Az osztag kertje

Tárgy: Re: Az osztag kertje Hétf. Május 05, 2014 11:24 pm

Trollollo

Az ultramegacsillivillihitech Daitenshi bázisban üldögélek a szobámba, és a fiókomat forgatom fel. Pedig úgy emlékeztem, hogy ide tettem. Tegnap érkeztem, és teljességgel biztos vagyok benne, hogy itt van valahol. Egy lapos dobozkát keresek, piros masnival rajta. Ahogy pakolok ki, különböző tárgyak kerültek az asztalomra. Egy dugóhozó //mármint egy kis ketyere, ami a kilőtt dugót visszahozza//, egy felhúzható sétálós hápikacsa, ami kattogás közben hápog, több dobókocka, egy pakli kártya, ami teljesen üres, egy csésze törött maradványai… hmm ez vajon mikor törhetett el? Hamar rájövök, hogy azon alkalommal, mikor egyszerűen csak kosaraztam vele. Végül a sok limlom kacatolás végére érve, végérvényesen is megértettem, hogy a sok kacat végett, nem tudtam berakni a fiók végére. Hát mégis tévedtem akkor, de akkor hol lehet? Leveszem a kalapomat, és leteszem az asztalra. Belekukucskálok, hogy hátha ott van a kis dobozka, és mit ad isten, valóban. Kiveszem belőle, átölelem, és megpördülök vele. Most már csak el kell juttatnom Aihoz. Jajj de jó lesz, hogy újra láthatom. Igaz azt mondtam, hogy hetekig le sem vakarhat magáról, de azért meg kellett tudnom, hogy történt-e valami érdekfeszítő itt, és hogy Kira megtalálta-e a démonribanc nyomait. Sajnos ezt nem sikerült elérnie, de egyelőre elérésekben a bankai is legyen elég neki. Előveszem a zanpakutoumat, és aktiváltam. Ekkor kicsapódott az ajtó.
- YUKEZOOOO!!!- lépett be drága jó tanítványom Shizune. Csurom vizes volt szegény, és ezt meghálálva ugrott felém, és lassított felvételben végül elérte a mellkasomat, és mindkét talpával nekem feszült…

Álljunk csak meg egy kicsit. Hogy ezt a jelenetet megértsétek, azt hiszem mesélek a mai napomról még egy kicsit.

Mikor korán reggel tegnap megérkeztem, és lehoztam a doboz bonbont, úgy gondoltam összehívom a többieket is. Ki-ki megérkezett, de a gyűlést csak este kezdhettük el. Shizune a munka miatt késett, Rei az iskola miatt. Kira persze azonnal itt volt, és Miyunak sem volt sokkal jobb dolga. A gyűlés témája az eszméletlen nagy vérontás volt, amit majd véghez viszünk, hogy ha megtaláljuk a ribit. Áttárgyaltuk, hogy merre néztük, merre nincs, és hogy merre kéne a keresést folytatni. Ezután megbeszéltük, hogy a mocsarat most Shizune fogja ellenőrizni, mert meg mertem volna esküdni rá, hogy láttam ott valamit. Mikor másnap kiteleportáltam oda, a latyakos terepet látván egyáltalán nem örült a feladatnak. Persze megveregettem a vállát, és én hazahúztam. Igazándiból emlékeztem, hogy mennyire csurom saras voltam, meg mindenféle sár és piszok, de hát én nem óhajtottam mégegyszer odamenni. Este, lévén jófej vagyok, egy vödör hideg vizet tettem a szobája ajtaja fölé, csakis arra várva, hogy belépjen alatta a lány, a fejére pedig egyből rázuhanjon a jéghideg tisztító és ébresztő hatású víz.

Ezek szerint nem vette olyan jó néven

Az erős rúgás teljes erejében elért, és én azonnal elteleportáltam. Azt hittem, hogy elkerülhetem a csapást, de ő most gyorsabb volt. A harmadik osztag kertjébe érkeztem azonnal, és röpültem. Méghozzá bő 6 métert. Földetértem, és én magamhoz szorítottam a doboz bonbont testemmel védve, hogy ne essen baja. A fejemet is egy kicsit előrehajtottam. Inkább a buksim ütközzön neki valaminek, mint az ajándék. Még a kardomat is elengedtem. A méterek repülése utána méterek szántása következik. Egyszerűen végig csúsztam az ápolt gyepen, egészen egy fa árnyékáig. Kinyitottam végül a szemem, és sóhajtottam egyet. Körbenéztem, és először egy kislányon akadt meg a szemem. Nem nagyon érdekelt. Utána Ait láttam meg, és a csillogás azonnal megjelent lélektükreimen. Felpattantam, és enyhén megviselt ruhámra pillantottam. Csettintettem egyet, és újra teljesen ápolt ruhává változott a viseletem. Ugyanazok a színek, minden ugyanaz, csak újra épségességes. Most egy fekete zakót viselek, fekete nadrággal, és sötétkék inggel. Fehér-fekete kockás csokornyakkendőt viseltem, és most a kalapom is sötétkék volt. Arcom bal szeme alatt egy sötétkék szívecske volt sminkelve, és arcom is most világosabbnak tűnhet az egészségesnél. Elkuncogom magam, majd megszólalok.
- Igazán drámai volt a belépőm nemde? Bár… inkább dráma, mint belépő. Apropó! A belépőt megfizetném!- mondom mosolyogva, és átadom a kis dobozkát, és leteszem Ai elé. Valahogy nem izgatott, hogy egy beszélgetés kellős közepén tartottak. Intésemre a zanpakutoum visszaváltozott egy szárnyas sétabottá, és mily csoda, elindult felé. A kis szárnyait csapkodva jutott el hozzám. Mikor a kezembe került, a pótlékok eltűntek.
- Ezer bocsánat… A nevem Tamachi Yukezo- hajoltam meg előtte mélyen, és színpadian még a kezemet is magam alá lengettem. Majd vigyorogva felnéztem rá. Elnevettem magam, majd kihúztam magam. Jóval magasabb vagyok nála, és ahogy lenézek rá, egy igazi kisgyereket láttam meg.
- És benned kit tisztelhetek kishölgy? Netán új vagy az osztagban? Sosem láttalak még errefelé- mondtam enyhén hűvös hangon, és szélesre vált a mosolyom.

Tárgy: Re: Az osztag kertje Kedd Május 13, 2014 11:06 am

A körömvirág szirma

- S volna itt még valami. Habár te nem olyan rég óta vagy az oasztagunk tagja, de hasznos tapasztalatokhoz juthatnál... Az osztagunk egy hajdani kapitányának a nyomára bukkantak, ezért nem sokára néhány shinigamit választok magam köré, hogy felgönyölítsük az ügyet. Számítok rá, hogy ott ott leszel. *
*Figyelmesen hallgattam a kapitány néni szavait. Időközben enyhe szél támadt, belekapott a hajamba, néhány virágszirmot is felénk sodort arról a nagy fáról, ami alatt ültünk.*
- Tényleg? - *pislogtam. Nem hittem volna, hogy elsőre munkát is bíznak rám, és a kapitány néni számít rám, hogy ott leszek. Mi ez, ha nem szerencse? Időközben kicsit játszottam is, elkapdostam néhány sakura-szirmot.* - Ott leszek, kapitány néni.*
A kapitány néni ránézett a kardomra, én pedig keresgélni kezdtem, mi kelthette fel az érdeklődését.* - A kapitány néninek is tetszik a kék szín? Nekem az a kedvencem. - *jegyeztem meg, arcomon barátságos mosollyal. Örültem, hogy ilyen kapitány nénivel áldott meg a sors, mások sokkalta rosszabbul is járhattak talán. Bár, ki tudja… az élet nevezetű akármi elég szeszélyes tud lenni.*
- Mint a tenger… - *jutott eszembe kissé talán hangosan is a gondolat. Vagy épp a folyó. Néha egész nyugodtak, békések, máskor úgy tombolnak, hatalmas pusztításokat hagyva maguk mögött.*
- Tudod, a lélekenergiádból kiindulva még nem lehetsz képes a bankaira. Így aztán tudom, hogy a kapcsolatod a zanpakutoddal még igencsak kezdetleges. Lesz eset, amikor neked fog támadni..egy zanpakuto nem mindig a barátod. Ahhoz először le kell győznöd, hogy valóban egyenrangú félként legyél jelen. Büszke természetűek a zanpakutok, akárcsak forgatóik. * magyarázta a kapitány néni, mire pislogtam. Hogy én legyőzzem Mizu no Shinjut? És csak akkor lehetünk barátok? Ajjaj… de én nem akarom őt bántani. Hogy máshogy győzhetném le?*
~ Ne aggódj, kis pajtás. Messze van az még, majd megértesz mindent a maga idejében. Bölcs vezetőt kaptál~ * a rezonanciára reagált is kardom szelleme, mikor a kapitány néni parancsára előhúztam tokjából a szép kis fegyverem, Vízgyöngyöt.*
- Én abból nem emlékszem sokra, de Arata olcsó kifogása jobban dühít. Mindig ilyenek a fiúk? - *kérdeztem a kapitány nénit. Biztos jobban ismeri azokat az idióta ellenkező neműeket, legalábbis talán meg tudja mondani.*
- Áááááá! - *sikítással értékeltem a vadidegent, meg támadó pozíció felvételével. Aztán a bohócfazon bácsi művészetét is értékeltem egy nagyon nagyon-nagyon, nagyon csúnya pillantással. Olyan igazán mérgessel.* - A bácsi fogja fizetni a számlát…
- Ezer bocsánat… A nevem Tamachi Yukezo
- *mutatkozott be a bácsi, mire csak a szemeimet forgattam.* -Sh… Shibata Chiharu, sanbantai no nanaseki desu - *jól nevelt kislány módjára én is bemutatkoztam, bár a bohóc bácsira ez egyáltalán nem mondható el.* - Hai, ma érkeztem. És a bácsi?
*Egészen különös ruházattal bírt, hát még az arca milyen furi volt azzal a festékkel. Tényleg úgy festett, mint egy rukongai-beli bohóc, aki a gyerekeket szokta szórakoztatni az én régi körzetemben, ahonnét jöttem. *- A bácsinak bohóc-munkája van? - * Oké, talán nem épp így kellett volna megfogalmazni, de jobb nem jutott az eszembe. Kicsit el is pityeregtem magam, mert egyáltalán nem nyújtott vicces látványt a műve. Szegény kis kerttel így elbánni, mikor az nem ártott a gonosz bácsinak semmit. Gonosz Bohócnak fogom innentől hívni Yuke-bácsit… persze, ez még változhat.*
~Azt hiszem, a fiúkkal kapcsolatban megkaptam a válaszomat…~ *gondoltam égnek emelt szemekkel.*

Tárgy: Re: Az osztag kertje Szomb. Május 24, 2014 6:22 am

A körömvirág szirma

*Hosszasan figyelem a zanpakutoját, hiszen van némi érdeklődésem az irányába. Mondhatni miért ne az osztagom tagjainak problémáival törődnék inkább? Szinte kötelességem is, hogy az arra méltóknak megmutassam tudásom egy részét, amivel felkarolhatom őket. Számomra nem automatikusan jár ki a tisztelet azért, mert kapitány vagyok. Jobb módszernek tartom, ha tekintélyemet munkával szerzem meg. Így aztán kevés időm marad a magánéletemre, de úgy vélem, hogy ez elhanyagolandó tény, ha a munka utáni dolgokra gondolok. Minőségi dolgok megszállottja lehetek valahol, ha nem kenyerem félmunkával zárni a sort. Kérdését szótlanul hagyom, mivel nem szeretek kétszer elmondani valamit. Ha azt mondom, hogy jöhet, akkor az azt is jelenti. Senkinek a kedvéért nem változtatnám a döntésemet, még akkor sem, ha esetlegesen valamelyik riválisa jelenne meg. Kihúzom kardomat a tokjából, majd ölembe helyezem a teljesen fekete katanát, aminek fekete pengéjébe fehér, ismeretlen szimbólumok vannak felvésve. Kardomat csak egy röpke ideig érintem hozzá Chiharu Nanaseki kardjához, hogy a múlt egy felfedezetlen sötét felhői közé nyerjek belátást. Hamar elveszem onnan Fuhakut, hiszen ismerem a zanpakutomat. Sok minden megváltozott benne, és nem akarom, hogy a mentális összeköttetés hatására valami olyasmit tegyen, amit nem szeretnék. Visszateszem hüvelyébe a lélekölőmet, s a lányra pillantok.*
- A vörös szín a kedvencem. *Felelem, majd gondolkodni kezdek továbbra is zanpakutoján. Egy darabig a távolba tekintve gondolkodok, aztán a lány kérdése az, ami kizökkent ebből.* - A gyűlölködés soha nem vezet semmi jóra. Először meg kell tanulnod megérteni a másik álláspontját, aztán szabad ítélkezned felette a saját elveidhez mérten. *Én mindig is ezt a mentalitást követtem, hogy eldönteni valakinek a cselekedeteinek a helyességét, azt csupán az álláspontjának megismerése után lehetséges. Fejetlenül gondolkodni nem mutat semmire, csak az egyén gyerekességére. Fuhakut letámasztom a pad mellé óvatosan, aztán a nyugalmas pihenő időmbe valaki egyenesen belegázol. Magát a lélekenergiát szinte azonnal felismerem, de hogy ne tegyek elhamarkodott cselekedetet, behunyom a szememet és megvárom, míg Yukezo összeszedi magát. Amikor pedig a doboz bonbont leteszi elém, csak akkor nyitom fel szemeimet. Komoly pillantásokat teszek a desszertre, de aztán észre veszem, hogy Fuhaku eldőlt. Erre pedig felkapom a bonbont és elindítom Yukezo arca felé, de csak miután kinyitottam, hogy a csoki darabok is darabokra törjenek hófehér bőrén. Mindezt természetesen nyugodt mozdulatokkal és arckifejezéssel teszem, mintha semmi sem történt volna. Chiharura pillantok, és egy félmosoly kerekedik arcomon a lány kérdését illetően.*
- Nagyjából így tudnám én is definiálni. Apropó Yukezo, 1500 ryou lesz a kis akciód! *Ruhám alól kiveszek egy számlát és egy tollat, amit ki is töltök neki, aztán átnyújtom. Jó sokba kerül neki ez a művelet, ezért fel is pillantok rá.* - Különlegesen kezelt gyepbe taroltál bele. A 3. osztag területén található növényeket a Kagami-ház költségvetésére hozattam ide, különlegesen érzékenyek. Ráadásul ez ez évi kinövés volt, aminek elszórását magam felügyeltem. Jobban is tisztelhetnéd ezt a helyet! >.> *Szikrázó tekintetemet emelem rá, aztán fel állok a padról és kikerülve a férfit indulok el. Hátam mögött még azért mondok valamit Chiharunak.*
- Viseld a nyakláncot, még találkozunk. Később segítek a zanpakutodban, ha elég erős leszel hozzá. *Az irodám felé veszem az irányt, elvégre ezt a kis problémát valakinek el is kell intéznie.*