Hitosi vs. Nowa avagy a betegség felüti a fejét

Nem rég tértem vissza Rugonkaiból a régi, egykori farmomról. A 13. osztag kapuján nem tudtam átjutni, semmi hang vagy életjel nincs a környéken. Lélekenergiát jó formán nem is éreztem. Úgy döntöttem, hogy elmegyek az első osztaghoz, hátha valamit tudnak kezdeni a problémámmal, vagy többet fogok megtudni. Út közben pár nem régiben 8. osztagba besorolt újoncot találtam. Valami szokatlanról beszéltek, a társalgásukat nem tudtam teljesen leszűrni. Az egyiknek megfogtam a vállát és bemutatkoztam.
- Nowa Shouryou vagyok a 13. osztagból, mi történt?
Válaszul félelmükben leüvöltötték a fejem és elmenekültek.
- Fiúk, várjatok meg!
Futottam utánuk, de egyszer csak szem elől elvesztettem őket. Gyors döntés alapján bekanyarodtam és valakivel frontálisan ütköztem. Az újságja pár méterrel arrébb landolt, én meg a magazin tulajdonosán landoltam ülve.
- Mi volt ez a… - fogtam csukott szemel a fejemet a fájdalomtól. – Viszont ne tudtam, hogy ágy van az egyik utcában.
Hirtelen valaki rám üvöltött, csak akkor vettem észre csak, hogy az „ágy” próbálja elérni a kedvenc magazinját, és csak én hátráltatom benne.

Hallottam néhány olyan hírt, hogy valamit terveznek a 13.osztaggal. "Véletlenül" hallottam, amikor a kapitánnyal beszélt a 12.osztag kapitánya, így én jól értesült voltam a mostani hírekről. Egy szokásos sürgő-forgó napon, sétálni indultam, a frissen szerzett magazinommal, amit az emberek világából csempésztek be Seireteibe. Mivel sejtettem, hogy aki a közelemben van, kikerül, így sétálás közben kinyitottam az újságot, és bele is kezdtem a képek nézegetésébe. Nem nagyon figyeltem, vajon mi folyhat körülöttem. Tudtam, hogy most mindenki a 13.osztag körül teszi a dolgát, de ha már ennyien szorgoskodnak, én minek törjem magam? Na tehát éppen lapoztam volna, amikor két osztagtársam futott el mellettem, aztán pedig egy kiabáló ember jött, akinek valahogy nem sikerült kikerülnie. Az ütközés során a magazinom elszállt pár méterre, és az illető pedig rajtam landolt.
-Magadnál vagy!? SZÁLLJ MÁ' LE RÓLAM!!!-
Üvöltöztem teli torokból, félve, hogy a magazinomat bárki is elveszi. Megpróbáltam minden porcikámat előrébb nyomni, hogy elérhessem a célpontot, de nem sikerült. Ekkor a férfi ülepe elkezdett emelkedni a hátamról, és egy nagy lendülettel előre vetettem magam az újságra.
-Nem adom a drágaszágot! A drágaszág az enyém!-
Szorítottam magamhoz az újságot villámokat szóró szemmel a férfira aki rámesett. Ekkor esett le, hogy ez egy 13.osztagbeli, és eléggé leesett az állam, mert úgy tudtam mindenki bezártak a védő falak mögé, hogy ne terjedhessen a vírus.
-Hát te meg, hogy elhetsz itt? Miért nem vagy az osztagod területén? És egyáltalán ki is vagy te?-
Kérdeztem mamba fejjel, miután rájöttem, hogy nem tervezte fondorlatos hatalmi átvételt a magazinom fölött.

- Furcsa nyelvbotlásod van… Elhetsz… hehe, nem vagyok terhes, de sejtem mit akarsz mondani. Nowa Shouryou vagyok a 13. osztagból. Felsegítselek?
Nyújtottam a kezem a döbbent arcú felé, de ő meg se mozdult. Felhúztam a szemöldököm és kihúztam a shinigami keze közül az újságot. Belenyitottam a karakurai újságba és kedvemre valót persze találtam, de az újságot szánalmasnak találtam és odadobtam a shinigaminak.
- És te ki vagy ő perverzsége?
Nagyban mosolyogtam, sőt el is nevettem az újság hiány okozta arckifejezésen. A férfi eléggé indulatos, így a szemembe egyelőre gyerekes számomra. Egy újságért kiakadni kész vicc. Amikor eljött az idő kardot rántottam, mert elég furcsán viselkedett, és olyan szavakat vágott hozzám, amit így hirtelenjében abszordumnak tartok.

-Lehet, hogy perverz vagyok de, hogy merészelted elvenni a tulajdonomat? Valamint, mit keresel itt? Élvezed, hogy terjesztheted a vírust?-
A kezemet a kardomra téve kihúztam magam, és kérdően néztem rá. A tekintetéből sejtettem, hogy semmit sem tud.
-Tanaka Hitoshi a 8.osztag 5.tisztje. Tiszteletem.-
A válaszát meg sem várva hátat fordítottam és intettem neki a kezemmel, hogy kövessen. Menet közben elmondtam neki, hogy az lehetett az oka, hogy sokan menekültek előle, hogy egy vírus ütötte fel a fejét a 13.osztag területén. Egy védőpajzzsal körbevették a 13.osztag területét. Többet nem modntam neki, mivel még haragudtam az újság miatt.
-De hát akkor segítenünk kell nekik!-
-A f***omnak sincs kedve segíteni nekik! Amúgy, meg ha magadat is megfertőzöd nem segítesz senkinek! Már ha nem vagy fertőzött.-
Azzal a kardomat egy gyors rántással kihúzva a tokjából megdermedtem. Éppen a 13.osztag elkülönítő falánál jértunk amikor észrevettem, hogy néhány újonc shinigami be akar lopakodni az osztag területére. Nowa nem vette észre, hogy mit terveznek az újoncok, és csak azt látta, hogy kirántottam a kardomat.
-Hadou 33: Soukatsui!-
Kiáltottam, és a kidout az újoncok felé lőttem. A becsapódás előtt vették észre, és elkezdtek futni az ellenkező irányba.
-Gyere és segíts elkapni ezeket! Vagy maradhatsz is, de ha be akarsz lopakodni.... Meg foglak állítani!-
Azzal elkezdtem rohanni az újoncok után.

~ Hitoshi felkért, hogy segítsek neki. Őszintén szólva sántít a dolog. Az a 3 újonc Shinigami miért mászna át a falon, ha karantén van az osztagom körül? Ki akarna megfertőződni? ~ A 8. osztagbeli halálisten már futott a menekülők után. Ekkor egy futár érkezett egy levéllel, amelyet két kapitány írt alá.

„Nowa Shouryou a 13. osztag 4. tisztje felkérünk arra, hogy te is segíts felkutatni a 13. osztagban történt fertőzés okát. A 12. osztag megmaradt része már dolgozik az ellenszeren igaz csak fél laborral. Keresd meg az első fertőzöttet a karanténon belül. Reméljük érthető a feladat. Teljes titoktartást kérünk.

Tisztelettel Ken Ayura, Roku Tatsuki!”

~ Furcsállom, hogy egy pokollepkével miért nem üzenték meg ezt nekem a legelején? De ezek szerint egész Seireiteiben hatalmas készültség van, de a környéken alig találkoztam valakivel. Hitoshi elég furcsa alak, viszont a kérését nem tarthatom be, muszáj lesz bemennem. ~ Fel Shunpoztam a fal tetejére és hirtelen valaki megérintette a vállam és húzott magával le sikeresen a földre. Én a köves úton feküdve észrevettem, hogy Tanaka az. Átkulcsoltam az ujjait, majd hirtelen felrántottam ezzel fájdalmat okozva. Közben felálltam és egy Kidouba fogtam.
- Hadou 1: Shou! – közben elengedtem a kezét.
Az utca másik végébe toltam varázslattal. A levelet elraktam a ruhámba és előhúztam a kardom.
- Sajnálom Hitoshi, de nem tehetek mást. Nem mondhatom el miért, és a kételkedésed csak kolonc lenne a nyakamba. Mindketten feladatot teljesítünk, de nem férünk meg egy csónakban. Nem akarom, hogy bajod essen, de ha rákényszerítesz, te se kímélj engem.
Komor arcomat mutatva a bánat is elfogott, utálok ölni, de ha kell, megteszem. Viszont a halálistenekkel kivételt teszek, mert nem erre kaptam parancsot.

*Úgy tűnik nem tart velem*
Gondoltam miközben egy kidouval hátrébb lökött. Nem volt sok kedvem udvariaskodni vele, hisz ő rendetlenkedik itt. Miközben a hadou hatott rám, elsuttogtam a parancsszavak, úgy, hogy ő ne hallja.
-Motarasu kareno sekai, Ankoku Kami!-
A kardomból jövő kellemes bizsergés jelezte, hogy a kardom shikai alakban van. Mikor a kidou eltünt, használtam a zanpakutoum képességet. Lélekenergiát vezettem a kezembe, és néhány gyors csapás után, megjelentek a bénító fekete villámaim, ami a lehető leggyorsabban indultak meg ellenfelem felé. Az egyik elől sikeresen kitért, viszont ezt látva még több villámot idéztem meg. Úgy láttam, hogy így egyre közelebb kerül a védőfalhoz, szóval mostmár mást is alkalmoznom kell. Shunpoval körültte kezdtem el cikázni, közben tovább támadva őt. Szerencsére a következő lépésnél, mikor mögötte voltam, éppen azon ügyködött, hogy egy villám se találja el, jöhetett a következő képességem.
-Kurai Akutoku!-
Megjelent az a 2 fekete lánccsáp, ami a kardom markolata fölött jött ki a kardból, majd néhány mozdulattal, ellenfelemre irányítottam, az egyiket észrevette, és kitért, viszont nem látta a másodikat, ami sikeresen a lába köré tekeredett, így kigáncsolva őt.
-Nem terveztem, hogy megöllek.... de sejtem, hogy szépszóval nem tudok rád hatni.... -
Az ujjaimmal a fejére céloztam.
-Hadou 04: Byakuray!-

- Felelőtlen! korai még.
Miközben Shunpoval kerülgettem a villámjait megidéztem Tekagamieiki shikai alakját. A végtagjaimon végig futó anyag hidegsége kirázott, s ekkor vettem észre, hogy Hitoshi láncaival el akart fogni. Azt hittem, hogy a támadás elől elmenekülhettem, de a bal lábamra rátekeredett egy és szépen el is estem. Ezután egy kidout olvasott rám.
- TEKAAA!
A Zanpakoutom megidézte körém a tükörszobát, viszont az ugyan elnyelte a támadást, de szétrobbant, mert nem koncentráltam eléggé. Arckifejezésem a dühöt és a megtorlás vágyát mutatta. Felálltam és felemeltem a keze a vállam magasságáig kinyújtva. A tükörszilánkok elkezdtek röpködni körülöttünk.
- Jobb, ha menekülsz… valahogy. – mosolyogni kezdtem.
Az üveg elkezdett besűrűsödni Hitoshi felé, aki már menekült is, de egy valamire nem számítottam, hogy magával húz. Karommal próbáltam irányítani Tekát, de a kanyargós utak nem tették lehetővé a pontos célzást, és egy kicsit Teka is lassú a támadás területén.
~ Ez nem megy, mással kell próbálkoznom.~ gondoltam magamban, s amikor tudtam elrugaszkodtam a földről és le akartam csapni a tükör darabka tömeggel, de nem volt elég hosszú a lánc, hogy a támadás végbe mennyen, mindig megzavart az, hogy húz magával valaki. Egy egyenes útszakaszon Tekát vízszintes örvényként előre küldtem. A láncot sikeresen elvágta az örvény végének bezáródásával, majd az ellenfelemet kezdte üldözni.
~ Ez így nem lesz jó…~

*Erős!*
Gondoltam miközben menekültem az örvényszerű támadás elől. Persze csak tereltem az ellenfelem, de ha erre rájön, kénytelen leszek komolyan odafigyelni rá. Hirtelen 180°-os fordulatot téve, Ankoku Kami villámait megidézve előre rugaszkodtam el, és a lehető leggyorsabban elfutottam a támadása mellett őt véve célba.
-Kuroi Akutoku!-
A kardomból két lánccsáp jött ki, Az egyeket az ellenfelem kardjára irányítottam, a másikat a kezemre csavartam, majd hogy az ellenfelem ne tudjon kitérni, intézkedéseket tettem.
-Bakudou 09: Geki!-
A bakudou hatott, viszont itt még nem fejeztem be. A lehető leggyorsabban futottam az ellenfelem felé, aztán megálltam, és az ujjaimat a válla felé irányítottam.
-Hadou 04: Byakuray!-
Azt már nem figyeltem, hogy kivédte-e vagy sem, de tiszta erőmből a láncot megmarkolva elkezdtem előre futni. Sejtettem, hogy ő is rájött, mire készülök, de már nem tehetett sokat. Ezt gondoltam amikor valami erős dolog nekemjött, és arrébb szálltam pár métert. Értetlen fejjel néztem fel, és rájöttem, hogy ő támadott rám. Az örvényszerű támadása saját magát vette célba. Nem akartam, hogy elszabaduljon, így néhány villámot megidézve a támadása felé küldtem, majd pedig az ő irányába is. Azután minden erőmet beleadva elkezdtem ráncigálni a láncot, mert kard nélkül nem sokra megy. Ha nem válik be a tervem, kénytelen leszek mindent bevetni, hogy legyőzhessem.

Nem kellett egy perc sem, hogy mindez időhúzás. Az örvénnyel csupán én is toltam az időt, és felmértem az alap képességét a fiúnak. Teka egy villantás idejével közölte, hogy „elhalad mellette a célpont”
- Kuroi Akutoku!
Ezt hallva felé kezdtem futni, majd megfogtam mindkét karját és egy lendülettel át akartam lendülni háta mögé és eldobni. Minden fázis sikerült, de távolodni nem távolodott tőlem. Az egyik karomat az övével összeláncolta. A másik lánc, pedig fedezte a Zanpakutoum pengéi elől, ugyanis Teka szeret önállóan dönteni. Már körülöttünk keringett, mint a kerge marha, miközben mi én nekem számítva előre haladtunk, mert a lendületből kivált erő tovább tolt minket.
- Huh, ez nem jó. – Meredtem a karokat összekötő láncra nagy szemekkel.
- Bakudou 09: Geki!
Testem teljesen lebénult és csupán az én karomra tekerődött rá a lánc, annak másik végét ő fogta. A kidou a fejemtől lefele bénított, Lábaimmal sikeresen megálltam, ő csúszott tovább, majd 1 másodperc alatt összeestem a fájdalomtól. Ott helyben idegbeteg módon rángatóztam, átgurultam hol az egyik, hol a másik oldalamra. Próbáltam, legalább térdelni és némi figyelmet szentelni Hitosira. Jó formán könnyeztem, a fájdalmat kiáltásomon keresztül vontam el, hogy még inkább lássam, mi történik. Homályosan láttam, pusztán valami kék fényt láttam csak. Hallani nem hallottam semmit, annyira gyötört a fájdalom. Számomra „halk” becsapódást és újabb fájdalmat éreztem. Tekagamieiki hangját eléggé darabosan hallottam, és a Geki okozott fájdalom kezdett elmúlni, de egy újabb belém nyilalló fájdalmat éreztem, amit Byakurayyal lőtt meg a Shinigami. A vállamat ugyan eltalálta, de csupán súrolt a támadás. Hirtelen tisztább lett minden és annyit láttam, hogy Tanaka helyén Teka lebegett, Tanaka pedig pár méterrel a földön fetrengett. A tiszti lepelemmel bekötöttem a sebemet, miközben Tükörszobával védett engem Teka. A kardom újabb jelentést mondott. „ Azaz alamuszi halálisten készül valamire!” Az ellenfelem kardjában valami cikázó erőt érzékeltem, így tudtam, hogy csupán egy lehetséges magyarázat van, hogy támadása összehasonlítható a nem rég kimondott Hadou-ra.
Gyorsan felálltam kendo állásba, mintha épp támadnék. A jobb lábamat előre csúsztattam, miközben a ballábam nem mozdult el a helyéről, a sarka csupán felemelkedett. Kezeim a fejem fölött pár centire emelkedett fel annyira, hogy épphogy eltűnjön a látómezőből.
- Nisshou Shikai, Vörös csapás!
Ez pillantás alatt eltűnt a tükörszoba, Teka lemállott a végtagjaimról és a kezemben egy karddá alakult. Az volt a tervem, hogy a támadó helyzetből vörös fénysor sorozatokkal kivédem a leendő támadást és védekező pozícióba állok, hátha az utolsó támadása az a láncos izé lesz. A tükör szobába küldött villámokra számítottam, ami így is lett Nisshouval kivédtem a villámokat, csak az utolsót nem, az eltalálta a láncolt karomat. Arról hogyan feledkezhettem meg. Viszont ahogy elnéztem a lánc a Hadou miatt kicsit sérült lett, talán eléggé, hogy kitörjek felőle, de így, hogy letalálta azt a kezem, hát maximum elvághatom a másikkal, de az nem lenne ilyen egyszerű, főleg, hogy most kezdte el ráncigálni.
- Ez, de kellemetlen és idegesítő… Hé! Eddig az alap szintedet mutattad, hadd lám, hogy még mit tartogatsz még!...Aztán majd én. – az utolsó mondatomat hallkan mondtam ki magamnak.

// Hallod, ha a láncod Tekára tekeredett, akkor Shikai alakban, csupán vagy a karomra, vagy a lábamra tekeredhet rá, a kard "rámászik" a végtagjaimra így max valamelyik végtagomláncolhatod le,- de az ötödiket nem tudod XD - Nisshounál ezt megcsinálhatod, mert a Zanpakuto csupán reészetekben módosul, de kardként marad, míg Teka nem. Adj bele mindent Wink

csáÓ //

Na mostmár kezdtem bepöcceni. Mégis mi a fenéért kell pont NEKEM csinálni ezt az idegesítő, és dögunalmas feladatot. Miközben kiküldtem felé néhány villámot, a láncokat beküldtem a föld alá. Amit nem lát az ellen nem tud védekezni.
-Hadou 4: BYAKURAY!-
Kiáltottam miközben előrevetődtem. Szerencsétlen módon a kard végigszántott a hasamon. Elkezdett folyni belőle a vér. Ekkor az egyik lánc előrobbant a földből, meglepve az ellenfelemet. Szépen körbetekeredett a lábán. Miközben azon ügyködött, hogy leszedje a lábáról, a háta mögött a másik lánc előbújt, és rátekeredett a nyakára. Minden erőmet megfeszítve, elkezdtem húzni a láncot. Úgy tűnt, hogy nem nagyon áll ellen, így gyors mozdulatokkal elkezdtem pörgetni a lánccal együtt őt is. Mikor már éreztem, hogy megfelelően gyorsan pörög, elengedtem a lánccal, így ő szépen nekivágódott a falnak. A sebemet nyomkodva sétáltam oda. Ám amikor leült a por, már nem volt ott. Villámgyorsan hátrafordultam, de már késő volt, így a pengéje átszúrta a bal vállamat.
-Te…. Ügyes…Ez fáj….-
Motyogom. Előkaparok egy papírt, és odanyújtottam hozzá. Amikor átvette. A jobb kezemel előreszúrtam. Szerencséjére kitért. Felálltam nagy nehézkésen. Megvártam amíg elolvassa. Mikor befejezte döbbenet ült ki az arcára.
-Bocs, de ez a dolgom.-
Shunpoval mögé kerültem, és lecsaptam.

/Bocsi a késő posztért ^^"/

Ahogyan szedtem volna le Nisshou-val a lábamra tekert láncot, de egy másik rátekeredett a nyakamra. Éreztem, hogy valami mozog a föl alatt, de gondatlan voltam. Hirtelen a levegőbe találtam magam és forgott velem a világ, mint a centrifuga. Hirtelen a kanyarodásokat az egyenes út váltotta fel, így egyből tudtam, hogy elengedett. Felnéztem és láttam, hogy egy bitang nagy épület felé tartok.
- Shikai Kollektív!
Nisshou ugyanúgy maradt, csupán annyi különbség van, hogy Teka megjelent a végtagjaimon. Nisshou-val elintéztem az épületet, mintha becsapódtam volna. Tekával, pedig egyfajta csúszdát alakítottam ki, és megkerültem a romot. A csúszda mögöttem atomjaira esett és én élveztem a szörfözést, de sajnos nem tarthatott örökké. Valahol a közelben lesben álltam és a lélekenergiámat visszaszorítottam, majd vártam a vérző shinigamira. A halálisten odaballagott a romokhoz, mi közbe a hasát fogta. Hitosi mire észbe kaphatott volna én már ott termettem a háta mögött és mire ő megfordult Nisshout a vállába döftem. A szememben a sajnálat és a szomorúság ötvöződött.
- Ha nem hagysz békén, csupán a halálodat éred el ebben a helyzetben. Sebesült vagy, térj be a 4. osztagba. Nincs értelme az egésznek, nem akarom a halálodat.
Majd a levelet átadta nekem és megdöbbentem álltam ott. A Zanpakutoum az alap formájába változott, majd elraktam azt. Hitosit pedig elkísértem.
- Mégis mit jelentsen ez? Miért?
Ekkor kikapta a kezemből a levelet és meredten olvasta a levelet.

Kicsit rosszul éreztem magam, és nem csak amiatt, hogy vérzett a hasam, és a vállamon is volt egy szép nagy seb. A levélben az állt:
" Tanaka Hitoshi!
Megkérjük Önt, hogy segítsen nekünk abban, hogy sikeresen elvégezhessük a tesztet a 13.osztagon. Mint tudja olyan hírek szabadultak el, hogy a 13.osztagban egy 12.osztagos sikertelen kísérlet miatt elszabadult egy vírus. Nos ez mind kitaláció, a képzelet szüleménye. Úgy döntöttünk kapitányok ,hogy leteszteljük a 13.osztag tisztjeinek az erejét, így megkérnénk Önt, hogy akik külső behatolásra adják a fejüket, azokat állítsa meg, és bonyolódjon velük harcba. Ha lehetséges ne öljön meg senkit, és Ön se haljon meg. Valamint megkérnénk arra, hogy senkinek se mondja el mi folyik valójában a 13.osztag területén. Ha bárkinek is elmondja, komoly bajok keletkezhetnek. Köszönjük megértését.
Tisztelettel: Ken Aruya, valamint a többi kapitány.
Ui.: Ha meg akarja kímélni magát az ilyenektől, legközelebb ne hallgatózzon."

-Bocs, hogy nem árultam el, de hát ez volt a dolgom.-
Motyogtam. Ezután megérkeztünk a 4.osztag területére, és ellátták a sebeimet. Kikérdeztek, hogy mi történt, de csak annyit mondtam, hogy egy hollow megtámadott, és felkészületlenül ért a támadása. Mikor elláttak, és kiméntünk az épületből, megkértem Nowát, hogy ne ítéljen el emiatt, és hogy ne árulja el senkinek sem. Ezután hazamentem, és egy jót aludtam!

/Köszi a játékot /

Sziasztok!

Ha jól gondolom, a küzdőteretek lezárható. ^^ Mindketten kaptok 1500 ryout ^^