki van előttem. Már be is ugrottam. Be érve a barlangba, teljesen más volt minden. Olyan érzés volt, mintha kiszívták volna az életet a levegőből, és mindenből ami körülvesz minket. Mindenki ott volt már akkor. Hátra néztem a kijárat felé, és ahonnan jöttünk. már nem volt semmi. Csapdát sejtettem, és jól sejtettem. Körbe néztem, és az egyetlen érdekesség a helyben, egy faragásokkal díszített fa ajtó volt. Mintha, egy arc akarná bekapni a tüzet, vagy valamit ami ég. Rossz elő érzetem van.
- Ti is érzitek, hogy teljesen száraz a levegő? Kérdeztem a többi arrancart, és Kagehimét. Az barlang belül, úgy öt méter magas lehetett, és négy méter széles. Kényelmesen el álldogáltunk egymás mellett. A barlang tetejéről cseppkövek lógtak alá. Némelyik elérte a két méter hosszúságot. A földön viszont egyetlen egy cseppkő sem foglalt teret. Furcsa is volt.
Vissza az elejére Go down
Rosui Kagehime
10. Osztag
10. Osztag
Rosui Kagehime

nő
Aquarius Monkey
Hozzászólások száma : 164
Age : 32
Registration date : 2012. Feb. 16.
Hírnév : 19

Karakterinformáció
Rang: 10. osztag 3. tisztje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Az Ördög Labirintusa Cl0te24700/30000Az Ördög Labirintusa 29y5sib  (24700/30000)

Az Ördög Labirintusa _
TémanyitásTárgy: Re: Az Ördög Labirintusa   Az Ördög Labirintusa EmptySzer. Márc. 21, 2012 4:32 am

Mikor azt gondoltam, hogy a napom legrosszabb pillanata, a fél lábon ugrálás közben való zokni felvétel volt, nagyot tévedtem. Szinte visszasírtam a kínos és kényelmetlen pillanatokat, csak Seireiteiben lehessek! T_T Minél több arrancar jelent meg, annál kevésbé éreztem a rutin feladat jellegét a küldetésnek. Tulajdonképpen már azon gondolkoztam, hogy mit is keresek itt?
Stark-san után elsőként érkező sokáig tudomást sem vett rólunk, aztán egy odavetett kérdéssel, csupán a nevünket tudakolta. Kissé meglepett a dolog, bár a parki beszélgetéshez képest ez igen visszafogott volt. Időm azonban nem volt a csodálkozásra, vagy a válaszadásra, mert a következő jövevény pontosan előttem jelent meg. Enyhén szólva belehajolt az aurámba, s megemelte az államat. >.>
Arca melankolikusnak hatott, zafírszín szemeit az enyémbe fúrta. Anélkül, hogy elfordította volna rólam tekintetét, teljesen érzelemmentes hangon tudakolta meg a másik kettőtől, hogy megehet-e.
Ez volt az a pillanat, amikor végérvényesen azt gondoltam, felelőtlenség volt egyedül küldeniük, és pontosan oda gondoltam, ahova való azt, aki mindenféle figyelmeztetés nélkül engedett el. Volt arról szó, hogy arrancar csordákkal kell barátkozni? Nem! Csupán mérés, gombcsavargatás szerepelt a feladatkörben. Arrancar táppá válás nem szerepelt! Egy szóval sem! Nem vállalom! T_T
Miközben azon gondolkoztam, hogy hogyan is szabadulhatnék ki a kényszer kézből, anélkül, hogy elveszíteném az államat, újabb arrancar érkezett. Ezúttal egy nő. Nem, mintha a nemük befolyásolna bármit is. Ilyen az én formám, ha összefutok az ellenséggel, egy már nem is elég, egyből négy kell! T_T
Ráadásul nem a szelídebb változat volt, mert szintén az elfogyasztásomra pályázott. Bár, ha szerencsém van, akkor összevesznek, és amíg egymásnak esnek, meglógok. *>* Kitűnő terv! Nem esznek ám meg engem olyan könnyen, dolgozzanak meg érte! Vagyis, ne is fogyasszanak el! >.< A nő minden átmenet nélkül kezdett ordibálni, nem csak az engem taperolóval, de a másik kettővel is, közben pedig hátrált, enyhén szólva ellentmondásos reakciói voltak.
Stark-san ekkor olyasmit tett, amit a negyedik osztag pszichológusai, míg élek nem kezelnek ki belőlem. Bemutatkozás közben mellém lépett, és átkarolt. o.O Ezután az már kevésbé sokkolt le, hogy ráadásul a barátjának is nevezett, ami a kapcsolatunkat tekintve nem enyhe túlzás! Egyszerűen megfagytam. Két arrancar mancs fogdos, ráadásul, kettő különbözőé! Lehet jobban jártam volna, ha egyből megesznek, talán ez most csak a játszadozás része, hogy finomabb legyek, mikor elfogyasztanak? Mindenesetre Stark-san azt mondta, hogy ne egyenek meg, ami egy nagy plusz pont számára, de ettől még bizony, nem lettünk barátok! >.<
Értetlenül tekintettem fel rá, mert azért mégis csak meglepő dolgok jöttek ki a száján, amikor megcsapott valami. Valami megmagyarázhatatlan, és még sosem érzett dolog. Lélekenergia volt, annyi biztos, de ezenkívül nem tudnám mihez hasonlítani. Nem olyan letaglózó, mint ide érkezésemkor, de határozottan valami hatalmas.
Szemmel láthatóan a körülöttem állókra is hatással volt, Stark-san olyan elemi ösztönökkel válaszolt, hogy nyál csurrant végig az állán. o.O Mondjuk nem ez volt a nap folyamán az első furcsaság, ami a száját elhagyta. -.-" Aztán mintha az életéért futna, szinte berobbant a barlangba. Nem tudom, vajon ők másként érzékelték-e ezeket a dolgokat, de a többiek is követték, én pedig megvártam, míg mind beérnek.
Ekkor vettem elő újra a mérőszerkezetet. Vadul csavargatni kezdtem a gombokat, vészjelzőt kerestem, és reméltem, hogy odaát értik, hogy nagy a baj, végül ismét elrejtettem. Aztán követtem az arrancarokat a barlangba. Ha bárki megkérdezte volna, hogy ugyan mért, válaszolni nem tudtam volna. Talán kíváncsiságból.
De amint beléptem a bejárat eltűnt, ijedten fordultam hátra, de semmi. Nyoma sem volt. T_T Tulajdonképpen már nem mertem arra gondolni, hogy ennél rosszabb nem jöhet, hisz mint a fentebbi példák sokasága bizonyítja, a sors imád rám cáfolni.
Maga a járat egészen nagy volt, fentről érdekes kövezetek csüngtek alá, előttem pedig három széles hát kitakarta a további szakaszt. Stark-san mellé léptem, mégiscsak tőle volt a legkevesebb félnivalóm a jelenlegi helyzetemben. Egy faajtó előtt álldogáltunk, amikor a levegő páratartalmáról érdeklődött. Nem is tudom, engem akkor ez egyáltalán nem foglalkoztatott, hiszen kisebb gondom is nagyobb volt annál, hogy milyen a levegő.
Egyrészt fogalmam sem volt, hogy fogták-e a vészjeleimet, másrészt két éhes, egy unott, és egy nem éppen százas arrancarral voltam befalazva. Igen, a szárazság volt a problémalista végén.
Vissza az elejére Go down
http://dragonmaster.hungarianforum.com/
Diego Canino
Espada
Espada
Diego Canino

Férfi
Taurus Monkey
Hozzászólások száma : 304
Age : 31
Tartózkodási hely : Hatodik torony, Las Noches
Registration date : 2012. Jan. 04.
Hírnév : 5

Karakterinformáció
Rang: Sexta Espada, a Sanador Equipo parancsnoka
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Az Ördög Labirintusa Cl0te40100/45000Az Ördög Labirintusa 29y5sib  (40100/45000)

Az Ördög Labirintusa _
TémanyitásTárgy: Re: Az Ördög Labirintusa   Az Ördög Labirintusa EmptySzer. Márc. 21, 2012 11:25 am

Elég pszichopata társakkal áldott meg a sors, legalábbis ami a két újonnan érkezőt illeti, egy pár másodpercig azt hiszem, hogy egymásnak fognak esni a "kajáért". Annál jobb, több marad nekem ebből a lélekenergiából. Az viszont, hogy az elsőnek érkező arrancar a nő védelmére kel, még a lélekenergiáról is eltereli a figyelmemet. Gyűlölöm a shinigamikat, az, hogy az egyik fajtársam a barátjának nevez egyet, nagyon felidegesít. Való igaz, én is jól szórakoztam némelyikkel, de végül csak megnyomorítottam vagy megaláztam mindet, és tettem róla, hogy soha ne felejtsenek el engem. Nem tudom elképzelni, hogy hogyan lehet valakinek a barátja egy olyan, aki halomra ölte a fajtársait.
-Én Diego vagyok. Mond csak, Lanven, ha mi hárman most shinigamik lennénk, szerinted megakadályozná, hogy megöljünk? A válasz egyértelmű.
Egy gonosz mosolyt villantok a páros felé. Más körülmények között sem érdekel különösebben egy shinigami lélekenergiája, két-három menos sokkalta veszélytelenebb ellenfél, és ugyanolyan laktatóak. Igaz, az ízük nem olyan jó, de nem is az ízért eszek. Most, hogy itt van ez a különleges lélekenergia, főleg nem fogom az időt egy egyszerű shinigamira vesztegetni, ha ezek hárman képesek összeveszni rajta, akkor nyert utam van.
A lélekenergia-hullám azonnal eltereli minden korábbi, felesleges gondolatomat, gondolkodás nélkül indulok a barlang felé a sonidom segítségével. Nem érdekel, hogy ki jön velem, ki marad veszekedni, hagyom, hogy a sok ezer, engem felépítő háborgó lélek kövesse az ösztöneit. Meg kell szabadulnom attól az űrtől, ami már azóta érezteti, hogy hiányzik valami, mióta elporladt az utolsó láncszem is, ami valaha az emberi testemhez kötött.
Meglep, hogy teljesen üres minden, nem számítottam arra, hogy nincsenek bent mások, akiknek kell a lélekenergia, még díszek sem lógnak a falakon, és ami a legborzalmasabb, eltűnt a lélekenergia is, még annyi sincs a levegőben, amennyi normálisan szokott lenni az Emberek világában. Csapdába csaltak minket, kijátszották az ösztöneinket, és most már visszaút sincsen. Egy pillantással nyugtázom, hogy az ostoba shinigami nem használta ki ezt a lehetőséget, ami jó eséllyel az utolsó volt, hogy ne végezze vacsoraként. Ha nem találjuk meg a lélekenergia forrását, elképzelhető, hogy egy kis darabra én is igényt fogok belőle tartani. Ki tudja, lehet, hogy azért jöttünk ide, hogy egyetlen entitássá váljunk, és ha mindegyiküket megeszem, valóban hihetetlen erőhöz fogok jutni. Persze az is lehet, hogy végül én fogom valamelyik másik arrancar részeként végezni, de nem fogom könnyen hagyni magam.
Egy pillanatig végignézek a falakon, és próbaképpen végigsimítok rajta a kezemmel, de gyorsan el is kapom onnan, amikor megállapítom, hogy a kontaktus hatására a fal elszívja a lélekenergiámat. A jobb kezembe létrehozok egy balat, amit a falhoz közelítek, a lélekenergia-gömb pedig rendkívül gyorsan teljesen megszűnik létezni. Egy perces érintkezés valószínű elég lenne hozzá, hogy teljesen elfogyjon az érintkező lélekenergiája, és meghaljon. Ebből a szempontból mégiscsak lesz némi haszna a shinigami nőnek, az ilyen csapdák egy részét hatástalaníthatja.
-Ehhez a falhoz még egy Espada sem biztos, hogy elég lenne, nem jutunk rajta keresztül. Nincs más hátra, mint előre, át kell menjünk az ajtón. Csak hát hülye leszek előremenni, ez a hely minden, csak nem vendégbarát, ha az ajtó is hasonló, akkor az a kis energiaveszteség már végzetes hátrány lehet a fajtársaimmal szemben.
-Nyisd ki az ajtót, shinigami!-hát, ő simán a feláldozható kategóriába tartozik. Igazából számomra mindenki más is, nem ismerem egyiküket sem, de azért ők mégiscsak szövetségesek, Aizen-sama teremtményei, egy shinigami élete nyilvánvalóan kevesebbet ér. Igazából már így is sokkal tovább volt életben, mint ahogy azt négy arrancar társaságában várná tőle a nézelődő, lassan már tapintatlanul hosszúra kezd nyúlni ez az idő.
A biztonság kedvéért előhúzom a kardomat, és a vállamra támasztom, egyrészt így lesz időm védekezni egy orvtámadás ellen, másrészt meg ki tudja, milyen lények tanyáznak ezen az ocsmány helyen. Egy biztos, hogy a csajt fogják először felzabálni, legalábbis ha ő megy előre. Persze veheti ezt a nő fenyegetésnek is, ha akarja, de őszintén szólva nem érdekel, minek veszi, csak csinálja, amit az élő pajzsnak csinálnia kell.
Vissza az elejére Go down
Desmond
Espada
Espada
Desmond

Férfi
Sagittarius Rat
Hozzászólások száma : 87
Age : 63
Registration date : 2010. Dec. 01.
Hírnév : 32

Karakterinformáció
Rang: Segunda Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Az Ördög Labirintusa Cl0te45000/65000Az Ördög Labirintusa 29y5sib  (45000/65000)

Az Ördög Labirintusa _
TémanyitásTárgy: Re: Az Ördög Labirintusa   Az Ördög Labirintusa EmptySzomb. Márc. 24, 2012 6:18 am

Hús, hús és vér szaga incselkedik velem, ahogyan én magam is incselkedem a táplálékkal. Érzem, hogy nem fogom tovább bírni, annyira csábít, egyszerűen kell nekem! Kellően emelem a falat állát, s méregetem végig, egészen közel hajolok nyakához, amibe még bele is szippantok. Illata egészen kellemes, tetszetős. Vajon az emlékei milyenek? Azok milyenek lehetnek?
Sajnálatos, igazán sajnálatos, hogy az Exequias tagon kívül mások nem vélekednek hasonlóképpen; s a lány is különösen viselkedik. Kezdek attól tartani, hogy valamit rosszul mondtam és megbánthattam, amitől a távoli fa rejtekébe menekül, s azon gondolkozom, mi lehet az, amivel ezt a reakciót váltottam ki belőle. Nem vagyok mohó, szívesen osztozkodnék vele a shinigamin, bőven jut belőle mindkettőnknek. Vékonyan ívelő szemöldökeimet kissé felvonom, ahogyan perverz disznónak titulál, igazán nem értem, mivel érdemeltem ki ezt a jelzőt. Talán valami rosszat tettem volna?
- Ami azt illeti, már meghaltam. Többszázezer alkalommal. – válaszolom számára monoton hangon, hogy megmutassam neki, kívánsága már többszörösen is teljesült. Emlékszem mindre, emlékszem minden halálomra. Vagyis az ő halálukra. S igen, a sajátomra. A gondolattól egy pillanatra kiráz a hideg, szemeimből pedig még az eddiginél is mélyebb melankólia olvasható ki. Azok persze idő közben újra a shinigamira vetődnek, melynek állán s nyakán fenyegetően pihennek meg hosszú, jeges ujjaim. Nem számolok azzal persze, hogy nem mindenki ért majd velem egyet, sőt, kifejezetten váratlanul ér az egyik arrancar cselekedete. Sőt, még ennél jobban is az, ahogyan viselkedik. Ezúttal szemöldökeimet összevonom, pupilláim pedig egészen összeszűkülnek. Arrancar társam átöleli a vacsorát, s merészen, de még inkább oktondian barátjának nevezi a shinigamit. Még eggyel közelebb lépek a pároshoz, tekintetem pedig hol Kagehime, hol pedig Lanven között cikázik. Valóban a barátja lenne? Nem, nem hinném. Nem kifizetődő ilyet mondani három másik arrancar közelében, különösen úgy, hogy az egyikük magán hordja az Exequiasba való tartozás jelét egy jól látható tetoválás képében. Ha nem lennék biztos benne, hogy ez az egész egy átverés, s Lanven csak önmagának akarja a falatot, azt mondanám, áruló van köztünk, de legalábbis teljesen elment az esze. Hah… Minő gyalázat lenne! Nem, csupán félti az ételét. Fél, hogy mi erősebbek vagyunk.
- Vagy úgy, Alexander. – ízlelgetem magamban nevét; jól látható, hogy nálam nincsen kard, az én zanpakutom ugyanis korbácsként lóg oldalamon. Azonban én ésszel fogok győzedelmeskedni, nem pedig erővel.
Néma másodpercekig figyelem szemeit, melyből mintha kiolvasni próbálnám gondolatait. Sápadt arcomon végül megjelenik egy mosoly, fejemet pedig ismételten oldalra billentem. Kettőnk közül nekem van szükségem jobban az ételre. Én szemeltem ki előbb, nem engedem, hogy elvegye tőlem. Érzem, hogy le kell csapnom, ehhez azonban kígyóként úszva körözhetek lábai körül várva a megfelelő pillanatra. Hisz én magam is kígyó vagyok; míg elkerülnek, nem ártok, de ha a farkamra lépnek, nem gondolkozom, marok. Most pedig úgy érzem, a farkamra léptek. Igen, igen, csak el kell érnem bokáját, hogy megbosszuljak mindent…
Mosolyogva hátrálok el, még nem érkezett el az idő. Nevemet nem említem, hiszen lényegtelen, Alexander szememben halott, így aztán nem kell tudnia arról, ki vagyok, hadd maradjak aljas, hadd legyek névtelen, rejtélyes, fenyegető! Egyelőre visszahúzódom, s sereghajtóként követem őket. a fal érintésével nem próbálkozom, karjaimat leengedve tartom. A levegő szárazsága feltűnik ugyan, de számomra ez kifejezetten kellemes, nem zavar különösebben. Az út maga ugyan gyakran jobban számít, mint a cél, nehéz gondolkoznom, orrom csupán a shinigami reiatsuját képes érzékelni a leginkább. Csak akkor tűnik fel, kelepcébe kerültünk, amikor már bezáródott mögöttünk a barlang bejárata, s csupán egy míves faajtót látunk.
- Biztosan blöfföl. – sutyorgom oda Mainak, kiben talán a leginkább bízhatok; igen, ketten együtt el tudjuk intézni Alexandert. Persze, csak amikor itt az idő, s nincs más, aki feláldozható. Érzem magamban azt, amit én magam valójában ritkán éreztem. Haragot, mely felperzseli a racionalitást, haragot, mely bosszúra, elégtételre vár. S én is vágyakozok, bosszúra, haragra, ételre egyaránt. Már csak az eszközök hiányoznak, csupán az eszközök, semmi más.
- Várjatok. – indulok meg a csapat élére, s mérem végig az ajtó mintázatát. Kellemes látványt nyújtanak a domborművek, azonban ugyanakkor fenyegetettséget éreztet velem. Diegora pillantva egy bólintással konstatálom, hogy igaza van, a shinigami a legfeláldozhatóbb. Neki kell előre mennie. Én magam azonban oldalra húzódom ezután, egészen oldalra, mielőtt azt várnám, hogy a shinigami tegye meg azt, amire utasítottuk. Hiszen nincs más választása, mert a barátja sem a barátja.
Vissza az elejére Go down
Mai Cabaniz
Exequias
Exequias
Mai Cabaniz

nő
Taurus Dog
Hozzászólások száma : 51
Age : 29
Registration date : 2011. Apr. 13.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang: 61. arrancar
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Az Ördög Labirintusa Cl0te15400/30000Az Ördög Labirintusa 29y5sib  (15400/30000)

Az Ördög Labirintusa _
TémanyitásTárgy: Re: Az Ördög Labirintusa   Az Ördög Labirintusa EmptyCsüt. Márc. 29, 2012 2:19 am

A fa, ami mögé elrejtőzött, jelenleg a legjobb barátja volt, hiszen menedékül szolgált számára, ahonnan óvatosan kikandikálhatott a cseppet sem bizalomgerjesztő társaságra. Mai számára a három félelmetes hím minden mozdulata azt sugallta, hogy valami rosszat akarnak tenni vele. Nem tudta pontosan meghatározni, hogy mi is az, amitől tart, de benne volt az ösztöneiben, hogy jobban teszi, ha távol tartja tőlük magát. Sosem tudta megmondani a miértjét iszonyának, se ennek, se a többinek, de benne volt a zsigereiben a félelem.
- Akkor az a kettő már igazán nem számítana, baaaka! - válaszolt továbbra is paprikás hangnemben a férfi megnyilvánulására, így, hogy védelmébe vette a vastag kérgű növény, már bátrabb volt egy kicsivel. Nem számított, hogy egy fa vajmi kevés ellenállást nyújt mondjuk egy cero ellen, de neki nem is az kellett, hogy holmi energiasugarak ellen védekezzen. Őt a fizikai kontaktus lehetősége rémítette meg, amire tökéletes gyógyír volt a tereptárgy. Az a fizikai kontaktus, amelyet a jelenlévő másik nőnemű lényen demonstrált Seth hírvivője, majd néhány pillanaton belül már egy másik arrancar is. Borsódzott a háta a gondolatra, hogy mi lenne ha a shinigami helyén most ő állna, és azok a mocskos mancsok most őt fogdosnák össze-vissza. Biztos volt benne, hogy akármit is fognak tenni, vele is azt tervezik, így megszüntette a nézelődést és teljes egészében a fa rejtekébe bújt. Csak az csalta elő újra, amikor meghallotta Alexander hangját és felfogta mondandója értelmét. Exequias-tagként ezek a szavak megszólaltatták a vészcsengőt a fejében, hiszen az az arrancar, aki az ellenséggel barátkozik, az egyik legsúlyosabb bűnt követi el, amit fajuk elkövethet. Egy ilyen veszélyt jelent Las Nochesre, kiadhatja titkaikat, szövetkezhet a halálistenekkel. Áruló...
- Hölgy? Barát?! Nem felfalni?! Fuzakenna yo! Egy jó indokot mondj, hogy miért ne öljelek meg itt és most? - lépett elő a fa mögül, és szoknyáját fellibbentve láthatóvá tette két tőrjét, az egyik markolatára pedig rá is kulcsolt a markával. Feszülten méregette a triót, mely egyre inkább prédaként vonzotta őt, Diego ebben a pillanatban számára egy nemlétező entitás volt. Ám végül az arrancar duó és a halálisten is ebbe a kategóriába került, amikor megcsapta a roppantul csábító lélekenergia, mely a barlangból jött. Ösztönei és csillapíthatatlan étvágya felülírták a józan eszét, tekintete zavaros lett, mintha transzba esett volna. Egy bizonytalan lépést tett előre, mintha dróton rángatták volna a barlang bejárata felé, majd a következő pillanatban kámforrá vált, ahogy sonidóját használva beszáguldott a nyíláson a sötétségbe. Gyorsan reagált, de mégsem ő volt a leggyorsabb, sebessége halvány volt másokéhoz képest. A várt táplálék helyett azonban az üres falak fogadták őket, majd egy lezáródó nyílás. A barlang ugyan tágas volt, de Mai számára ez semmit sem jelentett. Sarokba szorított vad lett, és ennek megfelelően ijedten pillantott körbe. A száraz levegő irritálta nyálkahártyáját és köhögni kezdett, a jelenség hatására pedig kezdett rajta eluralkodni a pánik. Be volt zárva három férfival egy sötét, levegőtlen és számára szűk helyre, és semmi sem védhette meg tőlük. Diego barája csak még inkább fokozta rémületét, és beindította benne a szabadulási mechanizmust. Kezében türkizkék fénygömb keletkezett, mely néhány pillanattal később egy ceróvá formálódott, amely a barlang egykori bejárata felé repült el, hogy aztán ott semmivé váljon. Ez a váratlan momentum volt az, ami halk pánikrohamát megállította. Egy kétségbeesett nyikkantás kíséretében vált megszeppent kiscicává, rájővén hogy nem tud menekülni ebből a szituációból. Visszanyerte a józan eszét, de jól láthatóan ijedt volt és minél távolabb húzódott a társaságtól. A körülötte folyó eseményekből még így is vajmi keveset fogott fel, képtelen volt normálisan gondolkodni annak ellenére, hogy relatíve higgadt volt éppen. A teremben zajló kommunikációból csak az ajtó szó ragadta meg a figyelmét, és a többiek pillantását követve végre ő is észrevette a faragásokkal teli ajtót. Csak az villant be a fejébe, hogy ez lehet a kiút.
- Micsoda gyáva férgek! - kommentálta a javaslatukat, mihelyst eljutott a tudatáig, hogy mit is terveznek. Nyuszi hímek, akik nem mernek benyitni egy közönséges bejáraton, ezek arrancarok? Ösztönei által vezérelve nemes egyszerűséggel félrelökte az elemózsiának szánt lányt és a lábát emelve teljes erővel berúgta a faajtót. Perpillanat nem számított sem a hírvivő, sem az áruló, sem semmi más, csak az, hogy ki kellett jutnia innen.
Vissza az elejére Go down
Lanven Alexander Stark
Arrancar
Arrancar
Lanven Alexander Stark

Férfi
Hozzászólások száma : 145
Tartózkodási hely : Budapest
Registration date : 2012. Feb. 24.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang:
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Az Ördög Labirintusa Cl0te13100/15000Az Ördög Labirintusa 29y5sib  (13100/15000)

Az Ördög Labirintusa _
TémanyitásTárgy: Re: Az Ördög Labirintusa   Az Ördög Labirintusa EmptyCsüt. Márc. 29, 2012 3:50 am

Mesélő:
Az ajtót berúgták, és az ajtó kitárult. Jobban mondva neki csapódott a folyosó falának, amibe be is ágyazódott a hirtelen lendülettől. Mai magára vonta a figyelmet, ezzel a kis jelenetével. A férfi arrancarok kitartanak az elképzelés mellett, hogy bizony a shinihami mennyen elöl. Amint belépnek az ajtón, egy hosszú folyosót találnak, de a lány aki előttük ment, hirtelen elnyeli a föld, azokkal együtt akik a közvetlen környezetében vannak (1 méter átmérő). Tovább folytatják az útjukat a folyosón, hiszen másfelé nincs út, azok akik fent maradtak. Egy hatalmas csarnokba vezet az út. A csarnokot támpillérek tartják, és mindennek változatlan tulajdonságai vannak. Tizenkettő ajtó tarkítja a szobát. Két ajtó az emeleten, Két ajtó az alaksorba vezet, és nyolc ajtó a földszintről nyílik, mind különböző irányba. Választaniuk kell, merre tovább. Mind eddig Kagehime, és aki vele együtt zuhant alá, azt elnyelte a sötétség. Teljes a sötétség, és nekik meg kéne találni a kiutat. A szobából négy ajtó vezet ki, mind a négy a négy oldal fal közepén helyezkedve el. A négy elem szimbólumai díszítik az ajtókat egyesével. Rajtuk áll, merre veszik az irányt, ahogy az arrancarokon, hogy eldöntsék együtt, vagy külön tovább, és merre?


Lanven Alexander Stark:
Diego tett egy laza próbálkozást, hogy kiutat keressen, de hamar elismerte, hogy nincs kiút. Megpróbálta ezt a másik erősebbnek tűnő arrancar is, de ő sem járt sikerrel. Diego akkor is szimpatikusabb. Már csak azért is, mert bemutatkozott. A rosszalló tekintetek egyértelműen mutatták, hogy nem nyertem el a tetszésüket azzal, hogy kijelentettem azt, ami elsőnek az agyamban volt. Nem kéne erőltetni ezt a shinigamikkal való barátkozást az arrancarok jelenlétében. Inkább vissza is vettem a dologból, és megszeppenve álltam a többiek mellett. A furcsa éhes arrancar, és Diego is azt javasolta, hogy mennyen a shinigami előre, mert ő nélkülözhető elem csapatunkban. Nem tehettem mást, mint mentettem az életem azzal, hogy helyeslően bólintottam. Kicsit mardosott a lelkiismeret, hiszen nem akarom, hogy baja essen Himének. Na mindegy, majd meglátjuk, hogy hogy alakulnak az események. Miközben mind helyeseltünk váratlan dolog történt. A női arrancar felfortyant, és félre lökte Himét, majd egy jól irányzott mozdulattal berúgta a kinyitandó ajtót. Kicsit megijedtem a hirtelen felindulásból elkövetett ajtó gyilkosságon. A fiúk, még mindig erősködnek, hogy akkor is a shinigami mennyen előre, hát mit tehetnék? Egyet értek velük. Ahogy beljebb kerültünk az ajtón, egy hihetetlen hosszú folyosót találtunk, de shinigami alatt hirtelen meg nyílt a föld. Nem ugrottam utána, és nem is próbáltam követni, csak néztem, ahogy eltűnik a sötét mélységben, és bezárul a padló. Ha valaki vele esett, hát megesik az ilyesmi, engem végül is hidegen hagy, ha nem az se probléma.

- Elmenekült az ebéd! Színleltem kétségbe esettséget. Sok mindent nem tudtam, illetve nem tudtunk csinálni. Reméltem, hogy ez a kis színjáték majd félre értelmezteti velük a múltbéli szándékaimat. Megvártam míg mindenki kibeszéli, ki cselekedi magát, majd követve azt aki elől vezette a csapatot, folytattuk utunkat. Egy darabig, csak haladtunk ezen a folyosón, aztán kijutottunk egy hatalmas kőcsarnokba. A csarnok már sokkal inkább emberek által megmunkált, vagy legalábbis civilizált lények által megmunkált helynek látszott. A támpillérek oszlopként magasodtak fel az égbe, és tartották a mennyezetet. Jobban körbenéztem, és észre vettem, hogy tizenkettő ajtó van. Mindegyik elszórtan helyezkedik el, de kettő felfelé, kettő lefelé, és nyolc pedig a földszinten. Az volt az első gondoltam, hogy mért van kettő fenn és kettő lent? Minden esetre nem akartam vezéresdit játszani, inkább megvártam, hogy más vegye fel a vezér szerepet. Csak annyit fűztem az eseményekhez:
- Na most merre? Vártam a válaszokat, és közben rá jöttem, hogy tök mindegy merre megyünk, csak mennyünk valamerre, hiszen úgysem tudunk semmit arról, hogy hova vezetnek az ajtók. Természetesen szerintem jobban járunk ha együtt maradunk. Valamiért olyan furcsa ez a hely. Lehet, hogy azért, mert csapdába csalt? Könnyen lehet, hogy azért. Halkan megjegyzem, hogy: - Jobb lenne ha együtt maradnánk.
Vissza az elejére Go down
Rosui Kagehime
10. Osztag
10. Osztag
Rosui Kagehime

nő
Aquarius Monkey
Hozzászólások száma : 164
Age : 32
Registration date : 2012. Feb. 16.
Hírnév : 19

Karakterinformáció
Rang: 10. osztag 3. tisztje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Az Ördög Labirintusa Cl0te24700/30000Az Ördög Labirintusa 29y5sib  (24700/30000)

Az Ördög Labirintusa _
TémanyitásTárgy: Re: Az Ördög Labirintusa   Az Ördög Labirintusa EmptyKedd Ápr. 03, 2012 8:30 pm

A nő arrancar megpróbálta áttörni, a hajdani bejáratot eltorlaszoló falat, sikertelenül. Mindenki arcán az látszódott, hogy számukra is világos, nincs más út, az előttünk magasodó ajtón kívül. Diego-san kicsit sem barátságos felszólítására, bár nem mintha barátkozni szerettem volna bármelyikükkel is, összerándultam. Bár halvány sejtésem már volt arról, hogy valószínűleg nem fogják a saját bőrüket kockáztatni. >.>
Végigmértem a hatalmas ajtót, és előhúztam a katanámat. Ezt nem fenyegetőnek szántam az arrancarok felé, csupán csak nem lehettem biztos benne, hogy mi van az ajtó másik oldalán. Óvatos léptekkel indultam meg, és már a közvetlen közelében voltam, amikor a nő hatalmas elánnal mellém lépett. Engem odébb lökve, az ajtót pedig talppal feltárva. A lendülete a földre sodort, és pont az oldalra húzódott, melankolikus arrancar lábai elé pottyantam. T_T A felismerés, hogy közelebb voltam hozzá, mint azt szeretném, azonmód kijózanított, és sietve felpattantam.
A kitárult faajtó teljesen a falba ágyazódott, hiszen nem volt hallható semmilyen csattanás, ami azt jelezte volna, hogy neki csapódott. Belépve a keletkezett nyíláson nem is látszott már, hogy valaha lett volna ott ajtó. Egyre furcsább ez a hely. >.>
A többiek előtt haladtam, hogy azért mert szemmel akartak tartani, vagy, mert csapdáktól tartottak, arról fogalmam sem volt, de abban a helyzetben ez nem is számított. Jobb kezemben katanámmal, óvatos léptekkel haladtam. Közvetlen mögöttem akomor képű, valamint a nő lépdelt. Egészen addig, míg elfogyott a lábunk alól a talaj. o.O
A feneketlen sötétség felé zuhantam, vagy zuhantunk? Abban a helyzetben nem tudtam megmondani, hogy kik estek le velem együtt.
- Koiwo shiro, Sabishī Karasu! - hívtam shikaiba a kardomat, miközben lassítottam a zuhanásom sebességén. Közben kissé hunyorítottam, hogy ne vakítson el a következőnek tervezett támadásom fénye - Kowareta Kokoro! - és egy tűzgömböt lőttem abba az irányba, amerre zuhantam.
Csupán kíváncsi voltam, hogy merre tarthatok, és mennyi idő múlva érhetek földet. A gömb néhány pillanat múlva apró szilánkokra esett és a padlóra hullott, amiket, akár a nő támadását nem sokkal előtte a fal, magába szippantotta. De nem is áttörni szerettem volna. Az a néhány másodperc, amíg felvillant, majd elhalványult a tűz, elegendő volt, hogy felmérjem a távolságot, valamint, a helyet, amerre tartok, aminek falán négy menekülő útvonalat is megpillantottam.
S bár ismét sötét lett, még jól emlékeztem, hogy mi merre található, így shunpóval gyorsítva landolásomat egyenesen a hozzám legközelebb eső ajtón át eltűntem. *>* Csupán csak reméltem, hogy az arrancarok nem szándékoznak követni, elvégre mi okuk lenne rá? Bár az is lehetséges, hogy csupán én estem le, de valahogy az nap hadilábon álltam a pozitív gondolatokkal, mert addig még nem láttam hatásukat.
De nem volt időm sokáig gondolkodni, mert ha követtek, akkor bármikor ők is benyithatnak, így futva kezdtem el tovább sietni, szét sem nézve, merre is haladok. Csak minél messzebb szerettem volna jutni a rám éhezőktől. Kardom nem hívtam vissza, elvégre nem lehettem benne biztos, hogy csupán az arrancarok pályáznak rám. A furcsa ajtók és falak más rémségeket is rejthetnek. Bár szerintem négy arrancarnál rémesebbet már nem igazán viseltem volna el. T_T
Vissza az elejére Go down
http://dragonmaster.hungarianforum.com/
Diego Canino
Espada
Espada
Diego Canino

Férfi
Taurus Monkey
Hozzászólások száma : 304
Age : 31
Tartózkodási hely : Hatodik torony, Las Noches
Registration date : 2012. Jan. 04.
Hírnév : 5

Karakterinformáció
Rang: Sexta Espada, a Sanador Equipo parancsnoka
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Az Ördög Labirintusa Cl0te40100/45000Az Ördög Labirintusa 29y5sib  (40100/45000)

Az Ördög Labirintusa _
TémanyitásTárgy: Re: Az Ördög Labirintusa   Az Ördög Labirintusa EmptySzer. Ápr. 04, 2012 2:19 am

Gyorsan elkönyvelem, hogy az Exequises arrancar csökkent szellemi képességekkel bír, de engem aztán nem érdekel, hogy ha meg akar halni, akkor nyugodtan rohanjon csak ő előre. Biztosan nem ez az utolsó felhasználási lehetősége a shinigaminak, előbb-utóbb úgyis az lesz, hogy közülünk lép bele valaki valamilyen csapdába. Úgy tűnik, Mai önként vállalta a leggyengébb láncszem szerepét.
Amikor a shinigami szökni próbál, utána lövök egy balat, de elvétem a célpontot, és az időben meglép, mire átlépek az ajtón, már nincs sehol, eltűnt mindenkivel együtt, aki a nyomába szegődött. Lanven megszólalását elég szánalmasnak találom, már egyszer lejáratta magát, most már késő játszania az eszét. Egy ferde pillantást vetek is rá, de ez nem a legjobb pillanat ahhoz, hogy elintézzem, főleg, hogy így megcsappant a létszámunk. Meglepődnék, ha mindenki kijutna élve, persze a legkevesebb esélye mégiscsak a shinigaminak van. Ugyanakkor Lanven esélyei is rohamosan csökkennek, nagyon irritál, ha valaki színészkedik, és még rosszul is csinálja.
Végigfuttatom a tekintetem a szobán, ahová érkeztünk. Elképzelni sem tudom, hogy hogyan tudtak ilyen gyorsan eltűnni a szemünk elől, minden ajtó túl messze van. Elképzelhető, hogy valami lerántotta őket a padló alá? Nagyon nem tetszik ez nekem, nem szeretem, ha valaki azt hiszi, hogy vadászhat rám. Mert az biztos, hogy van valami a labirintusban, ami irányítja ezt a helyet, és valószínű intelligenciával is rendelkezik. Ezt a helyet nem hozhatta létre egy ösztönlény, akármilyen erős is.
Egy szó nélkül felugrok a felső szintre, szerintem egyértelmű, hogy mivel a föld alatt vagyunk, ostobaság lenne középen haladni. Nem tudom, hogy ez a hely mennyire működik az ésszerűség törvényei alapján, elvégre akár egy kisebb dimenzióban is lehetünk, ha pedig így van, akkor ennek a világnak akár teljesen más szabályai is lehetnek, mint Hueco Mundonak vagy az Emberek világában. Ennek ellenére hülyeség lenne lefelé elindulni.
Lepillantok Lanvenre, mielőtt válaszolnék neki. -Nem tudom, mennyiben segít, ha együtt maradunk. Én erre megyek. Berúgom a hozzám közelebb levő ajtót, és rögtön hátra sonidozok, hogy ha valami vagy valaki van az ajtó másik oldalán, ne legyen ideje meglepni. Elképzelhető, hogy az előbb is az ajtó kinyitása aktivált valamilyen csapdát, úgyhogy most óvatos vagyok. Amennyiben nem történik semmi, elindulok befelé, a karddal a vállamon, akkor is, ha más nem jön utánam. Arrancar vagyok, egy Aizen Sosuke katonái közül, nincs szükségem rá, hogy megvédjenek. Akárki is ennek a helynek vagy dimenziónak az ura, nem bújhat el örökre. Legalábbis remélem, hogy így van, semmi kedvem itt bolyongani ítéletnapig. Utálom, amikor ennyire tehetetlen vagyok, bár ennyire talán még soha nem voltam.
Vissza az elejére Go down
Desmond
Espada
Espada
Desmond

Férfi
Sagittarius Rat
Hozzászólások száma : 87
Age : 63
Registration date : 2010. Dec. 01.
Hírnév : 32

Karakterinformáció
Rang: Segunda Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Az Ördög Labirintusa Cl0te45000/65000Az Ördög Labirintusa 29y5sib  (45000/65000)

Az Ördög Labirintusa _
TémanyitásTárgy: Re: Az Ördög Labirintusa   Az Ördög Labirintusa EmptySzer. Ápr. 11, 2012 2:40 am

Kénytelen vagyok igazat adni az Exequias tagnak, valóban gyáva férgek vagyunk. Gyávák, amiért nem rohanunk előre vakon, azonban azt hiszem, már nincs semmi, mely menthetné ama érzetem, ez a hely nem csak csábító, de veszélyes is. Veszély, melyet nem szeretek oldalamon tudni, hisz olyankor semmi sem biztos, a legbizonytalanabb pedig az, vajon megélem-e a holnapot. Csupán ösztön, amiért így viseltetek, s áldoznám fel érte a shinigamit. Pedig igazán kár lenne érte; a reiatsuja rendkívül csalogató. Még sosem táplálkoztam shinigamiból. Vajon milyen lehet? Mint illata, gondolnék csendes cseresznyére, magjául pedig emlékei szolgálnának, hisz látszik rajta, sokat szenvedett. S én majd készséggel szabadítanám meg gyötrelmeitől, s ajánlanék neki egy új létet, távol a kétségbeeséstől. Meglásd, nem fog annyira fájni. Viselem helyetted vétkeid terhét.
Mérem hát végig még egyszer éhségtől kopogó íriszeimmel, s kapnék csuklója után, hogy magamhoz láncoljam, béklyóba azonban nem sikerül kötnöm, hiába kapkodok. Talán a sietség nem mindig kifizetődő? Lábam alatt a talaj megszűnni látszik, s az arrancar nő és a végzet angyala nyomában kezdek el zuhanni a semmi felé. Nem tudván, mi várhat odalent fogalmazódik meg bennem a menekvés egyetlen lehetősége, hisz nem szándékozom újabb csapdába esni, nem szándékozom újra zuhanással lelni halálom. Még emlékszem arra, milyen volt. A szívem hamarabb megállt, mintsem földet értem volna. Így a fájdalom is kevesebb volt, maradt hát a pánik, mely őrületbe sodor.
Felismervén a helyzetet azonnal a környezetben lévő reiatsut kezdem el gyűjtögetni a talpam alá. Itt, az Emberek Világában mindez gyerekjáték, így oldván meg azt, hogy ne kelljen esnem. S míg a shinigami és a Kivégző alakulatos a földre esnek, én magam lelassítom már a levegőben zuhanásom, így mondhatni, kényelmesen legyalogolok a levegőben. Akár felfelé is erőltethetném mindezt, hogy visszajussunk, azonban nincs rá biztosítékom, még vissza tudnánk jutni. Bár ha átjáró nincs, mi magunk is fúrhatunk egyet, nem?
A sötétségben csupán egy elsőre fáklyának tűnő fényforrás ad némi világosságot elsőre, azonban hamar konstatálom, hogy tulajdonképpen nem egy fáklya műve ez, hanem mintha a shinigami okozta volna azt. Szemeim hamar hozzászoknak a fényviszonyokhoz, bár ennél kicsit több világosságra is szükség lenne ahhoz, hogy rendesen eltájékozódjunk. Kényelmesen, jóval a többiek után érek földet, s kicsit még meg is igazítom ruhám felső részét, midőn talpam a földet érinti. Szememmel egy-egy pillantást vetek a két nőre; nehéz eldöntenem, hogy ebben a pillanatban éhségem csillapítása, vagy a biztonságos kijutás a fontosabb. Ám még mindig érzem azt a reiatsut, melyet semmi máshoz nem tudnék hasonlítani. Ha a shinigami cseresznye, ez az idegen, mégis csábító lélekenergia melódiás málna, én pedig biztosra tudom, úgy ármánykodik, hogy az neki jó legyen. Mintha a bokrok legmélyére kéne nyúlnom, hogy a legszebb szemet magaménak tudhassam… Ugyanakkor a shinigami illata is bűvöl, ahogyan a kígyókat szokás, bájolásának pedig kétlem, hosszú távon ellent tudok majd állni. Most nincs itt Alexander, nincs itt, hogy csak magáénak tudhassa őt. Elég lesz a nővel osztozkodnom bőven.
- Fényt. – indulok az egyik ajtó felé; látom jól, hogy a két nő rendelkezik olyan képességgel, mellyel elegendő világosságot tudnak okozni, én azonban nem rendelkezem képességekkel, egy cero vagy egy bara pedig csak pusztításra alkalmas. Megfigyelem, hogy arrancar társam resurrecciónba vált, én magam azonban nem követem példáját. Elég nekem, ha ők maguk generálják a világosságot, így a fényhozók együttműködésével sikerül megvizsgálnom az egyik ajtót. A falak mindegyikén látni egyet, kezem pedig végigsimítom az egyiken, midőn megpillantom rajta a szimbólumot. Talán a két nő nem ismeri őket, én azonban tisztában vagyok jelentésével.
- Agni. – suttogva rebesgetem a szót, melynek jelentését a két nő valószínű, nem érti. A tűz szimbólumán végigsimítom ujjaim, majd a következő ajtóhoz lépek, ahol megismétlem ugyanezt a mozdulatot, s a marut szót mormogván haladok a következő ajtóhoz. A levegő után a jala, vagyis a víz mellett haladok el, s amikor a legutolsó ajtóhoz érek, már tudom jól, hogy minek a szimbólumát fogom meglátni ott. Nem tudhatjuk, melyik ajtó mögött mi vár, csupán sejthetjük azt. Én pedig a föld kígyója vagyok, éppen ezért kezem már nyúl is a kilincsért, hogy kinyissam azt.
- Tudtátok, hogy a hinduk szerint ha a Teremtő bármely teremtménye, köztük az ember meghal, a teste az öt elem egyikére bomlik szét? Így tartja meg a természet az egyensúlyát. – magyarázom nekik. Azonban hiába nézelődök, az ötödik elemet semerre sem látom. Talán hallanom kéne.
- Brahma megalkotta az étert, s ezen elem segítségével hozta létre a földet, a föld által a vizet, a vízzel a tüzet, s a tűzzel a levegőt. Ekképpen mindet más érzékünkkel tapasztalhatunk. A földet minden érzékszervünkkel érezhetjük, a vizet hallhatjuk, láthatjuk, tapinthatjuk és ízlelhetjük; a tüzet hallhatjuk, tapinthatjuk és láthatjuk, a levegőt már csupán tapinthatjuk és hallhatjuk. Az ötödik elemet, az étert csak hallani vélhetjük. – tartok egy rövid leckét az elemekről, s magyarázom el azt, amit fontosnak vélek ahhoz, hogy megértsék. Igaz, nem bízom benne, oda is figyelnek arra, amit mondok. Talán nem is igazán fontos.
- Persze ez hittételenként változik. Smile – mosolygok szemükbe, mint akinek semmi jobb dolga nincs. Végül visszafordulva az ajtóhoz átsimítom kezem a föld elem szimbólumán.
- Bhūmi… – inkább csak önmagamnak olvasom, s ha nem állítanak meg, benyitok az ajtón, aztán majd lesz, ami lesz.


Spoiler:
Vissza az elejére Go down
Mai Cabaniz
Exequias
Exequias
Mai Cabaniz

nő
Taurus Dog
Hozzászólások száma : 51
Age : 29
Registration date : 2011. Apr. 13.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang: 61. arrancar
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Az Ördög Labirintusa Cl0te15400/30000Az Ördög Labirintusa 29y5sib  (15400/30000)

Az Ördög Labirintusa _
TémanyitásTárgy: Re: Az Ördög Labirintusa   Az Ördög Labirintusa EmptySzomb. Ápr. 14, 2012 9:52 am

Az ajtó könnyedén megadta magát és elemi erővel szállt bele a túloldali falba. Néhány pillanatig kivárt, hogy fog-e történni valami kellemetlen, de semmi sem mozdult azon túl, hogy némi kőtörmelék lehullott a földre. A várakozással teli, feszült csendből ő nem vette ki a részét, tökéletesen semlegesen figyelte a maga előtt feltárult folyosót. Ha lett is volna valami csapda benne, hát üsse kő, elég erősnek érezte magát ahhoz, hogy ne essen baja.
- Tessék! Micsoda szánalmas, beszari alakok vagytok, egy nyamvadt ajtótól beijedtek... Röhej, hogy még arrancarnak meritek nevezni magatokat, nyomorékok Rolling Eyes - illette néhány kedves szóval a kompániát, majd szó nélkül behatolt az ismeretlen terepre, és közben megragadta a shinigami nő alkarját is, hogy még csak eszébe se jusson megszökni. Amint kijutnak innen, kaja lesz, de lehet akár már előbb is, ha esetleg megéhezik. És nem, nem szándékozott másnak adni belőle, ez a halálisten az ő fogása. A gyengék nem zabálnak, hanem őket zabbantják meg, ez a természet rendje. Márpedig mindhárom díszpintyet a gyenge kategóriába sorolta az eddigiek alapján, és keményen meg kellett dolgozniuk azért, hogy véleménye a túlsó oldalra billenjen.
A padló azonban váratlanul eltűnt a lába alól, amit ő egy kislányos sikkantással reagált le, ahogy a gravitáció magával ragadta. A zuhanás elég sokáig tartott ahhoz, hogy felmérje, a sötétségbe zuhannak, a shinigami akciója nyomán pedig még azt is észlelte, hogy nem ő volt az egyetlen, aki leesett a nővel. Úgy gondolta a halálisten bizonyára ezt a pillanatot választja arra, hogy megtámadva őket elmeneküljön, és mivel az shikaiba váltott, így ő sem habozott előkapni késeit és a fülébe szúrni azokat.
- Odokase, Gato Monstruoso! - kiáltott fel, resurrecciónja aktiválása pedig drasztikusan megváltoztatta külsejét is. Mikor földet ért, persze jó macskához híven talpra esve, eddigi barna haja immár fehérben díszelgett, szemei kisárgultak és megkapott minden kiegészítőt, ami egy bakenekóhoz jár. Lángoló farka biztosította a fényt a sötét homályban, így azt is láthatta, ahogy a halálisten végül támadás helyett a futást választja-választaná. Szemei résnyire összeszűkültek, és megvadult nagymacska módjára vetette magát a szőkeség után.
- Nyem menyekülsz előlem, kusottare! - nyávogott utána, és amíg a degenerált hírvivő ki tudja miről magyarázott halálos nyugalomban, addig ő szorosan a halálisten nyomába szegődött. Nem veszíthette szem elől és nem is fogja, csak az idegesítette, hogy a másik arrancar teljesen átsiklani látszott a tény felett, hogy olajra akar lépni az ebédjük. Mármint az ő ebédje, csak ugye a férfi is érdeklődést mutatott az elfogyasztása iránt az imént még. A föld szimbólumát viselő ajtón rontott be a shinigami után, azon, ahol a magyarázás végén "társa" is benyitott végül. Mondjuk nem különösebben zavarta volna, ha a hírvivő lemard tőlük, de azért mégis, ha ketten vannak, könnyebb kordában tartani a lányt.
Vissza az elejére Go down
Lanven Alexander Stark
Arrancar
Arrancar
Lanven Alexander Stark

Férfi
Hozzászólások száma : 145
Tartózkodási hely : Budapest
Registration date : 2012. Feb. 24.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang:
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Az Ördög Labirintusa Cl0te13100/15000Az Ördög Labirintusa 29y5sib  (13100/15000)

Az Ördög Labirintusa _
TémanyitásTárgy: Re: Az Ördög Labirintusa   Az Ördög Labirintusa EmptySzomb. Ápr. 14, 2012 10:04 pm

Mesélő:
Diego elővigyázatos volt, habár ezúttal nem történt semmi. Az ajtó kinyílt, és ő besétált rajta. Nem is törődött a hátra hagyott Lanvennel. Az ajtót átlépve újból mély sötétbe torkollik útja. Az ajtó bezáródik utána, és elveszik a sötétségben. Vak sötét van. Hirtelen fények gyúlnak a távolban, és egy két a közelben is. Diego ekkor veszi csak észre, hogy bizony itt nincsen gravitáció, vagy legalábbis felettébb kicsi, és lebeg a semmiben. A hatalmas végeláthatatlan terem, olyan mintha az űrben lenne. Közel s távol kicsi fény pontok keringenek, amik a lehető leggyatrább fényviszonyokat biztosítják neki. Ha vissza akarna fordulni oda, ahonnan érkezett, akkor csalódottan tapasztalhatja, hogy bizony, mintha teleportált volna, amikor átlépett az ajtón. Se fal se semmi. Lanven nem követi Diegot önfejűségéből , és antiszocialitásából eredendően.

Az egyik alsóbb szintre nyíló ajtót hagy maga mögött. Az ajtó ugyan úgy viselkedik, mint Diego ajtaja. Lanven jungelben találja magát, ahol minden él, és minden veszélyesnek tűnik. Nem akármilyen dzsungel ez azt biztosan érzi.

Kagehime leesett, és előrelátásának köszönhetően senki sem követte. A labirintus megviccelte őket, mert miután Hime földet ért, utána rögtön belépett a hozzá legközelebb eső ajtón, hogy ne tudja senki hova tűnt. Talán láthatták volna, hova megy, de nem tették. Amíg ő elveszett a tűz ajtaja mögött, Mai a saját ressurectionjából fakadó fény miatt képes volt meglátni, hogy bizony Hime épp szökik. Így hát rögtön utána vetette magát.

A tűz ajtaja is ugyan úgy zárult, mint a többi ajtó, és tökéletesen elszigetelte őket a külvilágtól. Egy hatalmas romvárosban találták magukat. De nem régi romok voltak ezek, sokkal inkább mai romok. Minden égett, és mintha életre kelt volna a tűz. Dalolva cikázott egyik épületről a másikra, és nem csak egyedül. Száz meg száz tűz zengte ugyan azt a nótát, és égették fel az ismeretlen várost, és lakóit. Hime és Mai ha elég sokáig nézik őket, és figyelnek megláthatják, hogy ezek a tüzek igazából olyanok, mint a dzsinnek. Emberi testük van, amikor nem égetnek fel semmit, de amint gyújtogatnak újból felveszik lángformájukat.

A föld ajtaja mögött, egy hatalmas hegység húzódott. Egy hegység, aminek pontosan a közepén áll most Desmond. Egy pillanatra azt is hiheti az arrancar, hogy kiszabadult. Amint megpróbálja használni erejét, az cserben hagyja ők, és kiderül, hogy semmilyen képességét nem tudja használni. Olyan akár egy ember. Annyira tehetetlen, és annyira sérülékeny is. A hegység folyamatosan mozog. Hol elnyel egy kisebb részt, hol csak megnyílik a föld, de van olyan hely is, hogy csak torlódik magasabbra a hegység. Folyamatos mozgásának köszönhetően, ha sokáig egy helyben marad, akkor megnyílhat alatt a föld, vagy lesüllyedhet, vagy akár fel is tolhatja ők a legmagasabb pontra, ahonnan lemászni bizony nem kis kihívás emberként.


Lanven Alexander Stark:
Diego végül eltűnt a felső ajtó mögött. Kicsit tépelődtem, hogy most utána mennyek, vagy ne mennyek, de valószínűleg nem véletlenül hagyott hátra. Én viszont nem fogok utána koslatni. Meg is sértődtem... Azért igen csak felelőtlen lépés szétválni, egy ilyen helyen. Leginkább őrültség, hiszen egyedül nem biztos, hogy túl tudjuk élni. Sőt több mint valószínű, hogy nem. Annyi lélekenergia nincs a levegőben, hogy egy egészségeset tüsszentsek. Végül elhatározom magam, és lefele veszem az irányt. az ajtó kitárul, és én eltűnök mögötte. Meglepően tapasztalom, hogy bizony egy teljesen más dimenzióba vagyok. Vagy legalábbis ezt hittem. Vissza fordultam, hogy megkeressem a helyet ahonnan jöttem, de semmit nem láttam. Mindenhol fák, és fákról lelógó indák szegélyezték az utam. Nem volt előre kitaposott ösvény. Egy nagyon apró tisztás közepén álltam, és szorosan körbe vett a természet. De valami furcsa volt. Valahogy a veszélyérzetem csak úgy tombolt bennem. Talán azért mert nem találkoztam még ilyen sűrű erdővel. Na meg ilyen fákat sem láttam még soha életemben. A lelógó indák meg úgy néztek ki, mint a kígyók. Kígyók... Brrr, kiráz tőlük a hideg. Megpróbáltam valahogy átjutni a növény halmazon, de csak azt értem el, hogy szét dörzsölte a mindenem, és itt ott meg is vágott egy két növény. Megelégeltem, és két pengémmel kezdtem el nyiszatolni a környezetet. Utat vágtam magamnak, de nem igazán tudtam merre kellene haladnom, csak mentem előre. A veszély érzetem még mindig tombolt, de nem azért, mert idegen környezetben voltam. Valami mintha vadászna rám. Éreztem már ezt. Olyan érzés volt, mint amikor emberként menekültem a kígyószerű lidérc elől. A nap csak itt-ott volt képes áthatolni a hatalmasra nőt lombkorona között, ezért tökéletes félhomály uralkodott. Helyenként azért voltak egész tűrhető fényviszonyok. Elég nagy volt a pára tartalom is, ezért teljesen leizzadtam. A levegőbe viszont nem nőtt meg a lélekenergia koncentrátum. Paradoxonnak éreztem, hiszen egyszerre volt páradús a levegő, és hihetetlenül száraz. Egyre többször kaptam fel a fejem fura hangokra. Indokolatlan levélzörgésre, vagy bármi másra, mert egyetlen állatot sem láttam a környéken. Mintha teljesen kihalt volna ez a hely. Mondjuk nem csodálkozom, hiszen még mindig bent voltam a labirintusban. Az ég mégis olyan valóságosnak nézett ki. Dimenzó a dimenzióban? Furcsa, és mindenképpen zseniális. Zseniálisan veszélyes. Vajon mi lehet Kagehimével? Remélem nem eszik meg. Desmond kicsit nyersnek tűnik nekem, de biztos vagyok benne, hogy ez csak egy álca, hogy senki ne ismerje meg igazán. Mai viszont elmebetegnek tűnik. Valószínűleg az is, mint a legtöbb arrancar. Végül is nem mindenki tudja megemészteni a korai lidérc életet, vagy éppen a halála körülményeit. De lehet, hogy már életében is elmebeteg volt. Diego meg... Diego. Kicsit magasan hordja az orrát, de végül is kitudja, lehet, hogy van miért. Majd elválik. Van egy olyan érzésem, hogy ha haza értünk Las Nochesbe, akkor meg fog látogatni az Exequias.
Vissza az elejére Go down
Rosui Kagehime
10. Osztag
10. Osztag
Rosui Kagehime

nő
Aquarius Monkey
Hozzászólások száma : 164
Age : 32
Registration date : 2012. Feb. 16.
Hírnév : 19

Karakterinformáció
Rang: 10. osztag 3. tisztje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Az Ördög Labirintusa Cl0te24700/30000Az Ördög Labirintusa 29y5sib  (24700/30000)

Az Ördög Labirintusa _
TémanyitásTárgy: Re: Az Ördög Labirintusa   Az Ördög Labirintusa EmptyPént. Ápr. 27, 2012 4:46 am

Csupán néhány másodperc erejéig pillantottam vissza, de ezt rögtön meg is bántam. T^T Természetesen követtek, vagyis követett a női arrancar. Vagy legalábbis arra tippeltem, hogy ő az, annak ellenére, hogy kinézetre egyáltalán nem hasonlított korábbi önmagára. De dühös arckifejezése eltéveszthetetlen. >.> Ilyen az én szerencsém, pont a legéhesebb pottyan teljesen véletlenül utánam, ráadásul még az ajtón át is követ. T_T Rutin feladat? Ezen nevetnem, vagy sírnom kellene? >.< Ráadásul a bevetülő nő mögött becsukódva az ajtó szőrén-szálán eltűnt, mintha soha ott sem lett volna. Ez volt az a pillanat, amikor megfogalmazódott bennem: Soha-soha többet nem gondolok arra, hogy ennél rosszabb nem jöhet! >.<
Elhatározásomat az is megerősítette, hogy ismételten előrenézve egy égő várossal találtam szemközt magam. Engem valamiért büntetnek, ez már biztos, ami hót ziher! >.> Bár a romváros rengeteg lehetőséget rejt azon szempontból, hogy bizony van hova elbújni. *>* Talán gyávaság részemről, de egyelőre az egyetlen célom az életben maradás. Nincs kedvem egy ilyen helyen kilehelni a lelkem. Főleg, hogy tudom, utána meg is ennék. .__.
Gondolataimba merülve cikáztam az épületek között, egyelőre nem az volt a fő célom, hogy az arrancart lerázzam, csupán próbáltam megfejteni, hogy hol is lehetek. Néha a földön szaladtam, majd elrugaszkodva fentebbről is szemügyre vettem a várost. Gondosan megfigyeltem az épületeket, és a lángokat. Amik tulajdonképpen nem is lángok voltak, mert mikor éppen nem égtek emberi testük volt. °O° Csupán a lélekjelenlétemnek köszönhettem, hogy nem pottyantam le a döbbenettől. Mi a csuda? o.O Katanám még mindig a kezemben tartottam, így csupán az egyik kezem tudtam használni arra, hogy megdörgöljem a szemem. Azonban a mozdulat után sem változott a helyzet. >.> Továbbra is hol lángok, hol emberek voltak. °_°
Közben persze nem felejtettem el, hogy nem vagyok egyedül ezen a furcsa helyen, fél szemmel az arrancar mozdulatait figyeltem, de nem tettem felé gyanús, vagy támadó mozdulatot. Reméltem, hogy őt is legalább annyira lekötötték a lángemberek, vagy mi a csudák, ahogy engem megdöbbentettek. >.< Nem gondoltam, hogy ő valaha látott volna hasonlót. Bár ki tudja? Hueco Mundoban még sosem jártam, lehetnek hasonlatosan őrült dolgok ott is. Vagy bizarrabb.
Figyelmem, és védelmem egy percre sem lanyhult, hiszen nem csupán az arrancartól kellett tartanom, nem lehetett tudni, hogy ezek a valamicsodák, tulajdonképpen mit is csinálnak. o.O? Hogy mi a szándékuk, és hogy egyáltalán mik is ezek? Túl sok kérdés, és semmi válasz. Ilyen az én formám. >.>
De odamenni egy ilyen lángizéhez még sem fogok! >.< Elég abszurdan venné ki magát: Szia! Te mégis mi a fene vagy? °O° Nem tartottam valószínűnek, hogy válaszolnának, ráadásul lehet, ha közelebb megyek, akkor engem is megpörkölnek, az pedig semmi esetre sem lenne túl kellemes. .__. Így maradt a nézelődés, gondolkozás, és a várakozás a csodára, ami egyelőre meglepő módon hiányzott a napomból. Talán most bekövetkezik. *>* A halovány reménysugárban, még magam sem hittem igazán, de kapaszkodnom kellett valamiben.
Vissza az elejére Go down
http://dragonmaster.hungarianforum.com/
Diego Canino
Espada
Espada
Diego Canino

Férfi
Taurus Monkey
Hozzászólások száma : 304
Age : 31
Tartózkodási hely : Hatodik torony, Las Noches
Registration date : 2012. Jan. 04.
Hírnév : 5

Karakterinformáció
Rang: Sexta Espada, a Sanador Equipo parancsnoka
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Az Ördög Labirintusa Cl0te40100/45000Az Ördög Labirintusa 29y5sib  (40100/45000)

Az Ördög Labirintusa _
TémanyitásTárgy: Re: Az Ördög Labirintusa   Az Ördög Labirintusa EmptySzomb. Ápr. 28, 2012 7:36 am

Lanven nem követ, aminek egyrészt örülök, másrészt nem. Nem mondható jó ötletnek, hogy szétváltunk, de ha felidegesített volna, elképzelhető, hogy megölöm, márpedig jó úton haladt ebbe az irányba. Undorító, hogy először védelmébe vette azt a shinigamit, aztán amikor rájött, hogy nem jó ötlet, úgy csinált, mintha csak megenni akarná. Igazából én is hülye vagyok, el kellett volna vennem a halálisten kardját, talán levágom a karjait is, aztán csak simán lehetett volna pajzsként használni, másra úgy sem jó. Persze ez lényegtelen, valószínű már többet nem kerül elő, ha valami csoda folytán életben is marad valaki abból a háromból, a nő biztos, hogy nem lesz közöttük, két pszichopatával került egy helyre. Persze ők teljesen normálisnak minősülnek a hollowok között, de ez nem fog változtatni azon, hogy meghal.
A teljes sötétségben néhány fényforrás jelenik meg, én pedig döbbenten tapasztalom, hogy lebegek, és már nincs visszaút. Nem látok semmit, ami különbözne az ürességtől, de azt nem értem, hogy miért kaptam fényt segítségképpen. Ebből arra következtetek, hogy ez nem egy másik dimenzió, ha az ellenségünk képes lenne teremteni egy egész különböző dimenziót, biztosan nem vesztegetné az idejét arra, hogy fényeket hozzon létre, amelyek ráadásul sokkalta barátságosabbá teszi ezt a helyet. Így ugyan gyorsabban észreveheti az áldozat, hogy nincs kiút, de ha meg is vakulna, gyorsabban őrülne meg. Tehát egy illúzió foglya vagyok, amibe akkor kerülhettem be, amikor átléptem a küszöböt, az ajtót ugyanis nem érintettem meg.
Eléggé szegényes fantáziája lehet az illúzió teremtőjének, Aizen-sama valószínű percek alatt képes volt bárkit az őrületbe kergetni, és nem csak a lélekenergia-szintje, hanem a kiváló emberismerete és intelligenciája miatt is. Még én sem tudom, hogy mitől rettegek a legjobban, de ez akkor is szánalmas próbálkozás, ami talán működik egy emberen, de egy hozzám hasonló arrancaron semmiképpen nem fog.
Nem vagyok olyan ostoba, hogy egy lépést is tegyek, valószínű éppen az a célja. Ha sötétségben tart, nagyobb eséllyel indulnék el, de ez így teljesen felesleges, látom, hogy semerre nem lehet kijutni. Visszateszem a kardom a helyére, majd kinyújtom a kezem magam elé, és egy zöldes cerot hozok létre, amit belelövök a semmibe. Kis mázlival eltalálom, vagy megzavarom az illuzionistát, már ha a közelben van, ha nem, akkor pedig valószínű sikerül kitörnöm ebből a szarból. Annyira nem alacsony szintű, ha az az érzetem támad tőle, hogy nincs gravitáció, de annyira nem lehet profi, hogy meg tudja jósolni, hogy mégis hogyan törik szét, amit a cero eltalál, ha mást nem, legalább azt látni fogom, hogy hol van a fal.
Ezután néhány balát lövök el magam köré is, nem hagyok ki egy irányt sem, a tizenkét balát a körülöttem lévő kocka képzeletbeli sarkai és a lapok geometriai közepe felé irányítom. Ki fogok törni innen, velem egy kis senkiházi nem fog szórakozni. Túl fogom élni ezt a helyet! -Micsoda csapás, hogy pont egy olyan sekélyes fantáziával rendelkező féregnek van ilyen képessége, mint amilyen te vagy. Ha én csalnálak téged illúzióba, órákon belül azt kívánnád, hogy bár a Pokolban lennél, te pedig megelégszel olyan szánalmas dolgokkal, mint a világűr lemásolása. Told elő a pofád, vagy mutass többet, mert ez édeskevés lesz ahhoz, hogy fogva tart. Saero, Áspid!-nem tervezek semmilyen Ressurección technikát használni egyelőre, teljesen felesleges lenne, egyszerűen nyers erőt akarok használni, hogy a felszabaduló lélekenergia elsöpörje a körülettem lévő megtévesztő lélekenergiáját. A labirintusnak léteznie kell, mert négy arrancar együttesen látta, de ez a hely nem létezhet, ilyen szintű teremtésre csak Isten lehet képes, már ha tényleg létezik ilyen. Persze léteznie kell... Ez nem a valóság, ebben biztos vagyok, ez csupán illúzió.
Vissza az elejére Go down
Desmond
Espada
Espada
Desmond

Férfi
Sagittarius Rat
Hozzászólások száma : 87
Age : 63
Registration date : 2010. Dec. 01.
Hírnév : 32

Karakterinformáció
Rang: Segunda Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Az Ördög Labirintusa Cl0te45000/65000Az Ördög Labirintusa 29y5sib  (45000/65000)

Az Ördög Labirintusa _
TémanyitásTárgy: Re: Az Ördög Labirintusa   Az Ördög Labirintusa EmptySzomb. Ápr. 28, 2012 9:03 am

Nem számítottam arra, ignorálva vagyok. Elvarázsolva bambulom a föld szimbólumának ajtaját és magyarázok világi dolgokról, azonban bevallom, amikor felfedezem magányom, rosszul esik. Talán nem is hallották, mikor előadtam nekik a nézeteket? Ennyire unalmas lennék? Tartok tőle, így van, pedig én igyekeztem rövidre fogni s csupán azt elmondani, amit fontosnak tartok.
Csalódottan lépek hát be az ajtón, miközben konstatálom, megint egyedül maradtam. Lehet, egyszerűen nem kedvelnek? A helyükben én sem kedvelném önmagam. Talán túl sokat beszélek, igen, biztosan ez lehet a gond. Smile Némasági fogadalmat viszont nem szükséges tennem, hisz itt akkor sincs kivel beszélnem, ha magam képzelem oda. Nem szokásom azonban a képzelgés, csupán az álmodozás, gyakran megesik, nem is a saját álmaimban kajtatok és vájkálódok, bár bevallom, nem szándékosan esik meg, hogy folyton eltévedek. Azt hiszem azonban, hogy most még nem tévedtem el, így nincs más hátra, mint a környezet élvezése. Természetes módon eszembe sem jut, hogy gargantát nyissak vagy bármiféle képességet használjak. Nincs, mi kiváltaná belőlem a távozás vagy a harc kényszerét, s teljesen természetesnek veszem, hogy sétálhatok a hegyekben. S mégis micsoda hegyekben! Már-már egészen felnyúlnak a légies kékbe, s olyan izgalmas tájat vetítenek zafír színű lélektükreim elé, melyeket tudom jól, azonnal emlékeimbe kell faragnom. Faragni, faragni, de mégis mivel faragjam? Nyúlok hát egyik kezemmel tarkómra és borzolom meg sátorként lelombozódó, sötét tincseim, miközben másikkal zsebem felé matatok. Mindig van nálam egy kisebb jegyzetfüzet, hogy ne érjen csalódás, amikor elkap az ihlet. Ihletből pedig eme helyen adatik számomra elég. Én a Föld kígyója vagyok, nyilvánvaló hát, hogy ragaszkodom egy olyan helyhez, mely ideális számomra.
Kicsit zavart ugyan eddig, hogy egyedül vagyok, tulajdonképpen már eddig is megszoktam a magányt. Jó darabig, hosszan sétálok a hegyek közt, holott komoly túrára nem számítok, csupán egy sziklás helyet keresek, melyről kellemes a kilátás az alant nyíló tájra. Eszembe nem jut sonidoval feljutni, pusztán a két lábamra és fizikai erőmre támaszkodom, hogy megleljem a lehető legmegfelelőbb pontot, s kényelembe helyeződve dőlök neki egy egyenesebben, függőlegesen álló sziklának, miután leülök elé. Térdeim kissé felhúzom, a füzetet pedig lábaimra támasztom, s már egy ceruzát forgatok kezemben, miközben a rajzot tervezem. Olyan békés itt minden, olyan csendes, olyan nyugalmas…
Le is állok rajzolni a tájat, melyet látok, a tájképek amúgy is az erősségeim. Nem mintha kifejezetten tehetséges lennék, ám szeretem a művészeteket, kikapcsol, s mi más is lenne kikapcsolóbb egy ilyen nap után, mint ez? Az éhségemről mindeközben teljesen megfeledkezek, s azzal is elfelejtek foglalkozni, egyáltalán hogy kerültem ide. Már nem is nagyon dereng a shinigami és a többi arrancar, teljesen belemerülök abba, hogy megörökítsem a szépséget. Igaz, mikor már a rajz vége felé közeledek, eszembe jut, talán ideje lenne hazamennem…
Vissza az elejére Go down
Mai Cabaniz
Exequias
Exequias
Mai Cabaniz

nő
Taurus Dog
Hozzászólások száma : 51
Age : 29
Registration date : 2011. Apr. 13.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang: 61. arrancar
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Az Ördög Labirintusa Cl0te15400/30000Az Ördög Labirintusa 29y5sib  (15400/30000)

Az Ördög Labirintusa _
TémanyitásTárgy: Re: Az Ördög Labirintusa   Az Ördög Labirintusa EmptyKedd Május 08, 2012 5:19 am

Resurrección alakban macska mivoltából adódóan valamivel jobb hallása volt, de még így is csak foszlányokat fogott fel abból, amit a hírvivő arrancar hablatyolt az elemekről. Jobban lekötötte az, hogy ebédje szökését megakadályozza, a férfi is jobban tette volna, ha nem szónokolni áll neki, hanem segít megfogni a meglehetősen eleven shinigamit, aki máris beszökött az egyik ajtón. Kérdés nélkül vetette utána magát, és mivel éppen fajtársa is arrafelé lépdelt talán (legalábbis szeme sarkából úgy látta, mintha feléjük fordult volna), így joggal gondolhatta, hogy jönni fog utánuk. Hát nem jött. Ő maga nem igazán figyelt arra, hogy milyen ajtón is lépett be, arra viszont annál inkább, hogy amint becsukódott, a bejárat szőrén-szálán el is tűnt ^^" Ezek az ajtók kezdték már idegesíteni, először a barlang bejárata csinálta, majd most ez. Így viszont legalább nem bonyolódott bele olyan dilemmákba, hogy menjen-e vissza azért a degeneráltért, vagy inkább tartsa a szemét a nőn. Mondjuk minden bizonnyal akkor is az utóbbit választja, ha meglett volna rá a lehetősége, hogy válogasson, hiszen a legkevésbé arra vágyott, hogy az a nyomorék azokat a furcsa pillantásait rávesse. Volt benne valami, amitől talán még jobban kirázta a hideg, mint bármelyik másik férfitól, csupán azért jött volna jól a jelenléte, hogy könnyebben kordában tarthassák a shinigamit. Ki tudja, most hogy kettesben maradtak, talán még az is eszébe fog jutni, hogy egyszer és mindenkorra döntésre viszi a fogócskát. Nem mintha ellenére lett volna a harc, sőt, talán még kedvezőnek is ítélte volna meg a kimenetelt, ha ez bekövetkezett volna. Nem kételkedett benne, hogy erősebb és ha előbb megpuhítja, úgy könnyebb is lett volna felfalni végül. Csakhogy ezen az ismeretlen helyen a kijutással is törődni kellett, ami felettébb bosszantotta. Túl sok feladaton kellett egyszerre járatnia az agyát, az pedig az ő egydimenziós elméjének neki sose ment jól.
Szembenézve a világgal, ahová kerültek, először is jól leesett az álla. Egy teremre számított, nem egy komplett városra és a szabad, bár füstfelhővel borított égre. Az égett szag nagyon piszkálta az orrát, fancsali képpel tekintett körbe a lángoló épületeken. Még számára is egyértelmű volt, hogy nem... hazajutottak, már ha lehet így fogalmazni, hanem még mindig a barlang fogásában vannak. Túl szürreális volt a kép ahhoz, hogy ara gondoljon, kijutottak, csupán azt nem értette, hogy fér bele ez a hely a barlangba. Látszólag a szabadban voltak, de akkor mégsem? scratch Megrázta a fejét és inkább ismét a halálistenre vetette a tekintetét, miközben sétálni kezdett a lángoló házak között. A tűz maga nem zavarta, hiszen képességei egy része tűzre alapult, ráadásul a leomló betonszerkezetek sem igen árthattak neki, csupán a szag irritálta az orrát, ami a különböző anyagok égésével járt.
- Nyahát, vany itt más élőlény is *o* - lelkesedett fel csillogó szemekkel, mihelyst valami emberszerű formát látott meg mozogni a shinigamin kívül is és már indult volna is felé, mikor váratlanul az alak lángokba borult és felgyújtott egy tetőszerkezetet. Megilletődötten torpant meg néhány pillanatra, de aztán ismét kiült az arcára a ragyogó arckifejezés, ráadásul még a nyála is kicsordult izgalmában. Ínyencfalat Az Ördög Labirintusa 712912 Ráadásul nem is egy volt belőle, így mikor a következőt meglátta, azon nyomban odasonidózott és szélesre tátva a száját megkísérelte beszippantani a lelkét. Ha tűzzé válik, az sem okozott volna gondot, elvégre bármilyen anyagot meg tud enni, ráadásul a tűzgolyóit is a szájából köpködi, szóval csak nem égeti meg vele magát Surprised Ebben a szellemben gondolta úgy, hogy nekiáll falatozni, elvégre éhes volt, és felpiszkálta a fantáziáját, hogy ezek a sosem látott lények vajon milyen ízűek lehetnek. A különlegességet előbbre tekintette, mint egy halálistent, akiről már eleve tudta, hogy milyen ízre számíthat. Azért persze a szeme sarkából figyelemmel kísérte az ebédje helyett immár vacsorává csúszó shinigamit, hogy ha netán komolyan foglalkoztatná a menekülés, vagy esetleg egy meglepetéstámadás gondolata, akkor megfelelően tudjon reagálni. Nem fog kicsúszni a markából a kajája ._.
Vissza az elejére Go down
Lanven Alexander Stark
Arrancar
Arrancar
Lanven Alexander Stark

Férfi
Hozzászólások száma : 145
Tartózkodási hely : Budapest
Registration date : 2012. Feb. 24.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang:
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Az Ördög Labirintusa Cl0te13100/15000Az Ördög Labirintusa 29y5sib  (13100/15000)

Az Ördög Labirintusa _
TémanyitásTárgy: Re: Az Ördög Labirintusa   Az Ördög Labirintusa EmptyKedd Május 08, 2012 9:51 pm

Mesélő:
Diegon erőt vett az őrület, és arrogancia. Csak ez magyarázhatja a meggondolatlan energia pazarlását. Barákat kezdett el lövöldözni, és cerokat, illetve átvándorolt Ressurectionba is. A cero eleresztése után csak a semmibevesző zöld folyamot látta, és ugyan ezt kellett átélnie a baráknál is. Amikor azt gondolta, hogy bizony hatalmas lélekenergiával szét lehet zúzni az illúziót, nem állt messze a valóságtól. Ahogy átváltott Ressurectionbe, úgy a belőle felszabaduló energia is távozott. A hely egyszerűen kitépte belőle. Diego egy pillanatra azt hiheti, hogy sikertelen, és reménytelen az egész, de ekkor megtörik az illúzió, és egy pillanatra megjelenik előtte a barlang, ahova betoppantak. Fekete virágokat bontó növény van körülötte szinte mindenhol, és mindenki álomba szenderülve fekszik. Egyedül ő képes arra, hogy kinyissa a szemét, körülnézzen. Sajnos mind ez csupán 5 másodpercig tart, és azonnal vissza zuhan az illúzióba. Itt viszont már az űrben meteorok százai cikáznak, és Diegonak az egyetlen reménye, hogy egy világító ponthoz érjen. Ugyan is a világító pontkörül keringenek a meteorok, és egy bizonyos sugárban nincsen semmi körülöttük. Amíg a semmiben lubickol, addig folyamatosan záporoznak rá a kisebb-nagyobb meteorok. Egy pár biztosan eltalálja, de muszáj egy pillanatnyi menedéket kialakítania magának, különben mozgásképtelennél válik.

Kagehimének végül sikerül leráznia Mait, akit teljesen lefoglal az új életforma felfalása. Egy pillanatra mindketten megdermednek, és megérzik közvetlen mellőlük Diego lélekenergiáját, ami azonnal el is tűnik. Mindkettőjüknek furcsa ez, hiszen jól tudják, hogy Diego nincs itt. Mai elfalatoz egy két lelket, és örömmel nyugtázza, hogy ezeknek bizony jó ízük van. A sok falatozás után a tűzlelkek bepöccennek, és egy nagy lélekként állnak össze, egy hidra kinézetét öltve magukra. Hime eldöntheti, hogy segítsen e Mainak, remélve, hogy cserébe nem öli meg, vagy hagyja inkább, hátha egy problémával kevesebb lesz neki. Mai viszont kénytelen harcolni vele, és mikor már úgy tűnik semmilyen képessége nem hat rá. Vajon hatna rá az,ami a többi kicsire? Ez már az ő döntése. Hime viszont semmiképp nem tud teljesen rejtve maradni, mert a hidra körül az épületek elolvadnak. Hime és Mai nem érzik ezt a hőfokot, de a környezet igen csak megsínyli. A hidre körülbelül 3 emelet magas, és egy ház széles. Három feje van, és mindháromból tüzet köpköd. Hime egy pillanat alatt elveszíti a búvóhelyét, de még mindig elmenekülhet. A hidra egyik feje tűzzel köpködi Himét, míg a másik kettő Mait köpködi tűzzel. Akit eltalál ez a tűz, az bizony megég, és a fájdalom reálisan hat rájuk. Persze aki képes elnyelni a tüzet, annak nem okoz problémát a támadásuk kivédése.

Desmond nyugodtan rajzolgat a folyton mozgó domborzat egyik kiemelkedő pontján, amikor megérzi ő is Diego lélekhullámait, pontosan úgy, mintha közvetlen mellőle jönnének. Ez eszébe juttatja, hogy ideje lenne innen megpattanni, és ekkor veszi észre, hogy semmilyen képessége nem működik. Ekkor elkezd alatta mozgolódni a föld, és csak épphogy megússza azt, hogy elnyelje őt a sötétség. Rá kell jönnie, hogy hogyan juthat innen ki. Tudja, hogy lefele esett, és ahhoz, hogy kijusson felfelé kell haladnia. Kihasználhatja a folyton változó domborzatot, ami adott esetben fellökheti őt az égbe, de fordítva is járhat. Végül is észrevesz egy ajtó szerűséget a plafonon. Felküzdheti magát oda, és megvárhatja, hogy felemelkedjen, és elérje az ajtót, de ez sok időbe tellene, és rizikós is, és ami még rosszabb, vannak helyek a terepen, ahol az elsüllyedt földrészek nem akarnak vissza jönni. Ez megnehezíti a közlekedését. A messzeségben meglát egy barlangot. A barlang körül úgy tűnik, mintha nem mozogna a hegy, vagyis biztos pontot nyújt. Ha esetleg arra vezetne az útja, akkor amint oda ér, sziklazörgést hall. A barlang szájából egy gólem lép elő, aki láthatóan nem szívleli őt. Mivel ember, körülbelül semmi esélye nincs szemtől szembe legyőznie egy gólemet. Ugyanakkor a gólem lába között elnézve észre vesz valami fényeset, ami leginkább egy folyosó bejáratára hasonlít. Valahogy ki kell cseleznie a gólemet, különben a gólem eltiporja. Ha esetleg a gólem mégis elkapná, megdöbbenve érzékelheti, hogy ugyan meg nem hal, de nem tud mozogni. A fájdalmat viszont valósnak érzi.

Lanven egyedül barangol a furcsa növényzetben. Morfondírozik magában, amikor is megtámadja valami érdekes növény. Csupán a növény indáit látja. Végül is akárhogy küzd, nem talál rajta fogást, és szépen lassan legyengíti a növény. Akkor dönt úgy, hogy átváltozik ressurectionba, és lerendezi ezt az egészet egy képességéből. Hatalmas robbanást generál, ami felébreszti társait az illúzióból. Mondhatni saját csapat társait sebzi meg, de ő ezzel nincsen tisztában. A fájdalom kiszakítja őket az illúzióból, csupán Lanven marad kómás állapotban. Mindenki hihetetlenül gyengének érzi magát. Valószínűleg azért, mert a növény, már mindenkiből kiszippantott egy nagy adag lélekenergiát. Elég nagy lélekjelenlétre van szükség ahhoz is, hogy ne ájuljanak újra illúzióba. Vajon felkeltik Lanvent? Vagy hagyják álmodni, és ők négyen próbálják meg lenyomni ezt az ördögi növényt?

(az idősorrend Diego, Desmond, Mai, Hime, Lanven, azaz ami Lanvennel történik, az a postotok végén érződik. Az időrend nem befolyásolja a posztolási sorrendet!)


Lanven Alexander Stark:
Végül is tök mindegy az egész, már lejárattam magam előttük azzal, hogy shinigamival próbáltam haverkodni. Micsoda ostoba húzás volt ez? Nem csoda, hogy most mind utálnak. Ha hazaértünk magyarázkodhatok az egyszer száz. Nem hiszem el, hogy velük nem esett még meg, hogy jól kijöttek volna egy shinigamival. Jó mondjuk én nem jöttem jól ki ezzel a shinigamival, csak egyszerűen könnyelmű voltam. Hirtelen megéreztem Diego lélekenergiáját, mintha mellőlem jött volna. Nem tudtam elsőre mire véljem, hiszen tudom jól, hogy nem arra jött, amerre én mentem. Azonban el is tűnt ez a lélekenergia azon nyomban. Vajon mi történhetett? Lehet, hogy bajban van? Mindenesetre most a jelenre kéne odafigyelni. A furcsa zajok még mindig nem akarnak múlni. Szemmagasságban nem látni semmit, de még is hallom... Lehet, hogy akkor... Na ne! Lenéztem, és indák tekeregtek alattam. Egy pillanatra megdermedtem, és az első gondolatom az volt, hogy FUSS! Végül is fel sonidóztam, és kiértem a hatalmas dzsungelből. Nem könnyebbülhettem meg, mert azonnal visszarántott öt hat inda, és a földnek csapott. Azt hittem kiköpöm a tüdőmet. Ők viszont nem hagyták ezt itt annyiban. Tovább dobáltak. Ráfonódtak a kezeimre, és a lábaimra, és annál fogva hajigáltak fákon keresztül. Végül is valahogy sikerült kiszabadulnom, és hangos puffanással terültem el a földön. Felálltam. Előkaptam a két pengémet, és kaszabolni kezdtem. De akármilyen gyorsan mozogtam, és akárhogy próbáltam ritkítani őket, egyre több, és több inda ostromolt. Úgy tűnt, mintha amit levágnék, az új életre kelne, és hirtelen már kettő inda lett egy helyett. Akárhogy küzdöttem nem sikerült legyűrnöm. Az egyik gyomorszájon vágott, és összecsuklottam. Több se kellett a többinek, és mind egyszerre támadott. Lekötözték a végtagjaim, és a levegőben vertek tovább. Nem volt más lehetőségem, át kellet változnom. Most úgy sem volt itt senki, szóval nyugodtan átváltozhattam.

- Encono e Afección Manosear Gemelos!
Próbáltam kiáltani két ütés között, és a felszabadult lélekenergiát már koncentráltam is. Testemen minden szőr az égnek állt, és macska füleim az égnek meredtek. Ha lett volna farkam, akkor valószínűleg, most össze vissza csapkodtam volna vele. Kitéptem magam a szorításból, és hátrébb ugrottam. Vér csordogált a szám szélén, de most nem ez izgatott.
- Még jó, hogy macska vagyok. Így legalább mindig talpra esek. Egy fekete fehér macska. Ellentétek hordozója. Megidézlek hát! ANTAGONISMO!
Tenyereimet össze érintettem, és a két ellentét találkozott. A tappancsaim, mintha fénygömbökké váltak volna, csupán azzal az eltéréssel, hogy az egyik fekete sötétség gömb volt. A lelkem sötét fele. Még nem találkoztam vele, de nem is akarok. Hatalmas lélekenergia tömeg áramlott ki belőlem, és a harminc méter helyett sajnos, csak húsz méter sugárral sikerült megidéznem a robbanást. Mintha valami a másik tíz métert, csak úgy magába szippantotta volna. Ugyanakkor a robbanás kinézete szabályosan leírta, hogyan nézett ki a barlang, amikor beugrottunk. Furcsa volt. Viszont mindent letaroltam körülöttem, és támadómból semmi nem maradt. Én is eléggé kifulladtam, hiszen nem kis feladat egy harminc méter sugarú Antagonismót létrehozni. Térdre rogytam, és kicsit kifújtam magam. A lélekenergia úgy tűnt nem regenerálódik ebben a környezetben. Ez még nagyobb csapás volt számomra, mert igen csak gazdaságtalanul bántam vele az imént.
- Vajon merre kéne tovább mennem? Fogalmam sincs. Meg kéne találnom a többieket. Diego felfelé indult el, én pedig lefele. Ugyanakkor a többiek még lejjebb vannak. Nem vonz különösebben Diego ellenségeskedése, szóval inkább lefelé mennék. Akkor találni kéne egy barlang szerűséget, vagy valami átjárót, ami összeköti a helyeket, ha létezik egyáltalán ilyen. Ezek után remélem nem ütközök problémába.
Az egyetlen probléma a shinigami kimagyarázása lesz. Hiába, az én hibám az a helyzet, amibe sodortam magam. Ez is azért van, mert macska vagyok. Igénylem a törődést, és ha ezt otthon nem kapom meg, akkor megkeresem máshol. Aztán meg otthon jól segberúgnak érte, mert máshol keresem a törődést. Ez az egész nem történt volna meg, ha valaki hajlandó lett volna barátkozni velem. Na mindegy, nem keresünk bűnbakokat, egyenlőre éljük túl ezt az egészet. Nagyon remélem, hogy nem akarnak majd kinyírni a társaim, elvégre mindenkinek lehet rossz napja...


A hozzászólást Lanven Alexander Stark összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Május 13, 2012 1:19 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Diego Canino
Espada
Espada
Diego Canino

Férfi
Taurus Monkey
Hozzászólások száma : 304
Age : 31
Tartózkodási hely : Hatodik torony, Las Noches
Registration date : 2012. Jan. 04.
Hírnév : 5

Karakterinformáció
Rang: Sexta Espada, a Sanador Equipo parancsnoka
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Az Ördög Labirintusa Cl0te40100/45000Az Ördög Labirintusa 29y5sib  (40100/45000)

Az Ördög Labirintusa _
TémanyitásTárgy: Re: Az Ördög Labirintusa   Az Ördög Labirintusa EmptySzer. Május 09, 2012 10:35 pm

Úgy tűnik, az illuzionista nincs a közelben, elvégre abból, hogy még tart az illúzió, arra kell következtetnem, hogy nem találtam el, márpedig elég nagy területet lefedtem a támadásaimmal ahhoz, hogy ne legyen esélye kitérni akkor sem, ha nem látom. Persze lehet, hogy ennyire gyors, bár azokra, akik ilyen képességeket használnak, inkább az jellemző, hogy a többi képességük gyengébb, és ezért ellensúlyozzák ezt illúziókkal. Aizen-sama természetesen kivétel volt, de valószínű még neki is az illúziói fejlődtek ki először, és csak utána minden más.
A kardomba zárt erőt egyszerűen elszívja valaki, úgyhogy a Ressurecciónom éppen csak egy pillanatra tud létrejönni, de ez is elég hozzá, hogy sérülést okozzon az illúzión, és egy pillanatra lássam a társaimat. Úgy tűnik, a valóságban be sem jöttünk a barlangba, már a bejáratnál elkapott minket valami növény, ami valószínű most készül minket koncentrálni a vacsora előtt. Ha együttes erővel rátámadtunk volna Lanvenra, amikor az ellenséggel állt neki barátkozni, az együttes erővel feltörő energia elsöpörhette volna az illúziót, de már mindegy. Egyedül nem bírok sokáig ellenállni, lassan visszazuhanok az álomba, ahol úgy tűnik, az illuzionista megsértődött, és mégis vitt bele fantáziát.
Úgy tűnik, hogy szabályszerűség alapján mozognak ezek az óriási kövek, úgyhogy egy kicsit csalódott vagyok, hogy nem rögtön engem támad velük. Ebből máris látszik, hogy a képességnek korlátai vannak, elvégre ennél sokkalta hasznosabb illúziót is létre tudott volna hozni a használó. Nem teljesen elvethető lehetőség, hogy maguk a növények okozzák a hallucinációt, és nem valakinek az eszközei, ebben az esetben pedig természetes, hogy nincs fantáziájuk.
Elrúgom magam egy kisebb meteortól, amivel köszönhetően megvan hozzá a kezdő lendületem, hogy ki tudjak térni a többi elől is. Azt leszámítva, hogy nincsenek sérüléseim, éppen olyan leharcoltnak érzem magam, mint általában egy keményebb harc után szoktam. Ha megtörjük az illúziót, akkor valószínű az én erőmből már nem fogja futni a harcra az illuzionista ellen, remélem, a többiek több lélekenergiát tartalékolnak a végére.
A fények közelében nem keringenek meteorok, úgyhogy ha ostoba lennék, egészen biztos, hogy arra venném az irányt, hogy fedezékbe kerüljek, de két dolog miatt nem teszem. Egyrészt ez csak illúzió, és ha a fájdalom, amit egy találat okozhat, valós is, a sérülés nem. Másrészt nyilván valamiért oda akarnak csalni a fénygömbök mellé, ez szinte teljesen egyértelmű, ezért nem csináltak teljes lefedést.
Úgy tűnik, hogy a nyers erő megfelelő megoldás az illúzió megtörésére, de nekem nem maradt elég hozzá, tehát más megoldást kell találnom arra, hogy kiszabaduljak. A meteorokat próbálom kikerülni, de ettől függetlenül értelmetlen bármerre elindulni, elvégre a testem most is ott fekszik a gazban, szóval csak egy fantázia-világban mászkálna a tudatom össze-vissza. Van másik módja is annak, hogy felébresszünk valakit egy álomból, az pedig a fájdalom.
A szabad kezemmel megfogom a kard pengéjét, és egy gyors mozdulattal végigrántom rajta, aminek az eredménye egy hosszú vágás a tenyeremnek azon a részén, ahol nincs lyuk. Úgy tűnik, hogy ez még nem elég, mert nincs hatása, talán a testemen nem is jön létre ez a sérülés, és azért nem érzem a fájdalmat a valóságban is. Mindenesetre muszáj kijutnom innen, nem fog pár liliom megölni.
Hirtelen megtörik az illúzió, és újra ott fekszem a földön, most már újra a saját testemben, ami egy kicsit meg is égett. Ezek szerint valaki felébredt, és megtörte az illúziót, sőt, ahogy látom, azon a shinigamikkal barátkozós arrancaron kívül mindenki magához tért. Egy gyors körbepillantással megállapítom, hogy mindenkinek az az oldala sérül meg egy kicsit, amelyik közel volt Lanvenhez, valószínű a növény arra akarta rávenni, hogy végezzen a társaival, de ezek szerint az ellenkezőjét érte el végül vele. Persze még mindig ki kellene szabadulni, mert ha visszaesünk, több lehetőség nem lesz.
Egy-két barával megtisztítom magam körül a terepet, hogy azok az átkozott gyomnövények letakarodjanak rólam, és nagy nehezen felállok. Sok lélekenergiát lopott el tőlem, valószínű azzal is csak segítettem neki, hogy felvettem a Ressurecciónom. Már ahhoz sincs erőm, hogy újra felvegyem az igazi alakom, egy-két cero vagy néhány tucat bara, és elfogy a lélekenergiám. A többiek sincsenek jobb állapotban ránézésre.
-Kelj már fel!-semmi kedvem finomkodni, úgyhogy egy erőteljes rúgást eresztek meg az alvó arrancar oldala felé. Normális esetben egy barával ébresztenék, csak nincs kedvem tovább pocsékolni az erőmet. Nem maradt belőle semmi, úgyhogy a legfőbb fegyverem a mérgem lesz.
Oda sonidozok a másik két arrancar mellé, a shinigami most nem érdekel különösebben, ő valószínű úgyis elpatkol az elkövetkező harcban -Nem maradt túl sok lélekenergiánk, úgyhogy gyorsan kellene végezni a büdöskével-felemelem a kezem, és egy ceroval oda célzok, ahol a legtöbb gazt látom tekeregni. Ez legalább a megmaradt lélekenergiám harmadát el fogja használni, de talán nyerünk egy kis időt.
Vissza az elejére Go down
Rosui Kagehime
10. Osztag
10. Osztag
Rosui Kagehime

nő
Aquarius Monkey
Hozzászólások száma : 164
Age : 32
Registration date : 2012. Feb. 16.
Hírnév : 19

Karakterinformáció
Rang: 10. osztag 3. tisztje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Az Ördög Labirintusa Cl0te24700/30000Az Ördög Labirintusa 29y5sib  (24700/30000)

Az Ördög Labirintusa _
TémanyitásTárgy: Re: Az Ördög Labirintusa   Az Ördög Labirintusa EmptySzomb. Május 12, 2012 10:47 pm

Miközben a házak között haladtam, annyit vettem csak észre, hogy a lángizék egy irányba indulnak, mégpedig arra, ahol legutóbb szemem sarkából még láttam az arrancart. Kíváncsian pillantottam arra, de az épületek kitakarták előlem a kilátást, így még feljebb tornáztam magam, hogy az egész város fölé emelkedve láthassam, mi is történt. O.o A döbbenettől egy pillanatig azt hittem visszaszédülök a földre. Az arrancar ugyanis, mintha mi sem lenne természetesebb, a közelében tartózkodó lángvalamiket ette. De persze azok sem maradtak tétlenek, és engem teljesen figyelmen kívül hagyva, ami azért annyira nem zavart, közeledtek a nő fel, és szép lassan egy hatalmas lénnyé álltak össze. Óriás lángizé. O.O
Azon gondolkoztam, hogy most hogyan tovább. scratch Számomra egyértelmű volt, hogy sok mindent nem tudnék kezdeni a lénnyel, hiszen tűzből van, vagy legalábbis úgy tűnt, hogy lángokból áll. Arról pedig, hogy az arrancar mire is képes, nem igazán volt fogalmam, sőt egyáltalán nem volt. Szóval álltam ott a nem kisebb dilemmámmal, minthogy most merre, és hogyan is tovább. De a kérdés azonmód eldöntetett, mert az épületek egyszerűen szétmáltak az alattam elterülő városban. O.O
Mivel semmit sem láttam, ami menekülési útvonalat jelentett volna, így hát a lény felé vettem az irányt. Nem feltételeztem, hogy valaha is magyarázatot tudok majd adni erre, vagy hogy az arrancar esetleg viszonozná, de akkor úgy tűnt, ez az egyetlen lehetőségem, hogy tegyek is valamit.
Amint összeálltak a tűzvalamik, és én is közelebb értem, a lénynek már három feje volt. Ez csalás! >.> Ráadásul az egyik felém lőtt! >.> Mit felém? Rám! >.< Shunpoval kerülgettem a felém záporozó tűzgömböket, és egy-egy támadással viszonoztam is őket, ami, mivel mag a lény is tűzből állt, nem tűnt valami hatásosnak. Nem figyeltem, hogy az arrancar pontosan mit is csinál, elvégre volt ennél nagyobb problémám is. Hőmérsékletbeli változást nem érzékeltem, amit furcsának találtam, elvégre egész épületek olvadtak el! >.< De ettől függetlenül nem szerettem volna kipróbálni, hogy az óriás tűzizé támadásai vajon égetnek-e. .__.
Az viszont nagyon gondolkodóba ejtett, hogy vajon miért nem érezhető a forróság? o.O Miközben gondosan kerülgettem a felém szálló támadásokat, ezen törtem a fejem. Egészen eddig minden támadásunkat elnyelték a falak, és olyan helyeken jártunk, amik egész egyszerűen be sem fértek volna egy barlangba! >.> Csak nézzük ezt a várost, és a tűzvalamiket. >.< Vannak furcsa dolgok a világban, de ennyire? °O° Az eszmefuttatásom végén egy hatalmas energialökést éreztem. O.O Ismerős volt a reiatsu, így biztos voltam benne, hogy az egyik arrancartól származik, de nem igazán értettem, hogy hogyan is érezhetem, hiszen teljesen máshol voltunk, és a falak egész eddig minden energiát magukba szívtak. Ezért egyetlen magyarázat maradt csupán, hogy egy helyiségben tartózkodunk, és csak azért nem láttam a többieket, mert valami, vagy valaki illúziót bocsáthatott ránk.
Miután erre rájöttem, azon kezdtem el gondolkozni, mégis hogy a csudába keveredhetnénk ki ebből a bonyolult helyzetből?! >.< Vajon elég volt ez a hatalmas energialöket, hogy a tulajdonosa kiszabaduljon? És ha igen, miképpen tudnánk mi is ekkora energiát létrehozni? Mi? Ekkor döbbentem rá, hogy már-már úgy beszélek a nőről, mintha egy csapat lennénk. O.O Na, nem! >.< Ő marad, és én majd kimegyek. >.> Valahogy. .__.
Eddig jutottam a gondolatmenetben, amikor éles fájdalom hasított a bal oldalamba. Oda kaptam, de teljesen zsibbadtnak éreztem minden porcikámat, és a mozgás is nagyon fárasztó tevékenységként hatott. Lassan feltápászkodtam. Feltápászkodtam? o.O Hogy kerültem én földre? Mikor? Miért? Akkor jöttem rá, hogy valószínűleg valahogy sikerült megtörni az illúzióból. De én nem is csináltam még semmit. O.o Aztán megláttam, hogy a többiek is sikeresen felébredtek, kivéve Stark-sant, aki békésen aludt, miközben valami növény volt rátekeredve. De milyen ronda volt! >.< Aztán lenéztem magamra, és rajtam is végig tekeredett az a valami, amit csak gazként tudnék jellemezni, mert a növény, az túl szép kifejezés rá. A kardommal megtisztítottam magam a folyondároktól, ami nem kis erőfeszítésembe került, mert elég sok erőmet elszipolyozta a gaz. Eközben, ha jól emlékszem Diego-sanként bemutatkozó arrancar, nagy lendülettel belerúgott még mindig fekvő társába. O.O
Feltápászkodtam, elvégre én nem szerettem volna hasonló ébresztőben részesedni, bár volt egy olyan sejtésem, hogy előbb-útóbb efféle altatásban lesz részem. Örökálomba. T_T
Amikor láttam, hogy energia kezd gyülekezni a kezében, amivel a nagyobb kupac gazra célzott, gyorsan arrébb vonszoltam magam, nehogy véletlenül is célkeresztbe kerüljek. Aztán összeszedtem a maradék energiám, hogy egy támadást megindítsak, elvégre talán, ha többen is összpontosítjuk a támadásunkat, lehet esély arra, hogy hatásosabb lesz. Így ugyan arra a területre célzok, ahova Diego-san keze is mutat.
- Kowareta Kokoro – kiáltottam, és az arrancar támadásával szinte egyszerre küldtem a gaznak a tűzlabdát.
Reméltem, hogy hatásos volt, mert úgy éreztem, egyikünk sincs már ereje teljében, ami problémás lehet, ha további hasonló csapdák várnak ránk.
Vissza az elejére Go down
http://dragonmaster.hungarianforum.com/
Desmond
Espada
Espada
Desmond

Férfi
Sagittarius Rat
Hozzászólások száma : 87
Age : 63
Registration date : 2010. Dec. 01.
Hírnév : 32

Karakterinformáció
Rang: Segunda Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Az Ördög Labirintusa Cl0te45000/65000Az Ördög Labirintusa 29y5sib  (45000/65000)

Az Ördög Labirintusa _
TémanyitásTárgy: Re: Az Ördög Labirintusa   Az Ördög Labirintusa EmptyVas. Május 13, 2012 1:33 am

Akárhogyan is, én gyönyörűnek találom a sivár pusztaságot. Valósággal csodás élmény az alant húzódó kanyon, melyet meg kell örökítenem a füzetben. Van valami ezen a helyen, ami miatt kényelmesen érzem magam, saját magányomba temetkezve szívom hát magamba a levegő hűvös illatát. Valóban, kicsit hideg van, azonban valamiért még sem álmosodom el. Hidegvérű vagyok, csupán ezt sokan nem tudják; ha fázom, állva elalszom, ennyi. Most még sem érzem a késztetést az ásításra, pedig ez a hőfok általában elég nekem arra, hogy ne bírjam tovább.
Rajzolnám szívélyesen tovább a látványt, ha a föld nem remegne meg; talán itt a vége, mennem kéne. Végtére is, már hiányzik Las Noches, jó lenne hazamenni. Neutral S mintha csak kívánságom anyagi formát öltene, pillantok meg a levegőben egy ajtót, mely csak arra vár, kilépjek rajta. Egyáltalán nem tartom furcsának a levegőben lebegő kijáratot, s gyűjtenék máris reishit a talpaim alá, hogy könnyed sonidozással odajussak – ám ez nem történik meg. Az alattam lévő szikladarab csuszamlik le inkább ehelyett, magával rántva engem, én pedig minden ügyességem felhasználva rugaszkodok el tőle, hogy egy biztonságosabb, masszívabb darabra ugorjak. Ahogyan megkapaszkodok benne, bőröm felsérül, vérem kiserken, s leguggolva nézegetem csordogáló vérem. Hierrom miatt meg se kellett volna éreznem. Mégis mi történik itt? Mitől vagyok ennyire emberi?
Természetes, hogy nem fogom fel ennyiből, emberré váltam. Csupán annyi bizonyos, valami nem jó ezen a helyen, valami irreális, s tompítja érzékeim. Úgy döntök, még egyszer megpróbálok sonidoval az ajtóhoz jutni, kísérletem azonban sikertelen. Mikor lábam elengedi a talajt, egyszerűen orra bukok, s zúg velem együtt egy újabb leomlani készülő szikladarab. Körülbelül olyan, mintha egy kirakósban lennék, melynek egésze éppen most hullik szét apró darabokra, s egyedül a szabadságom jelentő ajtó az, mely megmarad helyén. Kicsit késve fogom fel, hogy szabadulni kéne, azonban nincs fogalmam róla, hogy jussak fel az ajtóhoz, olyan messzi az ugyanis, olyan távoli. Kár, hogy a dörömbölő zaj már cseppet sem olyan messzi. Pupilláim összeszűkülve merednek rá a gólemre, mert bizony, egy valódi, sziklából faragott entitás az, mely látszólag nem jókedvében halad tombolni vágyva felém. Talán az ő nyugalmát is megzavarják az omladozó kődarabok. Talán ő is csak pihenni szeretne.
- Üdvözletem. Nem lenne kedve segíteni? Neutral – tétován szólalok meg, hátha a lény érti szavaim. Egy próbát megér… nem vagyok erőszakos, annyira nem, hogy első dolgom legyen támadni. Vannak elegen ezekből Las Nochesben, én nem tartozom közéjük, köszönöm szépen. Válasz híján – már ha mélyről feltörő morajlását nem tekintem annak – viszont azt hiszem, nincs esély arra, hogy könnyedén megússzam a helyzetet. Nem is igazán értem, mi történik… Pár pillanattal ezelőtt még határozottan éreztem is az egyik arrancar reiatsuját, aki itt sincsen. Nem értem.
A mozgó földdel együtt mozgok én is, s ugyan képességeimből vesztettem, ügyességemből semmit sem. Akrobatikus mozdulatok sorozatával jutok egyre magasabbra, a távolban megjelenő folyosóval mit sem törődök. S mikor úgy tűnne, a gólem végre markában szorongathatna, kapaszkodok fel karjára és futok végig sebesen, hogy tarkójára jutva kapaszkodjak, eszeveszett rázkódásából ne essek alá. A tusát végül nyertesként hagyom abba, mikor is túl közel, éppen elég közel merészkedik az ajtóhoz, mely talán szabadságom rejti. S mikor éppen átlépném a küszöböt, találom magam feneketlen sötétségben, kavarogva forgolódok álom és valóság határán, mely végül utóbbi felé húz.
Hirtelen lélegzek fel, s pattannak fel íriszeim a sötét szobát nézve. Fejemben még mindig kavarognak kalandom emlékei, olyan, mintha csak egy álom, egy nyomasztó álom lett volna az egész. Ösztönösen kapok zsebemhez, hogy konstatáljam, a jegyzetfüzetem magammal sem hoztam. Tehát el sem készült a rajz? Porrá lett minden, nyomtalan?
Kicsit feszülten ülök fel, hogy körbenézzek, egyedül Alexander maradt álomban. Nem igazán értem, mi az, ami történik, vagy éppen történt, önmagam még kótyagosnak, gyengének érzem. Éhes vagyok. Még mindig éhes vagyok. Pillantok is rá a fekete növényekre, azonban a cseppnyi fájdalom jobban érdekel. Nem tudom, hogyan, de megsérültem. Feltápászkodom a poros földről s leporolom magam, végül nyakam kiropogtatva kezdem meg gátlásokkal nem foglalkozva levedleni bőröm. Fel-felszisszenek az undorító, nem kicsit gusztustalan folyamatra, azonban szükségem van rá, szükségem van a gyengeségre, hogy ismét erős lehessek. Másoknak talán csalóka, furcsa, szokatlan lehet a látvány, míg jóformán bőröm levedelve hagyom azt a földön. S ugyan néhány röpke percig még én magam is gyenge maradok, reiatsum természetes keringése azonnal visszaáll, s esetleges robbanás okozta sérüléseim sincsenek tovább.
- Nem hiszem, hogy érsz vele valamit… – révetegen pillantok rá az Alexanderbe belerúgó arrancarra. Eszembe nem jut, hogy még be sem mutatkoztam se neki, se másoknak, de olyan lényegtelen is ez, ugyebár. A növények irtását különösen nem értem mindaddig, míg reiatsujuk meg nem csap. Tele vannak energiával, tele vannak erővel. Talán ők vették volna el, ami a miénk?
A földön fekvő, ellenszenves arrancart felnyalábolom és hátamra kapom, míg mások a növények pusztításával kezdenek el foglalkozni. Én csupán egyetlen darabot tépek le, melyből kinyelem a reiatsut és Alexander ajkaihoz emelem. Talán ha sikerül elfogyasztania, majd magához tér, s visszanyeri mindazt, ami az övé.
Vissza az elejére Go down
Mai Cabaniz
Exequias
Exequias
Mai Cabaniz

nő
Taurus Dog
Hozzászólások száma : 51
Age : 29
Registration date : 2011. Apr. 13.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang: 61. arrancar
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Az Ördög Labirintusa Cl0te15400/30000Az Ördög Labirintusa 29y5sib  (15400/30000)

Az Ördög Labirintusa _
TémanyitásTárgy: Re: Az Ördög Labirintusa   Az Ördög Labirintusa EmptyKedd Május 15, 2012 6:25 am

Lelkesen vette tudomásul, hogy ezek az időnként tűzzé váló élőlények bizony ehetőek, és nem is nagyon fejtenek ki ellenállást, így csillogó szemekkel látott hozzá a falatozásuknak. Senkitől és semmitől sem zavartatva ugrált egyik alaktól a másikig, hogy felfalja őket, miközben elöntötték a boldogsághormonok az étkezés örömétől. Nem tudta mihez hasonlítani az ízüket, de kétségtelenül nagyon finomak voltak. Talán ízletesebbek voltak még a shinigamiknál is, de a gyenge lelkeknél és más lidérceknél egészen biztosan zamatosabbak voltak ezek az ínyencfalatok. Sikerült annyira belefeledkeznie a dologba, hogy elveszítette az érzékei elől a vacsoráját, de immár nem különösebben érdekelte a halálisten, legalábbis amíg ezekből a lényekből ellakmározik. Egy pillanatra ugyan megzavarta egy különös reiatsuhullám, ami mintha egy kicsit ismerős is lett volna, és némi félelemmel fogta el, de mivel eltűnt néhány másodpercen belül, ezért némi értetlen nézelődés után megrázta a fejét és nyammogott tovább az aktuális áldozatán. Csillapíthatatlan étvágyát végre kielégítette valami, ami nem az emberi gasztronómia találmánya, legalábbis ideiglenesen. Mikor azonban végzett ezzel a finomsággal is, és megfordult, hogy újabb csemegét keressen, egészen elhűlt a látványtól.
A hatalmas tűzlény, mely néhány perc alatt összeállt előtte, eleinte csak megszeppent pislogást váltott ki belőle. Nem ijedt meg, hiszen nem volt miért, pusztán csak meglepetése okozta ezt a reakciót. Lassan szembefordult a háromfejű szörnyeteggel és felpillantott rá, végigmérve azt teljes egészében. Arcvonásai végül lassacskán megváltoztak, és mohó örömről tettek tanúbizonyságot, ahogy csillogó szemekkel és széles, megbabonázott mosollyal nézegette a hidrát.
- Házhoz jött a kaja, nya~mm *>* Remélem annyival finyomabb, minyt amennyivel nya~gyobb *.* - nyilvánult meg örömtelien a fejleményre, elvégre így nem kellett azzal fáradoznia, hogy becserkéssze a kicsiket, egyszerre felfalhatta az összeset így, egyben. Nem különösebben törődött azzal, hogy az épületek a forráságtól szimplán elolvadnak az óriás körül, ahogy a méretbeli különbség sem zavarta. Inkább azon morfondírozott, hogy egy ilyen behemóttal talán végre egyszer jóllakhat. Igen, eszébe sem jutott, hogy nem lesz képes esetleg egyszerre megenni, mi több, még mindig azon aggódott, hogy elég lesz-e, feneketlen bendője nem törődött efféle apróságokkal, mint hogy akkora volt az áldozat, mint egy ház. Sőt, még meg is kordult a gyomra ahogy beindult a nyáltermelése. Legnagyobb sajnálatára a mérettel együtt ellenkezés is járt, legalábbis a felé reppenő tűzcsóvák annak számítottak. Az előbb is megette ezeket, így most sem tett másképp a felé szálló lánglabdákkal, igaz egyiket-másikat inkább elkerülte, hiszen gyorsabb módja volt a főfogás eléréséhez néhány lendületszerzés egy-két tereptárgyon. Lógó nyelvvel rohant az óriás felé, karmai pedig megvillantak a fényben. Azokat tervezte használni, hogy lebénítsa a lényt és könnyebb dolga legyen az elfogyasztásával, ám mielőtt odaérhetett volna, hogy lecsaphasson, erős fájdalmat érzett az oldalában. A testét marcangoló kíntól kibillent az egyensúlyából is és elesett, a következő pillanatban pedig felébredt. Tágra nyílt szemekkel, értetlenül vizsgálta a plafont, nagyon nem úgy nézett ki a környezet, mint amit az esése előtt látott.
- Hol a finyom kajám? >.> - nézett körül a tűzlényt keresve, de csak fajtársait, a shinigamit és valami növényt látott. Az előbb érzett fájdalom megmaradt, oldala sérülése valós volt, továbbá kába és gyenge is volt. Alig bírta nyitva tartani a szemét. Ráadásul éhsége csak még erősebb volt, mint azelőtt, hogy beléptek volna a barlangba, mintha nem is evett volna semmit. Végtagjai nem sokáig maradtak fogságban, egy-egy könnyed rántással eltépte az indákat, majd jobb híján azokat kezdte el pusztítani a szájába gyömöszölve. Nem azért, mert abban reménykedett, hogy esetleg ettől visszanyerné az erejét, elvégre nem tudott rájönni, hogy mitől gyengült el. Pusztán falánksága volt az indok, és az a logika, hogy ha a tűzlények is finomak voltak, akkor talán ez a növény is az lesz.
- Ti meg mit csinyáltok? ._. - nézett fel a ceróval és egyéb technikákkal bohóckodó többiekre, miután lenyelt néhány falatot, de aztán folytatta a zabálást. Őt most sokkal jobban izgatta az éhsége csillapítása, mint az, amin mások ügyködtek, ahogy az sem tűnt fel neki, hogy resuja miatt esetleg akik nem látták az átalakulását, most furcsán nézhetnek rá, hiszen egyáltalán nem emlékeztetett önmagára, leszámítva a ruházatát és talán a kebelméretét. Korgó gyomorral viszont másra nem is tudott volna koncentrálni, nem hogy magyarázásra, vagy bármi egyébre.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom




Az Ördög Labirintusa _
TémanyitásTárgy: Re: Az Ördög Labirintusa   Az Ördög Labirintusa Empty

Vissza az elejére Go down
 

Az Ördög Labirintusa

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Emberek Világa :: Küldetések az Emberek Világában :: Lezárt küldetések-