Yuuinozai Hangszerbolt és műhely

Tárgy: Re: Yuuinozai Hangszerbolt és műhely Pént. Május 13, 2011 2:52 am

|| Gyógyítsd meg a szemem fényét! O.O - Az igazi találkozás ||

Kissé kínosan mosolyodott el Shio chan válaszán. Elég egyértelmű volt a yakuza tagjának hozzátartozója ismer néhány hatásos módszert, amivel megvédheti testi épségét. Kezdett roppant örülni, nem ellensége a zenésznek. Sose lehet tudni, hány fegyvereket rejtő titkos zseb van abban a gitár tokban.°0° Ha lehetne választani, inkább nem szeretne rájönni. A tudatlanság sokkal biztonságosabbnak látszódott. Nem örült volna, ha félelemmel gondolna rá ezek után. Épp megkedvelte, máris menekülhetne, mert nyakára szállt az alvilág. Igazán lekötelezi a rémkép, de elkerüli, ha lehetséges. Bár ez a fegyver kérdés előre érezte rossz húzás volt. Annyit hezitált rajta Shio chan azonnal megmoccant benne a menekülési szenzor. Szeretne neki hinni, meg nem gondolja hazudna, de annyira bizonytalanul válaszolt és ki tudja, lehet csak azért váratta válasszal, mert nem tudta eldönteni mi minősül fegyvernek az ő elképzeléseiben. Elvégre, szakértő kezekben kiskanál is lehet gyilkos eszköz. Most aztán tele lett a képzeletbeli liberója!°_° Akárhogy próbálkozott szabadulni ijesztő képzelgéseitől, folyton fekete öltönyös férfit látott maga előtt, aki felé köp egy nyamvadt fogpiszkálót. Persze a gyilkos fa mesteri precizitással belefúródna nyaki ütőerébe és percek alatt elvérezne. Úgy megijedt, szinte érezte a helyét! Kénytelen volt félpercenként tapogatni, hogy elhiggye, életben van.
-Éhér-tem! Meg-nyugtató!#___#-
Reszketett kocsonyaként menetelve, miközben paranoiásan forgatta jobbra-balra szemeit. Néha még össze is rezzent, ha gyanús alakokat vélt felfedezni. Tegyük hozzá ez nem volt nehéz feladata Karakura zsúfolt járdáin. Biztosra vette, összes fekete öltönyös, sötét napszemüveget viselő férfit kerülni fogja, csak nem rejtegetett hatásos megoldást. Főleg, ha figyeltetni kezdik!T_T Édes anyukájára esküszik nem sejti mibe keveredett! Viszont szörnyen tartott tőle súlyos galiba alakulhat ki. Nem hiányzott kicsiny szívének zsákot húzzanak a fejére és belehajítsák a folyóba, de Shio chan-t is kedvelte!ToT Hiába rémült átvitt értelemben halálra, fontos volt neki, tartsa vele a kapcsolatot. Láthatóan kölcsönösen, mert a másik fél ajánlotta fel, találkozzanak néhanap. Szóval, csak nem hagyná cserben!>.<" Mondana pár jó szót az érdekében, ha nyakon -már megint a nyakaTAT- csípné féltékeny barátja. A zene és barátságuk érdekében szárnyai alá venné!*o* Igazi hősnő lenne!*o*
Csodálatos ábrándozásaitól szikrázó szemcsillogással repdesett, néhány milliméterrel a föld felett. Lepottyanni, pedig végképp nem szándékozott, amikor Hino chan került szóba. Szívecskéket reptetve feje körül sóhajtozott. Tagadni se bírta, mennyire hihetetlenül szerette és mekkora átéléssel volt képes mesélni róla. Most is, csak az erőt gyűjtötte, hogy minden paramétert pontosan és hiány nélkül szedjen össze kedveséről. Ebben, tökéletes szokásait tartva feje búbjáig elmerült. Percekig homlokát dörzsölve gondolkozott, sétált, motyogott és tarolt le kósza ágakat, hirdető táblákat, esetleg bukdácsolt útjába kerülő tárgyakban. Ugyanis elfelejtette, hogy hívják a világos hajat. Emlékezett a szín nevére, csak mégse!@__@
-SZŐKE!*o*...Mármint...hol...ja, igen! MEGVAN! Igazából...ez, kicsit bonyolult, meg furcsa. Papíron én vagyok a-a...kapitány lennék. DE! Azt hiszem Hino chan jobban megérdemli ezt a címet. Ő intéz szinte mindent. Túlságosan szétszórt vagyok!T-T-
Piszkálta felsője rojtjait lelkileg megsemmisülten. Csúnyán szégyellte magát. Rengeteg plusz munkát okozott kóros lustaságával és munka kerülésével. Elvégre, kapitányként ragadhatott volna rá némi memória javulás. Így nem mutatott valami szép példát tiszteinek. Ráadásul a többi kapitány se lehetett nagy véleménnyel bugyuta fejéről. Nincs borzasztóbb, mint a munkahelyi kirekesztettség!#_# Próbált is változni, de nem sikerült. Még az se ösztönözte, elkápráztatná Hino chan-t. Valamiért állandóan kifacsart citromként koppant a padlón, mikor szembe került aktuális irat halmával. Nem tehetett róla! Nem nevelték papírfogyasztó irodai kukacnak!T__T Egyszerűen nem bírta elviselni órákig kényelmetlen székben üljön és mindenféle bonyolult mondatot olvasson. Utálta! Elkeserítő módon annyira, cselezni kezdett.T__T Szégyen szemre elbújt virágok, ajtó, bútor mögé, vagy asztal alá. Arról nem beszélve, folyton elaludt, esetleg szimplán elkésett mindenhonnan. Na, ezt a listát akárhonnan nézi csúfosan festett. Shio chan-t most ezer százalékra elkeseríthette. Tökéletlensége újabb fokozatától kikészülve, befordult a metró aluljárónál lévő betonfalhoz, kobakját neki koccintotta és gigantikus hullámos jelek alatt lógatta orrát.
-Sajnálom! Nem vagyok jó osztag vezető...Ne-ne-nem mindegyik kapitány ilyen!°0°"-
Hadonászott széles karmozdulatokkal. Remélte nem hiszik azt, ha ő ekkora mértékben lúzer a többi vezető is az lenne. Nem állt szándékában efféle hamis képeket ébreszteni. Ha butaságokat hitetne el, azzal ártana a shinigami-knak. Végén azt hinnék, maroknyi komikus társulat. Azt nem élné túl!T_T Olyan sokat tesznek az emberekért. Szörnyen bántaná, egyszerű félreértés miatt esne csorba a Gotei13 becsületén. Ezért próbálta menteni a menthetőt! Amellett kötelessége lenne jó fényben feltüntetni foglalkozását. Ebben kicsikét kételkedik mutatványai után. Készült is újabb depresszív völgybe csúszni, de megint szóba került Hino chan.*o* Az ő fantasztikus megmentője nem hagyta cserben! Gyászos felsülésekor ugyanúgy segítségére sietett, mint általában!*o* Vele volt! Ennél többre nem volt szüksége, hogy összeszedje darabokra hullott lelkét.*o*
-HINO CHAN! HINO...CHAN~♥! Ő...ő...ő az én...életem értelme! Nagyon szeretem! A-a-azt...szerintem érted mire gondolok.-
Eresztette el mellkasát rákvörös ábrázattal, hiszen nagy lelkendezésében szerelmetesen ölelgette magát. Kicsikét elragadta a hevesség. Vigyázhatna jobban, de ha egyszer muszáj valahogy kifejeznie mennyire szereti.T_T Meg se közelíti a valós értéket, de kellett és kész!>.<" Oda se neki, kissé kínos helyzetbe került! Amúgy is! Most, hogy belegondol, valamibe még bele se gondolt! Mármint gondolhatott volna, csak nem jött ki úgy a lépés! Ez most nagyon bonyolultra sikerült!@_@ Na, de lényeg a lényegben, nem érti honnan tud róluk Shio chan. Büszke rá, híresek meg hasonlóak, de merről szerezhette az információkat?O.o" Nem örülne, ha emiatt bajba sodródna ismerőse. Számíthat segítéségre! Nem hagyja cserben! Mindent megtesz ne keveredjen hatalmas konfliktus az esetből.>w<
-Ehet~o, Shio chan! Te honnan tudsz a Gotei13-ról? Ennyire jól informált a yakuza? Nehem gyanakszom semmire! Félre ne értsd!-

Tárgy: Re: Yuuinozai Hangszerbolt és műhely Szomb. Május 14, 2011 12:41 am

|| Gyógyítsd meg a szemem fényét! O.O - Az igazi találkozás ||

Bármennyire készültem is fel a válaszra, leplezhetetlen meglepetést nyomát hagyva arcomon ért a bejelentés, hogy Nobu igenis egy haorit viselő Seireitei-i osztagvezető. Nem mintha nem nézném ki belőle, vagyis ha nagyon nagyon őszinte akarok lenni magamhoz, tényleg nem nagyon tudom elképzelni, hogy egy egész osztagért felel. Hino-channak jó sok dolga lehet az biztos... hiszen a hadnagyi teendőkön kívül a kapitányéiban is segédkeznie kell. Volt már részem mindkét pozíciót betölteni, így elsőkézből tudom, hogy korántsem olyan egyszerű, pláne nem a kettő egyszerre! Egyre szívesebben találkoznék Hino-channal. Biztos nagyszerű lány lehet. Talán majd felvetem Nobunak az ötletet, hogy mivel én Soul Societyben nem tehetem, és nem is igazán akarom betenni a lábam, amíg nem élet halál kérdése...egyszer ha Karakurában jár, hozza őt is magával. Lehet nem is lenne annyira jelentéktelen találkozás, tekintve, hogyha Nobu elmeséli otthon hogy egész nap egy furcsa emberlánnyal múlatta az időt, Hino-chan sem biztos, hogy egyből a zenélésre asszociál... hajh csúnya dolog a féltékenység, de ismerve magamat, én is ugyanilyen dolgokon kezdenék el gondolkodni, ha kiderülne hogy Masaki efféle ""randevúkat"" szervez... De erre még csak gondolni sem akarok!
-Ugyanmár Nobu, hidd el nekem, hogy az a hely sosem volt a jól szervezett bürokrácia szemléltető példája. -mosolyodtam el visszagondolva az én időm beli állapotokra. Elég sok kapitány gyűlés hiúsult meg pont miattam, de ha a tisztjeimről volt szó, mindig a lehető legjobban igyekeztem megerőltetni magam és elvonatkoztatni mindenféle zavaró tényezőtől.
-És addig amíg a kellő elszántság megvan a kapitányban, hogy ha baj van kiálljon az osztagáért, addig nincs semmi probléma. -lapogattam meg biztatóan a karját -És én biztos vagyok benne, hogy ez belőled nem hiányzik!
Igaz, hogy ránézésre tényleg nem az a tipikus kapitány alkat, de abból levonatkoztatva mekkora odaadást képes felmutatni egy hangszerért, nameg a kedveséért, tényleg biztos vagyok benne hogy helyén van a szíve. Tényleg, vajon hány kapitány és hadnagy maradt még a posztján azok közül akik anno nem távoztak el velünk együtt? Most hogy így szóba került, nagyon kíváncsi lettem kik vezetik az osztagokat, különösképp az érdekelt, hogy a 10. osztag sora hogy s miképp megy manapság. De azt hiszem ezt nem kérdezhetem meg... Nem csak magam miatt, hanem amiatt is, nehogy retorzió érje odaát Nobut azért, mert egy "kívülálló idegennek" fecseg a Gotei 13 belső ügyeiről. Igazából azt sem merem megkérdezni melyik osztagnak a kapitánya. Pedig maaah annyira kíváncsi vagyok ezekre, olyan szívesen kifaggatnám mindenről! De már így is sokkal többet fecsegtem már megint arról amiről nem feltétlen kéne, hogy a végén még tényleg bajba sodrom Nobut, ha kiderül kivel barátkozik.
Olyannyira elmerengtem az évődésemben, hogy szinte teljesen lemaradtam Nobu kis műsoráról, amit a körülöttünk ácsorgó emberek furcsa arckifejezésének irányát követve szemlélhettem meg néhány másodpercre. Nem akartam kinevetni, de nem tudtam visszatartani, hogy kicsit ne szórakozzak rajta. Remélem nem vette a szívére nagyon, mert tényleg nem sértésnek szántam. De lehordás helyett csak egy kertelés nélkül nekem szegezett kérdés volt a büntetés.
-Ya...yakuza? Nem... -pislogtam értetlenül, mert nem értettem hogy került a képbe ez az alvilági szervezet. -Vagyis nem tudom ők mennyire jól informáltak, mert nem állok kapcsolatban velük... de nem tőlük tudok róla! -láttam jobbnak gyorsan leszögezni a tényt. Valahogy nem tudtam összerakni, miképp fordulhatott meg a fejében, hogy én közülük való vagyok. Nincs is nálam Shugotenshi! Akkor még megérteném, hogy a tetoválás és katana kombó efféle asszociációkat indítana el benne, de ezt most nem igazán tudom hova tenni. De lehet jobb lett volna inkább a mondat többi, valamivel fontosabb részére koncentrálnom. Most legszívesebben menekülőre fogtam volna a dolgot, mert nem akartam megint hazudni, hiszen ő annyira szemkiverősen őszinte volt hozzám a shinigami dolgokat illetően, viszont annyira nehéz beszélnem bárkinek is ezekről a dolgokról. Valami mentőöv után imádkozva tekintgettem körbe a metro kocsiban, de csak a hangosbemondó ismertette épp az állomás nevét ahol pillanatok múlva lefékez a vonat. Nem tudom mázli-e vagy isteni gondviselés, de ez pont az a megálló, ahol le kellett szállnom. Mielőtt lefékezett volna szerelvény intettem Nobunak, hogy hajoljon közelebb, mert mondani szeretnék neki valamit.
-Száz évvel ezelőttig a 10. osztag kapitánya voltam. -súgtam a fülébe, majd a hátamra akasztva az eddig a lábamnál pihentetett gitártokot búcsúzóra fogtam a beszélgetést.
-Innentől már utánaolvashatsz mindennek, de csssh! -tettem a szám elé az ujjam a nyomatékosítás kedvéért. -Szép estét, és tényleg örülök, hogy találkoztunk! -integettem mosolyogva, majd anélkül, hogy bármiféle reakciót megvártam volna kiléptem a kocsi ajtaján és a kijárat felé vettem az irányt. Ez az állomás annak a kerületnek a szélén van amiben a raktárnegyed található, így innen már secperc alatt otthon leszek...

Tárgy: Re: Yuuinozai Hangszerbolt és műhely Hétf. Jún. 20, 2011 11:55 am

Ragadós találkából hangszeres próba - Keiko & Loraine

Előzmény: Candy shop

Végre megérkeztünk a bolt elé. A kirakat telis tele volt szebbnél szebb, drágábbnál drágább, minőségibbnél minőségibb gitárokkal. Maga a gitár-mennyország. Voltak handmade gitárok, Epiphone, Charvel, Gibson, Peavy, na meg persze Ibanez gitárok is. Nyálcsorgató látvány volt, egyszerűen káprázott a szeme az embernek a gitárok látványától és aki elment a kirakat mellett, nem bírta volna megállni, hogy csak egy kicsit is bekukkantson az üzletbe. Én sem bírtam már megállni, már majdnem belöktem az ajtót, amikor eszembe jutott, hogy nincs rajtam gigai, én az emberek számára láthatatlan vagyok. Már nagyon zsongtam, hogy menjünk már be...
- Loraine léccciiii lökd már be az ajtót, be akarok menni! - nézek rá pattogva, csillogó szemekkel, aminek tuti nem tud ellent mondani.
Már alig bírtam, már nagyon nagyon be akartam menni, felfedezni, hogy milyen gitárok vannak, szaladgálni a polcok között és megcsodálni az összes gyönyörűséget... már rugdostam, hogy dobja már el azt a kib*szott cigit, amikor kinyílt az ajtó, mert kijött valaki... csak pár szó hallatszott, igazából különösebben nem érdekelt, kell-kelletlen is meghallottam...
- Akkor holnap jövök az újrahúrozott drágámért! - hangzik ez egy nő szájából, akinek elég erős kölni szag áramlott testéről és ez már büdösnek számított, majdnem el is ájultam, de most nem ez a lényeg, hanem... KINYÍLT AZ AJTÓ, GYORSAN IRÁNY SURÁNY BEFELÉÉÉ!!!
Iszonyatos erővel robbanok be az üzletbe, a csajszi megérezte a szelemet, meg is jegyezte milyen hideg, de ez sem érdekelt, csupán csak egy dolog... ezt a rengeteg gyönyörűséget itt egy helyen! Hát menten összecsinálom magam a gyönyörtől!
~ Na, Keiko, azt azért nem kéne... - szól rám Kyouaku, aki éppen kiröhög, de ez az idegesítő tény most engem csöppet sem zavar.
- Most csitt legyen Kyouaku, hadd szellemüljek át egy picit... - dorgálom meg drága zanpumat.
~ Látom jobban szereted a gitárokat, mint engem... - durcizik be kardom lelke.
- Ne légy hülye, Tetsu! Majd ha hazaértünk, tuti játszunk megint karikadobálósat... - próbálom mosolyogva békíteni őt.
~ Jól van, csorgasd a nyálad, engem ezek nem különösebben érdekelnek. Mért nem egy videojáték szaküzletbe mentetek be?
Ezen már csak nagyot nevetek és elkezdek futkározni a polcok között izgatottan. Szebbnél szebb gitárok mindenfelé... ahww *-* Falom szemeimmel a gitárokat, rohanok a sorok közt amikor megpillantok valamit...
- Hé, Loraine, idenézz! A te Ibanez Iceman-ed és az én Ibanez AEL20E-esem! M lenne, ha megkérdeznéd az eladót, hogy kipróbálhatnánk-e őket? Vagyis hát te, mert én láthatatlan vagyok számukra...