kaelina békés, közepes, részmunkaidős állásból fizetett háza. Ellőtte egy kis kertel, maga a belső tér meg maga a gyönyör. Gyönyörű bútorok, szőnyegek.
Van egy konyha, kamra, előtér, nappali, egy szoba, egy fürdőszoba. Az üvegablakokból pompás látvány nyílik az utcára. Maga a ház elég régi, nem lég lett tatarozva.
A virágágylás szépen ápolt, feslett, legszebb nárciszokkal rózsákkal beültetett virágágy. Az utca ajtón a szokásos felirat díszeleg, 'tiszta udvar, rendes ház, rendben is meg tisztán is van tartva. Kitűnik a többi közül.

[img] [/img]

Igen különös feladatot kaptam. Elsőként az volt a legkülönösebb, hogy kaptam egy listát, amin szerepelt jó pár név. A legtöbb név, egy shinigamié volt. Vagyis, hogy pontosabban fogalmazzak, olyan shinigamiké, akik tartózkodásáról tudomásunk volt, de többé nem voltak a Gotei 13 tagjai. Mivel a feladat lényegében titkos volt, elvégre a 46-ok Tanácsa bízta rám, a parancsot elégettem, miután elolvastam. Egyedül a neveket tartalmazó listát tartottam meg. Az első névvel kezdtem, amit a listán találtam. Hytari Takeda Kaelina. A nő elég régóta távol élt már a Gotei 13 felvigyázó szárnyaitól. Valamikor a hatodik osztag tagja volt, most pedig próbálja az emberek életét élni, egy gigaiban. Büntetés és száműzetés ide vagy oda, a listán szerepel. Vizitálnom kell nála és el kell, hogy érjem a küldetésem célját. Nem kellett sokat kérvényeznem, hogy megszerezzem a 12. osztag jelentését és utána nézzek néhány 2. osztagos jelentésnek, hogy tisztában legyek a tartózkodási helyével. Mivel a parancs egyértelműen nem a kivégzéséről szólt, gigait öltöttem. Fekete öltönyt vettem magamra, még sosem próbáltam az emberek, eme öltözetét, de meg kell, hogy valljam azonnal rajongója lettem, amint sikerült egy tükörben megnézni magamat. A legújabb divatnak megfelelő Armani öltönyben úgy festettem, mint akit beleszabtak a drága ruhába. Az öltönyhöz passzoló fekete félcipőt vettem, fekete napszemüveggel. Remekül festettem, az álruhámban. Úgy éreztem magamat, mint az amerikai filmekben szereplő gengszter lennék. Magabiztosnak és halálosan hatékonynak. No természetesen az is voltam. Tökéletes gyilkológép, ha úgy tetszik. Néhány apróságot rejtettem a fekete aktatáskámba. Lélekcukorka, lélekmobil, néhány shudoku rejtvény, arra az esetre, ha unatkoznék. Egy golyóstoll, jegyzetfüzet és némi emberek számára is elfogadható pénz. A karakurai buszpályaudvarról indultam és a déli busszal szándékoztam menni. Igazából a senkaimonnal érkezhettem volna közvetlenül a háza mellé is, de az feltűnő lett volna. Persze, csak ha nem felejtette el, hogy milyen érzés is egy shinigami a hátsókertben. Na szóval, a buszra időben felszálltam és egyáltalán nem értettem, hogy az emberek miért néznek olyan furcsán rám. Érdekes jelenség volt ez a számomra, de biztos furcsállták a ruhámat. Egyáltalán nem foglalkoztam velük, elővettem egyik shudoku rejtvényemet és fejtegetni kezdtem, miközben a busz lassan repített a célállomás felé. Igazából sokkal lassabb volt ez a módja a közlekedésnek, mintha shunpoztam volna. Ez azonban még mindig kellett, hogy az emberek egyáltalán ne érezzék magukat kellemetlenül egy halálisten reiatsujától. Ráadásul, akkor nem utazhattam volna buszon. Szóval számos előnye volt annak, hogy gigaiban utaztam és csodálhattam egyszerű emberként azt, amit a normális emberek már nem is csodálnak. Például, hogy mégis, hogy a fenébe lehet ilyen mértékben hazavágni a környezetet? Elsiklottam végül mégis inkább a kérdés feltevésén és néztem az elsuhanó tájat. Aztán alig pillantottam fel a gondolkodásból máris le kellett szállnom. A busz alig távozott mögöttem, amikor gondolatban felidéztem a szükséges lépéseket. Táska nálam, lélekcukorka a jobb zsebemben, terv előkészítve, beszélőke izzítva, meglepetés parti, behűtött pezsgővel készen áll. Nyugodtan sétáltam a járdán és néztem a házacskákat. Az általam keresett házat könnyű elméletileg megtalálni, gyakorlatilag virít, mint csiga szeme az atomvillanás után. Igaz is volt, alig jártam az utcában tíz perce, amikor megpillantottam az egyáltalán nem a képbe illő házikót. Kimondottan tetszetős volt, de erősen elütött a többitől. Gigaiban szerencsére nem lehetett érezni a reiatsum. Nyugodtan fordultam be a bejárati ajtóhoz vezető kis járólapokra, majd mégis változtattam az útirányon. Az egyik rózsabokorhoz mentem és letéptem egy szál rózsát. Szépnek találtam és megpróbálom majd valahogy elvinni Natsuki-channak. Biztosan fog örülni. Végül az ajtóhoz lépdeltem és becsöngettem. A csengő vidám hangja boldogan ding-donggolt, én pedig türelmesen vártam. Közben felbukkant egy kíváncsi szomszéd is. áttekintett a kerítés fölött és érdeklődve nézte, hogy ki érkezett a kedves szomszédjához. Kedvesen rámosolyogtam, valahogy úgy, ahogyan a gyerekeimre szoktam. Ezért sem értettem a reakcióját, amikor beviharzott. Lehet azt hiszi, hogy valami behajtó vagyok? A fene se tudja. Amikor azonban kinyílt az ajtó és a megfelelő ember nyitott nekem ajtót, ismételten kedvesen mosolyogtam.
- Örvendek a találkozásnak. Tudja van néhány haláli jó ajánlatom, ahhoz, hogy isteni üzleteket tudjunk kötni. A Város biztosítási ügynöke vagyok és önnel szeretnék beszélni. ^^
Hagy ne kelljen a szomszédság előtt arról beszélnem, hogy mégis kik küldtek és mégis mit akarok. ^^ Ezért álltam elő, ezzel a jelzés értékű üdvözléssel. Biztosan érteni fogja, hogy mit akarok tőle. Első körben egy teát, utána beszélgetni.

Hazafelé vettem az éteremtől az irányt, mikor láttam hogy a zebránál egy szép vadászgörény életét veszélyezteti egy autó amint az áthaladna az útesten.*g*- jaj ne szegény állatot elgázolják ha nem teszek valamit.*g* gondolatban elhatároztam megmentem. Sietem futni kezdtem ugrottam a kocsi elé ezzel azt kockáztatva hogy engem üt el. Átgurulva felkapva az állatot horzsolt térdel átértem.
- szerencsés vagy hogy erre jártam:D Látom nincs nyakörved, sem bilétád hogy utaljon arra van gazdád. Szóltam a fehér gyönyörű piros szemű állathoz, albínó volt.
- Tudod mit kisari? Befogadlak leszek én a gazdád, Luna-nak foglak hívni . Akkor ránéztem a teliholdra amikor azon kaptam magam , hogy a görény felfutott a vállamon megnyalta az arcom, hálálkodott.
Boldog új állatommal elindultunk hazafelé az éjszakában.
Előző nap nagyon kemény volt este tájt éjfél után beestem a lakásba. Luna lemászott a vállamról helyet foglalt az ágyon ahol elaludt. Fáradt voltam de a feladat az feladat a szomszédomnak megígértem holnap azaz ma leugrok a közértbe bevásárolok neki.
Ugyanis kedves szomszédom egy idős néni meg bácsi akiknek gyakran szoktam segíteni.
Szép csendes nyugodt éjszaka volt nekiálltam laptopon a titkárnői melóm rendezni mikor a kanapén lassan , lecsukódott a szemem. Elaludtam. Hajnali 5-óra volt mikor magamhoz tértem észrevettem hogy Luna nem az ágyon hanem az ölemben alszik. - Bocsi a gazdinak dolga van. Elvittem letettem az ágyra ,hogy ott aludjon ,én meg visszamentem helyet foglalni a kanapén. A Dokumentum fájl előttem nyitva, itt az ideje befejezni. írok nagyban bőszen lényegében a cégnek a pénzbeni dokumentációja, bevételek kiadások, számlák tucat számra.
Több órába telt ,még a nap is haloványan felkelt mire befejeztem. Bezártam a laptopom nyújtóztam egyet, és nekiálltam napi teendőimnek. Elugrott az idős házaspártól kapott bevásárló listával a boltba hogy nekik, valamint magamnak , állatomnak bevásároljak. Tíz óra körül hazaértem ,átmentem beadtam a cuccost mag a visszajárót.
vetem rizst csirkemellet bolognai szósz félkész alapot elő készítettem a főzéshez mindent. Volt egy pillatan amikor a vett macskaalmot beraktam egy tálba a sarokba. Etetőjét macskatáppal töltöttem meg. Nagyon vidám volt Luna jó volt nézni hogy már nem kóbor görény.
Másnap már dél-tájt lehetett lezuhanyoztam meglocsoltam a rózsákat ,majd visszatértem a házba pont az ebédet sütöttem amihez a hozzávalókat 2 órája előkészítettem Rizsgomb Rántott hússal bolognai szósszal.
12 óra 30.- at ütőt a fali óra mikor csengetek ebéd meg sehol. Illedelmesen ajtót nyitottam majd köszöntem az idegenek meglepetésemre egy magas karcsú jól öltözött őszhajú srácvolt akit nem vártam sem ebben az időben sem máskor gondoltam hogy*g* Oké nézzük mit akar Kaelina chan. Luna is felfigyelt a csengőre meredt tekintettel odarohant a szoba közepére az ajtót bámulta, meg engem.
- Szép jó napot. Mit szeretne?Erre belekezdet mondókájába amiből leszűrődött de nálam az szűrődött le már ránézésre ,hogy biztosítási ügynök.

- Örvendek a találkozásnak. Tudja van néhány haláli jó ajánlatom, ahhoz, hogy isteni üzleteket tudjunk kötni. A Város biztosítási ügynöke vagyok és önnel szeretnék beszélni. ^^

- Biztosítási ügynök? Sejtetem.. * vállat vontam* - Erre tessék. * Azzal bevezetem a lakásomba megmutattam neki hol foglalhat helyet, amire az idegen leült a kanapéra kezében aktatáskájával. Megöntöztem bent a virágokat az ablakban akkor csipogott az időzítő ami azt jelezte ,hogy a kaja megfőtt .
- Jaj ne ne a Rántott hús. Megfeledkeztem róla hogy forgatni kell.*rohantam a konyhába levetem a tűzhelyről poroltó rá, ablak kinyit.
- Huh odaéget, nem baj pont ebédkor jött. Nem kérne egy kis finom kávét meg rizsgombócot, közben rátérhetünk arra mit is szeretne. *szóltam ki buzgón a konyhából közben levetem a szószt a tűzhelyről na az ami hál az égnek nem éget oda. Közben mivel hetente 3x-4x kávézom egy-időben dobtam fel kávét is.

*g* - Még jó hogy ma szabadnapos vagyok. Drága szertett anyám,és apám hiányoztok. *szomorodtam el mikor szüleim fényképére vetettem a szemem ez még kiskoromban készült majd tettem a konyhában a teendőket villa,kés,pálcika, tányérok,poharak tálcára készültem a finom ebéd felszolgálására mi alatt az idegen válaszára vártam a kérdésemre. Nem tudtam egy személyre kell-e teríteni, vagy lesz e belőle kettő?

Meglepetésemre az általam felkeresett személy igen könnyedén beengedett a lakásába. Nocsak ez roppant elgondolkodtató. Kérdésére válaszoltam.
- Igen, biztosítási ügynök vagyok.
Mondtam, majd kedvesen mosolyogtam, miközben bevezetett a lakásába és megmutatta, hogy melyik kanapéra ülhetek le. Ezután távozott a konyhába, amikor onnan csipogó hang jelezte, hogy az ebéd elkészült. Vagyis... a kiszűrődő hangokból és szagokból, arra következtettem, hogy nem minden ment úgy, ahogyan a kisasszony szerette volna. Valószínűleg helyes volt az a feltételezés, miszerint egyáltalán nem számít vendégre Seireiteiből. Nos, ez még semmit sem jelentett, azzal kapcsolatban, amiért jöttem. Az azonban kicsit elszomorított, hogy igen figyelmetlenül és óvatlanul viselkedett. Először is nem kérdezte meg a nevemet, nem kért igazolványt és végül, de nem utolsósorban képes volt egyedül hagyni a házában. Ha kivégzési parancsom lenne, már halott lenne. De hatalmas az ő szerencséje, hogy sokkalta jobb ajánlattal érkeztem, mint sem, hogy az életéért jöttem volna. Elvégre potenciális ügynök, aki habár száműzött státuszban van, attól még igenis hasznossá teheti magát a 46-ok és ezzel a Gotei 13 számára. Nekem legalábbis ez a célom, hogy hasznot húzzak abból, hogy jelenleg senki nem tud arról, hogy nála járok. Ez így is van jól. Tisztségemből adódóan, nem szoktam elmondani, hogy miért, mikor és kinél teszek látogatást. A konyhából kiszűrődő kérdésére, elsőre nem válaszoltam. Másodjára már magam is a konyhában voltam, a konyha asztal mellett álltam, kezemben az aktatáskával. Reménykedtem, hogy nem rémisztem meg azzal, hogy olyan csendesen járok, még gigaiban is, mint egy macska.
- Köszönöm nem. Egy kis teán kívül, semmi mást nem kérek.
Mondtam, majd leültem az asztalhoz, amelynél feltehetően ebédelni szokott. Kedvesen mosolyogtam rá. Semmiféle hátsó szándékom nem volt, csak beszélgetni és teázni jöttem. Az asztalra fektettem a táskámat és miközben komótosan kinyitottam beszélni kezdtem.
- Lássuk csak, Hytari Takeda Kaelina, korábban a hatodik osztag tisztje. Dezertálás vádjában bűnösnek találták. Önt azonban nem a 46-ok Tanácsa ítélte el és nem is a jelenlegi kapitányság...
Mondom miközben a táskámból elővett papírt böngésztem. Valójában az adatokat fejből mondtam. A papír, amivel bíbelődtem, egy shudoku rejtvény volt. Éppen az egyeseket próbáltam beírni, így egy pillanatra még a nyelvemet is kidugtam a számból, ahogyan koncentráltam. Sikert sikerre halmoztam és az egyeseket végül sikeresen beírtam. Itt volt az ideje, hogy a felkeltett érdeklődést kielégítsem. Reménykedtem ugyanis, hogy sikerült felkeltenem az érdeklődését beszélgető partneremnek.
- Roppant kellemetlen eljárás az ilyesmi. Tudja engem azért küldtek, hogy kiderítsem, hajlandó-e együtt működni, még ennyi idő távlatában is.
Miközben a nő válaszára vártam, lassan neki álltam a kettesek kiírásának is. Sudoku rejtvényem lassan már alakult, akár csak ennek a lánynak a sorsa, az idő múltával.

Megterítettem kávét is kitálaltam közben dobtam fel egy teát az úrnak.
Ami ezután következett az hab volt a tortán. Mikor tisztázódott félig meddig kicsoda megdermedtem a mondókáján, ami alatt kinyitotta az aktatáskáját azt hitem valami szórólapot
add a kezembe megnyugodtam mikor láttam csak sodokut fejteget.

-Lássuk csak, Hytari Takeda Kaelina, korábban a hatodik osztag tisztje. Dezertálás vádjában bűnösnek találták. Önt azonban nem a 46-ok Tanácsa ítélte el és nem is a jelenlegi kapitányság... 
Az idegen meglepett, lesokkoltam bágyadtan megkérdeztem.
-Ki maga pontosan név szerint? Engem cserben hagytak a múltban. Hogy gondolhatja bárki is is legyen az a 46ok tanácsa vagy mi a szösz. Senki nem segített mikor ártatlanul lecsakliztak. Mi tudtuk ,apám is megmondta nem voltam óvatos. Enyhe dühben törtem ki mérgesen , a múltól megittam a kávém. Idegen vendégemnek meg szolgáltam fel egy kis teát. Járkáltam fel alá mint a mérgezett egér. Nem tudtam mihez kezdeni magammal.
- Az apámat a szemem láttára ölte meg egy olyan ember, aki arra esküdött fel hogy megvédi az ártatlan lelkeket. De csak azért mert tudtuk milyen puccsra készülnek Seireit ellen. Elintézte a sorsom egy életre, és nem tudtam ellene tenni esélyem nem volt. Jelentéktelen porszem voltam az útban akit félresöpört egy enyhe szél. Tudja mit jelent az elveszteni mindent egyik percről a másikra tudja!!!!! Enyhe sírhatnékom támadt ami pohár volt elejtetem mire összetört.
Leültem az idegen mellé, vettem egy mély levegőt amit egy sóhajtás követett . Luna megérezte baj van odajött belefeküdt az ölembe hogy simogassam elkezdtem kényeztetni, miközben szemem az idegenre vetettem.

-Miről is lenne szó? Kényeztetésben részesítettem állatkámat aki olyan aranyos volt mint egy kiscica sőt aranyosabb. Megnyugodtam Luna jó hatással volt rám a jelenlétével. -Bocsánat az előbbi kirohanásomért tudja nem felejtettem el semmit. Nagyon nehéz sorsom volt. Sose tudtam hová tenni a történéseket. Egyik nap még boldog gazdag élet, apa anya család, másik nap rettegés, félelem, árulás, kin kesergés, halál. Olyan az élet mint egy háborgó óceán ha lenyugszik nincs értelme. Apám mondta mindig is hogy vigyázz a szűk szeművel. Olyan mint az áspiskígyó sziszegve beszél surmó módon cselekedik. Egy darabig kerestem a bosszú reményében de azt, sikerült magam mögött hagyni. Lettem róla hogy megöljem, azóta az árva kislányból megfontolt emberé cseperedtem. Van egy jó állásom házam, tegnap óta állatom is, aki olyan aranyos mindjárt megeszem. És most csak így nekiállnak keresni , megtalálnak, vajon mi lesz a következő? Megölnek? Ha igen akkor rajta. Amúgy miről lenne pontosan szó, miért küldték? Tudja mit ha nem titkolózik ,valamint van benne inspiráció amit mondani fog. Lehet segítek. Rajta mondja el a részleteket is! Tudni akarom! Elmondtam keseredve monológom majd nagyon kíváncsian vártam Seireit emberének kielégítő bíztam benne elégé kielégítő válaszát.
Csörög a telefon. -Igen tessék. - Kaelina drága ha ráér egy picit megetetné Azút elfelejtettem reggel megetetni. - persze Lien néni megteszem csak dolgom van utána átugrok. -Rendben aranyom ….- Hol a karfiol mama. Nem tudom papa eben az áruházban jól elvan dugva. Szia aranybogaram letettem. -Csókolom Lien néni vigyázzanak magukra. Azzal letettem a telefont ez az élet körforgása hóbortos idős szomszédok kell e ennél több nem valószínű. Máshogy fogalmazva újra feltettem a kérdést.

-Miről lenne szó pontosan? Tettem fel a már elhangzott kérdést nyugodtabb hangnemben, érdeklődően.

*Következő post után folytatás:=Bleach Szerepjáték=- :: Emberek Világa :: Karakura Town :: Karakura Town Utcái*

Nyugodt arccal néztem végig a lány kirohanását. Amikor azonban végre befejezte a hisztit, mert ez nem volt más, mint egy kétségbe esett lány hisztije, akkor nyugodtan megszólaltam, miközben beírtam egy kilencest a shudoku rejtvényembe. Fel se néztem a nőre, úgy mondtam egyenesen a szemei közé. teljesen fölösleges sírnia, mint valami pisis kislánynak.
- Szégyen, amit művel.
Felnézek rá és arcomon már koránt sincsen mosoly. Ábrázatom komoly és látható rajtam, hogy cseppet sem vagyok elégedett a viselkedésével.
- Nincs szükségem egy sírógépre. Nekem egy shinigamira van szükségem, nem pedig egy magát annak tituláló sírós kislányra. Hol maradt a büszkeség? Hol maradt a becsület? Lesújtották a porba, de meg sem próbált kikecmeregni belőle.
Mondom miközben a tollammal rábökök, jelezvén, hogy róla beszélek ne is próbálja elhárítani a fejére olvasott további hibákat. Majd szépen lassan elcsomagolom a dolgaimat az aktatáskába. Amikor sikerült mindent elpakolni, felnézek rá és végül megszólalok.
- Egyelőre alkalmatlannak minősítem bármilyen komolyabb feladatra, az idegállapotára való tekintettel. Ugyanakkor magára bízok egy egyszerű feladatot. Biztosan ismer olyanokat, akik Önhöz hasonlóak. Szervezzen meg velük egy találkozót. Mához egy hétre, a házában. Ha sikerrel jár, akkor beszélhetünk a rehabilitációjáról. Addig azonban erősen kétlem, hogy megfontoljuk a tárgyalása felülbírálását. Nincs szükségünk labilis idegállapotú shinigamikra. Fontolja meg az ajánlatomat, ha bebizonyítja, hogy képes megvalósítani a találkozót, akkor tárgyalhatunk a további részletekről.
Mondom és felállok az asztaltól, majd ha hagyja, akkor nyugodtan távozom a konyhából. A feladat első fele teljesítve. Azután majd meglátjuk, hogy mekkora akaratereje van és mennyire akarja ténylegesen a rehabilitációt. Addig azonban, míg ki nem derül, komolyabb feladatot nem mernék rábízni. Túlságosan labilis. A kijáratnál még megfordulok.
- Köszönöm a teát. Viszlát.
Mondom, majd becsukom az ajtót és elindulok a buszmegálló felé. Hamarosan jön a buszom és semmi kedvem sincs lekésni, olyan jót utaztam ide felé.