Haruya versus Yasu!

Tárgy: Haruya versus Yasu! Csüt. Jún. 30, 2011 5:43 am

Mint mindig most is az irodámban üldögéltem és próbáltam feldolgozni azt a nagyon sok információt, ami az előttem heverő papírról próbált az agyamba férkőzni, de perpillanat éppen máson agyaltam. Azon gondolkoztam éppenséggel, hogy mi lenne, ha elmennék Karakurába és keresnék valami fasza kis kiegészítőt az irodámban. Csak azt nem tudom, hogy mi állna jól ebben a szögletes kis irodába hiszen majdnem mindent elfoglal az a három nagy, kétajtós szekrény amiket ugyan úgy Karakurából szerváltam mert az előző szekrények kicsik voltak és általában mindig elől maradt valami olyasmi aminek nem kellett volna ezért valami IKEA nevezetű áruházból szerváltam ezt a három bazi nagy szekrényt amibe minden elfér úgy, hogy ne legyen kavar.
Miután meguntam, hogy csak szuggerálom a papírt leraktam a papírt az asztalra és felálltam. Ám egy kicsit nehéz volt ugyanis reggeltől itt ülni az asztal mögött. Miután kinyújtottam az enyhén elgémberedett végtagjaimat. A vállaim és a könyökeim iszonyatosan nagyot roppantak. Már-már kezdtem az hinni, hogy eltörtem, de az azért elég ciki lett volna, ha ennyitől eltörnek. Miután boldogan állapítottam meg, hogy nincs eltörve elindultam az ajtóm felé. Természetesen út közben felkaptam a zanpumat is majd a kardom társaságában elindultam a szobám felé, hogy levegyem a shinigami ruhát és felvegyek valami emberit, hogy ha összefutok, pár társsal odaát lássák, hogy nem szolgálat miatt vagyok ott, hanem azért mert most egy kicsi szabadidőm is akadt ezért átugrottam. A zanpumat azért viszem, mert elég cink lenne, ha úgy támadnának rám. Mondjuk, ott vannak a kidouim, de sajnos azok nem lesznek elegek egy hosszú harc végéig.
Miután felöltöztem és az oldalamra kötöttem a fegyveremet és minden helyén volt laza léptekkel elértem az ajtómhoz, amit nagy lendülettel nyitottam ki illetve nagy lendülettel csuktam be ezért egy hangos csapódás jelezte, hogy becsukódott. Nos, lehet, hogy lassan ajtót is kell vennem, mert ez nem fogja bírni a nagy lazaságomat, amikben általában ki, illetve becsukom. Na, majd legközelebb megvizsgálom az ajtót és akkor eldöntöm, hogy kell majd új vagy sem.
Mikor kiértem az épületből nyitottam egy senkai kaput és elindultam Karakura felé. Reménykedtem abban, hogy találkozok majd valami hollowwal mert mostanában harcra fáj a fogam, hiszen az irodában maximum a papírmunkával tudok megküzdeni mással nem, de az is egyoldalú harc ugyanis egy öngyújtó segítségével már meg is nyertem a harcot. A dangaion baj nélkül keltem át, majd amikor átértem Karakurába meglepett a nagy nyüzsgés, ami az utcákon volt. Mondjuk én mindig este vagy kora reggel voltam itt szóval ezért lepett meg ez a tényező pedig számíthattam rá, hogy délben ekkora tömeg lesz.
Elvegyültem az emberek közt. Igaz, hogy ők nem látnak, de ha egy erősebb ellenfél megtalál most nincs kedvem azért annyira szétszaggatni a pólómat. Ahogy haladtam előre megpillantotta egy ismerős alakot. Elkezdtem gondolkozni, hogy honnan lehet ismerős a szemkötős alak, amikor beugrott. Egy újságban olvastam róla. Ha jól emlékszem akkor egy képregényben volt, de egyáltalán nem vagyok benne biztos, hiszen régen láttam azt az újságot. Azt viszont tudom, hogy elhagyta azt az újságot így az ellenségemmé vált hiszen az volt a kedvenc újságom. habár lehet, hogy nem egyből karddal kéne rá támadni, hanem egyszerű szavakkal! Surprised

Boldogan odabattyogtam hozzá és megszólaltam.
- Üdvözlöm. Ha jól tudom maga egy ex-képregényhős, de javítson ki ha tévedek. Nem akarom megölni, hanem kérdezni, szeretnék pár dolgot. Fegyveremhez csak akkor nyúlok, ha maga úgy akarja. Mielőtt megkérdezné, hogy honnan ismerem… Akihiro Haruya vagyok és a kedvenc újságomban láttam egy képregényt magáról.

Tárgy: Re: Haruya versus Yasu! Csüt. Jún. 30, 2011 7:07 am

Még nem is olyan rég vettem azt a könyvet, de úgy érzem, van valami kis haszna. Igaz, még otthon nem igazán alkalmaztam azt a fene nagy önbizalmamat, amit mostanában fejlesztettem ki, de biztos hamarosan szükségem lesz rá. Feltéve, ha nem menekül el fülét-farkát behúzva, ha melóról van szó és arról, hogy valaki épp leüvölteni készüljön vörös, rövid hajamat a fejemről. Lehet bele kéne nyugodnom a sorsomba, elvégre már évek óta így élek, változatlanul. Viszont az tény, hogy régen teljesen más voltam. Akkor kiálltam az igazam ért, és nem hunyászkodtam meg mások előtt. Mitől lehet mégis ez a hatalmas változás, hogy épp az ellenkezőjére változtam. Nem akarok így élni… Vissza akarom kapni a régi önmagamat, és remélem, hogy a múltkor vásárolt könyv használ is valamit. Jó, az igaz, hogy már az ilyen kisebb feladatokat sikerült elsumákolnom valahogy, és nem kellett megcsinálnom, de akkor is… Többre vagyok én képes, érzem. Bár az is lehet, hogy rosszul érzem. Igazság szerint az is lehetséges, hogy azért lettem ilyen, mert az utóbbi 100 évben nem sok sikerélményem volt. Nem volt kivel harcolni, és a hollow irtásból se nagyon vettük ki a részünket. Talán ezen kéne változtatnom, és újra akciódús életet kéne élnem.
Mindezen gondolkodva indultam el Karakura utcáin, hátha megint belebotlok valami fura idegenbe, és játszunk, vagy valami. Persze ez valószínűleg egyenlő a lehetetlennel, hiszen az azért már kicsit furcsa lenne, ha mindennap egy újabb emberrel ismerkednék össze. Persze lehet, hogy ez csak nekem lenne az, hiszen nem szokásom nagyon barátkozni. Többnyire csak céltalanul bolyongok a városban, vagy a raktárban töltöm minden időmet. Barátokat kéne szereznem. Hiszen a mostaniak csak kihasználnak, dolgoztatnak, és lényegében semmibe vesznek. Talán ha lennének barátaim, akik szeretnének is, akkor a raktárlakók is úgy éreznék, hogy hiányzok nekik. És nem az, aki a vécét pucolja nekik, vagy épp felporszívózza a nappalit, hanem úgy hiányzom nekik, mint egy barát. Viszont az is lehet, hogy fel se tűnne nekik az eltűnésem csak akkor, a mikor már teljesen fel van fordulva a ház. Persze Masaki azért biztos ügyködne valamit, elvégre a fene nagy tisztaságmániájával biztos nem tudná elviselni a rendetlenséget, szóval így még valószínűbb, hogy nem hiányolnának.
- Eh… miért gondolkodom folyton ilyen hülyeségeken. Elég legyen már! Biztos hiányoznék nekik, elvégre mégiscsak a társuk lennék, vagy mi! – rázom meg fejem tiltakozva reménykedve abban, hogy ezzel együtt az efféle gondolataim is távoznak. Nem gondolhatok ilyenre, hiszen… hiszen nélkülem tuti nem tudnák elviselni odabent az életet. Na jó, ez talán kicsit túlzó kijelentés, de akkor is. Mi lenne szegény Masakival… Biztos összetörne, ha nem lennék többet mellette… T-T A kicsi hadnagya, aki már évek óta a lábánál pattog. T-T
Ijedten fordulok az ismeretlen hang irányába. Valószínűleg nekem szólhatott, hiszen ahogy látom, más nem igazán látja. Talán nekem is úgy kéne tennem, mintha nem látnám. Bár nem… ahhoz már túl késő, hiszen elszúrtam… A hang forrása felé fordultam, így már nem játszhatom el az egyszerű lelket, valamint lehet a lélekenergiámból is érezné, hogy nem vagyok átlagos.
- K-képregényhős? – nyúlik meg a képem egy pillanatra. Már azt hittem, hogy le fog támadni valami olyan szöveggel, hogy „Állj, vaizard, most letartóztatlak”, vagy tudom is én… erre valami képregényhőssel jön? O.o De legalább híres vagyok. Cool

Ez is növeli az önbizalmam, remélem.
- Izé… szerintem összetéveszt valakivel, én nem vagyok képregényhős. Tudtommal ők nem is léteznek, én meg élő vagyok. Vagyis… fogjuk rá, hogy az vagyok. – halkulok el mondandóm végéhez érve, hiszen nem biztos, hogy jó lenne, ha megtudná, hogy igazából nem is élek, és egy vaizard vagyok. Talán még én járnék rosszul. Persze azért most szerencsére magammal hoztam a zanpakutomat, mely a hátamon pihenő hosszúkás táskában van jelenleg.
- Egyébként milyen képregényről van szó egyáltalán? – kérdezem kicsit félszegen, mert azért mégiscsak fúrja az oldalamat a kíváncsiság, hogy ugyan kivel keverhettek össze.

Tárgy: Re: Haruya versus Yasu! Pént. Júl. 01, 2011 6:46 am

Miután befejeztem az emberkének szánt mondanivalómat eszembe jutott, hogy nem póttestben vagyok, szóval az is lehet, hogy nem fog meghallani. Mondjuk a lélekenergiája egy kicsit magasabb az embereknél. Lehet, hogy ő is egy amolyan képességekkel rendelkező egyén, mint amikről hallottam manapság. Tök kúl hiszen még egy ilyennel se találkoztam még.
Nagyon meglepett mikor megfordult és meglepettem, de válaszolt. Ez csak három dolgot jelenthet. Egy shinigami póttestben, egy tápos ember vagy ő tényleg az a képregényhős, akit évek óta keresek. Az egy dolog, hogy a képregény még kisgyermek koromban olvastam és már nem emlékszem a címére, de ez a fiú nagyon hasonlít rá. Kár, hogy már se a képregény címét nem tudom se a szereplő nevét.
- Sajnos a képregény címére már nem emlékszem ugyanis nagyon rég olvastam. Az viszont érdekelne, hogy maga egy szuperképességgel megáldott ember vagy egy shinigami póttestben?- kérdeztem érdeklődve majd jobb kezemet a kardom markolatára csúsztattam. Remélem, nem hiszi azt, hogy egyből támadok. Előbb szépen úriember módjára fel fogom kérni egy párbajra hol majd, kiderül, hogy melyik említett fajt is képviseli. Meg egyébkén is nem illik egyből karddal támadni az ellenfélre. Előbb megkóstoltatok vele pár kidout az éléstáramból.
Vettem egy nagy levegőt majd körbekémleltem a terepet, hogy van e hely harcolni majd észrevettem egy erdőt. Széles mosolyra húzódott a szám majd ismét újdonsült barátom szemébe néztem.
- Nos, egyelőre nem is érdekel, de mivel láttál és hallottál biztos képes vagy valamire ezért kövess, mert ezennel kihívlak, egy párbajra ahol megmutathatod, hogy melyik fajba is tartozol. - kacsintottam majd intettem, hogy kövessen. Remélem nem egy beszari alakkal hozott össze a sors, mert akkor biztos, hogy megeszem a fülemet.
Mivel nem tudtam, hogy ember e vagy shinigami nem shunpozta előre, hanem mellette sétáltam nagy nyugalommal pedig az is lehetséges, hogy egy renegát shinigamival van dolgom, aki táposabb, mint két kapitány együtt, de ez most valahogyan nem tudott érdekelni. Ha meghalok legalább egy nemesebb cél érdekébe, Seireiteiért haltam meg. Ha meg nyerek, akkor én vagyok a király! Cool

Miután megérkeztünk elengedtem a fegyveremet majd a szemébe néztem.
- Hadou 04: Byakurai – modndtam ki a kidoum nevét majd előre tartott a jobb mutatóujjamat, amiből útnak is indult a villám.

Tárgy: Re: Haruya versus Yasu! Pént. Júl. 08, 2011 6:33 am

Kicsit sikerült zavarba jönnöm, hiszen nem gondoltam volna, hogy egy shinigami majd kiszúr. Pedig tényleg próbáltam visszafogni a lélekenergiámat, de valahogy nálam ez sose jön össze. Általában mindig mindent elszúrok, és aztán én is iszom meg a levét. Talán ezért lehet, hogy mindig feladom a terveimet, mert félek az újabb csalódástól. Félek attól, hogy talán ismét kinevetnek a bénázásom miatt. Nem lennék képes elviselni, hogy újra és újra kinevetnek azért, mert épp elrontottam valamit. Viszont ha tovább folytatom a könyv olvasását, talán sikerül nagyobb önbizalomra szert tennem, és így már annyira nem fogok félni attól, hogy majd újra nevetség tárgyává válok. Muszáj ezt a tömény önsajnálatot befejeznem, hiszen így nem haladok sehova, csak egyhelyben toporgok, és magamat sajnálom. Elegem lett… Az viszont kicsit fényezte a már igen kopottas egómat, hogy a shinigami valami szuperhősnek nézett. Habár már a képregény címére és a főhős nevére nem emlékezett, azonban mégis kicsit jól esett ez az egész… Még sose tévesztettek össze egy régi képregény főhősével. Embarassed

Az viszont már zavart, hogy feltett egy olyan kérdést, amire igazából nem, hogy nem kéne megadnom a választ, de valószínűleg meg kéne, hogy öljem. Viszont nem vagyok az a tipikus vérengző típus, így inkább elvörösödve próbálom keresni a szavakat, hogy mit is kéne mondanom neki arról, hogy ember vagyok-e, vagy shinigami.
- Ööö… – kezdtem el mondandómat, azonban úgy döntöttem, hogy inkább nem fejezem be. Nem szeretnék felesleges harcokba bocsátkozni, és amúgy sincs szándékomban bántani bárkit is. Nem az én stílusom…
Megszeppenve pislogok a srácra, aki most meg harcra próbál invitálni. Nem tudom, jó ötlet lenne-e bele mennem. Én minden esetre, a nemre hajlok, hiszen nem szeretném se magamat, se a többieket leleplezni, mert abból akár komoly bajok is lehetnek. Szóval részemről én inkább lelépnék innen, és tovább suvickolnám a konyha padlóját. Inkább az, mint hogy bárkivel is verekedésbe keveredjek…
- Ne haragudj, de nem lehetne később? Most… öhm… sietnem kell… – mondtam valami gyenge kifogást. Sose tudtam igazán jól hazudni, valószínűleg most se ment a legjobban, de azért remélem, beveszi a srác. Nem akarok vele harcolni, se kárt tenni benne. Végül sikerült rávennie, hogy vele tartsak a közeli erdőbe, habár egyáltalán nem akartam menni. Majd letudom úgy, hogy ne essen baja, vagy nem tom, de hogy nem akarom bántani, az biztos. Nem szeretnék még több bajt hozni a fejünkre. Elég nekünk az is, ami most van.
Megérkezésünk után a srác rögtön megindította a támadást egy byakurai-jal, ami elől könnyedén ugrottam el. Látszólag elég ügyesen használta a kidout, s ebből arra tudtam következtetni, hogy valószínűleg a Kidoushuu egyik tisztjével futottam össze. Az viszont probléma, ugyanis sose voltam a legjobb a démonmágiában.
- Mi-miért nem ülünk le, és beszéljük meg egy finom pizza, vagy egy csésze tea társaságában…? Tuti meg tudnánk beszélni…. Elmondom, amit tudni akarsz, aztán… mindketten mehetnénk arra, amerre akarunk. – mondtam guggolva a srác arcába nézve. Ez még mindig okosabb megoldásnak tűnt, mint hogy egymás torkának essünk, viszont volt egy olyan érzésem, hogy a válasz egy jókora nem lesz. Hát én is ezt válaszolnám erre az egészre, ha lenne választási lehetőségem, az biztos…

Tárgy: Re: Haruya versus Yasu! Csüt. Aug. 04, 2011 8:36 pm

Faképpel néztem végig, hogy repül az illető felé a kidoum, de pont az történt, amire tulajdonképpen titkon számítottam is és reménykedtem is. Játszi könnyedséggel tért ki támadásom előtt, ami azt jelenti, hogy jó a reflexe. Szóval vagy shinigamival vagy emberrel van dolgom, aki valami spéci képességgel rendelkezik.
- Bocsáss meg, de még ma ki kell derítenem, hogy igazam volt e abban, hogy te vagy e az a személy akire gondolok… - válaszoltam kérdésére ami egy kicsit késve ért el az agyamig. Átjárta a testemet egy fura érzés, az izgalom. Rég izgultam, mert általában könnyen megoldottam a bajaimat egy kidouval, de most végre van egy igazi ellenfelem, akit nem tudok legyőzni egy kidouval. Aztán az is lehetséges, hogy csak nagy szerencséje volt a kikerüléssel és a következő majd betalál és könnyedén elkaphatom és kifaggathatom, hogy tényleg ő e az a képregényhős vagy nem.
Jobbommal végigsimítottam a fegyverem markolatát majd benyúltam a shinigami öltözékem alá ahol egy titkos zseb volt található, amiből egy pár fehér kesztyűt húztam elő, aminek a kézfej részén a kidoushuu osztag jelképe volt látható. Nagy óvatossággal, hogy ne szakítsam el felhúztam a kezeimre. Saját készítmény volt és most használom először harcban. Nem tudom, mi értelme van, mert még a kidouimat se erősíti fel.
- Az túl könnyű lenne. Szeretem a kihívásokat és abba a harc is beletartozik. Ráadásul nem tűnsz olyan gyengének, ne félj nem foglak megölni. – mondtam kedvesen majd kacsintottam egyet és azt követően felshunpoztam majdhogynem pontosan fölé majd ismételten kilőttem felé egy byakurait majd ismét egy shunpo amivel remélhetőleg mögé kerültem és onnan is kilőttem egy byakurait, majd megmarkoltam fegyverem markolatát és szélsebesen elindultam ellenfelem felé majd amint odaértem a tokjából kihúzva intéztem felé egy alulról indított vágást. Ami ha sikerül, akkor, ha megfordul, a mellkasát metszem meg egy kicsit, de ha háttal marad, akkor a hátán fog egy nagy seb tátongani.
Miután véghezvittem a támadást arrébb shunpoztam, hogy ne érjen meglepetés szerű ellentámadás, mert a reflexeim perpillanat nem olyan jók. Valószínűleg a sok edzésnek köszönhetően ugyanis olyan izomlázam van, hogy mindjárt összerosálom magam. Nem valami kellemes így karddal hadonászni, de hát nem tehetek mást. Ha csak így sikerül kiszednem belőle, hogy ő tényleg az, akire gondolok vagy csak egy csaló, aki elment plasztikai sebészhez és direkt olyan kinézetet csináltatott magának, mint az a régi szuperhős. Ha kiderül, hogy egy csaló azt nem fogja megköszönni magának mert, esküszöm, hogy felnyitom a hasát és megnézem, hogy mit evett reggelire! Twisted Evil

~Na, de még mielőtt ennyire elragadtatnám, magam ki kellene találni valami taktikát! :O~ gondoltam majd csak úgy a poén kedvéért és időszerzés szempontjából kilőttem még egy Byakurait ellene. Reménykedtem benne, hogy sikerül egy kis gondolkodási időt szereznem pontosan addig, míg ki nem találom a taktikámat, mert utána senki se fog megállítani maxiumum a halál.
- Mond csak… hogy hívnak? –

Spoiler:

Tárgy: Re: Haruya versus Yasu! Hétf. Okt. 31, 2011 1:06 am

Miért sikerül folyton összefutnom az ellenséges emberekkel? Miért nem tudjuk tényleg egy finom csésze tea, és pár aprósütemény társaságában megbeszélni. Rózsika-channal is milyen szuperül összebarátkoztunk annak ellenére, hogy ő valójában egy arrancar. Erre tessék… most lényegében egy shinigamival futok össze, aki byakuraiokat lövöldöz felém, miközben én nem is ártottam neki egy ujjal se. Most akkor melyik is a rossz oldal…? Lassan jobban kijövök az arrancarokkal, mint az egykori társaimmal. Biztos árulónak tartanának, és aztán megpróbálnának megölni, ha rájönnének, és… és… én azt nem tudnám elviselni, ha Masaki úgy néz ne rám… olyan… megvetően, és utálkozóan. T.T Lehet jobb lenne megszakítanom Rózsika-channal a kapcsolatot, meg minden, mert még a végén mindketten bajba kerülünk az én butaságom és bénaságom miatt. T.T De nem! >< Nem adhatom fel ennyire könnyen, hiszen ő olyan aranyos, és csodálatos, és kedves, és és… vááá *o*
- Öhm… szerintem egyáltalán nem én vagyok az, vagyis… izé… tuti nem én vagyok az, akire te gondolsz, hogy lehetek, mert akit hiszel, hogy én vagyok, az egyáltalán nem is létezik. – hadarom el motyogva, remélve, hogy nem sértem meg a shinigamit, hiszen néhányan tényleg azt hiszik, hogy a képregények hősei valóban léteznek. Mondjuk jó, ki ne akarna Superman, vagy Batman lenni? Vagy akár bármelyik más szuperhős, vagy hatalmas kalandor, mint például Indiana Jones. Én például szívesen lennék Indiana Jones, mert akkor tök jóképű, okos, és talpra esett lennék, és nem bénáznék ennyit. De ugye… az élet nem mindig úgy alakul, ahogy szeretnénk. Valószínűleg ezért maradtam ilyen töpörödött törpördög, és játszok padlócirkálót reggeltől esti, estétől reggelig, és így tovább. Nem akarok kicsi maradni. Bezzeg Urahara még mindig nem csinálta meg az új gigait, amit beígért… >.> De majd leverem rajta, vagy nem tudom… Jó, mondjuk az én ütésem kb annyit ér egy ex-kapitánynak, mintha egy légy szállna rá, de akkor is… T.T Akarom az új gigait!!! T.T
- Igazából… nem attól félek, hogy megölsz… – motyogom alig érthetően. Tényleg nem attól félek, hogy megölhet, vagy valami, hanem sokkal inkább attól, hogy én teszek benne kárt. És valahogy nem vagyok az a verekedős, kardozós típus.
Hát jó… határozottan nem jártam jól a sráccal, hiszen szemmel láthatólag eléggé szereti a kidoukat használni, ami nekem csak baj. Ezen kívül, elég jól is használja, és nem lenne egy-egy támadásába belerohannom. A felülről jövő byakurai elő még könnyedén kitértem, és fel is shunpoztam az egyik épület tetejére, ám alighogy megérkeztem, a másik máris megérkezett mögém. Szerencsém, hogy gyorsabb vagyok nála, így – igaz, kicsit későn, de sikerült kikerülnöm az újabb támadást. Ám alighogy ellőtte a kidout, én pedig elkerültem azt, máris jött egy újabb támadás, ezúttal zanpakutojával. Fegyveremet előrántva térítettem el az alulról jövő csapást, majd hátrébb ugrottam.
- Ööö… Ne haragudj, de elnapolhatnánk ezt az egészet. Én tényleg nagyon nagyon sajnálom, hogy egyáltalán felmerült benne az, hogy én esetleg… izé… valami képregényhős lennék. Sajnálom, de nem vagyok se szuperhős, se képregényhős, se semmi hasonló. Csak egy egyszerű valaki, aki szeret egyedül sétálgatni a városban. – kezdek el magyarázkodni, bár úgy érzem, hogy nem igazán hatja meg az illető srácot a kis mini monológom, szóval előbb, vagy utóbb úgy is elkezd újra támadni, én meg folytathatom a védekezést. Esetleg akár el is menekülhetnék, de akkor hogy nézek majd a többi vaizard – de legfőképp Masaki – szemébe? Ráadásul elhatároztam, hogy megemberelem magam, és ehhez az is hozzá tartozik, hogy felvállalom az utamba akadó vetélytársakkal való küzdelmet is. Bár nem akarom… nagyon nem akarom…
- A nevem, Kawaguchi Yasu – mutatkozok be, majd azonnal felveszem a harci állást, felkészülve a védekezésre, vagy egy esetleges támadásra. Még nem tudom, hogy mennyire is vagyok felkészülve, de minden esetre próbálok majd hárítani, vagy támadni, ha esetleg arra lehet szükség. Viszont attól tartok, hogy felismerhette a nevem. Bár kétlem, hiszen állítólag titkosítva vannak a velünk kapcsolatos adatok, így elég kevés az esélye, hogy ismerhessen. De ki tudja…
- És neked mi a neved? Melyik osztagnál szolgálsz? – teszem fel a kérdést, amivel zseniális módon már is felfedem, hogy tudok a shinigamikról, és a rendszerükről legalább egy keveset.
~ IDIÓTA!!! ~visszhangzik a fejemben saját mondatom. Remélem nincs annyi esze, hogy ebből rájöjjön dolgokra. Vagy ha mégis, akkor nekem annyi. ToT

Tárgy: Re: Haruya versus Yasu! Pént. Ápr. 06, 2012 8:15 am

Üdv!

Kérésre LEZÁROM a küzdelmet, Kawaguchi Yasu jutalma 1000 ryou, Akihiro Haruya nem kap jutalmat, lévén miatta szakadt félbe a KT.