Taka vs. Diego

Tárgy: Taka vs. Diego Szer. Feb. 08, 2012 1:02 am

A gargantám ezúttal messze a főhadszíntértől nyílik meg, a nagy Dél-amerikai esőerdő egyik elsöpört városa a célpontom. A napokban elég heves esőzések voltak, földcsuszamlásokkal, a helyiek közül egy csomóan meghaltak, a többiek leléptek. Ideális hely egy kis potya-kajára, természetesen főleg a hollow-okat fogom megtámadni, akik az emberi lelkekért jöttek. Egy kis ideig nem fog feltűnni a hiányom otthon. Emellett tudok még egy kicsit gyakorolni is, anélkül, hogy valaki megzavarna. A fő oka azonban, hogy idejöttem, hogy szeretnék szerezni egy szakácskönyvet. Nem szívesen mennék be egy városba, túl feltűnő lenne a lélekenergiám, gyorsan odavonzana néhány kellemetlen alakot, a feltalált emberi-testet generáló tárgynak pedig nem venném túl sok hasznát, annyira kitűnök külsőre az emberek közül, hogy veszélyes lenne. Talán majd valami módosított verziót fogok szerezni egyszer, ami változtat az apróságokon is, mint például a fogaim, vagy a szem és bőrszínem. A hajam még elmegy, de ezek már nem. Egy ilyen katasztrófa-sújtotta helyen viszont nyugodtan keresgélhetek. Néhány emberi lélek ugyan még biztos van a környéken, gyengébb hollow-okat is érzek, talán még egy-két shinigami is eljön a lelkekért, de valószínű nem lesz komolyabb társaságom. Megkeresem a szakácskönyvet, megkajálok, kicsit gyakorlom a vívást, és lépek is.
Csak a jobb állapotú házakat vizsgálom át, amit a sárfolyam telibe kapott, abban szinte biztos, hogy nem maradt olvasható állapotban könyv. Az egyik házban néhány emberi lelket beszívok egy gonzui-val, azután körülnézek a konyhában. Meg is találom, amit keresek, egy szakácskönyvet, amiben több, mint kétszáz étel szerepel. Sajnos nem tökéletes a spanyolom, úgyhogy még fordítgatnom kell a recepteket, hogy igazán hasznos legyen, de végre normális tortillát tudok majd készíteni. Beleteszem a külön erre a célra hozott hátizsákba, amit a raktárból szerváltam. Nem lenne jó, ha tönkremenne a könyv, biztosan találnék másikat a városban, de semmi kedvem végigtúrni egy csomó sáros házat.
Az utcán bele-bele botlok egy-egy hollow-ba, akiket gyorsan felfalok, miközben egy nyugodt helyet keresek. Végül megtalálom az egykori iskola sportcsarnokát, ami viszonylag épen maradt, annyira, hogy a túlélők is ide bújtak a mentőcsapatok megérkezéséig. Először egy box-zsákot kezdek el ütni-rúgni, elég összefüggéstelen mozdulatokkal, utána pedig a kardommal kezdek bele pár formagyakorlatba. A közelharci képességeimen muszáj lesz fejleszteni, mert elég alacsony szinten vannak. Ehhez jobb lenne egy edzőpartner, de azért legalább az alapszintet illene elérnem, nem akarom, hogy nagyon kiröhögjenek.

Tárgy: Re: Taka vs. Diego Csüt. Feb. 09, 2012 11:03 am

A Dél-amerikai esőerdő egyik városának lakosaival a természet kegyetlenül elbánt. Egy ilyen félreeső helyre nem sokan mennek szívesen, így hát most is győzedelmeskedett az újoncnak "minden megfelel...Nem árt egy kis gyakorlás..." Most éppen úton vagyok a városba. Még csak a város körül szedtem össze a lelkeket, mely így is több tucatnyi átküldést és néhány lidérc elintézését jelentette. A városhoz közeledve egyre nagyobb lidérc energiát érzek. A saját erőmet, kisugárzásom elrejtem amennyire csak tudom.
Ennyi hollow lenne itt? Esetleg egy nagyobb?...Ebből baj lesz így is úgy is, jobb ha sietek. Megszaporázom a lépteimet, s útközben a lehető legtöbb halottat küldöm át a lelkek világába. Raimei, hamarosan szükségem lesz az erődre. Remélem készen vagy egy kis szórakozásra. Válasz ugyan szóban nem jött, de éreztem, hogy nem lesz ellenére a dolog.
Ahogy közeledem egyre figyelmesebb, lassabb leszek, és nekiállok felmérni a terepet. Félig kidőlt házoldalak, nagyobb tetőrészek, mélyedések. Úgy tűnik elég jó hely a harcra. Rengeteg hely, ahol el lehet rugaszkodni, és még több, ahol el lehet rejtőzni rövid időre. Azonban úgy tűnik, hogy sok hely erre alkalmatlan. Jobb lesz figyelni az ilyenre. Egy nagyobb körben megkerülöm a helyet, ahonnan érzem. Így távolról egy közintézménynek tűnik az épület, ami egész tűrhető állapotban van. Igyekszem árnyról árnyra járni, bár nem vagyok én 2. osztagos, így csak abban bízhatok, hogy sikerül megütnöm a minimális szintet, hogy ne keltsem fel a figyelmüket/figyelmét. Lassan araszolva közeledek, ekkor egy lélek lép ki oldalról, megszólalna de reflexből homlokon vágom a kardom markolatával. Néhány halk bocsánatkéréssel, és egy meghajlással búcsúztatom. Ahogy óvatosan mászok fel az egyik falra, megállapítom, hogy ez lehetett egykor az iskola. A félbetört fal tetején kidugom a fejem, majd lenézek. Ez lehetett a tornacsarnok, legalábbis a berendezés alapján. Most látom meg az épp edző lidércféleséget.
Milyen furcsa, ez miféle hollow? Ez lenne az az arrancar? Akarom kérdezni, mégis mi a jó édes fenét csinál ez itt?! Erősnek tűnik, most mihez kezdjek? Ekkor hosszú idő óta először szólt hozzám Raimei, ami hirtelen meg is lepett. Tud kedves is lenni, ha akar. Ám azonban általában a szótlan kemény csajt képet ölti magára, és nem hajlandó túl sokat beszélni, vagy mondani magáról. Ne intézd el rögtön. Látni szeretném mit tud egy ilyen. Különben sem lenne tisztességes ilyen lesből teljes erővel támadni, férfi vagy tégy hát úgy. /aztán utólag halkan megjegyzi, mintha csak magának mondaná/ Legalábbis leszel... Na most a lényegre tapintott, nem hagytam magam csak úgy ennyiben a dolgot. Most, hogy végre megszólalt, talán hasznot kellene húznom ebből a helyzetből, különben sem hagyhatom, hogy így megalázzon. Ugyan mi hasznom származna belőle, ha ok nélkül megnyújtanám a harcot, csak az életem kockáztatnám vele. Rövidke csend után kicsit vonakodva, de kicsit pökhendin tett ajánlatot. Ha jól szerepelsz, megfontolom, hogy meséljek-e magamról. Viszont ha nagyon jól teljesítesz, akkor talán tanítok is neked valami újat, már ha szerintem eléred azt a szintet, hogy megérdemled. Azonban, ha szarrá vernek, az a te gondod. Többet nem is mondott, és éreztem, hogy most nem is fog, bármit is csinálok. Nincs más hátra, mint előre!
Túlcsorduló önbizalommal, és lelkesedéssel indultam meg. Azonnal egy Shunpo-val indítottam, jobb öklöm egyenesen a feje felé irányítom. El se akartam találni így, ha csak nem hajol bele nem fogja eltalálni. Próbálom a jobb kezemmel takarni a balt, mellyel egy kidou-t irányítok feléje.
- Bakudou 04: Hainawa !
Ez viszont már valószínűbb, hogy eltalálja. Egyelőre nem kezdeményezek támadás, bátran készülök a harcra lelkileg. Érzem ahogy felizzik a vérem, ahogy pumpálódik egyre feljebb és feljebb az adrenalinszintem. Egyre nagyobb, szélesebb mosollyal, majdhogynem inkább vigyorral állok előtte. Láthatóan ideges vagyok. Legördül egy izzadságcsepp a homlokomon. MÉGIS MI A JÓ ÉLETET CSINÁLOK?!?! Próbálom megőrizni hidegvéremet. A kidou nem túl erős, ezért hamar megtörheti, csupán arra elég, hogy kitartson, míg befejezem az első mondatom, és felkészülök a harcra.
- N..Nocsak, edzegetünk lidérc? M..Má..Már végezhettem volna veled, ha akartam volna!
Te jó ég, miket beszélek? Ennyire fontos lenne menőnek lenni? Majd egy nagy nyeléssel várom, hogy mit reagál, közben folyamatosan kalkulálom a helyzeteket, milyen kidou-t használjak, használjam-e a shikai-om.

Tárgy: Re: Taka vs. Diego Pént. Feb. 10, 2012 1:24 am

Nem ér teljesen meglepetésként a shinigami támadása, észreveszem néhány másodperccel a támadás megindulása előtt, úgyhogy elhajolok az ütés elől, a varázslata ellenben telibe kap, hozzáköti a karjaim a törzsemhez. Szerencsére a kardom nem ejtem el, de így is azt hiszem egy másodpercig, hogy végem, elég súlyos hibát követtem el, most könnyedén megvághatna. Amikor azonban meglátom, hogy egy gyerekkel állok szembe, rögtön megkönnyebbülök. A hangja is remeg szerencsétlennek, egyértelműen fél tőlem. A kidou-ja ellenben egész erősre sikerült, csak egy bara segítségével tudok kiszabadulni belőle, az viszont különösebb gond nélkül robbantja szét a kötelet. Ez a shinigami is az erősebbek közül lehet, a varázslat ereje meghaladja az előző shinigami ellenfelem mágiájának erejét is. Egész jól jön edzőpartnernek, talán meghálálom azzal, hogy nem ölöm vagy nyomorítom meg.
-Akkor miért vagyok még életben, öcsi?-a bal kezemben megjelenik az energiaostorom, ami az eddig rejtve lévő hollow lyukból tekergőzik elő. Egy sonido-val a kölyök előtt termek, és hátrahagyok neki egy másolatot a Gemelos Sonido segítségével, miközben a háta mögé ugrok, és egy teljes erejű támadást indítok a felsőteste felé. Találat esetén egy fájdalmas, vérző sebet hagy a találat helyén, ugyanakkor nem számítok rá, hogy sikerül a támadás, valószínű elég gyors hozzá, hogy elkerülje. Egyszerűen csak a sebességére vagyok kíváncsi, ha lassabb nálam, azt ki tudom használni. Esetleg megmutat valamilyen alternatív védekezési módszert az eszköztárából.
-A helyedben előhúznám a kardomat, kölyök. A nyomaték kedvéért újra felé csapok az ostorral, bár ez már biztos, hogy nem fogja eltalálni. Egyelőre nem akarok túl agresszívan támadni, látni akarom a képességeit, és nem akarok belerohanni semmiféle hülyeségbe. Felkészülök rá, hogy félre sonidozzak, ha valamiféle mágiával próbálkozik. A varázslatok komoly problémát okoznak, anélkül aztán tényleg semmi esélyük nem lenne a halálisteneknek ellenünk.
Remélhetőleg a könyvemnek nem fog baja esni, az egyik sarokban hagytam, úgyhogy arra is figyelnem kell, hogy arra ne nagyon küldjek bara-t.

Tárgy: Re: Taka vs. Diego Pént. Feb. 10, 2012 11:07 am

Élőben még nem láttam ilyen technikát, amit most alkalmazott, ezért kicsit meglepett. Ebből legenda lesz, ha élve megúszom. Talán még ferdíthetünk is kicsit rajta, de ha nem akkor is durva sztori lesz.
-Akkor miért vagyok még életben, öcsi ? Jön a kérdés, méghozzá jogosan. Majd előttem terem, a gyorsaságtól a szemeim tágra nyílnak. A döbbenet kiül az arcomra, s meg sem fordul a fejemben, hogy üssek. Ehelyett egy shunpoval messzebb kerülök tőle. Úgy tűnik az ijedség az, ami megmentett egy csúnya találattól. Most látom, hogy valójában mögöttem volt. Ha nem csinálja a cselt, hanem rögtön támad, a meglepetés ereje és a sebessége bőven elég lett volna egy telitalálathoz. Ezzel az izgalom fokozódott, és eluralkodott rajtam a harc szelleme. Az iménti félelemből már nem látszik egy csepp sem. Ami maradt, az a húrt pattintó feszültség, izgalom és az ellenfél ereje iránti tisztelet. Kivonja a kardját. Eddig nálad durván 1,5-2szer lassabb lehet. Bár nem lehet ennyiből pontosan megállapítani, lehet még maradt valami ösztönös, ami később nem segít rajta.
- uchinarase Raimei! - Adom ki a parancsot. A kardom felfénylik, s mintha csak apró villámokká vált volna négyfelé indul el. A lábaimon és kezeimen megjelenik a páncélkesztyű és cipő, melyek ezüst színű külsejét ébenfekete rúnák borítják. Azonnal hozzálátok a feltöltéséhez, azaz az ütéstechnikám alkalmazásához, ez annyiban jelenik meg, hogy apró áthúzások jelennek meg rajta, és a két tüske között létrejön egy apró, de folyamatos elektromos csík.
- Nos, köszönöm a tanácsot. Az, hogy miért? Most találkoztam először magadfajtával, kíváncsi vagyok mennyit tudsz. Valószínűleg már kiszúrták az erődet, idő kérdése és küldenek segítséget, bár lehet rám bízzák a dolgot. Amúgy jobb, ha vigyázol hogy hadonászol azzal az ostorral, a végén még eltalálsz valakit. Másfelől, a rosszabb esetben is jobb vagyok, mint egy bokszzsák.
Itt legördül még egy izzadságcsepp, megnyalom a szám szélét. Elég eszelősen hat a kinézetem, most hogy a harc tüze ég a vörös szemeimben, fehér hajam a szokásosnál is tüskésebben áll. A levegőben lévő feszültségnél már csak a karomban lévő a nagyobb. Ekkor hirtelen elhatározással kinyújtom bal karomat a tenyeremmel feléje, és kamuzok egy varázslatot, hogy lássam hogyan reagál rá.
- Bakudo 76: Inazuma! - /jelentése: villám/
Ezután szinte azonnal támadásba lendülök. Ismét jobb karral ütök, majd még egyszer teljesen beleélem magam, és – Bakudo 43: Kangoku! -/jelentése:börtön/ Majd bal felé fordulva próbálom a tüskékkel eltalálni. Ha talált, ha nem utána azonnal visszább vonulok egy shunpoval, és védekezve várok. Akármi is lett a végeredmény ennek a cselekedetsornak, most már tisztán érzed, hogy majd kétszer gyorsabb vagy nála, ám viszonylag képzett közelharcban. Bár komolynak tűnt, cseleket alkalmazott, ezzel vagy nemtudását próbálja leplezi, vagy csak kóstolgat, anélkül, hogy megmutatná mire is képes ha teljesen komolyan veszi. Úgy tűnik remek játszótársat kaptál.

Tárgy: Re: Taka vs. Diego Pént. Feb. 10, 2012 12:01 pm

A kölyök kiengedte a kardját, ami első ránézésre elemi alapúnak tűnik. Sajnos nem marad kard a kezében, úgyhogy feltételezem, hogy ő is ugyanúgy a pusztakezes harcstílusra koncentrál, mint Genki Takashi. Ugyanakkor elég lassúnak tűnik, úgyhogy nem fogja túl sok hasznát venni a sima csapkodásnak. A fenyegetése, miszerint kiszúrtak, mosolyt csal az arcomra. Valószínű tényleg észrevesznek előbb-utóbb, talán már észre is vettek, de ezzel egyértelműen arra akar rávenni, hogy visszavonuljak. Egy kicsit gyávának tűnik a próbálkozás, ugyanakkor, ha fél is még tőlem, már nem látok félelmet az arcán, szimplán idegességet. Figyelemreméltó, hogy ebben a korban már kontrollálja az érzéseit.
-Nem hinném, hogy a barátaid egyhamar ideérnek, nagyon messze vagyunk a főhadszíntértől. Bőven el fog dőlni a harcunk, mire megérkeznek, de megnyugtatlak, nem akarlak megölni. Az arca tényleg megfélemlítő hatással lenne egy emberre vagy egyszerű halálistenre, de én egy olyan társaság tagja vagyok, ahol teljesen normális, ha lyuk van valaki fején, úgyhogy egyáltalán nem hat meg. Az én képem sem lehet túlzottan bizalomgerjesztő, habár most nem villantom elő a fogaimat, csak egy elnéző mosoly van az arcomon. A következő pillanatban viszont elkerekednek a szemeim. 70-es szintű varázslat? Lehetetlen... Amikor megérzem, hogy nincs változás a lélekenergiájában, a meglepett arckifejezésem eltűnik, és újra rámosolygok. -Rendkívül elmés ötlet. Miközben beszélek, megemelem a kardom a fejem fölé, mintha magam elé készülnék lecsapni, igyekszem meglepett képet vágni, közben pedig azonnal félre sonidozok, a bal oldalára. A saját bevallása szerint még nem találkozott az arrancar-ok képességeivel, úgyhogy még az is lehet, hogy a találatát követő néhány másodpercben azt hiszi, hogy engem győzött le. Ideális alkalom, hogy mögé kerüljek, viszonylag közel, és felé csapjak az ostorral. Elkerülni valószínű nem tudja, de ha időben észreveszi, akkor félre tudja csapni a támadásom. Az ostorom nem alkalmas az enyémet megközelítő lélekenergiájú ellenfelek megölésére vagy súlyos megsebesítésére, főleg az ellenfél megkötésére vagy megzavarására használom, de most, ha nem védi ki, kiválóan alkalmas lehet arra, hogy letörjem a harci kedvét. Az ő korában valószínűbb, hogy kétségbeesik a fájdalom hatására. Az ütésemmel egy időben ugyan hallom felhangzani a másik varázslat nevét is, de ignorálom. Ennek is valószínűtlenül magas sorszáma van, 40 alatt talán már elhinném. -Kétszer nem illik ugyanazt a trükköt elsütni, chavalo*. Sokan villognak az arrancar-ok közül a minimális spanyol tudásukkal, én is megvillantottam a zseniális nyelvtudásom morzsáit.
Akár eltaláltam, akár nem, eltüntetem az ostort, a kardot visszadugom a hüvelyébe, és felsonido-zok a közeli rúdra, amit valószínű tornázásra használhattak. Egy tizedmásodpercre elvesztem az egyensúlyomat, ami elém vetíti azt a rendkívül megalázó lehetőséget, hogy pofára esek egy kölyök előtt. Végül persze nem esek le, nem is biztos, hogy észre lehetett venni az ügyetlenkedésem. Ha eltaláltam, egészen biztosan van jobb dolga, mint apróságokkal szórakozni.
Gyorsan elkezdek bala-kat lövöldözni a fiú felé, a Slarin-tól tanult módszert használva beléjük is öklözök, úgyhogy az iskola fala nemsokára szita-szerű lesz. Addig nem hagyom abba a támadásokat, amíg nem jön veszélyesen közel, akkor újra arrébb fogok sonidozni. Egyelőre nem akarok túl sokat megmutatni az eszköztáramból, úgyhogy csak az egyszerűbb képességeimet akarom használni.

/*chavalo (spanyol)=kölyök/

Tárgy: Re: Taka vs. Diego Szomb. Feb. 11, 2012 2:10 am

-Rendkívül elmés ötlet.
Támadok. Egyszer már ellőtte ezt a technikát, úgy, hogy észrevettem. Megpróbálkozom még a másik csalival, de számítok rá, hogy még csak el sem gondolkoztatja, ha elsőre is csak meglepte, és nem hitte el. Gyorsabban reagálok, mint számította, legalábbis szerintem. A gyors hátra rugaszkodás nem volt elég, az ostora vége elcsípi a mellkasom.
-Kétszer nem illik ugyanazt a trükköt elsütni, chavalo.
Mondja, miután eltalált. Én csúszva a két talpamon állok meg jó pár méterrel arrébb, kicsit legörnyedve, ezért nem láthatom a csodálatos billegést. A mellkasomban a szúró fájó érzés eszembe juttatja azt, amikor először talált egy lidérc. Az arc ami felnéz, nem letört, nem is kétségbeesett. A gyűlölet amit a szemei tükröznek, és a vérszomj, ami árad belőle meghazudtolja kölyök mivoltát, talán még azt is hogy halálisten. Változtatok az állásomon. OSTOBA! Szólal meg Raimei, s ez kijózanító hatással van rám. Amit a következő pillanatban tettem volna, ha nem szólal meg valószínűleg egyikünk sem köszönte volna meg. Egy Utsusemi-vel másolatot hagyok, ami még azt a nézést viseli, amit hirtelen felidézett múltam hatására vettem fel. A technikával kívül kerülök a látószögén, halkan elsuttogok egy kidou-t, amit valószínűleg nem hall meg. Rosszabb esetben is csak a lélekenergia változásra figyelhet fel.
- Hadou 44: Kokutan Kou – A kezeimet ellepik a fekete lángok, így a shikaiom apró elektromos kisüléseivel egész jól mutat. Aztán higgadtabban folytatom, de már nem vagyok olyan állapotban, hogy visszafogjam magam. Kihasználva a közelharci tudásomat próbálom ellensúlyozni a lassúságom. Az ütésekkel inkább próbálom számomra előnyös helyzetbe szorítani, mint megütni. Nem a végtelenségig, így ha 4-6 ütés és pár rúgás után sem kerül olyan helyzetbe, hogy el tudjam találni egy kidou-val, akkor kockáztatom meg, hogy még sem talál. Előtte azonban próbálkozom a megtévesztéssel, és mást is mondok a kidou megnevezése előtt. Ezzel nem csak a figyelmét akarom elültetni, hanem az esetleges reagálásához igazítani a célzásom. Kinyújtom az ujjam feléje.
- Hadou 64: Juugeki Byakurai!
Ujjamból egy vöröslő villám tör elő. Majd messzebb kerülök tőle egy shunpo-val. Fújok kettőt, majd egy harmadik nagyobbat. Visszatért a harc elején felvett szín az arcára, de szemei már közel sem tükröznek annyi izgalmat, inkább kis zavartságot. Ugyan már lenyugodott, de már nem közel sem tűnik boldognak.

Tárgy: Re: Taka vs. Diego Szomb. Feb. 11, 2012 3:05 am

Az ostor okozta sérülés nem érdekli különösebben, ami még egy jó pont a szememben. Nem örültem volna, ha nekiáll nekem bőgni, vagy ilyesmi, valószínű itt hagyom a francba. Inkább haragot látok rajta, mint félelmet, ami szintén jó, de sajnos nem ugrik nekem, ahogy vártam, egyenesen az energialövedékeimbe.
A bala eső, amit ráküldtem, telibe kapta a kölyköt. Remélem, azért túlélte.... Későn veszem észre, hogy ez csak egy trükk volt, csak egy árnyékot lőttem szét. Nem tudom, hogy ez varázslat vagy villámlépés-alapú technika, esetleg különleges képesség volt-e, de ügyes. Talán mégsem lesz ez olyan gyors menet, mint hittem. Ennek most egyáltalán nem örülök, az összes képességem méreg-alapú, úgyhogy ha komolyan veszem a harcot, elképzelhető, hogy bele fog halni. Persze inkább kockáztatom ezt, mint a vereséget.
Időben észreveszem, hogy felém közeledik, úgyhogy felugrok a tornarúdról, miközben igyekszem azt ellenfelemre borítani. Ha mást nem, annyit elérek, hogy alacsonyabbról tud csak elrugaszkodni. Nem úszom meg teljesen sértetlenül a találkozást a plafonnal, a hátamon néhol lehorzsolódott a bőr, de a hierromnak köszönhetően gond nélkül törtem ki az iskola tetejére. Ha a támadóm utánam jön, a kardommal és a sonidommal védekezek az ütései és a rúgásai ellen, a kamunak bemondott varázslatokat pedig teljes egészében ignorálom.
Sajnos azt is, amelyik nem kamu, a felém lőtt vörös színű villám elől csak az utolsó pillanatban lépek félre jobbra, úgyhogy nem lyukasztott ki, de így is súrolta a bal vállamat és a felkarom egy részét, leégette róla a ruhát a gallérom egy részével együtt, és a hierrom ellenére is okozott egy égett sebet, ami azonban inkább kellemetlen, nem hátráltat a mozgásban. A szerencsém az, hogy tartja a távolságot, ezt kihasználhatta volna még egy találat bevitelére. Ez a kidou vetekedett egy gillian cerojának erejével, valószínű meghaladja minden támadásom pusztítóerejét, amit a Ressurecciónom nélkül mutatni tudok.
Gyors mérlegelés után úgy döntök, hogy teszek még egy kísérletet rá, hogy a kardom kiengedése nélkül folytathassam a harcot. Ha sikerül összekötnöm a lábait és a kezeit, elég súlyosan meg tudom sebezni az alatt az idő alatt, amíg kiszabadul. A szemeim előtt gyűlni kezd némi zöldes színű lélekenergia, miközben megidézem a kötő képességemet. -Claro de Luna!
Két, zöld színű félhold indul útjára a shinigami végtagjai felé. Valószínűnek tartom, hogy most is csinál majd egy klónt magáról, úgyhogy a pesquisam segítségével figyelem a mozgását, nem a szememmel. Ha elugrana, azonnal oda fogok sonidozni, és egy precíz, kétkezes kardvágást fogok bevinni haránt irányban. Találat esetén szinte biztos, hogy nem tudja folytatni a harcot. Ha ezt is megússza, akkor nincs már, jöhet a Ressurección.

Tárgy: Re: Taka vs. Diego Szomb. Feb. 11, 2012 12:34 pm

Követem át a lyukon, amit ütött a plafonon. Egy halvány mosollyal nyugtázom, hogy benézte a kidou-mat. Zöld energia kezd gyűlni előtte, ezért felveszek egy védekező állást. Majd két félhold jön felém, egyelőre ő nem mozdul. Ezt védem, eddig kitértem, már biztosan számít rá, de a blokkolásra nem. Ez?! Nem támadás, hanem kötés?! Basszus, erre én nem számítottam, de várjunk? Oohh igen... Ezt most megszívta. A technika elkapta a kezeim, és lábaim. Mikor eltűnik a szemem elől, már nekilátok az ellenlépések megkezdésének, mivel tudom, hogy nem lesz időm rá, ha már előttem vagy mögöttem van. A shikai-om felhalmozott erejét használva egy nagyobb elektromos kisüléssel megtöröm a kötő technikát. Épp időben mivel megjelenik előttem és már sújt is le a kardja. A fenébe, hogy lehet ilyen gyors ez az ipse? Teljesen más szinten áll a mozgékonyságban Bal kezemmel megragadom a csuklóját, de így is lassú voltam. A pengéje belemar a vállamban, fáj baromira fáj, de megtartom. Még fogom, de ez után valószínűleg nem tudom használni a bal karomat, azért mázlira nem fog akadályozni másban. Jobb tenyerem azonban a mellkasára rakom. Minden gyorsaságom beleadom, így hogy fogom, nem tud elmenekülni időben, bár nem számítok rá, hogy teljes egészében elkapja a technikám. Itt a meghívó egy grill partira! Őrült vigyorral az arcomon nézek a szemébe és üvöltöm.
-Hadou 22: Ittou Rakurai!
A villám alapú technika, melyet ha nem kevés lélekenergiával toldanak meg képes teljesen megsütni a célpontot. Ezt tuti megérezte, bár éreztem, mire létrejött a technikám a karom fogás legyengült, így a gyorsaságát figyelembe véve szinte biztos, hogy nem sült át teljesen. A bal karom a testem mellé zuhan. Azonnal elkezdem újratölteni az elektromos ütő technikámat, most az egészet a jobb karomba koncentrálom. Így már szabad szemmel is jól látható az eredmény. A fém tisztább ezüstös fényben ragyog, a rúnák a legmélyebb sötétséget szívják magukba, valamint nagyobb, hosszabb elektromos csíkok jönnek létre a páncélkesztyűn, és a két tüske között vastagabb lesz a folyamatos elektromosság. Közben megragadom oldalról a vállamat. Jobban fáj, mint sejtettem. Majd már épp idejét érzem egy újabb eszmecserének. A hangomon nem érződik félelem, de az hogy a karom fáj, az nagyon is.
- Nah? Ez hogy ízlett? Meg kell hagyni fürge egy fickó vagy, úgy tűnik nem viszem sokra, ha nem megyek bele egy kis adok-kapok–ba. Elég távolságtartó vagy, és nem sok újat mutattál. Azonban voltak szép kis meglepetéseid. Van még valami amivel elő drukkolsz? Hallottam már rólatok, mik vagytok ti pontosan és mi a célotok? Csupán a lidércek egy következő generációja?
Próbálom szóval tartani, míg töltök, és próbálom megszokni a fájdalmat a vállamban, valamint igyekszem stratégiát kitalálni, még egy két ilyen, és nem leszek képes folytatni a harcot. Francba... Használnom kell azt is? De...Ha azt a kombinációt bevetem alig marad valamennyi lélekenergiám, utána az eredménye nem számít, nem leszek képes folytatni a harcot, csak elhúzni a csíkot. Gondolkozz, mihez kezdjek? Ha sokáig húzom, ez a seb elgyengít, csak néhány percem maradt.

Tárgy: Re: Taka vs. Diego Szomb. Feb. 11, 2012 1:48 pm

Tényleg sikerült elkapnom? Nem érzem, hogy helyet változtatott volna... Azonnal támadásba lendülök, és lecsapok a kardommal. Nem fog belehalni, legalábbis addig, ameddig meg nem érkeznek a társai. Remek gyakorlási lehetőség volt. Elég simán kiszabadult, és a kezem is elkapta, de így is megsebeztem a vállát. Elég súlyos sérülést okoztam, bár úgy látom, hogy még nem akarja feladni. Próbálom minél inkább beljebb erőltetni a pengét a sebbe, bár meglepően erősen fogja a karom, így sem lehet kellemes érzés. Eszembe sem jut, hogy ő kapott el engem.
Ahogy megérzem a tenyeret a mellkasomon, továbbá érzem a változást a lélekenergiájában, azonnal tudom, hogy ezt elcsesztem. Megint. Azonnal kitépem magam a szorításából, és még időben félre sonidozok, hogy ne sikerüljön a varázslat. Rámosolygok a kölyökre, de ekkor megérzem, hogy mégsem voltam elég gyors, elég súlyosan megsérültem, az arcomon átveszi a mosoly helyét a döbbenet. Nem bírok megállni a lábamon, az egyik lábam megroggyan, és féltérdre ereszkedve találom magam. Nehezen veszem a levegőt. A ruhám teljesen szétnyílt a cipzárnál, a mellkasomon pedig egy hatalmas, égett seb van ott, ahol az előbb a tenyere volt. Ha nincs a hierrom, most halott lennék. Figyelmetlen voltam. Dühös vagyok, nem rá, hanem magamra, hogy bedőltem ennek a hülyeségnek. A sikeres támadás után el kell szakadni az ellenféltől, ezt még egy gillian is tudja.
- Nah? Ez hogy ízlett? Meg kell hagyni fürge egy fickó vagy, úgy tűnik nem viszem sokra, ha nem megyek bele egy kis adok-kapok–ba. Elég távolságtartó vagy, és nem sok újat mutattál. Azonban voltak szép kis meglepetéseid. Van még valami amivel elő drukkolsz? Hallottam már rólatok, mik vagytok ti pontosan és mi a célotok? Csupán a lidércek egy következő generációja? Abból, hogy nem próbálja azonnal befejezni a harcot, arra következtetek, hogy ő is súlyosan megsérült, esetleg a tartalékai is kifogytak. Kellemetlen, én még egyáltalán nem mutattam semmit az igazi erőmből. A kardom a földbe szúrom, miközben feltápászkodom, de újra mosolygok rá, még ha erőtlenül is. A beszéd is nehezemre esik, de ha már beszélgetésbe kezdett, válaszolok neki.
-Nem vagyunk lidércek..., nem vagyunk shinigamik..., teljesen mások vagyunk, mint minden..., ami korábban volt. Remek ellenfélnek bizonyultál eddig, úgyhogy mutatok neked egy keveset az erőmből... Saero, Áspid! Az utolsó szavaknál egyértelműen emelkedni kezdett a reiatsu-szintem, a kardot megforgattam a fejem felett, és a zöldes színű lélekenergia beburkolt az átváltozás idejére. Nem gondoltam volna, hogy fel kell vennem a Ressurecciónom, most viszont új arculatot fog venni a harcunk, az összes sérülésem begyógyult, ráadásul ebben az alakban hozzáférek minden képességemhez. A testem nem ment át komoly változáson, a fejemet kivéve az egészet zöldes színű pikkelypáncél borította be, a hajam megnőtt, kiegészült a maszkom, a szemem az eredetire változott vissza, a kardom pengéje pedig sötétzöld színű lett.
-Látod, ezért edzettem, hogy minél kevesebb alkalommal kelljen ezt használnom. Most gyorsan végezni fogunk. Az utolsó szavaknál elé sonidozok, miközben kinövesztek egy kígyót a jobb csuklómból, hogy bevigye a bénító hatású marást. A vágásommal egy időben a kígyó tesz felé egy maró mozdulatot, de mielőtt befejezném, ugrok is tovább a háta mögé, ezt csak azért csináltam, hogy a Gemelos Sonidom miatt ne tudja eldönteni, hogy pontosan hol is vagyok. A háta mögül a sérült bal karját támadom, a kígyó pedig nyakon próbálja harapni. Ha a kígyó harapása talál, végzetesen le fog lassulni, ha a vágásom kapja telibe, a karja használhatatlanná válik. Ugyanakkor nem számítok rá, hogy akármelyik támadás találna, ezt csak kóstolónak szántam, akár találtam, akár nem, hátrébb sonidozok néhány méterrel. A kígyót ezzel egy időben visszahúzom a csuklómba, egy másikat pedig kinövesztek a vállamból, szigorúan csak azután, hogy az első teljesen eltűnt. Jelenleg egyszerre hetet tudok irányítani, de ha az ellenfél azt hiszi, hogy a képességem kimerül egyszerre egy irányításában, akkor nagyon könnyen belerohanhat egy közvetlen marásba.

Tárgy: Re: Taka vs. Diego Vas. Feb. 12, 2012 12:59 am

-Nem vagyunk lidércek..., nem vagyunk shinigamik..., teljesen mások vagyunk, mint minden..., ami korábban volt. Remek ellenfélnek bizonyultál eddig, úgyhogy mutatok neked egy keveset az erőmből... Saero, Áspid!
Megemelkedik a lélekenergiája, átváltozik, és begyógyulnak a sebei. Ez meg... Az így nem fair, nagyon nem! Most aztán benne vagyok a mély sűrű... Ezt tiszta meccsben már nem nyerhetem meg, sőt tuti vesztenék. Még van ütőkártyám, azonban, ha azt most kijátszom...Akkor vége. Nem mintha eddig is teljesen tisztességesen játszottam volna. Tudom jól, hibát követtem el. Az imént végeznem kellett volna vele. A fennkölt mosoly amit mutattam felé, most az arcomra fagy. Jár az agyam, és eszembe jut valami. Ha eddig csak játszott, akkor most lehet elszállt magától, és alábecsül. A sérülésem ugyan rossz, de csak a bal karomat korlátozza. Most vagy soha, még az utolsó nagy dobás előtt meg kell bizonyosodnom valamiről. Belekezd a következő soraiba.
-Látod, ezért edzettem, hogy minél kevesebb alkalommal kelljen ezt használnom. Most gyorsan végezni fogunk.
Nem várom meg, hogy befejezze, egy kidou-val a földre célzok, és megpróbálom a lehető legnagyobb porfelhőt csinálni magam alatt-mögött, amibe belelépek. Természetesen nem a lyukba.
-Juugeki Byakurai !
A vörös villám, ami legutóbb megsebezte, most átrobbantja a tetőt, ebbe a porfelhőbe lépek bele oldalra fordulva. Megjelenik előttem, egy Utsusemi-vel képet hagyok az utolsó pillanatban. Felfelé menekülök, arra kisebb a látószöge, így valószínűleg látja, ahogy a kardja ugyan nem, de a kígyó, amit nem vettem észre, csak így fentről elkapja a nyakam. Egy sima shunpo-val visszalépek a kép helyére. Jobb lábammal nagyot dobbantok, és felső testemmel hátra indulok el. Ezzel igyekszem a legélethűbben játszani, még a por mozgását is. Jobb kezemmel kapok a nyakamhoz, majd két lépéssel hátrébb tántorodom. Jobb térdem megrogyasztom, és féltérdre esem. Ez a mozdulat nem kímélte a sebem, fájdalommal és a felelőtlenségem miatti dühvel a szememben nézek fel rá.
-Ez..Ez meg mi volt?!
[i]Francba... mi lehet a hatása? Ha nem jövök rá gyorsan, akkor tuti lőttek a színészkedésnek. Vajon gyorsan hat? Lassan készen áll a shikaiom egy támadásra, ez jó jel.[i] Továbbra is játszom a nagy sérültet. A bal karom már ütésre nem alkalmas, de egy kidou-t még tudok vele irányitani. Egyelőre csak bénán lógatom magam mellett.

Tárgy: Re: Taka vs. Diego Hétf. Feb. 13, 2012 7:14 am

A szemem, és a kölyök reakciója azt mondja nekem, hogy eltaláltam, de nem éreztem, hogy sikerült volna megharapni. Ugyan látni nem tudok a néhány pillanatra szabadjára eresztett kígyók szemével, de érzem, ha valamit körbetekerek velük, vagy ha megharapok valakit, akár a saját végtagjaimnál. Ebben az esetben nem éreztem semmit. A tapintást nehezebb manipulálni, mint a látást, úgyhogy amíg nincs bizonyíték az ellenkezőjére, úgy kezelem, mintha nem martam volna meg. Kárörvendést színlelve rámosolygok, miközben kitalálom, hogy hogyan is derítsem ki, hogy sikerült-e a támadás. Pár másodperc múlva rájövök, hogy nem ismeri a mérgem összetételét és hatását, úgyhogy ha nem érzi a mérgem pontos hatását, nem tudja, hogy csak egyszerű, bénító hatása van.
-Az általam kapott méreg felerősíti az érzékeidet. Érzed már, ahogy minden hang egyre elviselhetetlenebb lesz, a beszédem hamarosan úgy fog rád hatni, mintha folyamatosan bombák robbannának a füledben. Azok a szagok, amiket most nem is érzel, pár másodperc múlva kibírhatatlanná fognak válni. A sérüléseid felől érzett fájdalom pedig annyira fel fog erősödni, hogy legszívesebben kitépnéd a sérült részt magadból, csak hogy szabadulj tőle. Megnyugtatlak, túl fogod élni, de hat-hét másodperc múlva megkezdődik rövid életed legszörnyűbb két órája. Sajnálom, hogy használnom kellett, annyira gyorsan elcseszi ez a képesség a harcaimat. Amennyiben nem kezd el üvöltözni az idő lejárta után, feltételezhetően eltaláltam, ebben az esetben nincs más dolgom, mint megkezdeni ellene a közelharci támadásokat a sonidom segítségével, mert a sebességem már majdnem a háromszorosa lesz az övének, a különbség pedig minden marással tovább fog növekedni. Amennyiben elkezd színészkedni, azonnal mellé ugrok, és lecsapok rá a karddal, valószínű nem fog azonnali reakcióra számítani, tekintve, hogy ha tényleg ez lenne a képességem, nagyon ráérnék, mert harcképtelennek hinném. A két esetre történő reakcióim között csupán annyi a különbség, hogy a szimulációra vadabbul fogok támadni, mert csak átmeneti az előnyöm, a másik esetben ellenben tartós sebességelőnyhöz jutok, amit lassan is ki tudok használni. A harmadik, valószínűtlenebb lehetőség, hogy rájön, hogy csapdába csalom, és jobb híján rám fog támadni, ebben az esetben félre sonidozok az útjából, és minden onnan folytatódik, ahol elkezdődött. Sokáig nem tud kikerülni, gyorsabb vagyok nála, és bevethetek ellene még hat kígyót, amik három méterre is eltávolodhatnak a testemtől. Ha nem akar veszíteni, akkor minél gyorsabban le kell győznie, az idő nem neki kedvez.

Tárgy: Re: Taka vs. Diego Hétf. Feb. 13, 2012 9:06 am

-Az általam kapott méreg felerősíti az érzékeidet. Érzed már, ahogy minden hang egyre elviselhetetlenebb lesz, a beszédem hamarosan úgy fog rád hatni, mintha folyamatosan bombák robbannának a füledben. Azok a szagok, amiket most nem is érzel, pár másodperc múlva kibírhatatlanná fognak válni. A sérüléseid felől érzett fájdalom pedig annyira fel fog erősödni, hogy legszívesebben kitépnéd a sérült részt magadból, csak hogy szabadulj tőle. Megnyugtatlak, túl fogod élni, de hat-hét másodperc múlva megkezdődik rövid életed legszörnyűbb két órája. Sajnálom, hogy használnom kellett, annyira gyorsan elcseszi ez a képesség a harcaimat.
Az arcomra kiül egy nem pontosan meghatározható, de egyértelműen kellemetlen arckifejezés. A gyors gondolkozás, a rossz helyzet, és az egyre növekvő nyomást már nem tudom fapofával tűrni. Eddig tartott az illúzió, már nem tagadhatom a helyzetet.Ha nem is így terveztem, de megszereztem a kellő időt, 6 másodperc bőven sok. Azonban ha valóban ez a hatása annak a kígyómarásnak, nyakig leszek a pácban. Ha eltalál gyenge 10 másodpercem sem marad. Kockáztassak? Ha most nekimegyek mindenemmel, akkor, ha elcseszem végem. De ha várok, akkor is befellegzett. Megéri tesztelni? Ez a Koutan Kou is szívja folyamatosan az erőmet. Meglepetés egyszer lesz, már ha valóban elhiszi, hogy eltalált. Most vagy soha, rizikó nélkül nincs nyereség. Ha nem úsznám meg, köszönöm, hogy a társam voltál Raimei. Ezzel eldöntetett, itt a vége a meccsnek. Nyelek egy nagyot, pislogok egyet, és szemem sarkából legördül egy könnycsepp. Még 3-4 másodperc. Körülöttem megjelenik a lélekenergiám, mely azúrkék színben ég. A következőkbe belepréselem az utolsó csepp erőmet is, és teli torokból üvöltöm a lehető leggyorsabban:
-Villámokon érkezel és üres rokkán, hasítsd hat részre a fényt. Bakudou 61: Rikujoukourou!
Hat fényrúd jelenik meg, és valószínűleg megköti a derekánál. Megtámasztom a lábam, és elrugaszkodom. A shunpo-ból üvöltve érkezem. Arcomon, és minden mozdulatomon látszik, hogy ez lesz az utolsó amivel próbálkozom. Ha sikerül, ha nem, ez után menekülnöm kell. A legrosszabb esetben még időt sem nyerek, akkor csak megvárom, hogy végezzen. Jobb kezembe öszpontosítom minden erőmet, és a shikai támadásom megtoldom, egy utolsó kidou-val. A kép, ahogy halad a kezem, és üvöltök megadja egy harcos utolsó támadásába vetett tiszteletet. Azúrkék Reiatsu színem szöges ellentétben van a kezemen lángoló feketével, melybe apróbb villámok is keveredtek.
-inazuma No ken! - Ütésem amúgy sem gyenge, de most érezni a villám zanpakuto-m erejét. Jó néhány izmodon érzed, hogy összerándulna, de a kötő mágia ezt nem engedi, de így sem kellemes. Rögtön folytatom is az üvöltő hangomban érezni a fájdalmat, elkeseredettséget- Hadou 22: Ittou Rakurai
Az áramra még egy villám alapú technika, ami legutóbb is kellemetlen volt, és most még több erővel. A végeredményt már nem látom, jobbra fordulok. Bal lábam emelném, és lépnék vele. Azonban túlságosan is kiszipolyoztam az erőmet ezzel az útólsóval. A shikai-om megszűnik, és arccal bukok a földre, mint egy krumplis zsák. Ha életben hagy, akkor minden bizonnyal a 4. osztagosok munkája közben ébredek fel. Ekkora harcot biztosan kiszúrtak, és küldtek valakit. Ha sikerült végeznem vele, vagy teljesen kiütnöm, akkor talán ott találják. Abban az esetben, ha megöl, már csak a holttestem találják meg.

Tárgy: Re: Taka vs. Diego Kedd Feb. 14, 2012 2:19 am

Ahogy sejtettem, nem találtam el, de meglepően okos, hogy rögtön feladta a színészkedést. Felkészültem rá, hogy félreugorjak, de ez a varázslat így is elkapott, ráadásul nem tudok kiszabadulni belőle, teljesen meggátol a mozgásban. Ha a harc elején veti be, valószínű könnyedén győzelmet arathatott volna, most, Ressurección-formában már nem vagyok olyannyira védtelen, a karom és a lábam ugyan nem tudom mozgatni, a kígyóim feletti kontroll tökéletes maradt. Azt az egyet, ami előtekeredett a vállamból, visszahúzom, és kinövesztek hetet a mellkasomból. Ez majdnem a teljes erőm, ennél nagyobb erőt csak a Serpiente del Inferno segítségével vagyok képes kifejteni. A kígyókat mind egyenesen a kölyök támadó karja felé irányítom, miközben azok spirál-szerűen összetekerednek, hogy ezzel is csökkentsék az ütés erejét, amit nem tudok elkerülni. Több helyen is sikerül belemarniuk a kesztyűjébe, és át is harapják azt néhol, vélhetően minden erejét felhasználta. Sajnálatos módon az ütését nem akasztják meg a találataim, a méreg hatása pedig csak akkor fog érvényesülni, amikor a harcunk már amúgy is eldől. A kígyókat az ütés darabokra tépi, némi vért is veszítek rajtuk keresztül. A találkozás valószínű egyikünknek sem kellemes, neki széttörik a kesztyűje a hierro-mon, és valószínű több csont is eltörhetett a kezében, engem pedig egy gyönyörű teli-találat ért. Most már teljesen tehetetlen vagyok, még ahhoz sincs erőm, hogy összeránduljanak az izmaim az áram hatására, a találat helyén pedig szépen elkezd szénné égni a bőröm. A támadásával kombinált kidou majdnem megölt, de áldásos hatása volt, hogy eléggé meggyengítette az engem fogva tartó bakudou-t ahhoz, hogy kitépjem magam belőle, és végre megszüntessem a rendkívül fájdalmas fizikai kontaktust.
A zöld színű pikkelypáncél, ami Ressurecciónban borítja a testem, teljesen szétégett a találat helyén, a bőrömön egy elszenesedett réteg jött létre, az áram hatására pedig több izom és ideg is megsérülhetett a testemben, még mindig fel-felvillannak kisülések. A legrosszabb azonban, hogy rengeteg lélekenergiát felemésztett, hogy túléljem a támadást, annyi erőm sem maradt, mint egy Menosnak. A Ressurecciónom ismertető-jelei zöldes lélekszemcsékké válnak, és visszaszállnak a kardomba, onnan pedig feltekerednek újra, mint a keresztvas. A keresztvason végigfut egy apró repedés is, ami mutatja, hogy mennyire meggyengült a lélekenergiám. Napokig nem leszek képes újra használni a Ressurecciónomat.
A testem sincs sokkal jobb állapotban, főleg az utolsó támadásának a helye, ahol egy rendkívül ronda égett seb maradt, legalább néhány hétig biztosan nem fog eltűnni, a mellkasomon lévő sebből ellenben szinte semmi nem látszik, tökéletesen begyógyult, amikor átváltoztam. Az egyenruhám kabát részéből csak cafatok maradtak meg, persze ez a legkevesebb, mint Slarin fracciónja, azt is megtehetném, hogy két-három naponta nyújtok be igényt újabb darabra. Ez rövid időn belül a harmadik lesz, kettő harcban ment tönkre, egyet pedig sikerült leöntenem valami bizonytalan eredetű folyadékkal a kocsmában.
A tekintetem a shinigami felé fordítom, aki teljesen mozdulatlanná vált. Nem okoztam neki halálos sérülést, a bal vállán lévő seb nem elég mély hozzá hogy halálos legyen, a többi sérülése pedig nem életveszélyes. A lélekenergiáját ellenben valószínű teljesen elhasználhatta, a lélekölő kardja is visszavette az eredeti formáját. Nincs semmi kedvem megölni, úgyhogy ott hagyom, ahol van, elteszem a kardomat.
A szakadt kabátom ledobom a shinigamira, jelezve neki, hogy megölhettem volna, ha akarnám. Elképesztő képességei voltak a kora ellenére is, pár év, és elképzelhető, hogy én leszek rászorulva a kegyelmére. Persze kicsi az esélye, hogy összefutunk még, hacsak nem akar bosszút állni. Még akkor sem biztos, hogy találkozunk, nem mutatkoztunk be egymásnak.
Leugrok a lyukon keresztül, ahol jöttem, szerencsére a szakácskönyv épségben maradt. Kilépek a főbejáraton, ahol bejöttem, miközben még egyszer felnézek a füstölgő tetőre. Egy gonzui segítségével beszívok minden, túl közel tartózkodó lelket, utána pedig azonnal megnyitom a gargantát, megérzem pár shinigami jelenlétét, akikkel ebben az állapotban nem tudnék harcolni.
Úgy tűnik, mégsem a legbiztonságosabb módját választottam a szakácskönyv beszerzésének, még az ilyen eldugott helyeken sem tudok biztonságosan mozogni. A shinigamik elfoglalták az emberek teljes világát, ha nem erősödünk meg újra, el fog jönni az idő, amikor nem tölthetünk majd egy percet sem Hueco Mundon kívül. Akkor pedig gyorsan népszerűvé fognak válni az újonnan szerzett kaja receptjeim.

/Köszönöm a játékot! Smile

/

Tárgy: Re: Taka vs. Diego Csüt. Feb. 16, 2012 11:53 am

A küzdőteret LEZÁROM, jutalmatok 200 LP és 1500 ryou.