Yuusuke őrült nevetése visszahangzik a romos város utcái között. Vérfagyasztó gurgulázása dermesztően hathat minden élőre, kivéve Aizen-t. Rezzenéstelen arccal tekint az önmagából kifordulni látszó vaizard-ra. Egész lényéből sugárzik nem rendítette meg végtelen magaslatokba törekvésében. Megingás nélkül állja a felszabaduló erőket, vagy viseli közönnyel, távolban lassacskán elhaló talpnyalói lélekenergiáját. Terve szerint alakulnak a dolgok. Minden úgy történik, ahogy várta. Mindenki úgy mozog, ahogy remélte. Míg két bástyája időt nyert számára és lefoglalt néhány kellemetlen gyalogost, addig ő észrevétlenül menetelhetett a táblán. Fekete lóként rejtőzködött a pepita mezőkön. Játszadozva az elé járuló egerekkel várt a megfelelő pillanatra. Húzta az időt, mielőtt egyetlen huszárvágással felbukkant volna a király színe előtt. Önkényesen mulatott, mielőtt bevinné utolsó, mindent eldöntő lépését. Végső mozdulatsort, melynek nem maradhat senki sem útjában. Magabiztosságát jelzi, tiszta találatra vágyott. Úgy kívánt a koronás fő elé járulni, mint diadalittas győztes, ki előtt meghajlott a nép. Jogos trónkövetelőként kívánta megfosztani az uralkodót hatalmától.
Erejétől vakultan söpört félre mindenkit. Egymást követően taszította reménytelenségbe a köré gyűlő halálisteneket és egykori halálistent. Örökké valósághoz vezető ösvényt nyitott magának. Felsőbbrendűségét hirdető kifutóra áhítozott. Csodálat tárgyaként kívánt végigsétálni beteges képzelete vörös szőnyegén. Mennyei kép körvonalazódott léptei nyomán. Égből rózsaszirmok hullottak. Hófehér galambok szöknek az égbe. Isteni hatalmasságáról sűrűn kattanó fényképezőgépek készítettek csodálatos portrékat az utókornak. Hangos taps, üdvrivalgás kísérte dicsőséges vonulását. Féktelen rajongás fogadta, míg háttérben rettegésbe taszított rajongótábora nyögött rabszolga sorsa súlyától. Közvetlen mögöttük behódolt szolgái korbáccsal verték egykori ellenségei meggyötört testét. Édesdeden hamis festmény tárult szemei elé. Hűen hirdette diktátor hatalmát.
Elveszve a végtelen önámítás és önimádat tengerében lépdelt, akár kitaszított Isten az Olümposz csúcsai felé. Karnyújtásnyira a győzelemtől, örökös hírnévtől, világuralomtól légies könnyed már-már nemeseket komikusan kifigurázó mozdulattal emelte teste elé katana-ját. Penge halványan vibrálva csillant meg a téli félhomályban. Nesztelenül csúszott be a láthatatlan zárba. Egyetlen csukló mozdulat hiányzott. Egyetlen, jelentéktelen mozzanat döntött Világok sorsa felett.
Keserű igazság súlya nehezedett erejük összes morzsáját feláldozni készülő csapat vállaira. Érezvén a fenyegetés és idő szűkösségét gyűltek egybe. Megfeledkezve sajgó sebeikről, fáradtságról, túlélésről készültek fel a végső ütközetre. Mindannyian tudásuk legjavát nyújtva, lehető legerősebb támadásba sűrítették gyűlöletük, elkeseredettségük, halált megvető bátorságuk. Yuusuke a föld erejét használva emelte levegőbe a hamis városkép aszfaltját, autóinak roncsait, épületeinek maradványait, pusztításból származó törmelékek végeláthatatlan sorát. Szemében izzó elszántsággal rohamozta meg az ajtón átlépni készülő férfi testét. Hatalmas pusztítással járó tervében segítségére volt az utolsóként érkező Masaki. Bankai-a képességére támaszkodva akadályozta mozgásában. Csuklóját és bokáit törve szándékozta gátolni a támadás elől való kitérésben. Hozzájárult Akane kivédhetetlennek és óriási robbanással járó kidou-jának, valamint Shiori aranyszínű dárdájába ágyazott cero-nak bődületes erejéhez, melyet utólag megtámogatott áramosztóból szerzett energia irányításával.
Teljes erejű, több irányból érkező támadás hatalmas fény hatással és pusztítással járt. Akár földrészeket elsöprő bomba tüntette el a társas-, kertes-, bérházaktól, parkoktól, játszóterektől, bevásárló központoktól, irodaházaktól, ipartelepektől hemzsegő várost. Elemeire robbantotta téglák, faszerkezetek, fák, növények, üvegek millióit. Fülsüketítő hangzavar, őrületes szélorkán, perzselő hőség vágtatott keresztül a pusztítás több kilométeres körzetében. Messzire sodorta az erejükből kifutó társaságot. Némelyik áldozattá váló rohamozó lába alól kicsúszott a talaj. Egyensúlyát vesztve engedett gravitáció késztetésének. Mások gyenge védőmezőt húzva maguk köré próbálták átvészelni becsapódás utóhatásait.
Rövid, ám annál veszélyesebb jelenségnek, mindenki megkönnyebbülésére hamar vége szakadt. Gigantikus kráter keletkezett az egykori központ helyén. Nyoma sem maradt emberi civilizációnak. Tornádó járta romhalmaz fogadta a kíváncsi szempárokat. A pusztítás közepén, maga a katasztrófa kiváltója trónolt. Porban feküdt. Földre hullott, akár a hamis isten. Arcán hitetlenség tükröződött. Nem hitt saját szemének, létezhetett erő, mely elérhette, sőt megcsonkíthatta isteni alakját. Testét súlyosan megtépázták a támadások. Kéregszerű bőrén hatalmas repedések keletkeztek. Nehézkes mozgásától vakolatként hullott le testéről. Kezében tartott zanpakutou-ja tompán elszürkülve vált köddé. Közelgett a halál. Közelgett a rémálom vége. Átsuhanhat minden jelenlévő fejében, lezárult a harc, ám Aizen újult erővel tápászkodott fel. Személyét ért sérelemtől eszét vesztve üvöltötte el magát. Hogyoku döntéséről kiabált. Újabb ütközetre készült.
Igazságot lesújtó karja, elakadt a levegőben. Vékony fénysugár tört ki mellkasából, majd tehetetlen babaként repült több métert. Senki sem vette észre az árnyként suhanó figurát. Eddig nem fedte fel magát az igazi aduász. Levegőt néma fenyegetésként ketté szelve torpant be a segítség. Maga a főkapitány, öklébe koncentrált ütéssel vitt be bődületes támadást. Harcok ellenére is óriási tolóerővel bírt csapása. Hatalmas lökéshullámmal taszította arrébb áldozatát, miközben sziklaszilárd testéből áradt a néma fenyegetés. Szemei dühtől izzottak, homloka sűrűn barázdásodott a visszafojtott feszültségtől. Még sem rohant a védtelen gonosztevő után. Kihúzva magát meredt a működésbe lépő kidou-ra. Démonmágiára, melyet ütésével juttatott ellenfele testébe.
-Ostoba vagy, fiacskám! Istent játszani?! Vicces gyermek vagy. Igazi, eltékozolt tehetség. Hova tetted azt a híres eszed, Aizen Sousuke?-
Dörrent rá a kötéstől és hátát ért csapástól lihegő férfire. Hangjával pusztítani lehetett volna, komoly bajba kerülne a bolygó. Ennek ellenére, viszonylag uralkodott érzései felett. Csendesen fújtatva nézett végig, egyre több energia tüske tör magának utat. Pillanatról pillanatra sündisznóként terítette be Aizen-t, míg hófehér bőre semmivé foszlott. Kötés fokozatosan semlegesítette a hogyoku erejét. Magába szippantotta az áruló testét. Elzárta örökre. Nem maradt más, csak a fülsértő csend. Vége volt. Elmúlt a veszély. Megbűnhődött a zsarnok. Hirtelen minden küzdelemnek vége szakadt.
-Emlékezz rá! Saját tévképzeted okozta bukásod. Nem én, nem a Gotei juusantai, nem a túlerő! Elvakultságod lett végzeted!-
Hajába túrva fordult a megtépázott társaság felé. Szigorú tekintettel nézett rajtuk végig. Határozottan biccentve mondott köszönetet. Nem érezte fontosságát hosszas beszédbe kezdjen, vagy békítő hadjáratot szorgalmazzon. Ez a nap nem erről szólt. Mindenkit várt a pihenés. Meggyőződése volt találkozik még a jelenlévőkkel. Céljául tűzte ki felfrissült elmével vitassák meg a jövőt.
-Uraim, hölgyeim! Gyors felépülést kívánok legközelebbi, vélhetően kevésbé lehangoló körülmények között zajló találkozónkig!-
Kezével intve indult meg távolban álldogáló hadnagyához. Romok eltakarítása, shinigami-k erejének átszervezése, sérültek ellátása, halottak begyűjtése várt még rá. Teendők sora tornyosult előtte. Nem pihenhetett. Számára nem létezett megállás. Az élet ment tovább. Minden jelenlévőnek folytatódott saját története. Új célok, új élmények, új ellenségek vártak rájuk…