Kéne valami értelmeset is csinálnom. Bár az edzést már újrakezdtem, de így is rengeteg szabadidőm van. Ha lenne póttestem az nagyban megkönnyítené a dolgomat, de nincs. Na mindegy, majd csak történik valami előbb-utóbb. Már napok óta bolyongok ebben a városban céltalanul, várva hogy beleakadjak egy shinigamiba és megpróbálhassak szerezni valamennyi információt, de elkerül a szerencse, még a lidércek sem abajgatnak, bármit is teszek. Csak az az emberlány. Szegény, a végzetébe futott bele azzal, hogy összeakasztotta velem a nemlétező bajszát, sajnos nem tudtam megakadályozni, hogy baja essen. Én ugyan nem tettem vele semmit, de ez a bigyó a fejemben... azt hittem már irányítom, de ezek szerint mégsem. Sebaj, megoldom, miért pont ezzel vallanék kudarcot? Akkor is én leszek a domináns személyiség, ha a fene fenét eszik is, az ilyen kihívások elől sosem hátrálok meg, és sosem vesztek Jól esne mondjuk, ha ez az egész nem úgy hangzana mintha elmebajos lennék Mondjuk az is ilyen lehet, mármint amikor el van nyomva egy személyiséged és csak figyeli az eseményeket, amik a külvilágban történnek anélkül, hogy be tudna avatkozni. Kissé morc vagyok a bankaiomra, amiért ilyen képességet adott, nem használhatom felelőtlenül, mert még a végén hozzám vág valami más meglepit is Lehet attól a Yuitól is kaptam valamit, bár se csuklópengét nem sikerült még megidéznem, se láthatatlan pajzsom nincs. Nem mintha szükségem lenne bármelyikre is, mire mennék mondjuk két pajzzsal? Semmi értelme.
Egy méretes ásítás után tápászkodtam fel a padról, ahol eddig ültem, és egy jóleső nyújtózkodás után kényelmes léptekkel indultam el a belváros felé a folyópartról. Azon logikát követtem, hogy ahol sok ember van, ott nagyobb esély van rá, hogy megjelenik egy hollow, és ahol lidérc van, ott előbb-utóbb lesz shinigami is! Vág az eszem, mint a borotva, semmi kétség A csípős, őszi széltől meg-megborzongtam, nem valami meleg ez a ruha, pedig a shihakushoum mellett ott van a haorim is. Egy sál még minimum kéne ahhoz, hogy ne fázzak, de az sem elhanyagolható szempont, hogy így legalább próbára tehetem a tűrőképességem. Ahogy haladtam az utcákon, körülöttem egyre nagyobb lett a forgatag, családok, párok, haveri körök, magányosan kóborló alakok vettek körbe, de engem persze leginkább az ellentétes nem társaságát nélkülöző nőnemű egyedek érdekeltek, még ha jelenleg csak nézelődés szintjén is. Kicsit nehézkes úgy az ismerkedés ugyebár, hogy a másik fél nem lát, arról nem is beszélve, hogy bármikor közbejöhet egy hollow felbukkanása, és hiába szeretek lányok körében tartózkodni, most az első és legfontosabb dolgom, hogy felvegyem a kapcsolatot Soul Societyvel - még ha nem is direktben. Tudnom kellett, hogy mi ott a státuszom jelenleg. Meg hát vazz, azt sem tudom mennyi ideig voltam fogságban Nem úgy néz ki, hogy csak pár évig. Ekkora változás nem következhetett be az emberi világban egyik pillanatról a másikra, de kétségtelenül pozitív a fejlődés, például ami a lányok ruházatát illeti Egy dolog viszont nem változott, még mindig ugyanúgy átmennek rajtam az emberek, mintha levegő lennék, ami persze nem is csoda, nem atomokból állok hanem lélekrészecskékből. Legalább nem kell kerülgetnem vagy folyamatosan a lábam elé figyelnem. Ám ahogy elmennék egy újabb járókelő mellett, meglepetésemre a válla beleakad az enyémbe, azaz a gyengébbek kedvéért összeütköztünk.
- Warui... - kezdenék el mentegetőzni, de hamar kapcsoltam - Álljunk meg egy pillanatra, te látsz engem? Szuper, végre valaki akivel tudok kommunikálni! Miyanaga Kyousuke, rokubantai taichou, yoroshiku!
Villantottam meg háromszáz wattos mosolyomat bemutatkozásként miközben kezet nyújtottam az idegen férfinak. Érzékeli a szellemvilágot, nem eresztem a fickót, amíg meg nem tudom, hogy van-e valami számomra hasznos információja, nem érdekel hogy ha sürgős dolga van vagy antiszociális. Csak abban nem voltam biztos, hogy van-e ahhoz jogom, hogy kapitányként mutatkozzak be, de ilyen apróságokon nem fogok fennakadni. Persze ki tudja, ha fogalma sincs mi az a Gotei 13, akkor aztán marhára sokat jelent számára a rangom... volt rangom... vagy mittomén most mi vagyok >< De én érzem, hogy ez az alak hasznos lesz számomra, másképp mi az istenért ütköztem volna vele össze, ha nem azért, hogy megoldja a jelenlegi legégetőbb problémámat, nem de bár?

Húha, nagy örömömben sikerült levetkőznöm az összes elővigyázatosságomat o.O Hát, legalább gyorsan kiderült hogy mi a véleménye rólam Soul Societynek. Mondjuk nem hittem volna hogy ha összefutok egy halálistennel, az rögtön egy kapitány lesz, ez igencsak megnehezíti a dolgomat, de nehezen tudtam elképzelni, hogy egy efféle zöldfülű kölyök ártani tudjon nekem. Sebhelyes ábrázata ugyan arról tanúskodik, hogy túl van már egy-két csatán, de olyan nagyszerű nem lehet mint én, hiszen anno én legyőztem egy adjuchas-szintű hollowot teljesen egyedül Plusz a neve sem ismerős, ergó tuti nem valami legendás vérvonal szülötte. Jó, én sem, de az most mellékes, engem a tehetséges tett kiemelkedővé, egyformán magas szinten űzöm mind a négy harcstílust, semmiből sem vagyok gyenge.
- Kerestem valakit és meg is találtam. Bár nem számítottam kapásból efféle fogadtatásra, de ha harcolni akar a tejfölösképű kolléga, akkor nem fogok visszakozni. Javaslom váltsunk helyszínt, nem akarok ártani az embereknek.
Vigyorogtam továbbra is a férfi képébe, miközben felemeltem a karom és félretoltam a nekem szegezett pengét. Az utca kövéről elrugaszkodva a magasba szökkentem, így kezdve meg a helyváltoztatás procedúráját, és kis keresgélés után végül egy emeletes ház tetején kötöttem ki, ott bevárva ellenfelemet. Ha így áll hozzá a személyemhez a taichou, akkor felesleges kibújnom a küzdelem alól, úgy sem fog tágítani, és amíg szépen elverem, addig legalább kitapogatózom a nekem kellő információkat. Egy már megvan, nem fogadnának tárt karokkal, ha megpróbálnék visszamenni a Tiszta Lelkek Városába, szóval akkor gondolom kapitányi címemnek is annyi. Pedig annyira jól áll a haori, amíg nem kényszerítenek rá, addig le nem veszem, az biztos
- 8. osztagot említettél ugye? Mondd, Kyouraku Shunsuival mi lett?
Kérdeztem Yuusukétől, miután megérkezett ő is, eközben pedig szép lassan előhúztam hátam mögül zanpakutoumat, kiélvezve az adrenalinnövelő fémes búgást, mely megütötte a füleimet a folyamat közben. Magabiztos mosolyra húzódott a szám, ahogy küzdőpozícióba helyezkedtem, az ellen a lány ellen nem akartam harcolni, mert mégiscsak egy ember volt, de most más a helyzet. Most vissza akarnak vinni, és semmi kedvem a Soukyokut testközelből látni működés közben o.O Ráadásul ellenfelem kapitány szintű, tehát még csak attól sem kell félnem, hogy a bankaiom hozzám vág egy meglepit győzelmem után. Csupán azt véltem furának, hogy a férfi nem lépett ki a póttestéből, de ezek szerint gondolom fejlesztettek pár dolgot, amíg "aludtam" és lehetségessé vált a harc így is.
- No, remélem felkészült az uraság, nem szeretnék túl könnyen nyerni, abban nincs elég élvezet ^^
Toltam fel a szemüvegem az orromon, majd előreléptem és magasan a levegőbe szökkentem. Kidouval szándékoztam nyitni, így kardommal megcéloztam a kapitányt, és a "Gaki Rekkou" szavak kiejtése után elégedetten figyeltem, ahogy a penge hegye körül megformálódik a zöld korong, amiből aztán számtalan zöld energiasugár lőtt ki, mind-mind Yuusukét célozva. Igen gyorsnak kell lennie annak, aki mindet ki tudja kerülni

Remek humora van ennek a krapeknak, minden szó ami elhagyja a száját, röhögést csal ki belőlem Legalább azt megtudtam tőle, hogy a legkevesebb idő amit fogságban töltöttem az tíz év, de gyanítom több is lehetett ez Emberi Világ különbségeiből adódóan. Plusz jó tudni, hogy mindenki kedvenc szoknyapecére nem elpatkolt, hanem csak visszavonult, elég nyugtalanító lett volna, ha őt le tudja valaki győzni. Mindenesetre Yuusukét nem kell félteni ha önfényezésről van szó, elég nagy egóra vall minden idők egyik legnagyobb kapitányának neveznie magát legfeljebb mindössze egy évtizednyi kapitánykodás után Én se voltam ugyan tovább kapitány, de hősies és nagyszerű tetteimnek köszönhetően ÉN joggal nevezhetem magam legendás kapitánynak... aki most menekülni fog. Egy fenét, szembeszállok én még Yama-apóval is ha a szabadságomról van szó, nem igazság hogy amiatt ítélnek el, amiről nem tehetek!
- Jó humorod van öcsi Nálam korábban senki sem kel, tehát én vagyok a tökéletes ellenfél számodra
Fenyegető hangneme alapján úgy vélem hogy kicsit túl komolyan veszi a dolgokat, harc közben nem szabad görcsölni, élvezni kell minden pillanatát. Védekezése és visszatámadása alapján két következtetést rögtön le tudok vonni: az egyik az, hogy kidou-specialista, hiszen szavak kiejtése nélkül is képes magas szintű mágiákat alkalmazni, a másik pedig az, hogy nem ismeri a Gaki Rekkout, mert ha ismerné, akkor valószínűleg nem egy Dankuuval védené ki így, hogy idézés nélkül indítottam útjára. Legalább elővigyázatos, ez egy jó pont, a felelőtlenség nem olyasmi amit díjaznának a Gotei 13-ban. A sárga energianyaláb amit megindított felém, elég erősnek és gyorsnak tűnik ahhoz, hogy inkább ne vesződjek védelem felállításával és csak szimplán elkerüljem, különben is ciki lenne ugyanazt a technikát használni, amit ő épp az imént használt, mivelhogy így shikai nélkül más védelmem nem nagyon van a 81-es számú bakudounál :/ A pusztító mágiához mindig jobban értettem, és akárhányszor megfogadtam, hogy tanulok valami hasznos bakudout, mindig közbejött valami. Annyi baj legyen, ilyen távolságból nem fogok megizzadni egy kitérő manővertől az én sebességemmel A becsapódás okozta porfelhő rejtekét kihasználva egy Fushibit alkalmazva elrejtem lélekenergiámat és a lányok számára igazán vonzó testemet is láthatatlanná teszem, majd közvetlenül Yuusuke háta mögé shunpózok.
- Hová nézel, he? Bocs, de én nem ismerek semmiféle Suzumiya Shoukót. Hyouga Seiran.
Fedtem fel a jelenlétemet hangommal, és késlekedés nélkül a szeme közé nyomtam a katanám éléből kicsapódó jégvihart. Ezt védd ki, nyehehe Szó szerint az arcára fagyasztom az önelégült vigyorát, lefotózom, és megmutatom neki hogy mekkora lúzer. Még hogy minden idők egyik legnagyobb kapitánya, ugyan már Viszont nem hagy nyugodni, és egyre inkább böködi a csőrömet, hogy valami nem stimmel. Az előbb lehet hogy nem viccelt a barlangos megnyilvánulásával és tényleg nem tudja hogy én ki vagyok? No de akkor miért emelt rám kapásból kardot? Különben is, annyira sokáig csak nem "aludhattam" hogy elfelejtsenek egy olyan híres-hírhedt hőst, mint amilyen én vagyok?!

Nocsak, ez az alak lehet hogy mégis tud is valamit. Komoly bűvésztudományra vall egy ilyen nagy volumenű támadást így elkerülni közvetlen közelről, őszintén szólva úgy vélem meghazudtolja a fizika törvényeit a férfi tette. Úgy tűnik kidouval nem fogom tudni lelohasztani a harci kedvét. Ugyan nem mondhatnám hogy ez volt a legerősebb támadás, amit ezen a téren tudok, de közel van hozzá, szóval nem valószínű hogy értékelhető sérülést tudok okozni neki, hacsak nem lesz szerencsém Éppenséggel miért is ne lehetne mázlim egyszer harc közben? Eddig rendszerint tudásom égbeszökő brillianciájával nyertem meg küzdelmeimet, nem árt néha a változatosság! Igen, ezt a győzelmet be akarom mákolni *.* És be is fogom, ha én azt mondom!
- Háh? Becsületesen megdolgoztam érte, tudod én a kapitányi címet nem ivászaton nyertem, mint mondjuk te! Tudsz róla, hogy alkesz képed van?
Már csak a feltételezés is sértő rám nézve, hogy nem becsületes úton szereztem az egyenruhámat takaró kelmét, mely vezetői... khm... egykori vezetői pozíciómat hivatott jelezni. Így hát teljesen jogosan csipkelődöm én is, ha szópárbajt is akar folytatni a harc mellé, én állok elébe! Van ebben is bőven tapasztalatom Viszont még mindig nem tudom, hogy Yuusuke poénkodik-e, vagy tényleg homályban van a kilétemet illetően? Ugyan honnan is tudhatnám milyen ripacsok szolgáltak utánam kapitányként? Egyik sem lehetett nálam jobb, ez teljesen nyilvánvaló, teljesen felesleges rájuk fecsérelni a szót. Elmélkedésem közben azért persze figyelemmel követem ellenfelemet, hiszen legyek bármennyire erős, szép és okos, na meg szerény is, a harcmezőn a figyelmetlenség az ember legnagyobb ellensége. Azonban összpontosítás ide vagy oda, a felemelkedő kézben villanó kékesfehér fényt követő jelenség ellen nem tudok mit tenni. Átkozott legyen aki kitalálta, hogy a démonmágiát nem csak pusztításra lehet használni! A hat fényrúd között mozgási lehetőségeim igencsak korlátozottak, így villámgyorsan szabadulási módszer után kutatok elmémben, és fel is villan a megfelelő ellenlépés. Az egyetlen probléma az, hogy ez a Rikujoukourou nem úgy néz ki mint az a Rikujoukourou amit én ismerek, habár abban biztos vagyok, hogy ez bizony a 61-es számú bakudou. Le is vonom a következtetést, hogy kombinált mágiával van dolgom, kérdés hogy mivel fűszerezte meg a fénybörtönömet. Szerencsére van időm ezen járatni az agyam, mert Yuusuke ostoba módon ahelyett hogy levágna a száját kezdi el koptatni. Süt róla hogy nem vesz komolyan, és azt hiszi hogy ezzel meg is nyerte a küzdelmet. Kétségtelen tény, hogy tudása a kidou területén igazán figyelemre méltó, korábban csak Kidoushuu-tiszttől láttam ilyen bonyolult és magas szintű technikát, ráadásul a legidegesítőbb a dologban, hogy mindezt némán hozta létre, emiatt pedig most totóznom kell.
- Adjuchasokat kaszabolni halomra? Jó vicc, láttál te már valaha menos grandét? Ilyet csak olyan mond, aki még csak a tankönyvben látott gilliant.
Jegyeztem meg teljesen komolyan, fennhéjázó kijelentései alapján azt hiszem nyugodtan bekategorizálhatom a férfit a beképzelt hólyag kategóriába. Némi időhúzási cél is dolgozik bennem amikor ismét megszólalok, de egyébként is úgy éreztem itt az ideje tisztázni a dolgokat.
- Mondd csak, neked komolyan fogalmad sincs ki vagyok, ugye?
Miután e szavakat kiejtettem úgy döntöttem, hogy itt az ideje befejezni a találgatást, és aktiváltam az efféle kötözős mágiák elleni fegyveremet, azaz a Hankit. A fényrudak technikám hatására tucatnyi apró darabkára törtek, ám felvillanásuk és az azt követő robbanás jelezte számomra, hogy rossz tipp volt a Soukatsui a kombináció második elemét illetően. Szívás egy detonáció közepében lenni, ez elég erőteljesen meg is látszott rajtam, ahogy lihegve a földre rogytam kisebb-nagyobb égési sérüléseimtől szenvedve. Azt hiszem ez most akkor azt jelezte, hogy vége a bemelegítésnek, szóval kardomra támaszkodva lassan fölkeltem romjaimból. Noha úgy éreztem kissé kóválygok és a fülem is csengett-bongott, mégis vidámság volt leolvasható az arcomról. Nem abból a fából faragtak, aki ennyitől sírva menekülne haza, innentől lesz ez a küzdelem érdekes és élvezetes
- Mekurumeke, Shinkyou...
Ejtettem ki vigyorogva a parancsszót a számon, felszabaduló lélekenergiám pedig felkavart és elsöpört a környékről minden füstöt és port. Mikor ismét láthatóvá váltam ellenfelem számára, kezemben már egy méretes kétélű csatabárddal pózoltam, melyet úgy nyújtottam ki Yuusuke felé mint Toldi Miklós azt a bizonyos rudat.
- Hajime no senkou, Kakera.
Nyitottam ismét szólásra a szám, előttem pedig lassan négy, kábé másfél méteres tükör tűnt fel a semmiből, melyeket egy istenes csapással zúztam azonnal sok-sok aprócska szilánkra, és ezek a kicsiny üvegdarabok egyszerre lódultak meg a kapitány felé közönséges shinigami számára követhetetlen sebességgel. Még holnap is húzgálni fogja a bőre alól a szilánkokat, ha sikerrel járok.

Nem akármilyen sokként hatottak rám Yuusuke szavai. Fogalma sincs ki vagyok. Fogalma sincs ki vagyok?! Hát nem tanítanak történelmet az akadémián? Nem vittem véghez olyan dolgokat, amik tananyaggá tettek volna? Nem forog már a nevem közszájon? Nem mesélik már a gyerekeknek a rólam szóló legendákat? Ennyire sokáig lettem volna fogoly hogy... hogy... egyszerűen elfelejtettek? Ez képtelenség, egészen biztos vagyok benne, hogy csak ez a ficsúr lógta el az akadémiai órákat és jár csukott fülekkel. Vallana is rá, amilyen beképzelt, biztos csak saját maga önfényezése érdekli, csak magába tudna beleszeretni, meg ilyesmik ><
- Szóval nem azért támadtál rám, mert felismerted bennem Soul Society ellenségét? Akkor meg mi a jó fészkes fenéért emeltél te rám kardot? Különben is, milyen kapitány vagy te, ha fogalmad sincs ki vagyok? Eh, pedig abban reménykedtem hogy kiderül hányadán is állok a Gotei 13-mal :/ Mindegy. Inkább azt mondd meg, mi az isten az az espada, az az arrancar meg az az aizen amiről hablatyoltál! Valami új ellenség? Már nem lidércek ellen háborúzunk?
Könnyen lehet, hogy hülyének fog nézni ezekért a kérdésekért, de ezzel már garantáltan nem rontok a rólam kialakult képen, így is semmibe vesznek. Sebaj, minél jobban lebecsül egy ellenfél én annál könnyebben tudok meglepetést okozni neki. A bankaiom ereje úgyis erre épít, csak könnyebb lesz őt legyőzni, ha arra kényszerít, hogy használjam zanpakutoum végső formáját. Látva azt, hogy miképpen hárítja szilánkjaimat, erre jó esélyt láttam, ugyanis úgy tűnt shikaiom ezen támadása pontosan kioltja az övét. Biztos azt hitte, hogy majd jól elhiszem neki, hogy hagyja magát eltalálni, nyilvánvaló volt hogy készül valamire, és azért nem mozdul. Mindenesetre elég jó összhangra vall lélekölő és használója között, ha így tudja irányítani támadását, nekem elég sok időbe tellett, míg tökéletesen elsajátítottam ezt a képességet, és bár az üvegdarabkák mozgása fölött nincs teljes hatalmam, azt mikrométerre pontosan meg tudom nekik mondani, hogy mit célozzanak ellenfelem testén, amikor útjára indítom őket. Ennyi szilánkkal és bigyóval a levegőben nem gondolná az ember, hogy van aki keresztül mer rajtuk shunpózni, de úgy tűnik Yuusuke rendelkezik az őrültség ezen fokával, csak hogy megtámadhasson. Egyre több párhuzamot vélek felfedezni közte és Daichi közt, annak az idiótának is kábé pont ennyi esze volt, és a beképzeltség is stimmel. Ha a férfi felszedne olyan... ötben kiló izmot, akkor már az alkatuk is hasonló lenne alighanem. Gyorsasága kellően meglepett ahhoz, hogy ne maradjon időm védekezni kardcsapása ellen, így a fegyver felhasította vállamat, a penge nyomán pedig vér fröccsent a világba testemből, beszennyezve egyenruhámat és haorimat. Legalábbis Mr. Én Vagyok A Legkirályabb szemében ez történt, így gondolom kellő meglepetéssel szolgált neki, hogy képem elhomályosodott, majd semmivé foszlott előtte. Valójában csupán az utolsó pillanatban sikerült eltáncolnom a támadás elől, igaz azt olyan gyorsan tettem, hogy ő úgy látta, ottmaradtam. Imádom ezt a shunpo-technikát, tökéletesen alkalmas a szivatásra
- Még csak ragozni sem tudsz japánul, az agyad helyén káposztalé lötyög? Csodálom, hogy a zanpakutoud hallgat egy ilyen... "parancsra". Biztos erőszakra jártál az akadémián. Engedd meg hogy kijavítsalak, me ga samero lenne a helyes felszólítás! Nem, nem kell megköszönni, csupán kötelességemnek teszek eleget, mint ékes nyelvünk védelmezője.
Igazítottam meg a szemüvegem gúnyos szavaimmal felfedve hollétemet Yuusuke előtt, azaz mögött, hogy pontosabb legyek, majd meg se várva a reakcióját máris támadásba lendültem, és a magasba szökkenve szándékoztam elemi erővel lecsapni bárdommal a férfira. Ha elkerüli, és egy kisebb krátert teremtek a tetőre, akkor mindenképpen utánaküldök egy vízszintes csapást, ha meg hárítja, és a lábai alatt fog kicsit bemélyedni a talaj, akkor meg átlendülök felette és hátulról kínálom meg fegyverem éles pengéjével. Jé, talán most először csaphatnak össze a zanpakutouk ténylegesen

No, hát ez mindent megmagyaráz. Szép kis változások mondhatom, egy egykori kapitány uralja a lidérceket, lol Erre tényleg nem tudok más reakciót adni, annyira nevetségesen hangzik ez az egész. De mivel ennek az alaknak nincs oka hazudni, ezért nincs más választásom, hinnem kell neki. Alig várom hogy képébe röhöghessek az első ilyen aranykárnak, amivel összefutok Micsoda erőket birtokolhat az, aki képes leigázni a Hueco Mundo népét! Mit nem adnék érte, ha megküzdhetnék vele, ahelyett hogy ezzel a díszmajommal bohóckodok T_T Eleddig csak kidouban tudott fölém nőni, bárdommal egészen könnyedén megsebeztem, még ha a második csapásomat hárította is. Ha csak ennyire képes zanjutsu terén, akkor nem fog sokáig tartani a küzdelem, és annak nem örülnék hiszen ha nincs ló, jó a szamár is alapon nekem végül is megfelelt Yuusuke. Bemelegítésnek legalábbis elgémberedett tagjaimnak. Ezen túl most hogy tudom, ő nem akar visszavinni, most már tényleg csak a puszta szórakozás kedvéért harcolhatok, és olyankor vagyok a legjobb, ha felszabadultan tudom élvezni az ellenfelem gyepálását
- De voltál kapitány nem? Tehát attól még hogy már nem vagy az, illene ismerned engem ^^"
Kötök beléje újfent csak mert miért ne? A büszkeségem nem engedi, hogy annyiban hagyjam egy ilyen zöldfülű tudatlanságát. Arra viszont már nincs időm, hogy ismertessem vele "bűneimet" mivel a megemelkedő lélekenergiából nyilvánvalóvá válik, hogy itt valami nagy tűzijáték készülődik, ráadásul idézéssel, szóval nem fog kímélni engem, bármilyen kidout is kezdett el kántálni. Ennek megfelelően jómagam inkább hátrébb ugrom, és én is elkezdek egy idézést mormolni, amelyet éppen azelőtt fejezek be, hogy a férfi körül sok-sok fénydárda jelenik meg.
- Bakudou no hachijuuichi, Dankuu!
Kiáltom, mire máris megjelent előttem az áttetsző kidou pajzs, amellyel védekezni szándékoztam. Azonban ahogy a dárdák elérték a mágiám felületét, az villámgyorsan repedezni kezdett, rádöbbentve engem arra, hogy amivel szemben állok az egy 90 feletti kidou o.O Ez a pacák meg van őrülve?! Valamiért nagyon berághatott rám, ha képes ilyet használni úgy, hogy tudja, csak egy félreértés az egész o.O Még ha el is rontotta, akkor is kiüt, ha meg nem, nekem annyi o.O Mintha lassított felvételben nézném, ahogy darabjaira hullott a kidoum, és ezzel együtt úgy éreztem, hogy valami átveszi a testem felett az irányítást és tudatomat bezárja egy kis sufniba a sarokban. Persze jól tudtam mi ez a valami, hiszen egyszer már átéltem ahogy a belső világomban tanyázó hollow átveszi a testem felett az irányítást. Bár a fájdalmat átélem, csupán tehetetlen nézőként figyelhetem azt, hogy a robbanás által szerzett súlyos, bizonyára halálos sebeim hihetetlen sebességgel kezdenek gyógyulni, és a szavakat sem én mondom ki, melyek közben elhagyják a számat.
- Úgy bizony, ég veled Kyousuke, egy öröm volt te nyomorék! Vissza se gyere! Te meg készülj fel, te másik nyomi, mert hamarabb megdöglesz, mint hogy ki tudnád mondani a bankaiod nevét. Én nem fogok veled cicázni, mint ez a lúzer, háh!
A maszkos alak mely a testemet bitorolja, valóban nem pazarolja az idejét. Rögtön Yuusuke mögé kerül, és addig csapkod a bárddal, amíg el nem éri hogy a két fegyver egymásnak feszüljön. Csontos száját ördögi vigyorra húzza, majd szélesre tátja, felfedve ellenfelem előtt a narancsos-pirosas energiagömböt, amely egyre növekszik és végül hatalmas erővel és sebességgel kilő egyenesen a férfi feje felé. A bennem rejlő lidérc sokkal erősebb és gyorsabb mint én, ellene már biztos nincs esélye a fickónak. Nagy kár, hogy átvette az irányítást, szerettem volna én legyőzni Yuusukét, és akkor az élete is megmaradna. De azt hiszem ezzel csak jól jár a Gotei 13, hiszen ő szökevény shinigami, aki ki tudja miféle bűnöket követett el.

Külső szemlélőként figyelni egy harcot, amit te vívsz. Meg kell mondjam, ezt az érzést még a gombakrémlevesnél is jobban utálom és sose fogom tudni megszokni. Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy erőmet kölcsönvéve ez a Csonti igazán kemény ellenféllé válik bárki számára, és tulajdonképpen segít nekem nyerni, ami jó dolog, az már kevésbé hogy mivel nem én vívom a harcot, így nem tudom élvezni, ráadásul a hozzáállása miatt elég hamar véget ért eddigi mindkét küzdelmem, amelybe ő is beleavatkozott. Látva azt, hogy mennyire képzetlen, széles mozdulatokkal csapdos a bárdommal, ismét eszembe jutott, hogy mennyivel jobb lenne, ha nem akarná mindenképp átvenni a testem felett a hatalmat, hanem engedné hogy én irányítsak, míg ő megosztja velem az erejét. Azonban sajnos ez nem egy zanpakutou hanem egy hollow, így kénytelen vagyok elviselni az amatőr hadakozását amíg az akarata meg nem gyengül annyira, hogy visszavehessem az irányítást. Legalább némi stratégiája van, legalábbis jó ötletnek tartottam a cero bevetését így közvetlen közelről, de Yuusuke ezt is valahogy megúszta, akárcsak a Hyouga Seirant korábban. Már csupán ezért is kénytelen vagyok a férfit az eddigi legerősebb ellenfelemként aposztrofálnom, ami elég idegesítő tekintve hogy mennyire odavan magával ez az alak.
- Perceken belül meg leszel nyúzva, halottak kedvéért nem jártatom a szám feleslegesen.
Hallottam a választ a sebhelyes fószer kérdésére lidérc énemtől, és cseppet sem lepett meg hogy éppen ezeket a szavakat választotta. Nem hiszem hogy pontosan tudja, hogyan is vált kvázi a rabszolgámmá lelke, csupán a miértet ismerheti. Lélekölőm elég okos ahhoz, hogy elrejtse a kulcsfontosságú információkat az illetéktelen személyek elől még akkor is, ha belső világomban éppen nem ő a domináns fél, mint most. Az, hogy Yuusuke bankaira váltott azt ígérte, hogy Csonti sem fog sokáig tétlenkedni ezen a téren, az arcára kiülő eszelős vigyor is azt mutatta, hogy már előre iszik a medve bőrére. Védekezésre nem is figyelt, egyébként sem szokott, és az ellen a sebesség ellen amelyet a volt kapitány reprezentált nem is lehetett volna védekezni. Szó szerint elvesztettük őt szemünk elől, csapására pedig lehetetlen volt időben reagálni. Ám hiába a mély, méretes seb, az abban a szent pillanatban ahogy vérezni kezdhetett volna, már be is gyógyult, másik énem pedig vihogva csapott vissza. Yuusuke úgy kerülte el a támadást, mintha nem is tervezett volna tovább a közelemben maradni, és pillanatokon belül beigazolódott sejtésem, amikor most először végre hangosan is hallhattam egy mágia nevét. Virtuális fészpalmot követtem el azon nyomban, egy ilyen szintű kidou biztos nem lesz elég arra, hogy megállítsa ezt az elszabadult szörnyeteget, és a rudak hiába szegeztek a földhöz, néhány másodpercnyi erőlködést követően megrepedtek és darabokra törtek.
- Gyorsaság? Ennyi lenne a bankaiod? Szánalmas erőt kaptál a zanpakutoudtól, hallod-e, hullajelölt? Soha nem fogsz ilyen láma képességgel legyőzni, talpnyaló shinigami. Itt az ideje véget vetni a küzdelemnek. Hadd mutassam meg milyen egy valódi bankai! Saigo no Senkou, Kyoushitsu!
Miközben "beszéltem" kezem a levegőben úgy pörgette a bárdot, mint ahogy a helikopterek rotorja forog, bankaiom aktiválását követően pedig elsötétült az ég, és több tucatnyi tükör jelent meg a tetőn a férfi körül, mind-mind Yuusukét mutatva. A tükörképek kiszámíthatatlan sorrendben és gyakorisággal ugrottak ki a tükrökből és támadták meg ellenfelemet, ám mindegyikük jóval gyengébb volt mint ő, vagy mint én, erejük talán egy 3. tiszt szintjét képviselhette. Az egész technika lényege az, hogy az áldozat elkényelmesedjen, netán megunja az egészet miután már levágott néhány tucat áltámadót. Ám ekkor jött az a támadás, mely a legrejtettebb tükörből indult el és amelyiket én... azaz jelenleg Csonti képviselt, és ha még netalántán éber is tudott maradni annyira a figyelme, hogy felfedezze, ez a tükörkép komoly erőt képvisel, nincs hová menekülnie a több millió szilánk elől, amely a szélrózsa minden irányából rázúdul, amint kivédi a valódi, szíve felé irányuló támadást.

Láttam Yuusuke arcán az egyre növekvő dekoncentráltságot, ahogy saját klónjait sorban vagdosta lefelé, haladva az elkerülhetetlen vég felé. Ő a negyedik, aki bankaiom áldozata lesz, és pont úgy reagált ahogy anno az adjuchas, aki most testem birtokolva használta a technikát, illetve ahogy a 11. osztag kapitánya tette. Mindannyian nagyszerűen alájátszottak legerősebb képességem sikeres alkalmazásához, hiszen a Tükörszoba fő aspektusa a váratlanságban rejlik. Egyedül az a lány nem volt hajlandó lankadni bármennyit is "vártam" de nála annyival erősebb voltam alapból is, hogy esélye sem volt, csak én nem akartam bántani szemben a Csontival. Csupán az a meglepő számomra, hogy négyből semmi azoknak az aránya, akiket megrázott a saját képmásuk megölése. Pedig a pszichikai aspektus is egy igen kellemetlen része ennek a technikának, amelyet egyébként nem igazán szeretek, lévén tétlennek kell maradnom egy jó darabig, mégis eddig csupán olyanokkal szálltam szembe nemkívánt társammal, akiknek lelke elég erős volt ahhoz, hogy hezitálás nélkül végezzenek saját magukkal. Hollowom végül csak elérkezettnek látta az időt a támadásra, viszont ahogy egyre közelebb kerültünk ellenfelünkhöz, úgy temettem volna egyre inkább arcomat a tenyerembe, ha tehettem volna. Kis barátom, akárcsak Daichi ellen, elfelejtette rendesen álcázni magát, holott én képes vagyok úgy használni a bankaiom, hogy a reiatsum másolja a tükörképekét, és nem csak a külső legyen ugyanaz. Nos, csontmaszkos énem erre megint képtelen volt, így a meglepetés ereje elveszett és Yuusuke gond nélkül hárított. Hiába, kettőnk közül mégis csak én vagyok a profi, ideje lenne már belátnia a pajtinak hogy be kéne fejezni az ellenállást :/ Ami maradt, az a millió szilánk csapása, bankaiom második és egyben végső fázisa, melynél nagyszerűbb és hatékonyabb támadást még nem hordott a hátán a föld Bárhogy is védekezik az ellenfél, pár száz szilánkot minimum kap a bőre alá, az üvegdarabkák pedig izmokat hasítanak el, mozgásképtelenné téve az áldozatot, a kínzó fájdalomról és a vérveszteségről nem is beszélve. Persze akár instakill is lehet, ha olyan helyen találnak a töredékek. A szilánkviharon kívül vártunk az eredményre, ám fájdalmas üvöltés helyett váratlanul egy ezüstkék energianyaláb csapódott ki a tetőt pusztító porfergetegből, melyet rövidesen egy árnyék követett - Yuusuke árnyéka. Csonti döbbenetét tisztán éreztem, ahogy engem sem hagyott hidegen a férfi szabadulásának ténye, hát még a cero jellegű támadás és a hollow-maszk az arcán. Lehetséges, hogy ahogy a lidérceknek is adott az az Aizen shinigami erőket, úgy a halálistenek is kaptak hollow-erőt válaszlépésül? Ez akár azt is jelentheti, hogy már nem számítok törvénysértőnek és ezért szabadulhattam ki a börtönömből *.* Viszont most nem volt időm ilyesmivel foglalkozni, ugyanis a bitorló magabiztossága megremegett, így esélyt láttam arra, hogy kitörjek vegetatív állapotomból végre és visszavegyem az irányítást. Amíg fuldoklott a reiatsu alatt és jó alaposan gyomron könyökölték, nekem sikerült akaratommal felülkerekednem és a lidérc fábaszorultféreg-stílusú üvöltése mellett letéptem arcomról a maszkot és ezzel megszüntettem jelenlétét. Végre azt csinálhattam amit akartam, és ezt arra használtam ki, hogy némi reishit gyűjtöttem a lábam alá és támasztékként használva azt felugrottam, így elkerülve az érkező kardcsapást. Erősen lihegve, féltérdre ereszkedve értem földet a tető szélén, és úgy is maradtam egy darabig, hiszen szervezetemet megviselte a legerősebb támadásom alkalmazása. Ez az utolsó ugrás kivette belőlem az összes maradék erőmet is, és a megvágott combomra pillantva az is nyilvánvalóvá vált, hogy nem voltam elég gyors még így sem.
- Nem kis szerencsére vall... hogy lényegében sértetlenül jöttél ki a támadásomból. Van itt mázli... és van tehetséged is, kölyök. Ha szabad érdeklődnöm, egy ilyen erős shinigami... miért hagyja el a Gotei 13 kötelékét?
Pillantottam fel beszüntetve a talaj intenzív bámulását, miközben megpróbáltam összeszedni magam. Bámulatos sebesség, fejlett kidou-használat... talán vissza kéne vonnom a korábbi megjegyzéseimet és méltó ellenfélként számon tartani Yuusukét, szerencse ide vagy oda. Bár végtagjaimban alig-alig leledzett valami erő, én mégis talpra kényszerítettem magam csatabárdomra támaszkodva. Elhatározásom nagyobb annál, hogy ennyitől a földre kényszerüljek! Nyerni akarok és nyerni is fogok, a minap kezembe akadt egy olyan olvasmány, valami manga nevű dolog, amiben a riport alanya csupán akaratával felülkerekedett a sokkal erősebb ellenfelén. Ha ő meg tudta tenni, én is megmutatom, hogy képes vagyok rá!
- Kapitánnyá kinevezésem előtt megmentettem Soul Societyt egy adjuchastól. Legyőztem a bankaiommal, ő pedig a zanpakutoum természetének köszönhetően, amely megengedi számomra hogy a vesztesek erejét a magam javára fordítsam egy bizonyos szintig, tovább élt a belső világomban. Az, amit tapasztaltál annak az eredménye, hogy kiszabadult a börtönéből. Nem akar velem együttműködni, így kénytelen vagyok elnyomni, pár nappal ezelőttig úgy hittem hogy sikerrel is jártam, de mint láthatod, tévedtem.
Magyarázkodtam az előbbi jelenséggel kapcsolatban, csak hogy válaszoljak a korábban feltett kérdésére. Miközben tettem egy lépést előre, arra számítottam hogy sebesült lábam meg fog rogyni, de csupán egy kevés fájdalmat éreztem. Kissé meglepődve tekintettem le a combomra, melyen sérülésem most kisebbnek tűnt, mint az előbb. Némi töprengés után döbbentem rá, hogy attól a Yuitól ezek szerint a gyors regenerációját örököltem. Öcsém, ez király!
- Mondd csak kölyök, hány éve alapították a Shinigami Akadémiát?
Érdeklődtem a zöldfülűtől most, hogy eszembe jutott egy olyan kérdés, amivel be tudom lőni hogy nagyjából mennyit alhattam. Fájt bevallani, de lábaim elég nehézkesen tartottak meg, így védekezésre kellett berendezkednem, ha továbbra is le akar engem nyomni ez a mamlasz. A legoptimálisabb az lenne, ha használna valami kidout, vagy megdobna egy ceróval, de addig is kap tőlem egy újabb mágiát egyfajta provokációként. Bárdomat megpörgettem magam előtt, majd amint megállítottam, kimondtam a "Hadou no gojuuhachi, Tenran" szavakat, és egy erős forgószelet küldtem a férfi irányába, így megpróbálva őt távol tartani tőlem és távolsági harcra kényszeríteni őt. És ha netán elsütne valamit, máris előttem a lehetőség, hogy visszatükrözzem rá a technikáját.

Oi-oi-oi, már azt sem tisztelik, ha az ember őszintén megmondja a véleményét? A hirtelen rám nehezedő reiatsut nem bírtam megtartani, nyomása alatt gyenge lábam összerogyott, de még így is majdnem tovább bírtam, mint maga az épület. Lévén mozdulni sem tudtam, esésemet sem tudtam irányítani, de szerencsésen elkerültem a veszélyesen meredező vasrudakat, és nem is esett rám semmi, csak a hátamat ütöttem be kissé és nyeltem egy rakás port. Yuusuke nagyjából eltalálta hogy mit gondoltam róla, eszes fiú ő, amellett hogy egy beképzelt barom meg egy megalomániás őrült, arról nem is beszélve, hogy az első rossz szóra rögtön az erőszak és a megfélemlítés a válasza. Fel nem foghatom, hogy miként lett egy ilyen emberből kapitány, úgy vélem teljességgel alkalmatlan egy vezetői pozíció betöltésére ezzel a személyiséggel. Biztos fordítva vette fel a haoriját, ezt valaki meg merte neki említeni, és ezért pöccent be, mészárolt le más shinigamikat és hagyta ott a Gotei 13-at Köhögve álltam fel, mihelyst megszűnt a lélekenergia nyomása, méltatlankodva tapogatva a hátamat. Bár tombolása lecsendesedett, arcán még mindig látszott, hogy nagyon magára vette amit mondtam. Szörnyűek ezek a sértődékeny emberek, ha pillantással lehetne ölni, én már asszem halott lennék. Már-már azon voltam, hogy mindezt megemlítem neki és ecsetelem jelleme hibáit, amikor szó szerint kámforrá vált, a következő pillanatban pedig éktelen fájdalom hasított a vállamba. Oldalra pillantva repülő karomat pillantottam meg a hozzá tartozó nagymennyiségű vérrel, bár ez igazából sem jutott a tudatomig és máris újabb piros fröccsenést érzékeltem, ezúttal a mellkasomból kiindulva, aztán mire ezt felfogtam volna, már a levegőben voltam és nagy sebességgel a törmelék közé csapódtam. Számban meleg folyadékot éreztem, mellkasomban pedig erős nyomást, lélegezni is fájt, nem csak karom hiánya okozta szenvedésemet. Ahogy tehetetlenül a porba dőltem és minden elsötétült körülöttem, az jutott eszembe, hogy talán már nem is fogok felébredni egy ilyen megsemmisítő vereséget követően. Én és a nagy szám...

A Nap már a látóhatár alatt volt, amikor magamhoz tértem. Fájni nem fájt semmim, csak ilyen undorító, poros-véres csomós vackokat kellett kiköpködnöm, hogy legalább rossz íze ne legyen a számnak. Egy nagyobb kődarab elrugdosása után sikerült mozgásképessé is tennem magam, a törmelékek látványa pedig eszembe juttatta hogy miképpen is kerültem ide. Úgy tűnt mellkasomon begyógyult a seb, és nagy valószínűséggel törött bordáim és belső sérüléseim is egészségessé váltak fél napnyi eszméletlenség alatt, csupán a jobb karom helyén lévő csonk és az orrom előtt lévő vérfoltok emlékeztettek arra, hogy nagyon csúnyán elbántak velem. Azt hiszem regenerációs képességem menthetett meg, de hogy a karommal mi lesz most...? Mit fogok én csinálni, ha az nem nő vissza? Sierashi Yuusuke, milyen sorstársam vagy te, hogy képes voltál így bánni velem? Hát van neked szíved? Vagy neked is csupán egy lyuk van ott, ahol annak lennie kéne? Mit vétettem ellened, hogy csupán egy számodra fájó vélemény miatt ezt tetted velem? Ó, csak találjalak meg egyszer, majd szembesítelek én azzal, hogy milyen szenny alak vagy! Elgémberedett tagjaim és hiányzó végtagom miatt igen nehézkes volt a talpra állás, de nagy kínok árán csak sikerült a dolog. Tekintetemmel a környéket pásztáztam, zanpakutoumat keresve, de fegyveremet nem a földön kellett volna keresnem, hanem az égre pillantva. Egy relatíve épen maradt fal tetején ugyanis a Hold fényébe burkolózó árnyék kezében fedeztem fel Shinkyout. Az alak sétapálcáját lengetve ugrott le a romokról és indult el felém, így megpillanthattam ízlésficamról tanúskodó kalapját és "gyönyörűséges" zöld ruháját is. Felvont szemöldökkel vontam kérdőre a férfit kilétét illetően, és ő készségesen válaszolt is tenyérbemászó hangján. Csak tudnám mit akar tőlem egy vegyesbolt tulajdonosa