Aréna

Tárgy: Re: Aréna Vas. Szept. 30, 2012 5:15 am

Murdáltatás tökéletesítés Aréna - Page 4 Desismileys_6781

HK edzés

*A hatodik torony meglepően csöndes volt, amikor visszaérkezett a kiküldetésről. Diego~sama osztagának szüksége volt a terület biztosítására, amíg elláttak egy sérült arrancart, s mivel gyógyítás közben képtelenek harcolni is, így, mint az espada jobb keze, ő vonult ki velük erre a feladatra. Végül nem volt rá szükség, ennek ellenére elégedett, hogy ismét kiruccanást tehetett az Emberek Világában, bár most nem vizsgálhatta környezetét olyan behatóan, ahogy szokta, lévén folyamatosan figyelnie kellett a környéket. Ettől függetlenül az ottani létére emlékeztette, így nem zavarta annyira, hogy ezúttal nem tudott egyetlen emberrel sem játszadozni.
Az üres torony kissé meglepte, persze Diego~sama nem szorul a gyámságára, de azért általában mellette volt, hogy biztosítsa a terepet, vagy csak hogy egy gyengébb ellenféllel szemben ne kelljen megerőltetnie magát, bemocskolnia a kezét. Elindult hát Las Nochesben, és próbált Diego~sama reiatsujára koncentrálni, ami persze a rengeteg sok arrancar között koránt sem volt egyszerű feladat, ráadásul lépten-nyomon próbálták leszólítani, mintha valami olyan női lény lenne, aki ilyen alantasokkal egyáltalán szóba áll, ráadásul sürgetőbb dolga is volt annál, minthogy sáskalábpiszkálókkal foglalkozzon. Egyetlen intéssel jelezte, hogy nem kíván hozzájuk szólni, majd sonidoval folytatta útját, pedig általában nem sietett sehova Las Nochesen belül, mindig kényelmesen haladt. Aztán megérezte az ismerős reiatsut, amit egyértelműen Diego~samanak tulajdonított, így gondolkozás nélkül lépett be az Arénába, ahol meg is pillantotta espadaját, aki nem volt egyedül. Nem találta ismerősnek a nőt, aki tőle nem messze állt, s egyszerűen minden szó nélkül Diego~samanak rontott fegyverével. Nem gondolkozott, sonidoval közelebb mozdult az arrancarhoz, majd középső ujjából egy cerot lőtt rá, ami elsodorta a nőt, és így nem tudott az espadara támadni.*
- Tudd, hogy hol a helyed, pőcsikhervasztó, vagy nünüke vagdalékká murdáltatlak! *Hangja hidegen, és könyörtelenül csengett, aki ránézett, egyből láthatta, hogy nem viccel* -Elnézést a késlekedésért, Diego~sama!
*Enyhén meghajolt felettese felé, de közben le nem veszi tekintetét a nőről, hiszen nem volt támadása halálos, csupán szándékától kívánta eltéríteni.
Nem értette, hogy egy arrancart mi vihet rá, hogy szó nélkül egy espadara támadjon, még egy edzés keretein belül is megbeszélték a felek a koncepciót. Természetesen Diego~sama hátrakötött kézzel is elbánt volna a nővel, de mint az espada közvetlen alárendeltje nem hagyhatta, hogy egy ilyen jelentéktelen egyed miatt ismét fegyveréhez kelljen nyúlnia.*
- Thea del Matanza, Diego~sama első számú fraccionja, ha még egyszer úgy találom, hogy veszélyt jelentesz nyugalmára, nem leszek ilyen kegyes! *Mutatkozik be, bár nem azért, mert kíváncsi a másik nevére, hanem hogy az tudja, ha egy rossz mozdulatot tesz, akkor bizonyosan halál arrancarja lesz.*

Tárgy: Re: Aréna Vas. Szept. 30, 2012 8:10 am

Kómás reggel
~ edzés ~

Azt hiszem, hogy a pár nappal ezelőtti balesetet követően, a primera által nyújtott segítség szikeres volt. Bár fogalmam nincs arról, hogy jelenleg, hogy is nézhet ki a jobb szemem. Különben is, jelenleg az arcomat befedő maszk teljes takarásában pihen és nincs is szándékomban ezt az állapotot megbolygatni addig, amíg a szükség úgy nem kívánja.
Ugyanakkor még némi fejfájást és az ezzel együtt járó gondolataimat nagyban zavaró tényezőt is meg kell szokni. Feltételezem, hogy még a szervezetem számára is eléggé új és szokatlan ez a dolog, szóval csodálkozásra nincs okom. Viszont tétlenül sem ülhetek addig, amíg elmúlik. Nem hiszem, hogy itt tudnék ülni a szobámban és várni azt, hogy a jobb szemem olyan legyen, mintha normális lenne. Az nem lenne jellemző rám, különben is, formában kell tartanom magam.
Így történt, hogy erőt véve magamon az ágyamból föltápászkodtam. Habár első lábra állásomkor kissé megszédültem, de utána már összeszedve magamat igyekeztem úgy viselkedni ahogy azt kell, bár kissé azért szédelegtem még, de azt lehetett kompenzálni.
Az ajtón kilépve nekidőltem a falnak egy kicsit pihenni és átgondolni azt, hogy mit is kellene tennem most, hogy kiszabadultam a szobámból. Lehetőségek tárháza futott át az agyamon, természetesen mindeniknek fontos része volt a fizikai megmozdulás valamilyen formája. Egyelőre még csínján kívánok bánni a lélekenergiám felhasználásával, lévén nem akarom azt, hogy amíg nem szokta meg a szervezetem teljesen az új szememet, addig ne rontsam a helyzetet.
Végül egy könnyebb elfoglaltságot választottam ki. Egy egyszerű edzés pár mozzanata villant fel a fejemben, hisz van még ahova fejlődnöm és fejlődnöm kell. És jelenleg kissé a fegyverkezelésemmel állok hadilábon, hisz vannak hibák a technikámban. Erre pedig jelenleg az egyetlen hely, ahol relatíve még nyugodtabban és effektíven tudok gyakorolni az az aréna. Már csak el kell jutnom odáig...
Kissé beteg csirkéhez hasonlóan kóvályogtam Las Nochesen belül. Arról nem is beszélve, hogy sok arrancar figyelmét felkeltettem ezzel. Egyrészt a beteg csirkés járkálásmóddal, másrészt azért, mert a maszkkal az arcomon a lélekenergiám vissza volt fojtva a minimális szintre.
- Félre! - közöltem azzal az arrancarral, akibe sikerült beleütköznöm, lévén nem volt hajlandó félreállni. Talán okosabb lenne, ha nem zárnám el az erőmet, de lévén ez így kényelmesebb, nem fogok változtatni rajta. Persze hátulütőnek itt van ez, hogy nem állnak félre, de ez már az ő privát problémája.
- Három. - hagytam ki a figyelmeztetést és a felszámolást, majd egyszerűen egyetlen ütéssel eltávolítottam az utamból az akadályt, hogy nyugodtan folytathassam. Viszont ezzel még nem múlt el az összes akadály, hisz belépve a célpontként szolgáló helyiségbe, azt kell tapasztalnom, hogy egy ismerős lélekenergia tölti be a helyet. Egy általam jobban ismert espada, a sexta, tartózkodott benn, két arrancarral. Az egyikről hamar kiderítettem, hogy tulajdonképp kicsoda, hisz épp akkor léptem be, mikor bemutatkozott, ami egy elég érdekes érzést váltott ki belőlem. A mellkasomban pillanatok alatt lobbant fel a késztetés tüze, hogy kipróbáljam mennyire bátor ez a csaj és, hogy hogy cselekedne Diego egy váratlan helyzetbe. Különösebb gondolkodás nélkül löktem el magam a talajtól, hogy elég magasra való ugrás után és egy kis sonido hozzáadásával céloztam meg a vöröske előtt lévő területet, majd mikor eléggé közel értem arra a pontra mértem egy ütést a jobb kezemmel. Ha mást nem, akkor egy kis homokfelhőt mindenképp keltek, de lehetőleg a meglepetést is sikerül elérnem náluk, meg talán valami plusz reakciót is.
- Rég beszéltünk, sexta. - szólaltam meg, miután egy mozdulattal hessegettem el a porfelhőt, hogy azok, akik nem vették volna észre tudják, hogy nem meteoreső van. Neutral

- Csak nem edzést tartasz értékteleneknek? - lassan hordoztam végig a szememet a két numeroson. Őszintén szólva ránézésből nem sok értelmet láttam abban, hogy foglalkozzanak velük, pláne nem azon amelyik nem a kettős közelében volt, de hát mégsem szólhatok bele egy másik espada dolgaiba, maximum csak tanácsolhatok vagy sugallhatok dolgokat, semmi egyéb.

Tárgy: Re: Aréna Csüt. Okt. 11, 2012 10:27 am

Fracción és Espada

Mozdulatlanul állok, és figyelem a Quinta Espada előadását, aki villámgyorsan jelenik meg a közelben, és alig pár méterre ér földet, egyetlen ütéssel felkavarva a homokot. Emlékszem, régen, amikor láttam az erejét, mennyire lenyűgöző volt, még úgy is, hogy szegény Slarin is ott volt mellettem, és minden nap láthattam, mire képes. Ma már lényegesen csökkent a mutatvány hatása a szememben, hasonló szinten vagyunk valószínűleg, a maszkjában pedig lényegesen elmarad az ereje az enyémtől, a mozgását pedig erőfeszítés nélkül is nyomon követem. Theára ebben a formában is veszélyes lehet, úgyhogy azért figyelnem kell, mi a célja.
- Tényleg rég beszéltünk, Eliziana- teljesen természetesen hagytam le az eddig használt „san” szót az idősebb Espada neve mögül, a még élő személyek közül talán Natalie az egyetlen, akit még megtisztelek ezzel, a halottak közül pedig Aizen, akinek tartozom, hogy megszabadított az átkozott emlékeimtől, és végre újra születhettem. Slarin is természetesen megkapná ezt, ha életében igényelte volna. Hármukon kívül senkit nem vagyok hajlandó többé úgy kezelni, mintha felettem állnának, Eliziánához hasonlóan, már én is az Espada teljes jogú tagja vagyok, és nem is a legújabb.
- Csak gyakorolni jöttem ide, de most úgy döntöttem, hogy segítek a fracciónomnak erősebb cerot létre hozni. És te miért jöttél, Quinta?- miközben az Espada válaszát várom, ami szinte egyértelmű, elvégre ide edzeni járunk, Theához fordulok, és bár nem bánok jól a reiatsu alapú technikákkal, megpróbálok valahogy átadni egy keveset a tudásomból, ami azonban inkább a reiatsum mennyiségének köszönhető, semmint a formálási képességeimnek, úgyhogy nem biztos, hogy sikerül megfelelő eredményt kihozni.
- Thea, hozz létre egy újabb cerot, és célozz meg vele engem! Próbálj meg minél több reiatsut belesűríteni, és csak akkor lődd el, ha úgy érzed, hogy ha tovább tartod, nem bírod kontrollálni a továbbiakban. Ha ez sikerül, akkor létrehozási a sebességen kell javítani, a végső cél egy minél sűrűbb reiatsu szerkezetű, minél gyorsabban létrehozott cero. Próbáld meg!- arrébb sétálok néhány méterrel, a kardommal akarom hárítani a cerot, és ha túl közelről ütöm meg, akkor fennáll a veszélye, hogy esetleg rá hárítom a támadást, ha túl szilárdra sikerülne a támadás, és nem esne szét, amikor érintkezik a kardommal. Rám persze nem lehet veszélyes a fracciónom ceroja, úgyhogy csak kicsit szorosabban fogom a kardomat, hogy szétvágjam, amikor rám lövi. A szemeim nem is rá, hanem Elizianára siklottak, aki jelenleg feszültséget hoz a levegőbe, különösen, hogy valamiért mintha labilis lenne a viselkedése, sőt, mondhatni provokatívnak is az előző támadása, ha egyáltalán az akart lenni. Kaptam már ízelítőt az erejéből, lehet csak odaugrott. Lehet, hogy szükségem lenne a segítségére, elvégre így, hogy szemből látom, nem látom az esetleges hibákat Thea cerojában, úgyhogy az energiasugár kettévágása után az Espadához fordulok.
- Lenne kedved csatlakozni, Eliziana? Kíváncsi vagyok, hogy a teljes erőd nélkül is képes vagy-e elvágni a fracciónom ceroját- a mondatom talán hathat sértőnek is, egy kicsit az is, elvégre valójában nem kételkedek benne, hogy akár a puszta hierroja is felfogná Thea legerősebb támadásait is, akármilyen elszántan és ügyesen teljesíti a helyettesem a gyakorlatot. Óriási differencia van kettejük ereje között, de éppen ezért Thea komolyabban tud fejlődni, nem kell visszafognia magát, és még látom is, mit csinál. Talán Eliziana fegyverhasználatán is javíthatok valamit, szinte biztos, hogy jobb vagyok nála a harcnak ezen területén, legalábbis ha a legutóbbi összetűzésünk óta nem ment át gyökeres fejlődésen.

Tárgy: Re: Aréna Szer. Okt. 17, 2012 9:22 am

Elianya ~~bánytalmazása~~ edzése

Hiába gondolta, hogy kioktatja a ribancot, egyszerű kérdésére nem érkezett válasz. Pedig még tanulhatott is volna belőle. Az Exequias tagjaként szert tett talán némi hírnévre, ha másért nem, hát azért, mert Las Noches egyik legerősebb pusztakezes harcosa volt, de étvágya is kiemelte fajtársai közül. Persze aki csukott fülekkel jár, és a tanácsokra sem hallgat, az csakis magára vethetett. Kétségtelen, hogy Maiból csöpögött a rosszindulat, hiszen semmi egyéb célja nem volt, mint dühét levezetni valakin, így a válasz elmaradása miatt a hangnemet okolta, amit használt. Nem bánta, hogy kemény szavakkal fogalmazott, cseppet sem érezte kellemetlenül magát amiatt, hogy sértegethette a másikat. Csak hát ezzel elszalasztott egy lehetőséget arra, hogy verbálisan is a földbe tiporja.
- Mi van, talán elvitte a cica a nyelved, mesuinu?! - förmedt rá, hozzátéve a kötelező sértést, hogy azért jól érezhesse magát, ha már kérdése válasz nélkül maradt. Szerencsére mivel a bábut eltakarította az útból, így már muszáj volt a csajnak vele foglalkoznia, lévén nem maradt ellenfele. Kihívó vigyorra húzódtak az ajkai a dühödt és pökhendi feleletet hallva, bizseregni kezdett a gondolattól, hogy a lány pillanatokon belül neki fog ugrani, és végre kitöltheti a mérgét rajta. Jobb alany nem is akadhatott volna, abszolút nem érezte úgy, hogy vissza kéne fognia magát. A támadás nem volt rossz, hiszen a csaliütés elől unottan félrelépve pont a rúgó láb elébe lépett, csakhogy hiába a jó stratégia, ha a mozdulatok lassúak és kiszámíthatóak. Mai pördülése, amivel eltáncolt a rúgás elől, villámgyors volt, és a mozdulat lendületét tovább folytatva lendült a lába egy egyszerű rúgásra, mellyel Eliana támaszkodó lábának térdkalácsába rúgott, a megingást pedig arra használta ki, hogy megragadja a nagyszájú numerós ruhájának nyakát, és úgy istenesen földhöz vághassa őt annál fogva.
- Nya~ hogy is akarsz helyre rakni kutyulimutyuli? Reszketeg, kibaszottul csigalassú rúgásokkal? Egy ilyen tehetségtelen nyomorékot, csak akkor lennék hajlandó tanítani, ha kapnék egy raklapnyi pizzát vagy hambit... vagy hotdogot, vagy rántott csirkeszárny falatkákat, meg sült krumplit, meg burritost... Aréna - Page 4 712912

- kicsit elragadta a hév, és pillanatokon belül már kedvenc kajáit sorolgatta, így a fogása is enyhült a földön fekvő lány gallérján. Elszaladt a fantáziája, és egyre éhesebb lett, ahogy a gyorséttermek menüjén szereplő tételeket vette sorba, ám mikor eljutott odáig, hogy enni kéne, rájött, hogy az egyetlen ehető dolog a környéken az arrancar, aki alatta vergődik.
- Választhatsz, kusottare! Laposra verlek, aztán megeszlek, vagy laposra verlek miközben kijavítom a hibáidat a picsába, aztán annyi kaját hozol nekem az Emberek Világából, amennyit csak elbírsz, napi kétszer nyomorul életed végéig! - adott egyfajta ultimátumot, majd elengedte, talpra állt, és elhátrált néhány lépést. Megnyalta az ajkát, akármelyik megoldás is valósul meg, ő mindenképpen jól jár. Bár hosszú távon az utóbbi lenne jobb, de ha egyszeri ízletes táplálékhoz jut, az sem olyan rossz végül is. Szándékozott belekötni mindenbe, hiszen minél nagyobb ellenállással találkozik, annál fincsibb lesz ellenfele is szemöldökrángatás

Spoiler:

Tárgy: Re: Aréna Szomb. Okt. 20, 2012 7:50 am

Kőkemény edzés a macskanővel

Azt hittem ezzel a mozdulatsorral meg tudom lepni, és a földre küldeni. Azt hittem meg tudom leckéztetni úgy, hogy köpni-nyelni ne tudjon. A sértő szava, de inkább a mosolyt akartam lehervasztani az arcáról. Mérges voltam, viszont nem vittem bele semmien plusz erőt, vagy gyorsaságot… Meg is éreztem ennek a hátrányát. Kifordult, és mintha tudta volna, mit cselekszem a támaszkodó lábam térdkalácsát megrúgva sikerült kibillentenie az egyensúlyomból. Nem gondoltam, hogy ilyen gyorsan tud majd reagálni, és visszafordítani ellenem. Megfogta ruhámnak a nyakát és levágott a földre. Esélyem sem volt. Azt sajnos el kell ismernem, hogy igazán jó.
- Nya~ hogy is akarsz helyre rakni kutyulimutyuli? Reszketeg, kibaszottul csigalassú rúgásokkal? Egy ilyen tehetségtelen nyomorékot, csak akkor lennék hajlandó tanítani, ha kapnék egy raklapnyi pizzát vagy hambit... vagy hotdogot, vagy rántott csirkeszárny falatkákat, meg sült krumplit, meg burritost...
Első körben legszívesebben állon rúgtam volna. Mi az, hogy tehetségtelen nyomorék? Mindjárt megmutatom, hogy ugyan kit sértegessen. Viszont utána a kaja felsorolásnál elképzeltem, hogy körülötte lebegnek az ételek ő meg azt se tudja, hogy melyikbe harapjon bele először. A szorítás gyengült, de én nem csináltam semmit. Épp elég sokkoló volt, hogy kajákat kezdett csak úgy sorolgatni, és ez egy vízcsepp formájában mutatkozott, meg, hogy ezt most komolyan gondolja?
- Választhatsz, kusottare! Laposra verlek, aztán megeszlek, vagy laposra verlek miközben kijavítom a hibáidat a picsába, aztán annyi kaját hozol nekem az Emberek Világából, amennyit csak elbírsz, napi kétszer nyomorul életed végéig!
Adta nekem az ultimátumot. Micsoda nemes ajánlat. Ez előző zsibbasztott állapotból felébredtem. Elengedett, majd néhány lépést hátralépett. Megnyalta a szája szélét, hogy teljesen mindegy neki hogy mégis mit választok ő mindenféleképpen jól jár. Felkeltem, és guggolásból egyik térdemmel előre engedtem a fejemet pedig lehajtottam.
~ Most szórakozik velem. Majd szétrobbanok a dühtől. De nem verhetem laposra. … Túl ügyes harcművészet terén. Szívesen ellesnék pár mozdulatot tőle. De nekem ugyan nem ér annyit, hogy szándékosan elveressem magam… vagy megalázkodjak előtte. De azt ugye nem gondolja, hogy hagyom, hogy megegyen. Inkább elpusztítom a testemet, mint hogy hagyjam, hogy akár egy kicsit is belém harapjon. … Érdekel hogy lehetek jobb … De arról ne is álmodjon, hogy kaját hozok neki, vagy kaja leszek.
- Micsoda nagylelkű ajánlat. … Tudod nem vagyok én étel futár, és nem is akarom, hogy annak nézzenek. Ha éhes vagy, akkor menj el magad érte. És tudod megdögleni sincsen kedvem…
Erőt gyűjtöttem a lábamba pont úgy, ahogy Diego tanította, hogy gyorsabb legyen a Sonido-m. Megpróbáltam eltűnni előle, és az időközben előkészített Cero-val akartam tarkón telibe találni. Nem vittem minden erőmet bele, feltehetően sikerül majd kitérnie előle. Ha ez tényleg bekövetkezik, akkor továbbra is gyors Sonido-val oda ugrok, és amilyen erősen csak tudom, megpróbálom oldalba rúgni. Mint egy focilabdát, melynek át kell szállnia egy fél focipályát, és még ha a kapus bele is nyúl, akkor is suhanjon be, és szinte szakítsa el a hálót.
Az a baj, hogy ezt az új technikát, még nem tudom teljesen tökéletesen, és sokáig alkalmazni. Amilyen gyorsan csak tudok megpróbálok elugrani. Sajnos akármilyen szörnyű is beismerni magamnak. Közelharcban jobb nálam. Viszont más technikával meg nem akarok harcolni, ugyanis ha lehet, akkor kihasználnám, hogy tanítson.
- Egyezzünk ki … Hozok neked olyan kaját, és annyit, amennyit akarsz, de kizárólag egyszer. Cserébe elnyávogod nekem, hogy hogyan lehetnék jobb közelharcban.
Ha most lenne előttem egy tükör biztos szemen köpném magam, hogy meghunyászkodok egy ilyen alak előtt. Legszívesebben széttépném, mint Foxi a lábtörlőt. De nincs mit tenni, ha el akarom érni amit akarok. De hogy nem hagyom, hogy megkóstoljon az ezer százalék.

Tárgy: Re: Aréna Vas. Okt. 21, 2012 5:18 am

Elianya ~~bánytalmazása~~ edzése

Valahogy nem lepték meg a szavak, amik az ajánlatára érkeztek válaszul. A másik arrancar jól láthatóan nem tartotta kellően fenyegetőnek a helyzetet, nem serkent az elméjében félelem a választási lehetőségek hallatán. Mai viszont egy pillanatig sem kételkedett benne, hogy legyőzné Elianát, ha komoly harcra kerülne sor, és a végén nem csak hogy megkóstolná, megállítva ezzel a fejlődését végérvényesen, de még csak egy morzsát sem hagyna a lelkéből. Nem tekintette a numeróst számára méltó ellenfélnek, nem tisztelte, hiszen gyengébbnek vélte önmagánál. Márpedig mindenki, aki nem bizonyított előtte, az csupán hulladék volt számára, akiknek a sorsa egykoron az lesz, hogy egy erőseb arrancar, például az ő gyomrában végezze.
- Nye~m kedv kérdése, hogy kinyiffansz-e vagy sem... Ez egy myo~stoha világ, ha erős vagy, túléled, ha gyenge, megpusztulsz. Ilyen egyszerű, bakayaro - felelte közönyösen, közölve a rideg tényeket a lánnyal. Mindketten elég erősek voltak eddig ahhoz, hogy ne a tápláléklánc alján küzdjenek az életükért hiábavalóan, de ha két hozzájuk hasonló ragadozó konfliktusba került, annak többnyire nem volt jó vége. Márpedig Mainak már jó ideje bögyében volt a nyápic ribanc, és nem az a típus volt, aki kerülte volna az ellentéteket. Nem volt gyáva, nem futamodott meg még akkor sem, ha fény derült arra, hogy kiszemelt célpontja erősebb a vártnál. Jelen esetben a különbség gyorsaságban jelentkezett, Eliana sebessége teljesen követhetetlennek bizonyult számára, ha cero helyett barát használ, garantáltan hátba is találja. Azonban a cerónak idő kell, amíg feltöltődik az ereje, így a sugárnyaláb elől a levegőbe felugorva ki tudott térni. Egy hátraszaltót követve landolt a földön, egyik térdét behajlítva, hogy csillapítsa a becsapódás energiáját, mire azonban kiegyenesedett, a lány már mellette is termett és rúgott. Időben észlelte ugyan, de mivel nem tudott volna elugrani vagy hárítani, csak részben, ezért inkább hagyta, hogy Eliana találjon. A sípcsontja mélyedt az oldalába, Mai arcán pedig egy kisebb fintor jelezte, hogy megérezte a rúgást. Ennek ellenére megcsóválta a fejét.
- Olyat és annyit, amennyit akarok, de csak egyszer? És ha a mennyiség miatt többször kell fordulnod, kusomushi? - pördült meg, és határozottan ellenfele szemébe nézett. Egyezkedésben nem volt jó, de végső soron ha nem kell emberek közé mennie és úgy kap egy csomó fincsi kaját, akkor már megéri neki a dolog úgy is, ha csak egyszeri alkalomról van szó. Sokkal jobban szerette az emberi gasztronómia remekeit, mint a lelkeket, és a legjobb az egészben az volt, hogy minden csillapította az éhségét.
- Undorodom a gondolattól is, de oké, legyen Rolling Eyes

Nem foglak kímélni te semmirekellő, mocskos kurva >.> - szúrt oda egy sértést, hogy nehogy még véletlenül félreértse a szándékát. Öklét belevágta a tenyerébe olyan erősen, ahogyan csak tudta, hangosan csattant a két kéz találkozása. Szemét becsukta, hogy agyát kicsit megerőltetve visszajátssza a fejében az előbbi jelenetet, tudta, hogy látott hibákat, de így kapásból nem tudta volna megmondani, miket.
- Anyou... hasznyá~ltál sonyi~dót, de ettől még az ütéseid nye~m lesznye~k se erősebbek, se gyorsabbak. Az előbbi rúgásod elsősorban kettő okból volt gyenge - mutatta fel mutató- és középső ujját, majd a középsőt rögtön be is hajtotta - Először is a szintedhez képest túl komplikált mozdulatot hasznyá~ltál. Erőt, lendületet és időt vesztettél azzal, hogy túl mya~gasra emelted a lábadat. Számyo~dra célszerűbbek lennének a gyorsabb, kisebb ívű, alacsony rúgások, mert fizikálisan gyengébb vagy, mint én, nye~m is vagy annyira ruganyos, és annyira csigalassú vagy, hogy túl sok időt vesz el, míg magasra emeled a koszos lábad. Fáj még a térded? Amikor ott rúgtalak meg, a gyorsaságra mentem, mivel tudtam, hogy csak egy pillanya~tig leszel megbénulva a meglepetéstől. Ha megpróbállak fejbe rúgni, azt ki tudtad volna kerülni - kezdett bele a magyarázatba komor, de szigorú arccal. Közben odasétált a kutyához, és hogy demonstrálja is, előbb egy alacsony ívű rúgással combon küldte, majd hátralépett, és magasra emelve a lábát, vállba rúgta a lányt. Bízott benne, hogy a különbséget észreveszi a gyorsaságában, azonban azt szó nélkül hagyta, hogy miért volt erősebb a vállát eltaláló rúgása. Hátha kitalálja magától is, és akkor talán rájön arra is, miért erősebb egy rúgás egy ütésnél.
- A myá~sodik ok ott rejlik, hogy a sípcsontoddal találtál el. A rúgásod lendületének egy része ezzel elveszett. Egy ilyen félköríves rúgásnál a legnya~gyobb sebességet a lábfejed éri el myo~zgás közben, a nya~gyobb gyorsaság pedig nya~gyobb erővé alakul találatkor. Eto... eh, faszom >.> - káromkodása annak szólt, hogy megpróbált valami szemléltető példát mondani, de feje cserben hagyta, ahogy azt sem tudta elmondani, hogy miért gyorsabb a lábfeje ilyenkor, mint mondjuk a térde. A fizikához nem értett, ő csak egyszerű tapasztalatok útján tanulta meg mindezt, nem azért, mert sokat gondolkodott volna rajta. Van előnye, ha az arrancar hosszú órákat tölt egy bokszzsák társaságában nap, mint nap. Legyintett egyet, és inkább hátat fordított a lánynak, hogy odébb sétáljon. Ha elég rafkós lett volna Eliana, akkor ezt a pillanatot használta volna fel a támadásra, és nem várja meg, amíg Mai megfordul, de persze a lány nem volt annyira ostoba, hogy ne tudja, sebezhető, amíg háttal van. Ha alkalmazza a tanácsát, alacsony rúgással fog találkozni, azt pedig szimplán át akarta ugrani, csak hogy megalázza a másikat. Nem hagyott volna ki egy ilyen alkalmat sem.

Tárgy: Re: Aréna Pént. Nov. 02, 2012 5:00 am

Kőkemény edzés a macskanővel

Nem fogok kinyiffanni, és véletlenül sem az ő keze által. Viszont fúrja az oldalamat a kíváncsiság, hogy mit tud mondani, amivel jobb lehetek.
Csak sikerült egy kicsit meglepnem. Lényegében minima ennyit el akartam érni. A rúgásom után csak fancsalított egyet, megcsóválta a fejét, felém fordult majd mélyen a szemembe nézett.
- Olyat és annyit, amennyit akarok, de csak egyszer? És ha a mennyiség miatt többször kell fordulnod, kusomushi?
~ Többszöri fordulás? Egy fordulásból megoldom neki. Eszem ágában sincs többször fordulni neki.
- Undorodom a gondolattól is, de oké, legyen. Nem foglak kímélni te semmirekellő, mocskos kurva.
Neki sem füllik hozzá nagyon a foga, de mégiscsak belement a játékba, ami nekem csak jó. Bár a sértés miatt majdnem robbantam. Az öklét belecsapta a tenyerébe úgy, hogy a csattanástól még az aréna is beleremegett. Behunyta a szemét és olyan volt, minta erősen koncentrál volna.
- Anyou... hasznyá~ltál sonyi~dót, de ettől még az ütéseid nye~m lesznye~k se erősebbek, se gyorsabbak. Az előbbi rúgásod elsősorban kettő okból volt gyenge - mutatta fel mutató - és középső ujját, majd a középsőt rögtön be is hajtotta - Először is a szintedhez képest túl komplikált mozdulatot hasznyá~ltál. Erőt, lendületet és időt vesztettél azzal, hogy túl mya~gasra emelted a lábadat. Számyo~dra célszerűbbek lennének a gyorsabb, kisebb ívű, alacsony rúgások, mert fizikálisan gyengébb vagy, mint én, nye~m is vagy annyira ruganyos, és annyira csigalassú vagy, hogy túl sok időt vesz el, míg magasra emeled a koszos lábad. Fáj még a térded? Amikor ott rúgtalak meg, a gyorsaságra mentem, mivel tudtam, hogy csak egy pillanya~tig leszel megbénulva a meglepetéstől. Ha megpróbállak fejbe rúgni, azt ki tudtad volna kerülni.
Kezdte a magyarázatot, de közben egy kisebb demonstrációt is kaptam. Saját testemen tapasztalhattam meg az elhangzottakat. Egy alacsony ívű rúgással telibe találta a combomat, ami egyáltalán nem volt kellemes. Egyet hátralépett és magasra emelve a lábát vállon talált, melynek következtében térdre rogytam. A rúgások elég gyorsak és elég fájdalmasak voltak. A vállrúgást kézzel lehetne hárítani, de ha ebbe belenyúltam volna, akkor biztos, hogy az egyik eltörik. Ahhoz nem elég erősek a kezeim. Egy ellenrúgáshoz meg időm sem lett volna.
- A myá~sodik ok ott rejlik, hogy a sípcsontoddal találtál el. A rúgásod lendületének egy része ezzel elveszett. Egy ilyen félköríves rúgásnál a legnya~gyobb sebességet a lábfejed éri el myo~zgás közben, a nya~gyobb gyorsaság pedig nya~gyobb erővé alakul találatkor. Eto... eh, faszom
Feltehetően a végén kifogyott az agyi tevékenysége, vagy csak egyszerűen a beszédkészsége. Mikor lemerül a Duracell. Bár a káromkodás annyira nem zavart.
Szavait igyekeztem megjegyezni, és időközben azon gondolkodni, hogy én ezeket az információkat hogyan tudnám a legjobban felhasználni. Az biztos, hogy egy nagyobb ívű rúgásnak nagyobb ereje is van, ha azt jól alkalmazzák. Viszont ahhoz több idő kell, mint hogy most egy gyors rövid rúgással bokán találd. A lábfejem nagyobb erőt tudok kifejteni, de mégis kedvesebb az a felület, ahol sérülést okozhatok az ellenfélnek. A lábfej nagyot csapódik, és a fejre irányuló csapással jól orrba lehet találni az ellenfelet, minek a hatására elered az orra-vére, és az csak eltereli a figyelmét, megszédíti, kevésbé tud higgadtan gondolkodni, és persze vérveszteség is. Amit kaptam egy tökéletes példa volt arra, hogy egy rövid kis ívű támadással jobban nyerhetek időt egy nagy ívűnek, és ezzel nagyobb is lehet az erő. Ez kicsit olyan, mintha tökön rúgnám, ő kicsit összecsuklik, odakap a területre, majd egy nagy rúgással vagy lábfejjel, de stílusosabb sarokkal jól fejbe találni, és már el is van intézve az illető.
Legyint egyet, majd hátat fordít nekem. Elkezd elfele sétálni. Nincs olyan személy, aki ezt nem használná ki, és támadna rá. Persze gondolom ő is számít a támadásra, vagy inkább pont azért csinálja, hogy támadjam. De ügyesen kell. Az első támadás biztos nem talál, de ha ügyes vagyok, akkor eltudom érni, hogy a második sikerüljön.
Nem is habozok feltápászkodom, majd bokája magasságában el akarom kaszálni. Persze ő védelmi mozdulatként felugrik, így a támadást hárította. De mondhatni ez forgatókönyv szerű esemény volt. Körbe is röhögtem volna, ha nem így cselekszik. Most viszont nekem kell valami brilliánsat alkotni, hogy a támadásomat nehogy ellenem fordítsák. Persze, amilyen gyorsan csak tudom, behúzom a lábamat és elugrok az eddigi helyemről. Amint földet ér, mellékerülök egy gyors kis rúgással, sarokkal oldalba próbálom találni a térdét. Ha sikerül, akkor ez egy tökéletes bénítás, melytől összecsuklik, és egy nagy ívű rúgással, sarokkal gerincen találhatnám, melytől előre bukik. Ha túl jó lettem volna, akkor megpuszilja még a padlót is, de attól sokkal jobb. Még így sem biztos, hogy elég gyors vagyok ahhoz, hogy tényleg is találjam, és ne hárítsa valahogy.

Tárgy: Re: Aréna Kedd Nov. 20, 2012 4:00 am

Elianya ~~bánytalmazása~~ edzése

Ahogy arra a számított, a lábát próbálták kirúgni alóla, bár kissé elhúzta a száját a nagyívű mozdulaton. Éppen az előbb mondta, hogy törekedjen a gyors, kevés lendületet igénylő rúgásokra, erre ki akarta söpörni a lábát, amihez erő is kéne. Felugrása közben meg akarta lepni ellenfelét, így megfordult a levegőben és egy mellkas felé irányuló rúgással próbálkozott, ám Eliana óvatossága (vagy gyávasága) megmentette a nagy erejű találattól, hiszen mire Mai lába odaért, ahol az imént volt a fracción, ott már csak a porral telített levegő maradt. Tisztában volt azzal is, hogy sebezhetővé vált, ám nem számított arra, hogy amint talajt fog, azonnal támadás éri. Kissé meglepődve észlelte, hogy térde rúgást kapott, ráadásul pont olyasmit, amit meg akart tanítani a fincsi nyalánkságokért cserébe. Edzőpartnere lába érzékeny pontját támadta, ráadásul a csontos sarkával, melynek a felülete elég kicsi ahhoz, hogy az egyébként nem túl erős, de gyors rúgás teljes erejét képes legyen egy pontba koncentrálni. Tökéletes kivitelezés volt, és ha Mai nincs észnél, a hátába kapott volna egy erősebb rúgást is. Azonban összecsukló lábát hagyta ténylegesen összerogyni, és egy oldalra irányuló bukfencet indított a mozdulatból, így a lábfej elszáguldott felette. Kezeire támaszkodva lökte fel magát, és néhány méterrel odébb ért földet, biztonságos távolságban ahhoz, hogy kicsit pihentethesse sajgó térdét. Nem látványosan mutatkozott meg, de egy pillanatnyi fintor azért átfutott az arcán.
- Gyorsan tanulsz... - jegyezte meg kelletlenül, egy nagyon picike, nagyon halvány elismeréssel a hangjában, ugyanis Eliana tényleg kellemes meglepetést okozott neki azzal, hogy tudta követni a tanácsait. Talán alábecsülte, hiszen még önmaga is tett hozzá olyan apróságokat, melyek hatékonyabbá tették a mozdulatait. Egyedül az zavarta, hogy a másik mennyire néma, szinte semmire sem reagált, még akkor sem, ha kérdezte. Bezzeg a trónteremben, ott jó nagy volt a szája Seth előtt. Talpnyaló...
- Myo~st jöjjenye~k az ütéseid, oobaka! Rossz technyi~kával ütsz, minden erődet beleadod a myo~zdulat elindításába, így lendületet veszít, mire eléred az ellenfelet... Képzeld el azt a harmya~tgyenge karod úgy, mint egy ostort, a myo~zdulat végébe vidd bele az erőd, nye~ az elejébe - szólt, majd azzal odasétált a földön heverő bábuhoz, és felrántotta. Szétesett annyira, hogy megállni már nem tudott a saját talpazatán, de ha tartották, akkor még lehetett használni. Ha megüti úgy, ahogy mondta, akkor nem csak erősebbek lesznek az ütései, hanem pontosabbak is, hiszen azzal, hogy az elejébe viszi bele az energiát, elveszti az uralmát is a karja felett, az ostorszerű mozdulat viszont segít jobban célozni.
- Még egy dolog... a csuklód is része a karodnak, konyo~yaro Rolling Eyes

- jegyezte meg, ám többet nem szólt. Kíváncsi volt, hogy kitalálja-e, mire is akar ezzel célozni, hogy miben segít ez neki az ütések erősebbé tételében. Valahogy megnőttek az elvárásai azok után, hogy rájött, érdemes a sarkát használnia, ráadásul talán arra is rá fog ébredni a bábu püfölése közben, hogy az ütései miért gyengébbek a rúgásoknál. Nem azért, mert a rúgásait többet gyakorolta.

Tárgy: Re: Aréna Pént. Nov. 23, 2012 11:44 am

Kőkemény edzés a macskanővel

A térdét sikerült eltalálnom, viszont a második támadást szépen elkerülte. Tényleg nem rossz. De úgy látom megérezte, hogy térden találtam.
- Gyorsan tanulsz...
Jegyezte meg, amin kicsit csodálkoztam, mert mintha egy halovány kis dicsérett lett volna a részéről.
- Myo~st jöjjenye~k az ütéseid, oobaka! Rossz technyi~kával ütsz, minden erődet beleadod a myo~zdulat elindításába, így lendületet veszít, mire eléred az ellenfelet... Képzeld el azt a harmya~tgyenge karod úgy, mint egy ostort, a myo~zdulat végébe vidd bele az erőd, nye~ az elejébe.
Valahogy az ütéseim nem voltak soha sem igazán hatékonyak. Valahol mindig elveszett azaz igazi erő, amit igazán belevittem. Soha nem volt olyan erősek, hogy falat tudjak velük átütni. Az lenne igazán jó, ha az ütés gyorsasága, és ereje összhangban lenne, és elérje azt a hatást, amit szeretnék. Valahogy a lendület és az erő ami kezdetileg megvan a végén soha nem mutatkozik meg.
Magam elé emelem a kezemet és elkezdem hajlítgatni és forgatni. Ostorként? Azt értem, hogy úgy, hogy a végén legyen az igazi erő. De egy ostort is meg kell tanulni kezelni. Az ütésem vége éri el igazán az ellenfelet. Ha egy gyors forgásos technikával próbálkoznék, amikor úgy forgok, hogy a kezemet oldalsó tartásban tartom, akkor eléggé hatékony lehet. Kicsit úgy, mint a búgó csiga pörög. Viszont valószínűleg nem tudok majd olyan gyorsan forogni, másodszor meg azzal csak az ujjaimat törném el, és több kárt okoznék magamnak, mint az ellenségnek.
Eközben éhenkórász felállította a bábut, hogy gondolom azon gyakoroljam hogyan is tudnék javítani a technikán.
- Még egy dolog... a csuklód is része a karodnak, konyo~yaro - jegyezte meg.
A csuklóm közel nem olyan erős, mint esetleg a sarkam volt. Valószínűleg előbb törném el a csuklómat, mint hogy igazán kárt tegyek az ellenfelemben. Azt tudom, hogy az orrát nagyon könnyen be tudom törni az illetőnek. Egy alulról jövő tenyerem alsó részével eltalálom, és máris elkezd eredni az orra vére. Viszont ezzel a technikával csak ott tudom elintézni.
Ökölbe szorítom a kezemet, és próbálok különböző helyzeteket és ütési sémákat megtalálni. Először felemelem magam elé, és az egészet tolom hirtelen előre, de ez valahogy nem az igazi. Próbálom hátra vinni, és onnan lendületet véve előre nyújtom. Majd ismét magam elé a másik kezemhez, és egy visszacsapás szerűen. Aztán fogom ollót formázok az ujjaimmal, és mintha kiszúrnám a szemét. Végül is ez is elég hatékony. Valahogy nem találom az igazán jó mozdulatot, hogy a kezem hogy válhatna ostorrá, és hogyan tudom igazán a kezem legvégébe vinni az erőmet.
Fújok egyet, és egy lendületvétellel megindulok a bábu félé. Felugrok, forgok, és a jobb kezemet nyújtom ökölbe szorítva. A forgás lendületével, az öklöm külső szélével és a csuklóm felületével próbálom meg úgy eltalálni a bábut, hogy az ütés minél erősebb legyen. Természetesen a fejre céloztam. A bábú mozdult is volna az ellenkező oldalra, viszont a másik kezemmel nyújtott kézzel, nyújtott összezárt újakkal a tenyerem vékony szélével próbáltam ismét eltalálni.
Talán így jobb volt, mintha egy jobb egyenessel behúztam volna neki, de ez így valahogy még mindig nem elég jó…
Kicsit lemondóan próbáltam vissza állítani a bábut az eredeti állapotába.
- Megmutatnád kérlek, hogy hogyan gondoltad? Valahogy úgy érzem, hogy előbb töröm el a csuklómat, minthogy ezt a célpontom megérezné. Tudom, gyúrnom kellene a karomra, de hogy lehet jobb a technikám? Valahogy nem találom azt az igazán jó mozdulatot, amivel jobb lehetek.
Szörnyű beismerni, de valahogy az ütéseim iszonyat szerencsétlenek. A rúgásaim ezerszer jobbak. Az ütéseim talán jobbak, mint egy átlag nőné, viszont nem elég, hogy igazán megijesszek vele valakit. Ha megütöm, akkor inkább csak körbe röhög. Szégyen, de kíváncsi vagyok, hogy ő hogyan csinálja.

Tárgy: Re: Aréna Pént. Feb. 22, 2013 4:57 pm

Murdáltatás tökéletesítés Aréna - Page 4 Desismileys_6781

HK edzés

*Az érkezésre csupán felnéz az espadara, hiszen ereje miatt érezhető volt jelenléte, s bár nem számított arra, hogy ilyen közel érkezik hozzá, mégsem mutat semmilyen reakciót. Ennek legfőbb oka az, hogy magán a quintán sem lát semmit, amire reagálni tudna, így csupán faarccal néz vissza rá, mintha mi sem történt volna. Arra sem veszi a fáradtságot, hogy a port arrébb söpörje, bár azt nem igazán érti, hogy minek keltette a felhőt, ha utána úgyis ellegyezi. Azonban az nem is feladata, neki csak azzal kell törődnie, hogy Diego~sama ne szenvedjen el több méltánytalanságot az arcátlan arrancartól.
Meglepetten pillant felettesére, azonban egy pillanatig sem kíván vitatkozni vele, ha úgy gondolja, hogy vele fog gyakorolni, akkor egyszerűen megtesz mindent, hogy a lehető legjobban a segítségére legyen. Tudja, hogy ehhez minden erejére szüksége lesz, hiszen egyáltalán nem ellenfél az espada számára, azonban annak szüksége van a jó partnerre, hogy képes legyen a fejlődésre, ami magának sem árt. A parancsnak megfelelően kezdi létrehozni a cerot. Az előző támadást gyorsan hajtotta végre, hiszen akkor még nem volt ideje erőt gyűjteni, most azonban a testében áramló reiatsut középsőujjának hegyébe koncentrálja, szinte sejtről sejtre érzi, ahogy araszolnak oda a részecskék, hogy a végén szinte felrobbanó ujját elfordítva ellője a támadást. Az előző lövéshez képest határozottan erősebben indul ki a vöröses csík, egyenes az espada felé. Aztán már neki is kezd a következő gyűjtésének, elvégre a gyorsasága nem volt megfelelő, ennél többre is képes. Ezúttal nem arra fókuszál, hogy nagyon erős legyen a támadás, hanem inkább arra, hogy a megfelelő mennyiségű reiatsu sokkal sebesebben érkezzen meg a kiinduló ponthoz. Maga a feladat nem tűnik nehéznek számára, azonban a kivitelezés és a koncentráció igen kimerítő számára, hiszen általában nem volt szükséges ekkora számú cerot kilőnie. A sokadik után már kicsit szaggatottan szedi a levegőt, azonban nem pihenhet, a cél nem is csupán az ő fejlődése, hanem felettesének a gyakorlás megadatása, így nem kényeskedhet.
Mélyen beszívja a levegőt, majd mindenfajta lihegés, és efféle nélkül kezd neki ismételten a feladatnak. Összesűríti a reiatsut, amit immár másodperceken belül képes ujja hegyébe koncentrálni, és annak sűrűségét is már megfelelőnek érezve, egyszerűen elengedi. Azt azonban nem érti, miként feltételezheti, hogy egy efféle egyszerű támadást egyáltalán felvenne a másik espada, érkezése is mutatta, hogy sokkalta képzettebb annál, mintsem, hogy egy ilyen támadást egyáltalán támadásként értelmezzen. Ettől függetlenül nem kérdőjelezi meg a feladatot, és amint rábólint a másik, egy cerot lő felé. Nem finomkodik, az sértő lenne a másikra nézve, és az ő előrehaladását is csupán akadályozná. Nem foglalkozik azzal, hogy maga a feladat eléggé fárasztó számára, újult erővel gyűjti a még fellelhető reiatsut vörös támadásba, hogy aztán a nőre lője. Egyiket a másik után, immár egyre gyorsabban, de az erejéből mit sem veszítve.*

Tárgy: Re: Aréna Csüt. Jún. 06, 2013 12:02 am

Diego: Én sajnálom, hogy nem fejeztétek be az edzést, pedig tényleg igazán ígéretesnek tűnt az egész. Ugyan félbemaradt az edzés, sikeresnek nyilvánítom, legközelebb te is kapsz jutalmat.

Thea: Edzésed sikeres, jutalmad pedig 500 LP, amiből 1 pont HK-t kapsz.

Eliziana: Mivel az edzés lényegi részére nem írtál, így jutalmat nem tudok adni.

Mai: Ugyanazt tudom elmondani, amit Diegonak, azonban tudom, hogy nem tervezed folytatni a játékot a karaktereddel. Az edzésed ettől függetlenül sikeres. Ha mégis lesz második edzésed a karakterrel, legközelebb te is számíthatsz jutalomra.

Eliana: Szerintem szépen odafigyeltél Mai tanácsaira, bár néhol bővebb kifejtésre számítottam, jutalmad pedig így 500 LP, amiből pusztakezes harcra tehetsz egy pontot.

Tárgy: Re: Aréna Kedd Aug. 27, 2013 1:25 am

Hierro edzés

Miután az egyik alárendeltem jelentette, hogy kiragasztotta az általam készíttetett hirdetőlapokat Las Noches különböző részein, rábíztam a műszakosok ellenőrzését Theára, magamhoz vettem a fegyvereimet, egy orvosi táskát, és elindultam az arénába.
Számtalan különböző sérülést elláttam már, egyetlen komoly hiányosságom van csak: még soha nem állítottam helyre sérült hierrot. A sérültjeim elmennek pihenni azután, hogy a fizikai sérüléseiket, és néha a reiatsujukat helyreállítottam, de a hierrora senki nem szokott igényt tartani, lévén az magától regenerálódik. Ez ugyanakkor akár napokig is tarthat természetes úton, és ha egyszer egy csatában sérült arrancart akarok meggyógyítani, hogy visszamenjen a harctérre, a hierroját is meg kell gyógyítani. A mai napon erre kezdek el kifejleszteni egy módszert.
A lélekenergiám az utóbbi időben hatalmasra nőtt, talán már csak Natalie, Desmond és Vex az, akinek esélye lenne rá, hogy legyőzzön, de a hierrom meglehetősen gyenge ahhoz képest, amilyen lehetne. Talán ezen is változtathatok, ha a mai kísérletek kapcsán rájövök, pontosan hogyan is működik a hierro. Azon túl, hogy a lélekenergia mennyiségétől növekszik a pajzs ereje, kell legyen még valami más is, ami befolyásolja.
Az első érkező az egyik Sanador tag volt, aki egyelőre nem tartozik a kegyeltjeim közé, valószínű ezen akar változtatni azzal, hogy idejött. Ha jól teljesít, akkor úgy vehetjük, hogy sikerült, amit akart. Ha pedig nem, nos, akkor egy marad a tucatból. Persze, már ez is kitüntetés, hiszen engem nem szolgálhat akárki.
- Amíg megjönnek a többiek, húzd elő a kardod, és próbáld kitapasztalni, hogy mekkora sebzést képes elviselni a hierrod. Lehetőleg ne vágd le a karod- a hirdetésemre érkezőknek ugyanezt fogom mondani, azután pedig figyelni fogom, hogy hogyan haladnak. A legtöbb arrancar támadó ereje nagyobb, mint a védekező, nyilván nem fog nekik gondot okozni az, hogy megsebezzék magukat.
A hierro biztosan fejlődik terhelés alatt, ahogy minden más is, de ez egy rendkívül lassú módszer lenne, ennél gyorsabbat akarok találni, ahogyan a regenerációjára is. Ez a legnagyobb előnyünk a shinigamik ellen, az a két vagy három támadás, amit sérülés nélkül elviselünk, bőven biztosítja nekünk egy harcban a döntő előnyt.

Tárgy: Re: Aréna Szer. Aug. 28, 2013 7:46 am

Hierro edzés

*Edzés. Szép dolog, jó dolog, de olyan dolog, amiben szinte sohasem szokott részt venni. Kivételt talán a Leonnal folytatott tréningjei képeznek, de azokat inkább az összeszokás szükséges részének tekinti, semmint önmaga erősítésének. Nélküle... Majdhogynem soha.
Most, hogy így belegondol, tulajdonképpen franc tudja, miért jött el.
Márpedig itt van. megjelent a mindenfelé kiragasztott plakátok által feltüntetett helyen és időben, szokott hanyag modorával és minden értelemben bohém ruházatával, ecset alakú lélekölőjével a zakózsebében, mint a harci tréningek megszemélyesített ellentéte. Zsebre vágott kézzel, udvarias érdeklődéssel néz körbe, mikor megérkezik, szemmel láthatóan értetlenkedve azon, hogy csak két másik arrancart talál a helyszínen. Még időben is jött volna? Valami nagy baja lehet, talán többet ivott utoljára a kelleténél az Oázisban... Vagy csak megtetszett neki a lehetőség, hogy a habitusához illő védelmi képességeit erősítheti, éppen meglehet.
Kifejezetten megkönnyebbülni látszik, mikor az egyik delikvensben végre felismeri Diego Caninót. Majdnem biztos benne, hogy az Espada nem emlékszik rá, de találkozott vele, nem is akármilyen körülmények között: az Equipas-vezér egyike volt azon orvosoknak, akik eltávolították a mexikói koponyaűréből a Kamioka-féle hiperszupermodern nyomkövetőt, tudomása szerint anélkül, hogy megőrült volna. Na jó, talán nem vett különösebben nagy részt az operációban, inkább csak mint nagyúr állt a sürgölődő kegyencek fölött... De akkor is.*
- Üdv, señor Espada!
*Az utasításra egy másodpercig igen szúrósan néz. Soha életében - sem halálában - nem volt kardja. Bronchával legfeljebb csiklandozni tudna bárkit is.
A szükségmegoldás adja magát, remélhetőleg a dokinak sincs ellene kifogása.*
- Lanza Roja!
*A vörösen izzó fegyver, ami megjelenik a kezében, nem kimondottan penge, de a célnak talán megfelel. Felgyűri zakója ujját, aztán következhet Hierrójának tesztelése, időnként rosszalló felszisszenésekkel tarkítva, ha véletlenül a kelleténél mélyebben vág bele önmagába.*

Tárgy: Re: Aréna Pént. Aug. 30, 2013 7:57 am

Hierro edzés Diego-val

Szobámból kicsit nyúzottam lépek ki, de míg sétálgatok a folyosón kezdek lassan magamhoz térni. Most is egy borzalmas rémálomból ébredtem fel, melytől olyan, mintha a fülembe még mindig sikítoznának. Ébb a hirdető táblánál járok, mikor meglátok egy új kiírást. Diego edzést tart.
~Hmmm…. nekem is el kéne mennem rá… Remélem most nem akarja a véremet megint megcsapolni, mert akkor mérges leszek… Mikor is lesz? – lentebb kúszik a tekintetem és elsápadok.
Elkezdek szalad, mint a bolond, még a lépcsőn is leugratok. Egy ilyen lehetőséget, hogy tanuljak valami újat csak nem hagyhatok ki, de lehet már bővel elkezdték. Sonido-val is rásegítek, hogy hamarabb odaérjek az Arénába. Az ajtót nem törődve semmivel, nemes egyszerűséggel berúgom az ajtót egy „ELKÉSTEM!” kiáltással.
Körbenézve láttam, hogy nem is késtem el annyira, mint hittem. Diego-t kiszúrva odamegyek hozzá, remélve, hogy ezért a tanításért nem kell semmi plusz véradást tennem. Annyit mond nekem, hogy…
- Amíg megjönnek a többiek, húzd elő a kardod, és próbáld kitapasztalni, hogy mekkora sebzést képes elviselni a hierrod. Lehetőleg ne vágd le a karod.
Elég hülye fejet vághattam. Mi van? Most okozzak magamban kárt… Ez mi? Nem vagyok én olyan, hogy élvezzem, hogy kárt teszek magamba. Sőt még soha nem gondolkodtam, hogy bármilyen szinten megvágjam magam. A Hierro-m azt hiszem olyan átlagos. Nem az a keménybőrű vagyok, akit nem lehet megsebezni, de olyan sem, mint egy átlagos ember.
Előveszem a kardomat, és szuggerálom. A szemem pattog a kezem és a kardom között. Már-már beleőrülök. Nem vagyok olyan hülye, hogy levágjam, de ha magamat sebezném, akkor valószínűleg olyan gyenge lenne, hogy a Hierro-m kibírná. Az a baj, hogy nem is illene hozzám, ha kőkemény lenne a bőröm, de azért elég menőnek érezném magam, ha az ellenség első pár vágása meg sem látszana rajtam. … Már próbáltam hasba döfni magam, vagy inkább az oldalamat célozni, vagy a combomat. De sehogy sem akartam megvágni magam. Tudom, hogy regenerálódok egy idő múltán, de… Sőt ez a képességem szerintem egész jó is.
Körbenéztem, egy fura figura néha hangos szisszenésekkel jelezte, hogy kicsit jobban megvágta magát, mint szerette volna… Erre én még jobban szuggeráltam a pengémet. De valahogy hiába mozgattam sehogy sem akaródzott megsebezni magam. Más könnyebben meg tudna sebezni, de akkor fenn áll a veszélye, hogy komoly sebet kapok. Meg ez mire is kell? Azt tudom Shikai-val erőteljes sikeres vágás meg tud engem sebezni, mármint a védelmemen áthalad. Most ez nem tudom mennyire segít.
Diego-t megkérhetném, de valószínűleg túl elfoglalt ilyen téren. A furcsa figura lehet túl gyenge lenne. Meg nem is nagyon bízom meg benne, meg nincs is rendes kardja. De az lesz, hogy ha megjön valaki, akkor megkérem, hogy vágja a jobb vállamba a kardját. És attól függően, hogy mennyire mélyen sikerült belém vágnia az már egy jó irányzék… Nem?
~ÁÁÁÁ!!! Képtelen vagyok megvágni magam, de lesz itt olyan, akit megkérhetek, hogy sebezzen meg? De hát mit is várnék egy Hierro edzéstől?

Tárgy: Re: Aréna Pént. Nov. 01, 2013 10:56 am

Hierro edzés

Ahogy nézem, a két arrancar, aki eljött, lesz a teljes létszám, ami egyértelműen megválaszolja a kérdést, hogy miért van ennyi sebesültünk. A Sanador tag fájdalmasan ügyetlenül áll hozzá a feladat végrehajtásához, ami kétségessé teszi a jövőt a szolgámként, és a másik két arrancar sem egészen azt csinálja, amit kellene. Eliana egyáltalán nem is próbálkozik, ami azt jelenti, hogy még ő sem biztos a hierroja erejében. Ez egy nagyon elhanyagolt terület az átlagos arrancarok között, és az erősebbek között is ritka az erős hierro, pedig ez az egyik legfontosabb fegyverünk. Ez a nagy előnyünk a shinigamikkal szemben.
- Ahogy látom, nem bíztok a hierrotokban, és nem is igazán ismeritek azt a határt, amit még kibír. Így nehezebb dolgunk lesz, de ez, és hogy senki mást nem érdekel a hierroja erősítése, elárult néhány hasznos információt is.- Espada szinten már az én hierrom is messze van a tökéletestől, éppen ezért dolgoztam ki egy módszert az erősítésére. Természetesen, terhelés alatt erősödik, de a kezdeti kísérleteket jobb másokon lefolytatni. Bajuk nem igazán lehet tőle, de így esetleg felfedezhetek még effektívebb módszereket. Ha sikerült tökéletesíteni, megosztom majd a többi arrancarral is. Előbb azokkal, akik szövetségesek a Seth elleni harcban, utána pedig mindenki mással is.
- A hierro lélekenergiából áll, a lélekenergia pedig felemésztődik, éppen ezért minden hierro áttörhető. Elsősorban a lélekenergia-mennyiség befolyásolja a hierro erejét, másodsorban pedig az, hogy mennyi sérülés érte a testet. Azok az arrancarok, akik többet harcolnak, erősebb hierroval rendelkeznek, mint azok, akik kerülik az összetűzéseket. Számtalan súlyos sérülés kell hozzá, hogy a hierro érezhetően erősebb legyen, de én kifejlesztettem egy módszert, amivel egy alkalom is elég lesz. Kérem a kezeteket!- mivel a Sanadoros nem tett eleget az utasításnak, egy intéssel jeleztem neki, hogy tűnjön el innen. Később majd leadatom vele a köpenyét, és jól megjegyzem a reiatsuját is, nehogy valamit rábízzak erre a senkire a jövőben.
A kezem köré lélekenergiát gyűjtök, és megfogom Eliana kinyújtott kezét. Ezzel a módszerrel szoktam eltávolítani a betegek hierroját, ha útban van, de most kevésbé óvatosan csinálom, hogy gyorsabb legyen, és egy kis égési sérülést is okozzak. Nála eltart néhány másodpercig, mire teljesen leszedem a hierrot a kezéről, a másik arrancarnál szinte azonnal leszedem a reiatsuréteget, ő úgy tűnik, nem kiemelkedő.
- Csak enyhén perzselődött a bőrötök, nem nevezhető igazi égési sérülésnek, és meg is fogom gyógyítani, miután sikerült a hierrotokat regenerálnotok- ez a módszer talán kissé drasztikus, de az én edzéseim még viszonylag humánusak. Más Espadák edzésein előfordulnak halálos áldozatok is, ahogy hallom, és az eredményességnek ára van. A shinigamik sem fognak óvatoskodni. - Koncentráljátok a lélekenergiátok a sérült bőrfelület fölé, próbáljátok minél szorosabban körbevenni, hogy minél jobban a testetekre simuljon! Ezután koncentráljatok rá, hogy valamilyen ritmus szerint vibráljon! Minél kevésbé változik, annál jobb, úgyhogy próbáljatok valami olyan dallamot választani a koncentrációhoz, amire könnyen tudtok koncentrálni!- ez a rész lesz nekem az igazán nehéz, sokféle zenét hallgatok, de nincs közöttük olyan, ami kiemelkedő fontossággal bír, vagy igazán sokat hallgattam. Mielőtt választok egy dallamot, tudni kéne, hogy a lassú, vagy a gyors-e a jobb, úgyhogy a kísérletem után feljegyzem az eredményességet, és hogy az arrancarok milyen dallamot használtak. Két legyet ütök egy csapásra, elvégre valószínű így megismerem a számukra legfontosabb dallamot, ami értékes információ.

Tárgy: Re: Aréna Vas. Nov. 03, 2013 3:31 am

Hierro edzés

*Eddig szépen halad, akármire legyen is jó saját maga kaszabolása. Vér nem csöppen, mivel a rőt Reiatsu azonnal kiégeti a sebeket, a fájdalom már rég csak idegesíti ahelyett, hogy valóban zavarná, éppen csak értelmet nem lát a dologban. No de hát ezen csak nem akad fenn...
Jelent némi változatosságot, hogy egy későn érkező hölgyike rájuk rúgja az ajtót, majd az utasításokat megkapva kardot húz és meditálni kezd, hol is csúfitsa el magát. Remekül szórakozik, miközben a szeme sarkából figyeli, amint egymás után kerülnek sorra a legkülönfélébb testrészek, teljes egyetértésben azzal, hogy ilyen csodás alakra nem valók sebek. Végül aztán megsajnálja, és úgy dönt, bedobja magát. Mert lehet az emberiség védelmezője meg minden, aminek éppen kinevezi magát... De azért a fiatal és csinos hölgyek mindig is elsőbbséget élvezne nála.*
- Segíthetek esetleg, Señorita? - *ballag oda derűs képpel, egyik kezét zsebre vágva, a másikban olyan könnyedén pörgetve az ujjai között a zümmögő energianyalábot, ahogy általában Bronchát.* - Egy kissé mintha holtpontra jutott volna.
*Éppenséggel tudna is, ha nem saccolja rosszul, képes lenne átvágni a lány Hierróját, bár vérezne érte a szíve. Inkább valami szelídebb megoldáson töri a fejét... Amit végül Diego szakít meg a maga kiselőadásával.
Egyikük itt rögtön ki is hullik, a mexikóinak van egy olyan érzése, hogy azért, mert az illető már tudja, mi is következik. Mindegy, ha már itt van, nem hátrál meg, készséggel megfogja az Espada hosszú ujjú sebészkezét, közben pedig a lányét is, csak úgy, magánszorgalomból. Még egy nyugtató szándékú, halvány mosolyt is küld az irányába.
A Sanadoros egyébként nem lehet gyenge jóstehetség, valóban kellemetlenségek jönnek, bár ezt már jószerével fel sem veszi. Ami érdekes, az az égést követő rész. A sérülés lélekenergiával borítása semmi feladat, noha a másik kettőhöz képest csekély mennyiséggel rendelkezik, a meglevőt mindig is könnyen és precízen tudta manipulálni... A nehézség az ő esetében is a zene. Talán nem meglepő információ, hogy esetében a vizuális memória mindig is jócskán überelte az akusztikusat.
Végül rövid filózás után néhai felesége kedvenc zeneművénél, Chopin egyik nocturne-jénél köt ki, s ahogy az első hangok felidéződnek benne, a lélekenergiája rögtön "játszani" is kezdi. Őt magát is meglepi, mennyire pontosan emlékszik rá... Mindenesetre a zene meglehetősen tisztán árad belőle az Espada és, ha még nem rántotta ki a kezét az övéből, a lány felé.*

Tárgy: Re: Aréna Csüt. Nov. 07, 2013 11:54 am

Hierro edzés Diego-val

Végül is eléggé elbénáztam a dolgokat. Istennek nem akaródzott megvágni magam. Viszont senki nem jött, akiben úgy megbíznék, hogy engedném, hogy megvágjon. De az egyik, eddig ismeretlen társam oda jött hozzám.
- Segíthetek esetleg, Señorita? … Egy kissé mintha holtpontra jutott volna.
Na igen, erre én magam is rájöttem, de mi ez a Senoita dolog? A másik, hogy nem igazán bízom benne… Bár más társamban sem igazán bízok meg… Szóval erről ennyit. De mire bármit mondhattam volna Diego szólalt meg.
- Ahogy látom, nem bíztok a hierrotokban, és nem is igazán ismeritek azt a határt, amit még kibír. Így nehezebb dolgunk lesz, de ez, és hogy senki mást nem érdekel a hierroja erősítése, elárult néhány hasznos információt is.
Hasznos infó? Inkább csak annyit lehetne leszűrni, hogy egyeseknek nagy az egójuk, hogy ilyesmire nincs szükségük. Vagy leginkább nem törődnek vele, mert úgy vélik így is elég erősek. Bár vannak olyanok, akiknek olyan kemény a bőrük, mint egy láthatatlan kemény páncél, de ettől én messze állok, meg nem is vágyom ilyenre. Az nem az én stílusom lenne.
- A hierro lélekenergiából áll, a lélekenergia pedig felemésztődik, éppen ezért minden hierro áttörhető. Elsősorban a lélekenergia-mennyiség befolyásolja a hierro erejét, másodsorban pedig az, hogy mennyi sérülés érte a testet. Azok az arrancarok, akik többet harcolnak, erősebb hierroval rendelkeznek, mint azok, akik kerülik az összetűzéseket. Számtalan súlyos sérülés kell hozzá, hogy a hierro érezhetően erősebb legyen, de én kifejlesztettem egy módszert, amivel egy alkalom is elég lesz. Kérem a kezeteket!
Akkor nem is lehet olyan rossz ezen védekező mechanizmusom. Hisz volt már pár harcom, és voltak súlyos sérüléseim. De szerencsére túléltem a dolgokat.
Az egyik szerencsétlen nem nyújtotta ki a kezét, bár nem is értettem miért nem, és a büntetése az lett, hogy elküldte. Én szépen kiraktam, bár a vérvétel óta egy kicsit tartok attól, hogy mikor leszek megmérgezve. De azt hiszem Diego-val nem vagyunk rosszba, hogy meg akarjon ölni. Diego megfogja a kezemet, és egy technikával megégette a kezemet. Néhány másodpercig eltartott, mire tényleg éreztem azt a kellemetlen érzést. A társamnak szinte azonnal leégette a hierro-ját.
- Csak enyhén perzselődött a bőrötök, nem nevezhető igazi égési sérülésnek, és meg is fogom gyógyítani, miután sikerült a hierrotokat regenerálnotok.
Igaz, Ken égési sérülései ezerszer jobban fájtak mint ez, de azért nem kellemes, ha kicsit megég a kezed. De legalább meg fogja gyógyítani. Ez is valami. Bár szerintem a regenerációs képességemmel nincs baj, és előbb vagy utóbb begyógyulna.
- Koncentráljátok a lélekenergiátok a sérült bőrfelület fölé, próbáljátok minél szorosabban körbevenni, hogy minél jobban a testetekre simuljon! Ezután koncentráljatok rá, hogy valamilyen ritmus szerint vibráljon! Minél kevésbé változik, annál jobb, úgyhogy próbáljatok valami olyan dallamot választani a koncentrációhoz, amire könnyen tudtok koncentrálni!
Szóval lélekenergiával összefügg. Nem tűnik olyan bonyolult dolognak ez az egész. Szóval szerintem gyorsan megtanulható. Behunyom a szemem és az energiámra koncentrálok. Egy dallam jutott az eszembe, ami nemrég mászott a fülembe, viszont arra nem tudom isten igazán koncentrálni. Ez a dallam jó, de inkább a szövegre koncentrálnék. Ehelyett viszont egy másik dalra gondoltam. Ez a dallam jellegzetesen kezdődik, és pont jó, hogy arra koncentráljak. Arra összpontosítani, hogy az energiát, mint egy fáslit a kezemre tekerjem. Legalábbis úgy képzeltem, mintha azt csinálnám. A dallamban van egy dupla ütem, mintha szívdobbanás lenne. Néha elveszik a szöveg alatt, de valójában ritmikusan ott van. Ezt érzem a kezemen, mintha ott dobbanna az erő. Kívülről csak annyi látszódhat, hogy behunyt szemmel koncentrálok, magam előtt a kezem, a hideg lélekenergia kavarog, a fejemben játszom a dallamot, és néha mintha ritmikusan kicsit egy pillanatra magasabbra ugrik az energia.
Túlságosan koncentrálok, hogy tényleg érezzem a hatást. Csak remélem, hogy ez tényleg működik. Majd ha a dallamot végigjátszottam, akkor kinyitom a szemem, hogy mégis mi változott. Csak nehogy itt valami jó kis gyógyító technikát tanuljak ki.

Tárgy: Re: Aréna Vas. Dec. 15, 2013 6:01 am

A férfi meglepően jól teljesít, ahhoz képest, hogy a lélekenergiájában nincs semmi különleges, és nem tűnik túl erősnek, a hierroja pedig pillanatok alatt megadta magát. Persze, valószínű megzavarná, ha másra kéne koncentrálnia, de gyakorlással valószínű könnyedén menni fog neki a hierroja felerősítése. Eliana viszont, úgy tűnik, nehezebben boldogul, vagy a zenét nem szereti, vagy a koncentrációs képességeivel van baj, bár úgy tűnik, neki is sikerül végül, és a lélekenergia vibrálni kezd a sérült kezén.
- Remek. Most próbáljátok meg ezt úgy, hogy a testetek minden pontján vibráljon a hierro!- ez még az én erőmmel sem tűnik lehetségesnek, legjobb esetben is talán egy végtagon fog sikerülni nekik. Talán a kígyóbőr segítségével kiterjeszthető egy kicsit jobban is, de nem hinném, hogy valaki képes a teste minden pontjára ugyanolyan koncentrációval figyelni. - Mint látjátok, ez képtelenség, még én sem vagyok képes erre. Ezért, mindig arra a pontra kell koncentrálni, amivel védekezni akartok, így az a pont jobban védett, kevésbé fog megsérülni. Próbáljátok meg minél gyorsabban áthelyezni a koncentrációt a testetek egyik pontjából a másikba! Koncentráljatok a zenére, amire eddig is, de ne készüljetek sokáig rá, hogy melyik pontra koncentráltok, mert harcban sem lesz rá időtök!- igazából magukat csapják be, ha nem úgy csinálják, ahogy mondtam. Engem nem fognak, kapnak néhány percet, azután szólok nekik, hogy hagyják abba.
- Rendben, most pedig leteszteljük, hogy mennyire sikerült jól elsajátítani ezt. A ruhátok tönkre fog menni, akár jól, akár rosszul csináljátok, akin van valami, amit sajnál, azt vegye le, azután pedig helyezkedjetek el, egymástól lehetőleg minél messzebb!- természetesen, figyelembe fogom venni, hogy Eliana összehasonlíthatatlanul erősebb a férfinál, aki belehalhatna abba, amit Eliana gond nélkül elvisel.
- Nem mozdulhattok el, vagy kerülhetitek ki a támadást, a hierrotokkal kell megállítani. Megpróbálhattok csak a kezetekre koncentrálni, és azzal elütni a támadásaim, de ha ugyanarra a pontra érkezik több támadás, akkor a hierro gyorsan elgyengül. Három másodperccel a támadás előtt fogok szólni, hová lövök.- először a férfi felé fordulok, itt egyszerű barákra lesz csak szükségem. - Bal váll… jobb térd… has… csípő… mellkas… bal fül… jobb kar… bal comb… jobb szem… hát- az utolsó támadásnál, ahogy kimondtam a hátat, mögé kerülök sonidoval, és egy barát lövök a háta közepének- ezzel valószínű megzavartam a koncentrációját, de ha ezt is kiállja, akkor már boldogulni fog.
Ezután Elianával folytatom, ezúttal viszont a kardomat húzom elő, és lépek a lányhoz. Természetesen, az én kardom ellen senki hierroja nem nyújt tökéletes védelmet, úgyhogy visszafogom a vágások, illetve szúrások erejét, hogy enyhe felületi sérüléseknél többet ne okozzak kudarc esetén sem. Kedvelem a lányt, úgyhogy akkor sem ölném meg, ha nem lenne egy másik Espada fracciónja.
- Jobb csukló… bal lábfej… arc bal oldala… bal felkar… has… jobb comb… homlok… csípő… bal kéz… mellkas… jobb szem…- az utolsó támadást megállítom, függetlenül attól, mit reagál. - Érdemes megjegyezni, hogy a szemek sebezhetők, függetlenül attól, milyen jó hierrotok van, úgyhogy azt kerüljétek el, hogy ott kapjatok sérülést, mert könnyen megsérülhet az agyatok is- meg persze fáj, és ha mindkettőt elveszíti valaki, meg is vakul.
- Végezetül, megkérdezném, milyen stílusú zenét választottatok?

/Záróposztot kérek/

Tárgy: Re: Aréna Pént. Dec. 27, 2013 5:43 am

Hierro edzés

*Most, hogy megpróbálkozott, rájön, milyen elbűvölő időtöltés a zenébe merülni. Lehet, hogy a zeneszerzésbe is belevág csekélyke szabadidejében… No de most nem ez a lényeg.
Most az a lényeg, hogy a dallam ott lüktet a kezében, és onnan a csontjaiban továbbrezegve magával ragadja az egész belsejét, felébresztve egy egész rövid pillanatra a régi emlékeit… Amikor még zongoráról hallgatta ugyanezt a dallamot. Ha nem így lenne, fel se tudta volna idézni.
Az álmodozásból az Espada utasítása zökkenti, és jó kísérleti patkányként az első reflexe, hogy megpróbálkozzon eleget tenni a parancsnak. Az egyetlen eredmény, amit elér, hogy elvéti az ütemet, és az egy pontba koncentrált reiatsu újra elillan. Ennek megfelelően némi érthető bosszúsággal néz fel, amit alig tompít Diego magyarázata a feladat lehetelten voltáról. Jó, jó, de akkor minek kellett mégis megpróbáltatni velük?
No mindegy, miután ezt követően valódi feladat jön, elsiklik a dolog felett. A következő pár percben remekül elvan azzal, hogy a dallam segítségével újra összegyűjtött reiatsucsomót pattogtatja a testén belül, mint valami pingponglabdát, mindezt természetesen minél gyorsabban. Érthető, hogy ha egy shunpóval megsegített kardcsapás hárítása a cél, nem dudorászhat magában addig, amíg össze nem imádkozik valami eredményt, úgyhogy megtesz minden tőle telhetőt. Közben pedig, merőben a saját szórakoztatására, időnként átsandít a lányra. Még ha ő szemmel láthatóan nem is volt szimpatikus a másiknak, fordítva ez éppenséggel nem áll, a dolog tehát nyugodtan tekinthető barátságos érdeklődésnek.
Aztán végre valódi eksön.
Engedelmeskedik a felszólításnak és elbattyog valahova távolabb. Közben leveti a zakóját, lehúzza az alatta található felsőt, felfedve a meglehetősen váratlan izmokat, amikért inkább a hovatartozása felel, semmint az életmódja, és már nyúlna a nadrágjához, mert azt is félti… Majd visszanéz a lányra és inkább hagyja a dolgot. Így aztán félmeztelenül áll ki Diego elé, várva a támadásokat.
Szemöldökráncolva „pattogtatja” a reiatsut, inkább ezen megoldás mellett döntve, semhogy hosszú ujjú festőkezeit fölösleges veszélynek tegye ki. A barák meglepő erővel lökdösik, úgyhogy kissé kileng, de sérülés nem esik rajta. A gondjai akkor kezdődnek, mikor az Espada szemet mond, ott már kénytelen kissé odébbmozdítani a fejét, hogy inkább homlokkal kapja el a lövedéket. A szemét is félti, üvegestül meg pláne, bár ha valaha is sejtette volna, hogy egy lövésnek egyszer még önként fogja elétenni fejét… Az utolsó bemondásnak pedig a Sexta várakozásainak megfelelően sikerül némileg megzavarnia, így mikor a bara becsapódik, kevés híján kerüli el, hogy orra bukjon tőle. Ám mikor találat okozta minimális füst eltűnik, ezúttal sem látszik rajta sérülés.
Bekormozódott, ruhátlan felsőtesttel, a jobb lábán térdig, a balon addig se érő öltönynadrág-roncsban, de mindazonáltal a vizsgát kiállottak derűjével nézi végig Eliana tesztelését. Az azt követő tanácsra csak türelmetlenül rábiccent egyet, sejtette ezt ő magától is. Egy hivatásos festő különben sem bolond a látását kockára tenni, hacsak nem teljesen elkerülhetetlen.
A kérdés viszont már meglepi kissé. Mindenesetre átengedi a lánynak az első válaszadás lehetőségét, és ha ő nem tiltakozik, hát Rivera se fog.*
- Egy Chopin-darabot. Nocturne-t. Hmm… Akkor ezek szerint végeztünk mára? - *érdeklődik kissé zavarban.* - Mert ebben az esetben némileg szalonképesebbé tenném magam.
*Ha megkapja az engedélyt a távozásra, produkál egyet az ő hanyag meghajlásaiból előbb Diego, majd a lány felé, utóbbihoz egy mosolyt is hozzácsapva.*
- Adiós, Señor Espada, adiós, Señorita.
*Azzal a vállára dobja levetett ruhadarabjait – visszavenni nem volt gyomra őket, míg a nadrágja olyan állapotban van, amilyenben -, majd a választott darabja dallamát halkan dúdolva, maradék zsebére tett kézzel távozik. Ezer dolga van ma még.*

Tárgy: Re: Aréna Pént. Dec. 27, 2013 12:21 pm

Hierro edzés Diego-val

Kinyitva a szememet láttam, hogy szépen visszaállt az eredeti állapotban. Viszont harcban nem feltétlen praktikus, ha ennyire időigényes egy kisebb felület meggyógyítása.
- Remek. Most próbáljátok meg ezt úgy, hogy a testetek minden pontján vibráljon a hierro!
~ Mi? Ez most komoly? Még az egész készfejemre tudnám megcsinálni nem hogy minden porcikámra. Legalábbis ennyi kis próbálkozás után biztosan nem. De szívesen megnézném, hogy nála ez hogyan is működik… De ha ez bejönne, akkor ez egy nagyon jó technika lenne…
Társam mellettem látszólag a dallamától átitatottan megpróbálkozott vele, de látszólag nem jött be. Én anélkül is tudtam, hogy ez nem fog menni… Legalábbis most így egyből esélytelen lenne. Ez majdnem olyan, hogy ész nélkül szaladni a cél felé, és felkenődni a plexire.
- Mint látjátok, ez képtelenség, még én sem vagyok képes erre. Ezért, mindig arra a pontra kell koncentrálni, amivel védekezni akartok, így az a pont jobban védett, kevésbé fog megsérülni. Próbáljátok meg minél gyorsabban áthelyezni a koncentrációt a testetek egyik pontjából a másikba! Koncentráljatok a zenére, amire eddig is, de ne készüljetek sokáig rá, hogy melyik pontra koncentráltok, mert harcban sem lesz rá időtök!
Teljesen ésszerű megfogalmazás. Bár ezekszerint a teljes testi kontrol még neki sem megy, pedig azért ő mégis csak egy Espada. Viszont egy területre koncentrálva igen hasznosnak bizonyulhat harc közben. Mintha az egyik kezedben a fegyvered, de a másikat mintha egy pajzsként használhatod. Vagy akár technikákat is hatástalaníthatsz vele. Magam részéről sok fantáziát látok a dologban. És ki is tudnám használni. Még keményebbé tehetném akár a rúgásaimat is.
Nem álltam neki rögtön a feladatnak, hanem egy kicsit megfigyeltem a partneremet. Érdekelt, hogy hogyan is áll neki a feladatnak. A kíváncsiságom nagy volt, és szemmel láthatólag nem is rossz.
Behunyom a szemem, és azon gondolkodom, hogy ha az előző zenét játszom magamban az nem biztos, hogy megfelelő lenne. Nem rossz, de harcban valami pörgősebb valami könnyebb dallamra lesz szükségem. Persze minél többet gyakorlom, annál kevésbé kell támaszkodnom a dallamra, és menni fog majd magától. De most itt igen is nagy szerepe van a dallamnak. Vagy valami olyan, ami felemeli a lelkemet, valami olyan, ami segít a koncentrációban.
Mert az ellenség is jobban meginog, ha el tudnám vele hitetni, hogy sebezhetetlen vagyok. Vagy legalábbis egy kisebb vágással nem tud kárt tenni bennem.
Eszembe jutott megint az a dallam, de szerintem az már haladó szinten lesz alkalmasabb. Egy másik elég felemelő és viszonylag gyorsabbnak is mondható. Ilyen kitartósabb. Aztán eszembe jutott egy elég agymenéses ritmus. Ez elég beteg, de ezzel lépést tartani? Tovább gondolkodom a gyorsabb dalokon. De aztán mégis azt hiszem, egyenlőre maradok az elsőnek választott dallam mellett. Ugyanis a most igen is jól jön a refrénben megnyomott, kihangsúlyozott részek.
Különböző területekre koncentrálom az erőmet. Kezem, lábam, hasam, vállam, mellkasom. Eleinte még kisebb területek, de megpróbálom egyre nagyobb területekre kihangsúlyozni. A dallamot játszom a fejemben. Jelenleg még megfelelően gyors, és tudok rá koncentrálni és gyakorolni. Azt hiszem, kezdek egyre jobban ráérezni. Szinte érzem, hogy a területen mintha egy szívdobbanásra egy kisebb kör alakú pajzs jelenik meg. Milyen jó lenne, ha a karom köré, mint valami plusz izzó energiát tudnék létrehozni.
- Rendben, most pedig leteszteljük, hogy mennyire sikerült jól elsajátítani ezt. A ruhátok tönkre fog menni, akár jól, akár rosszul csináljátok, akin van valami, amit sajnál, azt vegye le, azután pedig helyezkedjetek el, egymástól lehetőleg minél messzebb!
Szólalt meg Diego. Valószínűleg élesbe fogjuk tesztelni a dolgot. Bár nem tudom mennyire értette komolyan a „ruhátok tönkre fog menni” részt. Nem akarok meztelenül állni a két fiúval szemben. Nem vagyok annyira szégyenlős, de hát… Meztelen „Lélektestemet” még senki sem látta. És ezt nem is most szeretném elkezdeni mutogatni… Szóval remélem azért marad rajtam valami, ami takarja az olyan részeket. … Hogy mennyire féltem a ruházatomat? Nem szeretném tönkretenni, de akkor majd szerzek be újat. Harcközben is előfordulnak ruha balesetek.
Mintha párbajra készültünk volna, eltávolodtunk egymástól. A férfi elvette a zakóját, de nem állt meg itt, az alatta levő felsőtől is magszabadult. Így kivillantak izmai. Teljesen meg voltam lepődve. Nem néztem volna ki belőle. Nagyon féltheti a ruházatát, mert elkezdte volna levenni a gatyáját is. Az egyik szemöldököm le a másik felfelé mozdult, a szám egyik fele is felfelé kanyarodott, és csípőn volt a kezem. Szerintem, ha nem lettem volna, még az alsógatyáját is levette volna. Bár hozzáteszem régen volt már, hogy meztelen férfitestet láttam. Szóval a félmeztelen testen is egy pillanatra rajta felejtettem a szemem. Bár nem szeretem a túl izmos pasikat. Ne legyen satnya, de ne legyen kigyúrt állat. Látszódjon egy kis izom.
Szóval felnézett rám, és mégiscsak úgy döntött, hogy magán hagyja az alsót. Remélem, azért nem megy neki nagyon tönkre. Még a végén én lennék a hibás, hogy haza lett vágva a ruhája.
- Nem mozdulhattok el, vagy kerülhetitek ki a támadást, a hierrotokkal kell megállítani. Megpróbálhattok csak a kezetekre koncentrálni, és azzal elütni a támadásaim, de ha ugyanarra a pontra érkezik több támadás, akkor a hierro gyorsan elgyengül. Három másodperccel a támadás előtt fogok szólni, hová lövök.
Érthető, hogy tilos bemozdulni és hierro-val kell kivédeni majd a támadást. Jó, azaz infó morzsa is, hogy ha sokszor ugyan azt a pontot terhelhetjük, akkor könnyen a védekezés sikertelen lesz. Ez arra késztett, hogy dinamikusan koncentráljunk a különböző pontokra. Ő maga fog támadni, és előny, hogy a támadás előtt tudjuk majd, hogy hova fog érkezni a támadás. Komoly harcba persze nincs ilyen előnyünk. Pedig mennyire nyugodtabb lennék.
A férfival kezdi Diego a próbát, az élesebbnek tűnő támadásokat.
- Bal váll… jobb térd… has… csípő… mellkas… bal fül… jobb kar… bal comb… jobb szem… hát.
Barra-val támadja őt. Figyelem, hogy miként védekezik. Úgy tűnik, hogy „pattogtatós” módszert tarja a legjobbnak. Jelenleg tényleg az a legmegfelelőbb, és ha tényleg gyorsan át tudja helyezni a védekezését, akkor semmien sérülést nem fog elszenvedni. Persze az Espada sem veti be valós erejét, de azért így is rendesen kibillentik a támadásai az egyensúlyából. Ide oda dülöngél, de látszik, hogy sikeresen képes védekezni. Nem rossz. A két utolsón viszont meglepődtem. Sonido-val mögé kerül, és telibe találja a hátát. Éppen hogy, megússza az orra bukást, de a füst elülése után látszik, hogy hiába volt váratlan sikeresen kivédte.
A Barra nem éppen a pontos támadásokhoz megfelelő eszköz, így egy „bal fül” kivédéséhez is egy nagyobb felületet kell védeni. Meg a has, vagy mellkas is nagyobb felületek… Így legalább megfigyelhettem pár dolgot és szinte felkészülten várom, hogy felém forduljon. Valószínűleg nem ugyan azon területeket fogja támadni. De legalább tudom, hogy mire számítsak.
Meglepett, hogy Diego előrántja a kardját. Reflexszerűen nyúltam a sajátomhoz, és kicsit a „meg akar ölni” érzés suhant végig rajtam a kardja láttán. Azért egy legyengített Bara-hoz képest egy látszólag félelmetesebb kard azért ég és föld. De eszembe jutott, hogy mit kéne csinálnom, ezért fogtam a kardomat és eldobtam. Ez a cselekedett persze felér egy öngyilkossággal. Eszelős, aki önként megválik a fegyverétől, és úgy néz szembe valakivel. Örültség a bizalom, de most megteszem. Gondolkoztam, hogy valamilyen védekező állást fogok felvenni vele szembe, de végül úgy döntöttem, hogy csak határozottan megállok. Behunyom a szemem, mert úgy is hallani fogom a támadási felületet. Az erőmre és a dallam „dobbanó” hangsúlyos részeire kell koncentrálnom.
- Jobb csukló…
Magam mellett fentebb emeltem, hogy a karperec ne akadályozza meg a szúrandó felületet. Úgy a szememmel egy magasságba, az egész csuklómat körbe ölelve, mint egy karperec koncentráltam az erőt. Azért elég rosszul jártam volna ezzel a döféssel, ha nem koncentrálom oda az erőt.
- Bal lábfej…
Leeresztettem a kezemet, és a lábfejemre koncentráltam. Itt arra is kellett figyelnem, hogy ne lépjek el a támadás elől. Hisz az sem lehet túlzottan kellemes, ha valakinek egy kard pengéje áll bele a lábába. Földhöz szögezi a lábát. Megálltam, hogy elrántsam a lábamat, és szerencsére a védelem is jó volt, hogy ne szegény lábfejem bánja.
- Arc bal oldala…
Na, ennél sem túl egyszerű azt megállni, hogy ne hajtsd az ellenkező irányba a fejed. Gyorsan elé tartom a bal kezemet, egészpontosan az alkaromat és a külső részre összpontosítom a reitsu-t.
Nem mintha túlságosan félteném a „szép” arcomat, mint egy hiú valaki, mert már korábban is sérült meg, de így biztosan nem rántom el a fejem, és jobban bízom a kezemben.
- Bal felkar…
Leengedem a kezem, így tiszta vágás vagy szúrás érheti. De a „bal felkar” is elég nagy felület. Középen? Közelebb a vállamhoz? Közelebb a könyökömhöz? Vagy inkább a belső részt célozná meg? Nem gondolkodhatok ezen, éppen ezért az egész felületre egyaránt próbáltam koncentrálni. Ez az előzőekhez képest egy nagyobb felület. Egy kihívásosabb védelem. De azt hiszem ezt is sikeresen teljesítettem.
- Has…
Gyorsan egy igazi, izmos hasfalat ide nekem! … A hasfalamat, nincs kockás hasfalam, de azért remélem nem olyan gyenge. Elég veszélyes lenne, ha ledöfne. Elég életszerű ez a döfés, hisz a legsúlyosabb sérüléseket szenved az, akit hasba szúrnak. Nem akarom, hogy ledöfjenek. Talán most gyűjtöm össze a legtöbb erőt, hogy megvédjem.
- Jobb comb…
Lábam elég erősnek tartom, de persze tudom, hogy elég súlyos sérülést tud okozni, ha valaki beleállítja a kardját. Ezt a területet sem szabad védtelenül hagyni. Éppen ezért gyorsan oda összpontosítom a reitsu-t.
- Homlok…
~ Most csak viccelsz ugye?
Fejbe akar szúrni. Hát nem tudom mennyire erős a fejem, nem szoktam dolgokat lefejelgetni. Gyorsan oda kapom a jobb kezemet. Most is inkább az alkaromat, és azt próbálom, ismét a külső felületet, megerősíteni, hogy úgy védjem ki.
- Csípő…
Leengedem megint a kezem. Ez is viszonylag elég határozatlan terület. Éppen ezért a csípőm köré, mint egy szorosra szabott és vastag hullahopp karika, erősítem meg a védelmemet.
- Bal kéz…
Ennek a kijelentésnek annyira nem örültem. Meg most az egész karomra gondol, vagy a kézfejemre gondol? Persze megint nincs időm gondolkodni. Félek, hogy gyorsan nem tudom az egész kezemet bevonni, így kockáztatok. Így inkább lentebbi a kézfejemre és az alkaromra koncentrálok. Csak remélni tudom, hogy erre a területre gondolt. De ez még mindig jobb, mintha az egész hátamat kellene védenem.
- Mellkas…
Ez is elég életszerű támadási felület. Valószínűleg a mellem feletti területet fogja megcélozni, vagy is leginkább a szívem lehet a célpont. Ettől már csak a nyakam, vagyis a torkom az a terület ami igen csak halálos terület lehet. Szóval erre is még jobban koncentráltam, hogy még véletlenül se döfjön le a pengével. Persze ha komoly harc lenne, akkor ez nem állítaná meg és már az előző szúrásokba is simán belehaltam volna. De mindent elkövetek, hogy ne halljak meg, és sikeresen bevédjem a területet.
- Jobb szem…
Hirtelen erre kipattan a szemem, és a jobb tenyeremet az említett terület elé emelem. Nem jó érzés, ha a kezemet szúrják át, de a félszemű semmi esetre sem akarok lenni. Persze a maszkmaradványom is van, de az a szemem környéki területet védi és nem a szememet. De erről szinte meg is feledkezem. Szóval a tenyerembe összpontosítom az energiát. A hierro nem terjed ki a szem védelemére még akkor sem, ha csukva van. És tényleg nem akarom elveszteni a szemem világát.
Kicsit meg is lepődöm, hogy a penge végül a kezemet sem éri el.
- Érdemes megjegyezni, hogy a szemek sebezhetők, függetlenül attól, milyen jó hierrotok van, úgyhogy azt kerüljétek el, hogy ott kapjatok sérülést, mert könnyen megsérülhet az agyatok is.
Kicsit meg is könnyebbültem, hogy végül is a szemem megmenekült. De ezt feltétlen észben kell tartani, hogy nem csak a szemem miatt, hanem a penge tovább haladva végez velem. Éles harc esetén, ha a tenyerembe is állítja a pengét, egy kitartással, elhajlással ellépéssel más irányt vesz a penge és így védeni tudom. A maszkom erős lehet, de azt sem szeretném összetörni. Nem tudom, mi lenne, ha letörne belőle darab, vagy megrepedne. Még soha nem történt velem olyan.
- Végezetül, megkérdezném, milyen stílusú zenét választottatok?
Azért rendesen megizzasztott ez a kör. Nem csak azért, mert gyorsan kellett reagálnom, hanem mert bizonyos területeket nagyon féltettem, és mindent megtettem, hogy ne álljon belém a penge. Azért ez elég idegőrlő és ahhoz, hogy ezt éles harcban tudjam használni rengeteg gyakorlás kell ám. Lesz mit gyakorolnom az elkövetkező időszakban.
A kérdésre válaszolás előnyét úgy néz ki, hogy megkaptam. Bár nem is tudom, hogy mit is mondjak a stílusát illetően. Nem klasszikus, nem hip-hop, nem rep, nem rock, nem metál… még a pop mondható leginkább rá… Szégyen, hogy nem tudom, hogy mi a pontos megnevezése. Az lenne a legegyszerűbb, ha megnevezném. Bár lehet elég nagyot néznének a „Super Psycho Love” megnevezésre.
- Egy közepesen gyors pop szám, melyben szívdobbanásszerű és hangsúlyosabb éneklések vannak.
~ Na, ezt aztán jól megmondtam.
- Egy Chopin-darabot. Nocturne-t. Hmm… Akkor ezek szerint végeztünk mára? – kérdi kicsit zavartan - Mert ebben az esetben némileg szalonképesebbé tenném magam.
Ekkor hirtelen én is egy kicsit széjjelebb nézek magamon, de nem annyira durva a ruhám hiányossága. A fontos részek takarva maradtak, de lesz mit varrnom…
De így a zenéje… Ki sem nézné belőle az ember… Inkább valami latinosabb vagy mexikói zenére számítottam, nem valami klasszikus. Ez nekem túl nyugodt lett volna. Inkább bealudtam volna rajta…. Bár nekem egy másik dallam sokkal hamarabb jutott volna az eszembe. Viszont ha négyszer végig játszottam volna a fejemben, akkor nagy baj lett volna. Bár nem hittem volna benne, de akkor is.
Diego ezzel be is fejezte. Végül is most már gyakorolnunk kell. De szívesen megkérném, hogy esetleg ha van ideje, akkor még maradhatna. Vagy néha napján egy komolyabb próbatétel. Hogy ha éles harcba bevetném, akkor jobb legyek. Bár lehet nem is őt kellene, hanem Desmond-ot, de neki is annyi dolga van. De ha megint Diego-hoz folyamodnék, akkor megint lecsapolna a véremből… Vagy valami szívességet kérne… Ingyen óra? Na? Belemegy? Nem? De jó lenne… Most akkor? Mit kellene tennem?
- Adiós, Señor Espada, adiós, Señorita.
Meghajolt, felém még egy mosolyt is megejtett.
- A nevem Eliana… Señor.
Vállára dobta a ruháját, majd a dallamot dudorászva távozott. Elég fura egy figura.
- Én is nagyon szépen köszönöm a segítséget – hajolok meg én is, és remélem, hogy hirtelen nem talál ki semmi fizetséget, ha már a Señor fizetség nélkül hagyta el a tett helyszínét – Sokat tanultam. Azért remélhetem, hogy esetleg még gyakorolnál velem? Csak hogy biztosabban menjen, és éles helyzetbe is bevethessem.
Bár, ezt gondolom ingyen nem úszom meg. De nincs mit tenni. Remélem nem lesz kemény ára és élve megúszom. Most már a kardom is magamhoz veszem. Ha van kedve, akkor maradok még, ha nincs akkor én is távozok az ajtón a későbbi folytatás reményében.

Tárgy: Re: Aréna Kedd Jan. 21, 2014 2:54 am

Üdvözlet! ^v^
Jeleztétek, hogy az edzésetek véget ért, így jöttem lezárni.

Hernando Rivera: karaktered jól fogadta az akadályokat, bár én picit részletesebben is olvastam volna, hogy miképpen jut el a pingpong labda módszerhez, jutalmazásból persze nem maradsz el, 500 LP-t kapsz fáradozásaidért, melyből behozó pontot a hierro készségre kell tenned (és szerintem hajtsd be a Sexta espadán a ruhád rendbehozását *suttog*).

Eliana del Barros: jól megszerkesztett postokat olvashattam tőled, ahol végigvezetted, hogy a karaktered miképpen érez rá a feladat ízére, illetve nagyszerű a zenei ízlésed Cool

Jutalmad 1000 LP, az ebből származódó pontokat pedig hierro képzettsége kell osztanod.

Diego Canino: remek kis ötlettel álltál elő a hierro fejlesztéséhez, főleg a zenével való összefüggés nyerte el a tetszésemet. Az edzésedet sikeresnek nyilvánítom a legközelebbi edzésed után már te is kapsz jutalmat!

Tárgy: Re: Aréna Szer. Júl. 30, 2014 8:15 am

[Fegyverek - Szobrok - Ismeretlenek]

Las Noches egy egész kis kincsesbánya számomra a titkaival és különleges helyeivel egyetemben. Sajnos idővel mindenik varázsát veszti és különleges meg kreatív gondolkodásmód szükséges ahhoz, hogy valamivel elüthesse az idejét az, aki nem talál megfelelő társat magának egy beszélgetéshez, vagy csak úgy a semmittevéshez. Így történt az is, hogy művészi fellángolásomnak helyet adva indultam el a sivatagi város folyosóin és gyűjtögetésbe kezdtem. Mindenféle dolgot kerestem amit felhasználhatok az elmémben felrajzolt terv kivitelezéséhez, így mire elértem a végcélomat, már gazdagodtam kidobott, szemétnek titulált, fémdobozokkal, láncokkal, sőt fegyverekkel is. Ez utóbbiakat hosszas vizsgálatnak vetettem alá és sajnos a kezemen kellett tapasztalnom, hogy egy-kettő még elég jó éllel rendelkezik.
Az arénába, ahova végcélom ki volt tűzve, szerencsére épp senki sem volt, így nyugodtan láthattam neki a kivitelezésnek. Először két dárda és fémdobozok kerültek a kezeim közé és hamarosan, egy láthatatlan személy két lába állt az aréna közepén. Így folytatva lett test, karok és fej is. Különösebben pedig az sem zavart, hogy inkább nézett ki úgy, mint egy madárijesztő és bádogember nászából született monstrum, de ez a művészet nem igaz?
- Ki van itt? - kérdésemet a hátam mögé intéztem, hisz éreztem, hogy valaki onnan közeledik, de most pillanatnyilag az foglalkoztatott, hogy a kezemben tartott bárdot pár feldobás után el tudom-e indítani szobrom karja felé. Egy félkarú szobor mégis csak hatásosabb, bár lehet, hogy majd mind a kettőt levágom és úgy növelem a hatásfogát.
- Majdnem. - jegyeztem meg miután némi kis csalódottsággal konstatáltam, hogy a csatabárd messze elkerülve a kart, a szobor mellkasában állapodott meg.
- A háború és harc emlékműve. Szép nem? - fűztem magyarázatot és egyúttal adtam címet a művészeti remekemnek. Sajnálatos módon szinte biztos vagyok benne, hogy az első személy aki bejön céltáblának használva rögvest alkotóelemeire bontja majd. Igazán szomorú, hogy semmi módja nincs annak, hogy megörökítésre kerüljön. Nagyon szép dísz lenne belőle Las Noches tetején.
Mindössze most vettem a fáradtságot, hogy megforduljak és szemügyre vegyem a látogatómat. Mit ne mondjak, megvolt bennem a félsz, hogy valami őrjöngő fenevaddal kell farkasszemet néznem, aki a művészet legapróbb porszemét sem képes megérteni. Nem is tudom mi ütött belém, hogy ennyire lenézem saját fajtársaimat.
Az előttem tornyosuló személy, mert nálam magasabb volt ez bizonyos, kellemes meglepetés volt, bár a mézes-mázas külső mögött még rejtezhet rothadó hústömeg. Kettőnk közti hasonlóság, mely a hajszínben keresendő, hamar szemet ütött, de ez apró kis részelt és pillanatnyi hangulatváltozáson, mely gyorsan elfut, nem jelent többet. Arany perecei viszont sokkal jobban érdekeltek. Vajon milyen hatással lehetnek művészeti termékemre és hová lehetne felaggatni őket?

Tárgy: Re: Aréna Szer. Júl. 30, 2014 7:47 pm

[Fegyverek - Szobrok - Ismeretlenek]

A mait harc nélkül szándékoztam tölteni, kivételesen nem hajtott semmi, vérontást mellőzve szabadnapot vettem ki e téren, Travesíát magammal is csupán dísznek vittem. Azt most csupán nézni terveztem, s bár pillanatnyi szeszélyem hamar fordulhat, úgy indultam neki, ma senkinek se kell tartania tőlem. Azt hiszem. Ha nem lelnék kedvemre valót, úgy majd intézek, kis perpatvart csiholni agyatlan fajtársaim körében, látni kívánt felfordulást előidézni sosem esett nehezemre.
~ Kezdesz elpuhulni, kedves ~ meglepett semmiből csengő hangja, s hogy ezúttal úgy, senki sem lézeng körülöttem, egyedül saját árnyékom követ. Választ várna vajon?
- Rég hallottalak – való igaz, mostanság feltűnően hallgatag, s arra eszmélek, napokban szótlansága fel se tűnt volna, ha nem kerül elő, hogy kioktasson újra.
~ Hiányoztam? ~ dorombolva dörgölőznek hozzám az árnyak, épp csak érintve simogatnak léptem nyomán. Hátsó szándék lappangását sejtem e duruzsoló hangban.
- Még mit nem… – elmosolyodok, tudva, mit ő is tud, olykor örülök, hogy itt van, kiváltképp, mikor nem szándékosan bosszant. Ritkaságszámba megy az ilyen. Várok, fülelek, szóra csendüljön újra, miért épp most kívánta tudatni velem, ha akarnék se szabadulhatnék tőle. Jó érzékkel rá, ha kívánom, csak azért se fecseg, mikor várnám tőle. Gondolatban vállat vonva járulok nézelődésem célja fele, remélve, remélve, megleshetek néhány egymást ízekre szedő egyedet. Várt csürhe helyett, belépve, kedvem szegve csupán egyetlen példányt lelek.
- Senki – felelem a nekem szánt kérdésre. S amaz még fáradtságot sem veszi meggyőződni róla, igazat szóltam-e. Hirtelen következtetést vonok le, ezúttal sem az elme egy díszpéldányával akadtam össze. Annyi baj legyen. Legyen az az izé bármi, mi ténykedését, figyelmét olyannyira köti le, hátába osonó ármányról tudomást sem vesz. Érdekesebbnek tűnik számára annál, hogy akár látatlanba végezhetnék vele. Mit csak annak okán nem teszek, abban nem volna semmi élvezet, ha utolsó pillanatban még csak tudomást sem szerezne arról, ki pusztította el. Mi értelme volna, ha előbb nem játszhatok el vele? Gyengeség tán, nem áll kezemre ilyesfajta tett, megszokott módszereknek búcsút intve eltérnem azoktól sosem volt erősségem. S bár leckét hanyagsága ellen még adhatnék neki, nem ezért jöttem. Idővel rájön majd magától is, ismeretlennel, annak háttal állva diskurálni nem mindig egészséges. Úgy fest, sokkal inkább foglalkoztatja, hogy az előtte álló tákolmányon, talán épp annak csúfságát torolva meg vezessen le némi feszültséget. Gyanútlan következtetek erre a furcsa építmény mellkasába szálló szekerce láttán. Néha, nagy ritkán úgy látszik, én is tévedhetek.
- Inkább… érdekes – nem akaródzott ocsmánynak titulálni egy alkotást, s habár annak véltem, művész és művészet előtt fejet hajtva e véleményt inkább fojtom magamba. Hozzá nem értőként nem csúfolom, csak mert saját ízlésvilágomba nem illik, hovatovább ellenkezik azzal. Éltemben kortárs alkotók műveit sem köptem le, hiába volt egynémelyik, ha nem épp mind túl giccses. Akkoriban barokkos túlzással elkövetett volt körülöttem minden, mit mai napig nem dolgoztam fel egészen, mi szükség teremtett annyi cifraságot belezsúfolni egy helyre.
- Mit tudsz te háborúról, hogy emlékezned kell? – kíváncsiskodok, oly jelentéktelen, avagy oly cseles volt-e, hogy túlélhette. A válasz valójában korántsem érdekel, tudva, nem az számít miként, csupán ama tény a mérce, hogy itt áll egészben, annak mikéntje, visszatekintve érdektelen.
Felelettől, ha akad egyáltalán, sokkal inkább más vonja el hirtelen a figyelmem. Szembefordulva velem megtekinthetem, kinézete vérlázítón hasonlatos enyémhez. Magam sem értett, mára tett fogadalmam az egyetlen visszatartó, ne tegyek ez ellen, s hagyjam meg most olyannak, amilyen. Habár annak szántam, nem kedvesre sikeredett mosollyal lépdelek alig másomhoz közelebb, hogy jobban szemügyre vegyem. Magamnak tett ígéretem, ma nem mocskolom be magam, alig-alig állom meg. Körbejárva, félrebillentett fejjel szemlélem, okot keresve rá, miért hagyjam életben. Sajátommal átellenben nem bíborvörösben játszó, enyhítő körülményként égkék szempár figyeli lépteim, így mégsem keverendő össze velem.
- Mesélj még róla, hátha megértem – kényszeredetten szakítom el tekintetem róla, terelem újra az általa műnek nevezett furcsaságra, tettetve, az érdekesebb számomra. Noha valójában hangyányit sem foglalkoztat, mi vitte rá, lomokat kupacba hordva megformázni ezt a valamit, érdeklődést színlelnem sosem voltam hozzá ügyetlen.

Tárgy: Re: Aréna Szer. Júl. 30, 2014 9:19 pm

[Fegyverek - Szobrok - Ismeretlenek]

A személyét illető kérdésre adott válasz cseppet sem lepett meg. Nem is hiszem, hogy lenne akár csak egy lélek is ebben az egész sivatagban aki név szerinti bemutatkozás intézne, vagy legalább fajmeghatározást adnak. Ezen felül viszont örülhetek, hogy csak egy "senki"-t kaptam válaszul, hisz lehettek volna olyan hihetetlen nagy szellemességek is, mint a Halál, vagy más ehhez hasonló dolog. Az pedig, hogy nem támadott hátba, csupán értelmi szintjének, az alantas növényi szinttől való eltérését mutatja számomra. Talán találtam érdekes társaságot magamnak a mai napra?
- Fölösleges az udvariasság és a visszafogottság. Egyik sem igazán jellemzője fajunknak. A kritika pedig megfelelő alap némi szellemi érvényesülés elkezdésének. - értékelése nevetést, majd ezt a választ csikarta ki belőlem. A szobor esztétikai mivoltát firtató kérdésem amúgy is csak amolyan megválaszolatlan kérdésként szállt ki ajkaim közül. Amennyiben valóban senki sem lett volna itt, a kérdés úgyis elhangzik, arra várva, hogy a lehetetlen megtörténve a falak válaszoljanak.
Azt, hogy felméri, feltehetőleg ugyan azt a hasonlóságot kettőnk közt, amit korábban én is felfedeztem, síri nyugalommal várom. Szavaimmal nem is zavarom meg, csupán, kisgyermek módjára, a sarkamról a lábujjhegyemre állok és vissza. Mintha csak hintáznék. Mikor pedig közelebb jön hozzám, csak akkor tudatosul bennem teljesen, hogy mekkora a méretkülönbség kettőnk között. Nem strapálom magam azzal, hogy kitörve nyakamat akarjak szembe nézni vele, inkább csak várom, hogy mire jut a felméréssel. Még az sem zavar, hogy prédájára leső madárként jár körbe, sőt, kifejezetten érdekesnek találom ezt a megfigyelési módot. Talán arra vár, hogy kitörök és kardomat torkának szegezem? Bolond dolog lenne tőlem, hisz erejét nem ismerem.
- Amennyiben definiálod nekem, hogy háború alatt mit értesz, természetesen megkapod a válaszod. Mindazonáltal, nem kellene meglepőnek tartanod, hisz barbár világunk, talán második legvérengzőbb helyén, amennyiben a falakon túli világot nem nézzük, egy, a létünk örök alapeleme előtt tisztelgő szobor nem is meglepő látvány. Különben is többet tudunk a harcról és háborúról, mint azok a fajok, akik békét hirdetve a békének állítanak szobrot, miközben pár méterrel arrébb egymás nyakának ugranak a semmiért. - szavaim közben tekintetét megragadva figyelem a vöröslő szempárt. Érdekes, roppant érdekes. Talán majd egyszer, egy unalmas és szótlan napon, mikor festeni támad kedvem és nem roncsszobrokat készíteni, majd megfestem gyenge tudásommal. A halál hírnökeként, vagy a félelem alaktalan testeként? Ezt még nem tudom, de úgyis a jövő zenéje. Az itt és most fontosabb.
- Most pedig én kérdek, megint. Bejöttél ide és roppant érdektelen és semmitmondó kérdésemre választ adtál és nem támadtál hátba. Minek köszönhetem ezt a kivételes bánásmódot? Tetszésedet nem nyerhettem el, ebben bizonyos vagyok. Mi az oka hát annak, hogy vérszomjnak és puszta fizikális élvezetnek eleget nem téve érdeklődés alakult ki benned? - néha magam is megijedek saját önön valómtól, vagy helyesebb az, hogy meglepődök. Szeretem a verbális csapdákat állítani, még akkor is, ha ezzel magam sodorhatom veszélybe. Hisz mi érdekes lenne benne egy kis kockázat nélkül? Figyeltem az ismeretlent, hogy miként viselkedik majd és miként felel, gyermeki hintázásomat persze továbbra is folytatva. Érdekelt, hogy milyen mély elméjének tengere vagy, hogy ő, milyen mélyre képes leásni szín tiszta egyedül. Bízom benne, hogy nem én vagyok különc és fajunk mélyebb dolgokra is képes, mint a felszínen ragadt testi vágyak és örömök kielégítése, hisz ebben az esetben teljesen érdemtelen és nagyon nagy ostobaság, hogy többre tartsuk magunkat puszta levetkőzhetetlen büszkeségből más fajoknál csupán azért, mert fizikai erőnk pillanatnyilag meghaladja az övékét.