Könnyű léptekkel járom a város utcáit és keresem a célszemélyt. Az illetőnek igen súlyosan el kell látnom a baját, mert bizony-bizony nem úgy viselkedett, ahogyan kellett volna. Hogy kiről is van szó és mit is csinált? Azt nem mondhatom meg, küldetésem ezen informatív részei szigorúan titkosak. Annyit azért elárulhatnék, már, ha lenne kinek és nem egyedül dolgoznék, hogy az illető megtévesztésül, a negyedik osztag egyenruháját viseli. Egy ház falának támaszkodva figyelem az utcán elhaladó shinigamikat, amikor a szemem sarkából megpillantom a keresett személyhez hasonló alakot. Egyből utána shunpozok, de tisztes távolságból követem. Mivel azt mondták, hogy veszélyes, ezért megvárom, amíg kiér egy kihaltabb területre. Nem akarom szétbontani a lakóházakat szegény ördög fejével, ezért követtem addig csöndben. Mikor végre megérkeztünk a kihaltabb negyedhez, ahol hála istennek annyi shinigami nem közlekedik, elő léptem a házak takarásából.
- Áll csak meg, kis ember.
Szólok rá és nem érdekel, ha magasabb nálam. Tudja csak meg, hogy le lett kisemberezve. Senki sem követhet el semmiféle bűnt, amíg a 2. osztag felügyeli a várost.
- Követtelek egy ideje és meg kell mondanom ügyesen játszod az ártatlant, de rajtad ez most egyáltalán nem fog segíteni.
No igen, itten kérem kibúvónak helye nincs, ha egyszer megtaláltam, akkor teszek róla, hogy többet ne akarjon bűnözni. Nem fogja senki bomlasztani a rendet és a harmóniát Seireitei utcáin, amíg él legalább egy 2. osztagos is.
- Fölöslegesen tagadod, hogy bűnös vagy. Választhatsz: átadod zanpakutod és megadod magad, vagy kényszerítenem kell téged?!
Mondom és még nyugodtan ácsorgok, de úgy se fogok elhinni neki semmit. Már ott eljátszotta hitelét, hogy bűnözni kezdett és felkerül a letartóztatandó személyek listájára. A parancs pedig parancs, ha egyszer ki lett adva a likvidálásra, akkor végre kell hajtani. Ezért vagyok a Keigun tagja. Mert mindig megtartom a parancsot. Legyen az bármilyen kemény és lélekpróbáló én végrehajtom.

Pár napja megkaptam a levelet, hogy a 4. osztaghoz kerültem. Ennek örültem, hiszen így tudok majd segíteni a sérült barátaimon, ismerőseimen, és egyáltalán mindenkin, mindenkinek. De szomorú is voltam, mert Misa-nak már így se tudok segíteni. A mai délutánom szabad lett, ezért úgy döntöttem, hogy körülnézek, hogy jobban ismerjem errefelé is a helyet. És megmutassam Misa-nak, vagyis kardjának, hogy milyen errefelé. Egyenesen a város felé indultam, ahol érdekes boltok vannak, ahogy a többiektől hallottam. Elsőnek az Okashi édességbolt szerettem volna megnézni, hátha van valami vaníliás édességük is, meg persze mogyorós csokis. Ez utóbbit csak Misa emlékére vettem volna meg, hogy egy kicsit olyan legyen, mintha együtt ennénk édességet, újra. De még mindig csak egy hulló falevél vagyok, így sikeresen egy kihaltabb részéhez érkeztem Seireitei-nek.
- Ne szomorkodj, Airisu! Hiszen bármikor visszafordulhatsz! De most figyelj, mert vendégünk érkezett!
És ekkor előttem terem egy másik shinigami, aki így szól:
- Áll csak meg, kis ember.
- De hiszen én már állok! - Nézek rá értetlen szemekkel. És ő így folytatja:
- Követtelek egy ideje és meg kell mondanom ügyesen játszod az ártatlant, de rajtad ez most egyáltalán nem fog segíteni.
Követett? Játszom az ártatlant? Lantos-san ezt miért mondja rólam?
- Nem tudom, lehet, hogy valamit tettél, amiért bűnösnek hisz? Vagy hitt valaki?
- Valami rosszat tettem? - Kérdeztem, s elkezdtem gondolkodni, hogy vajon mit ronthattam el, vagy esetleg valamit összekevertem? De ő így felelt:
- Fölöslegesen tagadod, hogy bűnös vagy. Választhatsz: átadod zanpakutod és megadod magad, vagy kényszerítenem kell téged?!
Éppen nyúltam a zanpakuto-mért, mikor Lantos-san megállított.
- Várj! Gondolkozz! Ne adj csak úgy oda senkinek sem, főképpen, ha az illetőről azt se tudjuk, hogy ki az! Mert lehet, hogy rossz szándék vezérli!
Igazad van!
- Elnézésedet kérem shinigami-kun, de én nem adom át a zanpakuto-mat! Lehet, hogy más társainktól ki tudtad így csalni a fegyvereiket, de engem nem versz át! Most megyek és jelentem a kapitányomnak, hogy milyen csúnya, gonosz embert találtam. - Azt, hogy "csúnya, gonosz embert" teljeses gyerekes hangnemben, hangon, kiejtéssel mondom. Aztán sarkon fordulok, vagyis csak fordulnék, mert, ahogy elérem a 90°-os elfordulást a lábaim összeakadnak, és így közeli ismeretséget szerzek a kedves úttal, aki minden szó nélkül tűri, hogy rajta tapossunk... és olykor feküdjünk, vagy üljünk.
- Ez direkt volt! - Hagyja el a számat a felkiáltás mikor már a földön fekszem, ez már egyfajta megszokás az ilyen váratlan, szép esések után.
- Most nem ezzel kellene törődnöd, már ha megzavarhatlak!
Rendben! Értem én!
És már kelnék is fel. És mivel Shinigami-kunt valószínűleg meglephette balett művészeti esésem így eljutok addig a felkelés folyamatában, hogy félig-meddig térdelek. De mivel azt hiheti, hogy ezzel is csak "álcázom magam", ezért előttem terem, s megpróbálja újra szóval kicsalni a zanpakuto-mat, vagy már most erőszakhoz próbál folyamodni.

- Még van képed vissza kérdezni, hogy mégis mi rosszat tettél?
Mondom nyugodt hangon, miközben tartom kezem a zanpakutojáért. A fickó azonban ahelyett, hogy ide adná azzal jön, hogy ő márpedig szól a kapitányának, hogy találkozott egy csúnya és gonosz emberrel. Hátat is fordít és már menne is el. Én először csak nagy szemekkel tudok nézni, hogy ez most ugyan mégis micsoda? Közlöm vele a tényállást, erre fogja magát és távozik, hogy beárul a kapitánynál. Hol vagyunk kérem szépen az óvodában? Fel sem merül bennem, hogy ez valóban egy nyápic negyedik osztagos és azért hátrál meg ilyen gyorsan a küzdelem lehetséges kialakulása elől. Tényleg jól játssza a pancsert, ez vitathatatlan. Erre még az is rátesz egy lapáttal, amikor felbukik a saját lábában, majd közli, hogy direkt csinálta. Tehát a kabaréba illő viselkedésével akarja kiszúrni a szemem és elterelni a figyelmemet. Ez majdnem sikerül is neki, de amikor igyekszik feltápászkodni, nem shunpozok elé, hanem mögötte megállok. Fuvola alakú zanpakutoumat kezembe veszem és kimondom parancs szavát.
- Awasaro Heiwa! ( Egyesíts Harmónia )
Rövid ideig hallatszik csak, ahogyan a penge súrlódik, jelezvén, hogy hüvelyét elhagyta a kard. Kék villanás, ahogyan zanpakutoum egyesül velem. Innentől kezdve, ha harcra kerül a sor, nem kell attól tartanom, hogy fegyverem esetleg kiverik a kezemből. Engem ezzel az ártatlan, naiv álcájával nem fog megtéveszteni, bár hitelesen játssza a negyedik osztagost, engem ugyan nem kerül el. Ahogyan a harcot sem fogja. Mivel a másik még csak most tápászkodik fel és féltérdelő helyzetben van, mellé shunpozok és könnyed mozdulattal rúgom ki a támaszkodó lábát.
- Engem nem tévesztesz meg, te csaló álshinigami. Azt hiszed nekem be tudod adni, hogy valami nyámnyila, pipogya alak vagy? Add át a zanpakutoudat, vagy kényszerrel elveszem tőled.
Utolsó lehetősége, ha pedig ismételten nemmel válaszol vagy megpróbál megint kitérni az alól, hogy felelősséggel vállalja tetteiért a következményeket, akkor nem fogja megúszni szárazon a dolgot. Első támadásomat, hogy jobb belátásra bírjam meg is indítom ellene.
- Hadou 04: Byakurai! ( Fehér villám )
Első támadásom a lába ellen irányul. Így, hacsak nem tud valami nagyon jó dologgal előrukkolni, akkor bizony-bizony megsütöm a lábát. A bűnösöknek úgyis ez jár. Akár talált a támadásom, akár nem, ismét felszólítom.
- Utolsó lehetőséged, hogy megadd magad. Utána kénytelen leszek durvább szankciókhoz folyamodni.
Erősen remélem, hogy ennek az alaknak van annyi esze, hogy ennyi után úgy döntsön, hogy megadja magát és átadja lélekölőjét.

Amikor az ellenfelem a Shou kidout használja ellenem, megérzem belőle, hogy démonmágia terén jóval erősebb nálam. Nem aprózta el a dolgot, keményen gyúrt az akadémián a kidou használatra. Nem úgy, mint én, ki inkább a hakudára specializálta magát. Igyekszem feltápászkodni a földről, ahová támadása vetett, nem szeretnék tovább hemperegni a földön. Valahogy nincs kedvem kivárni, amíg egy újabb nyalánksággal megkínál. Ezek után, pláne nem áll módomban, sem szándékomban elhinni, hogy nem ő az, akit keresek. Sejtésem be is igazodik, amikor elkezd megidézni egy másik kidout. Az előző lökéstől és földre téréstől eléggé zsongott a fejem, így szerencsére az utolsó pillanatban idézek meg egy pajzstechnikát.
- Bakudou 39: Enkosen! ( körpajzs )
Kimondom a kidou nevét és kezeimmel egy körívet rajzolok a levegőbe, ennek hatására, azonnal megjelenik körülöttem a pajzs, ami éppen időben jött létre. Ellenfelem kidouja ugyanis nagy erővel csapódik neki pajzsomnak és pechemre át is szakítja azt. Nem sokáig bírta a pajzs és a robbanásban már én is benne vagyok. Szerencsémre, az Enkosen némileg megóvott a robbanástól, de így sem érzem magam a támadás után jól. Körülöttem füst és a törmelék, amit feldobott a levegőbe a robbanás, lassan ül le. A levegőt betölti az égett haj bűze. Ezek szerint a hajamat is megpörkölte. Gyorsan megtapogatom a fejem és nyugtázom magamban, hogy ez csak éppen csak megpirult. A mellkasomban és a combjaimban érződő fájdalom azonban arra utal, hogy valami elég szépen elkapott. Lassan aktiválom lábaimon lévő shunpo amput és felkészülök az ellentámadásra. Mert ez így nagyon nem lesz jó. Nekem legalábbis biztosan nem fog jót tenni, ha még néhány ilyennel telibe talál. Az égető érzés eléggé bosszant, ennek ellenére nyugodtan lépek elő a füstből.
- Ügyes, de a következő ilyenért eltöröm a kezeidet.
Mondom és kezeimbe reiatsut koncentrálok. Kezeimmel olyan mozdulatokat teszek, mintha csomóznék, majd kimondom a kidou nevét.
- Bakudou 01: Sai! ( fogság )
Számítok arra, hogy ellenfelem nem fog sokáig töketlenkedni a kötővarázslatommal, elvégre tapasztaltam, hogy milyen képzett benne. Ahhoz azonban bőven elég, hogy amíg a mágia megtörésével foglalkozik elé shunpozzak. Eléggé felgyorsultam ahhoz, hogy meglepődjön a dolgon. Spiccbe tartom jobb lábamat, majd teljes erővel kirúgok ellenfelem feje felé.
- Ashige! ( rúgás )
Legalábbis igyekszem a fejét telibe rúgni, bár már az se kellemes élmény, ha csak a mellkasát találom el. Főleg, hogy az Ashige technika annál hatékonyabb, minél gyorsabban hajtják végre.

Egyáltalán nem számítottam arra, hogy az Ashige nevű technikával ennyire hatékonyan eltudom venni a kedvét mindenféle ellenállástól. Amikor elterül hasra a földön, mozdulnék tovább, hogy a következő ütésemmel véglegesen elvegyem minden kedvét a további harctól, amikor meghallom, hogy elkezd sírni. Ez megállásra kényszerít. Ez az ipse tényleg nem megjátszotta, hogy ártatlan. Feltehetően összetévesztettem a keresett célszeméllyel. Szerencsétlen marha. De attól még nem kellene sírni, mint a ... nem is találok erre hasonlatot. Elsétálok a múzeumba is beillő kardjáért és mire visszaérek, már feltérdelt és átakarja adni a zanpakutouját. A földről felszedett kardját ledobom elé.
- Nem kell a zanpakutoud. Elbúcsúznod sem kell tőle. Valószínűsíthető, hogy igazat mondtál és nem téged kerestelek, csak nagyon hasonlítasz arra, akit kerestem. De, ha nem fejezed be a sírást, akkor ismételten felrúglak. Miféle shinigami vagy te, hogy sírsz, mint valami csecsemő? Inkább örülj neki, hogy élsz. Megkíméltél egy csomó magyarázkodástól.
Mondom hűvösen elvégre attól, hogy negyedik osztagos, még shinigami és nem bőghet itt, mint valami pisis kislány. Nem erre kapta a kiképzést.
- Gyakorolj többet, Kidouban jó vagy. Ha eleget tanulsz többet nem kell sírnod, de most fejezd be. Mert bosszantasz.
Háklis vagyok a ricsajra és az ilyen kaotikus jelenetekre, amikor egy shinigami elkezd sírni és térdel itt előttem. Idegszanatóriumba lehetne juttatni az ilyesmivel.
- Az osztagodnál meggyógyítanak.
Na igen, biztos, hogy nem 11. osztagos. Feltehetően már miszlikbe aprított volna. A hajdani Kenpachi kapitányról, amit hallott a shinigami, abból lehet következtetni arra, hogy most se különbek, hogy már nem Zaraki Kenpachi a kapitányuk. Lehet, hogy negyedik osztagos, kidouban erős, de .. az Ashige nagyon keményen csattant rajta.
- A nevem Genki Takashi, a 2. osztag, 7. tisztje vagyok. Panaszt tehetsz, ha akarsz. De a tényt tekintve, hogy sírva fakadtál... a helyedben mélyen hallgatnék. Ez nem óvoda.
Mondom, majd kezemet nyújtom, hogy felsegítsem a földről a szerencsétlent. Ekkor megpróbálkozhat ismét a cselével hogy Hakufukut alkalmazzon ellenem. De nem lenne értelme. Egy dolog biztos, ha ezek után alkalmazná rajtam ezt a kidout, biztos, hogy nagyon morcos lennék.