Amint hallottam Shiratori-samától, hogy egy újabb közös edzést tervez, ahova más osztagokból is jöhetnek tisztek, már tudtam, hogy nekem is ott a helyem. Nem csak azért, mert Shiratori-sama minden edzésén ott vagyok, hanem azért is, mert így megmutathatom másoknak is, hogy milyen jó is Shiratori-sama legjobb tanítványa. Ők is majd észrevehetik, hogy milyen ügyesek lennének, ha őket is Shiratori-sama tanítaná. Nem mintha azt szeretném, hogy osztagot váltsanak és Shiratori-sama körül legyeskedjenek, csak egyszerűen hencegni akarok.
Shiratori-samához hasonlóan én is korábban a gyakorlótérhez mentem, de persze Shiratori-samának kell először odaérnie, hiszen ő tartja az edzést. Ezért én inkább csak lesben álltam, mert nem akartam túl korán megérkezni, de túlkésőn sem. Szóval egyszerűbben mondva először akartam odamenni, de nem sokkal a második előtt. Így amint megláttam valakit, aki erre felé tartott, egyből elindultam én is, hogy megtartsam az első helyemet. Azonban valami hiba került a tervembe és valaki már előttem megérkezett. Talán akkor történhetett, amikor pár pillanatra elkalandoztam és elképzeltem Shiratori-sama reakcióját arra, hogy én érkeztem meg elsőnek. Na, mindegy.
Mint általában Shiratori-sama edzésein, most is figyelmesen hallgatom Shiratori-samát, mert mindig olyan érthetően mondja el a feladatot, így mindig élvezet hallgatni. Most viszont egy kicsit másképp volt ahelyett, hogy elmondta volna, mit is kell csinálnunk, inkább megmutatta. Csillogó szemekkel néztem végig Shiratori-sama bemutatóját, ami természetesen nagyon jól sikerült, nem is vártam mást Shiratori-samától. Mondhatni tökéletes gyakorlatot mutatott be, nem terelte el semmi sem a figyelmemet a gyönyörű kidou áradatról. Az eleje lassan indult, de az csak azért lehetett, hogy kiéheztessen minket, hogy többet akarjunk, amit később persze meg is kaptunk, minden kétséget kizáróan.
Végre elérkezett a mi időnk is, vagyis pontosabban mondva, az én időm, hogy megmutassam, mit is tudok. Egyből neki is kezdtem a bemutatóm összerakásához, de persze csak fejben, mert ha itt mindenki előtt próbálkozok, akkor nem lesz olyan szép, amikor rám kerül a sor, mert már egy részét korábban is látták. És még azt sem hagyhatom figyelmen kívül, hogy akár valaki le is nyúlhat tőlem egy-két ötletet, ha látnak gyakorolni. Tehát biztos, hogy nem fogom elpróbálni, egyből majd élesben próbálom ki és úgy is minden rendben lesz, hiszen én vagyok Shiratori-sama elsőszámú tanítványa.
Első dolgom természetesen az volt, hogy kitaláljam, mit is szeretnék csinálni, ami nem volt olyan nehéz. Valami nagyot és csodálatra méltót akartam, amiből látszik, hogy ezt Haruki csinálta. Ki is választottam egy fő kidout, ami köré építem a többit, ez pedig a Tenran lett. Elég nagy, hogy mindenki észrevegye és csodálhassa majd a végeredményt. Ezután átgondoltam, mit is használhatnák mellé. Többet azonnal kizártam, mivel egyáltalán nem volt kivitelezhető a használata vagy, mert több hasonló típusú kidou közül egy is elég volt. És végül összeállt valami a fejemben, ami teljes mértékben elnyerte a tetszésemet és nem volt semmi kedvem rajta változtatni, hiszen pont megfelelő volt.
Amint mindennel megvoltam, többször át is gondoltam, mit hogy fogok csinálni, és minden alkalommal elámultam a saját zsenialításomon, ezért elégedetten figyeltem a többi jelenlévő próbálkozásait. Bár azért figyeltem, hogy minden rendben menjen a többinél is, nem akartam, hogy romba döntsék Shiratori-sama tökéletes edzését. A felhívásból mondjuk gondolhatták, hogy nem bénáknak van ez az edzés, hanem inkább a haladóknak.
El is érkezett a bemutatók ideje és természetesen nekem kellett elsőnek mennem, mert megtehetem. Bár próbáltak páran megelőzni, de nem hagytam magam, mert Shiratori-sama elsőszámú tanítványának kell kezdenie a műsort és kész, nincs ellenvetés.
Szépen ki is mentem a tér közepére, hogy nekikezdhessek az előadásomnak, egy kis mosollyal az arcomon húztam elő a kardomat hüvelyéből, mivel szükségem volt rá. A kevésbé tájékozottak most azon gondolkozhatnak, hogy nekem minek van szükségem egy kidou bemutatóhoz a kardomra, amire egyszerű a válasz. A Tenranhoz szükségem van a kardom megpörgetésére, amit ezúttal egy kecses mozdulattal teszek meg a fejem fölött.
- Hadou 58, Tenran! - néhány másodperces pörgetés után megállítom a kezemmel a pörgő kardomat, amire egy egyre nagyobb átmérőjű forgószél keletkezik fölöttem. Ezután gyorsan kellett cselekednek, mivel nem tudom az örökkévalóságig fenntartani ezt a kidou. - Bakudou 63, Sajou Sabaku! Hadou 11, Tsuzuri Raiden! - a kezemet energia szalagok kezdik elhagyni, amiket úgy irányítok, hogy rátekeredjenek a forgószélre és úgymond feldíszítsék azt. Viszont még mielőtt az összes szalag elhagyta volna a kezemet, elektromosságot vezettem beléje, hogy szikrázó látvány adjon végeredményül. - Bakudou 29, Shinkirou! - az utolsó kidoum pedig megadja az egész műsornak a Harukis jelleget, hiszen a forgószélhez jó néhány levelet adok hozzá. Ezek azonban lassan lángra kapnak az elektromosság miatt és kisebb parázsló levélként hullnak a földre, kitűnő befejezést adva az előadásomnak.
Amint végeztem a gyakorlattal meghajoltam a közönség előtt és visszamentem a tömegbe. Végignéztem a többiek próbálkozásait is, de egyértelműen nem volt egyik sem olyan jó, mint Shiratori-samáé vagy az enyém. Talán volt egy-kettő, ami nem volt annyira rossz, de azokról inkább ne beszéljünk.
Mikor mindenki végzett vége is lett az edzésnek és vissza is indultam az irodába, még Shiratori-sama előtt, mert ő biztos a végén akar majd eljönni. Addig én beérek az irodába és ott várom be. El is kezdtem készíteni egy kis teát, mert biztos elfáradt Shiratori-sama a sok nézésbe és le akar majd ülni, meginni egy teát. Nem támadom le egyből, hogy én voltam-e a legjobb, hanem majd megpróbálom kipuhatolózni, hogy ő ne jöjjön rá.

Chiruochiba Airisu: Egy kapitányhoz hű előadást láthattunk tőled, ami valóban jó keretet adott az edzésnek a koncepcióddal, hogy egyik kapitány kezdi, a másik meg befejezi. Jutalmad 1000 LP.

Amaya Ureshii: Kreativitásnak nem szabott semmi sem határt, szépen kifejtetted a bemutatódat a legnagyobb aprólékosséggal és meglett munkádnak gyümölcse. Jutalmad 1000 LP.

Shiranui Haruki: Kitettél magadért, ámbár mit is várhatna az ember Shiratori-sama első számú tanítványától, igaz-e? ^.^ Szépen kivitelezett bemutatót tartottál, ahogy azt magadban konstatáltad is. Jutalmad 1000 LP.

Nara Shiratori: Érdekes módját találtad ki a kidouk gyakorlásának, sokkalta izgalmasabb volt, mint mondjuk céltáblákra lövöldözni. A következő edzésednél te is kapsz jutalmat.

Ahogy néztem Tasut és Hajimét, amint a gyakorlataimat hajtják végre, eltöltött az öröm, hogy ilyen tehetséges családom van. És akkor Shizunéról még nem is beszéltem, neki is szívesen segítenék, de most nem tudok. Mindegy most erre inkább nem gondolok, jelenleg az itt lévőkkel kell foglalkoznom, bár szerintem nélkülem is tudnának boldogulni, ha nagyon odaraknák magukat, de jobban örülök, ha segítséget kérnek tőlem. Főleg Hajime esetében, mert ő nem szokott segítséget kérni.
- Gyerünk Tasu, meg tudod csinálni. - egy kis bíztatás senkinek sem árt, főleg Tasu esetében igaz ez, hiszen nála talán jobb a hatása a bíztatásnak. Hajimét nem igényel ilyeneket, ő enélkül is meg tudja csinálni, amit akar és most, hogy így nézem, talán már készen is van a rá kiszabott feladattal.
- Addig megmutathatod, mit sikerült kihoznod a feladatból Hajime. - mondtam Hajimének, utalva arra, hogy amúgy is várnunk kellene Tasura, így pedig hasznosan töltjük el azt az időt. Bár nem tudom, hogy Hajime be akarja-e várni Tasut és neki is bemutatni, mit sikerült alkotnia. Ha ez a helyzet, akkor gondolom mondani fogja, és akkor várhatunk mondjuk.
Amint mindketten bemutatták, hogy mit sikerült kihozniuk az edzésből, lezártnak tekintettem a mai napot, vagyis nem teljesen, mert még vannak terveim Tasuval és az sem baj, hogy Hajime is itt van. Legalább első kézből fogja megtudni a nagy hírt.
- Na, akkor ennyi volt. Remélem, segítettem. Ha bármi kérdésetek van, máskor is nyugodtan forduljatok hozzám, szívesen segítek. - zártam le az edzést és vártam, hogy el akarjanak menni, de annak ellenére, hogy nem az edzés volt a fő műsorszám, még felajánlottam további szolgálataimat, hiszen a családomnak mindig szívesen segítek.
Én most egy kicsit úgy teszek, mintha maradni akarnék, mert maradni is akarok. Amint azonban Tasu hátat fordít nekem és egy kis távolság keletkezik közöttünk, megszólalok. - Tasu. - a nevén szólítom, hogy megforduljon és láthassa, hogy előtte térdelek és gondolom ebből már ő is tudja, hogy mi következik most. Csak elképzelni tudom, hogy is fog rám nézni, amíg ide nem fordul, de akkor is tudom, hogy boldog lesz.
- Hayakawa Tasumi leszel a feleségem? - mondandóm közben a ruhámból egy kis dobozkát vettem elő, mivel a Tasutól kapott gyűrűhelyeztem bele, hogy abban mutassam neki. Szépen lassan nyitottam ki a dobozt és került elő belőle a Tasu által már jól ismert gyűrű. A doboz kinyitása után, közelebb nyújtottam Tasuhoz, hogy ismét megcsodálhassa. Ezután már nem volt más dolgom, mint várni a válaszára.

Jöttem lezárni az edzést. ^-^

Hayakawa Tasumi: Bár csak két körben vettél részt, de a második postod elég bőséges lett és szép teljeselmesen leírtad az edzés folyamatát, ezért jutalmad 500 LP.

Hayakawa Yuki Hajime: Szépen megfogalmazott postokat olvashattam tőled, ezért nem is tudok mást adni, mint 1000 LP jutalmat.

Nara Shiratori: Jól közelítetted meg a dolgokat az edzésen, ráadásul figyeltél a tanítványaidra és a szintükhöz mérten gyarapítottad kidou tudásukat. Mivel ez a második edzésed, ezért kapsz is jutalmat, ami 1000 LP.

Ezzel az edzést LEZÁROM, a pontokat mindenkinek kidoura kell tenni. És köszönöm a segítséget az értékelésben Ichimarunak.

Egy kicsit furcsa még nekem ez az új felállás, hogy Miyoko és Chie is velünk lakik. Persze örülök, hogy nagyobb lett a családunk, de ehhez Vera halálára volt szükség, így már még sem olyan örömmel teli. Matetsaku-sannak is ilyenkor kell világgá mennie, amikor a gyerekeinek a legnagyobb szüksége lenne rá. Eddig is felelőtlennek tartottam, de ez már minden határon átmegy. A családnak kellene az elsőnek lennie, erre elhagyja őket egymagukban és Vera valahogy ezt tudta előre. Ebből is látszik, hogy mennyire közel álltak egymáshoz, hogy azt is tudja előre, mit fog csinálni.
Nem zavarnak sok vizet Vera gyerekei, amúgy is üresen állt Shizune szobája, csak egy plusz ágy kellett, amit Veráéktól át is tudtunk hozni és ez a gond is le volt tudva. Tasu is szereti a gyerekeket, látszott rajta, hogy ő is örül nekik és az egyáltalán nem számít, hogy most két szájjal többre kell főzni. Mindketten szeretünk sütni-főzni, ez nem okozhat nagy gondot, mindent megoldunk, hogy nekik ne legyen hiányuk semmiben. Ráadásul Hajime is biztos örül neki, hogy együtt lakhat Miyokoval, több esélye lesz lépéseket tenni felé.
De most az otthoni dolgokat elrakom későbbre, hiszen mára Hajimével beszéltem meg egy edzést, amit már nagyon várok. De majd Miyokoval hármasban is edzhetünk valamikor, persze nem kidoura, hanem mondjuk zanjutsura, abból úgyis kell még fejlődni Hajimének. De ezt majd még megbeszéljük, most Hajimének kell kidout tanítanom. Úgy éreztem, hogy ideje, hogy megtanítsam neki egyik saját, általam kifejlesztett jég kidout, aminek kitalálásánál már tudtam, hogy egyszer tovább kell adnom Hajimének és most van itt ennek az ideje.
A megbeszélt időpont előtt már elindultam a gyakorlótérre, hogy elhelyezzek néhány céltáblát, ami jól fog majd jönni az edzésnél. A legtöbb kidounál a létrehozás mellett igenis fontos a pontosságot is begyakorolni, ahogy az én kidoumnál is, hiszen könnyedén magunkra robbanthatjuk véletlenül. Mivel a kezünk van a legveszélyeztetettebb helyzetben, ezért hoztam Hajimének egy pár vastag kesztyűt, ami majd megvédi a kezét. Nem lenne jó, ha fagyott kézzel kellene szaladnunk a 4. osztaghoz.
- Okaeri, Hajime. - válaszoltam neki, amikor megérkezett és nem is gondoltam, hogy a 9. osztagra is úgy tekint, mint az otthonára. Vagy bárhol ezt mondta volna, ahol ott vagyok? Mindegy, nem fogok belekötni, annak is örülök, hogy itt van, és nem utál.
- Persze, nem volt vele semmi gond. De ugye eszel rendesen? Sok a feladatod mostanában a Kidoushuuban? - mivel reggel korán elment, így nem láttam, hogy evett-e otthon valamit, vagy egyből a Kidoushuuba ment, ezért jónak láttam rákérdezni. Meg múltkor is el kellett mennie megkeresni a hadnagyot, ezt sem értem, miért pont neki kellett, nem is ő a 3. tiszt, inkább az ő feladata lenne szerintem. Vagy a Kidoushuuban lehet más rendszer lett, amióta eljöttem onnan.
- Na, de lássunk hozzá az edzésnek. Ezeket vedd fel először is. - nyújtottam oda a kesztyűket Hajimének kezdésnek, majd belekezdtem a technika ismertetésébe. - Amit most meg akarok neked tanítani, azt én magam fejlesztettem ki, vagyis rajtam kívül nem ismeri senki. Ha ezt te is megtanulod, akkor könnyedén meglephetsz vele másokat. Bemutatom. - kinyújtottam az egyik kezemet az egyik céltábla felé és hogy Hajime is láthassa a technika létrejöttét lassan, lépésről lépésre hoztam létre a technikát. Lélekenergiát gyűjtöttem a kezembe, ami lassan egy gombócba sűrűsödött és létrejött belőle egy jéglabda. Ha létrejött a kidou kilőttem a kezemből a céltábla felé, ami előtt nem sokkal lelassítottam és egy csettintéssel felrobbant, amitől a céltábla meg is fagyott.
- Hogy tetszik? Megpróbálod? - kérdeztem meg Hajime véleményét a technikáról elvégre, ha nem tetszik neki, akkor nem fogom ráerőltetni a megtanulását. Tanítok neki mást, ha ez nem tetszik, de szerintem elég praktikus technika, több mindenre is fel lehet használni, ha elrejtjük akár csapdához is jó.

- Hadnagy? Előléptetés? O_O - pislogtam párat, hogy miről is beszélhet Hajime, én nem hallottam semmi ilyenről, de teljesen úgy beszélt, mintha előléptették volna hadnaggyá. Nekem eddig miért nem szólt erről senki? Akkor már legutóbb is azért kellett elrohannia, mert ő a hadnagy, és nem azért mert meg kellett keresnie őt? Eddig úgy gondoltam, hogy valami külön feladattal bízta meg Kawashima taichou és azzal foglalatoskodik ennyit, ezért is kérdeztem rá. De nem gondoltam volna, hogy ilyen választ kapok.
- Ezek azért kellenek, hogy megvédjék a kezünket a fagyási sérülésektől. - válaszoltam Hajime kérdésére, ami igazából csak egy egyszerű óvintézkedés volt, hiszen bármikor el lehet veszteni egy kidou felett az irányítást. Ez még jobban igaz egy új kidou tanulásánál és ebben az esetben egy magasabb szintű kidouról is van szó. Bár nem tudom pontosan, hogy mennyire lehet veszélyes, hiszen a technika létrehozásánál én teljesen tisztában voltam vele, hogy mit akarok csinálni, így nem vétettem hibát, de egy technikát nem teljesen ismerővel bármi előfordulhat. Ezért is akarok elővigyázatos lenni.
- Ha úgy vesszük, minden kidou különleges, mindegyiket ki kellett találnia valakinek. Ebben a tekintetben ez sem különbözik a többitől, csak annyira, mint a többi kidou egymástól. Igazából nem használtam alapul egyik kidout sem, inkább elterveztem magamban, hogy mit kéne tudnia ennek a technikának. - ismét lelkesen válaszolgattam Hajime kérdéseire, örültem neki, hogy érdeklődik a kidoum iránt. Azért elgondolkoztam, hogy melyik kidoura is hasonlíthat ez a technika, de csak a Hyouga Seiran jut eszembe, ami nem meglepő, mert ez a kedvelt jég kidoum. Leginkább azt tudom elképzelni, hogy az befolyásolhatott valamennyire.
- Akkor elmondom, hogyan próbáld létrehozni ezt a technikát. Először is a kezedbe kell gyűjtened az elemi lélekenergiádat, neked ez könnyebben mehet, mint másoknak, hiszen alapból jég típusú a lélekenergiád. Áramoltatnod kell a levegőben a lélekenergiádat, de nem csak egy irányban, hanem egyszerre több felé is. - próbáltam szemléltetni is, mert lehet, hogy nem a legérthetőbben mondtam el. Több kisebb lélekenergiahullám keringett a kezem előtt szinte minden irányba, mert még egyelőre nem kellett elrendezgetni őket az első lépéshez.
- Ha ez megvan, akkor egy kicsit rendezetté kell tenni a hullámokat és szépen lassan egy nagyobb gömb alakba kell kényszeríteni. - ezt is demonstráltam, hogy immáron egy láthatatlan gömb alakú burkon belül áramlik a lélekenergia és nem össze-vissza. - Itt viszont vigyázni kell, hogy a hullámok ne ütközzenek össze, mert széteshet a technika. - eddig nem volt, hogy melyik hullám, merre megy, mivel szabadok voltak, de most egy burokba akarjuk zárni őket és ráadásul változatos irányban közlekednek. Oda kell figyelni, hogy kényelmesen el tudjanak menni egymás mellett.
- Amint ezzel a lépéssel is megvagy, akkor már csak még jobban össze kell sűríteni az egészet és elméletileg létrejön a technika. - a végső simítást is megtettem a technikán és készültem átadni a terepet Hajimének, hogy megpróbálhassa használni az egyéni kidoumat. Ha nincsen kérdése, akkor már neki is állhat a dolognak.
Még megvannak a kételyeim a technika tanításának módjával, mivel nincs rá meghatározott módszer, hogyan is kell átadni ezt a tudást másnak, mint az Akadémián tanított kidouknál, de sokat agyaltam ezen a módszeren és remélem, hogy be fog válni. A kudarcból is lehet tanulni, de jobban örülnék neki, ha sikeres lenne Hajime.

- És erről nekem mikor akartál szólni? - kérdeztem komolyan, hiszen fontos dologról van szó, nem mindennap válik egy shinigami hadnaggyá. Természetesen örülök neki, hogy előléptették, de azért szomorú vagyok, hogy eddig nem mondta el. - Ettől még mondjuk, büszke vagyok rád. - veregettem meg a vállát, mert szerintem is megérdemelte az előléptetést és úgy tűnik Kawashima taichou is hasonlóan vélekedett, aminek külön örülök.
Miután megmutattam Hajimének, hogy gondolom a technika tanulás lépéseit, átadtam neki a helyet, hogy ő is megpróbálhassa. Nem akartam neki ennél többet segíteni, persze, ha lenne kérdésre, arra szívesen válaszolnék, de így talán jobban meg tudja tanulni. Ez is egy tanulási módszer, ha ráhagyjuk a tanulóra, hogy egyedül oldja meg az elé állított feladatot. Hajime már amúgy is gyakorlott kidou használó, így rá merem hagyni, viszont egy kezdővel már más lenne a helyzet. Nekik még nem lenne meg az a hátterük, ami szükséges lenne, hogy egyedül megcsináljanak valamit, az elején még szükséges, hogy valaki rávezesse a megfelelő útra.
Oldalról figyelemmel kísértem Hajimét, ahogy a rá kiszabott gyakorlatot próbálja teljesíteni és vártam, hátha szüksége lehet a segítségemre. Benne volt a pakliban, hogy egy kis hiba csúszik Hajime számításaiba, amiért nem is haragudtam, fel voltam készülve erre a helyzetre is. Hajime csak a fehér haorimat láthatta, ahogy pár pillanat alatt már előtte is teremtem és fel is állítottam a védelmemet körénk a félresikerült próbálkozás miatt. Ez a hátulütője ennek a technikának, hogyha elrontjuk, akkor akár a környezetünkben lévőket érheti a támadás, köztük magunkat is, míg ha kordában tartjuk, akkor a kiszemelt célpont kapja az egészet.
- Nincs miért bocsánatot kérned, bárkivel előfordulhat. Ez volt az első próbálkozásod, még jó, hogy nem sikerül elsőre tökéletesen. - próbáltam vigasztalni Hajimét, mert úgy tűnt nagyon a szívére vette, hogy elrontotta a technikát, pedig ezzel nincs is semmi gond. Ezért gyakorolunk, hogy sikerüljön és a saját hibáinkból is tudunk sokat tanulni.
- Persze, de ezt kérned se kell. - egy kicsit meglepett, hogy Hajime olyan komolyan kért tőlem engedélyt, hogy megpróbálhassa újra, ráadásul még meg is hajolt előttem, amitől még jobban kikerekedtek a szemeim. Nem gondoltam, hogy ilyen komolyan veszi ezt az edzést, ezzel nem kis meglepetést okozott nekem.
Megborzolom egy kicsit Hajime haját, hogy visszavegyen a komolyságából, talán akkor jobban is fog teljesíteni. És ha már itt jártam, akkor egy kis kidouval lefejtettem Hajime kesztyűjéről a rátelepedett jeget, ezzel is segítve a próbálkozásait. Miután ezzel megvoltam, visszaálltam oldalra, hogy tovább figyelhessem Hajimét a technika tanulásában.
A következő kísérlet után már büszkén bólogathattam, hiszen most már sikerült végrehajtania a technikát Hajimének. Egy kicsit ódzkodtam, amikor Hajime most már kesztyű nélkül akarta megpróbálni, talán még próbálkozhatott volna párszor, de ha ő úgy érzi, hogy készen áll, akkor nekem is bíznom kell benne. De azért a biztonság kedvéért fel voltam készülve, ha közbe kell lépnem, akkor gyorsan tudjak segíteni.
- Még van valami, amit jó, ha tudsz ezzel a technikával kapcsolatban. Nem kell feltétlen neked felrobbantanod a technikát, meg lehet csinál, hogy magától robbanjon fel és akkor már nem is kell kapcsolatban lenned a technikával. Ennél a használatnál csak elég, ha rákoncentrálsz, hogy meg akarod szakítani a kapcsolatot a technikával, nem úgy, mint az egyik félresikerült próbálkozásodnál, amikor megfeledkeztél, hogy kapcsolatban kellene lenned a technikával, mert akkor te is láttad, hogy elszabadul a technika. Erősen kell koncentrálnod, hogy megszakítsd a kapcsolatot, ami ezzel a módszerrel, sokkal nehezebb, mintha véletlen szakad meg a kapcsolat. Ha jól csinálod, akkor fog felrobbanni a technika, ha idegen lélekenergiát érzékel a pár méteres körzetében. Ez a használati mód ideális csapda állításhoz, ezért került bele a technikába. - amint láttam, hogy Hajime végzett a próbálkozással, újabb információkat osztottam meg a technikával kapcsolatban, és ha ezt is sikerül megcsinálnia, akkor már tényleg elmondhatja magáról, hogy tudja használni ezt a technikát. Persze ezért még nem árt a gyakorlás, hiszen még csak most sikerült elsajátítania, még bármikor elhibázhatja, ha legközelebb előveszi ezt a technikát.
- És még egy tanács. Addig ne használd ezt a technikát valódi harcban, amíg nem vagy benne teljesen biztos, hogy jól tudod használni. Lehet, hogy most sikerült, de attól még sok gyakorlás vár még rád, hogy tökéletesítsd ezt a technikát. De mindenképpen jó úton haladsz, csak így tovább. - zárásképpen még pár bölcs dolgot akartam mondani Hajimének, hogy emelt fővel tudjon innen távozni, de ne gondolja, hogy már mindenre képes és akár eszeveszetten próbálja használni ezt a technikát. Bár ezt én se tudom elhinni Hajiméről, de azért a biztonság kedvéért el kellett mondanom.