Hosszú időbe került, de mára már tökéletesen el tudom lazítani magamat azok között a körülmények között, amit az osztag különleges fürdője nyújt. Eleinte feszült voltam, mintha szemtelen kisgyerek lennék, aki beszökött gazdagékhoz az adrenalin kedvéért vagy hasonló. Persze érthető a reakció, a családom sose volt az efféle luxus híve, hiába nem volt sosem problémánk a pénzzel. Helyette spóroltunk, befektettünk, okosan gazdálkodtunk a jövő érdekében, én pedig úgy nőttem fel, hogy idegessé válok, ha fényűző körülmények közé kerülök vagy sokat kell költenem. Most viszont kifejezetten jól jön, hogy a gyógyvíz hatását minden fenntartás nélkül élvezi tudom, hiszen Vera-chan terhessége számos extra feladatot rótt rám az elmúlt hetekben, és szükségem volt a pihenésre-ellazulásra. Végre megengedhettem magamnak, hogy szakítsak egy kis időt erre is, hiszen hiába voltam egy darabig kvázi szabadságon a Sierashi-ügyet követően, abban az időszakban képtelen voltam nyugalmat erőlteti magamra. Mostanra legalább ez megoldódott nagyjából, így már csak olyan "apróságok" foglalkoztattak, mint kitalálni, hogy mit kezdjek a magánéletemmel, ez viszont a munkámat immár nem befolyásolta. Nem volt értelme pánikolni vagy kapkodni, rájöttem hogy jobban járok, ha nyugodt tempóban közelítem meg a problémám és hagyom, hogy sodorjon az ár. Majd kiúszok a partra, ha meglátom megcsillanni a kincsesláda tartalmát, csak el ne mulasszam észrevenni. Nem hagy nyugodni az érzés, hogy az orrom előtt van, csak nem látom meg...
Mindenesetre mindezen most nem akartam gondolkodni, így átadtam magam inkább a forró, relaxáló hatású víznek és egészen az orrom hegyéig elmerültem benne. Jól esett gondtalanul terpeszkedni és hagyni, hogy simogasson a víz, ha megmozdulok. Mihelyst némi bugyborékolás után felbukkantam a felszínen, egy jóleső sóhaj is kicsúszott a számon, a tekintetemet pedig körbehordoztam a teremben. Rajtam kívül ketten áztatták magukat, mindketten engem néztek köszönhetően a hanghatásnak, amivel a jelenlétem járt. Az egyikük az alakulatomhoz tartozott, bár a nevére nem igazán emlékeztem, a másik pedig újonc volt, alig egy hónapja volt az osztagban. Nem nagyon mert rám nézni, gondolom a reggeli edzésen látott egyenruhám után most annak a hiánya rázta meg. 'ttaku, újoncok... Újoncok... váratlanul tágra nyílt szemekkel kiáltottam fel, hiszen elfelejtettem, hogy ma egyiküket fogadnom kellett volna, ráadásul nem is akárkit! A Kojiro-sant felváltó shinigami, egy gundanchou-kollégám! Szinte teljesen pánikba esve csapdostam és nagy nehezen sikerült eljutnom odáig, hogy az alakulatomba tartozó tisztet utasítsam arra, hogy vezesse őt ide. Mihelyst távozott, arcomat a tenyerembe temetve ráztam a fejem, feledékenységem nagyon rosszkor csapott le rám T_T Lassan hagyomány lesz, hogy minden új tag előtt kapásból beégek ._. Közben a fiatal srác is távozott, gondolom elege lett belőlem, így egyedül maradtam, amíg meg nem hallottam az öltözőből beszűrődő hangokat. Szemöldökömet felvonva pillantottam a bejárat irányába, nem számítottam rá, hogy más társaságunk is lesz, ám néhány pillanat múlva már egészen más miatt ráncoltam a szemöldökömet. A vízbe csapódó páros alaposan eláztatott, ami csak abból a szempontból volt kellemetlen, hogy belement a víz a szemembe, így némi méltatlankodást is kicsalt belőlem a jelenet, miközben a szememet dörzsöltem.
- A zanpakutouja lelkét tartsa kordában, ha lehet... eto... goseki! :/ - mentettem ki magam a feledékenységemből a lány rangjával, szúrós szemmel rápillantva a kettősre. Nem kellett sokat találgatnom, hogy Ookami-chan micsoda, nem egészen úgy festett, mint egy shinigami... sokkal inkább úgy, mint Mayoi Neko. Mondjuk ő nem szokott sokat tartózkodni a belső világomon kívül, sokkal kényelmesebb neki a lelkem mélyén, hál' istennek. Szigorú tekintetem azonban hamar feloldódott, igazából nem haragudtam a felfordulásért.
- Elnézést, amiért ilyen rendhagyó körülmények között fogadom, bevallom, kiment a fejemből a találkozó ^^" A nevem Sakai Kotomi, a 2. osztag hadnagya és az Omnitsukidou második számú alakulatának, a Keiratainak a parancsnoka vagyok. Örvendek ^^ És ha nem bánja, szívesen venném ha tegeződnénk, nyugodtan hívj Kotomi-channak - mutatkoztam be barátságosan mosolyogva, miközben nyújtózkodtam egyet és ismét megpróbáltam ellazulni a vízben a kis intermezzót követően. Az elevennek tűnő lélek és gazdája így első pillantásra is irigylésre méltó kapcsolatban voltak, én csak álmodhatok arról, hogy jól kijövök Nekóval, vagy mondjuk legyen egy olyan barátnőm, akivel ilyen jó barátságban vagyok. Persze, ott volt Veracchi, Sacchan, de egyikőjük sem az a típus, akivel úgy igazán ki lehet engedni a fáradt gőzt.
- Lássuk csak... örömömre szolgál, hogy egy olyan képzett halálisten csatlakozott az osztaghoz, mint te. Ha jól rémlik, a 11. osztagból jöttél, ugye? Miért döntöttél úgy, hogy váltasz és miért pont a mi osztagunkat választottad, ha szabad kérdeznem? - érdeklődtem, igyekezve fenntartani a minél barátságosabb, de azért udvarias hangnemet, már csak az hiányzott, hogy a kavarodás után még valahogy meg is bántsam a nőt. Pillantásom időnként Ookami-chanra is rátévedt és felé is küldtem egy-egy biztató mosolyt. Ha már itt volt, szerettem volna őt is bevonni a beszélgetésbe, de előbb le kellett futnunk néhány kötelező kört, remélem addig türelemmel lesz.

Mindenképp szokatlannak találtam, hogy valaki ennyire szabadjára engedje a kardjának lelkét, talán ez az első alkalom, hogy ilyesmit látok. Igaz nem vagyok valami túl tapasztalt shinigami, de ettől függetlenül még tényleg nem láttam ilyet. Jó, előfordult, hogy Mayoi Neko a bankai-tréning alatt egyszer-kétszer elszabadult puszta makacsságból, na meg azért, mert nem tudtam kellően kontroll alatt tartani, de itt nem erről volt szó. Illetve... az könnyen lehet, hogy csak a kellő irányítás hiánya miatt van szabadon a farkas, nem tudom. Mindegy, nem rám tartozik, lehet ez a lány is bankai-edzésen fáradozik
Nyugisan megvártam, míg lecsillapodnak a kedélyek, és csak aztán mutatkoztam be és indítottam el a beszélgetésünk folyamát. Beszéd közben viszont nem tudtam nem észrevenni azt, hogy valamit birizgál a szemüvegén, egészen olyannak tűnt, mintha működésbe lépett volna egy eszköz, vagy ilyesmi. Remélem nem ült ki az arcomra az értetlenségem vagy jelentek meg kicsiny kérdőjelek a fejem felett, mert az felettébb kellemetlen lenne. Tény, hogy kíváncsivá tett, mivel el sem tudom képzelni, hogy mi történt a szemem előtt, de meg kellett állnom, hogy kérdezősködjek, mert nem az volt a dolgom most :/ Mindenesetre a szokásosnak mondható barátságos bólintással vettem tudomásul a lány és társa bemutatkozását, noha az utóbbi meglehetősen jó kedélyére kicsit megszeppenve pislogtam vissza. Eleven és humoros egy zanpakutou, az biztos
- Akkor... Chiki-chan és Ookami-chan, yoroshiku! - erősítettem meg mintegy magamban is a nevüket, és közben reménykedtem abban, hogy nem fogom elfelejteni míg nem végzünk, mert értelemszerűen itt nem volt nálam a jegyzettömböm, ahová a neveket irkáltam le ^^" Sebaj, legfeljebb azelőtt is megkérdem a nevüket, mielőtt elköszönünk egymástól, már ha el nem felejtem azt is. Csoda, hogy azt nem felejtem el néha, hogy fiú vagyok-e vagy lány, bár itt a medencében ezt elég könnyű megállapítani legalább ._. Szerencsére a vizuális memóriám legalább jó.
- Semmiség, az én lélekölőmet is nehéz kezelni ^^ Souka Ha szabad megkérdeznem, mit kell érteni megváltozott harcmodor alatt? Történt valami veled? Ja és igen, erről a helyről az osztagon kívül egy szót sem, a létezése szigorú titok Még egy korábbi hadnagynak köszönhető, ahogy a jól felszerelt, padlófűtéses lakószobák meg az önműködő ajtók, meg ezek a dolgok. Tényleg, elégedett vagy a körülményekkel, amiket az Omnitsukidou biztosít? - magyaráztam teljesen belelendülve a csacsogásba, hál' istennek elég könnyű volt beszélni Chiki-chanhoz. Volt már olyan, hogy ilyen szürke, komor, nehéz légkör telepedett a szobára, amikor újonccal beszéltem, és úgy kellett erőlködnöm, hogy valahogy fenntartsam a beszélgetés fonalát. Na meg aztán az olyan hivatalos, végigkérdezni a szokásos dolgokat anélkül, hogy valami személyességet is vinnénk bele, vagy legalább jó hangulatban telne a diskurzus :/ Na itt azt hiszem ilyen gond nem lesz, legalábbis az alapján, ami eddig történt. Feldobott, ahogy civakodott a kardjának lelkével, vagy nem is tudom.
Kicsit meglepve kezdtem forgatni a fejemet, mikor megéreztem, hogy átölelik a derekam hátulról, kis híján össze is koccant a buksim a farkaslányéval. Nem számítottam arra, hogy ennyire közvetlen lesz, de hát ha barátkozni akar, hát tegye nyugodtan, én nem leszek semmi jónak elrontója.
- Ugyan, engem nem zavar - legyintettem az újdonsült 5. tisztnek, hogy nem kell akcióba lépnie. - Öhm... ugye te a Riteitai vezetője leszel, szóval gondolom a shunpód kiemelkedőnek számít. Bár az enyém is az lenne ^^" Mindegy, szóval a feladatkörödről mennyit tudsz? Meg az Omnitsukidouról úgy általában? Tudod, ez talán az egyik legkülönlegesebb osztag a Gotei 13-ban, remélem 11. osztag után nem jelent majd nehézséget átszoknod.
Mondtam a magamét tovább, mintha mi sem történt volna, és nem lógnának éppen a hátamról. Tényleg, kicsit nehezemre is esett elképzelni, hogy ez a lány a 11. osztag tagja lett volna, nem olyannak tűnt, aki él-hal a harcért, meg ilyesmik. Aztán lehet a látszat csal, az itt a 2. osztagban elég jellemző mondás. Elég csak arra gondolni, hogy Veracchi milyen törékeny nő, mégis milyen erős, de szerintem belőlem sem sokan néznék ki, hogy mit tudok.

Sajnálattal hallottam, hogy Chiki-channal mi történt. Mondjuk most hogy így mondja, tényleg volt valami furcsa a mozgásában, egészen konkrétan némi bizonytalanság. Nem volt könnyen észrevehető, de az én mozgásra érzékeny szemeim felfedezték, csak eddig nem jutott el a tudatomig Én nem is tudom mi lenne velem a látásom nélkül, szerintem nekem legalább kétszer olyan fontos a saját szemeimmel érzékelnem valamit, mint másoknak. El se tudom képzelni, mennyire nagy hátrány lenne számomra, ha megvakulnék, bár Sacchan is elboldogul végül is, ráadásul ő még hadnagy is, mint én. Más kérdés, hogy mennyire bírnám idegekkel, tartok tőle, hogy nem viselném jól...
- Móh, sajnálom T_T Remélem azért találnak rá gyógymódot, vagy valami T_T Mindenesetre a megváltozott harcmodorod valóban illik ide. A 11. osztagban hogyhogy nem nézik jó szemmel, ha nem erő típusú a kardod? - kérdeztem kissé csodálkozva. Biztos valami szokás, de hát a többi osztagot igazság szerint nem nagyon ismertem. A juuichibantairól is csak annyit tudtam, hogy szeretik a harcot, és ezen kívül legfeljebb két-három osztagról tudtam volna megmondani, hogy miféle emberek is szolgálnak ott vagy hogy mi a feladatkörük. Már legalábbis a sajátomon kívül
- Eredetileg úgy volt, hogy az én lélekölőm erő-alapú amúgy, csak aztán kiderült, hogy csak nem mutatta meg a valódi képességeit ^^" Nem voltam hozzájuk elég erős, és igaza is volt - tettem hozzá, ha már szóba kerültek az erő-alapú kardok. Bár a nyelvemen volt, de mégsem kérdeztem meg, hogy Chiki-chan lélekölője mit tud, mivel ha jól emlékszem, márpedig a rövid távú memóriámmal nincs akkora nagy baj, azt hiszem, akkor Ookami-chan nevében ott az árnyék, ami sokat mondó azért. Bezzeg Neko nevéből ki nem lehet találni, milyen típusú zanpakutou, de talán jobb is így.
- Ó, nem kell fáradoznod, teljesen reménytelen vagyok - nevettem fel - Egyáltalán nem érzem át a lélekenergiám kezelését, valahogy nem megy. Elfogadtam már, hogy nekem másban rejlenek az erősségeim, és azok bőven kárpótolnak. Például... büszke vagyok a sütijeimre! Majd egy alkalmasabb pillanatban adok kóstolót, mostanában sok újat tanultam Kohaku baa-santól! Mióta kicsit jobban megismertem már-már azt is mondhatnám, hogy a példaképem, ha sütés-főzésről van szó - fecsegtem tovább, de amint észrevettem, hogy mennyire elkanyarodtam a témától, egy határozott mozdulattal becsuktam a szám ^^" Régen éreztem már ilyen fesztelennek magam beszélgetés közben, tényleg nagyon jól esett egy olyan új tisztet megismerni, akiből nem kell harapófogóval kihúzni minden szót. Meg is látszik, nekem is megszaladt a beszélőkém és olyasmikkel traktálom szegényt, amihez nem is lehet hozzászólni
- Khm... igen, akkor tájékoztattak a feladatodról, rendben van. Nem tudom mennyire vagy jó lélekenergia-érzékelésben, de az üzenetek címzettjét minél gyorsabban meg kell találnod neked és az embereidnek, szóval ha ebben nem vagy olyan járatos, akkor van egy kidou, ami segít... csak a nevét most nem tudom felidézni, gomen - koppintottam fejen magamat. Mindenesetre sokan abból az alakulatból használják azt a helymeghatározó bigyót, biztos tényleg segít. Nekem nem volt soha ilyesmi feladatom, szóval nem tudom, ezelőtt csak a Féregbolyban voltam gundanchou és nem is olyan sokáig.
- Eto... összesen öt alakulat van, mindegyiket az első öt tiszt valamelyike vezeti. A teáltalad említett feladatért is az egyik egység felel például Mi öten minden reggel, vagy majdnem minden reggel, attól függ, részt veszünk egy eligazításon. Ezt leszámítva normális osztagként működünk, szóval a taichou adja ki a feladatokat nekünk, én pedig felügyelem őket, mint hadnagy. Fontos tudnod, hogy elvárjuk a precíz és pontos munkavégzést, egy baki hosszú hónapok munkáját teheti tönkre vagy a te esetedben Seireitei biztonsága is múlhat azon, ha nem kap meg egy fontos üzenetet valamelyik kapitány vagy hadnagy. Ne aggódj, igyekszem majd segíteni mindenben eleinte. Van tapasztalatod nagyobb csapatok irányításával? Azt hiszem, körülbelül 30-40 shinigami fog az irányításod alá tartozni, szóval nem mindegy - fordítottam komolyabbra a hangnemem, ezúttal kerülve minden félresiklást a témával kapcsolatban. Bár úgy tűnhet számára a társalgásunk alapján, hogy laza osztag vagyunk, ez csak a magánéletben igaz. Sok gondom támadt a szigorból, bár nem azért, mert fegyelmezetlen lennék, hanem mert sok olyan shinigami van az osztagon belül, aki már évek-évtizedek óta itt szolgál, és nem tudják elengedni magukat sosem. A karót nyelt halálistenekkel pedig nem nagyon tudok mit kezdeni ^^"
- Egyébként nem, tényleg nem zavar. Nem hiszem, hogy bármi olyat tehetne, ami ártana, elvégre mi rossz történhet? Amúgy van valami kérdésed az eddigiekkel, vagy bármi mással kapcsolatban? - kérdeztem vissza. Furcsának találtam az aggódását, pedig eddig is tök jól tudtam koncentrálni a mondanivalómra annak ellenére, hogy egy farkaslány lógott a nyakamon. Közben azért rámosolyogtam a zanpulélekre is, hogy ne érezze úgy magát, mint akivel nem törődnek egyáltalán.
- Hogy érted, hogy nem elégszik meg az öleléssel? - jött az újabb kérdésem, értetlenül pillantva előbb az egyik lányra, aztán a másikra. Tulajdonképpen bármelyiküktől vártam a választ, nekem mindegy volt, azért is cikázott a tekintetem kettejük között.