Geloof kastély

Tárgy: Re: Geloof kastély Csüt. Okt. 31, 2013 4:04 am

Képek a kastélyban

*A másik kérdésére csöndesen elmosolyodik.*
- Mutathatok néhányat... Ha visszaértünk. Nálam van az eredetik egy része. Kiállítóteremben azonban ilyet nem fogsz találni, sem itt, sem máshol.
*Igazán ostobaság, hogy mégis kiállítást tartanak a bostoni munkáiból, pusztán hogy néhány sehonnai horrorrajongó pénze más zsebekbe vándoroljon. És ilyen ostobaságokkal, mint a boszorkányok, vámíprok, járkáló hullák... A mexikói nem látta még a képek nagy többségét, de feltételezte, hogy Pickman korábbi időszakából vannak. Abból, amikor még nem látott tisztán.*
- Ott, a sarok mellett. - *int szórakozottan oldalr a fejével. Ő is látta a hirdetést, és ha ugyanarról van szó, az a különösen szaftos, kavargó látványt nyújtó kép lesz az. Egy boszorkányszombat a sok közül démonokkal, torz testű állatokkal és ruhatlan női alakokkal, az a típus, amivel ide lehet csalogatni a giccses rémisztgetés rajongóit.
A kérezősködés persze közben sem szűnik. Érdekes, tulajdonképpen Wolloh ittléte a meglepő, nem az övé, mégis őt vallatják... Nem mintha zavarná.*
- Gyakran járok át. - nyújtózkodva tápászkodik fel a csinosan díszített, de kényelmetlen ülőalkalmatosságból. - Edzeni, vadászni... Szórakozni. Most éppen azért, amit itt látsz.
*Hosszú léptekkel indul meg az egyik fal mentén, kritikus tekintettel méregetve a festmények sorát. Ezeket még nem vizsgálta meg, de a legtöbbjéről nincs nagy véleménnyel, az arcára van írva... Aztán az egyik előtt mégis megtorpan.*
- Nofene... Erre hogy tették rá a kezüket...?
*Ezt a képet ismerte, és már akkor is tetszett neki, amikor először látta. Nem mintha vértenger-horror lett volna, nem. A salemi boszorkányok peréről készült, az ép testű, de különös módon torz arcú, visszataszító vádlottak lehajtják a fejüket, miközben a középen trónoló, parókás, kövér képű bíró ítéletet hirdet fölöttük. A vállán pedig - alig észrevehető kis piszokfolt az "Úr dicsőségét" hirdető vásznon, ahogy maga Pickman fogalmazott finom, gunyoros hangján - egy apró, sötét kis lény üldögél és a fülébe suttog, miközben a vádlottak padján ülő asszonyokra sandít. Szurtos képe kísértetiesen hasonlít az övékéhez.
Mi is volt az eredeti címe? ...Salemi igazság.*
- Tévedtem, mégis megérte eljönnöm. - *jelenti ki derűsen, félig-meddig csak magának. Majd újra feldobott kedéllyel a másik felé sandít, aki valószínűleg már a "prédát" mustrálja.* - ...Azt viszont nem tudtam, hogy kedveled az efféle tárlatokat. Vagy valami fontosabb dolog is hajtott ide?

Tárgy: Re: Geloof kastély Csüt. Okt. 31, 2013 8:53 am

Képek a kastélyban

- Rendben. Smile

– Feleltem a meghívásra. Bár, hogy tényleg érdekelt-e a tárgya, az nem számított, egyszerűen csak engedtem a kíváncsiságnak.
Lassan megindultam a keresett kép felé. S valóban az, s így élő nagyságban, így e sötét félhomályba még inkább kedvemre való a kép. S ki tudja, milyen megfontolásból felötlik mennem, hogy akár magammal is vihetném.
- Ennyire kötődsz még az emberi léthez, vagy csupán ennyire szórakoztatónak találod az ittlétet? Smile

– Teszek fel egy kérdést csevegő stílusban. Közben a prédául választott képet vizslatom, valahogy megragad az embertelensége.
- Hon… – Kezdtem volna bele a válaszba, de közben rájöttem, hogy csupán afféle… hogy is mondják? Költői kérdést tett fel. – Úgy tűnik, mégis csak vannak gyöngyszemek. – Szóltam felé, úgy, hogy a hangomba nevetést erőltettem.
Kedvelném? Talán, viszont igazából nem a tárlat, csupán egy képe hajtott ide. Viszont ahogy így nézegetem ezeket…
- …van bennük kedvemre való embertelenség, ami emlékeztet ránk. – Most már tudtam, hogy hol van a képem, így nyugodtan oda mentem Riviera-hoz. – Az arrancar-okra a hollow-okra, Hueco Mundo létére. Oh, nőket ítélnek el? Smile

– Kérdeztem választ sem várva, mikor mellé értem, s szemügyre vettem a festményt, ami előtt állt. – Jól teszik. Vagy talán éppen fordítva? :)Kérdésedre válaszolva csupán nem akartam Hueco Mundo-ban lenni. Vadászni én is szoktam… – …nőkre, vagy azokra a shinigamikra, akikkel még nem végeztem, pedig már összecsaptam velük. – Bár a vadászat helyet,… – …főleg utóbbi esetben… – …jobb szó lehetne a horgászat. Smile

És sokszor nem éppen azt a „halat” fogtam ki, mint akartam. Hónapok óta egy bizonyos shinigamira vadászok, arra a Chikanatsu Kira-ra, arra a nőre, aki elől el kellett menekülnöm. Helyette találtam egy másik shinigamit, azt a kölyköt, Kaminari Taka-t. Már őrá is vadászok, s legutóbb helyettük azt a hibbant nőt kaptam… Pf… ~Vajon mit szólna a kicsi Riviera, hogyha most meglengetném a reiatsu-mat, hogy a shinigamik felfigyeljenek rám? Nem, elrontanám a dolgokat, talán találok még itt kedvemre való nézegetni valót…
- Csak tudnám, hogy ez a fickó miért kedvelte ennyire a sárga árnyalatot… – Mikor fordultam, hogy a következő képekre vessek néhány pillantást, akkor tudatosult bennem, hogy a szemüvegem rajtam van, s annak lencséi adják a sárgás árnyalatot. Levettem orromról, s a kabátom egyik melzsebébe süllyesztettem. – Heh! Így máris mások a színek! Smile

Bár igazat szólva a fontosabb dolgok színeit a sárgás lencséken keresztül is tökéletesen láttam… Smile

Tárgy: Re: Geloof kastély Pént. Nov. 01, 2013 11:55 pm

Képek a kastélyban

- Is-is.
*A helyzete tulajdonképpen nem bonyolult, inkább csak szokatlan olyasvalakinek, mint Wolloh. Leginkább talán a "kettős állampolgárság" kifejezés illik rá: éli az életét itt is, ott is, bár újabban egyre inkább ott. Hogy két ország helyett két világ, két faj különbségéről van szó, számára nem bonyolítja különösebben a dolgot. Most mindenesetre ezt nem fogja elmagyarázni. Majd máskor, később.*
- Az embereknek nem sok közük volt ezekhez. - *érdekes, az óriás mintha egész fogékony lenne az atmoszférára... Bár meglepőnek talán nem nevezné.* - Azt hiszem, ő maga sem volt ember... Hogy mi igen, ne kérdezd. Csak sejtéseim vannak és azok se kellemesek.
*Hogy a képek mentalitása hasonlítana a lidércekére, Töröttekére? Inkább csak annyiban, hogy nem azonos az emberekével. Tudni a mexikói sem tudta, kikhez - mikhez - tartozott Pickman, de úgy érezte, a színpadias, gúnyos sejtetések többek az elégnél. Még Las Noches lakóinál is létezhetnek sötétebb lények a számolatlan világok bugyraiban.
Csak nem akart Hueco Mundóban lenni, ilyen is van? Ez igazán a meglepetések éjszakája. Ami pedig a vadászatot illeti, az őt most a legkevésbé sem érdekli, hacsak nem... Kincsvadászat. Ennek megfelőlen a halálistenek társaságának sem örülne különösebben, nem mintha megilletődne a másik fejében járó gondolatoktól. Ha felbukkanna egy feketecsuhás, ő csettintene és köddé válna, és ebben most alig volt barokkos túlzás. Újabban jóval mozgékonyabban közlekedik a terek között, még csak nem is szükséges számára lerázni az üldözőit, mint ahogy azt a Sayuki Daisukéval vívott kényszerű összecsapása során tette. Aztán...
Felnevet.*
~ Uram...! Hát rá tényleg vigyázni kell. - *fut át a fején a gondolat körülbelül olyan érzelmi töltettel, minth a az Egerek és emberek egy bizonyos szereplőjére gondolna. Végül is, a lélekenergia nem minden, nemde? Még ha van is egy olyan érzése, hogy fordított erőviszonyok között nem feltétlen vélekedne így...
...Na de most fő a tulajdonáthelyezés, nemde? Szégyen a lopás, de hasznos, mint azt őseink mondták, ezúttal pedig még csak a mondat első fele sem áll. Hát hajrá!*
- Ha már rátaláltál... Nincs kedved elvinni szuvenírnek? Legalább elkezdhetsz kiművelődni. - *vigyorog, miközben leakasztja a maga szerzeményét. Az Úrnak hála, nem indul be hangos riasztó, noha a bóbiskoló portás és jó pár rendőr kaphatja föl a fejét ebben a pillanatban...*

Tárgy: Re: Geloof kastély Szer. Nov. 06, 2013 7:23 am

Képek a kastélyban

Elviszem magammal, ezt már elhatároztam, viszont még várok vele, még.
- Most már tudom, hogy hol van, hogyha kedvem támad elvinni, akkor megtalálom. Smile

Nem volt kedvem egy képpel mászkálni, majd mielőtt hazamegyünk, magamhoz veszem. Valamint enyhe reményt tápláltam, hátha akad valami más, érdekes kép. ~Haza? Vagyis Hueco Mundo-ba... Las Noches-be, a hármas toronyba. Vissza oda, ahol a zavar forrása van. Vissza akarok menni? Talán. Vissza kell mennem? Igen. Visszamegyek? Igen.~
- Viszont ráérek. - Fejeztem be a gondolatomat, s nem véletlenül hangosan, mivel Riviera kérdésére adott válaszom végpontját tökéletesen jelezte, mármint részemről.
Tovább léptem, s újabb képeket vettem szemügyre. A Hellsing rajzolója nem művész, vagyis nem ilyen művész, mint amilyenek festményit kiállítják, viszont amiket láttam, inkább újraolvasnám a kedvenc mangasorozatomat. Azokban találnék inkább kedvemre való ábrázolásokat. :)De ezek... Még az is, amin az a mihaszna, gyenge vámpírka van, az is.. hogy is mondják? értékelhetőbb mázolmány, mint azok, amik a "gyöngyszem" után voltak felsorakoztatva.
- Ezekért, remélem eltörte az ecsetét. - Vetettem oda, merő gúnnyal, megvető arckifejezéssel, s hátat fordítottam nekik, de ekkor már újra a szokott vigyorom volt látható. - Megyek, magamhoz veszem azt a kettőt, közben mesélhetnél a készítőjükről. Smile

Állítása szerint ezek, amik itt találhatóak nem a legjobb festményei ennek a Pickfickónak. S tett olyan ígéretet, hogy mutat olyat, ami a fénykorából való. Viszont magáról az emberkéről csak annyit árult el, hogy talán nem is ember. Reméltem a meséjéből több is ki fog derülni, bár, hogyha Rivieranak van esze, akkor megpróbálja húzni a mesét, s a lényeges információkat elhallgatja, hogy rávegyen engem arra, hogy kérleljem. ~Viszont ajánlom neki, hogy ne akarja túlfeszíteni a húrt. ~
Nem tudom, talán a részemről lenézett festmények keltettek bennem késztetést, hogy ne csak azt a képet akarjam magamhoz venni, ami a hirdetésen is szerepelt, hanem azt is, ahogy az a senki, alacsony rangú egy nőből táplálkozik.
Az eltulajdonítási műveletet minden óvatosságot mellőzve hajtottam végre. Az egyszerű néha a legjobb. Elvet követve az egész tartó rendszerével ragadtam magamhoz a prédámat, s fordultam abba az irányba, ahol a következőt sejtettem. Smile

Ezeket egyelőre csupán az egyik falam tövébe fogom majd letámasztani, amíg ki nem találom, hogy pontosabban hova is kerüljenek. Smile

Tárgy: Re: Geloof kastély Kedd Nov. 12, 2013 8:32 am

Képek a kastélyban

- Ez esetben légy üdvözölve. - *somolyog. Nem jön rosszul egy kis társaság. Ha pedig közben a műveivel - vagy a barátjáiéval - is büszkélkedhet, tiszta haszon. Bár a jó ég tudja, miféle művészi ízlése van Wollohnak, egy próbát azért megér.
Minden ironikus megjegyzés ellenére is. Pláne, ha jogosak.*
- Valóban kíváncsi vagy rá? - *a legtöbb kiállításnál a képek között ott vannak az autentikus kis magyarázó táblácskák is, nemegyszer belekeverve a dolgokba a művész életrajzát is. Itt még magyarázatok is alig akadnak, azok is dilettánsak, már persze az ő szemszögéből nézve. Ami Pickman életét illeti, akárki is írta őket, gőze sem volt róla. Ez persze nincs is elvárva.* - Nos, akkor miért ne?
*Megvillant egy derűs vigyort, látva, hogy a másikat mégiscsak megfogták az itt kiállított darabok. AZtán, míg az végez, ő egy kicsit visszatér a hóna alá vágott festmény vizsgálgatásához. És közben beszél.*
- Nos, egy meglehetősen régi barátomról van szó. Hogy pontos legyek, még életemben ismerkedtem meg vele. Akkoriban a deviáns festők elég összetartó társaság volt, jóformán mindeki levelezett mindenkivel... Á, ennyi lenne? Akkor talán indulhatunk is. - *kedélyesen csettint egyet, mire éjfekete szörnypofaként feltárul mellette a Garganta.* - Csak utánad.
*Mintha közeledni érezné az éjszakai portást. Ez nyilvánvalóan nem is lenne meglepő, miután nála már vonyíthat egy ideje a riasztó, a biztonsági kamerák képernyőin is nézegethette a - látszólag - lebegő képeket. Úgyhogy miután Wolloht betessékelte a világok közti szakadásba, még elvégez egy gyors emléktörlést a becsoszogó, fújtató, egyenruhás öregemberen. Szegény fickó, egészen halálra vált. A szokásosnál kicsit erősebb dózist kap, hogy addig is elbambuljon, míg a mexikói visszafordul a másikhoz és utánabattyog. Közben, hogy addig se vesztegesse az idejét, a sötét semmi közepén újra felveszi a társalgás fonalát.*
- Hmm... Tudod, mit jelent a festészetben a deviancia? Jó, persze, nyilván nagyjából azt, amit az imént láthattál, csak többnyire szofisztikáltabb formában. - *vigyorog, a szerénység látszatát is mellőzve.* - Én is az efféléket szerettem csinálni, csak persze ezeknél jobbakat. - *mert nehogy már a befőtt tegye el a nagymamát. Egyébként látszik is rajta, hogy így gondolja.* - Tudod, mi volt az egyik kedvenc témám? - *na, ez valószínűleg tetszeni fog a másiknak, úgy hiszi. Ugyanis továbbra is szélesen vigyorogva megkopogtatja a maszkmaradványát.* - De persze majd meglátod. Nem szabadulsz el idegenvezetés nélkül!
*Miután Las Noches egyik folyosóján kilépnek egy másik térbe, lendületes léptekkel indul meg a szobája felé. Igencsak felvillanyozta, hogy kicsit kiokíthatja a fraccitársát.*

//A következő reagom már LN-be fog menni, ok? ^^//

Tárgy: Re: Geloof kastély Szomb. Nov. 23, 2013 4:16 am

Képek a kastélyban

~Barátok voltak, még az életében. Barátok… életben… Talán nekem is voltak. Biztosan voltak, mikor még ártatlan voltam. A rendszer szemében. Élet. Emlékek. Nincsenek igazán emlékeim. Azok, amik vannak azok akár tegnap is megtörténhettek volna. Nem, tegnap nem, de fraccionságom előtt biztosan. Igen, azóta valami megváltozott bennem. Akik teremtettek, azok meghaltak. Talán az is halott, akitől az erőmet kaptam. Aizent biztosan megölték, hiszen áruló volt, azokat megölni szokás. Mindig is gyűlöltem a nőket, amikor még nem gyűlöltem őket, akkor még nem ismertem azokat. De ma már talán nem gyűlölöm annyira. Räv-et is megkedveltem… NEM, csupán kevésbé gyűlölöm… azt hiszem. Barátaim talán a chibik, igen ők azok. Bár csupán egy régebbi megegyezés miatt szegődtek hozzám, de hiába apróságok, hiába bosszantanak olykor, megválni tőlük nem akarok. Räv la Luz-tól a Thres-espada-tól sem.~
- Pf…
Bosszús grimaszt vágok, s a másik képet is letépem tokostul a falról. Az emberekkel nem foglalkozom, amíg én itt vagyok, úgy se mernek közel jönni, így nem is kellemetlenkedhetnek. Még így rejtettebben is veszélyes az erőm számukra. Szánalmas, gyenge lények, csupán prédák, apró falatkák. Nem többek!
~Változás, igen valami változik Las Noches falai között, ez lehet a zavarom forrása.~ Csapott belém hirtelen a gondolat. ~De vajon mi változik?~
Láttam, hogy a kicsifraccion gargantát nyit, távozni készül. Szokásos vigyorommal az arcomon lépkedek felé. Még a labirintusban kívántam sétálni, de így képekkel a hónom alatt, talán mégsem lenne kellemes. ~Majd máskor megküzdök veled. ~ Vetettem egy pillantást a kertre néző ablak felé, aztán Rivierat megelőzve átléptem a köztes világba.
Valamit még szöszmötölt, láttam. Csupán a szememet forgattam, s megindultam az örök sivatag birodalmának fővárosába. Nem szóltam hozzá, nem feleltem kérdésére. Hagytam, had mondja a magáét, egészen az utolsó mondatáig.
- Idegen vezetés? Pf… Legyen,… – ~…talán még valami jó is származhat belőle.~ – Úgysincs más dolgom, szerencséd van, ráérek. Smile

A roppant kastély falai között követem, láthatóan izgatott fraccion társamat. Viszont nem sokkal azután, hogy elindultunk négy apró vendégem érkezett a fejem tetejére.
- Wolloh-san, végre visszaértél. Minden szó nélkül eltűntél. Ki ez a törpe, előttünk? – Kérdezte tőlem a testvérek vezetője, Sayyid.
- Ő a másik fraccionja Thres-nek. Viszont, jó hogy itt vagytok. Fogjátok ezt a két képet és vigyétek a szobámba! – Tettem le az új szerzeményeimet a falhoz támasztva, aztán mentem is tovább.
- Rendben. – Kiáltott utánam a kopasz chibi.
Továbbiakban, csendben követtem, vagyis követtük Hernandot. Azért többes számban, mivel Zozimos, a szokásához híven ellógta a munkát, s inkább tovább jött velem. Éreztem a lélekenergiáját, de nem szóltam rá. Talán a kis bajkeverő meg fogja tréfálni Rivierat. Smile

Chibik: