- Hadou 33: Soukatsui!- kiabálta mintha meg lenne veszve. majd lánglabdákat lőtt rám amik eltaláltak
~ ohh hogyaza... ~ Néztem a ruhámat ami ki volt lyuggatva a támadástól. Dühöngeni kezdtem, egyszerűen nem voltam képes felfogni azt hogy minek támad rám ilyen hülye kidou-val jöjjön kidou nélkül és én meg felszeletelem...
közben éreztem hogy hogy az első támadásától egyre gyengülök. Vacak lélek mérgezés, így unalmas harcolni. Közbe még mindig a megégett ruhámat nézegettem .

-Shikon, Hadou 31: Shakkahou! kilőtt rám megint kilőtt rám egy labdát ami eltalált most már a kezem is megsérült még egy helyen ami kicsit megnehezítette a mozgásomat. A testem tele volt égési nyomokkal de azok nem voltak életveszélyesek. Az utolsó támadás nagyon eltalált, ugyanis a Wakizashi elrepült. Eleinte észre se vettem azt hogy eltűnt el voltam foglalva a ruhámmal. De nem kellett sok idő ahhoz hogy észre vegyem hogy valami nem stimmel.
-Te szemét ez meg mire volt jó?? Ezért megfizetsz- hangom ostorként csattant a csendben. tudtam hogy úgyse hagyná hogy most nyugodtan meg keressem, így inkább meg se próbáltam.
hirtelen eszembe villant hogy mit tettem Shikonnal, kb enyire eshetett neki rosszul hogy eldobtam. sonidozva felugrottam egy közeli fára, vártam a következő lépését a bátyámnak. Jobbnak láttam ha így ilyen idegesen nem esek neki mert még vesztek vagy ami rosszabb megint használni fogja a geki-t mint ahogy múltkor.

Eleinte nem értettem ohgy mi a fenét csinál. De sajnos hamar rá kellett jönnöm hogy a fákat támadja. Jól tudtam hogyha kilövi a fákat körülöttem akkor nem lesz hova menekülnöm ha valami baj történik. Egyre kevesebb fa volt amire ugorhattam. Egyre kevesebb fa maradt, már csak egy-két fa maradt ami még sértetlen volt a többi mind kidőlt. Egyre rosszabbak voltak a lehetőségeim. Végül nem maradt több fa csak amin álltam. De az se volt valami sokáig ép ugyanis az én kedves bátyám kidöntötte.
~Na most mit csináljak? Valamit ki kell találnom ha nem, akkor alulmaradok. ~ közbe próbáltam felkelni a földről. Amint sikerült és felkeltem egyből megtámadott. Ez a támadás megint a vállamat érte.
~Mi a fene? csak a vállamat támadja?~ Most már nagyon megnehezítette a mozgást a vállam. De a bátyám nem hagyta abba még a támadást mellém ugrott és a lábamra lőtt egy gömböt. épp sikerült elugrani így csak egy kicsit perzselte meg a lábamat.
Gondoltam most már én jövök és oldalba ütöttem. Nagy erőt adhattam bele mert elfeküdt.
-a Harcnak vége. -mondtam és lesújtottam. Kicsit tévedtem.
- Bakudou 39: Enkosen! mondta majd egy pajzsal megállította a kardomat.
-MI??? Már megint ez a hülye kidou?-Kezdett idegesíteni hogy kidou-t használ állandóan. Nem nagyon éreztem igazságosnak hogy ő mindig használja.
Nem nagyon volt időm befejezni a mondatomat mivel kirúgta alólam a lábamat és elterültem.
A pajzs átszakadt és beleállt a lábába.
Kitépte a kardot, és elfutott mármint elkocogott. A lába igencsak lelassította.
~Legalább a kardot itt hagyta. Mondtam magamban és felkeltem.
Valamit felvett a földről. néztem hogy mi az. amint megláttam nyomban felismertem.
A kardom volt az, ő nyugodtan felvette és eltette.
-Most több kell ide öcsi!- mondta majd megtámadott.
Váratlanul ért a támadása. Nem volt időm reagálni, belemélyesztette a karmát az oldalamba.
ez már igen súlyos sérülés volt.
elkaptam a kezét mielőtt elugorhatott volna és jobb lábbal visszarúgtam biztos voltam benne hogy ha eléri a rúgásom akkor a veséjét éri el. Csak reméltem hogy eltalálom.

- Hadou 31: Shakkahou!- Kiáltotta majd elugrott és a szerencsétlen bátyám elesett.
~Mi...mit csinálsz te szerencsétlen?~ kérdeztem magamtól idegesen és arra gondoltam hogy nem képes komolyan venni a harcunkat.
Nem volt sok időm nézelődni mert egyből visszarántott a valóságba a földet ütötte minden ok nélkül kezdtem arra gondolni már hogy most már be kellene fejezni a harcot most olyan könnyen legyőzhetném, hiszen ahogy ott ütögeti azt a hülye földet úgy se figyelne rám de ez nagy gonoszság lenne ha ilyen kiszolgáltatott állapotban győzném le és az nekem nem lenne elégtétel. Inkább megvártam amíg feltápászkodik.
Néztem ahogy feláll majd sántinkálni kezd, de már homályosodott a látásom a hallásom tompult kezdtem nagyon szédülni.
-Francba nagyon legyengít valami. De mi lehetett az?- Morogtam halkan. éreztem hogy az erőm fokozatosan elpárolog már egyszerűen alig bírtam megállni a lábamon. Tudtam hogyha sokáig húzom a dolgokat akkor nagy bajban leszek ha elfogy a Reiatsum akkor kiszolgáltatottá válok a támadásokkal szemben.
~Ha valahogy közel tudnék férkőzni és megtudnám támadni a belső szerveit akkor minden bizonnyal lenyomnám. ~ morogtam magamban
Ez volt az elmélet és lassan megindult. néhány lépés után azonban a testem elnehezült rám törtek a sok emlékek ami még akkor volt amikor együtt ittunk együtt voltunk mindig és most? most már harcolunk egymással
Furcsamód először töltött el az a tudat hogy most épp a bátyámmal harcolok és mi lenne ha anyánk látná. azt hiszem agyon ütne engem.
Nem gondolkodtam tovább, erőt véve magamon elkezdtem futni felé de elfelejtettem valamit, valamit amit már kikerültem a kis meglepetését amit tartogatott idefele...

Közelebb léptem, láttam rajta hogy már fáradt. Nekem a vállam már sajgott és nem tudtam koncentrálni eléggé.
Figyeltem ahogy felsóhajt amit már alig veszek észre mert már annyira megszokott tőle. valami fura pózt vett fel amikor támadásra szántam el magam, a támadás nagy hiba volt. nem tudom mi történt csak ütöttem és a következő dolog amit láttam illetve éreztem hogy az volt hogy kirántotta alólam a lábaimat. Nem várt arra hogy felkeljek hanem felemelte a kezeit. És megszólalt.
-Lito, jó voltál, de erősödj meg! Légy még jobb!- mondta a maga nyugodt hangján. Tudtam hogy itt már legyőzött nem szokta magát elbízni és ilyeneket mondani egy ellenfelének még ha a testvére is.
- Bakudou 75: Gochuu Tekkan!- hiretelen nem tudtam mozdulni nem értette mi történt csak akkor amikor felnéztem, oszlopok voltak.
~Má' megint ezek a hülye kidou-k?~ mérgelődtem és nem figyeltem azt hogy mellém lépett és a torkomhoz szegezte a pengéjét.
-És, vége, most vágtam el a torkod!- Mondta nevetve, számomra kissé úgy tünt mintha gúnyosan mondta volna.
majd eltüntette az oszlopokat. Megtámadhattam volna de képes vagyok elfogadni a vereségemet most nem jött össze hát így még erősödhetek és egy nap legyőzöm ha addig élek is.
ő leült mellém,
És belekezdett a mondani valójába.
-Nos, elég jó harc volt…mondta, ezt én elismerésnek vettem ugyan, de kicsit csalódott voltam hogy nem voltam képes legyőzni megint. - Te még emlékszel apára, de én viszont tudom, hogy büszke lenne ránk. Nem azért, mert verekedtünk, mint régen annyiszor, hanem mert képesek vagyunk számunkra fontos dolgokat, személyeket megvédeni. Biztos vagyok benne, hogy abba a nagy Arrancar városban találsz majd barátokat. Nekem meg… Nekem itt vannak a Menosok.- mondta majd nevetni kezdett.
Abban az egyben igaza volt hogy én megvédem a számomra fontos személyeket, és majd ahogy mondta talán lesznek majd barátaim. Elmerültem a gondolataimban csak az rázott fel amikor újra megszólalt:Majd keress magadnak egy csinos lányt is!majd elnevette magát.
Kis időbe telt hogy abba hagyja a nevetést majd folytatta.
-De aztán értékelje az ízlésed!- Tette hozzá még, majd lehunyta a szemét
Elmosolyodtam, igaza volt tényleg nem ártana már egy olyan lány aki hasonló érdeklődési körű mint én.
-Ohó… Tényleg, még nem is kérdeztem. Hogy vagy mostanában? És nincs valakid? Mert mint a bátyád, muszáj tudnom!- Kezdett faggatni engem.
-Nos, tutod nem találtam senki olyant aki megfelelő, és olyan mint én. Keresem az igazit, de ez most mi?? Vallatás??
kérdeztem erőteljes hangon majd felnevettem.
Ránéztem elkezdte begyógyítani a sebeit majd nagylelkűen segített felkelni.
-Figyelj, Lito… Menj haza, aludj egy jót!-Mondta ásítva.- Én is úgy teszek… Majd úgyis találkozunk még, de most valahogy furán érzem magam… Szóval találkozunk… Szia öcsi! - majd kezet fogott velem és elindult. a távolból utána kiabáltam:
Biztos hogy találkozni fogunk tesó. Addig is vigyázz magadra.- mondtam neki.
~És most menjünk haza.~ Mondtam magamba és elindultam a lepusztul, hajdani erdő területéről.


//Kösz a Játékot!//