-=Bleach Szerepjáték=-
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.



 
KezdőlapPortálLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés

Megosztás | 
 

 Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
Masaki Sachiaru
Vaizard
Vaizard
Masaki Sachiaru

Férfi
Pisces Dog
Hozzászólások száma : 490
Age : 42
Tartózkodási hely : Barkóbázd ki, kö'csöööög!
Registration date : 2008. Sep. 06.
Hírnév : 21

Karakterinformáció
Rang: Pali sensei
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō Cl0te53000/65000Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō 29y5sib  (53000/65000)

Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō _
TémanyitásTárgy: Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō   Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō EmptyKedd Jan. 03, 2012 10:39 am

Megjegyzés: Topik elsősorban EDZÉSre lett kitalálva. Elsősorban pusztakezes és fegyveres harc gyakorolható itt. Értelemszerűen ember, quincy, módosított lélek, Karakura-ban élő különleges karakter, bounto számára működik, továbbá azoknak a helyben élőknek, akik szeretnének zavartalanul edzeni más kasztúakkal (pl: valamilyen okból shinigami edz embert).

Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō 5by435

Klasszikus, régi építésű, kopottas épületegyüttes, mely remekül illik az óváros környezetébe. Három építmény található a telken, "u" alakban elhelyezkedve. A két előrébb lévő épület ad helyet az edzéseknek, míg a hátsó harmadik épületben maga a tulajdonos és családja él. A három épületet egy kicsiny halastóval ellátott kert fogja közre, melyet kínos figyelemmel tart rendben a dōjō idős mestere.

Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō Rbl304
    Daiippo (第一歩) Nagyterem

    Az ide érkező hivatalos tanítványok, itt folytatják tanulmányaikat. Továbbá, Masaki is ebben az épületben tartja edzéseit.

    Kakuippo (隠歩) Hátsóterem

    Tekintettel arra, Masaki meglepő módon jó viszonyt ápol a tulajdonossal, sikerült elérnie a hét bizonyos napjain, úgymond idegenek vehessék birtokukba a dōjō ezen területét. Itt folynak az általatok leírt edzések.



Alapítója: Sazukaru Tessen (1632 – 1665)
Alapítás éve: 1648
Jelenlegi vezető: Sazukaru Asanagi
Oktató: Masaki Sachi
Története:
Az eredeti iskolát 1648-ban alapította Sazukaru Tessen és több mint két évszázadig zavartalanul üzemelt. Születésének oka a klán speciális rangjában keresendő. A Sazukaru ház, mint a Sachiaru klán mellékháza, fő feladatának tekintette, részt vegyen a szamurájok neveltetésében. Ezért 1648. október 18-án, családi gyűlésén kérvényezte a tanítói munkálatok felosztását. Javaslata érdekében a főház és egyéb nemesi családok, tehetséges fiatalok mentális és fizikális képzését felosztották. A Sazukaru ház, tekintve tőlük kerültek ki a legkiválóbb kardforgatók, vállalta a „kard útjának” (kendo) fejlesztését és tovább adását. A Kanemochi ház, bár az íjászat és lovaglás már nem tartozott a szamurájok elsődleges feladatkörei közé – egykor szorosan hozzá kapcsolódó tudást, leválasztották a bushidou-ról -, megtartani kívánta az egykori hagyományokat, így az érdeklődők számára ezt a tudást ajánlotta. A családi vállalkozás legfontosabb ékkövei a Kenkousha-k tevékenysége volt. Híres kovácsaik saját fegyvereket és felszerelést készítettek. Ők adták az iskola és család szamurájainak katana-it, gyakorló kardjait, védő öltözékét. Nekik hála lett szerencsés, vagy átkozott lelke az acélnak.
Az iskola elméleti oktatását mindig a főház tartotta, ahogy a Sachiaru-k feleltek a dojo-k zavartalan működéséért. Teljes felelősséggel tartoztak érte, vagyis emelt fővel vállalták esetleges hibák és panaszok következményeit, ahogy a sikerekért is ők voltak számon tartva.
A klán iskolája remek hírnévnek örvendett, egészen a főház pusztulásáig. A vezető nélkül maradt családok marakodni kezdtek a dōjō-k vezetői jogáért. A shogun döntése értelmében közös vagyontól nem fosztotta meg a mellékházakat. Úgy határozott az említett három család egymás között állapodjon meg. Egyetlen kikötése abból állt, sehol nem lehet feltűntetni, vagy említeni a Sachiaru nevet. Szabad utat kapva, pedig kezdetét vette a ház belviszálya. Az évtizedekig húzódó fúrás, végül az egész rendszer összeomlását eredményezte. Addig foglalkoztak a hatalommal, míg maga a tanítás háttérbe szorult. Ennek következtében a családi vállalkozás 1874-ben csődbe jutott. A dōjō-k ajtai hosszú időre bezárultak.
A kendo dōjō felélesztésére Sazukaru Aranami tett sikeres kísérletet 1979-ben. Karakura félre eső területén, saját házában nyitotta meg iskoláját. Feltett szándéka volt családja hagyományait újra éleszteni. Elsősorban gyakorlati képzésre koncentrált, de az idő haladtával és állandó önműveléssel, folyamatosan szélesedett átadható tudása. Arra törekedett igazi szamuráj szemlélethez vezető utat nyújthasson diákjainak. Fáradozásának hála, mára megszületett a kicsiny, de otthonos iskola, ahová kortól, nemtől függetlenül bárki beléphet, ha megfelel a mester elvárásainak.

Masaki családjáé a hely, szóval, ha leépíted ő fogja szétrúgni a segged! Viszont nem tulajdonos, pusztán oktató. Nem tudják kicsoda, tehát ezt ne nagyon fűzőcskézd post-ba, ha kedved szottyanna felemlegetni a nevét.
Vissza az elejére Go down
Masaki Sachiaru
Vaizard
Vaizard
Masaki Sachiaru

Férfi
Pisces Dog
Hozzászólások száma : 490
Age : 42
Tartózkodási hely : Barkóbázd ki, kö'csöööög!
Registration date : 2008. Sep. 06.
Hírnév : 21

Karakterinformáció
Rang: Pali sensei
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō Cl0te53000/65000Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō 29y5sib  (53000/65000)

Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō _
TémanyitásTárgy: Re: Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō   Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō EmptySzer. Jan. 04, 2012 5:28 am

Tökös rétes bagázs kipofozása – Edzés ~ Round one

1. Hipp hopp, kipp kopp! Ne bámészkoggyá, körmőjjé!
Lenyomatott magánszférás susmusban becsekkolt törpe taknyerok, itt az univerzumszaggató pislantás! Azok a suttyók, akik csak úgy, mert mér ne csócsálják gyökér tanesz bá idegcsökevényeit, rendszerre cuppanhatnak! Ha nagy a rinya, egyéb hontalanul kolbászoló gettó suhanc is beslattyoghat, de arról uszítson ph értéket, mert, ha vaker nélkül nyomul be a seggébe kunkorítom a retkes fémpeckét és kurvára felrúgom az este villódzó korongra megsasolni ott döglik e szikra szirti transzformáló trafó…
Na, de rizsa a rizspáleszban! Bemutató perceket emelni és firka start!

fordítás:

2. Hogy a dzsuvába tévelyedtem csihipuhi detoxba?
Nyomatok némi borsófőzeléket a téglára, nehogy csigolyán taposson jeti gombás csülke, mert nem tépetem a pofázmányom, miféle űrsikló trafipax elől csődült gerilla tömeg a kibaszott luxus picsám színe java elé padlót nyaldosni. Szal, nesztek, csesszétek meg! Ide löttyintem a globális stájszot, hátha nem potyogna kifelé némi gógyi morzsi, miféle tornádó cuppantotta úri valagad az ótvaros meló helyemre.
Azt Nasa műhód plexi villantós teraszáról leszarom, hogy a geci meki buriba talál be téged füves Piroska nyanyóka helyett, de az hót ziher, betépett csíkos butik szabadította rám a rúgni való búráddal díszelgő dögvészt. Állandóan lógok neki ingyé napszámmal és a nyominger börtön bojt huszár úgy gondolta, marha poén, ha csokorba kanalaz néhány lúzert, elém kúrja, osztán tessék lássék, kezdjé valamit a csürhével. Kurva jó vicc. Röhög a retina kibökötten is kába belem! Rohadás vigye el az egész cécót! Téged meg rohadtul szorítson sarokba egy térdkalácson lőtt öleb hugyozott, zombi hóember, ha nem pattogsz, ahogy ugatok! Átevickélsz a kibaszott falécen, pofád kussba lapítod, gülüd mereszted és retek szorgosan ropod a csárdást, vagy szálkásra csumázom a bokkent azon a degenrált, csúszó mászó, leértékelt kacat képeden, vili?!

fordítá:

3. Ne rinyájjá! Dolgozzá!
Egyszer keveredjen az a sziszfuszi sushi a kibaszott karmaim közé, olyat kap a bagolylesői közé, vastagon kapart, tinta pacaként masíroz töri lexikonba! Mégis miféle fajta isteni sugallatnak halluzza magát az a betépett börtön pizsi, hogy összedzsuvázza falfirkával a meló göncömet?! Még a sánta róka bajszát se hozza kangörcsbe, orbitálisan debella marhaság pattant ki a zöldellő képéből, amivel kocsány gödör kapirgászó műszarut kozmetikázhatok az addósság cehhemből. Ne szopasson már! Gecire nem tréfarépa a szitu, becsődít ide mindenféle szakadt kóklert, akiknek valamilyen űberbrutálul menő skótkockázó szeletelést kéne mazsolába veretnem. Nem így gördül a trágyás szekér, bassza meg! Ezt a forgolódást nem csócsálhatod be csettintésre. Faszomat a sok gyépés köcsögbe, mert még több járókeretes nyomorék fog innen szétszéledni, ha kipipálom ezt az elcseszett Kvázimódó harang madzag lóbálást. Fordulna fel Lady Gaga nuku mázolt lesifotójától, szaporára ügetés alatt, miközben újfent bekoccintaná Titanic a jéghegy szemölcsét! Ez kurva szenes kozmálás! Ráadásul úgy ücsörgök itt, mint egy elbaszott tini maca, aki hormon zsongva feszít a cicifixében, mikor veret be bunda Béla merci volánjából old spice agyfasz reklámjából felmentést kapva. Totál gáz! Nem elég plusz műszak, még ki is kell imádni mindegyik tápos csibe papi bevonszolódjon a képem elé. Tudnám, mikor fullos a farkaszegett gyík különítmény. Arról nem szólt a fáma, hány gyopi ropi fog körzetemben tetvészkedni. Szal, hagytam a picsába, had duzzadjon a puliszka, nekem addig melóm volt. Kurvára relaxba bezombult transzpapiként meresztettem a kufferom és ha valamelyik csökött gógyijú temető növendék átlag decibelnél hangosabban lihegett, kussoló fenyítésként zendített rá ütemet dobolni a retina szőrme dzsungelem. Ebben a fatákolmányban kriptazizzenés van! Nuku pofázás, nuku muszáj dzeskis koslatás, nuku főmuftinak beugatás, nuku tököd vakarászása, nuku terpeszkedés, csak csicskáztatásra szökkenés és kiköhintett cucc bestrigulázása leledzik! Mondjuk, leszarom. Verik a nyáluk ki lesznek penderítve.
-Na, pondrók! Az a cinkes helyzet, hogy az én pofámra lett rúgdalva, valami flancos vackot tukmáljak fogpiszkáló villantó szarotokba. Azok a sügérek, akik nem vágnák ki a franc vagyok, hát, azok megszívták! Többieknek szasz!-
Rittyentve egy lájtos kacsó körzést daráltam le a felvezető fittyfenét. Volt kedve a neonfényben pörkölt mogyinak tovább kussolni, csöppen e még be újabb természeti katasztrófa, vagy neki csaphatunk a nukleuráis betonbunker aprításnak. Én aszondom, zárult Masaki mókatára. Több girhes korcsot nem eregetek be az alacsonyra polcolt falécen. Ennyi állatkerti gerilla gorilla szökevény bőven sokk.
-A menü retek egyszerű! Köpök rá kinek miféle fajta zöldellően flancos nyavalyákat kalapáltak az űrben kongó lámpa burájába cakkozás címén. Ebben a kecóban, kurvára nincs ingerenciám csillámpóni ügető parádézást sasolni! Retekre azt csekkold, amit mutatok, vagy tűnhetsz a búsba! Alapozásra szintén köpök. Összvissz duplázó tángáló beficcenésre gyúrunk, de azt zsigerbe dörgöltetem. Témának eshetünk? Nyígás? Szefós mormolás?-
Zománc pitiszkálás után ideje volt marhára ágról szakadt taplóként felkászálódni. Retekre beütött a kracht, kezdjek pattogni, mint az élő joghurt kultúrától túlpörgött Yoda. A sok sutyi manus még nem vágta, melyik duplásról koptattam a számat. Persze a kis köcsinger póréhagymák nem kaparásszák, milyen a parasztfalvi vasvilla hajlító szakképzés. Acélpecekkel hadonászás, mi? Humuszt rétegesen szántó eke szántsa „l” formációba a sérójukat. Helyzetre térünk, ha borítékra nyalták a boci bélyeget, hogy a gecibe kell babérkoszorút érdemlő alakzatban tiplizni.
-Pöpecül csak a ti elkúrt pofátoknak bemarkolt technikák a negyedik sorozat ötödik aprítása, máshogy nyögve, sode suri seigan és szintén ebből az eresztésből a kilences felvágós csalapálás, tsubazeri taoshi. Technika benyalásához nem kell más, mint egy rozsdás vödesz meg kebel barid, padló fényelő puli!-
Inteligens baromként lekúrtam eléjük a kellékeket, mert lehetett falkaként nekik rontani. Zizzegett az utcaszéli kurva bige izzó, ami mindenki képébe tolta tájm volt kipucolni a csehót. Az meg pont kapóra jött, önkéntes csorda zuttyant zsák zsák teli puttonyba. Azért csekkolva mekkora Roziként gúvad szélesre nyúzott vászonkosárkára kocsánykáik, fogtam selyembe bugyolált sensei tépázó picsámat, szánalom köbön fintorogva körbe fordítottam a vörös retinámat, felbaszarintottam drótpecekre a lavór trutyimat és levezényeltem, hogy a néger csókos habcsók puffancsba kéne letolniuk ezt a műszakot, ne rontson be kurvára hamar a hímes tojás hajigálás. Ehhez csürhének csak annyira kellett berottyantania a gatyiba, kamikaze villanással döfje fel csúcsdísznek fémtárolót és ne másszon semmilyen szikiszökevény ösvényen a szutyok.
-Meló a kövi. Rácuppansz mindkét bütyköddel egy-egy rongyra. Berittyented a hentes állást, csülök közé kaparintod a nyeles blökit, surranót csúsztatsz és bepróbálod belőni a felfüggesztett réz tákolmányt. Addig nyúzod, míg a koppintásra nem zuttyan telibe szutyok. Ahányszor elbaszod, annyiszor csörögsz kútra tankolni. Nincs susmus! Ha a légfrissítő csatak löttyön átvergődsz homoríthasz a szárazra vaxolásban. Befarolsz a jamaikai woodoo haver elé és bepróbálkozol meghágni. A kéjenc riherongy, viszont nem terpeszt be, csak ha betalálod a „g” pontját a kellő szexuális állat vetődéssel. Nem vagy elég kurafi te fikkansz, szal erőltessétek be a seggfejetek. Ne csak duvadként essetek ribancnak, hanem tapernyásszátok körbe, hogy lehet kibillenteni a kéretős maca pózából. Vili? Nincs bőgés? Dologra!-
Csapattam össze a mancsaim, hogy húzzanak szerencsétlenkedni. Evett az asztali szú melyik beugró, hogy fog keresztül evickélni a kurva iq-s menetszél szaggató pályán. Így jártatok, fikuszok! Mínuszba csövelő előélettel kell valami szart rátok tukmálni. Fel kellett górni a sompolygó fogantyút, vagy itt rohadhatunk szavatosság lecsörgedezésig. Ezen keresztül vergőditök kaptok fabunkót. Nem kő parázni.

post fordítás:

Megpróbálom leírni a két technikátXD:
Jissenkumitachi - sode suri seigan: Fegyver lábfej felé néz, test mellett pihen. Normál támadás indításnál, hátrafelé, félkört írva, test elé, fejmagasságba emelik a pengét. Egyértelműen fejre, mellkasra, nyakra támadnak. Ebben az esetben, katana előre mozogva írja le felfelé a fél kört, majd a markolatot csuklóból vízszintesen ellenfela alkarjára érinteni, ezzel eltolva fejétől az ellenfél fegyverét. Gyakorlatilag, gyorsabb mozdulattal bekerülni a másik magasan lévő pengéje mögé.

Jissenkumitachi - tsubazeri taoshi: Lefegyverző technika. Nagy jelentősége van az erőkifejtésnek, mivel az ellenfelet szó szerint kifekteted. Fegyver ebben az esetben is test mellett, penge hegyével lábfej felé néz. Katana-t test elé, fej magasságába emelik. Két penge találkozásakor bal kézzel az ellenfél fegyverének markolatát megfogni és hirtelen mozdulattal jobb oldaldra lerántani. Fontos, hogy a te pengéd az övé alatt foglaljon helyet, így a karforgató kéz csuklóból történő mozgásával, és az ellenfél markolatát fogó kar egyszerre, hátrafelé irányuló mozdulatával, kibillentheted ellenfeled az egyensúlyából és kicsavarhatod kezéből fegyverét.


Valamit nem értesz, nem tiszta, homályba vész...írj nekem PÜ-t!

HATÁRIDŐ: 2012. Január 22.
Vissza az elejére Go down
Ayumu Michiyo
7. Osztag
7. Osztag
Ayumu Michiyo

nő
Taurus Rooster
Hozzászólások száma : 144
Age : 30
Tartózkodási hely : itt is, ott is :D 7. osztag, 10. osztag és még Karakurát is megszálltam... muhahaaa >.<
Registration date : 2011. Apr. 24.
Hírnév : 38

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō Cl0te21100/30000Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō 29y5sib  (21100/30000)

Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō _
TémanyitásTárgy: Re: Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō   Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō EmptyVas. Jan. 15, 2012 11:29 am

[Puding próbája a fasírt, vagy!… vagy inkább a puding próbálja a fasírtot…? ^.^"]

Hát, nagyot koppant az állam, mikor kicsi hírvivő nyuszikák beugráltak fejembe nagy táblákkal, amiken szavak voltak. Most mondta volna meg valaki, merre van a menekülés, mert Uri bácsi valami galléros fickót játszva beszélt nekem mindenféle dologról, hogy nyusziszadista moshit kell felderíteni, vagy milyen csillámcupák tolvajt. Nem egészen értettem, hogy kicsoda az a Másznaki, de hogy én aztán véletlen se kívántam a közelébe menni, az teljesen százalékon felüli volt. De hiába ellenkeztem, csak megkaptam a címet-időpontot, kezdtem attól rettegni, Uri bácsi lopni készül a híres-hírhedt szerelmetes nyuszimussz vállalkozásomat. Azt bizony nem adom, elmegyek én ahhoz a Mosó mesterhez, ha addig élek is, és kiveszem a karmai közül az édes csillámnyuszikákat, nem mosogathatja őket csak úgy tisztára, na meg tésztára sem, semmiféle Fasírt ember nem bánthatja a szukorságos szörgombóckákat!
Áháháám, csak nem úgy volt az, mert egy kavirnyászó, karmos-lábas fasírt mégiscsak elég rémisztő volt, főleg ahogy kipattant elmémből, és huss, széjjel kaszabolta kicsi világom csillámszivárványos zászlait. o.O Hohóóó, még mit nem, de csak nem, csak néztem Uri bácsit, aki magyarázott, hogy üdvözli Másznakit, meg jó edzés a pogóban…? Surprised Miféle hely lehetett, nem volt rá semmiféle ötlet, megoldás, és sok-sok balsejtelem, meg mindenfélém ellenére addig-addig szerencsétlenkedtem, Uri bácsi gyorsan-frissen kipenderített, és már menni is kellett, nem volt megállás. Nem is, hiszen két lábon járó fasírttal szemben kellett megvédenem az édes kicsi nyuszikákat, és mindent megtettem volna, meg is ettem volna a fasírtkát, ha nem viselkedik rendesen, mert hát ne molesztizálja már az én kicsi, vagyis, ha nem is enyém, akkor is kicsi, édes nyuszikákat. ._.
Nem is kellett sokat caplatni, vagyis nem tudom, nem figyeltem, mert fontos hadiküldetési tervet farigcsáltam menet közben, hogy mindenféle Uri lávgémet, meg nyuszika terrorizációt be tudjak szüntetni, mégsem hagyhattam, hogy mindenféle munkaköri körözgetésemben leírjanak, mikor én vagyok Misisonka, vagyis ihiizééé, Michiwonka. De úgy volt az, hogy, nézegettem, nézegettem a lapot, amit Uri bácsi adott, pedig most aztán nem vagyunk barátok, hogy le akarja nyúlni az állásom, de addig nézegettem, már majdnem olyan missönimpássziblös kisegér voltam, meg a pillantásom is olyan lézeresen majdnem átégette a lapot, mikor aztán már olvastam is, nem csak láttam, hogy neeeem, nem csokornyakkendőt kellett felvennem, hanem jó edzést volt kívánva. o.O Egyáltalán nem tudtam, hogy egy edzésre araszoltam, mikor engem annyira félreinformált a nyuszimentő belső iránytűm, kicsi pocakhantásként rontottam volna rá Fasírtocskára, hogy engedje túszul a szabadokat, meg… Kobakom vakarászva gondolkodtam, mit is agyaltam ki az előbb, aztán emlékek tengerén hajózva estem be egy helyre.
Fuuhúúú, de nem tudtam, mi is ez a csodabazár, bizgere, meg mi a kismanó szeplős bucifeje, és pislogtam egy sort a földön heverészve, míg fel nem tűnt, hogy megérkeztem a fura helyre. De jaaaaj, azt sem tudtam, hova legyek, vagy mit tegyek, csak mikor aztán megláttam, merre is van népes csoportosulás, és voltam olyan okoska, hogy kifigyeltem, mind nagyon lélekerősek voltak, szóval én oda tartottam, hozzájuk, és őket követtem be a rettentő rejtekesbe, hogy kicsi hernyóként meghúzva magam a földön, ruhámba meg önmagamba gabalyodva lessek fel a „te vagy a testem, bébi”... Vagyis, hogy nem iis!! Neheeeem, neeeem, azért, és neheem, tényleg, nem gondoltam semmi rosszra sem, és csakis kicsi drága egyetlen! Másom nincs is, cukor Nobu-chan az egyetlen szerelmem, komolyan nem úgy volt, hogy akármi rosszba vele sántikáltam volna, meg gondolataimban chibiÉnem is depresszív felhők alatt sötétlőn űrbe forgó, végtelen szemekkel heverészett.
Meg kell menteni Willyt, ihizéé, mármint nem őt, de a nyuszikák, és hooooo! o___O Ijesztő török ücsörgött velünk szemben, miközben én még a földön szenvelegtem, és éppen pont azon voltam, hogy keveredjen ki egyik lábam a másikból, de sehogy sem akart összejönni. Uri bá’ persze nem mondta, kicsoda-micsoda Másznaki, akinek nagyon sok jót kívánt, de mivel egyetlen török külön szeparálódott a közösségtől, nagyon úgy tűnt, igenis ő lehet az, aki majd edzést tart, bár én aztán el nem tudtam képzelni, mit kell majd csinálni. Surprised Minden meggyőződésem csak megerősítette, mikor Pockoshontas intéssel köszöntötte a jónépet, és sok-sok-sokknagyonsokk sípolás közepette darálhattam ki a lényeget a szövegéből.
- Szia, Másznaki! ^.^ - köszöntem, és integettem a földön kiterülve.
De szóval, ha nem ismerem, nem ismerem?! Surprised De hát, én már ismerem, mert most láttam, meg egész harcias küldetést lebonyolítottam vele, míg idefelé tartva kerestem a nyusziterrort alkalmazó kezes-lábas fasírtot. Igaz, hogy kiderült, nem is nyusziterror van, de akkor is már itt vagyok, és ha itt vagyok, figyelek Fasírt mesterre, hátha tanít majd valami nagyon ügyes dolgot, és akkor elmesélhetem Nobu-channak, hogy egy fogpiszkálóval hadakozó Fasírttól tanultam kardozni a mai napon, és egészen jó volt, és lehet, még Uri bácsinak is megbocsájtok, amiért nem akar lepuccsolni a Gyárról. °o°”
Igen ám, de hiába voltak ilyen csodás terveim, azért még próbáltam sasolni is közben, miket is mond a legújabb mesterfasírt, akit egyetlenként ismertem, de akárhogy is bambultam, kagylóztam, vagy tátottam a szám, mindenféle úton-módon kisípolták a kicsi nyuszikák a fejemben a zavaró tényezőket. Surprised Fasírt sensei aztán nem ám úgy, mert nem a legszebben beszélt, meg is ígértem magamnak, majd én megtanítom, amiért ő szintén zenész, illetve azt nem tudooom, zenél-e, de valamit csak tanárkodik nekem, és hát majd visszaadom a szívességet. *o* Milyen csudiklassz is lesz, aztán majd mindenkinek kicsi nyuszikákról fog áradozni, meg mindenféle cukorságos jószágról, és de jóóóó lesz! *.* Deeee, álljon meg a rézfúvós hangmenet, Másznaki-chan is tud édeseket beszélni!! Surprised
- Csillámpóni… \(***O***)/ - motyorogtam magam elé csöpögve-olvadozva, hogy milyen szépet tudott mondani Fasírt mester.
Máris sokkal jobb kedvvel készültem rá, hogy mindenféle izékét csináljak a kedvéért, bár kicsit nehezen értettem, milyen csoda dolgokat kíván, mert hát, még mindig nagyon nem értettem a meghallott csúnya szavakat, amiket meg igen, azok meg csak az egyszerűbb „és” és társai voltak, és az neheeem elég… T~T Persze, nagyon rajta voltam az ügyön, és lassan-lassan eljutottam oda, felét már megértettem annak, amit Fasírt sensei közölni próbált, ami nagyon haladás főleg, miután még azt is felfogtam, mi is lesz, és mit fogunk tanulni. Nagyon érdekes neve volt a micsodának, de attól még nem tudtam. Nem baj, nem volt gond, mert hős nyuszilovag voltam, és felesküdtem a nyuszibecsületkódex szent nyuszipontjaira, hogy igenis nagymester leszek, hogy megvédjem a nyuszitársadalmat! **.** Milyen szép gondolat volt, amit Másznaki azonnal elmosott a felmosóval, mert olyan csoda volt, azt se tudtam, merre legyek. Surprised Megtanít takarítani? *O* Most komolyan megtanít takarítani a kedves Fasírt sensei?
Őrülten csápolva, úgy szétesve, mint akiben elpattantak a rúgók, végre sikerült kikászálódnom összegabalyodott magamból, szuszogva-pufogva, boldogságtól szörcsögve támadtam befelé földön kúszó támadással a kapott felszerelést, hogy én majd azzal milyen barátságban leszek, és vuuhúúúú… *O* Boldogan csöpögve csörömpöltem Mászniki mester lábai előtt, vagy legalábbis, valahol, ahol eddig a kupac volt, vagy valami, mert én közben úgy elszuttyongattam a vödrömet, mintha kicsi nyuszipajtás lenne, és nem igazán érdekelt, hogy mi történik hogyan, csak aztán megijedtem, mert Mászni-chan tudott mérgesen nézni, vagyis igaziból mindig mérgesen nézett, és én szóval visszaaraszoltam tolatólámpázva, píty-pittyegéssel a helyemre. Persze a vödröt, meg a felmosót is vittem, hogy majd kedves lovacskámmal beutazzuk egész nyusziföldét és megtisztítsuk a gonosztól. *o* Ennél nagyobb boldogságot el sem tudtam volna képzelni.
Csillogó szemekkel néztem fel Masi mesterre, és izgatottan ficeregve vártam, hogy mi is lesz, mert hát, én mert már most aztán, szóval hogy akartam már, hajrááá, vagy valami, takarííítani kell! De hiába is akartam, Fasírt sensei először bemutatta, hogy kell a dolgot csinálni, és nem takarítani kellett. ~.~ Szívem szakadt meg, hogy nem tehetem jobbá a kicsi nyuszivilágot Felmosó, hű paripám, meg Vödör, drága jobb kezem segítségével, de ha nem, hát nem, azt kell csinálni, amit Masi mester mond, különben nem tudom, mi lesz, mert azt nem mondta. Surprised Sebaj, mert utána majd, mwuhaha, elkapom a grabancát, és lesz olyan takarítás, leesik az álla, éppen, mint az enyém. Surprised Ilyen nehéz feladatot én még nem is láttam, mint amit Masi mester működött össze meg vissza, hiába figyeltem, nem volt olyan kóser a memóriámban, mint a valóságban, pedig kicsi filmes nyuszika próbálta nagyon hűen felvenni, de hiába. Sad
Azért a feladathoz fogtam, mert ez volt a feladvány, és mentem, hogy vizet szerezzek, meg aztán majd mindenféle ügyes mozdulat helyében helyben hagyjam kedves társaimat őket késztetve harcra. T.T Nehéz feladat lesz, nagyon nehéz. T-T Detektoros vízkutató rendszernek álcázva magam, úgy vadásztam kicsi vízért, hogy majd én majd nagyon jó leszek, és első leszek, és addig-addig cécóztam, nem lettem első, de még második sem. :/ Én nem tehettem róla, csak hát, HAL! *o* Ott volt sok, mert a tóhoz mentem, vagy micsudi az a kis tavacska, ami egy halacska úsztató, és hát annyira jó, nekem nagyon tetszett. Hiába próbáltam halacskát is kifogni, nem sikerült, de azért elnézegettem egy darabig a vizet, csak miután felzavartam a terepet, már egyet se nagyon sikerül kivenni, pedig milyen szépek voltak, sok-sok HAL! *.*
Nagy nehezen aztán visszajutottam a terembe, és hű társam hatalmas szívfájdalom közepette bitófára küldtem, nagy lendülettel akasztottam a labilis bilire, vagyis fogantyúra, hogy kezdhessem a feladatot, csak annyira nagy volt a lendület, hogy egyebet nem is tettem, elengedtem az vödröt, és már borult is minden, annyira eláztam, hogy nagyon. o.O Ázott kisnyuszikaként pislogtam körbe, azt se nagyon tudtam, mi is van most, vagy merre, mikor nagyon hangos kongással beplaccsant fejembe, hogy vödörbe vizet, mert ha nem akarok halakkal együtt úszkálni a tavban, akkor bizony gyorsan kell a vízért elrohangásznom, vagy Masi mester jól megúsztat. O_o Futottam-loholtam is gyorsan-sietősen, hogy minél előbb megtöltsem vödrömet, aztán éppen csak annyira siettem, kigáncsoltam saját magam, odalett mindenféle nemlétező egyensúlyom, és egyenes úton merültem bele a kicsi tavacska könnyű hullámaiba.
Egy fuldokló cirmos cica kapálózásával, és totálisan riadt fejével evickéltem, és rémüldöztem, hogy nekem aztán most annyi meg egy bambi, csak éppen a víz nem ért semeddig se, nem hogy addig, de hát éppen a nagy csobbanás sokkhatása alatt hol zaklatott fel az engem, hogy nem is igen úszásra találták ki a bébipancsolót, elvégre mindenféle sok katasztrófa történt, amivel én aztán kicsit sem tudtam elszámolni, meg nem is akartam én hunyó lenni, főleg nem az elhunyó! O__o A vödröm is valahol elkallódott, de fogtam, csak éppen felhúzni nem bírtam sehogy sem, meg kihalászni sem, szóval hogy egyszerűen annyi probléma volt, éppen csak vízi mentő meg béjvács hiányzott, és már készen is lett volna egy díjnyertes, nemzetközileg elismert filmklasszikus, amiben én lettem volna az áldozat. T~T Szegény halacskák is, ha nem kaptak menten szívrohamot, akkor vígan élnek ezek után bizonyosan, de lehet, akkora lelki terrort bélyegeztem rájuk, hogy ezek után soha többé nem fognak előbújni, és mindenkinek halpszichopatkóhoz kell járni, még a halpiszcho… piszicho… mindegy is, milyen szhopához! De maaah… T~T Gyötört a bűntudat, hogy mindent megrongáltam, és a vödröm is vízbe fullasztottam félig-valameddig, és még mindig félig partra vetett, félig meg vízben haldokló békaként fetrengtem, és hát… T~T
Kicsit szuszogva, fulladozva, meg egyebektől megviselten sóhajtoztam, haldokoltam, és azt se tudtam, a fejem hol lehet, aztán meg csak ijedten ugrottam egyet, mert eszembe jutott a Fasírt fogpiszkálós sensei félelmetes nézése, és én aztán azt nem akartam látni, szóval úgy voltam, hogy nagyon ijedt kis csimotának álcázódva állítottam fel magam, és ástam ki a vödrömet az elmerült mindenségből, mert bizony, hogy majdnem teljesen beleharapott a földbe, és hát azért nem tudtam kiszabadítani, mert szabotált engem a sok terhe, hogy vizet is megnyelt, meg közben még a tavacska alját is eldöntötte, hogy ő majd kieszi, szóval volt rémület, meg minden, én meg kicsi híján jajveszékelve, de mindenképpen nagy erőkkel nyüszíkelve, nyivákolva, végül kicsikét már rendesen is pityeregve szabadságoltam meg a vödrömet. Mekkora küzdelem volt, ilyet az univerzum még nem látott, akkor sem, mikor Darth Vödör „én vagyok az apád” hörgéssel nem fordult Frodóhoz, mert akarta a csini gyűrűjét, amit Barbie hercegnőtől kapott a csillámpegazusért cserébe, amitől kirobbant a „troll, lenn a pincében, egy troll, lenne a pincében!”. Surprised
Gyorsan, még annál is gyorsabban töltöttem meg kicsit megrongálódott és horpadt vödrömet, aztán vigyázva, hogy ne lötyögjön ki, elrohantam vele befelé a pogóba, amit már csak Fasírt mester miatt is így hívtam, úgy illett hozzá. **.** Visszaaraszoltam olyan földöntúli, hihetetlenül lehetetlen és láthatatlan ninja képességeket alkalmazva, kis kommandós nyuszibevetődés, meg ilyen-olyan bulis mutatvány, mondjuk, a vétődés az olyan lábujjhegyen szökkenés volt, amit olyan művi osonás követett, amit csak Vuktól láthatott a nagyérdemű korábban. De félre tréfa, ugyan igaziságos, hogy ez a mindez megtörtént a legapróbb szalmaszálat is beleértve, de ott tartottam a dologban, hogy nem csak a ninjaláthatatlanságot kellett elsajátítanom, hanem, mire mindenki más is megtanulja, addigra én is nagyjából tudjam, és Fasírt mester nagyon-nagyon büszke legyen rám, és aztán majd tanítson felmosni is. *o* Mindig is szerettem volna takarítani szakszerűen, és lehet, ő sem tud, de ha már ennyi vödörkéje, meg felmosórongya, meg minden mi a szöszje van, akkor lehet, hogy mégis tud pakolászni, nyusziszobát legszebben rendbe tenni, és egyetlen Nobubébi-chan asztalán az iratokat szép kupacban összepakolva tartani, hogy lássa, melyikek a nyuszikás rajzok, és mik azok, amiket majd meg kell csinálni, de ráér, mert neki pihenni kell, és jó lenne, ha nem az asztalon aludna, mert fájni fog a háta, azt meg nem akarom. T~T
De ott tartottam éppen, hogy pont-pont-vesszőcske, megint feltettem a kicsi vödröt a helyére, óvatosan, nehogy megint tusolással kezdjem a kört, aztán ahogy Masi sensei bemutatta, fogtam én a harcos fasírtok legnagyobb segédjét, és irányba irányozódva felálltam a gyakorlathoz. Szóval, bevallom lovagiasan, hogy lestem egy keveset, mert azt már igazán elfelejtettem, hova is kell állni, de nem tehetek róla, mikor Masi mester felmosóval hadonászott, hát az annyira lefoglalt, hogy gyönyörködve, centikkel a föld felett lebegve tátottam a szám, és nem értem rá azt figyelni, mikor hogy, vagy mi... Körbepislogtam egy kicsit, meg nagyon erőlködtem, valami eszembe jusson, de végül inkább csak felálltam, ahogy Fasírt császártól láttam, és nem foglalkoztam mindenféle tánclépés betanulásával, csak fogtam a felmosómat, és Darthnyuszisvödör Misisonkaként szemeztem az ellenséggel, pedig szegény vödör, semmi rosszat nem tett, én pedig máris megrongáltam. ~.~ Gyötört a bűntudat, ezért egy gyors goment rebegve megígértem Vödörnek, elviszem majd fagyizni, ha itt végeztünk, aztán mélyeket lélegezve végre kisnyuszikat félreterelve, szemeiket bekötözve, nehogy lássák, milyen vérengző vadállat vagyok, felkészültem, hogy popón csapjam a sok vizet.
Harcos üzemmódra helyeztem magam, és sebességváltót bizgerélve állítottam lendületet, hogy alapállás felvétele után érzésekre és látottakra alapozva megcsináljam a feladatot. Ha tanulni kell, nincs mese, és ha itt vagyok, akkor csak megtanulom, amit Masi mester megpróbált a kicsi kobakomba verni. Jobb lábamat előre csúsztattam, a másikat pedig ugyanezzel a lendülettel hajlítottam, majd letérdeltem. Felmosót irányba állítottam a leírt mozdulatokkal együtt, aztán megállt a tudomány. O_o Én bizony nem mertem megtámadni az ellenséget, az előző adag víz sem volt kellemes, na meg kezdett hűvös lenni így úszás után, szóval semmi kedvem nem volt éppen pont egy ilyen galáddal verekedni, mert-mert-mert! Mi van, ha megbetegszem, és szegény Nobu-channak kell még helyettem is dolgozni, vagy akármi más, például a fejemre szorul vödör? Soha többé nem fogom tudni látni a lila haját, a cukorságos mosolyát, a pihe-puha nyuszimusziszőrgombóckákat, meg még Nyuci-chant se, pedig olyan kis aranyos, ahogy citromos sütit fal. *.* De, de... de lehetséges, hogy vödör van olyan áruló, hogy majd Nobu-chanra, nyuszikákra, vagy egyetlen kicsi Nyuci-chanomra akarjon támadni, mert akkor bizony, szétrúgnám a fém valagát!
Demonstráció céljából megtorpant mozdulatomat gyorsan be is fejeztem, és milyet csaptam gaz ellenség fenekére, egészen beledongott, és fel is emelkedett, már úgy tűnt, majdhogynem reménységesen sikerül első alkalommal teljesíteni a feladatot, de ahogy az lenni szokott, elhagytam cipellőmet, és puff neki, vödör kihasználta az alkalmat, jól leköpött, de még pont szembe, mintha csak kicentizte volna. o.O Ijedten pislogtam immár fogadott közellenséggé titulált, és teljesen felavatott volttársamra, és nem akartam, annyira nem akartam, hogy legyen muníciója, amit felhasználhat ellenem, csak akkor is muszáj volt. Sad Fegyvertelen ellenfélre sportszerűtlen és kegyetlen támadni, így ezért nekem muszáj volt elmenni, és feltölteni teljesen a csak félig üres gazfickót zokszó nélkül, miközben ő meg csak kiskirályként élvezkedett, hogy hohóóó, ő majd legyőz, és világuralomra tör, de majd én majd úgy nem hagyom ám neki, hogy az csak na! Very Happy
Megoldottam ezt a ”rohanok-vizetmerítek-visszarohanok-felakasztom” dolgot, és egész rendszert csináltam belőle, mert annyiannyinagyonsok próbálkozásom volt, hogy a fél csoport beleőszülhetett már, mennyi vizet loccsantottam széjjel, de hát hiába is próbálkoztam, sehogy sem akart menni. Jobb láb előre, bal hajlít, felmosó irányba, kis gáz, aztán… aztán mindig-mindig fék, mert nem akartam újra vízért rohanni, megint feltölteni közellenség vödröt, és visszaállni harcba, és újra kiborítani, csupa víznek lenni, meg bénázni, szóval mindig volt fék, meg utána befejezetlen mozdulat távirányítású véghezvitele. Surprised Sokadszorra is ez volt a helyzet, egész vödör a képemben landolt, még azokat is megöntöztem, akik a közelemben voltak, és vijjogva, kicsi vércse módjára sipákoltam, kalimpáltam és menekültem, hogy megszabaduljak az átok fémszerkezettől, aztán puuuffff, nagy kongás, és kevés sötétség.
Kicsi szünet után megvilágosodtam, és boldogan mosolyogtam körülöttem ugrándozó aprócska csillámnyuszikákra, meg kész voltam felzuttyanni, hogy velük megyek én is, várjanak, mikor újabb vödörtámadás áldozataként fuldokoltam, és kaparásztam le fejemről a gazfickót. o___O Teljes életveszélyben voltam, el sem tudtam képzelni, hogyan is szabadulhatok meg a mindenféle legrosszabb ellenséges szürkeségtől, és köpni-nyelni képtelenség volt, szóval addig bújtam, míg nagy szemű, puppy kiskutya módjára ki nem húztam fejem a nyakörvként szuperáló vödörfogóbizergéből, vagy mi is az. Surprised Annyi oxigénem sem volt, mindenkit megnyugtassak, semmi probléma, csak felpattantam, és rohantam, hogy minél előbb legyűrjem ezt a fémszörnyet, ne törhessen újra életemre. o.O
Hiányzott is nekem, újra átvegye elmém fölött az irányítást, és falnak távvezéreljen, meg kicsi nyuszikák boldog képével altassa el gyanakvásom, hogy perverz fojtogatót alakítva végezzen ki. Én ugyan nem hagyom magam, nehogy legyűrjön, és megtámadjon másokat is, nem hagyhatom, minden kedves embert gyötörjön, akkor inkább vele pusztulok. De persze azért mégis nekem kellene győzedelmeskednem, mert nekem kell, és hát akkor majd mindenki biztonságban lesz, főleg Nobu-chan, de persze a többiek is, meg Nobu-chan. *o*
Így hát, miután megvolt a nagy feltöltő akció, meg ”oson-szimat-fél”, és végül visszabukdácsoltam-csúszkáltam, meg sáfföltem – ezt valami zenében hallottam, amiben mindenki sáffölt -, szóval miután ilyen meghatározó alakítást nyújtottam, és begyűjtöttem a táncelismerő díjhelyezettséget, vagy már kiskereszt-nagykereszt egyre megy, csak likvidálni igyekeztem a vödörharcost, ne bántalmazhasson, szóval akkor hozzáfogtam, és sutty neki, olyan lendület, végig nyomtam a gázt, és olyan kapott a hátsójára gonosz dög, csak úgy nyekkent, én meg csillogó szemekkel néztem, hova nem löttyen, mert nem löttyent. Kértem volna lassított felvételt, de hiába vártam, mert nem akart minimozi beindulni, csak továbbra is néztem a vödröt, hogy egyeneskedik a kicsike, és még a kampóról is sikerült leakasztani, és megvan még mindig. **.**
Olyan boldog voltam, egészen megfeledkeztem arról is, csupa víz vagyok, és még ázott kisegér is jobban mutat, mint én, csak nagyon heppi fejjel néztem, merre lehet Fasírt mester, de közben azért tartottam is a vödröt, meg hát, mindig azt kellett figyelni igazából, mert olyan kis mutatványos volt, hogy mindig részeg biciklist játszott, aztán ha nem figyeltem, indulni akart az árokba, azt meg nem lehetett, magát összetöri, kiplaccsan mindenféle léje, én meg csupa-csupa víz leszek, azt meg nem lehetett! Surprised Nem ám, de még, hogy nem, és ezért is kerestem Masi mestert, hogy csápoljak neki egyet, meg minden, mert naaa, csak figyeljen ide, hiszen ő a csillámpónik felfedezetlen mestere. *.*
- Maaaasiiiiiii mesteeeee… e! – pillantottam meg, mire aztán boldog kisnyuszikát játszva ugráltam fel, meg le, hogy jó kis zuhanyban részesítve magam sikeres tusolás után megint ázott kisveréb-formációt vegyek fel.
Már egészen mérges voltam arra a kiállhatatlan vödörre, amiért nem tud nyugton maradni, és nem álltam meg, meg ne rúgjam begőzölt támadómenyét fejjel, akármennyire is szentségtörés volt. T~T Szipogva, morgolódva szedtem fel, és kitrappoltam, hogy megtöltsem, aztán meg jól a másvilágra küldjem, mert velem ne szórakozzon, ha egyszer már megcsináltam, hogy megcsináltam, akkor már késznek kellett lennem, és megint tudnom kellett, és minden víznek meg kellett maradnia, és fúú, annyira pipa voltam már, hogy az egész fejem teljesen vörös kis gombóc volt. Attól féltem, majd jól eltörik még a felmosóm is, aztán semmiféle biztosítást nem fizettem, és még majd nekem kell itt a balesetért fizetni, pedig nekem kell, mert lerombolom szegény Fasírt sensei munkahelyét, és hát, akkor megfizetném, meg még nyusziköveteket is küldenék, hogy ne legyen szomorú.
Csakhogy, most épp ott tartottam, kis lépés a vödörnek, nekem meg nagyon nehéz, de végül csak megtörtént ceremónikus újrabevonulásom a terembe, csak nem mutattak be, hogy Michi hercegnő vagyok, de azt megtettem én. Felakasztottam minden lé tárolóját, és kanáli szerepemet félretéve, kavarogtam, hogy magamhoz vegyem fénykardom, miután pedig ő is karmaim között ékeskedett, más sem volt hátra, utolsó tiszteletet adtam elhalálozni készülő volt társamnak. Pukkancs fejjel hajoltam meg előtte, majd a tanult eljárást követve csúsztattam jobb lábam, balt hátra hagytam, arra térdeltem, és egy mély szusszanás erőteljes letüdőzése után, amitől fulladásos roham tepert le, végül harci paripámat is készenlétbe állítottam.
Csak a vödör aljának közepét tartottam szem előtt, ahogy Masi mester is mutatta meg mondta jóval korábban, és felmosómat lendületesen előre mozdítva küzdettem meg a hatalmas feladattal, emelje fel a mihaszna bajkeverőt. Úgy éreztem, sikerült jó helyre irányítanom kicsi segédem, és kellő sebességgel is ütköztettem a lovagi játékok idejét is megélt, talán régen nemesebb foglalkozást, és szebb napokat is látott fémet takarítók szeme fényével, ezért sikerülhetett újra leakasztani védert a kampóról anélkül, hogy letusoltam volna. Egészen biztos voltam benne, hogy hónapokig nem nézek a locsolóra sem, nem hogy tusoljak, majd fürdök, mint a rendes emberek, guminyuszival, sok-sok habbal, és mindenféle csodajóval. *.*
Tehát, az úgy volt, bádibilder én satnya kis karokkal cirkuszi mutatványt fájtolt, és vödröt egyensúlyozott, ne placcsanjon víz, még egy csepp se, fél csepp se, gondolatban sem, egészen addig, míg meg nem untam kocsonyarezgéssel vibráló kezemet, és vissza nem eresztettem kampóra a vödröt, ami egészen sikeresnek bizonyult, ahhoz képest, hogy azt hittem, majd nem fog menni, és nagyot fog loccsanni. Lehetséges volt, hogy csak álmodtam az egészet, sőt olyan is, kómába keveredve heverek valahol a teremben a falnál tett különös látogatásom után, de azért még tetszett, hogy sikerült egy kevés ideig, ami annyira éveknek telt, hogy egyszerűen sosem volt még annyira nehéz megszámolni harminc vígan ugrándozó nyuszikát, mint most, mikor csillámtüzet hányó robotsárkányok elől menekültek. Gyerüüüünk, nyuszikááák, rohanjatooook! o____O
Egy-két biztató jó szó nekik sem ártott, és sikerült is célba érniük, csak aztán tovább már annyira nem tudtam számolni, mert nem akartam, hogy megszabadultam terhemtől. Gyorsan ki is vittem a vödröt, és visszaadtam halacskáknak tartalmát, nehogy kiszáradjanak szegények a nagy szívroham után, én meg látni sem akartam már, majdnem tusolás-beteg lettem. Surprised Tekergő kígyóként araszoltam vissza, hogy sok-sok elpancsolt vizemet kicsit se szakszerűen felszárítsam, mert miért ne, ha egyszer tanulni akartam ezt is, gondoltam, majd lesz gyakorlás dögivel. **.**Ami munkát én csináltam, az persze adott is alkalmat, nem keveset, mert hát majdnem medence lett a terem, ahol én ácsorogtam. Annyit térültem-fordultam, legalább sok fél vödör vizet kikapcsoltam, meg még nagyon sokat, ami teli volt, és keveset, amiből csak kicsi hiányzott, mert akadt üres menetem is, amikor épp csak beértem, máris kilöttyent, míg felerőszakítottam a kampecra, aztán mehettem is vissza. T.T
De hohóóóó, végre már csak takarítás volt, és azután, azután, meg azután meg előkerült… *O* Hihetetlen cuki vizes kis bábú ácsorgott előttem, és nem tehettem mást, meg kellett ölelgetnem, mert ha nem is ez volt a feladat, nekem kellett az ölelés, és pici nyuszikák sehol sem voltak, hogy megszeretgessenek, meg senki sem, se Nobu-chan, se Nyuci-chan, de én úúúgy akartam, hogy valaki szeressen. Orvul megrohamoztam hát, igen pont a hátába a bábúnak, és nagyon nagy lendülettel rávetettem magam a mini vízágyra, hogy beszuttyongassam rendesen. Boldog kisgyerek fejjel csimpaszkodtam a babára, ami megadóan előrelendült, és olyan harcias mozdulattal csapott hátra hullámozva, mint a rugóra erősített lovacskák a játszótéren, csak úgy elterültem a földön halott békuciként. o.O
Meglepetten és cseppet megszeppenve figyeltem, hogy remeg a visszafojtott nevetéstől alkalmi paripám, és milyen kárörvendőn sumákolt örömében, csak bólogatott össze-vissza, meg hopp fel a lóra, aztán gyíííha, csak nem nekem, mert én kifeküdve szédültem a fejem fölött kergetőző, csillámló csillagokat cipelő nyuszikáktól. *.* Nem bántam, mert nyuszikááááák, csak hát mégis elég sérelem volt már büszkeségem lyukacsos pongyoláján, hogy véder ősellenségem is kicsi híján kifogott rajtam, nem lett volna szép, ha még most megismert kedvesem, ölelgetni való hős vízoszlopom is elárul, és nem tehetek ellene semmit. Épp ezért, úgy pattantam fel, mintha gázrezsón csücsültem volna, vagy mintha Tom cica lennék, akinek épp megégette a farkát a néha gonosz, de azért mindig aranyos Jerry. Olyan cuki kisegér, de persze nem annyira, mint a nyuszikááák. *o*
De épp ott tartottam, körös-körül sompolyogtam kicsi bábút, néztem összehúzott szemekkel, fejjel lefelé, tátott szájjal, még úgy is, mintha röntgen-pillantásom lenne, de mindenképpen annyira aranyosnak tűnt, hogy nem akartam kifektetni, csak örökké szeretgetni, meg arcot rajzolni rá, és csillámló nyuszikás nyomdával megbélyegezni a homlokát. \(*ω*)/ Annyira belelkesültem, ide-oda szökelltem, és kisvirágos réten éreztem magam, szinte az orrom előtt hussantak el cuki kis pillangócskák is egymást kergetve, meg piciiii teknős araszolt lassan csigusszal a házán, aki szintén araszolt még lassabban, mint taxija, teljesen idilli volt minden, nem tudtam haragudni Bábura, és el is felejtettem, Masi mester kedvére akartam tenni. Hát biztos, ő is jól szórakozott. ^.^
DE! Váratlan esemény történt, amitől szükséges volt elfektetnem a bábut, bár, hogy mi volt, az annyira váratlan volt, nem is igen emlékeztem a kiváltó táltos ingerre, már csak tudtam, hogy meg kell csinálnom a feladatot, aztán messzire vágtathatunk nyusziföldét menteni a sok piszoktól felmosóval együtt. *.* Betoppantottam kicsi husii elé a bal lábammal, ami már rögtön nem stimmelt, szóval kicseréltem a másik balra, ami igazából az egyik bal, és ázott patkány harcos pillantásával ragadtam fegyveren kicsi bajtársam. Bátorítón azért rámosolyogtam, legyen ügyes, meg kitartó szivárványharcos, mert akkor azonnal mehetünk is dimenziókat menteni, mi leszünk a Púder Déngerek, és nekem nyuszikás jelmezem lesz, de nem az, amit Suki bácsitól meg Keo-báró-samától kaptam, mert azt fel nem veszem. o__O
Fogtam a rudat, és nem is tudtam, miféle módon ugorjak neki bébibogyónak. Surprised Csavarni kezdtem a kacsójában tartott pálcikát, de nem mertem gyorsan, mert nem is olyan régen is a földhöz vágott, mit tett volna velem, ha a botjával talál fejbe? O.O Teljesen biztos, hogy csodálatos földkörüli röppályára állított volna, aztán keringhettem volna az univerzumban, míg nem találok egy csillámnyuszigalaxist, ahol befogadnak, és elnyuffoghatok, meg mindenféle nagyon menő dolgot, és nyuszitáncolhatok is, és-és, jaaaaaj, nyuszikááák! *o* Olyan kis aranyos állatkák, hogy már azért is meg kell csinálnom a feladatot, hogy a kicsi nyuszikákra mehessünk vigyázni, meg minden, szóval fogtam, és olyan közepesen gyorsan hátracsavartam a vízágybaba kezét, mire az nagyon is csúnyán morogva-zuborogva reagált az akciómra. °O° Ijesztő volt, már attól féltem, jól végig el is fog lőni lendületből, mint a csúzli, de szerencsémre nem tette, hanem lassan-lassan nyugton maradt, és a lötykölődő vízmennyiség nyugiban megállt, na jó, nem, de akkor is sokkal nyugodtabb volt, mint mikor megbolygattam a mindenséget.
Azért, csak visszamentem alaphelyzetbe, szóval tolatás, kormány visszaengedése, miden lassított felvételben, két kicsi nyuszika integetett, merre a leszállópálya, és mikor minden fogam a helyén volt, meg semmi másomat se sikerül kiverni a rúdnak a fejemből, akkor azért megint csak rámosolyogtam vizes paripámra, amiért ilyen kedvesen nem bánt, nem úgy, mint előző társam, aki folyton csak kupán csalapált, meg mindenhogy bántalmazott, ahogy csak lehetett. T~T Újra indítottam a mozdulatot, most az egyik bal lábammal indítottam, ami jó választás volt, mert tényleg az is volt az igaziságosságos bal lábikóm. ^o^ Fogtam a botot, meg mosolyogtam is vízágybábébibúra, és lassított felvételben csináltam meg a mozdulatokat, amiket előtte sokkal gyorsabban, csak mégse annyira, mint amikor lovagoltam rajta, aztán zutty, gyorsan eldobott, tehát, hogy csavartam a karját a rúddal együtt, és nyomtam lefelé, annyira lassan, majdnem elaludtam közben, de kellő erőt is kifejtve, hogy a víztömeg elmozduljon. Ahogy szép lassan haladt lefelé a kicsi bábú, már a benne lévő víz is segítséget nyújtott, és annak tömege is közrejátszott, hogy végül igenis kiterült kicsi barátom. *o*
Elengedtem, és hagytam sziesztázni, miközben legújabban tanult pörgős táncomat adtam elő, és énekelgettem is hozzá, mert annyira egy fantasztikus muzsika volt, hogy muszáj volt. Vííííj, olyan boldog voltam, táncolva ugráltam körbe kicsi bábút, és mindenkire csak mosolyogtam, hogy végre sikerült megcsinálnom a feladatot, és Masi mester nem tudom, merre mászkált, de ihizééé… reméltem, nem készül majd rám támadni kaszaboló Fasírt módjára, de hát oka nem lenne, hogy megbántalmazzon, mikor megcsináltam a feladatot, és már játékidőőő vaaan! *.* Újabb visítással szakadtam rá a vízágybábibúlovacskámra, ami egyből azt se tudta, mi legyen, majd kidurrant, mire felkapartam a földről, és hátára mászva billegtem vele előre-hátra, össze-vissza. Very Happy
- Vohóóó, gyyííhaaa, kicsi lovacskám, mentsük meg a kicsi nyuszikákat! *.* - osztottam parancsot fennhangon, és tovább szeretgetve a kicsi bábút kocogtunk el a naplementébe.
Vissza az elejére Go down
Miyanaga Kyousuke
Vaizard
Vaizard
Miyanaga Kyousuke

Férfi
Scorpio Rooster
Hozzászólások száma : 48
Age : 114
Registration date : 2009. Oct. 23.
Hírnév : 4

Karakterinformáció
Rang:
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō Cl0te11200/15000Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō 29y5sib  (11200/15000)

Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō _
TémanyitásTárgy: Re: Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō   Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō EmptyPént. Jan. 20, 2012 1:25 pm

~ Móka, kacagás, csajozás - round one ~


Na most, én ugye itt ragadtam ebben a világban, mivel állítólag ha visszamegyek, akkor megüthetem a bokám. Szóval nem megyek vissza, de azért még hiányzik Soul Society. Kicsit nehéz követni ezt a világot, más tempóhoz vagyok szokva. Valahogy minden olyan bonyolult lett :/ De sebaj, majd hozzászokok, és annyi meg annyi pozitívum van a sok változás között, hogy végtére is, semmi bajom nincs azzal, hogy itt ragadtam Surprised Különösen a lányok lengébb öltözete a kedvemre való, emiatt különösen szépséges ez a hely *>* Mint valami paradicsom! Még laknom is van hol ennek az Uraharának köszönhetően, van tető a fejem felett, csak az ebédért kell egy kicsit megharcolni, meg repkedő papucsok elől hajolgatni abban a raktárban. Még egy rajongóm is akadt, bár boldogabb lennék, ha nem öt, hanem huszonöt éves hölgyemény lenne Surprised De hát majd csak megnő, és akkor majd viszonozhatom a jövőbeli romantikus érzelmeit, amit irányomba fog táplálni Cool
Magabiztos mosollyal toltam feljebb a szemüvegemet az orrnyergemen, hiszen itt volt az ideje indulnom. Nem töltöttem ám lazsálással az új életemet sem, ó nem! Az nem változott, hogy harcos vagyok, így legyen ez a Masaki bármennyire is zöldfülű hozzám képest, lehetséges hogy tud valamit, amit én nem. Mondjuk valami újfajta küzdőstílust, elvégre kétezer év hosszú idő, biztos vannak új, menő harcművészetek *.* Kapva-kaptam hát az alkalmon, amikor kiderült, hogy mi is lesz abban a doujouban, még egyfajta furcsa bizsergés is elkapott, hogy újra tanulhatok úgy, mint annak idején az Akadémián. Ott nem voltam nagy ász, de most megmutathatom a tehetségemet és a tudásomat másoknak, újra feléleszthetem a Miyanaga-legendát zsenialitásommal Cool Ez az Urahara meg egyre hasznosabb emberkének tűnik, jó döntés volt elfogadni a segítségét. Hiába no, én mindig meglátom, hogy kiben bízhatok meg.
Büszkén, felemelt fejjel trappoltam be az épületbe, melynek kialakítása és stílusa is felébresztette bennem a nosztalgiát. Szemüvegem megvillant, szám szélére pedig halvány vigyor húzódott, mihelyst észrevettem az edzőterembe összegyűlt fiatal és roppantul csinos lányokkal. Mindjárt kellemesebb lesz így az egész, hogy dekoratív hölgyek vesznek majd körbe, akiket elkápráztathatok és ellenállhatatlan külsőm és segítőkészségem láttán nyomban belém is fognak zúgni mindannyian Cool Arra a Masakira nem is igazán figyeltem, amúgy sem értem egy szavát sem. A nyelv, amit használ emlékeztet a japánra, de jól összekeverhette valami külföldivel. Inkább gyönyörködtem az angyali arcokban és a hozzájuk tartozó domborulatokban, amikkel a szépséges virágszálak szolgáltak *>* Alig vártam, hogy valamelyiküknek problémája adódjon a feladattal, és én hősies szőke lovagként siethessek a segítségükre, éppen ezért én jó gyorsan meg fogom oldani a feladatot, bármi is legyen az ._. A szépségben való fürdésből azonban csúnya fémes zörej és fa csattanása rántott ki, nem is haboztam csúnya pillantást vetni a külföldire, aki vödröket meg felmosókat hányt le elénk :/ Takarítani fogunk? o.O Hát jó, biztos tiszta kosz ez a doujou, ha ki kell takarítani előbb, akkor nem tehetünk mást. Szemüvegemet megigazítva állok fel, hogy felvegyek egyet az eszközök közül, és kezeim között megpörgetve azt vágom le magam mellé a földre, jelezve, hogy én készen állok Cool Más kérdés, hogy valamit nagyon félreérthettem, mivel ez a Masaki is fogott egy vedret és felakasztotta azt valami kampóra, majd bohóckodott egy sort alatta a bottal. Kellett egy kis idő, mire leesett, hogy ez a feladat akar lenni. Hm... nem hittem volna, hogy újabban divat lett felmosóval harcolni. Lehet hiánycikk a kard, ez esetben örülhetek, hogy nekem van Cool
- Ez pofonegyszerű~ssu! Cool - jelentettem ki magabiztosan, és már szedtem is a lábam, hogy telemerjem a vödröt vízzel. Szemem előtt lebegett a szent cél, hogy gyorsan végezzek és aztán hátulról átöleljem a segítségre szoruló hölgyeket és vezessem a kezüket a helyes mozdulatot megmutatva nekik. Ők pedig sikerük örömében a nyakamba vethetik magukat és hálájuk jeléül felajánlják, hogy teljesítik egy kívánságom *>* Óvatosan fel is akasztottam a teli edényt a helyére és előkészítettem a terepet. Csak le kell emelni a kampóról a vödröt a bot segítségével, ez tényleg nem tűnt nehéz feladatnak. Egyszerű egyensúly- és mozgáskoordinációs gyakorlat, mit nekem egy ilyen! Másokkal ellentétben én annál okosabb vagyok, hogy egyből belevessem magamat a feladat közepébe, én szépen részfeladatokra bontom a mozdulatsort, aztán azokat fogom összekötni. Először is meg kellett találnom a vízzel teli tárgy egyensúlyát, így óvatosan aláigazítottam a felmosót és addig helyezgettem, amíg úgy tűnt hogy középen nincs a bot. Végül pedig kínos lassúsággal megemeltem, mire szinte azonnal elkezdett eldőlni a vödör -.- Villámgyors mozdulattal hagytam abba a mozdulatot, hogy ne ömöljön ki a víz, meg is töröltem a homlokom a nagy izgalmak közepette! Surprised A szemmértékem ezek szerint nem az igazi, biztos a szemüvegem miatt. Újabb kísérletet tettem hát a felmosót néhány centivel odébb igazítva, illetve arra is gyorsan rájöttem, hogy a fogásom sem volt megfelelő, szélesebbre kellett vennem azt. Úgy jobban éreztem a dolog egyensúlyát, és így próbálkozva már sikerült úgy megemelnem, hogy csak egy pár pillanatig imbolygott. Egy aprócska igazítás kellett ahhoz, hogy kész legyen a mesterművem, aztán már csak be kellett vésnem a fejembe Cool
Jöhetett a másik mozzanat, de szándékomat egy hangos placcsanás szakította félbe. Egyből odakaptam a fejemet, mire az egyik bájos hölgyeményt pillantottam meg, amint éppen belefulladni készül a tavacskába o.O Egyetlen pillanatnyi habozás nélkül szökkentem az angyalka felé, akit talán azt hiszem Michiyónak hívtak, és belevetettem magam a veszedelmes habokba, hogy életemet kockáztatva kihúzzam a lányt és megmentsem az életét némi szájon át lélegeztetéssel Surprised Két dologra nem számítottam: az egyik az, hogy a szépség nincs veszélyben, a másik pedig az, hogy a víz olyan átkozottul sekély, hogy végül csukafejesem eredményeképp kicsit beütöttem magam... De oda se neki, ez még nem tántorított el, máris talpra pattantam és a kezemet nyújtottam!
- Valódi megrázkódtatást jelent szerény személyemnek egy olyan virágszálat szenvedni látni, mint amilyen te vagy, szépségem! Engedd meg, hogy segítsek neked! Daijoubu~ssu? - kérdeztem, hangomban aggodalommal, de még ázott ürgeként is csillogott fényes és lovagias aurám, az elveszett vödröt pedig megnyerő mosollyal nyújtottam feléje. Az összképen csak a ferdén álló okuláré rontott, de azt gyorsan megigazítottam :/ Örömömre szolgált, hogy nem esett Michiyónak bántódása, csupán némi csalódottság rontott bele, hiszen a szájon át lélegeztetés elmaradt ezúttal. Csuromvizesen tértem vissza a saját felszerelésemhez, most jött akkor az, hogy a rongyokon csúszkálást kéne megszokni, mielőtt élesben próbálkozom a feladattal. Rájuk is álltam, és egy nagy levegő után előre is toltam a lábamat a térdemet behajlítva, súlypontomat pedig lejjebb helyeztem. Ám a legváratlanabb pillanatban valahogy elveszítettem a lábam alól a talajt, és a következő kép a fejem koppanása volt, meg az, hogy a hátamon fetrengtem.
- A rézangyalát! - kiáltottam fel meglepetésemben, kissé értetlenül szemlélve a plafont, de aztán lendületesen ültem fel a sajgó tarkómat vakargatva. Csapó kettő, banánhéj-effektust kell kiküszöbölni. Szóval másodszorra már egy hangányival kisebb lendületet véve indultam neki a csúszkálásnak, és bár a megingás most is megvolt, megéreztem a helyes mozdulat mikéntjét. Még két-három biztonsági kísérlet után a felmosóval is elkezdtem játszadozni. Először a vödör aljára függesztettem a tekintetemet, a tárgy középvonalát keresve, és amint az így a mozgásomban keletkező bizonytalanságot elveszítettem, már megtettem az első, kezdetleges mozdulatokat is a bot megemelésére. Lassacskán úgy éreztem készen állok arra, hogy a két elemet összerakjam és véghezvigyem a feladatot!
Újra leellenőriztem, hogy tudom-e, hol van a vödör középpontja, aztán jó erősen megragadtam az általam kiszemelt pontokon a fát, ráléptem a törlőkre, fújtam egyet, és uccu neki! Lábamat behajlítottam és előrecsúsztattam, miközben pillantásommal kiszemeltem a vödör alján a nekem kellő egyenest, a felmosóval pedig egy határozott mozdulattal megtámasztottam azt a pontot... azaz nem azt, hanem pár centivel mellette o.O A bajt észlelve azonnal bemutattam egy látványos oldalra gördülést, így a kiboruló víz nem érhetett el Cool Csak arra nem figyeltem, hogy az eszközeim mozgását kontrolláljam, így a felrepülő vödör végül kellemetlen csattanással a fejemen landolt -.- Kivégezve terültem el a padlón, ám kedvemet persze nem szegte a kudarc. Csak egy bolond hisz abban, hogy minden elsőre sikerülni fog, és mihelyst erőt merítettem a gyönyörűséges és vizes hölgyek látványából - meg kell jegyeznem, hogy iszonyú szexi egy vizes hajú lány *.* - máris támolyogtam vizet merni a vedrembe Surprised Sietősen szedtem össze magamat az újabb csapó kettőhöz, ezúttal egy másik jelenetben, összpontosításomat pedig a maximumra fokoztam, hogy ezúttal a testem engedelmeskedjen az akaratomnak! Csúszás térdhajlítással, vödör alján a megfelelő pont kiszemelése, felmosófa felemelése és a kiszemelt vonal megtámasztása, ééééés... touchdooooown! Cool A vödör immár nem a kampón támaszkodott, hanem a boton imbolygott, arcomra pedig diadalittas vigyor ült ki. Nemhiába, ügyes vagyok, ügyesebb, mint gondoltam Cool Gyorsan vissza is eresztettem a helyére a vödröt, de annyira örültem magamnak, hogy végül fogtam magam és fejemre döntöttem a tartalmát ünneplésből. Meg szolidaritásból, elvégre mindenki tiszta víz volt már.
A másik feladat már nehezebbnek tűnt, mivel olyan volt, mint a hakuda, én meg ahhoz nem nagyon értettem. Sose törődtem vele, hiszen a shinigami a kardjával nyeri meg a harcot és nem ütésekkel-rúgásokkal. Csupán az akadémiai alapokat sajátítottam el, nekem az tökéletesen elég volt. Ha meg kellett zavarni az ellenfelet, arra ott volt a kidou nekem. Azonban most ezt a bábut meg kellett fektetni, és hiába tetszett annak a Masakinak a magyarázata, jól tudtam, hogy nem a sármomtól fog a lábaim elé omlani ez a csaj. Kissé tanácstalanul kapirgáltam meg a fejemet, miközben méregettem a kihívás tárgyát, kicsit megbökdöstem... alig moccant meg. Aztán megfogtam a kezéből kiálló pálcikát is és tologatni kezdtem próbaképpen, de mikor elengedtem, lendületesen gyomron is vágott a bábu @.@ Na jó, nyilván ennél nagyobb lendület kell, szóval jó alaposan nekikészültem, feltűrtem az ingujjamat meg mindent, és szépen beálltam eléje a bal lábammal, megragadtam a rudat és elindítottam a csavarást egy hirtelen, erőteljes mozdulattal. Viszont a vizesbábu úgy gondolta, hogy ő most katapultot fog játszani, és azzal a lendülettel ki is fordult alólam és átdobott magán valamiféle dzsúdómozdulattal o.O Teringettét, ez talán már cikinek is nevezhető, hogy egy bábu legyőzött ^^" Oké, hiba oka gondolom a túl nagy lendület volt, szóval úgy terveztem, visszaveszek a mozdulat hirtelenségéből. Ezen elgondolás felvillanyozott, erőt adott ahhoz, hogy felálljak újra, és nekigyürkőzzek a feladatnak ismét. Így hát beálltam az eszköz elé, rávetettem komoly és szenvedélyes pillantásomat, majd a rudat megcsavarva tolni kezdtem hátrafelé, határozott és folyamatos, az ellenállásnak megfelelően növekvő erőt kifejtve. Menni fog, ez menni fog ez! Mondogattam magamban a szavakat, miközben vizes arcomon végiggördült egy izzadságcsepp is. Végül valahogy átlendült a holtponton a dolog, de ez annyira meglepett, hogy kis híján úgy estem el a bábuval ahelyett, hogy megtartottam volna az irányítást a mozdulat felett o.O Nagy mentés kellett hozzá, hogy ne kössek ki rajta :/ Deeee... sikerült, befejeztem, szóval büszkén kihúztam magam, hogy én túl vagyok a feladatokon, és még csak nem is fáradtam el Surprised Nemhiába voltam kapitány, az ilyesminek nem szabad gondot okoznia nekem Cool
- Szép kisasszony, ha ezekben a vizes ruhákban maradsz, könnyen megfázhatsz, azt pedig nem viselném el, ha egy ilyen csodálatos hölgyemény megbetegedne. Ha gondolod... segíthetek neked megszabadulni tőlük szemöldökrángatás - figyeltem fel a nem messze tőlem próbálkozó csinos szőkeségre, aki mintha a Midori névre hallgatott volna, és igencsak úgy tűnt, hogy didereg. Szegény, ázott veréb külsejéből úgy tűnt, nem egyszer borult rá a vödör :/ De még így is lenyűgözött a szépsége, olyannyira, hogy nem haboztam segítő kezemet kinyújtani feléje, hiszen jól láthatóan szüksége volt rá! Surprised Ez a gonosz Masaki biztos nagyon élvezi, hogy árthat ezeknek a szerencsétlen teremtéseknek mint ő vagy Michiyo, lesz is hozzá néhány keresetlen szavam Evil or Very Mad
Vissza az elejére Go down
Yokoshima Kaori
Ember
Ember
Yokoshima Kaori

Hozzászólások száma : 23
Registration date : 2011. Apr. 26.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō Cl0te3700/12000Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō 29y5sib  (3700/12000)

Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō _
TémanyitásTárgy: Re: Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō   Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō EmptyVas. Jan. 22, 2012 7:49 am

Edzés? Vödörrel és felmosóval?... Na, ne szórakozz velem! - Round one


- Ohayooo, Karakura! – hangzanak el eme idegesítő szavak a rádió vekkerből vagy micsodából, amit még a kínai piacon vettem. Már majdnem egy hete kell ennek az idegesítő férfinak a hangjára kelnem és én ugyan nem vagyok jövendő mondó, de az már most biztos, hogy nem lesz egy hosszú életű, ha minden reggel erre kell kelnem. Na de mindegy végül is ma nagy nap lesz… hát, na, jó annyira nem, de na… Tegnap bejártam a város azon részét, amit még nem igazán ismerek és hát találtam egy érdekes kis eldugott üzletet. Na már most sikerült kiderítenem – hogy hogyan azt ne kérdezzétek – hogy ebben az üzletben nem hétköznapi figurák dolgoznak… szóval hogy nem egészen e világiak mint a hollow nevű maszkos izék meg azok az ar… arrancarok vagy micsodák.
Így hát ma úgy döntöttem elmegyek ebbe az üzletbe ugyan is nagy szükségem lenne egy ketyerére, ami pontosan megmondja mekkora a reiatsum. Hamar el is végzem a reggeli teendőimet reggelizés, öltözködés melynek legtöbb idejét a melleimet eltakaró sarashi feltekerése veszi el majd útnak is indulok. Most kivételesen nem viszem magammal bábomat így hát saját magamnak kell a katanáimat vinni, amiért nem is kevesen megbámulnak, de legalább a férfiak nem próbálnak jó pofizni és leszólítani. Az utam végül a végéhez közeledik körülbelül fél óra az út a már említett kisboltig gyalogszerrel. Az ajtók csukva és egy lelket sem látok sehol ettől függetlenül odasétálok, majd félretolom az ajtót résnyire és bekukucskálok. Egy lelket se látok és elég sötét is van, de ettől függetlenül széjjelebb tolom a bejáratot és besétálok az üzletbe.
- Hahó… Van itt valaki?! – kérdem hangosan mikor léptek zajára leszek figyelmes. Nem sokkal ez után egy zöldruhás férfi jelenik meg kalappal fején és egy mosollyal az arcán.
- Jó napot kisasszony. Urahara Kisuke vagyok az üzlet tulajdonosa. Miben segíthetek? – lép közelebb hozzám.
- Nos, remélem is, hogy tud segíteni.
- Hát azt én is és megmondaná mit is szeretne?
- Nos… egy szerkezetet keresek ami… - állok itt meg egy pillanatra. Ugyan sejtem, hogy ebben a boltban nem hétköznapi emberek dolgoznak, mégis nehezemre esik valós szándékaimat közölni vele.
- Kérem, folytassa, egy tárgy ami… - néz rám ugyan azzal a mosollyal kérdően.
- Egy tárgyat keresek, ami méri és megmutatja a reiatsu szintem. Nos, tud segíteni? – kérdezek rá végül. Mire a férfi mosolya egy pillanatra eltűnik, majd újra feltűnik.
- Természetesen azt hiszem, tudok segíteni. Tessai-san kérlek, behoznád nekem a lélekenergia mérő eszközt? – nem sokkal ez után egy másik férfi is megjelenik az igen csak termetes ember kezében egy dobozt tart. Kinyitja, majd a tartalmát mely egy közönséges karórára hasonlít, felém mutatja.
- Nézze csak meg ezt. Ez a legújabb termékeink egyike, egy karóra mely az időn kívül még méri a viselőjének lélekenergiát is és ott lenn abban a kék részben digitálisan ki is mutatja azt százalékban mutatva. Ezen kívül még törés és vízálló is, csak ebben a színben kapható és nem kerül csak 40.000 jenbe. – fejezi be az igen csak betanultnak hangzó reklámszöveget.
- Ne… Negyvenezer? Te jó ég, nem sok ez egy kicsit? – akadok ki egy kicsit az összegen.
- Ugyan, már hogy lenne az. Ez egy igen különleges karóra, saját fejlesztésű nem kapható minden szaküzletben.
- Értem, de ennyim sajnos nincs… szóval, viszlát. – fordítok, hátat nekik majd egyenest a kijárat felé veszem az irányt ám ekkor az Urahara nevezetű utánam szól.
- Nos, esetleg elengedhetem az ár felét így megfelel önnek? – ennek hallatán meg is torpanok, és feléje fordulok.
- Igen azt hiszem így már igen. – és már nyúlok is kabátom zsebébe, hogy elővegyem a pénztárcám.
- Persze cserébe… - szólal meg a férfi ismét. -… szeretném megkérni önt valamire.
- Igen és mégis mire? – kérdem, gyanakvóan miközben a pénzecskémet visszasüllyesztem a zsebembe.
- Szeretném, ha részt venne egy ismerősöm által tartott harcművészeti edzésen. Ha ezt megteszi én fél áron odaadom önnek eme tárgyat, rendben?
- Hát… - gondolkozom el az ajánlaton. – Rendben. Részt veszek ezen az edzésen, ha után megkapom fél áron az órát.
Ekkor az Urahara nevezetű előhúz a zsebéből egy papír cetlit és felém nyújtja. Közelebb sétálok, majd átveszem tőle. A papíron egy doujou neve és annak helye szerepelt.
- Nos ha önnek megfelel az edzés végére Tessai-san elszállítja a doujouhoz a terméket, ön kifizeti és azonnal használatba is veheti. Oh és mielőtt még elfelejteném, az edzés ma van, ha most elindul a kezdésre oda is ér.
- Rendben, de nekem ott is legyen, mire végzek. – válaszolok, majd indulok is a megadott címre.
Ahogy azt a kalapos mondta is pont a kezdésre esek be. A férfi, aki nagy valószínűleg a sensei bele is kezd a „köszöntésünkbe” mely számomra nem ép tolerálandó. Pondrók? Mégis kinek képzeli ez magát? Mattaku… pont egy ilyenbe kellett nekem bele egyeznem. Ch… de nincs mit tenni ez az edzés 20.000 mínusz annak az órának az árából. Remélem meg is éri.
~ Na, mi van? Vödör és felmosó?! Na, ne szórakozzon már, mi a fenének ezek? ~ Mérgelődök magamban. Remélem nem az a terve, hogy takarítani fogunk, mert én biztos nem. Vagy lehet ez is olyan edzés akar lenni, mint abban a régi amerikai filmben ahol a srác kerítésfestésből tanult meg karatézni?… de úgy néz ki ez olyan. Nézem, miképp kell a vödörrel meg a felmosóval babrálni. Nos, hát nincs, mit tenni felkapom én is a vödröt majd elmegyek, hogy megtöltsem vízzel. Mihelyst visszaérek fel is akasztom a teli vödröt a kampóra. Nos amikor a fickó mutatta nem tűnt nagyon nehéznek ám körbe tekintve a többi próbálkozón látom, nekik nem megy valami könnyen és mind el is áznak rendesen. Na persze én magam nem szándékozom az elázott bagázshoz csatlakozni… Félre teszem katanáimat majd neki kezdek a feladatnak, hogy lássák hogyan is kell ezt csinálni.
Teljes magabiztossággal kapom kézbe a felmosót, rálépek a rongyokra és kezdődhet. Placsss… hallatszik amint a vödörnyi víz rám zúdul majd ezt követően maga a víztároló eszköz is a fejemen landol. Teljesen elázva és arcomon egyértelműen a düh jelével sétálok el, hogy újra megtöltsem a vödröt vízzel. Visszatérve újra a helyére akasztom, és ismét neki kezdek. Persze csak mielőtt megszabadulok a kabátomtól, nem lenne jó, ha még jobban elázna az egyetlen ruhadarabom, ami a felsőtestemet takarja el – a sarashin kívül -. Sajnálatos módon megint csak ugyan az történt, mint először, bár most sikerült a vödröt elkerülnöm így legalább az nem landolt a fejemre.
- Na, ne szórakozz velem… - motyogom az orrom alatt. Csak nem fogom hagyni, hogy egy nyamvadt vödör és egy felmosó kicsesszen velem, na, azt már nem. Nekileselkedem harmadszorra is most már egy fokkal jobban feltüzelve. Csak azért is megcsinálom. De persze okulva az előzőkből most nem esek neki terv nélkül. Meg kell találnom azt a pontot a vödrön ahol nem fog kiborulni, igen ez be fog válni. Persze látva a srác borulását a rongyokkal úgy döntök, hogy előbb azok nélkül próbálkozom és majd, csak ha már a nélkül megy, akkor próbálom meg azokkal. És igen a harmadik sem sikerül ám ekkor már mikor a víztömeg felém zuhan magam elé kapom a kezeimet majd aktiválom Telekinézésemet és a vizet ketté választva jobb és bal irányba repítettem őket. Eztán fellélegzek, hogy nem kellett harmadszorra is eláznom bár azt már inkább nem néztem, meg hogy nem e áztattam e el valakit a kis védelmi akciómmal inkább felkapom a vödröt és elmegyek feltölteni.
Még vagy négyszer próbálkozom ebből kétszer már a rongyokkal kombinálva. És ötödére már teljes is a siker.
- Yatta! – kiáltok fel örömömben megfeledkezve hol is vagyok, majd gyorsan visszafogva magam tovább állok a következő feladathoz.
Egy vízzel töltött bábu felborítása? Na, ez már biztos nem okozhat gondot. Teljes erőbedobással ragadom meg a bábu karjában lévő botot és próbálom kifektetni. És ahogy annak lenni e kell úgy csap vissza a bábu, hogy még meg is pördülök a földön háromszor.
- Na, megállj, most végzek veled. – állok fel a földről és még egyszer neki gyürkőzök. Beállok, a bábu elé megragadom a botot és a látottak alapján hátracsavarni a kezét. De a bot sajna kicsúszik a kezeim közül és megint visszacsap, ám most nem sikerül kiütnie csak egy kis hátrálásra késztet. Remek már majdnem megvan. Harmadszorra már száraz kezekkel esek neki. Elkapom, ismét a botot majd hátracsavarom, a karját közben pedig nem engedem, hogy ismét úgy legyen, mint az előzőeknél… És sikerül nagy nehezen, de végül a földre kerül a bábu.
A feladat végeztével leülök a földre fektetett bábura és kifújom magam.
- Na, mit mondtam. - mosolyogtam magamban.

Spoiler:

Vissza az elejére Go down
Tamachi Yukezo
Daitenshi
Daitenshi
Tamachi Yukezo

Férfi
Cancer Dog
Hozzászólások száma : 552
Age : 29
Tartózkodási hely : Karakura town, Hűség tornya, Sehol
Registration date : 2009. Apr. 20.
Hírnév : 25

Karakterinformáció
Rang: Daitenshi, Középnemes, Lord Belial
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō Cl0te52100/65000Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō 29y5sib  (52100/65000)

Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō _
TémanyitásTárgy: Re: Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō   Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō EmptyVas. Jan. 22, 2012 9:08 am

Köszi Yuu... tényleg... köszi >.>

Mindig is zavart, hogy míg gyorsaságban felülmúlok bárkit, addig a kardtechnikám csapnivaló volt. De tényleg. Közelharcban sosem voltam veszélyes, csak hogy ha a távolságot megtartottam. Remekül működött ez a rendszer ugyan, de most már eljött az idő, hogy egészen másféle módszerrel jussak magasabb szintre. Van egy kardom, shinigami vagyok, méltán szükséges a vívásban is villognom. A zanjutsu nagyon fontos. Ezzel a mondattal álltam Sierashi Yuusuke elé, aki az egyik legjobb vívó, akit csak ismerek. Ugyan mutasson már valamit, amit fel tudnék használni, de tényleg. Nos... hát a lustaság mintaképéből elég nehéz bármit is kicsépelni, meg most különben is kerültük egymást, mert veszélyes életet éltünk manapság. Mióta a medál ráolvadt a testemre, egyre inkább nehezteltem a tárgyra. Érzem, hogy akadályt jelent számomra, csak nemértem, hogy miért. Ha most valóban megtámadtak minket, akkor valóban okítani kéne a zanjutsu tudásomat. Képtelenség, hogy én legyek a csatatér egyik leghátrányosabb tagja. Megvakartam hát a buksimat, és megkérdeztem Yuut, ugyan merre, és hogyan tovább. Ezt viszonylag gyorsan viteleztem ki, hisz ahogy már említettem, sokáig nem tartózkodhatunk egy térségben. Kérdésemre pusztán egy címet, és egy nevet adott meg. Valamilyen dojo, és Masaki Sachi. Nagyot nyeltem a nevet láttán. A hetedik osztag rettegett ex-kapitánya. Jómagam is szolgáltam alatta, nehéz időszakok voltak azok. Nála kezdtem. A stílusa mindenképpen említésre való, akárhányszor beszélünk róla. És most ő egy dojoban okít? Valahogy nehéz ezt elképzelnem. Bár mondjuk mindig is jó vívónak számított. Kardképessége mondjuk még mindig titok előttem. Alig száz év alatta... Na mindegy. A nosztalgiának nem most jött az ideje. Mondjuk már tényleg jó régen nem láttam. Biztos nem is emlékszik rám. Pedig én voltam a hetedik osztag titkos csapata... egy személyben. Szóval a fészekből elindulván a dojoba, nem volt igazán bonyolult. Valami magánházat kellene felkutatni, csak hát egy sima cím alapján nem egyből talál oda az ember. Még a munkahelyemen megnéztem az internetről, hogy pontosan hova kell menni, de még így is bonyi volt egy kicsit a dolog. Karakura egy eléggé eldugott részén található az épület, és hát van ezzel egy kis gond. Hogy a tömegközlekedés semmilyen formája sem jár arra. Szóval leszálltam a buszról, és gyalog folytattam az utat. Háromszor-négyszer elmentem előtte, mire leesett, hogy a magánháznak illetett épület tulajdonképpen teljesen nem úgy néz ki, mint egy magánház. Tartja a maga Dojo valóját. Egy facepalm kíséretében szépen bemásztam a terembe. Belépés után levettem a cipőmet, megmostam a kezemet, meghajoltam a szentély felé, és elindultam a terem felé. Ahogy körbenéztem már ültek egy páran, a sensei helyén pedig nem más, mint Masaki Sachi. Furcsa vigyor ülepedett a számra, majd én is szépen leülök egy üres helyre. Paragont otthon hagytam, hiszen jól tudtam, manapság már nem éles fegyverekkel gyakorolnak a diákok. Felnéztem Masaki szemébe. Ugyanazt az undort figyelhettem meg a tekintetében, mint potom 100 évvel ezelőtt. Undor. Soul Society iránt, az Emberek Világa iránt, egyáltalán mindenki iránt. Mondjuk általában most már láttam párszor, de csak immel-ámmal. Rei is Masakiékkal lakik, szóval találkozhatok vele napját véve. Bár eddig nem volt kedvem. Jól emlékeztem hányszor mondtam már Masakinak fennhangom, hogy tolja fel a muterját, és ne is nézzen másfelé, csak arra, ahonnan jött. Egyszóval nem volt sosem nekünk valami nagyon jó kapcsolatunk. Talán ennek köszönhető, hogy aztán Nagano Nobuval sem jöttem ki olyan jól. Mondjuk őt már eleve kerültem. Na mindegy. Lassan felállt a tanárunk, és kinyitotta a száját. Szegények. Én már tudtam, hogy ami abból az emberből ki fog jönni, az merően a pokolba küld mindenkit. De három generációra felmenőleg persze... Pár szava után körülnéztem az arcokon. Volt aki már most nem bírta. Pedig a javát még csak nem is hallotta. Volt egy forma, aki felől érdekes Reiatsut éreztem. Vaizard? Érdekes. Mondjuk Masakiból is sugárzik az, hogy ő sem tisztán shinigami. Jobban kipillantva egy hölgy felől viszont szín tiszta reiatsut éreztem. Shinigami. Tuti. Csak tudnám ki. Remélem nem fog nekem gondot okozni, mert én eltűnhetek gond nélkül, de Masaki... ő nem fogja kímélni a népet. Na mindegy. Szóval két technika. Nagyszerű. Próbáltam kivenni a szavakból a jelentést, de már elszoktam tőle, így elsőre nehéz volt, de utána már ment, mint a karika csapás. Szóval egy vödesz, és a puli. Hát okés. Már csak a feladatra voltam kíváncsi. A többiek fészkelődni kezdtek, amit nem értettem pontosan, hogy miért. Hiszen még csak most fogja elmondani a szar részét a dolognak. Ne örüljenek már ennyire. Ahogy ismerem Masakit, annál inkább aggódtam, hogy nagy szar lesz. Megmutatta a vödrös trükköt, amin először csak elcsodálkoztam. Aztán megdöbbentem. Ebből hogy lesz zanjutsu technika. Viszont Masaki jó okkal tesz mindent, szóval neki is láttam a vödör szerzésnek. Gyorsan felkaptam egyet, és már indultam is a kút felé. Gyorsan végezni akartam, ugyanis nem sok kedvem volt Masaki szadizmusához, és jól tudtam, hogy ha lassan csinálom, akkor ez a felmosó még akár a seggemben is végezheti. Hmm. Nem óhajtottam megtapasztalni ezt az élményt. Szóval siettem ahogy csak tudtam, és amint teli engedtem vízzel a vödröt, már iparkodtam is vissza. Föl raktam a kampóra. Már az is csoda volt, hogy egyáltalán elbírta. Talán háromszor vagy négyszer lehetett próbálkozni, ugyanis a kampó elgörbül, és többé nem lehet ráakasztani a vödröt. Picsába! Sokáig csak nézegettem csupán a vízzel teli vödröt. Szóval a közepénél kell. Letérdeltem, lábaim alá vágtam a rongyokat, és megpróbáltam eltalálni azt, hogy mikor tudok hozzáérni a vödörhöz úgy, hogy az ne mozduljon meg. Leginkább sehogy. Én még első próbámat sem hajtottam végre, mire már másutt csobbanásokat hallhattam. Talán tudok jobbat is. Le kéne skippelnem ezt a bugyuta feladatot, és megoldani enélkül. Semmi kedvem sincs először ehhez. Najó... Lehet ezért voltam mindig is gyenge zanjutsuból. Az ilyen feladatokat mindig is kidouval oldottam meg. Na mindegy. Kíséreljük meg.... biztosra kell mennem, hogy nem mozdul meg az a kibaszott vödör... áhááám, már csak egy apró mozdulat... KÚRVAÉLET!!! Csupa víz lett minden, és még énrám is ömlött bőségesen. El is kezdtem a takarítást. Hogy ezt a feladatot miért kellett kitalálni. Bosszúszomjasan morogva takarítgattam, majd ránéztem a vaizardra. Hmm. Csajozik. Helyes. Csak meg kéne szívatni valahogy. Gyorsan kirohantam vízért, és nekiláttam még egyszer. Szóval az előbb ott rontottam el, hogy az a rohadt vödör mégis csak megmozdult. Na akkor hadd érezzék ki vagyok. Lehunytam a szemem, és úgy kezdtem el érezni a dolgokat. Az egyensúly megmaradt, és nem mozdult meg a vödör. Most már csak emelni kell. Változtattam a súlypontjaimon, így sikerül felemelnem a vödröt. Siker! Ez kellett most nekem. Visszaakasztottam, majd elindultam a bábuk felé. Namost ez is zanjutsu? Na mindegy, ez még a legegyszerűbb része. Én vagyok a villámvándor. Pillanatok alatt képes vagyok testeket átbillenteni. Mondjuk pontosan csak az én módszereimmel. Sok ponton való gyors billentő ütés. Hakuda első osztály. Mondhatni. Viszont van egy kardszerű izé is a kezében. Mikor hozzáértem, hogy kicsavarjam a testét, azonnal megéreztem mi is a feladatban nehéz. Az egész bábu vízből van. Baszki. Akkor viszont némi reiatsuval kombózva ügyesebb is lehetnék. Ez még gyorsan meg is lehet. Fél méterről indultam. Beléptem a testéhez, megragadtam a fa kardot, megcsavartam és egy reiatsu lökést húzva öklömbe, úgy ütöttem. Utána gyors shunpot idéző mozdulattal a tartására gáncsoltam. Basszus. Mondjuk ez nem volt a feladat része, de ez mondjuk reflex volt. Na mindegy. Az első feladat résszel meg is volnék. Míg a többiek elvégzik a feladatot, addig a Vaizard tevékenységét figyelem
Vissza az elejére Go down
Hanabi Shiori
Vaizard
Vaizard
Hanabi Shiori

nő
Leo Dragon
Hozzászólások száma : 361
Age : 35
Tartózkodási hely : barkóba alól felmentve, lakótársnak fogadva
Registration date : 2008. Dec. 29.
Hírnév : 24

Karakterinformáció
Rang: Vaizard
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō Cl0te32500/45000Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō 29y5sib  (32500/45000)

Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō _
TémanyitásTárgy: Re: Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō   Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō EmptyHétf. Jan. 23, 2012 8:35 am

Edzés? (。_°☆\(- - ) jahogyja!


Próba híján ma feltűnően unatkozva töltöttem el a délutánom. Vagyis töltöttem volna, ha megfelel ez a semmittevős tervezet. Azonban néhány órás gyakorolgatás és internetes kottavadászat után úgy döntöttem valami konstruktívat is kellene kezdeni a napommal. Jó a kottakeresés is tekinthető annak, hiszen megígértem, hogy utánanézek néhány dalnak, amit megígértem Nobunak. Nekem megszokás a legtöbb dolgot hallás után megtanulni, hiszen régen sokkal nehezebben hozzáférhető volt egy-egy tab. Keresésem azonban gyászos sikertelenséggel zárult, úgyhogy elhatároztam, hogy benézek a városba, veszek némi kottapapírt, és emlékezetből lerajzolgatom a kért dallamot. Igaz, hogy ezt simán megoldhattam volna úgyis, hogyha fogok egy üres papírt és bevonalkázom magamnak, de úgy sokkal macerásabb. Különben is, a friss levegő még senkinek sem ártott meg… Viszont ezt a kiruccanást egy másik hasznos kitérővel is összeköthetem, hogy így jobban belegondolok. Lelkiismeretes sensei-emnek visszatérő jó szokása, hogy hajlamos megfeledkezni olyan apróságokról, mint „étel”, mikor sebtében lelép itthonról, és mire hazaesik körülbelül az üres konyhát találná, ha nem pakolnék félre neki valamit délről. Ezt orvosolandó, akár el is vihetem neki a tápolnivalót. Úgysem jártam még olyan sokszor a dojo-ban, és nah, nem tagadom, kíváncsi vagyok arra, hogy miként ugráltatja a kicsi szamurájpalántákat. Mivel ezt szépen el is döntöttem magamnak, így hamarjában összedobtam egy kiadós bentot, és táskába suvasztva céloztam meg a belvárost. A papírbolt előtt még nem tudtam megállni, hogy ne tegyek egy kitérőt a kedvenc hangszerboltomban, hogy beköszönjek régi jó barátomnak és megcsodáljam az azóta készült remekműveit. Mostmár hamarosan azt hiszem én is rászánom magam, hogy megkörnykezzem egy új felkéréssel, hiszen nem járja, hogy folyton kölcsön gitárral támogassam a Devil smile-t, mégha csak beugró vagyok is. Legnagyobb szerencsém, hogy Temmei-san nem kérdezősködik, hanem elfogadja a tényt rólam, mégha nem is magyarázhatok el neki semmit. Ezután a kicsit talán hosszabbra szabott kitérő után, mint eredetileg terveztem, tettem egy villámlátogatást a papírboltban, majd kezemben az út közben vett capucchinot kortyolgatva vettem a sétát a dojo felé. Jó szokásomhoz hívem zenét hallgatva sétálgattam, és csak akkor neveztem be tömegközlekedési eszközre, ha nagyon muszáj volt. Ez legtöbbször azt takarta, hogy nem tudtam az utat, csak láttam, hogy a busz épp oda megy. Most viszont szerencsére nem volt ilyen problémám, ezért békésen caplattam a memorizált útvonalon. Nem volt nehéz dolgom meggyőződni arról, hogy helyes irányba tartok, ugyanis egy idő után már tisztán éreztem Masaki lélekenergiáját erősödni, és még jónéhány másikat is körülbelül ugyanabból az irányból. Minél közelebb értem, annál nyilvánvalóbb volt, hogy majdnem ugyanonnan származnak. Beköszönve az épületbe Sazukaru-dono útba is igazított, hogy ma nem itt fogom megtalálni Masakit, mert speciális különítményt oktat az egyik hátsó teremben. Kicsit felvonva a szemöldököm köszöntem meg a felvilágosítást, majd hátrébb araszoltam, hogy bekukucskálva megnézhessem magamnak azt a speciális különítményt. Az elém táruló látkép viszont nem igazán hasonlított egy normál értelemben vett edzésre, inkább valami egyetemi gólyaavatóra. Karbatett kézzel az ajtónak támaszkodva sóhajtottam, mert az viszont nyilvánvalóan lejött, hogy Masaki remekül szórakozik.
- Azt hittem melózni jársz el, nem szórakozni… -huppantam be a valamiféle vizesvödrökkel szenvedő tömeget épp ignorálva mangát olvasó Masaki mellé. –Hoztam kaját, te megfáradt mintamelós. –lóbáltam meg az orra előtt a bentos dobozt, hogy felhívjam magamra a figyelmét a papíron lévő tekintélyes női idomokról. Szívélyes üdvözlésként morogva zsákmányolták be tőlem az ebédet, és sandítottak rám, egy „te meg mi a retket kolbászolsz itt?” pillantással.
- És, öö megkérdezhetem, hogy ők mégis mit csinálnak? –böktem a nagy serényen magukat áztató emberkék felé. Nem sok ismerőst láttam közöttük, de igazából nem is nagyon foglalkoztam velük. Válasz helyett viszont egy felpattanással egybekötött „takarodjál edzeni, ha már késtél” monológot kaptam. Áhám, szóval kínos a szitu, értem én… akkor beszállok a játékba. Úgyis elég viccesnek tűnik.
- Igenis sensei, de esetleg kaphatnék némi felvilágosítást? –pislogtam ártatlanul haptákba vágva magam –A büntetésnek a késésemért, meg állok elébe az edzés után. –tettem hozzá haloványan elvigyorodva, miközben ledobáltam a kabátomat, táskámat és Shugotenshit (aki nélkül nem sűrűn indulok el otthonról) a fal mellé. Miután nagyjából világossá vált, hogy mit kellene csinálnom, fejvakarva álltam meg a vízzel teli vödör alatt a felmosóval a kezemben, hogy mégis melyik részén kéne nekiállnom a dolgoknak. Valószínűnek tartottam, hogy elsőre sikerüljön a mutatvány, hiszen elég pontosan el kéne találnom a vödör egyensúlyát, hogy ne boruljon az egész a nyakamba. Vizespóló bemutatót tartani pedig nem igazán terveztem be ma délutánra… mégha biztos lenne itt olyan, aki díjazná, erősítettem meg magamban egy felé intézett hátrasandítás keretében. A kardforgatás meg megint nem igazán volt az erősségem.
Nagyot sóhajtva gyürkőztem neki a manővernek, de mint az várható volt, a vödör félrebillent, és csak pillanatokra voltam attól, hogy rám boruljon. Itt jött el az a pillanat, hogy azokhoz az erősségeimhez nyúltam, amikre merek is támaszkodni minden további nélkül, így egy villámgyors mozdulattal a hátam mögé tenyerelve emeltem meg a lábam, hogy a talpamon egyensúlyozva mentsem meg a vödröt a felborulástól. Kész mázli, hogy idebent nem hordhatsz cipőt, különben biztos nem találtam volna meg az egyensúlyi pontját. Viszont ezen mentőakcióm során valamennyire képbe kerültem azzal, hogy mégis merrefelé keresgéljek, így miután szépen óvatosan visszaemeltem a víztárolót a kiindulási helyére, egy megkönnyebbült fújtatással tápászkodtam fel, hogy új irányból közelítsem meg a dolgokat.
- Akkor sem leszek vizes. –határoztam el elég nagy önbizalommal, egy esélyt adva a pozitív önszuggeszciónak is. Következő alkalommal viszont nem voltam ilyen szerencsés, és még a mentés előtt kilöttyent némi víz a fejemre. Ez nem esett túl jól, tekintve, hogy iszonyú hideg volt... De legalább a kedélyeimet is egyből lehűtötte a forrongásból, így az újbóli nekifutásnál tisztábban tudtam koncentrálni arra, hogy hova támasszam be a botot. Mikor már majdnem sikerült volna, az egyetlen dolog ami a szabotálásba kezdett, az a szemembe lógó vizes hajam volt. Nem láttam tőle rendesen, így persze, hogy az utolsó pillanatban borult ki a lábam alá a víz... Az újratöltés előtt idegesen kezdtem kotorászni a zsebemben, hogy stílusos hasonlattal élve kihalásszak belőle egy hajgumit, és összefoghassam bojkottáló tincseimet. mikor már ez sem állt az utamba, végre kamatoztathattam a precíz megfigyelés útján szerzett tapasztalataim és még két-három ugyanilyen és ehhez hasonló mentésekkel megúszott elázás után végrehajtottam a feladatot. Hihetetlen hogy mennyi energiát, és koncentrációt kell belefeccölni egy ilyen nevetségesnek tűnő bohóckodásba. Lehet be kellett volna rendesen melegítenem előtte, mert ebből holnap csúnya izomlázam lesz… Az ezután következő rész viszont már annál inkább tetszett. Elég régen verekedtem már utoljára, hiszen vaizardként kerülöm a konfliktusokat amennyire lehet, ezért egyből felcsillant a szemem a bábut és a hozzá kapott utasítást megkapva.
- Ez már inkább az én műfajom! –léptem is be a bábu elé, hogy egy lendülettel megpróbáljam padlóra fektetni. Viszont ez nem volt annyira egyszerű, mint amilyennek gondoltam, hiszen botor módon nem számoltam azzal, hogy ellenfelem visszaüthet. Elsőre szépen képen is talált az egyik kilengő lába, ami nem érintett túlzottan kellemesen.
- Oh, szóval piszkosan játszunk, ezt előbb is mondhattad volna. –dörzsöltem meg az arcomat, miután elengedtem a bábut és az visszabillent az eredeti állásába. Erős késztetést éreztem arra, hogy egy elegáns mozdulattal a saját botját rúgjam keresztül a nyakán, de sajnos nem ez volt a feladat. Túlságosan kötött mozdulatsort kellett végrehajtani, így nem volt más választásom, mint a forgatókönyv szerint cselekedni, és hanyatt dönteni a bábut. De sosem tudtam megállni, hogy ne emeljem meg a lábam, vagy változtassak a manőveren ahhoz, hogy elkerüljem a bábu reakcióját. Egyik alkalommal például olyan intenzitással könyököltem hasba, hogy a visszalendülő víztől majdnem én estem fenékre. egy másik alkalommal pedig lefejeltük egymást. Sőt előfordult olyan is, hogy az előbbi vödrözésből ottmaradt vízen megcsúszva rántottam magammal a bábut, de azért seggreesés közben még egy kis lábbal rásegítéssel dobtam át magam fölött, így a terem másik végéből kellett összeszednem a sajgó hátsómat dörzsölgetve. Nem tehetek róla, ragaszkodnék én a hivatalos parancshoz, ha nem szabotálnának közben. Az önvédelmi reflexeimet meg nem lehet csak úgy kikapcsolni! Ezt egy sokat mondó pillantással jeleztem is az igencsak rángatózó szemöldökkel felém sandító senseinek. Sokadik próbálkozásra végül sikerült úgy is a padlóra borítanom a vizesbábut, ahogy azt elvileg kérték, tehát győzedelmesen fordítottam keresztül a saját vállán, miközben egyszerűen csak odébb hajoltam a felém lendülő tagok elől. Így aztán a feladat végeztével elégedetten huppantam le rá a térdemre könyökölve, jelezvén nyertes pozíciómat.
- Ez annyira egyszerű, hogy pont ettől nehéz… –morogtam magamnak egy sort.




A hozzászólást Hanabi Shiori összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Jan. 23, 2012 11:01 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Tsukatani Midori
Ember
Ember
Tsukatani Midori

nő
Gemini Dog
Hozzászólások száma : 71
Age : 29
Tartózkodási hely : Karakura Town, szobám, valamelyik üzlet, suli
Registration date : 2011. Jan. 29.
Hírnév : 14

Karakterinformáció
Rang: Divattervező tanonc, Raion tag, Karakura Raizer Fantasy Girl
Hovatartozás: Raion
Lélekenergia:
Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō Cl0te7700/12000Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō 29y5sib  (7700/12000)

Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō _
TémanyitásTárgy: Re: Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō   Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō EmptyHétf. Jan. 23, 2012 10:39 am

~ Szenvedés felsőfokon ~

Napon nagy részét tőlem hozzám képest elég fura módon a laptopom előtt töltöttem, mert nagyon fájt a lábam, főleg a szandálom 15 centis sarka miatt, amiben egész nap szerencsétlenkedtem tegnap, de na, muszáj volt felvennem, mert… mert kellett és kész! De úgy fáááá~j T__T Szóval, ma nem tudtam elmenni még suliba sem, egyszerűen képtelen voltam kikelni az ágyamból, a házidokink még plusz le is szidott, hogy miért csinálok ilyen butaságot 16 évesen, meg hogy teljesen el fog deformálódni a lábam, meg a gerincem, meg mindenem és egy szörnyeteg leszek, mint Qu… Qua… szóval az a púpos férfi, aki beleszeretett a cigánylányba abban a francia vagy milyen mesében. Én nem akarok Quazizé lenni o.O Úgyhogy megígértem a dokibácsinak, hogy nem megy tíz centis sarok fölé, csak nagyon különleges alkalmakkor, de akkor sem fogok tizenkettőnél magasabbat felvenni. Tisztára halálra rémített ezzel a történettel, úgyhogy most elhatároztam, hogy ma fel sem kelek az ágyból, hogy szegény lábamnak legyen ideje pihenni, a doktor úr volt olyan kedves és írt nekem igazolást, hogy miért hiányzom *.*
Igazából nagyon furcsa volt, hogy hétköznap ágyban vagyok, mert elég ritkán vagyok beteg, úgyhogy azt sem mondhatom, hogy korábban olyan sok időt otthon töltöttem volna ilyesmi okokból. Tekintetem elkalandozott a laptop képernyőjén, miközben már vagy huszadjára ment újra a tévében ugyanaz az öt K-ON rész, mert teljesen elfelejtettem, hogy ki kéne cserélnem a dvd-t, meg amúgy is, úgy fáj a talpam, meg se bírok állni rajta, hogy küzdjem akkor el magam odáig? :/ Szóval végülis csak megvontam a vállam és felhívtam az egyik szobalányt, hogy legyen már olyan kedves és cserélje ki nekem, úgyis Aoi-chan szobájában rendezgette épp az ágyat, pont jó volt, meg persze ő is örült, mert hát ki ne örülne annak, hogy megduplázzák a fizetését egy hétre? Surprised
A Bershka online katalógusára kattintottam épp, amikor felugrott valami új lap egy nemrég megnyílt kendo dojo hirdetésével. Majd’ kiestem az ágyból, úgy megijedtem, de tényleg o.O Viszont amikor kicsit lenyugodtam végre, rájöttem, hogy ez nekem még jó is lehet, végülis nem minden shinigami lesz olyan kedves, mint egykoron Anao-sensei, hogy leáll oktatni egy olyan szörnyű tanítványt, mint én, amikor jobb dolga is lenne. Egészen megörültem a hírnek, hogy nem csak tesi órára kell használnom a felszerelésemet, merthogy van egy csomó olyan ruhám, külön testnevelésre, amit eddig még fel sem vettem, mert nem volt rá alkalmam. Még pom-pom lány ruhát is varrattam saját tervezésben, hátha van a sulinak szurkolócsapata, csak aztán csalódás kellett érjen, merthogy nincs :/
Nagy lelkesedésemben még azt is elfelejtettem, hogy fáj a talpam, úgy rontottam ki az ágyból, mint valami felbőszült bika, pedig én boldog voltam! Gyorsan megpakoltam a táskámat, kinyomtattam a címet, aztán már tárcsáztam is a sofőrömet, mivel én még nem vezethetek.
- Jaj, majd’ elfelejtettem! - szaladtam vissza a szobámba, mivel megszokásból megint egy magas sarkút vettem fel Fészpalm
A gardrób mélyén találtam szerencsére egy lapos talpút, ami furcsa módon még kényelmes is volt, bár elég szokatlan a tíz centis sarkak után. A lelkesedésem ki is tartott az autóig, ott kezdtek el megint lüktetni a lábaim, de valami szörnyen, mikor beültem, borzasztó volt T_T
Ahogy a dojohoz értünk, kicsit kétkedőbben szálltam már ki, sosem jártam még ilyen helyen, nem tudom, vannak-e valami feltételek vagy ilyesmik, amik alapján felveszik az embert, meg pláne az óvárosi részre is elég ritkán látogatok, szóval ez még teljesen ismeretlen is nekem. Mi lesz így velem? o.O Egy nagy levegő után erőt vettem magamon, főleg hogy láttam rajtam kívül másokat is, úgyhogy őket követve jutottam el a teremig, ahol… éppen edzés kezdődött? O.O
- Anou… eto… bo-bocsánat a zavarásért, én csak érdeklődni szeretnék… - szólaltam meg egérke hangommal, de szerintem senki nem vette észre.
Beljebb merészkedve úgy döntöttem, hogy ha az éppen nagyban magyarázó senseit nem zavarja, hogy én is becsatlakozom, akkor jövök, fizetek akár dupla óradíjat is! Vagy hogy van ez itt… >.< Bevackoltam magam a társaságba és elég értetlenül néztem a felmosórongyra, mega vödörre. Takarítani kell? Én még soha nem takarítottam o.O
Már a víz cipelése is gondot okozott, nem vagyok én erőember, mint amilyenek mennek a tévében is, hogy kinek milyen izmai vannak versenyek, meg ilyesmi! Ráadásul a senseinek elég furcsa a beszédstílusa is, eléggé megijedtem tőle, igazából még mindig félek, de remélem azért bántani nem fog, ha elrontok valamit. Felakasztottam a vödröt, ahogy a többiek is és kicsit késve, de én is ráálltam a rongyokra és felvettem a felmosót, de tervem meghiúsult, amikor mintha csak a jégen járkálnék, szétcsúsztak alattam a lábaim és lementem spárgába. Nem is tudtam, hogy tudok spárgázni O.O A felmosó rudamra támaszkodva végül felálltam, de megint ugyanaz lett a vége, annyi különbséggel, hogy most a hátamon végeztem be… Már elegem van, milyen gyakorlat ez, hogy csúszkálni kell? >.> Szemem sarkából figyeltem a szőke szemüveges férfit, aki úgy tűnt, ért hozzá egy kicsit, úgyhogy megpróbáltam lemásolni valahogy a mozdulatait, akkor már sikerült megállnom a rongyokon és megcsinálni a mozdulat első felét, csak annyira rá figyeltem, hogy nem is néztem, hol találom be a vödröt, úgyhogy az egész egyenesen a fejemre ömlött, olyan nagy megrázkódtatás volt, már szinte biztos, hogy életem végéig a Raion pszichológusához kell járnom T_T
Nagy nehezen hoztam egy újabb adagot, de úgy remegett a kezem, hogy most talán még rosszabb helyen találtam el és persze, hogy megint az olyan szépen megcsinált hajamon kötött ki a víz -.- Morogva hordtam a vödröket, komolyan ez bőven felért egy több órás kemény súlyemelgetéssel és még nincs vége, mert még mindig nem találtam meg azt a pontot, amivel le tudnám emelni. Ha nem lennék jól nevelt, káromkodnék, de nem tehetem, mégiscsak a szüleim arra tanítottak, hogy jól viselkedjek!
- Kusoooo~ elegem van! – tomboltam és egyszerűen csak jó erősen megütöttem a vödör közepét a felmosóm végével, az meg úgy emelkedett fel, mint valami kisangyal, pedig én izé még nem is úgy csináltam, ahogy kellett volna o.O – Yattaaa~h *.* - örültem meg hirtelen és elég furcsa sikeremnek, nagy örömömben még magamra is borítottam a vizet, mert… mert csak!
Még teljesen fel voltam dobva ettől az egésztől, úgy örültem, meg minden, alig bírtam elhinni tényleg, hogy annyi sok próbálkozás után végre sikerült és nem is maradtam le olyan tényleg nagyon-nagyon a többiektől! Remélem a sensei nem bánja, hogy kicsit máshogy csináltam, úgy valahogy nem ment, pedig én tényleg próbáltam, mindenki láthatta T_T
Persze vállalom, hogy megcsinálom rendesen, ha a sensei azt mondja, csináljam meg úgy, ahogy mutatta és kell, mert hát biztosan azért csinálják úgy, mert már régóta úgy tanítják és azért tanítják régóta úgy, mert úgy a jó! De akkor is, nekem nem sikerült és soha nem is fog, ha így folytatom… Nagy nehezen, kicsit dideregve odacsúszkáltam a bábuhoz, már mindenki nagyban próbálkozott, csak én szerencsétlenkedtem, még megbökni sem mertem, mert az a bot ott a kezében elég veszélyesnek tűnt o.O Megfogtam a „fegyvert” és kicsit eltoltam, aztán amikor elengedtem, úgy csapott vissza, alig tudtam, elugrani előle, a lendülettől meg majdnem a terem másik végében kötöttem ki! Nem való ez nekem, inkább maradok otthon és fájlalom a talpam tovább, fagyit eszegetve egész nap, nem érdekel, ha elhízok, ez veszélyes!
Egy nagy levegő után azért megpróbálkoztam, megint csak a szőke szemüvegest figyeltem egy ideig, de tekintetem érdeklődve tévedt a barna hajú nőre, aki úgy tűnt, eléggé érti, mit-hogyan csinál, szóval már biztos gyakorlott ebben a dologban, az lesz a legjobb, ha lekövetem, ő mit csinál. Az egészben az volt a bonyolult, hogy igazából szinte ki kellett tekernem a nyakam, hogy lássam, meg saját mozdulatokat is kevert bele, úgyhogy úgy döntöttem, inkább maradok az eredeti verziónál és az emlékeimre támaszkodva próbálom megcsinálni. Szóval, a mondottak szerint ragadtam kezembe a botot és próbáltam hátracsavarni a bábú karjait, de túl gyenge voltam és kicsúszott a kezemből, aztán úgy csapott arcon, hogy észre sem vettem, mi történik o.O Egy percig azt sem tudtam, ki vagyok, hol vagyok, teljesen megzavarodtam, de fájó arcomat simogatva eldöntöttem, most nem fogom megfutamodni, ez mégiscsak egy bábu és az már tényleg a teljes vég lenne, ha nem tudnék elbánni egy… egy vízággyal!
Megvetettem a lábam, aztán jó erősen megragadtam előzőleg megtörölt kezeimet, hogy azok most ne csússzanak, de túl nagy volt a lendület, most úgy zuhantam át ádáz ellenségem másik oldalára, mintha csak magamat dobtam volna át. Na jó, feladom, még ha ez azt is jelenti, hogy minden nem létező önbecsülésem a romok romaiban is fog heverni, nem érdekel! Tíz perc dühös farkasszemnézés az ellenféllel (no meg a senseiel egy fél másodperc) elég volt hozzá, hogy úgy döntsek, inkább folytatom. Megpróbáltam egy kicsit kevesebb erőt belevinni, de megint visszacsapott, egyenesen szegény, érzékeny gyomromba, hát az biztos, hogy ez egy nem jól nevelt bábu >.>
A húszadik elrontott próbálkozás után már belerúgtam, de úgy vágta vissza a lábam, azt hittem, menten elesem! Jó mindegy, ez lesz az utolsó és kész, vége, ennyi volt. Már szerintem csak én szenvedtem itt a bábuval, úgyhogy szerettem volna minél előbb legyűrni ezt a szörnyűséges megpróbáltatást, mert hát mégiscsak, ennyit meg kell tennem magamért… ugye? Már lassan a ruháim is megszáradtak rajtam, úgyhogy tényleg utoljára megragadtam azt a félelmetes botot és annál fogva megcsavarta a bábu karjait, aztán a látottak szerint döntöttem le… és dőltem vele én is o.O
Lihegve feküdtem rajta, tényleg tisztára olyan volt, mint egy vízágy, egész kényelmes, meg minden és sikerült kiterítenem, nekem! Nekem, nem másnak, tényleg nekem *.* Kicsit értetlenül néztem a szőke szemüveges idegenre, aki olyan furcsa szemüvegcsillogással jött oda hozzám, hogy ki akarja cserélni a ruháimat vagy mi, nem nagyon értettem, mert még mindig a lihegéssel voltam elfoglalva.
- Ne-nem köszönöm, van kabátom is, meg minden, nagyon kedves tényleg és nem akarom megbántani, inkább… ön is pihenjen egy kicsit, biztos magának is nagyon fárasztó volt ez az edzés Embarassed - araszoltam arrébb kicsit, egyenesen a sensei háta mögé, hogy onnan pislogjak ki a férfire, mert tényleg olyan furán nézett, hogy megijedtem tőle, de biztosan csak én értelmeztem félre valamit…
Vissza az elejére Go down
Masaki Sachiaru
Vaizard
Vaizard
Masaki Sachiaru

Férfi
Pisces Dog
Hozzászólások száma : 490
Age : 42
Tartózkodási hely : Barkóbázd ki, kö'csöööög!
Registration date : 2008. Sep. 06.
Hírnév : 21

Karakterinformáció
Rang: Pali sensei
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō Cl0te53000/65000Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō 29y5sib  (53000/65000)

Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō _
TémanyitásTárgy: Re: Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō   Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō EmptyKedd Jan. 24, 2012 6:54 am

Dikk, e poén! – Edzés ~ Round two

Csekkoltam ám a vészfékezést! Bambán gülüit meresztő marha csőcselék szarrá tocskosodott Vili a verébként fogja végzi. Elég volt rájuk tapasztani a szenzort, kiégette a detektor chip-jét, ebben a kecóban díszelgő, halomnyi, lecímkézett foggyer pancser, százra többet kongatja majd be rezes bagázs foglalatját, mint libbenti szteroid kokszos magaslatokba. Ha meg ilyen faszán lekapartam a stájszot, hogy a lónyálszivárgásba ne húztam volna légvédelmi becsappanás mentes bunkerba a picsámat? Nem leledzem gógyi sejt kopasztott fószerként, tetves céltáblával a pofámon malmozzam ki, melyik képsíkon csekkolt, szerkóra cuppanó majomparádé vágtat élmezőnybe és zuttyant meglepi csomagot kibaszott kimono rongyom alá. Viszont, ha beáztatja szánalom mutatványával a sírba dögléstől mentesítő szennylapomat, sávos darázs átkelő laposodására leficcentem a gebaszt, kitaposom belőle a tetves lézengés csíráját, utána teperek és ott is kifikkantom! Nekem ne baszakodjanak, mármint leszarom! Szenvedjenek orrba szájba túrt kucu malackaként a dagonyában, csak ne pitiszkáljanak a vörös zónás körzetembe…
Mákos laska dohos szemtengelyére, egyik réti büdöskének se kattant be rézkoppintó lökdösődést rittyentsen, szal feltoszhattam a fuldokló kikaparó pofámat egy témára feszülten begórt, lötty átfojásban pöpecül légáteresztő, négy léces górétámaszra. Csucsukáljon Piroska zöld orángutánokról meteor árnyékolt T-rex fogpaszta villantásán keresztül, hogy abban a gányban fogok szülész nőgyógyász krampuszként gátszakadást csekkolni. Fog a bugyli bicskám dugóhúzója szopatósan átázni! Szopacs kupon, csak lúzer fc rohadt betisztelgőn farra nyalt tagjainak járt. E van! Téma mufti csontszáraz suttyóként evickél ideg hálózati katarzisba, mert a HD-vel felcsicsázott puli forgató atrakció, olyan hámréteget kaparandóan, gülü csíkot lependerítő kettő huszas sokkoltató rángás volt, vakbelem kopoltyú tenyészetet rittyentett a hahotától. Egyik béna Béla retinát bökőbb mutatvánnyal fikkant, mint a szomszédos kapa fogat hajtó. Fullosan gránitba foglalt paraszt sarkantyú vagyok, de dögvész aura terjesztése közben, kurvára virult a pofám, mekkora tragi-komédia pergetésre huppantam be kóla szörcsöngető nyomoroncként. Naná, tököm bököm petrezselyem gyökérrel, néhány pislantás pörgetése után már hangulat fittyentő volt a szörös dög kerekébe szorult szitu visszatekerés, szal lámpa burába tápláltam Rihanna elázott kövületkék tetvesen sokat villantó adatait, kihorgásztam vörös lámpás környékből lenyúlt fecni gyűjteményt és síri kussban burkoltam a lapokat, míg vergődött a csürhe.
Miután kukótojás sisere had hátra maradt falatkája is rápattintott egy redvás strigulát a melóra, rohadt kedélyesen benyújtottam a malmozó tespedésben matyóhímzésre kelt valagamat, becsappantottam kurvá nincs hozzá közöd karikás firka példányt és csülkökre tápászkodva sandítottam körbe szelektíven becserélt balek csopotosuláson, had vágják a menetszelet valami kurva terebélyes lebaszás csilingel a kagylójuknál.
-Bebuktátok, csírák…-
Piszkálom ki zsíros bureszt kibaszottul gigantikus unottsággal. Csapassuk a végszóval! Így nagyobbat durran, hogy retek mellékvágányos kandikamera mardosásba csöppentek és tahó vezénylő, csak paskoljunk amőbát a csőcselék rikító homlokzatára szórakoztató közröhelyből baszogattam csordát sika forgatással.
-Vágjatok meg tipmix-szel! Mit kapirgáltok, mi a méhkas bolygatta faszom szőrős talp volt ennek az univerzum méretű fiaskónak a kurva tömény szesz faktora?- Penderítem fatestápolót a kulcsos támasztékomra és dobbantok pár ütemet, hátha valamelyik pattogó pöcs lesz olyan levakarhatatlan mitugrász, beugassa az elemi padkoptatós gógyi tornával kipiszkálható megfejtését, dupla szenyóhoz flancos alapozás benyalása.
-Akkor sorba köhintem. Egy, levághassam milyen mazsorett macák vagytok. Kettő, pofátokba is dörgölhessem. Három, rezes puli band nem arra húzta el a szottyadt nótátokat, dzsigolóként bemutassatok az ázásnak, kifricskázzatok a tetves tartály alól, vagy népdalra rázzátok a metalt. A szitu az volt, befeküdve maradjatok, még ha Marokba tosz merénylő is ront rátok Dzsihádot szirénázva. Szétkapnak, ha nem böksz pontosan. Kampec! Négy, kurvára nem koptattam a vakert Jackie Chan tánga bemutatóról...Aztán, pattanjunk egyes szúrkálódásra. Casanova! (Kyousuke) csippents lakatot hormonantira. Ebben a kéróban ne a cicifixek térfogatára, hanem a pofádnál illegő billegő meló fruskára gerjedj, vágod? Mózeskosár! (Kaori) Ha ilyen elfajzott napalm csóvával bugyogsz sose váltod ki zaciból a pórnépet. Szeggyé idegszedálót! Cincin! (Midori) Csapj oda! Ne parázz, vagy húzz a plázába lét herdálni! Hakuda buksza! (Shiori) Fogd pórázra Bud Spencer-t!-
Cifra rákos átkapaszkodó szövevény lettem volna Jabba kibaszottul undortó pizzáján, ha nem hajítok flancos galamb postával balladai homályba vesző vigyort puffogó némbernek. Karmolászta a dühöngő muszáj zubbonyos kifakadás, de nem ugatott be. Perzselődés asszony, de lepofozhatod esti műszakban, amiről a kukás osztagnak smafu van. Előtte jövök egy piros pacsival lefarcolt hipo-nak. Bepókhálósodott csuhás köpenyes ugráltatójaként kurvára felbiggyesztem magamra a szaros tángáló tata engedélyt, amivel kecmec nélkül húzta kupám suhanc karddal.
-Hótkeféltke! (Yukezo) Ne fényelj extrákat! Gyépé Timmy (Michi)…hát, baszd meg!- Jah, mi a francot lehetne mondani egy bogyó díler dongóra, aki atombrutálisan szétcsapató cuccot szipuzot zacseszból? Kurvára semmit, hogy ellebegjen a hippi mezőkön zöldet tarháló marha tőgyéig. Főleg azelőtt, marokra szaggatnám a sérómat.
- Fekete piacon nyerted a csuhás engedélyed? Cseszettül leszarom betéptél, felnyaltál egy metropolisznyi LSD bélyeget, rátoltál speed-et és végszóként öblögettél egy rekesz Brandy-vel, de itten kaparjad összefelé az atomjaira esett részeid, mert nem a kölyök klubos bohockodásban tespedsz!-
Naná, tököm bököm petrezselyem gyökérrel, nem pattinthattam flancos bubi szeszt. Szippantva egyet a rágó zománcomon hagytam is fenébe kövi dinkákat, vergődjnek a beborult baromságaiban. Inkább rátehénkedtem menza maradék vállalósabb csínadattájára. Tócsa totyogás után szintet vergődött ebihalakként zúzhattak megváltásba. Megküldtem mindegyik bambulát fapöcökkel. Haverkodjanak össze, míg beizzítottam a légáramlataimat és „tökik”-et kiköhintettem a falakon túli óperenciás vidékfejlesztési zsongásban feszengő brigádnak, nyomulhatnak jelzésre. Azt hitték nem gecizek tovább? Csuccsantcsatok erre, nádi poszáták, mert bemasírozott a padlócirkáló különítmény, akik hét szentséges suszter katyvasz, tundra gatyába fognak ráncigálni. Még szép, rohadt büszkén paskoltam meg a sorban mellettem virító pöcsöst. Az én eresztésemből voltak.
-Ez a pár betonszaggató a legpöpecebb friss árumból lett kicsemegézve, ergo pofa be, ha felsültök. Dologra, naplopók! Pacsizzatok le egy-egy minimorisszal. Innentől édes párosban szenvedtek. Tökiék villantják a radarral követendő kaszabolást és, ha úgy csekkolják avatásra kész verzióra cicomáztak, képemnek eshettek. Alap, nem húztok el, ne vágjam lúzer kóróból sarajd valami zöldség, vagy le lehet titeket ereszteni a tetves klotyón. Bónuszként, piócaosztás! – Rohadt suttyóként karmok közé penderítettem a bevált puli havert, kísértse még a férgesét. Nem kolbászolnak el a nyeles öcsisajttól! Mocskos sarki uszkárként élvezkedve vonaglok a hepajban, meddig hámozták le a lombkoronás rokonságomat. Az a selyemöltönyös haorifób buzi, remélem felfordul csuklásban. -Búra tágítás off! Essetek neki!-

Fordítás:

Az edzés leírását rátok bízom. Nyugodtan mozgassátok a kis NJK srácokat, ahogy jól esik. Masaki is állandóan mászkál, magyaráz és mutogat, de ennyitekre egy post nem lenne elég, hogy szépen levezessem. Ne haragudjatok.T_T
Pusztán annyi kérésem lenne, addig írjátok a post-okat, míg Masaki elé álltok. Nem harap, csak kicsit.X”D A bírálattól függően fog eldőlni meg volt e veletek elégedve, illetve a bírálótól ő átment e vizsgán. Azért, teljesen a vakvilágba sem küldelek el titeket. Felvázolom, nagyjából miként nézne ki a második felvonás menete, amit bonyolíthattok tovább a karitoktól függően. Ezt természetesen látjátok, mert mindig bemutatják nektek, mielőtt behajítanak a mély vízbe.

Segítség:

Házaló döglés:Heti 3x vakszold fel surranóval a kecód! Cséplőd tartsd kondimatyiban póktenyészet leveréssel és kukkoló fényesre nyalásával. Most, pedig takarodó! Ide ne told még egyszer a beled, vili? (Köszönöm mindenkinek a részvételt!:3 Masaki tanácsa: heti háromszor takaríts, mert az kordiban tart!Wink )

Vissza az elejére Go down
Hanabi Shiori
Vaizard
Vaizard
Hanabi Shiori

nő
Leo Dragon
Hozzászólások száma : 361
Age : 35
Tartózkodási hely : barkóba alól felmentve, lakótársnak fogadva
Registration date : 2008. Dec. 29.
Hírnév : 24

Karakterinformáció
Rang: Vaizard
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō Cl0te32500/45000Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō 29y5sib  (32500/45000)

Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō _
TémanyitásTárgy: Re: Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō   Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō EmptySzer. Feb. 15, 2012 11:47 am

Edzés? ~(。_°☆\(- - ) ~ jahogyja!


Ahogy dolgom végeztével volt időm körbetekinteni a többi szenvedő áldozaton, elégedetten konstatáltam, hogy körülbelül ugyanannyira megdolgoztatnak mindenkit a bábuk, de azért boldogulnak vele. Rövidesen az utolsó ember is diadalittasan ácsorgott alkalmi ellenfele fölött-mellett, így szigorú senseiünknek nem maradt más dolga, minthogy félretegye egy kicsit a számomra elég nyilvánvalóan sejtett tartalommal bíró olvasmányát. Arról viszont szerintem lesz hozzá egy halovány megjegyzésem, hogy nem kéne ilyeneket magával hoznia ide, ahol bármelyik kis lurkó kezébe kerülhet. Egészen biztos vagyok benne, hogy felettébb nehéz lenne kimagyarázni a szülőknél, hogy miket olvasott a gyerek a dojoban a tanító bácsitól. Mellesleg akkor ezért hiányzik mindig valami a polcról, ha hosszabb időre lelép otthonról… a függő mindenségét. Hosszú ideig viszont nem folytathattam eme hatalmas felfedezések taglalását, mert következett a kiértékelés. Istenem, de elszoktam már ettől. Talán az akadémia óta nem álltam így egy oktató előtt, aki összevont szemöldökkel rótta a szememre a pontatlanságaim. Emlékszem elsős koromban egyszer egy olyan vehemens tanárt fogtam ki, hogy a monológja végére elsírtam magam. A többiek megy nagyon jól szórakoztak azon, persze csak miután vége lett az edzésnek, hogy én kaptam meg a megrovás legnagyobb részét. Persze volt olyan is, mikor nem győztem hova szabadkozni a büszkeségtől, mikor egy-egy nagyobb dicsérettel illették a kitartó gyakorlásom eredményét. Most azonban a legkevésbé sem hasonló érzésekről van szó, hiszen elég csak ránéznem az „ennél lazább már nem is lehetnék szamurájra” és rögtön más dolgok jutnak eszembe. Már épp kezdtem volna belevörösödni, hogy csak most vettem észre, hogy mennyire jól néz ki ebben a hakamában, mikor szépen annak rendje és módja szerint le lettem ugatva. Mi az, hogy Bud Spencer?? Na, megállj csak, ezért még számolunk… Rángatózó szemöldökkel sandítottam rá csúnyán, és már épp szóltam volna vissza, de az utolsó pillanatban az ajkamba haraptam, és kivételesen lenyeltem a mondandómat. Tehát csak magamban fortyogva adtam hangot annak, hogy milyen dolog már az, hogy önként belemegyek a játékába, nehogy kínos helyzetbe kerüljön a bársonypárnás hátsója, és még belém is köt. Ennek ellenére lássa, kivel van dolga, csendben maradok, mert ha már diáknak álltam, akkor illenék is úgy viselkedni. Nekem van egy olyan előnyöm a többiekhez képest, hogy rengeteg alkalmam, és különféle lehetőségeim vannak a megtorlásra. Mindezeknek megnyugtató tudatában viszonoztam a felém intézett halovány vigyort egy morcos orráncolással, ami a másik számára valószínűleg egyértelműen jelezte, hogy ez a meccs még nincs teljesen lejátszva. Elég sűrűn kerül elő ez az arckifejezés, hogy tudja épp mire gondolok. Szóval el is kezdhet rettegni! Nah de a melónk még messze volt attól, hogy véget érjen, így visszakalauzoltam magam a többiek értékelésének meghallgatására. Senki sem úszta meg a beszólást, tehát senkinek se kellett különösebben rosszul éreznie magát. De még mielőtt sorsközösség formálásra adhattuk volna a fejünket, máris egy csapatnyi kimonós kis lurkó sereglett be a terembe, hogy segítsenek prezentálni a következő feladatunkat. Bevallom, kicsit meglepődtem, hogy velük kell gyakorolnunk, de ha ők tényleg Masaki legjobb tanítványai, akkor van egy olyan érzésem, hogy érhetnek még meglepetések, ha nem veszem komolyan a dolgot. Persze hogy nem szerettem volna gyerekekkel hadakozni, mégha csak egy bokent kaptunk is a kezünkbe, de ezek a srácok nem egyszerű kisgyerekek. Az meg a másik, hogy nekem sem esne jól, ha a partnerem nem ad bele mindent, mert azt hiszem nem tart méltónak arra, hogy teljes erőbedobással küzdjön. Szóval amondó vagyok, hogy egy gyors bemelegítés után eldöntöm hányadán állunk az ifjú kis harcossal aki előtt kikötöttem. Eléggé hátramaradt a többiektől, mert út közben a kimonója ujját igazgatta, és egy magasabb társa mögött állt meg. Nem úgy tűnt, mintha annyira lelkesen szeretné megcsillogtatni a tudását. Kicsit mintha meg lett volna illetődve, így egy biztató mosollyal kezdtem az ismerkedést.
- Hanabi Shiori vagyok, én leszek a partnered. –hajoltam meg illedelmesen, amire válaszként egy az enyémnél sokkal mélyebb meghajlást, és egy láthatóan zavarban lévő bemutatkozást kaptam.
- Szép neved van Kenji-san. –mosolyogtam tovább, és biccentettem, hogy menjünk egy kicsit odébb, ahol több helyünk lesz gyakorolni. Úgy tűnik talán sikerült megtörnöm a jeget, mert hamarost egy lelkes kis monológot kaptam arról, hogy azért szeretne szamuráj lenni, hogy méltó legyen a nevére, amit az édesapjától kapott, ugyanis a Kenji Szent kardot jelent. Láthatóan nagyon a szívén viseli ezt a küldetést, aminek nagyon megörültem. Mindig jó olyan ellenféllel küzdeni, akinek számára értékes céljai vannak, amik hajtják előre.
- Hanabi-san is szeretne szamuráj lenni? –kérdezte érdeklődve a mondókája végén. Erre hirtelen nem tudtam mit válaszoljak, hiszen esetemben elég bonyolult ez az egész dolog, de végülis a lényege univerzálisan összefoglalható, így nem kell titokban tartanom.
- Szeretnék erős lenni, hogy megvédhessem magam és azokat, akiket szeretek. –vettem le közben egy fakardot az állványról, hiszen anélkül nehéz lesz gyakorolni. Igazából tényleg ennyi volt a legfontosabb hajtóerő az egész mögött.
- Akkor vágjunk is bele… szeretném, ha nem fognád vissza magad, nehogy a végén még kiosszon egy fülest a sensei, mert kíméled az ellenfeled. –pillantottam sunyin hátra ahol Masaki épp nagyban kommunikált valamit egy párossal.
- Rendben, de akkor Hanabi-san is adjon bele mindent! Nem szeretném, ha alábecsülne, csak mert... –mondta a legkevésbé sem kérkedően. Inkább némi csalódottságot éreztem a hangjában. Egyből világossá is vált, hogy miről beszél… nincs is rosszabb annál, mintha nem vesznek komolyan, bármennyire is beleadsz mindent. Pont erről beszéltem az előbb…
- A kardod beszéljen, ha meg szeretnél győzni. A negyedik sorozat ötödik és kilencedik vágásának elsajátításában kellene segítened. –kacsintottam, majd feltételezvén, hogy tisztában van a két technikával, hiszen Masaki tanítványáról beszélünk, üdvözlő pozícióba helyezkedtem, jelezvén, hogy lássunk neki a gyakorlásnak. Ellenfelem bólintott, majd szintén alapállásba helyezkedett. Megegyeztünk abban, hogy először ő lépésről lépésre bemutatja nekem hogy néz ki ez az egész felmosó vödör nélkül, én pedig csinálom utána, hogy memorizáljam. Láthatóan kicsit ideges volt, hogy diákból okítóvá lépett elő, de még így is feltűnően elegánsan hajtotta a végre a mozdulatokat. Mivel a lelkére kötöttem, hogy legyünk lelkiismeretesek, a kezdeti félszeg megszólalások után, néhány perc múlva már vasszigorral jegyezte meg a legapróbb eltérést is, amit az ideális szögtől mutatott a háttartásom, vagy a lábaim behajlítása. Elég fárasztó volt, de nem panaszkodtam, hanem engedelmesen újrakezdtem az egészet, ha rám szóltak, mígnem arra kaptam észbe, hogy mégsem szabadultam meg a takarítóeszközöktől. Csak most épp a felmosó rúd került szoros kapcsolatba a hátammal, amitől ugyan az egyenesen állt, csak épp mozogni nem igazán tudtam. Nem voltam én ehhez hozzászokva, hogy ennyire meg legyen kötve a mozgásterem. A harcstílusomnak, amint hosszú évek óta dolgozom, pont az a lényege, hogy minél rugalmasabban kezeljem a testemet. Most azonban ennek pont a szöges ellentété kérték tőlem. Már értem miért nem volt soha sem erősségem a zanjutsu…
- Biztos, hogy szükség van erre? Pedig már olyan jól ment enélkül is… -sóhajtottam kiábrándultan, mikor könyörtelenül faképnél hagytak, hogy majd levehetem ha Kenji jónak látja. Legszívesebben kikönyörögtem volna tőle, hogy engedje meg, hogy enélkül csináljam tovább, de nem akartam bajba keverni Masakinál, úgyhogy hatalmas szenvedések közepette ismételgettem az első pár lépést kicsi segítőm szorgos tükörképeként. Vagyis csak lassanként kezdett az ő mozdulatainak tükörképévé válni, amit én csinálok. Az arckifejezésem viszont korántsem volt a legrózsásabb, mert a rúd mesterien vágta a gerincem, még akkor is, mikor már fizikailag képtelenség lett volna egyenesebben állnom. Jóh az egy dolog, hogy legyünk maximalisták, de a maximalizmus nem kéne, hogy egyenlő legyen a mazochizmussal. Legalább annak örülhettem, hogy mivel nem most van először kard a kezemben, így legalább a csuklómunkával nem volt problémám. Karból egyenesen kitartani egész jól ment a bokent, és a sebességgel sem volt gond. Már csak a merev testtartással kellett valahogy összekötni, vagyis úgy végrehajtani, hogy ne kelljen állandóan arra koncentrálnom, hogy szétmegy a hátam. Kenji néhány elkapott együtt érző pillantásából leszűrtem, hogy ezt valószínűleg nekik is végig kellett csinálni, szóval már csak azért sem sírhat a szám, mert ha más is túlélte, akkor nekem se kéne, hogy problémát okozzon. Egy idő után a hátam már nem lett egyenesebb, de lassan hozzászoktam a fájdalomhoz, ami azt eredményezte, hogy hamarosan rátérhettünk arra, hogy egészében is összerakjam a mozdulatsort. Edzőpartnerem most a védekező állást felvéve helyezkedett el velem szemben, és innentől kezdve én a vágást gyakoroltam, ő pedig az ennek megfelelő hárítással válaszolt rá. Mondanám, hogy meglepett mennyire jól csinálja, de számítottam rá, hogy talán még felül is múl majd. Nem hiszem, hogy szégyellnem kellene, hiszen tudvalevő, hogyha az ember, hozzám hasonlóan az életéért harcol mindenféle tisztességtelen ellenféllel, azok nem csak hogy nem érdemlik meg, hogy ilyen kifinomult technikát pazaroljon rájuk, de sokszor lehetőség és idő sincs erre. A harcművészet, és a hollowokkal való harc ég és föld… hiszen a tatamin számíthatsz az ellenfeled becsületességére, odakint viszont a legtöbbször attól kell rettegned, mikor szúrnak hátba.
Ezen szomorú tényt konstatálva pislogtam egy sort azon, mikor Kenji hümmögve bólogatni kezdett, hogy ezt már prezentálhatom a senseinek is. Hirtelen nem tudtam mit mondjak, így egy zavart mosollyal köszöntem meg az elismerést.
- Az biztos, hogy mire kikerültök a dojoból, páratlan szamurájok lesztek. –fújtattam egyet megpróbálva kicsit kinyújtózni, miközben egy félmosoly kíséretében lopva az emlegetett szamár felé pillantottam. Ha már ennyit melóztat, igazán megengedhetek magamnak néhány másodperc réveteg bambulást, miközben olyasmi gondolatok futottak át a fejemben, hogy egyszer odahaza is kikuncsorgom ezt a megjelenést. Ebből azonban alkalmi segédsenseiem halk köhintése zökkentett vissza a tatamira. Megdörzsölve a tarkómat fejeztem be a nyújtózkodást, és intéztem egy bocsánatkérő pillantást a gyanakodva rám sandító fiú felé. Számonkérést viszont szerencsére nem kaptam, hanem újra belevetettük magunkat a gyakorlásba. A következő mozdulatsor jóval bonyolultabb volt, mint az előző, viszont onnan jópár elem átilleszthető ide is, ami kicsit megkönnyíti a dolgokat. Ezt ráadásul már nem igazán lehetett párhuzamosan egymás mellett csinálni, mert az ellenfeled szerves része a gyakorlatnak. Így az első néhány alkalommal Kenjit kértem meg, hogy rajtam mutassa meg, hogy kellene kinéznie a leszerelő mozdulatnak. Ennél még jobban előjött, hogy mennyire profibb a fiú, mint amilyennek első ránézésre tűnhet. Csak úgy pislogtam, olyan hibátlan mozdulattal kapta ki a kezemből a bokent néhány pillanat alatt. Ezen a ponton döntöttem úgy, hogy vegyük kicsit lassabbra a tempót, és fokozatosan kellene a sebességen javítani, ha már maga a mozdulatsor megfelelően van kivitelezve. Kicsit vonakodva markoltam meg a csuklóját, de azonban hamar meggyőztek arról, hogy tartsam magam az ígéretemhez, mert ha nem koncentráltam eléggé, hamar a földön találtam magam. Ami pedig már csak amiatt is kellemetlen következményekkel járt, hogy a továbbra is a hátamra erősített rúdra estem rá. Összeszorítva a fogamat ugrottam talpra, hogy semmi probléma, magamban elfojtva néhány nyüszítést igyekeztem állni a kiképzést. Nem tudom mennyi idő telhetett el, de jócskán belemerültünk a mozdulataim tökéletesítésébe. Nagyon segítőkész tanárt kaptam Kenji személyében, mert roppant türelmesen magyarázott, és állítgatta be mennyire emeljem meg a karom, ha épp rossz szögben tartom. Valószínűleg egész jól haladhattunk, mert Masaki nem túl sokszor mászkált felénk, a többiek jobban lefoglalták. Kicsit féltékeny voltam ugyan, hogy velem nem foglalkozik, de ismerve őt, ha itt téblábolna mellettem, az csak azt jelentené, hogy valamit marhára rosszul csinálok, ergó ezt tekinthetem valamiféle jó jelnek is arra, hogy fejlődök. Előrelépés, karlendítés, csuklószorítás, rántás, csúsztatás, fordulat, csavarás… ismételgettem magamban a lépéseket, de valami mindig hibádzott. A legrosszabb az volt, mikor a rúdba akadt bele a kardom, vagy Kenji kardja, és mindketten borultunk. Tisztára úgy éreztem magam, mintha megint az akadémián lennék… Sőt ha csak nem csalnak meg nagyon az emlékeim, ott sohasem fektettek ekkora hangsúlyt a tökéletességre. Teljesen érthető okokból a hatékonyság volt a fő szempont. Hosszas gyakorlás után kis senseiem újfent elégedett bólintással adta tudtomra, hogy ezt a vágást is megtanultnak nyilvánítja, és meri vállalni, hogy a főgóré sensei elé enged. Már talán órák óta vártam erre a mondatra, mert nem igazán terveztem be a délutánba, hogy ennyi időt el fogok itt tölteni, és hősiesen bevallom, kezdek hullafáradt lenni… és még hátravan a feladat legnehezebb része. Ki kell állni a „nekem úgysem felel meg amit csinálsz” bizottság elé. Ismerem én már annyira Masakit, hogy tudjam, amiben maximalista, abban nehéz lenyűgözni. Tehát minden erre irányuló reményemet szépen el is felejtettem, mikor kihívtam a nagy összecsapásra.
- Szeretnék prezentálni, sensei. –mosolyodtam el sokat sejtetően, mert akaratlanul is eszembe jutott mikor legutóbb álltunk hasonló indíttatásokkal egymással szemben. Mondjuk úgy annak az összecsapásnak a végén sikerült kiharcolnom az elégedettségét. De komolyra fordítva a szót, az illemet követve meghajoltam, és a háttérben szurkoló Kenji biztatásából erőt merítve mutattam be a tudományom.

Vissza az elejére Go down
Ayumu Michiyo
7. Osztag
7. Osztag
Ayumu Michiyo

nő
Taurus Rooster
Hozzászólások száma : 144
Age : 30
Tartózkodási hely : itt is, ott is :D 7. osztag, 10. osztag és még Karakurát is megszálltam... muhahaaa >.<
Registration date : 2011. Apr. 24.
Hírnév : 38

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō Cl0te21100/30000Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō 29y5sib  (21100/30000)

Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō _
TémanyitásTárgy: Re: Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō   Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō EmptySzer. Feb. 22, 2012 1:11 pm

[Puding próbája a fasírt! Vagy… vagy inkább a puding próbálja a fasírtot…? ]

Tehát mi, én meg paripám, ketten voltunk hősök, nagyban vágtattunk, valami hangos és dübörgő szólt a háttérben, zenei aláfestés totálisan megvolt, mindenkinek átjött a féling, hogy nagy-nagy küldetés, nyuszitársadalom csillagközi romboló elleni csillámos csodavédelme voltunk, vagyis hogy én tudtam, meg kedvenc bajtárs Paripám is, ha jól láttam, vagy nem tudom, azért elvoltunk kettesben, én billegtem, ő billegett, mi billegtünk, aztán addig-addig libegtünk, teljesen váratlanul a semmi baljós szigetén valami jött, és buuuummmm, elgázolt, én meg csak kiterültem, még bábúbébi is rám feküdt egy pillanatra, mintha puhakényelmes ágyikó lennék, aztán meg sötétség. Kész, vége volt mindennek, a háború elveszett a nyuszitársadalom egyetlen becsületkódexes hőse becsinált vacsi lesz egy UFÓ-lepke találka teljes közösségének közönsége előtt s nagyfőnök Pufóka Ufóka előtt. o___O
Mi történt, hogy történt, nem láttam, mikor ugrott elénk a szerencsétlen faág, amit halálra gázoltam a buksimmal, de szépen kifeküdtem a nagy nyomástól, hogy egy fabébi életét csak így elvettem, szóval biztosan a bűntudat súlyos szemfedője nehezedett ennyire csillámló nyuszikáktól szikrázó szemeimre, már csak a hallásom működött egy kicsit szuperen, az súgta, valami cuki van a teremben, meg persze éreztem a levegőben egy minimásodperccel később, hogy hááát, tényleg cukiság van a levegőben, ami azt illeti, nem is csak a levegőben, hanem na mindegy is, mert az úgy volt, hogy zombisan felálltam csukott szemmel, meg nagy púppal a nyakamon, mint amikor Nobu-chancsival fújjuk a jószágokat, és akkor csak így felegyenesedik egy nagy levegő-Süttyő a hirtelensemmiből. Surprised Fúú, hát az néha ijesztő szokott lenni, de nem mindig, de persze egy múmia izé se kicsit feltűnő jelenség a sok emberke között, de mit lehet tenni, ha cukiság detektor jelez, menni kell, nincs mese, ennyi és nem választás kérdése, de nem is akartam, mert na, Masi mester egyébként is valami sütőtököt emlegetett, gondoltam Harry Potterezünk egy kicsit, vagy ilyesmi, még úgysem ittam sütőtöklevet. ^^”
Felpattant szemem, mint mikor bekapcsolják a táviránnyal a tévét, és lőn világosság, de még milyen. Surprised Vártam, majd Masi mester Dumbi professzornak öltözve jön nekem Bogoly Bertit osztani, de hiába vártam, nem az lett, amit hittem, bár így is cukiság volt, hogy nem Harry-maskarába bújt népek szálltak meg bennünket, meg nem is a Marslakó Pillangók Szövetsége fenyegette nagy-nagy partinkat, de volt sok-sok cukiság, akikre egyből szándékoztam is rástartolni, hogy Micchan néni majd mindenkit beszuttyongat, meg csillámnyuszihőslovagok régi-régi-nagyonrégi legendáját teljes átéléssel elujjbábozza, és mesés teja-délután még több tejával, meg sütivel, szóval csupa olyan klassz dolgot terveztem, hogy még az előtt kiterültem teljesen, mielőtt még akármerre is nézhettem volna. O.o
Hááát, az úgy volt, hogy én izééé, és aztán Paff!, a bűvös sárkány, nem is igazán tudom, szóval én nem láttam, mi történt, de most nem jött nekem semmilyen kóbor faág, szóval valami történt, ami teljesen megmagyarázhatatlan, és hát az ledöntött, pedig én csak görkoriztam, vagyis valami görgött a lábam alatt, szóval lehetett az a gond, amiért olyan szépen benyaltam a tatamin, de nem tudtam, mi is volt, mert én igazából nem láttam, csak a fejem fölött a plafont, meg a kicsi csillagokkal ugrándozó nyuszikákat, akik boldogan viháncoltak a fejem fölött. Nyuszikáááák! *.* Mármint áúú, mert időközben olyan dolog történt, a semmiből került elő egy láb, az tesztelgette nagyon, mennyire vagyok járható, legalábbis valami nem túl élvezetes masszást próbálgatott rajtam teljesen erővel, minél fájdalmasabb pontokat stimmizébizergálva.
Amint nem láttam, az valami olyan történésféle volt – lettem kedvesen beavatódva az eseményekbe –, hogy nagyon cukiiságos kisrácot irányítottak rám, pontosabban Fasírt sensei volt a gonosz távirányító mester, szóval, hogy ő küldte rám a keze alatt állomásozó „töki” bébibogyókát, tanítson meg élni vagy halni, bár ahogy én éreztem, ebből bizony nyusziharcos-hősihalál kilátás létezik csak, és semmi más. Azért lassan-lassan eljutott a tudatomig a nagyon csillámos üzenet, hogy mit is kellene, hogy is kellene, mit akarunk, mit nem, szóval, hogy nekem fel kellene kelnem, mert nem azért kapom a halálszuttyongatást, tovább lazsáljak, hanem Vödör helyett most kicsi fiúcskát emelgessem, meg szeretgessem, meg minden.
Persze, hogy tetszett az ötlet, és nagyon sok körülményes körítés után végül is kiöntött a tenger, és muszáj volt felkelni, szóval amint felkapartam magam, és készültem, hogy mindenféle becsületkódex-tudást átadjak a kisfiúnak, meg nagyon nehezen, de bemutatkoztam a nemszerelemgyárosnyuszitörzsfőnökhőslovag nevemen, és üdvözöltem a kis harcost, mire ő is megejtett egy udvarias biccentést, és röviden közölte nevét is. Tanjiro annyira kawaii volt, hogy mentem szándékomban állt jól letámadni, és úgy széjjelnyomorgatni, hogy csak na, de egyetlen lépésemre kicsiny sensei-em védekező állásba lépett, és mérgesen összevonta a szemöldökét. Úgy megijedtem tőle, hirtelen azt hittem, egy UFÓ-pillangó legyeskedik a hátam mögött, és már kicsi híján riadtan fészkeltem volna be magamat Tanjiro háta mögé, de nem kellett annyira sietnem, mert már el is kapott a szörnyeteg, már szívta el belőlem a… Mi a manó lógott a szemembe?! Úgy megijedten, halkan felsikoltottam, és ha a nagy valami, ami épp készült kitörni a hátam nem tartott volna meg egyenesen, hát valószínű, kicsiny palacsintát csinálok Jiro sensei-ből. Azt pedig nem akartam, mert nem és nem! (`o´)!
Én akartam lenni Jiro-chan legeslegjobb tanítványa, éppen ezért hősies nyuszikalovagként most leteszem a megszeghetetlen becsületkódexesített csillámígéretet, hogy bármi is történjék, a józan eszemet el nem hagyom, de jaaaj, segítsééég! – Segítsééég, valami nagy és veszélyes! o_O – egészen elfeledkeztem róla, hogy meg lettem támadva, és aztán eszembe jutott, az a baj, hogy valami fehér készült kiszürcsölni szívószállal a szememet, vagy nem tudom, csak ott matatott, és olyan ijesztő volt, hogy eszembe sem jutott, ami a hátamon van, az nem más, mint a felmosó, és Fasírt mester volt kedves parókát is mellékelni nekem, amiért nem figyeltem oda, hogy mit is mond, meg merre is. Na igen ám, erre a sok-sok-rettentőensok mindenre is Jiro mászter hívta fel a figyelmem, mert ő tudta, hogy Masi mester milyen gonosz jószág, szóval látszott rajta, büszke Masaki-chanra, amikor csak róla beszélt, szikrázott a szeme, egyébként meg mindig nagyon sötét volt, és morcos öregember, mert összeráncolta a homlokát, és összenyomorgatta a szemöldökét, hogy majdnem egy volt a kettő.
Na ja, hogy én leszek a legjobb, mert én leszek a legjobb, és ez azt jelenti, hogy összeszedem magam, mert azt kell, és gyakorolni kell, és hiába akartam megölelni cukifiú Jiro sensei-t, annyira nem akarta engedni, hogy mikor felé léptem egyet, mint a nyuszika, na pont úgy szökkentem, hát a kis komisz egy pisszenés nélkül kifektetett, akkorát nyekkentem, hogy pislogni se bírtam egy fél napig, de mivel kicsi mesterem jól megfenyegetett, hogy ha nem kelek fel, megcsináltat velem egymillió fekvőtámaszt, sőt ha abbahagyom, elölről is kell kezdeni, meg minden, szóval azt mondta, soha többé nem láthatok egyetlen édes nyuszikát sem, mert ez volt a lényege, és nem lesz Nyuci-chan se, Boo-chan se, és Kupida is nélkülem fog nyusziszerelemgyárazni, azt nem hagyhatom. Surprised
- Elkapni, Nyanya! – adta parancsba minisensei, de mivel épp ne rá figyeltem, hanem a sötét jövőbe tekintgettem előre, mikor rám szólt, teljesen megijedtem, ugrottam egy jó nagyot, és még a felém repülő ismeretlen tárgy is jól fejbesózott, valószínűleg gazdagítva a nyakamon levő nagy-nagy puklit még eggyel a másik mellett, amit már egyszer az ismeretlen faágtól is jól megkaptam. Miután hozzám vágódott a boken, mert bizony az volt, és a tatamival kötött közelebbi barátságot másodszorra is, a körülöttem cápáskodó Fasírt mestertől is megkaptam a magamét. Ugyan nem értettem, milyen nyelven hadakozik ellenem, de biztos nem jól csináltam, amit még el sem kezdtem, mert hát kicsit dühösnek tűnt, és emlegette „töki”-t is, mire megijedtem, megterrorizálom szegény Jiro sense4i pici lelkét, aztán én leszek a hibás mindenkinek a rossz edzéséért, és Uri bácsi is mérges lesz rám, és soha többé nem mehet Esesbe sem, amit pedig nagyon nem szeretnék,mert Dzsúz-chan nem engedné, beköltözzek hozzá, meg a dobszerkójához, Kei-chant meg Színesszivárvány-chant, Kei-chan kistesóját sem szeretném zavarni, de Nobu-chancsi lakásába sem mehetek, mert ott meg nem tudna tőlem dolgozni Kenzo-san, szóval nagy-nagy-hatalmas bajban lennék. – Felvenni, Nyanya-san!
Csak néztem a cuki kisfiút, ahogy a parancsokat osztja, és teljesen olyan volt, mint egy minikatona, nagyon fegyelmezett, és tiszteletteljes, és persze az én őrnagyom, szóval megcsináltam, amit mondott, mert haza akartam menni, és mert Masi mester fenéken billentett, hogy lehajoljak a bokenért, és jól megigazgatta a lábaimat is közben, hogy majdnem lefejeltem a tatamit, de csak majdnem, mert háhá, én hős, mégsem, jól kifogtam rajta, és vigyorogtam is, amiért nem sikerült arclenyomatot hagynom a tatamiban, és megúsztam egy nagyon súlyos balesetet. Persze, hogy kismesterem, Jiro sensei erre is csak mérges szemöldök összevonással felelt, én meg gyorsan elszontyolodtam, hogy ennyire rossz tanítvány vagyok, hogy nem a feladatommal foglalkozok. ~.~
- Alapállás, Nyanya-san. – osztotta a parancsot minisensei összehúzott szemöldökkel, de vigyorogva, mert tuti, bejött a kis komisznak, hogy ha alapból álltam, mindig oldalra akartam dőlni a felmosóktól, és úgy hajladoz6tam, mint a kicsi virágszálak a nagy és erős szélfúvásban, csak hát na, az egyik felmosó mindig el akart rántani, olyan dög volt. Surprised Egyenes a hát! Indíts, Nyanya… san! – Jiro sensei indítása annyira meglepett, hogy teljes mértékig megtorpanva álltam, és azt sem tudtam, mit is kellene csinálnom, vagy hát, mit vár tőlem a kicsi mester, még ha most kellene, a nyuszitársadalmat sem tudnám megvédeni, annyira, de nagyon leblokkoltam. o.O – Lépésenként?! – integetett a homlokának Jiro sensei, aki éppen most nem tűnt annyira cukiságnak, mint eddig, de azért benyomorgattam volna, hátha akkor felolvad a picurka, jeges szíve, de nem volt szabad molesztálnom, mert egy ferde pillantásra Masi mester tenyere csapódott a vízszintes felmosómnak, és máris oldalról csodálhattam a világot, szóval még sandítanom sem volt szabad, nem hogy közelebb lépnem, ha csak nem a feladat miatt tettem. – Nyanya-san, nem gyakoroltál egy kicsit sem? :/ - érdeklődött Cuki sensei összevont szemöldökkel, aztán megmutatta, miről is van szó, mit kéne csinálnom, ami ugyebár nem is volt idegen.
Így esett meg az eset, rövid bemutató után, amit egy törpesensei előadásában nézhettem végig, eljutott a tudatomig, hogy most csak lépni kell, és úgy kell csinálni, hogy az jó legyen, mert ha nem jó, akkor úgyse fog sikerülni továbbvinni a feladatot. Miközben Jiro-chan folyamatosan osztotta az információt, ahogy Masi mestertől megtanulta, és valószínűleg majdnem ugyanolyan stílusban is, de kaptam a csillámosnyuszikamentőöveket, és valahányszor rontottam, kicsi mesterem bokene koppant a hátamra szerelt nehezéken. Nem mondhatni, élveztem, éppen ezért próbáltam meg szakszerűen követni az utasításokat, és nem összekeverni, hogy boken, lépés, hamburger, vagy… Mi is?! O__o Szóval úgy volt, hogy nekem követnem kellett a kántálást, ami azt mondta: láb előre, hajlít, áthelyez – bajok voltak rendesen, nem tudni eldönteni volt a helyzet, mit kell pakolgatni hova, de megoldódott minden, mikor egyeneses hátammal egyenletes ütemben próbáltam eltörni, aztán onnantól nem voltak gondok –, emel, kinyújt, megáll. Ami azt illeti, próbáltam is megállni a lábamon, de a fene sem gondolta volna, ilyen nehéz dolog, ha az ember fel van szerelve nehéz dolgokkal, mint két felmosó, nem is egy, tiszta olyan, mint egy akció, hogy teleshopban egy áráért most kettőt kap! Surprised
Éppen hogy ez volt az, hogy sokszor kellett jól csinálni, én meg sokszor csináltam nem jól, hanem, mert nem mindig értettem, mit is kéne hogy, és hát olyankor nem csak Jiro sensei, de sokszor Fasírt-chan is a közelben volt, és még tőle is kaptam, egyszóval teljesen meg voltam terrorizálva, míg nem már elfelejtettem mindenféle cuki szivárványt, csillámos teapartit, meg hasonló szívecskésen villódzó csodakastélyt, és csak azon voltam Jiro mester hangját kövessem. Előre csúsztattam a lábam, ahogy begyakoroltam, behajlítottam, és áthelyeztem a súlyom, hogy a bokent is gond nélkül, egyenesen előre nyújtott karokkal, biztosan tarthassam. Persze, hogy nem volt elég, hogy kétszer egymás után sikerült az egész, még sokszor újra meg kellett csinálnom, mert hát ha valamit elrontottam, máris láttam, hogy Jiro-chan cuki kis fején kárörvendő vigyor, és közben morcos öregemeber-szemöldök díszeleg, szóval tetszik is neki, hogy nem tudom megcsinálni a feladatot, meg nem is, amiért azért azt mutatja, nem egy teljesen romlott lelkű kiskölyök… még.
Végül is, miután ezzel megvoltunk, Tanjiro minimanósensei gyakoroltatta velem a csuklómozgást is olyan nagyon csuklósan, mert, hogy közben rám jött az emlegetett szamárság, és úgy csuklottam, mindenfelé csak „hikk”-„hikk” hallatszott, de azért a csuklómozgás nagyon technikás részét is ismételgettem, nem csak az iázást. Addig-addig okoskodtunk végül is, Jiro sensei navigációjának köszönhetően majdnem jól lecsaptam Fasírt-chant is, csak végül mégsem sikerült, nem mintha bántalmazni akartam volna, de mivel mindig körülöttünk cápáskodott, így valahányszor bénáztam, nagyooon kicsi híja volt, nem ő lett az áldozat, de persze nem Masi mester lett az, hanem hát senki sem igazából. De az úgy volt, kedves Jiro-channal begyakoroltuk, hogyan is kell szép függőlegesbe állítani a bokent felesleges pisszenés nélkül, és ugyanebből a helyzetből lecsapni vele az ellenfélét, amiben persze, mint ijesztő ellenfél, nagyon aktívan részt is vett kicsi cukiság, és jaaaj, hogy benyomorította ujjam a sok gyakorlás közepette. (T~T)
Dee, én hős nyuszitanítvány voltam, szóval igyekeztem, hogy mindent úgy csináljak, ahogy azt kell, vagy nem kell, mert na, de szóval ott tartottam, minden mozdulatot, amit bokennel kellett végezni, azt begyakoroltuk csuklóból, hogy kell vízszintesből függőlegesbe felhúzni, és félkört leírva lecsapni az ellenfélre, hogy annak „pengéje” elkerüljön. Vigyáztam minimesterre, ez csak természetes, mert milyen tanítványhős csillámnyuszika lennék, ha nem lennék tekintettel még a sensei-emre sem, meg úgy semmi másra, és persze főleg akkor figyeltem, mikor már a lépést is össze kellett kötni a csuklómozgással, mert hát az kicsit nehéz volt, és szomjas is lettem, aztán mindenféle csillámló teapartin randalírozó Deniszkomisz ufópillangókkal kellett megküzdenem, és szegény Jiro sensei aztán hiába mondott akármit, csak Masi mester célzatos felhívása vezetett vissza a távoli világból, hogy tudjam, azért képes lennék megvédeni egy csillámló teapartit, ha más nem akadna.
Elég sokáig tartott, míg Jori-chancsi úgy látta, már megfelelően csinálom a mozdulatokat, nem darabosan, hanem egészen folyamatosan, ahogy a folyó is csak áramlik, meg minden, és pont jól lépek, és pont elrontom, de szóval ez nem volt mindig így, csak hát fájt a hátam a középkori kínzóeszközös fenyítéstől, amire nyuszibecsületkódexes hősként sajnálatos módon nem voltam felkészülve, és hát egy ilyen háti kiképzés közben azért nem lehet csak úgy elvesződni, szóval oda kellett figyelnem. Jiro sensei elszámolt háromig, és meg kellett neki újra mutatnom, de egyébként nagyon aranyos volt, ahogy morcos-fáradt pillantással nézett rá kicsi egybeszemöldöke alól, szóval elkezdtem csinálni a feladatot, előrecsúsztatni a lábam, behajlítani, beszakadó hát egyenes, áthelyezni a súlyomat, közben meg a kezeimet előre nyújtani teljesen egyenesen, miközben csuklóból már felfelé húzni, és csak csuklóból mozgatni, kész félkörből visszahajlítani az ellenfél felé, és jól lecsapni a mancsaira, meg eltaszítani. Persze nem bántottam Tanjiro senseit, hanem a legóvatosabban nyöszörögtem csak fájó hátam miatt, és arra hivatkozva legyezgettem csak, nem is nagyon ért hozzá a boken, mert nem akartam ilyen kis cukit bántani.
- Max Sachi sensei elver, Nyanya-san. ._. – magyarázott nagyon bíztatóan, és léptünk tovább a másik technikára, amit gyakoroltam az én kicsi cuki pónimmal, és nekem kell egy olyan bébibogyóóka! *.* Talán, majd ha még életben maradok, miután kettétöri a hátam a gonooosz felmosó, pedig úgy szerettem, komoly, nem is hittem, hogy meg fog kínozni, és ellenem fordul, és minden, mert olyan jó barátok voltunk, még megmenteni a kicsi nyuszitársadalmat is velem jött, meg a Paripámmal, és hát naa. ~.~ De arról szólt a móka, végül is nekem neki kellett rugaszkodni, vagyis nem, de a kezdés az jó volt, mert olyasmi volt, mint amit az előbb is gyakoroltunk, csak mikor túlságosan behajlítottam a lábam, akkor Jiro-chan mester jól csináltatott velem egy szép oldalra boruló tatamiangyalkát, mert hát nem tudtam visszahúzni a lábam hirtelen, és jól megbüntetett, bár állított volna inkább sarokba, ott lehet énekelni, meg táncolni, fekve meg táncolni neeem. – Nyanya… san, idefigyel! – osztotta a jó szerencsét kismanó, és megmutatta a minivalójában, hogy is kellene kinéznie a művészetemnek, ami nem úgy nézett ki, mint az övé.
Mikor végül felkecmeregtem a nagyon vicces helyzetemből, legalábbis Deniszkomisz senseike nagyon is élvezte, hogy ide-oda mosogatva madárijesztőzök, meg még a szememet is jól megtakarítom, szóval gatyába rázódva ugrottam neki újult erővel, ami igazából már elfogyott réges-régen, de nekiugrottam rendesen, mert miért is ne, tehát újra kezdtem a lépést, és majdnem bokennel centiztem, milyen mélyre kell menni, de aztán szájtátós balesetem miatt kikaptam megint, és hát Tanjiro is nagyon mérgesen nézett már rám, meg fáradt is volt, és minden, és úgy sajnálta, hogy persze megszuttyongattam volna teljesen, aztán mégsem lehetett. De az történt, éppen nagyon néztem, merre-meddig hajlítom a lábam, mikor Jiro-chan jól vállon csapott a bokennel, mert nem védekeztem a támadó ellen, és most én jól kinyiffantam. Ne de nem nyafogtam, én nagyon palástoshatalmaslvagnyuszihős voltam, így nem panaszkodtam, csak elölről kezdtem az egészet, úgy lép, picit hajlít, odafigyel, csuklómozgás, boken ütközik, kis cukiénak markolatára rácuppanni, és leirányozni bal oldalszalonnájához.
Még jó, ilyen cuki és ügyes kis sensei-em volt, mert ha ő nem segít, egyedül aztán egy évig kuporgok itt, így meg csak Nyanyázott, és tudom, hogy öreg vagyok, de ennyire csak neeeem (p~p), azért csendben maradtam, mert azt akartam, büszke legyen rám Minimester-chan, mert akkor majd jól megengedi, hogy széjjelszeressem, és én pont azt akartam, mert már olyan tisztán szeretethiányos voltam, csoda hogy nem forgott a szemem olyan kukacjelesen, és mászkáltam előre nyújtott karokkal szeretetért randalírozva, mint egy láv-zombi. o__O – Nem. JÓ! – bökött hasba pici ujjaival többször is Minimester-chan, mert már megint annyira nem figyeltem, hogy épp készültem jól megölelgetni ahelyett, hogy fogtam volna a bokent, amit tartott, és sehogy sem tudott velem boldgulni, hiába volt olyan okos kis tanár, de nem akartam, lecseréljen valaki jobbra, mert csak nem akartam, ha már Fasírt-chan is hozzám indítványozta, vagy mi a szösz, a csillámpóniösvényen át, ami a fejemben tekergőzött, nem igazán láttam, de az nem jelenti, hogy másik tanárbácsit szeretnék, aki ilyen cuki egybeszemöldök mogorvaság, miközben minden pillanata vigyor, kivéve most, mikor tényleg mérges rám, és nincs san a Nyanya végén, szóval öreeeg vagyok. ((TAT)) Kicsi mérges pufók jól begyakoroltatta velem ezt is, meg megtaposta egyszer a lábam, mikor nagyon nem figyeltem, és aztán végül áttértünk arra, amire egész végig nem is figyeltem, hogy az én bokenem, ami a kezemben volt, az úgy álljon, ahogy annak lennie kell, és ne úgy, ahogy én tartottam, mert hárítani hárítottam, de aztán nem is igazán foglalkoztam vele, mit csinálok, azzal sokkal jobban lefoglalt, hogy gyors mozdulatokkal, összefüggően menjen a feladat, mint az, hogy a bigyókámmal feltartsam a másik bigyókáját.
Volt ám ebből is mennyi-mennyi Nyanya – maaah T.T, nem akarok öreg lenni! p~p –, hogy nem tudtam rendesen figyelni, meg mindig másféle mozgott a kettő kezem, pedig azt mondják, hogy nem lehet, mert mikor van olyan feladat, hogy simogasd a hasad, és paskold a fejed búbját, akkor vagy mindkettőt paskolod, vagy mindkettőt simized, de én igenis tudtom nem csak simizni, meg nem csak paskolni, hanem az egyiket csapni a másikat meg szép körökben szeretgetni, és hát azért nem akart menni az sem, vagy nem tudom, miért, hgy odafigyeljek, az egyik erre álljon, a másikkal meg ne figyeljek, aztán végül annyira begubancolódtam az egészbe, hogy már az én bokenem keverte magát felülre, és teljes megsemmisülésben fekhettem keresztbe a felkötözött barátellenségre vagy barátbarátellenségre, vagy ellenségesbarátra. Fáradt voltam, Nobu-chan akartam, és Jiro-chant szeretgetni, és egyiket sem lehetett, mert nem tudtam megcsinálni a feladatot, szóval mikor sikerült hirtelen, annyira megörültem, éppen arra felé cápázó Masi mester lábára olyan sikeresen ráugrottam a heppitájmos táncom közepette, csak belém fagyott a hang is, még a levegő is, aztán meg lába előtt hajlongtam felmosva az utat neki, csak megbocsájtson.
Minisensei-chan persze, hogy jobban szórakozott, mint eddig bármikor, és gyorsan újracsináltatta velem a begyakorolt mozdulatokat, nehogy már elfelejtsem – mert Nyanya vagyok, és a nyanyák bizony mind szenilisek –, és hát mikor többször, nagyon sokszor, sikerült is a bokent az övé alatt tartani, míg bal kezemmel fogtam övének a markolatát, végül is újabb mozdulatsort kapcsolhattam az eddigiekhez, hogy ne menjen könnyen. Igazából nem is volt olyan rossz, mert először csak azt gyakoroltuk, hogyan emelgessem a kicsi kacsójában tartott bokent, és ezt a mozdulatot vettük többször, már kezdett olyan lenni a kezem, mint egy ugráló kis nyuszimusz, de aztán mikor Jiro-chancsi látta, hogy annyira belejöttem már a dologba, lassan abba sem akarom hagyni, akkor végül kezdhettem elölről az egészet, és ha rontottam, akkor visszamentünk szépen a legelső lépés elgyakorlásához, hogy már majdnem azt kívántam, bárcsak leharapta volna Masi mester a fejem, mikor rátáncikáltam a lábára, de muszáj volt megcsinálni, és láttam Minimester-chanon is, hogy már nagyon elfáradt a sok gyakorlásban velem, és hogy ő még kicsi és cuki, és mikor sikerült összehozni a mozdulatsort, hogy végre stimmel a lépés, a fogás, a bokenem, meg az övé, és az emelés is, na akkor kicsi nem volt egybeszemöldöke, mert olyat szusszantott, hogy csak na. Surprised
Szegénykét úgy nem akartam eldobni, mert már csak ez a feladat volt, vagyis igazság volt, hogy nem eldobni kellett volna, csak jól kifektetni, de nem akartam, akármiféle baja is essen, szóval valahányszor azt várta, végre gyorsan, lendületesen megcsináljam a feladatot, mindig megálltam ott, hogy lifteztettem a bokenét, és kész, mert lehet, kifekszik elalszik, ami nem lett volna nagy baj, de ha megüti magát, én hamarabb sírok, mint ő, és Fasírt sensei sem lesz büszke rám, meg Jiro sensei sem, és mindenki kinevet majd, és maaah. T~T Borzalmas, milyen ijesztő, hogy nem akarok bántani valakit, és aztán mégis azt kell csinálni, pedig hát a vizibábúbébi is milyen kedves volt, hiába fektettem ki, aztán teljesen nagyon is elparipáztunk az Óperencián, meg azon is túlra, láttam, hogy túr a kurta farkú kismalac, meg, hogy egy teljesen nem látott felbukkant faág hogy üt ki engem de nagyon-nagyooon. O.O
- Ha nem csinálod meg, Nyanya, soha többé nem kapsz…! – nem tudom, mit nem kapok, mert azt nem mondta, de annyira félelmetes volt, ahogy teljesen komolyan mondja morci kis fejjel, hogy egyszerűen muszáj volt végül is megcsinálni, mert sose lehet tudni, hogy ha mondjuk tudja a kissrác, hogy én vagyok Michiwonka, és megoldja, hogy soha többé ne kapjak szerelem-megbízást, hát én nyuszirajzok között végzem, vagy többet nem kapok nyuszikát, nyuszikás csillámnyomdát, csodateapartit, vagy csilláminast Yuko-chantól, vagy Nobu-chantól szeretést, vagy semmilyen édességet sem a boltból, vagy Nyuci-chantól nem kapok jóéjt-puszit, vagy belépési engedélyt az irodájába, vagy rengeteg dolog volt, ami nagyooon sok, szóval ha azt mind nem kapom, na az naaagyooon ijesztő volt. °O°
Végül addig lettem fenyegetve, muszájból megcsináltam egyszer, meg még egyszer, és soha többé nem Minimester-channal, hogy elcsavartam tőle a bokent, mert nem akartaaam bántani, nagyooon nem, és féltem, fáj a kicsi keze, és gonooosz Fasírt mester, ezért még biztosan nem fog kapni tőlem csillámjelvényt, amiért ilyen kicsi „tökit” kellett bántanom, szóval ha akarta volna se harcolok többet Jiro-chancsi ellen, hanem ha sikerül megverni Masi mestert, akkor sikerül. De arról mesélek, hogy na, ha sikerül, akkor úgy megszeretgetem Jiro-chancsit, hogy naaagyon, és akkor majd nem tudom kivárni, szóval most akaroooom!
Míg kilogikáztam, már vetődtem is szegény kisfiúra, aki semmiből érkező hárításom is nagyon látványosan hárította, én meg csak olyat nyekkentem, majdnem a fogaim is odalettek akkorát koccantak, de muszáj volt megpróbálni, csak valahogy az összezavart, hogy nem is tudom, mi volt az már, de ahogy elnéztem, kicsi Manómester-channak bejött, hogy szépen elgáncsolt, és kiterültem a tatamin, ahogy azt kell. Végre nem morcos öregember volt naagy, bozontos szemöldökkel, hanem cukiságos kiskölök, aki nem akarta magát hagyni megszeretni, hiába is másztam utána a tatamin, vagyis másztam volna, de alig kúsztam keveset, Masi mester semmiből felkapart, és „Uzsgyiii neki, fiam, ne terrorizáld a tökit!”, egy szóval jó szóval élve: Segítséééég! o__O
- Ne bénázz, Nyanya-san! – okított még Jiro minisensei, aztán leült valahova, remélhetőleg olyan helyre, ahol nem kell féltenem az életét, hogy megnézze nagy műsoromat, mikor is ééén, a legnagyobb nyuszihős eltángálom Fasírt-chant… vagy ő engem. Surprised

Spoiler:
Vissza az elejére Go down
Miyanaga Kyousuke
Vaizard
Vaizard
Miyanaga Kyousuke

Férfi
Scorpio Rooster
Hozzászólások száma : 48
Age : 114
Registration date : 2009. Oct. 23.
Hírnév : 4

Karakterinformáció
Rang:
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō Cl0te11200/15000Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō 29y5sib  (11200/15000)

Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō _
TémanyitásTárgy: Re: Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō   Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō EmptyVas. Márc. 04, 2012 7:29 am

Móka, kacagás, csajozás, Round Two

Ejnye, valahogy ez a mai fiatalság sem értékeli a segítőkészségemet, pedig én aztán igazán gáláns és lovagias tudok lenni, ha bajba kerül egy felettébb csinos hölgyemény. Most is, jó szándékom jeléül szívesen megszabadítottam volna ezt a szőke szépséget is a nedves ruháktól, mert így biztosan meg fog fázni vagy még rosszabb. Dojóban vagyunk, szóval biztos van valahol egy öltöző, tele váltás ruhával, és a segítségemért csupán annyit várnék el cserébe, hogy jelen lehessek az átöltözés folyamatánál Surprised Ez igazán aprócska kérés, és utána meghívnám arra a fekete buborékos izé italra, ami amúgy nagyon finom. Vagy akármi másra, csak randi legyen *>* A kisasszony azonban félénken szabadkozva elmenekült a szándékaim elől, megnyílásra ítélve a könnycsatornáimat T_T
- Teme, Masaki! Add vissza a jövendőbelimet te gazember, neked már van csajod! - mutogattam irigységtől fűtve raktárbeli lakótársamra, aki mögé elbújt a kis hölgy. Piszok mázlista, miért választja minden lány az ilyen faragatlan tuskókat helyettem? :/ Sose fogom megérteni az ellenkező nemet, pedig én vagyok a szőke hercegük, csak fehér ló nélkül! Surprised Ahelyett meg van... volt fehér haorim, ami az erő és a biztonság jelképe a számukra, hiszen nem osztogatják mindenkinek úton-útfélen az olyasmit. Csalódottan sóhajtva vakartam meg a vizes fejemet, miközben lábfejem hegyével a padlót rugdostam. Nekem is át kellett volna öltöznöm, ami azt illeti, igazán adhatott volna pár perc szünetet az a fafej, amíg mindenki rendbe teszi magát ahelyett, hogy triviális dolgokról kérdezősködik, minthogy mi volt a feladat lényege. Hát biztos nem az, hogy kitakarítsunk, ezt még az oviban is tudják, én meg aztán pláne, aki megélt már egyet s mást a cirka kétszáz évem alatt, amit nem karbonba fagyasztva töltöttem el. Unottan legyintgettem a magyarázatára, engem aztán nem kellett kioktatni arról, hogy mi történik egy igazi párbajban, a társaság másik fele meg sose fog részt venni ilyesmiben, elnézve őket. Nem leszólni akartam őket persze, hanem arra kívántam rávilágítani így gondolati síkomon, hogy nem fognak a harcmezőn vitézkedni.
- Tch... amíg megtanulom a leckét, nem mindegy mit csinálok közben~ssu? Nem kell ennyire pattogni, nem fogok csalódást okozni~ssu! Cool - toltam feljebb a szemüvegemet az orrnyergemen magabiztosan. Neki könnyű, de nekem arra is kell figyelnem, hogy barátnőt szerezzek magamnak, ráadásul hogy is koncentrálhatnék pusztán a feladatra, hogy ha közben bajba kerülnek a közelemben ilyen szemrevaló és bájos angyalkák? Surprised Ki mentené meg őket, ha nem én? Cool
Mulatságos volt, hogy mindenki kapott valamiféle fejmosást, a senseinek semmi sem jó úgy tűnik, de ha velem kapcsolatban csak abba tudott belekötni, hogy gyakorlás közben mit csinálok, és nem magába a munkámba, akkor jó vagyok Cool És miután mindenkit kiosztott, végre itt volt az ideje, hogy az alapozásból tovább lépjünk, legalábbis erre utalt, hogy mindenkit megsorozott egy fakarddal. Jólesően simult a kezembe az eszköz, párszor meg is suhintottam ismerkedésképpen. Sokkal jobban éreztem magam ezzel a kezemben, mint egy felmosóval. Hja, csakhogy pár pillanaton belül bemasírozott a terembe egy halom kiskölyök, Masni mester meg kijelentette, hogy ők lesznek az ellenfeleink, amíg megtanuljuk a technikákat. Ez most komoly? o.O Döbbenetem az arcomra is kiült, nem hittem volna hogy ennyire alábecsül... öhm... engem. A többiekről nem nyilatkozom.
- Na jó, ez van, ezt kell szeretni... - dünnyögtem az orrom alá, aztán párba rendeződtem az egyik lurkóval, de az ismerkedéssel még megvártam, amíg a hátamra erősítenek kettő darab felmosót. Semmi reklamáció nem kellett, teljesen logikus megoldás volt a tartás javítására. Az lesz a ciki, ha megsajdul a hátam és ezzel kiderül, hogy nem volt jó eddig a tartásom ^^"
- Yosshi, chissu~ Kyousuke vagyok, yoroshiku ^^ - intettem egyet barátságosan a gyereknek, aztán tiszteletteljesen meghajoltam előtte. Ennek ellenére egy viszonylag mogorva köszöntést és egy szúrós szempárt kaptam válaszul a viszontmeghajlást követően. Biztosan csak rossz kedve van kicsit, vagy csak szimplán félénk, és azért motyogta el olyan kelletlenül a nevét. Magam is remek ötletnek tartottam, hogy bontsuk részekre a technikák megtanulását, az előző feladatoknál is így tettem önszorgalomból, szóval lelkesen helyeseltem, amikor Kouichi jelezte a menetrendet. Be is mutatta, mi lenne a dolgom első lépésben. Igazán nem tűnt nehéznek, ilyesmi volt a vödrös gyakorlatban is. Naná, hiszen az volt a lényege, hogy felkészítsen erre a mozdulatsorra. Bólintottam, hogy megértettem, eszem ágában sem volt félvállról venni a lurkót. Pontosan tudtam, hogy ilyen korban is lehet valaki nagyon ügyes, bár abban kételkedtem, hogy nálam jobb lenne, ha egy éles párbajra kerülne sor. Felvettem a kezdőpozíciót, erősen megmarkoltam a boken markolatát, fújtam egyet és uccu neki! Surprised Lábam előrecsúsztatása közben azonban máris fájdalmas emlékeztetőt kaptam az egyenes hátról, amitől egy az egyben szét is esett a mozgásom és máris kaptam a fejmosást. Nagyon kritikus volt a kisördög, nem csak az egyenes hát hiányát emelte ki, hanem minden hibámat, ami a koncentrációm elvesztéséből következett. Úgy gondoltam nem lesz gondom azzal, hogy valami hiba marad a mozdulataimban így Surprised Második kísérletem egy fokkal jobb volt, bár a hátam még most sem volt teljesen egyenes >.>\" Ellenben sikerült a mozdulatot be is fejezni.
- Egyenes hát, nyújtott kar, pápaszem! - rivallt rám Kouichi-kun, én meg egy tudom-tudom bólogatással vettem tudomásul, hogy nem volt jó. Harmadszorra már nagyon odafigyeltem a hátamra, a következmény viszont az lett, hogy a fakard mozgása megint nem volt megfelelő, és mikor a további próbálkozásokban ezt korrigálni akartam, akkor megint a hátammal volt gond. Kissé tanácstalanul vakartam meg a fejemet, nem számítottam rá, hogy ennyire sokat kell gyakorolni ezt a mozdulatot. Ám nem adom ám én fel olyan egykönnyen, néhány kísérlettel később már csak a terpeszemet rugdosta széjjelebb a kissrác, hogy alacsonyabban legyen a súlypontom és ezáltal stabilabb és gyorsabb lehessek. Kicsit furán éreztem magam, hogy egy ekkora gyerek tanítgat vívni, de végső soron ő ismerte ezeket a technikákat én meg nem, szóval maximum Masaki előtt égek be. Remélem Seirashinak nem köp be >.>\"
A második rész már sokkal könnyebb volt, hiszen a fő momentuma a kard mozgatásában rejlett. Csupán az jelentett nehézséget, hogy a begyakorolt mozdulatsor után elhelyezzem a csuklóból indított függőleges emelést. Mivel a bokenre koncentráltam, így a csúsztatott lépésem ismét pontatlanná vált, kezdve az egyenes háttal. Fene se gondolta volna, hogy ennyire problémás a tartásom, ha ilyen számomra szokatlan mozgást végzek, látszik hogy a vívóstílusom ormótlanabb fegyverekhez szokott. Mindenesetre sikerült kicsalnom a minisenseiből néhány bólogatást amikor a fakardom mozgását nézte.
- Gyorsabban! Csak a csukló dolgozzon! - hangzottak az újabb utasítások, de jól tudtam, hogy ezek most csak apróságok voltak, miután sikerült újra összeraknom a mozdulatokat az új elem beépítése után. A legtöbb hibát én is észrevettem mozgás közben, éreztem mikor szúrom el és mit. Amikor ennyire koncentrál az ember a pontosságra, akkor óhatatlanul is kritikus önmagával szemben is, legalábbis nálam így van. Ám Kouichi jelenléte arra is jó volt, hogy felhívja a figyelmemet a lábmunkám hibájára, amit én nem vettem észre.
- Jól van, szódával elmegy, de Sachi sensei előtt kapd össze magad, pápaszem :/ Mutasd, mit tudsz! - állt meg velem szemben a fiú, kezében a bokenjével, és felvette a magas tartást a fegyverével.
- Egyet se félj, nem hozok rád szégyent! Szövetségesem vagy abban, hogy legyőzzük a gonosz Masni mestert! Cool - igazítottam meg a szemüvegemet, aztán én is felvettem az alapállást, hiszen jöhetett az utolsó szakasz, vagyis mozgó ellenfél ellen bemutatni a mozdulatsort. Kissé érdekes volt úgy, hogy a partnerem volt vagy feleakkora, mint én, de remek gyakorlótársnak bizonyult és tényleg nagyon ügyesen mozgott. Nagy jövő előtt állt a kardforgató bizniccben Surprised Mellesleg ez volt a legkönnyebb, most hogy begyakoroltam a technikát, az ellenfélhez igazítani már nem jelentett nagy megerőltetést. Néhányszor összecsaptunk pár lépés távolságból indítva és Kouichi-kun kijelentette, hogy áttérhetünk a másik technikára.
Csupán egy pár perc pihent engedett meg, addig pedig volt alkalmam végre erőt meríteni a keményen dolgozó, ám így is szépséges lányokból és a domborulataikon legeltetni a szememet, elvégre elég jól el voltak látva itt-ott. Ki a formás kis fenekére lehetett büszke, ki meg a gömbölyű kebleire. Csak egy csajszira nem mertem ránézni, mert azért a tuskó mesterünk leharapná a fejemet, meg különben is, a többi kisasszony jobban vonzotta a tekintetemet. No de elég volt a nézelődésből, mindenki jó elfoglalt volt, szóval én sem lazsálhattam, nem vetne rám jó fényt, ha ezután az edzés után rá akarnék hajtani valamelyik ártatlan szépségre *>*
- Készen állok, ne kímélj~ssu, shishou! Surprised - hajoltam meg egy színpadias mozdulattal a fiú előtt, bár ettől a technikától egy kicsit jobban tartottam, lévén be kell ismernem, hakudában nem vagyok valami jó, és az a bábus feladat arra emlékeztetett ^^" Éppen ezért örültem neki, hogy az előző technikához hasonlóan kezdődött a mozdulatsor, legalább nem volt minden eleme valami teljesen új dolog. Odáig rendben is ment, hogy összecsaptunk a bokenekkel, de a kisfiú kardjának markolatát nem volt olyan nagyon egyszerű elkapni így, mozgás közben. Eleinte túl későn indítottam a balommal a mozdulatot és így lassú voltam, nem volt meg a kellő folyamata a mozgásomnak. Ha viszont kapkodtam, akkor rendszerint elvétettem a fogást és csak a levegőt markolásztam, ráadásul arra is oda kellett figyelni, hogy ne engedjek teret az ellenfelemnek. Kouichi azonnal büntetett, ha valamit elszúrtam, és többször is a mellkasomnak bökte a fakardja hegyét, így jelezve a sikertelenséget. Meghaltam Neutral Többszörös zombiként aztán már csak-csak belejöttem, amint rájöttem, hogy szimpla utánzás helyett gondolkodhatnék is, és egy egyszerű mozdulattal stabilabban akasztottam meg a másik kardot, aminek az lett a következménye, hogy magabiztosabban ragadhattam meg a penge markolatát. A neheze ez volt, innentől kezdve már csak a mozdulatom gyorsaságán kellett dolgoznom, ami csak szorgos gyakorlás kérdése volt. A saját kardom pozicionálásával ezek után nem volt problémám, szinte azonnal remekül ment a két kezem egyszerre való mozgatása, szóval a következő nehezebb rész a bábus gyakorlat belefűzése volt az egészbe. Szegény gyereknek a reakcióiból ítélve hamar megfájdult a feje tőlem, már a bábunál is úgy éreztem, hogy valami nem stimmel és ez most be is igazolódott. Nem igazán sikerült eltalálnom, hogy pontosan milyen mozdulatot is várt el Masni, meg most Kouichi-kun, de azért kitartóan próbálkoztam azzal a valamivel, amit kiadtak feladatnak. Ráadásul egyre nehezebb volt az egyenes tartást is megtartani, amikor körülbelül fogalmam sem volt, hogy pontosan milyen mozdulatot is kéne végrehajtani. Így egy egyre fájósabb háttal és egy egyre türelmetlenebb minimesterrel gazdagodtam, miközben szenvedtem a kard kicsavarásával. Esküszöm, külön leckéket fogok venni ezek után hakudából, hogy legalább az alapok meglegyenek.
- Eto... szerintem próbáljuk meg egybe~ssu ^^" - javasoltam, hogy véget vessünk ennek az értelmetlen nyögésnek, legalábbis úgy éreztem, hogy egyben talán egy fokkal könnyebb lenne. Nagyot sóhajtottam, és a többi páros munkájából igyekeztem példát venni, mert az nem segített, hogy a kissrác megmutatta rajtam és kivette a kezemből a bokent. Kezdtem irigyelni, hogy neki ez megy és már megtanulta ._. Vettem egy mély levegőt, és újra belevetettem magam a gyakorlásba, meglepetésemre tényleg könnyebbnek tűnt úgy, hogy a mozdulatokat összeköthettem. Valahogy természetesebben jött, hogy a csavaró mozdulatnak hogy kéne kinéznie. Persze így sem volt sétagalopp, főleg mivel megint előjött az a gondom, hogy szétesett a mozgásom, annyira figyeltem arra a részre, ami nem ment Neutral Nehéz volt elhinni, hogy ekkora ördöngösség lenne ez nekem, de a valósággal nehéz volt vitatkozni. Azonban végül sikerült megragadnom a lényeget (de szép lenne, ha egy lány esetében mondhatnám ezt egyszer :/) és a hosszas gyakorlás gyümölcseként képessé váltam lefegyverezni... egy gyereket Fészpalm Tehetségesnek tehetséges, de akkor is, nem volt valami nagy sikerélmény nekem, aki egy adjuchast is legyőzött cirka két évezreddel ezelőtt.
- Hálás vagyok a segítségért~ssu, öcsi, a tanítvány nagyságához méltó mester voltál. Ja, és... bocsi, hogy tépkednek kellett miattam a hajad Neutral - hajoltam meg köszönetképp a srác előtt, aztán nyomtam egy barackot a fejére, megigazítottam a szemüvegem és válaszoltam a Masaki által nyújtott extrém kihívásra Cool
Vissza az elejére Go down
Tamachi Yukezo
Daitenshi
Daitenshi
Tamachi Yukezo

Férfi
Cancer Dog
Hozzászólások száma : 552
Age : 29
Tartózkodási hely : Karakura town, Hűség tornya, Sehol
Registration date : 2009. Apr. 20.
Hírnév : 25

Karakterinformáció
Rang: Daitenshi, Középnemes, Lord Belial
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō Cl0te52100/65000Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō 29y5sib  (52100/65000)

Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō _
TémanyitásTárgy: Re: Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō   Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō EmptyKedd Márc. 20, 2012 8:20 am

Köszi Yuu... tényleg... köszi >.>

Hát a gyakorlat nem nyerte el a tetszését hajdani kapitányomnak. Tűrtem, ahogy személyre szabottan csesz le. Olyan nosztalgikus volt az egész. De a külön csoportból nem csak én bénáztam. Ahogy körülnéztem mindenki megkapta a személyenkénti letolást. Elszoktam ám már attól, hogy nekem bárki bármit is oktasson. Itt az iskolában megtanultak messze nem olyan tökéletesek, mint ahogy azt hiszik. Persze Sachi sosem kétkedett abban, hogy a szinte kard nélkül harcoló személyem szintúgy lehet gyilkos, mint karddal. Most mégis el kell érnem egy szintet fegyveres küzdelemben, amivel érek is valamit. Yuura sem hozhatok szégyent. Cöhh... akkor azt hiszem, hogy itt az ideje tovább gyúrni ezt a két egyszerű mozdulatsort. Hogyan is volt ez a vödrözés? Első nekifutásból nem láttam sok értelmét. Ha egy párszor sikerül, akkor csak a vödörre tudok rákoncentrálni. Hagyom a fenébe! Így sosem fogom megtanulni. Legközelebb Paragontól fogok leckét venni T_T. Masaki elém terel egy kis srácot. Ez most csak szívat ugye? Ez nem lehet komoly. Akkor ez a srác biztos tud valamit, amit én nem. Valószínűleg ezt a két mozdulatot eléggé tökéletesen. Meghajlok előtte.
- Tamachi Yukezo. Örvendek- igazán lelkes voltam a sráccal kapcsolatban, de ő meg se szólalt. Valami nem stimmelt vele. Komor tekintete volt. Megfogtam a bokent, és beálltam alapállásba. Ő is így tett, majd a következő lépésemre ő is akcióba lépett. Alig tudtam hárítani. Baromi gyors volt. Mozgása és egyáltalán a támadása iránya... látszik, hogy Masaki tanítványa. Komolyan fogom venni a tagot, ehhez kétség sem fér, de a kölcsönös tisztelet azért kijárna. Látszik, hogy anyáznak egymásnak nagyon a többiek, ez mégis szótlan. Valami nem stimmel vele. Talán a kihívást látja bennem. Pedig bennem aztán nem sok kihívás van. Nem tanítani akar, maximum móresre. Ezt viszont nehezen tűröm. Ki fogom számolni a fiút, ugyanis látom a többieket, és míg ő nem a technika megtanításával foglalkozik, én elemzem a többiek mozdulatsorait. Azt hiszem megértettem. Amíg folyton csak védenem kell a csapásait, nem tudok felkészülni, majd koncentrálni. Mondjuk erre a valóságban sincs időm. Igaza van valahol. Csak úgy fogom megtanulni a dolgot, ha reflexből megy. Ha elvileg tanulom meg, majd jól begyakorlom, akkor hozzászokok az időzítéshez. Hmm... Akkor viszont kihívás elfogadva. Első lépésként lefordítom a fegyveremet, majd egy-egy felülről érkező csapását kihajolással hárítom. A reakció időm messze túl mutat bármelyik embernél, szóval ez nem kétséges, hogy képes vagyok-e kitérni a támadástól. De most nem is ez a feladat. Pontosan támad, néha kitér attól, amihez ezt a védekezést kell használni, ugyanis ritmusérzékkel megáldottak könnyen vehetik a lapot, és megint ugyanott tartunk. Viszont tehetséges ez a gyerek, csak kicsit idegesít a stílusa. Csak egy kicsit. Egy név ide vagy oda, lényegtelen. Nem élet-halál harc, nem kell tudnunk kik vagyunk. Lassan már én érzem magam bolondnak, hogy elárultam a nevem. Viszont elindult egy csapás a vállam felé. Hohóó! Eljött az én időm. Viszont jól esett volna egy kicsit a mozdulat ellenfél nélküli felelevenítése is. Tojok rá! Már toltam is a gyakorlatot, mire egy köhintést hallottam magam mögül. Sachi volt az. Még hátra se tudtam fordulni, mikor a hátamra kötött két fadarabot. A vizes érzetből nem volt nehéz kikövetkeztetni, hogy a rongyok voltak azok. Na bakker. Na ez még nagy különbség volt köztem és a srác között. Ő mindvégig egyenes háttal csinálja a mozdulatokat. De én shunpo mester vagyok héjj. Nem ez volt megbeszélve. A rugalmasságom veszik ezzel oda. Francba! Így kihajolni sem tudok olyan jól. Ezt igazán csak akkor éreztem, mikor egyre több és több csapást mértek rám. Mindenképpen a bokennel kellett védekeznem, nem tudtam felkészülni a gyakorlatra. Baromi gyorsan kellett reagálni. Mindig ha leeresztettem a fegyvert a lábam mellé, azonnal jött a támadás, és nem tudtam hárítani. Fájt, de veszettül. Néha-néha elgondolkodom, hogy hogy az istenbe kerültem én ki az akadémiáról. Messze áll tőlem a zanjutsu. Nagyon messze. Én távolsági harcos vagyok, esetleg egy-egy gyors és pontos vágást ejtek meg. Ettől függetlenül meg kell tanulnom használni a kardomat. Most már jó lenne, hogy ha segítene, és ezt csak egyféle módon értethetem meg vele. Ha olyat mutatok, amitől eláll a lélegzete is. Egy gyilkos mozdulat, amit nem képes kivédeni. Megvártam, míg mindenki mással foglalkozott, ekkor shunpora váltottam. Sokkal nehezebb gigaiban shunpozni, de nekem eléggé speciális póttestem van. Seikyomai. Egy pillanat az egész. Szerencsére a terem egy szélső részében gyakoroltunk, senkit sem érdekelt, hogy mit is alkotok. Sachi marha pipa lesz, ha megtudja mit teszek. Elrugaszkodok, és a fiú csak elmosódásomat láthatta. Ezen támadás nem zanjutsu technika. A sebesség az, ami a támadás halálosságát okozza. Most viszont figyelek a srácra, hogy ne haljon meg, csupán megérezze hol ütötte meg a bokenem hegye. Kettő elölről, egy hátulról, és kész. Egy reccsenés jelezte viszont, hogy megrepedt a hátamra kötött felmosók egyike. A hátsóba akkora erő volt, hogy előre esett. Mikor elnyalt, pusztán megforgattam a fegyveremet, és nekikezdtem az első megtanulandó gyakorlat első lépéséhez.
- Segíts, vagy sosem jutunk egyről a kettőre. Nincs valami titka, vagy valami hasonló?- kezdtem neki a kommunikációba, mikor felsegítettem. Szerencsére senki sem vette észre az apró kis mutatványomat... mivel nagyon senki sem vehette észre. A fiú teljesen ledöbbenve állt ott. Nem értette hogy sikerült egyik pillanatról a másikra mögé kerülnöm. A mellkasához kapott, miután csípni kezdte az ütés nyoma.
- Fölösleges azt hinned, hogy mert most te tanítasz engem, még valaha is legyőzhetsz. Ahhoz 1000 év sem lenne elegendő- ez igaz... de ha nem is 1000 év múlva, de legalább 70 év múlva kéne találkoznunk legközelebb. Az úgy lenne szép. Beállt alap állásba, és lassan megmutatta, hogy mi is a lényeg, hogy kell egyenes háttal ezt megoldani. Szépen, karcsúan, és veszélyesen. Persze a kivitelezése még így is sokkal jobb volt. Nem a testben van a titka hanem lábakban. Amint ezt megértettem, jöhetett élesben. Egy próbát még lenyomtam előtte, utána jöhetett ő is. Szépen elindította a csapást, mire én alulról majdhogynem tükröztem. Kellő erővel, és a megfelelő lábtechnikával mozdultam. Már majdnem sikerült, csak az egyensúlyom hátul maradt, így esni kezdtem. A srác hirtelen elkapta kapálózó kezem. A hátamra rögzített szenya rudak miatt nem tudtam megtartani az egyensúlyom. Másodjára már kifinomult, és sikerült a gyakorlat. Még négyszer megcsináltuk, és készen is voltam. Siker! Most a másik gyakorlat jöhet. Ugyanúgy csapott, csak most hárítás helyett a kezét kellett megragadnom. Majd... őőő nemtudom. Felhúzta a szemöldökét, mikor kiderült hogy megragadtam. Megfogta az én fegyver forgató kezemet, majd egy belépéssel meglökött, és a fegyverem a kezében maradt, míg én hátraestem. Köszi... Feltápászkodtam, ő meg visszaadta a fegyveremet. Nagyszerű! Nem kell annyira mélyre menni, mint az előbb. Ezt most megtanultam. Hogy is kéne? Csapása a kardomba ütközött. Megfogtam a markolatát, és megint elfelejtettem mit kell csinálni. Már éppen mozdulna, mikor megláttam Shioritól a mozdulatot. Lerántottam a bal oldala felé a fegyverét. Ezután Shiori valami necces mozdulattal, de fegyverével elkezdte tolni az egész gyereket, míg tekerni kezdte a fegyvert a feje mögé az edzőjének. Ezt én is gyorsan elkezdtem kopírozni, de nem sikerült. Nem volt jó az állásom, így nem tudtam erőt kifejteni, így felborítani. Plusz a lendület is elveszett. Hátrébb ugrok, mégegyszer! Ötször vagy hatszor elszúrom egymás után. Ez így nem lesz jó. Egy kis pihenőt kértem, hadd gondolkozhassak.
Szóval. Fegyverek találkoznak, csukló elkapás, lerántás,... tartom a fegyverét az enyémmel, majd elkezdem felfele nyomni a fegyverét, és a csuklóját mindeközben a feje mögé kell tekerni. Azt hiszem megvan. Intek, hogy kezdhetünk. Csapunk, koppannak a fegyverek, majd azonnal elkapom a kezét, és a leggyorsabb mozdulataim közül kirántom a kezét majd azzal a lendülettel csuklóval forgatom a kardot, és tolom felfelé. Eközben megcsavarom a kezét, és a feje mögé tekerem. A fegyvere meg kiesett a kezéből. Elismerően pillant rám. Tudta, hogy megértettem, és én is felfogtam. Meghajolok, és izgatottan vártam, hogy megszólaljon.
- Köszönöm szépen- mondtam, majd ő is meghajolt, és elkezdett mutogatni. Néma. Kicsit megdöbbentem. Ezért nem szólalt meg. Viselkedése is talán ezért ilyen zárkózott. Nem tud senkivel sem beszélni egy kiadósat. Kuncogok egyet, majd egy névjegykártyát veszek elő. Hátuljára egy e-mail címet írok. Az enyémet.
- Nagyon tehetséges vagy, részemről az öröm, hogy találkozhattam veled- mondtam, majd átnyújtottam a névjegykártyát. Látszott rajta, hogy örült a dolognak. Szemében boldogság tükröződött. Ahogyan a többiek szövegelnek, talán itt sem lelt barátokat a dojoban. Pedig igazán tehetséges. Megborzolom a haját, majd ex-kapitányomhoz lépek.Megropogtatom az ujjaimat. Készen állok!
Vissza az elejére Go down
Yokoshima Kaori
Ember
Ember
Yokoshima Kaori

Hozzászólások száma : 23
Registration date : 2011. Apr. 26.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō Cl0te3700/12000Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō 29y5sib  (3700/12000)

Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō _
TémanyitásTárgy: Re: Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō   Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō EmptySzer. Márc. 28, 2012 11:43 am

Edzés? Vödörrel és felmosóval?... Na, ne szórakozz velem! - Round two



Hát ennyi ezzel meg is volnék, végre legyűrtem ezt a fene idegesítő bábut. Büntetésből, amiért ilyen nehezen adta meg magát pihenés kép, míg várok azokra, akik még nem végeztek, megpihenek rajta. Nem sokáig tart a pihenő, kár pedig ez az izé olyan, mint egy kisebb vízágy és nagyon jó érzés rajta üldögélni. De erre nincs idő… Senseiünk – hű, de nem jó ezt kimondani, még fejben is – látván, hogy mindenki végzett becsukja olvasni valóját majd, feláll és közelebb sétál hozzánk. Csend, mindenki arra vár, hogy végre megszólaljon a férfi… bár mikor megteszi inkább ne tette volna.
- Teme… - szólalok meg bosszúsan, de aztán annyiban hagyom, s csak magamban mérgelődöm. Remélem ez az eddigi felmosós dolog nem csak holmi viccből kellett csinálnunk, hogy ő nagysága jót szórakozzon, mert különben itt helyben teszem el láb alól és segédeszközként egy felmosót és egy vödröt fogok használni. Ördögi mosolyom is felvillan egy pillanatra ám képzelgésem ismét a férfi hangja szakítja félbe.
A feladatunk lényege? Hát mi más, hogy jót szórakozhasson rajtunk… mármint, hogy a két technika megtanulását megalapozzuk, hisz a háznak is előbb az alapját fektetik le és csak azután kezdik el a többi részt megépíteni. Aztán a tanárjelölt folytatja is és hozzá tesz még néhány dolgot a fejemben megfogalmazottakhoz. Egyéni akciók? Huh, remélem, itt nem rám gondol, hisz nem direkt csináltam és másokat sem áztattam el, még jobban.
Heh? Mi van… Mattaku a srác beszédének megértése még mindig gondot okoz és nem is tetszik, már ami a folytonos trágár szavakat illeti. És ezek a spontán becenevek… Mózeskosár? Miért is? A fene érti, mit akar ez jelenteni, már ha van jelentése. Mégis milyen bogyókat szegyek? Inkább neki kéne valami.
A kisebb fejtágítást követően még két edzőtársnak szól, pár szót majd hátat fordít nekünk ez a Masaki vagy kicsoda. Majd hirtelenjében fakardokat vág hozzánk. Na, ezt már szeretem, végre jön a valós edzés. Remélem, egymás ellen kell menni, ha igen akkor mindenképp azt a szőke vagy fehér hajú srácot kérem. De nem… nem egymás ellenfogunk menni e helyett…
- Mi? – kis tökmagok jelennek meg mesterük hívószavára egy-egy bokennel a kezükben. Mint kiderül a kis töpszlik ellen kell küzdenünk, akik mint kivettem Masaki szavaiból igen képzettek a csoportjukban. Hát jól van végül is miért ne, úgy is szeretem a gyerekeket. Mikor az egyik kisfiúcska közelebb lép hozzám, kedvesen rá mosolygok.
- Szia! A nevem Kaori és téged hogy hívnak? – fektetem vállamra a fakardot mondandóm közben. Köszöntésemet és mosolyomat egy vidám, aranyos mosollyal viszonozta és ő is üdvözölt.
- Szia, Onee-chan! Az én nevem Natsume és én leszek a senseijed úgyhogy tessék jó diáknak lennie.
- Igen is, sensei! – mosolyogtam még mindig. – Akkor Sensei megmutatná, hogy is néz ki ez a mozdulatsor? – kérdem kíváncsian. Jó lenne látni is, ha már a másik sensei ezt nem tette meg. Úgy ugyan is jobb dolgozni, ha már van valami minta, ami alapján dolgozhatom.
- Persze. Akkor támadj meg és én majd hárítok a sode suri seigannal, úgyhogy figyelj! – bólintva jelzek csak vissza mire ő fegyverével karöltve alapállásba áll. Gyorsan magam is felvettem a pózt majd megpróbáltam a lehető legtökéletesebben lemásolni a mozdulatsort. Több-kevesebb sikerrel le is sikerül másolnom a mozdulatokat, de van még mit gyakorolnom.
- Remek akkor most mutasd meg még gyorsan a tsubazeri taoshi-t mielőtt a sensei ideér és rám aggatja a felmosót. – vetek egy pillantást drága tanítónkra, aki sorra aggatja fel a többiekre a felmosó nyelet. Szerencsére jómagam és Natsume hamar átvesszük a második technikát is mielőtt engem is felszerelne azzal az egy fölösleges kellékkel.
- Au… ez fáj óvatosabban. – hívom fel a fickó figyelmét fájdalmamra, de őt ez hidegen hagyja, amint látom, sőt talán még élvezi is. Na, nem baj majd az edzés végén mikor meg kell mutatni ki mit, tud, majd visszakapja.
- Jól van, kölyök akkor folytassuk. Előbb vegyük át az elsőt, aztán ha kész jöhet a másik.
- Rendben Onee-chan. – vigyorog, a kissrác majd neki kezdünk a gyakorlásnak. Ez felmosó persze nem könnyíti meg a dolgom, vágja a hátam, mint a rosseb én meg még azt hittem elég egyenes a tartásom, hát most kiderült, hogy nem az. Na, meg a Natsume sem az a kis kedveske, mint ahogy az először hittem róla.
- Onee-chan ne bambulj! Feljebb emeld a bokent és tartsd meg! – utasítgat, egyfolytában én meg persze próbálom azt tenni, amit mond, de nem könnyű úgy, hogy még meg sem csináltam, de ő már mondja a következőt. Perceken át gyakorlom az első technikát. Lábmunka, igen arra is figyelnem kell és a boken. A nehezebb mindenképp az, amit mellesleg a kis rapszolga hajcsárom is megemlít. A lábmunkával már tényleg nincs gond csak a kardal nem tökéletes a mozdulatom, amit nem értek hisz mindent úgy csinálok, ahogy ő azt mutatta és nem is látok benne hibát.
- Gyerünk!... Azaz. A hát egyenesen, csúsztasd a lábad, onee-chan… Remek, most jöhet az emelés… Nem jó kezeket nyújtsd ki jobban.
~ Mit akar ez még ennél is egyenesebbet?! ~ Mérgelődöm magamban. Aztán még négyszeri próbálkozás után úgy tűnik, már megfelelően kinyújtom a karom, mert erről már nem tesz jelentést.
- Úgy van, csuklóból mozdítsd a karjaid, Onee-chan. – folytatja jó tanácsival, majd újabb pár perccel később halk tapsikolással jelzi, hogy: „remek ezt már tökéletesen megtanultad Onee-chan” .
- Most jöhet a következő. – és már be is áll mellé jelezve, hogy először megint velem együtt csinálja hátha így könnyebben elsajátítom. És milyen igazam van sokkal könnyebb így végre, de még van min finomítani.
- Még egy kicsit egyenesíts ki a lábaid, ez most kicsiben másabb az előzőnél, nem kell annyira lerogyni. – kis idő múlva persze már meg is dicsér és megjegyzi, hogy ügyes vagyok így tovább. Remek közben tovább gyakorlom a mozdulatokat persze mindezt már úgy, hogy Natsu az ellenfelem. Masaki-san is feltűnik egyszer-egyszer körülöttünk és próbál segíteni, bár ahogy eddig most sem értem teljesen, amit mond, pedig esküdni mernék rá, hogy ugyan azon nyelvet beszéljük. De mindegy nem ez a lényeg, hisz mondandóját már nem csak szöveggel, de be is segít, egy-két mozdulatnál mielőtt odébb állna.
Ezután ismét egymásnak esünk Natsumével persze csak gyakorlás kedvéért. A harc egyszerű, ő támad, én pedig hárítom a megfelelő mozdulattal majd fordítva, hogy megmutathassa, hogy hibáztam-e. Szerencsére így a vége felé már nem igen voltak hibáim, amit ő is megjegyez.
- Onee-chan, nem rossz, gyerünk, folytasd. – csapkod továbbra is kardjával. Most ő támad, én védekezem, ám a sorrend hamar megváltozik ugyan is… most én támadok vissza és a tanult módszerrel megszabadítom kardjától a kisgyereket. A gyakorlásom végéhez közeledik, Natsume meghajol és megjegyzi, hogy most már Masaki szemei elé járulhatok nem lesz semmi baj. Magam már a hajolást persze kihagyom, a hátam csak sajog ettől felmosótól, de ez nem hátráltat a dolgomban.
- Masaki-san, készülj, mert én már kész vagyok és szeretném bemutatni a mozdulatsorokat. Csak előbb szabadíts meg ettől a hátamon…
Vissza az elejére Go down
Tsukatani Midori
Ember
Ember
Tsukatani Midori

nő
Gemini Dog
Hozzászólások száma : 71
Age : 29
Tartózkodási hely : Karakura Town, szobám, valamelyik üzlet, suli
Registration date : 2011. Jan. 29.
Hírnév : 14

Karakterinformáció
Rang: Divattervező tanonc, Raion tag, Karakura Raizer Fantasy Girl
Hovatartozás: Raion
Lélekenergia:
Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō Cl0te7700/12000Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō 29y5sib  (7700/12000)

Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō _
TémanyitásTárgy: Re: Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō   Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō EmptyKedd Ápr. 03, 2012 1:10 pm

~ Szenvedés felsőfokon – Round two ~


Heves szóváltástól és a sensei felemelt hangjától majdnem felsikítottam, de inkább csak csendesen, bizonytalanul csúszkálva a vizes padlón mentem vissza a többiek közé, mert ha eddig nem is, akkor továbbra sem szerettem volna kivívni a mester haragját, mert béna vagyok. Én tényleg próbálkozom, becsszó, de ha egyszer már úgy születtem, hogy ilyesmire alapból nem vagyok képes, hogy jövök én ahhoz, hogy szembeszálljak a Sorssal és próbálván megváltoztatni azt, olyasmit merészelek tanulni, ami soha az életben nem fog menni. A kardot nem az én kezembe teremtették és kész, téma lezárva :/ Reméltem, hogy az edzésnek rövidesen vége, mert már így is sajogtak a tagjaim, bár azért annyira nem volt rossz, mint egy tesióra. Mondjuk az új sensei egészen kedvesnek tűnt az összevont, első órán, vele még valamennyire élvezem is az órákat, ellenben azzal, aki előtte volt. Az a tanár szadista és kész >.> Már tényleg azon voltam, hogy hamisíttatok egy orvosi igazolást vagy lefizetek egy dokit, hogy írja meg, mert egy Tsukatanit csak ne terrorizáljon egy tanár, se az ő barátait! Mondjuk elég fura lett volna, hogy hirtelen a baráti köröm nagy része súlyos betegségben szenved, ami miatt nem mehet testnevelésre, de meg sem látszik egyikünkön sem… Amúgy is, nem az én stílusom, hogy megvesztegessek valakit, végülis azt meg lehet oldani úgy is, hogy szépen ránézel és könyörögsz meg sírsz, legalábbis nekem ez az általános módszerem és Kanade-senpainál meg anyuéknál egész jól bejött Surprised
- Ch-chotto o.O Bebuktuk? De megcsináltuk! – Akartam volna tovább mondani, hogy „még én is” de jobb ötletnek tartottam inkább szépen befogni és közelebb araszolni valakihez, aki erősebb nálam.
De komolyan, engem először halálra rémített a sensei, meg ez a „hallgass vagy felnyársallak” pillantás sem segített sokat romokban heverő nemlétező önbizalom-darabkáim összeszedegetésében. Nyeltem egyet és inkább csak csöndben figyeltem a magyarázatot, végülis az engem is érdekelt, hogy lehetett rossz, amit csináltunk, ha egyszer megcsináltuk. Vagyis azt értettem, hogy én biztos, hogy elrontottam, amikor a vödröset máshogy csináltam, mint kellett volna, a bábuval meg sokkal tovább küzdöttem, mint a társaim, szóval biztosan volt benne tömérdeknyi hiba és ha rám támadna valaki, előbb jutna eszembe futni, mint elővarázsolni az egyik kardomat és ezzel rátámadni az ellenfélre. Biztos, hogy ha erre is vetemednék, akkor is, mielőtt belekezdenék, meghalnék attól a félelmetes, gyors, vörös sugártól, ami oly’ sok kedvesemet pusztította el, mikor próbáltak megvédeni.
- Értettem, sensei T_T – motyogtam halkan, másnak nemigen szólhatott a „Cincin” megszólítás.
Ügyetlenül kaptam el a nekem dobott bokent, az hangosan koppant is előttem a földön, mire fülig vörösödve hajoltam le érte és mire újra felegyenesedtem már a gyakorlóeszközzel a kezemben, egy csapat kisfiú pislogott ránk fel. Mondjuk rám nem nagyon kellett felnézniük, mert még félig így is be voltam hajolva, meg amúgy sem voltam túl magasra termett lány, de nem is szerettem volna kilógni a méretemmel az átlagos japánok közül, mert akkor biztos mindenki megbámulna, azt meg nem bírnám.
- Szia, Tsukatani Midori vagyok, örülök, hogy megismerhetlek ^^ - hajoltam meg a kisfiú felé illedelmesen.
- Matsumoto Kazuki – bökte oda, alaposan végigmustrálva engem.
Egy kicsit bele is pirultam, mert igaz, hogy elég sokan néznek meg, de az a tekintet, meg ahogy minden porcikámat alaposan megnézte, kirázott tőle a hideg o.O Elég furcsa kisfiúnak tűnt, pedig olyan kawaii volt, legszívesebben szétnyomorgattam volna ott helyben, egyedül az tartott vissza, hogy a tekintete egy az egyben olyan volt, mint a senseié. Talán rokonok? O.o
- Olyan vagy, mint egy puding, Tsukatani-me – bökött meg saját bokenje hegyével, mire elhúztam a karom.
- Azért vagyok itt! Mármint nem szeretném, hogy megegyetek, mert nem vagyok ehető… sz-szóval akkor gyakorlunk? – Próbáltam más felé terelni a beszélgetést esetlenül, mert én tudtam, hogy olyan vagyok, mint valami remegős zselé, nem kell az orrom alá dörgölni T_T
Bólintott és rögtön támadott is, én meg azt se tudtam, hová kapjam a fejem hirtelen, egy pillanat alatt a földön voltam, fegyvere hegye pedig a torkomnál. Rosszallóan cöccögött aztán kicsit távolabb ment és megvárta, míg felkelek, ami nem volt éppen egyszerű, így karóba húzva. Nagy nehezen térdre evickéltem, aztán jött a talp. Egy sóhaj után Kazuki kicsit mintha visszafogta volna magát, aminek örültem, de még mindig nem mondott semmit, időt is alig hagyott hárítani, pedig én próbáltam azt a bábus mozdulatot, esküszöm! Újfent a földön voltam, ráadásul egy kicsit most fel is fogtam, mit csinált Kazuki-kun és nagy döbbenetemben, a padlón fekve jöttem rá, hogy azzal fektetett ki, amivel nekem kellett volna őt.
- Olyan vagy, mint a nővérem. Csak vásárolni tudsz, meg nyavalyogni, de harcolni nem – mordult rám ellenségesen, de mégis kicsit szomorú arccal.
- Akkor segíts nekem, hogy ne legyek olyan! Szeretnék… olyan ügyesen harcolni, mint te. N-nem segítenél nekem? Embarassed - Megint felálltam, de most odajött hozzám és segített.
Láttam a mosolyt az arcán, aminek örültem, mert én tényleg nem szerettem volna senkinek sem csalódást okozni. Ezután ő megmutatta, amit a vödörrel gyakoroltunk, én pedig csináltam utána, de így is rádőltem egyszer. Szorgosan hajlongva kértem bocsánatot, mire ő csak nevetett, aztán elismételte még egyszer, én pedig csináltam utána, mintha csak a tükörképe lennék. Jó hosszú, sok ismételgetés után végül bólintott és megdicsért, hogy ügyes tanítvány vagyok. Úgy örültem neki, hogy már teljesen máshogy nézett rám, mint az elején, már egyáltalán nem volt lenéző, sőt, nagyon sokat segített, meg magyarázott.
- Ne ejtsd le a kezed, mikor felfelé mozdítod a bokent, Onee-san – szólt rám, már vagy huszadjára.
Ezt mindig elrontottam, pedig nagyon igyekeztem, de amikor arra figyeltem, akkor elcsúszott a lábam vagy valami mást csináltam rosszul, amit persze ő meg is jegyzett nekem szorgalmasan. Néha a sensei is felénk nézett, olyankor igyekeztem nem olyan borzalmasan szerepelni, nehogy lejárassam Kazuki-kunt, mégiscsak igazán kedves fiúnak tűnt és nem akartam, hogy a mestere… vagyis mesterünk miattam szólja meg >.< Egy idő után már feladtam, hogy számolgassam, hányadik próbálkozásnál is tartunk, szóval nem tudom, mikorra sikerült egészen jól, amikor már Kazuki-kun is mosolyogva adta áldását rám, bár azt mondta, a technikámon bőven van még mit javítani.
Áttértünk a következő gyakorlatra vagyis a másodikra, amit a bábuval gyakoroltunk be még az elején. Rögtön az első próbánál megcsúszott a lábam, úgyhogy őt is letarolva feküdtünk a földön, míg és nagy nehezen fel nem álltam, de mint már említettem, kényszerítetten egyenes háttal felkelni nehéz >.> Felsegítettem Kazukit is, aztán megint olyan tükörformán csináltuk, mint az elején, az jó volt, mert könnyen meg tudtam jegyezni, mit-hogyan. Gyakran javított ki, hogy ne hajlítsam be a karom, csapjak oda erősen, ahogy a sensei mondta, én pedig igyekeztem teljesen lekövetni a mozdulatait, ügyelve a figyelmeztetésekre. Szerintem megint mi fejeztük be utoljára a gyakorlást, viszont láthatóan ez Kazuki-kunt egyáltalán nem zavarta, ő folytatta volna tovább is, hacsak csodával határos módon földre nem kerül, de nem velem együtt, hanem mert… megcsináltam o.O
- G-gomenasai, gyere, segítek! – nyújtottam felé a kezem aggódva, de ő csak vigyorgott, mint a tejbe tök, mikor felhúztam.
- Megcsináltad, Onee-san! Nagyon ügyes voltál! – lelkendezett, ráadásul meg is ölelt, ami egy kicsit fura volt, mert nem sokszor szoktak ölelgetni csak úgy.
- Biztosan a nővéred is lehet olyan jó tanítvány, mint én, ha úgy tanítod, ahogy engem. Mondjuk szerintem én voltam a legrosszabb mindenki közül, de köszönöm, hogy ilyen türelmes voltál velem! És próbáld meg a nővéreddel is ezt, jó? – mosolyogtam rá kedvesen, bár egy kicsit még mindig el voltam pirulva a dicsérettől.
Nagyot nyelve fordultam a sensei felé és mikor éppen nem állt egyikünk sem a csoportból előtte, kicsit rászorítottam a bokenre, majd lassan odabotladoztam elé. Csigalassúsággal néztem fel rá, bár inkább a homlokára, mint a szemeibe, mert nem tudtam, valahogy képtelen voltam elviselni a tekintetét T_T
- S-sensei… szeretném megpróbálni – cincogtam, majd utána megismételtem kicsit határozottabban is, hiszen pont ezt mondta, hogy legyen önbizalmam!


Spoiler:
Vissza az elejére Go down
Szayel Aporro Granz
Admin
Admin
Szayel Aporro Granz

Virgo Snake
Hozzászólások száma : 712
Age : 34
Registration date : 2010. Aug. 04.
Hírnév : 45

Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō _
TémanyitásTárgy: Re: Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō   Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō EmptyHétf. Ápr. 09, 2012 11:36 pm

Hű, csak sikerült végigolvasnom az edzést. xD Így késve bár, de törve nem, LEZÁROM azt. Mivel nagyon csillámpónis lett az egész, így az edzés Masaki részére sikeres lett, különösen tetszettek a kreatív feladatok és a lurkók bevonása. A következő sikeres edzésen te is kapsz jutalmat.
Az értékelés tehát (Masaki tollából):

Ayumu Michiyo - Agyfasz Mamlasz áká Gyépé Timike
Haggyá ezzel a cifra vuki porcickányt szipuzott tömeg katasztrófával! Vinné el a fél deles harmat... Szart minden kibaszott kántálásomra, retekre csapassa a tetvesen Ózon pajkost feszegető pattogását! Rohadtul feles telesért nyomattam neki, kösse tundrára a fapofa célkeresztre, erre tolta tovább a lájtos mák gubós liftezést, szárnyaltató dobbantónak halluzta csülkömet és fogyi gyogyit aprított a töki csemege ubimból! Szanaszét kenődött hippi! Kaparjad techonokollal csippantósba a picsád, vagy lúdba dobod a sarud! (=Haggyál békén ezzel a narkót szippantott szerencsétlenséggel! Fordulna fel...Figyelmen kívül hagyta az utasításomat, ne szeleburdiskodjon! Feleslegesen mondtam el neki, erőltessen komolyságot magára! Folytatta a drogos lebegést, ráugrott a lábamra és kikészítette a diákom! Mocskos hippi! Szedd össze magad, vagy elpatkolsz!)
Jutalmad: 1000 LP


Miyanaga Kyousuke - Májer Kéjer áká Casanova
Mennyé! Kopasszá meg pár pipit, mert agyfasz zsongás ver hónalj blökin a padlót szétrecskázó nyálvergődésedtől. Pofád verném Hanna Montana virgácsába! Kevesebb tőgy kuffantást, Don Hunyás. Addig nyomatod ezt a sutyerák kocsonya nyulványozást Aranka idomába simulva pusszantod be a humusz gödröd! Facsarodj rá a szeletelő recézésre! (=Menj és udvarolj körbe pár hölgyikét, mert idegesítő a felajzott tini hormon túltengésed! Arcon vágnálak Hanna Montana térdkalácsával! Kevesebbet mell mániát, Don Hunyás! Addig fogsz ciciket bámulni, secpec patkolsz el. Több figyelmet a harcban!)
Jutalmad: 1000 LP


Yokoshima Kaori – Jajveszékelő kárókatona áká Mózerkosár
Baszki, hány kicsi rigó fityeg még?! Áh! Faszom! Tekerd be a lengéscsillapítót! Hamari, vagy mi geci vagy a halandzsázó csipke csóri rőzse vakerját bemarkolva. Nem gáz, ha csekkolod a szomszéd vergődését, de ha elbassza, téged is tasakba zacsiznak! Cölöp villongatáson meg nuku susmus! Ne itten villogj a pacsuli sávosító zagyvaságoddal! (=Hányan vagytok még?! Áh! Mindegy! Vegyél vissza a lendületből! Hamari vagy, Szilszakáll szavaival élve. Nem baj, ha körbe lesel, hogy csinálják a többiek, de ha rontottat másolsz, te is bebukod! Zanjutsu edzésen meg ne csalj! Ne villogj a vízválasztó képességeddel, ha nem kérik!)
Jutalmad: 500 LP


Tamachi Yukezo – Taknyolt Jancsika áká Hótkeféltke
Kibaszott tockos, te nyominger! Tod mennyit verhetem a tamtamot kicsi morisznak, hogy mi faszom vaku villantásba csörtetett?! Ezek a betonsurrantók nem kenik a csuhás szarakodás…Hiperolt vedelt picsád lócitromba! (=Nevelőcélzatú pofon! Tudod mennyi időmet fogja előlni, mire elmagyarázom, milyen technikába botlott Töki?! Ezek a kölykök nem vágják a shinigami képességeket…Lócitromba rúgnálak!)
Jutalmad: 500 LP


Hanabi Shiori – Hengerelt viSonka áká Hakuda Buksza
Figgyer, moggyer! Lemeccseljük priviben… (=ncXD)
Jutalmad: 1000 LP


Tsukatani Midori – Tipegő Mimóza áká Cincin
Kurvára lecsappant a pofa ügetési rátám. Betoji vagy! Turbózd fel a pázsitot! Benyeled a tanker pirulát, lazán becsusszantod a szintet! (=Unja a kiselődás tartást! Betoji vagy! Szívd fel magad! Önbizalommal felspékelve, hozni fogod a szintet!)
Jutalmad: 500 LP

A pontokat beírtam, nem kell bejelenteni a pontozós topikban Cool *Kon*
Vissza az elejére Go down
Masaki Sachiaru
Vaizard
Vaizard
Masaki Sachiaru

Férfi
Pisces Dog
Hozzászólások száma : 490
Age : 42
Tartózkodási hely : Barkóbázd ki, kö'csöööög!
Registration date : 2008. Sep. 06.
Hírnév : 21

Karakterinformáció
Rang: Pali sensei
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō Cl0te53000/65000Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō 29y5sib  (53000/65000)

Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō _
TémanyitásTárgy: Re: Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō   Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō EmptySzer. Júl. 25, 2012 8:39 am

Cölöpölő vol. 2.


1. Csapassuk a kibebaszott szlogent!

Pofád a kanári vánkosába, ha nem húzol, de ebben az elbaszott óra pöttyentésben redvás kütyü gombokat tángálni! Nyálazzad lefelé kurvára határsablonos vekker csippantásra a tetves serengeti homok bucka repesztést, vagy szottyadj baszott atomki részletekre! Kurvára lesikálva, összes PÜffentésben lecsörögézett nyominger köpje a téglára rókázott böffentést, mert úgy napellenzőn baszom tarkóról fogja szimatolni az alvilági síkságra rügyezett gazos párizsit!

Fordítás:

2. Nyomuljunk buzeráns operáló vályún túlra…hogy a ganébe csöveztél erre az elkúrt cefre tákolmányba?

Buzeráns betépett Taigetosz leprás valag meresztgető különítménye lepuffantotta a szemölcsöd, vazze! Szart! Az a redvás gyeptégla szaggató vadbarom tutkóra törlesztő részletre biggyesztette dobozoló negyednek, kúrjanak ki a marhára bepukkant képemmel. Azok az állatkerti lárva bábák szétgórált libbenő fecniket szakadjatok a cseszett tartó oszlopomra és csócsáljátok csonka Picire a redvás idegcsökevényeim…

Fordítás:

3. GÜRIZZÉ, VAZZE!

Fasza kölykös Nájlon fazon buráját csillantó kurjantással megküldve a stájszot, tessék-lássék, csesződjé meg! Takarodó van fogpiszkát marokba toszni! Kurvára tele a túrós puttonyom belezagyválnak ezekbe a tetves hoppláhopp szopassuk telibe tahó parasztot tisztitoszikba. Baszottul szétkufircolnak mitugrász bödönék, kell a klotyón lecsordogáló katyvasznak rodeó tamtam ügetéses vergődés bónusz meló toszakodásban. Gecóra durrantgat a globális gógyimixes görcsölés kurvára greenpeace szalmabálába döglesszem peca mamlaszt. Frankón bekoccantanám tatusnak a gödre aljaztán burjánzó kampec rőzsét. Melyik traktórról lezakózott szarházi ne bandzsulna tripla tripper alakzatba, ha ekkora tohonya tarhonya nikkelbolha sündörök pofavizitre? Kurvára nem vágom, de az a fószer vagy oszlott zombi nuku értelmi szimfóniával, vagy retekre elkúrt tapogató szervezeti foggyer. Sörényem duzzasztotta az ér csonkoló hordót, mekkora szánalom brigád tengett lengett a gecire szanaszét terpeszkedő koponya alapi szürke állományom lecsekkolására. Oda ne kúrjak az Atlantiszra egy griff pecsenyét! Baszottul köptem a csontiként vergődő zsongásukra. Szituba köhintettem ne fanyalodj a picsámra, mert retinával postázom képedve a fogpiszka csavaró karódat, aztán nyomattam tovább a kussolást. Rizsál a rinya maca gyengus pelus napokon. Szarok bele, arra csüngedeznek kocsányos mazsiként, mikor csapatok beton repesztő jajongást, mi a tintáról lepattant pacát fognak sikálni a melyik népművészeti agyagedény leltározási tróger pöcegödrében. Nekifeszülök, ha kurvára arra terpeszkedik ingerenciám és még baszottul nem tempózott vaker koptatási nyomulás a farosban. Szal, becsapattam dobhártyába a zúzda. Addig se kellett csekkolnom miféle baszott textil cafat gúnyákról tolnak tereferét, vagy melyik anyaszomorító sügér durrongatja humusz alatt csörrentve, mekkora tapló gombaként tenyészkedek beszaratós aprító tápolás szaros lekrihácsolása helyett. Pofám cirógatná egy ilyen nyominger beugatás, csesződjön meg a rőt szakállú szemölcsös tyúkszeme! Frankón kaparásztam beugatós blökiktől mentes övsömörtől cirógatom a hörgő fedőmet, úgyhogy kivánszorogtam szaros kátrányt lapátolni. Végigügettem a terepen és díszpintyekre basztam a tilitolit. El nem húzzák a sárgán foszforeszkáló csíkot, mert lepattantam tetves füstjeleket eregetni. Vissza nyomulok, csak ráturbózok az orbitális szívatásra, ami ezekkel a redvás extrásan fullos lada szamarakkal repesztett.
-Tső gyíkok! Akit még nem csapódott telibe a tetanusz…jah! Az én elfajzott pofám fogja lekunkorítani ezt a vacakságot. Tatesz legyalulta a taknyom nem böktem ki, szal Masaki Sachi! Kurvára nem hoz boogie lázba, hogy koptatjátok, de ne matyó hímezgessétek cifra palotákba, mert rohadtul berágok.- Kúrtam oda cement csúcsról meghintett gebasz fílinget, ha már satuba lökték a pöcsömet. –Szarok bele, ki a retkek vagytok és honnan a féreg csócsálta veteményesről pottyantatok ide. Aki mű karom pattant macaként padlón vergődik, takarodhat!- Csekkoltam be Mimóza luvnyát a baromfi udvarban lapítani.-Aki szétszipuzott hippiként baszik a károgásomra, szintén tiplizhet!- Lőttem szefósan bezizzent boríték plecsni nyaldosó banya felé a bura tágító nyomulást, hátha beciccen neki a redvás téma réma. Károgás mínuszolásként, pedig becsekkoltam asszonyt is egy dögvész vigyorral, nehogy lecsusszanjon a nép fenyítésről. –PLUSZ! Kurvára ne teperjetek muszklis befeszítéssel! Baszottul nem az a rendezvény, vili?-
Előre trappolás közben, azért hókon basztam azokat a csökött nyomoroncokat surranó talpazattal, akik azt se vágták hogy az alabamai terpesz szuka panorámájában kell poshadni egy retkes turbózó tákolmányban. Gecc, nekem az alapzatokat turhából kikenjék! Görög csókák domborzati emelkedőjéről tojok rá, merről puffantak ide. Nem komálom, amit gyopiskodnak kibaszom az egész hóbelebancot rühes bolhazsákok közé konzerv babot rotyogtatni. Azért felügető szarakodásként bemajrézok némi telibe kúrt riogatást, kotorgáljon rajtuk a csökevényes frászkarika. Retkes agancsos suttyóként elráncigálva a képemet pöccintettem suvickoló pajtásokra. Mezei poszáta seregletben tolongott duplásan berötyögő pöcsös, aki csekkolta már pumuklis rúddal bélelt lötty tárolókat és tőből berángatták a gatyaféket. Beza, szotyik ezen a retkes tötymörgésen se kampózzátok ki a témát! Kurva rongyosra fogtok vizesedni.
–Tápászkodás van, lúzerek! Csapassuk az ingyé showdert! Vánszorogjatok a pumuklis bukszáitokhoz! Basszatok iszkiri zsákba duplás rézfazekat és nyomuljatok feltankolni.- Erre a sok göngyölt tavaszi tekercs meg csak pislákol, mint szétaszott lócitrom a kopasztott gúnár rántottára.-Ne nézzé, gürizzé! Beugrósok kenik merre penészedik a varangyos kuruttyoló.-
Lazán végig szobroztam míg a csiperke rőzse kapirgáló csoportosulás bekóválygott a csumákosan megeresztett rezes fúvósokkal. Mivel góré tata berágott, hogy nem produkáltam gázos hőfokon a kufferom, rácsimpaszkodtam a dörgésre, telibe zavarjam mit kéne baromkodniuk mamlasz körzetéknek. Kurva tempósan csürhéhez vánszorogtam és cseszettül csőbe tuszkolt lúzerként fújtatva beroggyantottam a csülkeimet. Sasolják, hogy a rossebbe zavargásszák, arrébb ráncigáltam a szaros fodrozódó gatyeszomat és pöckölgettem a bütykömre menetszélbe cövekel, míg tartó szerkó csigaroppantósan karóba van skatulyázva. Benyúltam valamelyik szuttyogó tinó szálka tenyészetét, oszt telibe csurrantottam kokszolt nehezék hajigálók berottyantó pózát. Besatnyult repesztéssel lezavartam befarolnak egy felest szigorúan jobbossal megkörítve, végszóként twixet gördítenek peceknek. Takarékon rotyogó kondért eztán propellerként megcsapatják bura felett és agyon basszák a törpe fütykösét. Keresztül vergődve a szitu vánszorgáson legyúrtam nekik marha tempósan is. Nekem ne pattogjanak be azzal a szarral kipipálhatatlan én se dobbantom le. Hát, szopi tapasz! Akkor ezzel csesztettek, amikor ezek a légypiszkok még lomposban sorszámot se téptek. Nyomattam is a gyékény göngyölést. Limbó talicskára kanyarítottam a dzsuvás lötty kongatókat, oszt telibe csurrantottam a szaros akasztókat.
-Pampogás a szokványos gyökérség. Addig baromkodtok, amíg kifittyen a szutyok és ha placcsan, húztok utánvétre. Oszlás, csórikáim!-
Kukkantottam a sunyiban kémkedő trottyosra. Komálom a ráncit, de baszottul a gejzír pukkasztó húrjaimat toszogatja ezzel a befaroló csekkolással. Faszom! Nem elég tápos szopás, bónuszként tespedhetek egy rakás szerencsétlenséggel?

Fordítás:

Feladat: Felmosó mindkét végére rá kell helyezni a vízzel megtöltött vödröket. Az előző edzésről ismert kampó megint jelen van, de ebben az esetben kettő van, egymás alatt. Feladat egyértelmű, azokra kell helyezni a két nehezéket. Bevált recept szerint, vízveszteség nélkül. Végrehajtás nehézségét maga a mozgás adja. Felmosót váll magasságban vízszintesen kell tartani. Fontos az egyenes hát, váll szélességű terpesz, lábfejek előre nézése. Ebből az egyensúlyi állapotból kell jobb lábbal kilépni. Határozott, gyors mozdulattal félkört leírni és döfő mozdulattal feljuttatni az egyik vödröt – váll széllességben lévő kampóra- . Felkerülését követően a rudat újra meg kell forgatni, de ezt már fej felett. A test elé kerülő fémet a rúd nagyjából százhúsz fokos döntésével lehet az alsóbb kampóra csúsztatni.

Valami nem tiszta, probléma merül fel, egyéb gubanc csúszik be! Írj egy PÜ-t!

Határidő: 2012. augusztus 7.
Vissza az elejére Go down
Hanabi Shiori
Vaizard
Vaizard
Hanabi Shiori

nő
Leo Dragon
Hozzászólások száma : 361
Age : 35
Tartózkodási hely : barkóba alól felmentve, lakótársnak fogadva
Registration date : 2008. Dec. 29.
Hírnév : 24

Karakterinformáció
Rang: Vaizard
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō Cl0te32500/45000Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō 29y5sib  (32500/45000)

Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō _
TémanyitásTárgy: Re: Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō   Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō EmptyHétf. Júl. 30, 2012 7:27 am

~ Zanjutsu fejlesztés part 2 ~
– legközelebb mehetnénk inkább randevúra… (一。一;;)

Nemrégiben véletlenül belekeveredtem Masaki dojoban tartott össznépi speciális edzésére, amiről fogalmam sem volt, hogy egyáltalán létezik. Mindenesetre érdekes élményekkel gazdagodtam, olyannyira, hogy sensei lelkére kötöttem, hogy informáljon, ha esetleg megint ilyesmit tervez. A látszat ellenére egész jó móka volt, ami nem mellesleg még némi pozitívummal is jár az ember hiányosságainak fejlesztése érdekében. Csak most, utólag elgondolkodva a dolgon jöttem rá, hogy miközben a pusztakezes harci technikáimat fejlesztettem, a kardvívást eléggé elhanyagoltam. Főleg azért, mert a zanpakutoumat legtöbbször csak shikai formában használom. Egy bárd forgatása pedig kicsikét másmilyenebb technikát igényel, mint egy katanáé. Viszont hogy mostanság a bankaiomat is többször húzom elő a tarsolyomból, nem árt, ha a edzésben tartom a sima kardforgatást is. Erre pedig tökéletes alkalmat nyújthat egy-egy ilyen edzés. Az már csak hab a tortán, hogy Masaki kreativitása révén mindenféle röhejes módon okulsz, úgy, hogy észre sem veszed. Kicsit olyan, mint a Karatekölyök! Szerettem azt a sorozatot, főleg mert a sensei Okinawáról származott, ahol én is nagyon szerettem élni. Már csak egy felkelő napot ábrázoló fejkendő hiányozna az igazi fílinghez. Kár, hogy nincs ilyesmim. Na majd egyszer beszerzem! Bár az egy jó kérdés, hogy marcona edzőm nem hajítana-e ki a dojoból, ha levezetem neki az eszmefuttatásom…
Egész fel voltam villanyozva, miközben a régi klasszikusaimat hallgatva szeretett telefonomról vándoroltam az edzés helyszíne felé. Hónom alatt pedig kis szatyorba csomagolva a reggel meglepetésként az ágyamon érő ruha szett. Mikor megláttam rajta a dojo emblémáját már egyből világossá vált, hogy speciálisan ebben kellene tiszteltemet tennem, ami ellen természetesen semmi kifogásom sem volt. Megérkezve a célomhoz pedig egyből tettem is egy kitérőt az öltöző felé, hogy felavassam harci szerelésemet. Odahaza nem próbáltam fel, mert valahogy sejtettem, hogy nem lesz gond a méretekkel, és ez tökéletesen be is igazolódott, amint az utolsó kötéssel is kész voltam. Halovány mosollyal konstatáltam, hogy a szemmértéke még mindig nem hagy kívánnivalót maga után. Utolsó lépésként pedig feltűzve a hajam ballagtam ki a parkettás terembe. Igaz, hogy kicsit előbb érkeztem az öltözködésre számolt idő miatt, de még nem igazán látszott a sorakozó tömeg. Ennek ellenére jó diákként köszöntöttem a jelenlévőket és foglaltam el a helyem, miközben a többiekre vártunk. Masakival összepillantva azért sutyiban megengedtem magamnak egy egyezményes kézjelet arra vonatkozóan, hogy minden prímán passzol.
Ahogy elnéztem nagyjából a múltkori társaság emberi szállingóztak be, egy-egy hiányzó, vagy új arccal vegyítve. A kezdés viszont ugyanabban a hangnemben zajlott, mint ezelőtt. A rám eső résznél orrom vakargatásával álcázva rejtettem a kezem mögé a megjegyzésre feltörő kekeckedő mosolyom, miközben bőszen pislogtam a plafon felé. Azért tanítványi státuszomhoz híven bólintással jeleztem, hogy tudomásul vettem sensei utasításait. A feladat ismertetése viszont jól látható kétségeket hagyott az arcomon. Régi barátaink a felmosó és a vödrök kézhezvétele után még mindig nem igazén tudtam vizualizálni, hogy hogy lehet ezt anélkül megcsinálni, hogy ne potyogjon le szanaszét a vödör a rúd két végéről. Persze ha eleve jól értelmeztem a feladatot… ebben pedig nagyjából biztos voltam, mert eddig még nem igazán volt gond a szövegértési készségemmel. Felváltva pislogtam a szerszámaimra és a kampókra, míg meg nem szántak minket egy demonstrációval. Gondolkodás nélkül Masaki kezébe nyomva a felmosómat járultam hozzá a mi hamarabbi felvilágosuláshoz. Ahogy ő csinálta, persze, hogy pofonegyszerűnek tűnt… hogy őszinte legyek szívesebben nézegettem volna még őt egy darabig, ahogy ilyesmiket csinál. Tudom, tudom nem ezért jöttem ide, de nah… Nem a lébecolás csábít, hanem a látvány. Az csak mellékes, hogy ez némi lébecolással járna. De a kegyetlen valóság úgy vágott kupán, ahogy majdnem a rúd, ha nem figyelek arra, hogy épp nyújtják visszafelé. Nagyot sóhajtva kaptam kézbe barátomat és akasztottam fel rá az előbbi két vizesvödröt, amikből körülbelül egy csepp víz sem hiányzott az előbbi mutatvány után.
- Most még csak azzal se hitegethetem magamat, hogy nem jók a vödreim… -mordultam fel magamnak nagyon halkan, ahogy nekigyürkőztem az alapállásnak. Szó mi szó, hakamában azért sokkal kényelmesebb volt ilyesmiket csinálni. Sokkal nagyobb mozgásteret biztosít, mint a szokásos ruháim. Viszont mióta nem gyakorlom a régi hivatásom, már ilyesmiket sem tartok a szekrényben. Ezután viszont lehet, hogy beújítok még egykét darabot ehhez hasonló alkalmakra. Mert csak nem piszkolhatom otthon is ezt a spéci uniformist! De már megint nem azzal foglalkozom, amivel kellene… Nagy levegőt véve, és hosszan kifújva ürítettem ki a fejem a felesleges gondolatoktól, és emeltem fel magam elé a rudat, két végén a vödrökkel. Úgy nézem, eléggé figyelni kell arra, hogy ugyanannyi víz legyen a két vödörben, mert különben nagyon bomlékony dolog az egyensúly. Ezt már ott meg is tapasztaltam, amikor először próbálkoztam az egyik vödröt feljuttatni a kampójára. Még szinte el sem értem a kampóig, a hátulsó vödör szépen csúszni kezdett lefelé, és nagyot koppanva mögöttem ért földet, szanaszét lötykölve tartalmát. Ám itt nem ért véget a dolog… ahogy eltűnt hátulról a nehezék, a rúd eleje, szinte abban a pillanatban billent meg előre és bucskázott le róla szintén a vödre, hiába próbáltam menteni. Csúfos kudarcomtól lelombozva ejtettem le a rudat, hogy összeszedjem a vödröket, és újra feltöltsem őket, még mindig tökéletesen ügyelve arra, hogy egyforma magasan álljon bennük a víz. De következő pár próbálkozásom is hasonló eredményt hozott. Annyi különbséggel, hogy egyszer-kétszer a bokám látta kárát a hátulról eső vödörnek. Valahogy annyira a kampóra koncentráltam, hogy nem tudtam eléggé figyelni az alvégre. Taktikát váltva megpróbálkoztam egy olyan közjátékkal, hogy most a hátam mögé figyelve emeltem ugyanúgy a rudat és figyeltem, hogy meddig dönthetem meg, hogy el ne kezdjen lecsúszni. Látszólag hasznos tapasztalatokkal gazdagodtam, míg nem a következő pillanatban mellkason vágott az eközben fentről támadó ellenlábas. Hatalmasat nyekkenve estem hátra, természetesen mindent elejtve a kezemből, és dörzsölgettem a bordáim. Még szerencse, hogy annál azért kicsit keményebb fából faragtak, hogy ennyitől csontom törjön. De ettől még határozottan nem volt kellemes… pláne az első egykét levegővétel. De aztán igyekeztem hamar összeszedni magam, és talpraállva folytatni a mutatványt. Annyival legalább előbbre vagyok, hogy mostmár tudom, hogy körülbelül meddig dönthetem a rudat hátrafelé. Már csak át kellene ültetni ezt a dolgot arra, hogy mindeközben a fenti vödör is a kampóra kerül. Sokadszorra nekifeszülve az alapállásnak, szépen egyenletesen, bár szörnyen óvatosan emeltem meg a vödröt, ami végre először a kampón kötött ki. Sikeremen felbuzdulva, de nem megrészegedve tőle eresztettem meg egy kisebb örömujjongást, aztán letettem a hátsó vödröt, és leemeltem a másikat a kampóról. Csak szépen fokozatosan. Addig nem megyek tovább a következő elemre, míg ez nem megy úgy, ahogy meg is vagyok elégedve vele. Ez pedig még jó pár ismétlést jelentett. Először a biztoskezűségen, aztán pedig a sebességen fejlesztettem. Csak utána tértem át arra, hogy a fej fölött körzést is hozzáadjam a mozdulatsorhoz. Ez pedig kapásból azzal a következménnyel járt, hogy ha túl óvatosan emeltem, az arcomban, ha pedig túl gyorsan lendítettem, akkor berepülő pilótaként a terem végében, rosszabb esetben egy szerencsétlen áldozaton landolt a vödörbomba. Ez még nehezebb volt, mint a gyakorlat első része. Főleg úgy, hogy már a csontig átvizesedett zoknimban tapicskoltam a vízben. Ha hazaértem megint első dolgom lesz teázni, bár lehet, már út közben beugrom valahova egy hordozható adagért. Egyelőre viszont bőszen lendítgettem tovább a vödreimet, hogy elfogadható formát nyerjen a gyakorlatom.

Vissza az elejére Go down
Nara Yuki Hajime
Kidoushuu
Kidoushuu
Nara Yuki Hajime

Férfi
Gemini Pig
Hozzászólások száma : 105
Age : 28
Tartózkodási hely : Kidoushuu osztag vagy a Hachibantai területén
Registration date : 2011. Jun. 12.
Hírnév : 10

Karakterinformáció
Rang: Fuku Kidouchou
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō Cl0te20700/30000Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō 29y5sib  (20700/30000)

Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō _
TémanyitásTárgy: Re: Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō   Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō EmptyVas. Aug. 05, 2012 8:57 am

Zanjutsu edzés

Ritka alkalmak egyike, amikor jómagam fordulok meg Karakurában valamiféle kiküldetés címszóval. Általában kisebb csapatokhoz küldenek, mint plusz tag, aki némileg összetettebben ért a mágiához. Szomorú hallanom mindenfelől, hogy rengeteg shinigaminak nem erőssége a kidou. Nos, éppen egy hasonló helyzetben voltam, amikor szert tettem egy szórólapra, ami egy fegyverforgatás edzés időpontját tartalmazta. Bevallom őszintén és becsülettel, roppantul érdekelni kezdett a dolog. Mostanában inkább a kidouk terén való tudásomat fejlesztettem, igen erősen elhanyagolva többi képzettségemet. Yuki~onnat is roppantul el szoktam hanyagolni, szerencsémre nem rója föl ezt a hibámat. Persze nem emiatt keltette fel elsősorban érdeklődésemet a papíron való reklám, hanem azért, mert kicsit nagyon is érdekelt, hogy az emberek hogyan bonyolítanak le egy ilyen fegyveres harcművészetű edzést. Úgy, mint a halálisteneknél vagy máshogy? Surprised
Eme kérdésekkel való felindulásból kerestem fel Kawashima taichout, hogy engedélyt kérjek ezen az Emberi világon belüli edzésen való részvételért. Valami azt súgta, hogy Okaa-san nem engedett volna el a múltkori malőröm miatt, amikor kiszöktem Kagami-sama esti edzésére, aztán Isami-fukutaichouval való beszélgetésem kissé elhúzódott és hát igencsak későre értem haza emiatt. Így Kawashima taichou volt az utolsó reménységem, vagyis nem az utolsó, de… Otou-santól mégsem kérhetnék ilyesmire engedélyt! >.> Így sosem lehetnék jobb nála! Arrogáns
Legalábbis azt feltételeztem, amikor is Kawashima taichou fölényesen elutasította kérésemet! Pedig általában mindig számíthatok rá. Neutral Visszakozva ugyan, de felkerestem Otou-sant és reménykedtem benne, hogyha keveset árulok el a dologról, akkor talán elenged. Nem állt szándékomban ismét szüleim vagy a feletteseim szava ellen fordulni, hogy engedély nélkül hagyjam el Sereteit, mert kitudja, miféle következményeket vonna maguk után. Onee-san is nagy bajba került hasonló esett miatt anno.
De reményeim szerencsére Otou-sannál beváltak és egy magamból nehezen kipréselt köszönömmel távoztam tőle. >///> Örökre emlékezni fogok erre, hogy az ő segítségét kellet kérnem ahhoz, hogy részt vehessek egy edzésen az Emberek világában. E dolog felől amúgy igencsak tanácstalan voltam, mivel sosem vettem részt ilyesmin. Helyesbítve igen, de az itt volt: Sereteiben, így nem igen tudtam, hogy mire számítsak és, hogy pontosan mit kellene magammal vinnem. Yuki~onnát már csak Otou-san intelme miatt tartottam magamnál az indulás során. Főleg, hogy Yuki~onna nélkül haza se tudnék jönni, ami igen kellemetlen szituációkat vonhatna maga után.

Az edzés napján már korábban elindultam, az általam cseppet sem kedvelt gigait is magammal cipelve a feladathoz. Minél előbb Karakurába szerettem volna érni, mivel még meg kellett keresnem a dojo pontos elhelyezkedését a városban, illetve magamra kellett öltenem a testet, hogy emberi szemek is láthassanak. S mivel nem szeretek késni, ezért korábban indultam el, nehogy véletlenül ez megtörténjen. Inkább jelenek meg előbb, mint később, magamra haragítva ez által az ottani senseit.
A tett színhelyén azonban még úgy, hogy nem késtem is az volt az érzésem, hogy nem itt a helyem. Legalábbis a szúró, dühödt pillantások, melyet a magas, barna hajú alak többször mért felénk, úgy tudtam csak értelmezni, mintha erre kívánna utalni. Meglepetten néztem az igen látványosra sikerült távozását, majd ezután kíváncsi pillantással vettem szemügyre a többi résztvevőt is, akik megjelentek ezen a roppantul érdekesen induló edzésen. Megdöbbenve konstatálom, hogy Ayumu fukutaichou-san is jelen van. Nem hittem volna, hogy a 7. osztag hadnagyát is vonzza az efféle edzés itt, az Emberek világában.
Figyelmemet azonban nyomban visszavezettem a senseire, amint visszatért, azonban beszédére csak meghökkenve pislogtam. Nem igen értettem, mit mire kíván utalni. Ledöbbenve hallgattam minden egyes szavát és próbáltam fejben kibogarászni, hogy miről is beszélhetett az imént. S még inkább meglepődők azon, ahogy reagál azon tagok ülésére, akik nem megfelelően húzzák ki magukat, ahogy az illendő. Bár jogos volt az ütés, mégsem lettem volna a helyében. Nap, mint nap megtapasztalom, hogy milyen is az, ha egy pusztakezes harcművészetben erősen képzett egyén üt meg. Miyoko-san ereje pedig hihetetlenül lehengerlő, szóval… Embarassed
Megrázva fejemet hessegetem el gondolataimból Miyoko-san kedves, mosolygós arcát. Nem engedhetem meg magamnak, hogy eme edzésen ő járjon a fejemben, mert sokat ront a teljesítőképességemen. Ezt már volt alkalmam megtapasztalni Kagami-sama és Yoshida fukutaichou edzésén is. Mély levegőt veszek, majd a sensei által mutatott irányba vezetem tekintetemet és furcsállva az ott látottakat vezetem vissza a tanárunkra szememet, majd ismét az általa mutatott felmosókra és vödrökre. Mit akarhat, mit csináljunk velük? Remélem, hogy nem 4. osztagosok feladatához hasonló dolgot kell csinálnunk, mert jómagam nem süllyedek le addig a szintig. Neutral
Vonakodva állok fel, ahogy a sensei ránk rivall, majd robotszerű mozgással megyek a fal mellett felsorakoztatott eszközökhöz, hogy a többiek példáját követve, akik már úgy tűnik jártasabbak abban, hogy itt mit hogyan kell csinálni. Biztonság kedvéért megpróbálok Ayumu fukutaichou felé orientálódni, mivel őt már viszonylag ismerem. Igaz általában a Gyerekegyletnél találkozok vele, illetve akkor, amikor Okaa-sanhoz látogat és véletlenül én is ott vagyok, de általában kerülöm szeretett kitörései miatt. Ne tessék félreérteni, nincs vele problémám, csupán nem szívlelem, hogyha ölelgetnek... Okaa-san persze kivétel. >///>”
A visszafele út a terem közepébe nehezebb volt, mint elmenni a széléig az edzést segítő eszközökig. A teli vizes vödrök, csak úgy húzták a föld felé karjaimat. Sajnálatos mód nem az efféle kézmunkás megerőltetéshez vagyok szokva. Amint sikerült visszaérnem az előbbi helyemhez és megszabadultam a két nehéz tehertől, kérdőn néztem a senseire, kitől vártam a magyarázatot arra, hogy mit is kell ezekkel csinálni pontosan. Hogy miben függ össze ez a fegyverhasználattal?
Ahogy átadja nekünk a terepet, kicsit tétovázva veszem kezembe a felmosót. Egyszerűen képtelenségnek találom, hogy mindez egy edzés része legyen, de van valami a sensei kisugárzásában, ami arra sarkal, hogy ne legyek szófogadatlan és tegyem azt, amit mond, ha jót akarok magamnak. Kisebb sóhajtás kíséretében próbálom el a mozdulatot, először nehezítések nélkül, hogy az miképpen megy. Hogy összhangba tudom e hozni a tartásomat a mozdulatsorral? Azonban azt kell tapasztalnom első nekifutásaim során, hogy a hátamat nem tartom eléggé egyenesen ahhoz, hogy megfelelően tudjam kivitelezni a mozdulatot. A lábtartásom megfelelő, az alapállást még az első zanjutsu órákon is hamar elsajátítottam, itt sem volt nehéz azt fölvenni elsőre. Azonban a kilépésnél a rossz háttartás mellett még nehézséget okoz valami a fordulásban, ami miatt nem lesz megfelelő a döfő mozdulat, mely ahhoz kell, hogy feljutassam a vödröket a felmosó kampóira.
Többszöri elismétlés után kezdem csak kapizsgálni, hogy nem hajtom végre elég gyorsan a félkört, ami a döfő mozdulat előtt kell megcsinálni. Csak akkor kezdek bele a tényleges gyakorlásba, amit úgy vélem megfelelő a sebesség, amivel végre tudom azt hajtani, hogy lehetőleg megfelelően kivitelezzem a mozdulatsort.
Már most kezdek kicsit fáradni, sokkal könnyebb mágiát tanulni, mint fizikai munkát végezni, ami nagyon, de nagyon fárasztó. Letörlöm a verejtéket homlokomról, majd nagy szusszanással veszem fel az alapállást. Terpesz, lábfejek előre néznek, egyenes hát, a felmosó vízszintesen tartása vállmagasságban. Elszámolva magamban háromig kezdtem bele a mozdulatsor kivitelezésébe. Meglepetésemre az első vödröt sikerült is feljuttatnom a kampóra, azonban átmeneti örömöm, mely a sikerélmény okozott nem tartott soká. Nem fogtam elég erősen a felmosót és nem ügyeltem egyensúlyomra, kibillentem oldalra, így a vödör tartalma kiömlött a padlóra. Csalódottan sóhajtottam fel, azonban nem hagyhatom, hogy ennyi kifogjon rajtam!
Nyomban elsiettem, hogy a vödörbe újabb vizet öntsek, és újból nekiállhassak a feladatnak. Ismételten felveszem a megfelelő alapállást és elismétlem az előbb begyakorolt mozdulatsort. Mennyivel könnyebb lenne, ha csak a lélekenergiával kellene játszadozni és nem fizikai megerőltetést kellene végezni! Mindenesetre az újabb siker után nem hagytam, hogy elvakítson a kárörvendés, ügyeltem tartásomra, mivel így nem billenhettem ki egyik irányba se. Tovább léphettem a második lépéshez, ahol ismét meg kellett forgatni a kezemben tartott, immáron vödör nehezékével megáldott rudat, csupán nehezített volt a gyakorlat, mert mindezt a fejem fölött kellett megejteni. Végig ott lappangott fölöttem a sikertelenség sötét fellege, de nem lötyögött ki vagy eset le róla a vödör, így már csak az apró logikai feladat volt hátra, amit a sensei kezében igen látványos volt. Átrakni az alsó kampóra a vödröt. Megfelelő billentéssel sikerült is, s csupán pár csepp lötyögött ki a vödör tartalmából. Már – már éppen felsóhajthattam volna, hogy az elsővel végeztem, amikor váratlanul egy vödör tarolt el, kibillentve ez által az egyensúlyomból és a földre terülve a kiömlött víz kellős közepébe zuhantam.
Fejemet fogtam, közben a vödröt néztem, ami kizökkentett a feladatból. Keserű pillantással kezdtem megkeresni az illetőt, aki elhagyta fél vödrét. Szívem szerint lehordtam volna őt emiatt a sárga földig, de amint megláttam, hogy egy hölgy volt a bűntett elkövetője, nyomban visszaszívtam rosszalló szavaimat. Miyoko-sanra sem haragudnék, ha kibillentene a koncentrációmból egy ilyen hatalmas összpontosítást igénylő feladat során.
- Semmi baj. >///> – préselem ki magamból zavartan és nyomban felszedtem a földről a vödröket, hogy vizet tölthessek beléjük. Nem akartam, hogy így megalázkodva lásson bárki a gyengébbik nem tagjai közül. Micsoda szégyenfolt esne akkor becsületemen! Nem lennék alkalmas megvédeni akkor Miyoko-sant vagy valaha is legyőzni Otou-sant és Okaa-san sem lehetne rám sohasem büszke, ráadásul Onee-sannal sem érnék fel, ha csupán ennyi a földhöz kötne. Onee-san… szeretnék én is olyan erős lenni, akárcsak ő.
Az újratöltött teli vizes vödrökkel ismét nekiállok a feladat végrehajtásának. Már szinte csavarni lehetett volna az öltözékemből a vizet, de ez sem tántorított vissza. A mozdulatot már rendesen tudom kivitelezni, és ha egyszer sikerült, akkor másodszor is sikerülnie kell. Ráadásul biztos vagyok abban, hogy nem a kezdők szerencséje pártolt mellém. Legalábbis remélem… Neutral
Újból felveszem az alapállást, ügyelek az egyenes tartásra és a lábfej megfelelő állására. A rudat is vállaim fölött tartom, aztán elindítom a lépést, jobb irányba kilépek, aztán a szúró mozdulattal felveszem a vödröt, ezt – a nehézségét igyekezve nem figyelembe venni, még ha nehezemre esik is – fejem fölött megforgatva testem elé vezetem, hogy aztán egy bizonyos dőlési szögben, amit az imént is el találtam és a senseitől is láthattam, a vödröt az alsó kampóra tudom helyezni. Pár másodpercig megtartom, majd elölről kezdem. Egészen addig gyakorolva, míg tudom, mert izmaim nem ehhez vannak hozzászokva. Általában csak a kidou tekercseket bújom otthon, nem egyszer orrom alá is lett dörgölve, hogy nem igen szoktam edzeni fizikumomat. De úgy vélem most bepótlom ezt a hiányosságot. Ugyanis nem fogom feladni! Kivárom, hogy mi lesz ennek az egész edzésnek a vége!

Spoiler:
Vissza az elejére Go down
Masachika Ryuutarou
Daitenshi
Daitenshi
Masachika Ryuutarou

Férfi
Aquarius Tiger
Hozzászólások száma : 80
Age : 37
Tartózkodási hely : Ji'pó 10km-es körzetében
Registration date : 2012. Mar. 14.
Hírnév : 18

Karakterinformáció
Rang: Yuu házi bolondja (Tenshi)
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō Cl0te15600/30000Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō 29y5sib  (15600/30000)

Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō _
TémanyitásTárgy: Re: Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō   Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō EmptySzomb. Aug. 11, 2012 9:43 am

Ne idegejjé! Milyen edzés?(((OAO)))

Ej, milyen szép egyetértésben lóbáltam a lábamat. Találtam egy frankó kis fát. Ne kérdezze senki, hogy a fenébe kerültem fel rá. Fogalmam sincs.O-o Tutkóra lencsevégre kaparintottam Gizmó baljós árnyát, aztán tessék-lássék már fel is sprinteltem a tetejére. Lombkorona takarásában csak nem szúr ki. Kis naiv! Ne gondoljátok! Mellettem van az osztag fala. Csak át kell rajta lendülnöm. Nem problem kicsikét magasnak tűnik. Kit érdekel, ha szólít a kötelesség menekülő szele. Inkább törjem ki a nyakam, mint aranymoszat terrorizáljon az idióta újság másolással. Ez már a huszonakárhanyadik század, tartja a fene számon! Lényeg, csibepopsi! Haladj a korral! Vegyetek azt a nyomtató meg mittom milyen sokszorosító technikai csodamasinát. Nekem tökkéletesen mindegy. Szálljon le rólam és kész! Kajak nem bírom ezt a rajongói feszkót. Elhiszem annyira dögös vagyok nem bír nélkül létezni, de gyöngyvirágom! Belefulladok a nyomkövetésbe! Minden sztárnak szüksége van térre. Tudod, arra a kicsike egy személyes zónára, amiről süt mennyire szexi és szingli vagyok. Elmenekül az összes gyári szabvány méretre vagdalt pipike, ha meglátják mögöttem kicsi sárga, bevándorló aranyoskám villanó szemüvegét. Nem akarom, ilyen terrorban múljon el a fiatalságom! Mit ér az élet, ha nem lehetek szép, zsenge és harmatos falatka?! Ne csinálják már velem! Most kell élnem!
Ha már ennél a tükör diskurzusnál tartok, asszem észhelyembe ötlött a vér szava. Ideje lenne kiruccanás után koslatni. Kezd lógásra alkalmas lenni a szobahőmérséklet. Gizmi ilyenkor nyomul lecsekkolni mit bakiztak a tisztek. Pöpec alkalom lelécelésre. Amíg a maradékot cseszteti elsomfordálhatok. Hogy? Ezt kapjátok ki! Körbe pislantok, merre radarozik tündérböngyörő. Meggyőződöm róla hány menekülési útvonalam van, aztán fogom a virgácsaim és hoplá mi van nálam! Naná, hoztam magammal szökevény álcát. Benyúltam Kyo színes hacacárés kimono-ját. Mindig tudtam életem menti meg pót anyám. Szeretlek, mamesz! Most pedig kanyarodjunk vissza a nagy tervezetre. Nem, még nem fejeztem be! Tanuljatok a mestertől! Úgy tipegünk innen tovább, fogom a gyász gönceim, belegyűrkészem egy batyuba, jó alaposan elkötögetem, mintha szegény szerencsétlen eltévedt piaci árus lennék és belebújok a nőci ruciba. Kobak tetejére tűzöm a séróm, asszem jól, de annyira nem oszt nem szoroz a dolog, megkötöm az obi-t. Végül szalma kalap a fejre, nehogy lecsekkolják töke van a menyasszonynak és ennyi! Készek vagytok, csibéim! Mehet a menet az első játékteremig. Arra azért figyuzz, farodat bájosan riszáld. Trampliként döcögsz, hamar kinyomod a hímek szemtengelyét. Persze, ez se mindig életbiztosítás. Főleg, ha van egy Gizmici a háznál! Fene vigye el átlát a szitán. Semmi vész! Ekkor lép életbe a mentő terv! Fuss! Vágod, fuss az életedért!
Passzolom mennyit loholtam fukar taichou elől. Tökömig izzadtam az tutkernyák. Meg vásári menetbe kavarodtam. Csomó fekete fazon szobrozott egy senkai kapu előtt. Mekkora mázli! Kapásból vetődtem a csákók után. Jobb odaát, mint SS-ben bújkálni tündibündi elől. Kajak töröm rajta a fejem, áttelepülök. Nincs nyugtom. Engem meg nem tilthatnak el a szórakozástól és kész! Kivéve, ha igen. Sakk-matt! Oh, Ji’pó, miért vagy te Ji’pó? Persze, miért is ne! Pont most kellett nyakon csípnie. Merő véletlenségből keveredett ide, fülön csíphessen. Na most álljunk le! Honnan a fenéből csekkolta, jövök? Ne bosszantsanak ezt tutkóra lemeccselték Gizmivel! Itt kapok hiszti rohamot! Nem ér a kölyökkel aljas módon kiszúrni. Ráadásul így! Mi az már magyarázkodhatok, minek vagyok női ruhában és mehetek engedelmesen utána valamilyen edzésre. Hé-hé-hékás! MIRE?O_O Na-na-na! Fékezzünk be, de iziben! Ki mondta én megyek bármiféle gyenge egészségügyi állapotomat terhelő aerobikra? Father! Oké! Ez tiszta sor. De ne már!T_T Kegyetlen élet! Miért büntetsz, amikor karnyújtásra volt a szabadság kapuja?T_T
Jah, valahogy így keveredtem ebbe a dojo-nak nevezett izébe. Ne nézzen senki! Totál jogosan vagyok pipa. Dekkolok egy lepukkant teremben, szemben egy idegbajos ipsével. Mi a fene baja van? Itt kizárólag én lehetek mérges. Nem véletlen ücsörgök karba pakolászott karokkal. Hát, hejló! Akaratom ellenére ráncigáltak ide. ELRABOLTAK! Erre semmi esemény, csak uncsi ücsörgés. Bár, hé-héh! Legalább van mit nézni. Az a barna nagyon dögi-mögi pipike. Le kéne vele pacsizni. Hmm, azért a szöszi se rossz. Hörr! Milyen kis ártatlan bébibogyó! Majd én bevédelek, aranyfalat! Az a fekete, meg kicsit olyan…Fura?O-o Nem rossz bula, de valami nem stimmel vele. Se gáz! Nem lehet minden olyan tökéletes, mint én. Heheh! Nem, nem gondoltam komolyan. Vagy igen? Ebbe most nem tudok belefolyni. Morcona sensei megszólalt és hikk!O_O Ez-ez-ez, vhoa! SOS! Tá-tá-titi-tá-tá! Agysorvadást kaptam! Eskü nem értem milyen nyelvet beszél. Ne már! Ez azért túlzás! Alap értetlenül vakarászom a fejem, mi az isten csapása van. Egyáltalán. Hova az öreganyámba kavarodtam?O_O Valami űrbéli vidékre az fix. Nem para. Gyorsan beizzítom a szexi vigyorom és beérdeklődöm szöszi dinnyécskéinek rendszámát (Midori).
–Hejhó, szépségem! Ryuu vagyok. Te érted? Melyik nyelvjárást használja ez a fazon? Oh, édes! Lennél olyan tüneményes és fordítanál nekem?-
Kacsintottam rá aranybongyorkára. Ideje volt puszpajtit nyerni, némi szünettel. Az a pofátlan terrorista gerincen talpalt. Ezt a szemétséget! Attól neki nincs szerencséje a csajokkal még nem kéne nekem rontani. Arcátlan fráter! Összekoszolta a szerkómat. Öt perce se vettem fel! Jó, hogy a gigai-ból ki nem ráz. Fúj! Meg se próbálja! Nem akarok hányni. Gusztustalan cucc és túl sok a csini pipi. Nem kéne beégni. Igen, erről beszéltem. Tiszta ciki felmosót vesz mindenki. MIVAN?O_O Fenéket! Én nem fogok takarítani! Rá nem vesznek! Sztrájkolok! Meg se moccanok! Terem közepére cövekelem magam. Többiek mehetnek amerre akarnak. Én nem csinálom ezt az izét.
-Háh?! Vészfék, öreg! Nem takarításra jöttem!- Ijje-ho-ho! Nem gyengén mászott bele az arcomba. Igazán csinos a gyilkos vicsora. Tényleg! Hatásos cucc! –Nyugszik-nyugszik. Csinálom már, csinálom! Hajcsár…-
Köhintem oda, mert megérdemlem. Nekem volt igazam. Komplett szívás! Idétlenül festhetek ezekkel a vödrökkel. Rám szoktak takarítani. Én hozzá se nyúlok ilyen cuccokhoz. Tiszta gáz vízzel teli bigyókat kell cipelnem. Ezt a rudat egyáltalán, hogy kell használni?O-o Kaparászom nem abban a formációban, ahogy mufurc sensei vagdalkozik. Ez valami nagyon gyors és követhetetlen csalapálás. Értem, értem. Frászt!O-o Nézem a vödröt, nézem, aztán pfeh! Haza akarok menni. Nincs nekem ehhez kedvem. Ciciket akarok! Szép nagy, kerek, tenyerembe simuló női domborműveket. Azt edzést megtarthatja magának. Kit érdekelnek azok a rozsdás kampók?! Még jó, behisztizve rúgtam beléjük. Lazán agyaltam levágódok a földre és kivárom hazaügethessek. Ne csesztessenek! Pihizni akarok! Majd, ha piri hó esik. Köbö ez jött le a köv percben. Pipogya sensei tarkón suhintott. Remek. Ellógni se tudok. Muszáj lesz úgy tennem, mintha baromira erőlködnék. Kezdetnek, lássuk miből élünk. Fogni kell ezt a botot. Eddig stimm. Ráaggatni a két vödröt. Anyás!O_O Ez nehéz!O_O Nem para, most kőkemény leszek. Fél karral tartva oldalra kuksizok. Nem ártana felvilágosodni, mit kéne csinálni. Hát, öhm! Azt!O-o
Nagyjából kapirgáltam ezt az ide fordulsz oda pakolsz, amoda körzöl, emide akasztasz figurát. Egész könnyűnek tűnt. Ja, persze! Ezt én se veszem be. Meg fogok dögleni!T-T Szerettelek világ! Most, pedig adjunk az érzésnek. Ott tartok, hol is?O-o Ja-ja! Helyben vagyok! Egyenes hát, berogyasztott lábak. Ez egész hasonlít az alapállásomra. Zsír! Egy gubanccal kevesebb. Most jöhet a botozás. Húzós-húzós! Nem bírok a kezembe pakolászott tárgyakkal. Be se lepődök elbénáztam. Lendület dögivel volt, de az egyik vödör eltorpedózott a végtelenbe, másik meg telibe paskolta a hátam. Fájt is azaz istenverése! Semmi vész! Dinamikával sose voltak problémák, csak kezdenem kell valamit a lavorokkal. Mondjuk, most. Addig kéne odacsapni, míg nem taknyosodom be. Fundálás közben eltipegtem utánvétért. Szép komótos sétafikálás alatt, mi érdekesség fogad? Naná, egy hasra vágódni készülő csodacsibe. HOZSÁNNA! Alap, becsusszanva kaptam el! És, miért ne sikerült volna?! Simán tenyérben volt az elkapás. Vödröket kivéve. Azok valamerre elpattogtak. Nem foglalkoztatott mi lett velük (Michi).
-Óvatosan, gyönyörűm. Össze ne törd az édi pofikád. Tessék! Neked adom!- Kicsike ismerkedés belefér. Kijár az esély szétszórt virágszálnak is. Mondjuk egy hajgumi képében. Ki se látott a fürtjeiből. Szegény pára. -Kihez van szerencsém? Én Ryuu vagyok. Bajba kerülsz, bátran hívj!-
Küldtem be egy sármos mosollyal. Ami jár, az jár. Addig se kellett tovább strapálnom magam az edzéssel. Az a nagy igazság, untam a banánt. Nem élveztem ezt a vízért ide, vízért oda játékot. Nem meglepő. Maratont nyargaltam a vödrökkel. Secpec kifelé, magamra vagy másra borogattam, esetleg elreptettem őket. Nem értettem, mit kéne máshogy csinálni. Nehezen kinyomoztam a ritmust, akkor sikerült az egyiket felpasszolnom, erre mi történik? Másik lazán lehullik. Ha meg nem zuhan, fejbe vág. Úgy bosszantott, de úgy bosszantot nem megy oda, ahova kéne! Kiszúr velem! Ezt nem hagyhattam! Fogtam a rúdat, kézen állásba lendültem és lefelé vágtázó vödröt elrúgtam a fenébe. Velem ne szórakozzon! Elegem volt! Be akartam dobni a törcsit. Ezerrel rágyúrtam földre vágódjak. Semmit se óhajtottam csinálni. Hát, persze! Ahogy azt elképzeltem. Fancsali sensei rögvest telibe hajított az elszórt vödrömmel. Az a pasas nem viccel!O_O Akkora lendülettel torpedózott meg seggre vágódtam. Oltárira fájt! Ekkora szenyát! Nem lazsálhatok és szét is ver. Kiszúrás! Jobban, azért nem kellett. Engedelmesen barangoltam vízért. Folytatásosan neki rugaszkodtam, ennek a bőrig áztatós szenvedtetésnek.
Komolyan! Döglesztően komolyan akartam venni. Túl akartam rajta esni. Koncentráltam ezerrel. Kínai papa tanított. Ismertem a dörgést. Problem ott volt, nem érdekelt. Ennyike volt a recept. Most, azért kellett az extrázás. Hogy? Ide skubizz! Lehúztam a redőnyt. Becsukott szemekkel vettem egy nagy levegőt és lepörgettem a feladatot. Tuti tipp, ha valahova haladni akarsz. Tervezz, cirmoscica! Nekem be szokott válni. Többnyire. Próbát megért. Csettintésre levetítettem a jobbra lépést, karkörzést, döfködést, másik irányú körzést és vödör lepasszolást. Nem, nem időhúzás. Lassítva látni a cuccot kajak hasznos. Kapásból jobban ráharaptam a feladat fonalára. A ritmust megint éreztem. Kampókkal volt bibim. Hirtelen fékeztem le előttük. Nagy volt a torpanás. Darabos volt a mozgásom. Istenem! Szokatlan a terep. Nem vagyok kézben lóbálható vackokhoz szokva. Ezek az alattomos dögök meg élvezik szívóznak. Mindig kifröccsentek, levágódtak, vagy engem kongattak le. Francba! Semmi kedvem finomkodni velük. Pedig muszáj. Gyengédebben kell becserkésznem a kicsikéket, vagy állandóan beszívom. Ellógni meg nem tudok. Nincs mese! Gördítenem kell a szekeret. Azt meg senki se mondta jó pofát kell hozzá vágni. Egyre fancsalibb a képem. Érzem ám! Tiszta gáz. Nem haladok ezzel a vacakkal. Kinyomoztam hol kéne javulni. Tiszta hepaj! Idáig eljutottam! Gyertyát gyújtok! Az a gáz nem tom, hogy finomítsak rajta. Pontos villámgyors mozgáshoz vagyok szoktatva. Ez az egyikből a másikba botorkálás már nem fekszik.
-Oltári! Legalább vizes póló van!-
Dörmögöm az orrom alatt. Kicsike szünet belefért. Ingyenes lökhárító mustra volt készenlétben. Senki ne várja el szünet nélkül fogok gyakorolni. Azt meg főleg, egy ilyet kihagyok! Vak is láthatja egy helyben topogok. Egyelőre. Ihletet gyűjtök. Bámészkodom, mielőtt megnyomom a továbbot. Sokat ismételgetem, csak lesz valami.
Vissza az elejére Go down
Kinjo Sora Yasushi
Vaizard
Vaizard
Kinjo Sora Yasushi

Férfi
Gemini Pig
Hozzászólások száma : 78
Age : 64
Tartózkodási hely : Karakura Town
Registration date : 2008. Sep. 21.
Hírnév : 5

Karakterinformáció
Rang: Vaizard
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō Cl0te14000/15000Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō 29y5sib  (14000/15000)

Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō _
TémanyitásTárgy: Re: Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō   Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō EmptyPént. Aug. 17, 2012 4:56 am

Zanjutsu edzés

Hazafelé menet különösen szembetűnő hirdetésre lettem figyelmes. A városban edzés híre ütötte fel fejét. A helyet ismervén pozitív gondolatok alapján döntöttem úgy, hogy a papíron feltüntetett időpontban ellátogatok az eseményre. Tüzetesen megvizsgáltam heti beosztásomat, majd szabadnapjaimat látván apró mosollyal nyugtáztam elégedettségemet. Régen volt már, hogy erőnlétfejlesztésen vettem részt. Idejét sem tudom. Bizalmatlanul indultam el a szekrény felé. Hatalmas, kétajtós bútor kopott fényében tündökölt. Talán még az előző lakó hagyatéka. Arany színnel borították be, s az ajtókat egy-egy daru fogta közre. Kellemes látványt nyújtott. Különlegessége miatt olyan holmikat tartottam benne, amelyek inkább csecsebecsék, mintsem mindennapi használati tárgyak. Ebben a szekrényben volt összehajtogatva régen elfeledett hakamám is. Fogalmam sem volt róla, milyen állapotban lehet, esetleg már a molylepkék eledelévé vált. A szekrény ajtaja hangosan nyikorgott. Fájdalmasan, recsegősen. Tisztán hallatszott rajta, milyen idős bútordarab. A legfelső polcon pihent. Jól emlékeztem. Óvatos, gyöngéd mozdulatokkal fogtam kezembe a ruhadarabot. Ősidők óta itt leledzik. Én pedig az idő múlásával hanyagul elfelejtkeztem róla. Nem mintha a mindennapokban szükségem lett volna rá. Csak el akartam tüntetni a régi sebeket. Eltakarni, eltitkolni, megválni tőlük.
A hálószobámba léptem, hogy az ágyra kiterítve a hakamát bizonyosodjak meg róla, használható állapotban van-e. Kiterítettem rajta, majd kisimítgattam minden egyes ráncát. Csodával határos módon semmi baja nem volt. Csak annyiban különbözött a hagyományos társaitól, hogy mellkasán aranyszállal belehímezték a nevemet. Talán ezért rejtegettem ennyi éven keresztül. Nem akartam, hogy felfedjék igazi énemet. Sora nem létezik. Egy új életet kezdett, Yasushi-senseiként. Nem vágytam többre, csak tanítani akartam, és egyedül meghalni. Kapcsolatok, barátok, és szerelem nélküli életre törekedtem. Senki és semmi között létezni, amíg csak lehetséges. Ujjbegyeimet végigsimítottam a hímzésen. Útja során számos elhalványult kép élesedett ki szemeim előtt. Peregtek egymás után, akár a homokszemek. Gyors áramlású folyóként zubogott újra számos pillanat. Keserűség, boldogság, irigység, és belenyugvás. Elpillantottam oldalra. Örökös harcban vívódtam önmagammal. Azzal, akivel egy örökkévalóságot kell túlélnem. A lélekkel, mely napról napra felemészti valódi személyemet. Ezek voltak azok a gondolatok, melyeket mihamarább el kellett vetnem. Minél többször eszembe jutottak, annál nagyobb volt a valószínűsége, hogy rövidesen bekövetkezik. Az ember magának alakítja sorsát. Ő lép arra az útra, melyet helyesnek talál. Ha csak egy méla pillantást vet a sötét árny felé, a lelke is eltorzul. Ugyanazzal az óvatossággal hajtogattam össze a hakamát, aztán egy táskába helyeztem. Kósza tincseimet fülem mögé söpörtem. Fontosabb kellékek összepakolása után bezártam magam mögött az ajtót, és meg sem álltam a dojóig.
Rejtett, sejtelmes környezetben helyezkedett el. Csengő neve is azt sugallta, misztikus szálakkal körbefont helyről van szó. Ahogy a kövezett úton haladtam, egyszerre elfogott a nyugalom, és a borzongás. Szeretek ilyen helyeken járni. A szellő lágyan cirógatta arcomat, és előre ugró tincseimet hátra simította. A bambuszok ölelkezésekor keletkezett andalító nesz szinte beleette magát füleimbe. Kellemesen visszhangzott a természet utánozhatatlan dala. Végelláthatatlan, lassú ütemet diktált, én pedig próbáltam egybeolvadni a természettel. Szinte magától léptek lábaim. Valóban természetfeletti erővel bírt a dojó. Mikor az ajtók elé léptem, levetettem cipőmet az előtérben és úgy folytattam utamat. Néhány lézengő ember sorába csapódtam, akik ugyanabba a terembe meneteltek, mint én. Fiatal hölgyek, és serdülő férfiak díszítették az edzésre érkezők táborát. Minden jel arra mutatott, hogy érdekes, nem mindennapi edzésen fogok részt venni. Felkeresve az öltözőt a lehető leggyorsabban vetettem le utcai ruhámat, majd öltöttem fel az edzésre szánt, régi hakamámat. Kusza, hosszú, fekete hajamat egy fehér szalaggal fogtam lófarokba. A rövidebb, előre hajló szálakat kisöpörtem szemeimből, a nagyját pedig a fülem mögé hajtottam. Ruhaváltás után terem előtt megálltam, majd mindenkit magam elé engedtem. Utolsóként foglalta helyet a sorban, úgy ahogy illett. Mindkét lábamra helyeztem testsúlyomat, úgy ültem rájuk. Egyenes gerinccel, kihúzott vállakkal tartottam pihenő pozícióban tenyereimet combjaimon.
A sensei személye korántsem volt szimpatikus a számomra. Durva, modortalan beszéde nem helyénvaló. Némán hallgattam végig bemutatkozását, majd rákoncentráltam az első feladat ismertetésére. A bemutató Sachi-senseitől pofonegyszerűnek tűnt. Könnyed, gyors mozdulatokkal akasztotta a vödröket a kampókra. Úgy mozgott, mintha már így jött volna a világra. A tehetség és rátermettség két mozdulatból lezsűrhető. Nem állt szándékomban elszánni magamat. Rég kijöttem a gyakorlatból. Fogalmam sincs, mikor edzettem utoljára. Legutolsó emlékem talán shinigamiként töltött időmből rémlik. Erős lélegzetvétel után felálltam eddigi helyemről. Láttam magam körül, ahogy mindenki a tisztítóeszközök felé veszi az irányt. Én ennek ellenére a kampókat vizsgáltam. A gyakorlatot látva valóban egyszerűnek tűnt. Ám azonban mikor meghallottam az első padlón csattanó műanyagot lényegében megrökönyödtem. Szótlanul megfigyeltem az elvégzendő feladat eszközeit, aztán óvatos mozdulatokkal a vödrök fülébe fűztem a felmosófát. A víz felszíne már a legapróbb mozdulattól is fodrozódni kezdett. Első próbálkozásra térdeimre rogytam, két tenyeremre vettem a fát, és lassan felállni kezdtem. Lassú, apró, óvatos mozdulatokat tettem. Úgy fogtam fel ezt a feladatot, mintha nem lenne második esélyem. Csak egyszer, csak egyetlen egyszer kell hibáznom, és elnyel a mélység. Erről az egész feladatról azok a színpadi előadások jutottak eszembe, ahol festett, díszes ruhában voltak a nők. Egy vékony kötélen táncoltak. Nem támaszkodhattak semmilyen segítségre. Csakis saját egyensúlyukra. Egyszer hallottam, hogy hálók nélkül gyakoroltak hosszú éveken keresztül. Természetes, hogy komolyan vették. Hiszen akár az életükbe is kerülhetett egy apró, porszemnyi hiba. Valahogy én is így fogtam fel ennek a feladatnak a lényegét.
A vödrök súlya kellőképp érezhetőek voltak. Meg kellett találni a fa középpontját, s azt kellett két kéz közé fogni. Hasonlóan az evezéshez. Ha nem középen fogják az evezőket, akkor képtelenek hatékonyan előre, jobbra, balra manőverezni. A két lábra állás igen jó eredménnyel zárult. A látottak alapján folytattam a feladatsort. Kissé berogyasztva, de egyenes háttal álltam, lábaim előre néztek, egyenest a kampókkal szemben. Könnyű lépésekkel kellett elindulnom. Próbáltam nyugalmi állapotba kerülni. Nem, nem próbáltam. Akartam. A nyugalomhoz figyelmen kívül kellett hagynom a külvilágot. Lehunytam a szemeimet és lélegeztem. Éreztem, ahogy egyre tompábban hallom az edzőtársak jajdulását, és a vödrök fájdalmas koppanását. Miután újra kinyitottam a szememet, semmi más nem létezett a számomra, csak vállaimat nyomó mérleg és a velem szemben lévő cél, a két kampó. Nem voltam időhöz kötve, így lényegtelen, mikor érek oda. Az volt a fontos, hogy tökéletes legyen a munkám. Az előző tájképre gondoltam. Arra, ami a dojó előtt fogadott: a szellő, a bambusznádak sercegő zaja, a leveleken átsuhanó levegő suttogása, az apró, fán ücsörgő madár éneke. Olyan képekre kellett gondolnom, melyek nyugalmat sugároztak. Elszánt tekintettel közeledtem a cél felé. Pár méterrel előtte megkíséreltem végrehajtani a forgatás technikáját. Nem zavart szemeimbe hulló hajszálaim kuszasága, sem arcomon legördülő verejtékcseppek. Csak az volt a fontos, hogy meg kell csinálnom a manővert. Terpesz, majd jobb lábbal kilépés után egyenest az alsó kampóra. A végeredmény után ráfókuszáltam a lógó vödörre. Víz úgy tűnt nem löttyent ki belőle. Az örömnek nem volt helye, tovább kellett csinálnom. Pár pillantást vetettem rá, majd ránéztem a következő kampóra. Kissé előrébb csúsztattam kezeimet, majd fejem fölé emeltem a fát, és megforgattam. A kör leírása után előre nyújtottam és a kampóra aggattam. Magam mellé zárva a fát közelebb léptem a két vödörhöz. Az alsón tisztán látszott, hogy nem vesztett vizet, azonban a felső kampón lógó társa már annál inkább. Kéttenyérnyi víz biztosan a padlón landolt. Bosszús sóhajtás után megdörzsöltem homlokomat, majd leszedtem az eszközöket. A kiinduló ponthoz visszasétáltam, és a hiányzó vízmennyiséget pótoltam. Újra kell próbálnom. Addig nem fogok megállni, míg precíz nem lesz a gyakorlatom. Ha a napom rámegy, akkor is teljesíteni fogom.


Spoiler:
Vissza az elejére Go down
Ayumu Michiyo
7. Osztag
7. Osztag
Ayumu Michiyo

nő
Taurus Rooster
Hozzászólások száma : 144
Age : 30
Tartózkodási hely : itt is, ott is :D 7. osztag, 10. osztag és még Karakurát is megszálltam... muhahaaa >.<
Registration date : 2011. Apr. 24.
Hírnév : 38

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō Cl0te21100/30000Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō 29y5sib  (21100/30000)

Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō _
TémanyitásTárgy: Re: Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō   Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō EmptyKedd Aug. 28, 2012 10:11 am

[Round 2: A puding megfekszi a fasírt gyomrát, vagy fasírt lesz a pudingból? ^.^"]
Épp csak elbandukoltam a városban, ami nem volt teljesen igaz, mert mégsem csak bandukolni voltam, de azért már majdnem csak az volt, mivel letudtam a látogatásom Csillámnyuszilelkisegélyszolgálat általam kinevezett vezetőjénél, és vittem neki finom sütit, amit én sütöttem, de nem is teljesen ez a fontos lényeg, hanem, hogy miközben araszoltam elfelé olyan boltféle felé, megláttam egy kiplakátolt illusztrációt valami edződésről. Csak meg kellett vizslatnom, nehogy valami csillámlatosan nyuszikás eseményt hirdessen a hirdetmény, ésshát micsoda szerencsesütim volt, hogy éppen pont elbámészkodtam a nagy mentem közepette. Bogarásztam a lapot, meg elhessegettem azt az egy nagyon szemtelen legyet, aminek tényleg nem nagyon lehetett szeme, és így a bogarászkodás közben borultam a lapba addig, míg ki nem derítettem, bizony a jó öreg Fasírt sensei tart edzést mindenkinek, akiben túláradó kedv, és ügybuzgó tettvágy dúl, na meg persze teljesen csillámos nyuszierő. Ott volt a helyem, nem is volt kérdés, hisz mindenkiben tartanom kellett a lelket, és egyébként is Masi mesternek is nagyon nagy szüksége volt rám, nem is beszélve szerencsétlen nyuszikákról, akiket véder örökkön örökké sakkban tart, és fémes rémuralommal fenyegetőzik. Minél előbb újra egy csapatot kell alkotnom hű társammal, hogy a lehető leggyorsabban vágtathassak a nyuszikák megmentésére, hiszen felesküdtem a nyuszibecsületkódexre.
Hát, az úgy volt, hogy igaz, hogy volt nekem elszántságom, meg határozottságom is, meg a tudásom is nagyon határos volt, mert hiába volt címem, meg hiába voltam már Fasírt mester fogpiszkáló-edzésén, úgy kicsit nem nagyon tudtam, hogy merre van az irány, amerre nekem mennem kell, és hát hiába is akartam, hogy meglegyek, annyit nem mondott a cím, hogy semennyit, és akkor… Csillámosan felvillanó ötlet bugyogott elő a fejemben drága nyuszitokos telefonom képében, amit nem nagyon tudtam, hogyan is használhatok, de azért mivel én egy hősies nyuszilovag voltam, pontosan ezért bátran néztem a szeme közé mindenféle izének, mert azt nem tudtam, minek is, de mindennek, ami megpróbált hátráltatni nemes küldetésem bevégzésétől. Úgy benne éreztem a meghívást a kis papírban, mert hát biztos voltam benne, hogy Masi mester is úgy hiányolt, mint én őt, már biztos, nagyon kifogyott a csillámnyuszikás fantazivilágból, és hát nem hagyhattam, lesápadtan magába roskadva ücsörögjön őrjöngő rángó szemöldökkel, mert azt biztos, hogy csillámelvonási tünetek ütközése üti meg, vagy mi a szösz…
Igazságból egy kicsit elvesztem, hogy miről is merre is, meg miért is, mert próbáltam bigyergászni a bizgerémet, kellett ugyanis az a térképcucc, amin ott a nyíl, meg az ilyenek, és mondja a néni, hogy erre forduljak a sarkon, ahol vagyok, meg aztán valahány métert menjek egyenesen, és akkor így nem maradhatok le még véletlen sem a csodálatosan nagyszerű edzésről, amit csak a kedves kis csillámnyuszikák megmentése végett eszelhetett ki kedves Fasírt sensei. Végül jó sok gubancolódós bogózódás után, de kikötöttem ott, ahol a cél volt, aztán én vagyok a csempijon, meg minden, amit el lehet képzelni egy nyuszihőslovagról a csillogó páncéljában, ahogy megfő a napsütésben. Surprised
Ahogy becsörtettem úgy teljesen csörögve, meg össze-vissza sörögve, volt ám buláj, meg mulatság és üdvrivalgás, vagyis hát úgy ezt nagyon nem tudom, mert az biztos, hogy én fejemben a sok nyuszibarát csillámosan csápolva ugrándozott, bizony újra Masi mester dōjōjába eshettem be totál hasra eséssel, ami úgy valahogy a véder nép között ért véget, így aztán olyan mutatós bemutatkozásban részesítettem mindenkit, akit nem ismertem, hogy ne felejtsenek el Fasýrt sensei beszéde nélkül sem… De hohóó, meg nagy horgász, úgy akadt a nekem szánt kis morzsákra, mintha értettem volna, mit is mondott Masaki-chan, pedig hát még egy kicsike Nobu-chan hajszínű gondolatkám sem volt róla, milyen E.T. nyelven örvendezik ennyire a mester, hogy láthatja szerény nyuszikás személyemet a köreiben csillámot szórni. Biztos nagyon hiányozhattam neki, ha így mindenki előtt rólam ódázott. *w*
- Masi mester, nekem is hiányzott már az edzés, meg te is, de a csilláamnyuszikák miatt leginkább, mert azokat nagyon, de nagyon meg kell menteni mindig, mert olyan kis cukik és puhák, hogy egyszerűen már csak a kawaiságuk miatt is nagyon hamar bajba keverednek, és csak az ilyen becsületkódexes hőslovagok menthetik meg őket, mint én, meg Hana-chan, meg Aoi-chan, csak hát ő még kicsi, szóval érted… - nyomogattam egymásnak két mutatóujjam hegyét, csókolják meg végre egymást, aztán tegyenek pontot az esküvői ceremónia végére, mert hamarosanabbnál is mielőbb nyuszimentő akciót kell majd begyakorolnom, amit persze Fasírt sensei nagyon körültekintően, de azért mégsem úgy, hogy olyan háromszázhatvan fordulatos fejkörzéssel, hanem csak úgy simán mutat be, meg közben olyan marsi nyelven szónokol is, és hát, nagyon izgis volt, de inkább csak olyan kis aranyos mese volt. Azért bólogattam, meg bátorítón rámosolyogtam, hogy bizony, jó a szó tesó, és már caplattam is, megtalálja elhagyott bajtársam, a kis huncut felmosót, és ikervédert is, mert hát igazán nem akartam kettejükkel együtt lenni, mégis ezt kellett, mert nem volt menekvés.
Ami hogy izé, vagy hogy is, de szóval a lényeg az nem számít, hanem az inkább, hogy megint ilyen vízcipelő verseny volt, vagy mi, de lehet az is, hogy tusolni kellett, vagy felmosni, csak nem lehetett a felmosóval, mindenesetre vízért kellett menni, és ha nem mentél, még akkor is mentél, mert ez is muszáj volt, nem mintha panaszkodnék, mert nem szoktam, csak ezt úgy elmeséltem, hogy megint mehettem a HALacskákhoz, és nem akartam őket sokat zaklatni, meg fürdeni velük, csak HAL. *o* Mentem, mendegéltem, és már ott is voltam, hogy valahol a helyemen, és olyan szúszá, és vagyok a csí, és csak vettem a levegőt, meg teja, meg először el is felejtettem picit, hogy mit akartam, mert Nobu-chan és a teja, de aztán eszembe jutott a sok kis árva nyuszika, akik mind az én megmentésemre vártak, vagyis hogy arra vártak, hogy én mentsem meg őket, de szóval azt csak úgy lehetett, ha dupla védert leütöm egyszerre.
Hát az első menet után, amihez kellettem én, véder egy, véder kettő, és hűséges társam, a felmosók gyöngye, szóval miután így négyesben nekivágtunk az oson-szimat-fél, és társainak, miközben kiléptem a terpeszemből a jobb lábammal, olyan gyorsan borult meg a tervem, hogy egyik vödör zúdult rám a másik után, aztán már csak a földön üdültem fejemen a fémsisakkal, és hörögve görögtem görögbe… Izéé, dehogy is terveztem én külföldi utat, csak a kicsi nyuszik csillámnyusziországába, de nem is igazán egyedül, mert azt akartam, Bubu-chan is velem legyen, hogy ne csak mindig csak az irodánkban legyünk, hanem másutt is, meg na is. Surprised Szóval arra gondoltam, hogy majd valamikor, ha egyszer hazaérek egyben, épen, meg egészségesen, akkor bizony felkapom a vállamra a kicsi szívem szottyát, és úgy elmegyünk, de úgy, hogy pont, mint ahogy vízért mentem a tavhoz.
Miután visszakeveredtem a kampókhoz, szétnéztem egy kicsit, ki hogy boldogul, hátha majd az segít nekem is valamit, hogy ne csak mindig el, meg be, meg ki, meg össze-vissza boruljak a véderekkel, de nem nagyon lehetett sokáig bámészkodni, mert vártak a nyuszikáim, és a csillámkatonaruhám is, és Bubu-chan meg főleg várt, meg egyébként is nagyon kellett figyelnem, hogy Tomo-chan a szomszédból sokat molesztálja az édes, alvó Nyuszitaichoumat, tehát nagyon sok feladatom volt, amit el kellett végeznem, miután megcsináltam a feladatot, amit Fasírt sensei rám bízott.
Beálltam a gonosz kis vödreimmel, és amilyen szépen telt, úgy néztem rájuk, hogy segítsenek meg, és ne csapjanak agyon, ha nagyon muszáj leesniük, hanem próbáljanak csak úgy szépen elkerülni, mintha nem is léteznék, nehogy fasírt legyen belőlem, mert nem akarom ellopni Masaki-chan becenevét, mert nekem is van sajátom mindenféle, nagyon is sokféle. Surprised Szép egyenesen tartottam a hátam, ikervéderék a helyükön voltak, terpeszbe totyogtam, majd kiléptem jobb lábbal, és már indítottam is a vödröt, hogy akadjon a kampójára, aztán a másikat is felnyoszorgathassam. Végül is az első vödör egész közel járt a kampóhoz, csak mégiscsak leesett, mert nem volt elég neki a lendület, a másiknak meg épp annyi volt, hogy nagyon sok, mert ahogy visszakavillásztam a felmosómmal, olyan szépen felöntött ősellenségemmé fogadott vödör voltpajtásom, hogy percekig csak tátogtam a vízcsöpögésben, mint egy HALacska.
Párszor még megtörtént ez a baleset, és nem egyszer keveredtem vízért, meg hát szerettem addig nézegetni a halacskákat, aztán éppen sietősen robogtam, hogy megnézzem azt a nagyon picuri kis aranyhalat, amelyik előző körben szemezett velem a kis gülüjeivel, de annyira siettem, nem vettem észre azt a nagy útakadályt, amibe megakadtam, és vödröstől mindenestől szándékoztam kicsit közelebbről is megvizslatni a földet először, biztos elég stabil-e, meg ilyesmi. Hát, hiába éreztem magamban geomágus vénát olyan erősen lüktetni, mégis kimaradt a nagy ismerkedős bulika, és helyette teljesen váratlanul csöppentem egy másik tejadélután kellős közepébe. Bár, látni nem láttam, ki volt az, aki életét kockáztatta, és nem rohant el félre, teljesen letarolom majd, szóval hogy meg akartam lesni a megmentőmet, de annyira lefüggönyözött a soksoknagyonSOKK hajam, egy darabig csak fújkáltam, arrébb libbenjen már leselkedőim elől, aztán mikor megkerültem, rögtön bújtam is volna vissza. O___o
Ilyen nagyon túl közel volt az idegen arc, és hát kicsit meg is ijedtem, mert nem ismertem, meg közel volt, és elpirultam teljesen, hogy mi a manót akar ilyen közel, de mikor már épp kotortam volna ki a karmai közül, csak kedves mosollyal orrom elé tolt egy hajgumit. Először csak pislogtam, mit is kezdhetnék magammal, aztán nagy gubancoskodás után, amit a hajammal vívtam, végül nagy nehezen felcopfoltam a fejem búbjára, közben azért próbáltam valami értelmi csevegésfélét is megejteni, mert bizony a kedves idegen nagyon aranyosan bemutatkozott nekem, teljesen boldog voltam, hogy ilyen barátkozó kedvű emberkébe sikerült belefutnom.
- Ryuu-chan, nagyon örülök, hogy megismerhetlek, én Michi-chan vagyok, vagy Micchan, vagy akármi, ami olyan mi és chi, szóval nyugodtan hívhatsz úgy, ahogy szeretnél. ^.^ - alig értem bemutatkozásom végére, már újra az épületben találtam magam, vissza is mentem gyorsan a helyemre, minél előbb folytathassam a gyakorlást, de mikor visszaértem az árválkodó kampóimhoz, kicsi hiányérzet döntött a felmosómnak, arra támaszkodva leselkedtem itt is, mégis mi történhetett, hogy ilyen váratlanul ugrándoznak elő csillámkérdőjelekkel a fejemből drága nyuszikáim. Aztán valakinek a vödre olyan nagy robajjal zuttyant a földre, nekem sem tartott sokáig, mire leesett, mi hibádzik az egyenlőtlen egyenlőségemből, mert hát sehol sem volt véder egy és véder kettő, márpedig ha ők nem voltak szem előtt, az egy nagyon gonosz tervet jelentett szegény nyuszikáimra nézve, amit nem hagyhattam megtorlatlanul.
Mivel kettesben maradtam felmosóbarátommal, jobbnak láttam begyakorolni a mozdulatsort csak vele kettesben, hogy ha oda kerül a sor, legalább ne tudjanak kicselezni a kis hamisok, bár igazán sok esélyt nem láttam rá, de ha üres felmosóval megy a mozdulatsor, akkor talán nem torpanok majd meg menet közben, vagy nem akadok meg a kampónál. Egy ideig elkavillálgattam magamban, meg a felmosóm társaságában, de egyszer, mikor épp forgatni kezdtem bajtársamat a fejem felett, a fordulat közben sikerült jól végigcsuszitolnom egy sötét árnyat, akinek a nézésétől majd kiugrottam bőrömből, és ártatlan nyuszikaként terültem el a földön. Hát, igazából az úgy volt, hogy mikor megláttam, sikerült teljesen felmosnom Masi mestert, mert hogy olyan észrevétlenül hozta rám a szívrohamot, akkor a nagy riadalomban kicsit gyorsabban lépett az egyik lábam, mint a másik, aztán meg a másik is gyorsabban akart lépni, és így valahogy annyira felgyorsultak a dolgok, hogy már csak gombócként gurultam ki a dojo ajtaján egyenesen egyik elhagyott védernek. Tesókája az egyik fáról villogott rám hamisan csillogva, miközben boldogan billegett előre hátra a könnyű szellőben, nagyon idillinek érezhette odafenn a helyzetét, de eldöntöttem, hogy majd én, majd én úgy megmutatom neki, hogy nagyon! Abból aztán nem kér repetát a kis suttyó. Surprised
Morcosan akasztottam le a gonosz fémet a fáról, és eltipegtem a tavig , hogy megmerjem őket, meg hát meg kellett nézni a cuki HALakat is, csak sajni azok nem mindig mertek előjönni, mikor a két csörgő-zörgő döggel araszoltam feléjük, és mégis, most mikor annyira paff voltam, hogy majdnem benyomorítottam az egyik véderikret, a kicsi sárgaság előmerészkedett, és bu-bu-bu-buborékot tátogva motyorgott nekem a víz alatt, hát annyira aranyos volt, egyből jobb kedvem lett egy kicsit, de persze annyira nem, hogy az ádáz vödrök fenekét, akik a csillámló nyuszikáimra akartak törni, ne akarjam elkongatni, hét világra szóljanak. Próbáltam ügyelni, nagyjából egyforma vízmennyiséggel jussak be az edzőterembe, aztán mikor végre pingvinesen bebattyogva lecövekeltem a kampócskák előtt, előbújt belőlem a vérnyuszi.
Meghúzogattam kicsit a copfomat, nehogy szétbomoljon a nagy akció közben, elővettem szigorú tekintetem, bár még sosem láttam, az milyen, szóval nem is biztos, hogy van olyanom, de azért úgy tettem, mintha lenne, aztán terpeszbe állva nagyon komolyan szemeztem egy sort a kampókkal, hogy tudják, kivel van dolguk, mert a nyuszibecsületkódex hős lovagja nem hátrál meg, soha! Fasírt mester büszke lesz rám, vagy soha többé nem lehet a nevem Michiwonka! Surprised Felemeltem a felmosót, két végén a hamisan nyekergő véderékkel, és nagyot fújva mozgásba lendültem. Előre léptem a jobb lábammal, miközben útjára indítottam az első védert, mint Piroskát az anyukája az erdőben, de reméltem, hogy nem találkozik majd farkassal, és sikerül eljuttatnom őt a nagymama házához teljes épségben. Surprised Olyan boldog lettem volna, ha sikerül, hogy mikor véletlenül pont ráakasztottam a döfő mozdulattal a kampóra az első vödört, nagy meglepetésemre a másodikat áthajítottam a fél edzőtermen. o_O Még szerencse, nem én voltam az egyedüli, aki gonosz védert tanított repülni, mert ahogy láttam, időnként el-el szöktek a bosszúállók, és majdnem egyesítették is erejüket, még az kellett volna, Thor kalapácsává transzformálják magukat, annyi lett volna minden pihe-puha, nyunyurgatni való kis szőrpamacsnak. Surprised
Nem keveset gyakoroltam, és gyakoroltam, mert a nyuszikák megmentése, és az, hogy ha hazaérek, széjjelnyomorgassam Nobu-chant nagyon meggyőző érvnek bizonyult a siker mellett, ami pedig csak tetézte az egészet, hogy kedves Fasírt mester szívét is teljesen pundingosan édesre és lágyra akartam puhítani, hogy hát hiába vagyok én kicsi csillámfanatikus nyusziimádó, azért még igenis komolyan tudom venni a feladataimat, ha nem hiszi el, akkor is, és hát megmutathattam neki, hogy el is higgye, csak jól kellett megcsinálnom a feladatot. Bizony, ha kell, egész nap és éjszaka itt leszek, és nem megyünk haza, de komolyan senki sem, míg meg nem tanulom nem elreptetni a védereket, bármennyire is ijesztőek. Szerencsére volt időm, hogy begyakoroljam Piroska eljuttatását a nagyihoz, és miután ezt már sikerült megcsinálnom, a vadászt is minél előbb célszerű volt eljuttatnom a nagymama házába, hogy megmenthesse Piroskát és a nénit a farkastól. Surprised A nap nagy részében azon dolgoztam, hogy a mese két része össze is passzoljon, ne csak egy kislányt mentegessen a vadász, ha már épp az alsó kampó környékén jár. ^.^

Spoiler:
Vissza az elejére Go down
Masaki Sachiaru
Vaizard
Vaizard
Masaki Sachiaru

Férfi
Pisces Dog
Hozzászólások száma : 490
Age : 42
Tartózkodási hely : Barkóbázd ki, kö'csöööög!
Registration date : 2008. Sep. 06.
Hírnév : 21

Karakterinformáció
Rang: Pali sensei
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō Cl0te53000/65000Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō 29y5sib  (53000/65000)

Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō _
TémanyitásTárgy: Re: Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō   Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō EmptySzer. Szept. 05, 2012 3:47 am

Cölöpölő vol 2. – amikor júzer lusta átkapcsolni az agyát…

Ne részletezzem mennyire, hogy ennyire húzott fel ez a töketlen banda. Egyik így szenved, másik úgy hablatyol a belőtt barom dumájától. Komolyan mondom, ingyen tarkón lőné magát akármelyik öngyilkos jelölt egyetlen nyomorékkal összehozza a sors, nem, hogy az összessel! Geci, kajak egy szektás tömegmészárlás. Kész röhej! Az egész csürhét kipenderíteném picsába, máshol rontsák a levegőt. Tiszta szopás nem tehetem. Égjen képemről a bőr, ekkora rakás fost eresztek szabad égbolt alá? Kurvára nem. Valamit ezekből a döglött békákból is ki lehet sajtolni a temérdek gyökérségen kívül. Az a kissrác egész pofás mentőövesen kihorgászható kukótojásnak tűnik. Fegyelmezetten tolja a redvás szenvedést, míg valamelyik szutyok telibe nem kúrja egy-egy fém bödönnel. Szerencsétlen pöcsöse, így halad, kipüfölik az összes agysejtjét. Marha jó, kicsinálják az egyetlen fejleszthető sügér lárvát a zavarosban. Betépett muskátli? Be se lepődöm, megest úgy szállingózott be szétszívta az alkesz üvegbe áztatott technocol zacskót. Az a rakás nádszáli poszáta letét, mindent belegort a turmix gépbe, de, hogy normálisan végig nem túrta magát a feladaton az hót ziher. Lúzerkedett nyakra faszra és extra felsülésként még ki is bucskázott a teremből. Gecó, ha ezt vágom, ingyé cirkuszt is behirdetek. Frászkarikáért találnak be ezek a szedált gyömöri göcsörtök. Az a leszedált buzernyák is, csak a vergődős pláza picsa vinnyogásra, vagy peros pettyes libegő kukkantásra volt beizzítva. Oszt még aszittem Casanova-val kicsengettem a retkes töcskölő baromarcokat. Kurva epreskertbe, nyakamra csurgattak helyette egy selyem burokba pottyantott Don Juan ficsúrt. Püfölhettem bucisodásig a nyomorék pofázatát, tolassa lentebb a talajon koslatós rángást és ficamítsa be a csésze támasztó kispöckét, de az a csökött gógyijú sülttulok, csak szétbaszta a vödröket.
Nekem végül is nyóc ötvenhattal keverve, mit baszkódik, csak, ha azt károgtam nuku rugdalózó vergődés, ne arcoskodjon vele. Az meg, hab a kikúrt zselatin rétegen, Bendzsós szóraka is betotyogott. Legalább egy naplopó gyík sörény, aki nem csipog, csak kurva bitangos kussban görcsöl a szorulással. Semmi gány nem volt a mukkerral. Antiszoc buzernyákként gubbasztott rátalpalhasson spanyol náthára. Egyetlen vigasz, asszony legalább pöpecül pöffeszkedett a kipenderített hacukában. Kisujjból vágtam mekkora méretet nyúljak be szotyitól. Mákoslaskaként nem csesztetett vele, mi a retkes napraforgó csumáért zsebelek be valagaman szétreccsenő göncöt. Tutkóra kipattintotta valami menhelyes szukának csörgetem le. Néha brutálisan képes beletúrni a mazsola hullámaimba. Parás a szotyi és pöffentőmet rá, most is kuksol valamelyik sufniból, mit basztatok az aszfalti fajta tiszta korcs brigádommal. Nem gáz, mert ennyi gödörvidéki balfék pumukli rúd csattogás dögivel elég volt. Feltápászkodva a kincstárian becuccolt székemről zizzentettem össze a paccserokat, mindegyik lúzer tetvesen telibe rottyintsa a gatyát, aztán fogast szippantva beslattyogtam csőcselék zónába. Kotrás közben kurvára meresztettem a gülüimet ne gázoljam telibe valamelyik redvás lötty társulást és karosba lökött csápokkal telibe pásztáztam nyominger csürhét, mekkora szánalomtengerként ácsingóznak a retkes ábrázatom körzetében. Kurvára odáig meg vissza voltam az mazsi detonációtól…
-Lődörgést berekeszteni, nyomingerek! Ebből a rakás gyökérfalvi lúzerkedésből rohadtul befuccsolt a szondám.-Kapartam csülökre és reptettem kacsóba a humuszon fetrengő sika lécet. Vállasra kanyarítva a műanyag vackot dobbantottam néhány ütemet, mi a faszt szajkózzak még, de ezeknek koptatni a pofám, majd, ha malamut gülü pillantósok szállingóznak a déli kongatáskor. Rohadtul nem volt ingerenciám tovább sasolni ezt a töményen elbaszott szenvelgést. –Témázás mára lepasszolva. Feszkó lecsapatás gyanánt rohadtul kotorjatok egy szájas koton pamacsért és nyaljátok fel a gányt, amit szétfröcsköltetek.-
Lódítottam szitura a kipécézett dedó mutogatómat, csökevényesen elmeszesedett díszpintyek is lecsapódjon tantusz, mit kéne felturházni. Ja, azt a Niagara-t, amit szanaszét placcsantottak. Kurvára ki ne csettintsék én gányolom fel a szemetüket. Basszottul ajánlgatom elsőbbségivel tempósan gürizzenek. Amelyik sumákoló kicsi rigó bepróbálkozik elsündörögni, úgy hókon csoszom a csilivili blökivel rohadtul több napos foggyerként fog foszfor pöttyöket halluzni. Kövi felvonásra nyomulnék, nekem ne cseszkelődjön. Minél ügetősebben szürcsölik fel a dzsuvájukat, annál hamarabb pattanhatnak le, ebből a fertőből és nekem se kő a felkoncolni való pofájukat kukkerolni.
-Sorozzátok be a picsátokat, mert rohadtul nem fogok nap tentikéig piruettezni! Duplás cucc lesz. Kályha bepöccentésként Kassendachi Fudōken, vagyis ötös leosztás nyolcadik utas a halál metszés…-Valami bekongasson a üresjáratos procijukba rohadt szenyaságot sufniba zsákolva villantottam be, mit kéne lecsörrenteniük zsámolykára. Baszott felvágottas csihipuhira nem ácsingózhattak, mert lespóroltam az elkenendő pancser becsődítését, de oldalról csekkolva merre nyomulok, csaki letapernyásszák mi a szaros dínomdánom lenne. Kurva lendületesen neki kell feszülni a górénak, kicsapódni menetszélbe, megficcenteni a csülök forgódat és lekaszálni csórit. Marha nagy katyvasz.
-Burkolatként meghintjük a szecsót Kassendachi Kesa tsubushi-val, vagyis ötöske kilences kinyuvasztásával.- Gülüt beforgatva lógattam éterbe duplás rekesz eresztést, mielőtt nekifeszültem volna bedomborítsam, mivel szívnak még. -Törpicsek!-
Kurvára nem akaródzott tötymörögnöm, szal eldörrentettem a balhé becsődítőt. Erre retek szélvészként rongyolt be csuris törpeuszkár. Beindomított snaucerként hajladozótt szanaszét, amire rohadtul bebiccentettem a lámpabúrát, ne teperjen már felesben. Csórija még retek mitugrász korosztályban teperő fruska prütyővirágszál volt, talán a legnikkelbolhább a hatosra görbülő évjáratával, de asszem ezt a gyopár csürhét lájtosan bealázná. Addig se fortyanjon tovább az üst, ráizzítottam pattogatott kukoricát mit kéne lecsengetni szefóséknak. Persze a felspanolt rozmaring rögtön nekifeszült a cuccnak és hangyafasznyi mellé sántikálással, de lezavarta, hogyan kéne tartó oszlopra górni a lúzer csókát. Én köhintem sasoló csekkolásba, ne piszmogjanak gázos lehurrogásokat mócsingokról, mert kurvára szarrá kenik a picsájukat és baromira nem menten be a pofájukat.
-Pihi, törpe!-Támasztottam be a túlfűtött gázkazán gógyiját, mielőtt neki vágtázna lúzer felvonulásnak. Kurvára nem az én saram tuningolt yoda-k kotornak errefelé. Ha meg már szitunál koslattunk elcsurrantottam a becsődítő füttyentést. Nyomuljanak befelé az előző eresztéses tököskék. -Recept bevált. Foglalózzatok be egy minimoriszt, seggeljétek be a szurkálódásokat és billegjetek csekkolásra.-
Dobhártyát kaparászva löktem fel nyakasra törpillát, mielőtt rázendítene a nyivákolásra kurvára szét akarja cincálni valamelyik puffasztott rizs szeletkét. Még nem tornázta fel a picsáját arra a fokozatra be merészkedhessen a susnyásba vadast zavargászni. Végén baszottul azzal rolózhatnék eltörött a mécses kanóca, mert addig csalapált kigulizta magát a terepről. Inkább lepaterolom a zöldövezetbe cihekedje lom gyűjtőbe az elfuserált brigád nyúzta vackokat és gyomlálja nullásra sörényemet vergődős szirénázással, hogy ilyen szenya koros tata vagyok. Kurvára ingerencia küszöb felett lavírozó baszkódás lenne, ha addig lecsóba csapatnának szefós lúzerék.

INFÓ:

Köszönöm szépen a részvételt!
Vissza az elejére Go down
Nara Yuki Hajime
Kidoushuu
Kidoushuu
Nara Yuki Hajime

Férfi
Gemini Pig
Hozzászólások száma : 105
Age : 28
Tartózkodási hely : Kidoushuu osztag vagy a Hachibantai területén
Registration date : 2011. Jun. 12.
Hírnév : 10

Karakterinformáció
Rang: Fuku Kidouchou
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō Cl0te20700/30000Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō 29y5sib  (20700/30000)

Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō _
TémanyitásTárgy: Re: Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō   Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō EmptySzomb. Okt. 06, 2012 5:35 am

Zanjutsu edzés
Hatalmas tettvágyam kezdett kissé alábbhagyni, a fáradtság vette át testem fölött az uralmat. Izmaim égtek a megterheléstől, alig négyszer vagy ötször tudtam elismételni a mozdulatot viszonylag sikeresen, azért nem volt tökéletes, de én elégedett voltam vele. Még sosem vettem részt ilyen megterhelő edzésen, főleg úgy, hogy azt sem tudom, mit kezdek ezzel a begyakorolt mozdulattal. Hiszen mi köze van egy kardforgatást gyakorló edzéshez a felmosónak és a vízzel teli vödröknek? Egyszerűen csak kifárasztott… jelenleg abban sem vagyok biztos, hogy képes lennék folytatni az edzést. Sőt, lehetetlen!
Szapora lélegzetvétellel, fáradtan tettem le a földre a rudat a vízzel teli vödrökkel magam elé. Egyszerűen képtelennek találtam magamat arra, hogy még egyszer felemeljem és véghezvigyem az előbbi mozdulatsort. Muszáj volt szünetet tartanom és fellélegeznem, s míg ezt csináltam körbetekintettem, hogy a többieknek hogyan megy. Közben igyekeztem rávenni magamat arra, hogy legalább még egyszer ugorjak neki a feladatnak, de akárhogyan próbáltam ösztökélni magamat sehogyan sem ment, mindegyikkel zsákutcába futottam, semmit sem értem vele. Szerencse, hogy Miyoko-san nem látja ezt, biztos nem nézné jól szemmel azt, hogy ilyen hamar elfáradtam.
Kicsit megkönnyebbültem, amikor a sensei jelezte, hogy hagyjuk félbe a próbálkozásainkat és rá koncentráljunk, még ha értenék is valamit a furcsa beszédéből, mennyire könnyebb lenne. Szóval minimum annyival meg kívántam tisztelni, hogy felállok, és úgy hallgatom végig a következő utasítását, még ha karjaim majdhogynem letörtek és a lábaim is fáradtságtól remegtek már. Ugyan szinte semmit sem értettem abból, amit mondott, így csak a többiek mozgolódásából tudtam meg, hogy voltaképpen fel kellene takarítanunk a termet, mielőtt a második feladatra rátérnénk. Ami persze érthető is, hiszen úgy nézett ki a dojo, mintha elárasztotta volna a dagály. Bár kissé fintorogva fogadtam, hogy nekünk kell feltakarítani, mivel mifelénk ez a 4. osztag specialitása a Kidoushuu tagjai nem vetemednek ilyesmire. De nem mertem ellenkezni, mivel aki nem tette, amit mondott az szép kis beszédet kapott tőle… és mivel az edzés elején azt se vette pozitívan, ha valaki helytelenül foglalt helyet, emiatt nem állt szándékomban kipróbálni, milyen is lehet beszerezni tőle emiatt egy jól irányzott ütést. Ezért követve a többieket egy rongyért kezdtem el feltakarítani az általam kiloccsantott jó nagy adag víztócsát. Ez a feladat legalább arra jó volt, hogy némileg rávegyem magamat arra, ne koncentráljak fájó végtagjaimra. De már roppantul fúrja az oldalamat a kíváncsiság, hogy miféle edzéshez való bevezetés volt az előbbi igazán érdekes gyakorlat.
A sensei szavai rángatnak ki gondolataimból és még mindig azzal szembesülök, hogy csupán egy-két dolgot értek mondandójából, ami már a kezdetektől fogva, azért haladás, így továbbra is a többiek példáját követem, akkor is, amikor „sorakozó” van. Kérdőn pislogva ismételtem el magamban a „Kassendachi Fudōken” – szavakat, melyeket még ki is értettem mondanivalójából, majd arckifejezésemre még több értetlenség és lenyűgözöttség egyvelege bontakozik ki, amint láthattam az ehhez tartozó mozdulatot, mely igen hihetetlen volt, de alig fogtam fel belőle bármit is.
A második technika, amit megemlített még hihetetlenebbnek találtam, az egy általa behívott alacsony idegen által lett bemutatva. Nem is tudtam, hogy az ilyesmi ilyen fiatalon is elsajátítható. A mozdulatai gyakorlati jártasságra utaltak, szóval egy ideje már biztos tudja, miképpen kell végrehajtani az alábbi technikákat. Szóval a sensei azt várja el tőlünk, hogy mi is ugyan ezt, feltehetőleg hasonlóan hajtsuk végre?
Zavartan meredtem magam elé, miközben elmémben újra és újra visszajátszottam az előbbi mozdulatok képsorát, melynek végrehajtására perpillanat képtelennek tartottam magamat. De, ha eddig eljutottam meg kell próbálnom! A beviharzó idegeneket csak késve veszem észre, amikor az egyik egy fakardot dob felém, melyet éppen, hogy sikerül elkapnom kisebb zsonglőr mozdulatok keretein belül.
- Eh, béna. Bambulni jöttél ide vagy edzeni? – tette fel a kérdést nekem flegmán a nagyjából velem egykorú sötét hajú srác. Legalábbis a hangjából ítélve gondoltam azt, hogy fiú, mivel az arca igencsak lányosnak volt mondható, kissé sértette is önbecsülésemet, hogy ilyen lekezelő hangon szólt hozzám. Lehet, hogy nagyobb tapasztalattal rendelkezik, mint én, meg ő ismeri ezt a két technikát, amit most be kellene gyakorolnom, de attól még nem kellene rögtön felsőbbrendűnek gondolnia magát.
- Természetesen edzeni. – morogtam, hangomban némi sértettséget lehetett kihallani, miközben megfogtam rendesen a kezemben a fakardot.
- Heeeh? Milyen halkan beszélsz már… Na mindegy, szólíts csak Kisa-senseinek az edzés ideje alatt, HÁHÁHÁ! Twisted Evil – kacagott fel jókedvűen, miközben felém bökött a saját bokenjával, majd némileg nyakát behúzva lapos oldalpillantásokat vetett a tényleges sensei irányába, mintha csak attól tartana, hogy meghallotta az előbbi mondandóját. Szememnél egy ideg megrándult a magasztos önimádatát hallva, de ki vagyok én, hogy észhez térítsem álomvilágából? Igaz, roppantul idegesítő, bár abban biztos lehet, hogy a sensei megszólítást mellőzni fogom. Különben is, csak azért van itt, hogy sikeresen begyakoroljam a mozdulatsort, amit az előbb mutattak be nekünk.
- A Fudoukennel kezdjük. – tértem a lényegre lehunyt szemmel. A bemutattak alapján azt ítéltem a könnyebbnek, ugyanis a Kesa tsubushi némi pusztakezes elemeket is igényelt, melynél kételkedtem magamban, hogy hamar sikerülne elsajátítanom a helyes mozdulatokkal.
- Hai, hai! De a nevedet legalább nem akarod elárulni? – tette fel a kérdést, melyet inkább válasz nélkül hagytam. Idegesített beszéde és hangja, így inkább igyekeztem felvenni az imént látottak szerint az alapállást. A fakardot magam mellett pihentetem, majd kezdem el a félkört leírni, hogy fejmagasságba hozzam azt, de alig tartottam a mozdulat elején, amikor a cselekvésemet megakadályozta Kisa-san. - , , ! Mit csinálsz?! Milyen gyatra alapállás ez, ráadásul rosszul indítottad a lépést! A fegyvernek a lábfejed felé kell, hogy nézzen, baaaka! – mély levegőt veszek, miközben elkönyvelem úgy az alábbi szövegét, mint holmi jó tanács, mielőtt felidegesíteném magam rajta. Elölről kezdem a mozdulatot ügyelve a kihagyott elemre, hogy helyes tartásból indítsam a kardot, mielőtt a fejmagasságba emelném és összeütköznének gyakorlásra használható fegyvereink, majd már rá is térnék arra, hogy a bokenjét ellökve elvezethessem a sajátomat mellette, bár a lökés kissé erőteljesebbre sikerült, így a lendületem is megtört. Kisa-san közbeszólása már meg sem lepett.
- Mi volt ez, bakabakashii? Figyelj jobban a mozdulatra! Nem az a célod, hogy mindketten földre kerüljünk, azzal egy éles küzdelemben mit érsz, ha a másik gyorsabban tud felkelni? Ráadásul a tartásod is rossz volt, egyenes hát! Még egyszer! – förmedt rám, ahogy felvette ismét az alapállást. Egy kisebb „chh” kíséretében kezdtem bele ismét a mozdulatsorba, ezúttal a hátam megfelelő tartására is ügyelve, elmém mindeközben szüntelen kattogott az előbbi hibámon. Hogyan is mutatták? Enyhén ellökte a másik kardját, hogy szabad célkeresztet hozzon létre magának, miután oldalra lép. Ezt értem… de ez a mozdulat…
Ismét erőteljesebben sikerül végrehajtanom a lökést, melyre Kisa-san újabb okoskodását hozta magával. Kijelentettem, hogy a mozdulatnak csak eme részét kívánom begyakorolni, és amíg nem megy úgy, ahogy kellene, addig nem vagyok hajlandó tovább lépni. Onnan indítottunk, amikor a két fakard egymással érintkezik előttünk, valami háromszor, négyszer ugrottam neki ennek a mozdulatnak, amit látva igen könnyűnek véltem, de végrehajtani mégis nehezemre esett most. Töprengtem azon, hogy vajon miért rontom el folyton – folyvást. Várjunk csak, Kisa-san az előbb azt mondta, hogy nem az a célom, hogy mindketten feldőljünk, vagyis túl erősen lököm el. Ha jobban belegondolok, nekem az egész karom mozdul a lökéshez, hogy visszavegyek ebből a lendületből kisebb löketett kell vennem.
Határozottan állok neki újra a mozdulatnak ezúttal csak csuklóból mozdítva a fegyvert, miközben enyhén ellököm Kisa-san fegyverét és elhúzom a két pengét egymás mellett, majd oldalra lépve láthatom is a különbséget. Az eddigi próbálkozásaimnál mindig kibillentem a mozdulatból és nem tettem szabaddá a felsőtestét, de így, hogy csak a csuklómat mozdítottam egész karom helyet a mozdulathoz mindjárt nem hagyott el a lendület, hanem folytatólagosan tudtam továbblépni a következő fázisba.
- Béééna, lemegy a Nap, mire összehozol valamit. Most az elejéről! – mozgatja meg szabad karját, mintha eddig állva aludt volna és kimozgatná az elmacskásodott végtagjait. Felmordulva vettem be az alapállást és összeszűkült szemekkel álltam neki elölről a mozdulatnak. Egészen gördülékenyen sikerül eljutnom a jobbra való kilépésig, ahol alkarjára kellett mérnem egy csapást, de túlontúl hátulról indítottam a kardot, melynek az lett a vége, hogy a könyökhajlatába ütöttem, nem pedig az alkarjára, ahogy azt kellene.
- Nem tudsz célozni vagy mi, bakabakashii?! >.> - fejelt le dühösen, melyre hátratántorodtam és homlokomat dörzsölgetve, elhúzott szájjal, kicsit haragosan néztem rá. Kezdi egyre inkább felvinni bennem a pumpát. Némi higgadtságot próbálok erőltetni magamra, mielőtt elölről kezdeném mozdulatsort. Kisa-san hangját igyekszem kizárni elmémből, miközben az utolsó lépésre gondoltam. Ahogy jobbra ki kell lépni és lesújtani onnan a másik alkarjára, annyira hasonlít a vizes vödrökkel végrehajtott gyakorlatra, mintha hasonló reakcióidőt igényelne és finom mozdulatokat, ahogy most ez is. Talán, ha az alapjain indulnék el, könnyebb lenne? Egy próbát megér…
Egyenes háttal, lábfejem felé néző, pihentetett állásból indítok a bokennal. Könnyed félkört leírva vele hamar eljutok addig, hogy már keresztezik útjukat a fakardok. A bősz gyakorlás során elsajátított csuklóból való visszahúzással és enyhe lökéssel távolítom el az útból a másik bokent, majd lépek ki oldalra, mint valami táncnál, ahol rögtön eszembe ötlik a vizes vödrökkel való időzítés, melyet úgy kellett végrehajtani, hogy abból nem fröccsen ki a víz. Itt is eléggé hasonló a felállítás pontosan kell időzítenem megfelelő magasságból indítanom, különben a csapásom az egyik irányba elhúzódik. Így sikerült a fakardot fejmagasságból indítanom és a fegyvertartó alkarjára céloznom. Meg is lepődtem, hogy sikerült, s mintha Kisa-san arcán is némi döbbenetet fedeztem volna fel, mely nem maradt sokáig rajta, hamar újabb utasításba kezdett, mielőtt szóvá tehettem volna ezt.
- Még egyszer, baaaka! Lehet, hogy most sikerült, de lassú voltál! – mordult rám, melyre elölről kezdtem a mozdulatsor végrehajtását. Persze nem azért, mert utasítgat, hanem azért, mert volt abban valami, hogy némileg lassabban sikerült csak végrehajtanom a feladatot és szeretném jól begyakorolni, mielőtt a másikra rátérnénk, ami félek… nehezebb lesz ennél.
- Örökre ezt akarod gyakorolni vagy rátérhetünk a Kesa tsubushira, bakabakashii? – tette fel a kérdést, miután bő tízszer elismételtem a mozdulatot kisebb hibákkal, amiket végig hangoztatott is.
- Ne hívj így! >.> A nevem Hajime! – mordultam fel, amint megelégeltem ezt a megalázó megszólítást, amit maximum csak Miyoko-santól tűrnék meg. >///> Közben kis pihenést akartam beiktatni. Miközben a mozdulatot gyakoroltam nem vettem észre, mert arra koncentráltam, de most, hogy így hirtelen megállított éreztem, hogy izmaim mennyire is égnek. Lassan pedig a verejtéktől vagyok ennyire vizes nem pedig az edzés elején rám öntött víztől.
- Bakabakashii, Hajime, nem mindegy? Kezdjük inkább! – vette fel az alapállást, mely az előzőhöz hasonló volt. Fráh, egyre inkább idegesít! Nem, most nem Kisa-sanra kell koncentrálnom, hanem a mozdulatokra, hogy helyesen hajtsam végre!
Eltökélt pillantással vetettem bele magam, mivel a kezdő lépések eléggé hasonlított a másiknak az indításához, így azzal nem volt gondom, sikeresen el tudtam jutni addig a pontig, mikor mindkét fakard találkozik. Azonban furcsa volt nem ellökni a pengét, hanem egyszerűen ebből az állásból előrébb lépni jobb irányba, majd kezemet behajlítva, hátrahúzva a bokent félkört írva le próbálom ellökni Kisa-san karját a sajátommal, de nem hajtottam végre megfelelően, nem sikerült ellöknöm, ehelyett nemes egyszerűséggel csúsztattam végig a másik kard pengéjén az enyémet. Meg se sikerült mozdítanom és itt nem Kisa-san a gond, hogy olyan betonoszlop szerűen támasztott ellent, hogy ne sikerüljön, hanem bennem lesz a hiba.
- Ehh, béna! És még szólítsalak a neveden, ezek után? Még mit nem, baaaka! Rolling Eyes – morogva léptem hátrább és mértem végig Kisa-sant, majd vettem fel az alapállást ismét. Igyekeztem nem gondolni a sértegetésére, mert tudtam, hogyha arra koncentrálok az valószínűleg hatással lesz nálam a mozdulatsor végrehajtásánál is. Idegesítése mellett még fájó tagjaimat is le kellett nyelnem, mely kezdett egyre nehezebbnek bizonyulni, de mindenáron végre akartam hajtani ezt is, akárcsak az előzőt, ha már némileg fényt derítettem arra, hogy mire volt jó a bevezetés a vizes vödrökkel és felmosó rúddal.
Mély levegőt véve ugrok neki ismét elejétől a feladatnak, hogy az előre lépésnél újabb nehézségekbe ütközzek. Az előbbinél egész kart mozdítottam, ahogy most is, emiatt rontottam el az egészet, biztos vagyok abban, hogy itt is hasonló finom mozdulatokra lesz szükség, mint a másiknál, ahol hasonló nehézségekbe ütköztem. Talán itt is elég csupán csuklóból mozdítanom el a kardot és úgy lépnem alkarommal ellökésére?
Ismét kijelentem, hogy most ezt a mozdulatot szeretném csak gyakorolni, így kihagyva azt, ami már megy és csak azzal a résszel foglalkozni, ami némi nehézségeket állít elém. Biztos vagyok abban, hogy azért, mert ezt pusztakézzel kell csinálni és nem pedig fegyverrel. Az pedig sosem tartozott az erősségeim közé…
Az két fakard érintkezésétől indítottam most Kisa-sannal, amikor előre kell lépnem oldalához és karomat behajlítva könyökeinknek érintkeznie kell. Ügyelve a finom mozgásra, ami a fakard elmozdítását illeti, melyet eddig folyamatosan elrontottam, úgy húztam hátrább és folytatólagosan alkarommal félkört írva le próbálom ellökni karját, azonban a mozdulatomban még így is elrontottam valamit, ami miatt nem sikerült ellöknöm.
- Baaaka, rosszul csinálod a félkört az alkaroddal, így kell és nem így! – demonstrálja nekem a jót, amit ő tud és a rossz verziót is, mellyel én próbálkoztam. Így észre is vettem a különbséget a kettő között. Emiatt sem szóltam le azért, hogy nem a nevemen szólított, hanem még mindig felsőbbrendűnek tekintve magát lekicsinyít szövegelésében. Most legalább láttam, hogy pontosan hol is rontom el. Kimozdulok helyzetemből, miközben megpróbálom alkarommal ellökni karját, mikor ez teljes egészében fölösleges, nem kell akkora erőt kifejtenem hozzá elég, ha csak karomat mozdítom hozzá. Így ennek tudatában próbálkoztam újra és újra a mozdulattal, számtalanszor elismételve ezt a lépést. De hiába tudtam a hibámat, így sem igazán sikerült megmozdítanom őt.
- Mi lenne, ha elölről kezdve próbálnád meg, bakabakashii? – oldalra tekintek, arcáról némi unottságot olvastam le az előbb, mely cseppet sem tetszett, de tanácsát megfogadva vettem fel az alapállást. A boken testem mellett pihen, lábfejem felé néz. Hátrafelé félkörrel fejmagasságba emelem, és ott találkozik a két gyakorlókard. Ekkor kell kilépnem a jobb karomat behajlítva könyökének érintkezve. Majd finom mozdulattal, csuklóból hátrahúzom a bokent és az alkarommal félkört leírva kell eltaszítanom az ő karját, hogy kidöntsem felsőtestét helyzetéből. Kissé meghökkenek, amint látom, hogy sikerrel járok, de az ezzel járó örömet elfojtom, hiszen még le kellett sújtanom védtelen vállára. Még Kisa-san is némileg meglepődött, hogy így sikerült megcsinálom. Jobb volt már lendületből végrehajtani a mozdulatot, mintha csak azzal az egy szakasszal szenvedtem volna, még kitudja meddig. Még párszor elgyakoroltam ezt is, lenyelve minden egyes szidását közben. Amikor már jómagam is éreztem, hogy egészen jól sikerült végrehajtanom a feladatot, de ismét szólni kívánt, inkább közbeszóltam, mielőtt megint szidásba kezdett volna.
- Nehogy azt mond, hogy ez se volt jó, szerintem most igenis viszonylag jól sikerült a többihez képest! – mondtam kicsit felpaprikázva neki, mellyel beléfojtottam a szót és arcára némi meglepettség költözött, pár pillanattal később pedig elnevette magát, hasonlóan, mint amit bemutatkozáskor is megejtett. Nem tudtam hova tenni ezt a reakcióját, főleg a vállba veregetését.
- Nyugi, nyugi, baka-Hajime éppen mondani akartam, hogy ez most egész jó lett és szerintem mehetsz Masaki-senseihez! – vigyorogva támasztotta a bal vállán a fakardját, amelyet használt, miközben belépett a személyes terembe. Halántékomon egy ér kezdett kitüremkedni, bal öklömet összeszorítva tartottam magam mellett, nehezen sikerült megfékeznem heves vérmérsékletemből származódó indulataimat.
- Csak Hajime, és ne érj hozzám. >.>” – morogtam, miközben a sensei felé kezdett terelgetni. Kicsit mérgesen jelentettem ki neki, hogy magamtól is képes vagyok odamenni és nem kell hozzá a segítsége, de azért elmotyogtam orrom alatt neki egy köszönetfélét, mielőtt odamentem volna a sensei elé.
- Öhmanousensei… azt hiszem, készen állok. – mondom, földre szegezett tekintettel. Kicsit kételkedtem magamban, eléggé fáradt voltam már, csak úgy égtek az izmaim, de annyit még ki kellett bírniuk, hogy bemutassam, miképpen sikerült elsajátítanom a két technikát a rendkívül közvetlen Kisa-san segítségével.

Spoiler:
Vissza az elejére Go down
Kinjo Sora Yasushi
Vaizard
Vaizard
Kinjo Sora Yasushi

Férfi
Gemini Pig
Hozzászólások száma : 78
Age : 64
Tartózkodási hely : Karakura Town
Registration date : 2008. Sep. 21.
Hírnév : 5

Karakterinformáció
Rang: Vaizard
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō Cl0te14000/15000Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō 29y5sib  (14000/15000)

Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō _
TémanyitásTárgy: Re: Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō   Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō EmptyPént. Okt. 26, 2012 9:55 am

Zanjutsu edzés


Ruhámon a verejték és a vödrökből kiömlő vízcseppek keveredtek, de elszánt maradtam. Hidegvéremet megőrizve meneteltem vissza a kiindulóponthoz, és újból megpróbáltam. Addig próbálkoztam, míg tökéletesen nem ment a gyakorlat. végül aztán egy jól sikerült mozdulattal az utolsó teli vödröt is felakasztottam a kampóra. Szavakba sem tudnám önteni elégedettségemet, mely akkor kerített hatalmába. Olyan volt, mintha csak a Fuji tetejére értem volna. A lelkemben lappangó szorongás egyszerre megszűnt létezni. Mély levegőt vehettem. Nem tehettem, hogy beképzeltté váljak. Ez csak egy feladat volt a sok közül, melyet mindenkinek teljesíteni kellett. Ahogy pedig a teremben szétnéztem, ugyanolyan elszántsággal végezték, mint én. Felesleges lett volna bármit belemagyarázni a teljesítményembe, a mellettem gyakorlatozó fiatal fiú is ugyan úgy leküzdötte az akadályt. Hasonló komolysággal láttam neki saját piszkom eltakarításába, mint amilyen határozottan gyakoroltam. A vödrökben lévő vizet kiöntöttem, majd azokat egymásba tettem, a kampót, valamint a fa rudat egy helyre gyűjtöttem. Bevárva a többieket én is csatlakoztam a segédeszközök elpakolásába. A mester szavára ismét felsorakoztunk. Mondanom sem kell hasonlóképpen trágárul fejezte ki magát, mint az imént. Talán ehhez a nemhez is hozzá lehet szokni, de ennek ellenére korántsem voltam vele megelégedve. Ami azt illeti, a mester sem volt a saját teljesítményünkkel. Bevallom, ha összességébe nézem, bőven találtam kivetnivalót a saját gyakorlatomban. Ücsörgésem közepette szorgoskodtam rendbe tenni az edzőruhámat. Kissé elcsavarodott a feladat végzése közben, ráadásul előre hulló tincseim is jobban zavartak, mint kellene. Egy mozdulattal segítettem a dolgon; egy kötegbe simítottam azokat, majd a szalaggal ismét összefogtam. Amelyek nem értek el a copfig, csak a fülem mögé hajtottam. Időközben a pulzusom is visszaállt normális sebességére, légzésem egyre lassult. Mindig azt tanították, kényszerítsük tüdőnket arra, hogy visszaszokjon eredeti ütemére. Kellemetlen a légszomj legyőzése, de lehetséges. Koncentrálás és a megfelelő ritmus felvétele után viszont gyerekjáték az egész.
Kezdett izgalmassá válni az edzés. Ezen szakaszában ellenfélválasztásra lettünk utasítva, kiket két technikával kellett földre kényszeríteni. Talán ismertem, talán nem, de ebben a pillanatban nem emlékeztem rájuk. A két technika ismertetése után kiderült, ezek a támadások a test felső régióira koncentrálnak. Fegyveres harchoz régen volt már szerencsém. Ha ezt szerencsének lehet nevezni. Túl sok véres csatát vívtam meg a hosszú idők során ahhoz, hogy undorral nézzek végig egy-egy nemes, kopott fényében tündöklő pengén. Az emlékeim keveredtek, összefonódtak saját rémképeimmel, ezért nehezen választottam el a megtörtént eseményeket az illúzióval. Jelenleg csak az volt biztos pont, hogy itt ülök, előttem pedig a mester ordibál. Azt mondják, megérzésekre kell támaszkodni, ha partnert választunk. Sóhaj után tápászkodtam fel a földről, majd a mellettünk felsorakozó edzőpartnerek között végignéztem. Hasonlóan vegyes volt a társaság, mint saját csapatunk, ezért bizakodva léptem előre. Nem akartam túl sok időt fecsérelni arra, hogy minden egyes paramétert felmérjek ellenfelemben, ezért besaccoltam egy hasonló magasságú és testsúlyú férfit. Küllemét tekintve hétköznapi embernek számított. Sötét hajszíne megegyezett szemeivel, nyurga, de izmos fiatalnak tűnt. Talán egyetemi hallgatónak tudtam elképzelni, esetleg olyannak, aki nemrég került el az otthon melegét szolgáló fészekből. Elég volt egy pillantás arra, hogy megbizonyosodjak arról eltökélt, bátor férfiúról volt szó. Illően meghajoltam előtte, mire viszonzást kaptam, valamint bemutatkoztunk egymásnak. Meg sem fordult a fejemben, hogy egyből a tréninggel kezdjük a sort. Annál nincs is undorítóbb dolog, mint edzőtársat lerohanni. Itt igenis vannak elvárások, mindenképp meg kell adni egymásnak a kellő tiszteletet. Pont annyit, amennyit érdemel, talán többet is. Hiszen heves vérű katonát könnyebben elnyel a hideg, lassú sodrású, ám mély folyó, mint a vízesés.
Zsúfoltságban nem kívánkozott az edzés, így oldalt meghúzódva, egy nyugodtabb ponton álltunk meg egymással szembe. Egyelőre vigyázban, a fegyvereink pedig magunk mellett. A gyakorlatok megkezdése előtt letisztáztuk a sorrendet, aztán ismét meghajoltunk egymás előtt. Először a Kassendachi Fudōken-nel kezdünk. Próbálok az elmondottak alapján cselekedni. A technikát partnerem nyitja, így lesz időm kifigyelni harcmodorát. Nem mellékesen a technika lépéseit is memorizálhatom. A fegyverek magunk mellett lábfejünknél pihennek. A technika megkezdése után fejünk fölé lendülnek, s lecsapunk. A pengék egymás oldalát érintve sercegő, pattanó hanggal sikítanak. Egyelőre csak védekezek. Azon vagyok, minden egyes felém indított támadást lökő mozdulattal hárítsak, valamint igyekszem kikerülni a lesújtó mozdulatokat. Partnerem komolyan veszi dolgát, ami arra buzdít, jobban belelovaljam magamat a technika elsajátításába. Hidegvéremet megőrizve, eltökélten ugrok vissza a kiindulási pozícióba. Miután az első kör lement, ismét meghajlással indítjuk a következő sort. Ebben az esetben most én kezdeményezem a támadást. Partnerem ügyesen védekezik, érezhető rajta nem először találkozik ezzel a harcmodorral. Ennek ellenére magabiztosan csapok le rá. Csak a harmadik lendítéskor tűnik fel, hogy edzőtársam jobb kezére gyengébb, ezért kihasználva ezt minden erőmmel azon leszek, hogy felsőtestének jobb oldalát célzom. A következő támadásomkor kicselezve őt érintem a penge hegyét jobb vállához. Egyenes testtartással és karokkal pillantok rá, aki ennek következményében elismerően mosolyog. A technika befejeztével még néhányszor gyakorlásra kerül a Kassendachi Fudōken. A Kesa tsubushi-nál hasonlóképpen járunk el, azonban erőm megfogyatkozásával koncentrációm is gyengül. Talán ezért nem láttam azt a mozdulatot partneremtől, melyet egyszerűen ki tudtam volna kerülni. Így történt, hogy a felém sikló penge súrolta arcomat. Egy vékony sebet ejtett, mire épphogy érezhető, égő fájdalom szaladt végig képemen. Nem estem pánikba, vállat vonva követeltem partneremtől a technika befejezését. Meglehet, ennek a kis sérülésnek köszönhető, hogy megmozgattam a maradék energiámat. Támadó pozícióba helyezkedve fejem fölé emeltem fegyveremet és megcéloztam a fiút. Az első két lendítést kivédte, azonban melléérve átlöktem rajta, aki végül a földön kötött ki.
Egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy rég elvesztettem azt a lelkesedést, melyet fiatal koromban éreztem. Rajtam is fogott már az idő vas kereke, le sem tudnám tagadni. Az edzések végeztével feszülő izmaimon jött ki a legjobban. Már el is felejtettem, hogy megvágtak, csak az juttatta eszembe, mikor fejem tetejéről lehulló verejtékem belekerült a sebbe. A sós lé, maróan kapta össze az apró nyílást, mire tenyerem felső részével végigtöröltem. Olyan minimális sérülésről volt szó, hogy fölöslegesnek éreztem azt, foglalkozzak vele. Pár perc és a vérzés is el fog állni. A fegyvereket a falhoz támasztottuk, majd végezetül, illően meghajoltunk egymás előtt. A bírálatot várva léptem a mesterhez. Lényegében nem számított, mit is fog mondani. Tudtam, hogy nem teljesítettem tökéletesen, ráadásul megsebesültem, ami még inkább ront az eredményen. Esetleg, ha éles helyzetről lett volna szó, ez a malőr az életembe is kerülhetett volna. Egy harcos ne hibázzon. Készüljön fel minden eshetőségre. Legyen fegyelmezett és előrelátó. Minden csak az ellenfél kifigyelésén múlik. Minden a fejben dől el.

Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom




Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō _
TémanyitásTárgy: Re: Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō   Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō Empty

Vissza az elejére Go down
 

Sazukaru hodō (授かる 歩道, Áldott ösvény) kendo dōjō

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Emberek Világa :: Karakura Town ::   :: Óváros-