Sky tetőtéri lakása

Tárgy: Sky tetőtéri lakása Hétf. Május 09, 2011 5:47 am

A Kasazaki lakópark egy új építésű negyed Karakura egyik jobbnak mondható környékén. Találhatók itt családi házak, és társasházak is egyaránt. Sky az utóbbiak közül birtokol egy tetőtéri lakást.
Sky tetőtéri lakása 33ncgw7

Nem túl nagy, de Sky minden igényét kielégíti abból a szempontból, hogy elfér az összes egyetemhez szükséges könyve, zenegyűjtemény és mellettük ő maga is. Az uralkodó színek a kék és fehér.
Sky tetőtéri lakása 2egemnl

A lakás egyik zugában egy kicsi konyha található, amerikai stílusban kialakítva. Az igazat megvallva Sky nem szokott túl nagy főzőcskézéseket rendezni, hiszen nem is nagyon van ideje rá, és a kedvenc nassolni való salátáihoz sem kell túl nagy főzőtudomány... csak egy nagy hűtő.
Sky tetőtéri lakása V6m1wx

A fürdőszobában a lakás nagy részével ellentétben a szürkés színek dominálnak. És furcsa módon egy erkély nyílik innen, ami összeköttetésben áll azzal, ami a mellette lévő hálószobából nyílik. Érdekes megoldás, nem tudni mi járhatott a tervező fejében mikor ez az elképzelés megvalósításra került. Mindenesetre két fronton is átjárható a fürdő és hálószoba.
Sky tetőtéri lakása A2ejhi

Végül pedig a hálószoba. Ékessége a gondosan és pénztárcát nem kímélően kiválasztott fekvőhely. Sky hozzállása ugyanis az, hogy nem tudod a maximumot nyújtani ha nem pihened ki magad a lehető legjobban. Ennek némileg ellentmondva cáfol saját magára mikor a nappaliban a könyvek halmai között nyomja el az álom. De az csak a vizsgaidőszak káros mellékhatása.
Sky tetőtéri lakása 29yf9dy

És a lakáshoz tatozik még egy garázs is az épület aljában ahol Sky őrizheti a büszkeségeként kezelt kocsiját. Azok után hogy a családjának utalt át egy nagyobb összeget, ez volt az egyik első dolog amire a hírnévvel fokozatosan megszerzett összeget költötte.
Sky tetőtéri lakása 5es3nq

Tárgy: Re: Sky tetőtéri lakása Kedd Május 10, 2011 4:01 am

¤_¤ Pszichoterápia gyakorlat - Tigrisbigris házi rendelése ¤_¤

Kínos...kínos...ez határozottan KÍNOS!.... Ez volt az egyetlen szó, ami eszébe jutott, ha gondolatai visszakanyarodtak a sportboltban történtekre. Ez már olyan szinten kiakasztotta a képzeletbeli mércéjét, hogy reagálni sem tudott rá. Teljesen leblokkolt, kész vége, idáig bírta, ezt már nem tudja kezelni. Olyan szinten kicsúsztak a dolgok a kezei közül, amihez egyáltalán nem volt hozzászokva. Valóságos sokként érte, hogy nem tudja miként reagáljon, mit tegyen, mivel hozza rendben a kialakult helyzetet. Lehet, hogy megbántotta vele társát, de szinte szó nélkül tátogva hagyta faképnél, és gépiesen kicaplatva az üzletből ájult be egy közeli padra. Egyetlen szerencséje abban, hogy így szét volt csúszva az, hogy nem hallotta az eladó gúnyos megjegyzését amit a távozásakor ejtett meg. Azt már valószínűleg végképp nem tudta volna feldolgozni. Nyilvános megszégyenülés, nincs mit szépíteni rajta. Olyannyira lekötötte minden energiáját saját magának összeszedegetése, hogy meg is feledkezett arról, otthagyta egyedül Umit, valószínűleg még kínosabb helyzetben. Ahogy kicsit kitisztult a feje a szabad levegőn, egyből leesett, mennyire csúnyán viselkedett. De vissza már nem mehetett az üzletbe, mert azzal csak még tovább rontana a dolgokon. Ezért tenyerébe temetve az arcát próbált meg relaxálni a padon, míg társa felbukkan, hogy bocsánatot kérhessen tőle az előbbi viselkedéséért.
-Áh gyerünk szedd már össze magad! -borzolta össze a saját haját, mintha azt remélte volna, hogy ez majd segít összerendezni a gondolatait. De ehelyett csak annyit ért el vele, hogy már a frizurája is a zavarodott lelkiállapotát tükrözte. Nagy levegőt véve kiterült a padon és felapplikálva a napszemüvegét bámult fel a fölötte lévő fa lombkoronáján keresztül fel-fel villanó égre. Ez mindig megnyugtatta kicsit. Többek között ezért is szeretett nagyon a tetőtéri lakásában lenni, mert onnan szinte minden ablakból látta az eget. A környéken ugyanis kevés, és maximum csak néhány emeletes lakóházak sorakoztak, így szabad kilátást engedtek. Most nagyon szeretne hazamenni és egy kicsit lazítani végre. Bőven elég volt ennyi a mai napból. De csak nem köszönhet el így Umitól... Jut eszébe, hiszen ő még nem is járt nála mióta nemrégiben oda költözött! Talán ha meghívná és megvendégelné egy délutáni kávézásra megpróbálhatná kiengesztelni. Odahaza legalább nem kellene attól tartani, hogy miféle paparazzók ólálkodhatnak a környéken és vadásznak rájuk. Ettől a paranoiától nehezen tudta függetleníteni magát, pláne, hogy a családjától is többek között amiatt sürgette a különköltözést, hogy nekik nyugodt életük legyen. De ennek ellenére egyáltalán nem akarta megbántani zenésztársát, de abban a pillanatban egyedül csak saját magával foglalkozott, és teljesen figyelmen kívül hagyta, hogy mit érezhet a másik. Nem tudja mi lelte ma, de sokkal többször érezte úgy, hogy megbántja a másikat viselkedésével, mint az elmúlt hónapokban együttvéve. Meglátszik, hogy igencsak hanyagolniuk kellett egymás társaságát... de mégis, attól még nem kellene, hogy így legyen.
Nem tudja mennyire mélyen merülhetett a gondolataiba, de egyszer csak arra eszmélt hogy hátulról az arcába hajolva legyezgetnek az orra előtt. Biztos azt hitték elaludt, hiszen a napszemüveg eltakarta a gondterhelt tekintetét. Gyorsan mutatva valami reakciót, lekapta a szemüvegét és társa felé fordult.
-Ne haragudj, hogy otthagytalak, de minden....túl sok volt...nem tudtam mit csináljak.... és inkább kimenekültem. -szánakozott fejét a pad támlájára hajtva. Most igazán megérdemelt volna egy alapos lehordást, hiszen kívülállóként ő is kiosztotta volna magának amiért se szó se beszéd faképnél hagyta a másikat. De nem tudta mit várhat Umitól, így még gyorsan hozzátette a kigondolt alternatívát is.
-Míg idekint voltam kitaláltam, hogy mi lenne ha esetleg eljönnél hozzám? Még úgysem volt alkalmam rendesen megmutatni az új lakásom... mostmár rendesen be is van rendezve, meg kicsinosítva! Lazíthatnánk egy kávé mellett, hogy kiverhessük a fejünkből ezt a kínos incidenst. -sandított fel a tarkóját dörzsölgetve társa reakcióját figyelve. -Megmutathatom az új dalszöveget amin néhány napja dolgozom! -jutott eszébe egy újabb ötlet, amit eddig el is felejtett. Mostanság, hogy már a vizsgái véghajrájában tartott jutott egy kis ideje a lakásra, és a munkára is. Igaz, hogy még nem volt teljesen készen, de Uminak szívesen megmutatja, és esetleg befejezhetnék együtt. Nyárra úgyis kell néhány új darab, amit a turnéra magukkal vihetnek meglepni a rajongókat. Mostmár szerette volna ő is teljes erőbedobással kivenni a részét az együttessel járó munkálatokból. Ezalatt néhány hónap alatt úgyis jócskán felgyűlt benne az ihlet, hogy papírra vethesse ötleteit.

Tárgy: Re: Sky tetőtéri lakása Vas. Május 15, 2011 6:26 am

¤_¤ Pszichoterápia gyakorlat - Tigrisbigris első rendelése ¤_¤

Lángoló ábrázattal markolta a függönyt, hogy kipasszírozzon száján valamiféle gyors, hatásos, főként hatásos magyarázkodást. Mindennél jobban sejtette, borzalmasan lejáratta Felhősvattakorongját, ezért küszködött, picikét javítson csúfos előadásán. Igyekezetét mutatja, szépségesen dörmögni is kezdett minden eszébe jutó mentséget. Épp arról felejtkezett el megemelje buksiját. Az előadás címzettje, mire függönyt gyűrkészve hebegni habogni kezdett, már nem tartózkodott vele szemben, sőt egy légtérben sem. Gyakorlatilag villódzó és régesrég kihűlt helyének tartott bűnbánó vallomást. Erre talán rá se jött volna, ha az eladó nem farol elé, csak azért, együtt érzően megossza a hasznos információt. Kicsit hálás volt a nagy darab, mackós férfinek nem vágja ki szó nélkül, ráadásul még segít is. Emiatt, jól nevelten rávigyorodott, elrebegett egy köszönetet, aztán turbó sebességgel öltözésbe fogott. Reménykedett benne, elég gyorsan végez, még a közelben utolérhesse. Tisztázni akarta az egész jelenetet. Elvégre, nem szándékosan csinálta. Sose rendezne feltűnési kényszerből, viccből, bármilyen idióta okból ekkora barátja szempontjából súlyos megaláztatást. Ezt meg kellett vele értetnie! Tényleg, de tényleg nem akarta megbántani. Ha, pedig belegondolt mik fordulhatnak meg róla Totyogómancs fejében, menten összeesve lehelte ki lelkét. Nyugodtan hihette agyatlan szatírnak, szexuális zaklatónak, vagy isten tudja minek!°_°"
Az elrettentő fantázia képek hatalmas lendülettel űzték a kasszához. Minél hamarabb fizetni szeretett volna, így az a kicsiny mondat is elszállt füle mellett, ami a mackós tulaj irányából érkezett. Gyakorlatilag széles vigyorral randira hívta, ha nem sikerülne kibékülnie Sávosmacskosszal. Persze oda se figyelt szegény flótásra, csak szorgalmasan bólogatva dobolt, míg aláírhatta a blokkot. Az se tűnt fel idegességében felvéstek neki egy telefonszámot és hozzáfűzték garancia papírjaihoz. Igazából semmit se vett észre, csak azt furcsállta, amikor búcsúként rákacsintottak és kedvesen jelezték, telefonáljon. Ezen néhány másodpercre értetlenül ráncolta homlokát, de fontosabb volt rábukkanjon szökevényére. Tehát, letett a helyhez kötött fejtegetésről, zavartan integetett udvarlójának, aztán futkorászni kezdett a sétáló utcán. Maga se tudta merre haladjon, vagyis kéne tartania, csak abban bízhatott eltalálja a menekülési vonalat. Meg képes lesz ekkora tömegben kiszúrni társát. Ilyenkor legkevésbé se volt segítségére a belváros. Mindenhol ember tömeg. Kész tortúra pattogva föléjük magasodni és kiszúrni bármit is. Mindenesetre neki sikerült.*o* A karma megsegítette! Pont abban a pillanatban csalódottan fordította oldalra fejét, hogy feladja kutatását, megpillantotta padon ücsörgő egyetemista palántáját. Ez gondviselés lehetett! Azt kívánták tőle, rendezze minél hamarabb baklövését!
Boldogan eresztette szabadon kéz mozdulatokkal támogatott üdvrivalgást, hogy a következő pillanatban már a padot körbe járva vegye szemügyre Tippertapperkát. Nem festett túl jól. A haja össze-vissza állt, sápadt volt és talán, hangsúlyozza talán elájult. Ettől pindurit megijedt mentőt kell hívni, de mielőtt totálisan kétségbe esett volna tett egy próbát. Kezével legyezve tesztelte éberségét és nem kis meglepetésére reagáltak. Úgy megijedt, majd nem lecsüccsent hátsójára. Szerencsére elcsípte a háttámla deszkáját, így óriásit fújtatva rákönyökölhetett. Szigorúan rést hagyott közte és társa között. Nem akarta, újabb félre értés szülessen, mert bűnbánóan befejeli vállát. Ezek után világossá vált, jobban ügyelnie kellett mit tesz. Arról nem beszélve, szörnyen érezte magát. Valószínűleg folyton kínos helyzetbe hozta énekes madarát és észre se vette. Neki természetes volt rajta éli ki szeretet rohamait. Annyira önzően viselkedett, legszívesebben földre borulva kért volna megbocsátást. Főleg, miután megelőzték a beszédben. Szíve szerint szuszt is kiszorította volna Micimacimacsekből. Ugyanolyan hibásnak, inkább nagyobbnak érezte magát. Erről igyekezett szóban nyilatkozni, ha eresztették volna. Szó szerint belé fojtották az erőlködés csíráját. Ekkora kínos jelenet, lelécelés, kikészülés után, lakásra invitálták. ∑(O_O；) Cseppet sem értette félre. Vagyis, igen, vagyis nem! Teljesen összezavarodott, ami reakciójára is kihatott. Hirtelen felindulásból karjait védekezően maga elé emelve ugrott hátrébb. Álla a földet verte és fejében roppant furcsa gondolatok fogalmazódtak meg. Ennyire lazán, talán filmekben sem hívta meg sármos csábító kiszemelt áldozatait. Bizony, ám! Hányszor hallotta már: "Nem akarsz bejönni? Nincs kedved odabent meginni valamit?" Most, ezek tükrében, mi történik és mit akarnak tőle?! (・－・)？
-Ho-ho-ho...hogy? Azaz...ká-ká-kávé? Há-há! Persze! Mi-mi-miért is ne?! Kíváncsi vagyok a szerzeményeidre!-
Nevetett egyre kínosabban. Őszintén szólva már elvesztette a fonalat, saját gondolatain, vagy a lehetőségek tárházán. Lassan azt se tudta min. Viszont, egyértelműen tagadta a bugyuta képzelgéseit. Nem. Ki volt zárva, valamilyen hátsó szándékkal hívják meg. Egyszerű baráti vendégelésről lehetett szó. Hiszen maga Égencikázó említette dalszövegeket akar mutatni. Valamit megmutatni!∑(O_O；) JÉZUSOM! Nem! Az nem minősült bélyeggyűjteménynek!(>.<)" Túlzottan piszkos a fantáziája, ezért jutnak eszébe ilyesmik. Nincs semmi célozgatás! Egyszerűen félre értette. Pedig, annyira egyértelmű! URAM ATYÁM! Mit tenne, ha mégse úgy, hanem máshogy, aztán ott lenne és...és...EBBE BELE SE MER GONDOLNI! Nem lehetett! Inkább fejét rázva, próbálkozott figyelmét terelni. Arra összpontosított kiderítsen némi információt a hírhedt lakásról. Nem meglepő módon a belső építészetet is kedvelte. Szeretett különböző enteriőr megoldásokról olvasni. Na, meg érdekelte, hogy rendezte be együttes tagja lakását. Legutóbb, fehér és üres helységeket látott. Csupán szóban hallott néhány ötletet.
-Mesélj, mesélj!*o* A végén milyen színeket választottál? Meghagytad a szokatlan erkélyt? A sok könyvednek hol és mekkora polc rendszer lett kialakítva?-
Pattogott körbe-körbe izgatottan. Szerencsére úgy beleélte magát rövid időre kiment fejéből előbbi eszmefuttatása. Sőt, egészen addig tartotta magát, megérkeztek a házhoz. Ott egy ideig, még a környezet tanulmányozásával foglalatoskodott. Tett néhány kötözködő megjegyzést, micsoda trópusi zöldövezetben él, aztán a lakás feltárultával szépségesen arcára fagyott mosolya. Pillanatok alatt visszatért minden létező félelme. Újra megtámadták rémképei, amitől a vér is megfagyott ereiben. Igyekezett uralkodni veszett menekülési érzetén, szóval tanácstalanul gubbasztott az előszobában, míg barátságosan beljebb nem invitálták. Nem akarta megsérteni vendéglátóját, úgyhogy hatalmasat nyelt és berozsdásodott robot mozgással odaaraszolt a nappali kanapéjához. Fogalma se volt mihez kezdjen. Egyáltalán arra se merészkedett tapogatni, mit kereshetett ott! Rákérdezéstől meg egyenesen rettegett. Teljes tudatlanságban rekedt, amitől sose tapasztalt félszegség lett rajta úrrá. Azaz, percekig tartott letegye hátsóját a fehér anyag legeslegszélére, majd szende lányként ölébe helyezze kezét. Ebből a karót nyelt pózból meg se moccant, csak ritka értelmesen meredt orra elé. Küszködött, mert komolyan fontolgatta sikítva rohan el. Utóbbit, még kiviteleznie is sikerült. Miután rákérdeztek mi lelte, ijedtében üvöltve borult le helyéről.
-JÖHETNE AZ A KÁVÉ!-
Pattant fel paprika vörös fejjel, padlót bámulva és sűrűn hadonászva. Muszáj volt állandóan terelnie gondolatait és remélte az élénkítő szer hatni fog józan eszére. Csúnyán kezdett belezavarodni a látogatásába.X___X

Tárgy: Re: Sky tetőtéri lakása Hétf. Május 16, 2011 1:58 am

¤_¤ Pszichoterápia gyakorlat - Tigrisbigris házi rendelése ¤_¤

Úgy tűnik Uminak nehezebben megy a fejszellőztetés mint gondolta volna, mert továbbra is felettébb kínos ábrázattal ácsorog mellette. Vajon tényleg ennyire sikerült megbántania? Nem könnyítette meg a helyzetét azzal, hogy nem mondott semmi, hanem csak kínosan heherészett és szemmel láthatóan valamit nagyon agyalt magában. Sky lassan már ott tartott inkább feladja az egészet és most nem szó nélkül ugyan, hanem újabb sűrű bocsánatkérések közepette kimenőt kér magának és beveti magát az egyetemi könyvtárba, hátha a hatalmas könyvespolcok menedéket nyújtanak megtépázott lelkének. Úgyis van néhány könyv, amit a vizsgákra készülés miatt nem tudott elolvasni, pedig már régóta nagyon szeretett volna... Ám mire összeszedte volna magát, hogy feláll és megszólal, Umi megelőzvén őt a beszédben, végre kibökte, hogy elfogadja a meghívását. Ettől némiképp megkönnyebbült, bár azt továbbra sem értette miért habozott ennyit társa, és miért sikerült ilyen vérszegényre a beleegyezés. Ha nincs kedve hozzá igazán megmondhatta volna, majd sort kerítenek a lakberendezési bemutatóra máskor, a dalszövegeket meg majd beviszi a stúdióba. De úgy tűnik bármennyire is nehezen született meg a válasz, Umi ragaszkodik hozzá, hogy be is tartsa a felajánlását. Legalábbis szinte tessékelni kezdték előre hogy mutassa az utat. Úgy tűnt gyalog fognak elindulni, pedig társa nem messze pakolt le a kocsijával. Viszont Sky annyira összezavarodott Umi reakcióin, hogy ez ki is ment a fejéből, és mire ez eszébe jutott, már nagyban baktattak felfelé a kicsit sétálóutcán a lakópark felé ahol Sky lakása volt. Az út első néhány perce lehangolóan kínos csendben telt, de a zenész inkább nem akarta kizökkenteni a látszólag nagyon mély gondolatmeneteiből társát, mert a végén még lebucskázik az egyik emelkedőn. Viszont egyre kevésbé érezte nyugodtnak magát afelől, hogy mi nyomaszthatja még mindig ennyire a másikat, holott ő, akit valószínűleg jobban megviselt a téma, már igyekezett túllépni felette és inkább kiverni a fejéből a kínos incidenst. Már-már ott tartott fittyet hány az előbbi indoklásaira, és kerek perec megkérdezi Umi min gondolkodik ennyire, mikor váratlanul elkezdték neki szegezni a kérdéseket a lakására vonatkozólag. Megszokhatta már ezeket a hirtelen témaváltásokat és felszólalásokat, de most valahogy kicsit nehezebben alkalmazkodott hozzájuk mint szokott. Bele is telt néhány másodpercbe mire pontosan eljutott hozzá mit kérdeztek tőle az imént, és összeszedte a gondolatait, hogy válaszolni tudjon.
-Hát elég sokat beszélgettünk a tervezővel, de végül a fehér lett az uralkodó szín. Igaz, hogy kicsit jobban kell vigyázni a tisztaságra, de sokkal világosabb az egész lakás, és jobb körülmények vannak az olvasáshoz. -kezdte magyarázni félig hátrafordulva, miközben továbbra is vezette kis csapatukat a lakópark felé -A nappali egyik falából egy egész süllyesztett polcrendszert csináltunk, így bőven elfér minden könyvem, sőt még néhány lemeznek is maradt hely közöttük, de majd meglátod. Szerintem nagyon jó ötlet volt, nekem biztos nem jutott volna eszembe. -büszkélkedett, hiszen egyértelműen a nem csekély könyvállomány adta a lakás fő ékességét. Olyannyira belemerült a részletek ecsetelésbe, hogy észre sem vette közben meg is érkeztek a három emeletes ház elé.
-Itt is volnánk. -konstatálta a tényt, hiszen innentől már ismerős lehet Uminak, hiszen nem sokkal miután megépült a lakópark, már járt itt. Igaz, akkor még messze nem volt ilyen kellemes a környék a frissen elvetett fűvel és csenevész facsemetékkel. De viszonylag rövid idő alatt egész hangulatos kertvárosi érzetet keltő rész lett belőle. Ezt társa sem felejtett el megjegyezni, amit csak egy mosollyal nyugtázott. Úgy tűnt számára, hogy már lenyugodtak Umi kedélyei, amitől felettébb megkönnyebbült, de amint kinyitotta a bejárati ajtót, és betessékelte maga előtt, újból eluralkodni látszott rajta a pánik.
-E..ennyire nem tetszik? -dörzsölte meg a tarkóját kínosan, de választ nem kapott a kérdésére. Úgy döntött hagyja még kicsi ismerkedni a hellyel, addig ő otthonosan lepakolta a frissen vásárolt holmijait. -Mindenesetre érezd otthon magad... -szólt még vissza a hálószoba ajtajából mielőtt eltűnt volna, hogy vállfára aggassa a felsőket. Nem időzött sokat, mert nem szerette volna magára hagyni a vendégét, így hamarost csatlakozott az addigra a nappali kanapéján helyet foglaló társához.
-Itt is vagyok mondd csa.... -tenyerelt rá a kanapé háttámlájára, hogy meginterjúvolja milyen kávét szeretne, de zenésztársa olyan pánikszerű reakcióval borult le a kanapéról, hogy teljesen félbemaradt a mondandója.
-Ne-ne haragudj, megijesztettelek? -szabadkozott fonalat vesztve- Igen, igen épp azt akartam kérdezni, hogy milyen kávét szeretnél? -vonult inkább át a konyhába, mert nem szerette volna mégjobban a frászt hozni Umira, holott egyáltalán nem értette miért borult ki ennyire megint.
-Van sima, mogyorós, diétás, milyet szeretnél? -könyökölt át a pulton. -De csinálhatok teát is ha esetleg az jobban esne... -ráncolta össze a homlokát. Egyáltalán nem tudta mi lelhette Umit, egyedül arra tudott gondolni, hogy nem tetszik neki a lakás, de azt megmondhatja kerek perec is, tudja, hogy nem sértődik meg ha őszintén elmondja a véleményét. Mivel teljesen tanácstalan volt, ezért megpróbálta maga felvetni a témát, hátha így dűlőre jutnak az ügyön.
-És mi a véleményed? Ki lehetett volna többet is hozni ebből a helyből? -motyogta miközben a kávéfőzővel szöszmötölt.

Tárgy: Re: Sky tetőtéri lakása Kedd Május 17, 2011 11:32 pm

¤_¤ Pszichoterápia gyakorlat - Tigrisbigris első rendelése ¤_¤

Gigászikat sóhajtozva kényszerítette vissza magát a kanapéra. Úgy megijedt saját fantáziájától, vagyis attól a két helyszínen szereplő egyed ténylegesen felbukkant, szó szerint kiverte a víz. Trópusi hőség keveredett, amin felsője rázásával iparkodott csillapítani. Bőven sok volt idegrendszerének megküzdjön a kényszer képzeteivel. Nem hiányzott hőgutát kapva vigyék el rohammentők. Különben is. Gondolatai épp eléggé egyenlítő környéki celsius fokokat idéztek. Ezzel nem tudott mit csinálni. Viszont, azt igazán szerette volna tudni, miért ijedt meg ekkora látványossággal. (￣～￣;）Sokat volt kettesben, elsősorban irodán kívül Totyipamaccsal. Jó néhányszor megvendégelte saját házában. Ott meg nem tartott lelket nyugtató tömeget, hogy ne legyenek egyedül. Tulajdonképpen semmi újdonság nem volt a jelenlegi helyzetben. Átlagos látogatás! Egyszerű hétköznapi kiruccanás! Kicsike érdeklődés, milyen lett első lakása. Inkább foglalkozna azzal buta képzetek helyett, normálisan körbe nézzen. Érdekelte a dolog és biztosra vette jól esne Égibundásnak, ha kinyögne pár kedves szót a berendezéssel kapcsolatban. Még házavató bulit se tartottak!(ﾟﾍﾟ) Pedig egy kicsike összejövetellel meg kéne ünnepelni! Kész önálló élete legény lakása! Ráadásul vége van vizsgáinak! Mi ez, ha nem kiváló alkalom egy kicsike szórakozáshoz?*o* Csapta össze megszokott energiával tenyereit.
-HJAA~J! Ne-ne...ne haragudj! Lehet napszúrást kaptam...-
Tapogatta homlokát árulkodó jelek után kutatva, de inkább megrázta vállát és mosolyogva körbe sétált a nappaliban. Lábai még kicsikét remegtek. Hiába az elhatározás a kisördög nem hagyta békén. Ragaszkodott hozzá! Megmérgezte gondolatait mindenféle perverzséggel.(ToT) Akárhová nézett, valami mindig eszébe jutott. Az asztal, kanapé, pult hármasából, pedig képek ezrei fordultak meg buksijában. Azon kellett észbe kapnia, olyasmin gondolkozik, vajon Repkedőmica hol szerethette és hogyan. Ettől mondani sem kell, halk sikolyt hallatva ragadta meg fejét. Óriási tiltakozással rázta buksiját. Valószínűleg azt remélte kipottyan belőle a sok képtelenség. Az egyik legjobb barátjánál volt! Évek óta ismerte! Bízott benne és szerette...szerette...szerette, mint...∑(O_O；) MÁR MEGINT ITT TART! Valaki lője le!T__T Azt sem tehette meg tizennyolcas karikában zajló életéről kérdezze, nem, hogy aljas módon képzelegjen róla és megkérdőjelezze baráti kapcsolatukat! Micsoda pofátlanság! Legszívesebben elsüllyedne szégyenében.
-Te, hogy szoktad csinálni?...---Σ(ﾟДﾟ|||)....Nehem úgy! Kicsit se arra gondoltam, amire gondolhatsz, mert úgy hangzott! Tehehe, jó ég! Akaka...akarom mondani jó lesz, amit te iszol!-
Bukott ki belőle, miután lehető legrosszabb pillanatban láttak faggatásához. Persze paradicsom színeiben tündökölve hadonászott orra előtt, hogy kimagyarázza bakiját. El se akarta hinni, tényleg, valójában, igazából kinyögte ezt a kínos kérdést. Megőrült! Nem volt más magyarázat arra, kerge birkaként viselkedett. Kizárt volt ezért hívták fel! Nincs semmi burkolt meghívás!>.<" Ha lenne is, mi van akkor?....Öhm...(?・・) Ezzel most megfogta saját magát. Kissé zavarná, vagyis nem, vagyis de! Őszintén szólva nem sejti mit kéne sejtenie. Egyszer se jutott eszébe, így viszonyuljon Felhőkarmolászóhoz. Mindig ott volt neki. Ha nem az érintett fél lenne, most tőle kérne tanácsot. Mit csináljon nélküle?!(TAT) Minek kell neki bonyolítani az életét ekkora hülyeségekkel?!(TAT) Lenne fejében kicsike értelem, túltenné magát a meghívás okán és élvezné a társaságát! Nem, nem úgy!(>///<)" ELÉG LEGYEN MÁR! Pöckölte ingerülten az orra elé kerülő kicsike bokrot. Nem volt vele semmi célja, de arra tökéletes volt, levezethesse ügyesen generált mérgét.
-NEM! Így pont olyan, mint te! Nem szabad változtatni rajta, érted? Nem lehet! Így jó! Így vagy jól! Ne csinálj semmit, ami megváltoztatna! Óriási hiba lenne! Nem azért, mert elítélném...nincs vele semmi bajom! Vagyis van, csak nem úgy!-
Motyogta orra alatt, hatalmas szenvedésekkel. Érzékelhetően önmagával tartott konferenciát. Szinte észre se vette követhetetlen előadást tart, ráadásul hangosan. Tökéletesen eltrécselt az előtte lévő zöldövezettel. Úgy konzultált vele, mint egy kisgyerek a plüssállatkájával, aki megérti és türelmesen végighallgatja minden problémáját.

Tárgy: Re: Sky tetőtéri lakása Szer. Május 18, 2011 12:45 am

¤_¤ Pszichoterápia gyakorlat - Tigrisbigris házi rendelése ¤_¤

Nem igazán nyugtatta meg a napszúrásra fogott különös viselkedés. Már csak abból a megközelítésből sem, mert azzal már rég orvoshoz kellett volna mennie, másrészt pedig analitikus ösztönei nagyon azt súgták itt valami más nyomasztó dolog húzódik a háttérben. De egyelőre még sehogy sem tudott rájönni pontosan mi lehet az, ami ennyire láthatóan kikészíti társát, aki viszont egy szót sem szól róla. Furcsállta is ezt a hozzáállást, mert általában ő volt az akihez az ilyen esetekben fordult, hogy minden bánatát kiönthesse, most mégis hatalmas erőfeszítéssel igyekeztek titkolni előle a probléma mibenlétét és okát. Annyira kínos lehet, hogy még neki sem mondja el? Vagy ami ennél is rosszabb, talán vele lenne baj? Bármi is lehet az, egyre inkább nyomasztani kezdte Sky-t is a kialakult légkör. Még csak társa reakcióit sem merte fürkészni, ahogy szokta, hiszen nem tudta mit idézhetne elő azzal, hogyha odaállna elé és addig nézne vele farkasszemet, míg ki nem böki végre miért viselkedik ilyen furcsán. Az előbbi kanapénál történt baleset után még az is megfordult a fejében társa elmenekülne előle és nekiállhatna vele bújócskát játszani a saját lakásában. Ezt nagyon nem szerette volna, de mindenképp ki szerette volna deríteni miért érzi ilyen rosszul magát a másik. Fontos volt neki na, és tényleg nem volt hozzászokva hogy így titkolóznak előtte. Pont emiatt, hogy nem arra figyelt amit csinált, jónéhány percig ügyetlenkedett azzal, hogy előszedje és beállítgassa a kávéfőzőt, hogy amíg Umi kitalálja mit szeretne, addig lefőz egyet magának. Válasz helyett azonban először egy kérdés érkezett irányába.
-Igazából nekem nem sok dolgom van vele, mert ez ilyen újfajta filteres kávéfőző, amivel egy-egy adagot lehet lefőzni egyszerre. És ilyen speciális filtereket kell venni hozzá. -tartott egy kis szünetet, hogy azokat is előkotorássza a fiókból, és megmutassa neki, de mondókája további részét rettentő zavarban lévő mentegetőzéssel szakították félbe. Nem igazán értette miért hitte társa hogy ilyen roppant félreérthető kérdést tett fel, és azt sem tudta mire kellett volna gondolnia. De elhatározta, hogy most megpróbálja felvenni a fonalat, és nem engedi ki a kezei közül, hátha szép lassan tapogatózva eljuthat rajta az egész gond forrásához. De hiába törte a fejét, a jelen szituációban nem jutott eszébe semmi olyan ami ennyire zavarba hozhatta volna... Többször is megismételte magában az előbbi kérdést, megforgatta, máshogy hangsúlyozta, gondolkozott azon, hogy milyen más szituációkban hangozhatna még el. Mindez azt eredményezte, hogy hosszú percekre némaságba burkolózva ácsorgott a pulttal szemben miközben monoton programozgatta a háztartási ketyerét. Mikor már szinte az összes eshetőségen végigért, utolsóként eljátszott a gondolattal, hogy a délután emlegetett pszichológiatudományág aspektusában is megvizsgálja, ami viszont egy csapásra helyretette benne a dolgokat. Azon nyomban el is vörösödve pakolászta tálcára a közben elkészült kávékat, és egyensúlyozott keresztül vele a bútorokkal telepakolt nappaliba. Most ő kezdett el szörnyen zavarba jönni, hiszen nem tudta hova tenni, hogy miért kérdez tőle ilyeneket társa csak úgy derült égből villámcsapásként. Ilyenekről tényleg sohasem szoktak beszélgetni, bár tény, hogy Skynak nem is nagyon volt barátnője mióta megalapították az együttest. Túlságosan lefoglalta a munka, és aztán jött az egyetem is mellé... egyáltalán nem maradt ideje a magánéletére. De most belegondolva eddig nem is nagyon hiányzott neki. Persze el-elgondolkodott rajta néha hogy esetleg randevúra hívja egy helyes csoporttársnőjét, de végül sohasem lett belőle semmi. Valahogy nem volt benne elég elszántság a témában.
Umi újabb monológjával egyre inkább helyre kerülni látszott a történet. Legalábbis Sky azt hitte végre rájött mi nyomaszthatja ennyire zenésztársát. Figyelmesen végighallgatta, majd lepakolta a dohányzóasztalra a tálcát és leguggolt vele szemben a bokor túloldalára. Ezután kicsit odébbtolta az ágakat, hogy ráláthasson társa arcára, és nagyot sóhajtva belekezdett. Nem érdekelte hányszor tervez még elmenekülni előle a másik, ezt mindenképp el fogja mondani neki. Mégha keresztül kasul is kell üldöznie a lakáson miatta.
-Umi... kérlek figyelj rám! Légyszíves csak egy kicsit! -kérlelte félig a bokor takarásából. Azt remélte, így talán kevésbé fog pánikrohamot kapva félreugrani előle, ha van köztük valami védelmi bástya. -Te most azt hiszed, hogy...barátnőm van? Azért viselkedsz ilyen furcsán? -bámulta kitartóan, hátha hajlandóak leszek rá figyelni. -Hidd el egyáltalán nincs szó erről! És különben is, ha lenne, te lennél az első ember aki tudna róla. -mosolyodott el- Tudod, hogy te vagy az egyik legfontosabb ember az életemben, hogy titkolnék el előled ilyesmit. Pláne azok után, hogy te is mindig megosztasz velem mindent. És senki kedvéért nem fogok megváltozni, csakis ha azt én úgy látom jónak. Nem kell tartanod tőle! Különben is, szerintem egy lány sem tudna pótolni téged. -feledkezett bele a monológjába, szinte észre sem véve, hogy olyan dolgokat mondott ki hangosan amiket először fogalmaz meg egyáltalán magának is.

Tárgy: Re: Sky tetőtéri lakása Csüt. Május 19, 2011 3:55 am

¤_¤ Pszichoterápia gyakorlat - Tigrisbigris első rendelése ¤_¤

Remekül eltársalgott a kicsike bokorral. A zöld lombkorona nagyon figyelmes, csendes és odaadó hallgatóságnak bizonyult. Türelmesen fülelte végig hosszas, néhol értelmetlennek ható sületlenségeit. Persze, nem volt az! Umi minden szavát tökéletesen értette! Mondjuk meglepő lett volna, ha maga se érti tulajdonképpen miről beszél.(O_o") Erről szó sem volt! A kicsike néma hallgatóságtól némileg lenyugodott. Homályos utalásokkal, de elmagyarázta problémáját. Az óriási, világot rengető tragédiát megosztotta mással. Kitálalt, hogy furcsaságokat gondol énekes társáról. Pedig mennyire nem akarta. (ToT) Eleinte, be kell vallania tényleg megijedt. Annyira egyértelműnek tűnt, mit akarhatnak tőle. Aztán jobban belegondolt. Felhőfodrocska nem hívhatta fel amiatt. Legjobb barátok voltak. Kizártnak tartotta felrúgná a kapcsolatukat ilyesmi miatt. Végezetül, tudomása szerint csinos hölgyek képviselték az érdeklődési körét. Erről maga az érintett győzte meg. Váratlanul felbukkant az őszinteségi rohamot kapó növény mögött. Persze, Umi majd hátra vágódott meglepettségében. Úgy belemerült a zöld levelek piszkálásába, meg idióta gondolataiba, totális váratlansággal sújtott le rá a helyváltoztatás. Annyira lesokkolta száját tátva pislogott és mutatott hol a pultra, hol a virágcserépre. Némi időbe telt feldolgoznia nem vette észre a tartózkodási pont módosulását. Ahhoz meg egyenesen értelmező kéziszótárt adhattak volna, honnan a manóból került elő, mi okból és miért akkor Toporogicsíkoska párkapcsolati élete.(?・・)
Ha már említették, tényleg nem tudott semmilyen barátnőről. Arról se volt e énekes pacsirtájának az utóbbi időben. Néha rákérdezett tetszik e neki valaki, mint ma is. Viszont sose gondolta jelentet kellene rendeznie, ha lenne. Esetleg addig merészkedjen elméleteket gyártson a kiszemelt kinézetét, ízlését, netán tulajdonságait tekintve. Közös emlékeikben, pedig hiába kotorászott. Nem talált alkalmat, amikor számon kérte volna, miért nem mesélnek leendő, ex, vagy aktuális barátnőről. Ebből következett, valamit nagyon félre értettek. Nem volt féltékeny!∑(O_O；) Rosszul sem esett neki. Miért zavarná, ha van valakije?! A világ legtermészetesebb dolga! Égensziporkázó ezt különösen megérdemelte!°(>.<)° Jó ember volt, akinek bárki szívesen lenne a barátnője. Erről, rögtön próbált hangot adni, de Tigrifoltocska annyira belelendült a magyarázkodásba, szóhoz se bírt jutni. Főként a mondókája második részétől. Attól aztán levegőt is elfelejtett venni. Faszentként ácsorgott óriási szemekkel meredve a bokor kukkolójára. Hihetetlen jól esett kicsiny szívének, mennyire őszinték vele és persze meglapogatta véleményét, mennyire szeretni való együttes tagja. Hogy a manóba ne imádta volna, ha ilyeneket mond neki?(T~T) Ráadásul biztos volt benne, teljes mértékig így gondolta.
-Jaha~j, Vadmacsekosz! Te is nagyon, de nagyon fontos vagy nekem! Ezen semmi és senki nem tud változtatni!-
Rángatta fel meghatottan zseni egyetemistáját, hogy hatalmas öleléssel jutalmazza. Már bőszen lapogatta, amikor visszakúszott elméjébe az a bizonyos utolsó mondat:"egy lány sem tudna pótolni téged". Normális esetben efféle bók simogatná hiúságát, de jelenleg ijesztően hatott. A sokktól, majd félre nyelte saját nyálát és sóbálvánnyá meredve lökte hátrébb lapogatott áldozatát. Kétségbe esetten tekintve Tityitotyira, újra ott tartott, ahol eddig. MIT AKARNAK TŐLE?!---Σ(ﾟДﾟ|||) Viszont, most nem sunnyoghatott el. Pontot akart tenni az ügy végére. Muszáj volt, mert túl fontosak voltak egymásnak, ilyesmibe fulladjon barátságuk. Az előző monológ meggyőzte, többet ér lelki társként mellette legyen, mint hülyeséget csináljanak és vége legyen az egésznek! Ahhoz, hogy megnyugodjon, hallania kellett saját fülével nem fog közöttük semmi más történni. Szóval, kisebb fajta hurrikánként letámadta társát. Felváltva rázta, hadonászott neki és szövegelt érthetetlen sebességgel. Annyira begőzölt, csak pakolta egymás után a szavakat.
-NEM! Nem lehet! Semmi olyasmiről nincs szó te meg én, azaz mi! Képzelődöm! Az egészet beképzelem! Mond, hogy igen! Igaz, csak túlreagálom?-
-Nyugalom! Pontosan mire gondolsz?-
-Hát, arra!-
-Mire?-
-Arra, hogy...tudod...JÉZUSOM, TAPI! Ne csináld már!-
Ütögette ingerülten áldozata mellkasát. Úgy felidegesítették nem értik miről beszél, egyre durcásabb hörcsög fejjel fújtatott. Csak ment és ment az állóháború. Percek óta más se történt, csak visszakérdeztek hisztérikus ordítozására. Esetleg próbálták rávenni üljön le. Hogy várhatták el csillapodjon?! Egyértelmű volt! Tudta az egészet! Nem volt szükség terelésre, csak rövidke nemleges válaszra. Akkor meg miért játszanak vele értetlent?! Ez nem volt fair! Nagyon nem volt igazságos. Ráadásul, annyira felbosszantotta magát, ha szerette volna se képes elmagyarázni. Sikerült akkora mértékben idegsokkot kapnia, pár másodpercre faképnél hagyta józan esze. Kitette a "zárva" táblát és olyasmit tett, ami legmerészebb álmaiban sem úszkált fantáziája szivárványos szőnyegén. Hatalmas sértett dobbantás után megragadta Horizontszelőkarmosa tarkóját, közel rántotta magához és egyszerűen megcsókolta. Alig tudatosult benne, mi az ördög ette bonyodalmat kreált, rögtön hátrálva bukott fel az asztalban. Ha eddig nem lett volna összezavarodva, most gondoskodott róla. Teljesen megkavarodott. El se akarta hinni mit művelt, hát még azt kivel. Csak csendesen gubbasztott, miközben keresgette a megfelelő szavakat, vagy reakciót, amivel szolgálhatott volna. Nem talált semmit. Akárhogy próbálta összeszedni magát, nem bírt megnyikkanni.

Tárgy: Re: Sky tetőtéri lakása Csüt. Május 19, 2011 9:02 am

¤_¤ Pszichoterápia gyakorlat - Tigrisbigris házi rendelése ¤_¤

Valahogy még ez az elkerülő módszer sem akaródzott teljesen meghozni azt az eredményt amire Sky számított. Azt hitte így végre rá tudja venni Umit, hogy ne meneküljön el előle, és hallgassa végig. De a kezdeti hátrahőkölés után kezdte azt hinni, hogy ez megint nem fog összejönni. Azonban mégsem függesztette fel a mondandóját, ha már egyszer ennyire elhatározta magát. Cseppet ugyan veszítve a lendületből, de folytatta a mondanivalóját, ami végül úgy tűnik nem is talált süket fülekre társánál. Kicsit ugyan zavarba jött attól hogy mennyire őszintén öntötte ki a lelkét, de ha egyszer ez volt az igazság... mióta ismeri Umit egyre inkább az élete része lett, és szinte el sem tudná képzelni anélkül, hogy naponta legalább egy üzenetet ne váltsanak. Elég komoly barátsággá nőtte ki magát ez a kezdeti osztálytársi kapcsolat. De Sky egyáltalán nem is bánta hogy volt valaki akiről tudta, hogy mindig számíthat rá. Persze ott volt a családja, de azért az mégsem ugyanaz mint egy legjobb barát akinek olyanokat is elmondasz amit a szüleiddel nem igazán tárgyalnál meg. Például pont ez a téma.... Nem biztos hogy az édesapjával is olyan könnyeden tudna eltársalogni arról, hogy tetszik neki valaki, és vajon hogyan hívhatná randevúra. Mindenesetre Umi reakciója nyomán Sky azt hitte végre megkönnyebbülhet, hiszen tisztázták a félreértést. A másik fél is valamelyest lenyugodni látszott, aminek már éppen ideje volt. Hatalmas sóhajjal nyugtázta a cserébe kapott ölelést, és igyekezett elkönyvelni, hogy talán mostmár vége szakad ennek a kínos hangulatnak. Már épp nyúlt volna a kávéjáért, amiről közben szépen meg is feledkezett, mert nem szerette volna hogy kihűljön, mikor ismét félbeszakították. A csésze felé kinyújtott karját olyan vehemenciával ragadták meg és taszították meg, hogy hirtelen még majdnem az egyensúlyát is elvesztette. Egy hajszál választotta el attól, hogy keresztülessen az előbbi menedékéül szolgáló szobanövényen, maradandó sérülésekkel megnyomorítva azt. De még ideje sem volt összeszedni magát, máris megint megragadták a karját, és szinte üvöltözni kezdtek vele. De ez nem az agresszív fajta, hanem inkább kétségbeesett kiborulás volt, már amennyire ezt eddigi tapasztalatai alapján meg tudta ítélni. Nameg abban a sokkos állapotban amibe hirtelen került. Hatalmas kérdőjelekkel a feje fölött tátogva meredt kikerekedett szemekkel társára, aki az előbbi meghatódott szeretetrohama után efféle felindulást produkált mindenféle heves gesztikulációval, és zavart habogással fűszerezve.
-Ny...nyugodj meg kérlek, mi történt? Valami rosszat csináltam? -próbálta kiszabadítani magát, de túl erősen szorongatták. -Mit reagálsz túl? nem értem, kérlek nyugodj meg és magyarázd el! -próbált higgadt maradni, hiszen azzal beállna a teljes káosz, ha ő is ismét kiborulna. Abból pedig köszöni szépen nem kér megint... És különben is, milyen pszichológus válik belőle, ha még a saját barátja gondját sem érti, és nem tud kommunikálni vele? Ettől szörnyen rosszul kezdte érezni magát... hiába próbálta faggatni társát világosítsa fel arról, mitől borult ki megint ennyire, folyton csak azt vágták a fejéhez, hogy tudja nagyon jól... Mit kéne ennyire jól tudnia? Egek ez az egész egyre furcsább... Sky egyre inkább azt érezte, hogy ismét kezd úgy kicsúszni a talaj a lába alól, mint délután. De nem engedhette meg magának, hogy önzően elmeneküljön, magára hagyva barátját.
-Csak egy kicsit segíts legalább, mire gondoljak! ... -könyörgött szinte már kétségbeesést érezve saját hangjában. Ezek után viszont olyan útmutatást kapott amire a legmélyebb fantáziáiban sem barangolt volna még soha. Umi egy határozott mozdulattal megragadta a tarkóját majd magához rántotta és megcsókolta. Megcsókolta?! Uram isten mibe keveredett?! Pillanatokig fel sem fogta igazán mi történik éppen vele. Ez volt az a pillanat amikor totálisan és tehetetlenül ácsorogva szinte kívülállóként tekintve saját magára változott szemlélőjévé az eseményeknek. Nem tudta leírni mit érez, annyira hihetetlen és abszurd helyzetbe került. Csak állt megdermedve és bámulta társát. Az egyetlen reakció amit abban a pillanatban képes volt felmutatni, hogy darabos mozdulatokkal felemelve karját megtapogatta az ajkát, hogy nem csak képzelte-e az egészet. De meg kellett győződjön arról, hogy jelen vannak az előbbi jelenet valóságosságára utaló árulkodó nyomok. Szinte Umi újabb pánikreakciójával egy időben rogyott össze fülig vörösödve a szemközti kanapéra, és bámulta az épp minden eszközzel magyarázatot kereső férfit.
-Ugye.....jól sejtem, hogy.... nem ez volt az első alkalom hogy ilyet csináltál?... -bökte ki az első eszébe jutó gondolatot. Majd jól hókon is csapta magát azon melegében egy hólapáttal, persze csak metaforikus szinten, hogy ez volt az egyetlen dolog amit képes volt kinyögni. Valahogy nem igazán sikerült feldolgoznia, hogy a vele szemben ücsörgő egyik legjobb barátja ennyire közel került hozzá, de az mégis nyilvánvalóan eljutott hozzá, hogy nem gyakorlatlan a témában.
-Én amit mondtam... azt nem úgy....de attól még igaz, csak... nem így, szóval érted.... -hadonászott továbbra is totálisan zavart ábrázattal. -Ne haragudj, én ezt most... nem értem, idő... azt hiszem levegőznöm kell... mindjárt jövök...-pattant fel hirtelen és indult meg a félig nyitva hagyott hálószoba ajtó felé, hogy kimenekülhessen az erkélyre. Sebtében majdnem keresztülesett az egyik kanapé mellett hagyott stóc könvvében, de jelen pillanatban nem igazán foglakozott vele. Csak néhány perc, nem több, csak épp annyi kell, hogy kiszellőztethesse a fejét, mert ezt mindenképp meg kell beszélniük. Még az ajtót sem csukta be maga után, mert csak az érdekelte hogy minél előbb beleszippanthasson az este megérkeztével kellemesen hűvössé vált levegőbe. Azt remélte kicsit segít lehűteni a kedélyeit, és azután tisztázhatja ezt az egészet Umival... de mindenek előtt először magában kellene rendet tennie, mert ez jócskán a feje tetejére állított mindent.

Tárgy: Re: Sky tetőtéri lakása Szer. Május 25, 2011 9:07 am

¤_¤ Pszichoterápia gyakorlat - Tigrisbigris első rendelése ¤_¤

Legalább Tokió híres óriáskerekének kétszeresére kerekedtek szemei. Szíve eszeveszett módon zakatolt torkában. Feje zsibbadtan sajgott és úgy eltátotta száját három galamb raj is beleköltözhetett volna. Teljesen leblokkolt. Annyira rémült, értetlen, döbbent volna, mintha nem elkövetőként, hanem szenvedő félként kényszerítették volna az egészbe. Pont ellentétesen reagált, mint várná az ember. Elvégre mindenki azt hinné, most érez némi elégtételt, vagy boldogságot, mert akadt benne mersz efféle képtelen, váratlan, meglepő és furcsa lépéshez. Azonban Umi fejében cseppet sem győzelmi énekek zengtek, hanem megannyi józan eszét kutató kérdés. Amellett maga is alig bírta feldolgozni mi történt néhány perce, még azzal is küszködött választ keressen a miértre. Próbált valamilyen nyomot találni, amivel magyarázhatta kirohanását, de hiába keresett kapaszkodókat. Mindenhonnan ugyanaz az üzenet érkezett vissza. Nem tudom!T~T Hiszen a barátaidnak nem szoktál kényed kedved szerint csókot adni. Viszont azt se mondhatta, azért tette, mert titkon többet érezne Égimackója iránt. Arról lenne fogalma. Helyesbítve, már lenne sejtése. Ha valaki ilyen közelségbe keveredik a másikhoz, akkor utána percekig megmarad abban az eszét vesztett pillanatban, amikor reszketve, arcára fagyott mosollyal, zavartan, megmagyarázhatatlan boldogsággal pislog ki fejéből. Aztán meg mulyán sóhajtozik és még sok minden. Lényeg a lényegben, hogy ő cseppet se eufóriát, inkább kellemetlen zavarodottságot tapasztalt. Az egész arra emlékeztette, amikor nyomasztóan hat valakire saját tette. Na, igen! Valószínűleg erősödni kezdett bűntudata. Olyan szintű hülyeséget csinált, amire nem létezett mentség. Elkergette legjobb barátját...
Az egész kalamajka megkoronázásaként, pedig terítékre került érdeklődési köre. Pontosan az a téma volt, amiről senkinek, semmilyen körülmény között nem tudott beszélni. Ezek után meg főleg nem. Annyit magyarázták neki éveken keresztül, csupán lelki betegsége miatt alakult ki nála, vagy annyit ordította édesapja arcába, ennél nagyobb baleset már nem lehetne, ösztönösen félt akár utalni is rá. Hiába tudta kiben mennyire bízhat, egyszerűen rettegett a lehetőségtől, emiatt elfordulnak tőle azok, akikben életénél jobban megbízott. Vagy hazudjanak neki. Megőrülne, ha úgy tennének, mintha semmi baj se lenne, közben meg gyűlölnék és csak kegyesen elviselnék, hiszen merő véletlenségből egyezik munkahelyük. Nem akarja. Azért tartotta és tartja titokban, mert szüksége van erre a kicsike szilárdságra az életében, amit az éneklés, Rii, Na'chan és Tiperitappancs nyújtanak. Legalábbis lett volna. Hallhatóan már csúfosan lebukott. Próbált valamit reagálni erre, de nem sikerült. Annyi dologról akart egyszerre megnyilvánulni, nem bírta egymás után szavakba önteni. Néma akvárium töltelékként tátogva forgatta jobbra-balra szemeit. Beszélni akart. Mire, azonban egyetlen hangot is kipréselt magából, szépségesen egyedül hagyták. Az ő pesszimista agyában, pedig kapásból az fordult meg, mindjárt baseball ütővel jönnek vissza. Esetleg számon kérik a bemutatóját, vagy üvöltve kirugdossák a lakásból. Egyikre se volt felkészülve. Még nem. Egyenlőre nem ment szembe nézzen a dolgokkal. Gyáva volt. Világ életében az volt. Könnyebb volt futni.

¤_¤_¤_¤_¤_¤_¤_¤ 2 nap múlva ¤_¤_¤_¤_¤_¤_¤_¤

Miután bőgve kirohant Égenszállingozószőrme lakásából mást se csinált, csak életét kilehelt rongybabaként fetrengett pizsamában. Hol a nappaliban, hol a hálószobájában, hol a lépcsőn terült ki. Nem számított sokat. Tulajdonképpen semmit se számított. Rettenetes lelkiismeret furdalása volt. Helyre akarta hozni a dolgokat, de továbbra se volt mersze társa szemébe nézni. Azért percenként rálesett Kitty kijelzőjére, hátha történik valami csoda. Netán őt szállja meg az elhatározás. Viszont a hívás gomb lenyomásáig sose küzdötte el magát. Mindig szuggerálta az átkozott zöld színt, de általában azzal végződött látványos nyöszörgésekkel fejére húzta macskás takaróját. Akárhogy hisztizett, önerőből nem jutott előrébb. Ösztönzés generálójára meg nem számíthatott. Vesztére ő volt a probléma forrása. Más meg nem létezett. Vagyis, egy ember még létezett. Nem mondhatta finoman kezelte problémáit, de mindig igyekezett neki segíteni, ha nagy ritkán tanácsot kért tőle. Egy próbát megért. Rosszabbra már úgy se fordulhatott helyzete.
Csodálatos elhatározását követően könnyedén benyomta a gyorsbillentyűre állított számot és türelmetlenül várakozott. Célszemélye, mint mindig hosszasan várakoztatta. Ezt annyira nem szerette, hát még, amikor tipikus diplomata hűvösséggel úgy köszöntötte "mit csináltál már megint?". Hátán futkosott a hideg, ahányszor csak elszenvedte. Ijesztő volt és rögtön elszégyellte magát! Na'chan egy igazi, precíz gyilkos volt! Főleg, ha sikerült felbosszantaniuk. Ne adja az ég, még egyszer mérges legyen rá! Élőlénytől nem volt még akkora halálfélelme, mint tőle! Most is alig bírta elmakogni neki pár mondatban miért keresi. Persze, figyelmesen szelektálta mondandóját. Ha közli kivel és mit csinált kezdheti ásni a sírját. Szóval, hatalmas küszködésekkel annyit osztott meg, szeretne egy barátjával kibékülni és javasoljon megoldást.
-Menjek oda és személyesen, áhám! EGYEDÜL?!∑(O_O；)-
-Tökéletes stratégia! Azzal te teszed az első lépést, kifejezed szándékod komolyságát és kezedben lesz az ügy terelésének kulcsa!-
-(?・・)...Áhá!-
*lemondó sóhaj*- Menj oda és addig maradj, amíg meg nem hallgatnak.-
-És ha nem akarnak? Mi van, ha be se eresztenek? És, ha...Na'chan? HAHÓ! LERAKTAD A TELEFONT?!(,,#ﾟДﾟ)-
Pislogott gigantikus szemekkel, hogy menedzsere képes volt kinyomni. Nem tagadja kissé bosszantotta könnyedén lekoptatta, de abban egyet értett muszáj lesz beszélnie énekes társával. Így nem maradhattak. El akarta mondani mennyire sajnálja a történteket. Ráadásul jó lett volna kipuhatolni mi lesz velük. Szeretné továbbra is barátjaként számon tartani. Ez azonban nem rajta múlt. Válaszokra volt szüksége. Úgyhogy felszívta magát elszántsággal és berozsdásodott robot mozgással elvonszolta kialvatlan fejét zöld negyedbe. Kissé sokáig tartott gyalog, de nem hagyhatott időt gondolkodásra. Végén addig dilemmázott volna ki se mozdul házából. Legalább eljutott a célig! Más kérdés hogyan. Eleve energiáját leszívott száraz virágként kókadozott, de a kívánt küszöb előtt egyenesen utolsókat rúgó haldoklóként vágódott el. Annyi ereje volt, néhányat dörömbölve próbálkozzon a bejutással. Sikertelenül. Hangot nem hallott odabentről, nem hogy mozgást! Kihalt volt! Lehet, ezzel akarták elijeszteni?T-T Megeshet, de ha már ott volt, mellékesen mozdulni se bírt, nem mehetett el! Tovább küzdött. Kevesebb, mint egy óra alatt felült, nekitámaszkodott a falnak és speciális hisztérikus hangján kaparászni kezdte az ajtót. Remélte, ha elég sokáig csinálja felidegesíti annyira, hajlandó legyen beszélni vele. Csúnya dolog a zsarolás, de valahogy el kellett érnie!TAT

Tárgy: Re: Sky tetőtéri lakása Pént. Jún. 24, 2011 8:25 am

¤_¤ Pszichoterápia gyakorlat - Tigrisbigris első rendelése ¤_¤

Most aztán igazán a feje tetejére álltak a dolgok Skyban. Hirtelen annyi dolog történt vagy vált világossá egyszerre, hogy nem tudja melyikkel foglalkozzon és tegye helyre először. Próbált valamiféle időrendiséget, és egymásból következő kapcsolati vonalat felállítani az eseményekben, de ez bonyolultabb volt mint hitte. Ha kívülállóként szemlélné a dolgokat, bizonyára egyszerűbb dolga lenne, de így, hogy ő volt az egyik jelentősen szerepet vállalt fél, egyből más megvilágításba kerültek a dolgok. Szinte még újra lejátszani sem volt ideje magában a jelenetet, máris ajtócsapódás hangját hallotta odakintről. Nyomban otthagyott csapot-papot-gondolatot és a nappaliba sietett, hogy meggyőződjön arról nem az történt amit elképzelt. De sajnos odakint csak az üres nappali, és Umi hűlt helye fogadta. Mi mást is várhatott volna... szinte szó nélkül magára hagyja egy ilyen eset után, és még csodálkozik hogy elment? Ha eddig nem is, most aztán biztos hogy megbántotta. Mintha eddig nem érezte volna magát nyomorultul, most csak mégjobban fokozódott az érzés. Nyomasztotta, hogy nem tudja olyan felnőtt módon kezelni mint szerette volna. Mert nem, nem tudott objektíven tekinteni a dologra. Arra már nagy nehezen rájött, hogy valószínűleg a félreérthető viselkedése generálta ki ezt a lépést Uminál, de jelen pillanatban még túlságosan zsongott a feje. Legszívesebben társa után rohant volna, de mit mond neki ha sikerül utolérnie? Semmi értelmes beszédet nem tudott összeállítani magának. Furdalta a lelkiismeret, és szörnyen önzőnek érezte magát, de szüksége van egy kis időre mielőtt beszél vele. Csekély önáltatás, de azzal vigasztalta magát, hogy ha majd késznek érzi magát, akkor a lehető legmélyebben bocsánatot kér a viselkedéséért... Erre a végső következtetésre jutva, és elfáradva a nagy fel-alá sétálgatásban, úgy döntött beleveti magát egy kád forró vízbe, hogy kiáztassa magából ezt a sok feszültséget. Hátha attól ellazul kicsit és tisztábban tud gondolkodni...

¤_¤_¤_¤_¤_¤_¤_¤ 2 nap múlva ¤_¤_¤_¤_¤_¤_¤_¤

A kanapén ücsörgött és olvasni próbált... de egyszerűen nem tudta elterelni a gondolatait a telefonjának kijelzőjét vizslatásról. Nem volt bátorsága felhívni Umit, és ahogy telik az idő csak egyre kevésbé lesz. Azt hitte, ha ad magának egy kis időt majd könnyebb lesz tisztázni a dolgokat, de minél több idő telik el, annál nehezebben tudja kézbe venni a készüléket és feltárcsázni a telefonkönyvben elmentett számot. Annyi gerinc azért úgy érezte van benne, hogy ne üzenetváltásban próbálja elintézni az ügyet. Még a telefonálás sem az igazi, de ott legalább némileg személyesebben kommunikálhat az ember... De akarnak vele egyáltalán beszélni? Miért nem hívták fel eddig? Vajon a másik fél is ugyanezekkel a dilemmákkal küzd? Vagy szimplán csak csalódtak benne? A lelke mélyén, akármennyire is le akarta tagadni, mert a történetek után nem érezte, de ott volt Skyban egy érzés, hogy becsapták. Ennyi ideje ismerik egymást, megosztják egymással szinte az egész életük történéseit, és egy ilyen fontos dolgot mégis eltitkolnak előle. Igen, mostmár sokkal jobban aggasztotta ez a dolog, mint az, hogy demonstrációjának ő volt az elszenvedő alanya. Egyáltalán nem volt semmi baja azzal, hogy Umi más beállítottságú mint a nagy átlag, és amiatt sem tudott haragudni rá, hogy idegességében elragadta a hév, de amiatt ott mocorgott a gombóc a gyomrában, hogy eddig nem tartották érdemesnek arra, hogy beszéljenek vele erről. Egyáltalán nem azt kívánta, hogy reklámozza a magánéletét, sőt eddig olyan ügyesen elrejtette, hogy még csak nem is sejtette, hogy erről van szó, csak úgy érezte valamikor, egyszer, mikor valahogy előtérbe került a téma a magánéletükről, megemlíthették volna neki. Bántotta, mert azt kellett higgye, nem ismerték annyira, vagy netán félreismerték abból a szempontból, hogy ez bármit is változtatna az Umihoz való hozzáállásán. Ahogy egyre többet gondolkodott ezen, úgy kerítette hatalmába a talán csak bebeszélt tényállás, hogy tényleg félreismerték.
-De biztos nem erről van szó! -pattant fel fennhangon a kanapéról, a földre ejtve az eddig ölében pihenő könyvet. Úgy gondolta itt és most véget kell vetni ennek a gondolatmenetnek, mert ha tovább folytatja, nagyon nem lesz jó vége. A legjobb lesz, ha most fogja magát, és végre kimozdul egy kicsit a városba sétálni... Igen ez lesz a legjobb, hiszen már második napja ücsörög itthon és emészti magát az akkor este történteken. Nem foglalkozott sokat a készülődéssel, csak magára kapott egy cipőt és zsebrevágva a telefonját és a kulcsait indult neki a lakóparknak. Jó idő lévén egész sok ember sétálgatott az utcán, és múlatta az időt a társasházak között kialakított zöld övezetekben. Ez kicsit kikapcsolta Sky-t és kezdte úgy érezni, hogy lassan de biztosan elpárolog a haragjának aprócska, eddig egyre erősödni látszó lángja. Maga sem tudja meddig bolyonghatott az utcán, mert annyira kikapcsolt az agya, hogy mikor magához tért, hirtelen azt sem tudta hol van. Csak rövidke terepszemle után tudta beazonosítani a helyet, és megtalálni a hazafelé vezető utat.
A ház elé érve azonban ismerős hangokat, jobban mondva nyüszítést vélt hallani. Azt hitte, csak káprázik a füle, de amint közelebb ért, meg is pillantotta a társasházának bejárati ajtaja előtt gubbasztó, láthatóan igencsak megviselt társát. Hirtelen ijedtében a kerítés mögé vetődött, és az egyik bokor mögül óvatosan kikukucskálva igyekezett tovább figyelni hogy mit akarhat itt. Akármennyire hitte azt, hogy lerendezte magában a dolgokat, most hogy társa itt volt vele szemtől szemben megint, egyből elhagyta minden elszántság. Csendben lapulva fülelt és figyelt, de nem sok mindent tudott kivenni az erőtlen nyöszörgésből. Ki tudja mennyi ideje ücsörög már ott a földön Umi... a végén még megbetegszik! Bár már most sem néz ki túl fényesen... és ezt Sky mind az ő hibájának tudta be. Tanácstalanságában összeborzolva a haját hirtelen hangosabb beszélgetésre lett figyelmes. Társa épp valakivel telefonált. Fogalma sem volt ki lehetett az akivel beszél, de egyértelműen be volt avatva az esetbe. Megint iszonyúan környékezte a düh szikrája, pláne az utolsó mondat hallatán. Ekkor már nem tudott mit tenni, nem tudta visszafogni magát, egy határozott kamikaze mozdulattal felpattant a kerítés mögül és számonkérő hangnemben fakadt ki.
-Mi az hogy Naoto-san tudott mindenről és én nem?! -bökte ki úgy hogy szinte visszahangzott bele az egész előkert. Ám hirtelen jött elszántsága menten elszublimált, amint társa meglepetten szegezte rá a tekintetét. Csak ácsorgott egy helyben, anélkül, hogy bármi további dolgot ki tudott volna nyögni, mígnem a másik fél is felfogta mi történt, és rohamléptekben közeledni kezdett hozzá Nem tudja miért de ösztönösen hátrálni kezdett, és futásnak eredt. De nem hagyták ennyiben az akcióját, ugyanis üldözni kezdték. Tudta, hogy Umival nem veheti fel a versenyt, és pillanatokon belül utol fogja érni, és igazából nem is értette, hogy miért kezdett el egyáltalán menekülni, mikor ponthogy beszélni szeretne vele. Mikor tudatosultak benne ezek a gondolatok, a másodperc tört része alatt fékezett be bármiféle előjel nélkül, és pördült meg a tengelye körül. Ám a hatalmas lendülettel közeledő társának már nem maradt ideje, hogy ezen villámakcióját lereagálja, így pillanatokon belül nekiütközött és a lendülettel együtt le is terítette a földre. Fájdalmas koppanással vette tudomásul a földdel való találkozást, de úgy érezte, ezt most teljes mértékben meg is érdemelte...

Tárgy: Re: Sky tetőtéri lakása Hétf. Jún. 27, 2011 11:17 pm

¤_¤ Pszichoterápia gyakorlat - Tigrisbigris első rendelése ¤_¤

Kitartóan dekkolt a tűző napsütésben, mintha legalább arra játszana, szezon előtt megszerezze bronz barna színét. Ez teljes mértékkel ki volt csukva! Szándékosan sose tenné ki magát káros sugárzásnak. Nem akarna különféle bőr elváltozásokat kapni. Azt se tudja, mik ellen védekezik, hiszen nem lát táblákat lóbáló gonosz rákocskákat szállingózni a levegőben. Gyakorlatilag láthatatlan izék ellen menekülne. Vajon használhat ellenük a sugárfertőzést leterelő védőruha?(?・o・) Nem érdekli, mert az ronda! Utcára nem lépne benne! Az is bőségesen megalázó, úgy rohant ki otthonából át se öltözött.(TAT) Még, csak rendbe se szedte kinézetét. Szörnyűségesen nézhet ki, szóval reménykedik benne senki se ismeri fel. Nem szeretne minden útjába kerülő magazinban olyan képeket látni, hogy szürke melegítőben és rózsaszín pólóban ücsörög, mint egy hajléktalan. Végén elhíresztelnék drogozik, elmeháborodott, vagy emlékezet kiesésben szenved és nem tudja hol ücsörög. Legutóbbi értesülései szerint még nem fedezték fel itt lakik Repülőmicus, vagyis őt nem keverné bele. Az a kegyetlen szőrpamacs, aki nem akar megkönyörülni viseltes lelkén. Pedig, olyan kitartó és kétségbe esett kis állatka nyöszörgéssel kaparássza a bejárati ajtót. Igen, kinti kaput, egy társas háznál. Csöppet nem esett le szőke fejének létezik kaputelefon, amit be lehetne nyomni. Ő, inkább lábait szétdobva pácolódott a napsütésben. Erőtlenül simogatta a nagy kaput, de illedelmesen köszönt, ha egy-egy lakó elment mellette. Még se lehetett bunkó, hogy ott fetreng és "jó napot" se kíván! Lehet híres, de kis korában rendes felnőttnek nevelték!(>o<)"
Ahogy ilyen eseménydúsan teltek az órák, kezdett fogyni türelme, zsibbadni hátsója, na meg szédülni kezdett. Hiába volt körülötte komplett természeti tájkép, semmi árnyék nem kúszott hozzá.―(T_T)→ Szándékosan kikerülték, amiből elege lett. Szíve szerint feladta volna az egészet és hazabotorkál. A buksija, viszont erősködött maradjon, mert ezt a megfogalmazhatatlan valamicsodát minél hamarabb tisztáznia kellett.(@__@) Tanácstalan Umi, pedig mit csinál? Előre bukik, kihorgássza zsebéből sziporkázó napsütésben repülőgép szerencsétlenségeket okozó iphone-ját, majd benyom egyetlen számot. Életét kilehelt babaként várakozik, megint jó sokáig. Mindig akkor mellőzi Na'chan, amikor a legsúlyosabb csapások érik.(T0T) Két hete is csúfosan benne hagyta a slamasztikában. Hiába kereste mind a kilenc telefonján, egyiket se vette fel. Hosszú órákat kellett eltöltenie egy ékszerésznél, mert nem akarták elhinni nem lopta karóráját, hanem piacra dobás előtt szerezte. Ő híresség! Megteheti, hogy hamarabb csap le dolgokra. Épp, csak annyi bibi volt nem akarták elhinni kicsoda. Nem vádolhatja őket tudatlansággal, de határozottan fájt neki. Csúnyán beletapostak érzékeny lelkébe!(_ _ Wink

-Nem sikerült?-
-Na'cha~n!TAT-
Visított fel kétségbe esett megkönnyebbüléssel. Végre reagáltak segélykérésére. Persze, kapásból dünnyögni kezdte hatalmas problémáját. Minek húzni az időt, Umi szemében felesleges tisztelet körökkel! Ha panaszkodásról volt szó, elegánsan belefojtotta áldozatába a levegőt, míg végig nem hadarta élete bánatát. Most se tért el bevált szokásától. Félig betonra fordulva sírta el hatalmas tragédiáját. Egész addig szünet nélkül csacsoghatott, míg fel nem merült a sértett fél neve. Abban a pillanatban elhangzott a bűvös szó, egész teret bejáró üvöltés dörrent fel. Akkora erővel förmedt Umi-ra, kénytelen volt messzire tartani kitty-t és még így is meglebegtette haját a képzeletbeli orkán. Említeni se kell, de megteszem, akkora sokkot kapott, dermedt farönkként dőlt el. Vége volt! Magára haragította a sátán szolgáját!━━Σ(ﾟДﾟ|||) A félelmetes vasvilla forgatót, aki oda szándékozott menni, ahol épp halálra sápadtan vergődött. Persze, amint felfogta ez mivel járna, bevetette szuper képességeit, hátha le tudja beszélni. Ám, Na'chan nem tágított! Kettőjük egymásba csavarodása üzleti ügynek számított, vagyis nem létezett isteni erő, mi visszatarthatta volna attól tornádóként süvítsen helyszínre."( ｡_｡) Ha pedig, ennyitől nem kívánt haját tépve pánikba esni, akkor jöhetett a kegyelem döfés! Semmiből, vagyis bokorból felpattanva bukkant fel színen Vonalkáscirmos.(ﾟДﾟ≡ﾟДﾟ) Ezt már annyira nem bírta frissen lereagálni, csak bámult, bámult és felé bökve követte szemmel, miként kezd halálra rémülten hátrálni. Láthatóan menekültek előle.
Az Umi rendszer hamarabb visszatöltődött, mint az ember gondolná egy szőke esetében. Főleg, mert el szándékoztak tűnni szemei elől, amikor fél napja gubbaszt erre a pillanatra várva. Szóval, idegesen dobbantva lábával indult meg áldozata felé. Tekintetével szinte követelte álljon meg, ami nem lehetett túlságosan tiszteletet parancsoló. Felhőmacskosz fél fordulatot véve ragadta lábhoz a nyúlcipőket. Elfutott!∑(O_O；) Képes volt szó nélkül lelépni! Ezzel ripityára törte szívét. Láthatóan úgy utálja látni se kívánja. Ő, viszont tisztázni akarta! Nem érdekelte, ha le kell fognia! Beszélniük kellett!°(>o<)° Hogy kívánta elérni? Fogalma se volt. Annyit tudott futásban nem fogja könnyen odaadni a győzelmi serleget. Szépen felvette a rajt pózt, hatalmasat fújtatott és rakétaként meglódult. Akkora lendülettel söpört végig, komolyan azt képzelte porzik mögötte a járda.(;O.o) Valószínűleg, nem csak átvitt értelemben, mert Égenlebegőpamacs befékezését lereagálni se tudta. Túl közel volt és túl váratlanul érte egy elhaló "Oh, mamám!"-on kívül mást is tegyen. Lehetőségektől fosztva, buldózerként csapódott céljába. Produkáltak néhány fájdalmas gördülést és változatosság kedvéért egymás hegyén hátán landoltak. Kizárt, csak Umi-nak fájt volna annyira, mozdulatlanul nyöszörögjön, míg eszébe nem jut gigantikus terve. Amint visszatért a valóságba, felkanalazva magát, leírást adva zenész társa ölébe küzdötte magát, hogy felsőjét rángatva kérhesse számon a viselkedését.
-Miért teszed ezt veled? Kicsit se számít, milyen kapcsolatunk volt éveken keresztül? Egyet hibámért?...Nem érdekel, ha utálsz, de ne kerülj! Nem akarlak elveszíteni! Szükségem van rád!-
Addig drámázott, míg az üvöltözés át nem csapott komplett vallomásba és jelenetük meg nem hazudtolta egy romantikus film fináléját. Főleg, ha azt nézték nyílt utcán, nem kicsi tömegben tették mindezt. Umi-nak nem különösebben tűnt fel. Amúgy se zavarná. A rájuk szegeződő szempárok nem is hozták kínos helyzetbe, csak a füléig eljutó kósza megjegyzések. Azok már bírtak akkora hatással lenézzen kezére és zaklatott társára. Gyorsan eleresztette a kínzott felsőt és bájos mosollyal felkászálódott. FUTÁS! ＼(>o<)／Körülbelül ennyi fogalmazódott meg fejében. Se kedve, se energiája nem volt magyarázkodni. Lehető leghamarabb akart szabadulni. Gondolataiban, amúgy is ott úszkált, mennyire borzalmasan kikészítette Tigrireppencsét legutóbbi boltos kalandjuk. Még azt a napot kellett tisztázniuk! Nem keveredhettek újabb megoldásra váró kalamajkába! Tehát, elegánsan intett mindenkinek, kézen ragadta társát és sprinter sebességgel visszacaplatott a ház elé.
-Fent megbeszélhetnénk? Légyszíííí! Sokan vannak! Végén felismernek!@_@-
Toporgott egyre feszültebben rágva körmeit. Szörnyen mehetnék volt a helyszínről. Tökéletesen tudta nem kéne, ilyen megszokott kerékvágásban invitálnia magát, de ha ott maradnak szétszedik őket. Azt meg csak nem teszik meg szerencsétlen fejével, kicsukják a ház elé!(TAT) Valahogy kizártnak tartotta, csak nem sejtette, mi lesz, ha bejutnak. Ketten a lakásban. Miért érzi azt, rettentő kínos csapdába sétál?―(T_T)→

Tárgy: Re: Sky tetőtéri lakása Pént. Júl. 01, 2011 8:36 am

¤_¤ Pszichoterápia gyakorlat - Tigrisbigris első rendelése ¤_¤

Tudta, hogy ezt nem fogja megúszni jelenet nélkül... De most kivételesen teljesen jogosnak is érezte, hogy számon kérik, mégha nem is erről volt szó amiket Umi a fejéhez vágott. De igaz, honnan is tudhatta volna, hogy mit érez, ha egyszer nem mondta el neki? Megérdemelte... megérdemelte, hogy rossz barátnak nevezzék. De mégsem hagyhatta szó nélkül a dolgot, így megpróbálta lehámozni magáról a felsőjét rángató kezeket, de csak annyit ért el vele, hogy mégjobban belekapaszkodtak, megérezvén a szándékát a szabadulni vágyásra.
-Nem erről van szó! Kérlek ne haragudj! -nyöszörögte, de egyelőre nem igazán figyeltek rá. Próbálta csitítani, amivel épp csak jobban hergelte a magából teljesen kikelni látszó társát. Nem volt mit tenni, meg kellett várnia míg magától lenyugszik kicsit, hogy beszélhessen vele. Azonban ezzel a "kis" műsorral kezdtek egész tetemes közönséget toborozni... Ez viszont félő, hogy még nagyon csúnyán visszaüthet, egy őket felismerni vélő rajongó névtelen interjúja, vagy pár jól elkapott pillanatfelvétel formájában. Felettébb aggasztani is kezdte az énekest, hogy ha eddig nem volt baj az incidensből, akkor most még az lehet... Jönnek a cikkek, a zaklató interjúk úton útfélen... bármilyen fellépés után erről fogják faggatni őket! Rémálom! Ennek nem szabad megtörténnie! Akár az egész karrierjük is rámehet arra, hogy tönkreteszik őket azok a szívtelen sikerhajhász újságírók. Alapjában véve nem volt baja velük, de tudta hogy létezik egy vérmesebb fajtájuk, akik bármire képesek egy-egy szaftosabb sztoriért... akár még álhíreket is képesek kreálni bármiféle valóság alap nélkül... Ők pedig ráadásul egész stabilan álló alapot készülnek gyártani a felröppenő pletykáknak.
-Umi, az emberek, a sajtó! -rázta a karját, hátha végre figyelnek rá. A jelek szerint társának is megfordulhattak a fejében ugyanezek a rémképek, mert egyik pillanatról a másikra felpattant, és maga után kezdte vonszolni Skyt, vissza a lakása felé. Nem maradt ereje tiltakozni, de nem is szeretett volna. Ő is minél gyorsabban szeretett volna elszállingózni a helyszínről, hogy kicsit nyugalmasabb körülmények között folytathassák ezt a drámai beszélgetést. Miközben sétáltak visszafelé jutott csak el oda, hogy ténylegesen elgondolkozzon azokon amiket Umi az imént mondott neki. Elsőre csak annyi ragadt meg benne, hogy rossz barát, meg azt hiszik utálja... De volt ott még olyan is, hogy "szükségem van rád" és "nem akarlak elveszíteni" is. Sky is ugyanígy érzett, de nem most valahogy tudta szavakba önteni. Még mindig ott volt benne a tüske a titkolózással kapcsolatban. Most hogy így szemtől szemben állt vele Umi, meglepő módon még talán lett is volna bátorsága megkérdezni, miért hallgatott róla eddig, de túlságosan senkiházinak érezte volna magát, ha rögtön ezzel a kérdéssel nyitja a beszélgetést... Mivel nem jutottak túl messzire, ezért hamarost meg is érkeztek a társasház elé. Sky számára egyértelmű volt, hogy odafent folytatják, így Umi kérésére, csak bólintott, és átvette a vezetést. Gyerekes megoldás, de most ő ragadta meg finoman Umi karját és cipelte maga után. Nem szerette volna ha megint kereket oldanak mögüle. Miközben fél kézzel a kulcsáért matatott, hirtelen megfordult a fejében, hogy kiesett a zsebéből a nagy borulásban.
-A kulcsaim! -szólalt fel a zsebeit tapogatva, de a következő pillanatban leeshetett a kő szívéről, mert rájuk tapintott. -Te jó ég, már azt hittem elvesztek... akkor nemcsak idekint ragadunk, de cseréltethettem volna zárat is... -sóhajtott egy nagyot miközben a zárral babrált.
-Most pedig keresünk valami sebfertőtlenítőt és kötszert, mert látom csúnyán lehorzsoltad a karod. -pillantott társára miközben ledobta a kulcsokat a helyükre. Talán kicsit kimértnek tűnhetett, de kell neki egy kis idő, mire megnyugszik annyira, hogy beszélni tudjon. Viszont éppen ezért nem engedi el továbbra sem Umi karját, tartva az előbb említett lehetőségtől. Nem szeretné, hogy míg a gondolatait vadássza, újfent faképnél hagyják, mint két nappal ezelőtt.
-Ne haragudj, de szeretnék biztos lenni benne, hogy nem hagysz megint magamra. -bökte ki kicsit félszeg hangnemben, miközben cipelte be magával a fürdőbe, hogy felnyalábolja az elsősegély dobozt. A szerzeménnyel a hóna alatt baktatott vissza a nappaliba, hogy lehuppanva a kanapéra mutogasson társának, hogy foglaljon helyet mellette. Ha haragudott rá, ha nem, azt azért nem hagyhatta annyiban, hogy hazaengedje az ő üldözése közben szerzett sérüléseivel. Naoto-san így is biztos, hogy haragudni fog rá, ha meglátja a horzsolásaikat.
-Bocsánat... amiért elfutottam. -nyögte ki belemerülve a sebkezelésbe. Szégyellte magát, hogy csak most jutott el odáig, hogy ezért bocsánatot kérjen.

Tárgy: Re: Sky tetőtéri lakása Vas. Júl. 03, 2011 9:25 am

¤_¤ Pszichoterápia gyakorlat - Tigrisbigris első rendelése ¤_¤

Hideg zuhany, vagyis víz verte le, vagyis ki, nem emlékszik erre a buta kifejezésre!>o<" Lényeg, nem kicsikét sokkolt le odakint ragadnak. ∑(O_O) Szinte vállát kocogtatva terjengett a lebukási felhő, ahogy duzzadt körülöttük a tömeg. Komolyan kezdett megijedni, micsoda tolakodóan kíváncsi sereg csődült közelükbe. Hátát gyilkos szándékú tekintetek bökdösték, legalább úgy érezte, agyára éhes zombik sétálnak feléjük. Kész horror!@_@ Félelmében rájuk se bírt pislantani, csak kulcsait kereső Égikarmoló szabad karját rázogatta. Remélte azelőtt ki, akarja gondolni, bejutnak, mielőtt elpárolog a párosuk és üldözőik között feszülő távolság. Nem akart pletykára vonzott emberek uzsonnája, már, ha még annyi az idő lenni! Teljesen mindegy! Egyáltalán semmilyen étel nem akart lenni! Próbált már fel ételes jelmezeket! A nápolyi még egész vicces volt, de a hamburger vagy csirke?!TAT" Rengeteg műtolltól nem kapott normálisan levegőt és szörnyen túlhizlalt vízilóként festett. Had ne kelljen sárga dinnyeként díszelegnie utolsó perceiben!ToT Meg, ha lehetséges volna szeretné napolni a halálát. Mondjuk, úgy hatvan-hetven évvel! Igazán nem nagy kérés!*o* Biztosan nem, mert máris felfelé mehettek! Tudta nem követel sokat és szívesen teljesítik! De, akkor Hello Kitty, miért nem él?＼（－o－）／
Ártatlan pislogással gondolkozva az élet hihetetlen kérdésén, miért nem létezik az a tüneményes cica, ellenkezés nélkül követte társát. Gyakorlatilag annyira elmélázott fel se fogta, előbb az egyik, aztán a másik szobába hurcolják. Engedelmesen menetelt, na meg bólogatott, mintha figyelne. Pár hónapja rákapott Na'chan tanácsára. Azt javasolta neki, hiába nem ért valamit bólogasson, vagy helyeslően dünnyögjön. Ugyanis, sokszor megesett fonalat vesztett üzleti tárgyalásokon. Túl bonyolult szavakat használtak. Értette a nyelvet, de még se! Szörnyű volt!TAT Szóval, gyakorolt és gyakorolt, míg el nem jutott jelenlegi szintjére. Oda se kell figyelnie, teljesen könnyedén reagált az irányába érkező beszédre. Kitty létének kérdése, amúgy is elsőbbséget élvezett!o(>< )o Vagy mégse? Hirtelen azon kapott észbe horzsolást említenek. Sebet! Heget a könyökén! Az Ő karján!∑(O_O) NA NE! Az nem lehetett bibis lett a varázslatosan művészi keze! Nem éli túl! Mi lesz vele, ha nyoma marad? Takargatnia kellene. Nem vehetne fel rövid ujjú felsőt. Oda lenne hibátlan és tökéletes külseje. A szakmája meggyűlölné! Köztudottan kerülték a bőrhibás sztárokat! Mi lenne vele? Nem vállalhatna el minden munkát és csökkenne az értéke! Előbb utóbb nem kérnék fel fotózásokra! Vége lenne!<(°Д°)> Kiégett hírességé válna! Nem akarta! Muszáj volt látnia, mekkora kárt szenvedett el! Saját szemeivel volt szükséges meggyőződjön, semmi komoly! Mamika! Reméli, nem felbecsülhetetlen anyagi kár!
-Mi-mi-mi az, hogy CSÚNYÁN?! Hogy értetted?! Nehe~m látom!-
Ülésgarnitúra színébe olvadva pislogott, hol könyökére, hol házi gazdájára meresztve tányérnyi sírós szemecskéit. Kétségbe esett és szüksége volt némi nyugtatásra, mielőtt súlyosabb következménye lenne sérülésének. Kezdte behallucinálni keserű jövőjét, amitől ájulás szélére keveredett. Papírlapként hullámozva roskadozott megannyi rémképtől gyötörten. Különböző arcok és hangok úszkáltak körülötte, akik állandóan gúnyolódva nevetgéltek hatalmas hegén. Borzasztó volt!TAT És cseppet se segített, amikor meglátta, milyen méretű ragtapaszok között válogatott Felhőlépkedőmica! Valóban gigantikus méretű lehetett!━Σ(ﾟДﾟ|||) Ez a felfedezés annyira frászba üldözte, elhaló sikollyal, nyíl egyenesen orra elé dőlt. Pár másodpercre kiütötte a teljes sötétség, így azzal a helyzettel birkózhatott, miként és miért került szerencsétlen zenész társa ölének kellős közepébe. (?・・) Láthatóan ezzel a probléma körrel egyedül küszködött, mert Totyimancsi zavartanul magyarázott. Újabb kiakasztó dolog, amin bamba arccal pislogva merengett. Persze, közben rátalált az isteni szikra. Ha eddig megúszta a lebukást, talán felkászálódhatott anélkül, megint feleslegesen keveredjen kínos helyzetbe!*o* Egész óvatosan lapos kúszott csodálatos célja felé, amíg váratlan sokk nem terhelte tovább ártatlan szervezetét.ToT Hatalmas csattanással, valami nekivágódott a bejárati ajtónak. Alig egy lélegzetvétellel később, pedig eget rengető "MEGÁLLNI!" üvöltéssel rúgták be az ajtót. Ettől a rablótámadástól Umi pillanatokon belül előző nyughelyén kötött ki. Még sikeresen félre is nyelt.TAT Nem volt elég, hogy halálra rémítették, de még köhögve is vonaglott társa ölében. Kész pokoli tortúra volt. Viszont, ha azt hitte nem lesz rosszabb, akkor szörnyen tévedett. Rövidesen lódübögéssel beveretett hozzájuk egy dühödt bikaként fújtató őrült. Egy paprikás Na'chan!━Σ(ﾟДﾟ|||)
Az egész szobát sötét aura járta be, miközben ketten sírjukat ásva karoltak egymásba, hiszen rájuk vetült a sátán küldöttének árnyéka. Nem kellett megszólalnia, vagy kósza mozdulatot tennie. Puszta jelenlétével terjesztette a halálos félelmet!TAT Elképzelhetetlenül rémisztő volt, amitől Umi nyüszítve csimpaszkodott ítéletre váró társába. Sajnos volt már hozzá szerencséje. Ha, ilyen ördögi méreggel rontott rá, ott fejek hullottak. Jelenleg, pedig rájuk irányult vérben forgó tekintete. Pár másodpercnél több időnek el se kellett telnie a kivégzés bejelentéséhez. Vészjóslóan megvillantak szemei, majd... szemüvegét könnyed eleganciával megigazítva, eléjük lógatott néhány papírt!∑(O_O)
-KEZEKET ELVENNI! HÁTRÉBB ÜLNI! Senki nem tesz semmit, amíg alá nem írjátok a teljes titoktartást biztosító kiegészítést!-
Fogalma sincs megkönnyebbüléstől, vagy puszta értetlenségből, de száját tátva meresztett bolygó méretű szemeket. Kicsikét nem erre számított. Akkora vasvillás felvezetést rittyentett számukra, hogy teljesen elhitte meg fog halni. Erre kapott néhány aláírandó papírt. (?・・) Esküszik, nem érti mi folyik körülötte. Milyen titoktartásról beszélt, meg miért nem nyúlhat Égenkúszópraclihoz? Meg mi lehet rajtuk annyira fontos, így rájuk töri az ajtót. Próbált tanács ügyben pótlékot gyűjteni kanapé társától, de ő is hasonló arckifejezéssel nézett maga elé. Umi, viszont nem hagyhatta ennyiben! Tudni akarta mi zajlik körülötte. Szóval, begyűjtötte minden hello kitty-k erejét és félszegen kinyitotta piciny szájacskáját.
-Ihizé...Naha..chan! Most akkor mi is van?-
-Nem folytathattok viszonyt a cég beleegyezése nélkül!-
-Jaj, értem! Már világos!...MICSODÁT?!Σ(ﾟДﾟ|||)-
-Tökéletesen hallottad! Továbbá, veled később még külön számolok! Megszegtél két apró betűs bekezdést!-
-HÁÁÁÁH! Σ(ﾟДﾟ|||) TAPII~! MONDJ MÁR VALAMIT!-
Szorongatta kicsike fejét, hogy pánikolva rángatózhasson társa előtt. Jelenleg egyetlen reménysugara volt, aki kimagyarázza a helyzetet. Ő nem értett szinte semmit, csak azt, valami baj van, meg nincs rendben a viszonyuk. Gyorsabban terjedhetett a kinti jelenetük, mint hitte! Perceken belül fény derült titkukra, összevesztek!O.O" Ettől bugyuta sipítozásban kókadozott. Ha Na'chan, ilyen gyorsan megtudta, mi lesz a rajongókkal? Elkezdik híresztelni feloszlanak? És mit jelenthetett, megszegett apró betűs részt? Miféle kicsike írás? Nem emlékszik ilyesmire! Semmit se ért!TAT

Tárgy: Re: Sky tetőtéri lakása Pént. Júl. 08, 2011 3:06 am

¤_¤ Pszichoterápia gyakorlat - Tigrisbigris első rendelése ¤_¤

-Nyugodj meg nem is olyan csúnya, ez csak egy...ő szófordulat, tudod! -próbálta lefogni az össze vissza hadonászó társát, hogy jobban szemügyre vehesse a horzsolás milyen ellátást igényel. Szerencsére tényleg nem volt olyan vészes, mint amilyennek elsőre tűnt, mert maga a seb nem nagy, csak le kell tisztítani körülötte a bőrt. A kosztól sokkal csúnyábbnak tűnik, mint amilyen valójában. És már csak azért sem szabad így hagyni, mert a végén még elfertőződik. Ezt szem előtt tartva igyekezett visszafordulva az elsősegélydoboz fölé kiválogatni a sebbenzint, és néhány vattát. Ha befejezte Umi horzsolásainak lepamacsolását, a sajátjaival is kezdenie kell valamit, abban a balesetben neki is kijutott belőle, pláne hogy ő volt az alul kapálózó fél. De őt némiképp kevésbé viselte meg a tragédia, mint a láthatóan sokkot kapni készülő társát. Pár nap múlva nyoma sem fog maradni egy ilyen semmiségnek, de hiába próbálta magyarázni nem lesz semmi baj, egy fotón sem fog látszani, láthatóan nem győzte meg vele a mellette ücsörgőt. Az arcára van írva, hogy már a végrendeletét írja...
-A héten úgy sem lesz semmilyen fotózás! Aztán meg már meg is gyógyul! -fordult volna vissza hozzá a vattával a kezében, de azzal kellett szembesüljön, hogy Umi eszméletlenül fekszik az ölében. Ekkora sokkot kapott volna, hogy elájult? Vagy szimplán csak kimerült, és elaludt? Netán a fertőtlenítő illata kábította el? Sky egyáltalán nem is vette észre, míg a dobozkában matatott. Úgy ahogy van ledermedt a mozdulatban, nem akart mocorogni, mert nem tudta mit tegyen a kidőlt férfivel. Nem akart sem erélyesebben hozzászólni, sem megpofozgatni, hogy felébressze, mert a végén megint elmenekülnek tőle. Néhány másodpercig csak zavarában szorongatta a vattát, amiből már majdnem elpárolgott az illékony fertőtlenítő, szótlanul figyelte, és azon dilemmázott elkezdje-e rázogatni, de kisvártatva magától ébredezni kezdett. alighogy megkérdezte volna tőle "Jól vagy" a torkán akadt a szó a lakásába váratlanul ám annál nagyobb vehemenciával berontó menedzserük villámokat szóró megjelenését látva.
-Naoto-san?! -nézett rá ablaknyira kerekedett szemekkel. Ám nem csak őt taszította szívroham közeli állapotba ez a berobbanás. El se tudta képzelni, hogy a nála még sokkal gyengébb idegzetű társára hogy hatott ez a belépő, míg fuldokló hangokat hallatva megint ki nem terült az ölében.
-Úristen Umi, jól vagy?! -segítette fel, de Naoto-san olyan erővel förmedt rá, hogy azon magasra elemelve a kezét húzódott távolabb a mellette haláltusát vívó énekestől.
-Ti~titoktartási végzés? -jutott el hozzá lassacskán az amiről Naoto-san beszélt. Abban a pillanatban megint rákvörösre váltva kezdett el mentegetőzni.
-Naoto-san, nem arról van szó amire gondol... aminek látszik... csak egy baleset, megbotlottunk, elestünk. -hadonászott szépen kiejtve a kezéből az egész addig szorongatott vattát. A menedzserük teljesen félreérti a dolgokat, és úgy tűnik nem nyújtanak elég meggyőző képet arról, hogy elhitessék vele, hogy nincs itt szó semmi afféle dologról. És egy ideje már tényleg még csak szó sem volt róla! Sky-nak most esett le, hogy egészen azóta, mióta odakint üldözték egymást, körülbelül egyszer sem jutott eszébe az a kínos este, leszámítva talán, mikor az előbb Umi beájult az ölébe. Most viszont egyből világossá vált előtte, hogy mindegy mi történt akkor, ez a barátságukon semmit sem fog változtatni, hiszen nem rángatta volna fel magával gondolkodás nélkül kettesben, ugyanarra a helyre, hogy ellássa a sebeit, ha azon forgolódna, hogy mi történhet megint közöttük. Butaságokat próbált meg elhitetni magával, és beszélt be magának, míg már tényleg kezdte elhinni őket. De most mintha valaki tarkón vágta volna egy hólapáttal olyan világosan megjelent előtte a végkövetkeztetés, hogy ennyitől nem fog meginogni a barátsága Umival, bármilyen abszurd helyzet is volt. annyira butának érezte magát, hogy önkéntelenül is elnevette magát. Valószínűleg ezzel a reakcióval jócskán sikerült tanácstalanságba sodornia az őt magyarázkodásra nógató Umit és a számon kérő menedzsert, de jónéhány másodpercig nem tudta abbahagyni. Úgy érezte ezzel távozik belőle az összes feszültség ami az elmúlt napokban kezdte a plafont súrolni a lelkivilágában. mikor úgy érezte végre képes lenyugodni, megtörölgette a szemét, és nagy levegőt véve kezdett bele a beszédbe, mert úgy érezte legalább ezért a kifakadásért magyarázattal tartozik.
-Ehe-lnézést! Naoto-san kérem bocsásson meg hogy galibát okoztunk! -hajolt meg előtte aztán pillantott bocsánatkérően Umira. -Ez az egész helyzet annyira képtelenségnek tűnik, hogy nem tudtam mit kezdjek vele... De kérem nézze el Uminak, mert azt hiszem az én hibám volt, hogy ez az egész dolog idáig fajult. Egy félreértés következtében történt a sajnálatos....baleset... amiről..gondolom már értesült. De biztosíthatom, hogy ez semmiben sem fogja befolyásolni a munkánkat, és bármilyen titokszerződést aláírok ha ez nyugodtabbá teszi. -vette át a menedzserrel való tárgyalást énekes társától. Igazán nem érezte volna fair-nek ha neki kell magyarázkodni, és még külön meg is büntetik. Részt akart vállalni a felelősségben, hiszen ez egy teljes mértékben kétoldalú dolog.
-Vagy ha ez mindenképp retorziót von maga után, akkor én is ugyanolyan részt szeretnék vállalni benne. -szögezte le határozottan. Szerette volna, ha sikerül elsimítaniuk a dolgokat Naoto-sannal, hiszen még nem tett le arról a beszélgetésről amit le szeretne folytatni a másik énekessel. Bármennyire is érezte magában lerendezve a dogokat, az előle való nagy titkolózás miértjét még szerette volna kideríteni.

Tárgy: Re: Sky tetőtéri lakása Szomb. Júl. 09, 2011 8:37 am

¤_¤ Pszichoterápia gyakorlat - Tigrisbigris első rendelése ¤_¤

Hajszínéhez hűen teljes ürességgel pislogott. Radarállomásként járatta tekintetét Na'chan és zenésztársa között. Teljesen beborította a szőke nős tanácstalanság. Megkérdezik tőle adna e sajtot számítógép egérnek, garantáltan igennel válaszolna. Mit igennel, egyenest odamenne az első kütyühöz és dobálna hozzá mindenféle fajta sajtot. Nem lehet rajta szépíteni, kiakadt attól, semmit se ért.ToT Ebben az állapotban a legkönnyebb bármire rászedni. Ha fonalat veszít, szinte minden ökörséget elhisz. Ezért nem tűnt elsőre annyira furcsának fars röhögés tört fel Égenjárómacesz szájából. Szentül hitte, csak azért hat rá megdöbbentően, mert nem érti a viccet, amit társa már igen. Viszont Na'chan arca nem enyhült. Nem mulatott a történeten. Nem mintha szokott volna szórakozni. Állandóan komoly volt. Tréfálkozásra sem adta még fejét. Ebből következtetve, nem maradt más, csak az, valami nem stimmel Tigritipegővel. Győzött első megérzése, ami azt mondatta vele: furcsa!O.o" Na, de ha nem kellett nevetni, sehol kandi kamera és vicc sem hangzott el, akkor min mulatott társa?(・・?) Nem értette!>o<" Kezdte frusztrálni kimaradt valamiből, ami az orra előtt zajlott. Neki komoly megpróbáltatást jelentett elviselni, létezhet tudta nélküli információ. Mindenről tudni akadt! A keletkező feszültségtől, hisztis fújtatással morgolódott, miközben szemmel verte kanapé szomszédját. Tőle telhető, maximális önuralommal követelt magyarázatot. Elsősorban nevetgélő társa felől.(>_>#)
-Térj észhez! Válságban a nem tudom megmagyarázni micsodánk!-
Ilyen személyre szabott vonyításban fakadt ki, mert hangja úgy vékonyodott, ahogy kottán a hangjegy szára. Nem volt kecmec. Elvesztette türelmét. Azonnali felvilágosítást kért. Arra sem volt rest, finoman megcsapkodja Felhőpuffasztómancs hátát. Erre, vagy egyéb csodára, de magához tért. Hála a magasságosnak!ε=(´・｀) Már nagyon nem bírta cérnával, lemaradt egy fontos mozzanatról. Nevén hívva a kettőjük kapcsolatáról. A MIRŐL?---Σ(ﾟДﾟ|||) Kicsoda és miért állítja azt róluk, hogy együtt lennének?! Vagyis, együtt vannak, csak nem úgy! Az egy félreértés volt! Pedig mondta. Egymás után ötvenszer elhadarta véletlen műve az egész! Ezek szerint nem figyelt rá Na'chan! Bosszantotta!(>o<)" Kifejezetten felhúzta, mit feltételez róluk azok után pontról pontra felvázolt neki mindent. Maga miatt nem aggódott. Tökéletesen ismerte menedzserük a beállítottságát, de azt nem hagyhatta szó nélkül, bele keverje társát! Tenni szeretett volna valamit és ez úgy sikerült, ahogy általában. Égboltfutócica mondókája után, mint egy rakéta pattant fel. Levegőben csettintgetve vörösödött el feje, majd kidurrant a vulkán. Hisztérikus ordítással bökdösött menedzserére.
-NEHEHEEEEEEEEEM! Na'chan! Semmi ilyen, vagyis olyanról nincs szó! Megmondtam baleset volt és Tapi alátámasztotta!(,,#ﾟДﾟ)-
-Tisztában vagyok a részletekkel! Visszajátszhatom a beszélgetést! Szeretnéd? Jelenleg a céget érintő biztosítékról tárgyalunk. Aláírnád végre?-
-Öhm...Oké!^w^""-
Csüccsent vissza eredeti helyére jól idomított házi kedvencként, máris csillogó szemekkel bekapcsolva egy tollat. Nem volt rajta kozmetikázandó rész. Na'chan ismerte a gyengéit. Ráadásul ijesztő alak tudott lenni, amikor hivatalos ügyek kerültek szóba. Ő volt a két lábon járó halál! Nem tettek eleget a szerződésnek, mást csináltak a színpadon, esetleg késtek, előbújt belőle pokoli lények legrosszabbika. Pedig, olyan kedves, aranyos, szeretni való ember, ha távol tartózkodott az irodától.ToT Annak a Na'chan-nak szívesen lenne barátja. Segítene divatosabban öltözködni. Megtanítaná, hogyan lazuljon el és sok mókás programot szervezne. Annyira izgalmas lenne!(￣▽￣) Most, viszont aláírja a papírt, mert tarkóján érzi a halál árnyékát.ToT Érzi rá szegeződik a sátán pupillája! Inkább gyöngybetűkkel rárittyentette minden vonalra nevét, csak hagyják békén a rémisztgetéssel! Teljesen beparázott tőle! Annyira félt még keze is belereszketett. Erőt kellett vennie, nehogy szaggatott, pacás, csúnya legyen egyedi szignója. Nyelvét öltötte és koncentrált, koncentrált, míg megszületett a remekmű. Egész elégedett volt vele. Nem hiába büszkén emelte fel a papírt és lóbálta csillogó aurában menedzserük orra előtt.
-Megfelel?:3-
-Teljesen! Sky? Részedről is kapok?-
-Légyszííí!≧o≦-
Szuggerálta suttogva társát. Őszintén szólva szabadult volna a terrortól. Nem, nem Na'chan-tól, csak ettől a parázsló légkörtől. Lassan, komolyan hitt szemének lángcsóvákat lát. Meg néha, mintha vasvilla fénylett volna szemüveges sátán kezében.°0°" Aggasztó! Határozottan aggasztotta a képzelgése. Szeretett volna fellélegezni, amire hamarosan sor került. Felhőnjárómacskosz megejtette a kellő írást és menedzserük kámforrá vált. Ugyanolyan lendülettel szívódott fel, ahogy semmiből felbukkant. Lehet, képes teleportálni?O.o" Máshogy nem érti, milyen trükkel tud egyik percben az irodában lenni, másikban a város túlsó végén csengetni kaputelefonján. Rejtélyes alak! De, legalább vége volt kísértésének! Ahogy eltűnt, köddé vált a pokoli nyomás is. Megint, csak ketten, békésen üldögéltek a tetőtéri lakásban. Ettől, nem gyengén fellélegzett. A keletkező néma csendet, pedig egyetlen fejében megfogalmazódó kérdéssel törte meg.
-Mi lehetett ez a lap?(・・?) -
Szokásához híven sejtése sem volt, mibe egyezett bele. Átsuhant az íráson, értette a nyelvet, meg mégse. Tudta japán, de a szavak kilencvenkilenc százalékának nem bírta kiokoskodni jelentését. Mintha tájszólással írták volna! Kizárt arról lenne szó, csak úgy hatott rá. Meg addig se kellett görcsölnie ketten maradtak és valószínűleg rá kéne kanyarodniuk pár nappal ezelőtti balesetük kivesézésére. Megígérte rendezi az ügyet! Szeretné is, csak nincs ötlete hogyan. A hallgatástól, viszont hideglelést kapott. Sose volt türelmes. Valamit, vagy megcsinált, vagy bele se fogott. Lényeg, mindig mindenre azonnal reagált. Egyszerűen nem bírta ki. Túlontúl izgága volt!(´°_°｀) Szétpukkan a nyomástól, ha nem tesz valamit. Biztos ez vitte bele megint a szövegelésbe, mert lassan magyarázkodni kezdett. Bőszen vizslatta a fehér kanapén pihenő vattát és nehézkesen felvázolta mindazt, amit napok óta próbált elmondani.
-Tip~ii! Ami történt...Sajnálom! Nem lett volna szabad! Az egészet elrontottam. Ha már azt csináltam, legalább maradhattam volna, hogy megbeszéljük. Csak...megijedtem. Nem tőled! Úgy a helyzettől...-
Kínosan megvakarva fejét kutakodott szavak után. Fene se hitte, egyszer hasonló témában kényszerül Felhőugróciccel társalogni. Nem a személy zavarta, hanem a dolog, amit feszegetni próbált. Ez az egyetlen információ volt életében, amiről nem tudott beszélni. Annyiszor vágták kegyelem nélkül arcába, beteges, vagy torz szülött, egy idő után már nem bírt róla nyilatkozni. Bízott társában és nem hitte megutálná. Csak az érzés nem hagyta nyugodni. Mindig eszébe jutott, mit ordított apja, vagy edzője. Folyton rosszul lett, ha pusztán eljátszott a gondolattal, valakivel beszéljen erről. Nem ment. Túlságosan fájt, félt, nem is tudja mi az oka.
-Nehem tudom mit mondhatnék...gondolom sokat szeretnél kérdezni, vagy elmenjek?-
Bökött az egykori ajtó helyére kisebb fintorral. Picikét eltűnt a nyílászáró. Szegény, Tapi!ToT Részben miatta csúnya anyagi kárt okozott Na'chan. Bár, ha helyesen idézi utolsó szavait, akkor azt állította, cég fizeti a felújítást. Tudta, még se, olyan szívtelen!*o*

Tárgy: Re: Sky tetőtéri lakása Hétf. Júl. 11, 2011 10:01 am

¤_¤ Pszichoterápia gyakorlat - Tigrisbigris első rendelése ¤_¤

Naoto-sant nem hatotta meg túlságosan a monológja, így kissé csalódottan huppant vissza a kanapéra, amiről az előbbi meghajlás következtében állt fel. Kicsit rosszul is érezte magát, mert rájött, kívülről elég udvariatlannak tűnhetett a viselkedése még így is, hogy utána elnézést kért érte. A menedzserük, és igazából számukra is nagyon fontos témát érintő kérdések, és ő csak úgy simán röhögőgörcsben tör ki. Csodálkozott is, hogy nem kapott csúnya megrovást érte, hiszen társára elég sűrűn sorozták a gyilkos pillantásokat, amitől az minél kisebb helyre próbálta összehúzni magát a kanapén. Szégyellte magát, mert szerinte tényleg nem érdemelt ilyen marcona bánásmódot. Mindenhol azt tanítják, hogy "az egyik elkezdte, a másik folytatta, mindketten hibásak" erre most meg ő szinte teljesen megúszni látszik az egészet. Nem a mazochizmus követeltette vele a büntetést, hanem az együttérzés. Épp ezért firkantotta alá szó nélkül az orra alá tolt papírt, anélkül, hogy tüzetesebben átolvasta volna, ahogy mindig szokta. Szeretett tisztában lenni azzal, hogy mit ír alá, mielőtt a kézjegyét adja hozzá. Most azonban úgy gondolta nem érdemli meg ezt a luxust, meg őszintén szólva amilyen ingerült állapotban van most Naoto-san, bármit aláírna neki ha elé teszi. De azért reméli semmiféle végrendeletre utaló, vagy fenyegető következményekkel járó pontot nem tartalmaz a nyilatkozat. Éppen hogy csak felemelte a tollat már el is rántották előle a papírt, és miután kínos gonddal lefűzték egy vaskos dossziéba, a menedzser ugyanolyan szélsebesen távozott, mint ahogy érkezett. Tényleg mint valami hurrikán... a semmiből jön, pusztít, aztán eltűnik mintha mi sem történt volna, és csak a romok maradnak utána. Romok... az ajtó te jó ég teljesen tönkrement a zár! Amint észrevette, egyből felpattant és körbetapogatta mennyire vészes a helyzet. Kicsit megrémült, hogy mekkora erő van abban a férfiban ha ideges. Eldöntötte, hogy soha többet ne fogja felbosszantani, mert félti az életét. Nem tudta mitévő legyen, mert zár nélkül nem alhat itt nyitott ajtóval... Nem szerette igénybe venni a szolgáltatást, de most az egyszer hívnia kell egy testőrt, aki vigyáz rá, míg meg nem tudja csináltatni az ajtót.
Romjaiba roskadt vissza a kanapéra, hogy folytassa a csendes ücsörgést. Kisvártatva azonban Umi feltette a kérdést, amire igazából ő is kíváncsi volt.
-Hát ez egy jó kérdés... nem mertem elolvasni rendesen, mert Naoto-san olyan csúnyán szugerálta a kezemben a tollat... -szabadkozott a tarkóját dörzsölgetve, miközben társára pillantott. Ő azonban nem nézett rá, hanem csak görcsösen bámult maga elé. hirtelen eszébe jutott, hogy még mindig egy komoly beszélgetés előtt állnak, így gyorsan lesütötte a szemét és zavartan köszörülte meg a torkát. De valahogy nem akaródzott a nyelvére állni, hogy megfogalmazza azt, amit az előbb olyan szépen leírt magának gondolatban. Umi azonban elkezdte helyette, amivel nagyban megkönnyítette a helyzetét.
-Nem csak te vagy a hibás. -rázta meg a fejét. - Azt hiszem mindketten félreértettük a másikat és ebből lett a galiba. És én is szörnyen sajnálom, hogy úgy reagáltam... Nem akartalak megbántani, mert semmi bajom azzal, tudod... -próbálta körülírni, de nem találta a megfelelő szavakat ahhoz, hogy úgy fejezze ki magát ahogy akarja. És megint készültek félreérteni, mert hallgatását kínos csendnek felfogva távozásra készültek.
-Nem nem! Maradj csak! Nem azért mert faggatni akarlak, hanem mert... csak azt akarom kérdezni, hogy miért... -borzolta a haját, mert nem boldogult a szavakkal. Még senkivel sem beszélgetett ilyen témáról, pedig hozzá kellene szoknia, ha pszichológus akar lenni... hiszen nagyon sok embernek lehet problémája, hogy más beállítottsága miatt tart a társadalomtól. De egyáltalán nem akarta ezt iskolai gyakorlatként használni, hiszen Umi a legjobb barátja! végül annyit tépelődött, hogy az lett belőle, kerek perec kicsúszott a száján a problémája.
-A--alhatok ma éjjel nálad?... a zár meg az ajtó, biztonsági őrt kell hívnom, de nem érezném magam úgy sem biztonságban, csak ezért gondoltam... -kezdett bele a kertelő hadoválásba, majd néhány perc után hirtelen abbahagyta és nagyot fújtatva söpörte hátra a nagy magyarázásban arcába hulló haját.
- ÁÁ nem kertelek, kimondom így ahogy van... az egyetlen dolog ami rosszul esett, hogy erről még soha nem beszéltél nekem. Persze, tudom, hogy nem könnyű... vagyis nem tudom, de megpróbálom magam a helyedbe képzelni, de akkor is Umi, elvileg a legjobb barátod vagyok! -kezdte el vehemensen, ami a végére halk és kicsit csalódott hangnemmé változott. Már bánta, hogy így nekiszegezte a kérdést, de mindenképp kikívánkozott belőle

Tárgy: Re: Sky tetőtéri lakása Szer. Júl. 13, 2011 8:37 am

¤_¤ Pszichoterápia gyakorlat - Tigrisbigris első rendelése ¤_¤

Gigantikus szemekkel meredt az ajtó helyére. Igaz, ami igaz, hogy a cég állja a költségeket, de abban tényleg volt valami, nem túl biztonságos nélküle. Főként este!(ﾟДﾟ) Akkor történik a legtöbb rablás, betörés, öldöklés, isten tudja még milyen rendőrségi hívást megérő dolog. Tv híradó nem hazudik! Tele van csúnya bűntényekkel! Így nem hagyhatta egyedül Mircitappancsot! Rendben dupla záras, kamerával figyelt, portárs és biztonsági őrös rendszerük van, mégis halálra aggodalmaskodna. Az ördög sosem alszik. Nem lenne képes riasztóval berendezett házában békésen aludni, miközben veszélyek közepette, magányosan gubbasztana társa. Bárki ráronthatna, megtámadhatná, bántalmazhatná! Szörnyű!---Σ(ﾟДﾟ|||) Ki volt zárva itt hagyja! Semmi győzködés, kérlelés, nyugtatás nem veszi rá az ellenkezőjére. Nem akar elmenni, idehív valakit! Nem azért, mert maga távozna. Szó sincs róla!>o<" Csupán hárman még biztosabb. Be tudják osztani ki mikor felügyel, vagy hasonló csapatmunka! Tiszta izgalmas táborozás lenne! Világítanának zseblámpával, hálózsákban aludnának, meg az a feszült izgalom, amikor sötétben kell figyelni a mozgásra!*o* Annyira remek móka volna! Szívesen kipróbálná! Mindezt, pedig jó ügy érdekében tennék! Dorombmacsek biztonsága vezérelné őket. Nem véletlen levegőben csettintgetve szólalt fel. Szinte transzba esett az ötletétől. Magyarul messzi vizeken lebegve, ugyanazt hadarta el, amit óvatosan kérdeztek tőle.
-Itt maradok! Áthívjuk Rii-t, vagy Na'chant...NEM IS! Mindkettőjüket! Fatal error est!*o* Ők nagyok és ijesztőek! Senki se merne zak...hogy? Mit mondtál?(・・?) -
Pislogott szőke nők nullára esett iq-jával. Meglehet, még arra sem emlékezne, ha hello kitty-t gúnyolták volna, ami főben járó bűnnek számított! Képes volt vérmes anyatigrisként védeni a fehér cicát. Hiszen, olyan édes, bundás, szeretni való, masnis állatka. Nem érti az embereknek mi bajuk vele.ToT Kegyetlenek tudnak lenni, de miről maradhatott le? Kezdte vészesen érdekelni, amivel egyenesen arányosan csökkent türelme. Jobbra-balra fészkelődött, körmét rágcsálta és látványosan hümmögött. Emiatt, vagy más előtte ismeretlen okból, hamarosan újra érkezett a kérdés. Ja, hogy nála!(≧∇≦) Az is jó! Szívesen látja Felhőmorcongót! Legalább lesz egy teljes estéjük töviről hegyire tisztázni a történteket! Ha meg nincs hozzá kedvük csinálhatnak rengeteg más fantasztikus dolgot. Ücsöröghetnek a teraszon, pancsolhatnak a medencében, mozizhatnak, nézegethetnek gyerekkori képeket, társának csinálhat finom sütit, forrócsokit, vagy bármi vegetáriánus kaját! Sokat olvasott egészséges ételekről és rengeteg recept porosodik nála. Főzni nem túlzottan tud, de ketten biztosan kiokoskodnak valamit!(*▽*)
-SZUPER LENNE! Úgy se maradhatsz egy szál magadban!(≧o≦)" Majd választhatsz szobát és sok-sok csudajó bigyuszt találunk ki! Készülj, mert nagyon-nagyon-NAGYON keveset fogunk aludni!*o*-
Csapta össze extázisban úszkálva tenyereit. Szerette ha van társasága. Túlságosan nyomasztó tud lenni villája, főként, hogy teljesen egyedül lakik benne. Imádta, meg pont, olyan volt, amire mindig vágyott, de néha feleslegesnek érezte. Minek van álom háza, ha nincs kivel megosztani?ToT Gyakran szörnyen utálta és morfondírozott rajta tovább adja. Vesz egy kisebb lakást, mint Égenfutómacskosz, viszont ezt nem bírná. Szomszédok, nagy forgalom és nincs kert. (>o<)" Szereti a csillogást, rajongókat, tömeget, de a háza legyen nyugodt, hatalmas kerttel, lehetőleg távol a zsongástól. Neki az otthon egyenlő volt a béke szigetével, amit néha jól esik, ha megtör egy-egy látogató. Nem akar remetévé válni.ToT Ezért, gyorsan lecsapott a lehetőségre. Próbált minél sietősebben indulni, nehogy meggondolja magát banda tagja. Nincs menekvése! Igent mondott és ezek után kötelező volt jönnie! Nem létezik valaki visszakozni merjen, ha egyszer már engedett neki.
-Akkor induljon a mazsola! ＼(*w*)／ Iszkiri! Pakold össze, amire szükséged van! Addig sas szemekkel őrködöm! Ne aggódj! Umi uralja a helyzetet!-
Kacsintott talpra szökkenve és béke jelet villantva. Szinte nappali fényességet varázsolt lelkesedésével. Sőt, meg merne esküdni fogsora is megcsillant. ∑(O_O；) Erre az elementális hatásfaktorra, pedig nem létezett elutasító reakció. Főleg, hogy halálosan komolyan vette szavait. Felkapott egy díszpárnát, kiszökdécselt a folyosóra és kényelemesen lecsüccsent a bejárattal szembe. Hunyorogva szuggerálta a tátongó rést, de pár másodperccel később, kezdte pindurkát feszélyezni. Mi van, ha semmiből elé lép valaki? (・o・?) Nem hangzik túl jól. Szóval, lassan elosont az olvasó lámpáig, mellkasához szorította, néhány centivel hátrébb húzta ülőhelyét és folytatta a megfigyelést. Remélte senki sem jön.ToT Nem volt annyira bátor, mint látszódott. Kész mázli, egyetemista énekes hamar összedobta motyóját. Megmentette a maró feszültségtől! Elképzelése sincs, hogy bírják ezt műszakokon keresztül!#_# Belőle tutira gyógyszeres idegroncs válna.
-Mehetünk? REMEK!*o* Csak gyalogolni kell. Nehéz a cuccod? Segítsek vinni? Huhuuu! Tök jó lesz! Alig várom! Mihez lenne kedved? Éhes vagy? Szomjas? Csinálhatnánk közösen vacsorát! Meg-meg, csinálsz nekem egy pszicho elemzést? Annyira kíváncsi vagyok!*o* Amúgy...Mi lesz a lakással? (・・?)-
Battyogott folyosóra szivárványos felhőben úszva, már-már levegőben lebegve. Annyira felpörgött, teljesen elfelejtkezett mi miatt találkoztak eredetileg, vagy mennyi minden történt két nappal ezelőtt. Még az se tűnt fel neki, kezében maradt a lámpa. Általában mindig cipelt valamit, elsősorban feneketlen táskáit, vagy Rii kávéit. Megszokásból nem vett róla tudomást, bár nagyobb a valószínűsége, maximálisan belegabalyodott a virágoktól illatozó mező látványába, amin boldogan rohangászott. Ki nézné komplett bolondnak? Csak egy bemelegítős srác volt, aki csillogó felhőt húzva futkorászott nimfa kecsességgel és zsebéből három kilónyi mobil és kulcsdísz fityegett. Teljesen hétköznapi jelenség!( ^‐^) Az már igazán nem osztott vagy szorzott, hirtelen megtorpant. Kővé dermedve végigtekintett magán és arcához csapva fordult hátra. BEMELEGÍTŐBEN VOLT! (ﾟДﾟ|||) Így fog keresztül sétálni, metrózni, buszozni, taxizni az egész városon! Ezt a szörnyűséges szégyent!ToT
-Oh, jézusom! Miben vagyok! Szerinted gázosan nézek ki? (ﾟДﾟ) Tomátónak egy szót se! Nem akarom elájuljon!ToT Innen, amúgy, mivel lehet hozzám jutni? Nem érdekel, mert tiszta izgalmas lesz! Tömegközlekedéssel fogok utazni!*o* Évek óta nem ültem rajtuk!*o*-
Vigadott tovább, mialatt lassan és hangosan kiléptek az utcára. Innentől kezdve meg volt lőni, hogy kell menni. Nem emlékezett merről jött délután, csak arra, ritka ronda férfi modelles parfüm poszter volt a megállónál. Borzalmas volt! Hideg rázta, ha rá gondolt. Viszont hétköznapi emberként utazhatott!*o* Vehetett jegyet, lecsücsülhetett az ülésre és nézhette mi minden mellett haladnak el. Annyira várta! Reméli sok újdonságot fog látni a városból! Metróval úgy se akart menni. Föld alatt semmi érdekeset nem lehet nézni, meg tiszta ijesztőek a peronok.>o<
-Hol kell jegyet venni?(・・?) Vehetem én a sofőr bácsitól, ha nem metró?(*▽*)-

Tárgy: Re: Sky tetőtéri lakása Vas. Júl. 24, 2011 11:31 pm

¤_¤ Pszichoterápia gyakorlat - Tigrisbigris első rendelése ¤_¤

Már megint rosszul adagolta az információkat, mert társa szemmel láthatóan teljes energiabefektetéssel leragadt az első kérdésénél, ügyet sem vetve, hogy azután feltett, egyébként saját megítélése szerint némileg fontosabb kérdésre. Mivel csak magát hibáztathatta azért, hogy képtelen helyesen felépíteni a mondandóját, ezért nem akarta Umin levezetni a türelmetlenségét, és tolakodóan emlékeztetni a kérdésre, amire szeretett volna választ kapni. De annak azért örült, hogy nem utasították vissza kétségbeesett felvetését. Tényleg nem szeretett volna éjszaka egyedül idehaza maradni. Bár ekkora lelkesedére sem számított a másik féltől. Mondjuk ha belegondolt, idejét sem tudja már mikor éjszakázott nála legutóbb. Pedig régebben gyakran előfordult, hogy nála ültek össze dalokat komponálni, szövegeket alkotni, lévén Sky még a szüleinél lakott, és nem szerette volna zavarni őket, és úgy rájuk esteledett, hogy inkább ott maradt. Hiába is tagadná, hiányoztak neki a "régi szép idők" amikor még nem foglalta le ennyire az egyetem, és sokkal több ideje volt nemcsak a bandára, hanem a tagjaira is. De a mérleg másik nyelvén akkor is ott van, hogy ezzel a sok befektetett idővel egyre közelebb kerül ahhoz, amiről gimnazistaként álmodozott. Valahogy meg kell találnia az egyensúlyt a kettő között, ha nem szeretné egyiket sem elveszíteni. Nehéz feladat...de meg kell vele birkóznia. Mint most azzal, hogy állja a sarat társa kirobbanó lelkesedésével szemben. Egy pillanatra megfordult a fejében, hogy felteszi a keze ügyében heverő napszemüvegét is, hátha úgy kevésbé vakítja el a lelkesedés, de pillanatokon belül határozott utasításokat kiosztva faképnél hagyták.
-Rendben, de vigyázz magadra odakint, van egy különösen mogorva szomszédom a folyosó végén. -fűzte hozzá a harci párna felszereléssel az ajtó elé vonuló társának.
Első lépésként tárcsázta a telefonkönyvébe elmentett, papíron éjjel-nappal rendelkezésükre álló testőrszolgálat számát. Ő nem érezte szükségét, viszont Naoto-san ragaszkodott hozz, hogy a fontosabb fellépéseken, vagy nyílt utcai megjelenéseken legyen aki vigyáz rájuk. Valahol érthetők a szándékai, és most igencsak kapóra is jött, hogy emberek akikre Sky rábízhatja a lakást. Nem is kellett csalódnia, még így jócskán este, a csak hézagosan és keszekuszán ismertetett történet ellenére is készségesen biztosították arról, hogy perceken belül ott lesznek, és kézben tartják a dolgokat másnapig, míg a szerelő megérkezik. Sőt a biztonsági főnök, még örült is az ötletnek, hogy az énekes nem abban a lakásban tölti az éjszakát. Miután letette a telefont nekilátta összehalmozni az ágyára azokat a dolgokat amikre holnapig szüksége lesz, majd a kupac méretéhez igazítva előkeresett egy megfelelő táskát nekik. Nem akarta túlzásba vinni a pakolást, ezért egy kényelmes úticsomagot állított össze, amivel néhány percen belül már indulásra készen állt. Épphogy behúzta a cipzárt a táskáján máris ismét megcsörrent a telefonja, hogy a kiküldött testőrök már odalent várják a bejárat előtt. Megköszönve a segítséget lépett oda az ablakhoz, ahol saját szemével is meggyőződhetett róla. Nem akarta tovább váratni Umit sem, így felkapva a táskát caplatott ki a folyosóra.
-Igen indulhatunk! Minden megvan. -ütögette meg a hóna alatt pihenő táskát ahogy battyogtak lefelé a lépcsőn. Odalent megejtett egy gyors konzultációt a kirendelt testőrökkel, és sietett felzárkózni az időközben már előreszökdécselő társa mögé. -A lakás miatt ne aggódj, most az egyszer tényleg önszántamból vettem igénybe a testőreinket. Csak kicsit más célból, mint amire Naoto-san szerződtette őket. -dörzsölte meg a tarkóját. -De a biztonsági főnök megnyugtatott, hogy nem lesz semmi galiba. -tette hozzá nyomatékosításképp kicsit megrázva a fejét. De a másik felet láthatóan megint valami más probléma kezdte el foglalkoztatni, aminek hamarosan hangot is adott, mielőtt Sky rákérdezhetett volna. Bár lassan úgy érzi felesleges is strapálnia magát az ilyen kérdésekkel, mert úgyis választ kap rá már akkor mikor még épp csak a kérdést fogalmazza magában.
-Éjszaka van Umi, ezen a környéken már nem sokan mászkálnak ilyenkor és ha jól emlékszem nem kell a belváros felé mennünk, hogy eljussunk a lakásodig. -próbálta felidézni magában az útvonalat. -De ha ennyire zavar, tessék itt egy napszemüveg... így biztosan nem ismer fel senki. -kezdett el kotorászni a táskájában, hogy elővegyen egyet, hiszen ebből mindig volt nála legalább két példány ha az utcán jár, ha esetleg az egyikkel történne valami. -Tényleg, most hogy így mondod, nekem az egyetem miatt van bérletem, de neked kellene jegyet vennünk! -kezdett el körbenézni melyik metroállomás van a legközelebb ahol megejthetnék a jegyvételt. Mihelyst megtaláltam serényen mutogatni kezdett felé, és el is indult abban a reményben, hogy társa követni fogja. némi habozást vélt felfedezni benne, így inkább ismertette előre az utitervet.
-Először megvesszük a jegyedet a metroállomáson, aztán mivel arrafelé az nem jár, csak a belvárosban, ezért villamossal megyünk tovább, amiről félúton átszállunk buszra. De még így is sétálnunk kell majd egy kicsit, hiszen amerre te laksz nem jellemző, hogy sűrűn ki lenne használva tömegközlekedési célokkal. -nevette el magát halkan utalva arra, hogy abban a negyedben szinte kivétel nélkül mindenki háztól házig autóval közlekedik, és felesleges is lenne buszmegállókat építeni oda.

Spoiler:

Tárgy: Re: Sky tetőtéri lakása Pént. Dec. 02, 2011 8:43 am

(。┰ω┰。) Pszichoterápia a gyakorlatban - bár olyan könnyű lenne... (。┰ω┰。)

Eseménytelenül teltek a napok, miután kiengedték a kórházból. Nappaliban ücsörgött, Tsuna-t győzködte nincs kedve sétálni, bámult a nagy semmibe, egyszerűen csak létezett. Bezárkózott a négy fal közé és körülbelül ennyi a hatalmas történet. Azután elkergette Rii-t, valahogy megszűnt élni. Nem bírt nyafogni, hisztizni, panaszkodni, egyáltalán abban se volt biztos bármit érezne. Néha örült volna, ha valaki odaáll elé és kertelés nélkül lekever egy pofont. Talán, ha sajogni kezdene helye, abból rájönne maradt még benne emberség. Jelenleg ugyanis semmit se érzett és ez aggasztotta. Akárhányszor veszett össze barátaival, mindig kényszeresen próbálta lekötni figyelmét. Kitalálta takarít, plusz munkát vállal a cégnél, segít Tigrinek könyvet vásárolni. Bármit megcsinált ne kelljen bőgve azon gondolkoznia, miként hozhatná helyre hibáját. Ebben a percben, eszébe se jutott hasonló tervezet. Üres volt feje, szíve és a világ tompán rohant el mellette. Őszintén szólva, észre se vette lelassult. Ha nem csörgött Kitty, vagy kutyuskája szomorú szemeket meresztve bele nem mászott ölébe, fel se fogta órák óta álldogál a könyvespolc előtt, ücsörög a konyhaszéken, esetleg bőszen szorongatja a szemetet.
Szét volt esve. Nehezére esett napi rutint végigpörgetni. Képtelen volt összeszedni kis időre is a gondolatait. Nem, mintha túlzottan igyekezett volna egyenesbe keveredni. Minek? Folyton ebbe a kérdésbe botlott és sose tudott rá válaszolni. Különösebben senkinek se hiányozna. Egyedül volt a bitang nagy házban, senki se nézett felé. Ezzel nem arra céloz, csalódott abban a kevés emberben, akit barátnak nevezett. Szó sincs róla haragudott volna rájuk, mert nem tolongtak ajtajában, hogy gondoskodjanak róla. Meg volt a maguk élete, gondja, programja és elvileg felnőtt lenne. Ráadásul Tapinak ő szokta mondogatni nem kell meglátogatnia, jól van. Szerette volna saját magával is elhitetni remekül szolgál egészsége, fantasztikus hangulata és kicsattanó lelkesedéssel várja a legújabb projekt beindulását.
Igazából semmi se érdekelte, főleg a munka nem. Megragadt ebben a lényegtelen, értelmetlen semmittevésben és az volt a legszörnyűbb nem volt ellenére. Tökéletesen megfelelt neki. Zavartalanul ellézengett kicsike világában. A világban, ahol minden fájdalmasan csendes és nyugodt volt. Igazi temető, ahonnan nem akart szabadulni. Egészen addig meg se fordult fejében valami gond lenne önkéntes száműzetésével, míg komolyabb bajok nem kopogtattak be ajtaján. Kezdődött azzal, kicsike gyümölcs adagokat se bírt lepasszírozni torkán, amit idáig fogyasztott és hasfájása egyre erősödött. Mindkettőt furcsállta, de betudta rossz kedvének. A tükör különben is azt mutatta nincs oka pánikba esni. Sőt, inkább az ellenkezője miatt aggódhatott. Hasa, csípője és hátsója továbbra is úszott a nem kívánatos zsírpárnákban. Ebből a szempontból hálás volt étvágytalanságának. Az viszont már megijesztette, könnyed futás előtti bemelegítéstől, vagy az utána ivott gyümölcslétől szédülten esett be a fürdőszobába. Kocsonyaként remegett, kiverte a víz és bár üres volt gyomra, mégis öklendezett. Nem tudta hova tenni ezt a hirtelen rosszullétet, de nem érdekelte különösebben mi váltotta ki. Meg akart tőle szabadulni és ennyi. Ha tudott volna. Alig örülhetett megszűnt hányingere, jött helyette más. Igazi ördögi kör…
Ahogy jobban lett kievickélt a konyhába egy kis innivalóért. A sok erőlködéstől hihetetlenül égett, kapart, fájt nyelőcsöve és valami hűtés jól esett volna neki. Egyetlen apró korty után, viszont meglepetten kellett észre vennie a pohárban elszíneződött az ásványvíz és rémeket látva, még arra is megesküdött volna fémes ízt érzett. Kezdett megijedni valami történt, ezért remegő ujjakkal körbe tapogatta szája belsejét. Eredmény, vérző fogíny lett. Látványtól úgy megijedt, poharat is elejtette. Sose történt vele hasonló, csak középiskolában, de akkor se magától. Nem akarta elhinni tényleg megtörtént. Mindezek tetejében gyomra sem adta fel a próbálkozást. Időt se adott neki magához térhessen. Görcsbe rándult, mintha hatalmas tengerész csomókat kötögettek volna rá. Az érzés pedig nem csökkent. Kitartóan kínozta egész estén keresztül. Megmozdulni alig bírt tőle, így az ínyével se tudott mit kezdeni. Elmászott a nappali kanapéjáig és összegömbölyödve próbálta átvészelni ezt az ismeretlen nyavalyát.
Szerencséjére, reggelre nyoma se maradt az esti jelenetnek, bár hasa még mindig fájt. Előfordult az utóbbi időben kellemetlenkedett emésztése, de nem ennyire. Nem beszélve arról, erőtlennek és ezerszer fáradtabbnak érezte magát. Valami nem volt rendben. Elkaphatott valami betegséget. Mi se bizonyította volna jobban, mint, hogy kibotorkált a konyhába feltakarítani az összetört poharat és minden előrejelzés nélkül megszédült. Alig hajolt le a seprűvel, elvesztette egyensúlyát telibe tenyerelve a szilánkokat. Nem lett semmi baja, csak néhány vágás, de ez határozottan meggyőzte arról, ideje segítség után néznie. Már csak a kitől hiányzott. Az orvos szóba se jöhetett. Na’chan, csak rontana állapotán a folytonos ideges magyarázásával és más nem nagyon jutott eszébe. Jobban mondva, csak egyetlen ember, akihez hamarosan kaputelefont benyomva érkezett meg.
-Tigri! Baj van!-
Dünnyögött rekedten a mikrofonba, erősen támaszkodva fejével a falnak. Arra már nem emlékszik, mivel jutott el az épületig. Ha minden igaz taxit hívott. Annyira még ő sem lehetett bolond, így merészeljen vezetni. Lényegében véve mindegy volt. Végre ott volt és csak arra vágyott, valami meleg helyen lehessen. Rettenetesen elfagytak végtagjai, pedig nem volt hőemelkedése, vagyis mielőtt elindult nem volt. Azt se mondhatta, fázik. Rendesen felöltözött és hideg sem volt. Tényleg összeszedhetett valamit. Picit bűntudata volt, egyre jobban látszik náthás, erre idejön befertőzni Égenmászkálócirmost. Mégis, határozottan szüksége volt most valakire. Ha nem is látszott rajta túlzottan, örült annak otthon találta. Az pedig különösen eléjöttek és nem kellett egyedül fellifteznie társa lakásához.
-Szia Tapi! – Erőltetett gyengébbnél is gyengébb mosolyt arcára, ahogy kinyílt az ajtó. Sok gyakorlás ellenére még a mű változat se működött. -Ne haragudj, hogy rád rontok…picit megijedtem és lehet feleslegesen zaklatlak, de…had fogjam meg a vállad egy pillanatra!-
Támaszkodott rá társára egy újabb szédülési rohammal küszködve. Nagyon hiteles köszöntés lett volna elvágódni az orra előtt, de inkább megkímélte ettől a látványtól. Őt ismerve, így is szörnyen ki fog akadni. Pedig nem volt semmi életbe vágó baja. Mármint nem érzett semmi különöset, csak azt nincs valami rendben és, most, hogy előtte áll, legszívesebben sírna, sírna és sírna szünet nélkül.
-Hulla fáradt vagyok…mintha lecsapolták volna minden létező erőmet.-

Tárgy: Re: Sky tetőtéri lakása Pént. Dec. 02, 2011 11:52 am

(。┰ω┰。) Pszichoterápia a gyakorlatban - bár olyan könnyű lenne... (。┰ω┰。)

Sky az utóbbi időben szörnyen elfoglalt volt… gyakorlatilag azt sem tudta hol áll a feje, annyira összegyűltek a kezei között a dolgok. Legelőször is ott volt a hónapok óta tervezgetett nagy projekt, amit úgy látszik lassan sikerül a gyakorlatban is megvalósítania. Régóta tervezgeti már, hogy megveszi a szomszédjában lévő üresen álló lakást is, és átalakíttatja. Szeretett volna egy saját próbatermet, hogy ne kelljen állandóan a céghez, vagy Umiékhoz mászkálnia, ha szeretne gyakorolni, hiszen a lakásában az enteriőr kereti miatt ez kivitelezhetetlen volt. Viszont költözni nem szeretett volna. Imádta ezt a kis lakást, és kifejezetten rosszul érezte volna magát egy olyan termetes villában egyedül, mint amilyenben például Rii is lakik. És Skynak még háziállata sincs, mint Uminak aki azért segít belakni egy kicsit a teret. Így ennél a köztes megoldásnál maradt, hogy kihasználja a lehetőséget, amíg még nem adják el az összes lakást ebben a viszonylag új építésű társasházban, és lecsaphat egy ilyen előnyös megoldásra. Igazából olyan roppant nagy átalakítást nem kell végezni, csak néhány válaszfalat eltávolítani, és esetleg egy összekötő ajtót befalazni a két lakás közé. Nem is ez volt a dolog nehezebbik része, hanem a papírmunka… Hihetetlen mennyi papírmunkával jár az adásvételi szerződés, amivel aztán újabb hivatali sorban állásokkal jöhet a kilincselés a földhivatalnál, hogy engedélyezzék az ingatlanok összevonását. Ezek után kivitelező céget találni már szinte gyerekjáték volt. A héten már be is fejezik a munkát, már csak a nagyobb, táncteremnek szánt helyiség parkettázása van hátra. A másik kisebb helyiség már teljesen készen állt arra, hogy a mai délelőttön végre ideérjen a zongorája és fel tudják állítani. Nagyon hiányzott már neki az eddig otthon porosodó hangszer. Talán azóta nem is nagyon játszott rajta, mióta elköltözött, lévén nagyon keveset van otthon. Viszont rajta kívül más nem igazán ért hozzá, így már egy jó ideje tervezte, hogy valahogy magához veszi, ne legyen otthon útban. Eddig viszont szintén a lakás méretei miatt nem engedhette meg magának a dolgot. Mihelyst helyére került a hangszer máris egyből jobb megvilágításban látta a közben már nagyon az idegeire menő felfordulást. Amit mellesleg még az is tetézett, hogy a lakásban most a szokásos könyvmennyiség körülbelül háromszorosa pihent a legkülönbözőbb helyeken, ugyanis Skynak már csak néhány hete volt arra, hogy témát válasszon a szakdolgozatához. Ő pedig mielőtt megállapodott volna valaminél szeretett volna mindegyik lehetőségnek utánanézni, hogy mennyire talál hozzá segédanyagokat, és hogy pontosan miről is kellene szólnia. Szerette volna minél tökéletesebben összehozni ezt a záródolgozatot, amennyire csak képes rá. Talán ezért is nem tűnt fel neki az a furcsaság, ami normális esetben már egykét nap után aggasztani kezdte volna… ugyanis már lassan 5 napja nem kapott egyetlen sms-t sem Umitól. Egy hete beszélt vele, akkor megnyugtatta, hogy minden rendben van, bár már akkor sem tűnt olyannak amilyen szokott lenni, de Sky nem szeretett volna vészmadárkodni azzal, hogy felhívja rá az ilyenekre különösen érzékeny barátja figyelmét. És erre csak akkor jött rá, mikor egyik nap megcsörrent a telefonja. Csak Naoto-san hívta néhány formaságról beszámolni, de amikor letette a készüléket furcsán bűntudatot kezdett érezni, és rögvest el is kezdett pötyögni egy üzenetet társának, hogy minden rendben van-e. Ám mielőtt elküldhette volna olyan hirtelen szólalt meg a kaputelefon, hogy még a mobilt is kiejetette a kezéből, az ölében heverő könyvek pedig sorban borultak el ahogy elfeledkezve róluk felpattant és rápillantott a kis kamera képére, hogy ki a vendége. Legnagyobb meglepetésére az előbb emlegetett énekes ácsorgott odakint, láthatóan szörnyen fagyoskodva. A beköszönője után pedig határozottan nem lett jobban.
- Nyitom az ajtót, gyere be gyorsan! –tette le a telefont, és csörtetett le elé a lépcsőházba. Már a kamerán is látszott, hogy Umi nem áll a helyzet magaslatán, de a látvány, ami fogadta igencsak letaglózta Sky-t. Alig ismert rá… olyan fehér volt, mint a fal, és alig állt a lábán.
- Te jó ég, megint megbetegedtél? Miért nem mentél orvoshoz?? Tudom, hogy nem szereted, de ha telefonálsz, odamegyek hozzád és elkísérlek! De hideg a kezed! –támogatta befelé minél előbb a fűtött lakásba, ahol gyorsan lesöpört a kanapéról néhány könyvet, hogy helyet csináljon neki.
- Hát azt látom… mi történt? Nem szeretnélek megbántani de szörnyen nézel ki… -toporgott aggodalmaskodva, majd előbányászott egy pokrócot és ráterítette. – Csinálok neked teát, vagy mit szeretnél? Ha akarsz, alhatsz is egyet és majd mesélsz, ha kipihented magad. –tartotta szemmel a konyhapult mögül. Szinte biztos volt benne, hogy megint áldozatul esett a gyenge immunrendszerének, és ledöntötte a lábáról valami nyavalya, viszont köztudott hogy mennyire nem szeret orvoshoz járni, így egészen addig tiltakozik, míg már majdnem mentővel kell bevinni. Nagyot sóhajtva kezdett el egy bögre után kotorászni és kapcsolta be a teafőzőt.
- Ennek kell még egy kis idő, ne haragudj… -huppant le vele szemben a másik kanapén.

Tárgy: Re: Sky tetőtéri lakása Szomb. Dec. 03, 2011 5:46 am

(。┰ω┰。) Pszichoterápia a gyakorlatban - bár olyan könnyű lenne…(。┰ω┰。)

Nem szereti, amikor igaza van. Felhőpattanóciccmicc arcára volt írva, mennyire megijedt a látványától. Ezek szerint nem csak rosszul érzi magát, de úgy is festhetett. Pedig, tényleg nem volt különösebb baja. Sokat beteg. Felismeri, amikor nagyon, de nagyon le készül dőlni lábáról. Azokhoz képest, most csak kimerültségre panaszkodhatott, némi náthás tünettel, de az nem akkora gubanc ne tudná egymaga kezelni. Akkor minek jött ide? Valamiért az motoszkált fejében muszáj látnia Tipit, csak pontosan nem érti miért. Elképzelése sincs pontosan mit vár a látogatástól. Lehet, jobban megrémült, mint hitte, vagy szüksége volt egy jó barát társaságára? Bármi lehetett, azon nem változtatott, elég volt átlépnie a küszöbön máris jóleső megkönnyebbülés járta át. Az a pillanat, amikor hirtelen ezernyi terhet aggatnak le rólad, pedig semmi eget rengető nem történik. Nem mondanak semmi nyugtatót, kedveset, egyszerűen beterelnek a nappaliba és hagyják kényelmesen beburkolózhass egy meleg pokrócba. Törődés. Valószínűleg ez hiányzott neki egész héten. Annak ellenére mindenkinek szünet nélkül ismételgette, nem kell látogatni, nincs szüksége semmire és remekül boldogul egyedül, leginkább arra vágyott valaki ücsörögjön vele szemben, türelmesen várva mondja el mi történt vele. Mennyire buta volt, nem vette észre. Egyedül a menekülésre figyelt. Bezárkózott, miközben maga se tudta igazán mit szeretne.
-Sajnálom. Nem igazán vettem észre. Kicsit elveszett az időérzékem. Ne haragudj, hogy minden szó nélkül, leharcoltan állítottam be.- Dőlt oldalra a kanapén, hogy kicsike gömböcre összehúzva magát pisloghasson rá Tipire. Vízszintesben kényelmesebbnek bizonyult ráfigyelni. Sejtette innentől kezdve nincs menekvése. Kötelező lesz elmondania, mi van vele, amint jobban lesz. Ennek az aggodalmas terrornak, határozottan örült. Még nem gondolta végig hogyan fogja neki elmondani, de egyenlőre lekötötte gondolatait válaszoljon a kérdésekre és próbáljon szabadulni a reszketéstől.
-Nem kell orvos. Egyszerű megfázás lehet. Mielőtt rátérnél! Nem csináltam semmit a kezemmel, csak ügyetlen voltam, amikor fel akartam takarítani egy üvegpoharat.-
Mutattam meg nyomatékosításként kezét. Nyugtatóan hatott rá ez a baráti légkör és ezzel magyarázná, hogy meglepően könnyedén tuszkolt ki magából szavakat. Ráadásul az eddigi szétszórtságához képest, még percekkel később a szobában uralkodó felfordulás is feltűnt neki. Ismerte Tigrimorgót mennyi könyve van és hány órát képest síri csendben üldögélve olvasással tölteni, de rumli sose volt rá jellemző. Valami készülőben volt, amiről még nem szerzett információkat. Vagyis, cseppet rosszul időzített. Lehet fontos teendő közben zavarta. Ettől felerősödött lelkiismeret furdalása. Szégyellte magát sem üzenetet nem írt, sem telefonon nem közölte szeretné meglátogatni. Megfordult fejében elrejtőzik a pokróc takarásában, ne is lássák, azonban eszébe jutott még egy lehetőség.
-Költözöl? Vagy lakótársad lesz? Csak nem egy LÁNY?-
Csillantak fel szemei a kíváncsi érdeklődés jegyében. Lehetett haldokló beteg, akkor is visszatért belé rövid időre az élet, ha imádott énekese párkapcsolatáról volt szó. Életcélja szép, okos, kedves, csoda édes barátnő kerítése Totyitappancsnak! Ebből sose fog engedni! Egyszer biztosan megvalósítja! Annyira szeretne boldogan zokogni, amikor oltár elé kíséri élete szerelmét. Legalább az ő esküvőjére el akar menni. Önző dög, de ha neki nem lesz, legalább az egyik számára legfontosabb emberkéjén hagyják részt venni. Bolond romantikus, aki még hisz az ilyen tündérmesékben. Még szerencse, annyira nem, magának is próbáljon egyet rendezni. Akárhonnan nézi, elég képtelenségnek tűnik. Körülbelül már ott elbukik a felvetés „kivel”. A „hogyan”-ról nem beszélve! Minderről a felhajtás réges régen, önkéntesen lemondott. Ráadásul nem most kéne tovább tetőznie szerelmi bánatát esküvői ábrándozásokkal…
Mire a révedezésből magához tért egy bögre landolt orra előtt. Nagyon finom illata volt. Készült meg is jegyezni, de alig akart a teáért nyúlni, megint rátámadt a fránya hányinger. Elképzelése sincs, mitől lehetett. Mármint, valószínűleg a meleg itóka okozta, de hát, egyszerű tea volt! Nem fért fejébe, miért kavarodott fel gyomra, olyan szinten, mintha romlott, gusztustalan étellel kínálták volna meg. Nem kívánta, ráadásul meginni se akaródzott neki. Eszébe jutott lehet benne cukor, hány kalóriát jelentene, és nem akar tovább hízni. Mégis, meglepődött pocakja lázadásától. Hirtelen nem tudott mit kezdeni a helyzettel, csak az járt fejében, minél távolabb kerülhessen a bögrétől. Nem véletlen űzött vadként vágódott le eddigi fekhelyéről és száját betapasztva botorkált el a mosdóig. Tisztában volt vele nem jöhet ki belőle semmi, még se akarta, hogy Bodrifelhőcakkozó ebben az állapotban lássa. Kellett neki néhány perc, kicsike hideg víz, aztán egyenesbe jön. Nincs semmi baj! Átmeneti rosszullét! Mulandó állapot. Már csak az a kérdés, ezzel saját fejét próbálja meggyőzni? Ha igen, nagyobb a probléma, mint hitte.
-Min…mindjárt jobban leszek!-
Magyarázott háta mögé, miután képes volt beszélni. Valamivel nyugtatnia kellett Csíkosfelhőbajuszt. Így is örülhetett, ha nem kell tovább győzködnie, semmi szükség orvoshoz mennie. Furcsa volt belegondolnia, de ez a helyzet állandósult, ha futólag találkozott a konyhával. Már egy ideje nem hagyta békén ez a nyavalya, ami úgy fest, most tetőzik nála. Mindezek mellett borzasztóan bántotta jelentett rendezett, ráadásul megint előkerült a szédülés. Kénytelen volt megtámaszkodni a mosdókagylóban, becsukni szemeit, majd hosszasan fújtatva összeszedni magát, hogy legyen ereje kitámolyogni a fürdőből.
-Bocsánat. Valamivel elronthattam a gyomrom…az hiszem…-
Későn vette észre azt a magabiztosnak semmi esetre se nevezhető megjegyzést nem kellett volna hozzáfűznie. Nélküle is roppant hitelesen hangzott magyarázata. Nem tudott hazudni, még mindig. Pontosan arra se emlékszik, Na’chan mit mondhatott, miért tartották kórházban két teljes napra. Ha szólt róla egyáltalán. Őt ismerve biztos falazott neki. Nem kérte hallgasson róla, de valószínűleg rá volt írva arcára nem szeretné, ha elmondaná hathatós könyörgése miatt hozta ki onnan és utána ellógta a pszichológusi beszélgetést is. Egyszerűen nem bírta rávenni magát, elmenjen. Elég volt két hónapot töltenie egy intézetben, ahol rajta kívül mindenki meg volt róla győződve bolond. Nem mondták neki, de valahogy éreztették vele, nem pusztán depresszióval küszködő betegnek nézik.

Tárgy: Re: Sky tetőtéri lakása Vas. Dec. 04, 2011 4:04 am

(。┰ω┰。) Pszichoterápia a gyakorlatban - bár olyan könnyű lenne... (。┰ω┰。)

Nem veszi be ezt a maszlagot… Mindig ezt csinálja. Túlságosan megbízik Umi ítélőképességében, aztán meg kiderül, hogy kezdetektől fogva igaza volt abban, már napokkal ezelőtt olyan szintre süllyedt, ami orvost kívánt. Most is a szokásos forgatókönyv készült lejátszódni, amit egy lemondó sóhajjal kommentált. Szíve szerint most rögtön pakolta volna autóba, és vette volna az irányt a rendelő felé, de elnézve a közben már fekvő pozícióban szenvelgő társát, lehet most többet ártana neki, ha kocsikáztatná. Végül arra jutott, hogy hagyja egy kicsit pihenni, és majd később, ha végre sikerül beismertetnie vele, hogy tényleg szüksége van rá, elviszi az orvosukhoz. Nem érti miért tartott tőle ennyire… Naoto-san gondoskodott arról, hogy szakértő kezek vegyék őket pártfogásba, ha megbetegszenek, hiszen nem csak egészségi, hanem a cégnek komoly munkaügy is, hogy minél hamarabb lábra álljanak. A másik említett dolgot viszont észre sem vette addig, míg fel nem hívták rá a figyelmét. Olyan ügyesen rejtegette eddig maga mögé, vagy a pokróc alá a kezét, hogy Sky észre sem vette a rajta ékeskedő kötést, míg meg nem lóbálták az orra előtt. Nagyokat pislogva bólogatott, mert nem volt ahhoz hozzászokva, hogy önként közöljenek vele ilyeneket.
- Remélem nem fertőződött el, hadd nézzem meg. –ült át mellé, és fogta meg a kezét, hogy bekukucskálhasson a kötés alá. Amennyire látta a seb már kezdett gyógyulni és nem volt begyulladva. – Mielőtt elmész átkötözöm neked, mert látom ez már egy ideje rajta van. – fejezte be a vizsgálódást, és ettől kicsit megnyugodva engedte el. A következőleg hallott kérdésre viszont kicsit elvörösödve csapott egyet finoman a saját combjaira.
- Nem… csak tudnám miből vontad le már megint ezt a következtetést… -sóhajtott egyet a szokásos jeleneten. Szinte nem telt el úgy hét, hogy Umi legalább egyszer ne emlegette volna fel neki, hogy tetszik-e neki valaki.
- Szakdolgozati téma után kutatok, a rumli többi részének apropóját meg majd később megmutatom. De azt hiszem mindjárt kész a tea, pillanat! –állt fel a helyéről, hogy visszabattyoghasson a konyhába, és töltse ki egy bögrébe a kiválasztott kamillateát. Nem igazán tudta melyikből vigyen neki, azért maradt a kamillánál, mert az mindenre jó, pláne a meghűlésre. Egyik kezében a bögrével, másikban a cukortartóval állomásozott vissza a nappali részlegbe, és pakolta le az asztalkára mindkettőt Umi elé. Majd ő eldönti, mennyi cukrot szeretne bele, bár így is volt egy olyan érzése, hogy nem sokat fog legyűrni belőle. Sky-al ellentétben társa az eddigi tapasztalatai alapján nem volt az a nagy tearajongó, főleg nem a gyógyteáké, de hátha most az egyszer kivételt tesz. A hirtelen reakciót viszont nem tudta hova tenni, így ledermedve pislogott néhány másodpercig miután az énekes megrohamozta a mosdót. Most már teljesen biztos volt benne, hogy beteg… Aggódva állt meg a fürdőszoba ajtajában, a mosdókagylóba kapaszkodót nézve.
- Ha kicsit lenyugodott a gyomrod, lehet meg kellene próbálkoznod azzal a teával… kamillatea, jót tesz, ha ilyen rosszul vagy. De kereshetek valami recept nélküli gyógyszert is ha szeretnéd, van itthon házipatikám. –lépett oda mögé, hogy adjon neki egy tiszta törölközőt, és visszakísérje a kanapéhoz. Volt még valami, ami nagyon aggasztotta ezen a megfázáson kívül. Már akkor is észrevette mikor a lakásba kísérte fel, és most is, ahogy a nappaliba támogatta vissza, testközelből szembesülhetett azzal mennyire le van fogyva társa. Sosem volt az a testes alkat, de így hogy már egy hete nem látta, még ahhoz képest is szembetűnő volt a változás. Valószínűleg a betegség is közrejátszik benne, hiszen az előbbi jelenetből kiindulva nem sok minden maradhatott meg benne az elmúlt pár napban. Szörnyen sajnálta, hogy ilyen ramatyul van, és mindenképp szeretett volna neki segíteni, de tartott attól, hogy erre csak orvos képes. Így az egyetlen lehetőség az maradt, hogy mihamarabb próbálja finoman rávezetni arra, hogy fogadja meg a tanácsát.
- Ne haragudj, hogy nem kerestelek a héten, de szörnyen el voltam havazva az egyetemmel és a lakással. –szabadkozott arcán látható bűntudattal -Tudom ez nem mentség, de te sem kerestél… egész héten ilyen állapotban lábadoztál, vagy történt valami más is? –nézett rá összevont szemöldökkel a másik arcát vizslatva. Nem tudja melyik válaszlehetőségnek örült volna jobban, igazából egyiknek sem. De megint eszébe ötlött a rossz előérzete, amit akkor érzett, mikor írni akart neki. És nem mellesleg, ha a betegségét ennyire nem tekinti aggodalmaskodnivalónak, és azzal állított be, hogy „baj van” akkor ideje lenne előhozakodnia vele. Viszont nem támadhat rá csak úgy, hogy azonnal ki vele… meg kell várnia, míg magától kezd bele. Tanácstalanul túrt bele a hajába és állt neki szöszmötölni azzal, hogy összeszedegeti a földre leesett könyveket, és szépen felstócolja őket a dohányzóasztalra. Annyira sikerül belemerülnie, hogy észre sem vette, hogy már a polcra pakolássza fel őket betűrendben.

Tárgy: Re: Sky tetőtéri lakása Vas. Dec. 04, 2011 9:04 am

(。┰ω┰。) Pszichoterápia a gyakorlatban - bár olyan könnyű lenne… (。┰ω┰。)

Hálásan hagyta magát, hogy visszakísérjék a kanapéhoz, nem mintha lett volna ereje ellenkezni. Egyelőre örült neki megáll lábán, képes felfogni mit magyaráznak neki és kisebb nagyobb szünetekkel még válaszolni is bír rá. Legalábbis úgy érzi fújtat párat, aztán menni fog. Volt pár dolog, amire kérték térjen ki, na meg ő is szeretett volna többet megtudni, például erről a nagy felfordulásról. Valamiről határozottan lemaradt, amiért szívesen letolta volna Égencaplatómicát, de látva milyen bűnbánó fejet vágott, minden szándéka köddé párolgott. Akart volna, se tud rá haragudni. Elvégre mindketten hibásak voltak abban, nem szóltak a másiknak és most ezért szöszmötölnek a szoba két végében kínos csendben. Bár, lehet ez kizárólag részéről kínos. Nem volt ötlete mit kéne mondania. Mármint pontosan tudta, épp a kezdéssel adódtak problémák. A figyelmét, pedig még távolabbi vizekre terelgette, hogy felhúzott térdekkel meresztette szemeit könyvekkel szorgoskodó házigazdájára. Eleinte meglepetten sandított rá, minek pakolássza őket jobbra, aztán balra, végül a polcokra. Viszont útközben rájött mennyire viccesen aranyos, ennyire belefeledkezett a rendszerezésükbe. Egy ideig szíve sem volt megzavarni. Láthatóan nagyon, de nagyon lefoglalta sorba tehesse őket. Addig se kellett beszélnie. Szép csendesen visszaburkolózott pokrócába, aztán láthatatlan kukkolóként ücsöröghetett, míg ki nem tört belőle a kuncogás. Nem bírta cérnával. Muszáj volt véleményeznie a látottakat.
-Már értem miért van nálad mindig katonás rend. Néha nálam is takaríthatnál.-
Mosolyodott el megadóan, de aztán eszébe jutott nem kéne borzalmas poénokat elsütnie. Úgy festhetett, mintha ezzel akarná elterelni a témát magáról és bajáról. Pedig nem volt hasonló célja. Egyszerűen sikított a helyzet megjegyzését, ami mellett nem sétálhatott el. Beismeri rossz ötlet volt. Szégyellte, önkéntelenül megpróbálta elviccelődni a helyzetet, pedig mindenkinél jobban tudta, miért köti le magát ilyen látványosan Égendormolómacsek. Aggódott miatta. Ellenkező esetben ő se maradt volna hátsóján, békésen malmozva. Valószínűleg hangos és látványos patáliát csapott volna. Tipikusan ő! Ezer százalékra veszi, sipítozva követelőzött volna, mondják el mi történhetett. Ehhez képest, türelmesen várakoztak, felkészüljön, majd önszántából álljon elő a meséjével. Hihetetlen mennyire elfeledkezett arról, mit érezhet Felhőkarmocska. Kapásból bocsánatkérő szemekkel nézett rá, hátha valamit javíthat jelenetén, miközben homlokát dörzsölve gondolta végig mi mindenre nem volt eddig energiája reagálni. Kellett némi idő mire visszapörgette az eddigi mondatokat és lenyugodott annyira gyomra, megmukkanhasson.
-Talán…most nem kell semmi. Elég, ha pihenek. A kötéscserét köszönöm, elfogadom. Bal kézzel picit ügyetlenül tekertem körbe. Rusnya lett. Kijöttem a gyakorlatból.-
Vizsgálta meg lemondó sóhajjal kezdő egészségügyi szakzsargon technikáját. Szerencsére régen volt szükséges különböző pontokon kelljen magát beragasztgatni. Akkor se mindig tudta. Emlékszik sokszor kérte meg Jirou-t, mert mást nem mert vele zaklatni. Nem, mintha sok ember szó jöhetett volna. Különös a világ. Most se bővelkedett bennük. Van, ami nem változik. Bár inkább legyen kevés, mint egy se. Igazából hálás lehet, akad egyáltalán valaki, akihez mostanság fordulhat. Tapi, pedig határozottan közéjük tartozott. Örült, hogy ott van neki. Legszívesebben minden szó nélkül beölelgette volna.
-Tudod Totyimancs…ühm, semmi.-
Legyintett egyet megadóan. Nem ez volt az a pillanat, amikor arról kellett áradoznia, milyen szerencsés, mert ilyen barátja van. Egyszer erre is sort kerít. Biztosan megteszi, de nem most. Meglehet el se jutna hozzá, ha ebben a percben próbálná öleléssel megtámadni. Nagy az esélye ugyanazzal a lendülettel dőlne el, amivel feláll. Ijesztően végét rúgta ereje. Elképzelése sincs mitől van ennyire legyengülve. Nem emlékszik olvasta volna vírusos megbetegedés vagy hasonló évszakra jellemző kor szedi áldozatait, pedig ezeket szigorúan szemmel tartja és Na’chan is állandóan riasztja. Túl sokat beteg, szóval próbálkoznak ott csökkenteni a lábadozással járó napokat ahol lehetett.
-Mióta? Azaz igazság…- Vakarta meg kínosan fejét, hogy ártatlanul rávághassa a legőszintébb választ, amire képes. -…nem tudom. Milyen nap van ma? Mikor is jöttem ki a kórháhá…a reakciódból ítélve nem tudtad. Semmi-semmi-semmi komoly! Bent voltam két napig kimerültség miatt! Hazaengedtek, azóta otthon pihenek! Tényleg pihentem! Nem tudom most mi a bajom, csak, hogy van! Ez a…ezez az érzés, hogy valami nem stimmel, de nem lehet megmagyarázni miért.-
Hadonászott kezével kétségbe esetten. Valamennyire igazat mondott, hiszen semmi megerőltetőt nem csinált, házból se lépett ki, hogy összeszedhessen valamit. Maximum a kórteremben gyűjthetett be bacikat. Sokszor hallotta másoktól, mennyire könnyű egyéb betegségekbe zuttyanni. Elvégre, azért kórház, mert tele van gyógyulásra váró emberekkel. Kivédhetetlen ne fertőzzék be egymást.
-Lehet ott kaptam el valamit. Nagyjából, azóta vagyok rosszul.-
Tette szájára mutatóujját mélységesen elgondolkozva micsoda helytálló elméletre bukkant. Kivéve, ha azt a részt is figyelembe vette, végig külön szobában volt, egyedül és fél percet töltött más élőlények társaságában, miközben kiviharzott az épületből. Ennek fényében, elvethette az egészet. Pedig, olyan szépnek, egyszerűnek, könnyűnek tűnt ez a magyarázat. Kár, hogy nem foghatta rá. Ráadásul jött egyéb gubanc.
-Más…mi másra gondolsz?-
Saját visszakérdezésével gyönyörűen rávezette saját magát, mi is történt vele pontosan egy hete. Akkor veszett össze Rii-vel. Mármint nem vitáztak. Bután viselkedett és az lett az egésznek vége…maga se tudja minek mi lett a vége. Nem volt közöttük semmi. Mondhatni a semmiből semmi lett. Hazudna, ha azt állítaná bármi befejeződött volna. Nincs történet, nincs mese sem. Egyszerűen annyiról szólt az a beszélgetés szembesült azzal, amit nagyon jól tudott évek óta. Előbb utóbb bekövetkezett volna. Nem úszhatta meg szemtől szembe közöljék vele a nemleges választ. Így kellett lennie. Mégis, annak a néhány szónak puszta gondolatától összeszorult mellkasa és megint azt a napok óta tartó ürességet érezte. Az egész olyan volt, mintha csettintésre kiszívták volna belőle az összes életet.
-Feladtam. Ennyi.-
Bukott ki belőle ez a két szó, mindenféle előjel nélkül. Máshogy nem lehetett megfogalmazni. Máshogy nem bírta kimondani. Mást eleve nem lehetett hozzáfűzni. Különben sem nagyon figyelt oda mit magyaráz. Térdére pakolta fejét és egyszerűen elmondta, mintha magának könyvelné el, igen, így hívhatja, amire aznap jutott. Feladta Rii-t. Elég bugyután hangzott, de máshogy nem nevezhette. Üldözte az egyoldalú rajongásával. Biztos szörnyen idegesíthette vele. Sose gondolt bele, mennyire utálhatta, állandóan a sarkában lohol. Rá se hederített mit akarhat igazán, pedig csak azt szerette volna fejezze be. Nos, mostantól teljesíti ezt a kérdést. Elhatározta békén hagyja. Nincs több pincsi jelenet.

Tárgy: Re: Sky tetőtéri lakása Hétf. Dec. 05, 2011 10:34 am

(。┰ω┰。) Pszichoterápia a gyakorlatban - bár olyan könnyű lenne... (。┰ω┰。)

Ő maga észre sem vette, hogy ennyire belemerült a pakolászásba, miközben hagyta gondolataiba mélyedni társát. Szerette ha rendben vannak a dolgai, nem is értette miért hagyta, hogy ennyire eluralkodjon a lakásán a káosz. Persze mindent megtalált, ami kellet, de azért ez mégsem állapot, hogy a földön hevernek szanaszét mindenfelé a könyvek. Csak most vette észre igazán, hogy mennyire lekötötte a figyelmét az elmúlt napokban ez a sok hajcihő. Mintha eddig csukott szemmel járkált volna a lakásában, ami most újból körülnézve egy akadálypályának elment volna. Tarkóját dörzsölve gondolkodott azon, hogy mikor fogja ezt a nagy rumlit eltüntetni… Valószínűleg majd egyik éjszaka, mikor már a munkások is hazamentek, és nem kell nekik segédkeznie az instrukciókkal, hogy mit szeretne még odaát. Egyelőre viszont nem ártott volna a vendégével foglalkoznia, akiről pár pillanatra meg is feledkezett, míg egy halk kuncogással jelt nem adott magáról. A kommentárra csak tovább dörzsölte a tarkóját zavarában.
- Tényleg kicsit belefeledkeztem a dolgokba a napokban. –hümmentett egyet, aztán inkább visszahuppant mellé, hátha végre felvilágosítják már egy kicsit a helyzetről, amiről lemaradt. Valahogy sejtette, hogy ilyesféle választ fog kapni a felajánlására, de azért az előbbi sétafikálása közben bepillantott a konyhaszekrénybe, hogy tényleg van-e még minden gyógyszerből, aminek nem árt itthon lennie. Volt már, hogy egy mezei lázcsillapító mentette meg attól, hogy hulla állapotban dőljön bele a zh feladatlapjába. Nem hagyhatta ki, és nem volt ideje előtte orvoshoz menni, így ki kellett húznia, míg megírja a dolgozatot, és mehet tovább a dokihoz, aki aztán egy heti antibiotikumot sózott rá. Nem sűrűn csinál ilyet, de vészhelyzetek mindig vannak. A „mióta” kérdésre kapott választ hallva viszont nem akart hinni a szemének. Elkerekedett szemekkel tátogva mutogatott barátjára, aki erről az igazán jelentéktelen apróságról eddig mintha elfelejtett volna szólni neki.
- Nem arról volt szó, hogy bármit elmondhatsz nekem?! –csattant fel erélyesen, de aztán lehalkította a hangját, mert nem volt szép ennyire elragadtatva magát reagálnia. –Bocsánat. –tette hozzá gyorsan lesütve a szemét. Azon viszont nem tudott túllépni, hogy elkezdte magát okolni azért, mert nem vette észre korábban, hogy Umi ennyire kezd leépülni a stressztől, hogy annyira beadja a kulcsot, hogy ilyen kényszerpihenőre fogják. De akkor is! Pont az előző baleset után ígérték meg egymásnak, hogy nem hallgatják el az ilyen kaliberű dolgokat… mert azért nem tudja, hogy másnak ez minek számít, de az ő szótárában egy kórházi tartózkodás igazán megérne legalább egy említést. És nem érdekelte, hogy nem akarták ezzel traktálni, de akkor is joga lett volna tudni. Tehát akkor ezért is volt ilyen csendben, mert a kórházba valószínűleg nem engedték be a mobiltelefont a műszerek miatt. Most szörnyen dühösnek érezte magát, de nem csak azért, mert ilyen csúnyán kihagyták az egészből, hanem mert saját magától sem vette észre, hogy idáig fajultak a dolgok. Egyszerre érezte magát becsapott barátnak és rossz barátnak, bár utóbbi sokkal jobban mardosta. Ezt a kettős érzést viszont annyira nem tudta hova tenni, hogy bele is fájdult a feje. Megfeszített koncentrációjába került továbbra is figyelni a hozzá beszélő, és ok okozati összefüggéseket találgató társára.
- Nem tudom milyen orvosnál voltál, de ha jól sejtem, hogy Naoto-san tudott róla, akkor kétlem, hogy úgy hazaengedtek volna, hogy hazaviszel valami nyavalyát onnan. –könyökölt a térdére. Előle valószínűleg képtelenség lett volna eltitkolni a dolgot, de nem is bánta, hogy menedzserük ennyire rövid pórázon tartja őket, mert így legalább afelől nyugodt lehetett, hogy Umi jó kezekben volt. Néhány perces gondolat összelapátolás után végre sikerült eljutnia oda, hogy érdemileg is megpróbálja lereagálni a szituációt. Nem ragadtathatja el így magát, mert azzal most egyáltalán nem használ a helyzetnek, pláne nem a betegeskedő barátja valahova elkószált egészségének.
- Tehát azt mondod fizikailag egészségesnek nyilvánítottak, de mégsem érzed jól magad? –próbálta meg finoman kifaggatni a szimptómákról. Érzékeny lelkivilágát tekintve könnyen meglehet, hogy valami lelki zűr is közrejátszhat a fizikai leépülésben. De hiába gondol vissza, semmi olyanra nem emlékszik, ami annyira komoly ügy lehetett, hogy kórházi tartózkodást eredményez. Legalábbis ha azokból indul ki amiket Umi elmondott neki. Pedig a probléma továbbra is megoldatlannak látszik, ahogy elnézi a mellette romjaiban gubbasztó énekest. Első ránézésre félt ugyan beismerni, de enyhe gyanúja támadt a depresszióval kapcsolatban. Viszont az egyik legfontosabb dolognak tartotta, hogy ne állítson fel addig sok esetben lehet, hogy aztán tévesnek bizonyuló diagnózis, míg teljesen nem biztos magában, hiszen egy félrekezelt beteg még sokkal több kárt szenvedhet, mint az akit egyáltalán nem kezelnek. Így egyelőre igyekezett magát távol tartani mindenféle végkövetkeztetések levonásától, és megpróbált teljes odafigyeléssel egy rögtönzött pszichoanalízist lefolytatni. Mielőtt azonban megfogalmazhatott volna egyet az ilyenkor megfelelő kérdések közül, megelőzték egy egyelőre ismeretlen kérdéshez tartozó válasszal.
- Feladni? Ezt nem igazán értem… -pislogott egy sort –Ha ez az egészségedre vonatkozik, akkor ezt nagyon gyorsan verd ki a fejedből… Úgy biztosan nem fogsz helyrejönni, ha te sem akarod. –ült át a dohányzóasztal szélére, hogy jobban ráláthasson a másik fél arcára. Valami határozottan nem volt rendjén. Az természetes, hogy az ember kedvét igencsak ledegradálja egy betegség, de a Skyal szemben gubbasztó fél arca arról árulkodott, hogy fájdalmas dolgokon gondolkodik. Egyértelműen rá volt írva… de Umi mindig is ilyen volt. Érzelmei nyitott könyvként fejeződtek ki azok számára, akik kicsit is jobban ismerték. Az viszont szokatlan volt, hogy nem fakadt ki úgy, ahogy mindig szokott, ha valami nyomasztja. Ez cseppet sem nyugtatta meg Skyt.
- Nem könnyíted meg a dolgom ugye tudod… szeretnék segíteni, de ahhoz neked is segítened kell egy kicsit. –mondta a tőle telhető legnyugodtabb és sokkal lágyabb hangon.

Tárgy: Re: Sky tetőtéri lakása Kedd Dec. 06, 2011 4:23 am

(。┰ω┰。) Pszichoterápia a gyakorlatban - bár olyan könnyű lenne… (。┰ω┰。)

Lelkiismeret furdalásán nem javított Égenszökkenőpamacs felhördülése. Főleg, mert igaza volt. Nem csak levegőbe beszélt, amikor megígérte neki mindent elmond és jogosan orrolt meg rá. Semmit se szólt az egész felfordulásról, pedig tervezte. Kristálytisztán emlékszik, miközben Na’chan hazavitte megbeszélte vele, személyesen beszél erről Tapival. Úgy gondolta aznap nem, majd másnap. Akkor annyira szenvedett menedzserüknek is csak tőmondatokban, hosszas szünetekkel tudott bármit felvázolni állapotáról. Alig ment gondolkozni. Kettejük közül garantáltan Na’chan festett halálosabb betegnek, mialatt kikönyörögte hozza haza. Egyszerűen hasznavehetetlen volt. Szégyenszemre még a nevét se tudta ráírni a zárójelentésre. Elfelejtette. Mármint tudta, csak hirtelen nem jutott eszébe. Nagyon fura volt és az a tompaság még mindig nem múlt el teljesen. Azt vette észre kérdezhették, mondhattak neki bármit. Fel se fogta, vagy nagy sokára esett le neki magyaráznak. Kikapcsoltak nála valamit, mert mást se tett, csak bámult ki a fejéből. Valószínűleg ezért mulasztotta el pszicho orvossal találkozóját. Igazából, ebben a percben esett le neki nem ment el. Derengett emlékeiben, mintha felhívta volna Nana ne felejtse el, de meg nem mondaná ezt álmodta vagy tényleg bekövetkezett. Így visszanézve, ijesztő mennyire széthullott fejben…
-Ne haragudj, Tapi! Esküszöm, elmodtam volna! Tényleg akartam, csak előtte kicsit össze akartam szedni magam, ami láthatóan nem sikerült. Sajnálom! Ez az öt nap azt se tudom hova tűnt el…-
Dörzsölte meg aggodalmasan homlokát, mert őszintén szólva ötlete sem volt mivel telt ez a pár napja. Lényegében semmivel, mégis úgy érzékelte, mintha tegnap eresztették volna haza. Nagyon csúnyán lemaradt az idő múlásával szemben. Mármint, ha jobban belegondolt néha megdöbbent megint este van, amikor az előbb is azért kapcsolt villanyt, de igazából fel se fogta hány nappalnyugtáról vagy épp keltéről maradt le. Ugyanolyan volt az összes áldott napja. Innen tekintve a dolgokra nem véletlen egybefojt minden. Ha változatlan környezetben változatlanul üldögélsz, nagyon könnyedén elveszted az időérzéked. Emlékszik hányszor zavarodott össze turnén is. Mást se csinált, csak buszról leszállt, buszra felszállt. Alig két este után konkréten már nem tudott dátumot mondani, vagy azt hol járnak. Kénytelen volt Kitty kijelzőjéről tájékozódni ezekről a dolgokról. Milyen bosszantóan zavaró és idegesítő volt, sose tudta merre és mit kell csinálnia. Ahhoz képest most még az se aggasztotta, kimaradoztak Tsuna percre pontosan beütemezett sétái. Gyakran, csak akkor jött rá miről felejtkezett el, amikor piciny gyöngyszeme kétségbe esetten sírt a bejárati ajtót kaparászva. Ki tudja azt is mennyi idő után vette észre. Szegény tündérmazsolája. Kész rémálom lehetett neki ez a hét. Biztosan bánatosan lógatja nóziját. Valamit ki kéne találnia, amivel kiengesztelheti egyetlenét. Az hiányzik még a kutyusa is kikészüljön!
-Ehm…tess…? ne haragudj…mindjárt összeszedem magam.- Bújt el bűnössége fényében a takaró alatt. Megint elveszett valahol félúton. Hallotta Tipegő összes hozzá fűzött kommentárját, de elég sokáig tartott mire feldolgozta jelentésüket. Vesztére. Rátapintottak arra a történetre, amire nem szívesen válaszolt, illetve válasza se volt túlzottan. Bele volt zavarodva, most beteg volt e egyáltalán, ha igen, miért tudott eljönni, ha nem, akkor mi ez a nagy fáradékonyság. Pontosan maga se értette mi zajlik testén belül. Mintha kipaterolták volna világából és egy kihalt metró állomáson várakozna csatlakozásra. A másik történetre már ki se mert kanyarodni. Most, hogy felmerült még kevésbé akart róla beszámolni. Kapásból óriási gombóc keletkezett torkában, összeszorult mellkasa és görcsbe rándult gyomra. Ötlete sincs, miként lesz képes bevallani. Szeretné elmondani, bele is kezdett, de nem tudta képes lesz e befejezni. Bele akart zakkanni, ha arra gondolt hangosan kell kimondania. Pedig muszáj lesz.
–Tudod, Tipi! Ígérd meg, nem akadsz ki! Most elmondom, mi volt, meg mit értettem meg az orvos szövegéből…hogy tudnak ennyi fura szót kiejteni egymás után? Bo-bocsánat!- Mormogta kicsike fedezéke mélyéről. Annyira szégyellte magát rá se mert nézni társára. Lehet, ha látja arcát még kevésbé ment volna beszélnie. Mégis szüksége volt egy kis biztatásra, valamire, ami megadhatja a kezdő lökést. Rá pedig semmi se hatott nagyobb erővel, mint, amikor nyugtató közelségben lehetett szeretteihez képest. Kivétel nélkül mindig lehiggadt, vagy épp újratöltődött annyira, meg tudja tenni, amiről azt hitte bukásra van ítélve. Mondhatni ebből nyerte erejét. Abban reménykedett, ez jelenleg is működni fog. Nagy szüksége volt rá. Szóval, kicsike pokróc szörnyként beledőlt Tapi ölébe és nagy szuszogások után végre belekezdett a történetbe.
-Arról tudsz Ming-nek balesete volt? Rih…-Kénytelen volt megköszörülni torkát, mert még a nevét is nehezére esett kiejtenie. -…nálam volt. Borzasztóan kikészült. Rossz volt látni, mennyire…és így akart bemenni a kórházba. Nem hagyhattam egyedül, ezért bekísértem. Aztán tudod, milyen vagyok. Elég egy fehér köpeny rosszul leszek. Akkor se úsztam meg. Pontosan nem emlékszem mi volt…elájultam a mosdóban, majd az egyik szobában tértem magamhoz. Magyaráztak mindenféle vizsgálatról. Sorolták milyen eredményeim rosszak, szóval többet kutakodtak és a végén azt mondták kimerültségtől lehet, mert más oka nincs az étvágytalanságomnak, meg súlyvesztésnek, meg valamilyen vitamin hiányoknak...-
Nagyot sóhajtott, mert nem tudta még mit fűzhetne hozzá. Az a két nap rettentően zavaros volt. Több évre elengedő nyugtatót és altatót kapott, amitől homályosak voltak emlékei. Szinte állandóan aludt, vagy annyira nem volt eszénél megértse hozzá beszélnek. Ráadásul nem tudta merje e közölni Totyimanccsal, többször kapott rohamot és gyakorlatilag egyfolytában szedálták. Jobban belegondolt, kész csoda kiszabadult onnan. Mást régen pszichiátriára zártak volna ennyi jelenet után.
-Amúgy nem tudom, hogy vagyok. Olyan…sehogy. Gondolom, jól lehetek, mert akkor Na’chan se lett volna képes elhozni. Jaj, igen! Velem volt. Ő intézett mindent. Kérlek, ne bántsd! Én mondtam neki, veled, majd én beszélek. Az én hibám…-
Igen a megfelelő szó. Ez az egész hét az ő hibája volt. Senki másé, csak az övé. Az egészről ő tehetett. Nem okolhatott mást, mert kórházba került, mert összekapott Rii-vel, mert Na’chan halálra rémült, mert betegnek érzi magát, amikor semmi baja, mert addig halasztgatta beszéljen Dorombpamaccsal érthető módon megorrolt rá. Művészi érzékkel borította fel eddigi békésnek nem is, de kiegyensúlyozottnak nevezhető életét. Pontosan azokat bántotta meg, akikre számított. Pár nap alatt megoldotta, összes hozzá közel álló személlyel megromoljon kapcsolata. És miért? Bár tudná, miért viselkedett úgy. Ha akkor, abban a pillanatban befogja száját, most nem lenne semmi. Minden ugyanolyan lenne, mint előtte. Istenem, mennyire szeretné. Mennyire vissza szeretné pörgetni az időt arra a szörnyű jelenetre. Nem mondaná. Sose mondaná ki újra azokat a szavakat. Egyáltalán miért tette meg akkor? Miért volt ennyire buta?
-Mindent elrontottam, Tipi! Mindent, de mindent!-
Bukott ki belőle az újabb követhetetlen vallomás. Az egyetlen pozitívum, talán annyi volt, végre sírni kezdett. Végre érzett valamit. Egész héten most először érezte, ki kell adnia magából ezt az egész megmagyarázhatatlan, megfoghatatlan bigyulát, ami árnyékként követte, de sose támadta meg igazán. Hullámokban rátört, de nem volt több átmeneti kellemetlenségnél. Megelégedett azzal körülötte lézengett. Ebben a pillanatban, viszont akkora vehemenciával rontott rá, talán még soha életében nem itatta az egereket ennyire reményvesztetten. Komolyan az a gondolata támadt, nem lesz képes abbahagyni.