Végre eljött a szabadnapom, de nem nagyon voltak terveim, hogy mivel is kéne eltöltenem. Ennek ellenére viszont vártam már, mert aznap nem kell a papírokkal vacakolnom, kipihenhetem a munka fáradalmait. Bármikor lehet egy vészhelyzet vagy valami és az nem lenne jó, ha nem lennék itt, vagy váratlanul érne az egész. Persze, ez még mindig benne van a pakliban, de amióta legyőztük Aizent, kevésbé történnek ilyen nagyszabású események.
Végül elhatároztam, hogy kiruccanást teszek az Emberek Világába, ahol bevásárolok olyan dolgokból, amiket nálunk nem lehet kapni, majd eltöltöm maradék időt. Hátsó szándékom pedig az, hogy megkeresem Shizunét, hogy megtudjam, hol is lakik, mert nem akarja elmondani nekem. Én viszont tudni akarom, hogy a tulajdon lányom, hol tölti az éjszakákat. Elég aggodalmat okoz az is, hogy egy bohóc a mestere, nem kell ennél több.
Miután végigmentem a hivatalos procedúrákon, hogy használhassam a senkaimont, már a dangai sötét alagútjában tartottam Karakura Town felé. A vásárlást a távozásom előtti időre gondoltam, hogy ne kelljen addig magammal cipelni a sok cuccot, ezért amint átértem az átjáró másik oldalára, Shizune keresésére indultam. Lélekenergiámat természetesen minimálisra vettem vissza, majd egy magas épület tetején behunyt szemekkel koncentrálni kezdtem. Pár percnyi sikertelen próbálkozás után, le tudtam vonni a következtetést, hogy egy erős energiamezőben van, így nem tudom bemérni a pozícióját.
Amint feladtam a keresést, hirtelen egy ismerős lélekenergia megjelenésére lettem figyelmes, amitől egyből elmosolyodtam magamban. Néhány pillanatra nem fogtam vissza lélekenergiámat, hogy ő is biztosan észrevegyen engem. Ezután elindultam egy elhagyatottabb környékre, ahol nem érzékeltem senkinek sem a jelenlétét. Korábbi küzdelmünk helyszíne a park volt, de azt már nem merem bevállalni, hiszen sokkal erősebb és felelősségteljesebb vagyok most, így az emberek biztonsága az első. Egy elhagyatott raktárépület tetején landoltam és vártam be régi ismerősömet.
- Rég nem találkoztunk, Eliana del Barros. Remélem, nem fogsz megint leszólni, hogy nem rohantam eléd vagy a parkba. - köszöntettem az érkezőt haorim ujjába dugott kezekkel és próbáltam egy kicsit vicces lenni, bízok benne, hogy nem veszi annyira rossz néven a dolgot.
- Úgy gondolom, ideje behajtanom rajtad az ígéretedet. - próbálom emlékeztetni a múltra, ami nagy szó nálam, hiszen az is csoda, hogy én emlékszem rá, nem hogy még másokat emlékeztessek rá. Bár megtántorodhat a haori láttán, de nem ilyennek ismertem meg az arrancar lányt.
- Először is megjegyezném, észrevettem, hogy Aizen legyőzése óta megnőtt a lélekenergiád. Csak nem valami belső viszályba keveredtél? - jegyzem meg észrevételemet, mivel múltkor úgy éreztem, hogy nem sokat nőtt a lélekenergiája, most viszont határozottan többnek érzem. Vajon, mi történhetett? Egyszerűen csak edzett?
- Másodszor pedig, meg szeretném köszönni az első harcunkat. Sokat jelentett a fejlődésemben, hogy akkor vesztettem. Jóbban megismertem magamat és a képességeimet, és mondhatjuk, hogy utána indultam meg a változás útján. Mint láthatod most kapitányi haoriban villogok, így láthatod, hogy nem csak úgy mondom. - mondtam köszönetet Elianának, majd kivéve a kezemet a haorim ujjából, forogtam egyet, hogy megcsodálhassa a haoris kinézetemet. Nem mintha olyan sok mindent kellett volna látni rajtam, de akkor is jól esett a dicsekvés.
- Most viszont, én leszek az, akinek majd köszönetet fogsz mondani, hogy legyőzött, ezért készülj! - árulom el a szándékaimat, de én nem állok védekező vagy támadó állásba. Azt akarom, hogy az önérzete előjöjjön, amiért ezzel lebecsülöm és rám támadjon. Ha valóban ezt teszi, akkor a tokjában tartott kardommal próbálom meg hárítani a támadását. Bár ő azt nem tudja, hogy nem azért nem húzom elő a kardomat, mert lebecsülöm őt, hanem másért.

Kifejezetten jól esett újra látni Elianat, mivel a múltamra emlékeztet, ami szinte már én is elnevetem magamat. Akkor még nagyon kezdő voltam és zöldfülű, nem teljesen vettem komolyan a dolgokat, meg persze össze-vissza dobálóztam a kidoukkal. Persze már akkor is fontosnak tartottam az edzéseket, elvégre 6. tiszt voltam, de ezen kívül nem nagyon foglalkoztam a shinigamiskodáson kívüli életemmel. Úgymond eltékozoltam fontos éveket a semmire. De ez mára már megváltozott, hiszen van egy családom, akiket meg kell védenem és legvégsőbb célom, hogy egyszer mind a négyen együtt tudjunk élni minden gond nélkül.
A várva várt visszavágó, ami akár már a téli harcok alatt is megeshetett volna, ha Rosa-chan fukutaichou nem lép közbe és előz meg engem Eliana után rohanásban. (Valahogy ez a megnevezés Rosa-chan fukutaichounak rám ragadt Tasutól, hiszen ő is hívja, ráadásul már nem hívhatom Kamioka fukutaichounak, mivel már kettő Kamioka fukutaichou is van, és akkor nem tudnánk, melyikről van szó. Pedig nem szeretem a chan meg a kun használatát, olyan gyerekesnek tűnnek nekem.) Már akkor is késznek éreztem magam rá, hogy megküzdhessek vele újra, de Shizune is ott volt, aki apai segítségre szorult és nem hagyhattam cserben.
- Fel kellett nőnöm a felelősséghez, amúgy hogy várjam el, hogy mások kövessenek engem, ha nem viselkedek a rangomnak megfelelően ... Igen, gondoltam, hogy barbár módszerekkel oldjátok meg a dolgokat. - meséltem el, hogy mi is okozta a változást személyiségemben és bár nem volt célom leszólni az arrancarokat, de hát ez az igazság. Nem akartam elsarkítani a dolgot azzal, hogy szelíden próbálom vele közölni a kőkemény igazságot, így kerekperec kimondtam, amit gondolok.
- Komolyan mondtam minden szót. Tényleg sokat tanultam a harcunkból, például, hogy a kardom nem olyan hatásos, ha jéggel támadnak ellene. - láttam Eliana arcán a meglepődöttséget, amiért köszönetet nyilvánítottam, ezért meg kellett győznöm, hogy komolyan gondolom. Ha ennyi nem lett volna elég, akkor majd harc közben észre fogja venni, hogy valóban igazat mondtam.
- Hát, ha én sem hiszem el, hogy erős vagyok, akkor hogy várjam el másiktól, hogy ők elhiggyék. - próbálom lazán venni a dolgokat, de Eliana szavai kétértelműsége miatt egy kicsit összezavart. Ezzel az egésszel azt akarta mondani, hogy ő is az espada tagja? Bár én is eldicsekedtem vele, így valószínűleg ő is ugyanezt tette volna. - Vagy éppen meg nem látjuk a tetoválását. - egészítem ki Eliana megjegyzését, elvégre azért én is tudok egy-két dolgot a fajtájáról, még ha nem is harcoltam eddig egy espadaval sem.
- Nem a turkálóban, de ingyen osztogatják, csak egy bankait meg egy mosolyt kell villantani, és ha van üresedés, akkor megkapod. És nem szoktam magammal cipelni az egész osztagot, a hadnagyom felügyeli őket, amíg távol vagyok. - nem vettem fel a gúnyolódását, inkább belementem a játékba. Bár amikor megkomolyodott, én is hasonlóan tettem, mert a harcot komolyan kell venni.
~ Cero? ~ tettem fel magamban a kérdést Eliana kezében sűrűsödő lélekenergiával kapcsolatban. Máris azt készül bevetni és figyelmeztet rá? Tényleg, legutóbb nem is használt cerot, így nem tudom, hogy néz ki az övé.
- Milyen kedves tőled. - próbálok egy kicsit gúnyolódni, de közben már a védekező lépésemet agyaltam ki a támadására. Meg akartam nézni, hogy mire is képes és kényelmes páholyból akartam ezt megtenni, ezért sorozatos támadását a hátrahagyott utóképem szenvedte el. Én ilyet is tudok, bár nem mindig szoktam használni. Közben Eliana azt hiheti, hogy szépen mindegyik támadása sikeres volt.
- Onmitsu Hohō Shihō no San, Utsusemi. - mondom el a technika nevét, majd gúnyolódó tapsolásba kezdek Eliana mögött néhány lépésre. - Szépen elintézted az utóképemet, elismerésem. - ekkor már ő is észreveheti, hogy akit korábban legyőzött két-három darab papírrá változott, amiket eddig a ruhámban tartottam, a köpenyem alatt.
- Most akkor én jövök, ha minden igaz. Kidout fogok alkalmazni, előre elmondom. Bakudou 1, Sai. Bakudou 4, Hainawa. - egyik kezemmel az egyik kidou, a másikkal pedig a másikat idéztem meg, ezzel hátra kötöm a kezeit, majd egyben az egész testét is átköti az energia kötél. Amint a technika végbement, a kezembe veszem az oldalamon lévő kardomat a tokjával együtt és elindulok szép lassan Eliana felé.
- Bár mindkét kidou 10-es szint alatti, ha együtt használom őket, akkor felér egy 30-as erősségűvel is, mivel felerősítik egymást. - árulom el Eliananak ezt a kis titkot, ha lebecsülné a technikák erősségét. Míg az egyik hátraköti az áldozat kezét, a másik az egésztestét gúzsba köti. Normál esetben, ha valaki ki akar ebből szabadulni, akkor ki kell feszíteni a kezeket hátrakötő béklyót, de ott van a másik technika is, ami ezt nem hagyja, így kétszer akkora erőfeszítés kell a kiszabaduláshoz.
- Most vajon mennyi idő alatt tudsz kiszabadulni a bénításból? Gyorsabban, mint múltkor? - próbálom emlékeztetni az előző harcunkra, ahol jó ideig nem szabadult ki a Hainawaból. Bár most nem csak egy Hainawaval kell megküzdenie, egy kis ráadást is kapott hozzá.
- Az előbb tévedtél. - lesújtottam feléje a tokban lévő kardommal és akár eltaláltam akár nem, beszélgetni próbáltam vele. - Nem ismerem azt a technikát, amit használtál. Az nem egy cero volt, ugye? - kérdeztem, miközben csapkodtam a kardommal. Meglepődnék, ha azt mondaná, hogy az pedig egy cero volt, de nehéz elképzelni. A cero az sokkal nagyobb és egy sugárnak ismertem meg.

Tudom, hogy még csak most kezdődött el a harcunk és nem kéne előre eldöntenem dolgokat, de tényleg ennyire erős lennék? Eliana eddig nem sokat mutatott erejéből, bár mint már mondtam, még csak most kezdtünk bele. Az is igaz, hogy múltkor majdhogy nem egy szintem voltunk, így ha én többet fejlődtem, nem meglepő, hogy én vagyok fölényben. Bár ég nem használom a teljes erőmet, de szerintem még ő sem akar bevetni mindent.
Nem rossz taktika, ha azt tervezi, hogy lebecsüljem, és meglepetés támadást indíthasson felém, amikor nem számítok rá, vagy valami hasonló. De ez nálam nem fog bejönni, mivel már egyszer legyőzött és nem tervezem, hogy még egyszer megtörténjen. A múltkor is csak a szerencséjén múlt, hogy idő előtt kifeküdtem, de az is igaz, hogy a szerencse is egy képesség, amiből mindenki más arányban részesül.
- Félni? Hobby? Csak a józan ész diktálja, hogy egy megbénított ellenfelet könnyebb megtámadni, mint aki könnyedén el tud ugrani a támadás elől... Milyen badarságokat beszélsz, csak nem túl szoros a kötél? Meglazítsam? ... Azt viszont jól észrevetted, hogy gyűrű van az ujjamon. Ilyenre is csak egy nő lehet képes harc közben. - annak kifejezetten örültem, hogy első kézből tapasztalhatta meg Eliana a fejlődésemet, a további beszólásait viszont nem nagyon díjaztam, ezért próbáltam figyelmen kívül hagyni és arra koncentrálni, amiről szívesebben beszélek. Ezért is mutattam meg neki az ujjamon lévő gyűrűt, hogy jobban szemügyre vehesse.
- Nem sok arrancarral küzdöttem meg ezidáig és akikkel meg igen, azok nem használták ezt a technikát, köztük te sem legutóbb. Tényleg, még a cero-dat sem láttam, nem mintha hatásos lenne ellenem. - reagáltam Eliana megjegyzésére, miközben a támadásnak is alig nevezhető kardlendítéseket hajtottam végre. Egyik lépését viszont elnézte Eliana, így a földre került, ezért pont az orra előtt állítottam meg a kardom hüvelyét. Így nem sok értelme lenne legyőznöm, elő kell csalogatnom a teljes erejét és akkor kell felé kerekednem. Bár megkoppinthattam volna a fejét a kardommal, hogy észbe kapjon.
Végignézhettem, ahogy próbálkozik kiszabadulni az energia kötél fogságából és végül sikerrel is járt. Annyira mondjuk nem volt erős, hogy ne tudott volna eddig kiszabadulni. Nem mintha hagytam volna neki erre időt, de különben nem lett volna értelme megkötöznöm, ha utána egyből hagyom, hogy kiszabaduljon belőle. Felesleges lélekenergia pazarlás lett volna az egész.
Kiszabadulása után nem sokkal már támadott is, de fel voltam készülte, volt egy csomó időm rá, amíg néztem, hogy szabadul ki. Kardom hüvelyébe áramoltattam a lélekenergiát, ami teljesen körbefonta azt és ezzel hárítottam Eliana támadását. Azért az én hüvelyem sem olyan kemény, hogy lélekenergia nélkül kibírna egy zanpakutou általi támadást.
- Majd én megmutatom, hogy kell kiszabadulni a bénításból. - jelentettem ki miután a kezeimre meg a lábaimra az előző harcunkból már ismert technika által béklyók kerültek. - Hyouga Seiran. - halkan suttogtam magamnak, majd a kezeimből elkezdett kiáramlani a jéghullám, ami körbevette a kezemet és megfagyasztotta a félhold alakú sarlót, ami lebénított. Ezután már könnyedén széttört a jéggé fagyott technika és kiszabadítottam a kezemet.
- Te is jég használó vagy, tudnod kéne, hogy a megfagyott dolgokat könnyű eltörni és a normál lélekenergiából összeálló technikákat nem nehéz megfagyasztani és eltörni. Ha ressurecciónra váltottál volna, akkor a felszabaduló lélekenergia megfagyasztotta volna a kötelet és könnyedén kiszabadulhattál volna. - tartottam Eliananak oktatást a szabadulás művészetéről, miközben a lábamat is megfosztottam béklyóitól, de reménykedtem benne, hogy ő is tisztában volt vele. Elvégre neki is jég alapú a különleges képessége, nem lehetett valami nagy újdonság neki, vagy ha mégis, akkor nagyot kellene csalódnom benne.
- Komolyan veszed te egyáltalán a harcot? Na, kedves leszek, van két választásod. - egy kicsit elfogyott a türelmen, de próbáltam visszafogni magamat és egy sóhajtás után felmutattam két ujjamat, ami jelképezi a két lehetőséget, amit Eliana választhat. - Az első, kölcsönadok egy klónt, akivel bemelegíthetsz, én meg oldalról figyelek addig. Ha végeztél vele, majd folytatjuk tovább. A második pedig, hogy ressurecciónra váltasz, akkor talán nagyobb kihívást jelentesz. Tiéd a választás, nekem mindkettő megfelel. - lehet, hogy kicsit nagyzoló voltam, de hát nem akarom, hogy itt kóstolgassuk egymást még jó ideig. Bár nem egy életre-halálra harc ez, attól még komolyan kell venni. Ő sem ölt meg engem legutóbb, így sem fogom, de azt azért megmutatnám neki, hogy képes lennék rá, ha akarnám.

Eliana szépen elfoglalta magát az illúzióval való fogócska, amíg én egy s mást tettem-vettem, persze nem akartam végtelenségig húzni. Gondoltam, hogy ő is rájött, valami nincs rendben, mert azt látta, hogy csak össze-vissza futkározok előle és nem is támadok. Egyáltalán nem rám vall ez a stratégia, mondjuk, ő ezt nem feltétlen tudja. Nem is szeretek shunpot használni feleslegesen, csak ha nagyon muszáj. Ez különben sem számít most, hiszen csak elterelésnek szántam, nem kell valóságosnak lennie.
- Utólag is elnézést kérek a várakozásért, de szükségem volt egy kis időre, hogy mindent elrendezzek. - nekem sem különösebben tetszene, ha egy illúzióval kellene játszadoznom, ezért illendőnek találtam, ha bocsánatot kérek. - Nem csak ha közel mész hozzá, én is fel tudom őket robbantani, ha szeretném. - nyeregben éreztem magamat, ezért nem láttam értelmét, hogy eláruljam ezt a kis titkot. Amúgy sem nyer vele sokat Eliana, hiszen ha nem megy közel a bombákhoz és felrobbantom őket, akkor úgy sem fog megsebesülni. Ez csak arra jó, hogy el lehet vele terelni az ellenfél figyelmét, vagy elbújni a robbanás mögött.
- Tudtommal az arrancarok nem tudnak kidoukat használni szóval, ha nem is saját technika lenne, akkor sem tudnád használni. Talán valami hasonlót, de teljesen ugyanilyet, biztos nem. Ennek ellenére köszönöm a dicséretet. - javítom ki Eliana tévedését, mert biztos azt hitte, hogy valami egyedi technika, ami nem kidou. Bár nekünk olyan nincs is, a zanpakutounk különleges technikáin kívül nincs más egyedi technikánk. A zanpakutoumat pedig még nem is aktiváltam, így azt nem használhattam.
Meglepődve veszem észre, hogy Eliana egy cerohoz gyűjt lélekenergiát a kezébe, ezért rögtön védekező állást veszek fel a kezemmel. Azt hittem, hogy ezt kizárja a lehetséges lépések közül a sok ismeretlen miatt, de ezek szerint tévedtem. Igazából, ha mindent tudna a körülötte lévő dolgokról, akkor ez lenne a legjobb lépés részéről. Készülnék aktiválni egy védekező kidout, de Eliana összecsukja a kezét és a cero megszűnik. Ismét kiül a meglepődöttség az arcomra, de utána Eliana úgy tesz, ahogy elterveztem, vagyis fölül akar távozni. Azonban nem egyszerűen akar távozni, egy támadást küld maga elé, ezzel átvágva a hálómat. Persze arra biztos ő sem számított, hogy ez nem egyszerű háló, amivel körül van véve, hiszen egy tűz kidou is bele van fonva, így robbant egy kicsit, amint átvágta. Nem volt olyan erős a robbanás, mivel nem így akartam, hogy erős legyen. Eredeti tervem az lett volna, hogy miután beleragad a hálómba, a jégbombákat is a hálóba ragasztom, majd kívülről meggyújtom valahol és egy nagy robbanást hozok ezzel létre. Egyszerre lett volna égési és fagyási sérülései Eliananak és talán ezzel rávettem volna, hogy ressurecciónra váltson. Úgy tűnik elszámoltam magamat, biztos feltűnt neki is, hogy túl sokáig időztem el a bombák létrehozásával.
- Dankuu! - egy időre szem elől vesztettem Elianat a robbanásból származó füst miatt, de még időben észrevettem, hogy a hátam mögött volt egy ceroval a kezében. Gyorsan létrehoztam az átlátszó védőfalat, majd arrébb is ugrottam. Eliana ceroja egyenesen bele is ment és meg is voltam a kivédéssel, viszont valami akkor sem tetszett. Erősebbnek képzeltem ennél Eliana ceroját, így egy kis kétely bennem volt, hogy nem használta ehhez a támadáshoz a teljes erejét.
- Tessék, kivédtem a cerodat. Mutasd azt a ressurecciónt! Vagy még arra is vársz, hogy bankait használjak. - jelentettem Eliananak, hogy most ő következik, persze nem gondoltam, hogy bele fog menni a mutogatásba, ezért támadásba lendültem a tokban lévő kardommal és egy fentről lefelé tartó csapással indítottam.
- Jaj, majd elfelejtettem, meg akartam mutatni, hogy hol is voltál csapdába esve. - mondom Eliananak, akár hárítja a támadásomat a kardjával, akár elugrik előle, majd a jégbombák felé mutatok, ahol immár feloszlatom a láthatatlanná tévő kidout és látszani kezd az általam font háló is. Gondoltam hátha kíváncsi, mi is volt körülötte, ezért megmutatom neki.
- Na, de mást is mutatok akkor. Bankai! - mondtam ki a varázsszavakat, aminek hatására egy nagyobb adat jeges lélekenergia szabadult fel belőlem. Kardom tokja már a földön hever, mivel ki kellett húznom belőle a zanpakutoumat, ha használni akarom. Amint elült a lélekenergiám által felkavart porfelhő, Eliana láthatja, ahogy ott állok a fehér kardommal a kezemben és ott lebeg a fejem mellett két körpenge.
- Fuyugata Shintenou. - mondtam ki végül bankaiom nevét a hatásszünet után. - Most már tényleg te jössz. Teljesítettem a két feltételedet és mondtam, hogy nem nagy szám a bankaiom. - reméltem, hogy most már végre alakot vált, mert én is aktiváltam a kardom második kiengedett formáját. Egyelőre viszont nem csinálok semmit, hiszen újra ismeretlen képességekkel áll szemben Eliana és kíváncsi vagyok, hogy most mit fog tenni.

Láttam, hogy kiült a döbbenet Eliana arcára, amikor aktiválni készültem a bankaiomat. Nem is volt csoda, hiszen ez a legerősebb shinigamik ütőkártyája és csak végső esetben szokták használni. Persze valóságban, azért nem olyan nagy titok a bankai és én sem terveztem, hogy rejtegetni fogom. Előbb vagy utóbb úgy is használtam volna, és miért ne tenném előbb, ha éppen szükséges.
Eliana különben sem ismeri a bankaiomat, hiszen legutóbbi találkozásunkkor még nem rendelkeztem vele. Most biztos sokkal elővigyázatosabb lesz velem, ahogy a csapdám közepén tette. Bár nem tudom pontosan, mit tudnak az arrancarok a bankaiainkról, azon kívül, hogy a kardunk második szintje és erősebb a shikainál. Ezeket biztosan tudják, de vajon arról van-e fogalmuk, hogy a shikai és a bankai képességei alapjáraton hasonlók egymáshoz?
Nem tehetek róla, de szeretem megtéveszteni az ellenfeleimet, ezért sem mondom el előre, hogy milyen képességekkel rendelkezek. Persze annyi segítség megengedett, hogy jég típusú, de azzal nem sokat segítek, hiszen ettől még szinte bármire képes lehet. Vannak, akik egy kis bemutató után már el is árulják a kardjuk képességét, de az is lehet egy csapda. Ugyan sokan nem szoktak ebben hazudni, de bármi megeshet. Én úgy szoktam ezt csinálni, hogy egy kamu szabály szerint használom a kardomat, ezzel átverve ellenfelemet. Ezt a módszert vetettem be Mistynél is, hiszen ezzel egy erősebb ellenfelet is meglephetek, mivel ők szoktak figyelni az ilyen apróságokra.
Feltűnt, hogy Eliana nem reagált a megjegyzésemre a kardommal kapcsolatban. Biztosra vettem volna, hogy helyeselni fog, de nem tette. Ennyire megijedt volna a bankaiomtól, amit nem ismer, vagy elővigyázatos akar lenni és nem akarja lebecsülni a képességét? Bármi is legyen, nincs időm tovább agyalni, mivel arckifejezése komolyra váltott és aktiválni készült a kardját.
Ahogy kavarogni kezd a por és a lélekenergia Eliana körül, majd végül eltűnik a szemem elől, van időm latolgatni az esélyeket. Mondhatjuk, hogy én állok jobban, hiszen már ismerem a kardja képességeit, míg ő most találkozik először a bankaiommal. Persze ő is tanulhatott időközben új dolgokat, de akkor is még nyeregben érzem magamat.
Ugyan vártam, hogy elüljön a por és újra láthassam Elianat a ressurección formájába, ezt nem kellett sokáig tennem, mivel pillanatok alatt előttem termett és már készen állt belém mélyeszteni a kaszáját. Amilyen gyorsan csak tudtam, hátraugrottam, majd shunpo segítségével még hátrébb mentem. Csak hogy Eliana nem adta fel olyan könnyen és olyan érzésem volt, mintha el sem mozdultam volna eredeti helyemről, hiszen a kasza még mindig ugyan olyan közel volt a testemhez, mint az elején. Egyből segítségül hívtam a két körpengét és próbáltam velük megzavarni Elianat az üldözésemben.
Mivel Eliana felé voltam fordulva és hátrafelé mentem, ezért a menekülésre is kellett figyelnem, emiatt csak figyelmem felét tudtam a körpengéknek szentelni, így lassabbak voltak, mint általában. Ezért is volt, hogy nem tudták utolérni Elianat, csak üldözőbe tudták venni, talán ez is jó lesz valamire. Tudom, hogy megfordulhattam volna, de azzal csak lelassulnék és esélyt adnék Eliananak, hogy eltaláljon. Továbbra is hátra felé mentem és Eliana felé voltam fordulva, így feltűnt, hogy kaszája milliméterekkel, de egyre közelebb kerül hozzám.
Gyorsan kellett cselekednek, tehát nem volt sok időm gondolkozni, az eddigi össze-vissza menekülésből, egy bizonyos hely felé vettem az irányt. Korábban felállított és még mindig használható csapdám volt a cél. Talán meg tudok szabadulni üldözőmtől, azért mert nem akar ismét közel menni a csapdámhoz, ha egyszer már kiszabadult onnan.
Sürgetett az idő, mivel már a kasza hegye a mellkasomhoz ért, ezért egyre közelebb és közelebb siettem a csapdámhoz. Csak remélni tudom, hogy megszabadulok az üldözőmtől, de ha nem az sem baj, mert természetesen van b tervem. Persze egy kis probléma, azért van a terveimmel, még pedig hogy mindkettőben meg kell sebesülnöm egy kicsit.
A legjobb az lenne, ha felhagyna az üldözésemmel, nem csak nekem, neki is. Ebben az esetben egyszerűen felrobbantanám az egész csapdát, ezzel megfagyasztva a Fushibit és a beszerezve a hátamba néhány jégszilánkot. Ezután már könnyedén áttörhetem a megfagyott Fushibit, mert nem ragad vagy robban rám, mivel meg van fagyva. Ezen kívül tökéletes rejteket biztosít egy időre a robbanásból keletkezett jégpermet.
Ha viszont mégis követne, nem egyből robbantom fel a csapdát, mivel éppen mögöttem van, vagyis előttem, mert hátra vagyok fordulva és így felfognám a robbanásból keletkező jégszilánkokat. Ezért elkezdek körözni a csapdám körül egy kicsit, majd utána robban fel minden. Ezután pedig ugyanazt teszem, mint az eredeti tervemben a robbanás után. Szerencsére ismerem a saját kidoumat, így könnyen el tudom érni, hogy minimális sebzést okozzak magamnak.
Amint bent vagyok a csapdám közepén, elkezdem bemérni Eliana helyzetét, mert a jégpermettől én sem látok, közben pedig megnézem a mellkasomat, hogy milyen mély a seb. Szerencsére nem volt olyan vészes, bár csordogált belőle a vér szépen lassan, de csak egy pontnyi helyen sebesültem meg. Vajon ez is be fog fagyni? Amikor ezzel meg voltam, elkezdhetek a következő lépésemen gondolkozni, bár talán már tudom is ő, mit fog tenni, nem olyan nehéz kitalálni, ebben a helyzetben.

Körpengéimmel nem sokat értem el, Eliana egyáltalán nem foglalkozott velük, pedig én meg akartam zavarni. Talán túl lebecsültem volna, vagy eddig visszafogta magát? A legvalószínűbb viszont az, hogy most a teljes figyelmével rám koncentrál és meg akar vágni minden áron. Vagyis jobban mondva, elértem a célomat, hiszen úgy akartam vele harcolni, amikor a teljes erejét beveti ellenem.
Ahogy vártam, jelenlegi állapotában Eliana nem kockáztatta meg a csapdám közelébe menést, így könnyedén bejutottam a közepébe. Persze, ha nem veszem figyelembe a hátamból kiálló jégszilánkokat. Mindig az ellenfél előtt kell járnom pár lépéssel és akkor nem érhet meglepetés. Most is bár Eliana azt hiszi, hogy elkerülte a csapdámat, de igazából most esett a csapdámba. Nem nehéz beleképzelnem magam a helyébe és kitalálni, hogy én mit csinálnék.
Az ellenfél elrejtőzött előlem, de nagyjából be tudom mérni a helyzetét, nincs az utamba semmi, csak egy kis jégpermet takarja ki a célpontot. Ebben a helyzetben én egy nagy hatótávolságú és sugarú technikát vetnék be, amivel az egész területet eltalálnám. Az arrancaroknál ez a technika pedig nem más, mint a cero, amit akármikor szeretnek villogtatni.
Ezzel a tudással a hátam mögött már nem nehéz kitalálni hogyan is akarok védekezni a támadás ellen. Bár figyelembe kell vennem, hogy most nem tudnék egy hasonló kaliberű technikát alkalmazni és azzal visszatartani. Nem volt más választásom, mint a korábban alkalmazott technikát ismét bevetni, ugyan én inkább lettem volna sokkal változatosabb és egy másik technikát alkalmaztam volna, de ez van.
Miközben az idézést mormoltam halkan, próbáltam bemérni Eliana tartózkodási helyét, hogy tudjam, merről jön majd a támadás. Nem volt olyan nehéz feladat, hiszen a nem a város másik végén kell keresnem és különben sem vagyok rossz lélekenergia érzékelésben. Nem csak őt magát sikerült bemérnem, hanem észleltem, hogy sűrűsödik a lélekenergia körülötte, tehát tényleg cerora készül.
- Bakudou 81, Danku! - állítom fel az átlátszó védőfalamat várva a cerot. Nem volt kérdés, hogy a cero belecsapódik a kidoumba és abban a hitben voltam, hogy az meg is fogja állítani. Viszont tévedtem. Egy rövid idő után repedések kezdtek megjelenni a bakudoumon, ami után egy meglepődő arckifejezés jelent meg az arcomon.
Ezek után már nem volt kérdés, a védőfalam nem fogja kibírni. Gyorsan menekülni akartam, majd a végén egy ugrással kerültem el a találatot. Arccal a föld felé kötöttem ki az ugrás után. Mivel nem akartam, hogy hátba támadjanak, ezért gyorsan fel álltam, leporoltam a haorimat, majd Elianat kerestem a szemmel.
- Ezt nem így terveztem, de a jelenlegi állapotomban csak ennyire vagyok képes. - mondtam úgy, hogy Eliana is meghallja, bár úgy is hallatszódhatott volna, mintha csak magamban beszélnék. Valódi célom talán az volt, hogy felkeltsem benne a kíváncsiságot, vajon mit akartam ezzel mondani.
Csak ekkor veszem észre, hogy Eliana a kaszájára van támaszkodva és egy kicsit kimerültnek tűnik. Bár mondjuk én is sok lélekenergiát elhasználtam, de mindig ügyesen beosztom, nem úgy, mint kezdőként, amikor is sok lélekenergiát feleslegesen elhasználtam egy-egy kidou elsütésénél. Most viszont már nem követek el ilyen hibákat, már sokkal tapasztaltabb vagyok. Ebben a szituációban még tartalékom is van, vagyis nem kell annyira spórolnom.
- Mi történt, ennyi lett volna a harcunk? - nézek kérdően a fáradt Elianara, bár csak egy kicsit hergelni akartam talán. Ha egy kicsit összeszedi magát, tudja még ő folytatni a harcot, csak egy kis lökés kell. Amit remélhetőleg ezzel a megszólalásommal meg is adok neki, mert gondolom, nem akarja, hogy gyengének lássam vagy valami.
- Akkor most én jövök, amúgy sem használtam még semmire a bankaiomat. - mondtam, majd a két körpenge odaszállt elém, a kezeimet mögéjük rajtam és készen álltam a támadásra. - Tsumetai Gufuu! - indítok útjára jeges szelet Eliana felé az egyik körpengéből. - Akai Honou - mondtam ki egy kamu technika nevet, majd egy lángszórószerű Shakkahout indítottam el a kezemből, bár Eliananak úgy tűnhetett, hogy a körpengéből jött, elvégre a kezem a körpenge mögött volt.
Ezzel egy kicsit össze akarom zavarni Elianat és megnézni, hogy ebből, mit fog kihozni. Vagyis gondolkodásra akarom késztetni, hogy vajon most bankaiban kaptam egy új elemet a kardomhoz, vagy most mi történt. Arra emlékszem, hogy múltkor használtam ellene Shakkahout, de vajon ilyen alakjában látott-e már. Hiszen ez már egy fejlettebb használata, nem az egyszerű labda.

Szerencsém volt, hogy tudtam érkezni fog ez a cero, mivel ha váratlanul ért volna, akkor csúnyán megjárom. Én sem gondoltam volna, hogy Eliana ceroja képes lesz áttörni a Dankumat, ami magas szintű kidouk megállítására van elsősorban. Még jó, hogy idejében észrevettem a repedést a kidoumon, így volt időm kiugrani mögüle és megmenekülni a támadástól. Így az egész akciót megúsztam egy kicsit összeporolódott haorival.
Provokációmmal elértem célomat és egy kicsit feldühítettem Elianat. Egyből látszott rajta, hogy összeszedte magát és ismét harcra kész. Bár próbálja leplezni, hogy pillanatra elfáradt, de engem nem tud átverni. Mondjuk ez most nem is számít, az a lényeg, hogy tudja folytatni a harcot és nem kell benne csalódnom.
- Nem, csak egy kicsit fáradtnak tűntél és próbáltalak feltüzelni. Szívesen. - válaszoltam Eliananak megtartva a hideg véremet, de elgondolkoztam azon, amit mondott. Okosakat mondott, én most nem is gondoltam arra, hogy amíg nem látjuk egymást, kicserélem magamat egy klónra, de ha akartam volna, akkor tényleg akkor tettem volna. Kap tőlem egy jó pontot, azért az észrevételért.
Most én voltam a sorom következő, aki támad, ezért nem is fogtam vissza magam, mert kíváncsi voltam rá, mit mond rá Eliana. Várakozásaimmal ellentétben Eliana gonosz megállapításokat tett kardomról, mintha ez csak egy egyszerű gyilkoló eszköz lenne.
- Hát, mondjuk. De nem kellett volna ilyen csúnyán mondani. - próbáltam kicsit dühös is lenni a végére és egy kicsit erősebben támadni, hogy lássa, nem viccelek. Ekkor sonídoval eltűnt eddigi helyéről és oldalról próbált támadni. Amint ezt észrevettem, a jeges szelet árasztó körpengét felé is fordítottam, de mire az elérte volna, már ismét hűlt helye volt. Persze búcsúajándékot hagyott és a földhez kötötte a lábamat egy már általam ismert technikával, de nem foglalkoztam vele.
Ebben a pillanatban tudatosult bennem, hogy a nem lepecsételt lélekenergiámon kívül majdnem az összest elhasználtam. Ennyire elpocsékoltam volna a lélekenergiámat? Mondjuk a folyamatos tűz és jég támadás kivett belőlem sokat, meg a korábbi technikák meg minden. Nem mintha nem terveztem volna feloldani a korlátozást, de akkor is. Hát akkor nincs, mit tennem, feloldom.
Utolsó pár csepp lélekenergiámat még persze felhasználom, amikor Eliana ezúttal a másik oldalról próbálja támadni a körpengémet. Azonban nem minden úgy történik, ahogy ő azt várja. Mielőtt eltalálta volna a kaszájával a körpengémet, a kezemmel suhintottam egy kicsit feléje, ekkor a körpenge megduplázódott és az újonnan létrejött ütközött neki Eliana kaszájának, majd egy kis kipörgés után, a földön landolt pár lépésnyire tőlem. Természetesen szándékosan tettem ezt, nem azért mert Eliana megvágta, vagy valami, ez is a tervem része.
- Gentei Kaijo! - oldottam fel a pecsétet, ami következtében egy jó adag lélekenergia szabadult fel pár pillanatra, de utána gyorsan visszafojtottam a lélekenergia kibocsátást. Ezzel talán Elianat is megzavartam vagy megleptem egy kicsit és egyben jeges lélekenergiám meg is fagyasztotta Eliana technikáját, ami le akart szögelni.
- Kíváncsi vagy, mi történt? - tettem fel rejtelmes kérdésemet Eliananak, de válaszát nem úgy akartam megvárni, hogy itt van tőlem pár lépésre, ezért újra megdupláztam az egyik körpengémet. Az új körpenge mögé tettem az egyik kezemet, ami egyenesen Elianara mutatott. - Raitoningu. - ejtettem ki az újabb kamu nevet, amit a Raikouhouhoz találtam ki. Ez a technika szimbolizálja a villámot, hiszen ez ilyen villámcsapásszerű kidou, ami egy robbanásban végződik.
- Mizu no Kabe. - másik kezemet a földön lévő körpenge felé tartottam és koncentráltam oda a Toge Mizu Tate kidout és szándékosan próbáltam elrontani a technikát, hogy ne álljanak ki belőle víztüskék és csak egy fal keletkezzen. Eliana gondolom menekülőre fogja és amúgy is csak mutatóba van a vízfal, úgyis leomlik később magától, nem tudom feltartani félkészen sokáig.

Pont ahogy vártam, Eliana meglepődött szinte minden tettemen, ami nem is volt meglepő, hiszen nem mindennap lehet látni több elemű zanpakutout, mivel ritka mint a fehér holló. Nekem sem jut hirtelen eszembe senki, aki ilyen zanpakutouval rendelkezik. Talán egy kicsit túl messzire mentem, ezzel a hazugsággal, majd a végén be fogom avatni.
Több elemű bankaiomon kívül még az is meglepte Elianat, hogy feloldottam a pecsétemet, tehát még nem találkozott senkivel, aki le lett volna pecsételve. Így akármit mondhatok, és nem tudja megállapítani, hogy igazat mondok-e. Ma nagyon gonosz vagyok.
Támadásaim elérték céljukat mivel, hiszen nem megsebesíteni akartam Elianat, hanem csak egyszerűen távol tartani magamtól. Ezután tette fel Eliana a kérdéseit, amit már nagyon vártam, miközben a szemével szinte meg akart ölni.
- Minden kapitány és hadnagy testére kerül egy pecsét, ami elzárja a lélekenergiánk egy részét, ha átjönnénk az Emberek Világába, hogy ne zavarjuk meg a lelkeket. Indokolt esetben viszont fel lehet oldani és ezt tettem meg az imént. - eddig még csak az igazat mondtam, de persze nem kell tudnia mindenről Eliananak, ezért nem hagyhatok ki egy kis hazugságot sem. - És nem fojtom el a lélekenergiámat, mindig nagy mennyiségű lélekenergia szabadul fel ilyenkor pár pillanatig. Csak úgy, mint a bankainál meg a ti ressurecciónotoknál. - próbáltam ész érvekkel alátámasztani a hazugságomat, mert Eliananak nem kell tudnia, hogy mekkora is, ha teljesen ki van engedve a lélekenergiám. Abból a pár pillanatból, amikor feloldódott a pecsétem, meg nem fogja tudni pontosan behatárolni a lélekenergiámat. Jobban mondva senki sem tudja megmondani pontosan, hogy mennyi lélekenergiája van, mert nincs rá mértékegység. Csak annyit lehet megállapítani, hogy nagy, vagy nagyobb, mint valaki másé.
- Tanultál egy új technikát? - tettem fel költői kérdésemet ironikus tapsolás közepette. - Ezek a háziállataid? Nem tűnnek valami erősnek. Tudnak egyáltalán harcolni? - reagáltam a denevérek megjelenésére, hiszen ezek csak egyszerű állatok, nem okozhatnak nekem nagy kárt. Több féle módon is le tudom őket győzni a legkisebb erőfeszítéssel.
- Én a helyedben nem küldeném ilyen egyszerűen felém. Bakudou 12, Fushibi! - figyelmeztettem Elianat az elém kifeszített pókhálószerű kidoura, amibe könnyedén beleragadhatnak az állatkái. - És ezt se felejtsd el. Bakudou 26 Kyokkou! - tettem láthatatlanná a hálót, hogy Eliana ne tudja, honnan küldje a denevéreket. Persze benne van a pakliban, hogy megjegyzett egy rést a hálón és mindegyiket odaküldi, vagy éppen fölülről támad rám, elvégre nem ér fel az égig a hálóm.
Amíg a támadás el nem ér engem, volt időm, hogy elzárjam a kardomat normál alakjába, mivel fárasztó dolog bankaiban harcolni. Tudom, hogy a körpengéimet a denevérek ellen küldhettem volna, de az túl unalmas lenne. Jobban bízok a kidouimban, ezért azokat akarom használni. Közben persze visszafogom magamat, mert nem akarom, hogy Eliana megtudja, mennyivel vagyok erősebb, mint voltam. Ezért is csak kicsivel erősebb kidoukat használok, mint eddig, bár ha egy eddig még nem használt kidout használok erősebben, akkor nem lehet, mihez viszonyítani, így ott nem baj, ha egy hangyányit erősebb lesz, mint akartam. Viszont annál inkább kell figyelnem olyan kidounál, amit ebben a harcban már használtam, hogy ne tűnjön sokkal erősebbnek. Persze nekem ez nem annyira nehéz, hiszen kidou mester vagyok.
Ha közelebb érnének hozzám, akkor a Tenrannal fújnám el őket magamtól, hiszen a repülő ellenfelek ellen ez a legjobb módszer, mivel a szárnyukba belekapó széllel nem nagyon tudnak mit kezdeni. Ha szerencsém van, néhány talán bele is repül így a hálómba.

Eliana nem nagyon vette magára, hogy kritizáltam az új technikáját, pedig ezzel egy kicsit fel akartam dühíteni, na mindegy. De lehet, hogy hallgatásával csak elismerte, hogy igazam van, mert ő is mondta, hogy most használja ezt a technikát először harcban. Vagyis még képzetlen lehet a használatában és nem akarja megkockáztatni, hogy rám förmed, utána meg elrontja a technikát.
Ezek ellenére, azért nem becsülöm le, mert nem tudom, mire lenne képes ez a technika és Elianának is lehet szerencséje, amivel tökéletesen végrehajtja. Ugyan még mindig nem tűnnek vérengző vadállatoknak, akik felfalnak egy szempillantás alatt. Bár lehet, hogy csak én fújom fel a dolgokat és csak egy egyszerű elterelő technika, ahol a denevérek körülöttem repdesnek, elterelve a figyelmemet, lehetőséget adva Elianának a meglepetésszerű támadásra. Nem mintha ez beválna nálam.
Fel is állítottam a védelmemet a denevérek ellen, amivel úgy tűnt megleptem Elianát, bár nem tudom miért, már látta ezt a kidout nem régen. Vagy lehet, hogy a briliáns elmémen ámult el és nem jutott szóhoz, mert keresztül húztam a tervét? Mindegy is, nem számít, hogy mi miért volt, az számít, hogy egy-két denevér egyenesen bele is repült a hálómba. Bár Eliana nem törődött vele, egyszerűen kipukkasztotta őket és újakat hozott létre az előzők helyére. Bár így sem jutott előbbre, csak ott repdesnek a háló másik oldalán össze-vissza.
Egyszer csak Eliana elkezdett felém kiabálni, mert elraktam a kardomat, pedig csak tartalékolni akartam a lélekenergiámat. Már nem értem egyáltalán Elianát, amikor fel akarom dühíteni, akkor nem teszi, amikor meg nem, akkor meg igen. A bankai így is sok lélekenergiát emészt el, és amíg várok rá türelmesen, hogy összerakja a stratégiáját, amúgy sem kell. De úgy tűnik Eliana a nehéz utat akarja választani, pedig én a könnyűt szántam neki, ahol csak kifárasztom.
Egy kis idő után Eliana már átsonídozott a háló fölött és elém került, amikor is egy ütést akart bevinni nekem, de én ügyesen hátra léptem előle, majd egyből egy utóképet hagytam hátra, amit elpüfölhet. Eliana mögé kerültem jó pár lépéssel, de még a hálóba nem mentem bele, mert tudom, hol van, amit én készítettem. Innen néztem végig, ahogy az utóképem bekapja Eliana támadásait. A támadások végén viszont csak a haorimat látja, ahol korábban én voltam.
- Azért a haorimat nem kell bántani, nem csinált semmi rosszat. - szólaltam meg Eliana mögül, hogy tudja, merre vagyok, nem volt célom, hogy elbújjak előle. Ismételtem előveszem a kardomat, mert úgy látszik, használnom kell, pedig szívesen játszadoztam volna még. - Nem hagysz más választást, be kell keményítenem. Bankai! Fuyugata Shintenou! - suhintottam egyet magam előtt az egyik kezemben tartott, fehérré változó kardommal, amire előjöttek belőle a körpengék, szám szerint hat darab.
- Most még feladhatod. - tettem meg ajánlatomat Eliana felé, miközben a körpengéim a levegőben körbevették és készen voltak a támadásra. Ugyan nem gondoltam egy percig sem, hogy Eliana fel fogja adni a harcot, de azért feltettem a kérdésemet, mielőtt támadtam. - Tsumetai Gufuu! - mindegyik körpengéből elkezdett kiáramlani erős jeges szél Eliana felé. Ha megpróbálna elmenekülni, akkor a körpengék követnék őt és tovább támadnának. Ezért is jó, hogy a háló van mögöttem, mert könnyedén elbújhatott volna és akkor meg kellett volna állítanom a támadást. A helyezkedésemmel viszont ezt az esetet kivédtem.
- Bakudou 63, Sajou Sabaku! - a gyorsaságát el kellett vennem tőle, ezért egy bakudout akartam rajta használni, hogy egy helyben maradjon. Ekkor könnyebben eltalálhatják a hegyes jégdarabok, amik a körpengékből kerülnek elő. Nem akartam semmit sem a véletlenre hagyni, ezért egy pillanatra abbahagytam a körpengékkel való támadást és Eliana mellé shunpoztam. Gyorsan egy helyet kerestem az oldalán, ahol nincs megkötözve és ott akartam megszúrni a kardommal. Amikor viszont valahogy rám akarna támadni, én teljes erőmmel azon lennék, hogy elkerüljem. Nem lenne jó, ha megvágna a kaszájával, még jó, hogy távolsági harcos vagyok. A távolsági támadások, így jobban mennek, mondjuk múltkor így is legyőzött, de akkor még tapasztalatlan voltam és kerestem a saját stílusomat.

Úgy tűnik számomra, hogy Eliana elleni harcom lassan egyoldalúvá válik. Ez nem is olyan meglepő, ha visszagondolunk harcunk elejére. Ott még el volt zárva erőm nagy része és akkor sem sikerült nagyon felém kerekednie. Most pedig, amikor a teljes erőm ki van engedve, szinte nem is tud velem, mit kezdenem. Ha pontosítani akarok, most nem teljesen használom a teljes erőmet, annak ellenére, hogy technikáimat legerősebb formájukban használom. Bankaiom igazi erejét még nem is vetettem be és már nem is tervezem, ráadásul legerősebb kidouimat sem használtam fel a harc során.
Elianán látszott, hogy nem rajongott a trükkömért, hogy megint hátrahagytam egy utóképet. Ennek ellenére nem volt valami beszédes kedvében, biztos ő is érzi, hogy ebből a küzdelemből nem kerülhet ki győztesként. Az viszont dicséretes, hogy nem adja fel olyan könnyen, mert igenis így kell ennek lennie.
Most már tényleg komolyan vettem a harcot, ez abból is látszott, hogy támadásaim rendre betaláltak. Eliana nem tett ellenük semmit, vagy inkább lehet, hogy nem is tudott ellenük, mit tenni. Szépen sorban vittem végig a támadásaimat. A körpengéimmel körülvettem, elindítottam belőlük a jégszilánkos szelet, egy bakudou kötéssel egy helyben marasztaltam, a támadások szünetében pedig magam mentem közelebb és döftem Elianába a kardomat. Nem csak neki nem esett jól ez a támadás, nekem sem volt ínyemre, hogy ilyen galád módon támadok és Eliana felkiáltásának sem örültem nagyon. Összességében nem tetszett, hogy a földön kellett feküdnie és ott ficánkolt, miközben próbált valamit csinálni. Ezért is távolodtam el tőle, hogy még esélyt se hagyjak neki bármit is csinálni.
Amikor visszatértem eredeti helyemre és ismét Eliana felé fordultam, meglepődve tapasztalhattam, hogy testéből a gömb alakú cerohoz hasonló gömbök távoztak az ég felé. Ezzel egy kicsit meglepett, de ezzel csak a bakudoumból szabadult ki. Nem is gondoltam volna, hogy arrancaroknak van ilyen technikájuk, ami kifejezetten arra van, hogy kötelekből szabaduljanak ki.
Sajnos itt nem ért véget a történet, érzékeltem, hogy a felfelé száguldó gömbök nem foszlottak szerte, vagyis még nincs vége ennek a technikának. Felnézve láthattam, hogy a gömbök esnek visszafelé és egyenesen felém közelednek. Gyorsan reagáltam és magamhoz irányítottam a körpengéimet és mindegyiken aktiváltam az Aisudisuku Shugo védelmi technikámat. Ezeket kiterítve magam fölött könnyedén kivédhetem a felém eső gömböket a legkisebb erőfeszítéssel.
- Nani? - lepődtem meg, amikor is a lehulló gömbök közül többen elkanyarodtak a védelmem elől, így nem csapódtak bele, mint egy páran közülük. Ekkor inkább magam köré gyűjtöttem a körpengéimet, mert előbb utóbb amúgy is megkerülték volna őket. Körülvettem magam öt oldalról emberméretűre növesztett körpengéimmel, az utolsót pedig megnégyszereztem számban és a körém felállított kocka sarkaiba állítottam őket kicsi alakjukban.
Felállítottam magamnak a tökéletes védelmi technikát, amivel minden oldalról védve vagyok. Így már bátran agyalhattam minden probléma nélkül a következő mozdulatomon. Ezt nem is kellett sokáig tennem, inkább egy kis beszélgetésbe akartam elegyedni Elianával, csak hogy kihasználjam ezt a helyzetet. Lehet, hogy később nem lesz ilyen alkalmam, így most teszem fel neki kérdésemet.
- Te miért harcolsz? - mondtam el kérdésemet Eliana felé fordulva, akinek ez idő alatt talán már volt ideje összeszednie magát. Erre a kérdésre szerintem minden harcosnak tudnia kell a választ és minden harcost a válasza önmagában jellemez. A körpengém jegén keresztül tisztán át lehetett látni, ezért komoly arcot vágtam, mert nem viccnek szántam a kérdést.
De még ha nem is viccnek szántam, annál több jelentősége volt, mint hogy megtudjam Eliana válaszát. Időközben készültem felállítani egy Nankant magam köré, hogy a körpengéket ne kelljen egy helyben tartani. Viszont nem csak egyszerűen felállítok egyet, hanem egyből láthatatlanná is teszem.
- Hadou 4, Byakurai! - oszlattam szét a körpengék védelmét és egyből az engem fenyegető támadásokra küldtem őket, hogy megszüntessék őket. Ebben a pillanatban lőttem el két Byakurait Eliana felé és rögtön ezután állítottam fel a láthatatlan védőfalat magam köré. Így Eliana nem fogja tudni, hogy én még mindig védve vagyok.
A körpengéim és Eliana gömbjei a levegőben valószínűleg macskaegér játékot fognak játszani, kivéve ha Eliana könnyebben adja magát. Ezúttal már kilenc körpenge száll harcba, hiszen a kocka lefedéséhez annyira volt szükség. A körpengék ismételten kicsi alakjukban voltak, hiszen úgy sokkal gyorsabbak, mert kisebb súlyt kell magukkal cipelni.

Nem tudom igazából, hogy meglepett-e Eliana válasza a kérdésemre, de tisztára olyan volt, mintha egy 11. osztagos válaszát hallottam volna. Ők azok, akik azért harcolnak, mert találkoztak egy nagyon erős valakivel és mindenáron le akarják győzni. Nem akarom kifigurázni mások céljait, de szerintem ez nem a legjobb ok a harcra, hiszen mi van, ha legyőzik azt a valakit és elvesztik a céljukat és helyére nem találnak másikat. Eddigi harcaik feleslegesnek fognak tűnni és talán fel is hagynak a harccal.
- Egy shinigamiról van szó? A Főkapitány vagy ki? - tettem fel további kérdéseket, hogy ki adhatott célt Elianának, meg lehet, hogy még ismerem is. Remélem nem Akiyama taichouról van szó, bár nem elképzelhetetlen, hiszen ő erős, de nekem túl ijesztő.
- Én is most azért harcolok, hogy meglegyen a visszavágó és végre legyőzzelek. Különben meg azért, hogy elég erős legyek, hogy meg tudjam védeni a családomat. - mondtam büszkén, hiszen nem szégyelltem, hogy ezért akarok erősebb lenni és tovább harcolni. Most számomra a családom a legfontosabb, hiszen ők adnak értelmet az életemnek.
Gyenge próbálkozásomat egy támadásra könnyedén hárította Eliana az egyik gömbjével, így ezzel nem értem el semmit, csak egy robbanást. Vártam, hogy most, mit fog csinálni Eliana, mert valami bravúrozást vártam volna tőle. Csak három gömbjét küldte felém, csak az volt benne a furcsa, hogy mindet egy irányból. Ebből arra tudtam következtetni, hogy feltételezi, hogy van valami féle védelmem, amit így akar áttörni. Ha nem gondolna ilyenre, logikusan nézve több irányból támadna, hogy nehezebb legyen elkerülnöm.
Hogy ne jöjjön rá, hogy én ezt tudom, ezért előrenyújtom az egyik kezemet és lélekenergiát gyűjtök oda egy kidouhoz. Ez lenne az ésszerű lépés, ha nem lenne egy pajzs körülöttem, ezért is csinálom ezt, hogy fenntartsam a látszatot, hogy nincs is, még ha tudom, hogy Eliana is sejti, hogy van valami védelem körülöttem. Egy problémám van itt, az pedig, hogy nem tudom, mekkora erővel bírnak ezek a gömbök és áttudják-e egyáltalán törni a pajzsomat. Mivel több gömb is van, és ha mind egy ponton támad, akkor, még ha egyenként nem is lennének képesek, együtt már valószínű meg tudják repeszteni a pajzsot. A kérdőjelek ellenére előkészítem a kidoumat, és amikor meglátom, hogy reped a pajzs, ellövöm. Akkor már úgyis mindegy a pajzsnak, ki töri át, így én teszem meg, és egyben vissza is támadok.
- Hadou 45, Kohaku Koutetsu! - indítottam el a több száz lélekpengét a gömbök irányába, ezzel megpróbálva őket megsemmisíteni. Ezzel már biztos kitörik a pajzsom, ezért egy másik kidout is alkalmazom, hogy elkerüljem a meglepetés támadásokat, amik akárhonnan érkezhetnek.
- Hyouga Seiran! - fagyasztottam meg magam körül a területet, majd egy jégből készült fészekszerűséget csinálok magam köré. Ezután kiugrok onnan és a jégen csúszkálva próbálok Eliana közelébe menni és karddal rátámadni. Nem kell feltétlen meglepetésszerűnek lennie, inkább a jégen csúszkálást kihasználva próbálok felül kerekedni. Bár neki is jég zanpakutouja van, lehet, hogy ő is gyakorolta a jégen csúszást, mint én.