Már régóta vártam arra, hogy kimehessek újra az Élők Világába egy kis mászkálhassak. Szerencsére éppen Karakura volt a célpontom. Igaz, nem küldetés, hanem egy kis látogatás. Így amint átértem rögtön elindultam a városba. Jó ideig járkáltam a városban, amikor valami furcsa érzés fogott el. Mintha egy hollow lélekenergiát éreztem volna, de mintha egy normálisnál négyszer több ereje lenne. Sőt talán még annál is erősebb. Hát elindultam arrafele, amerről éreztem az előbbi lélekenergiát. Kardomat még nem vontam ki, mert érdekelt, hogy milyen lidérc adhat ki ilyen erős lélekenergiát. Tudtam, hogy léteztek arrancárok, ám eddig még nem láttam egyet sem. Így hát nekiiramodtam. Egy jó ideig eltartott, de azért odaértem. Ekkor egy furcsa figurát pillantottam meg. Egy fekete ruhás alak volt tőlem, egy jó 5 méterrel messzebb. Közelebb mentem és megszólaltam.
- Ki vagy te? – kérdeztem tőle gyanakodva
Jó ideig néztem őt, ám nem figyelt rám láthatóan. Legalábbis nem hallott meg. Egy pillanatra, mintha valami volt volna mögöttem. Megfordultam ám nem volt ott senki. Mikor megint megszólaltam volna észrevettem, hogy eltűnt az előbbi furcsa alak. Talán csak képzelődtem? Nem tudom, hát tovább mentem. Már épp odaértem, ahova akartam, ám ránéztem órámra.
- Afenébe! Angelina, ezért meg fog ölni. – mondtam idegeskedve, ekkor láttam meg őt, ám nem volt valami jó kedvében – Hello Angelina! Épp téged. – kezdtem bele
- Nem érdekel! – mondta – Majd máskor pontosabb leszel. – És elviharzott.
Angelina szellem volt, így nem látta senki vitatkozásunkat. Épp utána akartam kiabálni, amikor újra éreztem az előző lélekenergiát. Valahol a fejem fölött, így felnéztem. Ekkor pillantottam meg őt. Épp a házakon ugrált át. Én követtem. Nagyon nehezen tudtam csak lépést tartani vele, mivel nagyon gyors volt. Többször is eltűnt a szemem elől, akkor a lélekenergiáját követtem. Egy jó tíz percig üldöztem, amikor hirtelen elvesztettem. Úgy értem szó szerint. Se látni nem láttam, se a lélekenergiáját nem éreztem. Így hát csalódva elindultam valamerre. Két utcával járhattam odébb, amikor egy nagy zöld területre érkeztem. Akkor megláttam őt. Éppen rám nézett.
- Ki vagy te? – kérdeztem tőle ismét
Valahogy tartottam a választól.