Kamitroa kinyitota az ajtót és meglátta hogy az asztalon rengeteg sütemény van. Ő rögtön oda ugrot és a tányérjára rengeteget rakot majd ment körbe nézni. Majd elkezdet enni tovább. Mikor befejezte ment inni egy kicsit de nem találtam meg a kedvencét ezért csak sakézot. Elég hamar leült és nézet ki a fejéből mikor megunta az ülést és ment táncolni.
Kamitora elkezdet táncolni majd felugrot a levegőbe és forogni kezdet mint egy kis gyerek mikor elszédült és inkább vissza ült a székére. Kamitora egy kicsit mikor már jobban lett elkezdet újra nassolni.

Ideje lenne szereznem egy térképet ehhez a városhoz, épülethez, mindenhez! Folyamatosan eltévedek, és nem jutok el soha oda, ahova szeretnék!

- Héé... van itt valaki...
Kukucskálok be egy félig nyitva hagyott ajtón. Valami bálterem féleségbe érkezem, persze csak fél fejjel, mert hülye lennék rögtön betoppani (aztán még ottragadok). Nem jutok túl sokra a teremmel kapcsolatban, mert rögtön egy dobozon akad meg a szemem, és még egyen. Ezektől nem messze meg még egy.
- Hmm... itt meg mi folyik...
Kicsit beljebb merészkedek, de még mindig úgy kapaszkodom az ajtóba, mintha tőle várnék menedéket (egy ajtótól xD). Jobb lábammal megpöcökölöm az előttem heverő dobozt, hátha valami veszélyes élőlény leledzik benne, persze csak később tudatosítom, hogy ha egy lábrágó szörnyeteget rugdosok, lehet inkább hozzá se kéne nyúlnom. A doboz nem reagál, ezért stílusosan elslisszanok mellette, és megállok a terem egyik végében. Grimaszolva mérem fel a helyzetet: káosz. Nem messze tőlem egy girlandot fedezek fel, és egy csálé létrát. Ezen akaratlanul is elmosolyodok, hisz előre látom, hogy valaki itt nagyon fog bukni.

Somolygok még egy kicsit a falnál, mikoris felfedezek egy hangoskodó férfit (valamiért sokkal jobb kedve van, mint a később felfedezett hölgyeménynek). Mivel gyorsan jár az agyam, hamar rájövök, hogy itt bizony készülődés folyik... ahol pedig készülődnek, ott mindig akad munka... tehát onnan nekem menekülnöm kell!

Térdet rogyasztok, és kicsit meghajolok, hátha el tudok tűnnik egy doboz mögött (persze nem tudok ^^"). Lassan, szinte kúszva-mászva próbálok kijutni a teremből, még mielőtt...

Épp üresjáratban tartottam hazafelé a könyvtárból mikor hangokat hallottam. Bekukucskáltam az ajtón és megláttam hogy épp termet díszítenek.Mitsoku, aki épp kezelésbe vette az egyik erre tévedő akadémiai diákot, ha jól emlékszem Kazukinak hívják.
-zia Mitsuko! Partit rendezel? -kérdeztem -szia, Kazuki igaz? -fodultam felé kissé zavarban.
-Á szia Hanae, Igen, amint látod készülődök. -köszönt Mitsuko
-Ha gondolod szívesen segítek a készülődésben, bár nem biztos hogy a partira itt tudok maradni, de díszíteni szívesen segítek.
Majd megragadtam egy girlandot és előhívtam a szárnyaimat. Ami a sok gyakorlásnak köszönhetően már parancsszó nélkül is ment és a terem felső részén felaggatam néhány girlandot.
-Azt a létrát elnézve inkább ne másszon fel rá senki. -mondtam kicsit aggódva

Ööö... ez az a nő, akivel épp nem szerettem volna összefutni. De formámhoz híven lebuktam.
- Hogy... izé... konbanwa... Shinigami-san... ööö, sama...
Mégiscsak illenék udvarias lenni, ezért meghajlok a shinigami előtt (tuti fejed, és csak én lehetek ilyen bunkó, hogy nem ismerem). Kicsit zavarban vagyok, mert első ránézésre veszélyesnek tűnik (és még utol is ért, pedig hiper csendesen lopakodtam).
- Én csak épp erre jártam, bocsánat, és már nem is akarok zavarkodni... gomen-nasai...
Minden mentegetőzés fölöslegesnek bizonyul, mert nincs menekvésem. A halálosztó létrára bizony nekem kell majd felmászni... és ekkor érkezik Hanae-san. Széles vigyorral köszöntöm, és rögtön a háta mögé furakodom.
- Szép estét Hanae-san, micsoda meglepetés... és micsoda szerencse, hogy épp erre játál, mert Shinigami-sama... ööö... szóval segítségre van szüksége... neki...
Vékony, szemrehányó mutatóujjammal Mitsukora mutatok, és csábosan mosolygok. Talán mégis van egy vészkijárat, Hanae-san háta mögött...

Kamitora megpillantota az új jövevényeket.
-Üdv nektek. Bocsi Hanae hogy ettem de ilyen vagyok.
Kamitora elkezdett nevetni majd megprobált elosonni és megnézni a Dj pultot. Majd kijelentete hogy ő nem ért ehez az izéhez semmit. Elkezdet gondolkodni hogy elhozza a gitárját vagy hadja ott ahol van. Gondolkodot majd arra jutot inkább segit ha tud valamiben.
-Télleg kell valamiben segiteni? Mert ha igen akkor szívesen segitek.
Kamitora elkezdett nevetni de közben észre vette hogy nem kéne nevetni.
(nem vok dinnye)

Szörnyen sötét lesz a tekintetem, mikor újabb főnök shinigami érkezik. Lehajtott fejjel kihúzom magam, mert innen már nincs menekvés. Az újonnan érkezett elállja az egyetlen kijáratot, Hanae-san pedig máris körberepked minket, hogy girlandokkal giccseljen. A mennyország poklába kerültem volna?

Előbújok a dobozok rejtegéből, majd meghajolok az új érkező előtt. Szó nélkül felemelek néhány girlandot, majd kinyújtott karomra aggatom őket, amitől úgy nézhetek ki, mint egy ízlésficammal kezelt karácsonyfa. Hanae-san röpirányát követve elkezdem adogatni a nemes dekor alapanyagot. Robotikus mozgásom remélhetőleg elég jelképes ahhoz, hogy a másik Shinigami-san hamar rámunjon és munka helyett elküldön.

- Szép estét Hanae-san, micsoda meglepetés... és micsoda szerencse, hogy épp erre játál, mert Shinigami-sama... ööö... szóval segítségre van szüksége... neki... -Köszön Kazuki, majd Mitsukora mutogat
-Hm, Kazuki kérdezhetek valami? ha jobban végignézel rajtam semmi nem tűnik furcsának? Kicsit segítek: fehér haori, számmal a hátán.
Én nem rovom fel neked hiszen tudom hogy újonc vagy, de Seireiteiben van néhány elég háklis kapitány akit ha így üdvözölnél, már a 4.osztagban lábadoznál. Szóval azért figyelj egy kicsit az udvariassági formák helyes használatára-kacsintottam felé, márt láttam hogy mikor belekezdtem a mondandómba kissé lesápadt
Ezután a segítségével felrakosgattuk a girlandokat, de láttam hogy alig várja hogy megszabaduljon innen. Miután ezzel kész lettünk megragadtam egy dobozt.
-Köszönöm Kazuki a girlandokkal végeztünk. -mondtam neki egy halvány reménysugárt felcsillantva a távozás lehetősgére. Majd fogtam az dobozban lévő terítőket és felrakosgattam az asztalokra.
Majd megláttam az épp akkor érkező Michiyot.
-Szia Michiyo. -integettem- Mitsukot kérdezd, ő a partifelelős! -szóltam oda neki a kérdést hallva.

Jó kedvűen sétáltam a gitárommal az utcán, mivel bulit tartottak a többiek. Engem nem érdekelt miért, de aki számít az ott lesz.

~Remélem lesz valami DJ pult vagy valamilyen banda.

Reménykedtem, de mikor beléptem megláttam Mitsuko-t, hogy tornázik.

-Mitsuko-san! A reggeli torna már rég elmúlt. Jah és helló.

Köszöntem majd bentebb léptem.

-Látom már nincs semmi tenni való, pedig annyira, de annyira segíteni szerettem volna. Na mind1. Lesz valami zene?

Tértem a lényegre majd megláttam a sütiket.

-Szerintem Kamitora és Hana elől dugjuk el. Én szívesen elteszem.

Kacsintottam egy vigyor kíséretében majd leültem egy székre.

-Hanae-san, hogy, hogy ilyen hamar?

Kérdeztem a mindig késő kapitánytól.

Nagyban járkált Kamitora és nézte a többiek mit csinálnak mivel valamiért nem adtak neki feladatot. Azoknak akik most jöttek azoknak köszönt és folytata a semmit tevést. Majd gondolkodot hogy tudna valami jó hangulatot csinálni most is. Így elkezdet énekelni és segitete a srácnak akinek söpörnie kellet mert már Kamitora nem tudot mit csinálni. Kicsit késöbb Daisetsu is és volt nálla egy gitár amit Kamitora rögtön kiszurt és ott hagyta a fiút egyedül söprögetni.
-Hello Daisetsu. Látom van gitárod kiprobálhatom?
Majd elkezdte vizsgálgatni a gitárt. Daisetsu kicsit furán nézet ezért Kamitorára de ő nem zavartata magát ezért.

Hírét hallottam egy ünnepi partinak, és mivel Genni rengeteget dolgozott, ezért elmentem hozzá.
-Genni
-Öhm...jó estét kapitány! Mit akar, ha szabad kérdeznem?
-Megyek egy partyra, és nem akarlak itthagyni. Ha akarsz, jöhetsz velem!
-Hát persze, hogy megyek!-válaszolt, majd el is indultunk. Bekopogtam, ő ott volt mellettem, és tiszta vörös volt a feje az izgalomtól. Mikor ajtót nyitottunk, Genni azonnal elindult mindenkinek bemutatkozni, de először Dai és Kamitora társaságát zavarta meg.
-Genni Hitomi, az 1. osztag 3. tisztje!-csupán megráztam a fejem, és lassan én is követtem tisztemet, de mire odaértem, már a többiek is bemutatkoztak, ő pedig célbavette a többi személyt. Csupán megráztam a fejemet, és én is köszöntem.
-Hellóztok!
-Helló! Látom, elhoztad az egyik tisztedet.-Kamitora jegyezte meg, majd mosolygott egyet.
-Hát igen...ő is pihenhet.
-Valaki tudja, hol lehet itt innivalót kapni?-hallottuk szegénykém hangját, aki mint a mágnes, vonzotta a feltűnést.
~Hosszú lesz az éjszaka...~Gondoltam, közben sóhajtottam egyet.

- Igenis, értettem Ninomiya-sama és Hanae-sama!
Tisztelgek a feljebb valóim akarata előtt, hisz nem akarok még ennél nagyobb bajba kerülni (nem elég, hogy rabszolga lettem?). A girland adogatás nem épp a legfelemelőbb munka, de talán még mindig jobb, mint hollow-ok után szaladgálni és hadonászni a katanáddal (és még előtte jól össze is barátkozni is vele). Így marad a szolga munka, csendesen, meghunyászkodva, hogy még véletlenül se tudjanak beléd kötni. Mikor Matsuuko-sama lefordul a létráról és apró kárörvendő mosoly szalad át az arcomon, én pedig kínosan ügyelek, hogy nehogy észrevegyék. Még csak az kéne, hogy tiszteletlenség miatt nekem kelljen arra a rozoga létrára felmásznom.

Mikor végeztünk a terem girlandok által való giccsesítésével, kicsit megörültem, hogy most már végre leléphetek. Ám nem volt még vége a szenvedéseimnek, mivel Mitsuko-sama kitalálta, hogy én seperjek fel. Pont én. Lehajtott fejjel, szörnyen mogorván kerestem egy seprűt, majd lágy táncba kezdtem vele, hogy minél hamarabb és minél alaposabban szeméttelenítsem a padlót. A teremben hamar felkavaródott a por, így nem lett sokkal jobb kedvem a nagyszerű környezetben ^^", ráadásul újabb érkezők is betoppantak, így most már több shinigamit kerülgethettem seprűmmel (mert miért is távoznának az utamból?).

-Hello Daisetsu. Látom van gitárod kipróbálhatom?

Majd elkezdte vizsgálgatni a gitár tokot. Amiért kicsit furán néztem Kamitorára, de ő nem zavartatta magát emiatt. Szerencsére jött Ken és elterelte Kamitora figyelmét és "elrohantam" az egyik sarokban lévő 3 személyes kis asztalhoz. Mivel nem tudtam mit csinálni behangoltam a gitárom, úgy, hogy ne hallják a többiek és elkezdtem játszani. A mosolygós kedvem eltűnt mikor vissza gondoltam mik történtek az elmúlt hetekben. Ekkor elkezdtem halkan gitározni és énekelni.

Told you I made travel plans
You and me and no one else
That don't include your crazy friends
Well I'm done
With awkward situation's empty
conversations

Oohh This is an S.O.S.
Don't wanna second guess
This is the bottom line
It's true
I gave my all for you
Now my heart's in two
And I can't find the other half
It's like I'm walking on broken glass
Better believe I bled
It's a call I'll never get ....

Mikor befejeztem nagyot sóhajtottam és körbe néztem. Ismeretlen arcokat is láttam. Az egyik ilyen személy sepregetett.

~Szegény srác. Még egy készülődő partyn is ennyire dolgoztatják. Főleg Mitsuko-san...

Gondoltam majd tovább kerestem az ismerős arcomat.

-Megérkeztünk kisasszony. -szólt az egyik előttem haladó tiszt, majd megállt egy elég nagynak tűnő épület ajtaja előtt.
-Köszönöm szépen, remélem nem okoztam gondot. -hajoltam meg a két tiszt előtt
-Ugyan kisasszony, a kapitány vendégeit mindig szívesen látjuk. És csak szóljon ha a visszaúton is kíséretre van szüksége. Akkor jó mulatást! -mondta majd meghajolt és társával együtt távozott.
-Köszönöm, viszontlátásra. -mondtam majd bekukucskáltam a terembe.
*Hanae nagyon túlaggódta a helyzetet, erre a kíséretre igazán nem lett volna szükség, de azért kedves volt tőle* -mosolyodtam el. Hanae épp az ajtó körül ténykedett ezért vele találkoztam először.
-Szia Zekka! -üdvözölt mosolyogva- Örülök hogy sikerült ideérned.
-Jó napot Hanae! -köszöntem- Nagyon segítőkész beosztottaid vannak. -mosolyogtam.
-El is várom tőlük, hogy kedvesek legyenek a vendégeimmel. -kacsintott- Menj csak beljebb, lassan majd jönnek a többiek is.
Majd mikor beljebb értem halk gitárhangot hallottam és valakit énekelni. Ismerős volt a hang. Ahogy még közelebb mentem megláttam Daisetsut amint épp a sarokban zenélget. Gyorsan bebújtam egy nagy doboz mögé és onnan hallgattam. Próbáltam nem zajt csapni, mert nem akartam megzavarni.
*Szép dal, de elég szomorú* -sóhajtottam, majd észrevettem hogy befejezte. Felkecmeregtem a dobozok mögül és előléptem.
-Összetörték a szívedet? -kérdeztem, majd gyorsan hozzátettem -Amúgy szép dal. Ja és szia ^^". -mosolyogtam rá.

-Hana szivecském... meddig öltözködsz még?
-Jajj hagyjál már, most olyan jól esik öltözködni.
-Elhiszem, de nem igaz, hogy egy órán keresztül ilyen jól esik öltözködni.
-Ne csúfolódj...
-Nem csúfolódom csak mondom...
Hisagi egy hatalmas sóhajtás közepette leült egy székre a lábával pedig dobogni kezdett. Tíz perc után Hana végre elkészült.
-Na készen vagyok!
-Hol a pezsgő?
-Minek ide pezsgő?
- ^^" ... hát gondoltam pezsgőt bontok ha készen leszel az öltözéssel.
-Áááhhh... szóval ki akarod húzni a gyufát...
-Nem akarok én semmit sem kihúzni, na gyerünk mert mire odaérünk vége lesz.
Pattant fel a székről, majd megragadta Hana kezét és az ajtófelé baktattak, már éppen kiléptek volna az ajtón mikor Hana visszafordult.
-Hopp... egy valamit majdnem elfelejtettem.
- ^^" , mit felejtettél el majdnem?
-Nyitva maradt az ablak...
-Te jó ég! Mitől félsz, hogy nagy vihar lesz? Vagy hogy betörnek?
-Akár mi előfordulhat.
-Jól van... csak gyerünk már.
Mikor végre odaértek Hana nyitott be először.
-Hellllooooo.... remélem nem kezdtétek el nélkülem... öhm... nélkülünk a bulit.
-Öhm... ugye nem akarsz nagy partyt csapni?
-Dehogy is... de azért szórakozni csak szabad.
-Persze, hogy szabad...
Hana külön útra indult, Hisagi csak sóhajtott egyet, majd köszönt az ottlévőknek.

Az úton még kaptam pár kommentet, arra vonatkozóan, hogy "Hamarabb kezdjek el öltözni" vagy "Válasszam ki előző este a ruhámat..." vagy "Jobban osszam be az időmet..."megelégelve a sok beszédet, lehagytam a férjem, így kicsit hamarabb értem az ajtóhoz.
-Most megsértődtél?-fogta le a kilincset,hogy ne tudjak benyitni.
-Nem...csak elég volt ennyit hallgatni!-^^"
-Értem...- - -"
-Ugyan már!-mosolygok a férjemre.-Nincs semmi bajom! És tudom...nem iszok...nem eszek össze mindent...és nem keveredek kompromittáló helyzetekbe!-végre elengedte a kilincset, ezért gyorsan be is nyitottam mielőtt meggondolná magát.-Ja!-fordulok hátra.-A picurra is vigyázok majd! Ne aggód túl magad, apuci!-kacsintok rá és köszönök be az ajtón.
-Hellllooooo.... remélem nem kezdtétek el nélkülem... öhm... nélkülünk a bulit.-dugtam be a fejem és vigyorogtam jókedvűen. -Huh, de jó a díszítés!-pásztáztam körbe a termet,de félúton megfájdult a nyakam, úgyhogy abbahagytam.
-Öhm... ugye nem akarsz nagy partyt csapni?-
-Tanultam az előzőből főnök! Ma csak veled fogok lassúzni...hihi!De azért szórakozni csak szabad.-
-Persze, hogy szabad...-
-Akkor jó!-csókolom meg a férjem, de aztán megláttam egy csokiszökőkutat.-WHOA!-vettem rögtön arra az irányt. -Szia Zekka!-köszöntem oda a Dai bulijáról ismerős lánynak.-Örülök, hogy újra látlak! Hogy vagy?-a válaszra várva tovább szemeztem az édességgel.-Mit gondolsz bele lehet kóstolni?-néztem rá reménykedve.

Genni szegény mivel kiütötte magát, szomorúan állt meg a fal mellett. Mint saját kapitánya, és az egyetlen ember, aki képes őt elviselni, kötelességemnek éreztem, hogy odamenjek.
-Kapitány, én miért vagyok ilyen szerencsétlen?
-Nem a te hibád! Csak nemigazán tudod, hol kell megállni...
-Köszönöm, kapitány, de én inkább hazamegyek.
-Ne már...Kivel leszek itt?
-Biztos, hogy nem zavarom?
-Nem hát!! De ne magázz!
-Rendben Ken!-^^.
Természetesen még visszament a falhoz, ameddig nem tudott mit csinálni, de utána végig engem követett.

Mikor Dainak a gitártokját probáltam megvizgálni akkor jött Ken is meg.
-Hello Ken mi a helyzet veld?
Mikor megint néztem volna a tokot addig Dai elmenekült.~Na akkor én is Rambozzak ki és akkor elhozzam a gitárom és megmutassam hogy mit tudok?~ Hamar letetem rólla mert ken elment egy emberéhez én meg mentem útánna.
-Hello én Kamitora kenzo vagyok a 11.osztag hadnagya.
Ekkor vettem észre hogy Ken egy lánnyal jött.
-ÁÁ Ken tán nem csak csajozzol. Nem mondom nem rossz a lány.
Vigyorogva súgtam Kennek De rá jöttem hogy kárnak.
-Van kedvetek valamit inni? Mert hoztam magammal egy kis itokát amit nem adok oda nagyon senkinek, ja és én csináltam kicsit erős.
Oda adtam Kenéknek és néztem a reakciót.

Kamitora italát Genni jó gyorsan lehúzta, majd vörös fejjel oldalgott el a női WC-hez. Csupán annyit láttam, valami füstöl az ajtó mögött. De szépen, rendesen jött vissza.
-Kapitány...ööhm...ha rámhallgat, nem kóstolja meg^^''
-Nem terveztem...És veled miújság? Egyedül jöttél?
-És mielőtt Kenzo úr valamit félreértene, Ken csupán meghívott, hogy ne dolgozzak állandóan, nincs köztünk semmi. És ha erről szót hallok, nem fogom magam zavartatni.
-Hiszi a piszi-mondta Kamitora, mire Genni kicsit közelebb lépett, és belefejelt egyett, bár szerintem hadnagyomnak jobban fájt.
-Nah, fejezzétek be. Én sem akarok szórakozóhelye bíráskodni.
-Értettem és elnézést!
-Na azért!