Urufu Yozora Vs Kaminari Taka

Tárgy: Urufu Yozora Vs Kaminari Taka Szer. Júl. 17, 2013 12:14 pm

~Ez a nap más, mint a többi, ezt te is jól tudod, másként kelt fel reggel a nap, és másként járt a hold....~ Szólt a dal, egy torta „boldog születésnapot Taki” felirattal, és én pedig táncoltam Tsukival... Várjunk Tsukival? Hirtelen rám nehezedett a zavar erős szorítása, és éreztem, ahogy sötétül el körülöttem minden. Pár pillanattal később az ágyamban ébredtem fel.
-Wow, nem is tudtam, hogyha álmomban elájulok, akkor felébredek, mindenesetre elég egy meredek álom volt. Azonban, ha így belegondolok, azt sem tudom, mikor van a születésnapom...
Motyogok magamban, majd úgy döntök, hogy már nincs miért visszaaludnom. A nap még nem nagyon kelt fel, de legalább egy kicsivel több időt szentelek Raimei-nek. Régen volt már, hogy utoljára nála töltöttem fél óránál többet, és mostanában úgy is, mintha több törődést várna, meg a keresztkérdései, és egyéb nyaggatásai, arról nem is beszélve, hogy néha elég keményen bánik velem... T.T A mai nap sem volt kivétel, mikor megemlítettem neki, hogy most tovább maradok rögtön jött is, hogy akkor kezdhetjük egy kis bemelegítéssel, aztán rágyúrunk a villámok irányítására, meg a többi. Jesszusom, egy perc nyugtom nem volt, mire végzett velem, úgy éreztem leéltem egy egész hetem. Meg kell hagyni százszor jobban is esett a fürdő, amit utána vettem. Szépen eligazgattam magam, majd elindultam felvenni a szolgálatot, s nekiállni az unalmas papírmunkának. Raimei-el is váltottam pár szót, bár a legtöbb piszkálódását fel se vettem már, ha minden apró szívatásával foglalkoznék, akkor akár állást is válthatnék. Az idő telt-múlt, majd már dél fele járhatott, amikor hívattak. A tizenkettedik osztag észlelt egy dezertőrt, aki az egyik városban tombol(?). Meg, hogy tekintsem úgy, mintha egy arrancart indulnék megsemmisíteni, az árulóval szemben ne mutassak könyörületet. Kicsit nehéz volt ezt így megértenem, de csak bólintottam, s elindultam. Valahogy nem tudtam megbirkózni azzal a gondolattal, hogy egy Shinigamit öljek meg. Az arrancar, meg lidérc üldözés teljesen már, bár még egy arrancart sem sikerült megölnöm. Elég szívósak, főleg az az Alucard, vagy Wolloh, vagy kinek nevezte magát, az a másik Diego, meg totálisan más szinten áll, lehet elsőre nem sokkal győzött le, de legyőzött, mikor másodjára találkoztam vele, akkor meg már sokkal erősebb volt. Vegyes érzelmekkel és gondolatokkal haladtam a Senkai kapu felé, s csak egyetlen mondat volt, ami valamennyire elkergette a sötét felhőt a fejem felől. A kardomé. „Ne aggódj, valahogy megoldod ezt is.” Bólintottam, majd megacéloztam az akaratomat, és elindultam. Bár nem nagyon magamban gyilkolásra vágyást, vagy erőt, de úgy voltam vele, hogy majd ott kiderül, hogy egyáltalán sikerül-e elkapnom, ha igen, akkor ott már eldönthetem, sőt akár át is adhatom magasabb rangúnak. Talán ez lenne a legjobb. Amikor megérkezem nem látom meg rögtön, de érzem a közelben az erejét.
-Uchirase Raimei!
Adom ki a shikai parancsot, s a lélekölőm máris négy felé oszlik. Amint felöltöttem a páncél kesztyűt és cipőt shunpóval indulok el megkeresni a célszemélyt. Egy jó tíz méterrel előtte álltam meg. Nem ismerem sem őt, sem a képességeit, ezért helyesnek éreztem a távolságtartást. Rendes hangerőn tényközlés szerűen mondom a következőket.
-Add meg magad, és térj vissza Soul Society-be, akkor talán könnyebben megúszhatod a dolgot!
Ez, ha másra nem is, de időhúzásnak talán elég lesz. A shikaiom feloldását követő egy perc az én malmomra hajtja a vizet. Mindenesetre felveszek egy védekező állást, hogy könnyebben tudjak reagálni egy esetleges támadásra. Még sosem volt dolgom dezertőrrel, és nem tudom, hogy miként is kellene kezelnem, azonban az érzelmeimnek jelenleg itt nincs helye, mivel szolgálatban vagyok, és parancsot kaptam. Egy apró érzés mely nem vall rám. Egy apró gondolatfonál, ami nem hagy nyugodni. Nem tudok teljesen elszürkülni, mint annak idején az akadémián, vagy utána amikor kiirtottam magamból az érzelmeket. Valahogy nem tudtam semleges és érzéketlen maradni. Furcsa volt ez az érzés, nem is tudnám leírni.... Érzékeimet az ellenfelemre összpontosítottam, és gondolataimat erről a merengésről átállítottam a dezertőr lehetséges tetteinek latolgatására.

Tárgy: Re: Urufu Yozora Vs Kaminari Taka Hétf. Júl. 22, 2013 11:31 am

Mélyen a hollow fejébe szúrtam a kardomat, majd kihúztam, újra beszúrtam, megint kihúztam, újra beszúrtam, egészen addig, amíg szétfoszlott, és csak a helye maradt. clown

Ez a hely sokkalta szórakoztatóbb, mint Soul Society volt, nincsen annyi teljesen felesleges szabály, annyi megkötés, hagynak táncolni, szórakozni, sőt, ezt várják el tőlem. Valami viszont még hiányzik. clown

Mindig kíváncsi voltam, hogy ha egy shinigamit vágok fel, úgy visít-e, mint mindenki más, vagy valami különbözik, de még egyet sem bánthattam komolyabban. A sok nagyképű idióta, aki idiótának, őrültnek tartott, komolyan alábecsült- elvégre, ha idióta lennék, engedek a kísértésnek, és megölök közülük néhányat, akkor pedig újra meghaltam volna. Valószínű, hogy ezúttal végleg, ezt pedig elkerülném egy darabig. clown

Most viszont látni akarom, hogy milyen egy halott shinigami, keresek is egyet. clown

Még nem megy tökéletesen ez a világnyitás, garganta, vagy mi, de azért ahhoz pont jó, hogy átlejtsek rajta a túloldalra. Rengetegen várnak még rám, úgyhogy sietek. clown

Hihihihühü, remélem, gyorsan jönnek, de ha késnek, se baj, el tudom foglalni magam. clown

Különben is, én mindig is türelmes ember voltam, meg türelmes shinigami, meg most türelmes izé. clown

Nem tudom, most mi is vagyunk, talán arrancar, de nem vagyok lyukas, vagy ha mégis, akkor a lyuk a hiányzó kezemen van. clown

Ahogy leérkezek a földre, rögtön kiszúrok egy lelket, akit lánc köt egy furcsa táblához, ez pedig jó. clown

Mindig tudni szerettem volna, mi történik, ha nem a markolattal lesznek fejbe csapva, hanem lefejezzük őket… hihihühühü… ez tanulságos kísérlet volt, már csak azt kéne tudni, hogy ezután hol kötött ki. clown

Ezután a következő három lelken keresztül megtudom, hogy érzik a fájdalmat, nem nő vissza a lábuk, és ha kivágom a láncot, elkezdenek átváltozni, és ilyenkor furcsa hangot hallatnak, ha megnyessük őket. clown

Érdekes, de kicsit unalmas. clown

Gyorsan körbepörgök a parkban, miközben egy gyors mozdulattal szétvágok egy padot és egy asztalt, megijesztve a trottyost, aki mellette sétált. clown

Megölni már nem lenne érdekes, nem lát, nem könyörög, nem táncol, a halál pedig csak a zenéjével érdekes, lassan, hosszan. clown

Hihihihühü… mint azé a nagyképű daimjóé. clown

Úgy tűnik, megérkezett a táncpartnerem, akinek láttán meg is perdülök kétszer a tengelyem körül, miközben felvágom a földet. clown

Sajnos, a minta nem lett olyan szép, még nem sikerült szereznem egy új kart ahelyett az ócska fémdarab helyett, úgyhogy most csak egy van, hozzá egy kard, a bal ruhaujjam üresen lengedez. clown

Nosztalgikus, de persze hasznos is, könnyen lebecsülnek, én pedig nem követem el ezt a hibát. clown

A shinigami gyerek, de mivel én már öltem ilyen idősen, ez jelentéktelen, hiszen látszik, hogy elszánt. clown

A kérdés inkább az, hogy ez mennyiben fog változni, amikor majd elkezdem megvagdosni, egymás után megfosztani a teste darabjaitól, apró, kicsi lépésekkel, akkor vajon úgy sír-e majd, mint az igazi gyerekek, vagy máshogy. clown

Nemsokára kiderül. clown

Felé ugrom, és a lába felé suhintok a kardommal. clown

Ha sikerül levágni, vajon hogy reagál majd? Sír, könyörög, szenved, vagy megpróbál inkább erős lenni? clown

Ha az utóbbi, meglátjuk, milyen kitartó, meddig bírja, lehet még haza is viszem. clown

A vágás után kétszer megforgatom a kardom, és miközben hátralépek, felé szegezem a hegyét, hogy a pöttöm fején elhelyezkedő szemére mutasson. clown

Hihihihühühü.

Tárgy: Re: Urufu Yozora Vs Kaminari Taka Hétf. Júl. 22, 2013 12:59 pm

Az ellenfelem egy fél karú kardforgató. Vigyáznom kell, mert ebben kevés a tapasztalatom, eddig megúsztam pusztakezes harcosokkal, ráadásul mind arrancar, vagy lidérc volt. Ez az első alkalom, hogy egy másik shinigami ellen rendeltek ki, azt is mondták, hogy közveszélyes, és már akkor nekilátott lelkeket ölni, mikor megérkezett. Valahogy nem tűnt meglepettnek, bizonyára számított rá, hogy küldenek valakit ellene. Először nem tudtam, hogy hogy is mehetnék ilyen harcba, hisz nem lidérc. Aztán eszembe jutott, hogy nem egyszerű dezertőr, akinek elege lett a szolgálatból, hanem veszélyes alak. Ha egy ilyen shinigami csak úgy jöhetne-mehetne, akkor bárki megsérülhet, aki találkozik ilyenekkel. Akár Tsukinak is baja eshetne, ha nem kap időben segítséget. Ha egyszer egyedül jönne le vásárolgatni, és összefutna vele, nem, ezt nem hagyhatom. Az elmélkedésemen még kicsit javítanom kellene, ha egy picivel is tovább tart, talán nem veszem észre, hogy megindul, és akkor nagy bajban lennék én magam is. A vágása gyors, és pontos, azonban nem elég ahhoz, hogy elkapjon. Egy shunpóval a háta mögé kerülök szokásomhoz híven, s egy jól irányzott gyors ütéssel viszonozom a támadását. Találat esetén sem okozhat túl nagy kárt, mert erőben még hiányos a hakudám, s még nem töltött fel teljesen a shikaiom sem, valamint még a szokásos kiduo kombinációim sem voltak felhúzva. Arra viszont tökéletes, hogy teszteljem tud-e követni villámlépés közben, és mennyire jók a reflexei, hisz hiába nem rossz a helyváltoztatásom, a mozgásom sem tökéletes. A támadást követően hátrébb szökkenek. Vakon nem akarok nekiállni küzdeni, és időre is szükségem lenne, hogy felkészülhessek. Semmi értelme annak, ha úgy ütlegelem, hogy alig karcolgatom, feltéve, ha képes leszek erre.
-Hadou 44: Kokutan Kou
Idézem meg az egyik kedvenc technikámat. A fekete lángok egy lobbanás kíséretével elborítják a kezemet, majd ahogy elül a hirtelen hatás látszódik, ahogy körbeöleli a kezeimet, s ahogy a villámkirály vértje közelít az ereje csúcsához szép lassan én magam is apró villámokba borulok. A két technika találkozása meglehetősen látványos, bár a hatékonyságában még van kivetnivalóm, de nagy előnye, hogy nem akadályoz meg további kidouk idézésében. Ezúttal a hátrányom az előnyöm is. Mind a ketten ismerjük a másik fegyverarzenálját. Zanpakutounk képességei, kidouink, shunpónk, és a harcmodorunk. Szemeim összeszűkülnek, s pattanásig feszült idegekkel, s izmokkal várom a következő lépését. Védekező állásban hárításra készen várok, nem akartam, vagy talán csak nem mertem(?) támadni. Még mindig nem tudtam teljesen elhatározni magamat. Az egyetlen megnyugtató dolog az volt, hogy most semmilyen természeti katasztrófa nem gyötört minket, nem úgy, mint legutóbb. Azóta ismét fejlődtem, s még több erőre tettem szert, tapasztaltabb lettem a kidouk kezelésében, ami nagy hasznomra vált eddig. Valami furcsa az ellenfelemmel kapcsolatban, csak azt nem tudom micsoda. Túl sok a gondolat, csak a cél a fontos most. Erősítem meg magamat. A lábamon még egyszer igazítok, az ökleimet egyszer, majd még egyszer kiengedem, s újra összeszorítom, megnyalom a szám szélét. Annyira koncentrálok, hogy elfelejtek pislogni, s érzem ahogy az adrenalin egyre csak özönlik a vérembe, a szívem minden másodperccel hevesebben dobog, és elkezdek izzadni, holott még el sem kezdődött igazán a csata.

Tárgy: Re: Urufu Yozora Vs Kaminari Taka Csüt. Aug. 01, 2013 12:26 pm

A penge végül a levegőt szelte, és valami erősen megtaszigált hátulról, hogy előrefutottam néhány lépést, de gyorsan megpördültem magam körül, hogy elszeljem, bárhová is tűnt. :clown:Azonban, a fiúcska már kikerült a hatókörömből, nagyjából ott állt, mint ahonnan engem lökött félre. Az pedig az én helyem volt.
A kiskölyök elkezdett villámlani, meg a keze is meggyulladt, ami először viccesnek tűnt, de aztán, amikor elmaradt az égett hús szaga, már nem volt olyan nagyon mulattató, ez is valami hókpók lehet. :clown:Ideje nekem is bekeményítenem, úgyhogy a kardom lefelé fordítva az arcom elé emelem, féljen csak.
- Shose, Naganoruzan!- a kardom vörösen felizzik, ahogy társa is, a sayában, de azt nem tudom előhúzni, hála a kisöcsémnek. :clown:Ki gondolta volna arról az ostoba kis senkiről, hogy le tudja vágni a család valaha volt egyik legjobb kardforgatójának a karját? :clown:Legalábbis, akkor, utána azért kiderült, hogy nem is olyan unalmas, mint az ostoba és álszent rokonságom többi része.
- Kisfiút küldenek, hogy elvégezze a férfimunkát? :clown:Hihihihühü… milyen gyáva. :clown:Tudom, mit? :clown:Hagylak elmenni, miután választottál egy testrészt. :clown:Mi az, amire nincs szükséged? - ő még fiatalnak tűnik, úgyhogy lehet, hogy jobb lenne, ha visszadobnám, hogy amikor nagyobb lett, újra kipecázzam. Ahogy apa tanította, ha horgásztunk. - Ha most feladod, beérem a kézfejeddel. :clown:Add fel most, vagy még többet fogok elvenni. - nagylelkű, hogy felajánlottam neki a megadást. Ha elutasítja, és veszít, tudja, hogy öregkoráig bánni fogja a döntését. :clown:Már ha túléli a beavatkozásom, hihihihihühü.
Ha nem nyújtja nekem a kezét pár másodpercen belül, felugrok a levegőbe, miközben önkéntelen is világítani kezdek pár másodpercre. :clown:Mint valami szellem, aki fényt hoz ebbe az elmaradt, sötét világba. :clown:Leérkezve, fentről lefelé vágást indítok, hogy elszeljem kettőbe, és ha csak karcolja is, máris kifejtheti rá a kardom a bélyegét, ami miatt kiveti a föld.
Pördülök egyet, mint egy táncos, a kardom vörös csíkot húzva magam körül forgatom, majd elhajítom azt felé, hogy szelje csak a levegőt. :clown:Amint az ujjaim elengedik a markolatot, a másikért nyúlok, és azt előhúzva, újra megpörgessem, és minél közelebb sétálva hozzá, az orrára szegezzem a kardot. :clown:Olyan aranyos, kis hegyes orra van, lehet, hogy azt viszem még el a kezén kívül. :clown:A kaszás örülni fog neki, az italozókban jól mutat a trófea.

Tárgy: Re: Urufu Yozora Vs Kaminari Taka Vas. Nov. 17, 2013 11:10 pm

Egész jól ment, s ahogy számítottam rá, meglehetősen boldognak tűnt, talán azért, mert gyenge volt a támadásom. Ezt cáfolni látszott a vigyorát nem sokkal később követő lehangoltság, bár egyáltalán nem tudtam mire vélni. Az ismeretlen szavakra azonnal hátrébb ugrok egyet, s azután sem hibáztatom magam, hogy nem történt semmilyen támadás. A kardja kezdett el vörösen izzani, valószínűleg a shikait aktiválta. A következő mondatai provokatívak voltak. Nagyon is jól tudtam, hogy ezt figyelmen kívül kellene hagyni, de a kisfiús rész egyszerűen felhúzott. Furcsa volt, hogy a vártnál is több érzelem lesz úrrá rajtam, de valahogy mostanság sokkal inkább éreztem azt, hogy „élek”. Nos, ideje volt válaszolni a pökhendi felszólalására.
-A bal kezem...- Hatás szünet. -Sem fogom neked adni, mit vártál, berezel a kisgyerek, és elfut?! Igenis férfi vagyok, még ha fiatal is! Ahogy elnézem, mikor férfimunkára mentél elfogadtad ezt a gyereknek tett ajánlatot mi?
Rögtön két hibát is vétettem, ha nem többet. Egy, nem hagytam, hogy gyerekként lekezeljen, és alábecsüljön, valamint vissza is szóltam, amivel lehet felingereltem. Egyik sem bölcs döntés, de sokkal jobban esik, mint amikor érzéketlen maradok. Felugorva a levegőből támad, kiszámítható, így az utolsó előtti pillanatban a háta mögé shunpózok ismét, s az ütésem már úton is van, azonban, mielőtt elérné újabb villámlépéssel hátrálok kétszer is. Meglehetősen jó támadás volt, ahogy megpördült, ha nem szakítom meg a sajátomat alaposan pórul jártam volna. Ám én sem tétlenkedek, s egy kidouval kívánom jutalmazni.
-Juugeki Byakurai
Hangzik el a mágiaarzenálom egy szintén kedvelt darabja. A vöröslő villám szemet gyönyörködtetően cikázik ellenfelem felé, s meglepetés is a látóterembe kerül. Egy repülő kard tart egyenesen felém. Kitérni már nincs esélyem, s egy újabb kidou megidézésére sem jönne össze. Bal karomat emelem útjába, s a páncélkesztyűvel hárítom. Fémes csendüléssel köszönti egymást a két fegyver, majd tovább áll a katana, Mire észbe kapok, s a kidoum eredményét keresem, már újabb kard került ellenfelem kezébe. Ekkor, mintha jeges érintés cikázott volna a hátamon jött a felismerés, hogy valami nem egészen okés a bal alkarommal. Szokatlan volt a súlya, legalábbis olyan, mintha különbözne a jobb kezemtől. Közelít felém, de egy kisebb-nagyobb távolságot tartok tőle, nem kívánom előnyös helyzetbe engedni. Egy próbát megér alapon pedig részben akarattal, részben akaratlanul rémült hangon vetem felé a következőt.
Mit tettél velem?!
Talán a végén még elárulja nekem a képességét, vagy a technikát amit alkalmazott az elhajított kardon. Meglehetősen macerás lenne, ha minden egyes támadását ki kellene kerülnöm, s egyet sem blokkolhatnék, ha legalább azt tudnám, hogy kidouval blokkolható-e. Ezen felül roppant idegtépő, hogy folyamatosan farkasszemet kell néznem a kardja hegyével. Megnehezíti, hogy rá is koncentráljak, ne csak a kardjára. Amennyiben hajlandó volt időközben megállni, akkor igazítok a lábamon, hogy jobb esélyekkel tudjak megpattanni a támadása elől, ha még mindig hátrálok, és követ, akkor a lépési ritmusomon változtatok, az előbb említett hatás elérésének érdekében.

Tárgy: Re: Urufu Yozora Vs Kaminari Taka Kedd Nov. 26, 2013 3:02 am

- Nem, nem vagy még férfi.   Sőt, nem is leszel már az. - aztán, hogy azért nem lesz, mert elviszem a hozzá szükséges eszközöket, vagy mert elvérzik, az már a sors döntése lesz.   Azért el kell ismerni, hogy magabiztos a kiskölyök, akár még hasznos is lehetne, de ez el fog múlni. A végén csak egy anyuért síró véres kis húsdarab lesz.
Miután eldobom a kardom, éppen sikerül egy kicsit arrébb lépni a villám útjából, így az csak a ruhám bal ujját tép le, és égeti meg egy kicsit azt, ami még megvan a karomból.   Különösebben nem zavar persze, majd cserébe még egy dolgot levágok róla.   Kíváncsi vagyok, melyik karját szeretné megtartani, bár az előbb arra utalt, hogy jobb kezes.   Akkor talán felajánlom neki, hogy a jobbnál csak a csuklónál vágom, a balnál könyöknél.   Érdekes dilemma lenne, én akkor adnám a jobb kezem, jobb kampókat lehet csuklóra szerelni, és nem vállból kell vele csapkodni. Kell majd egy új műkéz, néha kedvem lenne két karddal táncolni.
- Még semmit.   Mit szeretnél, mit csináljak? - most már eléggé megijedt ahhoz, hogy lemondjon valamelyik testrészéről, csak hogy sírva hazarohanhasson. A felnőttek ilyenkor persze még kardot rántanak, ők már nem élnék túl, ha ennyire megaláznák őket, de egy gyerek még túlteszi magát ezen.  Tíz évvel a halálom előtt még elmenekültem, annak ellenére is, hogy egy karral már nem sok esélyem volt rá, hogy megtartsam, amim van, de ugyanezt nem tudtam megtenni akkor, amikor minden véget ért. Ha még egyszer találkozunk, miután felépült a sérüléseiből, ez a fiúcska is a végsőkig fog harcolni.
Ahogy lassan felé sétálok, a kard hegyével kis köröket rajzolgatok, úgy tűnik, ez zavarja, de ami ennél is fontosabb, hogy most trükközök. :clown:A csuklómon lévő karpereccel irányításom alá vonom az eldobott kardomat, és rábírom, hogy pörögjön. Kár, hogy nem megy jobban, akkor mindkettővel is csinálhatnám ezt egyszerre. A lényeg, hogy miután egyre gyorsabban körözök a karddal az arca előtt, és egyre gyorsul a másik is, megindítom a kardot a kisfiú felé. Ha nem mozdul, a dereka magasságban fogja elkapni őt a baljáról közelítő kard, ha peche van, akkor félbe is vágja, ha pedig még nagyobb peche van, csak harcképtelenné válik. Csak megnevelni szeretném, de ismerem magam annyira, hogy tudjam, ha egyszer kiszolgáltatottá válik, nem biztos, hogy meg tudom majd állni, hogy játsszak egy kicsit vele.
Ahogy a kard útjára indul, a fejem fölé emelem a kardot, és megfordulok, hogy egy időben jobbról-fentről is vágjak, és leválasszam a vállát. Ehhez azt a csengőhajú kapitánytól tanult technikát használom, amivel félbe lehet vágni a dolgokat egy csapással, igaz, fél kézzel nem olyan hatásos- lehet, hogy megmarad majd egy kis hús, amin ellötyög, amíg a gravitáció le nem szedi róla. Teli találatnál azért megvan rá az esély, hogy még beljebb is megy a penge. Mivel egyszerre érkezik a két támadás, nem valószínű, hogy ki tudja kerülni.

Tárgy: Re: Urufu Yozora Vs Kaminari Taka Szer. Nov. 27, 2013 12:00 pm

Meglehetősen bosszantó, ahogyan lekezel, valamint az is, hogy lepereg róla mindenféle ingerlés. Az elmebeteg gondolataitól, mint, hogy levágja egyenként a végtagjaim a hideg ráz. Mégis, hogy kerülhetett a shinigamik közé valaki ilyen? Le kell higgadnom, még jó néhány trükk van a tarsolyomban, csak ügyesen kell kijátszanom őket. Elég képzett ahhoz, hogy ne tudjam csak úgy kerülgetni a támadásait, és közben még támadni is őt. Valamint kidou közben is meg tud zavarni, így az sem megoldás, ha távolról próbálom meg kiiktatni. A shunpómat úgy tűnt nem tudja túl jól követni, így talán egy kevéske plusz időhöz juthatok a kabóca vedlésével. A nyert idő alatt pedig az én oldalamra döntöm a mérleget egy kidouval. Csupán remélhetem, hogy nem fogom hiába pazarolni vele az erőm, mivel nem egy aprócska technika. Hideg vérben és tapasztaltságban ő a nyerő, de elkövet egy hatalmas hibát, lekezel, alsóbbrendűnek titulál. Veszek egy nagy levegőt, majd megpróbálom felmérni a lehető legjobban a helyzetet, s a legmegfelelőbb pillanatban mozdulni. A körözése meglehetősen zavaró volt, s egy pillanattal el is késtem. Az ustsusemi technikával shunpóztam odébb a támadása pillanatában. A balról érkező kard elkapta hátamat, s ugyan nem volt túl komoly a seb, még így is problémás lehet.
-Bakudo 59: Kurenai ribon- Suttogom a gyógyító kidou-t, eközben a hátrahagyott élethű képmást gyakorlatilag három részre szeli a két támadás. Vörös szalag képződik a lélekenergiámból, ami ráfonódik a sebemre, majd valamelyest begyógyítja azt. A fájdalom miatt, melyet a technika okoz képtelen vagyok azonnal a második, vagyis az eredeti technikához fordulni, így valószínűleg már látni fogja, ahogy megidézek három klónt magamról. -Hadou 50: Rei no kuron!
Nem kívánok tovább fecsegni, úgy tűnik felhúzni nem tudom, s a további társalgással valószínűleg saját magamnak teremtenék hátrányos helyzetet. Az a furcsa irritáló érzés most már biztos. Amikor megvág, akkor valamit csinál velem, előbb a kezem, most a felsőtestem. Valami nem stimmel, csak azt nem tudom, hogy pontosan mi. Úgy tűnik, mindegy, hol, vagy mennyire vág meg, de, ha két vágás elég volt, hogy ennyire érezhető legyen a bennem tett változás, ez akkor is veszélyes lesz, ha egyéb káros hatása nincs, amiről tudnék. Ami biztos, hogy közelharcra szükség lesz, nem fogok tudni elegendő távolságot tartani, így támogató hadou-k nagyjából kizárva, túl kockázatos lenne, hogy saját magam találom el. Ez valahogy kellemetlenül emlékeztet arra a katasztrofális napra, amikor Wolloh lerombolt egy egész gyárat a velem folytatott harcban, legalábbis ezt jelentettem... Abban is biztos vagyok, hogy három klón nem venné fel vele a versenyt, így én magam is közelharcra kényszerülök. Egy klónt hátra fogok hagyni, hogy bakudókkal támogasson minket, ketten pedig közelről támogatnak kidou-val, és hakudával. Az előkészületekkel félig készen vagyok, de még hiányzik pár dolog, így egyelőre védekező harcmodorra váltok. A bakudós klónom közép-nagy távolságot tart, míg én megpróbálok újabb technikákat összehozni, addig a másik kettő nagyobb részt vesz ki a zavarásában. Aztán majd kiderül, hogy élesben hogyan is működik ez a taktika. Félvigyorra húzódik a szám, nem tudom, hogy élvezem-e a helyzetet, vagy a túlzott nyomás miatt viselkedem furcsán. Valahogy felspannol, hogy élesben kísérletezhetek újabb kombinációkkal.

Tárgy: Re: Urufu Yozora Vs Kaminari Taka Pént. Nov. 29, 2013 12:40 pm

Úgy tűnik, sikerült megvágnom, és az sem számít különösebben, hogy nem kettőbe, mert az elvenné tőlem az élvezetet.   Még az sem fontos, hogy a sebét begyógyítja, a lényeg, hogy megkapta az előjátékot: igaz, ez korántsem lesz méltó ahhoz a szenvedéshez, ami még hátra van.   Az ilyen szintű élményekért már könyörögni fog.
A kölyökből hirtelen több lesz, ami megmosolyogtató.   Ha összekeverednek, nem tudom majd megmondani, melyik az igazi, de nem is számít, ez szórakoztató lesz, hiszen, többszörösére nőtt a feldarabolható áldozataim száma.   Ahogy elvigyorodom, megint felvillanok egy pillanatra, ezúttal sokkal erősebb fénnyel, mint ahogy szoktam. Úgy tűnik, a bogaram is boldog valamiért.
Az éppen a kezemben tartott kardot eldobom a kisfiúk felé, de mivel most szemből jön, lehet, hogy ki tudják kerülni.   Nem is számít, a lényeg, hogy nincs szükségem kettőre egyszerre, és most, a másikkal akarok darabolni.   Ahogy az elsőt eldobtam, a másikat a kezembe húzom a karpereccel, és lenyalom róla a vért. Persze, nincs jó íze, de nem is azért csinálom, egyszerűen csak segít ráhangolódni.
Amint a vért lenyaltam, azonnal a jobb szélsőre támadok, az ágyékát veszem célba. Ezt a módszert nem szoktam alkalmazni, mert a magasabb hangú üvöltés, amit egy ilyen találat eredményez, megfájdítja a fejem, de most vállalom ezt a kockázatot, mert tudni akarom, hogy az ő vékony hangocskája milyen magasságba ugrana kasztrálva.   A támadás után egyből a hátsóhoz ugrok, és megpróbálom lefejezni- ő egészen biztosan nem az igazi, az butaság lenne, ha nem a másolatok között bujkálna.   És nem buta, egész okos kölyök, leszámítva, hogy nem adta már oda az elején a kezét.   Ha sikerül harcképtelenné tenni, akkor lehet, hogy a bal karját viszem el, átmenetileg megfelel a sajátom helyett.   Kicsit vékonyka ugyan, de azért egy katanát biztosan elbír, az ilyen idős fiúk már kardforgatók voltak. Én ilyen idős koromban már azonos szinten voltam azzal a szánalmas idióta apámmal. Azért jobb biztosra menni, mert nem visszaváltható a termék.
- Tudsz fél kézzel forgatni egy kardot?   Elbírod? - úgy tűnik, nem nagyon használ kardot, de a szaktudására nincs szükségem, csak az izmaira.   Persze, nem lesz olyan jó, mint a saját karom, de a bal karom, úgy emlékszem, eleve gyengébb és ügyetlenebb volt. - Csak mert lehet, hogy elviszem az egyiket a sajátom helyére.   A főnököm egyik kedvenc riválisa biztos felszereli nekem. Ha most feladod, csak annyit viszek belőle, amennyi kell. - közben azért újra támadok, mert nem hiszem, hogy feladja. Túl makacs, majd ha tényleg nagyon fáj neki valami, talán meggondolja, és akkor már a kegyelmem fog dönteni.   Addig is, újra megtámadom az egyiket, és ezúttal sem az arcát, hanem az ágyékát célzom meg, majd ha ezt is megszokta, megint váltunk.

Tárgy: Re: Urufu Yozora Vs Kaminari Taka Szomb. Nov. 30, 2013 3:46 am

Egyszerűen nem hagy nyugodni az sem, hogy felvillan. Már el is felejtettem, de … Nem érek rá ezzel foglalkozni, már repül is felém a kezében tartott kard. Ezúttal nem ért akkora meglepetésként, főleg, hogy a nem kézben tartottal is tudott támadni. Most a kezébe rántotta, így már valamilyen sejtésem van arról, hogy miket tud. Biztos van valamije amivel tudja irányítani a fegyverét, valószínűleg hasonló az én teleportgyűrűmhöz. Egyszerűen kiráz a hideg, és borsózik a hátam a jelenettől, ahogy lenyalta a vért. Elmebeteg, most már biztos, hogy nem ép a fickó. Ez egy pillanatra elterelte a gondolataimat, s ezért majdnem megfizettem. Az egyik klónomra támadt, s elég kellemetlen egy célterületet szemelt ki magának. Kitérni már nem volt időm, és a hárítás több okból kifolyólag kockázatos, így marad még egy trükk lelövése.
-Bakudou 08: Seki
Adta ki a parancsot a klónom, s egy kör alakú pajzsot hozott létre, mely ideiglenesen megbénítja, majd visszaveri a támadást. Mivel nem bíztam benne túlságosan tesztelés híján, így hátrébb is ugrott. Így felkészülve az esetleges folytatásra, és arra, ha a pajzs nem bírta volna ki. A következő célpontja habozás nélkül a hátsó támogató klónom volt. Aki szinte azonnal ellentámadásba lendült.
-Bakudou 04: Hainawa
A kúszó kötél megindult fogságba ejteni célpontját, s ha elkapja, ha nem hátrálásba kezdett. Egyedül esélye sem lenne, s csak idő kérdése, hogy mikor ütné ki. Egy igézés nélküli gyenge bakudo, ostobaság lenne hinni, hogy egy minimális időnél hosszabb ideig fogva tartja, ha egyáltalán elkapja. Eközben jómagam, s a másik klón felkészülünk. Én a két tenyerem egymás felé fordítom, majd a shikaiomhoz fordulva egy gömbvillámot hozok létre, melyet megtartok a jobb kezemmel, s a balba pedig egy kidou-val hasonló gömböt idézek a Rakurai tama-t. Ez a kettő a meglehetősen kellemetlentől, akár a majdnem végzetes sérülésig terjed az ereje. A jobb oldalamon állt klón pedig egy egycsapásos technikára készül a shikaiom és egy kidou kombinálásával. A Kaminari-ō no Ishi Shikaitechnikám lehetővé tesz egy villám alapú kidou elnyelését, egész nagy mértékben. A Hadou 21: Boruto egy cero-ra hasonlító mágia, melyet ugyan egészében nem, de 90%-osan el tudott nyelni. Meglehetősen kellemetlen a technika még úgy is, hogy az elektromossággal való kapcsolatom a zanpakutoumnak köszönhetően kiváló. Amennyiben sokáig nem nyílik lehetőségem a felhasználására, valószínűleg a klónt már másra nem fogom tudni használni. Az iménti hárításból eleget leszűrtem, hogy az először megtámadott klónomat zavaró tényezőként tudjam használni. Nagyjából ez a maximum amit jelenleg ki tudok hozni a klónjaimmal. Ideje akcióba lépni.
Ha a bakudóra szánt klónom túlélte a felkészülés idejét, akkor most igyekszem egérutat nyerni neki. Amennyiben nem, úgy utolsó pillanatban még egy kidou-val próbálkozik meg: Bakudou 67: Satsu mizu eirou melynek hatására egy vízbörtön ölt alakot, így megpróbálva lassítani, és hátrányos helyzetbe hozni kivégzőjét. A szövegeléseit nehéz figyelmen kívül hagyni, de muszáj lesz, nem engedhetem meg magamnak, hogy elterelje a figyelmem, így válaszra sem méltatom a beteg szövegeit.

Tárgy: Re: Urufu Yozora Vs Kaminari Taka Szomb. Dec. 28, 2013 2:13 am

A kölyök klónjainak sikerül elkerülgetni a támadásaim, néhány kidou segítségével. Lehet, hogy mégsem ártott volna megtanulni néhány kidout rendesen, ha le tudnám kötözni, kevesebb mocorgás, több herélés lenne. Emlékszem, néhányat megtanultam az Akadémián, de persze nem jegyeztem meg. Nem ejtenek vérző sebet, unalmasak.
Ahogy a karom a testemhez köti az aranylánc, egy könnyed csuklómozdulattal elvágom azt, és a kölyök felé vetem magam, aki nem elég gyors hozzá, hogy kitérjen, tehát tényleg nem az igazi. A kardom hegye végre valahára megérkezik oda, ahová már régen küldeni akartam, és amikor elkezdtem felfelé húzni, tényleg hallottam egy rendkívül érdekes nyögést, bár inkább olyan volt, mintha mondott volna valamit. A következő pillanatban egy vízburok vesz körbe, ami nem jó, mert hónapokig tart, mire a hajam megint úgy fog állni, mint most. Lehet, hogy ezért most kipróbálok egy új frizurát, miután megszereztem a karját.
Pont, ahogy kikászálódok a vízből, kap telibe valami, amitől repülök egyet hátrafelé, és a hátamon érek földet több méterre. Mint amikor felrúgott egy ló, még olyan idős koromban, mint ez a fiúcska, és eltört néhány bordám. Ez most gyengébbre sikerült, de azért megcsapott az áram, a hajam pedig még inkább össze-vissza állapotba került az elektromos töltéstől. Lehet, hogy nem ártana vele foglalkozni megint, utoljára tizennégy éves koromban volt vágva. :clown:Kicsit kezd útban lenni, lassan letaposom a végét. :clown:Azonban, most legalább beugrott az egyik kidou, amit szerettem használni.
Felugrok a levegőbe, és a maradék fehérhajúra támadok, akik, úgy tűnik, viharfelhőt játszanak. Olyan kis aranyosak, emlékeztetnek a saját gyerekeimre- pontosabban, a valószínűleg gyerekeimre. Lehetett vagy száz, mostanra már több ezer leszármazottam lehet. Vicces, akár saját klánt is alapíthatnék az emberek között.
- Hadó egy: Sú! - nem tudom, hogy jól ejtettem-e ki, de ahogy a közelükbe érek, a középsőt célzom vele. Elég, ha kicsit meglököm, csak ennyi a cél, mert közben eszembe jutott még egy. - Bakudó tizenkettő: Fusibí! - a hálót pont mögé célzom be, hogy beleragadjon, és tudjak közben foglalkozni a másik kettővel. Különösen azzal, amelyik az előbb megvillámozott azzal a ceroszerűséggel, nem tetszik az ábrázata. :clown:Mivel már számít rá, hogy hová jön a támadás, ezúttal inkább mögé shunpozok, és a hátába vágok bele. Ha ő az eredeti, nem fog belehalni, de kellően fáj. :clown:Ezután megpróbálom ágyékon rúgni a hálóba ragadt kisfiút, hátha kislány lesz belőle. :clown:Persze, nem hiszem, hogy ne szabadulna ki belőle, mert most használtam először azóta, hogy egy újoncot beavattunk, és átmenetileg felraktam a hálóra. Szegényke, úgy emlékszem, nem tetszett neki.
- Miért nem adod fel? :clown:Kinek szeretnél bizonyítani? Anyukádnak? Apukádnak? A kapitányodnak? Egy lánynak? Mit gondolsz, mit szólnának, ha azt hallanák, hogy elmondhatatlan kínok között pusztultál el, úgy sikítozva, hogy aki hallotta, beleőrült? Add fel most, fiatal vagy még, gyorsan visszanő az a kar. - persze, ez átverés, nem nő vissza. :clown:A karperecemmel azért odareptetem a két maradék fiúcska elé a kardomat. Nem tudom, melyik az igazi, majd ők eldöntik. - Vágd le a bal karod a könyék ízület felett! :clown:Utána leveszed a kimonód, és a földre hasalsz, szeretnék írni egy levelet. :clown:Amennyiben nem teszed meg, száz ilyen üzenetet fogok küldeni, száz találomra kiválasztott gyerekkel.- ami azt illeti, fogalmam sincs, mit akarok írni, és kinek. Alig van ismerősöm. Lehet, hogy a főkapitánynak üzenek, Miyoko kapitánynak, meg a tanáromnak, hogy egy gyökér, és nem működnek a kidouk, amiket tanított, meg szólni kéne Kaigarának, hogy ne várjon rám az edzőteremben, mert késni fogok. Mondjuk azóta szomjan halt, ha még mindig vár. És ha nem hagyja, hogy ő legyen a papír, szeretnék a kisfiúnak is üzenni, mert ez egy csodás barátság kezdete lehet. - Ja, igen, a bemutatkozás. :clown:Yozora vagyok Takasasából, a tizenegyedik osztaghoz tartozom, meg a francizéje vagyok a negyedik Espadának. :clown:Jól sejtem, hogy a tizenharmadik osztaghoz tartozol? - jó esély van rá, hogy jól tippeltem. Meg arra is, hogy nem. Fele-fele, vagy igen, vagy nem. - Belegondolva, kicsit tiszteletlen dolog lenne, ha levélben üzennék az egyik régi ismerősömnek. Keresd meg Aki Kaigarát a tizenegyedik osztagból, és mond meg neki, hogy kések az edzésről. És, hogy az övé lehet a trófeagyűjteményből egy általa választott darab, a többit kérem vissza, majd levélben megbeszéljük, mikor és hol. Menni fog? :clown:Jó, folytassuk!- az utolsó szavakkal felé shunpozok, és megpróbálom levágni a jobb kezét. Persze, ha nem fogadta el az ajánlatom. (Fogadd el! )

Tárgy: Re: Urufu Yozora Vs Kaminari Taka Pént. Jan. 17, 2014 5:57 pm

Valóban nem sok hasznát vettem a kötözésnek, könnyed mozdulattal szabadult meg tőle, mintha sosem lett volna, s jóval hamarabb érkezett meg, mint amire számítottam. A kidou-ra szánt klónomnak alig volt ideje megidézni a vízbörtönt, s roppant kellemetlen kínt kellett kiállnia ahhoz, hogy befejezhesse, s szétoszolhasson. Az áldozata azonban nem veszett kárba. Lelassította, és elterelte annyira ellenfelem figyelmét, hogy a nagyágyúm becsapódhatott. Ugyan csak egy klón támadása volt, s erejében jócskán volt kivetnivaló, de nem kispályás ütés volt. A shikaiom alapból nem figyelmen kívül hagyható, s még az volt úgymond feltápolva egy gyengébb cero erejével, ráadás villám-villámmal, így egyáltalán nem volt kompatibilitási probléma. A siker után ezt a klónt is nyugodni hagytam, s érdekes kísérletnek bizonyult, s olyan eredményeket kaptam, melyek akaratlanul is vigyort csaltak az arcomra. Ugyan megtarthattam volna, mint harmadik ember, s segítőt, de jobb spórolni az erővel, mert egyáltalán nem tudom mit tartogat még a tarsolyában. Legalábbis ezt terveztem. Azoban a kidou használata, még a pocsék kiejtés ellenére is hatásos és meglepő volt, így telibe kapott mind a kettő. Szerencsére Airisu-tól megtanultam a hatékony módszer alapjait egy kidou feloldásához, így ez nem vesz el többet, mint néhány pillanat. Ez bőven elég volt, hogy elkapja a klónt, mely az imént látta el a baját, mely ha nem is azonnal, de nem sokkal a sérülés után szertefoszlott. Az én kincses zacskómat meg hagyja csak békén, így a rúgás elől kitértem. Nem is kellett várnom, már jött a szokásos szájkarate, hogy törne bele a nyelve. Sok edzés, és tapasztalat, ez van a különbség az a két mélység között, mely a Rukongaiban öntött el, és melyet magamra tudok hozni. Az előbbi inkább folyamatos zártság, és a magány uralta, mely teljesen egyedül hagyott sötétben, s az utóbbit pedig érzelmek cincálják. Egyik sem jó, de most egyértelműen ellenszenvet és egyre inkább stabilabb utálatot, talán gyűlöletet érzek feléje. A beszéde alatt elszántam magam, és megpróbáltam lemondani azon érzelmeimről, melyek akadályoztak abban, hogy egy cél iránt bármit bevessek. Nem kevés erőmet emésztette fel eddig a harc, de most, hogy én és egy klónom maradt, talán most jött el a legoptimálisabb helyzet számomra. Az izgalom okozta vigyor lemosódik az arcomról, a szemem is összébb szűkül. Komor , határozott, tényközlő hanggal szólalok meg.
-Kaminari Taka, a harmadik osztag ötödik tisztje. Ne kelljen megismételnem, nem adom meg magam az olyan áruló söpredéknek, mint te.- A klónom, aki csendben volt Yozora Shunpóját követően azonnal belekezd: -Villámokon érkezel és üres rokkán, hasítsd hat részre a fényt! Bakudou 61:Rikujoukourou!
Én magam az Utsusemi shunpótechnikával lépek meg a lecsapó kard elől, azt a képet hátrahagyva, hogy lecsapja a kezem. A két gömbvillámmal pedig azonnal lecsapok rá, és olyan hosszan adok neki az elektromos áldásból, amennyire csak tudok, ha közben kellene a bakudou-t is megtörnie, az roppant kellemetlen lesz neki. Két lehetőség maradt a szemem előtt, vagy sikerül elfognom, és átadnom mielőtt megölöm, vagy nem. Már előbb észre kellett volna vegyem, talán meg is tettem, csak nem tudtam elfogadni. A helyes az utóbbi döntés lenne, kiiktatni véglegesen, azonban a legfontosabb észrevételem az utolsó szövegeit hallgatva jutottam egyértelműek, és abszolútak. Ennek a valaminek nem szabad többé napvilágot látnia, vagy valami börtönbe jó mélyen, vagy a föld alá kell küldenem, de nem engedhetem el, és ehhez bármit, és bármilyen módszert alkalmazni fogok

Tárgy: Re: Urufu Yozora Vs Kaminari Taka Vas. Jan. 19, 2014 3:26 am

Szomorúan vettem tudomásul, hogy még mindig nem jött meg az esze, és kezd unalmassá válni, hogy kegyelmet ajánlok neki. Majd ha kéri, elgondolkozok rajta, bár lehet nem leszek olyan kedves, mint amit először ajánlottam fel.
- Nagyon szomorú. De remélem, az üzenetem azért átadod, csak azt kell megjegyezni, amit az osztagtársamnak küldök… Taka-chan.- egy széles vigyorral ugrok neki, és le is szelem a fiúcska kezét, aki azonban, ahelyett, hogy felsikoltana, eltűnik, és egy szétrobbant puskacsőhöz hasonló alakban kattan rám hat aranyrúd. Ezután pedig, jön az újabb elektromosság, ezúttal viszont sokkal erősebb, sokkal élettel telibb, mint az előző. A kardom kifordul az ujjaim közül, ahogy rángatózik a kezem, és érzem, ahogy minden porcikám átjárja az áram. Hirtelen nevethetnékem támad, ahogy tudatosul bennem, lehet, egy kisfiú fog megölni. De nem tudok nevetni, csak egy széles vigyorra futja. Azért, ennyire talán mégsem kéne simán meghalni. Legalább nyomorékká kéne tenni azt az embert, aki megöl, különben én is csak egy leszek a hosszú listán.
A reiatsum szabadra engedésével sikerül megtörnöm a kidout, és megszakítani a kontaktust a fiúcska kezeivel, és arrébb shunpozok. Persze, nem megy tökéletesen, sikerül felbuknom, de legalább már nem ráz az áram. Elsőre nem is sikerül felkelni a földről, a lábam mintha nem működne, egy pár másodpercig ugyanúgy nem érzem az egyiket, mint a hiányzó kezem. Rég nem éreztem, hogy fáradt lennék, utoljára ilyesmivel akkor foglalkoztam, amikor még csak szamuráj tanonc voltam. Milyen csodálatos!
Ahogy feltápászkodom, előbb elmosolyodok, azután pedig rám jön a nevethetnék. Nem tudom abbahagyni, a könnyem is kifolyik a kacagástól, az pedig még inkább fokozza a jókedvem, hogy észreveszem, sikerült ráharapnom a nyelvemre, és vér folyik a számból. Nem tudom, mi ilyen mulatságos, de mulatságos. És, most még fényesebben világítok.
A karperecemmel a kezembe rántom az egyik kardom, nem tudom, melyiket, de nem is fontos. Olyan mulatságos ez a fiú, majdnem annyira, mint a félszemű rokon, aki a szamurájokról dumál mindig… éééés, tudom is, miért! Ugyanaz az osztaguk. Hihihihühhüüüüüáháááháhhh… Csak most ugrott be.
- Lehet, hogy ismered egy rokonomat is akkor, ha harmadikos vagy, Taka-chan. Urufu (vért köp) Yashuhiro a neve. Neki üzenem, hogy megalapítottam az Urufu klán Las Nochesi ágát. Háháhhháh…- a határtalan jókedv egy minden eddiginél nagyobb villanásban egyesül, én pedig megérzem, hogy valami fura dolog nőtt rá az arcom bal oldalára, de változik a testem többi része is: a csonka karomból két, bogárszerű végtag nőtt ki, és még egy szárny is megjelent a hátam bal oldalán. Érzem, könnyű lenne ellenállni, visszaküldeni a lakót a mélységbe, de nem. Annyira szórakoztató. A könyökömből kinőtt végtagok egyikébe rántom a másik kardot is. Nem sikerül tökéletesen megfogni a markolatot, de arra pont jó lesz, hogy megvágjam vele. Ahogy arra a kis, morcos arcára nézek, újra elfog a nevethetnék.
- Miért vagy ilyen komoly? Miért nem mosolyogsz? A nevetés elűzi a félelmet, a haragot, a mosoly pedig segít, hogy barátokat szerezz. Mosolyogj! Mosolyogj!- a következő pillanatban shunpoval felé lendülök, közben verdesve párat az új szárnyammal, ezúttal a kardjaimat a hasába próbálom beleszúrni. Mint a szeppuku. Emlékszem, egyszer majdnem rávettek, hogy végezzek magammal. Olyan mulatságos. A legjobb barátomat rá is vették… olyan… mulatságos. Újra hangosan kacagni kezdek, miközben célpontot váltok, hogy lenyakazzam az utolsó élő másolatot, és végre játszhassak az igazival. Annyira nem érdekel már, milyen állapotban hagyom itt, csak az érdekel már, hogy ne haljon meg olyan gyorsan.

/Yozora arcán egy fél hollow maszk jelent meg, a bal karja csonkjából két rovarlábra emlékeztető végtag, a háta bal oldalából egy hártyás szárny, és folyamatosan világít/

Tárgy: Re: Urufu Yozora Vs Kaminari Taka Vas. Jan. 26, 2014 9:45 am

Még említett valamilyen üzenetet, de nem szándékoztam törődni vele, mivel amiről előtte beszélt se rémlik. A tervem jól működött, és telibe kapta. Úgy tűnik, hogy shunpó és kidou terén meglehetősen elmarad tőlem, viszont kardforgatást nézve meglehetősen félelmetes ellenfél. Miközben a két villámgömböt a testében tartottam éreztem annak rángását, és iszonyatosan rossz érzés keringetett. El akartam engedni, távolodni, hogy ne érezzem ezt tovább. Ez idáig egyszer öltem shinigamit, meg sem próbálkoztam hasonlóval. A tudat, hogy minden másodperccel közelebb kerülök hozzá, és már nem bírja sokáig egyre nagyobb terhet rakott rám, hiába tudtam, hogy nincs más választásom. Vagy talán csak azt akartam hinni, hogy nincs más választásom? Ekkor törte meg a bakudot egy nagyobb lélekerőlökettel. Azonnal hátrébb shunpóztam. Nem gondolkodtam, nem számoltam vele, hogy valószínűleg alig tudja majd mozgatni a végtagjait, és még kába lesz. Nagy levegőkkel próbáltam lenyugtatni magam, nem inoghatok meg a harc kellős közepén. Ahogy elnézem van egy kevés időm felkészülni az újabb rohamra. Fogtam és jobb kezembe elnyeltem a harmadik shikaitechnikámmal a kidouval létrehozott gömbvillámot. Ezután rátekerem jobbomra az erősítő láncot, s aktiválom. Tizenöt, ennyi percem van amíg mellékhatások nélkül használhatom az erőnövelőt. A koutan kou mellett ez az egyetlen ami képes jelenleg a hiányzó komponenst pótolni, a nyers erőt. Mozgásom, és ütéseim gyorsak, és viszonylag pontosak is, azonban hiányzik belőlük a nyers erő, melyet nem tudok teljesen ellensúlyozni az elektromosságommal. A maradék időmet tervek kiötlésére használtam, már amennyire tudtam. A vigyora, az egyszerűen gyilkos volt, borsózott tőle a hátam, az imént majdnem meghalt, és úgy vigyorog, mintha még élvezné is... sőt, tuti élvezi. Ez... egyszerűen nem... A következő pillanatokban színtiszta undort tükrözi az arcom, ahogy az a valami megjelenik az arcán, aztán a két bogárszerű végtag, meg az az visszataszító hártya a hátán. Las Nochest említette, és valamiért hollow lélekerőt is érzek belőle, vagy nem tudom, de minden bizonnyal megváltozott. A következő szavaira állást váltok, és készülök a harc folytatására. Kicsit vacak érzés lesz, de használni fogom megint azt a kidout.
-Hadou 21:- Ekkor használom a Dountai hikitoru-t, azaz a testáthelyező gyűrűmet, amivel gyakorlatilag teleportálásszerűen változtathatom meg valaminek a helyét egy kis távolságon belül. Ezzel a mozdulattal nem csak hárítottam a csapását, de mögé is kerültem, méghozzá jóval gyorsabban, mint amennyire a shunpómmal képes lennék. -Boruto!
A cero szerű villám remélhetőleg telibe kapja, ez után a klónom próbálkozik a háta mögé shunpózva egy szorító fogással elkapni. Ugyan az ő ereje kisebb is, és az auraként körbevevő elektromosság közel sem olyan erővel rendelkezik, mint a két gömbvillám, de így is kellemetlen lesz, valamint mással is próbálkozhat a klón, ha ez már sikerrel járt. Én magam közelharcba lendülök, és nyitásképp az egyik karját célzom meg egy oni dekopin-al, majd egy Utsusemi-vel shunpózok arra az oldalára, ahol csak egy karja van, talán kisebb a védelme alapon, s jobb kezemmel egy isteneset behúzok neki oda, ahol érem. Gyomor, arc, nem számít, csak fájjon neki. Ekkor belé eresztem az elnyelt kidou erejét is. Nem kísértem a szerencsét, így nem állok le bokszolni, hanem hátrébb ugrok. Amúgy sem tudom, hogy mégis miféle képesség ez a borzadály.
Abban az esetben, ha a klónom sikeresen lefogná, akkor megkockáztatok egy belharcot, míg a klónom ekkor minél nagyobb mennyiségű és erejű elektromosságot próbál belé juttatni, én magam felváltva hol egy nagyobb impulzussal adok neki a bal kezemmel, hol egy isteneset a jobbal. Természetesen nem szándékozom levágatni magam, mint a karácsonyi pulykát. Az is megfordul a fejemben, hogy lélekerőt kellene szereznem tőle, amihez le kellene fognom egy kis időre. Talán ha lenne alkalmam egy olyan idézésre, de előtte mindenképp meg kell gyengítenem. Már nem tekintettem rá shinigamiként, így szinte semmi sem maradt az iménti kételyeimből, bármikor készen állok elpusztítani, ha nincs más választásom.

Tárgy: Re: Urufu Yozora Vs Kaminari Taka Pént. Feb. 21, 2014 11:57 pm

Ahogy hirtelen eltűnik előlem, rögtön a hátamba csap valami varázslatot, ami nagyjából el is sorvasztja az új szárnyamat. Nagy kár, de repülni úgy se nagyon tudtam volna vele, annyira nem baj- az már zavaróbb, hogy a másolat a hátamra ugrott, meg is pördülök néhányszor, hogy lerázzam, de nem igazán megy, úgyhogy az egyik új bal karommal megfogom a kezét, a jobbal pedig vágok egyet hátrafele, jó mélyen bele a hátába. Olyan vicces, most, hogy ilyen közel van, érezhetem a teljes teste reakcióját a hátába vágó kardra.
Sokáig nem hagyhatom, hogy a fiúcska másolata ölelgessen, de úgy döntök, akkor már hasznot csinálok belőle, és odadobom a kisfiúhoz. Annyira aranyos, ahogy összeütköznek, olyan, mintha egy ikerpár egyik tagját halálosan megsebesítenénk, aztán vele vernénk agyon a másikat, és figyelnénk a reakcióját. Itt sajnos, egészen más reakciót kapok, mert ezek az izék még annyit sem jelenthetnek neki, mint nekem egy-két ócskább kardom.
Belegondolva, egész kis bátor, hogy puszta kézzel ki mer állni ellenem, pedig nem lehet könnyű úgy harcolni, hogy fel kell készülni arra, bármelyik pillanatban átrohanhat egy penge a csontodon, és egy testrészed tompa puffanással búcsúzzon tőled. Persze lehet, hogy csak nem fogja fel, hogy milyen butaságot csinál, és azért ilyen bátor. Nem kapott még komolyabb sérülést, úgyhogy nem érzi még át, hogy mennyire kellene félnie, rettegnie, a szívének a fogai ritmusára zörögnie, csak attól, ha a közelében vagyok. Felé tartom az egyik kardom, hogy ne tudjon közelebb jönni, legalábbis anélkül, hogy a kicsi arcát fel ne vagdalná.
- Nem kezdesz még elfáradni, kisfiú? Nem érzed még, hogy többé egy lépést sem bírsz megtenni, nem tudod megemelni a kezed? Kicsit sok reiatsut használtál el, nem gondolod? Jobb ha tudod: minden kis varázslatoddal közeledik az a perc, amikor majd megcsonkítva fetrengsz a földön. Talán pont ez az a perc.- shunpoval a fiúcska baljára akarok menni, hogy levágjam a karját, meg talán a lábából egy darabot. Akarom végre hallani, hogy kiabál, hogy sír, kezd unalmas lenni, ahogy ugrabugrál, meg lövöldöz rám folyamatosan. Egy pillanatra felvillanok, mielőtt vágnék, de a kardjaim egy aranyszínű energiamezőbe ütköznek. Elkezdek emelkedni, a földdarabbal együtt, amin állok.
- Ne haragudj, úgy tűnik, otthon már hiányolnak, pedig nem tudod, miből maradtál ki. Ami azt illeti, még én se, de ha szeretnéd tudni, akkor gyere ki ide minden nap. Lehet, hogy csak évek múlva, de vissza fogok jönni érted. Addig is: mosolyogj!- feloldom a shikaimat, és elteszem a kardjaim, azután lehámozom magamról a maszkot, aminek hatására eltűnnek a kiegészítőim. Összeégett az egyenruhám, de azt hiszem, megérte, remekül szórakoztam.

(Köszi a játékot!)

Tárgy: Re: Urufu Yozora Vs Kaminari Taka Kedd Márc. 11, 2014 12:45 am

Jutalmatok 300 LP és 2500 ryou.