Unalmas nap volt. Már egy ideje nem tettem semmit csak járkáltam. Leheveredtem, majd a kardokat magam mellé tettem lés gyönyörködtem az időben.~kéne csinálni valamit mert még a lustaságom öl meg.~ morogtam magamban és egy hangot hallottam.
-Lito...
~Heee?? ez meg mi volt?~kérdeztem magamtól és felpattantam, körülnéztem nem láttam senkit se.
~Kezdek megbolondulni. Talán az agyamra ment a semmittevés. Ha már így felkeltem akkor meg indulok és megnézem a bátyámat hogy hát mégis mi van vele.~ felvettem a kardomat a földről és eltettem. Azon gondolkodtam hogy mi lesz amikor találkozok vele. ~Lehet hogy megint leisszuk magunkat a sárga földig? Legutóbb is három napig csak józanodtam... ~ inkább nem gondolkodtam tovább mert még ahhoz lusta voltam, csak elindultam a háza felé. Odaérésem pillanatában hallottam egy menos üvöltését. Majd láttam hogy megsemmisül, majd eltűnik. Közelebb mentem.
Most meg mi van? hallottam az ordítást. ~Ajjaj, látom rosszkor érkeztem, kicsit ideges. Talán rátudom venni hogy egy-két menost leszedjünk a régi szép idők emlékére. amikor még közelebb léptem és benézem az ablakon láttam hogy ő is lusta mint én...
~Hopp-hopp-hopp, Na akkor nem megyünk menosért. Inkább harcolok vele egyet mind a kettőnknek jót fog tenni egy kis harc de előtte egy kis italozás, az elengedhetetlen ~ gondoltam magamban majd besétáltam az ajtón...

Meglepődtem, azon ahogy bánik a a kardjával.
-Tudod, Lito, mostanában fáradtabb vagyok… De vénülök én is…-mondta unott arcal ~Ehh még hogy te vénülsz?~ Nem birtam tovább harcolni akartam de még egy kicsit türtőztettem magam.
-Bátyus dehogy vénülsz te... inkább igyunk még... -mondtam neki, majd egy új csészébe töltöttem egy kis Sake-t
-Tudod, na egy kicsit fáradt vagyok én is, de nem múlhat el nap hogy ne harcoljak. Nekem ez az életem már kezdek megbolondulni a semmittevéstől... Most már nem ártana vadászni egy kicsit Menosokra,nem?-Kérdeztem tőle, Ő a plafont bámulta még mindig.
-Hééé figyelsz te rám???-kiabáltam. Végül feladtam és én is lefeküdtem mellé. ~Ehh valahogy kikéne csalni innen egy kicsit vadászni mert ha nekem elpuhul, akkor kivel fogok én harcolni?~ többek között ez a gondolat cikázott a fejemben.... Kicsit ott feküdtünk, majd nagy nehezen feláltam.
-Na Bátyus indulás. -jelentettem ki és megfogtam a kezét és húztam kifelé az ajtón...

-Öcsi, ne cibáld megállás nélkül a karomat, ha szólok, hogy állj le!-morogta a bátyám majd öregesen visszaballagott. és bezárta az ajtót.
-Na ebből elég volt.-morogtam majd bementem, pontosabban bementem volna ha nem támasztja ki az ajtót
~Nem számít majd az ablakon megyek be~ amint oda mentem megdobott egy papírgalacsinnal.~milyen gyerekes~morogtam magamban majd bemásztam nagy nehezen...
-Na bátyus idefigy... -kezdtem volna a mondani valómat de nem folt rá vevő így kiment engem megint bezárt de most a házba.
~most már kezdek ideges lenni~ mondtam magamban majd le is törtem az zárat.. Amint kimentem elővettem a kardokat majd két fát fetté vágtam.
- Na szóval, ne legyél nekem ilyen lusta. Rendben?-kérdeztem tőle és hogy nyomaték adjak a hangomnak a Wakizashival felé mutattam...
~na mi lesz kiállsz végre velem vagy tovább kell pusztítsak... nem szívesen tenném, nincs kedvem tönkre tenni ezt a szép erdőt...~
-Na mi lesz megszólalsz végre?-kérdeztem tőle....

~ ez meg most tényleg versel???? az eszem megáll.~
-Ez nem Kidou! Ez egy velünk egyidős mondóka! Szeretem… Emlékszel, az öreg félszemű szokta énekelni a hídnál… ~ nahát már kezd emlékezni? elég érdekes hogy csak most na de ez most mindegy végre harcoljunk.
-Ha harcolni akarsz, állok elébe, de ne feledj el valamit! Én a bátyád vagyok! Megálltam, Nem értettem hogy miért mondta ezt. Vettem egy mély levegőt. ~ Most mindent beleadok. Bár a bátyám vagy de most csak egy ellenfél akit le kell győznöm. Hát akkor mindent bele...~
-Bátyám most legyőzlek. Mondtam majd rátámadtam. Ádázul támadtam a kardal és csak remélni tudtam hogy eltalálom. Közben gondolatom elterelődött arra amikor mondta hogy ne feledj el valamit Én a bátyád vagyok.Nem tudtam elképzelni hogy miért mondta.

Idegességem elvakított megint, kézzel képes volt megállítani. ~Tényleg nem ártana lenyugodni mert így valóban előnybe juttatom.~ lehunytam a szememet majd számolni kezdtem. egy,kettő,három,négy,öt,hat,hét,nyolc,kilenc,tíz. Amint a tízhez értem kinyitottam a szememet és mély levegőt vettem
-bátyám bocs hogy várnod kellett. Na most már nyugodt vagyok. Kezdjük!-mondtam a lehető legnyugodtabban majd szép lassan megindultam felé. amikor már elég közel voltam akkor Sonidoval odamentem majd a szemébe néztem, majd sonidozva a háta mögé majd vissza oda ahonnan indultam. Fellélegeztem.
-Hát tesó most már tényleg könnyebb veled harcolni, eleinte arra gondoltam hogy orvul hátba szúrlak de az nem lett volna tisztességes nem igaz? Bár az is igaz hogy valószínűleg kitértél volna. -Néztem rá és láttam a tekintetén hogy nem tudja miről beszélek.
-Majd később ezt megbeszéljük most harcoljuk! mondtam majd ismét elindultam felé hogy megint megtámadjam bár most más volt a felállás. Nem voltam ideges.~most már menni fog~

-Heeee? Tudod milyen drága volt? Te meg szétvagdalod! Akkor inkább sérüljek meg, de most szétnyírod ezt a drága kelmét?- kérdeztem, közben a lyukat vizsgáltam.- Selyemfonallal kell varrni! Ch, kifizeted ám!
-Heh fizessen a hóhér. Nem vagyok akkora vadállat vedd le inkább ha annyira félted azt a szakadt rongyot.-morogtam majd hátrébb léptem és figyeltem a mérgelődését. Boldogsággal töltött el a gondolat hogy sikerült felhúzni ennyire így biztosan nem fogja majd vissza magát.
- Na mi van? az a rongy ennyire tetszett neked? Pedig egy szakadt vén ruha, és nem is divatos... hát Bátyus azt hittem hogy legalább ízlésed van.Mondtam széles mosollyal.
-De most tényleg komolyan mondom ne becsülj alá mert ha ezt teszed akkor elteszlek láb alól. Mondtam majd a Nodachi-t eltettem és csak a Wakizashi marad a kezemben.
-Nem fogok vele harcolni minden erőmből mert most egy kicsit álmos vagyok. mondtam unott képpel.
~Mikor fogom már felidegesíteni???~ morogtam.
-Tudod mit? most gyere te én már elfáradtam. Mondtam majd leengedtem a kardomat... Megnézte a cipellőjét majd eltűnt a lihegését mögöttem hallottam...

Hátra rántott. nem lehetett nehéz hisz nem számítottam rá. Amit a földre kerültem megszólalt
-Ugyan, én idegeskedni?- mondta majd ledobálta magáról a ruhákat.
~Mi a fene?? Ez meg mit csinál~ kérdeztem magamtól. Ekkor jöttem rá hogy leveszi a azokat a rongyot amire azt mondja hogy drága volt...
-Nem mindegy hogy az a rongy rajtad van-e, avagy sem??? kérdeztem
Ő csak egy dolgot mondott. De nem a választ.
- Bakudou 09: Geki!-mondta.
~ Ez nem igaz mindig ez az ősrégi trükk...??~ morogtam magamban, és közbe vártam. A kardomat elejtettem.
Amint elengedett technika eltűnt nyomban felvettem a kardomat majd szép lassan megindultam felé majd eltűntem a szeme elől...
~ Ha orvul hátba vagy szembe támadom akkor csak az erőmet pazarlom most egy kicsit technikásabbnak kell lennem. ha sikerül összezavarnom nyerek~ Gondoltam magamban. ~ Várjunk érzi a reiatsumat. A fene ez nem lesz igy jó. De mi lenne ha Sonidoval ugrálnék akkor talán összetudom zavarni.
- Na gyerünk- Mondtam majd hozzáfogtam a tervem kivitelezéséhez

~Heh. arra számítasz hogy majd fel fogom fedni magam??? NA rendben még mindig nagyon ráérek ~ Vártam a megfelelő pillanatot. ~Várj még, várj még~ Mondogattam magamban és kerestem az a pontot amikor és ahol sebezhető...
~ Ez nem lehet ha támadok akkor lenyom ennél több kell. A fene ez nem lesz jó így...~
Megálltam már untam hogy mind ugrándozzak.
~ Mi lenne ha...~ Morogtam magamban és megint kezdtem az ugrándozást ám most már egyre kisebbek lettek a körök ahogy körülötte mozogtam. Egyre kiszámíthatatlanabbul mozogtam amikor nem figyel akkor a háta mögé léptem majd megint egy fához ugrottam
~Na nem is figyel annyira... most már meglesz~ gondoltam magamban és kezdtem az egészet újra. Mindig máshol érkeztem mellé majd ismét eltűntem.
~ már csak egy kicsit kell még~
Láttam a bátyám szemében a vágyat hogy már harcoljon velem.
~ Rendben, NA GYERÜNK~ gondoltam majd egyből ugyanazt a a stratégiát követve mentem felé.
Végül megjelentem a jobb oldalán és mind a két kardal lefele szúrtam. Ezzel a támadással a hátát és a mellkasát támadtam egyaránt...

Hátra ugrott, a sérülései súlyosak voltak de nem élet veszélyesek. Láttam a mély vágást a vállában és tudtam hogy meg fogja gyógyítani magát, így addig kellett cselekednem amíg nem épül fel sérüléseiből. Tudtam ha hagyok elég időt akkor le tud győzni. Arra gondoltam hogy ha elég gyors vagyok akkor eltudom kapni a fát átvágva és és a harcnak véget vethetek. miközben ezen filóztam észre vettem a bátyámat akkor amikor elkezdte morogni Nem értettem hogy mit csinál mert hát a jó kezével támadni készül?? Ráadásul a földet? Nem értettem hogy mire jó neki ez.
- Hadou 31: Shakkahou! A füst elterült a terület felett mintha csak valami odahúzta volna nem láttam semmit se.
Ekkor kellett rádöbbennem hogy mire is volt jó ez a támadás.
~Nem támadott hanem menekült~ Gondoltam magamba és megálltam.
A füst lassan leülepedett és néztem a krátert, amit az a támadás hagyott hátra nem volt túlzottan nagy, de akkor is. Nem szívesen álltam volna az útjába.
~Hova a fenébe mehetett el?? Valószínűleg elég messze hogy ne találjak rá addig amíg nem lesz újra egészséges~
Tudtam ha nem találom meg hamar akkor meggyógyítja magát és megint rejtőzhetek pedig ez a harc stílus nem a kedvencem... elindultam, elkezdtem keresni végül megtaláltam egy fa mögött volt.
De elkéstem....

- Bakudou 09: Geki!- Beszélt magában. majd állt nyugodtan.
~ Ebbe a vadállatba meg mi ütött?~ most már tényleg nem értettem semmit se. Egyszerűen nem tudtam felfogni hogy mit akar azzal hogy várja a támadásom és engedi megsebezni magát. Dühöngve leültem jó messze egy fa ágára hogy egy kicsit gondolkodni tudjak.
~ most már kezd idegesíteni hogy mindig azokat a szerencsétlen kidou-kat használja így rohadt unalmas sőt még a közelébe se tudok jutni ááááá elegem van. Minek támadjak eddig végig én támadtam ez már sok nekem... ~Dühöngtem és csak azt vettem észre hogy az ág reccsen egyet
~Basszus. Ügyes vagyok pont egy ilyen hülye ágon tudtam elmélkedni?~
-Na jól van még egyszer megtámadom és utána én többet nem támadok, ha akar akkor majd ő fog támadni- morogtam. majd visszamentem hogy elkapjam. valahogy sikerült a háta mögé kerülnöm és felé suhintani a kardomat.
Nem értem mi történ de elsötétült minden...

Amikor felébredtem dühömben a köteleket eltéptem. Nézem Loraine kardja ott van előttem.
Kerestem a saját kardomat.
~hol a kardom?? Ez nem igaz nem mondod komolyan hogy elvitte ez a vadállalt???~gondoltam magamban és annyira felidegeskedtem ezen hogy nem törődtem vele hogy ki hallja:
-Ohh hogy a kettős gömbvillám vágjon beléd, te szemét... Ha nem másért akkor ezért megöllek-Dühöngtem, kivettem a kardját a földből azon gondolkodtam hogy most eltörjem vagy sem. Végül mégiscsak arra a gondolatra jutottam hogy hát nem kéne széttörni ezt a vackot. Még a fogása se volt jó.
-És most ezzel harcoljak? Nem igaz, ilyen nincs...
- TE NEM LENNI SHINIGAMI, TE LENNI TESTVÉR - morogta valami. Azonnal eldobtam a kardot magamtól
-Ez beszél? Kard, és beszél? Kezdek meghülyülni??? -mondtam megijedve. Arra gondoltam hogy napszúrást kaptam... de nem is volt nap így nagyon nehezen kaphattam.
Közelebb léptem néztem a kardot végül megszólaltam
- Te meg ki a fene vagy?
-TESTVÉR LENNI. -csendült fel ismét a hang. Itt már tudtam hogy meghülyültem, leültem egy fához...
Hirtelen megéreztem valakinek a reiatsu-ját halványan ugyan de éreztem...
Nyomban felpattantam és elindult a kardot magára hagytam.
futottam hogy minél hamarább visszakapjam a kardomat hirtelen eltűntem. Bele estem abba a rohadt gödörbe...
- ohh hogy ezek a hülye csapdák.-ekkor eszméltem fel hogy hát ez igy nem lesz jó, így megint mehettem vissza azért a szerencsétlenségért. felvettem a földről és elindultam másodszor a reiatsu után. a gödröt kikerültem ugyan de elkapta a lábamat egy hurok...
- Na jó mostmár kezdek ideges lenni-morogtam majd elvágtam a hurkot má jó ideje mehettem és sok csapdát kikerülhettem amikor már felkiáltottam
-Nemsokára ott vagyok! -ebben a pillanatban a saját kardjaim támadtak rám a Nodachit kivédtem de ez nem mondható el a Wakizashiról. Megvágta a vállamat, ezért megint leültem egy kicsit pihenni és dühöngeni.
- Na most hogy visszakaptam a kardokat te már nem kellesz.-Mondtam, majd minden erőmet összeszedve eldobtam magamtól jó messze. Majd fogtam magam és leszedtem arrol az izéről a saját karjaimat és eltettem az őket megillető helyre. Kicsit bántott hogy eldobtam azt a kardot pedig tesónak hívott.
~ Visszamenjek érte? Dehogy megyek. előtte leütöm a bátyámat és majd utána. Áhh inkább most elmegyek érte~ Gondoltam magamban majd elindultam előkaparni azt a vackot...
Amikor már majdnem oda értem akkor akkor már kifáradtam és leültem egy kicsit megint...

Nyugodtan ültem amikor hirtelen hallottam valamit.
-Hadou 33: Soukatsui- kiabálta a bátyám, majd egy labdát lőtt ki rám annyi időm volt hogy hogy el ugorjak így csak a fát találta el. Amíg zavartságomban nézelődtem hogy mi a fene történt valaki kilopta a kezemből Shikont.
~Most meg mi a fene történt?? megint ez a hülye kidou? Már kezdek ideges lenni, és-és hova lett shikon?? szegényt elmondtam mindennek pedig a "tesóm".~ kicsit bántott az ahogy bántam vele elvégre eldobtam majd felvettem a földről és utána meg egy sima kardnak használtam. És én hülye még el akartam törni.
Ahogy gondolkodtam észre se vettem amikor a bátyám megtámadott a kardal és egyből megvágta a másik vállamat igy már két vágás volt rajtam. Nem voltak veszélyesek rám nézve hisz ezek csak "karcolások" voltak Sajnos megint nagyon elgondolkodtam, és csak akkor vettem észre hogy hol vagyok amikor megint hallottam a mormogását:
-Hadou 31: Shakkahou!- Mondta majd megint kilőtt rám még egy labdát.
~ Mi már megint ez a hülye trükk??? ~ morogtam majd elugrottam így megint egy fát talált el. Magam se értettem de valahogy amikor a fa felrobbant egy része bele fúródott a kezembe.
-Ohh hogy az a...- mondtam majd a bátyámra néztem. Ideges lettem és elborult az agyam. Attól a pillanattól kezdve úgy néztem rá mint egy ellenségre. És én az ellenségeimet elpusztítom. Vadul támadtam rá nem néztem hogy hányszor vágtam meg vagy hányszor csaptam mellé. Nem érdekeltek a sebek. Egyszerűen újra élveztem hogy élek és hogy harcolok. Nem gondoltam bele hogy mi lesz ha súlyos sérülést okozok a támadással. Csak remélni tudtam hogy le fog állítani mielőtt még súlyosan megsebesítem...