*Télapó, télapó. Még is ki képes, most komolyan ilyen idióta köpenyben mászkálni Karakurában, mikor a XXI. században élünk? Ennek nagyon félre mehetett valami, vagy csak olyan véntrotty már, hogy észre sem veszi, hogy mindenki idiótának nézi. Végig nézek azért rajta, hátha találok valami olyasmit, amitől megtudom magamat gondolni az üggyel kapcsolatosan, mert semmi kedvem egész idő alatt egy mikulásról asszociálgatni mindenfélére. Sajnos semmi,egyszerűen a szemeimet nem tudja elkerülni ez a köpeny. Ha meg neki áll még kötekedni az első dolgom lesz, hogy ...nem is rossz ötlet. Magam mellett össze szorítom ökölbe kezeim és csak várok egy darabig, hogy hátha meghozza a cicamica a nyelvét. Magammal kellett volna hoznom azt a fekete csontmacskát és neki vágni, hátha megritkult volna tőle a haja. Megszólal. Komolyan azt hittem már sosem teszi. Oldalra billentem a fejemet s még ez pofázik, addig én jó velősen elásítom magamat, majd vállat rántok.*
- Rohadtul nem érdekelt, hogy ki vagy...az meg, hogy mit csinálok marhára rám tartozik... *E közbe végig felfelé pillantok ezzel kifejezve a nemtörődömségemet az üggyel kapcsolatosan. Most komolyan azt hiszi, hogy ezzel meg tud engem hatni? Sajnos mindig így járok, mert nem ismernek, de ez már az ő bajuk nem az enyém. A cápafogúról meg jobb lett volna, ha nem beszél, mert kiváltképp idegesítő, ha vele próbálnak engem fenyegetni. Oldalra kilépek egyet, hogy a testtartásom kényelmesebb legyen, de mire megtörténik eme mozdulatom már egy katanával kezdhetek el szemezni. Ki pillantok az ócskaság mögül s egy ravasz vigyor kezül az arcomra. Ha kötekedni akar, csak jöjjön.* ~ Jön..~ *Szerencsére a zanpakutom még időben felszólít ezért mindössze egy mozdulatommal oldalra csapom a kardját kezemmel, hogy ezáltal a vágása ne találjon be. Még is kinek képzeli ez magát, hogy majd csak úgy szimplán legyakhat és tovább állhat? Ez még egyáltalán nincs lejátszva s nem is fogom magamat csak úgy hagyni egy ilyen helyettes Narutonak. Meg sem mozdulok ezt követően, csak figyelem, ahogy gyáva mód hátrébb shunpozik, mint valami gyalogkakkuk, aki félti a tollait. Utána megyek de nem a shunpo szintem teljében, valahogy feleslegesnek érzem az ő jelenlegi gyorsasága végett. A tenyeremet indítom meg a feje felé, hogy arcon csapjam a baromarcút* ~ gyors..~ *Alig láthatóan egy meglepett arcmimika terül el egy pillanatra az arcomon, amint kikerüli a támadásomat. A kis gyökér mind végig csak színlelte a lomhasgát és csak játszadozott. -.-' Ezért tutira kifogom most már csinálni, de még mielőtt ez bekövetkezne megállok egy pillanatra, hogy felfogjam mi is történik. Az odáig oké, hogy feltehetőleg férfi létére gyengusz, viszont gyorsnak ígérkezik, amivel szemét módon vigyáznom kéne. Nem vagyok taktikus alkat, így vagy úgy beverem a képét, hogy megtanulja Shizunevel nem lehet csak úgy packázni, mint ő azt elképzelte. Pillanatok alatt fel megy bennem a pumpa s felé fordulok.* - Még szép, mivel befogom verni a fejed a betonba.. *Pillantok fel rá s közben elgondolkodok azon, hogy érdemes lenne e zanpakutot használni azért, hogy repüljek. Valószínűleg hülyeség lenne, mikor a szellemi részecskék van oly' sűrű, hogy közlekedni lehessen. Felshunpozok a villanypóznára, hogy elé kerülhessek, de ez az idióta megint csak menekülni kezd és ennek tetejébe még egy "fény kardozni" is akar. Gyűlölöm a kidoukat, félre ugrok előle.* - Hadou no Ichi...Shou! Hadou no ichi...Shou! *Ellövök két más irányba két kidout magam is. De ettől függetlenül még nem fogom megkedvelni a mágiát. hasznavehetetlen kis szarok, amikkel csak a gyávák dobálóznak, akik nem mernek közel menni az ellenséghez. Valószínűleg ez a köcsög gyalogkakukk is ezekhez tartozik.* ~ Most mihez fogsz kezdeni?...Szét verem a fejét és ennyi...Csak vigyázz, most is figyel téged...Jaj hagyjál már azzal a sznob gecivel, kiverem a fehér pofáját az űrbe ha szórakozni mer a harcom közben...~ *Felettébb üdítő társalgást intézek a zanpakutom és magam közt, mi közben egy percre sem veszem te a szememet a selyem fiúról. nem vagyok rá kíváncsi, azonban lenne itt valami, amit mindenek előtt megakarok tőle kérdezni, még mielőtt szét verem a képét az előbbi bepróbálkozásai végett.* - Áruld el te köcsög, hogy miért támadtál rám igazából? *Szerintem van olyan sötét, hogy még maga sem tudja miért kezdett ki velem csak jött, hogy eljátssza a supermant és tovább álljon. Csak, hogy ez nem így működik, legalább is nálam nem...*

*Idióta, semmit érő pöcs. Röviden, tömören ennyi a véleményem róla mióta megállított és teszi itt a nagy shinigamit, mikor tulajdonképpen azt sem tudja, hogy miért is jött. Legalább is nem igazán derült ki, pedig jó lenne ha már lepengetné, mert cseszettül idegesít, hogy engem akadályoz, mikor csak sétálok este. De hát ez van, mindig is tudtam, hogy a shinigami többlet nem más egy rakás gyökérnél. Még egy értelmessel sem találkoztam, aki meg értelmes, az nem éppen shinigami. Persze aput meg talán még két- három valaki mást nem kell ide venni, de ez most nem számít. A lényeg, hogy likvidáljam a köcsögöt azt utána jó világ. Ebbe nincs is semmi félre érthető. Ugyan a kidouim nem sokat értek ellene, még is jól esett ellőni. Legalább meg van az érzés, hogy valamit adtam a semmibe és kiélhettem egy cseppnyi szadizmusom, amit táplálok jelen pillanatban Yuke felé. Nagyon nem kellett volna neki ide jönnie, de ha már volt oly' köcsög, hogy bele szóljon a dolgomba, akkor beverem a képét, ha addig élek is.*
- Nani?!!! *Trükkös kis mócsing. Még van pofája úgy magyarázni, hogy a hátam mögé shunpozik és onnan súgja, de még hozzá úgy, hogy mire csapok egyet a kezemmel már egészen máshol van. Kezdi nagyon komolyan kihúzni bennem a dolgokat és ez most marhára nem hiányzott nekem az éjszaka kellős közepén. Még jó, hogy nem fényes nappal jött, mert akkor tuti fejbe rúgtam volna pár embert mi közben vele harcolok az idegességem levezetése képpen. Megállok egy helyben, valahogy teljesen feleslegesnek érzem ebben a pillanatban, hogy utána menjek. Lohol utána a fene, ha baja van jöjjön ide ő és intézzük el szemtől szembe. Ne hogy már gyáván hátulról támadjon, mint egy nemes? Chhh....meglátszik. Egy ravasz vigyor kezd ívelni ajkaimon végig, amint egy teljesen felesleges, de azért szórakoztató félig meddig monológba kezd. Egyáltalán nem kizárható tény, hogy shinigami létére...tehát akkor biztos, hogy nem lakik Soul Society-ban.* - No lám csak...mi van, csak nem rád jött a jótét lélek? *Oldalra billentett fejjel nyugtázom, hogy egyáltalán nincs szükségem arra, hogy majd pont egy ilyen mondja meg nekem, hogy végül is mit csináljak. Csak vigyelni tudom és némiképp jót derülni azon, hogy milyen stílusban vágja bele a földbe kardját, majd úgy elvigyorodik, hogy az- az arc szinte az öklömet kívánja egy az egybe.* - Na gyere már te köcsög...vagy talán félsz? *Vállat rántok mi közben a szemétjének még van arca bemutatni, amikor nem éppen én vagyok az, aki ilyen otvar módon képes technikázni. Ha tényleg erősebbnek képzeli magát nem kéne a hátam mögött súgnia vagy netalán tán még támadni is. Úgy néz ki azonban, hogy ez neki nem nagyon megy másképpen. Sóhajtok egyet és öklömet készenlétbe helyezem mert már nagyon elegem van ennek a magyarázásából. Egyszerűen irritál az egész lénye, ahogy van. Már éppen tennék egy lépést, hogy onnan tegyem a következőt shunpoval, de elém shunpozik s kardjával támadásba lendül. Nem félek a kezemet támadni, amely úgy kívánja már indulattal telten bármely csontját, hogy kardját egy az egybe arrébb csapom egyik kezemmel még a másikba a lélekenergiámat gyűjtve ikkotsuba kezdek. Eddig nem, de most már annyira felidegesített az ugrálásával, hogy a kezeim valóságos hentelésbe mennek át mihelyt a lélek klónokkal támad. Először fejbe rúgom az egyiket, mert cseszettül jól esik, majd a másikat ikkotsuval mellkasom ütöm. Mindössze pillanatok kérdése, hogy ennek az egésznek vége legyen, hiszen a szemem elől akár csak egy illúzió tűnik el az eredeti köcsög. Kit érdekel, hogy még is milyen technikával került mögém, egyáltalán nem tetszik, hogy ilyen gyors s ha már a szemét technikákról van szó utsusemit vegyítek egy shunpoval, hogy kezemet megindítsam felé. Akár eltalálom, akár nem felshunpozom immáron teljes sebességemmel a villanypóznára és onnan lövök el egy kidout.* - Hadou 04: Byakurai! *Persze nyilván elfogja kerülni, és valahogy már arra is van némi sejtésem, hogy hogyan ezért reflexszerűen fordulok meg, mert ugyebár magam mögé gondolva várok rá...*

*Amint elsütöm felé azt a kidout egy pillanatra kezemre pillantok, amely körül kis feketés füst kering, vagy inkább szál ki belőle. Ez most elég hülye jelenség, de egy kidou elsütése nagyjából ennyivel jár. Ugyanakkor ez egy idióta speciális gigai, szóval nem is kell rajta meglepődnöm, hogy csak így a semmiből. Kidou, nesze nekem...utálom a kidoukat erre ez a gennyláda úgy felhúzott, hogy akaratlanul is ezzel álltam neki kakaskodni. Nem vagyok hülye, rá jöttem, hogy ellene az én kidouim nagyjából a semmivel egyenlőek, de már a puszta gondolat, hogy akár el is találhatom jó érzéssel töltött el. Végre valaki, aki szintben nem is áll tőlem oly' messze és szétrúghatom a seggét. Visszapillantok rá, mert ez a férfi meglehetősen gyors és nem lenne ajánlatos szem elől veszteni, hiszen fix, hogy én itt nem fogok elhasalni, különben lélekként úgy kibaszok vele, hogy világgá rohan. * ~ Kicsi lány...ha?....ahogy láthattad közel harcban nem olyan gyors, viszont a gyorsasága lenyűgöző, miért nem váltasz shikaira?~ *Ha eddig nem volt elég bajom, akkor most van. Szinte látom magam előtt, ahogyan a fejverő erem (vagy mi) szakadásig kipattan a helyéről és az agyvizem az egekig szakad.* ~ Te szemét surmó! Még van benne kurázsi dicsérni ezt az agyon nyeszelt télapó selyem köcsögöt?!...hmm, hiába tagadod, már te is észre vehetted!~ *Noha tényleg igaza van, akkor is idegesítő és szerintem még egy jó darabig nem fogok közeli kapcsolatba kerülni a zanpakutommal az ilyenek miatt. A szó szoros értelmében egy olyan alak, aki, ha élő shinigami volna deportálnám a világból. Legalább is akkor tuti, amikor idegesít. Hjaj nekem...félre gurult a támadásom elől. Habár legalább kezdésnek sikerült jól hasba vágnom, tehát joggal kerül arcomra egy ravasz mimika, amely azt feltételezheti, hogy akkor most megtaláltam a gyenge pontját. Ám valóban gondolhattam volna már az elején, hogy nem sok olyan gyalogkakukk virít az utcán, aki nem csak gyors, de a földbe is tudna döngölni. Lépek kettőt előre és készenlétbe helyezem magam, ami elég nagy szó tőlem. Mondjuk úgy bumm bele azt hellobeló. Most inkább ha lehet, egy ilyen köcsög stuccra felkészülnék. Talán jól is tettem, mert amikor neki áll Merlinezni reflexerűen arrébb shunpozok, de a gond ezzel az, hogy mire a lábam földet érne, ő már másikat küld. Ki érti ezt? Leszarom. Shunpozok jobbra balra, fel és le. Ezt viszont nem lehet örökösen folytatni, érezve, hogy bedühödtem megfordulok és két lézer bizbaszt lábbal próbálok vissza rúgni a feladónak. Persze, hogy ezt meg én szívom meg, mert a hülye gyereknek bele kell rohannia ugyebár a kidouba...A két szép torna csukám le ég a lábamról s ha ez még nekem nem elég a lábujjaimat kissé be is pörköli.* - Bazdmeg! *Ordítok rá, most már nem érdekelve, hogy ki fia borja akar az éjszaka közepén ki lesni az utcára és azt látni, hogy egy "ember" a semmivel harcol. Majd ha nem tetszik neki úgy is lerúgom a fejét, a helyéről azt kész. Még mindig itt van a városban a csíkosbá..majd kérek tőle úgy póttestet.
Idegesen vizslatok a gyökérre...no, tehát most már extrán van okom elküldeni a gecibe. Nem, hogy nem hagy békén az éjszaka közepén, még a csukámtól is megszabadít. Bezzeg nem neki, majd nekem kell hallgatnom Shio- senpai vagy a hegyikecske agymosását. Puff neki, kiütök egy falat vagy....vagy esetleg itt és most szétrúgom ennek a seggét és még félholt elviszem a raktárba bemutatni az új szerzeményemet a többieknek. Megindulok felé s köszöntető a figyelmem megingásának a semmiből kerül ide oda és vagy két vágást benyelek, ami a felkaromat illeti. Ezt egyenlővé tehessem annak is, hogy a ruhámat is tönkre tette. Na nem, ezt már nem hagyhatom ütés nélkül. Kezeimmel sebesen kezdek el csapkodni, még utsusemit és shunpot is használok, hogy ha nem is teljesen de valamennyire növeljem az esélyeimet a gyalogkakukkozása ellen. Fogalmam sincs hogyan kerül ide meg oda, de már nagyon idegesítő. Amin lehet az első dolgom, hogy pusztakézzel fogjam meg a zanpakutoját. Jó lenne ketté törni azt a nyavalyás pengét, de mivel itt- ott tűnik fel ez teljesen lehetetlennek minősül. Egyszer csak meg arra lehetek figyelmes, hogy egy bizonyos kidou indul meg felém. Na jó, elegem van belőle a levegőbe shunpozok és...* - Tsukasadore Teikoku Ginryuu! *Lilás, szikrázó fény gyúl fel, ahogyan lélekenergiámból jelentőset felszabadítva megidézem a shikaiomat, mely lényeges átváltozással jár. Először az ikerpengéim egy az egyben belém olvadnak, majd ruházatom az éjféli bőr ruhához hasonlóra vált, csupán a kezemre a ruha helyett fekete fáslis szerű anyag tekeredik. Ugyanakkor elengedhetetlen, hogy a hátamra egy tehetős méretű ezüst színű, kemény pikkelyes, sárkány szárnyak kerülnek.* - Elegem van belőled! ...Kyuujo! *Azt hiszem ténylegesen lehet azt mondani, hogy mostantól nem vagyok rest a shikaiomat is bevetni ellene. Testem és szárnyaim egész felületén a lilás színű elektromosság jelenik meg majd a szárnyaimat magam köré tartva beforgok, hogy azt az idióta kidout kivédhessem. Azért még is így sikerül besebesítenie, amitől a számból egy kis vér szökik fel, de ezt könnyű szerrel köpöm ki oldalra.* - Ha meglátnak minket..az a te hibád lesz köcsög! *Szólalok fel s majd megindulok felé, hogy szárnyaimmal támadjam be, de ha nem is sikerülne ez, akkor ikkotsuval vágok rá a vállára és hátrébb shunpozva figyelem, ahogyan "nagy kár", de egy bizonyos osztag shinigamijai megjelennek. Yukera pillantok.* - Megszoksz vagy megszöksz? *Célozni kezdek itt arra, hogy ezeket a seggfejeket szétrúghatnánk és folytathatnánk, vagy megyünk egy másik helyre, nekem édes mindegy. Ma még beakarom verni ennek a képét és nehogy már ebben a köcsög shinigamik akadályozzanak meg...*

*Kezd már nagyon elegem lenni abból, hogy ilyen zsír hülyék üldöznek. Mégis mi a fenéért kellett oda jönnie? Talán még nem látott valakit sétálgatni éjjel az utcán? S ha fiatal kinézetem van, akkor mi van? Talán majd be viszi a dutyiba muterékat, amiért hagyják, hogy éjnek évadján az utcákon loholjak? Höh, még mit nem. Bár igen, mutert bevihetnéd te..te...nem is tudlak már milyen jelzővel illetni. A puszta gondolataimban sem keltesz jó érzést. S ahogy egyre csak cikázik, és cikázik. Csípőre tett kézzel várom meg, amíg óhajt végre valamiféle támadásba lendülni. Ennek esélyét kicsinykének érzem, de talán ha most csendbe maradok meg jön az a parányi esze, és nem ugrál, mint a nikkelbolha. Szánalmas shinigami! Alapvetően nem lenne gondom a shinigamikkal, ha nem lenne mindegyik mérhetetlenül arrogáns bunkó. Kicsapni otthonról, csak mert vaizarddá váltam. Már a puszta gondolat is sértő, és legszívesebben képen törölném az összes vén kujont abba a hatalmas kör alakú bádog épületbe. Sosem fogom megérteni, hogy mi az, amiért annyira odáig vannak. Szerintem semmi szép nincs abba az épületbe. Ahogy ennek a helyzetnek sem tudom a szépségét felmérni.
Kis köcsög, azt hiszi, hogy ide jött, és akkor ő lesz a menő verőember? Meg a nagy hókupacot! Elküldöm mekkába úgy, hogy egy életre megtanulja: "Nara Shizuneval senki se packázzon!" Kissé ravasz mosolyra kezdenek el ívelni ajkaim, amint eme gondolatra sikerül tudatosan is rá eszmélnem. Minő remek cél. Noha, nem vagyok olyan kapzsi, aki azt akarná, hogy féljenek tőle. Természetesen kivéve, ha a gumicukrokról van szó, azokat kisajátítom, és kész. S végül támadásba lendül, de ennek mértéke annyira semmi, hogy szinte lepereg rólam. No, azért kicsit elhúzom a számat, de még sem teszek semmit.* ~ Annyira nem is volt rossz.. de ennyi kevés hozzám Yuke! ~ *Frusztráltan figyelem, amint ismét megiramodik valamerre. Ásítok egyet, ez így szánalmas, komolyan. Ide jön, rám támad, majd folyamatosan menekül és támad. Ennek így mi értelme van? Valaki elmondhatná már nekem, mert igazán nem értem ennek a küzdelemnek a lényegét. Annyit persze még én is tudok, hogy irtó jól fog esni, mikor megkapja az első pofont tőlem, amiért szórakozik velem. Nem is érdekel, addig míg vesz egy kis erőt magán megindulok két ismeretlen halálisten felé. Már éppen igyekezném őket valamilyen úton lecsapni, amikor érintést érzek a szárnyamon.* - Hát itt vagy szemét! *Dühösen keresem jelenlétének irányát, ám olyan meglepetésben van pillanatok alatt részem, ami miatt kissé lefagyok. Na várjunk csak, az előbb nem Karakurában voltunk? Ez mégis hogyan lehetséges? Meglepett arckifejezéssel figyelem a shinigamit, akinek képessége egyre inkább felkelti a figyelmemet. Kissé elmerülök a gondolatban, hogy hogyan is csinálhatta az egészet. S ennek köszönhetően majdnem a nyakamat vesztem, mert meglepettségem okán csak hátrálni tudok a kidouira, valamint a pengéjének vágását is csak szárnyaimmal vagyok képes hárítani. Mind e közben tekintetemmel végig a szemeibe nézek. Furcsán ki ráz a hideg ettől az alaktól, ez pedig még jobban képes pillanatok alatt felhúzni.*
- Ne szórakozz velem! *Elhúzott ajkakkal egyszerűen hasba rúgom, hogy hátrébb tántorodjon. Végre sikerült egy kicsit összeszednem magam. Ez az idióta akármit is csinált, egy elég hülye helyre hozott. Habár, amikor Utsusemivel tűnik el szemeim elől, ismételten megállok, s csak furcsa mosollyal meredek a távolba. Egyáltalán nem figyelek ellenfelemre, ami elég nagy hibának minősül. De nem érdekel, ebben a pillanatban egyszerre küldeném a másvilágra, de ez sem. Sokáig fel sem fogom, mi történik. Kissé megtántorodom, majd behunyom szememet. Egyik kezem bal vállamra csúszik, s mire felnyitnám szememet, már egy vágás lesz láthatóvá kezem alatt. Egész különlegesen pillantok rá, egy darabig el is húzom ajkaim. Normál esetben most kettéütném a fejét, amiért ezt merészelte, de nem teszem. Vagy legalább is még nem teszem.* - Azt mondtad a Tamachi-házba tartozol shinigami.. melyik osztagba szolgáltál? *Egyelőre hajlandó vagyok némi beszéddel lekötni magam, de ez sem tarthat sokáig. Nagyon a bögyömben van ez az alak, de most, hogy felismertem gyorsaságát, és talán zanpakutojának képességét, rá jöttem, hogy taktikát kell váltanom. Egyenesen gyűlölöm ezt, hogy taktikáznom kell, de most, hogy nem figyeltem a támadására, sikerült megvágnia a vállamnál. Ez is csak a koncentrációm miatt történhetett.* - Nektek folyton ez a degenerált szokásotok, hogy mi kik vagyunk? Vaizard vagyok, és? Talán zavar vagy mi? S mi van akkor, ha nem vagyok hajlandó elárulni neked a nevem? Bár... *Egyik lábammal toporzékolni kezdek (xD) a vörös földön, s egyik szememmel hunyorítok közbe.* - Ha jobban bele gondolok jobb, ha tudod, ki rúgta szét a hátsódat! *Ekkor elkezdek ujj ropogtatni, némiképp pedig a vállamat is kiropogtatom. Arra már magam is rá jöttem, hogy elég gyors, s arra is, hogy ismer onmitsukidou technikát, hozzám hasonlóan. Csak nem jut eszembe egy idegesítő fejmosás, amit még aputól kaptam otthon. Tudom, hogy volt valami, de egyszerűen nem jut eszembe.* - A nevem Nara Shizune... *Rántok vállat, talán éppen ez a mozdulat kellett, hogy eszembe jusson. Ennek megünneplése gyanánt pedig megindulok felé, hogy ütésemet nem rá, hanem egyenesen a zanpakutoja felé illesszem. Felőlem lehet akármilyen köcsög ez az illető, kíváncsi vagyok, meddig tudja védeni a zanpakutoját. Egyszer hallottam, hogy ha ketté ütik, akkor egy darabig nem lehet használni. Érzem, hogy ebbe még bele fogok fáradni, ám utána úgy is leverem rajta. Ez a szemét nem menekülhet előlem, nem és kész!*

*Kellett nekem kilógnom az éjjel, sőt, kellett neki megjelennie. Befogok pöccenni, ha így folytatja tovább. Most még csak ideges vagyok, de ez sem tarthat sokáig. Kezdem már nagyon unni az ilyen alakok felbukkanását. Folyvást beállítanak valami eszement (mellesleg idióta) dumával..nem, én most ezt megtanítom, hogy messziről kerüljön el Karakurában. Megzavarta az éjjeli sétámat, ezt biztosan nem bocsátom meg neki, akkor sem, ha már kivert fogsorral fog a földön heverni. Ráadásul találkozóm lett volna azzal a seggfej boltossal. Mindegy, ebből ma már nem lesz beszéd, pedig szívesen hozzá vágtam volna valamit Kisukehez.*
- Chh..Nobu... *Húzom el ajkaimat. Természetes, hogy valamennyi osztag kapitányát ismertem látásból, hiszen Akane-sannál sokan megfordultak, viszont Nobu kapitány? Legalább annyira seggfej, mint az, aki itt áll előttem. Habár a mondatára egy kicsit elgondolkozva állok meg. Arckifejezésemen nem jelenthet meg egyéb, mint, hogy valamiért feszült leszek. S mennyire igaz is, valahonnan másért is ismerős nekem a Nanabantai, mint kifejezés. Egy kicsit hosszabban elgondolkozok, amikor egy jó nagyot dobbantok a földre lábammal.* - A seggfej hegyi kecske is a 7. osztag kapitánya volt! *Ezt leginkább magamnak intézem. Minő felfedezés. Tehát, akivel szemben állok, az lehet nem is sokkal különb, mint a hegyikecske? Mahaha , ezért hozzáfogok valamit vágni, és mélyen palástolni, hogy remélem a fején törik szét. Ha túléli a velem folytatott találkozását, ezért tutira bevonom majd egyszer egy raktár eventre, hogy érezze a törődést. Bár, ha Masaki alias hegyi kecske a vitrinessel kezd el dobálózni, azt nem hiszem, hogy ki tudná kerülni. Nosztalgikus gondolatok támadnak bennem, kicsit olyanok, hogy most húú de verekednék. Bár eléggé menő, hogy ilyenekre tudok gondolni, mikor előttem áll egy olyan alak, akinek nyugodt szívvel szét rúghatnám a seggét. Mindegy, kezdem unni a bámészkodást. E helyett összeszorítom két öklömet, hogy ujjaimat kissé megropogtassam. Csuopán a puszta véletlen, hogy ez akkor történik meg, amikor egy olyan mondatával vág képen, amitől totál elvörösödik a fejem.* - Nani?!!!!! *Mégis honnan a fenéből képzeli, hogy ezt a mondatát megfogja úszni? Eddig tényleg lenézett volna? Hát, akkor el jött az idő, hogy tényleg megmutassam neki, hogy éppen kivel van dolga. S valóban, sikerül közelharcra bírnom, ám mikor eltűnik előttem, rögvest lendítem lábam fölfelé, hogy egy hakuda fogással kontrázzak vissza a gyáva mutatványára. S megint eltűnik...* - Gyáva féreg! *Szisszentem fel dühömben. Ez a kis szemét folyton csak ugrat, ezért nagyon megfogja keserülni. Már tervezem, hogy végül csak bevetem Shio-chan tanításait, mikor az égből fényes valamit érzékelek. Ám a helyett, hogy egy helyben állnék, igyekszem a shunpomat olyan fokozatra vinni, hogy ki tudjam kerülni a kidout. A rohadék pedig szépen el is találja a szárnyaimat, amik hiába vannak fémből, lassan tropára fognak menni. Az pedig már nem is kérdés, hogy ha tönkre megy a szárnyam, és megszűnik a shikai-om nagyon ideges, leszek. Akkor aztán Yuke menekülhetsz a világba, mert tönkre teszlek! Egyre nagyobb ideg vág be, s ezért is illetem a felém érkező Yuket egy bazinagy nyaklevessel, aminek csak az lesz az eredménye, hogy szépen megszűnik létezni.* - Chh... *Szembesülök a ténnyel, hogy nem is őt, hanem csak egy klón valamit vágtam képen. Ez szemétség, pedig nagyon jó ízűen, és dühvel telien nyomtam képen. Még csak egy fogsor kiköpésével sem hálálta meg, e helyett meghalt. Szánalmas próbálkozás, s szánalmasan idegesítő is. Egyre jobban ideges leszek, és egyre jobban uralják mozdulataimat a düh. Leginkább pedig akkor leszek dühös, amikor a por látási viszonyai gyanánt szinte képen talál egy kidou technika. S hiába a szárnyak, valamint az aura, csupán csukott szemmel tudom viselni, hogy testembe bele nyisszant a technika. Mindössze néhány másodperc, és sűrű levegő vétel következtében, mindkét szárnyam a földre esik. S ha a por fel is szál, némi füst kíséretében az ikerpengéim a földre esnek. A shikaiomnak annyi, és erről ez a rohadék tehet. Súlyos tekintettel indulok felé, hogy elsöpörjem az útból.*
- Hadou no Yon: Byakurai! *Távol kerülése végett igyekszem eltalálni egy idióta kidouval, amit mellesleg nagyon rühellek. Ez a kis gúla fej még kidoura is kényszerített. Ez még meg fogja keserülni, s meg is indulok felé. Shunpozok felé, s öklömet előre tartva próbálom elérni. Mindössze egy méterre előtte egy kidouval kényszerít térdre. Lehullni látszik előttem a világ, s mély sötétség lepi el szemeimet. Meglátom azt az alakot, azt a jól ismert alakot, s megint azzal a mosollyal fordul felém, megint azokkal a szemekkel. Kiráz a hideg, és ziláltan kezdem el venni a levegőt, míg kezeimet halántékomra szorítom. Félek, rettegek tőle, s mi több ő az, akit soha nem akarok látni. Nem akarom a hangját hallani, és ami leginkább, nem akarom, hogy átvegye fölöttem az uralmat. Megszűnik a hatás, ekkor pedig szinte azonnal ugrok egyet idegemben. Lábamat hozzám képest szélsebesen indítom meg felé, s be akarom vinni a Gatoringu Jidanda technikámat, mert rohadtul megérdemli. De voltaképpen a siker már édesen mindegy, mert hatalmas nyilallást érzek meg mellkasomban. Olyat, amitől kis híján összeroppanok s arcom a földre terelődik.* ~ Shizune...Shi..zune...Shiz...Shi..~ *Ginryuu hangja szólal fel elmémben szólogatva engem, de már késő. Túl sokat láttam, túl sokáig szembesített ez a szemét a legnagyobb félelmemmel ahhoz, hogy a belső lidércem feltörjön, érezve a végzetem. Hirtelen fekete szemekkel meredek rá, sárgás retinával. Nem tudom irányítani, és nem érzem, hogy mozognék. Olyan érzés, mintha egy fekete folyamban lebegnék, és tudatom egyre vesztené el önmagát. Elugrok bár a sarló elől, de ezt sem magam irányítom. A démon mágia hatására pedig megnövekedett lélekenergiámmal védekezek. Egy röpke sikítás keretében pedig...*
- Chh..szánalmas kis porond. *Kaján, mégis amolyan sziszegő hangon nevetek fel. Aromra pedig egy fehér maszk kerül, melynek végén hollow szalagok nyúlnak le vállaimhoz.* - Kezedben van egy ilyen csodálatos kard, s te még sem tudod normálisan használni? *Arrogáns szavakkal szólalok fel, de ez sem én volnék. Én nem beszélnék ilyen seggfej módon, mint a saját belső szemétládám. Kardjaimat felemeli testem.* - Tsukasadore... *Újabb shikai váltás hollowizált hangon, s újabb megindulás Yuke irányába, ám ezúttal lélekenergiám is furcsán vibrál. Küzdenem kéne, de hogyan? Túlságosan is erős, hiába győztem le egyszer. Megérezte a vesztem, hogy testem lassan kezdte feladni ezt a küzdelmet. Éppen ezért is, jelenleg nem irányít más, csak egy lidérc..egy lidérc, aki egyáltalán nem törődik azzal, hogy éppen milyen sérüléseket szenvedtem, vagy fogok szenvedni. Sűrű csapásokkal próbálja megközelíteni ellenfelét, mind e közben tekintete oly' rideg, és kimért, amilyen és soha az életben nem lennék. Egy, két lábon járó gyilkológép...*

*Nem értem mi is történik egész pontosan. Nem tudom milyen is az, ha lelkemet egy lándzsa szeretné széjjel zúzni, de feltehetőleg ez az érzés, hasonló lehet. Fáj mindenem, mozdulni sem tudok. Hiába az én testem, úgy érzem ez a sötétség, mely felvette rajtam az uralmat, ez egyszerűen megnyomorít. Mozdítanám kezem, de nem megy. Nem tudok..levegőt venni, de lelkem még mindig próbál küzdeni a vad ellen. Nem akartam, hogy ez történjék. Nem akartam, hogy testem a belső lidércemmé váljék. Én, nem akarok összeroppanni. Nem akarom még egyszer átélni mindazt, amit ott, azon a napon. Közel álltam a halálhoz, és ahhoz, hogy mindent elveszítek. Raiden beletaszított ebbe, valamint ki is emelt. Aztán pedig..aztán menekülnöm kellett. Nem viselkedtem kedvesen másokkal, meg kellett tennem, amit a túlélési ösztöneim diktáltak. Megöltem néhány tisztet, és a zanpakutomnak hála el tudtam menekülni egy darabon. Ha nem lett volna Anao, akkor lehet, hogy már nem is élnék. Ezért éltem túl? Ezért, hogy ezen a napon egy ilyen shinigami intézzen el? Hát nem, én küzdeni akarok. Én, nyerni akarok!
Testem ebbe a harcba fog bele roskadni. Bár én nem érzem, hogy mi is zajlik odakint, a belső lidércem nagyon is megszenvedi a kárát. Hiába hárít, és támad, az ellenfele nem egy agyatlan alak bármennyire is nehéz lenne ezt a gondolatomat felvállalnom. A shinigamik már csak ilyenek, túl kell járni az eszükön. De jelenleg nem vagyok olyan helyzetben, hogy ezt megtehessem. Ha lehetne, visszafognám a belső lidércemet, de valami meggátol benne. Valamiért nem tudom visszarántani az ökleimet, lábamat, és a mozdulataimat. Nem is látom, hogy mi történik odakint. Csupán a hűvös kard érzetét érzem. Olyan hidegnek érzek mindent, fázom. Nem tudom, hogy mégis mi tévő legyek. Mit kéne tennem az ellen, hogy megnyerhessem? Már nem is érdekel az, hogy kit győzők le, csak had felejtsek el mindent. Sosem vágytam idilli életre, gyűlöltem is. Gyűlöltem, hogy az öcsém mindent megkapott az életben, amit csak lehet. Őt mindenki megértette, én pedig mindig is különcnek számítottam. Voltak, akik a hajam miatt kerültek, voltak, akiknek egyszerűen nem tetszett az, hogy én nem csapom be őket. Sosem hazudtam másoknak a véleményemet illetően, nem csaptam be őket csak is azért, hogy tetszek. Én olyan akartam lenni, mint amilyen vagyok. Sem több, sem kevesebb. De mára már csak egy vaizard vagyok, aki nem sokára lehet, hogy meg fog halni. Hogy jól van ez így, avagy sem...azt nem tudom. Lassan gondolkodni sem tudok. Nem tudom, hogy hol is vagyok valójában, csak mélyedést érzek a talpam alatt. Vajon ez honnan jön? Én magam süllyedek, vagy egy olyan helyre kerültünk, ahol ez lehetséges? Egyiptom futóhomokos kövét nem tudom érzékelni, bármennyire is küzd a belső lidércem. Nem tudok ellene mit tenni, hogy ha lassan világomat sem ismerem.
Ekkor egy hang kezd a fejemben visszhangzani. "Ban-kai"..Ez a nyomorult bankait használ? Tudhattam volna, hiszen nem rendelkezik egy harmadrangú lélekenergia mennyiséggel. Számítani lehetett rá, de annyira lekötött a saját dühöm, hogy mind erre nem is tudtam felkészülni. Ugyan, hogyan is? Egy nyomorult lidérc tart a saját testem fogságában. S a maszk hiába törik, és hiába kínozhatja, attól még ő az erősebb. Legalább is ezt gondolnám addig a pillanatig, míg olyan szavakat nem hallok meg, melyekre azt hiszem soha nem számítanék. "Sokkal erősebb vagyok nálad." E szavak oly' energiával, és dühvel töltenek el pillanatok alatt, amiről nem is tudtam, hogy lehetséges. Egyszerűen nem tudom elfogadni ezt a hangot, még ha nem is a belső lidércem mondta ezt nekem. Nem, ez lehetetlen. Mindkét kezemet erősen kényszerítve szorítom ökölbe, hogy egy adott pillanatban elkaphassam Yuke kezét. S bár szemeim még mindig feketén izzanak, attól még az ajkaim közt kiadott hang már a sajátom.* - Ne merj..lebecsülni! *Másik kezemmel, pedig ahogyan csak bírom, a saját öklömmel zúzom szét a fejemen lévő maszkot egy hakuda ütéssel. Fáj, nagyon is..de érzem, hogy lassan a sötétségen áthatol a fény. A lelkem fénye újra meggyúl. Megtörten pillantok a halálisten szemeibe, de csak addig, míg testem össze nem rogy. Ez a küzdelem túlságosan is sok sérüléssel járt. S hogy kit is győztem le valójában? Az nem számít, mert élek, s ez a legfontosabb...