Olyan szép napunk van, és annyi mindent lehetne csinálni, és én nem tudok dönteni… Ehhe, ez nem jó dolog! T.T Ezért inkább elugrándozom a hadnagyi irodáig, hátha Yuko-nee-chan tud valamit mondani, de az irodában is csak az a kedves kis Com-chan van ott, és… ezt nem hiszem el. Se Yuko-nee-chan, se Tsuki-nee-chan nincs sehol, pedig ő biztosan kitalálna nekünk valami jó szórakozást! Valamelyik Onee-chant akarohooom! T^T Kínomban már odacsoszogok Yuko-nee-chan asztalához, és nekiállok az iratok böngészésének… Azok között biztosan van valami érdekes, legalább addig, ameddig Onee-chan visszajön az irodájába, mert az nem lehet, hogy egész napra, vagy napokra lelépett valahova, és nekem nem is szólt róla, ugye? O.o” Ha mégis, akkor meg kellene keresnem Tsuki-nee-chant, és együtt kitalálni valamit, esetleg kidouzni együtt, mint az Akadémiai évek alatt, mert az olyan jó volt, mikor együtt gyakoroltunk, és… és… Csinálni akarok valamihiiit! Ez a kidouzós dolog nem is tűnik olyan rossznak, csak ahhoz össze kéne szednem Tsuki-nee-chant… Nem tudom, merre lehet, talán a Kidoushuuban kéne kezdenem a keresését… De az merre van? O.o” A nyomkövetőt használni nem lenne olyan szórakoztató, mint keresgélni, de… de… egyedül nem akarok elindulni… T^T
Már épp az asztalra borulva pityergek a tehetetlenségtől, amikor végre valahára, egy egész örökkévalóság után benyit Yuko-nee-chan. Legalábbis remélem, hogy ő az, mert mikor felnézek, nem látok a könnyeimtől, szóval először a hüppögésemen kell úrrá lennem és azokat a makacs könnyecskéket letörölgetni, hogy normálisan beszélhessek Onee-channal, mert ki mástól kérjek segítséget Tsuki-nee-chan megtalálásához, ha nem tőle? *o*
– Nincs semmi gond, Yuko-nee-chan… – kezdek azonnal hadonászva magyarázni a helyzetet, meg, hogy miért is ülök éppen a székében. °o°” – Csak unatkoztam, és nem voltál sehol se te, se Tsuki-nee-chan, pedig már ki is találtam, hogy Tsuki-nee-channal szeretnék játszani, de nem tudom, hol van, és állítólag az apukája a kidousosztag kapitánya, és… és… Nem tudom, hol van a kidousosztag… T^T Segítesz nekem megkeresni? *o* – kérdezem tőle nagyon-nagyon nagy bociszemeket meresztve rá, és remélem, segíteni is fog nekem, mert az olyan jó lenne, ha mielőtt megtalálom Tsuki-nee-chant, még Yuko-nee-channal is csavaroghatnék egy picit! *w* Mikor rábólint, leugrok a székéről, megfogom a kezét és ugrándozva elindulok a város utcái felé, ahol ismételten szembesülök azzal, hogy nem tudom az irányt, és a digitális térképemről direkt nem akarok puskázni, mert azzal elveszne a játék lényege, és az olyan lenne, mintha csalnék egy elméleti teszten, ami azért sem jó, mert azzal nem tanulok semmit, márpedig tanulni igazán érdemes, különösen, ha tájékozódásról van szó, mert e nélkül sosem tanulom meg, mi merre van. @.@ Szóval inkább megvárom ezen a ponton, hogy Yuko-nee-chan megmutassa nekem az utat, és akkor vele együtt haladhatok a kidousosztag felé. *o* Út közben persze eltereli a figyelmem a tanulásról egy-két szépen röpködő pokollepke… egyszer szeretnék csinálni egy robotpéldányt, de még nem sikerült rájönnöm, hogyan csináljam élethűre a szárnyát, mert a korábbi próbálkozásaimon túl vastagra sikeredett, és nagyon nehezek is voltak, meg olyan nem szépek, és… nyooooh! T.T Egyszer csak azért is megcsinálok egy robot változatot a pokollepkékről, méghozzá szépen, hogy össze lehet majd keverni az eredetivel! T^T És a mozgása is ugyanilyen szép és légies és tündéri lesz, mint ezeknek… abban majd Tsuin Fueari segít! *o*
Észre sem veszem, hogy megérkezünk a kidousosztaghoz, csak mikor már áthaladunk a kapun, és akkor bámészkodva körül is nézek ezen az elkülönülő területen.
– Nahát, de jó! *-* – engedem el Yuko-nee-chan kezét és kezdek el szaladgálni az osztag területén belül, mert ez olyan buli, és még sosem jártam idegen osztagnál, és ha belegondolok, hogy Tsuki-nee-chan is lehet, valahol erre van… *.* Annyi felé nézelődök, hogy már a fejem is szédül tőle, és inkább bemegyek az épületbe, hogy itt rohanjam végig a folyosókat.
– Tsuki-nee-chahaa~n! Itt vagy valahol? – kérdezem meg minden helyiségben, ahová benyitok, és ezt tervezem csinálni azzal a társalgónak látszó helyiséggel is, ahová most esek be, de meg is torpanok, amikor észreveszem az egyetlen benn tartózkodó alakot, aki kicsit tekintélyesebbnek tűnik az eddig látott tiszteknél, vagyis hát a kiállása sokkal magabiztosabbnak tűnik, szóval biztosan valami fontos tiszt, tehát tudnia kell segíteni! *-* Odaszaladok hozzá, és mivel úgy látom, kicsit el van bambulva, megrángatom az egyenruháját, hogy figyeljen rám, és mikor felém fordul, elkezdem mondani a gondolataimat.
– Bácsi, bácsi, nem tudod, merre van Tsuki-nee-chan? Nem biztos, hogy erre van, de talán igen, mert az apukája itt dolgozik, és én szerettem volna vele ma kidoukat gyakorolni, mert az Akadémián is olyan jól szórakoztunk együtt, szóval… nem tudod véletlenül, hol találom? *w* – ugrándozok körülötte és észre sem veszem, hogy az egyenruháját még mindig markolom, és tovább ráncigálom. °o°” Gyorsan elengedem, hátha nem tart gorombának, és nagy bociszemekkel pislogok rá, meg azon gondolkodom, merre hagyhattam Yuko-nee-chant… Elhagytam Yuko-nee-chant! O_O”

Nem is értem, hogy ki volt képes eltűntetni a hajlított szögkiegyenesítőt! Remekmunkámat kellett berekesztenem, hogy nyomozásba kezdjek, pedig aztán ez nincs is benne munkaköri leírásomban! Nem tehetek róla, sosem végeztem Rendőr Akadémiát. |-( Mégis, amiért valaki, esetleg valakik – mint mondtam, tapasztalatlan vagyok a nyomkeresést illetően – sikeresen elkeverték valahová az eszközt, ugyanis nem volt az állandó helyén! Természetesen kezdésképpen leellenőriztem, hogy nincs e véletlenül használat alatt, de negatív eredményt kaptam. S, ha átrendezés történt volna a Laboratóriumban, akkor az elsők között lennék, akik megtudják. Így jutottam abba a helyzetbe, hogy most hatalmas tanácstalansággal kellett szembenéznem az üggyel kapcsolatban és halványlila gőzöm sem volt arról, hogy miképpen oldhatnám meg, avagy a könnyebbik úton megközelítve: mivel helyettesíthetném a szerszám hiányát?
Egyszerű, mégis nehéz képlet ez, mely megoldásra vár, s nem is merengtem túl soká rajta, inkább mellőztem a további oly’ fontos másodpercek elmulasztását és azon nyomban visszatértem az irodába, ahol az éppen összerakni kívánt új robbanószerkezetem alapja pihent, a szükséges kellék híján még pár napig előreláthatóan befejezetlenül, hogyha nem tudom megoldani a dolgot. Ennek érdekében úgy döntöttem globális keresésbe kezdek, a hirdetőtáblán teszem közzé a keresett tárgyat, s arra kötelezem a tiszteket, hogy minél előbb kézbesítsék az irodámba. Ím’ az egyszerűnek tűnő, mégis nehéz képlet, sokkalta nagyobb könnyedséggel megoldva, mint azt egy egyszerű lélek feltételezné. 8-)
Gondolataimban történő előretervezések során, némileg belemerülve az esemény, elméleti síkomban lezajló fantáziadús vizionálásába, míg nem egy rendkívüli hangot fedezek fel asztalomtól, mely hatására nyomban odakaptam tekintetemet, hogy megtekinthessem pontos, személyi forrását. Meglepetten veszem tudomásul nem is oly’ rég megismert unokahúgom jelenlétét, s nagyobb döbbenetet hoz magával szomorú ábrázata. Rögtön a legrosszabbakra kezdek gondolni, szinte ösztönösen az alábbi feltételezett pontokra:
- Yoriko-chan, miért itatod az egereket? Mondd, ki okozott neked problémát? Hidd el, nem lesz vele több gondod, ha kívánod azon nyomban likvidálom. - szavaim alátámasztásának érdekében, azon nyomban belenyúltam fehér kabátom zsebeinek egyikébe és egy koponyaalakú bombát halásztam elő belőle, hogy annak felmutatásával demonstráljam az illető jövőbeli halálának okát. Ami természetesen egyszerű, véletlen balesetként lesz bemutatva. Hirtelen terelése a témát illetően kissé elgondolkodtat, nem hiszem, hogy ez valamiféle érzelemhullám a jókedv és rosszkedv között, hiszen az általában kamaszkorban tetőzik és Yoriko-channak még van pár éve az előtt, mielőtt megtapasztalhatná azon korral járó pozitív és negatív dolgokat. Emiatt nem tudok másra, csupán arra gondolni, hogy illető megfenyegethette, s nem mer róla beszélni! >.>
- Kedves, Yoriko-chan. ^v^ Nekem nyugodtan elmondhatod, hogy ki volt, azaz intelligenciában alulfejlett, még élő létformának sem nevezhető illető nevét, aki rosszkedvet okozott neked. Csak bátran, nem kell tartanod tőle! ^ v ^ – ösztökélem arra, hogy elmondja annak a humanoid egyednek a megnevezését, aki képes volt egy ártatlan gyermeket megbántani. S Yoriko-chan kreativitása egyszerűen díjazni való! Egy apró, ártatlan mondatba építve osztja meg velem a tettes nevét. Remek, ötletes, roppantul ötletes! Látszik, hogy a rokonom.
- Ez csak természetes! Persze, hogy segítek megkeresni! ^ v ^ – bólintok, indulásra készen. A keresett szerszám megtalálása ráér későbbre is, ez egymilliószor fontosabb, mint a félkészmunka befejezése! Egy biztos, az illető retteghet, egy életre meg fogja bánni, hogy packázni mert Yoriko-channal. >.> Ugyan nem tudom mivel félemlíthette meg pontosan szeretett unokahúgomat, de hogy a kezemet sem meri elengedni, azért ebből már némileg ki tudok indulni, s jócskán ront ezen a humanoid életben maradási skáláján. Fejemben már a kedves Phellera-sannal kombinált bomba bevetése merül fel fejemben. Ez a haszontalan – kedves Yoriko-channak gondot jelentő – létforma lassan kiérdemli nálam a teljes megsemmisülést.
Rosszabbnál rosszabb gondolataimból végül Yoriko-chan tanácstalansága zökkent ki, s nem kell sok, hogy rájöjjek arra, hogy valószínűleg az útiránnyal akadt némi problémája. Teljesen megértem, Seretei elég hatalmas és beletelik, egy kis időbe mire megtanulja a shinigmai, hogy mi merre is van pontosan. Bár Yoriko-chant ettől nem féltem, mi a 12. osztag tagjai rövid idő alatt képesek vagyunk memorizálni Soul Society minden egyes pontját.
- Szóval Kidoushuu, ugye? – kérdezek rá biztonság kedvéért, nehogy pontatlan úti céllal induljak el, hiszen cél nélkül még a jó tudós is el van veszve. Felelete után nyomban indultam is, bár a menetelésünk során szembejövő Pokollepkéket kissé rossz néven veszem, emellett hatalmas önuralmat kell tanúsítanom ahhoz, hogy semmiféle kegyetlen merényletet ne vigyek végbe ellenük. Főleg, hogy látszólag Yoriko-chan jókora tetszését mutatja eme rémségesen idegesítő szárnyasok iránt. Amint visszaérünk a 12. osztaghoz fel kell világosítanom az üzeneteket kézbesítő pillangókat illetően. :<
- Nos, itt is volnánk. – lépek be a Kidoushuu területére, ezzel együtt Yoriko-chant is betessékelve, amint engedélyt kaptunk a kapuban álló tisztektől az osztagba való belépéshez. – Akkor merre is találjuk azt a bizonyos hímegyedet, aki gondot jelent számodra, kedves Yoriko-chan? Öhm… Yori… ko-chan… ^ v ^” … - nagy szusszanást veszek, amint az utólag még hallható hangját egyre inkább halkulni hallom, valahol kelet felől, s rögvest tudatosul elmémben ama kellemetlen dolog, hogy szó szerint, modern kifejezésekkel élve: unokahúgom faképnél hagyott. .__. Ez az én szerencsém.
Reiatsu érzékelésre hagyatkozva keresem meg Yoriko-chan jelenlétét, s a szerint kutatom fel a Kidouosztag területén. Amennyiben nem mutatja meg nekem, hogy hol is van az a bizonyos illető, ki megbántotta, addig nem tudok neki segédkezet nyújtani az ügyben. :< Amint felfedeztem az osztag egy épületében lévő igen kellemes hangulatú szobájában unokahúgomat egy férfi társaságában, Yoriko-chan viselkedéséből rögtön rájövök, hogy valószínűleg ő a rossz hangulatának az elkövetője. Amúgy is, egyszerűen csak rá kell nézni erre a hímegyedre, az arcára van írva bűnössége!
- Vegye le róla a piszkos mancsát! Cseppet se félj Yoriko-chan, itt vagyok. Ő volt az, aki bántott téged? – lépdelek Yoriko-chanhoz, s biztonság kedvéért odébb húzom az alaktól, kit a röpke pillanat alatt aktivált szemkötőm adattárházából igyekszem azonosítani. Persze ez azon nyomban szükségtelenné válik, amint jobban szemügyrevettem az illetőt jómagam is rájövök, hogy ki is ő valójában. – Khm… Kawashima taichou! Na-nahát, micsoda kellemes meglepetés, azt hiszem összekevertem valakivel…^v^” - zavart félmosolyszerűséget erőltetek arcomra, amiért tanácstalanság tetézett elmémben. Rögvest el kívántam törölni a kellemetlen értetlenséget fejemből, ennek az egyenletnek a megoldásara pedig egy bizonyos személyt igényelt. Kedves unokahúgomat kicsit távolabb vezetve a kapitánytól kezdtem el halkan rákérdezni tőle a valós tényállásra.
- Khm… khm… Yoriko-chan. ^ v ^ Azt hiszem igencsak félreértettem az itt történő helyzetet, mely igen kellemetlen, szóval örülnék, hogyha reklámozását mellőznéd… Khm… nos, ez a mágiagyakorlás ténylegesen igaz? Nem valami rögtönzött álca történet? – vonom kérdőre, s amint helyeslő válaszát adja rá, nagy levegőt veszek, miközben elkönyvelem magamban, hogy sikerült igencsak félreértenem ezt az egész szituációt, s ami a legrosszabb… jókora kellemetlenséget kerekítenem ezzel. S ugyan nem arra készültem, hogy kedves unokahúgocskám egy edzésre invitál, viszont most képtelen leszek elfogadni ezt és belemenni az egészbe. Szerencsére a kutatásom az íróasztalomon nem fut el. ._.
- Öhm… Kawashima taichou. A helyzet az, hogy kicsit félreértettem a helyzetet. Viszont önnél jobb tanárt nem is találhattunk volna! Amennyiben ráér és szabadidejét képes ránk áldozni roppantul örülnénk, hogyha megtisztelne minket egy kidou edzéssel. ^ v ^ – kihúzva magamat fordulok a kapitány úr felé, hogy kicsit oldjam a feszült légkört, melyet se perc alatt sikerült teremtenem a négy fal között és csupán remélni tudom, hogy beleegyezik egy rögtönzött mágia gyakorlatba. Tiszteletem egy apró meghajlással fejezem ki, ezzel rásegítve a meggyőzésre. Ennyit azért megoldhatok szeretett unokahúgomért, hogyha már teljesen félreértettem a dolgokat. ^v^”

Ejnye, ejnye, kidousosztagos bácsi anélkül beszél hozzám, hogy hátranézne, és pont Tsuki-nee-channal kever össze. De hiszen éppen őt keresem! És pont emiatt van egy sanda gyanúm a kidousbácsi kilétével kapcsolatban. Nagyon rendes tőle, hogy leereszkedik hozzám, így tényleg kevésbé zavaró, ami azért fura, mert eddig fel sem tűnt, hogy mindenkire felfelé kell néznem, valahogy olyan természetes volt, és most szembe nézhetek ezzel a kidousbácsival, aki talán éppen valami Tsuki-nee-channal kapcsolatosat akar nekem mondani.
– Tsuki-nee-chan ilyenkor aludni? – ezen a megállapításon el kell gondolkodnom, mert teljesen lehetetlenségesnek tűnik. De a kidousbácsi mosolyféléjét azonnal lelkesedéssel viszonzom, hiszen nem minden nap kap a shinigami ilyen ajánlatot. - Hát akkor te vagy Tsuki-nee-chan apukája, és a legkidoubb osztag kapitánya, Mitsu-chan bácsi? *w* Yoshida Yoriko vagyok, és nagyon-nagyon-nagyon örülnék, ha tanulhatnék tőled, csak előbb meg kéne keresnem Yuko-nee-chant, ha már elkísért idáig, én meg elhagytam valahol a kapu környékén T_T” – magyarázkodok azonnal a nekem feltett kérdéseknek eleget téve, bár a másodikra úgy tűnik semmi szükség, hiszen a másik Onee-chanom be is fut, de… miért kéne Mitsu-chan nagybácsinak levennie rólam a mancsocskáját? Hiszen rám sem tette, vagy mégis? O.o” Nem értem, Yuko-nee-chan! T^T Nekem ez bonyolult… Túl-túl-túl, nagyon bonyolult.
– Yuko-nee-chan, mi a baj? Mármint azon kívül, hogy kint hagytalak, mert azt nem akartam, csak nagyon elragadtattam magam, szóval kérlek-kérlek, ne haragudj! T^T – nyafogom, miközben kicsit odébb húz Mitsu-chan bácsitól, és próbálok rájönni, miről is lehet itt most szó, mert még nem sikerült felfognom… De szerencsére ebben ő maga segít, mikor lehajol hozzám és suttogva kérdezősködik… Nos gondolom, titokban akarná tartani, amiről beszélünk, ezért én magam is lehalkítok, hogy válaszolhassak neki. - Nem, Yuko-nee-chan, mondtam már, hogy nem bántott senki, csak senki nem volt sehol, és most, hogy ide jöttünk, Mitsu-chan bácsi felajánlotta, hogy segít nekem kidouban Tsuki-nee-chan helyett. Tudod, Mitsu-chan bácsi az apukája Tsuki-nee-channak, és állítólag nagyon jól ért a kidoukhoz *o* – sutyorgom le a birtokomban lévő információkat Yuko-nee-channak, és nagyon örülök, amikor azt mondja, ő is szívesen tanulna a kidouk nagyon-nagyon tisztelt kapitányától egy kis démonmágiát, olyannyira, hogy meg is ölelgetem azonnal, aztán odaszaladok Mitsu-chan bácsihoz, hogy neki is megköszönjem még egyszer az ajánlatát, meg ugye beleépítsem a mondanivalómba a Yuko-nee-chan által is használt udvariassági formulát.
– Tényleg-tényleg, ugye nem rabolom, vagyis raboljuk az idődet, Mitsu-chan bácsi? Már ha szívesen tanítasz engem, meg akkor Yuko-nee-chant is… Ugye van kedved hozzá, Mitsu-chan bácsi? *w* – ugrálok körülötte és igyekszem alaposan körülnézni a teremben, meg… meg én nagyon szeretnék tanulni a nagybátyámtól, mert ha ő Tsuki-nee-chan apukája, akkor nekem a nagybátyám, ezt az egyenletet már egyszer levezettem, és szeretném megismerni is, mert Tsuki-nee-chan csupa érdekeset mondott róla, bár nem tudom, mennyi minden lehet igaz abból, amit Nozo-chan nénikémtől hallott, mert nálunk Nozo-chan nénit sem nagyon emlegetik… Valamiért biztosan megharagudtak rá, de hát ez nagyon nem szép dolog, mert a családnak össze kéne tartania, meg minden, szóval én még őt sem ismerem, pedig Nozo-chan néni elvileg anyuci nővérkéje. Közben teszek egy kis ugrándozást visszafelé is és odasuttogok Yuko-nee-channak.
– Ha végzünk, segíthetek neked a kísérletedben? – remélem, ezzel ki tudom majd engesztelni a korábbi elhagyásért… én tényleg nem akartam elhagyni, na. T.T” Elkalandoztam…

Kalandozás a Kidoushuunál

Roppantul kellemetlenül ér a szörnyű igazság, mely szerint jómagam értettem félre ezt az egész helyzetet, amit be kell látni, hogy ez az én részemről jócskán csak nagy szégyenfoltot fog hagyni nevemen. ._. S cseppet sem adom jelét annak, hogy Yoriko-chan tévedne azon feltételezésével, hogy Kawashima taichou jól ért a mágiahasználathoz. Hiszen a Kidoushuu kapitányától ez teljesen természetes. Lehet, hogy kicsike unokahúgom még nem hallott az osztag különleges jártasságáról? Nyomban fel kell világosítanom erről! Nem hagyhatom a tudatlanság rosszindulatú markában, a tehetségét meg kell védeni, továbbadott tudással alátámasztani! S a jelenlévők között azt hiszem, én vagyok erre a legalkalmasabb személy, ki megoszthatja eme csekély, de annál is fontosabb információt neki erről.
- Persze, hogy jól ért a kidoukhoz, kedves Yoriko-chan! ^v^ Kawashima taichou különlegessége, hogy sokkal jobban átlátja a mágia rejtelmeit, mint elmélet, mint pedig alkalmazásuk terén más halálistenekkel ellentétben. Nem hiába ő vezeti eme Gotei 13 számára igencsak fontos osztagot! ^ v ^ - osztok ki egy buksi simogatást Yoriko-channak a nagyölelését követően, mielőtt odébbállna. Néha még nekem is nehéz lépést tartanom vele, de azért igyekszem kihasználni egyhelyben álló pillanatait, s kellő információkkal ellátni, nehogy megessen az, hogy nem tud valamiről. Egy Yoshida mindig tud mindent, ugyebár. ^ v ^ – Meg… khm… sajnos a Férfiegylet vezetésében is elég jártas… - a végét már inkább csak magamnak, azon belül is ama oldalamnak teszem meg ezt a csekély megjegyzést, mely képtelen eltekinteni a Férfiegylet egyes garázdálkodásán, mint elvakult Nőegylet tag. Rosszalló pillantásomat viszont nem tarthattam fent soká, ugyanis Yoriko-chan érdekében félre kell tennem az egyletek közötti ellentétet és higgadtan, megfontoltan kezelnem a jelenlegi szituációt a megfelelő tiszteletadással, ahogy azt egy kapitány irányába illik. Hiába rokonfélém Yoriko-chan aranyos, kedves unokatestvérén keresztül. :<
A kérésre tett válaszához felmerülő várakozási idő során mindvégig sajnos olyan tekintetet sikerül kiviteleznem a kapitány irányába, mely kétszer is átgondoltatja vele, mit is felel. Eléggé kiszámíthatatlan volt az adott pillanatban tett rátekintésem. Pedig egyáltalán nem kívántam ezzel befolyásolni döntését, becsszóra! Na, rendben, talán egy kicsit. De természetesen nem szándékosan, vagyis… nem egészen szándékosan… :/ Viszont cseppet sem szeretném látni Yoriko-chan lelombozódásának menetét, s örömének érdekében bármit megteszek, amíg hatalmamban áll.
- Természetesen Yoriko-chan, hogyha szeretnél! ^ v ^ - kedves unokahúgom ajánlata ugyan váratlanul ér, de szívesen fogadom felajánlását. Amennyiben mellettem szeretne szorgoskodni, az én részemről nincs akadálya, úgy is van pár projektmunka talonban, mely csak úgy félre lett téve „majd máskor befejezem” címszóval. Azon kutatásokhoz szíves örömest fogadok társaságot, így legalább elképzelhető lesz véglegesítésük is.
- Köszönjük előre is a fáradozását Kawashima taichou, igyekszünk szorgos tanulók lenni az óráján. ^ v ^ - tisztes meghajlással fejezem ki elő köszönetemet, amiért ránk fordítja idejét. Mint kapitány, gondolom, jócskán be lehet táblázva munka terén. Szóval nagy becsben fogjuk tartani ezt a lehetőséget, melyet most megadott nekünk a mágia sokszínű rejtelmeinek, azon oldalának megismerésére, amiről talán még nem is hallottunk.
Érdeklődve várom az első utasítását, melyet hamar meg is kapok, s kissé vonakodva, de kérése szerint teljesítek. A medált lecsatolva kezemről ejtem azt piszkosfehérszínű kabátom zsebének egyikébe, hogy a feladat második fázisára léphessek. Mondjuk, igen bátornak találom Kawashima taichout, amiért képes ezt a helyet mágiaedzésekre felhasználni, látszólag nem éppen ilyesmikre alkalmazható kiépített helynek tűnik. Lehet, hogy a „látszat néha csal” elve lép itt érvénybe?
- Hadou no sanjuuichi: Shakkahou. – idézem meg az általam igen kedvelt mágiát, az elmémben élő kockázatok ellenére is. Eddig mindig úgy voltam vele, hogyha használtam valamiért szinte azon nyomban robbant, bármiféle célponttal való érintkezés nélkül, amint megidéztem és útjának indítottam. Eme probléma nem tudom mire vezethető vissza, de azt hiszem nincs is jobb alkalom ennél, hogy rákérdezhessek miértjére. – Kawashima taichou, lenne egy kérdésem. Nemrégiben fedeztem fel, vagyis pontosabban szólva, mióta a kidou ampu tulajdonában állok, azt, hogy a Shakkahoum valamiért rakoncátlanul viselkedik akkor, amikor a medál segítségével próbálom megidézni. Van valami elképzelése, hogy milyen okból kifolyólag lehet ez? ^ v ^ - ültetem át gondolatmenetemet szavakba, s adom tudtára röpke problémámat a Kidoushuu kapitányának, hátha ő pontos magyarázatokkal tud szolgálni, nem úgy, mint a hosszant folyó számítások halmaza erről a dologról. Hiszen a lehetséges okok száma rengeteg, s ebből megtalálni azt, amelyikbe belecsöppentem… bár elsőre lehetetlennek tűnik, mégis tudom jól, ha akarnám, megtalálnám, hosszadalmas munka árán persze. De a további tétlenkedést és számítások eredményére való várakozás kitudja, milyen kockázatokhoz vezethet, s mint tisztes halálisten, ilyen kockázatoknak mégsem vethetem alá a Gotei 13-at.
- Nem, még nem állt módomban gyakorolni a mágia eme ágát. Viszont a 12. osztag sokrétegű gépein található, evvel a tudománnyal részletesen foglalkozó könyvtárban már mintha találkoztam volna fogalmával. Pontosítaná bemutatóval ezt a teóriát, Kawashima taichou? Persze, ha nincs mindez Yoriko-chan ellenére! ^ v ^ - pillantok is a felemlített személyre. Sajnos nem tudom, hogy ő mennyire is vetette bele magát a mágia tudományába. Annyit megtudtam róla első találkozásunkkor, hogy szereti a halálistenek eme képzési ágát, viszont annak nem álltam tudatában, hogy esetleg hasonló szinten lehetünk a kidou gyakorlata terén. Nem számítottam rá, egyáltalán nem, igazán nagy meglepetés volt ez számomra! ^v^ Unokahúgom tehetségesebb, mint azt gondoltam volna! Egyre inkább büszkébb vagyok rá. ^3^
- Ejnye, ejnye Kawashima taichou. Ne sértődjön meg, de… remélem, hogy ez csak egy költői kérdés volt öntől! Tetszik tudni, ez most teljesen olyan, mintha azt a kérdést tenné föl nekünk, hogy: „össze tudjuk e adni az 1+1-et”. ^ v ^ - épp, hogy nem nevetem el magamat kérdésére. Vagyis eleinte szinte még azt sem tudtam eldönteni, hogy megsértődjek – esetlegesen duplán, Yoriko-chan nevében is –, amiért olyasmi megfordult a fejében, hogy a több felé való koncentráció meghaladja a képességünket, avagy illetlen mód kacagni kezdjek, amiért megérdeklödte ezt tőlünk. Mindenesetre teljes erőmből azon voltam, hogy ne essek a ló túloldalára és megtartsam a tiszteletet adó arculatot, s visszafojtsam nevetésemet. Végül viszont már kezemet kellett segítségül hívnom, hogy arcomat takarhassam, s elrejtsem az erre utaló nyomokat. Mindenesetre remélem, hogy nem haragítom ezzel magamra... sajnos a Férfiegylet vezetőjéből bármit kinézek. |-( Bár tudnám, hogy egy ilyen egyéniség mint Kawashima taichou, hogy vetemedhetett azon vandálok szintjére. ._.

Nagyon-nagyon-nagyon örömteli hír, hogy Mitsu-chan bácsi elvállalja az edzésünket, és Yuko-nee-chan számára is tisztázódott a helyzet. Nem szerettem volna, ha két ilyen nagyszerű és magas pozíciójú rokonom összekap egymással, és veszekedésbe torkollik ez a találkozás hármunk között, még ha eredetileg tulajdonképpen nem is Mitsu-chan bácsit kerestem, hanem Tsuki-nee-chant, de úgy tűnik, a végeredmény hasonló lesz, csak éppenséggel nem Onee-channal, mármint nem a fiatalabbik Onee-channal, hanem az apukájával és az idősebbik Onee-chanommal gyakorolhatok némi démonmágiát. Jaj, azt hiszem, bele fogok zavarodni, ha nem találok a nővérkéimnek valami megkülönböztető jelzést mihamarabb, mert az Akadémia alatt működött a most is fennálló rendszer, de kezd egy kissé zavarossá válni, hiszen mindkettővel találkozom minden nap, és attól tartok, előbb-utóbb össze fogom keverni őket, vagy egymást fogják összekeverni, és nyoooo… nem jó. @_@ Na mindegy, ezt feltesszük a kitalálandó dolgaim listájára, és inkább odafigyelünk minden másra, amit itt zajlik, továbbá megpróbálunk nem röpködni az örömtől, hogy Yuko-nee-chan elfogadja a segítséget a kísérleteihez, ha majd visszaérünk a laborba, mert eddig még felnőtt nem fogadta el a segítségemet, legalábbis nyíltan, mert azért a lehurrogás után anyuciék is alkalmazták ám az ötleteimet, csak elismerni nem akarták.
Mitsu-chan bácsi kérdésére kissé elpirulok, mert tulajdonképpen milyen kis butuska vagyok, hogy eljövök kidout gyakorolni, de arról lövésem sincs, mifélét, és még csak elképzelni sem tudom, mit kellene csinálnom igazából, de azért az megnyugtató, hogy a bácsi is feltalálja magát és nem kell félteni, így legalább van min elindulni. Lehet, hogy Mitsu-chan bácsinak is egy kreatívabb osztaghoz kellene tartoznia rendesen, csak mivel ilyen jó kidous, ebben az osztagban nagyobb szükség volt rá? *.*
- Hadou no sanjuusan: Soukatsui – idézem meg kérésre a kidout Mitsu-chan bácsira, bár lehet, nem kellett volna ennyire gyorsan reagálnom a felkérésre, és megfontoltabbnak kellene lennem, mert a jó tudós mindig megfontolt, de én kicsit izgatott vagyok most emiatt az edzés miatt és szeretnék jól szerepelni, hogy mindkét rokon büszke legyen rám, na és persze azok is, akik nincsenek most jelen. Minden esetre ez után az idézés után érdeklődve figyelem Yuko-nee-chan idézését is, és némi csodálkozással hallgatom beszámolóját arról a kis eszközről, amit használ. Apuci mondjuk gyakran mesélte el véleményét Onee-chanomról meg valami temetkezési vállalkozásról vagy miről… lehet, össze kéne raknom fejben normálisabban is a dolgokat, mert van egy csomó részinformációm az unokanővérkémről apucitól, de még nem sikerült lineárisan összerendeznem az eseményeket, és ezzel kapcsolatban majd szükség lesz Onee-chan segítségére is. Legalább lesz témánk, ha majd együtt kísérletezünk a laborban! *.*
– Kettős idézés? Mintha hallottam volna már a kifejezést, de elmondanád, pontosan hogyan is néz ez ki, Mitsu-chan bácsi? – teszem fel az engem foglalkoztató kérdést, mert az én buksimban most éppen nem találok megfelelő információt a dologról, pedig szerintem már olvastam ilyesmiről, csak most nem tudom előszedni, ami kifejezetten kellemetlen, mert általában sok-sok adatra tudok támaszkodni, amit korábban olvastam. Na mindegy, talán Mitsu-chan bácsit nem fogja zavarni a plusz munka, amit adtam, és nekem sem árt a verbális átismétlése bizonyos elméleti dolgoknak, meg aztán a démonmágiát amúgy is szeretem, még elméleti tananyagként is, tehát nem lehet vele akkora probléma. - A bemutató is jó ötlet, Yuko-nee-chan! *w* – kapom fel a fejem nővérkém javaslatára. Hogy erre én nem gondoltam! Hiszen a látvány is sokat ér az elmélet mellett, úgyhogy biztosan sokkal jobban fog menni nekem is, ha látjuk, hogyan kéne kinéznie, mert abban biztos vagyok, hogy Onee-chanomnak sikerülni fog.
– Hmmm… én nem tudom pontosan, Yuko-nee-chan… Mitsu-chan bácsi, az egyszerre több dologra figyelésnek minősül, ha ugyanabban az időpontban barkácsolok, olvasok, és rajzfilmet nézek? Mert ilyesmiből soook-sok volt ám, már az akadémiai évek alatt is, mert Tsuki-nee-channal is gyakran néztünk mesét, meg olvastunk mindenféle magazint eszközkészítés mellett… – közben nagyon lendületesen mutogatok is, hogy alátámasszam a mondanivalómat, mert azért így talán könnyebben érthetők a dolgaim, akkor is, ha hadarok, mert néha az is előfordul velem, és ezt sokan nem szokták szeretni, főleg a tanár bácsik és tanár nénik, de remélhetőleg Mitsu-chan bácsi megértőbb náluk sokkal, de sokkal. Már nagyon várom, mit talált ki közben nekünk, mert biztos vagyok benne, hogy ő már nagyon-nagyon pontosan tudja, mit fog mutatni, csak nekünk kell még várni a bemutatójára. Olyan jó ez a nap! *.*

Mitsu-chan bácsi nagyon-nagyon okos, nem tudom, miért olyan nagy baj, hogy nem ért a reishis meg matekos meg egyéb számításokhoz, mint ahogyan azt Tsuki-nee-chantól hallani szoktam néha-néha, bár azért abban igaza van, hogy érthetne azokhoz is, mert nyilván nem véletlen lett Tsuki-nee-chan ennyire okos, tehát valami sütnivalója Mitsu-chan bácsinak is kellene, hogy legyen a tudományos dolgokhoz, szóval, na… Most összezavarodtam. T.T De ahogy hallgatom, abban biztos vagyok, hogy Mitsu-chan bácsi ha másban nem is, a saját szakterületén igen-igen nagyon extrán okos, meg jártas is, és nyilván tapasztalata is van, tehát minden, ami egy jó tudósnak is kellene, ebből pedig már egyre egyértelműbb, mi is közte és Tsuki-nee-chanom között a kapcsolódási pont, hiszen gyakorlatilag mindketten lélekenergiával foglalkoznak, ami máris egy nagyszerű közös pontjuk, és biztos-miztos, hogy erről nagyon jókat tudnak beszélgetni. *o* Bárcsak nagymamiék is osztoznának velem valamelyik érdeklődési területemben, de a helyzet az, hogy az elektronikához még anyuciék sem értenek igazán, és ha jól néztem, ezen a téren még Yuko-nee-channak is vannak bizonyos hiányosságai, Tsuki-nee-chan pedig, mint mondtam, nem feltaláló vagy elektronikus szakértő, úgyhogy jelenleg nem nagyon tudom, kivel beszélhetném meg a dolgaimat… De majd biztosan kikupálom valamelyiküket, hogy legyen kivel társalognom a szakterületemről! *.*
De jelenleg az a feladatom, hogy Mitsu-chan bácsit hallgassam, aki mint mondtam, nagyon érti a dolgát, ha kidoukról van szó, és tényleg érthetően magyaráz, vagyis pont annyira megy bele a részletekbe, amennyire kell is, hogy bárki megérthesse, de nem lenne muszáj egyszerűsítenie, hiszen mi ugyebár tudósok vagyunk, de ez most annyira nem lényeges, mert azért vagyok itt, hogy gyakoroljak, vagyis mióta elfogadtuk Mitsu-chan bácsi ajánlatát, azóta edzeni vagyok itt, tehát a figyelés jelenleg mindenek feletti kötelességem. ^.^ Persze ezek még csak az alapvető instrukciók, amikre nagyokat bólogatok is, jelezve, hogy értettem, hátha esetleg a bácsikámnak kétségei lennének efelől, mert én tényleg figyelek, és tutibizti ügyes is leszek, mert én nem szoktam ügyetlen lenni, mármint hosszútávon, legalábbis kidouban nem, mert zanjutsuban és hakudában biza-miza előfordul… Azok sajna nem mennek túl jól, na. T.T De mielőtt túlzottan is elmélázhatnék a gyengeségeimen, Mitsu-chan bácsi prezentálja nekünk a kettős idézést, és én igyekszem minden lépést alaposan a buksikácskámba vésni, hogy utána tökéletesen tudjam bemutatni magam is a nijuu eishout! *_*
– Igenis, Mitsu-chan bácsi – jelzem kezemet is felemelve nagy vidáman, hogy megértettem a feladatot, és máris gondolkodni kezdek, miféle bakudoukat használhatnék kedvenc bácsikámon. Bár ez a kifejezés elég fura, hiszen csak egy nagybácsim van, legalábbis, akiről tudok, mert nyilván Yuko-nee-channak is van vagy volt apukája, de azt nem ismerem, tehát csak egy van, így mindenképpen ő a kedvenc, de akkor is jó dolog kigondolkodni, hogy kedvenc nagybácsi. No tehát a buksikácskámat azon törögetem-töprengetem, hogy mégis mivel lenne érdemes próbálkoznom, és hogyan rakosgassam össze a sorrendet, mert én bizony nagyon-nagyon figyeltem az előbb, de nem érzem úgy, hogy annyira okosabb lennék most tőle. T.T Minden esetre, Yuko-nee-chan támogatására is lelkesen bólogatok, mert én mindig ügyes vagyok és most is az leszek, ha minden rendben halad, és már ki is választottam a két kidout, amit szeretnék majd használni, csak remélem, sikerül is és nem is lesz baja Mitsu-chan bácsinak, mert azt nem akarom! °o°”
El is kezdem hamar az idézést, először a Shitotsu Sansennel és megpróbálom az előbb Mitsu-chan bácsitól látott módon belevegyíteni a Rikujoukourout, hogy ügyi módon megidézhessem mindkettőt a magam elé tartott praclijaimban, szépen egymás után, de ahogy elkezdem a második kidout varázsolgatni, a megkezdettbe vezetett lélekenergia eltűnni látszik, és ez nekem nagyon-nagyon nem tetszik. >.> Mitsu-chan bácsi, ez nehéz! T_T De nem adom fel, nekiveselkedek még egyszer, csak most fordított sorrendben, de így sem megy. Pedig én odafigyeltem ám mindenre! Nagyon alaposmásosan megjegyeztem mindent, és pontosan vissza tudom idézni az egészet képkockáról képkockára, még pislogni sem pislogtam a bemutató alatt! > <” És tessék, nem akar működni a gonosz kis nijuu eishou… Aljas. T_T Már épp kezdem fontolgatni, hogy bármennyire kínos-kellemetlen is, de megkérdezgetem bácsikácskámat, mit is rontikálok el folyton, mikor megszólal ő maga is egy újabb tanáccsal. Ezek szerint jobb, ha pólusokra szedem, mint mondjuk egy mágnest? *o* Bár a mágneseket nem szeretem, mert tönkreteszi az elektromos gépeimet, és mindent megzavarkál, amiben elektronok mozognak, de azt hiszem, jobb példácska nincsen, szóval be kell érnem a mágnessel, bármennyire is nem komálgatom őket. > <
De akkor most próbálkozzunk úgy, ahogy Mitsu-chan bácsi mondta, és hátha menni fog! *o* El is kezdem, először a Shitotsu Sansennel, pont, mint legelőször, csak most nem hagyom abba a koncentrálást rá, és elkülönítgetem az egyik praclimba, ahogyan kell, majd belekevergélem a Rikujoukourout is rendesen, de végig sem tudom mondani magamban az idézését, mikor a szemem sarkából feltűnik egy megmozduló árnyék, és én azonnal oda is kapom a fejem, hogy megnézzem, mi okozza, mert ez nagyon-extrán érdekes! *-* Csak a kidoukról feledkezem meg, és kicsit több lélekenergia kerül beléjük a kelleténél, úgyhogy szépen össze is robbannak! °o°” Nagy-nagy bumm, én meg repülgetek-pörgök hátrafelé, és nagyot huppanok a popimra. T^T Ez most fáj, csúnya, gonosz szoba, eltereli a figyelmem, ráadásul a kopogószellem még mindig itt van, mert természetesen kopogószellem volt, ezt megtanultam Tsuki-nee-chan filmjeiből, úgyhogy biztosan úgy is van! Gonosz kis szellemecske, de engem nem fog eltántorítani attól, hogy megtanuljam a nijuu eishout! ˘^˘
– Itai~ – nyafogok egy picikét, miközben felállok és leporolgatom magam, mert Tsuki-nee-chan sem szereti, ha koszos, és én próbálom tiszteletben tartani az ő szokásait is, ha már gyakorlatilag az otthonában vagyok. Ezután felfújt pocokpofival tűröm fel az egyenruhám ujjait, hogy ismét nekifussak a kettős idézésnek. Legyőzöm azt a kopogószellemet! > < Megint úgy kezdem el, mint az előbb, és nagyon-nagyon koncentrálok, hogy a csúnya-gonosz motozásos nyavalyások ne tereljék el a figyelmemet, mert ez a bumm most nem tetszett, és inkább nem akarnám megismételni, ha nem muszáj. Na tehát nekifutok újra az idézésnek, és igyekszem a lehető legjobbat hozni, de most csak alacsony lélekenergiaszinten merem, nehogy berobbangasson a kis gonosz. >.> Ugyan elég gyengén, de ha minden igaz sikerül, és ez máris széles mosolyt csal a csinos pici arcocskámra.
– Még egyszer! *-* – kiabálom lelkesen, és gondolkodás nélkül elkezdem elölről, most már bátrabban és több lélekenergiával, hogy megint sikerüljön, csak most sokkal szebben és csillogóbban, és fényesebben is, mert a szép fényes kidouk a legszebbek, úgyhogy most már olyan mutatósra szeretném megcsinálni a Shitotsu Sansent és a Rikujoukourout is! Mindent megteszek, hogy sikerüljön, és nagyon-nagyon koncentrálok is, úgyhogy most biztosan nagyon szipi-szupisan szuperül fog sikerülni! *w*