Résztvevők:


Sierashi Yuusuke 
Watanabe Yuusuke 
Sakai Hitomi 
Daitetsu Hattori 
Tamachi Yukezo 
Tanaka Hitoshi 
Verashu Suwun – mint mesélő 

Csak Daitenshi tagok részére!

Nem tudom mennyire bölcs ötlet nekem most Egyiptomba mennem. Azzal a kavarral, ami a fejemben van jelenleg, lehet semmi hasznára nem leszek a Daitenshinek. A kavar oka pedig egyetlen ember, azaz most már shinigami, aki derült égből a villámcsapásként tért vissza az életembe, hála Suke közreműködésének. Rég halottnak hitt nővérem megjelenése feje tetejére állította az életem, megkérdőjelezte és egyben felesleges és szükségtelen cselekedetté degradálta az összes tettemet és elvemet. Képtelen vagyok tükörbe nézni, szörnyű dolgokat tettem azért, mert tévképzetekbe ringattam magam a fájdalom miatt, amit a szeretteim elvesztése okozott. Dühöm gyilkossá tett, ártatlan halálistenekkel végeztem azért, mert egyikük képtelen volt megoldást találni a családom megmentésére, és a legegyszerűbb módot választotta a testüket megszálló lidércek kiiktatására: azaz kioltotta az ő életüket is, hogy aztán lélekként éljenek tovább a Soul Societyben, ahelyett hogy egy hollow játékszerei lesznek. Bizonyos szempontból megmentette őket, ugyanakkor az én életem tönkretette. Most azt kívánom, hogy bárcsak engem is megölt volna azon az éjjelen. De Kotomi felbukkanása nem csak ebből a szempontból nyitotta fel a szememet. Arra is rá kellett döbbennem, hogy nincs célom az életben. Mindent azért tettem eddig, hogy a shinigamik elleni harcom minél eredményesebb legyen. Ezért fejlesztettem a képességeim, ezért lettem genetikus, ezért léptem be a Daitenshibe. De most, hogy a vadászatom értelmét vesztette, nincs szükségem arra, hogy erősebbé váljak. Nem vagyok benne biztos, hogy akarok még harcolni. Magamat meg tudom védeni, egy egyszerű lidérccel már könnyedén elbánok, ha esetleg rám támadnának, de mivel a lélekenergiámat tökéletesen el tudom fojtani, erre csak szökőévente egyszer kerül sor. Számtalanszor megfordult a fejemben az is az elmúlt néhány hétben, hogy közlöm Yuu-channal a szervezetből való kilépésemet, de egyszer sem tudtam megtenni. A vaizard nagy reményeket táplál felém és komoly szövetséges lát bennem. És én is tartozom neki. Segítségének köszönhetően már majdnem kétszer olyan erős vagyok, mint amikor először találkoztunk, megmentette az életem legalább háromszor és a kutatásomnak is nagy lendületet adott a DNS-e és az a kis kidou-teszt amelyet elvégeztettem vele és Sukével a laboromban. Nem tehetem meg vele azt, hogy csak szimplán itt hagyom és elfelejtjük egymás létezését, igaz, biztos megértené a döntésemet. Persze ő még nem is ismeri az okát a szétszórtságomnak, csak Suke tud Kotomiról. Azt biztos észrevette rajtam a közös edzések alkalmával, hogy egy kicsit mintha máshol járnék, meg azt is hogy az első alkalmak szerencsétlenkedései után most már sokkal gyorsabban tanulom meg a pusztakezes harc alapfogásait. Yuu-chan nem rossz tanár, de mégis onee-chan az, aki tökéletesen meg tudja velem értetni, hogy mit és hogyan kell tennem. Bár ő nem tudja, hogy valójában miért is veszek önvédelmi leckéket, de nem is az a típus, aki sokat akadékoskodik, ha egyszer megbízik valakiben.
Mindent egybevetve, ha egy "kicsi" bizonytalankodást követően is, de úgy döntöttem, hogy részt veszek a Dárda első darabjának megszerzésében. Döntésemben az is közrejátszott, hogy világot láthatok, bár nem éppen a sivatagi hőségre vágytam első komoly külföldi utamként. Életemben először listát kellett írnom arról, hogy mit kell tennem amíg eljutunk addig a napig, hogy Afrikába mehetünk, nehogy valamit elfelejtsek. Nem hittem volna hogy a nevem valaha egy mondatba fog kerülni a felejtés szóval, de miután egy csésze teát találtam a hűtőmben valamelyik nap, jobbnak láttam nem kockáztatni. Yuu-chan jól ki is húzgált egy rakás dolgot a papirosról, amikor meglátta, és aztán jól megmondta hogy miképpen is érkezzek a találkozóra. Csodálkozva, de végül ráhagytam így most az ő utasításait követve a lehető legkevesebb poggyásszal, azaz a szokásos fegyvereimet magamra kötve és egy széles karimájú kalapot a fejembe nyomva érkeztem meg a Fészek bejáratához, kevés zsebemben pedig olyan hasznos kis dolgok lapultak, mint egy tubus napolaj. Ami azt illeti így este elég furcsa összképet nyújthattam ebben a ruházatban, a legtöbb emberen a hűvös miatt volt legalább egy vékony pulóver és persze nap ellen védő fejfedőt se hordott senki, csak én. De ki vagyok én, hogy kételkedjek a vaizard szavában, miszerint olyan ruhában jöjjek, amit dögmelegben hordanék? Nem vesztegettem az időt, az ismerős folyosókon átvágva a gyűlésterembe siettem. A bentről kiszűrődő hangok alapján nem én voltam az első, sőt, ami azt illeti, én érkeztem meg utolsónak. Lehet hogy elnéztem az órát? A vaskos ajtón belépve azonban a jelenlévő három plusz két félshinigami auráját érezve halálos rettegés fogott el. Úgy éreztem, minden tagom ólomnehézzé válik, lélegezni is alig tudtam. Képtelen voltam megmozdulni, szemeim tágra nyíltak a félelemtől és könnyek kezdtek el belőlük csorogni. Térdre rogytam és reszkető hangomon csak valami olyasmit ismételgettem, hogy "ne öld meg őket"...

Pánikrohamom jó tíz percig tarthatott és utána is csak nagyon nehezen sikerült megnyugodnom. Úgy tűnik csupán az elhatározás nem elég arra, hogy egy csapásra megszabaduljak a shinigami-fóbiámtól, igaz, ennyi halálisten egyszerre még sosem volt a közelemben. A fal mellett összekuporodva üldögéltem teljesen képtelenül arra, hogy értelmesen kommunikáljak. Lassan, kedvtelenül kenegettem magam a napolajammal. Ha belegondolok, eddig mindenkiben sikerült rossz első benyomást keltenem a Daitenshi tagjai közül, Yuu-chant és Sukét is megtámadtam, most meg ez. Szörnyen éreztem magam, amiért ezt oldalamat kellett megmutatnom. Zombi módjára tápászkodtam fel, amikor rám került a sor, ami az utazást illeti. Valahogy most nem tudtam értékelni Yuke teleportálásra alkalmas zanpakutóját, ami megmagyarázta a vaizard tanácsait, és azt is, hogy miért este indulunk el. A hatórás időeltolódás miatt ha délután megyünk, pont a legnagyobb hőségbe csöppenünk bele, így viszont a délutánba érkezünk meg, amikor már nem jár olyan magasan a Nap. Ennek ellenére mikor a Tamachi utazási iroda jóvoltából megérkeztünk a homokos sivatagba, azt hittem menten elájulok. A hirtelen hőmérsékletváltozástól sikerült úgy megszédülnöm, hogy egyből a földön kötöttem ki. Szemeim előtt a legváltozatosabb méretű fekete karikák táncikáltak. Csak azt éreztem, hogy valaki kiveszi a kezemből a vizespalackom és a számba tölti a benne lévő folyadékot.
- Gomen, megint rám kell várni, ugye?
Mosolyodtam el bágyadtan jótevőm felé, miután kicsit összeszedtem magam és talpra tudtam állni. Tétován indultam meg a többieket követve, elég pocsék napnak nézek elébe ha már most szakad rólam a víz. A társaság shunpóját én teleportálgatással voltam kénytelen követni, illetve inkább úgy kéne fogalmaznom, hogy ők próbáltak követni engem, mivel pár száz méter megtétele után mindenki eltűnt mellőlem. Kíváncsian fordultam hátra, és mint kiderült, társaimnak problémái támadtak a villámtáncnak nevezett technika használatával, így az út nagy részét kénytelen voltunk gyalogosan megtenni, ami ahhoz képest hogy már láttuk a célt, nagyon sokáig tartott. A Yuu csuklóján található, most tetoválásként funkcionáló iránytű által mutatott kép alapján több órás kitartó keresgélés után sikerült rátalálni erre a Végzet Völgyére, melyhez korántsem meglepő módon számos legenda tartozott, többek között egy japán vonatkozásúba is sikerült belebotlanom kutatás közben, ami ráadásul fel is keltette a figyelmem. Nem láttam rá sok esélyt, hogy megtaláljuk a mendemondában szereplő villámló kardot, de ez is szerepet játszott abban, hogy a jövetel mellett döntöttem. Igazán lenyűgöző látvány volt a völgy a megannyi hatalmas szoborral és a közöttük fekvő épülettel, bár a tetején lévő aktív fűtés nem igazán hiányzott az amúgy is borzalmas közérzetemhez. Sem azok a lépcsők, amiket meg kellett mászni, hogy eljuthassunk a bejárathoz. A lépcsősor tövében még ittam pár kortyot a vészesen gyorsan fogyó vizemből, aztán lassacskán én is feltámolyogtam. Cseppet sem lepett meg, hogy a helyre, ahol elméletileg a Sors Dárdájának egy darabja került, nem lehet csak úgy besétálni, nem is tudom Yuu-chanék mit gondoltak. Míg a nálam erősebb tagok kitartóan próbálkoztak a bejáratot védő mágia feltörésével, én inkább kicsit körbenéztem. Lehet, hogy csak a meleg teszi, de meg mertem volna rá esküdni, hogy mind a csuklyás szobrok, mind az ajtó mellett lévő kőarc megmozdult. Megráztam a fejemet, nem valami jó előjel, ha már halluzok is. Tovább vizsgálódva a bejárat mellett feltűnt egy kőtábla is. Energiatakarékos lassúsággal sétáltam hozzá közelebb. Elégedetlen fintorral vettem tudomásul, hogy ha ki akarom olvasni a rajta lévő feliratot, akkor egyrészt meg kell szabadulni a skorpióktól, másrészt elő kell szednem a nyelvtudásom is, lévén nem kanjikkal firkáltak rá. Előbbi feladatot egy pár kisebb szikra kisütése megoldotta, utóbbi viszont elsőre csak fejvakarást váltott ki belőlem, lévén a latin betűs írásból semmilyen általam ismert nyelvre nem ismertem rá.
- Yuu-chan, ezt el tudod olvasni?
Hívtam oda a vaizardot, remélve hogy legalább ismerős lesz számára a nyelv, ha már annyi ősi tekercset áttanulmányozott a saját bevallása szerint, de miután ő is csak a vállát vonogatta, újra tanácstalan kifejezés ült ki az arcomra. Kínomban már azzal próbálkoztam, hogy a létező legamatőrebb kódolások szerint átírtam a fejemben a szöveget. Engem lepett meg a legjobban, hogy értelmes szöveget kaptam, amikor a betűket az ábécé szerint eggyel balra toltam.
- Megvan! - jelentettem ki váratlanul, miután félhangosan kiolvastam a szöveget. - Kódolva van, latin nyelvű. Azt jelenti "A véletlen valótlan illúzió."
Hálát adtam az égnek, hogy a foglalkozásom miatt tudok latinul, inkább arra számítottam hogy arab szövegekkel fogok errefelé találkozni, azért is kezdtem el arabul tanulni, bár a koncentrációmat nem segítette, hogy a fejem Kotomival volt tele az elmúlt hetekben.
- Próbáljunk meg most bejutni.
Tanácsoltam, miután ismét kiejtettem a szöveget eredeti nyelven, csak ezúttal mindenki által jól hallható hangerővel, feltételezve hogy ez esetleg a kulcs a védőmágia feloldásához.

Yuu-chan utasítására jómagam is beállok a sorba, és egy kisebb elektromos gömböt képzek a kezemben, hogy aztán azt a bejáratnak hajítsam a többiek kidoujával egyidőben. Ám ahogy az előző, úgy ez a kísérlet is csúfos kudarcba fullad, a mágia úgy oszlik szét a kőlapon, mintha valami erőtér nyelné azt el.
- Mattaku... úgy tűnik erővel itt biztos nem jutunk be.
Vontam le a következtetést elégedetlenül. Kell valami trükknek lennie, biztos van valami köze a bejutáshoz a táblának. A kezembe vettem és tanácstalanul forgatni kezdtem, hátha találok rajta máshol is feliratot, esetleg apróbetűs részt, de az egyetlen felirat ez a latin szöveg volt rajta. Próbáltam más módszerekkel is átírni fejemben a szavakat, ám sehogy máshogy nem volt értelme, így az az ötletem sem jött be, hogy esetleg rosszul fejtettem meg.
- Nem lehet, hogy ez valójában nem az igazi bejárat és valami kevésbé nyilvánvalót kell keresnünk? Lehet, hogy erre akar utalni a tábla szövege is.
Fejtettem ki a véleményem, miután feladtam a táblával való kísérletezést. Borzalmasan nagy volt a hőség, egyáltalán nem szokott hozzá a szervezetem ahhoz, hogy 40 fokban a tűző nap alatt legyek huzamosabb időn keresztül. Márpedig már órák óta itt vagyunk, és ha nem lettek volna az erőnléti edzések, már biztosan kidőltem volna. Meglötyögtettem a kulacsom tartalmát, és konstatálva, hogy ezzel legfeljebb csak egy órán keresztül húzom ki, letelepedtem az egyik oszlop által nyújtott árnyékba, a kőlapot magam mellé fektettem és rátettem a kalapomat. Muszáj, hogy legyen valami köze a bejutáshoz a szövegnek, és amíg ezt ki nem találom, addig nem fogom hagyni, hogy Yuu-chan vagy Suke vagy bárki más kiélje rajta az esetleges mérgét. Zsebemből előhúztam egy hajgumit, majd a számba vettem azt, miközben hosszú, fekete hajamat összefogtam. A nyakam és a hátam már tiszta víz volt köszönhetően a hajamnak, márpedig minél kevesebb vizet vesztek, annál tovább tart ki a kulacsom tartalma, szóval a sötét zuhatagból pillanatok múlva egy helyes kis lófarkat varázsoltam. Kezem ezután az övtáskám felé vándorolt, és hogy hatékonyabb munkára serkentsem az agyamat, Pockyval akartam megtömni a fejemet. Ám hiába túrtam át egyre kétségbeesettebben a kis batyut, nem találtam meg a hőn áhított rózsaszín csomagot. Kis híján sírva fakadtam, amikor fejembe bekúszott az epres édesség képe, amint szemem sarkában megpillantom a nappaliban lévő asztalon, amikor visszanézek az előszobából indulás előtt.
- Francba a szórakozottságommal!
Dőltem hátra ingerülten, sikeresen bevágva a fejemet a mögöttem lévő oszlopba. Számból ízletes káromkodás kúszott elő, pedig tőlem aztán távol áll minden ilyesfajta megnyilvánulás, de kezdett mindenből nagyon elegem lenni. Idegesített a hőség, a shinigamik jelenléte körülöttem, a Pocky-m hiánya, de legfőképpen az a francos ajtó, ami sehogy sem akart kinyílni. Pedig bent biztos hűvösebb van, és már az sem érdekelt, ha száz óriás vámpírbékával kell megküzdenem, csak valaki tekerje már lejjebb a Napot! A fájó buksimat vakarva néztem ismét széjjel, és hogy ne őrüljek meg inkább az eddig számomra ismeretlen tagokat kezdtem el fürkészni a tekintetemmel. Yukéről tudtam a legtöbbet, hiszen Suke a jelenlétemben közölte a csatlakozását Yuu-channal. A vaizard akkor megbízhatatlan, forrófejű alakként aposztrofálta, amivel a 10. osztag kapitánya alapvetően egyetértett, de ennek semmilyen jelét nem mutatta eddig, sőt, azon túl hogy képes volt valami ostoba páncélban idejönni a sivatag kellős közepére, egészen normálisnak tűnt, és velem is kedvesen bánt, remélem nem csak azért, mert nő vagyok. Jól esett a figyelmeztetése a teleportálás előtt, persze ő nem tudhatta, hogy bőven van tapasztalatom az efféle helyzetváltoztatás terén. Igaz ő másmilyen technikát használ, nem mágneses rezonanciát, azzal nem is lehetne ilyen nagy távolságokat megtenni mellékhatások nélkül. Daisetsu első pillantásra távolságtartó alaknak tűnt, vele kapcsolatban inkább az ragadott meg, hogy neki is hasonló a lélekenergiájának a felépítése, mint amilyennel a Daitenshi vezére is rendelkezik. Csak még annál is sűrűbb és töményebb, ami az én érzékelésem tükrében azt jelenti, hogy erősebb, mint Yuu. Csak mostanában kezdtem el végre érzékeny lenni arra, hogy kiből mennyi energia árad, úgy tűnik nem csupán a képességem ereje tud növekedni, hanem más téren is van még hová fejlődnöm. A legrosszabb első benyomást egyértelműen Hitoshi tette rám. Már a külsejét se tartottam túl bizalomgerjesztőnek, de amikor előrántotta a kardját és megrohamozta az egyik szobrot... enyhén szólva kételkedni kezdtem az épelméjűségében. Lehet, hogy nem csak rám van rossz hatással a meleg? Az árnyékok mozgását nézve már vagy egy órája vergődtünk a bejárat körül, amikor Hitoshiról alkotott gondolatmenetem közben az általa orron koppintott szobor felé vetettem a tekintetemet, így élő egyenesben nézhettem végig, ahogy az kinyitja a száját és megszólal.
- Jesszusom!
Hőköltem hátra ijedtemben az érdes hang hallatán. Ezek szerint nem hallucináltam, amikor korábban láttam a szemét mozogni. Nem mondom, láttam már érdekes dolgokat életemben, de a beszélő szobor az még újdonságnak hatott. Azért azt hiszem nyugodtan kijelenthetem, hogy mindenki hálás lett volna azért, ha nem várat meg minket a megszólításunkkal, pláne ha nem tetszik neki a fiúk erőszakossága -.- Meglepettségemben csupán egy bólintásra és egy hümmögésre futotta a dicséret hallatán, főleg mivel koncentrálnom kellett arra is, hogy furcsa beszédét számomra is érthetővé tegyem. A Hitoshi felé intézett szavait először azt hittem, hogy rosszul értettem, de a kőalak tényleg arra utalt, hogy... Halk horkanás jelezte a belőlem feltörő röhögés félig-meddig sikeres elfojtását, muszáj volt a kezemet a szám elé szorítani, hogy a nevetésem visszatartsam és ne sértsem meg esetleg ezzel a shinigamit. Bár csak annak nem eshetett le, hogy mitől remegek és hogy mitől vörös a fejem, aki nem nézett rám.
- Hogyne, máris.
Próbáltam magamra egy kis komolyságot erőltetni, nem túl sok sikerrel, miután kalapomat ismét a fejembe tűztem, felfedve ezzel a kőtábla jelenlegi helyét Yuu-chanék számára is. A szabályosra csiszolt szikladarabot fölvéve tápászkodtam fel a földről, és sétáltam oda a szoborhoz, alaposan végignézve rajta pedig észrevettem az alján rejtőzködő rést, amelynek vastagsága pontosan akkora volt, mint a tábláé. A tárgyat az illesztésbe helyezve az ajtó megremegett és súrlódó hang kíséretében eltűnt a falban, szabaddá téve a bejáratot. Megkönnyebbült sóhaj szakadt fel belőlem, végre bejutottunk. Vendel búcsúja szöget ütött a fejembe, szavai alapján nem az utolsó rejtvényt láttuk a kőtábla személyében. Belépésünkkor hajtottam fel az utolsó korty vizemet is, de nagyon gyorsan rájöttem, hogy hibáztam ezzel a lépéssel. A szűk falak között a fáklyák melegének köszönhetően még nagyobb volt a hőség, mint kint. Az ajtó mögöttünk bezárult, így már nem volt visszaút, végérvényesen ellenséges területre léptünk. Tekintetem Watanabe hófehér fejére tévedt, és a természetes szaunáról egyből beugrott az, amit neki kellett átélnie hetekkel ezelőtt a laboromban.
- Suke... azt hiszem... tartozom egy bocsánatkéréssel. Ne haragudj, hogy ilyen bunkó voltam veled. Ráadásul az egész egy félreértés miatt volt... Remélem meg tudsz bocsátani nekem, szörnyű alak vagyok...
Léptem oda a kapitány mellé és szólítottam meg. Akkor nem voltam még rá képes, hogy elnézést kérjek tőle, amikor Kotomit elkísérte hozzám, és ugyan még most is nehezemre esett ezeket a szavakat kiejteni, de korántsem annyira, mint akkor. Yuu-ra pillantottam, aki minden bizonnyal hallotta a párbeszédünk. Előtte még mindig titok, hogy találkoztam a testvéremmel és felhagytam a shinigamivadászattal, de majd alkalomadtán elmondom neki. Most biztos megfogalmazódik benne a kérdés, hogy mire ez a nagy bocsánatkérés, de majd minden értelmet nyer számára is, ha netán a többiek hallótávolságon kívülre kerülnek. A rövid folyosó egy kör alakú terembe vezetett, és bár félhomály borította a helyiséget, a középen lévő kút és a túloldalon lévő ajtó, melyet szárnyas szörnyszerű lények szobrai őriztek, tisztán látszódtak. Az ajtón túlról átszűrődő hangok nem voltak éppen bizalomgerjesztőek, nem igazán akaródzott átmenni azon a nyílászárón. Figyelmemet azonban mégis elsősorban a kút kötötte le, melybe belenézve vizet véltem felfedezni. Üressé vált palackomat megmerítettem benne, és az egyik fáklya felé emelve a tárgyat átnéztem az átlátszó folyadékon, majd miután meggyőződtem róla, hogy a víznek víz színe és állaga van, bele is szagoltam. Akárhogy is vizsgáltam, analizáltam, egyre inkább úgy tűnt, hogy iható folyadékkal van dolgom, de nem hagyott nyugodni a megérzés, hogy egy olyan helyen, ahol egy nagyhatalmú tárgy egy darabját őrzik, nem valószínű hogy nem mérgeznek megy egy kutat, főleg a sivatag közepén, ahol a víz a legnagyobb kincs. Elvégre annyi színtelen, szagtalan és tökéletesen oldódó anyag van, amit bele lehet keverni anélkül, hogy észrevehetővé válna. Ugyanakkor ha nem jutok folyadékhoz, abba is garantáltan belepusztulok előbb-utóbb. Vettem egy mély levegőt, és belekóstoltam a palackom tartalmába. A nyelőcsövemen lecsúszó ital kesernyés utóíze azonnal ráébresztett, hogy a megérzésem tökéletes volt. Az üveget messzire hajítottam és összegörnyedve dugtam le az ujjaimat a torkomon, hogy rövidke szenvedés után kicsikarjam amit akarok, és gyomrom tartalma a padlón kössön ki.
- Francba már. Ez nagyon nem az én napom. Hogy lehetek ilyen ostoba?
Terültem el lihegve, miközben magamat vádoltam, miután alaposan meghánytattam magam. Ha mázlim van, sikerült a mérget eltávolítanom a szervezetemből, mielőtt felszívódott volna. Ha nincs... ki tudja mi lesz velem... Ráadásul ezzel az akciómmal csak ég több folyadékot vesztettem, újabb méretes lépést téve a kiszáradás felé.

Yuu-chan rosszalló arckifejezése teljesen jogos volt, én is csúnyán néznék magamra most. Nagyon nagy ostobaságot csináltam, hová dobtam az eszem? Így utólag könnyű okosnak lenni, de egy olyan helyre, ahol egy rendkívüli hatalommal bíró tárgy egy darabját őrzik a sivatag közepén, nyilván nem azért raknak egy kutat, hogy a megfáradt kalandorok csillapíthassák a szomjukat. Gyorsan reagáltam, és amit tudtam megtettem, ám ahhoz, hogy a méreg hatását biztosan minimalizáljam, víz is kellett volna. Szerencsére Suke gyorsan kisegített, talán nem is sejtette, hogy milyen jót tett velem ezzel.
- Kö-köszönöm...
Nyögtem ki hálásan, igaz rosszul éreztem magam amiért máris mások vízkészletét apasztom, holott még csak most léptünk be az épületbe. Ettől függetlenül igaza volt, noha gyakorlatilag biztos voltam benne, hogy a 10. osztag kapitánya is nagyon szenved a melegtől, valószínűleg jobban, mint a többiek. Elég volt csak arra gondolni, hogy a laboromban mennyire kikészült az általam teremtett trópusi körülményektől, az még ennél is rosszabb volt. Azt hiszem meg kell majd próbálnom Yukére vagy Daira támaszkodni ebből a szempontból, mivel Yuu-channál nem láttam kulacsot, Hitoshi pedig egészen megdöbbentő módon egy üveg kólát hozott az útra. Ő is hamar szomjas lesz, a palack tartalma jól láthatóan megsínylette már a meleget.
- Semmi bajom, ne aggódj...
Füllentettem a hogylétemet illető kérdésre a vaizardnak. Hiába kapcsoltam gyorsan, bejutott a méreg a szervezetembe, az émelygés, a szédülés és a fejfájás, ami rám tört, nyilvánvalóvá tette. De a mennyiség ami a vízben lehetett, talán nem okozott nagy kárt, szóval remélem hamarosan jobban leszek.
- Ne haragudj, megpróbálom összeszedni magam. Csak... történt velem egy s más ami elvonja a figyelmemet mostanában...
Tettem hozzá bűnbánó arckifejezéssel, de ahhoz most gyengének éreztem magam hogy többet mondjak. Igen, azt hiszem túlságosan ellazultam annak tudatában, hogy Kotomi megint itt van nekem. De most már nekem kell vigyáznom magamra, el kell felejtenem a régi reflexeimet, hogy majd Onee-chan ott lesz mellettem a bajban és megvéd mindentől. Itt magamért felelek, és az a dolgom hogy a Daitenshi segítségére legyek. Nem hátráltathatom a csapatot a felelőtlen viselkedésemmel. Lassan feltápászkodtam és a kút széléhez másztam, hogy valami támasz legyen a hátam mögött amíg rendbe nem jövök. Yuu-chan és Dai szavai hallatán rövid töprengésbe esek. Visszagondolva, amikor az öt nálam elvileg erősebb tag kieresztette a lélekenergiáját a bejáratnál, tulajdonképpen alig éreztem meg a reiatsu nyomását, azt a fullasztó érzést, amit mentorom egyedül képes volt elérni mondjuk a Club Torture épületében. Itt most öten csinálták, és a közelébe sem ért annak az érzésnek, amit tapasztaltam. Ellenben én erőm teljében voltam, semmi sem nyomta el a lélekenergiám. Azt mindig is jól be tudtam lőni hogy mennyi energiám van még, és jelen pillanatban semmi különös nem zavarta az erőmet.
- Nem, nem hiszem hogy erről van szó. - néztem rá az erősebbik vaizardra. - Az én képességeimet semmi sem korlátozza, bármit is éreztek, az csak rátok hat. Ha ennek a valaminek árnyékoló szerepe lenne, az mindenkit legyengítene kivétel nélkül. Véleményem szerint a dárda darabjának önmagában nincsen hatalma, csakis együtt, összeállítva fejti ki a hatását. Épp ezért szerintem Yuu-channak van igaza, és ennek az erőnek konkrétan az a feladata hogy gyengítsen minket. Bizonyára az Ősök azzal nem számoltak hogy egy ember is megpróbálhatja megszerezni a Sors Dárdáját és rám ezért nem hat.
Fejtettem ki az álláspontom még kissé halvány hangomon, és a szememen is látszott, hogy a szédülés még nem múlt el, ám úgy éreztem hogy mintha lassan, de biztosan javulni kezdene az állapotom. Volt időm kipihenni magam, az ajtó nem akart kinyílni és ha megint lett volna ott valami megfejtendő tábla, akkor biztosan szóltak volna nekem. Így csendben ültem magam elé bambulva, és hallgattam a saját szuszogásom, miközben arra vártam, hogy kitisztuljon a fejem és elmúljon a hányingerem. Néhány perc múlva már úgy éreztem, hogy talán képes vagyok arra, hogy felálljak anélkül, hogy eldőlnék mint egy liszteszsák, így ismét az ajtóval szerencsétlenkedők felé pillantottam. Megfogalmazódott bennem a kérdés, hogy vajon a kilincset próbálták-e már, de Yuu-chant ismerve a válasz egy elég valószínű nem volt, szóval megnéztem a gyakorlatban is, hogy tényleg vagyok-e már annyival jobban, hogy felkeljek. Voltam, noha még kissé tétova léptekkel indultam meg a következő teremhez vezető folyosó bejárata felé, és ellenkezést nem tűrően félretoltam Yukét, hogy lenyomhassam a kilincset. Az ajtó csodák-csodájára kitárult, én pedig színpadias mozdulattal jeleztem a többieknek, hogy a hintó előállt, lehet tovább haladni. Szavakra most nem volt szükség, de egy no comment jellegű tekintetet azért kapott tőlem Yuu-chan, a megalázó helyzetre tekintettel. Hogy mit keres a kilincs egy ajtón a Szahara közepén, az már más kérdés, de miért pont ezen akadjak fenn egy perverz beszélő szobor után? A következő helyiségbe ismét harmadikként léptem be, hiszen a józan ész azt diktálta, hogy a leggyengébb (?), de legokosabb tag a csoport közepén, de a vezetőhöz a lehető legközelebb meneteljen. A teremben egyetlen fényforrás sem segített a tájékozódásban, legalábbis semmi olyasmi, amitől az orrunknál távolabb láttunk volna. Csupán baljós zöld pontok fénye jutott el a szemembe, így miután sikeresen ráléptem valakinek a sarkára haladás közben, meguntam a dolgot és áthangoltam a testem által kibocsátott elektromágneses mező frekvenciáját, jobb kézfejemen pedig ragyogó fehér fény jelent meg ennek hatására. A karom a levegőbe emelve néztem szét az immár valamelyest megvilágított helyen, szemem pedig egyből megtalált egy... hatalmas förmedvény bogarat. Fúj! >.> Fintorogva fordítottam el a fejem, de pillantásom egy újabb undorító lénnyel akadt össze, és ahogy agyam teljesen feldolgozta a szemembe érkező képeket, megláttam az egész kolóniát is. Tágra nyílt szemmel sikítottam fel, és hányingerrel küszködve menekültem a hozzám legközelebb lévő férfiember biztonságot nyújtó oltalmába, aki nem volt más, mint Yuke. Világéletemben rettegtem ezektől az állatoktól, és ezek a túlméretezett példányok nem akármilyen páni félelmet keltettek bennem.
- N-ne haragudj...
Ugrottam odébb pironkodva, mihelyst észrevettem magam, remélem nem okoztam számára nagy sokkot azzal, hogy csak úgy a karjaiba omlottam. Azonban ahogy odébb léptem, a padló mintha megmozdult volna alattam, és egyensúlyomat veszítve zuhantam neki ezúttal Dainak egy újabb sikkantás kíséretében, aki szerencsére elkapott, így nem estem el. A menetrendszerű pironkodós bocsánatkérést követően Yuu-chan közelébe húzódtam, benne bíztam a legjobban, mellette éreztem magam a legnagyobb biztonságban ezektől a randa élőlényektől. A bogarakkal való szemkontaktust kínosan kerülve néztem körül, és a falakon lévő véseteken meg is akadt a tekintetem. A jelek és ábrák összessége egyelőre nem jelentett semmit számomra, de Vendel szavaiból kiindulva könnyen lehet, hogy erre a három képre még szükség lesz, így alaposan megnéztem őket, gondosan odafigyelve minden részletükre. Ekkor azonban váratlanul felszisszentem, ahogy fájdalmat éreztem a bal vállamban, és odakapva egy, a bőröm alá fúródott kicsiny nyilat fedeztem fel, amit azon nyomban ki is rántottam. Még csak megnézni sem volt időm, hogy pontosan mi talált el, de máris ömleni kezdtek ránk a tűhegyes fegyverek, és az irányuk alapján alighanem a zölden fénylő résekből jöttek. Biztos ami biztos alapon nem akartam, hogy több nyíl is eltaláljon, így villámgyorsan leguggoltam és a kövezetből vasport vontam ki az erőm segítségével, hogy aztán egy biztonságos vastagságú pajzsot készítsek belőle magam elé. Jól tettem, mert pillanatokon belül újabb nyilak koppantak a fémen, amelyeket alighanem nekem szántak. A biztonságos fal mögött pólóm vállát lejjebb húzva vizsgáltam meg az enyhén vérző sebet, amit az eszköz okozott, majd a kezemben lévő nyílra pillantottam. Mérgezett nyilak? Ugye nem?

Szerencsére a mérgezett víz hatása mostanra már elmúlt, és fejem kitisztulásának köszönhetően különösebb megerőltetés nélkül egyben tudtam tartani az engem védő pajzsot, amíg szemrevételeztem a sérülésemet. Az apró sebből rendületlenül ömlött a vér, így ha a nyilacskákban is méreg van (amire nagyobb az esély, mint hogy nincs), az biztosan bejutott a véráramomba és éppen terjed szét az egész testemben. Más megoldás nem lévén, megkísérelném kiszívni az esetleges mérget a sebből, ám olyan rossz helyen ért a nyíl - valamivel a kulcscsontom alatt - hogy a számmal nem értem el a bőrfelületet. Segítségkérően lestem körbe, de mindenki azzal volt elfoglalva, hogy a nyilakat kerülgesse vagy védekezzen ellenük, így magamra maradtam a problémámmal. Fogcsikorgatva vettem tudomásul, hogy ha olyasmi volt ebben a nyílban, akkor nekem reszeltek, bár abból, hogy támadóink nem elégedtek meg egy-egy találattal, arra következtetek, hogy egy adag a szerből még nem halálos. Egyelőre még nem érzem a hatását, a kútnál ennyi idő után már rám tört a szédelgés, ezt pedig határozottan jó jelnek vettem. Aztán persze az is lehet, hogy csak egy bizonyos szervembe elérve fejti ki a hatását, ahhoz viszont kell egy kis idő, hogy az megtörténjen.
- Sok mindenre képes vagyok, de egy méreg semlegesítéséhez ellenanyag kell. A gyógyítás nem olyan egyszerű mutatvány, tudod összetörni mindig egyszerűbb valamit, mint összerakni.
Feleltem Yukének nyugodtan, mikor a nagy nyílzápor közepette mellém guggolt és ő is megvizsgálta a fegyver ütötte sérülésem. Már-már attól tartottam, hogy esetleg neki is eszébe jut az, hogy úgy reagál erre mint valami kígyómarásra és hirtelen rácuppan a vállamra immár teljesen feleslegesen, hiszen túl sok idő telt el a találat óta, ám nem volt benne ilyen szándék. Igazából megnézném a többiek arcát, hogy reagálnának arra, ha a férfi tulajdonképpen a mellemet kezdené el szopogatni, és pár perccel ezelőtt még hálás is lettem volna érte, de most már csak egy hatalmas pofont kapna tőlem egy hasonló akcióért. Meglepődve vettem tudomásul, hogy mennyire nyugodtan viselem a helyzetet ahhoz képest, hogy pár percen belül akár össze is eshetek, bár a higgadt gondolkodás mindig is az erősségem volt, azon az időszakon pedig már nagyjából túl vagyok, amikor elborult az agyam egy shinigami jelenlététől.
- Ne rángass, ha a nyílban méreg volt, a hirtelen mozdulatok csak segítik a terjedését a szervezetemben!
Rivalltam rá Yukére, majd kirántottam a karom a kezei közül, hogy ne vonszoljon tovább. A pajzsom nem volt helyhez kötve, mozgott velem együtt, ahogy óvatos, lassú mozdulatokkal a többiek után indultam én is, akik a folyosó végén lévő két járat felé orientálódtak. Yuu-chan időközben megtalálta a módját, hogy menekülési útvonalat teremtsen a ebből a csapdából, és az eddig általam nem látott kardját kirántva a padlózatba vágta azt. A talajon egy repedés futott végig, melyekből pillanatok múlva smaragdszínű lángok csaptak elő és semmisítették meg a továbbjutásunkat akadályozó rovarok nagy részét. Yuke időközben hátrahajította nekem a kulacsát, azonban mielőtt szólhattam volna, hogy most még nincs rá szükségem, a vaizard által keltett repedés váratlanul szétterjedt, és a padló megadta magát. Éreztem, ahogy lábam alól kicsúszott a talaj, de gyorsan reagáltam, és képességemet aktiválva először a mennyezet magasságába teleportáltam, hogy az alattam elterülő helyről megállapíthassam, hol maradt biztonságos a kövezet, majd felfedezve, hogy Vendel szobrának környékén szilárd maradt a talaj, odajuttattam magamat. Sorban érkeztek mellém a társaim, ám Hitoshi és Yuke nem tudott elég gyorsan reagálni, a leomló kövek magukkal rántották őket.
- Baka, érezted te is, hogy ingatag a talaj, nem? És még én vagyok a felelőtlen, tch...
Förmedtem rá Yuu-chanra hevesen mutogatva a lyukra, amit a technikája okozott és amelyen akár mindenki lezuhanhatott volna. Ki tudja mi van odalent, két társunkat pedig így is elnyelte a föld. Az egy dolog, hogy én az elhamarkodott döntéseimmel veszélyeztettem a saját testi épségemet, de a vaizard mindenkit veszélybe sodort a meggondolatlanságával, talán azt a kettőt meg is ölte. Háborgásom még akkor sem maradt abba, amikor az eddig jótékony rejtekük védelmét élvező ellenségeink fedezék nélkül maradnak - legalább ennyi haszna volt ennek az őrült megmozdulásnak, de nincs kétségem afelől, hogy a fal nem volt áttörhetetlen eddig sem. Igazán csinos pofija van ezeknek a lényeknek, de hiába a szimpátia, a jutalmuk felpaprikázott állapotomban csak az lehetett, hogy a vasport, melyet az előbb védekezésre használtam, most támadásra fordítottam. Sötéten csillanó szempárral zúdítottam rá a kiszemelt áldozatokra fegyverem, és az alulról felfelé száguldó, pengeélessé formált anyag nemes egyszerűséggel kettészeli azt a két-három lényt, amely az útjába került. Időközben a többiek is támadásba lendültek, és így szemtől-szemben az összecsapás gyors és kíméletlen: alig néhány pillanat múlva már csak a szoboré volt az egyetlen ránk meredő szempár. Már bogarak sincsenek, a maradék elmenekült a kibontakozó csata elől. A két járat láttán kézenfekvő megoldás volt, hogy kettéválunk, engem Sukével "sorsolt össze" vezetőnk. Jobban éreztem volna magam valamelyik vaizarddal, de nem akartam panaszkodni.
- Te mész előre...
Mormogtam oda a shinigaminak, mozdulatommal pedig egyértelművé tettem az indokomat. Szoknya volt rajtam, és a járat nem volt elég tágas ahhoz, hogy sétálva keljünk át rajta, ahhoz meg nem volt sok kedvem, hogy Yuu-chan után Suke is megvizsgálhassa, milyen alsóneműt viselek, miközben végigkúszunk a járaton. A poros, koszos akna végén fény látszódott, de csak lassan tudtunk előrejutni négykézláb mászva, több percbe telt míg megtettük az utat odáig. Üdvözült mosollyal huppantam le a földre, miután Suke is kijutott a túloldalon, majd felállás közben gyorsan leporoltam magam, igaz nem sok sikerrel. Meglepetten bámultam a felsőmön terjengő vérfoltra, és a vászondarabot ismét eltávolítva a sebem fölül felfedeztem, hogy abból még mindig szivárog a vörös testnedv, holott már réges-régen el kellett volna állnia a vérzésnek.
- A nyilakban véralvadásgátló volt...
Döbbentem rá az immár nyilvánvaló tényre. Bizonyára ellenfeleinknek csupán az volt a céljuk, hogy a szert a szervezetünkbe juttassák, és az épület belsejében található további csapdák által okozott kárt ily módon maximalizálják. Egy kisebb vágás is végzetes lehet, amíg nem ürül ki az anyag, hiszen akármilyen sérülésben elvérezhetünk. Akár még ez a kicsiny seb is okozhat nekem gondot, amennyiben nem tudom elállítani a vérzést. Hátamat a falnak támasztva leültem a földre, és övtáskámból előhalásztam az elsősegély-felszerelésem, azaz azt a minimális mennyiségű kötszert és gézlapot amit elhoztam. Bezzeg a Pockym otthon maradt, az fontosabb lett volna pedig T_T De ha már így esett, legalább néhány ügyetlen mozdulatot követően második kísérletre sikerült egy nyomókötést felapplikálnom a sérült bőrfelületre. Ez volt az egyetlen módszerem, amivel elállíthattam a vérzést. Fáradtan sóhajtva keltem fel, hogy végre körül is nézhessek a teremben, ahová kilyukadtunk, de egyből meg is dermedtem a látványtól. Megannyi bogár nyüzsgött mindenfelé, engem pedig ismét elkapott a hányinger a csáprágókból szivárgó sárga folyadék és az undorító peték láttán. Szerencsétlen Yuke palackja nálam maradt, én pedig most lelkiismeret-furdalás nélkül fordultam az ivás segítségéhez az undorító érzés megszüntetése érdekében. Jól esett a folyadék, igaz a hőmérséklete már nem volt az igazi. Nem baj, a víz az melegen is víz és ezek között a körülmények között létfontosságú. Félelemtől remegve indultam el Suke után, hogy felfedezzük a helyet, és ijedtemben egyből hátra is ugrottam, amikor megközelítettem az egyik petecsoportot és a körülötte lévő bogarak azokat az undormány csáprágóikat csattogtatva rámsziszegtek.
- Ú-úgy tűnik csak az utódaikat védik...
Vontam le a következtetést remegő hangomon, majd kínos óvatossággal kerültem ki az állatokat, igyekezvén a lehető legmesszebb maradni a petéktől, hogy még véletlenül se váltsam ki az anyai ösztönöket a rovarokból. Összeszedve minden bátorságomat hordoztam körbe a tekintetem a teremben, mivel a bogarakon kívül más is volt itt, példának okáért egy kőkoporsó a terem közepén, amit eszem ágában sem volt megzargatni és rövid kutakodás után a kijáratot is sikerült felfedeznem. A legnagyobb örömmel vetettem volna magam a csigalépcső irányába, azonban egy fémes csillanás elvonta a figyelmem az ajtónyílásról, és a bogarak fészkén túl mintha egy... kardot véltem volna felfedezni. A fegyver láttán felcsillant a szemem. Lenyűgöző kisugárzása volt, mintha csak rám várt volna. Mindig is vágytam rá, hogy ne csak a randa vasporból készült fegyvereimet forgathassam, irigyeltem a halálisteneket a kardjaikért, és most úgy tűnik imám meghallgatásra talált. Megbabonázva indultam el a terem túloldalába, utamból nemtörődöm módon söpörtem el a bogarakat egy-egy erősebb kisüléssel megpörkölve őket, és azok fejvesztve menekültek a biztonságot keltő társaik felé. Gyönyörű kard volt, nem győztem csodálni pengéjének tökéletes ívét, és a nemes markolatot, melynek végét egy elegáns lószőr bojt díszítette. Habozás nélkül ragadtam meg a fegyvert és egy erőteljes mozdulattal kirántottam a helyéről. A penge egyből vörösen izzani kezdett, apró szikrák keletkeztek rajta. Éreztem, ahogy a kard a testem részévé válik, ugyanúgy érzékeltem benne a reiatsu áramlását, ahogy saját magamban is. Úgy véltem reagált a lélekenergiámra, és valóban, amikor megszüntettem az elektromosság áramlását a fegyvert tartó kezemben, a ragyogás is elmúlt. De nem csak az én erőmből táplálkozott, sajátja is volt, erősebbnek éreztem magam amikor a pengéje szikrázott. Egy-két erélyes suhintással próbálgattam új szerzeményemet. Merthogy ez a kard rám várt, ebben egészen biztos voltam ebben a pillanatban. Minden eddigi gondom és bajom elfelejtve, boldogan céloztam meg ismét a lépcsőt lépteimmel, tekintetem azonban most megakadt Sukén. Tisztán láttam a shinigami szemében a gonosz csillanást. Ugyanazt, amelyet annyiszor láttam már az elmúlt években, amikor szembekerültem egy halálistennel. Lélekenergiája ismét irritálni kezdett, és rádöbbentem, hogy mindaz, amit tett, a találkánk megszervezése Kotomival, a mai napon mutatott gondoskodása, ez mind-mind csak színjáték volt. A bizalmamba akart férkőzni, ki akarta használni a naivitásom, és arra várt hogy egy alkalmas pillanatban bosszút álljon azért, amiért megtámadtam őt anno a Fészekben, és amiért olyan kegyetlen tréfát űztem vele a laboromban. Azt a pillanatot várta, amikor Yuu-chantól távol végre kettesben maradunk, és végezhet velem. De abból nem eszik, átlátok a szitán! Sokkal okosabb és furfangosabb vagyok, mint ő! És nem csak zsenialitásom áll az övénél magasabb szinten. Erősebb is vagyok nála! Engem egyetlen halálisten sem állíthat meg, kevesek ők ahhoz, hogy Karakura legerősebb esperével végezzenek!
- Ne közelíts, Suke! Bevallom nem volt rossz a terved, de nem tudtál vele megfogni. Rájöttem, hogy miben mesterkedsz!
Közöltem a shinigamival mániákus hangon, megnyitva előtte briliáns elmém sziporkáját, majd hogy nyomatékot adjak a figyelmeztetésnek, rászegeztem a kardot, melynek pengéje ismételten felizzott, ahogy egyesítettük erőinket. Nincs más választása, meg kell hogy hátráljon, ha nem akarja holtan végezni.