Hidekazu vs. Kojiro

Tárgy: Hidekazu vs. Kojiro Csüt. Okt. 27, 2011 4:34 am

-Azt a ….. anyádat már!- ordítom miközben egy elemet próbálok beletuszkolni az egyik friss találmányomba, de valamiért nem megy bele. Akárhogyan is próbálom beilleszteni nem megy... forgatom jobbra, forgatom balra... sehogy.... ám ekkor észrevettem valamit... az elem amit bele akartam rakni a ketyerébe túl nagy volt a lyukhoz képest. Hát ezért nem akart belemenni! S lőn világosság... A nagyobb darabka elemet eldobom a francba hiszen nincs rá szükségem mostantól... Egyébkén ha valaki tudni szeretné, hogy tulajdonképpen mit is bütykölök az nem más mint egy tv és dvd lejátszó távrinyálója egybe olvasztva. Igen én ilyen modern vagyok... mondjuk elég sokáig kellett küzdenem értük, hogy meglegyenek, de végül sikerült beszereznem egy Karakura Towni kiruccanáson. Igen póttestben mentem el az üzletben és kifizettem nem pedig csak elhoztam. Mondjuk az is igaz, hogy átalakította egy pöppet a dolgot ugyanis a dvd lejátszót belebütyköltem a tv-be, hogy ne foglaljon sok helyet. Ennek köszönhetően kellett a távirányítót is összeszerelnem.
Miután rájötte, hogy a szekrényemben – a többi kacat közt – kell lennie kis méretű elemnek leraktam az ágyamra a távirányítót é belevetettem magam a keresésbe. Mindent kidobáltam a szekrény elé. Nem érdekel a kupi hiszen abba a szekrényben mióta beköltöztem a 3. osztagba nem raktam rendet... minden rendszertelenül hevert benne ugyanis más dolgokkal voltam elfoglalva mint egy szekrény rendbetétele, de majd most miután összeszereltem ezt az istenverte masinát végre időt szakíthatok a pakolászásra, rendszerezésre.
Nagy lendülettel kapkodtam ki a cuccokat mikor éles fájdalom hasított a jobb kézfejembe. Nem tudtam elképzelni, hogy mi a fene is történhetett ezért azzal a lendülettel ahogy benyúltam a szekrénybe rántottam is ki a kezemet. Amit láttam meglepett, de nem tudott izgatni. Az egykori orvosi szikém állt bele a kézfejembe ezáltal szép kis sebet okozva saját magamnak. Mondjuk ha ideges lettem volna csakis magamra haragudhattam volna hiszen én voltam olyan hülye, hogy gondolkodás nélkül dobáltam be a cuccaimat. Kis szisszenés kíséretében kiszedtem a kezemből a vágóeszközt és elhajítottam majd fásli vagy valami ahhoz hasonló után kezdtem el kutatni a szobámban. Körülbelül tíz perc ide-oda futkorászás után találtam egy elsősegély dobozt aminek köszönhetően másodpercek alatt elláttam a sérülésemet. Már hozzá voltam szokva hiszen a 12. osztagban is állandóan megsérültem akár egy edzés akár egy kutatásnak köszönhetően ezért mg kellett tanulnom ellátnom a sebeimet. Természetesen a súlyosabb sérülésekkel ellátogattam a 4. osztaghoz, de azok nagyon ritka esetek voltak.
Miután sikeresen elláttam a nem túl komoly sérülésemet folytattam a keresést. Már a szekrényem felét szétpakoltam, szétdobáltam, de még mindig nem találtam egyetlen egy szerencsétlen elemet se. Na, mindegy a remény hal meg utoljára én pedig reménykedem, hogy jól emlékszem e arra, hogy van a még kis elemem. Na, mindegy kipakolom a szekrényem másik felét.... akkor majd kiderül, hogy jó e a memóriám vagy sem. De ahogyan magamat ismerem 100%, hogy jól emlékeztem. Nagyon ritka az mikor rosszul emlékszem valamire. Igen... születése óta jó a memóriám... talán apámtól örököltem, de még az is lehet, hogy édesanyámtól... na, mindegy most nem a rokoni ágak firtatása a dolgom hanem az, hogy végre megtaláljam azokat a huncut kis elemeket akik képesek voltak ilyen csúnyán elbújni előlem. Mikor az utolsó kis csomagot dobtam ki a szekrény jobb sarkából megpillantottam a kis csomagot pont a jobb alsó sarokban... Sikeresen elbújt, de most már nincs menekvés fel lesz használva nemes céljaim eléréséhez amik nem mások minthogy megnézzek pár filmet, illetve teszteljem a bütykölésemet.
Nagy lelkesedéssel kaptam ki a sarokból a kis csomagot és operáltam ki belőle egy kis elemet majd egy ugrással az ágyamon teremtem és beleraktam a elemet a távrinyálóba vagy mi is volt a neve. Na, mindegy ne a neve a lényeg hanem az, hogy működik e. Megnyomtam a nagy piros gombot ami ha jól tippelek a tv ki, illetve a bekapcsolásáért felelős és lás csodát működött. Kipróbáltam, hogy a dvd is működik e és igen... sikeres volt az operációm most jöhet a szekrényem rendszerezése.
Már éppen nyúltam volna egy félig nyitott dobozért, hogy megnézzem mi a tartalma mikor egy szép fekete pokollepke libbent be a résnyire nyitva hagyott ablakomon.
- Nocsak.... most vajon mifééle feladatot adott nekem Kagami Taichou? - kérdeztem halkan magamtól majd kinyújtottam sérült kezemet, hogy meghallgassam az üzenetet. Az üzenetben az állt, hogy minden osztagból min egy, maximum öt embert kel elküldenie a kapitánynak egy közös edzésre ahol megnézik ki mire képes és milyen küldetéseken bevethetőek. Az edzés egy részből áll. Egy az egy elleni harcokból. A párosításokat a helyszínen közli a felügyelő aki nem más mint a Kidoushuubantai hadnagya, Akihiro Haruya. Az üzenet még a kezdés időpontját és a helyszínt is megemlítette. Az edzés tizenhat perc múlva kezdődik itt nálunk az Amfiteátrumban.
Miután a pokol lepke átadta az üzenetet könnyed szárnycsapásokkal kilibegett az ablakomon ezennel magara hagyva az atomjaira szedett szobámban. ~ Hmm.... ez érdekes... Kagami Taichou miért pont engem küldött? Van rajtam kívül még pár személy az osztagból akik talán még erősebbek is nálam... Az is lehet, hogy rajtam kívül jön még valaki más is... de akkor se értem, hogy én hogyan kerülök a képbe? Talán rájött, hogy nem is vagyok olyan semmire kellő mint amilyennek az első körökben mutattam magam? Na, mindegy most nincs időm ezen elmélkedni. Indulnom kell mert a végén még elkések és akkor szégyen hozok a Sanbantaira és Kagami Taichoura.... főleg úgy, hogy a mi osztagunk területén lesz megrendezve ez a kis felmérés..~ gondoltam majd felálltam, hogy megkeressem a kardomat ebben a nagy kupiban. Ha jól emlékeztem akkor a kard az asztalom kellős közepére lett letéve még múlt éjszaka mikor hazaértem a késő esti egyedi edzésemről.
Bizony ott volt. Felkaptam és az oldalamra kötöttem majd leszedtem a kötést a kezemről és már indultam is. ~Jobb ha hamarabb odaérek minthogy késse.~ gondoltam majd kiléptem az ajtón mely halk kattanással zárult a hátam mögött. Nem vártam sokáig miután bezáródott az ajtóm egy shunpo segítségével már el is indultam az említett helyszín felé. Út közben láttam pár más osztagbeli idegent, de nem álltam le velük beszélgetni, hogy ők is a közös edzésre jönnek e vagy csak jöttek meglátogatni pár barátot.
Megérkeztem. Akihiro Fukutaichou már az Amfiteátrum közep állt pár alak társaságában. Reménykedtem abban, hogy nem késtem el. Ezért egy shunpo segítségével a többiek mellett teremtem.
- Fukuyama Hidekazu, Sanbantai, Juuseki - mutatkoztam be majd álltam be a sorba. Nem úgy álltam mintha valami katonai kiképzésen lennék. Sokkal lazábbra vettem a dolgot ugyanis nem ismertem Haruya-sant szóval nem is tudom, hogy szigorú e vagy sem. De így ránézésből arra tippelek, hogy normális jó fej.
- Nos, akkor... mivel az utolsó ember is megérkezett itt az ideje elmondanom a párosításokat... kezdjük az imént érkezett Fukuyama Hidekazuval... ő Kojiro Kurodát kapta párként...- ondta majd rámutatott egy lekötött szemű férfira. Úgy nézett ki mint aki éppenséggel öngyilkosságot akar elvégezni. Széles mosollyal az arcomon sétáltam oda hozzá.
- Nos, akkor kezdhetjük Kojiro-kun?

Tárgy: Re: Hidekazu vs. Kojiro Pént. Okt. 28, 2011 2:53 am

Szeretem az izgalmas könyveket, amiben van feszültség és fordulat, igen, imádok olvasni. Egy jó könyv le tud kötni sok-sok időre, és sajnos ezért, elég hamar el is olvasom őket. Ezt nem szeretem, mert utána várni kell napokat, heteket, hogy az emlékek halványuljanak, és újra neki kezdhessek az izgalmas utazásnak, a képzelet világában. Érdekes azért, a shinigamik élete korántsem mellőzi az „izgalmat” és a harcokat, olyan élet, amire néhány átlagos ember vágyna, és cserélne velünk. Miközben lehet mi is, arra éhezünk, hogy átlagos életünk legyen, munkával, normális időbeosztással és egyebek. Nekünk az Ő életük a szerepjáték, nekik a mienk. S szerintem ez így az elfogadható, azt akarjuk elérni, ami nem lehetséges, menekülni a fantáziába. Ezen gondolatok végén zárom be a regényt, amit Mistytől kaptam. Sajnos már be is fejeztem, vehetek elő egy másikat. De sebbaj, mire ismét kiolvasnám mindet, kezdhetem elölről újra.
Próbálkozok a felállással, csak sajnos elég rendesen lezsibbadt a lábam és ennek a következménye, hogy el is vágódok. Eh, máskor nem fogok órákig kitekert pózban ülni. Na, kúszunk el valahogyan a fürdőig, és frissítsük fel magunkat. Mire betudok jutni az említett helyiségbe, már ismét érzem a lábaimat, így sikerül elkezdenem a zuhanyzást, persze mindig ilyenkor találnak meg azok a fránya lepkék. Takarva, amit kell, veszem át az üzenetet. Eh, egy közös edzés? Remek, már csak azt kéne tudnom, miért is Én vagyok az egyik, aki megy majd a 2. osztagból? Mindegy, nem fogok most ellenkezni, a végén abból súrlódások lennének a felsőbb vezetéssel, s lehetőleg azt kerülném.
A tisztálkodás végeztével felöltöm a shinigami egyenruhámat, magamhoz veszem a zanpaktoumat is, és bekötöm a szememet, majd pedig irány az üzenetben megadott hely. A 3. osztag egyik épülete.
Nos, a bejutás nem volt problémás, elmondtam miért is, jöttem, s voltak olyan rendesek, hogy megmutatták merre is menjek. Néhány más shinigami már gyülekezet, megérkezésem után bemutatkoztam.
- Kojiro Kuroda, 2. osztag 5. tiszt. – s beálltam a „sajátjaim” közzé, több szó nem hagyta el az ajkaimat, csend és nyugalom, vártam, hogy megkapjam az edzőtársamat. Aki nem más lett, mint az a személy, aki a legvégén érkezett. Remek, egy hanyag illető, egy halk, semmit mondó sóhaj, és vártam hogy a közelembe jöjjön.
- Igen, de elsőnek távolodjunk el a többiektől. – nem igen szeretném, hogy esetleg mások is megsérüljenek a „harc” közben. Amikor ezzel megvoltunk, előhúzom a zanpaktoumat, és kezdeményezek is. Normális tempóban szaladok felé, jobb oldalra kitartott zanpaktouval, és amikor elég közel érek hozzá, lendületet véve, egy jobboldali vágást indítok meg, mellkas magasságban.

Tárgy: Re: Hidekazu vs. Kojiro Szomb. Okt. 29, 2011 12:03 am

Milyen fura... a mai napomat úgy képzeltem el, hogy a szobámban rothadok és bütykölök valamit majd pihenek és megint bütykölök... erre tessék itt vagyok az Amfiteátrumban és éppenséggel edzés címszó alatt harcba bonyolódok egy számomra teljesen ismeretlen alakkal. Csak azt tudom, hogy Kojiro Kurodának hívják és azt, hogy a 2. osztag tisztje. Azt nem tudom, hogy hanyadik tiszt, de valahogy ez a dolog most nem is izgat annyira. Legalább beszélgettem volna vele, hogy kicsit többet tudnék róla vagy valami, de ez így ne pálya. Most körülbelül úgy érzem magam mintha bevetésen lennék és szembe kerültem volna egy arrancarral. Azokról is csak annyit lehet tudni, hogy mi a nevük s, hogy hanyadikak az arrancar ranglétrán. Ezt is csak azért tudni róluk mert mindegyik elmondja még mielőtt elkezdődne a harc. Ezért szeretem én Kagami Taichout... mindig... vagyis nem mindig hiszen nemrég érkeztem az osztaghoz és őt is nemrég nevezték ki a kapitánynak, de sikerül keresztül húzni a számításaimat és elcseszni a napomat. Nem vagyok előítéletes hiszen közelebbről nem is ismerem csak annyit tudok róla, hogy határozott egyéniség... mindent megtesz céljai érdekében... milyen különös.. felettébb különös hiszen én is pont ilyen vagyok amikor jól kialszom magam vagy kivételesen akad egy két szabadnapom amit magamra és a saját óhajomra, sóhajomra fordíthatok. Ha nem kapom meg a minimum egy szabadnapot akkor olyan vagyok mint egy hisztis kis liba... mindenen képes vagyok kiakadni vagy egyszerűen depresszióba esek és nem szólok senkihez és ki se mozdulok a szobámból. Általában ezért szoktam ilyen állapotban küldetésekre menni vagy leülni és elgondolkozni az élet nagy kérdésein. Mint például régen miért féltem a haláltól? Hiszen halott vagyok már egy ideje mégis élek, lélegzem, mozgok és még sorolhatnám... Ha most még élnék vagy vissza tudnék térni az emberi világba és megkérdeznék, hogy szerinted van e élet a halál után egyből rávágnám, hogy igen van. Bár végig kell gondolni életünk minden egyes percét mert lehet, hogy egy apró kis bakinak köszönhetően például egy abnormális hollowá válik az ember akit lehetséges, hogy egy nap után felfalnak az erősebbek... mert mindenkinél van erősebb. Nálam is van mondjuk én nem nevezem magam erősnek... é nem a fizikai erőmre alapozok hanem a lelki, mentális erőmre aminek köszönhetően a fizikai erőm is tűrhető szinten van.
- Ez természetes dolog. Nem óhajtok senkit se megsebezni... tulajdonképpen téged sem, de muszáj leszek ha azt akarom, hogy megmutassam, hogy a 3. osztagban is vannak azért tehetséges shinigamik!- ocsúdtam fel a gondolkodás tengeréből és ahogy haladtunk arrébb kezem szép fokozatosan haladt lefelé lelkem egy kis darabja felé amely kardként materializálódott. A fegyveremben összpontosult mind az amit én próbáltam elnyomni magamban. Egy kis gyilkolási vágy és a virágok által táplált hű de nagy szeretete. Igen... nem csak a bütykölést szeretem hanem a virágokat is hiszen azok „maguktól” teremnek és igen csodálatosak tudnak lenni... vajon az ember is képes ilyesmire? Ki tudja... ezt a kérdést is sorolhatjuk a megválaszolatlanok közé... na , de azért most nem illene elkalandoznom hiszen egy edzésen vagyok ahol szerintem most nem az számít, hogy hogyan tudok gondolkozni. Na, jó az is számít, de a támadás kivitelezése is elég fontos dolog hiszen most nem fakardokkal és bábuk ellen edzünk hanem shinigami társaink ellen, éles, igazi fegyverekkel amiknek vannak képességeik is.
Már megint sikeresen elgondolkoztam, de szerencsére míg arrébb botorkáltunk sikerült kihúznom a kardom. Nem ért meglepetés mikor annyit láttam, hogy Kojiro megindul felém. Gondolta arra az eshetőségre is, hogy egyből támadni fog.... beálltam védekező pozícióba és vártam míg a megfelelő közelséget eléri majd egy shunpo segítségével megpróbálok mellé kerülni ahonnan egy ”Hadou 04: Byakuray”-al próbálom meglepni. Mivel az is a lehetőségek közt van, hogy játszi könnyedséggel kikerüli a kidoumat még a biztonság kedvéért a kidou által kevert porfelhőben elrejtőzve kezdek gondolkodni egy olyan taktikán ami hatásos lehet. Mondjuk míg nem ismerem ki a taktikáját nem tudok ellen taktikát kitalálni. Ezért nem szeretem ha edzésen egy full idegennel raknak össze... mondjuk így legalább olyan mintha éles helyzetben lennénk.Miután eltűnt a porfelhő én úgy döntöttem, hogy egyenlőre védekezni fogok és egyszer-kétszer meglepetés szerűen beszúrok egy kidout, vagy egy vágást, esetleg egy ütést.
- Látom te nem bízod a véletlenre... én nem arrancar vagyok akit egy vágásból meg kéne ölnöd... Én most az edzőpartneredet személyesítem meg és ha lehetséges ne öljük meg egymást... még annyi dolgot ki szeretnék próbálni az életben...- mondtam majd védekező pozíciót vettem fel, ezzel elkezdve a tervemet. Amint sikerül kiismernem a stílusát könnyebb lesz hatásosabb taktikát kitalálnom a győzelem érdekében.

Tárgy: Re: Hidekazu vs. Kojiro Csüt. Nov. 03, 2011 3:38 am

Szerencsére Fukuyama-san is egyet ért abban, hogy jobb lesz, ha kicsit félreeső helyen fogunk párbajozni, khm, gyakorolni.
- Nekem se célom ártani Önnek. – szépen is néznénk ki, ha a saját társainknak is ártanánk a harcokban. Főleg mert ez nem is harc, hanem csak gyakorlatozás lesz, semmi más. Ezért is volt a támadásom lassú és könnyen védhető, mivel nem az ölés a feladat, és természetesen egy kis testmozgás mindenkinek a hasznára van. Bár ezen az edzésen a 3. osztagnak jól kell szerepelnie, hiszen Ichimaru volt a kapitányuk. S ez lehet megbélyegezte az osztagot. Igaz, Én nem foglalkozok az ilyen dolgokkal, pontosabban nagyon semmivel se foglalkozok, de azt hiszem nem is Nekem kell ezzel törődni. A volt kapitány miatt ne nézzük le az osztagot, a mostanit meg nem ismerem, esélyes hogy nem is fogom megismerni, de nem is érzem szükségét a Vele való találkozás síetetésére. Tökéletesen megfelel a találkozás egy tagjával az osztagának. Aki a jelek szerint egy Byakuray-al akar támadni, nem rossz terv. A támadása elől leguggolok, és viszonzom a kedvességét.
- Hadou 04: Byakurai – nem ismerek valami sok démonmágiát, de nem is tartom úgy, hogy ez kellene, mivel a Zanpaktoum is megfelelő a távolsági támadásokra, legalábbis ha használom, ami pedig igazán ritka alkalmak egyike. De ez nem fontos, sikerült egy kis port kavarnunk, sajnálatos, de várni kell, hogy folytathassuk az edzésünket. Lassan száll el a felkavart mocsok, és ismét látom Fukuyama-sant. Nos, ha azt tenném, amit általában szoktam, legalábbis akkor, ha ilyen helyzetbe kerülők, akkor csak állnánk egymással szemben. Viszont így semmi értelme nem lenne az edzésnek. Tehát megint csak Én támadok, természetesen nem ellenségként kezelem, ezért se halálos csapásokat indítok meg, és még csak nem is annyira gyorsakat, csak egyszerűen „kóstolgatjuk” egymást. Amikor Fukuyama-san támad akkor Én védekezek, és fordítva.
- Nem is tervezem, hogy végezek Önnel, nem tervezem használni a shikai állapotát se a Zanpaktoumnak. De ha már edzünk, akkor talán jó lenne, ha néha támadna, és nem csak passzív résztvevője lenne az eseményeknek.
Igen, mert sokat nem fog fejlődni, ha csak védekezik, és néha visszaszúr párat, támadjon, és okozzon meglepetést. Bár lehet az beszél Belőlem, hogy leginkább hagyjuk abba, mert nem sok kedvem volt alapból eljönni, egy ilyen „programra”. Talán majd ha eleget edzetünk, fel is adom az egészet, így nem fog senki se megszégyenülni, és mindenki boldog maradhat, Én pedig mehetek majd végre a dolgomra. Azaz haza és unatkozni, és olvasni.

Tárgy: Re: Hidekazu vs. Kojiro Csüt. Nov. 03, 2011 4:30 am

A porfelhőt megelőzőn egy Byakurait láttam repülni felém. Kicsit meglepett a dolog mert nem számítottam arra, hogy ugyan azzal a technikával fog visszatámadni amit én alkalmaztam. Remélem nem ez fog menni egész végig mert nem szeretem ha utánoznak. Az is lehet, hogy komolyabbra veszem a harcot és akár még a shikaiom is alkalmazom amihez most azért nincs kedvem. Mondjuk figyelemfelkeltés nélkül is aktiválhatnám hiszen nem esz semmi nagy változás csak egy libegő meggy jelenik meg a markolatom végén amit játszi könnyedséggel el tudok rejteni a kezemmel. Na, de most nem ez a lényeg hanem az, hogy az a nyamvadt kidou egyenesen felém repül és nem szeretném, hogy eltaláljon ezért ki kéne találnom valamit. Lehetséges, hogy shunpo elég lenne hozzá, de az is lehet, hogy későn alkalmazom és a kidou telibe trafál az meg nem kellemes.
Végül úgy döntöttem, hogy arréb lépek ugyanis egy a kidou csak egyenes sugárban halad előre és ha kitérek az útjából nem árthat nekem, vagyis így gondoltam. Baloldalra egy jó nagy lépés segítségével kitérek a kidou elől ám kicsit későn tettem meg eme mozdulatot ezért a jobb vállamat súrolta a kidou. Nem volt valami kellemes érzés, de már hozzászoktam a sérülésekhez. Egy kis karcolásnak minősült a sérülésem... mondjuk éreztem, hogy valami eltalált, de most nincs időm foglalkozni ilyen dolgokkal. Most meg kell mutatnom neki, hogy a 3. osztag igenis képes valamire még akkor is ha az a rókaképű Gin volt a kapitányunk aki elpártolt Seireiteitől és úgy döntött, hogy azt a beképzelt, felfuvalkodott hólyagot, Aizent követi. Tessék mi lett a vége? Aizen elbukott és Aizennel együtt ő is. Mondanom se kell, hogy megérdemelte.
A porfelhő kezdett felszállingózni én pedig ott álltam védekező állásban és vártam, hogy mit is fog tenni az ellenfelem vagyis edzőpartnerem. Remélem nem hiszi azt, hogy ennyivel legyőzött. Nem fogom azért ilyen könnyen adni magam ég akkor se, ha ez egy nyamvadt edzés. Még itt is a maximumot kell kihoznom magamból. Még az is lehet, hogy tényleg alkalmazni fogom a shikaiom mert azért azt is gyakorolnom kéne nem pedig csak a zanjutsut és a kidoukat.
- Megnyugodtam, hogy nem óhajt megölni Kojiro-san, de szerintem nem csak a zanjutsut és a kidoukat kéne gyakorolnunk hanem a Zanpakutounk igazi erejének alkalmazását is. Ez alatt azt értem, hogy, ha gondolja akkor alkalmazhatja a kardja első fokozatát.- mondom majd kihúzom magam és jobb kezemben pihenő kardom hegyét a földre szegezem. - Nyugalom. Tudja a türelem rózsát terem, és én nem szándékozom az első tíz percben kifárasztani magam, mert akkor semmi értelme nem lenne az edzésnek. - mondom kicsit okoskodóan, de egyben baráti hangsúlyban. Vettem egy nagy levegőt majd ismételten alkalmaztam egy „Hadou 04: Byakuray”-t. Miután a kidoum elhagyta balomat úgy döntöttem, hogy itt az ideje érdekesebbé tenni a párbajt. Alkalmazni akartam a shikaiomat aztán rájöttem, hogy azért az még egy kicsit túlzás lenne hiszen még csak most kezdtük el a harcolt. Egyenlőre megfelel nekem ez a távharc meg az egyszer-kétszer vívótudás fitogtatás mert addig is legalább kiismerem valamennyire a stílusát és, ha elérkezik a megfelelő pillanat könnyedén ki tudom majd használni a szerzett tudást.
Miután végiggondoltam, hogy túlzás lenne harc elején majdhogynem teljes erőbedobással harcolni mellkas magasságba emeltem a fegyveremet és egy shunpo segítségével megindultam célpontom felé. A célom az volt, hogy, ha sikerrel jár a támadásom egy apró karcolást ejtek a mellkasán ami majd remélhetőleg ösztönzi arra, hogy minél többet mutasson a stílusából mert egyenlőre ez nem elég ahhoz, hogy ellen taktikát találjak ki. Egyenlőre még csak a meglepetés támadásokban bízhatok, de ahogy észrevettem a kidoum se érte valami meglepetésként.
- Mondja Kojiro-san önnek mi a véleménye eme hirtelen edzéről? Nekem személy szerint az, hogy jó dolog meg minden, de akkor is.... miért nem tudtak előbb szólni?

Tárgy: Re: Hidekazu vs. Kojiro Pént. Nov. 04, 2011 2:41 am

- Elnézést a válla miatt, elragadtattam magamat. S igen nem tervezem, hogy megöljem, csak gyakorlás, és nem vagyok a gyilkolás híve. Jelenleg nem tervezem használni a shikai fokozatot, de talán majd sort kerítek rá. – természetesen nem közlöm azt a tényt, hogy nem szokásom az első szintet, sőt, évszázadokat leszámítva, csak akkor használtam, amikor Anaoval vállvetve harcoltunk Tadeo ellen. – Türelmes vagyok, de nem túl nagy edzés, ha megvárja, míg Én kifáradok, és utána kezdi el a harcot. A legjobb az lenne, ha nagyjából hasonló erővel válaszolnánk a támadásokra.
Mondhatni igazán változatosan támad Fukuyama-san, ismételten egy Byakuray volt az, amivel indított, amire a válaszom egy „Bakudou 39: Enkosen/Körpajzs)”. Ha jól gondolom ez elég lesz felfogni a démonmágiáját. Így elég sokáig el fog majd tartani, ha csak távolsági harcot folytatunk, főleg, mert a démonmágia nem volt ez erősségem sohase. Valami mást kell kitalálnom, talán alapozhatok arra, hogy megunja majd Fukuyama ezt a fajta harcmodort, és közelharcba fog kezdeni.
S ahogy gondoltam, megindít egy közvetlen támadást a mellkasom ellen. Akkor talán ezt jó lenne védeni. Használjuk a stílust. Mivel jobb kezes vagyok, ezért a balomat a hátam mögé helyezem, oldalvást állok, és heggyel előre nyújtom a Zanpaktoumat. Védekezésként, amikor keresztezik egymást a pengéink, csavarok egy félköröset a csuklómon, és így ütöm félre a támadását. Jöhet rá a válaszom, jobbra-balra mozgatom a jobbomat, és a karom meghosszabbítását, a kardomat. Tehát hogy érthető legyen, egy csapás jobbról, és egy másik balról, utána pedig visszahátrálok, mert kaptam egy kérdést.
- Nos, sose rajongtam az ilyen dolgokért, bejelentett vagy se. Nem tartom magamat egy társasági személynek. De ez ne gátolja meg Magát abban, hogy folytassuk az edzést. A parancs az parancs. – s most pedig Én támadtam, maradtam ugyanabban az állásban, de csapások helyet, most nyak magasságba szurkálásokat indítottam. Gondolom igen egyszerűen hárítani tudja, tehát, egy ilyen döfésnél, oldalra húztam a pengét, egy lefejező mozdulatot imitálva, viszont mivel nem az ölés a cél, csak a Zanpaktoum lapjával adtam egy kisebb ütést a nyakára, természetesen, csak akkor, ha nem hárította. Bár a végeredményen ez nem változtat. Hátrább ugrok, és a bal kezemet „elővéve” egy újabb démonmágiát idézek meg.
- Bakudou 04: Hainawa /Kúszókötél. – amivel ha minden igaz, képes leszek megbénítani a karjait, pontosabban lekötözni, de mivel elég béna vagyok ezekben, így ha sikerülne is, hamar ki tud szabadulni.

Tárgy: Re: Hidekazu vs. Kojiro Kedd Ápr. 17, 2012 2:08 am

Mivel a KT már hosszú ideje áll, Kojiro kérésére LEZÁROM azt. A három kör után 500 ryou jár Kojirónak, Hidekazu hibás félként nem részesül jutalomban.