-=Bleach Szerepjáték=-
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.



 
KezdőlapPortálLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés

Megosztás | 
 

 Véres memoár //Lezárva//

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
Hirako Shinji
Admin
Admin
Hirako Shinji

Férfi
Leo Rooster
Hozzászólások száma : 380
Age : 30
Registration date : 2008. Sep. 30.
Hírnév : 35

Véres memoár //Lezárva// _
TémanyitásTárgy: Véres memoár //Lezárva//   Véres memoár //Lezárva// EmptyCsüt. Dec. 09, 2010 10:14 am

Némi feszültség már napok óta terjeng a Seireiteiben, mindenki hallott a terjengő pletykáról, miszerint több tiszt is eltűnt az Emberek Világában, s eddig senki sem találta nyomukat. Néhányan már azt is kétségbe vonták, hogy élnek-e egyáltalán. A Gotei 13 vezetőségét is ilyesfajta problémák foglalkoztatják, amikor egy kisebb csapat felállítását adják parancsba. Ennek megfelelően a teljesség igénye nélkül jön létre a csoport, amely felderítő szerepet fog játszani. A pokollepkék hamarosan útra kelnek, minden kiválasztott halálistennel tudatva az indulás időpontját, valamint helyét. A Kidoushuu ezzel megbízott tagja már előre megnyitja a senkait, amikor a népes csoport megérkezik az átjáróhoz, majd egyesével átkelnek azon.
Az utazás a szokásos monotonsággal telik el, azonban kilépve a másik dimenzióba, rögtön nyakatokba kapjátok az áldást. Lábaitok rögtön bővizű pocsolyákba csattannak, az égi áldás megállíthatatlanul dől a kövér viharfelhőkből. A távolban villámlás fénye látszódik, azonban a mennydörgésre hiába számítotok, ez nem az, aminek látszik. Némi gondolkodást követően mindannyian rájöhettek a tényre, mely szerint ez volt az a jelenség, amiről már korábban is beszámoltak. Lélekszakadva érkeztek a fényoszlop megjelenésének helyére, azonban odaérve csupán egy koszos és bűzös sikátor vár Rátok. Valószínűleg nem tévesztettétek el a helyet, minden bizonnyal innen emelkedett fel az energiaoszlop, s kétségtelenül egy újabb társatokat ragadta magával. A közeli gyárépület sötét füstöt ontó, robusztus alakjának árnyékában, szinte minimális fénynél próbáltok valami olyan dologra bukkanni, ami nem illik bele a környezetbe. Az egész eseménysorozat teljesen értelmetlennek látszik, ugyan ki vadászna a shinigamikra az arrancarokon kívül? A kérdés elgondolkodtató, talán válasz sincs rá. Mindenesetre nyitott szemmel kell járnotok, ha bármit is találni szeretnétek.

Véres memoár //Lezárva// Wizard__s_book_by_Starczoqi
A percek lassan telnek, Ti pedig már mind bőrig áztatok. Az egyik magas ablakba pillantva egy nem mindennapi jelenség szemtanúi lehettek, amikor egy éjfekete holló figyelő tekintetével találjátok szembe magatokat. Ez még nem is lenne akkora probléma, hisz’ egy nem őshonos madár akár meg is szökhet az állatkertből, azonban az a hátborzongató szempár egyáltalán nem illik bele a képbe. Reagálni sincs időtök, máris szárnyra kell, ezt követően pedig az egyik közeli szeméttároló tetejéről egy megviselt könyvet lök az egyetlen száraz helyre, ami ebben a lyukban fellelhető. A kötet elég ősinek látszik, lapjai megsárgultak, egykor impozáns bőrkötését most vérfoltok csúfítják el. Valami megfoghatatlan erő árad a műből, amit nem tudtok mire vélni és az elővigyázatosságra fittyet hányva a legbátrabb kaparintja meg közületek a nyomdaterméket. Vajon hogy került ide efféle tárgy, s eddig miért nem találtátok meg? Kérdések, melyekre a válasz talán pont az ütött-kopott irományban rejlik!
Vissza az elejére Go down
Hayakawa Tasumi
8. Osztag
8. Osztag
Hayakawa Tasumi

nő
Leo Tiger
Hozzászólások száma : 143
Age : 25
Tartózkodási hely : Shiratorival, küldetésen, 8. osztag területén
Registration date : 2010. Aug. 17.
Hírnév : 8

Karakterinformáció
Rang: Masaki tetkó-pádávánja *w*
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Véres memoár //Lezárva// Cl0te16300/30000Véres memoár //Lezárva// 29y5sib  (16300/30000)

Véres memoár //Lezárva// _
TémanyitásTárgy: Re: Véres memoár //Lezárva//   Véres memoár //Lezárva// EmptyCsüt. Dec. 09, 2010 1:47 pm

~ Megint egy unalmas nap… ~ hallom meg zanpakotum lemondó hangját.
~ Ugyan. Ne légy ilyen pesszimista. Na gyere, mindjárt edzés… ~ kelek ki az ágyból lustán.
Már fel vagyok öltözve, csak visszadőltem egy pár percre még pihenni. Rakurai úgysem engedné, hogy visszaaludjak, így még megpróbálkozni sincs értelme. Kardomat oldalamra kötve indulok el a hálókörletek felől az edzőterem irányába, hogy megmozgassam kicsit a tagjaimat és megveressem magam valakivel^^. Micsoda optimizmus. Mondjuk megerősödtem, így ki tudja, ki tud leverni az osztagból. Akik mellett elhaladok, odaköszönnek nekem, én pedig visszabiccentek, agy meghajolok. Attól függ, kiről van szó. Mikor elsétálok néhány újonc mellett, azonban nyugtalanító mondatok ütik meg a fülem.
- Hallottátok? Azt rebesgetik…
- …szerintem már nem jönnek vissza…
- …Hát én nem lennék a helyükben… - ennyit sikerül kihámoznom, ám jó magam is hallottam olyasféle híreket, hogy járőröző shinigamik tűntek el nyomtalanul.
Ha engem meghívnának, hogy kutassam fel őket, biztos nemet mondanék. De végül is, ki vagyok én, hogy azt képzelem, szólnának nekem. Pont nekem? Inkább egy kapitány, vagy hadnagy megy oda, nem egy egyszerű kis tisztet küldenek, az biztos. Szánalmas, hogy ezen képesek pletykálkodni ahelyett, hogy elmennének edzésre. Elképesztő, komolyan, hogy egyesek milyen nemtörődöm hozzáállással vannak mostanában. Hogy kerülhettek ezek a 2. osztaghoz? Annál jobban meglepődöm viszont, mikor egy lepke majdnem beleröppen a számba, nagy igyekezetében. Értetlenül nézem egy ideig a szemeim előtt izgatottan csapkodó kis állatot, majd felteszem az engem leginkább foglalkoztató kérdést.
- Ki az és mit akar? – nézek szembe apró szárnyassal, miközben nem hagyom abba sétámat az edzőterem felé.
Kotomi-san a végén még büntetést szab ki rám, mert nem értem oda időben, azt pedig nem szeretném. Sosem kaptam még fegyelmezést, de nem is nagyon szeretnék. Azoktól tudom, akik már megtapasztalták, hogy nem épp kellemes.
- Újabb küldetés vár önre… - és a szokásos szöveg, semmi más.
Pont én? Biztos… Vállat vonva indulok el a megadott helyre, hisz úgy sincs mit csinálnom, késni meg egyszerűen kimondva utálok, úgyhogy inkább odaérek sokkal előbb, mint bármennyivel is később. Rakurai is sokszor dicsért már meg eme jó tulajdonságomért, de hát nem én tehetek róla, egyszerűen ilyen vagyok. Bár igaz, ami igaz, a kedves szavak azért jól esnek nekem is, meg az egómat is növelik, úgyhogy nem tervezem róla leszoktatni társamat.
Odaérve nyugtázom, hogy rajtam kívül még csak egyvalaki van a találkozóhelyen, egy nyitott senkai mellett ácsorogva. Nem tudom pontosan, kik vannak még melyik osztagban, sőt azt sem, hogy honnan jönnek emberek és kik, de bízom benne, hogy olyan jól tudunk majd együtt dolgozni, mint általános csapatom. Meglepődve veszem észre az ismerős arcokat, bár egy-kettő még nekem is ködös. Sőt, van olyan, akiről azonnal borítékolom, hogy még soha az életben nem láttam. Az egyetlen, akiről azonnal beugrik, hogy kicsoda, az a 11. osztag egy tisztje, történetesen Haiiro Kira-chan.
- Hayakawa Tasumi, 2. osztag 6. tiszt, Járőralakulat, örvendek^^. – mutatkozom be illedelmesen, majd meghajolok a kis csoportosulás felé.
Mikor a szokásos köröket lefutjuk, mind átkelünk a már nyitva álló senkai kapun. Semmi különös, ám amint átérek, rögtön megérzem a fejemre zúduló hideg vizet. Halkan elkáromkodom magam és már idegesen keresném a tettest, mikor kissé szomorkásan konstatálom, hogy égiháború van és én ebből kaptam ízelítőt, a felhőket pedig sajna nem tudom rendre utasítani, hogy ne ömlesszék már ránk ezt a sok vizet. Hirtelen fény villanását látom és már felkészülök a mennydörgésre, de az nem jön. Ekkor robban be a gondolat a fejembe, hogy tán ez az, amit keresünk. Hirtelen lövöm ki magam álltamból, a többiekkel nem is törődve. Biztos vannak olyan okosak, hogy rájöttek, amire én. Ha nem, akkor meg jöjjenek utánam és majd elmagyarázom. Mire odaérek, a különös jelenségnek már hűlt helye, de én tudom, hogy innen jött. Érzem. És a női megérzések nem csalnak.
Mikor társaim is megérkeznek, nekik is elég izgatott képük van, tehát rájöttek a dologra. Vagy csak nem értik, miért rohangálok én itt fel-alá. Ez is egy lehetőség. Ami azt illeti, szerintem az első felvetés a helyes, de ki tudja? Azért mondjuk, remélem Kira-chan zanpakutoja nem akaszkodik rám megint. Először viccesnek tartottam a dolgot, egy idő után meguntam, hogy állandóan ott lóg a nyakamban, Rakurai meg majdnem idegösszeroppanást kapott a dühtől. Nem is értem, mi baja volt. Na, de ez nem ide tartozik. Együttes erővel kutatjuk át a kihalt sikátort, de sehol semmi. Érthetetlen. Fogalmam sincs mi ez az egész, de nagyon remélem, hogy nem egy rossz vicc, amivel a Gotei 13 vezetősége meg akar minket szívatni, mert abból én nem kérek, köszönöm! Ami azt illeti, hátborzongató ez a hely, még úgy is, hogy sok horrorfilmet néztem már szemrebbenés nélkül végig. Ez is tisztára olyan, mint a mit tudom én miben, hogy a lány és néhány barátja a messzi, kihalt gyárépülethez téved, aztán az árnyékból kiválik egy szörny és felzabálja mindőjüket. Tisztára, mint a védtelen lelkekre vadászó arrancarok. Undorító. Várjunk! Valami megmozdult a sarokban! Villámgyorsan kapom elő katanám, de elhamarkodom a dolgot. Csak egy rémült egér szalad ki a szemétkupacok közül, így lelombozódva folytatom a kutatást. Azt hiszem az üldözési mániám már-már betegessé kezd válni, ami nem éppen kellemes. Ami azt illeti, nagyon olyan érzésem van, mintha valaki figyelne, csak tudnám honnan! De itt rajtunk kívül nincs egy lélek sem. Senki az ég világon, aki megzavarhatná feszült csendben való kutatásunk. Egy pillanatra viszem csak fel a tekintetem az ablakhoz, mikor kinyújtózom, mert már nagyon kezdett megfájdulni a derekam ebben az állandó hajlongásban. Ám ez egy döntő pillanat. Egy ravasz szemekkel minket vizslató madarat pillantok meg és rögtön meg is bököm a mellettem kutakodó oldalát, bár fogalmam sincs, ki az illető.
- Nézd! – szólok rá társamra, de elkésem.
Az állat szárnyra kap és az egyik kuka tetejéről lelök valamit, majd tovaszáll. Mi a fene lehet az? Dermedten figyelem az eseményeket, majd mikor megállapítom, hogy nincs veszély, közelebb óvakodom a tárgyhoz és felveszem a földről. Valami könyv… de sosem láttam még sehol. Pedig nem épp új kiadás. Ujjaim között forgatva veszem jobban szemügyre a kötetet, melyet nem igen akaródzom kinyitni, hisz ki tudja, mi rejlik benne. Na jó, nem lehet rosszabb egy durvább ellenségnél. Eláztam, fázom, szeretnék vissza menni a jó meleg ágyamba, úgyhogy a következményeken el sem gondolkozva nyitom ki a könyvet óvatosan, mert félek, még szétfoszlik, itt nekem. Visszafojtott lélegzettel várom a fejleményeket és reakciókat, hiszen fogalmam sincs, mi fog ebből az egészből kikerekedni.
Vissza az elejére Go down
http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Hayakawa_Tasumi
Shiroichi Anao
10. Osztag
10. Osztag
Shiroichi Anao

nő
Gemini Monkey
Hozzászólások száma : 368
Age : 43
Tartózkodási hely : Valahol Seretei újdonsült romjai között
Registration date : 2010. Dec. 03.
Hírnév : 77

Karakterinformáció
Rang: 10. osztag Kavicskapitánya *3*
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Véres memoár //Lezárva// Cl0te40700/45000Véres memoár //Lezárva// 29y5sib  (40700/45000)

Véres memoár //Lezárva// _
TémanyitásTárgy: Re: Véres memoár //Lezárva//   Véres memoár //Lezárva// EmptyPént. Dec. 10, 2010 2:34 am

A 10. osztagnál kispécizett áldozatom – alias, az osztag udvarában található legnagyobb fa – egyik vaskosabb ágán henyélek, miközben nézegetem az eget. Az udvaron áthaladó osztagbéliek beszédeiből, pedig néha-néha elcsípek egy kis részletet beszédeikből. Bár nem szokásom a hallgatózás, akarom mondani nem is hallgatózok ez csupán a véletlen műve! Vagy inkább a belső kíváncsiság, amiért mindegyik kis csoport ugyan arról beszélt, ahogy a mostani is, mely keresztülsétál az udvaron. Tény, hogy nem szóról-szóra volt ugyan az, de egy kicsivel többet tudtam meg belőle.
- Hallottad?
- Igen, a Karakurában eltűnt járőröző Shinigamikról…
- Ijesztő… nem lennék a helyükben…
- Azt hallottam felderítő csapatot fognak oda küldeni!
- Mi, hadnagyok és kapitányok fognak menni?
- Nem hiszem…
Szemem sarkából a beszélő társaság után nézek, amiért nem tudtam többet elcsípni a társalgásukból. Kicsit viccesnek találtam, hogy mennyire beijedtek egy ilyen kis apróságtól. Mi van, ha csak a járőrözők egy kis szabadnapot vettek ki… mindegyik egyszerre. Na, jó talán mégis van némi igazságalapja a dolognak, hogy valami nem stimmel Karakurában a járőrözőkkel kapcsolatban. Már csak abból ítélve, hogy a minap a kapitányt és a hadnagyot hallottam beszélgetni valami furcsa jelenségről, ami Karakurában történt. Csak nem foglalkoztam inkább a dologgal, mert nem akartam olyan hatását kelteni, hogy már a magasabb rangúak dolgába is belekotnyeleskedem. Khm… de tényleg nem hallgatózok! Csak véletlen hallottam, természetesen. Nagy elmefuttatásom közepette a mellettem felbukkanó fekete színű pille ugrasztott ki, amitől ijedtemben a fa tövében végeztem. Pedig semmi olyasmit nem tettem, ami miatt rossz lenne a lelkiismeretem, hogy ilyen kis apróságtól megijedjek. Hátsó fertályomat fájlalva nézek rosszallóan a fekete lepkére, ahogy elém repül. Ha, nem tudnám, hogy valószínűleg fontos üzenetet hozz, akkor biztosan egy csapással végeztem volna vele mérgemben.
- Egy küldetésen kell részt vennie Karakurában… - kezd bele meséjébe a szárnyas, majd ahogy végigért mély sóhajtás kíséretében kellek fel a földről és porolom le magam. – Elvezetem a gyülekezőpontra… - tette hozzá, ezzel elvágva azt, hogy bármiféleképpen ellenkezhessek vagy valami hasonló. Így, csak egy bólintás kíséretében követtem a lepkét, miközben azon filóztam, hogy miért akarnak engem is elküldeni a fejesek. Bár belegondolva Karakurában utoljára az első osztagommal voltam és akkor megfogatták, hogy többet sem visznek el. Lehet, hogy valaki megelégelte semmittevésemet a felsőbb körökből? Majd megemlegeti! Juttok furcsa következtetéseim végére.
~ De legalább kimozdulsz végre…~ jegyzi meg Hyozanryuu a nagy elmefuttatásomra unott hangon.
~ Fogd be! ~ szólók rá rosszkedvűen, amiért menő belső monológomat félbeszakította. ~ Ezt úgy mondod, mintha folyton csak lustálkodnék! ~ mondom úgy, mint aki éjjel-nappal fejvesztve dolgozik. Ezen kicsit elgondolkodva faarcot vágva, annyit teszek hozzá, mielőtt a sárkány válaszolhatna, hogy: „Ne mondj semmit!”
~ Egy szót se szóltam…~ majd a pillét követve sikeresen odaértünk a Senkai kapuhoz. Már ketten ott voltak, valószínűleg ők is a felderítőcsapat tagjai. Csak remélni tudtam, hogy még jönnek utánam, nehogy én tartsam fel itt a jó népet…
- Shiroichi Anao a 10. osztagból. – mutatkozok be, közben biccentek a jelenlévőknek afféle köszönés képen, mivel még az életben nem láttam őket, vagy lehet, hogy láttam, csak nem ismerem őket. Na, meg ugyebár az illem is megköveteli az illedelmes bemutatkozást. Nagy kő esett le a szívemről, ahogy még jó páran beállítanak utánam, szóval a kis szárnyas egész hamar megtalált és nem én lettem az utolsó érkező. Amint mindenki jelen volt és a kötelező dolgok is lefolytak, átkeltünk a kész Senkai kapun. Kis idő múlva a jó öreg Karakurában találhattuk magunkat. Mely nem igazán készült az érkezésünkre. Mit jelentsen az, hogy szakadó esővel fogad minket?! Minimum egy napsütötte délután vagy valami hasonló. Mérgelődőm az időjárás miatt. Kellemetlen gondolataimat a küldetésre próbálom terelni, hogy arra tudjak összpontosítani, de az eső még azt a kevés koncentráció képességemet is elmossa, ami van. Egy fényvillanást láttok, melyet rögtön villámnak titulálok be.
- Na, szép… még villámlik is…- morgom az orrom alá és már várom a megszokott mennydörgés hangot, de semmi. Hirtelen nem tudtam, mivel magyarázni magamnak, ezt a dolgot. Mi az, hogy nincs mennydörgés a villám után? Talán köze van ahhoz, amit keresünk? Gondolkodok nagyban a dolgon, mikor a 2. osztag béli leányzóra nézek, ki föl-alá rohangál, mint akinek kilométer hiánya van. Értetlenül söpröm ki vizes hajamat szemeim útjából. Talán rájött valamire? Nézem, mert elég határozottan tette a dolgait. Szóval valószínűleg tudja, hogy mit csinál. Legalábbis így véltem. A feladatról a hátborzongató hely vonta el ismét a figyelmemet. Tekintetemmel kezdtem körbepásztázni a helyet, amiért egytől-egyig olyan érzésem van, mintha figyelne minket valaki. Ennél rosszabb, irritáló érzés ugyebár nem is létezik szerintem.
- Nézd! – bök oldalba a mellettem álló, amit kishijján kiugrottam a bőrömből, amiért váratlanul ért a dolog. Ijedségemet nagy erőt véve magamon tudtam palástolni. Kicsin mullt, hogy ne kieresztett lélekölőkarddal a kezemben forduljak felé. De, ahogy odafordultam a megadott irányba, már semmi nem volt ott.
- Te most szórakozol? – kérdezem sziszegve, mert nem éppen találom jónak a szórakozás pillanatát, majd a kuka tetejére repülő madárra nézek, amiért az nagy zajt csapva lelök egy ütött-kopott könyvszerűséget a szeméttároló tetejéről. Gyanúsan mérem végig a koromfekete szárnyast, közben végigkövetem további lépését, ahogy visszarepül az ablakba, mely felé csapattársam mutatott. Gonoszan csillogó tekintetével ismét figyelni kezd minket, mint aki arra vár, hogy belesétáljunk valami csapdába.
- Szerintem legyünk óvatosak, azzal a könyv… - hátrább szökkenek, ahogy meglátom, hogy az egyikőjük már a kezében tartja a régiséget és nagyban tanulmányozza. Jobban belegondolva a könyv lehet, hogy a válaszokat rejti a kérdéseinkre, de valami belső hang, azt súgja nekem, hogy ne menj túl közel, ahhoz a könyvhöz. Mint mindig megérzéseimmel nem törődve, odamegyek a lány mellé és kíváncsian tekintek a könyvre, melyet épp kinyitni készül.
- Vajon mesék vannak benne? - kérdezem széles vigyorral az arcomon, hát igen a komolyságom eddig tartott.
Vissza az elejére Go down
Nara Shiratori
9. Osztag
9. Osztag
Nara Shiratori

Férfi
Gemini Hozzászólások száma : 361
Age : 153
Tartózkodási hely : 9. osztag területe / Kapitányi iroda
Registration date : 2010. Jun. 21.
Hírnév : 18

Karakterinformáció
Rang: Kapitány
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Véres memoár //Lezárva// Cl0te40600/45000Véres memoár //Lezárva// 29y5sib  (40600/45000)

Véres memoár //Lezárva// _
TémanyitásTárgy: Re: Véres memoár //Lezárva//   Véres memoár //Lezárva// EmptyPént. Dec. 10, 2010 8:02 am

Ma kivételesen korábban bementem az irodámba, mert egy kicsit el voltam maradva a papírmunkával. Tegnap teljesen lefoglalt, hogy le kellett vadásznom pár szabadnapos tisztet, hogy mégis be kell jönniük, mert helyettesíteni kell a héten eltűnt shinigamikat. Nem volt könnyű meggyőzni őket, de felajánlottam nekik, hogy jövő héten mindennap korábban elmehetnek a munkából. A sok rohangálásban nagyon kifulladtam és semmi kedvem nem volt az iratokkal foglalkozni, ezért gyorsan elintéztem az aznapi fontos teendőket, majd hazamentem és egyből bedőltem az ágyamba. Most éppen a jelentést hallgatom a felelős tiszttől, hogy még mindig semmi információ az eltűnt halálistenekről. Miután végighallgattam újra belemerültem a papírmunkába, amikor egy pokollepke érkezésére lettem figyelmes. Az üzenetben az állt, hogy benne leszek az eltűnt shinigamik felkutatására szervezett csapatban. Ennek részben örültem is, mert már nagyon untam aktakukackodást és legalább kimehetek a friss levegőre, most úgy is szép az idő. Gyorsan befejeztem a munkámat, már csak pár irat volt hátra, majd zanpakutomat oldalamra csatolva elindultam a találkozási helyre. Mikor odaértem már voltak egy páran a senkai kapu előtt, de még nem mindenki és megnyugodhattam, hogy nem én értem ide legutoljára.
- Nara Shiratori, a 6. osztag hadnagya. Örvendek a szerencsének. – mutatkozok be illedelmesen, majd meghajolok a tömeg előtt.
Amint megérkezett mindenki, szépen sorjában beléptünk az átjáróba, persze én úriember módjára elém engedtem a hölgyeket. A köztes világban nem történt semmi szokatlan, mindenki csöndben haladt célja felé, de amint kiértünk az átjáróból csak úgy zuhogott a nyakunkba az eső és nem mellesleg nekem is a legnagyobb pocsolyában kellett földet érnem. Nem volt időm ezen morognom, mert a következő pillanatban egy vakító fény tűnt fel a távolban, ami az eltűnések jelentésében leírttal teljesen megegyezett. Nem tétováztunk, hanem elindultunk a fény forrása felé, követve a 2. osztag ifjú tisztjét, akinek látszott a gyorsaságából, hogy nem hiába van a 2. osztagban. Egy sikátorba érkeztünk, ahonnan a fényoszlop vélhetőleg megjelent. Nem volt semmi szokatlan a környezetbe, egy koszos gyárépület és a még koszosabb útrész előtte. Nekilátunk a területen gyomokat keresni, ami nem a legkönnyebb ilyen sötétben és csurom vizesen. Egy shakkahou-val próbálok magamnak világítani, ami esőben nem a legkönnyebb fenntartani. Pár perc múlva, amikor már feladtam, hogy valamit is találok itt és ráadásul a kidoum is kialudt, elhatároztam, hogy inkább csak a többieket figyelem. Mivel még mindig sötét volt, ezért ez nem nagyon sikerült, ezért elkezdtem utcalámpák után nézni, amikor a tekintetem megakadt egy fekete hollón az egyik ablakban. Nem sokkal később a többiek is észrevették, erre a holló gyorsan elrepül, és egy könyvet lök le az egyik szeméttároló tetejéről. A kötet nem mai, lapjai már sárgák voltak és egy vérfoltra is felfigyeltem, nem csak a megjelenése volt furcsa, valamilyen megmagyarázhatatlan aurát is éreztem belőle. Lehet, hogy ez a könyv a kulcs a rejtély megoldásához, vagy egy átjárót nyit meg, ami elragadja, vagy megeshet, hogy magába szippantja az áldozatot. Időközben, amíg ezen agyaltam, már valaki a kezébe vette a kötetet, amit nem tudtam szó nélkül hagyni.
- Szerintem vigyázz azzal a könyvvel Tasumi-san. Nem tudhatjuk, hogy nem-e ez az eltűnések okozója. – intem elővigyázatosságra a 2. osztagos lányt.
Vissza az elejére Go down
http://myanimelist.net/profile/LeoWyatt
Desmond
Espada
Espada
Desmond

Férfi
Sagittarius Rat
Hozzászólások száma : 87
Age : 63
Registration date : 2010. Dec. 01.
Hírnév : 32

Karakterinformáció
Rang: Segunda Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Véres memoár //Lezárva// Cl0te45000/65000Véres memoár //Lezárva// 29y5sib  (45000/65000)

Véres memoár //Lezárva// _
TémanyitásTárgy: Re: Véres memoár //Lezárva//   Véres memoár //Lezárva// EmptyPént. Dec. 10, 2010 3:10 pm

Reggelem történetével minek untassam a népet? Belém verték, hogy korán kell kelni, hogy aztán én rúgjam szét mások seggét, ha henyélésen találom őket. Egyesek azt hiszik, hogy harc és szakémániás őrültek vagyunk, akik ki se teszik a lábukat otthonról egy üveg realitásvesztést okozó ital nélkül. Szánalmas, előítéletes csőcselék… Aztán amikor bizonyítani kell, megáll a tudás. Cselekedni képtelenek, ha arra van szükség és örülnek a lábuk között fityegő alkatrésznek naphosszat ahelyett, hogy valami értelmessel is foglalkoznának. Utóbbi foglalatosságra pedig fel is hívják a figyelmem; a pokollepke üzenete vértől nem mentes keringőt ígér. Még mindig jobb, mintha újra azt kéne bebizonyítanom az edzőteremben, hogy mennyivel jobb vagyok náluk. Hiszen egyértelmű! A kurvára kedves kapitány úr pedig aztán picsoghat és nyűglődhet meg naphosszat fenyegetőzhet, ő is tudja, hogy úgy sem talál jobbat a helyemre. Még hogy levált, vagy eltanácsol… Mégis mire való a protekció? Farkát lábai közé behúzva húzná meg magát – ahelyett, hogy más lábai közé húzná be azt - , ha a kis protekciómat kihasználva világítanék rá nővérem szemében arra a tényre, hogy kedves vőlegénye személyes okok miatt elégedetlen velem. Személyes, nem pedig szakmai okok… Persze, protekcióra ettől függetlenül nem vágyom. Nem leszek árnyéka mások által olyannyira imádott nővéremnek, úgyhogy a kapitányka is örülhet, megúszta az esetleges lehordásokat és kiakadásokat. Meg kell mondjam, valamit azonban mégis tud, hiszen emlékeimhez viszonyítva az említett testvér elég eltérő magatartással viseltetik. Nem csak irántam, hanem környezete iránt is. Láthatóan jót tett neki az anyaság, ám sosem fogom megérteni, miért pont azt az üresfejű ökröt választotta, hiszen bárkit az ujjai köré csavarhatna, bűvölhetne, bájolhatna! Viszont úgy hallom, eléggé odavan érte… Azért a faszfejért, aki azt hiszi, övé a világ, holott messze van ő attól, hogy a világ ura lehessen. Csak egy mocskos gyilkos. Akinek a legtöbb akadémiai barátnőm mind megvolt. :/ Sosem fogok rájönni, mit láttak meg benne, bár azért akiket ismertem a tisztelt exei közül, amúgy is kissé könnyűvérűek voltak. A bűnein mégsem gyengít. Nem egy érző lelket, családot tett tönkre önzőségével, hiúságával, saját céljaival. Baszódjon meg, minek mozdult rá Verára? >.> Szegény Miyoko is kaphatott volna jobb apát. Talán ő szív a legjobban az egészből.
Szóval ja, a családi vacsi nem úgy sült el, ahogyan terveztem, plusz le lettem tarhálva cigivel is. Csóró majom, dugja fel magának a nikotinrudakat égve, aztán kopjon el, egyszerűen tűnjön el, mintha nem is létezett volna. >.> Utálom a helyzetem, meg azt, hogy annak idején olyan tehetetlen voltam vele szemben. Egyszerűen nem volt szavam semmiben. Hát most másképp lesz. A 11. osztagos mentalitást pedig hűen követem: célom legyőzni a mostani kapitányt, ám nem holmi rangok végett, ez megtorlás, elégtétel. Megérdemli, hogy véget vessek az életének, mert az elfogadhatatlan, hogy bűnei ellenére a Pokol hatszázhatvanhatodik bugyra helyett a kényelmes kis kanapéján lubickol. Nem érdemel ilyen jó életet. Bűnös, ezért meg kell lakolnia. Nem engedem viszont, hogy elégtétel vételi vágyam holmi gyerekes bosszúvágynak titulálják. A háttérben olyan dolgok húzódnak, amit senki sem értene meg, senki! Legyen bármily empatikus, vagy hitetgetheti velem, hogy megért engem, úgy sem lenne képes felfogni azon bűnök súlyát, amit ellenem, családok ellen elkövetett. Túl szép az élete… Az ecetes megkeserítésnél ide több kell, jelentősebb. Tennem kell róla, ne merészelje magát még egyszer shinigaminak, embernek nevezni. Aki ennyire hidegvérrel gyilkos emberként s anyja képébe hazudik szempillája rebbenését is mellőzve, az nem jó ember, s végképp nem shinigaminak való, még akkor sem, ha a 11. osztag kapitányáról van szó. Nem értem, akkor miért kapott feloldozást, s sajnos bármennyire is szeretném, mégis csak azt kell látnom, hogy nővérem teljes addiktjává vált. Talán van valami abban a női eszményképes filozófiában. Nem mintha azon elmélet nagy rajongója vagy mestere lennék, hiszen nincs szükségem rá és tulajdonképpen annak is örülök, hogy írni-olvasni volt esélyem megtanulni, életem és halálom nagy része mégis csak kemény, verejtékes munkával telt el. Viszont van az a dolog, hogy a férfi az anyjához hasonló párt keres magának, s megváltozott nővérem félelmetes módon emlékeztet arra a gyönyörű, kifinomult, másoknak csak jót akaró nőre, akit annak idején megismertem. Hozzá képest be kell valljam, csak egy kis trampli vagyok, hiszen semmihez sem értek, amihez ő igen és képtelen vagyok olyan finommá, nőiessé és kecsessé válni, mint amilyen ő. Vajon a kedves kapitány úr emlékszik még egyáltalán az arcára? A megtört, mégis reménykedő tekintetére? Bár elvégre az én arcom sem váltotta ki belőle a felismerésre utaló reakciót. Bár ki tudja… Hisz magát, hogy is nevezte Hirouji? Bábmesternek képzeli, igen, ez volt az a szó.
Bűnök s megbánások, melyeken nincs időm filózni, ehelyett a küldetés hírét hozó pokollepkére hallgatva készülök fel a misszióra. Smink… Felesleges. Ha harcolnom kell, úgyis lemossa rólam az izzadtság, különben sem holmi picsabulira tartok. Elég, hogy kardomat magammal tudhatom, s persze elengedhetetlen cigarettám, hiszen nő létemre rengeteget dohányzok, nem mintha bármi köze lenne ennek a nememhez. Mégis a zsebemben marad a már kicsit ócska s lassan kifogyni készülő öngyújtóm mellett; eme lételemű tárgyakat most pihentetem, és csak hajam fogom össze laza copfokba indulás előtt, hogy kifejezéstelen szemeimmel méregessem a belém botlóakat.
A pletykálkodást meghagyom a pinadús osztagoknak, meg az öreglányoknak a negyedikben, mifelénk nem szokás holmi eltűnt tisztekről csacsogni. Nem mintha amúgy nem lenne mindennapos, hogy egy-egy tiszt napokra eltűnik súlyos alkoholmérgezés miatt, aztán legfeljebb kap egy kis büntetőmunkát, nem nagy szám. Aki meg nem bírja, az nem a 11. osztagba való… Bár az utóbbi időben megszaporodtak a rinyálva vergődő, hisztizve szenvedő kis pincsikkel, akik még csak arra se méltóak, hogy egyáltalán beléjük rúgjak. Hiába, tudtam én, hogy Matetsaku nem kapitánynak való… Inkább húzza le magát egy vécén, legalább nem kell többé elviselnem a képét.
Sietségre nincs okom, különben is, basszák meg, dolgom van. Nagyon nem zavartatom magam, míg végigmaskírozok az utcákon serényen falva egy anpant, amit még Hajszakáll és Tuberkulózis büféjéből szerváltam. Ja, mert egyből pattogni fogok, mert a Nagyságos Úrfi azt mondja, küldi van… Nyalja ki. >.> Eddig is deviánsnak nézett, most már egy priusszal több vagy kevesebb mit se számít, legfeljebb piócaként tapadok rá nővéremre, s elregélek neki egy-két mesét kedves vőlegénye előéletéről. Nem hiszem, hogy képes lenne tovább tartani a családi idillt, ha megtudná, Kai miként tette tönkre anyját.
Utolsóként érkezem, csak mert megtehetem, akinek meg nem tetszik, annak kicsavarom a csuklóját, hátrafeszítem a kezét, széttaposom a koponyáját és megkérdezem megint. Őszinte leszek… Nem figyeltem, amikor a küldi részleteit ecsetelte a szárnyas ízeltlábú, nem mintha olyan sok információt hintett volna el a találkozóhelyen és az időponton kívül. Köszönjük a technikának és éljen a jól informáltság. Aztán majd kitalálom, mi lesz.
Szép kis csürhe jött össze... Vagy fél tucat fapina mellé két hímnek nevezhető valamit is kirendeltek elénk, meg mind a ketten hadnagyok. Nem mintha ez jelentene valamit, mert bármikor készen állok egy kis hakuda bemutatóra, ha valamelyiknek nem tetszik a hozzáállása. Tudom, tudom, talán kissé pozitívabbnak kéne lennem, csak valahogy épp nincs kedvem jó pofizni egy rakás vadidegen előtt, amikor ülhetnék otthon forró kakaót szürcsölgetve és tervelhetném a következő bosszúmat Kai ellen. Még ha legalább érdemleges társakat kaptam volna… Nem járja az, hogy minden idegen osztagból összeömlesztnek minket egy ilyen piti kis feladat miatt. Tapasztalatból tudom, hogy sokkal hatékonyabb az egyén, ha csapatba kényszerülésekor azonos osztagból kap társakat. Egyszerű taktika… Megnézném már az új főkeptön képét, biztos gyagyás, amiért ezt így kitalálta. Bár úgy hírlik, hogy szórakozottsága mellett a dohány is nagy szenvedélye, nem felejtem el letarhálni. Különben is, mindig mindenki az én bagóm szívja, ennyit megérdemel ónagyságom s fényességem, nemde?
Ugyan utolsóként érkezem, azért nem mulasztom el trehányan a földre dobni a kajámhoz járó papírzacskót, aztán majd feltakarítják a csicskák. Rendes körülmények között persze magamnak főznék, hiszen milyen nő az, aki nem tud főzni? Már azon túl, hogy elkényelmesedett. Na ja, nem mindenkinek dugdossák az aranyozott kispárnákat a feneke alá a semmiért.
- Második osztag… és tízedik… remek. – morgom félhangosan, s bemutatkozásra sem fecsérelve az időt halászok elő egy szálat zsebem mélyéről. Semmi kedvem ismét nővérem árnyékává válni. Amúgy sem barátkozni jöttem ide. Ha valaki elég jó fej lesz, esetleg megtisztelem azzal, hogy megtudhatja a keresztnevem. Legalábbis az egyiket, mert hát kettő is van. Bár kétlem, hogy a borsónyi agyukkal képesek lennének elsőre megjegyezni. Hiába, európai ősök, és azon belül sincs fogalmam, mely népek keveredésének eredménye a kreatív nevem. Amit amúgy szeretek, szerintem gyönyörű a hangzása, aki pedig mást mond, az hülye.
Amíg nekem a küldetés információira kellett volna figyelnem (igazából csak valamelyik önkéntes, sehonnani, önjelölt vezető váltott néhány szót az egyik kidoushuu-s fazonnal, de nem érek rá, nem figyelek), inkább az öngyújtóm beindításával szórakoztam, bár igazából cseppet sem volt szórakoztató, amikor már egy teljes perce a számból kilógó koporsószöget próbáltam meggyújtani. Bár végül beindult és különösebb problémák nélkül átjutottunk a túloldalra, természetesen. Csak hogy aztán hatalmas esőcseppek hulljanak cigarettámra eloltva azt. Kurva életbe már. >.>
- Nem mondod? Észre se vettem… – reagálok a 10. osztagos luvnya megnyilvánulására. Nem vagyok egy nagy ész, elismerem, de azért vak se, egy villámot pedig csak felismerek.
Összefogott hajamból percek múltán már úgy csöpög lefelé az esővíz, mintha minimum vízelvezető csatorna lenne. Komolyabban nem foglalkoztat, különben meg, nem póttestben vagyok, ráadásul az immunrendszerem is ellenáll mindenféle betegségnek. Kettőnk közül én voltam mindig az egészségesebb – legfeljebb a folyamatos verekedések okozta csonttörések azok, amiket betegségként könyvelhettem el. Ama apróságok nekem persze pont nem tűnnek fel, hogy az arcomra riasztó fényt varázsoló villámot nem követi mennydörgés. Nem emlékeztem arra, hogy Soul Societyben valaha is komoly eső lett volna, és a fizikaórákról is kimaradtam, ez van, ezt dobta a gép. Ezt kell szeretni. Vagy ne szeresd, engem nem izgat.
Szitkozódva kullogok hátul a csőcseléket követve, s hamarosan el is érkezünk ahhoz a fényoszlophoz, ami… mondtam már, nem figyeltem. ^^’ Mindegy is, a sikátorban mégis megkapjuk azt a bizonyos égi jelt, mely fokozott fegyelemre int minket. Hamarosan pedig elkullogunk egy gyártelepre, útközben természetesen szorgosan pusztítva cigarettám, mely szerencsére nem ázott át eddig a zsebem rejtekében.
Tekintetem mégis rabul ejti az a holló, mely az épület egyik ablaka előtt figyelt felénk. Egyetlen pillantás, mellyel kiölt belőlem minden gondolatot – még ha ugyanezeket pillanatok múltán egyből vissza is szerzem, miután a csőrös lévén feladatát teljesítette, hátrahagyta a csapatunk. Döbbenetemben még a félig leégett – félig elázott cigarettám is a földben landolt kiesvén ajkaim közül. Rátaposva a használhatatlanná vált dohánytermékre indulok el megszaporázva lépteim azzal a céllal, hogy megelőzzem azt a valamiért roppantul unszimpatikus bigét, aki valamiért azt hiszi, hogy ő a főnök közülünk, pedig nem is. Remélem, túlteszi magát rajta, meg azon is, hogy eszem ágában sincs megtisztelni a csirkét azzal, hogy közlöm vele a nevem. Majd ha kiérdemli. Addig is kuss a neve.
Majd heveny fészpalmolásba kezdek, amikor ezeknek a szerencsétlenkedését figyelem a könyvvel kapcsolatban. Hangsúlyozom: egy retkes könyvvel szenvednek. Emiatt kellett elveszítenem már vagy negyed doboz cigarettát és elmásznom ide, a semmi közepére, ahol semmi civilizáció nincs. Fasza. Ez az én napom. Kínomban megfontoltam ugyan, hogy mint a Micimackó, az egyik közeli falba ütögetem a fejem, csak persze nem gondolkodás céljából, hanem csak azért, mert attól talán lenyugszom, bár lehet, egy felesleges épületet összedönteni jobb feszültség levezető lenne.
- Igen, mesék… Most komolyan, mit fostok egy redvás könyvtől? Cöhh… – tolom félre utamból a második osztagos libalányt és próbálom elkobozni tőle a könyvet, nem mintha sikeremben bárki vagy bármi is megállítana. Cool Most komolyan, mit tudnak ezek? :/ Bár kétségtelen, hogy jobban lapozgatnak nálam könyvet, ugyanis nem volt a kezemben egy sem már jó néhány évtizede, egyszerűen utálok olvasni. Bár nyugodt szívvel kenhetem rá a könyvre azt, hogy szétesett, hiszen csak az ő hibája lehet, már iszonyatosan régi, és a lapok (ugye így hívják őket?) is teljesen elsárgultak. Fennáll a lehetősége annak, hogy a könyv több darabban a földön landol, eléggé ingatag és instabil már az egész. Bár kétlem, hogy ebből probléma lenne… Ez csak egy retkes könyv, mégis mit árthat nekünk? Legalább az a minden lében kanál fruska nem hiszi majd többé, hogy irányíthat. Én csakis a magam ura vagyok. Nekem senki sem adhat utasításokat. Nem szeretem, ha mások veszik át felettem a vezénylést s nem is vagyok hajlandó engedni. Hiszen én más vagyok, mint ők.


Spoiler:
Vissza az elejére Go down
Maximilian Wladhar

Maximilian Wladhar

Férfi
Taurus Rat
Hozzászólások száma : 47
Age : 28
Tartózkodási hely : Karakura Town
Registration date : 2009. Jun. 30.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: bounto "boss"
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
Véres memoár //Lezárva// Cl0te5200/15000Véres memoár //Lezárva// 29y5sib  (5200/15000)

Véres memoár //Lezárva// _
TémanyitásTárgy: Re: Véres memoár //Lezárva//   Véres memoár //Lezárva// EmptySzomb. Dec. 11, 2010 6:06 am

Az irodámban ültem és halál nyugodtan iszogattam a kávémat nehogy elaludjak. Ugyanis az elmúlt pár napban valahogy nem sikerült aludni hála a sok papírmunkának. Mondjuk, ez van, ha az ember kedveskedni akar a kapitányának. Az íróasztalomon két nagy papírkupac állt. Az egyiket sikeresen átnéztem és aláírtam, míg a másikat nem. Lassan ott tartok, hogy ha még egy nagy kupacot alá kell írnom meg satöbbi, akkor herótom esz minden féle papírtól.
Megittam az utolsó korty kávét é a csészét arrébb rakva már nyúltam is egy újabb papírért. Vettem egy nagy levegőt és elkezdtem olvasni. Azok a fránya apró betűk kezdtek összeolvadni én pedig kezdtem zombi módra kapcsolni. A papír kicsúszott a kezemből én pedig belefejeltem az egyik nagy kupacba majd elaludtam. Hát igen ez van, ha az ember nem nagyon alszik napokon keresztül. Mondjuk már itt volt az ideje a melónak, hiszen eddig tulajdonképpen semmit se csináltam csak ültem itt az asztalom mögött és néztem ki a fejemből, mint valami értelmi fogyatékos. . Még küldetésre se mentem inkább elküldtem valaki mást magam helyett, hogy intézze el a dolgot. Lusta vagyok, és ennek véget kell vetnem.
Nagy nehezen felébredtem, de sajnos a papírmunkához nem volt elég energiám ezért úgy döntöttem, hogy elmegyek sétálni hátha az, felébreszt véglegesen. Mikor kinyitottam az ajtót egy pokollepke röppent be rajta. Kinyújtottam a jobb mutató ujjamat mire ő leszállt és átadta az üzenetét. Már hallottam a dolgokról így csak az lepett meg, hogy terepre küldenek engem! Visszamentem az asztalomhoz ugyanis ottmaradt a zanpakutom. Felkaptam és már indultam is a senkai kapuhoz, amit az arra kijelölt tiszt remélem már meg is nyitott, de ha nem az se baj legalább fel tudok készülni a dolgokra és be tudom várni a többieket, de az is lehet, hogy nekik kell bevárni engem.
Mikor odaértem már láttam pár emberkét köztük a hatodik osztag hadnagyát is. Személyesen sajnos nem ismertem csak a karszalagról tudtam, hogy ki is ő valójában. Nagy léptekkel odasiettem majd vettem egy nagy levegőt, hogy bemutatkozzak.
- Akhiro Haruya… Kidoushuu Hadnagya, de szólítsatok csak Harunak.- mondtam majd jobban megvizsgáltam a már ott lévő embereket hátha találok valami ismerős arcot, se sajnos tévedtem. Senkit se ismertem személyesen maximumlátásból, de volt itt olyan is, akit még úgy se ismertem. Remélem a küldetés alatt sikerült barátokat szereznem, mert mióta hadnagy vagyok szinte ki se mozdultam abból a rohadt irodából a rengeteg munkának köszönhetően. Lehet, hogy mostantól kevesebb papírmunkát kéne vállalnom és akkor lenne időm pihenésre és barátkozásra is egyaránt. Egy kezemen meg tudnám számolni, hogy hány barátom is van összesen, de ezt inkább nem teszem meg, mert a végén szívrohamot kapnék attól a nagyon kicsi számtól.
Elkezdtem nézelődni hátha találok valami olyan dolgot, amivel sikerül lekötni a figyelmemet az indulásig mikor azt vettem észre, hogy egyedül a senkai kapu előtt. Tökéletes. -.-’ Elindultak úgy, hogy nekem nem is szóltak. Egy shunpoval beléptem a kapun, hogy még utol tudjam érni a csipet csapatot. Mikor átértem az Emberek Világába elszörnyedve láttam, hogy egy pocsolyában álálok és zuhog az eső. Egy perc alatt csontig áztam. Gyorsan körbenéztem hátha még meglátom a többieket mikor megakadt a szemem egy mozgó dolgon. Reménykedtem benne, hogy ők azok, mert most semmi kedvem sincs a lélekenergiájukat követni. Mikor utol értem őket boldogan láttam, hogy ők azok. Megpróbáltam színpadiasan lihegni, de senki se érdekelt… Szép… na, mindegy! Surprised
Pár perc gyaloglás után elérkeztünk valami lepukkant helyre. Be kellett fognom az orromat ugyanis valami igazán orrfacsaró szagot éreztem, de mivel senki se foglalkozott a szaggal úgy döntöttem, hogy megpróbálom kizárni az agyamból azt az iszonyatosan nagy bűzt. A sikátorban elég sötét volt így nem láttunk valami sokat. Körbenéztem hátha találok valami érdekeset mikor megakadt a szemem egy hollón. Mondjuk erre felé nem nagyon látni ilyeneket. Utoljára még emberi életemben találkoztam ilyen madárral és jól emlékszem rá, hogy ez kicsit agresszívebben néz ki. A szemei valahogy nem illetek a képbe, de mikor elszántam magam arra, hogy elkapom, elrepült. Szólni akartam a többieknek, de aztán úgy döntöttem, hogy mégsem mert ha minden igaz nekik is látni kellett volna. Mikor körbenéztem ismételten láttam valami nagyon ócska kinézetű könyvet. Elindultam, hogy felvegyem, de mire odaértem az egyik okos tojás már a kezében tartotta. Mondanom se kell, hogy milyen meggondolatlan dolog volt, hiszen bármi történhetett volna vele.



Vissza az elejére Go down
Chikanatsu Kira
2. Osztag
2. Osztag
Chikanatsu Kira

nő
Leo Rooster
Hozzászólások száma : 238
Age : 30
Tartózkodási hely : 2. osztag területe, valahol SS-ben, otthon a fürdőkádban
Registration date : 2010. Aug. 15.
Hírnév : 6

Karakterinformáció
Rang: 5. tiszt, Híradó egység (, riteitai) parancsnoka
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Véres memoár //Lezárva// Cl0te15800/30000Véres memoár //Lezárva// 29y5sib  (15800/30000)

Véres memoár //Lezárva// _
TémanyitásTárgy: Re: Véres memoár //Lezárva//   Véres memoár //Lezárva// EmptySzomb. Dec. 11, 2010 6:36 am

- Ichi...ni…san…shi …go…- számolom hangosan kardom csapásait miközben kis kockákra aprítok egy gyakorlóbábut a reggeli edzésen. Az edzőterembe érkezők száma egyre csak nő így hát úgy döntök, hogy az osztag kertjében folytatom az edzést. Kifelé tartva elcsípek némi információ morzsát a körülöttem lévőktől, bár számomra semmi újat nem tartalmaz. Még mindig azokról a shinigamikról van szó, akik pár napja tűntek el Karakurában. Nem is értem mi ez a nagy felhajtás az ügy körül, biztos vagyok benne, hogy nem ez az első eset, hogy e fajta furcsaságok történnek Karakurában. Így hát nemtörődöm módon tovább is haladok a kert irányába, mikor is egy pokollepke száll elém. Kinyújtom a mutatóujjam, hogy rászálljon és elmondhassa miért küldték.
- Egy küldetés?
A pillangó közölte velem a küldetés célját majd ujjamról felszállva meg kér, hogy kövessem a gyülekezőponthoz. Mikor megérkezek, rögtön meghajolok és bemutatkozom illedelmesen.
- Haiiro Kira, 11. osztag, örvendek a találkozásnak. – miután kiegyenesedek, körülnézek az összegyűlt shinigamik közt. Rögvest észre is veszem Tasu-chant. Mosolyogva integetek, felé majd azon kapom magam, hogy már indulunk is az emberek világába. Megérkezéskor szakadó eső köszönt minket. Nem sokkal megérkezés után furcsa fényjelenségre leszek, figyelmes mely hirtelen felvillan, majd eltűnik. Követve Tasumi-chant egy koszos kis sikátorhoz érünk. Beljebb lépve kis keresgélés után megpillantunk egy fekete madarat mely irtózatos tekintetével bámul ránk majd egy szempillantás alatt a közeli szeméttározóra száll és csőrével egy méretes könyvet lök le onnan. A könyv eléggé ütött kopott, és bár jelenlegi szaglásom meg sem közelíti a shikaiban lévőt, de még így is érzem a belőle áradó vérszagot és a különös erőt mely rossz érzéssel tölt el. Tasumi oda lép, felveszi az irományt és már nyitja is.
- Tasu-chan légy óvatos.
Nem tudom mi lesz ennek a vége, úgyhogy a biztonság kedvéért inkább hátrébb lépek jobb kezemmel pedig a katanám felé nyúlok.
Vissza az elejére Go down
http://swordartonline.lifeme.net/
Hirako Shinji
Admin
Admin
Hirako Shinji

Férfi
Leo Rooster
Hozzászólások száma : 380
Age : 30
Registration date : 2008. Sep. 30.
Hírnév : 35

Véres memoár //Lezárva// _
TémanyitásTárgy: Re: Véres memoár //Lezárva//   Véres memoár //Lezárva// EmptySzomb. Dec. 11, 2010 7:54 am

Habár Arliva nagy vehemenciával próbálja megszabadítani a könyvtől a 2. osztagos Tasumit, nem sokáig élvezheti a kezében tartott könyv látványát. Hirtelen mindenkit elvakító fény villan, ugyanaz, melyet korábban a távolból is megcsodálhattatok. Attól eltérően most halljátok a dörrenést, azonban reagálni már nemigen tudtok rá, mivel az öntudatlanság sötétsége hamar bekebelezi mindannyitokat. Anyagtalan feketeségben zuhanva egy teljesen új világba kerültök, amiről fogalmatok sem lehetett. Tompa puffanás kíséretében érkezik meg a kis csapat, ki magányosan, ki egy alaktalan emberkupacban landol. A percek némán telnek, mire úgy-ahogy visszanyerítek az eszméleteteket, amely némelyeknek heveny fulladozással is jár, mivel egy bővizű patakocskában eszmél fel. Körbetekintve eddig még sosem látott táj tárul a szemetek elé, hamar kiderül az is, miszerint már nem az Emberek Világában vagytok, mivel ott ilyen növények és állatok egyáltalán nem lelhetőek fel. Egyetlen lehetőségként a folyásirányt követve indultok meg, mialatt négyszemű majmok, s hatalmas szitakötők figyelik dermedten minden mozdulatotokat. A könyv, amely idehozott benneteket, most szőrén-szálán eltűnt és keresni is felesleges, úgysem találjátok meg. A dzsungel túlságosan csöndesnek tűnik, egymás hangján, valamint szapora lélegzetvételeteken kívül semmi zavaró nesz nem lopódzik hallószerveitekbe. Mégis, valahogy jobbnak érzitek együtt maradni és a tanult módon felderíteni a környéket, esetleges ellenfeleket keresve. Érzékeiteket kiterjesztve arra a tényre is rájöhettek, mely szerint képtelenek vagytok a lélekenergiát érzékelni. Egy ismeretlen erő tökéletesen leblokkolja ezen képességeiteket, ennek köszönhetően szinte vakok vagytok. Nos, ha ez nem is, de a fülsértő recsegés-robogás rögtön figyelmeztet, hogy közeledik valami.
Véres memoár //Lezárva// VM_szorny
Az egyik szélesebb ösvényről hangos ugatás hallatszik, ezt követően egy féltucat farkasra emlékeztető lény ront elő az erdő belsejéből, sárgásan villanó agyaraikat mutogatva megfélemlítés gyanánt, kezdenek el körözni körülöttetek. Túlságosan figyelmetlenek voltatok, könnyedén középre tereltek benneteket. A legnagyobbnak látszó vadállat – feltehetőleg az alfahím – halk morgással adja a többiek tudtára, hogy nyugodtan támadásba lendülhetnek. Mondanom se kell, mindannyitokra jut egy-egy ilyen lény, amellyel elbánni nem lesz olyan egyszerű, mint amilyen első ránézésre tűnik. Bőrük talán még a hierro keménységével is felér, ráadásul félelmet nem ismerve küzdenek a végsőkig. Valamilyen módon mégiscsak védekeznetek kell, majd egy terv sem jönne rosszul, amivel kikerülhettek ebből az egyre szorultabbá váló helyzetből.
Vissza az elejére Go down
Hayakawa Tasumi
8. Osztag
8. Osztag
Hayakawa Tasumi

nő
Leo Tiger
Hozzászólások száma : 143
Age : 25
Tartózkodási hely : Shiratorival, küldetésen, 8. osztag területén
Registration date : 2010. Aug. 17.
Hírnév : 8

Karakterinformáció
Rang: Masaki tetkó-pádávánja *w*
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Véres memoár //Lezárva// Cl0te16300/30000Véres memoár //Lezárva// 29y5sib  (16300/30000)

Véres memoár //Lezárva// _
TémanyitásTárgy: Re: Véres memoár //Lezárva//   Véres memoár //Lezárva// EmptyVas. Dec. 12, 2010 3:57 am

Az aggódó megjegyzésekre csak elmosolyodom, ha bármi bajom lesz, akkor lesz, ha nem, akkor nem. Ennyi. Nem kell ezért aggódni. Mikor azonban valaki erősen megragadja az irományt és egy hirtelen rántással akar tőle megszabadítani, én nem hagyom magam. Jó pár percnyi huza-vona után már kezd elegem lenni ebből a rohadtul makacs csajból, így felmegy bennem a pumpa.
- Te teljesen megőrültél? Mit a francot csinálsz?! Engedd már el a könyvet, te rohadt kis csitri! – ordítozom a velem szemben álló kis luvnyával, aki éppen megpróbálja kitépni óvó kezeim közül a könyvet, melyet eddig tanulmányoztam.
Nem igaz, hogy egyesek milyen öntörvényűek és nemtörődömök komolyan! Miért nem lehet hagyni, hogy egy egyszerű kis könyvet én tartsak a kezemben? De persze nem, mindenképp bele kell köpni a levesembe! Hülye kis liba… kitalálom, 11. osztagos… máshonnan nem is jöhetett, ha ilyen erőszakos a kis anyaszomorító! Jó, persze Kira-chan kedves, meg minden, de őnála biztos csak egy kis kavar volt a rendszerben. Vera barátjával sem találkoztam még, de biztos ő is egy erőszakos barom… ha bármit csinál a Taichou-val, én kinyírom! Na jó, higgadjunk le… nem megy! Fél kezemmel még mindig a kötetet szorongatva nyúlok zanpakutom után, de a luvnya egy erős csavarral végül kiszedi a karmaim közül a kötetet.
- Add vissza! Miért kell neked ilyen öntörvényűen hülyének lenned?! Ide figyelj, te olcsó kis kurva! Ha még egy ilyen húzást elkövetsz, komolyan mondom… - nem tudom végigmondani, mert ekkor vakító fény tör elő a könyvből, egy hatalmas dörrenés kíséretében, majd újfent sötétség borul rám, ám ez most mélyebb, mint az éjszaka feketesége.
Éreztem már ilyet, tudom. Azzal is tisztában vagyok, mikor. És ez borzalmas. Még most is megrémít az a tehetetlenség, melyet ilyenkor érzek. Hogy egyszerűen nem hallok, nem látok, nem érzek semmit, a testemet képtelen vagyok mozgatni… félelmetes. De szerencsére rövidesen vissza is nyerem öntudatom, és amit először megérzek, az a víz a testemen. Döbbenten nyitom ki a szemem és ülök fel, mikor is a hirtelen mozdulattól megszédülök. Amint sikerült visszanyernem testem felett a teljes irányítást, kikászálódom a patakból és pislogva nézek körbe, a többieket keresve. Szerencsémre meg is pillantom néhányukat, így örömmel konstatálom, hogy nem vagyok egyedül. Jobban körülnézve furcsa lényeket pillantok meg, melyek csak egyes részleteikben hasonlítanak a Földön élőkre. Például amit kiemelnék, az a négyszemű majom… annyira édes! Óvatosan közelebb óvakodom az egyikhez, amely érkezésem óta meg sem mozdult, majd tenyeremet ráhelyezve arra az édi kis fejére, kezdem simogatni az állatot, míg észre nem veszek egy emberi alakot öltött kígyót…
- Kitekerem a nyakad! – termek mellette, befejezve előző mondatomat.
Remélem jól ráijesztettem, ha pedig nem, majd jobban fogok igyekezni. Mikor égül mindenkit sikerül összeszednünk, a patak folyásával megegyező irányban indulunk el, természetesen velem(!) az élen. Azt a hülye kis picsát akkor sem engedem előre, ha shunpoval is kell megtennem a hátralévő utat. Elegem van az okoskodásából. Azt hiszi, hogy mindenkinél jobb?! Hát majd megtanulja, hogy az élet nem arról szól, hogy eltiporja a gyengéket! Vannak köztük olyanok, mint például én, akit bizony nem lehet elintézni egy-egy keményebb szóval. Szóval ha engem akar basztatni, akkor dugja fel magának az egóját és lássa be, hogy nem tökéletes! Cöhh… elképesztő, hogy kik mit képesek magukról gondolni csak azért, mert nem kerültek össze nehezebb ellenféllel!
- Jobb, ha együtt maradunk! Gyanús nekem ez a csend… - szólalok meg, újabban körülkémlelve.
Érzékeimet nagyon piszkálja valami, csak tudnám mi is az. Túlságosan nagy a csönd. Olyan, mint a vihar előtti csendek. Egyik pillanatban semmi felhő, egy csepp víz se, aztán meg rád szakad az ég. Én most pont így érzem magam. Ami tényleg borzalmas, hogy egyetlen állat sem mozdul meg, nem menekül el, nem jön közelebb hozzánk. Mintha szobrokká váltak volna. Nem tetszik ez nekem. Nagyon nem tetszik. Érzékeimet kiterjesztve próbálnék meg körülnézni… ha nem akadályozna meg valami, ezen képességem alkalmazásában. Nyugtalanul forgatom a fejem valami fedezéket keresve, ahonnan mindent belátok, nem akarok ilyen könnyen észrevehető lenni. Már indulnék a tökéletes hely felé, jelezve társaimnak, hogy jöjjenek utánam, de ekkor hatalmas robajt hallok meg, ami egyre közelebb jön. Egyre hangosabb és hangosabb, míg egy csapat farkasszerű valamit nem pillantok meg. Végre valami izgalmas is van a dologban^^. Ez tetszik. Jól van, jól haladunk. Ezeket elintézzük, aztán tovább megyünk. Könnyű lesz, hiszen ezek csak hatalmas, erős félelmetes állatok, akik még jól is taktikáznak. Fantasztikus. Meg fogunk halni… na jó, remélem nem, de akkor is. Elbírok én eggyel a többiek meg a magukéval, nem lesz itt semmi baj. Hiszen ezek csak buta ösztönlények, akár a hollowok. Ha közülük is öltem már meg egy jó párat, ezek közül miért ne tudnám levágni a rám kiosztott lényt? Remélem a többiek is jól fognak boldogulni, ha nem, majd segítek nekik. Most veszem csak észre, hogy bekerítettek minket. Pont középen vagyunk, ők meg morogva forognak körülöttünk. Mint a cápák… A legnagyobb állat halkan morogni kezd, mikor is a többi egyszerre ront ránk. Hát ez csodás. Zanpakutomat előkapva vetem én is magam a küzdelembe, hiszen vár rám itt egy szörny, amit jó lenne legyőzni. Egy hatalmas ugrással veti rám magát, de szerencsére még időben el tudok kerülni a becsapódás pontjából. Különleges gyorsaságomat kihasználva kerülök ellenségem hátára és próbálok támadást intézni a nyaka felé, de pengém majdnem beletörik az állat bőrébe. Az leveti magát a földre, én pedig majdnem nehéz teste alá kerülök, de sikerül megúsznom a dolgot egy pár karcolással, ami kimondottan nagy szerencse. Oké, tehát nem sikerült megsebesítenem. Csodás… mikor ellenségem újra felém fordul, észrevéve, hogy nem haldoklom éppen alatta, újra nekem támad és csak akkor veszem észre, hogy a két lapockája között egy apró seb található. Tehát mégsem sérthetetlen. Jó tudni. A többiek felé tekintve elégedetten veszem tudomásul, hogy a két hadnagy nem csak a papírmunka miatt lett kinevezve annak, ami. Viszont aggaszt, hogy itt van még ez a nagy dög is, amelyik biztos, hogy erősebb a többinél. Viszont az egész csapattal így sem fogunk elbírni, ha külön harcolunk. Bár egyesekkel nincs ínyemre, de nincs mit tenni, össze kell dolgoznunk.
- Hadou 04: Byakurai! – indítok támadást a velem szemben álló lény felé, hogy nyerjek egy kis időt.
Amint megtalálom a nekem kellő helyet, elindulok a többiek felé, először Kira-chan karját megragadva húzom el a farkasszerű teremtmény karmai elől, majd megmutatom neki a fát, melyet találtam. Égbenyúlóan magas, ezek a valamik, meg csak nem tudnak fára mászni. Vagy igen? Társaim fennmaradt (vagy inkább lenn?) része felé elindulva állapítom meg, hogy tökéletes a káosz. Legközelebbi társamnak jelezve, hogy szóljon a többieknek, jöjjenek utánam, rögtön tovább is állok egy másikukhoz, hogy neki is szóljak. A láncreakciót végrehajtva fordulok meg, majd veszem az irányt az előbb kiszemelt növény felé, majd ügyesen felugrálok az ágakon. Feljebb, feljebb, egészen az erősebb ágak végéig. Nem vagyok nagy stratéga, csak bátor és erős, úgyhogy ezt inkább azokra hagyom, akik értenek hozzá, én meg bölcsen hallgatok.
- Oké, kéne valami megoldás, elmenekülni csak nem menekülhetünk, ami azt illeti, ezeket meg valahogy mégis el kéne intézni. – vetem fel az ötletet, miközben az alul köröző fenevadakat figyelem, melyek ugrásaikkal erősen veszélyeztetik a fa szilárdságát.
Vissza az elejére Go down
http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Hayakawa_Tasumi
Shiroichi Anao
10. Osztag
10. Osztag
Shiroichi Anao

nő
Gemini Monkey
Hozzászólások száma : 368
Age : 43
Tartózkodási hely : Valahol Seretei újdonsült romjai között
Registration date : 2010. Dec. 03.
Hírnév : 77

Karakterinformáció
Rang: 10. osztag Kavicskapitánya *3*
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Véres memoár //Lezárva// Cl0te40700/45000Véres memoár //Lezárva// 29y5sib  (40700/45000)

Véres memoár //Lezárva// _
TémanyitásTárgy: Re: Véres memoár //Lezárva//   Véres memoár //Lezárva// EmptyVas. Dec. 12, 2010 6:46 am

Szikrát szóró tekintettel nézek a tizenegyedik osztagbeli erőszakos leánykára, ahogy már második aljas megjegyzését szögezte le felém. Mi van itt? Egyre több embernek nincs humora. De, nincs mit tenni, mindenki nem értheti a poénjaimat, hova lenne így az egyensúly, amit a halálistenek úgy őrizgetnek? Na, jó talán ez nem jó megközelítés…
- Na, ne csináljátok a végén az egyetlen bizonyíték is, mely így a markunkba "hullott" is elszakad, ha így folytatjátok... – figyelmeztetem a könyvön civakodókat. Bár engem részletesebben nem zavar a vitájuk, a könyv épsége annál inkább. Vicces lenne úgy visszatérni Sereiteibe, hogy elvesztettük az egyetlen lényegre törő és kézzel fogható bizonyítékot. Még ha, hamarabb is mehetnénk így haza... De nem hiányzik újabb szidás a fejesektől feltéve, ha nem rohannak, el azután miután meglátnak, ismét. Nagy gondolkozásomat egy hatalmas mindent betöltő fény szakítja félbe, ami után minden elsötétül előttem. Reagálni se tudok az egészre, az utolsó emlék darab a ragyogó fehér fény és a folytatás az ismerkedés a kemény földdel, ahogy landolok rajta.
- Ki a szösz kapcsolta fel a lámpát? - mérgelődök, ahogy ismét lejátszódik előttem a fénnyel kapcsolatos jelenet, miközben sikerül testemet újra mozgásra kényszerítenem fájlalva sajgó jobboldalamat. Ekkor tekintek csak körbe, hogy egyáltalán nem ott vagyok, ahol kéne. Helyesbítve vagyunk, ahogy nem messze tőlem a kisebb patakból kimászó második osztagbélire nézek. Gondolataimon rögtön a kérdés fut át, hogy: "hol vagyunk?", bár kinek nem ez lenne, ha egy vadidegen helyre pottyanna. Kész Aliz Csodaországban vagy valami hasonló. De nem teszem fel hangosan kérdésemet, az érdekes táj és lények, melyeket még életemben nem láttam jobban lefoglaltak mit sem, hogy beszéddel foglalkozzak. Oldalra biccentett fejjel nézzek farkasszemet egy kíváncsi óriás szitakötővel, mely jól megbámult. Megrázom fejem, hogy visszatérítsem, magam az eredeti kerékvágásba közben fölkelek a földről amint meglátom a díszes csapatot, ahogy kezdenek egy helyre vergődni, így odamentem hozzájuk nem hiányzik, hogy egy ilyen helyen eltévedjek rossz tájékozódó képességem miatt. Tekintetemet végigfuttattam rajtuk, úgy vélem a létszám rendben van, no meg mindenki egyben van. Reméltem, hogy valaki tud, valamit a könyvel kapcsolatban, mely valószínűleg minden problémánk forrása, de ránézésre senki sem értett az egészből semmit. Így inkább nem zaklattam őket eme kérdésemmel. Pont úgy, ahogy a kitűzött céllal való kapcsolatos kérdésemmel sem, amiért a patak folyásának irányát követjük, amiért díszpáholyból nézhetem az újabb vitáját a leánykáknak, mely már jószerével versengéssé fajult. Szem forgatva rázom meg a fejem, ilyen körülmények között még én is kész értelmiségnek tűnők.
- Nem akar valaki fogadni, hogy ki fog nyerni kettejük közül? - teszem föl viccelődve a kérdést, ahogy a többiek felé nézek. Igen ismét az őirült kérdéseim, nincs mit tenni túl nagy volt a csend, pedig vagyunk hatan és még is, olyan fásult a hangulat, persze a két vitázótól eltekintve, így ez kényszeres felszólás volt tőlem.
- Persze, hogy nagy a csend, hisz senki sem beszél. - jegyzem meg a második osztagos megállapítására, persze ezt is, csak poén alapon mert, ahogy körbenéztem a környéken lévő állatok mind meredten figyeltek minket, egyik sem rontott ránk vagy ijedt meg tőlünk. Nagy figyelés közben hallani vélek valamit, ami kivételesen nem Hyozanryuu aljas megjegyzése volt, mint ilyen helyzetekkor oly sokszor előfordult már. Mondjuk, megijednék, ha ugatni kezdene nekem. Az erdőt kezdem kémlelni, ahonnan hallom a hangot közben már kíváncsian várom, hogy mégis kiktől vagy miktől származik ez a hang. Nem is kellet sokat várnom az erdőből előtörve jó pár farkasszerűség kezd felénk közelíteni fog vicsorítva fenyegetve minket. Tény, hogy nem ártana beszerezniük egy jó kis fogkrémet, majd fogmosás után vicsorítani, ezeket a sárgás fogakat legalábbis én nem mutogatnám még az ijesztő benyomás tekintélyében sem. Azért a farkasoknak is néha magukba nézhetnének és elgondolkodhatnának ezen. Ahogy magamban sértegettem őket, azon kapom magam, hogy vészjóslóan köröznek körülöttünk, mint holmi ringlispíl. Na szép, vérebek csapdájába estünk. Jobb kezemmel már kardom markolatát szorongattam minden eshetőségre felkészülve. Manapság az állatok, hogy akarják kifejezni a dominanciájukat az ember felett. Sosem fogom megérteni őket. Vagy inkább mi vagyunk a gonosz szörnyetegek? Hisz, mi csak úgy idepottyantunk, mint derült égből a villámcsapás. Az se kizárt, hogy épp Mr. Vicsorító Farkas uraság felségterületére mertünk lépni vagy egyszerűen éhesek. Eh… nem akarok konzerveledel lenni főleg, hogy alig van rajtam hús! Csupa csont és bőr vagyok! T-T Na, azért annyira mégsem. A fő-fő farkas egy morgás kíséretében jelezte a többinek, hogy támadhatnak. Legalábbis gondolom, hogy az volt már csak azért is, mert egyszerre kezdtek el futni felénk mindegyik a maga kiszemelt áldozatához. A késői reagálásom miatt már csak félrevetődni tudtam az engem kiszemelt farkas elől, mely tétovázás nélkül ugrott felém, hogy kihasználja tehetetlenségemet. Nem számított arra, hogy ennyi idő épp elég volt nekem, hogy előrántsam a kardomat mellyel épp, hogy sikerül visszafognom támadását.
- Ch... nem ártana beszerezned egy kis légfrissítőt! Büdös a szád!. – szögezem le, amiért közvetlen élményem lehetett a nagy morgása következtében megtapasztalni igen bűzölgő leheletét. Állítom, ezt is támadásnak használják. - Hadou 01: Shou – morgom orrom alá tisztán a kidou támadást és, csak remélni tudtam, hogy sikerült vele eltalálnom, bár ilyen testközelből ritkán téveszt az ember célpontot. Kivételesen mellém állt a szerencse, ahogy a mágia eltaszítja felőlem a méretes dögöt, így sikerült egy kis időt nyernem, hogy felállhassak. Elég nagy bajban vagyunk meg kell hagyni. A Zanpakutom alapformája nem egy csodafegyver, ugyebár ütött-kopott és rozsdás is, megvan a maga baja. Shikai-ra váltás nélkül mégis én húztam a rövidebbet a farkas ellen. Kis híján eltört ennek a szörnynek a bőre miatt, ahogy megpróbáltam megsebesíteni, hogy leszálljon rólam méretes termetével és így is a kidouhoz kellet fordulnom. A farkas lassan indult meg felém gyenge pontot keresve rajtam, míg én felvázoltam magam elé a dolgokat és azon agyaltam, hogy tudhatnék maradandó sebet okozni rajta. Pár pillanatig csak farkasszemet néztem vele… mily’ ironikus. Mikor ismét támadásba lendült egy szaltó kíséretével ugrottam át felette, ezzel mögé kerülve. Ahogy ismét a sima talajon álltam a 2. osztagos Tasumi ötletét csíptem el. Felmászni a fára. Jelen helyzetembe semmi jóval nem tudtam elődrukkolni és mindent meg kell próbálni, megindultam a hozzám közelebb eső fa felé, mivel igen viccesen mutatna, ha mindannyian egyazon fára másznánk fel. Igaz kisebb is volt és szerkezetileg sem olyannyira stabil, amit a többiek szemeltek ki, de jelen helyzetben nekem ez is megfelelt már csak azért is, mert kedves ellenségem nem nagyon hagyott túl sok időt a cselekvésre. Felszökkenve a fa egyik stabilabb, magasabban elhelyezkedő ágára nézek le aljas vigyor kíséretében a tehetetlen fenevadra. Hát igen, erre nem számított.
- Na, Pudli most mihez kezdesz? – kérdezem gúnyosan úgy, mintha ezzel minden problémám megoldódott volna, természetesen így is gondoltam, míg el nem kezdett ugrálni, hogy elérhessen. Persze első látásra így tűnik a dolog, de inkább arra hajtott, hogy a fa megadja magát és kidűljön. Pár ággal feljebb ugrottam a fán, amolyan elővigyázatosságképp, közben a másik fán elhelyezkedő pár csapattársam felé nézek.
- Khm… srácok valami ötlet? - teszem fel kérdésemet örömükre, hisz ötletem sincs, hogy lehetne ezeket lekoptatni. Helyesbítve van, de azt még se mondhatom, hogy valaki simogassa őket, míg a többiek elmenekülnek. ^-^”
Vissza az elejére Go down
Nara Shiratori
9. Osztag
9. Osztag
Nara Shiratori

Férfi
Gemini Hozzászólások száma : 361
Age : 153
Tartózkodási hely : 9. osztag területe / Kapitányi iroda
Registration date : 2010. Jun. 21.
Hírnév : 18

Karakterinformáció
Rang: Kapitány
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Véres memoár //Lezárva// Cl0te40600/45000Véres memoár //Lezárva// 29y5sib  (40600/45000)

Véres memoár //Lezárva// _
TémanyitásTárgy: Re: Véres memoár //Lezárva//   Véres memoár //Lezárva// EmptyVas. Dec. 12, 2010 8:11 am

Az óvások ellenére Tasumi-san nem szándékozik megválni a könyvtől, ami akkor látszott a legjobban, amikor a csapatunk utolsónak érkezett tagja, a mogorva shinigami lány utat tör magának a könyv felé és meg akarta magának szerezni azt a 2. osztagos tiszttől. Arra azonban nem számított, hogy ő nem adja olyan könnyen magát és meg kell érte küzdenie. Mind a ketten maguknak akarták a könyvet és egyikük sem akart engedni a másiknak, közben meg húzták, rángatták maguk felé a könyvet, melyen látszott, hogy majdnem szétesik, ami nem volt meglepő, hiszen már elég régi volt. De nem csak a könyvhúzogatással versenyeztek, hanem azzal is, hogy ki tud durvább szavakat vágni a másikhoz. Ezt azonban nem néztem volna ki a küldetés elején megismert, ártatlanul kinéző Tasumiból. Nem akartam közbeavatkozni vagy rájuk szólni, mert a végén még mindketten rám förmednének, hogy maradjak ki ebből. Vagyis ezt képzeltem el magamban, hogy ez történne, ha szét akarnám választani őket és ráadásul nem akartam eljátszani a gonosz hadnagy bácsi szerepét, aki nem hagyja, hogy a kismacskák együtt játszanak. Nem is volt szükség a közbeavatkozásomra, mert nem sokkal gondolatmenetem befejezése után Tasumi eleresztette a könyvet, így ellenfele kaparintotta meg azt. Azonban nem élvezhette sokáig a győzelmét, mert pár perc után ugyanaz a fény vakított el minket, mint amit követve ide találtunk. Mozdulni se volt időnk, mert a következő pillanatban már a nagy sötétségben találtuk magunkat, vagyis én ott a találtam magam. Valószínűleg a többiek is csak nem láttam és hallottam őket, mert elvesztettem minden érzékszervemet.
Nem akartam mondani, hogy én megmondtam, de én megmondtam, hogy ez a könyv mindennek az okozója. Feltehetően most egy átjáróban vagyunk, ami a könyv közvetítésével egy másik világba transzportál minket vagy éppen a könyv belsejébe. Szerencsére gyorsan földet értünk, vagyis vizet, mert egy patakban landoltunk és visszakaptuk az érzékszerveinket. Amint körbe néztem láttam a furcsa környezetet, ami körbevett minket és teljesen megbizonyosodtam, hogy ez nem az Emberek Világa. A közelben még felfigyeltem néhány különös állatra is és arra is, hogy a macskaharc tovább folytatódott a két lány között. Minden bizonnyal a többi eltűnt shinigami is itt lesz ebben a világban valahol csak meg kell keresnünk őket.
- Bizonyára ebben a világban lesznek az eltűnt halálistenek is. – osztom meg észrevételemet a csapat többi tagjával is, bár gondolom erre már ők is rájöhettek.
Már csak egy kérdés maradt, hogy merre induljuk el, ezért megpróbáltam bemérni őket a lélekenergia érzékelésemmel, de nem tudtam használni. Így jobb terv híján elindultunk a folyásirány felé, miután a lányok lerendezték az összetűzésüket. Miután utunknak indultunk elült minden zaj és nem lehetett semmit hallani egymás hangján kívül. Ez nagyon furcsa volt, ezért kétszer annyira figyeltem, mint amennyire általában szoktam. Néhány percnyi sétálás után nagy recsegés-ropogás törte meg a csendet, amikor egy falka állat jön felénk a dzsungelből. Nem tudom pontosan, hogy milyen állatfajhoz tartoznak, mert több faj jellegzetességeit is fel lehetett bennük fedezni, tehát mondhatjuk, hogy ez egy farkas, oroszlán, kos és valami hüllő keveréke, de hívjuk egyszerűen csak farkasnak. Amikor észbe kaptunk már körül vettek minket, így nem volt módunk menekülésre. Amint a legnagyobb farkas jelt ad a többinek a támadásra, azok egyből nekünk rontanak, mindegyik a saját kiszemelt prédájára. Velem se volt másként, felém is közeledett az egyik, de az utolsó pillanatban sikerült előhúznom a zanpakutoumat és hárítani a farkas támadását. Éreztem, hogy nem lesz egy könnyű harc és meg is bizonyosodhattam róla az első támadás után, hogy ezeknek nem egyszerű bőrük van, talán keményebb még az arrancarok hierrojánál is. Mivel karddal nem sok esélyem volt, hogy megsebezzem, így kidouval próbálkoztam.
- Hadou 33, Soukatsui! – lőttem ki a szokásos kék tüzet a kezemből, de mintha meg se kottyant volna a vadállatnak. Azután még lőttem ki még párat, hogy lelassítsam, hogy lélekenergiát gyűjtsek a következő támadásomhoz, ami sokkal nagyobb lesz. – Hadou 58, Tenran! Hadou 31 Shakkahou! – indítom útjára a tűzörvény a kezemből, amivel a farkast sikeresen a vízbe taszítottam.
De nem hagytam ám abba egyből a kidout, hanem hagytam hagy pörkölődjön még egy kicsit a fenevad. Amikor már a víz is eléggé felmelegedett körülötte, hogy gőz keletkezzen, abbahagytam kidou alkalmazását és elkönyveltem, hogy ennek annyi és talán egy kicsit túl is teljesítettem, vagy nem. De túl korán ittam a medve bőrére, mert meglepetésemre még mindig élt és jött felém eddigi ellenfelem. Nagyon csökönyösek ezek a farkasok, nem volt elég, hogy félig leégettem a bőrét, de még mindig harcolni akar. Egy kicsit már megsajnáltam szegényt, ezért csatlakoztam a fákon lévő csoportosuláshoz egy kupaktanácsra.
- Szerintem az lesz a legjobb, ha elmenekülünk. Csak az a kérdés, hogy hogyan? – mondom el véleményemet a kis csoportnak, majd elkezdek gondolkozni egy terven. Amint ezen agyaltam megpillantottam a még most is gőzölgő vizet, amiről eszembe jutott egy jó elterelés. – Megvan! – kiáltom el magam, miközben egy villanykörte jelenik meg a fejem felett. – A tervem a következő, én egy kis köddel lelassítom a farkasokat, ti meg, ha mondom, hogy Most, akkor elkezdtek futni shunpoval a vízen, így elvesztik a szagunkat és nem fognak követni. Mit szóltok hozzá?
Vissza az elejére Go down
http://myanimelist.net/profile/LeoWyatt
Desmond
Espada
Espada
Desmond

Férfi
Sagittarius Rat
Hozzászólások száma : 87
Age : 63
Registration date : 2010. Dec. 01.
Hírnév : 32

Karakterinformáció
Rang: Segunda Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Véres memoár //Lezárva// Cl0te45000/65000Véres memoár //Lezárva// 29y5sib  (45000/65000)

Véres memoár //Lezárva// _
TémanyitásTárgy: Re: Véres memoár //Lezárva//   Véres memoár //Lezárva// EmptyVas. Dec. 12, 2010 12:22 pm

Nagypofájú liba, aki persze kijátssza a sértett hattyú kártyát, csak mert mertem közölni vele a tényeket. Ő itt nem főnök. Senki, hangsúlyozom, senki sem parancsolhat nekem. Még a két hadnagynak álcázott seggfejnek sincs hatalma felettem. Semmi kiállásuk, semmi büszkeség nincs bennük. De most komolyan… Ezek hadnagyok? Egyre lejjebb süllyed a Goteijūsantai. Előbb azt a nagyképű kis senkit nevezik ki kapitánynak az ÉN osztagomban, hogy pusztulna meg végre tüdőrákban a láncdohányos állatja, aztán meg egy ilyen csürhe mellé rendelnek ki, akik közül ketten hadnagyok… Amivel még semmi baj nem lenne, de még arra sem képesek, hogy lecsapják végre azt a retkes ribancot. Egy kis liba, hülye csirke, és még ő sértődik meg azon, hogy közöltem vele, mi a pálya. Hát az a pálya, hogy lesz szíves az ostoba döntéseit megtartani magának. Én erre, ő arra… Tuti lelépek, amint van rá lehetőségem. Engem nem fog egy ilyen kis semmit tudó csitri irányítani. Utálom, ha irányítanak, utálom, ha azt éreztetik velem, hogy alsóbbrendű vagyok. A kis ribire biztos ráférne egy jó dugás, akkor legalább lehiggadna végre. A legfőbb különbség köztem és közte? Ő puffog, én röhögök… Tisztában vagyok azzal, hogy sohasem lesz olyan jó, mint én, bármennyire is erőlködik. A családunkban lehet, a génekben van az arrogancia, hiába változott annyit kedves nővérem is, én jobban ismerem, mint bárki más, és hiába ez az új, mézes-mázos csomagolás, belül ugyanolyan romlott, érzéketlen, mint annak idején volt.
Közellenségnek lenni kiváltképp felemelő; szítom a feszültséget? Na és akkor! Nem én idegelem magam rajta. Nem izgat, ki mit gondol rólam. Különben is… nyaljanak ki. ^.^ Gyerekes hozzáállásával csak önmagát minősíti. S bár gondolatolvasói tehetséggel nem rendelkezem, olybá tűnik, mások mégis elsajátították eme művészetet. Mocskos elme trükk, melyet nem tehetek magamévá, képességeim más szintet képviselnek. Osztagom mentalitását nem követem olyannyira, vagy nem is tudom… Nekem ez a megszokott, én ilyen vagyok. Igenis, élvezek utolsó leheletemig harcolni, élvezem kitolni a határokat s képességeimet felülmúlni, addig püfölni, míg izmaim nem engednek tovább mozogni, míg már izzadásra is képtelen vagyok, amíg már egyszerűen minden erő kiment belőlem. Határok… Átlépem őket, nem szabom meg, csupán feljebb s feljebb tolom a lécet, s napról napra erősebb leszek. Képes vagyok küzdeni, ez tanított életre, s arra, hogy ne adjam fel. Érzelmi megrázkódtatások? Mit nekem! Elzárva tartom őket, s ha végre lazíthatok, hát felengedek, s némileg emberibb oldalam is megtapasztalják az arra méltatlanok is akár. Elvek, melyek szerint élek, íratlan kódex, mely útmutatóként vezérel az Élet ösvényén, s fösvényen fellebbezek feleslegesen befolyásolni akaró személyek, eszközök s hatalom ellen. Hatalom? Mit nekem? Nem vagyok árnyék, nem is leszek, én egész vagyok, változok, de önmagam maradok! Csak szabadság, amire szükségem van. Tudni, hogy sem kell mindenáron minden idióta parancsait követnem, akik nem méltóak rá. Tudni, hogy én irányítom a Sorsom, s elkerülhetem idegenek által előre megírt Végzetem. Kitörni, szabaddá válni, széttépni a rabságban tartó béklyókat! Soha többé nem akarok olyan tehetetlen, üres senkivé válni, aki annak idején voltam… Akire kényszerítették régvolt énem, még emberi életemből. Igen, kitörni, hogy többé ne legyek olyan tehetetlen, hogy végre tehessek is valamit végzetem ellen. Többé nem nézhet át rajtam senki, nem hagyom, nem maradok passzív fél, szende kislány a sarokban, akit afféle untató rabszolgamunkára fognak lévén háború van s nincs pénz. Pénz… Gyűlölöm. Tönkretesz, s határokat szab. Pusztítani, őrjöngeni, tébolyultan, boldogan vihogni, kacarászni, énekelni, táncolni, önmagammá válni. Csak hadd legyek önmagam, ártó, külső befolyás nélkül. Elfogult vagyok, ez tény és tudom, mégsem teszek ellene semmit. Hagyom csak tovább folyni sötét gondolataim, hisz már rég nincs, mi felemésszem. Emberi maradok, bár már nem vagyok ember. Éhség továbbra is létezik, feszültségem levezetőjeként viszont mindig van egy barom, kit püfölhetek, kin kiélhetem bármilyen hajlamom. Dühöm célpontját még sem válthatja fel bármely semmirekellő kis fruska. Idióta csitri, ki saját szavaim s gondolataim próbálja ellenem irányítani, magáévá tenni, önmaga öntudatlan használni. Fel sem ér hozzám, mégis akaratoskodik. Én ugyan nem fogok _percekig_ egy redvás könyv felett veszekedni, nem érek rá, nem vagyok már ovis, kinőttem belőle. Egyszerűen kitépem, bár csak második-harmadik elhúzásra s agresszív könyökölésre sikerül frappáns tervem kivitelezése. A kötet pedig több darabban a száraz területű földre esik, maradék, vér áztatta lapjait pedig óvatlanul lóbálom a levegőben hátat fordítva a csürhe csirkekisasszony vezetőjének. Lássuk csak, mitől retteg ez a bagázs! Vajon mi lehet olyan rettentő ebben a firkálmányban, hogy egyből picsogni és sírni kell? Beszari kis senkik, akik fosnak egy könyvtől? Szánalmas. Majd akkor is csak visongani tudnak majd, ha igazi ellenfeleket is kapunk? Ott fognak rettegni egy kupacban és inteni egymást óvatosságra, míg ők maguk se mernek cselekedni? Teljesen röhejesek. Én nem közösködök ilyenekkel. Különben sem értem, mi köze lenne egy mocskos, vérfoltos papírkötegnek az eltűnt shinigamikhoz. Bár ennél már rosszabb úgy sem lehet… Arra próbál a felső vezetés kényszeríteni, hogy együttműködjek ezekkel, ráadásul ketten belőle nővérem is ismerhetik. A libalány legalábbis biztosan. Addig is elégedjen meg a gúnyos mosollyal, melyet számára megvillantok. Üres fenyegetőzések. Nem lenne képes nekem ártani.
A villanó fény hatására muszáj eltakarnom a szemem, bár egy pillanat múlva már bánom, hogy nem inkább a fülem fogtam be. Az elhangzó dörrenés fülsüketítő, s kisebb csoda, hogy nem szakad ki a dobhártyám. Bár rólam van szó… Mégis miért szakadna ki? Legalább végre valami más is történik azon kívül, hogy egy kis csitri parancsolgatni próbál nekem. Ami meg a hadnagyokat illeti… Az ő kezük is meg van kötve. Nem tartozom az ő osztagaikba. Különben is, a 6. osztagban úgy cserélgetik a kapitányokat, mint én az alsóneműimet. Minden napra más jár lassan. Remélem, a mostaninak azért több esze van, mint az előzőeknek.
Anyagtalan üresség szippant be minket, hogy azután a földön landoljak, teljesen tudatomat vesztve. A pár perces eszméletvesztés után köhögve kászálódok fel, a mocsoktól piszkos arcom pedig egy közeli tóféleségnél mosom meg. Hogy mit keresne Karakura közepén egy tó? A kérdés csak némi fáziskéséssel jut el szürkeállományomból a tudatomig, hiszen van jobb dolgom is, minthogy most azon gyötörjem magam, hogy hol vagyok. Az előbb még a könyvet igyekeztem a lehető legóvatlanabban egyben tartani valami értékes leírást keresve, most pedig itt vagyunk ebben a… ebben a dzsungelben. Remek. A nagypofájú kis senki pedig még az arcom sem engedi nyugiban megmosni. Üres fenyegetőzésére pedig hangos, kéjes vihogással válaszolok… Egyszerűen képen röhögöm. Nevetséges, röhejes, alázatra méltó, hozzám fel se mérhető! Ez komolyan fenyegetni akar? Ez a kis nulla? Ez a feltűnősködő, faszhiányos kurva? Tényleg azt hiszi, hogy majd elrettenek tőle, s megnémulok, s hogy majd be fogok ijedni egy ilyen gyenge kis intelemtől?
Hangos röhögésemmel nem is titkolom véleményem; komolyan, szórakoztató, már-már viccesen aranyos a próbálkozása. Mégis mit tud ő rólam? Mit tud a tébolyról? Semmit! Gyenge, mint egy fűszál, s az a dolga, hogy hagyja, hogy rátapossak! Eltiprom, beleit pedig a földbe gyömöszölöm, és minden pillanatát élvezni fogom!
- Vergődve húzd arrébb a beled, míg szépen kérem, kislány. Baszódj meg… Nekem dolgom van. Nyávogj másnak. – búgom negédes hangon, kissé talán tenyérbe mászóan, s felettébb flegmán. Nem tud semmit. Csak egy kislány, akinek ideje egy farokkal kitömni a száját. Sok a duma, sok a parancsolgatás, de semmit nem tett, amivel kiérdemelte volna. Nem bizonyított, nekem semmit sem, nem követelheti tőlem, felnézzek rá és kövessem parancsait. Különben is… túl gyenge lenne ahhoz, hogy sikerüljön neki kitekerni kecses nyakam, mely tökéletes s csodás fejem tartja. Kis nyomi…
Lélekenergia érzékelésem eddig is a béka segge alatt volt, így meg se fordul a fejemben az, hogy efféle módszerekkel próbáljak valami kiutat, eltűnt szerencsétleneket vagy akármit is keressek. Felesleges energiapazarlás. Bár abban az egyben azért egyet értek a tyúkkal, hogy nem tanácsos szétszélednünk, s még Nara állítására is helyeslek, habár nekem sosem jutott volna eszembe itt keresni a halálisteneket. Nem az eszemért vettek fel az Akadémiára.
Semmi pénzért nem mondanám el a kis királykisasszonynak, hogy valamennyire egyetértek vele. Egy szétszéledt csoport csak könnyebb prédát jelent egy esetleges Vadásznak, márpedig megérzéseim nem csalnak, valaki vagy valami biztosan feni ránk a fogát a lombok mögül.
Az első óriás szitakötő még némi rémületet kelt bennem hirtelen, meglepetésszerű felbukkanásával, ám ezután már egyre kevésbé lep meg a mutánsok (csak azok lehetnek, mert ilyen állatok nem létezhetnek) láttán. A biztosítékot mégis a bolhás kis triplopszok dobják ki. A hercegnő természetesen megint elfelejti, hogy nem kisállat kereskedésbe jöttünk neki cicámajmot venni, hanem hentelni és hazaszállítani néhány shinigamit. Beteges a versengési hajlama. Most komolyan… Rolling Eyes
- Na és mióta szolgálsz a 10. osztagban? Ne haragudj, hogy is hívnak? Nem jegyeztem meg a neved. – vált arckifejezésem olyan egészen kedves-barátkozóssá azzal a kifinomultabb mosollyal, míg Anao mellé lépek. Megtehetném, hogy shunpomat kihasználva megelőzöm a kurvát, azonban nem a stílusom – nem fogom magam nevetségessé tenni. Kényelmes tempóban, kezeimet hátul összekulcsolva, azonban továbbra is éberen figyelek; nem lepne meg, ha a luvnya valami csapda közepébe vezetne be, hiszen semmi esze. :/ De azért hogy ne mondják, hogy egy utolsó, senkiházi kis paraszt vagyok, legalább próbálkozom még egy esélyt adni, legalább egyiküknek. Nem mintha amúgy elkerülte volna figyelmem a megjegyzése, csak aztán ha fogad, fogadjon is rám, mert úgyis én nyerek. ^.^
Nem meglepő, hogy a szajha vezetésre alkalmatlannak bizonyult; közelgő, halk morgások, néma csendet megtörve figyelmeztetnek: készüljek. Kezem máris Kamaitachi markolatára tapad, a nem éppen idilli társalgást is félbeszakítva ezzel, hogy a lendülő karmokat pengém lapjával toljam vissza. Mi más is támadhatott volna ránk a természet lágy ölén, ha nem egy vadállat? Hogy milyen fajba tartozik, nem műveletlenségem miatt nem nevezhetném meg (megjegyzem, utóbbi családi körülmények miatt jött létre és igazán nem tehetek róla, hogy ellentétben a hercegnővel nekem töltényeket kellett csomagolnom egy konzervgyárban, amíg ő az iskolapadot nyomta a büdös fenekével), hanem mert ez a hibrid tényleg olyan, mint legalább három állatfaj keveréke. Egy alkímiáról szóló light novelben olvastam ezekről a homonculusokról. Igazából hozzájuk tudnám hasonlítani, szinte egy az egyben úgy néznek ki, mint azok.
- Ugye tudod, hogy ez is a te hibád, kiskirálylány? – próbálom a rám támadó lényt hatástalanítani, mely sajnos feleannyira sem egyszerű, mint szeretném. Basszus, pedig ezek csak kutyák! Rusnya, kibaszott dögök, akiknek a bűzölgő hulláikat akarom látni, most! Eddig nem voltam állatkínzó szerepben, de ha kénytelen vagyok, akkor kénytelen vagyok.
Morgások, vicsorítások, pengém hasítása s fogak csikorgása; energiáim főként védekezésre használom, hiszen nem áll szándékomban engedni ezeknek a vadállatoknak, hogy húsom tépjék, marcangolják s felfalják. Jobb sorsot érdemlek én náluk. Azt viszont ez az ösztönlény sem érdemli meg, hogy shikai-omat lássa. Nem lenne értelme máris teljes erőmből küzdeni, hiszen biztosra veszem, ezeknél a farkasizéknél is nagyobb ellenfelekkel is szembe kell még néznünk, ha mindezt túl akarjuk élni és épségben hazajutni. Nem halhatok meg itt, baszki, nekem még dolgom van! O.O Nincs más rajtam kívül az osztagban, akinek lenne annyi spiritusza, hogy miután felerősödik, kihívja a mélyen tisztelt kapitány urat a már hagyománnyá vált élet-halál harc nevezetű játékra. Márpedig nekem muszáj jobbá válnom nála. Erősebb akarok lenni nála, jobb, félelmetesebb, a kapitányi rangra érdemesebb! Nem mintha maga a rang motiválna… Csak az, hogy végre megtörve lássam azt az arrogáns pofázmányát, hogy végre lássam a tekintetében a rettegést, hogy én, az öcsikéje kis cafkája a földbe döngöltem, legyőztem, s vérével arcomat fessem! Ezerszeresen is megbánja még, hogy annyiszor átnézett rajtam. Flegma, beképzelt válaszok, s egyszerűen elkönyvelt az öccse lotyójának, holott fogalma sem lehetett arról, hogy milyen érzés is szeretni. Hiszen ő egy lelketlen szörnyeteg… Nem hiszem, hogy nővérem valóban szeretné, ám hiába figyelmeztetném radikálisan megváltozott testvérem, biztosra veszem, nem hallgatna rám. Olyan mértékben megváltozott, kifejezetten pozitív irányba, s egymásra találásunkkor is alig bírtam elhinni, hogy valóban ő az. Mégis, beteges kapcsolata nem elfogadható a kapitánnyal. Csak átveri őt, ebben biztos vagyok. Egy ilyen ember nem lehet képes szeretni. Már azt is csodálom, hogy egyáltalán apaságát vállalta.
A lények bőre hasonlít az arrancarok hierrojához; sikeres csapásom sikertelennek bizonyul, egyszerűen visszaveri a pengém, míg én bal vállamra egy kisebb sebet szerzek be. Fájdalmas, ahogyan a karmok húsomba vájnak, ám a sérülés nem lényeges, elhanyagolható. Legfeljebb az okozhat problémát, ha nem jutunk ki innét a civilizációba még idő előtt. Egy elfertőződött seb ugyanis okozhat még meglepetéseket. Azonban túléltem ennél sokkal rosszabbat; bár már csak halvány hegek emlékeztetnek a múlt csatáira, itt-ott barázdákkal csúfítva testem, bőröm szépsége most a legkisebb dolog, ami érdekel. Arcomra felfeszül egy vérszomjas vigyor, ahogy újabb és újabb gyengepontok után kutatok. Gyors mozgását képes vagyok szemmel s testtel egyaránt követni, kifejezéstelen, üres szemeim pedig egyre csak sebezhetőségi pontokat keresnek. S végül vér loccsan, ahogy az acél a lény mancsába mélyed, egyúttal a lény hangos nyüszítéssel adja a világ s az alfahím tudtára, miszerint megsebesült. Mindez azonban kevés, ráadásul a csürhe… Csak még jobban felbasszák az idegeim. Menekülni? Néhány rühes kutya miatt? Ezektől a bolhás háziállatoktól rettegnek annyira? Kedvem lenne egyszerűen ledönteni a fákat… Szánalmas, elkényelmesedett csicskák. Már csak az osztagbéli bigében bízok… Bár tekintetéből úgy látom, vigyorogva követné ő is a népséget.
- Beszari csicskák… ti hülyék vagytok. – üvöltöm fel a jómadaraknak, míg továbbra is saját ellenfelem próbálom kiiktatni, nyakát, szívét, létét szúrni, de legalább egy szarvától megszabadítani. Villámgyors vágás, szúrás és hárítás kombók, s ha elég jónak bizonyulok, trófeaként talán megtarthatom az ellenem támadó lény egyik tülkét. Én ugyan nem menekülök… Bár nem hallom ide, amit a csőcselék tárgyal, biztosra veszem, ostoba akcióval próbálják irhájukat menteni ahelyett, hogy végre lemásznának onnan és szembenéznének a helyzettel, ez esetben a szörnyekkel. Most már biztos, hogy azért küldtek erre a misszióra, hogy teljesen kiakasszanak. Csak hogy azt nem adom meg nekik… Méltón viseltetem Sorsom, még ha halálommal is jár. Legalább bátran szembenézek az ellenféllel. Elmondhatom magamról, shinigamihoz méltóan viselkedek. Ellentétben az átkozott, gyenge, alávaló, aljas, senkiházi, rinyálós, síró-rívó, pelenkás csürhével.

Vissza az elejére Go down
Maximilian Wladhar

Maximilian Wladhar

Férfi
Taurus Rat
Hozzászólások száma : 47
Age : 28
Tartózkodási hely : Karakura Town
Registration date : 2009. Jun. 30.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: bounto "boss"
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
Véres memoár //Lezárva// Cl0te5200/15000Véres memoár //Lezárva// 29y5sib  (5200/15000)

Véres memoár //Lezárva// _
TémanyitásTárgy: Re: Véres memoár //Lezárva//   Véres memoár //Lezárva// EmptyHétf. Dec. 13, 2010 3:13 am

Az a szerencsétlen kis csaj, aki a kezében fogta a könyvet annyira butus volt, hogy még az óvások ellenére se volt képes megválni a könyvtől. Vettem egy nagy levegőt, hogy körbenézzek, hátha találok valami érdekes dolgot, de ekkor megláttam, hogy egy másik csaj odamegy a könyvet szorongatóhoz és elkezdi ráncigálni. Most komolyan egy baszom könyvért kell egymásnak esni? Legalább valami értelmesebb okuk lenne az anyázásra meg a sértegetésre, de nem… nekik egy kibaszott könyv miatt kellett összeveszni. Lehet, hogy meg kéne, akadályoznom őket még mielőtt valami nagy baromságot csinálnak, de valahogy nem akart mozdulni a testem. Mikor sikerült rávenni magam arra, hogy elinduljak feléjük és leállítsam őket a kicsit agresszívabb bige megszerezte a könyvet. Örültem, hogy nem kellett közbe szólnom, mert a végén még engem beleznek ki, azért mert szólni mertem, hogy hagyják abba. Már fordultam volna vissza mikor vakító fény jelent meg. Nem tudtam mi ez. Eredetileg azt hittem, hogy csak egy villám, de tévednem kellett ugyanis elvesztettem az eszméletemet. Pompás… Pont így kell csinálnia egy hadnagynak. Lehet, hogy ha jobban figyelek, akkor meg tudtam volna akadályozni ezt az egészet. Na, mindegy lehet, hogy most kiderül, hogy a többi shingami társunk hova a büdös életbe is tűnt el. Remélem, valami virágos rétre kerülünk ahol a legerősebb ellenség egy méhecske vagy egy pillangó, mert most valahogy nem vagyok harcos kedvemben. Természetesen, ha arra kerül, a sor harcolok, de inkább választanám a nyugalmat. De most komolyan. Mióta a Kidoushuuba kerültem elszokta a harctól... Mondjuk abban az osztagban csak kidoukat használ az ember. Basszus! Surprised Ha fegyveres harcra kerül, a sor nagy gázban vagyok, mert kezdtem elszokni tőle! Na, mindegy harc közben csak belerázódok megint vagy legalább is remélem. Milyen gáz már, hogy van egy zanpakutom és ha harcra kerül, a sor nem tudom használni? Surprised Szerintem olyan érzés mintha most kerültél volna be z akadémiára és egy fakardal kéne, harcolnod valaki ellen vagy nem tudom. Na, mindegy azért annyira nem szoktam el hőn „szeretett” fegyveremtől. Egyáltalán most, hogy jutott ez az egész cuccos az eszembe?
Paff… érek földet valami keményen. Tök jó ez azt jelenti, hogy eddig zuhantam, de vajon most hol vagyok? Remélem az említett virágos réten mondjuk, a szagok nem erről árulkodnak. Néma csönd ez azt jelenti, hogy a többiek is eszméletüket vesztették vagy ők más helyre kerültek. Megpróbáltam megmozdulni, de annak az lett a következménye, hogy beborultam egy patakba. Nagyon örültem neki főleg úgy, hogy majdnem megfulladtam a jéghideg víztől. Megpróbáltam kinyitni a szemem, hogy körbenézzek. A szemembe is ment víz, de az annyira nem irritált, mint a tüdőmbe bekerült adag. Köhögve és vizesen mások ki abból az isten baszta patakból. Miután kiköhögtem magamat és a maradék vizet is kiköptem körbenéztem hátha látok valami érdekeset. Nos, itt minden érdekes és rémisztő. Nagy nehezen két lábra álltam és elindultam megkeresni a többieket. A keresés során körbenéztem azért, hogy milyen lényeket is találhat itt az ember mikor megláttam egy négyszemű majmot. Számítottam rá, hogy lesz ott valami, mégis megijedtem. Túl morbid hely ez most így nekem félig kómásan. Megpróbáltam érzékelni a többieket hátha úgy meg találom őket, de valami probléma akadt a művelet során. Reménykedtem benne, hogy most azért nem sikerül a művelet, mert fáradt vagyok. Ha meg a hely teszi akkor nagyon csesztük, mert a nélkül a képességünk nélkül bármikor váratlan ellenfelekbe futhatunk úgy, hogy mi nem is tudunk róluk. Ahogy haladtam előre megpróbáltam tudomást se venni nagy hátrányukról meg arról se, hogy egy nagyon rusnya lényt láttam, aminek köszönhetően szerintem rémálmaim lesznek, ha egyszer, valamikor hazajutunk erről az istenverte helyről. A francért kellett eljönnöm. Most nyugodtan üldögélhetnék az irodámban és iszogathatnám a kávémat, de nem. Nekem minden ilyen kaliberű hülyeségbe bele kell mennem s kockáztatnom kell az életemet. -.-’ Megálltam és körbenéztem hátha látom már a többieket mikor megláttam a társaimat. Széles mosollyal az arcomon indultam el feléjük. Mikor megérkeztem vettem egy nagy levegőt és mondani akartam, hogy mennyire örülök nekik mikor úgy döntöttem, hogy mégsem mondom. Remélem, már ők is tudnak a hátrányunkról, mert ha nem nagy gázban vagyunk, mert most ebben a helyzetben elég gagyin tudok fogalmazni. Nem, csak azért mert idegesít a hely, hanem azért is, mert mindjárt megfagyok. Kellett nekem lazac vergődni úgy, hogy simán fel tudtam volna állni. Lassan körbenéztem, hogy megtudjam mi a helyzet. Egyelőre semmi veszélyeset sem láttam és ez így egyelőre megnyugtatott. Nem tudom miért nyugodtam meg, hiszen bármelyik percben meg tudnak minket támadni úgy, hogy mi észre se vesszük őket, hiszen érzékelni valamilyen okból kifolyólag nem tudjuk a lélekenergiájukat. Már kezdtem teljesen lenyugodni mikor fülsértő recsegés-robogást hallottam. Tök jó, hogy akkor kell, valamilyen ellenfélnek érkeznie mikor végre kezdek lenyugodni… Körbenéztem, hogy honnan is érkezhetnek az ellenfelek mikor az egyik ösvényről ugatást hallottam. Mondanom se kell, hogy mennyire örültem ennek a dolognak. Ki nem állhatom a kutyákat vagy azok rokonait. Miután sikeresen előráncigáltam a fegyveremet megjelent vagy féltucatnyi, inkább farkasra emlékeztető, érdekes lény. Reménykedtem benne, hogy tovább mennek, mert nem éhesek, de sajnos nem volt akkora szerencsénk. Elkezdtek körözni körülöttünk, majd ha minden igaz az alfahím kiadta nekik a parancsot, hogy megtámadhatnak minket. Egyszerű szúrásokkal és vágásokkal próbáltam meg kiiktatni az ellenfelemet, de sajnos nem sikerült. A bőre hasonlított az Arrancarok hierrójára vagyis olyan kemény volt. Megfordult a fejemben, hogy elmenekülök vagy valami, de ekkor beugrott, hogy hadnagy vagyok, és ezt ne tehetem meg. Nekem most az a dolgom, hogy megóvjam a többieket és, hogy példát mutassak nekik. Tovább folytattam a harcomat hátha sikerült meg találnom ellenfelem gyenge pontját ahol sikerül majd végeznem vele. Gyorsan körbepillantottam és láttam, hogy csak Arliva és én harcolunk ellenük, míg a többiek valami pusmognak. Remélem, valami terven gondolkoznak, míg mi az életünket feláldozva visszatartjuk ezt a sok büdös kis korcsot.
-Remélem valami terven gondolkoztok, mert ha nem, nagyon megbánjátok!- ordítottam oda nekik majd egy szúrás után hátrébb ugrottam és vártam ellenfelem reakcióját. Remélem nem fenyegetésnek veszik a mondatomat, mert egyáltalán nem annak szántam. Meg azt is remélem, hogy nem értelmezik félre, mert ha nem terven gondolkoznak, és mi meghalunk, akkor ezek a korcsok tovább mennek és őket is el fogják kapni.
Vissza az elejére Go down
Chikanatsu Kira
2. Osztag
2. Osztag
Chikanatsu Kira

nő
Leo Rooster
Hozzászólások száma : 238
Age : 30
Tartózkodási hely : 2. osztag területe, valahol SS-ben, otthon a fürdőkádban
Registration date : 2010. Aug. 15.
Hírnév : 6

Karakterinformáció
Rang: 5. tiszt, Híradó egység (, riteitai) parancsnoka
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Véres memoár //Lezárva// Cl0te15800/30000Véres memoár //Lezárva// 29y5sib  (15800/30000)

Véres memoár //Lezárva// _
TémanyitásTárgy: Re: Véres memoár //Lezárva//   Véres memoár //Lezárva// EmptyHétf. Dec. 13, 2010 5:45 am

Tasumi-chan nem igazán törődve az aggódó megjegyzésekkel nyitja a könyvet ám ekkor oda lép Arliva és megpróbálja elvenni tőle az irományt. A két lány elkezd civakodni, elindulok feléjük, hogy lecsitítsam őket, de még mielőtt oda érnék a lánynak sikerül megkaparintania a könyvet. A dolgok kezdenek rosszra fordulni ugyanis az előbb említett tárgyból vakító fény tör elő hangos dördülés kíséretében. Hirtelen minden elsötétül, nem hallok, és nem is látok, még azt se tudom, hogy állok-e vagy fekszem. Tompa puffanást hallok és fájdalmasan érzékelem, hogy földet értem. Felülök, majd lassan felállok és körülnézek, hogy a többiek rendben vannak-e. Persze engem leginkább Tasumi hogy léte érdekel, ám örömmel látom, hogy ő jól van. Ezután tüzetesebben is szemügyre veszem a helyet ahova kerültünk. Nem a sikátor az biztos, főleg mert ott nem voltak sem fura növények, sem pedig fura állatok, de akkor hol lehetünk? Kérdem magamtól viszont gondolkodásra nincs időm, mert a többiek már indulnak is.
- Igen, szerintem is túl nagy a csend. – helyeselek Tasu-chan megállapítására a séta közben. Megpróbálok más lélekenergiát keresni, de egy percnyi próbálkozás után rájövök, hogy e képességem itt nem tudom használni. Ekkor hangokat hallok a fák közül. A zajok egyre hangosabbak lesznek és még ugatásszerű hangok is társulnak hozzá. Arcomon mosoly jelenik meg majd katanámért nyúlok.
~Végre valami izgalom.~ gondolatom végén az erdő belsejéből egy rakás farkasra emlékeztető lény ugrik elő. Alig pár másod perc alatt körbe is kerítenek, mire én csak még jobban elmosolyodok.
- Oh, milyen cuki kiskutyusok, remélem, nem bánjátok, ha felkockázlak titeket? – gúnyos megjegyzésem után rögtön neki rontok a velem szemben álló dögnek. Sajnálatos módon észre kell, hogy vegyem ezek a, rusnyaságok sérthetetlenek. Miután több támadásom is sikertelen úgy gondolom, megpróbálkozom kidouval is.
- Hadou 04, Byakurai! – a varázsige kimondása után a fehérvillámot a négylábú pofájába lövöm, ezzel ideiglenesen megvakítva. Majd elindulok felé, hogy egy nagyobb csapást mérjek, rá ám ekkor valaki elkapja a karom és elhúz onnan.
- Nani? – nézek hátam mögé keresve a személyt, aki maga után húz. Tasu-chan az, aki most egy fára mutat. Veszem, a lapot azt akarja másszak fel. Egy nagyobb ugrás és már a fa egyik vastagabb ágán állok és várom a többiek érkezését. Miután ők is felmásznak, két ember kivételével megpróbálunk valami tervet kieszelni a dögök ellen.
- Már megbocsáss hadnagykám, de én Tasu-channal értek egyet. Nincs értelme menekülni. Én azt mondom, hogy ha az alfahímet sikerül elintézni vagy legalábbis menekülésre kényszeríteni, akkor a többiek követni fogják. – egy levegővétel és már folytatom is mondandómat.
- Nos, mivel mástól nem hallottam jobb tervet azt hiszem, maradhatunk ennél. Én és a lent harcoló nagyszájú liba eltereljük, a kisebbek figyelmét maguk fogják a kidoushuus hadnagyot és intézzék el a falkavezért. Ha esetleg nem válik be, akkor jöhet a menekülés, mint B terv. – utolsó mondatomat gyors végig hadarom, majd rögtön levetem magam a harcolók közé és ismertetem velük is a tervet.
Vissza az elejére Go down
http://swordartonline.lifeme.net/
Hirako Shinji
Admin
Admin
Hirako Shinji

Férfi
Leo Rooster
Hozzászólások száma : 380
Age : 30
Registration date : 2008. Sep. 30.
Hírnév : 35

Véres memoár //Lezárva// _
TémanyitásTárgy: Re: Véres memoár //Lezárva//   Véres memoár //Lezárva// EmptyHétf. Dec. 13, 2010 6:37 am

Úgy tűnik küldetésetek remek kapcsolatteremtési akció is egyben, legalábbis ezt a következtetést lehet levonni az elharapódzó indulatokból. Azonban jobban teszitek, ha ellentéteiteket félretéve inkább a valós problémára koncentráltok, mielőtt mindannyian a kimérák áldozatai nem lesztek. A fára mászás először jó ötletnek tűnik, hisz’ a farkasokra emlékeztető lények biztosan nem tudnak fára mászni, mint ahogy arra földi társaik sem képesek. Nos, ha ez a gondolat vezérelt benneteket, akkor sajnos csalódnotok kell. A dögök néhány próbálkozást követően máris feljutnak az alacsonyabb ágakra, melyek ugyan recsegve-ropogva, de megtartják a súlyukat. Tökéletes összehangoltsággal dolgoznak, így ketten Arlivára, valamint Akihiro maradnak, míg a többiek a növényzeten csüngő halálistenek felé veszik az irányt. A még mindig harcban álló 11. osztagos egy jól irányzott csapással lemetszi az alfahím tülkét, azonban az állat ezt meg sem érzi, továbbra is agresszívan támad, azonban ezidáig a katana sikeresen hárította minden próbálkozását. Viszont a szerencse elpártolni látszik mindannyitoktól, mert a szörnyek egy mindent elsöprő támadásra készülnek, amivel véget vetnek a lent küzdő és a fent töprengő társaság életének is. Menekülni képtelenség, be kell látnotok, itt a vég. Az utolsó pillanatban, mielőtt még a hatalmas agyarak és karmok felszánthatnák a bőrötöket, méhzümmögéshez hasonlatos zúgás hallatszik, majd a következő pillanatban – akár egy parancsszóra – az össze Rátók támadó vadállat lángra kap, azután rövid időn belül már csak füstölgő tetem képében láthatjátok őket újra. A zümmögés egyre erősödik, ezt követően pedig egy ismeretlen alak tűnik fel Tőletek nem messze, elegáns alakja teljesen elüt a környezetétől, azonban személyében nem ez a legmegdöbbentőbb, hanem ahogy megjelenik. Cilinderes alakja egyszerű füstből materializálódik.
Véres memoár //Lezárva// 348708
- Hölgyeim és Uraim, üdvözlöm Önöket a pusztulás völgyében, remélem eddig jól szórakoztak! – kiált felétek mézesmázos hangon, miközben egy biccentéssel köszönt Titeket. – Javaslom, kövessenek, ha kedves az életük, mivel ezek a bestiák nem csak ennyien voltak, s valószínűleg társaik halála miatt csak még vérszomjasabbá válnak. Természetesen a döntés az Önöké, ha akarnak, maradhatnak. És még valami… A majmokat nem simogatnám, harapásuk olyan idegmérget tartalmaz, ami hosszú és fájdalmas halálhoz vezet, szóval csak óvatosan, Hayakawa-san! Wink

Látszólag tökéletesen ismer benneteket, holott Ti még csak most látjátok először. Persze azzal a képességével nem lehettek tisztában, mely szerint felszínesen képes olvasni a gondolatokban, így az egyszerű adatokat, mint név és beosztás, könnyedén ki tud olvasni. Kedélyesen fütyörészve indul meg előttetek, előhúzott fegyvereitekre pedig ügyet sem vet, látszólag egyáltalán nem tart csapatotoktól. Út közben akár kérdezhettek is Tőle, mindenre készségesen válaszol, úgy bánik Veletek, mintha rég nem látott barátai lennétek. A fák egyre inkább sűrűsödni kezdenek ebből lehet arra következtetni, miszerint közeledtek a dzsungel közepe felé, ahol a legnagyobb a sötétség, hisz’ a hatalmas fák lombkoronáján már képtelen áthatolni a fény az alsóbb szintekig. Hamarosan már térdig gázoltok az ingoványszerű patakrészben, ez egyfajta holt ág, itt már nem folyik a víz, ráadásul az elmúlás semmivel sem összetéveszthető bűze is a levegőben terjeng. Önjelölt vezetőtök azonban most sem zavartatja magát, könnyedén jár a láp fölött, talpa nem is érinti annak felszínét. Ti is megpróbálkozhattok a talpatok alá reishit gyűjteni, ám csalódottan kell tapasztalnotok, miszerint erre sem vagytok képesek a reiatsu-érzékelés mellett. Shunpót ettől függetlenül még mindig tudtok használni, azonban ebben az esetben teljesen felesleges, hisz’ nem tudhatjátok Mi vár rátok. Tökéletesen manipulál benneteket, ám erről fogalmatok sincs, csupán a fokozott biztonságérzet lehet kissé érthetetlen számotokra az előbbi összecsapást követően. Rövid idő elteltével, pont, amikor már fárasztóvá válna a menetelés, egy monumentális kapuval találjátok szemben magatokat, amelynek két oldalán egy-egy fáklya ég. A növények mind egy irányba dőlnek, mintha azok is be akarnának jutni az épületbe, viszont erre nincs lehetőségük.
Véres memoár //Lezárva// Jungle_VM
- Ó, milyen modortalan vagyok, hiszen még be sem mutatkoztam! – harsan hangja nem is rémületetekre, amikor hirtelen irányotokba fordul és tökéletes fogsorát Rátok villantja. – A nevem Dreamer, úgymond Én vagyok az itteni idegenvezető. Most lesz emlékeim szerint az 1789. éve, hogy itt ragadtam. Érdekes történet, egyszer mindenképp megosztom Veletek!

Laza intésének köszönhetően az ajtószárnyak kitárulnak, Ti pedig ismét szárazföldet érezhettek a talpatok alatt. Egy széles folyosóra kerültök, amelyből ugyancsak árad a dohszag, s még inkább erőteljes a tetemek bűze. Időközben kísérőtök előre siet, ám még mielőtt követni tudnátok, Nara egy óvatlan lépéssel beindít valamilyen szerkezetet, amely semmi jót nem jelent számotokra. Alighogy a kalapos férfi eltűnik a fordulóban, finom remegés fut végig a falakon, majd előttetek úgy száz méterre egy rámpa gördül le a mennyezetből, amiről ezt követően két hatalmas golyó száguld le elképesztő sebességgel. Visszafordulni értelmetlen lenne, mert valamilyen varázslat lezárta a kijáratot, ráadásul ezt észre sem vettétek! Nincs más választásotok, mint valahogy elpusztítani a golyókat, mielőtt még mind a hatotok palacsintaként végzi.
Vissza az elejére Go down
Hayakawa Tasumi
8. Osztag
8. Osztag
Hayakawa Tasumi

nő
Leo Tiger
Hozzászólások száma : 143
Age : 25
Tartózkodási hely : Shiratorival, küldetésen, 8. osztag területén
Registration date : 2010. Aug. 17.
Hírnév : 8

Karakterinformáció
Rang: Masaki tetkó-pádávánja *w*
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Véres memoár //Lezárva// Cl0te16300/30000Véres memoár //Lezárva// 29y5sib  (16300/30000)

Véres memoár //Lezárva// _
TémanyitásTárgy: Re: Véres memoár //Lezárva//   Véres memoár //Lezárva// EmptyHétf. Dec. 13, 2010 12:27 pm

A luvnya ordítozására ügyet sem vetek, ám a 6. osztag hadnagyának tervét nem hagyhatom szó nélkül.
- Én nem menekülni akarok, hanem legyőzni a dögöket, érti? Azért jöttem ide fel, hogy olyan tervet eszeljünk ki, amellyel harcolhatunk! Nem akarok nyúl módjára elfutni. Már nem azért, de szégyen, hogy hadnagy létére ilyeneken töri a fejét. – dorongolom le a férfit, bár biztos vagyok benne, hogy később megbánom, hiszen magasabb rangú nálam.
Viszont Kira-chan ötlete már sokkal jobban tetszik. Elintézni a falkavezért *.* Jó ötlet. A nagyszájú liba megnevezés is tökéletesen illik a luvnyára. Kezdem még jobban megkedvelni Kira-chant. Hevesen bólogatva helyeselek a második ötletre és már ugrálnék is le, de ekkor különleges dologra eszek figyelmes, ami annyit takar, hogy a dögök tudnak fára mászni. Oké, erre nem számítottam. Úgy tudtam, sem a farkasok, sem a kimérák nem képesek ilyen mutatványokra és ami azt illeti, sokat olvastam ám róluk. Bár sokan azt hiszik, csak egy hülye liba vagyok, aki semmiről nem tud semmit, kivéve a divatot, meg a harcművészeteket. Pedig valószínűleg irodalmi ismereteimmel minden társamat lefőzném és van is okom arra, hogy ilyen nagy egóm legyen, nem csak úgy magától termett a fán, hogy én leszedjem. Megdolgoztam érte és ez lett az eredménye. Elgondolkozásom közben ezek egyre magasabbra másznak, majd hirtelen a fülemet igen irritáló hangra leszek figyelmes. Olyan, mintha egy méhraj közeledne. Először azt hiszem, elkezdett csengeni a fülem, de aztán rájövök, hogy valószínűleg mégsem, mivel a többiek is értetlenül pislognak. Elképesztő, hogy ezek a gondolkodásra képtelen ösztönlények jobban összedolgoznak, mint mi, akiknek eleve egy csapatban kéne lenniük, ám ehelyett csak vitatkozunk, nem egyre járnak a gondolataink, sőt még ellenségeskedünk is. Elképesztő. Hülyébbek vagyunk, mint a kimérák. Viszont a zümmögés csak nem akar szűnni. Ami azt illeti, kezdek attól tartani, hogy meg fogunk halni, ha nem találunk ki nagyon gyorsan valamit. Ezek a szörnyetegek meg csak jönnek és jönnek. Még az sem zavarja őket, hogy a liba egy ügyes manőverrel leszedte az alfahím egyik tülkét! Meg kell vallani, ügyes húzás volt. Mondjuk azt hiszem, hülyeség volt így ordítani szegénnyel. Régen én is ilyen agresszív voltam, akkor most üvöltöttem volna saját magammal is? Biztos, hogy nem. Ha nem halok meg másodjára is, majd bocsánatot kérek tőle és remélem újra kezdhetjük ismerkedésünket. Ami azt illeti, ha nem szívta el az összes cigarettáját, lehet hogy kérek tőle egy szálat. Igaz, még soha nem bagóztam és eddig keményen ellene voltam minden ilyesféle tevékenységnek, de egyszer mindent ki kell próbálni, nem igaz? Talán még barátok is lehetünk, ha barátságosan közeledek felé. Visszatérve a valóságba, igen nagy döbbenet ül ki az arcomra, mikor meglátom lángra kapni az épp rám támadó kimérát. Oké, ez ki volt? Döbbenten nézek körbe, hiszen mondjuk akármelyikünk lehetett, ha épp olyan a zanpakutoja, de amint látom, ők is ugyanolyan értetlenül néznek rám, így a csapatból senki nem lehetett. Komolyan. Ez ne az én napom. Legalábbis, ma mindenen meglepődöm. Először is, idekerülök egy olyan helyre, ahol óriás szitakötők vannak, meg négyszemű majmok. Aztán az erdőből csak úgy spontán kiront egy csapat kiméra, amik igaz nem sebezhetetlenek, de képtelenek vagyunk őket megölni! Aztán itt van ez a zümmögés, meg a hirtelen szénné amortizálódó ellenfelek, melyek igen sértik az önbecsülésemet. Magam is le tudtam volna őket győzni. Na és itt az újabb meglepetés. Egy igen elegáns férfi lép elő a füstből, úgymond és fordul csoportunk felé. Illedelmesen köszönt minket az… hol?! Pusztulás völgye? Éljen! Micsoda helyre kerültem, Istenem! Ments ki innen! Aztán az javaslat. Oké, úgyis szeretnék még harcolni^^. Nem, először a munka, aztán a szórakozás! Ahogy Nagy Feró száma is mondja, nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás! Ne kérdezze senki, honnan ismerem én ezt a zenét, csak valahol megragadt a fejemben. Német… nem, Orosz, nem az sem… talán Magyar. Minden esetre, én szeretem. Szerintem tök jó fej ez a Nagy Feró. Nah, de én minden esetre az ismeretlennel megyek, még ha a… velem kicsit rivalizáló lánynak, bármi kifogása lenne a dolog ellen, akkor is. Ilyen aranyos állatok és ilyen veszélyesek? Nem akarok meghalni! Gyorsan körülvizslatom magam, de nem találok harapásnyomot, így jelentősen esik a feszültségem szintje. Ha ez a férfi ismeri a környéket, akkor semmi bajunk nem lehet, így kedélyesen pillantok rá a többiekre, majd elindulok a nyomában.
- Mellesleg szó… tudja nevem?! – kiáltok el meglepetten, bár választ nem igen várok.
Ő csak bólint, meg sem állva. Rengeteg kérdésem lenne még, de azokat majd felteszem később, most fontosabb dolgom van. Kicsit lemaradva kezdek sétálni az eddig igen ellenséges lány mellett, majd kicsit félve megszólalok.
- Figyelj… bocsi, hogy olyan akadékoskodó kis szemét voltam, aki mintha csak egy elkényeztetett hercegnő lenne. Nem akartam. Meg tudsz bocsátani nekem? Ha igen, akkor szeretném, ha újra kezdenénk az egészet. Szia, a nevem Hayakawa Tasumi, a 2. osztag 6. tisztje vagyok és a Járőralakulat tagja. – mondom neki, ahogy kinyújtom a jobb kezem, hogy kezet rázhassunk.
Mikor ezzel megvagyunk, én kicsit elkalandozom, nem tudom, mit mondhatnék még. Azok a mozdulatok ügyesek voltak. Gyors hárítások, hirtelen kitörések… fantasztikus. Azt hiszem értem, miért tűrték meg az Akadémián, agresszív jelleme ellenére is. Ami azt illeti, mikor elindultunk, cigarettát láttam a szájában. Vajon van még nála?
- Mondd, nem tudnál adni egy szálat? Sosem bagóztam még, de egyszer mindent ki kell próbálni, mint mondják, én pedig kíváncsi vagyok, mit szeretnek rajta annyira az emberek. – szólalok meg újra és ha kunyerálásom sikeres, akkor hamarosan a kezemben is tartom a papírba csavart dohányt, majd legújabb ismerősöm segítségével sikerül is meggyújtani.
Amint az elsőt szívom belőle, azon nyomban köhögni kezdek és messzire tartom magamtól a rudat. Mikor fulladozásom véget ér, egyszerűen nem tudván, mit hogy kéne csinálnom, újra megszívom, szintén sikeresen letüdőzve a füstöt. Hogy a fenébe kell ezt?! Az erdőben egyre beljebb haladva sötétebb és sötétebb lesz. Fogalmam sincs mit csinálhatnék most, hiszen a cigizésbe is egyre jobban kezdek belejönni, már nem is szívom le annyira. Ez azért nagy haladás, azt hiszem. Egy idő után már a mocsárban gázolunk, bár idegenvezetőnk lába nem is érinti az iszapos bigyót. Annyira kedves velünk, mintha egész életünkben ismertük volna egymást. Micsoda fogadtatás. Először egy csapat kiméra, aztán egy igen kedves fickó, aki közli, hogy ezek többen is vannak és ha nem akarunk meghalni, menjünk vele, most meg itt gázolunk az ingoványban. Azt sem tudjuk, hová visz minket. Valami itt nagyon nincs rendben. A halál szaga van mindenütt. Nem tetszik ez nekem, nagyon nem tetszik. Pont olyan érzésem van, mint a kiméra támadás előtt. Nagyon, nagyon rossz. Egyre tovább haladva, már kicsit idegesen szívom el a csonkot, mely még megmaradt a bagómból és egy újabbat kunyerálva fordulok társnőm felé. Már tudom, miért annyira jó feszültség levezető ez. A szálat meggyújtva szippantok belőle egyet és elégedetten nyugtázom, hogy egyre jobban csinálom. Tovább haladva kezdek egyre jobban unatkozni és már megkérdezném, hogy mikor érünk oda a célhoz, mikor megpillantok előttünk egy kaput, melynek két oldalát egy-egy fáklya díszíti. Megint csak rossz érzésem van. Teljesen olyan, mintha az itt növő növények is be akarnának törni oda, ahová mi készülünk. Az idegen hangjának hirtelen harsanása a feszült csendbe nem kis ijedelmet kelt bennem, majdnem elejtem a dohányt. 1789 év… az hosszú idő. Vajon mit csinált egészen idáig? Kíváncsi lennék, vajon nem unatkozott-e ennyi éven keresztül. Bár egy ilyen helyen nem hiszem, hogy bármikor is unatkozhat az ember. Ami azt illeti, én tényleg örülnék, a elmesélné mi történt vele és mit kezdett magával máig, hiszen nem minden nap találkozni egy idegen világban egy idegen férfival, aki könnyű szerrel le tudja győzni azokat, akikkel még egy csapat shinigami sem bírt el. Ami azt illeti, elég szánalmas csapat halálisten, ha már itt tartunk. Jó lenne kicsit összedolgozni. Hivatalos idegenvezetőnk egy intésére feltárulnak az ajtószárnyak, én pedig megkönnyebbülve lépek a padóra és örülök, hogy végre újra száraz talajon tudhatom a lábam. A széles folyosón körbetekintve semmi érdekeset nem veszek észre, bár már lassan orrfacsaró lesz a holtak bűze. Dreamer előre megy, mi pedig követnénk, de a 6. osztag hadnagya, aki korábban a menekülést javasolta és ezért még most is pipa vagyok rá, ügyetlenkedésével beindít valami szerkezetet, mely számunkra egyáltalán nem jelent jót. Amint idegenvezetőnk eltűnik a fordulóban, remegés fut végig a falakon és a plafonról egy rámpa gördül le, felénk elindítva két hatalmas sziklagolyót, melyek igen nagy sebességgel próbálnak életünkre törni. Most veszem csak észre, hogy a kapu bezárult, így menekülni semmi esélyünk. Hát akkor viszont el kell őket pusztítani! De hogy…
- Megvan! Figyeljetek. Te, akinek nem tudom a nevét, mert elfelejtettem, kérlek bocsáss meg nekem és kivételesen hallgass rám, ez egy jó terv! Szóval… te előre mész és megállítod az egyik golyót. Én meg a másikat. Kira-chan, kérlek szépen segíts a társunknak az elsőben, velem pedig gyere te, Anao. Szóval… ti még elöl megállítjátok a ti golyótokat, mi ketten pedig később a miénket, hogy átférhessünk a kettő között. Így nem rombolunk le semmit. Kérdés? Oké. – mondom ellenkezést nem tűrő hangon, miközben egyfolytában korábbi veszekedőpartnerem felé mutogatok, hiszen ez tényleg egy forradalmi ötlet.
Ha a két lány megcsinálja, amit kérek, hamarosan a jobb oldali szikla leblokkol, és akkor kell nekünk megállítani Anaoval a balt. Győzelem! Az első elintézve, most jövünk mi. Nos, lássunk neki.
- Hadou 04: Byakurai! – lövöm ki a gömbre támadásom, de direkt nem teszek bele annyi erőt, hogy nagyobb kárt tegyen benne, csak a tolóerő legyen elég, hogy lelassuljon és megálljon.
Vissza az elejére Go down
http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Hayakawa_Tasumi
Shiroichi Anao
10. Osztag
10. Osztag
Shiroichi Anao

nő
Gemini Monkey
Hozzászólások száma : 368
Age : 43
Tartózkodási hely : Valahol Seretei újdonsült romjai között
Registration date : 2010. Dec. 03.
Hírnév : 77

Karakterinformáció
Rang: 10. osztag Kavicskapitánya *3*
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Véres memoár //Lezárva// Cl0te40700/45000Véres memoár //Lezárva// 29y5sib  (40700/45000)

Véres memoár //Lezárva// _
TémanyitásTárgy: Re: Véres memoár //Lezárva//   Véres memoár //Lezárva// EmptyKedd Dec. 14, 2010 9:04 am

Amíg a többiek megvitatják egymás között a különböző terveket jómagam fél füllel hallgatom őket, de tekintetem elsősorban a lent harcoló két társunk köti le. Mondjuk az egyikőjük hadnagy így nem volt meglepő igyekezete, de a másik isten tudja hányas osztagból is egészen... Na, jó talán gyöngén fogalmazok, nagyon jól állja a sarat, javítom magam, ahogy látom épp lenyisszantani tőle a farkaska tülkét. Elképesztő, bár megint fölvette azt az ellenséges maszkot, mit egész idáig is mutatott, de meg kell hagyni igencsak, kivetkőzött magából akkor, mikor barátkozni próbált velem – vagyis hát gondolom, hogy azt szeretett volna-.
- Na és mióta szolgálsz a 10. osztagban? Ne haragudj, hogy is hívnak? Nem jegyeztem meg a neved. - idézem elő magamban az emlékképet, miközben a patakot követve caflattunk csoportostul a 2. osztagos leánykát követve.
- Höh? - nézek rá meglepetten a kérdésre, főleg amikor az ellenséges arca hirtelenjében tovaszállt és egy barátkozós kifejezés váltotta fel. Hirtelen még a kérdést se tudtam fölfogni. - A… nevem? Ja, a nevem Shiroichi Anao desu! >-< A fehérből és az egyből (Shiroichi jelentése: Fehér egy). - mondom, orjásít vigyorogva, hisz az a nagy csend már igen idegesítő volt. - Nem rég helyeztek át a 10. osztagba pár apró csetepaté miatt, hehehe. - vakarom meg tarkómat zavaromban. - És téged, hogy hívnak? - hatalmas vigyoromat, akkor bezzeg még semmi nem moshatta le, legalábbis addig, míg nem jöttek ezek a marslakók, akarom mondani farkasok, amin átment pár kígyó meg pár hasonló dolog, mert azért oké, hogy mi itt egyszerűen farkasnak nevezzük őket, de ez több lényből keresztezett zsákutca. -_- Mert, ha ezt a furcsaságot lehet fokozni, akkor kérem szépen megeszem a nem létező kalapomat! Merengek vissza a nem éppen távoli múltba. Történt úgy tíz perce tán, bár az időérzékemet már rég elvesztettem mióta idecsöppentünk ebbe a Csodaországba. Persze ezek az igen kalandos elképzeléseimet félbe kell szakítanom, ahogy hallok pár érdekes ötletet a többiektől a meglógásra, illetve a furcsa lények elintézésére, de úgy vélem már igencsak elkéstek ezzel a dologgal. Már csak azért, mert amikor lenéztem a fáról a képembe vicsorított a kedves kis blökike.
- Nahát... szerbusz Pumikám... - nyelek egyet, nem untam meg még az életemet, T-T. - Most, hogy így közelebbről szemlélem a fogsorodat... nem is olyan szörnyű... mi lenne, ha megbeszélnénk egy Shakkahou-val forralt meleg víz mellet? Hm? - egy kellemetlen grimasz ül ki arcomra, közben a többiek felé nézek. - Azt hiszem elkéstünk...- mormogom, de a farkaska, ahogy rámászott az ágra, amin én is tartózkodtam, nem bírt el kettőnket így az keserves recsegések közt megadva magát tört le és landoltunk a földön. A kisebb zuhanást kihasználva magam elé tartom a kardomat és már egy védekezésre alkalmas kidout akarok használni, de a farkas gyorsabb volt épp, hogy sikerült felfognom csapását kardommal, mely sercegésével és halk recsegések között igyekszik jelezni, hogy ebben a formájában ne igen akarjam folytatni a harcot, de Shikai-ra váltani így aztán végkép lehetetlen számomra. Már mélyen magamban kezdeném elfogadni, hogy ha most akarok vagy sem, meg fogok sérülni vagy halni, mikor hangos méhzümmögésre leszek figyelmes, azt hittem már képzelődők vagy valami, de ahogy pár csapattagom felé villantódtam egy apró másodpercre a tekintetemet, akik a környékemen voltak ők is épp úgy nem értették a dolgot. A puszta gondolattól is már kiráz a hideg, hogy most valami méhszerű génkezelt élőlények akarnak-e megtámadni Minket. De szerencsére nem úgy volt, ahogy gondoltam. A farkasok, melyek úgy sarokba szorítottak Minket egyik pillanatról a másikra lángra kapnak, majd megpörkölve mindegyszálig földre hullnak. Csodálkozva nézek a jól megégett szőrgombócra, ami még az imént esküdt ellenségem volt, majd keresni kezdem, hogy ezt ki csinálhatta, valamelyikünk közülünk? Vagy Ki? De nem, ezt egy vadidegen tette, egy igen érdekes idegen. A dzsungelből ítélve először bennszülöttekre gondoltam volna, mint humanoid élőlény nem egy cilinderes arisztokratára. Na, jó... ez tényleg ijesztő… kalapos fickó, mint a kalapos nyúl az Aliz Codaországból... sötétség mielőtt idekerülünk... lehet, hogy egyszerre beestünk egy óriási nyúlüregbe Karakurában?! Sejtettem, hogy az egy mesekönyv! Visszatérve az alakra, talán még se annyira vadidegen, vagyis a helyen biztos nem az óvatosságra intéséből sejtve. Honnan tudhat ez ennyi dolgot erről a helyről? Mit mondott pusztulás völgye? Milyen egyszerű kifejezés... ha itt emberek is vannak és tudják, hogy ilyen veszélyes ez a hely miért nem tettek ki egy táblát, hogy: "Fura élőlények 5 km-re. Ne lépj be! " Vagy valami hasonló felirattal? Egy „Üdvözlünk a pusztulás völgyében! ” Az is megtette volna és nem jöttünk volna ide... gondolom. Várjunk, csak. Kapom fel a fejem, ahogy a 2. osztagos Hayakawa Tasumit a nevén szólította az érdekes kaliberű fickó. Szóval ő ismer minket, de mi őt nem. Á' ebbe belefájdul a fejem túl sok lényeges és fontos dolgon gondolkodom egyszerre. Öklömmel gyöngén megkopogtatom fejem, hogy kiűzzem a zavaros gondolataimat, hogy immáron tiszta fejjel gondolkodhassak. Szóval kövessük őt, mert ezekből a mutánsokból még több jön, és honnan tudjuk, hogy ha vele vagyunk, nem támadnak meg... itt a földön fekvő halott farkasokra nézek. Szerencse, hogy nem hangosan gondolkodok.
- Látszik, hogy nem tud főzni... odaégette a farkasokat. - jegyzem meg halkan, bár pár furcsa tekintett miatt, mely ennél a mondatomnál rám néztek inkább nem fűzők hozzá többet, hanem némán követem a társaságot, csak azért is mert kis csoportunk több tagja is önszántából vele akart menni, mondjuk nem csoda még több, efféle lény, mint az utóbbiak, azokból én sem kérek többet. Párszor végigmérem gyanúsan a fickót belül nem hagy nyugodni a gondolat, hogy mégis miért segített nekünk, bár nem érdekel, hogy ki, hogyan van vele, de én az ilyesmire allergiás vagyok és ezzel a harci büszkeségembe tiport, ahogy elpusztította azokat a szörnyeket, amiket Én is meg tudtam volna ölni ˇ-ˇ - khm… vagy sem - ráadásul az adósa is vagyok most. -__- Ahogy követtük fel se tűnt, hogy merre, min keresztül és miken nem keresztül hágunk át az út során mindaddig, míg iszonyú orrsértő bűzt nem érzek egy ingoványosnál, amin át kell haladunk. Szinte sokként ért, mikor meglátom a fickót egyszerűen átsuhanni ezen a patakszerűségen, most igazán irigyelni kezdtem belső világomat, ahol én is tudok ilyet tenni a víz tetején. T-T Ráadásul a lélekérzékelős dolog nem az én világom, szóval afféle talajt se tudnék létrehozni, melyet egyszer egy másik tiszttől láttam még anno, no meg Shunpóra inkább nem pazarolom az erőmet.
- Mondja hova visz minket? - teszem fel a sok kérdésem közül az egyiket, ami igazán piszkálja a csőrömet. Persze hiába tettem fel a kérdést, mert a választ igen hamar megláthattam valami furcsa kapusszerűség előtt voltunk, mely felé a környéken lévő növények úgy hajoltak, mintha ők is be akarnának menni, de nem tudnak. A "kedves" idegenvezetőnk hirtelen megfordulva szólal meg melytől még az ütő is kis híján megáll bennem.
- Ó, milyen modortalan vagyok, hiszen még be sem mutatkoztam! - nahát, rájött? Épp ideje volt. Mondjuk mi is megkérdezhettük volna, akkor most ki is a modortalan? oO
– A nevem Dreamer, úgymond Én vagyok az itteni idegenvezető. Most lesz emlékeim szerint az 1789. éve, hogy itt ragadtam. Érdekes történet, egyszer mindenképp megosztom Veletek! - egyszer... hogy érti azt, hogy Egyszer... és mi az, hogy 1789 éve? Meg kell hagyni jól, tartja magát... De, akkor is! Meg mit mondott, hogy hívják Dr... Dream... mindegy furcsák az itteniek az 100%. Egy furcsa kézmozdulattal, mint valami karmester bírja engedelmességre a kaput, mely szó nélkül kitárul előttünk a nagy bemutatkozó szövege után. Ahogy belépek a kapun az eddigi szutykos lábfürdő után ismét a száraz, sima talajt érezhetem talpam alatt, mely jókora örömmel tölt el, még pár órát álltunk volna abban tuti, hogy beleőrültem volna főleg, hogy csak úgy vonszolni tudtam magamat abban a szörnyűségben. Tekintetemmel rögtön körülvizslatom a helyet, ahogy megszoktam a száraz talajt. Mikor feltűnik, hogy a kalapos fickó hirtelen elillant a szemünk elöl az egyik fordulóban.
- Hát ez meg hova siet ennyire? - nézek nagyokat értetlenül, mikor hirtelen remegni kezdenek a falak. - Mi a szösz ez földrengés?! - tekintek a többiek felé és látom, hogy egyik kedves hadnagyunk talajcsapdára lépett. Szép mit ne mondjak, de míg csak egybe, addig minden rendben magamat ismerve három csapdába is képes lennék belelépni, pedig csak két lábam van. Szóval az a mesteri kivitelezés, csak az én attrakciómból sülhet ki más embert nem igen ismerek, aki ilyen szerencsétlen lenne, mint én… Persze szerettem volna, ha csak egy egyszerű földmozgással megússzuk a dolgot, előttünk két nagy golyó indul meg, ami ha eltalál minket hát igen... biztos szép palacsinták lennénk. Már épp kérdezném, hogy van-e valami terv a gyors észjárásúaktól. Mikor Tasumi egy egész hatásos ötlettel drukkol elő.
- Megvan! Figyeljetek. Te, akinek nem tudom a nevét, mert elfelejtettem, kérlek bocsáss meg nekem és kivételesen hallgass rám, ez egy jó terv! Szóval… te előre mész és megállítod az egyik golyót. Én meg a másikat. Kira-chan, kérlek szépen segíts a társunknak az elsőben, velem pedig gyere te, Anao. Szóval… ti még elöl, megállítjátok a ti golyótokat, mi ketten pedig később a miénket, hogy átférhessünk a kettő között. Így nem rombolunk le semmit. Kérdés? Oké. - végig bólogattam helyeselés kép, mint aki érti a dolgot a terv gyors leadása során. Hm... szóval Ők elintézik az egyiket és Ő -Tasumi- meg Én a másikat. Nem nagy ügy. Heh? Mi? Én? Mi van? Miért én? Miért nem más?
- Miért én… nem vagyok én Krőzus… - szólalok meg egy kellemetlen vigyor kíséretében, majd felsóhajtok, ezzel jelezve, hogy nem panaszkodok többet, majd bólintok, hogy felőlem mehet az akció. Mivel az imént nem úgy hangzott, hogy most elfogadnának kifogásokat. Főleg, hogy a szorult helyzetben mindent ki kell próbálni, mint mindig. Amint remélhetőleg elintézik a jobboldali billiárd golyót, akkor lépünk akcióba. Mit ne mondjak Ő, aztán tudja, hogy kell ezt csinálni, amint lehetősége nyílt a dologra rögtön egy kidout használt. Mivel Tasumi nem taglalta, hogy hogyan is kellene megfékezni a továbbiakba a nagy labdát - alias golyó - és persze nem nagy a valószínűsége, hogy egy Byakurai-nak köszönhetően pont akkor és ott áll meg, ahol akarjuk főleg, hogy erősen úgy nézz ki, hogy csak lassult ettől a csapástól, szóval a megálláshoz rá kell segíteni, legalábbis így láttam.
- Sase, aratama Hyozanryuu! - húzom ki a kardomat a tokjából és szólítom nevén, mely egy legyintésre megváltozik, majd magam elé tartva két kezemmel fogva a markolatot a golyó elé állok, persze még tisztes távolságban, ha esetleg nem jönne össze, amire készülők. - Ishi no Hogo - mondom határozottan mire ékkövek bukkannak fel előttem egy nagyobb védőfalat létrehozva, mely akkora, mint maga a ránk veszélyt hozó golyó, ami remélhetőleg fel tudja fogni a jókora követ és megúszhatjuk a palacsintává való eldeformálódást.
Vissza az elejére Go down
Nara Shiratori
9. Osztag
9. Osztag
Nara Shiratori

Férfi
Gemini Hozzászólások száma : 361
Age : 153
Tartózkodási hely : 9. osztag területe / Kapitányi iroda
Registration date : 2010. Jun. 21.
Hírnév : 18

Karakterinformáció
Rang: Kapitány
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Véres memoár //Lezárva// Cl0te40600/45000Véres memoár //Lezárva// 29y5sib  (40600/45000)

Véres memoár //Lezárva// _
TémanyitásTárgy: Re: Véres memoár //Lezárva//   Véres memoár //Lezárva// EmptySzer. Dec. 15, 2010 4:21 am

Miután Tasumi-san ledorongolt mélyen magamba néztem és rájöttem, hogy tényleg neki van igaza. Egy hadnagynak példák kellene mutatnia a tiszteknek, megvédeni őket a bajtól és bátran harcolni az első sorban. Szégyent hoztam a hadnagyi címemre, amikor el akartam menekülni a harc elől. Túl elhamarkodottan döntöttem és az első eszembe ötlött tervet akartam végrehajtani és nem akartam, hogy bárki is megsebesüljön. Igazából, azért próbáltam megfutamítani a csapatot a harc elől, hogy az első fontosabb küldetésemen hadnagyként, ne félholt tisztekkel vagy éppen sehogy se térjek vissza Soul Societybe. De Tasumi végre felnyitotta a szemem és ezt közölni is szerettem volna vele.
- Igen, igazad van. Én kérek elnézést a meggondolatlan döntésemért és ne írjátok le előre a többi hadnagyot az én hülyeségem miatt. – kérek megbocsájtást minden ballövésemért Tasumitól.
Mostantól minden tervemet ezerszer átgondolom, mielőtt hangosan kimondanám. Miközben én a fejemben rendezem a dolgaimat, kint nem állt meg az élet. Lent még mindig folyt a harc a farkasszerű valamik ellen, itt pedig Haiiro-san ecsetelgeti tervét miszerint a falkavezért kéne megölni. Én csak bólogatok, nem is merek mást csinálni és belemerülök újra a gondolataimba. Amíg nézem a lent harcolókat, azt is észrevettem, hogy a farkasok jól összedolgozva harcolnak, velünk ellentétben, akik csak veszekedni tudnak és egymást hátráltatni. Elhatároztam, hogy mostantól megpróbálok együttműködni a csapat többi tagjával, hogy minél előbb legyőzzük a nekünk támadó fenevadakat. Azonban, amikor fellelkesülve próbáltam volna belevetni magam újra a harcba, hirtelen elkezdtek felfelé jönni a fára a farkasok, akikről eddig azt gondoltam, hogy nem képesek a fáramászásra. Ezt nem hagyhattam annyiban, ezért levágtam a faágat, amin az egyik vadállat tartózkodott, így ismét a földre került. Újult erővel, sokkal összeszedettebben kezdtem el vele harcolni, talán még meg is rémisztettem egy kicsit ellenfelem. Sajnos ez nem tartott sokáig, mert véletlenül megbotlottam egy kőben, így a földre kerültem és könnyű prédává váltam a fenevad előtt. Amikor már azt hittem, hogy be fogok szerezni egy nagyobb sérülést a felém ugró farkastól, váratlanul méhzümmögést kezdek e hallani. Először nem nagyon érdekelt, mert a rám támadó ellenfelet figyeltem, amikor egyszer csak lángra kapott a farkas és szénné égett. Elkezdtem érthetetlenül nézni, mert nem értettem, hogy most mi történt, amikor az előbbi zümmögés felerősödött és megjelent egy cilinderes alak a semmiből. A fickó elkezdett hozzánk beszélni és mondta, hogy kövessük. Mivel nem volt más választásunk így követtük. Valamiért ez az alak ismert minket és úgy bánt velünk, mint régi pajtásaival. Biztos kihallgatott minket láthatatlanul, mert itt nem tudjuk érzékelni a lélekenergiát. Mivel ő látszólag ismer, minket ezért odamentem hozzá, hogy mi is megtudjunk tőle egy két dolgot.
- Mi is üdvözüljük Önt. Kis csapatunk éppen egy küldetésen van elveszett shinigamikat keresve. Nem tud véletlen róluk valami? Ők is valószínűleg itt tartózkodnak ebben a világban. – próbálok információkat kiszedni mézesmázos szavakkal megmentőnkből.
Gyaloglás közben idegen vezetőnk közelében maradtam, míg egyre beljebb és beljebb haladunk az dzsungel belseje felé. Nemsokára elkezdett ingoványos lenni a talaj, ezért megpróbáltam utánozni vezetőnket és megpróbáltam a láp fölött járni. Amilyen szerencsém volt a lélekérzékeléshez hasonlóan ezt sem tudtam használni, ezért szépen beleestem a mocsárba és majdnem tetőtől talpig saras lettem. Nem foglalkoztam sokat a higiéniámmal, hanem gyorsan követtem tovább kísérőnket. Utálom a sétálást, mindig is utáltam, ezért tudok shunpozni, hogy hosszú távokat ne kelljen gyalogolnom. Amikor már nagyon meguntam a kutyagolást és majdnem mondtam, hogy én nem megyek tovább, megpillantottam egy hatalmas kaput fáklyákkal. Mihelyt odaértünk ehhez a kapuhoz vezetőnknek eszébe jutott, hogy bemutatkozzon és mondjon magáról néhány szót.
- 1789! Ön halhatatlan vagy Ön is egy halálisten? Ha pedig egyik sem, akkor elmondaná, hogy melyik faj képviselője? – lepődök meg a hallottakon és egy kérdéssel szeretném kíváncsiságom kielégíteni.
A meglepő információk után Dreamer egy kéz legyintésére kinyílt az ajtó így ismét szilárd talajt érinthetett a lábunk. Amint bementünk az épületbe megcsapta az orrom a bűz szaga, ami sokkal rosszabb volt a dzsungel büdösségénél is. A kapu mögött egy tágas folyosón találtuk magunkat, ámuldozásra azonban nincs most idő, mert vezetőnk éppen elillan az egyik kanyarba. Próbálnák utána szaladni, bár nincs sok kedvem a séta után, de mégis megteszem, amikor az egyik lépésemnél egy kis négyzetben lesüllyed a talpam alatt a padló. Ez nem lehet igaz, pont nekem kell beindítanom egy csapdát. Két hatalmas kőgolyó száguld felénk egy rámpáról, amire a többiek azt fogják mondani, hogy minden az én hibám és úgy fognak rám tekinteni, mint a Gotei 13 legrosszabb hadnagya. Amíg én ezen búslakodom, a többiek felfedezik, hogy a mögöttünk lévő kijárat le van zárva. Erre Tasumi előrukkol a briliáns tervével, amit olyan hosszan fogalmazza meg, hogy a végére az elejét el is felejtettem. Elég lett volna annyi, hogy ti ketten megállítjátok az első, mi pedig a másodikat és kész. Minek kell mindent túlbonyolítani? Várjunk csak és mi hadnagyok hová lettünk ebből a tervből? És mért ő dirigál? Most már megértettem, hogy mért akarták elvenni tőle a könyvet, amivel idekerültünk. De ezt nem hagyom annyiban és én is segíteni fogok.
- Gyerünk mi is csatlakozzunk, Haru fuku-taicho! – szólítom fel a mellettem tétlenkedő hadnagyot az akcióra és egyben én is elindulok a második kőgolyó felé.
Amint odaértem Tasumi éppen egy byakurai-al akarta megállítani a gyorsan közeledő golyót. Arra nem gondolt, hogy ezzel biztos, hogy nem fogja tudni feltartóztatni a szaporán érkező objektumot és a sebességéből is csak egy kicsit faragott le. Láttam, hogy Anao bevetni készül egy védekező technikát, de én is segíteni akartam és nem akartam, hogy Anao pajzsa szilánkokra törjön, mert akkor megsebesítené a csapatot, így egy kidouval segítséget nyújtottam.
- Bakudou 37, Tsuriboshi! – jelent meg a védőháló a kőgolyó előtt, amifelé továbbra is tartott és valószínűleg meg is fogja állítani, ráadásul még ott van mögötte a pajzs is, ha nem sikerülne.
Vissza az elejére Go down
http://myanimelist.net/profile/LeoWyatt
Desmond
Espada
Espada
Desmond

Férfi
Sagittarius Rat
Hozzászólások száma : 87
Age : 63
Registration date : 2010. Dec. 01.
Hírnév : 32

Karakterinformáció
Rang: Segunda Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Véres memoár //Lezárva// Cl0te45000/65000Véres memoár //Lezárva// 29y5sib  (45000/65000)

Véres memoár //Lezárva// _
TémanyitásTárgy: Re: Véres memoár //Lezárva//   Véres memoár //Lezárva// EmptySzer. Dec. 15, 2010 1:58 pm

Farkasok falkavezére farkatlanul fogja végezni; ostoba teremtmények, kik arra nem gondolnak, hogy csapatostul támadva az elmenekülni nem akaró személyekre, egyénekre – az élen Velem, természetesen – több esélyük lenne s valószínű, könnyebben legyűrnének. Ha én lennék ők, biztos így gondolkoznék… Bár nem tudom, mit sír a szám. Legalább túlélésre az esélyeim nagyobbak! Hülye kis csicskák, nyomorult férgek… Jön az ellenség és egyből menekülni kell? Elbújni a másik mögé és felmászni a fára? Nehezemre esik nem képen röhögni őket, mikor meglátom, hogy a farkasizékecskemajomkimérahomonculusmutánskorcsok fára mászni is tudnak. Megérdemlik… Kis nyomorékok! Szégyent hoznak a shinigami népre! Hát erre tanították őket az Akadémián? Hát ezt nevelték beléjük a kiképzőik? Futni kell meg vinnyogni, ha baj van? Most komolyan, ezek csak bolhás kutyák! Legfeljebb veszettek kicsit, mi bajuk lehetne tőle, ha végre lekászálódnának onnan és azt tennék, ami a dolguk? Shinigamikhoz méltóan csak az egyik – általam jelentősen alábecsült – hadnagy küzd, bár a gyenge kis varázslatokkal még így sem éri el azt a hatást, amit én precíz ütéseim, vágásaim és szúrásaim sorozatával. Képzettségem kiemelkedő, ha kardforgatásról van szó. Kiváló közelharcos és hakudából is kifejezetten jó vagyok, mégis zanjutsuból értem el az elérhető legmagasabb fokozatot Akadémiai taníttatásom terén – ami aztán csak fokozódott a több évtizedes, folyamatos, mindennapos gyakorlásnak köszönhetően. Nem most kezdtem a szakmát, még ha egy kapitányhoz képest még sehol sem tart az erőm. Idővel fejlődni, javulni fogok, s leszek én még jobb Matetsaku „taichou”-nál… Fogja ő még ízlelni Kamaitachi éles pengéjét, fogom én még szívét döfni, nyelvét metszeni, szemeit szúrni, minden lehetséges módon megalázni, eltiporni, az életet kiölni belőle, hogy lélektükreiből az a magatehetetlen üresség áradjon ismét, amit annak idején is vetített felém s a világ felé. A különbség az lesz, hogy erejéből akkor már nem fog telni arra, hogy akár engem, akár a környezetét újra és még jobban megbántsa. Életét kileheli, én pedig ünnepelve táncolhatok hullája felett azt rikoltozva: vége! Megbosszultam, amit meg kellett… Bármily áron.
A kidou-szóró hadnagy mellett az osztagbeliben sem kell akkorát csalódnom, bár én biztosan karját metszettem volna a fruskának, ha merészel elráncigálni egy izgalmas, véremet hevítő, adneralinszintemet az egekbe növelő, tökéletes kimerültséget és kéjes elégedettséget eredményező, mindezt szépen kecsegtető harc elől. Még ha erősebb is az ellenfél, én akkor sem állnék félre az útból… Legyek hát bolond, amiért érzelmeim vezetnek, de bassza meg a kurva isten, nem menekülhetek! Abban a hitben kell meghalnom, hogy bátran cselekedtem és remekül küzdöttem! Mi sem tökéletesebb ennél? Zihálhatsz, s mellkasodon is szúró fájdalom vonulhat végig; kellemes fájdalom, mely jelzi, hogy élsz, és hogy még bírod, erős vagy. Aztán nevezzenek csak mazochistának, végül is kit izgatnak? Ha ezzel elégtétel önti el lelkem, s megvan a tökéletes szabadság illúziója, nekem mindez megfelel. Legalább nem vagyok gyáva, ki eltűnik, mint pára. Fránya társak szájába meg trágya… Ribanc is úgy tesz, mint egy páva. Tollait ékesíteni, az még megy neki, na meg pampogni, hülye kis pojáca. Biztos rég volt már meghágva, és most be nem áll a szája. Szerencséje, nem hallok el odáig, pedig szívesen leparancsolnám őket azokról a korhadt fákról. Kényes kis picsák… meg egy fasz. Ők nevezik magukat shinigaminak? Tök röhejesek… Egy kutyától is fosnak, arrancart pedig még biztos nem láttak.
Nem róhatják fel nekem, hogy nem volt igazam, hiszen nekem mindig igazam van. Kis híján így is kéjes kacajba kezdek, amikor a mutánsokat fára mászni és ugrálni látom. Teljesen megérdemlik… Míg én kidolgozom a belem is, ők traccspartiznak egy fa tetején. Ezek a jómadarak semmit se tanultak? Hát így kell viselkedni egy támadás esetén? Majd ha Soul Societyt megtámadják, akkor is csimpánzok módjára keresnek maguknak egy menekülő utat? Majd elszakézgatnak maguknak egy fa tetején, mint a Kistehén? Hát akkor rohadjanak meg! Nincs rájuk szükségem, egyedül is boldogulok és csak röhögni fogok rajta, ha a farkimérák megeszik a geci beleiket. Jobb vagyok náluk, s már nem is bánom, hogy Anao válaszát meghallva csak az egyik – általam jobban kedvelt – vezetéknevem böktem ki afféle válaszként, mikor nevem kérdezte. Nem kell tudnia, hogy milyen Quenthel vagyok, és igen, elégedett vagyok azért, mert mindenki engem ír le! Miattam nincs csapatmunka? Na és akkor? Nem rajtam múlik, mert én legalább képes vagyok küzdeni ellenfelemmel, a falkavezérrel, míg ők csak partizgatnak a fájukon. Bár hála a bolha génekkel is megáldott, pattogó szőrcsimbókoknak végül mégis kénytelenek lekászálódni a kényelmes kis menedékükről, azonban még mielőtt igazán izgalmassá s véremet kellemesen pezsdítővé válna a harc, az egésznek egyszerűen vége szakad. O.o Időm sincs alaposan kianyázni magam azon, hogy a nyomorék meg sem érezte, ahogyan levágtam az egyik tülkét, s még arról is megfeledkezek, hogy a zsebembe rejtsem a trófeát, mert valami geci emós belekotnyeleskedik a harcunkba. Jó, oké, talán sikerült volna megszabadulnom a fejemtől egy gigantikus állkapocs és néhány hegyes és erős tépőfog által, de akkor is csessze meg! Különben sem vagyok cirkuszi porondon, s nem azért élek, hogy őt szórakoztassam harctudásommal. >.>
Sötét pillantások közepette, zihálva méregetem a cilinderes pasast, akiről a „buzi” és az „emo” jelzők jutnak először az eszembe. Az angolom valami csoda folytán mégsem olyan vészes, bár tény, hogy ez a név is csak szexuális beállítottságára utalhat. Egy normális embernek nem lehet ilyen neve. -.- Mégis kitörő kacajjal fogadom a Tasumit érő megaláztatást; röhögésem meg sem próbálom visszafogni, ahogyan emoboy figyelmeztetését hallom tőle a cicámajmokat illetően.
Tény, hogy kissé más a fogalmunk a szórakozást illetően, és hogy valamiért még mindig nem szimpatikus az ipse; valami egyszerűen azt súgja, hogy ne bízzak benne. Így én zárom a sort s gyilkos pillantásokkal szuggerálva emobabát kotrok elő zsebemből egy felbontott doboz Caster-t. Ha így folytatom tovább, pár órán belül ki fogok fogyni a cigarettámból, és valahogy semmi kedvem itt tökölni valami 1700 évet, mint ez a szerencsétlen… Nem akarok dilis lenni és nincs az az Isten, amiért a fejemre tolnám azt a rusnya cilindert. Bár stílusom és jellegzetes szemeim miatt amúgy is ki szoktam tűnni az átlagos shinigamik közül. Szemeim ugyanis természetes módon teljesen feketék, valamint lilás-rózsaszínes hajam sem segít abban, hogy beolvadjak az átlag emberek közé. Ilyen a stílusom, szeretem, ez van… Ha nem tetszik, akkor meg ki lehet nyalni, nem a te kedvedért fogok magamon változtatni, oké?
- Hallottam a neved… Mellesleg az osztagod is. Vera hogy van? – nyújtom a kishercegnő felé a dobozt abbéli reményemben, hogy nem annyira elveszett még és csak ki tud bányászni magának egy szálat. Annyira szerencsétlen azért csak nem lehet. Bár ki tudja, a fára mászás után már bármit kinézek belőle. Különösebb lelkesedés nélkül kezdek bele utána a cigarettaelszívás folyamatának szemléltetésébe, s néhány jó tanács közlése után (például hogy egyenlőre még ne tüdőzze le, kezdő dohányosoknál ugyanis nem szokás, meg hogyan hamuzza le, és hasonló okosságok) tovább folytatom az emos buzi szuggerálását… Biztos vagyok benne, hogy csapdába fog csalni minket, de be kell látnom, hogy nincs nagyon más lehetőségünk egyenlőre, ha tovább akarunk jutni. Ami meg Tasumit illeti, végtére is nem olyan gáz a csaj, csak túl főnökösködős. Még az is lehet, hogy nem fogom szekálni a továbbiakban, már amennyiben hajlandó lesz végre abbahagyni a parancsok osztogatását, amit én makacsul újra és újra meg fogok szegni, az fix. Tartom magam makacsságomhoz, és ha én valamit eldöntök, akkor azt végre is viszem. Meg lehet emészteni, ez van.
- Szóval akkor… Meddig kell rinyálnunk, mire kinyögsz végre valami konkrétat is? Vagy előbb rúgjam szét a segged, emo? – lépek, vagyis shunpozok mellé a mocsárnál, miután kifogyóban lévő öngyújtómat sikerül beüzemeltetni egy újabb szál meggyújtására. Nem feledkezem el arról sem, hogy jó alaposan belefújjam a füstöt a kis homi képébe, hadd szenvedjen. Simán megérdemli, amiért olyan későn érkezett a fogadásunkra a kis idegenvezető. És még érezze megtiszteltetve magát, amiért foglalkozom vele. Szánsájn, heppidéj, réjnbóv, lollipop, meg még egy ingyen jegyet is kaphat a homoktenger cirkálóra ajándékba, csak úgy, baráti szívességből, legalább nem lesz magányos. Én tuti az lennék, ha 1700 évet kéne valami tetemtelepen rostokolnom. Bár a nekrofília is egy megoldás… ha neki az jó. Rolling Eyes Végül is mit érdekel, mivel tölti ki a segglyukát? Majd figyelmeztessetek, hogy hozzak neki vibrit, ha visszajönnék látogatóba.
- Hé, te, a szalaggal! – bökök rá Narára, mikor már majdnem ott vagyunk, az orrfacsaró bűzt pedig serényen elfedni a kátrány és a nikotin egyvelegével. Nem tudnám megmondani, de valahonnan egyszerűen ismerős az arca… Lehet, osztagbéli volt, én pedig itt vagyok már egy pár évtizede. Mondjuk elég gyakori, hogy úgy cserélődnek az osztag tagjai, mint egy szajha kuncsaftjai. Az a legutóbbi hadnagy is csak úgy lelépett mondván túl nagy a felelősség és túl gyenge hozzá. Mondjuk én is kicsit dühös lennék Kai helyében, ha csak úgy ott hagyna a hadnagyom, úgyhogy valahol meg tudom érteni. :/ Egyszerűen nem mindenki való a 11. osztagba… A legtöbben pedig fülüket-farkukat behúzva menekülnek el, ha megtapasztalják, milyen is az élet. Persze, kemények az edzések, de na és? Nem csak ebből áll az osztag élete, s mindegyik közül a miénk tud a legjobban lazítani, ha arról van szó. Aztán csak könyveljenek el barbárnak meg agresszív, primitív, erőszakos, agyatlan vadállatnak… Én meg majd leszek olyan kedves, hogy összecsomózzam a nyelveiket, csak úgy, pusztán baráti szeretetből. Simán megérdemlik, ha a hülye sztereotípiák miatt ítélnek meg egy egész osztagot. Rohadékok. >.>
- Nem találkoztunk már valahol? Ismerős a pofád. – kezdődik a baráti kísérlet harmadik része. Ne várjátok tőlem, hogy ennél kedvesebb legyek, vili? >.> Aztán még érezze magát megtiszteltetésnek, amiért nem azért léptem oda mellé, hogy tökön rúgjam, mint a többit. Mondjuk így is azzal az apró kis sebbel kell foglalkoznom, amit az egyik vállamba szereztem be a harc során; ugyan nem súlyos és nem is mély, ráadásul egy szisszenést sem vagyok hajlandó kiadni, amikor újra és újra a mozgatásával járó fájdalmat kell átélnem, de sohasem tartoztam a rinyáló kis szerencsétlenek közé, akik egyből nyígnak, ha valami nem jó. Egyenruhámból azonban sikerül tépnem egy darabot, s a magammal hozott alkohollal pedig fertőtlenítem is a sebet; ellátásnak megteszi, és legalább nem fertőződik el a seb. Még ha a kulacs tartalma jócskán meg is csappan, legalább sikerült egy alap fokú ápolást megadnom magamnak, amíg erre az ismeretlen helyre vezetnek minket. Mit is mondott, hol vagyunk? A halál rétje? Mindegy, valami ilyesmi…
El kell keserednem, amikor meglátom, hogy Álmodozó Jancsika mozgatja a szálakat, legalábbis nagy esély van rá. Egy kézmozdulattal tárja szét az ajtószárnyakat és tessékel be minket egy folyosóba; éberségem kicsit ellankadt az utóbbi néhány percben, ezért esélyem sincs lekövetni eltűnését, ellenben egy kattanás majd a közelgő zsivaj újabb veszélyekre hívja fel a figyelmem.
- HOVA TŰNTÉL, KÖ’CSÖÖÖÖG???! – ordítok a homár után, majd megpróbálom elemezni Tasumi tervét. Tény, nem robbanthatjuk fel őket, mert azzal csak magunknak okoznánk nagyobb károkat, azonban ha mindkettőt megállítanánk, csak az utat torlaszolnánk át. Nekem eszembe se jutott volna, hogy az egyiket távolabb próbáljam megállítani, mint a másikat, s így is morogva, sötét pillantásokat küldve felé nyögök ki egy „értettem”-et, hogy utána fürgén zanpakutomat hívjam elő. Bár heveny fészpalmolásom egyértelművé teheti, hogy nem bízok abban, hogy egy byakuray megállítja a hatalmas kőgolyót. Azért ennél neki több kell… Örülök, hogy a valahonnan marhára ismerős hadnagyocska meg a 10. osztagos bige megpróbálnak tenni valamit azért, hogy megállítsák a csapdát. Gyanítom, több is akad belőlük, de nem akkor fogok óvatosan lépkedni a köveken, amikor épp életveszélyben vagyok.
- Moushidete, Kamaitachi! És te is, te kis rohadék emo, nem érünk rá eret vagdosni a sarokban, hallod?! – változik át zanpakutom hosszú, éles fémkarmokká, hogy ezután fürgén, akrobatikus elemeket mozgásomba vegyítve idézzek meg néhány erősebb szelet. Esélytelennek látom, hogy mindkét golyót vissza tudjam küldeni a másik irányba, s azzal is elégedett lennék, ha legalább az egyiket sikerülne visszafordítani. Zanpakutom hatása miatt valószínűleg erős, megállíthatatlan szelek képződnek a szűk folyosóban, azonban jobb ötletem nekem sincs, nekik sincs… Ha pedig fákat sikerül kitépkednem a földből, talán ezt a kőgolyót is sikerül megállítanom. Cseppet sem bíztató a tény, hogy sikertelenség esetén én leszek az első, akit szét fog lapítani, de a sikerrel áldozat is jár. A koncentrált szelek megidézése, irányban tartása és fenntartása így is feleslegesen szívja el az energiám, ráadásul ezekkel a karmokkal még egy cigit sem tudok rendesen megfogni. :/
- Piccs’… Tudtam, hogy nem bízhatunk a kis homokosban. >.> – morgolódok egy sort, amiért jól átbaszott a kis szemét. Fú, de vissza fogja kapni… Csak ne kerüljön a szemem elé megint, tuti kikaparom a szemeit. Ezekkel a karmokkal amúgy sem annyira megterhelő.

Vissza az elejére Go down
Chikanatsu Kira
2. Osztag
2. Osztag
Chikanatsu Kira

nő
Leo Rooster
Hozzászólások száma : 238
Age : 30
Tartózkodási hely : 2. osztag területe, valahol SS-ben, otthon a fürdőkádban
Registration date : 2010. Aug. 15.
Hírnév : 6

Karakterinformáció
Rang: 5. tiszt, Híradó egység (, riteitai) parancsnoka
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Véres memoár //Lezárva// Cl0te15800/30000Véres memoár //Lezárva// 29y5sib  (15800/30000)

Véres memoár //Lezárva// _
TémanyitásTárgy: Re: Véres memoár //Lezárva//   Véres memoár //Lezárva// EmptyHétf. Dec. 27, 2010 4:47 am

Úgy néz ki a tervemmel nagyrészt mindenki egyet ért, így hát nincs más dolgunk csak belekezdeni. Ám még mielőtt ezt megtehetnénk váratlan dolog történik, ugyan is az elmélet miszerint ezek a farkasszerű lények nem tudnak fára mászni, megdőlni látszik. Alig, hogy lejöttem a fáról azt veszem észre, hogy pár kiméra (mert, hogy így hívják ezeket a farkasszerű lényeket) a fenn lévők felé veszik az irány. Lassan, de biztosan haladnak fölfelé az ágakon. Azonnal visszaindulok, hogy segítsek nekik, de egy lent maradt kiméra az utamat álja. Kardomat magam elé tartva indulok meg a szörnyeteg felé és ő is felém. Mikor elég közel ér hozzám, hogy támadhasson, én gyorsan kilépek baloldalához majd jobb lábamon megpördülve pengémmel jól oldalba csapom. Persze semmi hatása, sőt egyből vissza is támad. Penge éles karmait egy hátra szaltóval sikerül kikerülöm. A levegőben töltött idő alatt, ami körülbelül 4-5 másodperc lehetett, láttam, ahogy az osztagombéli csaj megszabadítja az alfahímet a tülkétől. Földet érésem után épp visszatámadnák mikor méhzümmögésre hasonlító hangot hallok.
~ Na, mi ez a hangzavar? Így, hogy a francba aludjak.~ szólal meg hirtelen zanpakutoum dühösen.
~ Nahát, végre felkeltél? Már ideje volt.~ zanpakutoum lelkével való társalgásom közben meglepő dolog történik. Miközben a zavaró hang egyre hangosabb lesz, ellenfeleink lángra kapnak majd egy perc sem telik bele és már holtan fekszenek a földön. Körbe-körbe nézelődök keresve a személyt, aki ezt tette. Társaim arckifejezéséből arra következtetek, hogy nem ők voltak, de akkor ki? Kérdem, magamtól ám ekkor megpillantok egy kalapos férfit. Füstből materializálódva jelenik meg előttünk majd egy biccentés kíséretével üdvözöl bennünket, és egy utal figyelmezteti Tasumit hogy ne nagyon simogassa a vadállatokat.
~ Mi a szösz ismer benneteket vagyis Tasu-chant?~
~ Azt nem hiszem, biztos itt kuksolt az egyik bokorban és hallgatózott majd a megfelelő alkalomra várt, hogy megmutatkozzon. ~ bár ez engem nem igazán érdekel, viszont az ahogy a kimérákat elintézte az már inkább. Főleg mert a technika ránk is veszélyes lehet. Nem bízom az alakban, pedig még csak pár perce van itt. De nincs, mit tenni a többiek már követik is így hát én is csatlakozom hozzájuk. Azonban szememet egy pillanatra se veszem le a kalapos egyénről. A kis kirándulásunk elég uncsi semmi izgalmas nem történik. Ahogy haladunk befele a dzsungelbe egyre sötétebb lesz, a fák lombkoronáján már nem süt át a napfény. Ez kissé megnyugtat, mivel ha harcra kerül, a sor itt tökéletesen ki tudom használni zanpakutoum képességét.
~ Hé Kira még meddig sétáltok? Mert ez kezd unalmas lenni. De tudod, ha egy kicsit ki…~~ Nem!~
~ Na, csak pár percre.~
~Azt mondtam, hogy nem! Még az hiányzik, hogy megint beleköss Tasu-chan zanpakutoujába és jelenetet rendezzetek.~ kardom e kijelentésemre nem felelt semmit, és remélhetőleg egy ideig nem is hallok felőle. Eközben elérünk egy mocsaras részhez ahol orrfacsaró bűz fogad bennünket. Kissé meglepődöm azon, hogy a kalapos csak sétál tovább a mocsár tetején, míg mi térdig elsüllyedünk benne. Miután látom a fukutaicho sikertelen próbálkozását a reishis mocsárjárásra én meg se próbálom. Nehezen haladunk a lápban nem is beszélve arról, hogy milyen fárasztó, de szerencsére megállunk ugyanis elértünk egy óriási kapuhoz melynek két oldalán egy-egy fáklya ég. A kalapos felénk fordul, és végre bemutatkozik. Bemutatkozása után egy laza intésnek köszönhetően kinyílnak, az ajtók mi pedig belépünk egy széles folyosóra. Meg kell, mondjam jó érzés végre szilárd talajon állni, ám a szag, ami végig kísért minket itt még büdösebb. Belépésünk után Dreamer eltűnik a szemünk elől. Ezzel egy időben Nara fukutaicho aktivál egy szerkezetet. Ennek hatására a falak remegni kezdenek, majd előttünk körülbelül száz méterre egy rámpa gördül le a plafonról, melyről ezután kétméretes kőgolyó indul meg felénk nagy sebességgel. Visszafelé nem tudunk menni ugyanis a bejáratot bezárták. Ezt csapattársaim is észreveszik, ekkor Tasumi-chan előáll, egy tervel.
Rendben megállítani a sziklákat, nem tűnik nehéz feladatnak bár igaz elég gyorsan haladnak felénk. Miután a terv elhangzik, az osztagom béli lány máris akcióba lendül. Shikaiát feloldva indul meg a golyó felé majd erősebb szeleket létrehozva próbálja megállítani a kőgolyót. A szelek elég erősek viszont a felénk tartó tárgy túl nagy és gyors így csak lassítani tudja. Jobb lesz ha én is besegítek a lánynak.
- Kagero, Kageookami! – hagyja el számat a parancsszó mire kardom shikaiba vált. Zanpakutoum fekete pengéjének hegyét a földhöz érintve hangzik el az újabb parancsszó.
- Hanto shiro! – e szavak elhangzása után a közeledő golyó mögötti folyosó sötétjéből két darab az átlagosnál nagyobb farkas emelkedik ki majd a shumpót megközelítő gyorsasággal előzik meg a lelassított golyóbist. Miután megelőzik, sarkon fordulnak és neki rontanak. Remélhetőleg a két farkas már elég lesz a lelassított golyó megállításához.
Vissza az elejére Go down
http://swordartonline.lifeme.net/
Hirako Shinji
Admin
Admin
Hirako Shinji

Férfi
Leo Rooster
Hozzászólások száma : 380
Age : 30
Registration date : 2008. Sep. 30.
Hírnév : 35

Véres memoár //Lezárva// _
TémanyitásTárgy: Re: Véres memoár //Lezárva//   Véres memoár //Lezárva// EmptySzer. Dec. 29, 2010 7:25 pm

Nos, úgy tűnik nyomás hatására képesek vagytok együtt dolgozni, kár, hogy ehhez egy halállal kecsegtető helyzet kellett. A két kőgolyó feltartóztathatatlanul száguld Felétek, kétséges, miszerint kellően le tudnátok lassítani azt. A Byakurait nem ilyen tömegek felrobbantására tervezték, ráadásul a nagy lendületnek köszönhetően ugyan egy kisebb krátert képes kialakítani a szikla felületén, ám ettől függetlenül az még ugyanúgy mozgásban marad. A védőháló és a Shikai védőpajzs már használhatóbb ötletek, ennek megfelelően le is fékezik az életetekre törő gömböt. A másik oldalon Arliva rinocérosz módjára csörtet végig a folyosón, holott Ő is nagyon jól tudja, hogy további csapdák is lehetnek elrejtve. Viszont a szerencse most mellette, valamint Kira mellett is áll, mivel nem indítanak be újabb szerkezetet. A széllökések és a két árnyékfarkas már meg tudja állítani a golyót, így akár fel is lélegezhetnétek, de ez nem így lesz. Már épp kifújnátok magatokat, amikor a nagyszájú tiszt hátrálás közben mégis rálép egy süllyedős kőlapra. A reakció azonnali, esélyetek sincs felkészülni rá. Mindkét oldalfalon egy-egy körülbelül másfél méter hosszú rés nyílik, amelyekből két körfűrészre emlékeztető penge vágódik ki. Az egyik csak centiméterekkel kerüli el Suwun fejét, azonban hála alacsonyságának így „csak” egy méretesebb darabot kanyarít ki oldalából, vörös vérrel festve be a padlót és a mennyezetet. Haiiro sem jár sokkal jobban, részéről a váratlan támadás kardforgató felkarját éri, kétséges, miszerint vívni tudna ezzel a sérüléssel. Talán már várjátok a megváltó halált, de az még várat magára. Az acéllap némán forog körbe tovább, aztán egyszerűen visszahúzódik a térelválasztóba, a trükkös járólap pedig ismét felemelkedik. Sokkal veszélyesebb a hely, mint ahogy előre tűnt.

- Mindent tudok, ami ebben a világban történik és mivel most Ti is itt vagytok, Veletek is ez a helyzet. – visszhangzik a távolból egy ismerős hang, ellenben nagyon távolinak tűnik, mintha egy kút mélyéről szólna. – Ne nevettessen Nara-san, nem vagyok halálisten! Sokkal, de sokkal több vagyok annál. Egy álmodó vagyok… Ennek a veszélyes édenkertnek a teremtője, amelynek már áldozatul estek társaik. Viszont nem kell aggódniuk, hamarosan viszontlátják egymást, s ha szerencséjük van, akár még csatlakozhatnak is majd hozzájuk.

A baljóslatú kacaj, amivel monológját zárta, nem enged semmi jóra következtetni, ennek hatására jobban látjátok, ha beljebb húzódtok a veszélyes folyosószakaszról. A rámpa után néhány méterrel meg is találjátok a fordulót, ami egy szélesebb járatba vezet. Itt megpróbálhatjátok ellátni sérült társaitokat, már ha képesek vagytok ilyesmire. Nincs sok időtök pihenni, mert elnyújtott hörgés zendül fel, még a vért is megfagyasztva ereitekben. Az alig pislákoló fáklyafénynél groteszk jelenet bontakozik ki a szemetek előtt. Különböző, eddig nem látott résekből ismeretlen harcosok bújnak elő, ám hamarosan meglátjátok egyenruhájukat, amik egyértelműen megegyeznek a sajátotokkal. Már mozgásukból is lehet látni, hogy nincs minden rendben és ezen gondolatotok csak tovább fokozódik, amikor a gyér fény az arcukra vetül. A hús már csak cafatokban található meg csontjaikon, szemeiket szürke hályog fedi. Képtelenek meghalni, ezért sem váltak lélekrészecskévé, amint elérte Őket végzetük ezen a helyen. Kétségtelenül elállják a továbbhaladás útját, ezért át kell vágnotok magatokat Rajtuk. A kérdés már csak az, hogy képesek lesztek-e erre két harcra már alig képtelen társatok cipelése mellett is? Nos, most kiderül mire is mentek, hogyha valóban össze kell dolgozni, s nem csak magatokat, hanem egymást is védelmezni. Az Akadémián nagyon jól a fejetekbe vertél az anyagot, mely szerint első a Seireitei védelme, második a küldetés teljesítése, harmadik pedig a társak életben tartása, amíg lehetséges. Hm, esetetekben melyik fog most az első helyre lépni?
Véres memoár //Lezárva// Zombie_by_CptFury
Vissza az elejére Go down
Hayakawa Tasumi
8. Osztag
8. Osztag
Hayakawa Tasumi

nő
Leo Tiger
Hozzászólások száma : 143
Age : 25
Tartózkodási hely : Shiratorival, küldetésen, 8. osztag területén
Registration date : 2010. Aug. 17.
Hírnév : 8

Karakterinformáció
Rang: Masaki tetkó-pádávánja *w*
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Véres memoár //Lezárva// Cl0te16300/30000Véres memoár //Lezárva// 29y5sib  (16300/30000)

Véres memoár //Lezárva// _
TémanyitásTárgy: Re: Véres memoár //Lezárva//   Véres memoár //Lezárva// EmptyPént. Dec. 31, 2010 5:31 am

Elégedetten veszem tudomásul, hogy a 6. osztag gyáva hadnagyának is hasznát vesszük, bár azt hiszem, jelen helyzetben én voltam a leghaszontalanabb T-T Bár ha az én ötletem nincs, ki tudja, mit csináltunk volna. Már fellélegeznék, hogy nem haltunk meg, mikor a nagyszájú lány (még mindig nem sikerült belőle kihúznom a nevét -.-) rálép egy újabb csapdára. Riadtan néznék körül, de ekkor a falból két hatalmas körfűrész csapódik ki. Reagálni sincs időm, a penge vészesen közeledik felém, én pedig reflexszerűen ugrok hátra, de elkésem… kivágott egy tincset a hajamból T-T Visszaérve igazgathatom megint, hogy ne nézzen ki hülyén -.- Aggodalmaskodásomat befejezve pillantok rá a többiekre és már fellélegeznék, mint az előbb, hogy jól vannak, de meglátom a két lányt, akik viszont elég fehérek. Az én arcom is hamuszínt ölt és odarohanok hozzájuk, hogy megnézzem őket. Nem szép látvány, de nem bámészkodni jöttem, amúgy sem múzeumban vagyok, hanem egy veszélyekkel és csapdákkal teli furcsa helyen, ahová egy csaló emós vezetett… elképesztő. Még az is jobb lett volna, ha kinn maradunk. Komolyan, jobban örülnék neki, ha azok a farkasszerű izék, alias kiméra ölnek meg, mintha egy csapdákkal teli labirintusban halok meg, mondjuk… egy körfűrész által. Na de most komolyan. Mellesleg ilyeneket láttam már egy csomó filmben, mind agyon átdolgozott csapda. Ennek az embernek… nem, ez nem jó szó… szóval ennek a valaminek nincs fantáziája? Azt hittem, ha már ilyen gonosz ellenség, akkor nagyobb fantáziája van. A kimérák a világ minden táján ismertek, a majmoknak meg nem nehéz még két szemet odaképzelni. Ha már Álmodó és ez az ő világa… várjunk csak! Szavai még csak most jutnak el a tudatomig, pontosabban most dekódolom őket. Óriási slamasztikában vagyunk! Ha mindenről tud, főleg ha ez az ő világa, akkor mi nem tehetünk semmit. Azt teremt meg, amit csak akar. Akkor változtat rajta, amikor csak kedve tartja. Ez nem hangzik túl jól. „…áldozatul estek társaik. Viszont nem kell aggódniuk, hamarosan viszontlátják egymást, s ha szerencséjük van, akár még csatlakozhatnak is majd hozzájuk.” Ez a mondat szöget üt a fejembe. Hogy-hogy találkozhatunk velük? Ez nem épp úgy tűnik, hogy szabadon engedi őket és minket is. Bár én alapjában véve optimista ember vagyok, de ezt most valahogy nem tudom elképzelni úgy, mint valami jótétel a részéről. A kimérákat is ő uszította ránk, hogy megbizonyosodjon képességeinkről, ebben biztos vagyok. És mikor úgy ítélte, már mindent látott, elpusztította őket és mával hívott, mi meg gyanútlanul belesétáltunk a csapdájába! Azt… azt látta, hogy gyáva vagyok! Csapódik le bennem, hiszen biztosan egész végig figyelt, én meg a szörnyek támadásakor felmenekültem egy fára. Szánalmas. Most már azt kívánom, bár levágta volna a fejem az a körfűrész! De akkor is, az a mondat… aggaszt. Egyre csak kong a fejemben a vészharang, de nem tudom, mi a fenének, hisz amíg elővigyázatosan vagyunk, feltehetőleg nem leselkedik ránk különösebb baj.
- Egyszer láttam ilyet egy filmben. Voltak olyan padlólapok, amik biztonságosak voltak és voltak, mik nem. Az egésznek volt egy adott rendszere, a biztonságosokat például egy nap díszítette. Itt talán a csapdák előidézőjének elhelyezkedési alakjában van valami. Ha meg nem, akkor egyszerűen úgy is haladhatunk, hogy feláldozunk valakit^^. – mosolyodom el.
Persze nem gondolom komolyan, de a hatásszünet az kell.
- Na jó, persze nem gondoltam komolyan. De valamit akkor is ki kell találni, hogy ne botoljunk állandóan csapdákba és éljünk át újra halál közeli élményeket, nem igaz? De most inkább szerintem keressünk egy helyet, ahol kifújhatjuk magunkat. – fejezem be végül mondómat.
Minden csupa vér… az enyhén erőszakos legújabb ismerősöm miatt! Na jó, valamit csinálnom kell magammal, mert egy ideje kicsit később jutnak el a tudatomig az infók, mint kéne. Egyre jobban elfehéredő arccal nézek végig a két lányon, majd a két hadnagyot kedvesen magamhoz édesgetve (azaz tényleg kedves, de kicsit sürgető hangnemben ide hívva) kérek tőlük egy kis segítséget. Ők a férfiak, így remélem, elvállalják a málhás szamár szerepét és segítenek a két sérült lánynak helyzetet változtatni. Az előbb úgyis olyan erőszakosan kihagytam őket a tervemből… amit persze azóta meg is bántam, de jó hogy bekapcsolódtak.
~ Talán többször át kéne gondolni a mondandódat, mielőtt beszélni kezdesz, Észlény-chan -.- ~ szólal meg Rakurai, de most nem szabad felidegelnem magam.
Így aztán beszólását figyelmen kívül hagyva lépdelek el négy társam mellől, hogy előre óvakodjak, csapdákat keresve. Ám nem találok semmit, és ha a két férfiember is igen hasznosnak bizonyul, így sikerül eljutnunk a fordulóba, ahol az az álszent kis féreg eltűnt. Kétszínű kis disznó -.- Na jó, nem szabad, hogy elragadjanak az érzelmeim, a végén még olyan dolgot teszek, amit megbánok. Ami azt illeti, fogalmam sincs, hogy kell ellátni egy ilyen sérülést. Igaz, hogy a 2. és a 4. osztag között csak egy van, de akkor is, eléggé távol állunk egymástól. Én csak az edzéseken figyeltem, meg néha-néha elméletnél is, úgyhogy nagyjából nem tanultam szinte semmit! Igaz, hogy egyszer, mikor egy sokkal korábbi küldetésen egy kicsit megkapott egy Byakurai, azt úgy-ahogy el tudtam intézni, de a végén bepólyázva ébredtem! T-T És nem én kötöztem be magam, míg ájult voltam, az biztos. Főleg, hogy Sierashi-san még mindig ott volt. De vissza a valóságba, ez most nem a nosztalgiázás ideje!
- Szóval… van valaki, aki ért ahhoz, hogy ellássa két lányt? – nézek végig a kis csoporton, de a válasz csak egy elnyújtott hörgés, a sötétből.
Mint valami horrorfilm. Az alig kivilágított folyosón, ami valószínűleg tele van csapdákkal, az árnyékból vérfagyasztó hörgés, aztán előjönnek a zombik! Valami csoszogó hangot még hallok, aztán fel is bukkannak a rémek, jönnek és vannak egy csomóan! Jó, persze, nem vagyok én félős nyúl, de akkor is, na! Filmen kívül nem láttam még zombit. Dermedten figyelem az eseményeket, ahogy csak úgy ömlenek a résekből elő. Amikor közelebb érnek a fáklyákhoz, már teljes terjedelmükben látni lehet őket… a mi egyenruháinkat viselik! Szóval így értette. Az a szemét, megölte a társainkat! Csak kerüljön a kezem közé… aztán nincs menekvés. Megnyúzom, szétszaggatom, összelapítom, megnyomorítom, felakasztom… több egyelőre nem jut eszembe. Ahogy a fény társaink arcára vetül, már megbizonyosodhatom róla, hogy tényleg zombik és nem csak a rendkívülien kiemelkedő fantáziám játszott velem. Alig van már rajtuk hús… nem túl szép látvány, sőt gyomorforgató! De valahogy tovább kell jutnunk, ezek pedig elállják az utat. Azt megjegyeztem az Akadémián elméletből, hogy első a Seireitei, második a küldetés és harmadik a társak. De én… nem biztos, hogy képes lennék ezt most betartani. Sőt, biztos, hogy nem tudnám megcsinálni, egyszerűen nem vagyok olyan kőszívű ember, aki bármit feláldoz a küldetésért és kész! Viszont az a baj, hogy korábbi, most félig holt társaimat sem biztos, hogy lenne elég lelki erőm bántani. Elpuhultam, Rakurainak igaza van.
- Oké… ötletek? – nézek végig a többieken, miközben zanpakutomat a helyéről előhúzva felveszek egy biztos tartást.
Ha harc, akkor harc, nincs menekvés, de a két sérültet viszont mindenképp meg kell védenünk. Tényleg, még nem is tudom az oldalügyileg jelentősen megkurtított lány nevét! Micsoda szégyen gyalázat ez!
- Figyelj… elég hülye dolog ilyen helyzetben ezt kérdezni, de még nem tudom. Hogy hívnak? – fordulok a lány felé egy pillanatra, aztán már vissza is kapom a fejem a szövetségesből lett ellenség felé.
Most tényleg össze kell dolgoznunk. Ki tudja, talán még jól is elsülhet a dolog…
Vissza az elejére Go down
http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Hayakawa_Tasumi
Shiroichi Anao
10. Osztag
10. Osztag
Shiroichi Anao

nő
Gemini Monkey
Hozzászólások száma : 368
Age : 43
Tartózkodási hely : Valahol Seretei újdonsült romjai között
Registration date : 2010. Dec. 03.
Hírnév : 77

Karakterinformáció
Rang: 10. osztag Kavicskapitánya *3*
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Véres memoár //Lezárva// Cl0te40700/45000Véres memoár //Lezárva// 29y5sib  (40700/45000)

Véres memoár //Lezárva// _
TémanyitásTárgy: Re: Véres memoár //Lezárva//   Véres memoár //Lezárva// EmptySzomb. Jan. 01, 2011 2:30 am

Még az életben nem használtam bowling golyó felfogására Hyozanryuu pajzsát, így jól megizzadtam a kétség miatt, hogy talán nem fog sikerülni, bár nem csoda a pajzson így is egy elég nagy repedés keletkezett mire megállt. De a hadnagy-bá kidoujának köszönhetően biztos sikerrel jártunk. *- * Ahogy megállt a kőgolyó nagyot fújva hagyom, hogy a pajzs apró darabokban a földre hulljon.
- Na, Mr.Szikla uraság, erre nem számítottál mi? - hatalmas vigyor kíséretében bal öklömet használva megkísérek behúzni egyet a méretes kőnek. Az adott pillanatban fogalmam sincs, minek nézhetem egy gyönge medicil labdának vagy valami hasonlónak 100%, mert csak az ütés fájdalmát követő érzés után tudatosult bennem, hogy ezt talán mégse kellet volna. Patakban zúdul le a szemeimből könnyeim rengetege, ahogy a vörösen villódzó bal kezemre nézek. Önsajnálatom mély bugyraiból egy hangos számomra fülsértő hang pecáz ki. Mi a fene? Nézek a hang irányába rosszallóan, amiért megzavarta belső vitámat. >.> Meglepetésemre két fűrésszerűség által kiadott zsivaj volt a hang forrása. Na, ne már! Mit fekszenek ott a többiek, mint a rossz focisták? Heh? Mi? Foci? Várjunk csak...az' meg mi... az életrajzomat tekintve maximum a Kemari labdajátékot ismerhetem. o.O" Na mindegy! Lényeg, hogy két csapattagunk nem kis sérüléssel ejtették meg az újabb csapdát, ami a nyakunkba hullott. Ennél rosszabb nem is jöhetne...
- Mindent tudok, ami ebben a világban történik és mivel most Ti is itt vagytok, Veletek is ez a helyzet. Ne nevettessen Nara-san, nem vagyok halálisten! Sokkal, de sokkal több vagyok annál. Egy álmodó vagyok… Ennek a veszélyes édenkertnek a teremtője, amelynek már áldozatul estek társaik. Viszont nem kell aggódniuk, hamarosan viszontlátják egymást, s ha szerencséjük van, akár még csatlakozhatnak is majd hozzájuk. - csendül fel az ismerős hang visszhangként miközben ecseteli kisebb monológjában túlélési esélyeinket. Kisebb gonosz kacajjal zárva a szövegét, amitől még a hátamon is végigfut a hideg. És még arra gondoltam, hogy ennél rosszabb nem is jöhetne. Visszavonom... ez a nevetés, meg az egész helyzet. Olyan, mintha egy rossz horrorfilmbe csöppentünk volna, átlagos csapdákkal és még átlagosabb kivitelezéssel. De ha ő az álmodó, hogy a szavaival éljek… lehetett volna kicsit fantáziadúsabb is ötletek terén, még akkor is, ha xy évet töltött itt *>* . Nem tudja, hogy a 21. században élünk?
- Nem azért Kalaposkám, de ezek a csapdák rég kimentek a divatból Álmodhatnál jobbat is >_> Vagy ideje, hogy beszerezz egy Álomfogót. - morgom orrom alá. - Remek ötlet feláldozni valakit gondolom, önként jelentkezel ötletforrásként. - vigyorodok el gonoszul Tasumi viccnek szánt szövegére, majd a két sérültre nézek. De abban igaza volt, hogy valami menedékszerűséget kellene keresni. Mert mínusz két emberrel kitudja, hogy tudjuk-e állni a sarat még több akadállyal szemben. Valahogy el kellene őket látni. Remélem valaki profitált orvostanból, mármint gyógyító kidouból, mert én ugyan nem értek az ilyesmihez maximum két halottal tudnám gazdagítani a csoportot mintsem két felépülttel. *>* Remélhetőleg a két férfiember segédlábat nyújt nekik és elvállalják a lányok cipelését - feltéve, ha igénylik-, hogy egy biztonságosabb hely felfedezésére indulhassunk. Vállaltam a sereghajtó szerepét, ha már a kardom Shikai formában van, esetleg ha valami történne mögöttünk újabb csapda vagy valami hasonló, akkor legalább a pajzzsal fel tudom fogni még a váratlan támadásokat. Kész gyalognak érzem magam egy Sakk táblán így *-* . Ahogy behúzódtunk egy biztonságosnak ítélt járatba rögtön jött a kérdés a két leányzó ellátásával kapcsolatban. Épp válaszoltam volna, hogy engem e téren el lehet felejteni még magamat sem tudom meggyógyítani mintsem másokat, amikor egy igazán rémisztő hang csendül fel mögöttünk. Pár másodpercig mintha hideg vízzel öntöttek volna le állok, mint egy absztrakt jégszobor, majd a szemem sarkából próbálom kifürkészni a sötétből jövő hang forrását. Szerencsére a falon csüngő fáklya tűzének köszönhetően nagyjából megvilágítást kaphattunk a hang tulajdonosairól. Egy igazán gyomorfordító jelenetnek lehettem ezúttal szemtanúja, amit szívem szerint nem akartam látni. Így ijedtemben a „megfordulást kombinálva a hátrálással a többiek mellé” effektust adom elő kisebb ügyetlenkedéssel, így próbálom kerülni a látványukat, de van, amitől nem lehet elmenekülni, azt hiszem ez is egy ilyen helyzet. T-T Akaratlanul is, de rajtuk tartottam a szememet a rossz külsejük igazán bajjóslatú volt, amit a velünk megegyező egyenruha is fokozott, ami rajtuk volt. Hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy ez valami rossz vicc akar-e lenni, de az ellenség monológjából visszakövetkeztetve… „Ennek a veszélyes édenkertnek a teremtője, amelynek már áldozatul estek társaik. Viszont nem kell aggódniuk, hamarosan viszontlátják egymást, s ha szerencséjük van, akár még csatlakozhatnak is majd hozzájuk”… beszédének e darabja még most is visszhangzik a fejemben, mint valami vészriasztó, ami igencsak arra utal, hogy ez a valóság bármennyire is szeretném, hogy ne az legyen. Sose gondoltam, hogy így foglya érteni a dolgot. Bár tény hogy nem tetszettek az eddigi próbálkozásai ennek a Dremernek még ha kutyaszorítóba is húzott minket, de azért ez mindent felül mull úgy látszik, tényleg van elveszve benne egy kis fantázia *>* . Eh... Már dicsérem az ellenfelemet hova lett az optimizációm? TT__TT
~ Épp ideje volt, hogy tartalékáramkörre kapcsolj...Különben is inkább te élsz nagy Fantázia világban ilyen örült gondolatokkal. -__- ~ kaptam Hyozanryuu csípős megjegyzését pont jókor mielőtt elveszhetne figyelmem a gondolataim mélyén.
- Oké… ötletek? - jön a fogós kérdés Tasumitól, amire úgy csinálok, mint aki valami logikust akar kiagyalni, ami persze nem igaz, de a hatás kedvéért már csak azért is, hogy az életünk utolsó perceiben legalább feldobjam a hangulatot, muszáj. XD
- Mi lenne, ha a Hadnagy bácsik. - itt a köreinkben levő rangidős tisztekre mutatok. - És, aki kérdezi. - itt Tasumira nézzek. – Elintézhetnétek őket. Nem lehet nagy kunszt, hisz már zombik nemde? Segíteni már úgysem tudunk rajtuk maximum, ha végzünk velük. – hozom fel az ötletet, mivel két hadnagynak csak nem lehet kihívás a dolog. – Ja, igen… amúgy a zombik egyik nagy gyengéje, ha jól tudom a tűz. - mutatom bal kezemmel a jópofa victory jelzést egy széles vigyorral fűszerezve a dolgot, majd a két sérültre nézek. - Majd én vigyázok a két lábadozóra. Ha gyógyítani nem is, de legalább megvédeni meg tudom őket. Így nyugodt szívvel harcolhattok. – Tisztában vagyok az Akadémián tanultakkal, azzal a három pontból álló szabállyal, mely miatt nem egyszer rontottam le átlagomat be nem tartása miatt, de hát a szabályok azért vannak, hogy megszegjük őket. *>* És gondolom, ők se nagyon szeretnék végignézni, hogy két sérült társuk elveszti az életét egy értelmetlen küzdelemben. No meg gondolom ők se annyira ügyefogyottak, hogy belerohanjanak a halálba legalábbis az nem igen vallana bölcs gondolkodásra. Ráadásul megnehezítené a dolgunkat, ha esetleg alulmaradnának és ők is hasonló hullalényé változnak. Bár az egyikük a 11. osztag tagja kitudja… Ráadásul a fejesek nem panaszkodhatnak emiatt. Nem tehetek arról, hogy jószívűségem miatt nem tudnám végignézni olyanok halálát, akik ugyanazon egyenruhát viselik, mint Én, ráadásul ugyan úgy érző lelkek, illetve célokkal teli életüket egy küldetés sikerének érdekében sem dobnám el. ˇ.ˇ Így ha a három még éppen maradt csapattag elvállalja a zombikkal való küzdelmet, és ha a két sérült leányzónak nincs ellenére a háttérbevonulás, akkor Hyozanryuu pajzsát használva négy oldalról felhúzatok vele egy-egy pajzsot. Így ha minden igaz, ha csak egy ideig is, de fenntartja a zombikat, amik átjutnak esetleg a többieken.
Vissza az elejére Go down
Nara Shiratori
9. Osztag
9. Osztag
Nara Shiratori

Férfi
Gemini Hozzászólások száma : 361
Age : 153
Tartózkodási hely : 9. osztag területe / Kapitányi iroda
Registration date : 2010. Jun. 21.
Hírnév : 18

Karakterinformáció
Rang: Kapitány
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Véres memoár //Lezárva// Cl0te40600/45000Véres memoár //Lezárva// 29y5sib  (40600/45000)

Véres memoár //Lezárva// _
TémanyitásTárgy: Re: Véres memoár //Lezárva//   Véres memoár //Lezárva// EmptyVas. Jan. 02, 2011 2:12 am

Nem gondoltam volna, hogy valaki emlékezni fog rám egy volt osztagomból és főleg nem a 11. osztagból, ahol nem is keltettem akkora feltűnést. Bár ott voltam vagy 10 évig, mert eltartott egy ideig, míg valaki segített nekem elsajátítani a kardforgatás rejtelmeit legalább alapszinten és megtanítani hogy tudok magamtól is edzeni. Miután ezek megvoltak megköszöntem az edzéseket és egyből osztagot váltottam, mert nem szándékoztam a harcmániások osztagába tartozni. Talán még a kard használaton kívül mást is sikerült itt elsajátítanom, ami nem volt más, mint a lazítás, amit bizonyára itt tudnak a legjobban.
- Ki én? – reagálok a bökdösés és a megszólítás egyvelegére továbbá elkezdem keresni a hang forrását, amit egyből meg is találok a mogorva shinigami lány személyében, akinek továbbra sem tudom a nevét, mert még nem közölte egyikünkkel sem a csoportban. Azt azonban nem tudom, hogy milyen szalagról beszélt, nálam nincs is semmilyen szalag. A biztonság kedvéért, azért végignéztem magamon és leesett, hogy a hadnagyi karszalagomról beszélt. Nem számítottam arra, hogy össze akar barátkozni majd felem, vagy legalábbis megpróbál, még ha az ő sajátos stílusán is. A lelke mélyén biztos ő is egy jó ember, csak valamilyen oknál fogva ezt el akarja fedni a trágár beszéddel és a nemtörődömségével.
- Te 11. osztagos vagy, nem? Valószínűleg ott találkozhattunk, mert az osztag tagja voltam egy ideig, de sajnos én nem emlékszem rád, nem valami jó a memóriám. Bocsi. – válaszoltam a feltett kérdésre, majd egy kicsit megkocogtattam a fejem. Hogy honnan tudom? Ez egyszerű ezelőtt a 11. osztagon kívül csak a Kidoushuu és a 10. osztag tisztje voltam és kimozdulni pedig nem nagyon szoktam. A Kidoushuut alapból kizártam, mert nem tűnik egy kidou kedvelőnek és nem ismeri Haru fukutaichout. A 10. osztag pedig Anao-san, miatt ne lehetséges, mert ő oda tartozik és őt sem ismeri. Tehát kizárásos alapon marad a 11. osztag.
A visszaemlékezésemből visszatérve éppen sikeresen megállítottuk a két hatalmas kőgolyót és már örülnék, hogy túléltük, amikor a nagyszájú lány visszafele jövet beindított még egy csapdát. Ezúttal egy pár körfűrész kaptunk ajándékba, ami eléggé váratlanul ért minket, így nem volt időnk reagálni és a második kőgolyót megállító két lány súlyos sérüléseket szerzett. Egyből a sebesültekhez rohantam, hogy megnézzem mennyire mélyek a körfűrész által szerzett vágások, amikor egy ismerős hangot hallottunk a távolból. Elmondta, hogy mindent tud, ami ebben a világban történik, mert ő alkotta ezt az elmúlás tisztását vagy mit, meg valami álmos maszlagot is említett és végül, hogy az eltűnt shinigamik is itt vannak, sőt mi is csatlakozunk hozzájuk. És ki ne felejtsük a monológ végéről az ördögi kacajt sem, ami egy kimaradhatatlan kellék volt. Szóval, ha jól értem, akkor ő itt a főmuksó és ő mozgatja hátulról a szálakat, vagyis bármikor megölhetne minket, mint azokat a farkasokat, csak unalmas neki ebben a világban, ezért eljátszadozik minden idetévedővel. Ebből az is következik, hogy bármennyire is el akarjuk kerülni a csapdákat, ha ő úgy akarja, hogy rálépjünk egyre, akkor rá is fogunk. Bár az is igaz, hogy ha változtatni akarja egy csapda helyét azt mi is látnánk, hogy mozog a padló.
- Szerintem nem jó ötlet a Dream fickót provokálni Anao-san, mert neki nem kerül sokba, hogy a következő csapda olyan legyen, amibe biztos belehalunk, lehet csak egy csettintés neki. – kezdem el a ledorgáló hadműveletemet az első áldozattal. – És Tasumi-san ,ez még viccnek is rossz, nem fogunk feláldozni senkit még viccből se. – fejezem be a hadművelet második fázisát. – Ha engem kérdeztek a legokosabb módszer a csapdák elkerüléséhez az, ha egymás mögött megyünk; így a legkisebb az esélye annak, hogy rálépünk egy lesüllyedős padlóra. A részleteket majd megbeszéljük később, most menjünk egy biztonságos helyre, hogy elláthassuk a két sebesültet. – adom elő a véleményemet a többieknek, majd felkarolom az oldalán megsérült lányt és segítek neki a helyváltoztatásban. A két még éppen maradt lány vezette a sort, mi pedig követtük őket. Ha jobban meggondolom elég logikus, hogy mért a két 11. osztagos lányt sebesítette meg. Visszagondolva a farkasok elleni harcunkra ők ketten voltak a legügyesebbek, míg Haiiro-san előhozakodott egy remek tervvel, a vagány shinigami lány mindent beleadva harcolt a dögökkel, mi többiek pedig nem csináltunk semmi figyelemreméltót. Ebből ő arra gondolt, ha a két legtalpraesettebbet harcképtelenné teszi, akkor a többieket a következő csapdánál simán el tudja intézni. Ez a leglogikusabb gondolkodás a részéről.
Közben elhaladtunk a rámpa mellett és megpillantottuk a fordulót, amiben Álmoskánk eltűnt. Befordulva egy még szélesebb folyosóba érkeztünk, ahova le is táboroztunk. Amint leraktam az utasomat egyből leszakítottam a ruhám egyik ujját, hogy valamivel be tudjam kötni a sebeket és ne veszítsenek több vért. Szerencsére én tudok használni gyógyító kidout, mert szerintem nagyon fontos, hogy valaki el tudja látni mások sérüléseit és ráadásul a gyógyító kidou tanulásához hozzátartozott az elsősegély tanfolyam elvégzése is. Miközben a súlyosabbnak ítélt oldalán megsérült lány sebét kötöttem be és próbáltam elállítani a vérzést egy kis gyógyítással, elkezdtem hallani hörgéseket, majd a sötétből előmászott számos zombi a mi egyenruháinkban. Mivel sietnem kellett a vendégeink fogadására, így nem volt időm gyógyításra, csak annyit tudtam tenni, hogy elállítottam a vérzést és bekötöttem a sebeit. Gyorsan Haiiro-sant is elláttam, vagyis próbáltam, de odafüleltem Anao-san tervére és nem tudtam szó nélkül hagyni.
- B-Bácsi? Olyan öregnek néznék ki? – mondtam megpróbálva leplezni a nemtetszésemet, bár miközben ezt mondtam véletlen egy kicsit szorosabban szorítottam Kira karján a kötést, de csak utána vettem észre. – Jaj, bocsáss meg nagyon megszorítottam? – próbáltam menteni a menthetőt. Mikor végre befejeztem az elsősegélyt, a harc már elkezdődött, Anao pedig már felállította a védőfalát a sebesültek között, így én is csatlakoztam a zombik elleni harchoz. Még nem harcoltam ezelőtt zombikkal, így nem tudhatom, hogy tényleg a tűz lenne a gyengepontjuk, amit én kétlek, mert a fáklyák fényétől sem félnek. Csak annyit tudok róluk, hogy hallhatatlanok, amiről meg is győződöm a harc során látva, ahogy visszarakják egymás levágott kezét vagy lábát. Mivel ennek semmi értelme, hogy a végtelenségig harcolunk ellenük, így egy nagy támadással akarom harcképtelenné tenni mindet.
- Hiyase, Shinten’ou! Nincs értelme velük harcolni, mert az a végtelenségig tartani. A legjobb módszer, ha harcképtelenné tesszük őket. Ha ismertek bénító technikákat, akkor most használjátok. – aktiválom a shikaiom, majd megosztom a tervem a többiekkel. – Yuki Dageki! Hadou 58, Tenran! – idézem meg a kardomból a felerősített havas forgószelet, ami számításaim szerint az össze zombira hatással lesz és a folyosó végén lévő falra fagyassza őket. Ráadásnak meg ott vannak a többiek által használt bénító technikák hatása is, ha az enyém nem lenne elég.
Vissza az elejére Go down
http://myanimelist.net/profile/LeoWyatt
Desmond
Espada
Espada
Desmond

Férfi
Sagittarius Rat
Hozzászólások száma : 87
Age : 63
Registration date : 2010. Dec. 01.
Hírnév : 32

Karakterinformáció
Rang: Segunda Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Véres memoár //Lezárva// Cl0te45000/65000Véres memoár //Lezárva// 29y5sib  (45000/65000)

Véres memoár //Lezárva// _
TémanyitásTárgy: Re: Véres memoár //Lezárva//   Véres memoár //Lezárva// EmptyVas. Jan. 02, 2011 4:43 pm

Fény derül rá, miért ismerős az egyik hadnagy annyira. Osztagunk egyik szégyene… ugyanis mindegyik az, aki ott hagyja azt, csak mert túl jelentéktelen ahhoz, hogy megfeleljen a követelményeknek. Mert gyenge, gyáva, és fél harcolni, nehogy felsérüljön a bababőre és koszos legyen a csecse ruhája. Szánalomra méltó kis senkiházi, pattogó szarzsák mind. Már csak mellékes, hogy a 11. osztagban senki sem tanul meg harcolni… ugyanis csak azokat látjuk szívesen, akik már tudják, hogyan kell megfogni a kardot és elismerik, hogy mágiát használni gáz. Ciki és kész… Nem csoda, hogy csak robbantgatni tudok, de utóbbiak legalább elérik a kellő hatást. Meg legalább tényleges harci tapasztalattal rendelkezek, nem úgy, mint a kis varázslótanonc. Hogy is hívják? Akiharry? Nem lényeg… Akkor is csak egy tetves balfasz. Csak azért, mert hadnagy, azt hiszi, már ő az atyaúristen? Bár legalább ő nem menekült fel a fára a bolhás vakarékok elől. Ami viszont a harci tapasztalatot illeti, kétség sem fér hozzá, hogy a csapatban én rendelkezem a legnagyobb képzettséggel. Nem ajándékba kaptam szülcsinapcsikámra azt a jelentéktelen rangot, ami jutott nekem. Megküzdöttem érte, kijár nekem. Persze, a rang nem jelent semmit… Csak egy módszer, amivel próbálod elérni, hogy mások fejet hajtsanak előtted. Igaz, én inkább bemutatok az egész világnak vígan ordibálva, hogy kapják be a nem létezőmet, mert én aztán nem fogok elájulni holmi karszalagok meg haorik láttán… Egyszer meg úgyis letépem Kai holttestéről azt a rongyot, és még bele is rúgok párat a hullájába mondván úgy kell neki. Nem tudom, mivel érdemelte ki azt a haorit… Csak egy rohadék senkiházi, semmi több. Még csak nem is shinigaminak való. Múltunkra való tekintettel pedig érthető, hogy nem bízok benne és ez így van jól. Éberségem nem lankadhat, hiszen ki tudja, mikor követ el újabb hibákat… Mikor fogja saját magát ismételten mások elé helyezni. Képes rá, hisz mindig is ilyen volt. Lelkem legmélyéből gyűlölöm… fájdalmas halálát kívánom, s hogy gyötrelmes szenvedések közepette hunyjon ki végre íriszeiből az élet halványan pislákoló lángja.
Harci képzettséget illetően bőven a többiek felett állok, s osztagtársam segítségével sikerül a kőgolyóbist is visszaszorítani helyére. Az elkerülhetetlen viszont megtörténik; ezúttal engem csalnak kelepcébe, s testem nyomásának hatására az egyik falból egy körfűrész pattan elő. Időm sincs felfogni a zajos szerkezet itt létének okát, csupán az észveszejtő fájdalom s rajtam úrrá lévő gyengeség bizonyítja, valami baj van. Lábaim egyből összecsuklanak, kezemmel pedig a meleg, nedves, ragacsos dolgot érintem. Fájdalom… Ugyan van annyi büszkeségem, hogy panaszkodni se merészeljek, a reakció mégis önkéntelen, s velőtrázó sikolyom jelzi pillanatnyi gyengeséget. Környezetem saját véremtől bíborra mázolva tárul lélektükreim elé, amiket csak résnyire tudok kinyitni. Egy másik test az, ami segít megkapaszkodni, s bár ellenzem a dolgot, sőt, rühellem, hogy másra kell támaszkodnom, mégis hálásan biccentek a hadnaggyá avanzsált ex-osztagtársnak. Bőröm színe pedig percről percre fehérebbé válik, s a vérveszteség pedig igen lényeges. Ugyan a 4. osztagnál biztosan felgyógyítanának, most nem vagyok abban a helyzetben, hogy ellátásért rimánkodjak. Különben is, szívós vagyok… Nem mintha lenne bennem megbánás, ha életem kéne félredobnom a küldetés sikeréért. Így képeztek ki, nem barbie babának.
Szemét, gyáva patkány, kinek szavaiból semmi sem jut el tudatomból. Persze, beszél hozzánk, de mindez nem érdekel… Elég, ha azt megjegyzem, hogy az a buzi emós féli elénk tárni a baba pofiját, mert tudja, hogy elvágom a nyakát, elevenen megnyúzom, szétkenem az agyát és kihúzom a beleit a kicsi száján, de azért szeri… <3 ¬_¬ Ha felgyógyultam, majd valaki úgyis lefordítja, hogy mit magyarázott a kis köcsög. Meglátszik már, hogy hiányzik neki, hogy valaki beverje neki, de bocsesz, én nem tudok neki segíteni. Mi vagyok én? Társkereső, szeretetszolgálat? Nem elég, hogy felkoncolom az összes kis tetvet, ami az utamat állja?
- Fogd már be… Nem tudom, minek okoskodsz folyton. – morgom félhangosan Tasuminak, miközben valamilyen úton-módon megpróbálok előhalászni egy szál cigarettát. Lévén shikai-omat nem deaktiváltam, így ez nem olyan egyszerű feladat, de kis szerencsével Potter (a másik hadnagy) kisegít a kis problémámon. Erősebbnek érzem magam, ha shikai-om aktiválva van, és jelenleg minden erőtartalékomra szükségem van. Persze ettől még a vérzés nem áll meg, de legalább sikerül találni egy vértől nem teljesen átázott szálat – csak hogy utána köhécselve köpjem azt a padlóra, miután rájövök, hogy ilyen állapotban már a bagózás se megy.
- Kurrrrrva életbe már… – morgok ismét, s küldök ezután olyan tipikus „megöllek” pillantásokat a nagypofájú cigirabló felé, amiért megint főnökösködik és azt hiszi, olyan frappáns viccei vannak. Hiányzik a fél oldalam, baszki, most kurvára nem érek rá röhögni a szar poénjaidon, érted?! Jó is lenne, ha az lenne a legnagyobb problémám, hogy hiányzik egy tincsem. Jaj, hát akkor mi van? Oda a csini frizurám, hűha… Baszd meg, oké? Baszottul nem tehetek arról, hogy ömlik belőlem a vér. Fordított helyzetben én nem fintorognék…
Ugyan a kis pihenő megfelelő alkalom lenne arra, hogy kicsit összeszedjem magam, nem tetszik a kompánia újabb ötlete. Na persze, majd pont én fogom meghúzni magam, csak mert megjelent néhány zombi. Számuk pedig igencsak számottevő, bár az afféle apróságok, miszerint shinigami egyenruhák maradéka feszül rajtuk, nem izgatnak, sőt, észre sem veszem. Nem szokásom a részletekkel törődni, inkább az egészet nézem.
Persze, röhögjetek ki, mert gyenge vagyok… egy apró sérülés miatt. Mert majd pont én fogok ücsörögni, amíg harcolni lehet, mi? A gyógyítás hatására úgyis elállt a vérzés, s miért húznám meg magam a háttérben? Ezzel a sérüléssel különben sem veszik már sok hasznomat, úgyhogy csak egyet mondok… Ajánlom, hogy sikerrel teljesítsék a küldetést, mert ha nem élem túl, én megkeresem őket holtamból és szétrúgom a tökeiket, ha nincsenek, akkor is.
- Arliva Quenthel Suwun, 11. osztag, 3. tiszt. – hörgöm válaszként Tasuminak, ha már annyira akarja tudni a nevem. Legyen boldog vele, én akkor se fogok nyugton maradni. >.>
- Hé, Potter! Elfelejtettem a neved… A zsebemben van egy zacskó, kivennéd nekem? Fontos lenne. – szólítom fel a kidoushou hadnagyot, s egyben kérek tőle segítséget ismét, hisz shikai-omat továbbra sem szándékozom deaktiválni bizonyos fejemben tekergőző tervek miatt. Ha Potter odaadja nekem a kis tasakot (mert biztosan lesz szíves megtenni ezt egy haldoklóért, ha már voltam olyan kedves, hogy hozzászóltam, de hanem, akkor előbányászom én magam), akkor ki is vehetem belőle a tűzkristályt, s amikor a „figyelőm”, azaz Anao épp nem velem foglalkozik, a levegőbe dobom azt, hogy utána pengém martalékává váljon. Nem okoz nehézséget megszökni a pajzs takarása mögül, még ha tudom is, hogy a vesztembe rohanok. Nem leszek egy tehetetlen, szarrágó kis faszszopó, aki mosolyogva fogja végignézni, ahogy mások az életét mentik! Nem vagyok hercegnő, oké?! Engem nem kell megmenteni! Szabadulva pedig inkább a levegőbe csapok fémkarmaimmal, hogy egy erős széllökéssel megpróbáljam hátrébb taszítani az egész csapatot – s így a perzselő lángok választanak el engem a többiektől. Én a zombikkal, ők meg a tűzfalon kívül, tökéletes! Ha tervem sikerül, akkor minden adott ahhoz, hogy kötelességem tegyem. Ha meg kell halnom, hát legyen! Én vállalom sorsom és utolsó leheletemig harcolok, hisz ez életem értelme! A bénító kidoukhoz pedig egyáltalán nem értek, bocsi… Bár ha minden igaz, túlélési arányom növeli, hogy a gyógyító-kidou használó-hadnagy ex-osztagos valószínűleg mirelitet csinált jó néhány zombiból, azért én inkább biztosra megyek, s ha maradtak még, akár az életem árán is, de megfékezem őket. Igen, talán túl sok energiát pazarlok, de legalább biztosan miénk lesz a győzelem. Mert hogy innen mi fogunk kikerülni győztesen, ugyanis nem viselem el a vereséget.
- Tegyetek meg egy szívességet és húzzátok le az álmos buzi fejét a vécén… Bár lehet, egy borotvapenge látványa elég lesz ahhoz, hogy kinyírja magát. Mire vártok? Menjetek már… Én majd feltartom őket. Ne forduljatok vissza… Ne hozzatok rám szégyent, ha nem élném túl. – terjesztem el szelemmel a tüzet kis sietségre ösztönözve a társulatot. Szinte harcképtelen vagyok és faszom fog majd másra támaszkodni. Nem kell a bébicsősz. Inkább megdöglök. Ezzel a sérüléssel amúgy sem jutnék el messzire. Kétségtelen, nincs értelme annak, hogy tovább cipeltessem magam. A seb úgyis elfertőződik, ha nem kapok ellátást úgy fél órán belül, s néhány óra múltán esélyes, hogy bele is halnék. S igaz, hogy iszonyatosan fáj mindennemű mozgás, én akkor sem adom fel harc nélkül. Van annyi erőm, hogy véglegesen megállítsam a hullahegyeket, s ha tévedtem, legalább csalinak jó vagyok s beteljesítem végzetem. Semmi kedvem órákig haldoklani, csak mert hiányzik az oldalam.
Bár nem tudom, hogy a zombik lélegeznek-e, a megidézett vákuumos tér a fejük körül talán a földre hullatja az aszott testeket. S ha nem, akkor sincs gond, hiszen van annyi lélekjelenlétem, hogy képességeimnek megfelelően folytassam a harcot. Karmaim így nyakakba vájnak s elválasztják a fejeket a testektől, s porrá égetve azokat a hullákat, amik éppen a tűznyalábok útjában vannak. Negyed óra áll rendelkezésemre, már ha addig nem csuklok össze véglegesen a felszakadó seb által okozott fájdalomtól, vagy épp attól, mert valamelyik zombi épp az agyamat szipolyozza. Végül is nem gáz… legalább a dolgomat tettem. Ajánlom a többieknek, hogy addig se velem törődjenek. Csak húzzatok el, oké? Hagyjatok békén… Nem kell a sajnálatotok, egy ilyen sebbel úgy sem jutnék már messzire, s legalább halálom pillanatáig valami hasznos dologgal foglalatoskodok.

Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom




Véres memoár //Lezárva// _
TémanyitásTárgy: Re: Véres memoár //Lezárva//   Véres memoár //Lezárva// Empty

Vissza az elejére Go down
 

Véres memoár //Lezárva//

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Emberek Világa :: Küldetések az Emberek Világában :: Lezárt küldetések-