*Nem nagyon vágesz, hogy hogyan is kellett volna Koto-chant meghívni egy ilyen dologra. Most elővehettem volna a szokásos nyaljuk "ki egymás seggét" nemesek módjára, de semmi ingerenciám nem volt rá. Ez a nap egy kellemesen szar nap, amit valamivel mindenképpen fel kell dobni valamivel, mi előtt még beüt a szar. Még redvás gyűlésre is mennem kell ezután. Hogy én mennyire utálok már főnemes lenni. Lóvét akarok, nem kisgöncsölt a nyakamba. Sok nyeszlett ajkúval bájolkodni nap, mint nap. Nem nekem való foglalkozás, ha legalább szeretnék a füvet, de még azt sem. Karótnyelt baszás banda az egész. Morcosan veszem magamhoz a zanpakutomat, és intek az ikreknek, hogy jobb lesz ha elkotródnak. Nincs kedvem most a speciálisan agyon hájpolt edzésembe, beleköpnének egy jó turhásat. Nekem most nyugalom és Kotomi kell. Fogalmam sincs amúgy, hogy a csaj mennyire is képzett, de nyomingerekhez kell, hogy kondiban tartsam magam. Nem fogok túlzásokba esni, de valamit majd kihozok a dologból. Ha mást nem, akkor az a kapitányi iroda sűrűn fog romokban állni. Lehet, azt fogom hazudni, hogy Miyo pöttömkapitány tehet mindenről, vagy hasonló fedő sztori. kacsintok egyet a csajra, hogy lássa, tényleg sors bigyuszkák vagyunk. Na de most nem diskurálni vagyunk itt. Ezúton tényleg szeretném komolyan venni ezt az izét. Már az ikreknek is kiadtam, hogy ha esetleg el balfaszoskodnám, akkor lökjenek már meg egy kis szorítással, hogy érezzem a törődést. Igaz, muter agyfaszt kap majd, ha pici fiacskája holtan fetreng a földön, de se baj. A célért mindenre képes vagyok, még arra is, hogy hulahopp karikával kardozzak itt, mint egy félszemű őrült. Ásítok egyet, és nyújtózkodni kezdek, hogy az elaludt izmaim kilazuljanak valamelyest. Mindegy is már, hogy halálcsávó vagyok, és majd a Yonbantai kilegóz, ha esetleg Koto-chan vérmes kezével rám baszarintana; azért nem árt nyújtani.*
- Remek, de aztán valami über fasza harci hörcsögöt csinálj belőlem, vagy rád szabadítom a helyi kaki szippantókat! *Nem hiszem, hogy tudná értelmezni a 46-ok tanácsának efajta becézését. Viszont nekem baromira jól esik "kaki szippantónak" nevezni őkegyelme, nyüves társaságot. Vicces, hogy ezek mutertól kaksiznak be. Sosem értettem, hogy hogyan ülhetnek ott abban a székben, és hozhatják meg a hülye döntéseiket, de inkább nem pazarlom rá a tisztasági időmet. Már rég füveznem kéne a szobámban, erre edzek. A kezemben lévő kardok is azt akarják, hogy most a hugyos üggyel legyek elfoglalva, nem pedig a szarossal. Koto-chanra kezdek el bőszen koncentrállni, ne hogy bemorogjon rám.*
- Jajdou? *Pillantok rá kíváncsian, és közben alig bírom visszatartani a röhögésemet. Mégis milyen tírpák képes ekkora marha nevet adni egy vívásnak. Ez azért röhejes, azért remélem, hogy maga a küzdőstílus nem abból fog állni, hogy jajgatás közben állok neki kaszabolni egy szák szénát. Ámbár a pajta felé pillantva, az a zsák szalma biztosan bendőre találna.* - Mahahaha...izomcsávesz izomból izmosat vág! *De még mennyire. Koto-chan kalimpálását eltanulva majd olyan faszányosan fogok fogakat ropogtatni, hogy az ellenfél félve menekül majd a fogászatra műprotézis után. Érdeklődve nézem végig minden egyes mozdulatát, ami engem egyre inkább egy idióta őrült ősemberre kezd el emlékeztetni. Most már mehetek végre bálnát ölni a szaharában, és levághatom a helyi burgonya termést is. Tehát, ha megtanulom hörgő hörcsögként ezeket a mozdulatokat, akkor én leszek az übercool csávó. Naná, hogy érdekel mit kell tennem.* - Gyerünk Koto-chan..öld meg azt a kecskét! Ne kíméld, valamit enni kőő vacsorára. De nem jó, ez nem elég Ötzikés *Undok módon húzom fel orromat, melyre helyről kézről egy morgást hallok. Ehh, nem is tudtam, hogy Koto-chan ilyen vérmókus. Na jó, ideje neki látni azoknak a mozdulatoknak, mert már jobbról-, balról hallom azokat a bizonyos szavakat, hogy:" Állj már neki Mizushimácska, vagy tökön leszel rugdalva!" Micsoda szar világ már ez, a nők fognak tönkre tenni, az már fix. Első sorban azon kezdek el gondolkodni, hogy hogyan oldjam meg ezt a cseszett két kezes technikát. A helyi góré a tanúm rá, hogy én két egykezes vagyok more. Mit akarsz te nekem egy kétkezes technikát tanítani? Mondjuk ettől függetlenül még nem, árthat. Mondjuk, ha valamelyik féleszű kinyomja a kezemből az egyik pengémet, neki láthatok a zöldségszeletelésnek, arra mondjuk jó. Így hát ebbe bele gondolva, briliáns elmém okán csupán az egyik wakizashit használom arra, hogy rá erőszakolva a két kezemet neki lássak a mozdulatnak. Lesz itt sírás meg rívás, de le vagytok szarva. Nekem most fontosabb az edzés, mint a zanpakutom nyígása. Egyenletes mozdulatokat veszek fel, hogy elsősorban lássam mennyire tírpákul tudom elvégezni. Hülyeség, nem lehet elbaszni egy ilyen alapmozdulatot. Legalább is a hét vicce volna, hogy egy háromszáz éves pöcs, aki a Juuichibantai hadnagya, elbasz egy ilyet. Legalább kellőképpen bemozgatja az izmaimat, mikor levágok a tujánkból egy ágat az egyik csapásomkor. Szegény kertészem, előre sejtem, hogy két hétig itt fog bőgni, amiért valaki elrontotta a remekművét. Légzéssel néha meggyűlik azért a bajom, mert már rég füveztem önmagamhoz képest, de azért a tuja levágásából ítélve még mindig fasza gyerek vagyok. Csak ezt követően veszem észre az előttem már majdnem mezítelenül álló Koto-chant.*
- Na de Koto-chan..ide kint nem koktélozhatunk. *Végig pillantok a "bombuszon", s kaján vigyor lesz rajtam úrrá, mihelyst párbajra hív.* - Óó tudok én egy nagyon izzasztó küzdőstílust. *Aminél bizony nagyon komolyan tudom venni, és nem csupán egy tuját vágnék el. Unottan forgatom meg szemeimet a megjegyzésére. Chh..miért van az, hogy ha egy nő a tanár, akkor "figyelj a légzésedre" meg ilyesmi faszság? S ha nekem így esik jól levegőt venni? Kezdek az edzésre egyre passzívvá változni. Csak hogy, csak hogy az a tét, amit fel ajánl. Hát melyik baromarcú tudna egy ilyennek ellenállni? Csöcsös, bögyös törpillát meg kell szabadítani a fogva tartó pehely ruhadarabtól, ez a szent cél. *-* Ráadásul még teljesít is nekem valamit, höh, királyság. Ezt kegyetlenül ki fogom használni, mert csak és jól esik.* - 30 perc? Ennyi idő alatt még koktélozni is jut időnk Koto-chan. *Hunyorítva konstatálom, hogy úgy is nyerni fogok, mert a katicabogár most kilenc pettyet fog növeszteni. S a kilenc petty pedig kiteszi a "Mizushima" szót. Hagyjuk már, mohón megmarkolom a pengét, és a tanult zöldségszeleteléssel látok neki a mozdulatnak. Jobb irányba húzom el a rövid pengét, amit a sajátjának vízszintes állása gátol meg. Ugyanezt bal irányba is elvégzem, ezúton már gyorsabban, hogy ne vépézzen már egy nő. Így egy pár perc múltán, már bassza meg az isten okán, szépen felülről kívánom lecsapni azt a nyeszlett zsinórt, hogy szakadjon már el.* - Koto-chan..ott egy fű! *Az első eszembe jutó mondattal próbálom elterelni a figyelmét, de úgy sem fog nekije menni. Wtf fejem után megunom, és egy erős facepalm után oldalról betámadom. Ám az arcomról felterülő mosolyom után már érezheti, hogy ebbe a dologba egy tehetős rágógumit tettem.*
- Muter, itt áll a kertben egy meztelen csaj, mehet a sütőbeee! *Kajabálom felfelé, mert úgy is tudom, hogy erre már nem fog tudni, mit reagálni a kicsike. De arra sem, amire éppen készülök. A kardom már egyre jobban közeledik hozzá, és az ő kardja már szinte keresztezi is az övét, mikor hirtelen a másik kezemmel kirántom a tokomban lévő ikerpengém másik felét, hogy a madzagot végén csak elhasítsam már, mert miért ne? Ciki, hogy a védelmét az ellenkező irányba kényszerítettem azáltal, hogy gecimódon nem mondtam el neki, hogy dupla kezes vagyok, köszi puszi, szia. Mahahaha Koto-chan, most már két kézzel egy- egy pengével is remek répapucolóvá váltam. Elnevetem magam, és hátrább állok.* - Muter nincs is itthon. *Ásítva rikoltok az ikrek után, hogy kérek egy jointot. persze jó pofán is vágom az egyiket, aki rá mer nézni erre a begyes bigére. Ezt a látványt, most csak én élvezhetem és kész, aztán hozzá vágom a ruháit.* - Na, öltözz fel még mielőtt hüvelygombát nem kapsz!