Candy shop

Tárgy: Re: Candy shop Kedd Május 24, 2011 10:37 am

Álmaim szigete, ó jaj édességbolt...

*Fent ugráló égi keringőzők hada kezdi ellepni a csodásan fénylő eget. Még ez a szerencse, különben helyből megvakulnék azt hiszem. De ha egyszer most ez esik jól. Sok mindent meg mindenkit kellett hirtelen cipelnem, ezek után csak is döglődni vagyok hajlandó, ha pedig ez valakinek nem tetszik akkor leverem és kampó. Nyalókának egyébként pontosan olyan az íze, mint az várható volt. Édes, aromásan epres és az illata mennyei *.* Nem tudom pontosan, hogy milyen üzletet is sikerült kirabolni, de valami oltárian finom lehet. Ez is a rokonok hibája, nem hoznak elég édességet és hamar el fogy, nekem meg egy petákom sincs. Legközelebb kérek pénzt is, mert különben lassan tényleg mehetek újságot kihordani, akkor pedig szerintem jó néhány ablakot ki fogok törni Karakurában már csak szolidalitásból, hogy az újság tényleg megérkezzen. Rolling Eyes

Elvégre is a megrendelő igényeit ki kell elégíteni. Ebben az áttétes látványban viszont meglátok egy elég érdekes alakzatot, olyan paca az egész még is mintha volna valami jelentése. Olyan, mintha valaki fogkrémmel próbált volna egy macskafejet rajzolni vagy valami hasonló. Sosem fogom ezeket azt hiszem megfejteni. De legalább ezúttal briliánsan rá jöttem a megközelítő megoldásra vagy is hűt akkor istenkirálycsászár vagyok és ezt nem cáfolhatja meg senki. Fel is ülök, hogy megnézhessem magamnak az új szerzeményt, akit egészen véletlen sikerült begyűjtenem a rablás gyanánt.*
- Seggfej! Fészpalm

*Remélem ez bő és egyértelmű jelzés volt neki arra, hogy megint sikerült egy idiótával össze futnom. Nem igaz, itt mindenki ilyen degenerált egy kicsit? Egyébként semmi baj nem lenne, csak nem értem mi abban olyan érthetetlen, hogy makogja el nekem végre miféle szerzet, mert hogy nekem idegenkedő egy kissé a reatsuja. Majdnem olyan mint egy hollowé, de még sem olyan. Éppen ezért voltam vele olyan rendes és rákérdeztem, még mielőtt porcicának neveztem volna el. Apu szerint Huenco Mundo tiszta sivatagos ebből asszociálok rajta, hogy a hollowok tiszta porcicák lehetnek. Próbálok valami értelmes képet azért vágni ehhez a gyerekhez.*
- A nevem Shizune és azt kérdeztem, hogy milyen fajta tartozol, ha nem zarvar...nem a nemedre voltam kíváncsi, elég gáz lenne rád nézve ha nem fiúnak néznélek nem gondolod? szemöldökrángatás

*Néha olyan logikátlanok tudnak az ilyenek lenni. Nem sok hasonlót sőt még közelítőt sem ismerek, akik ilyen szintet ütnének meg, csak azt nem értem miért nem gondolkodnak. Benyögi, hogy fiú, mikor...mindegy nem akadok fel ilyen apróságokon, haladjunk tovább. Kicsit meghökkenek a szavain. A gumicukrokra pillantok. Csak most, most az egyszer nem. Milyen lenne már, hogy egy nyálas nyalókát adok neki. Ugyanakkor az sem jó, hogy egy felbontott gumicukrosból ad. Ki tudja, hogy belenyálazott e már. Nemlegesen bólintok neki, hogy jelezzem a határozott nem válaszomat. Ez a nyalóka az enyim marad, mindenki maradjon meg a maga térfelén.*
- Mert megfújtam a boltot ezért a nyalókáért...vagy is fizettem valamennyit de nem eleget...de lényegtelen...
*Le legyintem a dolgot. Végül is mindegy, hogy miért is kellett ide ilyen hamar jönnünk. Ha úgy vesszük most már neki is érdeke, hiszen ha vették a kamerák akkor őt ezentúl tettes társamként nyilvánítják ki. Egyébként is meg az első rendőrautók zaját már távolról kezdem hallani, ami csak is azt jelentheti, hogy hamarosan nyüzsögni fognak a környéket. Bár felőlem ha leakar lépni megteheti, amúgy is csak teher lenne nekem. Valahogy még majd el is kéne tűnni innen, de most nincs ehhez semmi kedvem.*
- Ki van csukva Malvado, nincs itt a foci labdám...a nélkül játszani felejtős!
*Lépek a színre és sajnálom is, talán nem is lett volna olyan rossz időtöltés focizni valakivel. Csak hogy pont ilyenkor nincs nálam itt a bőrfej -.-' ilyen az én szerencsém megszokhattam volna már. S még magamban szitkolózok a dolgok végett észre veszem a fején a vérpocsolyát. Kérésére kutakodni kezdek a zsebemben és találok is zsepit, de nem ússza meg ilyen könnyen.*
- Zsepit gumicukorért? szemöldökrángatás

*Üzletelni a legjobb, ő is nyer én pedig jobban...*

Tárgy: Re: Candy shop Szer. Május 25, 2011 6:02 am

Édesség lesen

Tapogatni kezdem a fejemet, hogy meggyőződjek arról, hogy tényleg egy segg nőt a fejemre, vagy csak képzelődik az új barátom. Elégedett sóhajt ejtek meg, tényleg nem olyan az alakja a fejemnek. Durcás képpel nézek rá és kinyújtom rá a nyelvemet.
- Nem is olyan. Nem tudom minek mondtad ezt.
Majd tömök egy újabb adag cukrot a számba. A durcás képemet hamar eltüntettem és ismét a mosolygásé a főszerep. Mosolyog és akkor a világ is visszamosolyog majd rád. Én ezt mondom, vagy csak régen amikor kicsi voltam lehet valami vicceset mondtak nekem, és így maradtam. De nem zavar, a vidámság már fél előny. Hiszen mosolyogj mert az megzavar másokat.
Elkerekedet szemekkel nézek rá, hogy érti milyen fajba? Hiszen külsőre olyan mint én, vagyis nem olyan, hiszen lány. De ember külseje van.
- Faj? Nem inkább fáj? Nekem nem fáj semmim, otthon se fáj semmi. Tudod nekem egy nagy homokos hely az otthonom, vagyis ott van a lakásunk, egy ilyen palotában vagy micsodában. Valami Arranarcos vagy miknek neveznek minket. De unalmas néha, nincs kivel játszani, egyedül meg nem jó társasozni. Benne van a nevében is, hogy társ. Néztek már lánynak, biztos a hajam miatt. - végigsimítok a vörös hajamon. Sokáig nőt, de megérte szerintem, nekem igazán elnyerte a tetszésemet.
Haj, de jó lenne egy kicsit vadászni, olyan rég éreztem az izgalmat. Ahogy az adrenalin az egekbe szökik, csak Én és a vad vagyunk. A kezem stabilan tartja a puskámat, már csak egy pontos találat kell és mindennek vége. Meglátom a szürke farkast, aki egyenesen rám néz. Tudja hogy becéloztam, az idő megáll egy pillanatra, a leheletünk meglátszik a levegőben, és végül eldörren a fegyver. A lövedék keresztülhasítja a levegőt, és eltalálja a vadat a fején. Reccsen a csont, zúzódnak a porcok és végül holtan terül el az állat. Vége mindennek, enyém lett a skalpja.
De annyira belemerültem a kedvenc tevékenységemről való fantáziálásba, hogy nem tudtam rendesen figyelni Shizunera. Bár azt megértettem, hogy csúnya dolgot csinált. Lopni nem szabad.
- Nem szabad ilyet tenni. Rossz és csúnya dolog. És nagyon kár hogy nincs labdád, most mit csináljunk? Kő-papír-ollót esetleg? – az se lenne rossz játék. Igen, kértem egy zsepit, és adna is, de cukrot kér érte. Ez fair üzlet, kiveszek egy darabot és felé nyújtom. – Egy az egyben, egy zsebkendőt adsz ezért egy cukor jár. Így mindketten igazságosak leszünk.

Tárgy: Re: Candy shop Szer. Május 25, 2011 6:27 pm

Álmaim szigete, ó jaj édességbolt...

*Félre billentett fejjel pislogok Malvadora. Jobb ha nem is gondolok semmit róla. Inkább túl tekintek a vállai felett. Felette, hol a napnapkorona már lassacskán leüti fejét. A horizontvonalát, most Karakura városnak a házteteje jelenti, amelyben árnyak táncolását vélem felfedezni. Soha nem látott jelenség ez, mely pillanatok alatt elmémet mételyezi. Valóban, ezt még nem is láttam még is itt volt, csak annyit kellett volna tennem, hogy felmászok naplementekor egy épület tetejére, amiről a többire is rá lehet látni. Igazából eddig nem is érdekeltek az ilyen dolgok, de most, hogy megfújtunk egy boltot rá lettem kényszerítve erre. Szép látvány, nem mondhatom viszont semmi haszna sincsen. Arra viszont jó, hogy ne akadjak ki teljesen Malvadora, amiért ilyen idióta és nem képes egyszerű kérdéseket felfogni. Persze fél füllel még így is hallom, hogy mit is mond, de a távolba tekintésem nem engedélyezi a számomra, hogy arra figyeljek milyen sületlenségeket is magok itt össze nekem. Borzalmas...*
- Tehát arrancar vagy...elég lett volna ennyit is mondanom!
*Lesújtón sóhajtok egyet és tekintetemet vissza helyezem rá. Bőven elmondhatom, hogy egy ilyen gyerekkel külön öröm beszélgetni. Ennyi erővel a falnak is magyarázhatnám, hogy miért nem dől ki. Úgy se válaszolna rá és kábé akkor hasonlatot hoztam erre a szitura. Vicces, a maga kegyetlen iróniájába véve. Azért csak-csak figyeltem rá annyira, hogy megjegyeztem, hogy homokos helyről zagyvált össze-vissza. Mintha aputól hallottam volna róla...*
- Na és hogy hívják azt a helyet?
*Csípőre tett kézzel állok meg előtte s bal lábam fejével csapkodom a betonzatot. Azért reménykedni lehet, hogy egy értelmes választ ki tud nyögni magából, mert ha nem teszi drasztikus eljárásokra lesz itt szükség. szemöldökrángatás

Velem ne szórakozzon egyetlen egy köcsög sem. Még a végén azt hiszik, hogy megtehetik aztán eláraszt az összes. A rokonaimnak sem hagyom, hogy hülyét csináljanak belőlem, na majd pont Malvadonak fogom. Ám ha úgy vesszük mellette még mindig ő tűnik ki hülyének. Vagy lehetséges az is, hogy ez valami taktika. Ebben nem vagyok überfasza, szóval a gondolatot el is hesegetem.* ~ Érdekes arrancar, szívesen megnézném közelebbről is!...Ginryuu, őszintén szólva ne akarj olyan hülye lenni mint ő... Ne hasonlítgass egy alacsonyrendű arrancarhoz, tudod te egyáltalán mit jelent az a szó, hogy arrancar? ... Apu mesélt már róla..~ *Teljesen megvétózom Ginryuu tervét, ahogyan a parlamentben a sok dagadt segg szokta, ha nem tetszik nekik valami. Ne hogy már ezzel az arrancarral akarjon harcolni... Ez még viccnek is rossz, még a végén ő is ilyen lesz és akkor én go diliház. Talán ott még Malvadonak is adnának valami csodabogyeszt a nyavalyájára. Fészpalm

Végig nézek Malvadon, hogy igazolni tudjam szavait. Hátrébb is lépek, hogy teljes legyen a kép. Alulról pásztázza szemeim felfelé haladva s mikor a fejéhez jutok, majd a hajához elröhögöm magamat. Komolyan, ez azért ár durva.*
- Engedd ki a hajad és vágd le seggfej, akkor majd nem néznek annak!
*Elfordítva fejemet fejtem ki neki meglátásomat. Nem igaz, hogy pont nekem kell mindenkinek tanácsokat adni. De nyugtasson a gondolat, hogy ennél durvább eseteim is voltak már, amit nem ecsetelnék. Mindenesetre szemmel követem, ahogy a gyereknek szemei forognak össze vissza. Igazán remek, elfantáziált. Ezt én per pillanat ki is használom és közelebb araszolok hozzá. Csak egészen kicsiket haladok oda hozzá s várok türelmesen, ami nagy szó tőlem ugyebár. Megszólal, de nem is akármilyet! O.O

Na nem, ezt már tuti nem. Emelem kezem és egy jobb egyenest osztok le neki. Kinek képzeli ez magát?!*
- Nem osztottam lapot tanácsadásra seggarc!
*Nézek rá dühödten, remélem élvezte azt az öklöst, amelyet birtokába vehet a mai napból kifolyólag. Még, hogy csúnya dolog lopni? Még is hányadik században él, hogy ilyen szavakat használ? Ez határértéken aluli volt. Diszkriminálnom kell...*
- Nem játszok veled... csak akkor, hogy ha az előbbit normális szavakkal mondod el nekem!
*Azért azt a hatás szünetet megtartottam, had higgye azt, hogy valóban nem fogok vele játszani. Még soha nem játszottam egy arrancarral, így hajt a kíváncsiság, csak hát nem mindenáron ugyebár. Még, hogy csúnya dolog? Chhh...röhögnöm kell. Na mondja ki szépen normális modern szavakkal és akkor kiválthatja a borda repesztését. Én várok...*

Tárgy: Re: Candy shop Csüt. Május 26, 2011 2:24 am

Édesség lesen

- Igen, igen az vagyok, de Te azt kérdeztem mi vagyok. Nem pedig a fajomat, lehet nagyon értelmezni azt a kérdést, hogy mi is vagyok. Máskor tessék pontosan fogalmazni.
Mosolygok tovább, hiszen nagyon okos választ adtam neki, amire büszke lehetek. Bár nem sejtem miért érdekli, hogy arrancar, vagy mi is vagyok. Vagyok ami vagyok, ne aszerint ítéljünk meg másokat, hogy mik is, hanem hogy kik.
- De akkor Te mi vagy?
Csak lehet valami, mármint nem ember, azért gondolom ezt mert gyors és tudta hogy én se vagyok átlagos. Jaj, hogy nekem néha mennyi eszem is van. Biztosan ezért is lettem Exe… ízé vagy micsoda, mert okos vagyok. Kedvelem azt a társaságot, olyan kedves mindenki. Különösen szimpatikus Eras, olyan kedves az arca. Alig várom hogy játszhassak vele valamit. Sokan mondták már, hogy gyakran van társasága, és ez csak azt jelentheti, hogy sokat szórakozik. Felnézek Shizunéra, biztosan zenélni akar, és azért dobol a lábával. Kár hogy nem értek egy hangszerhez se, így ebben a játékban nem tudok részt venni, majd csak tapsolok neki. Nem értem a nevetésének az okát, miért zavarja a hajam? Szerintem biztosan féltékeny.
-Nem mondom meg, találd ki. – öltöm ki rá a nyelvemet. - Te meg akkor fesd be a tiedet
Ha Ö is leszólhatja az Én hajamat akkor nekem is szabad ezt csinálnom. Olyan ól elbeszélgetünk eddig, és most ezzel elakarja rontani a dolgot? Felesleges piszkálódással? Hirtelen felderül az arcom, biztosan csak az a baja, hogy kevés a barátja, és ezért ilyen, fél az újaktól. Talán erre utal az a mozdulata is, hogy ütni kezd. Ejnye, szabad ilyet? Hogy elkerüljem a frontális ütközést az öklével, szépen hátradőlök előle, és amikor elmúlt a veszély ismét normálisan ülök.
- Pukkancs Boszorkány. – vágok vissza neki, majd felállok és leporolom az ülepemet, megforgatom az esernyőm nyelét a kezemben aminek a hatására az ernyős része pörögni kezd. Én pedig távolabb Sonidozok tőle. Nem szeretem az ilyen agresszív személyeket.
- Már Én se akarok veled játszani. Nem vagy kedves, nem is barátkozok inkább veled. Inkább had folyón a paradicsomlevem. Nem kell a zsepid, és cukrot se adok. – morgom kicsit mérgesen, de továbbra is mosolygok, majd kinyitom a számat és beletöltöm a maradék cukrot a zacskót pedig eldobom. Majd a tetőn lévő korláthoz sétálok és felguggolok rá. Nézem a várost, és ha nem szól Shiznue, akkor szépen leugrok a tetőről és itt hagyom magának ezt a rossz lányt.

Tárgy: Re: Candy shop Csüt. Május 26, 2011 5:14 am

Álmaim szigete, ó jaj édességbolt...

*Lehet jobb lenne ha vissza vonnám azt a gondolatomat, hogy idióta. Szerintem a leges legjobb kifejezés egy ilyen alakra, hogy sötét, de pejoratív értelemben. Hogy a fenébe nem érheti meg valaki a dolgokat? Idegesítő, de már annyira, hogy az már fáj. Csak elnézem és elhallgatom, hogy miket is mond és hát, nem vagyok tőle lenyűgözve az tuti. Csípőmről elveszem a kezemet és inkább rá sem néze. Gyökér, gyökér és csak is gyökér. De inkább nem ütöm le, amúgy is elhajolt az ütésemtől én pedig nem fogom neki megadni a lehetőséget, hogy felidegeljen ennyivel. Szépen szuszázni kezdem magamat gondolatban.*
- Ha ki találod mi is vagyok meg leszel dicsérve...
*Felelem neki unottan s majd az egyik tetőn lévő korláthoz dőlök. Eluntam már magamat annyira ennek a társaságában, hogy tudjam, nem várhatok semmi egetrengetőt ezután. Most mit tegyek hagyjam itt a francba és mennyek adjam fel magam (ami lehetetlen) vagy bírjam ki ennek a gyökérnek a viselkedését? Valószínűleg az utolsót kéne csinálnom, de akkor valamit ki kéne találnom, hogy elhallgattassam, ami ugyebár nem lesz könnyű feladat lévén, hogy állandóan magyaráz. Sóhajtok egyet.*
- Boszorkány? kösz...
*Biccentek neki elismerően. Hű, de találó szavai voltak. Fészpalm

Minden elismerésem, így aztán nagyon sikerült megbántania, de olyan szinten, hogy mindjárt sírni fogok és rohanok anyucihoz. Soha és remélem ezt ő sem várja el tőlem, vagy most már egy tényleges pofonnak lehet a gazdája. Elképesztő, hogy én csak ilyen alakokkal futok össze, akik pillanatok alatt képesen fel nyomi a fejemet. Nem értem, talán valami gyökérség radart helyeztek belém amivel egy mágnes hullámon keresztül magam mellé vonzom ezeket? Rémisztő azért. Tuti biztos, hogy erről is cápafogú Raiden-bá tehet. Mondtam én, hogy egyszer ezért még megfizet.* ~ Már vizuálod mi?...még természetes...chh shinigamik...~ *Lekezelőség powa...Ginryuutól is néha a falnak tudok menni, de inkább erre nem mondok semmit ne hogy levágjam a sznobságát. Úgy érzem, alaposan ráférne már, hogy a lelkem világába elverjem. Csak sajnos ezzel itt az a gond, hogy valószínűleg félkézzel elbírna velem. Ergo nem tudnék az ilyen beszólásaiért mivel előrugaszkodni, de majd legközelebb. Apu szerint, a bankaiért meg kell küzdeni a zanpakuto szellemmel vagy valami próbát emlegetett. Talán akkor lenne lehetőségem kicsit oda rakni magam Ginryuu ellen. Talán menne is, de ez még a jövő zenéje. Már ha egyáltalán tényleg az lesz majd a feladatom, vagy mi...Azt se tudom hogy megy ez, de nem is érdekel igazán. A srácra pillantok, s majd vissza a távolba. Inkább megfordulok, hogy ne is legyen alkalma megszólalni. Élvezem a naplementét és a lenti látványt. Szerencsére a hülye rendőrök nem néznek felfele, így én nyugodtan röhöghetek a bénázásaikon. Rolling Eyes

Elképesztő, nincs is kedvem tovább itt nézelődni, inkább megfordulok és pont ebben a minutumban kezd elbúcsúzni ez az arrancar. Ennek kajak elment az esze? Fészpalm

Leugrik a saját póttestében amit az emberek ugye látnak... Habár ravasz szemöldökrángatás

Legalább majd azt hiszik, hogy a tettes levetette magát a tetőről és meghalt. Köszi, én húztam a picsbe. Csocsesz... Cool

*

Tárgy: Re: Candy shop Pént. Május 27, 2011 11:42 am

Ragadós találka - Keiko & Loraine

Alig aludtam valamit. Fúú, de gatya éjszakám volt. Azt álmodtam, hogy egy hatalmas rágós nyalóka vagyok, amit meg akar enni egy óriás, de a végén kitört a nyalókából a rágó és addig fújódott, míg ki nem durrant és beterítette az óriás arcát. Értelmes volt mondhatom. Valahogy kikászálódtam az ágyamból, rendbe hoztam magam amennyire tudtam és elbaktattam az osztaghoz. Alig, hogy beértem, riasztást kaptam, hogy azonnal menjek át az Emberek Világába és kapjak el egy hatalmas lidércet. Hogy a fene vinné el azt a hülye hollow-t is már... Jól van na, megyek már, nem kell kiabálni. Kerítettem egy pokollepkét és a Senkaimon-on keresztül átnyargaltam Karakurába. Nem kellett sokáig keresnem a betolakodót, amint átértem, hallottam az ordítását. Gyorsan végezzünk vele, aztán reméljük már nem kapok más feladatot és mehetek haza aludni. Hát ez pont nem így lett, de mindegy. Futok, mint az állat, pár shunpo-val gyorsítom tempómat, hogy minél hamarabb dögöljön meg, mindenki happy lesz és húzhatok haza, yesssss. Óha, hát ez aztán a termetes hollow! Ez nehezebb lesz, mint gondoltam.
- Yakisutero! - hívom elő a shikai-t.
Felfigyelt rám a szemétje. Jön egyre közelebb, de én nem mozdulok.
- Na, gyere csak, nem harap a néni, csak megkóstol aztán kinyír, nem fog fájni... - csalogatom fáradtan.
Ordít egyet. Fúj, de büdös a szája. Ne totojázz már Keiko ennyit, haladjál már!
- Kin Ryuu Buresu! - mondom ki a parancsszavat, majd veszek egy hatalmas levegőt és ráfújok kardomra, hogy jó nagy lánggal menjen, de mielőtt odaért volna, elpusztult a hollow. Már a közelségem is elpusztítja, vagy mi a fene? Valami fekete cucc repül az égen...nem is egy, hanem több...mi az, gerenda? Fekete gerenda, jól van Keiko, te is magadnál vagy. Biztos nem én öltem meg. Akkor meg ki volt? Hátra nézek... Egy barna kócos hajú, tetkós-bagós csávó áll mögöttem, akinek a kezében egy zacskó Kojak nyalóka van és méreget. Van egy olyan érzésem, hogy ő volt az...
- Hello, hát te meg ki vagy? Azt látom már, hogy shinigami... Melyik osztag tagja vagy? - szól hozzám az idegen.
- Szia, Hishikawa Keiko vagyok a 6. osztag 6. tisztje. És te meg ki vagy és mért vetted el a prédámat? - förmedek rá egyből.
- Rajin Loraine vagyok, ex-shinigami. Úgy tűnt, nem bírsz vele és meg akartalak védeni.
- Kösz, de boldogultam volna a segítséged nélkül is tök simán, nekem az ilyen mindennapi, kisujjból kirázom. Nem is ismersz, minek segítettél?

Tárgy: Re: Candy shop Pént. Május 27, 2011 11:33 pm

Ragadós találka - Keiko & Loraine

Már megint… A pokol véresője hulljon arra a mocskos… Kezdem átvenni Shikon beszédmódját. Úgy tűnik, amióta kevés a társaságom, azóta csak ő maradt nekem, akivel elcseveghetek. Puszta unalom az élet mellette… Lassan felültem, de még mindig szitok állt a számra, hiszen hangos robaj ébresztett. Gyorsan felpakoltam magamra a ruhákat, és a kezembe vettem Kuromeru Shikont. Kilesve az ablakon megláttam egy menos-t. Egy átjárót nyitott, és tova akart tűnni, de pillanatok múlva porként omlott össze… Nem tudtam mire vélni, de kimásztam az ablakon.
- A kék villám égesse meg a szemeidet te ostoba, shinigami szutyok. Egy magasabb rendű hollow pusztíthatta el, te pedig belerohannál egy erősebb ellenfélbe?- hallottam Kuromeru Shikon kedves szavait.
- Nyugodj már meg végre!- Kiáltottam rá, és rágyújtottam. – Nem érdekel, ha itt van, valami csak lesz. És mellesleg, elmennék az emberek világába, és még ott az átjáró. Szóval én sietnék, és átmennék, ha nem haragszol!
- De harapós lettél te mocskos…
- Most volt elég Shikon, amíg átérek elcsendesednél? Nem vagyok az a korán kelő típus, és ezt te is tudod, először engedd, hogy kitisztuljon a fejem!- Kiáltottam az örök sötétségben, és fújtatni kezdtem. Észre sem vettem, amint a parázs a kezemre hullott, és megmarta a kezem. Gyorsan elhessentettem a forró kis gömböt, és meggyújtottam a félig elszívott dohány rudat. A kapu épp bezárult, mikor átléptem rajta, de az emberek világáig még eljutottam. Rövid lépésekkel elindultam egy kávézó felé, ahol egy csésze kávét akartam inni. Belépve senki sem vet észre, és későn vettem észre miért is… A póttestem nem volt rajtam, láthatatlan voltam. A szemem dörzsölgetve indultam egy másik helyre, közben észrevettem, hogy nem vettem fel a fekete kabátomat, így csak egy hosszú fekete nadrág, és egy fekete ujjatlan van rajtam. Persze a póttestem már viseli a kabátom másolatát, de még azért is elsétálni. Dühöngve pördültem meg, és futottam visszafelé egy sikátorhoz, és oda beérve magamra vettem a póttestet, és így elgondolkoztam.
Hagytam a kávét a fenébe, egy új szálat illesztettem a számba, és meggyújtottam, úgy döntöttem, keresek magamnak valami elfoglaltságot. Sétálgattam, és pöfékeltem, közben az eget figyeltem. Élveztem a Nap erejét, és fényét. Pompás érzés volt az örök sötétség után. A lépéseimet elnyújtva azon kaptam magam, hogy egy csatatér mellett állok. Ledobtam a póttestem, és a hollow felé pillantottam. Egy shinigami állt előttem, és harcra készült. Nem tudom milyen elgondolásból, de a shikaiomat szólítottam.
- Kyouran, Kuromeru Shikon!- Szóltam halkan, és azonnal ellőttem az öt karmot, amik elpusztították a hollow-t. Mikor visszatértek hozzám a fegyvereim kattanás jelezte ismét kész a támadásra. Mélyet szippantottam a cigarettámból, és felnéztem. A halálisten felém fordult, és én ismét rácsodálkozhattam az időzítésemre. Egy shinigami hölgy volt.
- Hello, hát te meg ki vagy? Azt látom már, hogy shinigami... Melyik osztag tagja vagy?- kérdeztem, közben reménykedtem, hogy nem egy támadással felel…
- Szia, Hishikawa Keiko vagyok a 6. osztag 6. tisztje. És te meg ki vagy és mért vetted el a prédámat?- mordult rám, én kicsit pislogtam, de még nem ugrott nekem, így nem volt problémám.
- Rajin Loraine vagyok, ex- shinigami. Úgy tűnt, nem bírsz vele és meg akartalak védeni. – Mondtam, közben Kuromeru Shikon két pengéjét összedörzsölve ciripelés szerű hangot adtam ki, közben a másik kezemmel kivettem a cigit a számból.
- Kösz, de boldogultam volna a segítséged nélkül is tök simán, nekem az ilyen mindennapi, kisujjból kirázom. Nem is ismersz, minek segítettél?
- Milyen világban élnénk, ha nem segítenénk egymásnak? Meg amúgy is, rég találkoztam shinigamival, úgyhogy inkább segítettem. Nem ismerlek, pont ezért gondolhattam hogy legyőzhet. De ha megismernélek, akkor tudnám, hogy nem így van, sőt, hogy pillanatok alatt darabokra tépted volna…
Közben a cigaretta visszakerült a számba, és beleszívtam, majd a füstöt lassan kiengedtem az orromon…

Tárgy: Re: Candy shop Szomb. Május 28, 2011 2:21 am

Ragadós találka - Keiko & Loraine

Nyugis csávó, nem siet a válaszával, még elszívogatja a cigijét. Büdös bagós, fúj már... Én soha sem fogok cigizni. Undorító egy dolog. Mi a jó azt a büdös füstöt beszívni és pöfékelni? Még belegondolni is borzasztó. És még rá fújja a füstjét... de pofátlan. El is fog egy köhögő görcs. Nem nagyon érdekli, átszellemülve bagózik tovább és csörgeti a nyalókák zacskóját. Hát egy nyalókának jobban örülnék...
- Milyen világban élnénk, ha nem segítenénk egymásnak? Meg amúgy is, rég találkoztam shinigamival, úgyhogy inkább segítettem. Nem ismerlek, pont ezért gondolhattam hogy legyőzhet. De ha megismernélek, akkor tudnám, hogy nem így van, sőt, hogy pillanatok alatt darabokra tépted volna…
- Amikor ráérek, nem szoktam elsietni a dolgot és szeretek játszani. Minden értelemben. - kacsintok rá pajkosan. - De azokat a nyalókákat meg honnan szedted??
Már régóta szuggerálom azt a bizonyos zacskót...vagy 50 db nyalóka biztos van benne. Nyugi, Keiko nem veted rá magadat. Mármint a zacskóra. Very Happy

És az illata is megcsapja az orromat...ááááh ez kínzás. Látja az arcomon, hogy nagyon tetszenek nekem azok a nyalókák. Csak azért is húzza az időt és mosolyogva elnyomja a cigijét.
- Léééccciiii mondd meg! Nekem is kell nyalókaa vagy cukorkaa vagy rágóó vagy sütii vagy ááááh mindegy csak édes legyen! - könyörgök neki szinte.
Erre csak nagyot nevet rajtam, megsimogatja a fejem búbját és lehajol hozzám.
- Hát nem hallottál még Karakura híres Candy Shop-járól? Na, gyere, megmutatom. Smile

Amikor felegyenesedik, akkor veszem észre, hogy nem épp egy kis termetű emberről van itt szó kéremszépen. Áhitattal nézek végig rajta, hogy hogyan nőhet valaki ilyen magasra. Hebegve megkérdezem:
- Te...Te jó ég...Te meg hány centi magas vagy?
Épp el megy mellettem egy kb. 5. osztályosnak tűnő kisgyerek, aki magasabb nálam. A gyerek után néz, aztán rám, hangosan felnevet. Majd megállunk és leguggol, nem értem miért. Puff, mostmár értem. Guggolva átkarol a nyakamnál és ad egy kokit.
- Ne mondd, hogy egy 10 éves körüli gyerek is magasabb nálad?? - kérdi egy elég nagy röhögés kíséretében.
Hát erre eléggé bedurciztam és elkezdtem püfolni a hasát hasonlóan, mint anno Ninsei-ét. Alig lehetett látni az öklömet. Ez látszólag meglepte.

Tárgy: Re: Candy shop Szomb. Május 28, 2011 11:10 am

Ragadós találka - Keiko & Loraine

Észrevettem, hogy felé fújtam a füstöt, amíg köhögött homlokon vágtam magam a vaskos kesztyűvel, de amint felnézett ugyan abban a pózban álltam. A nyalókáimat figyelte, méghozzá látványosan, elvigyorodtam, hiszen a magassága és az ízlése is egy gyereké lehet ezek szerint. Felsóhajtottam, és boldogan néztem rá. „Ő” is így szerette a finomságokat, bár magasabb volt. Kissé ködös tekintettel néztem rá, de nem akartam, hogy észrevegye. Gyorsan eltűntettem a shikaiomat, és a helyére illesztettem a kardot.
- Amikor ráérek, nem szoktam elsietni a dolgot és szeretek játszani. Minden értelemben. - kacsintok rá pajkosan. - De azokat a nyalókákat meg honnan szedted?
A kacsintása kissé szíven ütött, persze a jó értelemben. Elmosolyodtam, és a tenyeremben elnyomtam a csikket. Közben elgondolkoztam, ha tényleg olyan, mint „ő”. De nyeltem egyet és elfojtottam gyorsan az emlékeket, mielőtt megkönnyezem az emlékeket. Lassan fellélegzem, és az égre pillantok egy másodpercig, és mosoly villan az arcomon.
- Léééccciiii mondd meg! Nekem is kell nyalókaa vagy cukorkaa vagy rágóó vagy sütii vagy ááááh mindegy csak édes legyen!
Na erre csak kacagni tudtam, közben előre hajoltam és megsimogattam. Vén rókának számítok, bár nem nézek ki annyinak. Hosszú idő óta először jutott eszembe a boldog múlt, és nem az, ami miatt elkárhoztam. Megemlítettem neki a boltot ahol bevásároltam, méghozzá elég látványosan. Még a póttestem felé tartottam mikor beugrottam oda, eszembe jutott, hogy a cukor is felébreszthet. Láttam, hogy amint felkelek, végigmér. Újabb mosoly jelenik meg az arcomon, rég nem tekintettek így rám, sőt…
- Te...Te jó ég...Te meg hány centi magas vagy?- kérdezte, erre hatalmas vigyor került az arcomra, feltűnt a különbség köztünk, kissé meg is lepett. Sokféle társra tettem szert az évek során, de most is meglepődhetek valamin.
- 194 centi, hát te?- kérdeztem, közben a magasság különbséget mértem a kezemmel.
Egy kissrác szaladt el mellettünk, és bizony magasabb volt az előttem álló shinigaminál. Egy olyan emlékem ébredt föl, amit nagyon rég kiirtottam magamból: „Ő” állt előttem, és mosolygott rám, közben csillanó szemekkel. Egy gúnyos beszólása után sikeresen megsértődtem. Akkor bocsátottam meg neki, és egy jóízű visszavágás kíséretében, elkaptam. Emiatt az emlék miatt, és a hirtelen felismerés következményeként megálltam, és mellé guggoltam. Elkaptam a nyakát. Hát igen, régóta nem tettem ilyet, de ez most megnevettetett.
- Ne mondd, hogy egy 10 éves körüli gyerek is magasabb nálad?- kérdeztem kacagva. Persze, bunkónak hangozhatott, de egy csepp rosszindulat sem volt bennem, végre találkoztam valakivel, akivel beszélhetek, miért akarnám elrontani?
Hirtelen ütéseket éreztem, mikor lenéztem hihetetlen sebességgel mozgó öklöket láttam. A szemem jó ideje szoktatom a nálam gyorsabb ellenfelekhez, de ez meglepett.
- Sebes vagy!- Szóltam. – Na, micsoda tehetség, mint rég nekem volt a Kidouhoz. Vagy csak odaát változott a világ és mindenki ilyen gyors?
Lassan elengedtem, és megsimogattam a fejét, ahol az imént megajándékoztam. Elé tartottam a kezemben lévő zacskót.
- Kárpótlásul kérsz?- kérdeztem halkan, a válaszát megvárva figyelek. Utána felállok és tovább indulok, de megtorpanok.
- Ugye zavar a füst?- kérdeztem a dobozra gondolva, ami a zsebemben pihen. – Mert akkor nem gyújtok rá!
Még egy vigyort küldök felé, utána megráztam az öngyújtómat a fülem mellett, hogy megtudjam, menyi benzin van még benne.
- Gondolom, nem dohányzol. Megkínálnálak, de az édességet ezek szerint jobban szereted, nem?

Tárgy: Re: Candy shop Vas. Május 29, 2011 1:31 am

Ragadós találka - Keiko & Loraine

Néha volt olyan pillanat amikor ránéztem, hogy egy ismeretlen arckifejezést vesz fel, amit még senkin nem láttam és fogalmam sincs mit jelent ez és mért pont most ölti fel ezt az ábrázatot. Mintha valamin gondolkodna, vagy eszébe jutott volna régről, de ezekben nem lehetek biztos. Nem kérdezem meg mért lett ilyen az arca, mert ha véletlen beletrafálok és egy rossz emlék jutott eszébe és én felhánytorgatom neki, annak szerintem nagy valószínűséggel nem fog örülni. Főleg, hogy még csak most ismertem meg és nem akarok rossz benyomást kelteni már az ismeretség elején. Nem szeretek rosszat okozni az embereknek, olyankor elfog a bűntudat elég keményen és ha ennek következtében valaki haragszik is rám, akkor aztán elásnám magamat jól a föld mélyére és elő sem kerülnék egyhamar, egykönnyen. Nagyon lelkizős vagyok, meg jóságos Teréz anya, mindenki nekem sírja ki a bajait-bánatait, ami eddig nem is baj, csak amikor meg akar oldani az ember valamit, akkor úgy érzem, hogy az az én dolgom is és minden áron segíteni akarok, még ha nem is az én dolgom, de az enyémnek érzem, sőt, van olyan, hogy ráerőltetem valakire a segítségemet és ez miatt veszítem el pár barátomat. Utálom ezeket a tulajdonságaimat. Remélem mostanában kezdek leszokni ezekről, Loraine jófejnek tűnik, szerintem jó barátok leszünk, igaz még nem ismerem, csak azt tudom, hogy cigizik és szereti a nyalókát és feltehetőleg a Kojak-félét, mert abból volt neki egy egész zacskóval, amit majdnem elcsórtam tőle. Remélem jól összebarátkozunk és nem fogom elrontani azzal az egészet, hogy ráerőltetem a jóságomat. Jó jelei vannak, hogy jó haverok lehetünk, mert csaltam már az arcára pár mosolyt, például a legutóbbi kérdésemmel, amikor a magasságát akartam megtudakolni. Te jó ég, 194 centi????? :O
- Azta.... én csak 148 vagyok. - nézek rá ártatlan szemekkel.
Na ennek a gyereknek is jókor kell elszaladni mellettem...szemügyre veszi Loraine az ő magasságát és az enyémet, felnevet és ad egy kokit, plusz még el is kezd viccelődni vele, hogy én aztán jó picike vagyok. Persze, hogy bedurcizok erre és a szokásos reakciómat is megmutatom neki: elkezdem püfölni a hasát, mint az állat. Ez meglepte.
- Sebes vagy! Na, micsoda tehetség, mint rég nekem volt a Kidouhoz. Vagy csak odaát változott a világ és mindenki ilyen gyors?
- Ez kérdés? Hát persze, hogy én vagyok ilyen gyors. Én vagyok maga a megtestesült tehetség! - nézek rá büszkén. Persze a végén elnevetem magam és bevallom a szerintem igazat. - Neem, szerintem a véletlen műve, hogy én ilyen gyorsan tudok ütni, de ennek a tulajdonságomnak örülök. Smile

Váratlan meglepetés: elém nyújtja a csodákkal teli zacskót.
- Kárpótlásul kérsz?
Szemem elkerekedik, a nyál összefut a számban, már majdnem veszek, már majdnem belenyúltam a zacskóba, amikor bevillant:
- Őőő, minek is a kárpótlásául? - nézek rá értetlenkedve.
Arrébb megy pár lépést, majd megáll és felém fordul.
- Ugye zavar a füst? Mert akkor nem gyújtok rá!
- Hát légyszi ne is gyújts rá, ha kérhetem, utálom a cigifüstöt. Meg magát a cigit is. - nézek rá kicsit undorodva.
Erre csak vigyorog egyet, majd előveszi öngyújtóját és rázogatja a füle mellett. Hát ha ez jól esik neki, akkor csinálja.
- Gondolom, nem dohányzol. Megkínálnálak, de az édességet ezek szerint jobban szereted, nem?
- Az nem kifejezés, hogy imádom az édességet! Na, hol is van az a híres-neves Candy shop?
Már megint az a hülye vigyor és jobbra mutat. Hát ott álltam előtte, az édességek mennyei szentélye előtt. Nem bírom megállni, berontok a boltba és megcsapja az orromat az a csodás édes illat és a látvány... COKOOOOORRKA!!!! És elkezdek rohangálni a polcok között, mint egy mérgezett egér, mindent megnézek, mindegyiknél megállok, hogy külön szemügyre vegyem a drágáimat. Odaértem a pillecukrokhoz és felölelek két zacskót és magamhoz ölelem őket.
- Jaj édes drágáim, itt vagyok, nincs mitől félnetek. - puszilgatom őket a mámortól átszellemülten, amikor eszembe jut valami: nincs rajtam póttest, azaz ők most két lebegő pillecukros zacskót látnak. Gyorsan, hangtalanul visszadobom őket a helyükre és keresem Loraine-t. Nála biztos van gigai, hiszen ex-shinigami és akkor ő megtudja venni nekem ezeket a gyönyörűségeket...ugye?

Tárgy: Re: Candy shop Vas. Május 29, 2011 4:54 am

Ragadós találka - Keiko & Loraine

148, nos nem is olyan sok a magasságkülönbség, hiszen ha egy épülethez mérünk engem én is sokkal kisebb vagyok. Az ártatlan tekintete új emlékeket juttatott eszembe, én pedig gyorsan megszorítottam a kardom markolatát, hogy koncentrálni tudjak. Lassan, előretekintettem, és figyeltem az utcán haladókat, számukra láthatatlanok vagyunk, és nem kívánhatnak látni minket.
Csupán egy pillanatig átvillant az agyamon, hogy megosztom a lánnyal az emlékeim egy részét, hogy ne nyomják a vállamat annyira. Most ismertem meg, de úgy éreztem megérthetné, és jobban átlátná a helyzetemet.
- A véletlen műve? Talán egy adomány, amit kihasználhatsz. Amikor én is rájöttem erre az adományra elpusztítottam az otthonom. Akkor jöttek rá, hogy shinigami alapanyagnak jó vagyok… De miután megszereztem a harmadik tiszt szerepét, már én is érdemesnek tartottam magam az életre. Ebben volt egy segítőm…- motyogtam, szándékosan félbehagyva a mondatot, közben az öngyújtóm csattogtattam. Megkérdezte miért is kínáltam meg. Hangos, de kedves nevetéssel nyugtáztam a kérdését.
- Nos, mert elpusztítottam az ellenfeledet, és még meg is köhögtettelek!- Szóltam, és véletlenül meggyújtottam az öngyújtót, és megégettem a kezem. A kis tűzszerszámot a zsebem mélyére süllyesztettem, és bevettem a számba a hüvelykujjam.
- Atol dem djújtok lá!- Szóltam, teljesen érthetetlenül, majd gyorsan kivettem az ujjam a számból és megismételtem: - Akkor nem gyújtok rá! Csak egy rossz szokás…
Egy nyalókát tettem a számba, és megpöcköltem a nyalóka pálcikáját. Régóta nem sétálgattam így beszélgetve, főleg nem egy nővel, de mégis felszabadító volt az örök magány és sötétség birodalma után.
~Te veszet fejsze nyele, mi a fenét művelsz?~ horkant rám Kuromeru Shikon. ~ Netán csak nem megtetszett?
Az undorító röhögés megtöltötte a fejemet, de nem törődtem vele.
- Az nem kifejezés, hogy imádom az édességet! Na, hol is van az a híres-neves Candy shop?- erre a türelmetlen kérdésre elvigyorodtam, és az üzlet felé mutattam. Egy csodás bolt volt, ami „neki” nagyon tetszett volna. Viszont észrevettem, hogy az új barátom is menyire megcsodálja a bolt szépségeit és drága, ízes, nyalánkságait. Gyorsan megforgattam a nyalókát a számban, és megsimítottam a bal fülemben fityegő fülbevalót. Ő eközben, rohanni kezdett egészen belefeledkezett abba, hogy láthatatlanok vagyunk. Szerencsére az eladó nem figyel, amikor két zacskó a „magasba” emelkedik. Nos, lassan visszatért hozzám üres kézzel. A reménykedő szemei elárulták nekem, mit is akar.
- Pár pillanat és visszajövök! – Szólalok meg a kelleténél hangosabban. Persze amint visszajövök, már bolondnak leszek titulálva a vásárlók által, nem is csoda, azt látják majd csak, hogy magamban beszélek. Kiléptem a boltból, és pár jól irányzott shunpo, és megtaláltam az elhagyott testecskémet. Gyorsan felöltöttem, és visszafutottam a boltba. Furcsa, de kényelmes volt ez a test hiszen az eredetire nem is emlékezhettem, talán nem is volt. A boltnál, egy sikertelen megállással elestem, szinte azonnal felugrottam, és beléptem a boltba. Fekete aranyveretes kabátban, alatta fekete ujjatlanban, ugyanilyen színű hosszú nadrágban álltam lihegve. A póttest sokat kivett belőlem. Felnéztem és a lányra pillantottam, kedves mosoly jelent meg az arcomon.
- Ezeket akartad?- kérdeztem halkan, és a zacskókra mutattam. Felkaptam három zacskót belőle, út közben még válogattam néhány nyalánkságot, és a pénztárhoz léptem. Gyorsan fizettem, és visszasétáltam.
- Gyere utánam, hogy ne zavarhassanak minket!- Motyogtam, és egy sarokhoz sétáltam, amit félig eltakart egy szekrény, tele medvecukorral, és krumplicukorral. Felé nyújtottam a szatyrot, amibe belepakolták az finomságokat. - Ez a tiéd, örülök, hogy találkoztunk!
Megint átvillant a múltam egy képkockája az elmémen.
- Ayako-nak nagyon tetszene ez a hely- mondtam. – Nade mesélj magadról valamit, eddig csak kis részben ismerhettelek meg. Ha gondolod, utána én is mondhatok pár szót az életemről, nem olyan érdekes, de hosszú…
A nyalóka pálcikáját, beleraktam a zsebembe, és nekidőltem a falnak. Vártam mit mond, és közben a szemeit figyeltem…

Tárgy: Re: Candy shop Vas. Május 29, 2011 8:41 am

Ragadós találka - Keiko & Loraine

- Lééccciii lééccciii Loraine bácsi, az én kedvemért gagi-ba bújsz és veszel nekem olyan pillecukroot? - nézek rá epekedve, azzal a tipikus cuki, ellenállhatatlan nézéssel.
Már megint elmosolyodik, szerintem nem tud ellenállni ennek a nézésnek, ebben profi vagyok, nincs olyan lény a világon, aki ilyenkor nemet mondana nekem. Sejtésem beigazolódik, hát nem is tud ellenállni...
- Pár pillanat és visszajövök! - szól vissza kifelé menet a kelleténél kicsit hangosabban.
Ez az, elmegy a póttestéért és vesz nekem pillecukjooot! *-* Nyámnyámnyáám^^ Visszamentem a drágáimhoz, az imádott pillecukraimhoz! Sóvárogva néztem őket és eszembe jutott, amikor először kaptam ajándékot Ninsei-től... pillecukrot. Egyszer eljött hozzám titokban, nem szólt, hogy jön, hanem egyszer csak úgy, meglepetés céljából meglátogatott és hozott ajándékot, pillecukrot. Én már épp lefekvéshez készülődtem, amikor kopogtatott. Nagyon örültem annak, hogy jött és eléggé meglepett, hogy hozott ajándékot. Addig még nem ettem pillecukrot. Jó nagy zacskóba hozta így jól fejbe is vághattam vele, hogy minek hozott ajándékot, nekem ő az ajándék. Ezen jót röhögtünk, majd felkapott és bementünk. Leültünk az ágyamra és elkezdtünk nézni egy romantikus filmet, közbe ettük a pillecukrot. Annyira jó volt vele... Már el is felejtettem. Talán ezért ez a kedvenc édességem, rá emlékeztet. Mért kellett neki eltűnnie istenem... Na, de rossz emlék ki a fejből és gondoljunk a tűrhető jelenre. Megérkezett Loraine...majdnem. Még azért dobott egy hasast az ajtó előtt, de gyors rendbe hozta magát és belépett a boltba, majd lihegve megállt előttem.
- Azta, jó a gigai-od ruhája. - dicsérem kedvesen, majd villantok rá egy biztató mosolyt.
Erre ő is csak egy vigyorral reagál és elindulunk az imádott pillecukorkáim felé.
- Ezeket akartad? - kérdezi kicsit bizonytalanul, de aranyosan.
- Igen, igen, igeeen!!! - mondom neki kicsit hangosabban, mint amennyire kéne, de már nagyon izgatott vagyok és már meg akarom enni az egészet!!
Három zacskóval vesz nekem! Juj, de kedves, juj de felzabálom az összeset majd...(mármint a cukrot). Még válogat magának pár cukrot meg rágót. Gyerünk haladjon már, cukrooot akaroooook!! *-* Már ott van a kasszánál...előveszi a pénztárcáját...kimondja az eladó az összeget...előveszi Loraine a pénztárcáját...kiveszi belőle a pénzt...odanyújtja a pénztárosnak...elrakja a pénztárgépbe...összeszedi a visszajárót...Loraine kezébe nyomja...megköszöni a vásárlást...belerakja a zacskóba a cuccot...elköszön Loraine...és végre jön és hozza a drágáimat!! Úgy kikapnám a kezéből a zacskókat, de enyhén feltűnő lenne a boltosoknak és a vevőknek is három lebegő pillecukros zacskó így hát letettem erről.
- Gyere utánam, hogy ne zavarhassanak minket! - suttogta nekem.
Elmentünk egy medve és krumplicukrokkal teli szekrényszerűséghez, ott kinyitotta a csodákkal teli zacskót és felém nyújtotta.
- Ez a tiéd, örülök, hogy találkoztunk!
Jó nagy zacskót kapott és látszólag erős fülűt, így megkíséreltem valamit, ami félig reflex volt, félig most találtam ki. Odanyomtam a zsebébe az ő 2-3 cukrát-rágóját, felbontottam a pillecukros zacsikat, beleborítottam őket a nagy zacskóba, Loraine még tartotta felém, és egyenest egy szabályos fejet ugrottam a cukor áradatba. Az örömtől megrészegülten fetrengtem a cukrok között amit Loraine kissé furcsállt, tátva maradt a szája és hangosan felnevetett.
- Hát nem sokkal lett nehezebb a zacskó. Ennyire örülsz neki?
A számat már telitömtem pillecukorral, így a válaszom elég furcsán hangzott.
- Iden, nadon öjülök énisz, hoj tajálkosztunk ész nadon öjülök a pijjecukjoknak isz!!!
Letett a földre zacskóstul és leült velem törökülésben szemben.
- Nade mesélj magadról valamit, eddig csak kis részben ismerhettelek meg. Ha gondolod, utána én is mondhatok pár szót az életemről, nem olyan érdekes, de hosszú…
- Előszöj mondi te, nem naon tujok beszéjni a pijjecukojtól, de naon figyejek, mejt naon éjdekel!

Tárgy: Re: Candy shop Vas. Május 29, 2011 9:48 am

Ragadós találka - Keiko & Loraine

- Nos, akkor kezdem… Nem tudom mikor és hol születtem, az első emlékem az éhség. Őrjítő éhség, ami az elmémet is elborította. Egyik éjszaka szörnyű rémálmok gyötörtek, ropogásra ébredtem, körülöttem pedig a vörös lángoktól már majdnem porrá égett ház. Álmomban ellőttem életem első Kidouját. Ezek után kaptak el, és vittek Shinigaminak. Ott sokáig a kardom nem mutatkozott, csak a mágiám volt, de azt tökélyre fejlesztettem. – Kezdtem a mesélésbe. Felsóhajtottam, és a lány szemeibe néztem. – Ifjoncként találkoztam Ayako-val… Ő volt az első lány, akibe belebolondultam, és úgy éreztem vele akarok élni… Amikor összejöttünk, előtte nagyon megsértett, és kiengesztelésképp hozott nekem egy üveg saket. Én viccelődtem, erre hatalmas pofont kaptam, és persze viccelődve egymásnak estünk, végül lebirkóztam. Ott feküdtem fölötte és… És…
Mosolyogva, de jól látható keserűséggel az arcomon megálltam, és hátratűrtem a hajam. Vettem egy mély levegőt.
- Szóval megszereztem a kardom végül, akkor még csak Shikon volt a kicsike. Tíz penge, minden ujjamon egy, hollownak képzeli magát, és nem volt hajlandó harcolni ellenük… Ez a mai napig így van, bár már közelebb érzi magát hozzám, mint hozzájuk. Kuromeru Shikon, most teljesedett ki nemrégen. Most van tíz pengeéles ostorom, és egy elég komisz Arrancarom. Mert most már annak hiszi magát… hosszú idő telt el azóta, hogy megkaptam őt, és bárhogy is, de jó társ, és fegyver, hiába az egyedi stílusa.
~Te utálatos, undorító…
- Csend Shikon! Bocsi, közbe akart szólni- motyogtam. Elgondolkoztam kicsit, mivel is folytassam, de úgy döntöttem, jöhet a feketeleves.
- Mámorító románc volt a miénk, szerettem őt, az életemnél is jobban, és sajnos ő is engem…- Hirtelen minden párássá vált, és könnyek csorogtak le az arcomon. – Egy küldetésre menet, Aizen, az áruló, akkor még friss kapitány meg akart engem ölni. Nem sikerült neki… Ayako elém ugrott, és őt ölte meg…
A könnyeim hangosan koppantak a földön. Mély levegőt vettem, és megállítottam a könnyeim. Megkeményedtek az arcvonásaim.
- Azon a napon esküdtem fel mindenre, amire csak feltudtam, hogy meg fogom őt ölni, és azokat is, akik istenükként szeretik…- Felnéztem dühtől izzó szemmel, és vettem egy mély levegőt. Ökölbe szorítottam a kezeimet, és a földre ütöttem.
- Megölte a mindenemet, elvette majdnem az összes kidoumat… Elpusztította Rajin Lorain-t, és én lettem az ex-shinigami, aki harmadik tiszt volt.
Kissé megenyhültem, és lágyabban, és kedvesebben folytattam.
- Az emberek világában zenész voltam, gitáros. Ha tudom, hogy találkozok veled, elhozom a hangszerem… Sajnos állandóan vadásztak rám itt, és így átköltöztem Hueco Mundoba, a Menosok erdejébe. Ott élek már hosszú ideje, magányosan a sötétben. Ez a történetem- szóltam, és megtörölgettem a szememet. – Bocsi a könnyekért, a sok rossz emlék…
Lassan bevettem a számba még egy nyalókát, és szopogatni kezdtem.
- Ayako szerette ezt a helyet, nagyon édesszájú volt, mindent megevett, ami édes volt. És ő is édes volt, én meg őt szerettem. Szép idők voltak, de ez a múlt. Mesélj te is valamit!- Vigyorodtam el, és megsimogattam a lány vállát, hiszen a szeme láttára sírtam. – Nem vagyok ám ennyire érzékeny, csak most kitört!

Tárgy: Re: Candy shop Hétf. Május 30, 2011 9:33 am

Ragadós találka - Keiko & Loraine

Hát belekezd a mondókájába, az ő elméletileg "nem valami érdekes, de hosszú" életébe. Szóval a Kidoushuu osztag tagja volt...Ez valamiben hasonlít az én esetemre, csak körülöttem nem kezdett el égni semmi és nem a tűz ropogott, hanem a ház amibe meghaltam és meghúzódtam, majd a ház teteje kezdett el ropogni, meg úgy az egész viskó. Hát nekem sem mutatkozott meg valami hamar a zanpakutoum. Hmm, Ayako? Biztos valami csaj... na, milyen igazam lett. Minden élet erről szól: megtalálni az igaz szerelmet. Látom neki is és nekem is sikerült, csak mind ketten sikeresen elvesztettük őket... legalább egy rokonlélekkel találkoztam, ő biztos megért majd engem, de most inkább ráfigyelek. Óóó, igen az első szerelem, amikor úgy érezzük, hogy vele kell leélni az életünket, hogy soha nem megyünk el mellőle, hogy mindig vele akarunk lenni, hogy mindig csak összebújva vigyázzunk egymásra és kerüljük a veszekedés viharos felhőit... Azta, hát ez furcsa, az egyik karom izéje hollow-nak képzeli magát? Az durva. Ilyennel még nem találkoztam, mondjuk nem hinném, hogy mindennapi lenne. Na, ilyenkor ne szóljon bele a kardja, majd beszél Loraine-nal, amikor akar, most velem beszél... Sajnos? Jaj, elpityeredett! Olyan szívszorító egy fiút könnyezni, kivételes pillanat, ez azt jelenti, hogy tényleg megviselte és nem fél felvállalni az érzéseit. Hogy miiiii??? Elééugroott???? Te jó ég... Szegény Loraine... Hát itt már nem bírta tovább cérnával, eleresztett egy-két nagyobb könnycseppet. Megértem teljesen, amikor nekem is azt mondták, hogy Ninsei... ki sem mondom. Tudom, hogy él.
Egy varázsütésre megváltozott az arca, arcvonásai határozottabbak lettek, a többit nem tudtam leolvasni róla. Hát persze, mi is lehetne, mint a düh, az elhatalmasodott, teljesen elmét felemésztő méreg, ami elborítja ilyenkor az agyat. És még el is vette sok kidou-ját... besz*rok... hát teljesen meg tudom érteni, és ráadásul harmadik tiszt volt... uuuh szegény, azaz...na mindegy, a lényeg, hogy sokkal erősebb, mint én. Már megint változik a hangulata, enyhébb, mosolygósabb lesz. Zenész?? És ráadásul gitáros?? Én is szeretek gitározni meg énekelni, de az ének jobban megy.
- Figyu, nem akarsz zenekart alapítani? - kérdeztem kicsikét hangulat-oldóan. - Jaj, ugyan semmi baj, teljesen meg tudlak érteni.
- Mesélj te valamit! - mosolyodott el, amikor rám nézett és megsimította a vállamat.
Huhh, hát akkor kezdjünk bele az én hosszú, zavaros életembe... Nyugi Keiko, ki fogod bírni.
- Hát akkor kezdem is a legelején. Mint már említettem nevemet, a Hishikawa-család egyik sarja vagyok, pontosabban, már az egyetlen... (ne sírj Keiko, kibírod! - győzködöm magamat.) Hát ez a család egy elég gazdag család, jó háttérrel, kiváló ismeretségekkel. Volt egy testvérem, Katsuki (óó az én kis Katsukim...). Hasonló volt, mint én, ő igaz nem látta a szellemeket, de érezte és hallotta őket. Szüleimet már őrületbe kergettük az állítólagos meséinkkel, jártam már pszichológusnál meg ilyen helyeken. Az egyik nap viszont láttam egy hatalmas szörnyet, most már tudom, hogy lidércet, és lerohantunk a lépcsőn Katsukival, hogy a segítségére induljunk, de szüleim megállítottak. Én kiférkőztem közülük, futottam a szörny felé, amikor rájöttem, hogy nincs velem szeretett húgom. Visszarohantam és a következő kép, hogy Katsuki összerogyva a kádban és szüleim felvágták az ereit. Katsuki meghalt. - itt kitörtem sírásban, alig tudtam abbahagyni, de valahogy sikerült és folytattam tovább.
- Hát én ott azonnal berohantam a szobámba, összepakoltam és szaladtam a vakvilágba, én sem tudtam hova, csak el innen, nem is néztem hátra, aztán eljutottam egy kis faluban, a főutcán furcsán néztek rám, majd megszálltam egy kis viskóban és a következő kép, hogy kívülről látom magamat és látom, hogy betört a fejem. Gondolom fejbe vágtak egy kővel, már nem érdekel. A lényeg, hogy meghaltam, jött egy lidérc, meg akart enni, de Kojiro Kuroda nevű shinigami megmentett és átküldött Rukongai-ba. Egy kis családnál éltem úgy...pff...fogalmam sincs már mennyi ideig. Sokáig. Aztán megtalált valahogy két shinigami, mert meghallották, hogy éhes vagyok és elvittek az akadémiára. Ezekről az évekről nem akarok mesélni, mert semmi különös nem volt benne, csak a "Borsika" becenév, mert hát kicsi a bors, de erős. Ja igen és az évfolyamban a kardomat én tudtam a legjobban kezelni vagy irányítani, nemtom hogy mondjam, érted mire gondolok. Végül az akadémia végén felvettek a 6. osztagba, aminek nagyon örültem és rögtön az elején már én lettem a 6. tiszt. Telt-múlt az idő és egyik reggel amikor elmentem reggelizni a Kumo Étterembe, bele futotam egy hasonló magasságú óriásba. Akkor még nem tudtam, hogy róla fog szólni az életem további része... Első találkozáskor már belé habarodtam és csók is volt meg minden és minden nap együtt voltunk, találkoztunk...ez ment két hétig. - még egy sírógörcs rám tört, de ez nagyobb volt, mint az előző. Rádőltem Loraine combjára és ott vártam, míg alábbhagy az inger, majd folytattam:
- Egyszer csak nem jött reggel. Hát jó, gondoltam sürgősen behívták. Aztán délután sem jött és nem találtam a házánál. Kerestem mindenhol, megmozgattam minden követ, már tiszta depis voltam, mert már 5 napja semmi hír róla. Elmentem a 8. osztaghoz megkérdezni, hogy mi van Ninsei-jel, amikor közlik velem, hogy kapott egy lehetetlen küldetést, miszerint ki kellett nyírnia egy ex-shinigamit és mivel eddig nem tért vissza feltehetőleg ő lett kinyírva. Na, én ott aztán egy hétig beteget jelentettem, nem mentem sehova, csak az ágyamban sírtam, Csináltam egy szentélyt is neki, ahol minden nap imádkozok érte a mái napig is, hogy épségben előkerüljön. Hát ez az én nem túl fényes kis történetem eddig...

Tárgy: Re: Candy shop Hétf. Május 30, 2011 10:24 am

Ragadós találka - Keiko & Loraine

- Zenekart? De, kiplakátoltam az emberek világát, hogy szerezzek magamnak egy bandát, ha gondolod, lehetsz az első tagom!- Szóltam mosolyogva. Elkezdett mesélni, én pedig hallgattam őt, néha elmosolyodva, de amikor elsírta magát, hatalmasat dobbant a szívem, előrehajoltam, és átkaroltam őt, amikor kissé megnyugodott, és folytatni tudta, elengedtem. Szomorú története fájdalmat ébresztett bennem, hiszen érző ember vagyok én is, a lelkem sajogva, zengve szólt hozzám, és ismét csillogni kezdtek a szemeim.
Mikor észrevettem a hasonlóságot köztünk, valami elpattant bennem, és ismét annak a nyavalyás arrancarnak a szavai jutottak eszembe…
„Ha olyanok állnak melletted, mint te, majd akkor lehetsz képes legyőzni őt…”
Nem akartam, hogy az előttem ülő lány megsérüljön, gyűlöltem a gondolatot, hogy megsérülhet, vagy baja eshet. A barátaimmal szemben mindig ilyen voltam, és valamilyen szinten ez a lány a lelki társammá lett. Megéreztem az erős fonalat kettőnk között. Szinte remegtem, amikor arról mesélt, miként tűnt el a szerelme.
Hirtelen az ölembe dőlt, zokogott, amitől a szívem mintha megrepedt volna, elkezdtem simogatni őt, közben könnyek hullottak a hátára. Megtudtam hogyan tűnhetett el, és vettem egy mély levegőt… Én sosem öltem meg egyetlen shinigamit sem, viszont rám rengeteget vadásztam. Egyszerre éreztem át az üldöző, az üldözött, és a gyászoló helyzetét. Mélyen dühös voltam, amiért a halálba küldték a shinigamikat, és minket is kitaszítottak. De ott volt a felismerés, miszerint én is lehettem volna, akivel csatázott, és aki megölte, bár biztos voltam benne, hogy nem tettem ilyet.
- A remény fényes csillaga vezesse a lelket, melyért imádkozol… - Mondtam csendben egy imát, amit még a régi kapitányom mondott nekem. Megöleltem a lányt, egy kis erőt akartam neki adni, hiszen éreztem a fájdalmát, és tudtam milyen érzés hosszú ideig gyászolni.
- Több száz éve sírok én is, és csak a bosszúnak élek… Az én reményem is legyen a tiéd, a karom ereje segítse a tiédet…- Néha meg-megakadtam a bennem kavargó érzések miatt. Lassan letörölgettem a szemei alól a könnyeket, és mélyen a szemébe néztem. Számomra eltűnt a külvilág, csak ő volt. Hallottam a szíve dobbanásait, és a lélegzését, a keservét.
- Amíg várod, visszatérhet hozzád!- Engedtem el egy halvány mosolyt, és a póttestem egyik zsebébe nyúltam. Kihalásztam belőle a selyemkendőmet, ami már tíz éve az enyém volt, még a nevem is ott szerepelt rajta halványkék betűkkel. A kezébe nyomtam, és felsóhajtottam. – A te életed sem volt fenékig tejföl… De keresd meg a legboldogabb dolgokat benne! Most nekem, az lett, hogy találkoztam veled, és talán a bandám első tagja is megvan… Sőt egy új társra tettem szert, barátra…
Lassan kinéztem a boltra, észrevettem, hogy senki sem figyelt ránk, kiléptem a póttestemből. Az ujjatlan felsőmet levettem, és a szeme elé tártam a hegeim százait.
- Ezt muszáj volt megmutatnom…- Szóltam, közben felöltöztem. – A legtöbbet zanpakutou marta a húsomba, sokszor meg akartak ölni, de ahogy én is élek, az ellenfeleim is. Sosem végeztem shinigamival, és nem is akarok, csak egy fog meghalni…
Gyorsan visszavettem a testem, hátha szükség lehet rá, és a lány mellé ültem. Kerestem a tekintetét, hiszen ő végre értette a fájdalmam. Gyorsan loptam egy szemet a pillecukrából, és megkóstoltam. Rámosolyogtam a lányra, és elgondolkoztam.
- Te erősebb vagy nálam… Hiszen tudsz reménykedni, és ezt csodálom!- Mondtam, és a kisujjamat felé nyújtottam. – Ígérd meg, hogy ezt te nem veszíted el, és persze azt is, hogy leszel a bandám egyik csillaga!
Hirtelen furcsa érzésem támadt, csak egy pillanatig, de otthon éreztem magam…
~ Loraine, régóta nem beszéltél senkivel, de én mégis örülök neked… Legalább nem engem húzol fel ~ hallottam a pengém megenyhült szavait, majd a csendet, amikor elhallgatott.
- Így van Shikon…- Szóltam, utána megint a lányra néztem. – Bocsánat, a kardom túl gyakran akar beszélgetni, de már csendben lesz! Amúgy meghallgatnám, hogy énekelsz, és a gitártudásodat is, hogy biztos lehessek, benne két pontot kihúzhatok a listámról, amiben felírtam kik hiányoznak a bandából. Én jó ideje zenélek, és szeretem is, talán pár hónapja vettem meg a mostani gitáromat, büszke is vagyok rá.
Egy pillanatig úgy mozogtam, mintha egy dalt játszottam volna a gitáron, utána elmosolyodtam.

Tárgy: Re: Candy shop Szer. Jún. 01, 2011 10:01 am

Ragadós találka - Keiko & Loraine

Csak figyelt, én közben figyeltem a reakcióit, miként érinti meg zavaros, fájdalmas és bonyolult történetem. Néha ismerős arckifejezést mertem vélni rajta, néhol megrándult, néhol könnyek homályosították el épphogy szemeit, de valahol bele is borzongott. Mintha átérezné, átélné, amit én anno. Hihetetlen. Pont ilyenkor találok egy ilyen rokonlelket? Amikor átölelt, mert sírva fakadtam, elfogott egy fura érzés, amit még soha nem érezhettem. Mintha a bátyám lenne. De hiszen még csak most találkoztam vele, hogy érezhetnék ilyet egy szinte vad idegen iránt, hogy már a bátyámként tekintek rá? Mindegy, ezt nem értem, majd megértem, az idő mindenben segít. Csak egyben nem... áh, inkább nem ragozom, mert a végén megint sírva fakadok. Milyen ironikus, mindig is ilyen bátyót szerettem volna. Ilyen tanácsokat is csak egy családtag tudna adni, olyan féltő és együtt érző szavakat mond.
- Mindig is várni fogom! - nyögöm ki végre és csak folyt a könnyem arcomon, de hangot nem adtam neki, bár úgy folyt, mint a patak, és még nem is túlzok.
- Most nekem is nagyon jól jött ki és nagyon örülök neki, hogy találkoztunk. Igen, ha felveszel énekes-gitárosként, akkor igen, megvan az első tagod. Smile

Dobott egy biztató mosolyt. Elgondolkozott valamin, majd levette póttestét és trikóját is és megláttam iszonyú vágásait. Alig volt olyan hely a testén, ahol ne lett volna valami sérülés. Borzalmas volt látni azt a fájdalmat az arcán, amikor végig nézett magán és felidéződtek az emlékek benne. Jut eszembe...
- Várjunk csak, valamit még nem tudok. Mért is lettél ex-shinigami?
Lopott egyet a pillecukraimból és elmosolyodott. Én? Erősebb? Nála? Viccel. Ja, így értem. Mert ő már nem tud reménykedni? Pedig a remény hal meg utoljára. Majd furcsa fordulat: nyújtja a kisujját felém.
- Ígérd meg, hogy ezt te nem veszíted el, és persze azt is, hogy leszel a bandám egyik csillaga!
- Ha beveszel, akkor megígérem. - viszonozom kisujj-nyújtását és összekapaszkodik a két ujj, majd megszorítjuk ígéret révén.
Ha jól veszem ki viselkedéséből, már megint megszólalt a kardja. Hogy ennek be nem áll a szája... Very Happy

- Amúgy meghallgatnám, hogy énekelsz, és a gitártudásodat is, hogy biztos lehessek, benne két pontot kihúzhatok a listámról, amiben felírtam kik hiányoznak a bandából. Én jó ideje zenélek, és szeretem is, talán pár hónapja vettem meg a mostani gitáromat, büszke is vagyok rá.
- Én utoljára fúú...3 éve gitároztam talán, de akkor nagyon jó voltam. A húrok ördöge, vagy hogy is hívtak. Az énekhangomról meg híres voltam, már ha nevezhetem magam híresnek. Én akusztikus gitár párti vagyok, szerintem annak van a legszebb hangja, azon is játszottam. Te milyen gitáron játszol?
Megrohamoztam egy picit zenei kérdésekkel, de sebaj, tudja meg, hogy ilyen vagyok. Very Happy

- Héjj, szerinted van itt hangszerbolt? Mi lenne ha izé "kölcsönöznénk egy gitárt" ott és úgy meghallgatnánk egymást? Smile

Tárgy: Re: Candy shop Csüt. Jún. 02, 2011 8:05 am

Ragadós találka - Keiko & Loraine

- Aizen… Mikor legyőzött, hazatért, és elmondta, hogy rá támadtam, és elhagytam a shinigamikat… Így nem önszántamból, de árulóvá lettem, és ahogy ismerem odaát a fejeseket, Aizen árulása után sem nézték át a kartonomat… Így nem jöttek rá, hogy ártatlan vagyok, és így nem térhetek haza…- Szóltam halkan, és megroppantottam az ökleimet. Lassan vettem egy mély levegőt, és megdörzsöltem a szemem. – Elvonási tünetek…
Hatalmasat nevettem, és elővettem az öngyújtómat. A talán húsz éves darabot a fény felé tartottam, a fém ragyogóan csillogott, bár néhány horpadás látszott rajta.
- A zenész élet hátránya, legalábbis számomra!- Motyogtam, és a farzsebembe süllyesztettem a tűzcsiholó szerszámot. Kissé megmozdult a szemem előtt a világ… Megint az Arrancar szavai csengtek a fülemben, hátra dőltem, neki a falnak…
~ „ Ha nem találsz társakat, meghalsz!”
Felsóhajtottam, és kihúztam magam.
- Nemrég, csak az egyik akusztikus gitárom volt csak meg, de az egyik újdonsült barátomnak adtam, mert megkímélte az életemet… Most bizony, olyan hangszerem van, amivel kissé durvább hangokat tudok előadni! Egy Ibanez Iceman, gyönyörű darab. Szeretem is, hiszen gyönyörű hangja van.
Ez a gondolat szöget ütött a fejemben, hangszerbolt a közelben, nem tudtam róla, hogy errefelé lenne, de egy boltot tudtam. Elmosolyodtam, és két ujjamat a homlokomhoz érintettem.
- Van egy hely, ahol nézhetünk egy gitárt… Legalábbis ajánlom, hogy nézhessünk. De ide nem hozhatjuk be a hangszert, de talán… Nem tudom mi is lenne a jó, először is nézzünk egy hangszert, utána eldöntjük majd!- Gondolkoztam hangosan, és a tenyeremre néztem, közben megéreztem az ereimben lüktető nikotinhiányt. Megint függő lettem, és ez kezdett dühíteni, viszont élveztem is, főleg a szívem heves verését. Szinte megelevenedett a testem minden sejtje, és húzott, rángatott, hogy menjek, és tegyem, amit eddig.
Nehéz mozdulatokkal, felkeltem, kinéztem az üzletbe.
- Na, betankolok neked gyorsan későbbre is, hogy élvezhesd a pillecukrot otthon is!- Szóltam, és megint vásárolni mentem. Egy szatyorral jöttem vissza ismét, és két csomag pillecukrot, még elé tettem. – Amúgy, a gitártudásom, nekem is eléggé jó!
Rákacsintottam, és elgondolkoztam, mi is volt a bandám neve oly régen, de a makacs gondolat nem jött elő. Felsóhajtottam, és megsimogattam a fülbevalómat.
- Elmenjünk arra a helyre? Ott megnézhetnénk, utána leülhetnénk egy parkban vagy valami- motyogtam, közben az arcomat vakargattam, kissé zavarban voltam, mert ma ismertem meg, és nem szoktam csak úgy valaki előtt gitározni mostanában, régen más volt… Régen minden más volt…
Ültömben, elővettem a cigis dobozt, és megnéztem milyen erős. Bizony 10; 1,0; 10 volt ráírva, kissé fájdalmasnak éreztem ezeket a számokat, mert ez erősnek számított, de úgy éreztem kicsit kevés lesz, egy szálnak gyorsan letörtem a szűrőjét, visszadobtam a Dobozba, és eltettem.
- Amúgy, odahaza, minden rendben? Shinigamik boldogulnak? A Kidou osztag ugye nem halt ki? Még mindig vannak ott emberek, mint régen?- kérdezgettem, bár kissé kellemetlen volt mégis szükségesnek láttam információkat gyűjteni szeretett világomról. Hiányoztak az ott eltöltött évek, a harcos napok, az-az élet, a társaim, és maga a gyönyörű otthonom. Szánalmasnak tartottam magam, hogy nem elégszem meg azzal a lyukkal ahol élek, mert én építettem, és varázsoltam olyanná amilyen most. Szélcsengők, fehér falak, az emberi világból átmenekített dolgaim, és a kényelmes ágyam. Csodálatos, hogy én hoztam létre ezt magamnak, de mégis csak egy hollow lakta vidéken épült az örök sötét éjszakában, ahol hosszú évek óta élek. Felsóhajtottam, és megint a szememhez nyúltam.
- Tudod, hogy én hogy örülök a találkozásunknak? Megint kezdem úgy érezni magam, mint azokban az időkben. Társakra leltem, barátokra, és egy bandára! Egy ember jelentkezett még a hirdetésre basszerosnak, így egy dobos hiányzik csak… De talán meg lehet oldani ezt is…- Motyogtam, és felkeltem. – Akkor nézzük meg hogyan is megy a gitározás!
Rákacsintottam, és amint láttam, hogy készen áll kiléptem a levegőre.
- Nem haragszol meg, ha rágyújtok? Nem fújom feléd a füstöt, csak kicsit függök tőle, szükségem van rá, ahogy barátokra is… - Szóltam csendesen, meggyújtottam a szűrő nélküli szálat, mélyen beleszívtam, közben talán kicsit kancsalítva, de néztem, ahogy elég a papír és a dohány. A füstöt pedig elfújtam messze a lánytól. Közben lassú lépésekkel elindultam, közben figyeltem, hogy jön e…

Tárgy: Re: Candy shop Szomb. Jún. 04, 2011 5:40 am

Mézes-mázos randevú~ ♡

*Mikor kézen ragadták, hirtelen azt sem tudta, mi tévő legyen. Nem mondhatni, hogy kínosan érezte volna magát, vagy esetleg zavarba jött volna, hiszen ez a hölgyek reszortja, hanem csak szimplán nem tudott rá mit reagálni. Csak hagyta magát, hogy élete legédesebb vattacukor felhőcskéje vezesse. Nem várt meglepetést, hiszen tudta jól, hogy az édesség boltba menetelnek, ám az elé táruló kép annyira édes volt, hogy puszta látványától belefájdult a foga. Olyan sokkhatás érte, csak kikerekedett szemekkel káprázott bele a sok-sok színes édességbe, kemény cukorkák rengetegébe, csokiszirupos muffinok tömkelegébe, és tarka csokoládék toronyba halmozott mindenségébe. Már többször is hangoztatta, hogy nem túlzottan édesszájú, ám ennek a látványnak, csak a hülye tudna nemet mondani. Nem egy süteménynél érezte, a nyál is összefut szájában, az pedig csak rátett egy nagy lapáttal, mikor Caquel magához húzta, és úgy szemlélte továbbra is meseország apró csodáit. Majd azután mikor megunta az édességeket nézegetni, lassan oldalra sandított a lány felé. Őszintén szólva, jobban lekötötte ez a látvány, mint holmi kovászos, tojásos, cukros, mézes bombák fürkészése. Azt is letudta magában, hogy még sosem látta ennyire felszabadultnak Caquel-t. Ennek nagyon örült, ezért együtt mosolygott vele. Legszívesebben most kétségek nélkül vetődött volna nyakába, és halálra nyomorgatná, miközben fülébe suttogja azokat a kedves szavakat, amik először eszébe jutnak róla, viszont ehhez meg még túl félénknek érezte magát. Bár szó, ami szó, csókot lehelt már ajkaira, azóta olyan sok idő eltelt, abban sem volt biztos valódiak-e a lány érzései. De ezekben a percekben hinni akarta azt, amit egyelőre még nem tudott. Na meg aztán mindig is azon volt, hogy boldogabb legyen Caquel. Ha máshogy nem, legalább akkor, mikor vele van. Hiszen nem volt számára boldogabb érzés, mikor felderült a lány arca, és valójában mosolygott.*
-Akkor válassz közülük! Bármelyiket megkaphatod, amelyik szimpatikus!
*Karolta át derekát, jó közel húzva magát, így egy pillanatra a lány kobakjára hajthatta fejét. Kedves gesztusnak szánta, reménykedett benne, nem kap ezért gyomorba könyöklést, vagy ilyesmit. Aztán gyorsan és óvatosan el is engedte, hagy válasszanak szabadon, addig ő is jobban körbenéz, mihez is lenne kedve. Talán a bőség zavara volt a legnagyobb probléma, mert elég sok ínyére való tortaszelet sorakozott a pultban, ezért kénytelen volt állát piszkálgatni, hátha ezzel is előrébb lesz. A választás nehezen ment, végül beadta a derekát a sajtos-málnás pitének, amit még ugyan sohasem kóstolt, de annyira kedvére való volt, hogy nem bírta megállni, legalább egy szeletet ne egyen belőle. Ráadásul szerinte a két párosítás is olyan extrém volt, hogy bűn lett volna, ha csak vállat ránt rá. Miután kikérte a kiszemeltet, ismét Caquelhez igyekezett, majd ketten befoglaltak egy szabad asztalt. Már épp belekezdett a majszolásba, mikor tündércukra kérdezett valamit. A választ pontosan nem tudta volna azonnal megválaszolni, viszont bőszen gondolkodott rajta*
-Hát izé... sajnálom, de nincs túl sok pénzem, ezért a vidámpark kilőve. Viszont... szívesen elsétálgatnék veled késő este abban a szép nagy parkban! Sőt, akkor mutatok is neked valamit, szerintem tetszeni fog! *-*
*Jelent meg feje felett világító kis körte, teli szájjal vigyorogva. Épp elég nyálas, és romantikus lesz, hogy Caquelt elkápráztassa egy ilyen fülledt nyári napon. Na meg aztán a kis tópart mellett számítási szerin igen kellemes lesz az idő. A csillagokat szerette fürkészni, hátha leköti Caquelt is. Aztán jött az ötlete, amit egyelőre nem akart felfedni előtte. Egy darabig elrandalíroznak, és jól belaknak az üzletben, aztán az este folyamán előszedi tervét... Még Gabi sem gondolta volna magáról, hogy ennyire furfangos, és a mókás célzásokkal meg reméli felkelti a lány érdeklődését, hogy majd éjszaka ki akarjon ugrani a bőréből. Oké, Gabi tudta magáról, hogy jól keveri lapjait, de ez teljesen más volt. Most semmi hamis dolog nem játszott fejében.*

Tárgy: Re: Candy shop Kedd Jún. 14, 2011 1:05 am

Mézes-mázos randevúú~

Mondhatni hevesen kalimpált apró szíve, mikor apró kezével megkaparintotta élete fényének hatalmas kezét, és arca láthatóan elszíneződött halovány paradicsomszínűre, miközben tekintetével Gabi kezét figyelte. Méghozzá olyan elmélyülten, hogy sikeresen belegyalogolt az egyik földre állított hatalmas nyalókatároló egységbe, aminek következtében ismét bemutatta, milyen ügyetlen és két ballábas is, hiszen majdnem elterült a bolt hideg padlózatán. Arca sötétvörösen izzott, és próbált valami magyarázatot adni, de gyorsan, aminek következtében érthetetlen egyveleg szaladt ki belőle, ráadásul halkan! Szégyene emiatt egyre tovább mélyült, s lassacskán már azt sem tudta merre bújjon a gyalázatos eseménysor miatt, aztán feladta, és teljesen tanácstalanul kezdett el pislogni Gabira, miközben kezében szorongatta az eddig összegyűjtött édességeket. Nagyon nem szeretett volna ennyire felsülni előtte - megint, de hát már nem tudja visszacsinálni sajnos. Pedig szívesen megtette volna, mert hát a lehető legjobb formáját szerette volna hozni Gabi előtt, erre magyarázatnak meg legyen elég annyi, hogy ki szeret felsülni a titkon imádott, dédelgetett Hercege előtt? Ugye, hogy senki sem..
Halkan szipogva markolászta meg a zacskót, és lépett közelebb egy lépést Gabi felé, hogy aztán a szíve egy erőteljes dobbanással adja a tudtára, hogy bizony ténylegesen ott van a helye, ahol, és hogy felettébb hatással van a működésére a mellette álldogáló illető. Néha még őt magát is meglepi, hogy ilyen kislányosan tud bolondulni a fiú után, de hát a szenilitás nála biztosan így nyilvánul meg, az meg ugyebár a korral jár...
- Gabii, ugye nem haragszol rám?- pislogott fel rá hatalmas, könnyes szemekkel, egy nemleges válaszban reménykedve. Szörnyen furdalta a bűntudat, amiért ilyen szerencsétlen, hogy folyton jobbra-balra csetlik-botlik, de valahol ott mélyen merte remélni azt, hogy Gabica pont így szereti, ahogy van. Mert hát afelől nem volt kétsége, hogy ő teljességgel bele van szerelmesedve Gabicába, és azt is tudta, hogy túl nem élné, ha valami titokzatos, ámde illatos parfümfelhővel rendelkező ok miatt lapátra lenne téve amúgy is ingatag helyzetben vesztegelő popója. Inkább bele sem gondolt, mert szája máris remegni kezdett a gondolatra, s inkább szabad kezével karolt bele Gabicába és bújt oda felsőtestéhez, hogy homlokát rátámassza. S miközben lenyelte a feltörő pityereghetnéket, meglepve tudatosította magában, hogy a felettébb imádott izmos kötegeket nem csak egy vékony póló, hanem néhány sornyi kötés is elrejti előle! Ijedten toporgott hátrébb, és pislogott aggódva az előbb még érintett területre:
- Gabii, veled mi történt hogy össze-vissza vagy toldozva-foltozva meg kötözve?- ragadta kézen, és miután a fizetéses tranzakciót lebonyolították, a legelső megpillantott padra letuszkolta imádott spanyol hódítóját, azután aggódó pillantásokkal kísérelt rendkívül óvatos tapogatási-hadjáratot indított ellene, csak hogy megállapítsa, ha fejtetőre áll sem tud javítani a helyzeten, így elszontyolodva huppant le Gabica mellé, és kezdte el bontogatni a zacskót, amely tengernyi finomságot rejtett- valahogy abban a gyermeteg reményben élt, hogy ha megtömi vele alaposan imádottját, akkor majd gyorsabban gyógyul tőle.
- Szóóvaal, visszatérve, nem bánom, ha sétálgatunk majd, az sokkal jobban hangzik, mint egy mozi. A végén még megint elaludnék a filmen.. És mit mutatsz majd nekem?*.*- mászott bele Gabica képébe, azzal a felesleges reménnyel, hogy hátha ki tudja olvasni a fejéből a gondolatokat. Igenis, máris tökéletességgel izgatott volt, alig tudott hová lenni a gondolattól, hogy ő, az értéktelen kis töpszli egy olyan félelmetes Adoniszt, egy csillagot foglalkoztasson! Szíve hevesen kalimpáltni kezdett a gondolatra, hogy mi lenne, ha Gabica valami olyat ejtene el előtte, hogy szereti... már most gyűlni kezdtek szemében az örömkönnyek, pedig semmi sem történt.
Hirtelen ötlettől vezérelve kapta le hátáról a tokot, mely mintha már ugyanolyan testrésze lenne, mint a karja vagy a lába. A mogyorószín hangszer most is ugyanolyan üdítő hatással volt rá, mint eddig, és amint apró, vékony ujjai megpendítették a húrt, eszébe jutott a tény, amit feltétlenül meg kellett osztania gabicával.
- Képzeld, még pár napja elszakadt az egyik húrom, és mivel már amúgy is hangoltatni akartam, így kénytelen voltam keresni valakit aki megcsinálja, és elvittem Hansit az egyik itteni hangszerboltba, ahol egy nagyon kedves fiú felhangolta! Meg bekötötte az ujjamat is, mert elvágtam, látood? - mutatta meg a rikító rózsaszín tapaszt, amin apró sárga csibék voltak, és nem volt rest Gabica arca elé tartani lesérült jobbját, majd angyali mosollyal kezdte el magyarázni, hogy Ryou milyen mesteri ügyességgel és gyorsasággal javította meg kis híján elhalálozott hangszerét.

Tárgy: Re: Candy shop Hétf. Jún. 20, 2011 11:47 am

Ragadós találka - Keiko & Loraine

- Nekem is Ibanez gitárom volt, csak az Ibanez AEL20E... vagy talán megvan még? Lehet, hogy a szekrényemben van! Hát nem is úgy gondoltam, hogy elvinni, hanem, hogy ott kipróbálni.
Szerintem ez tök jó ötlet, ki tudja, lehet, hogy pont ott lesz valaki és csatlakozik a bandához... Igen, valahol a 2. kerületben van egy hangszer bolt.... Visszarázódás-képpen ő felállt, amire én furcsán néztem rá, de magyarázata hallatán fülig érő mosoly ült ki arcomra...
- Na, betankolok neked gyorsan későbbre is, hogy élvezhesd a pillecukrot otthon is!
Elindult a pénztár felé, majd még két csomag pillecukorral tért vissza. NYAMMNYAMMNYAMM PILLECUKOOOOJ! Hirtelen nyakába ugrottam és szétszorongattam a nyakát megköszönés gyanánt. Leugrottam a magaslatról és beleöntöttem a többi közé a pillecukrokat. Kész pillecukor tóó! Na, de induljunk is kifelé, a hangszer boltba. Közben elővesz egy cigit... Neutral

és elkedzd kérdezősködni.
- Amúgy, odahaza, minden rendben? Shinigamik boldogulnak? A Kidou osztag ugye nem halt ki? Még mindig vannak ott emberek, mint régen? - rohamoz meg hirtelen.
- Jajaja, semmi érdekes nem történik... Meg vannak valahogyan. Nem halt ki egyáltalán, gyarapodik inkább kicsit. Smile

Hát én nem tudom, hogy azok az emberek vannak-e ott, mint amikor te voltál köztük, akkor még nem voltam ott, ahol most.
Ezeken a válaszokon csak elmosolyodott. Következő kijelentése kicsit meglepett. Ennyire örülne a találkozásnak? Furcsa... de ő tudja. Hogy hogy majd megoldja? Beáll ő dobosnak? Hát ha vállalja, akkor biztos tud valamennyire. Pfujj, cigi már megint, de most rá is akar gyújtani.
- Hát csak ha nagyon muszáj rágyújtanod, akkor viselem el és akkor is nagy nehezen. Ha beszívom a füst egy részét is, akkor már passzív dohányosnak számítok, tudtad? És én még az sem akarok lenni. Mindjárt ott is vagyunk...
És ahogy mondtam, körülbelül 5 perc múlva már a bejárati ajtó előtt álltunk...

//Bocsi a késői postért... folytatás: Yuuinozai Hangszerbolt és műhely//

Tárgy: Re: Candy shop Pént. Júl. 01, 2011 1:52 am

Mézes-mázos randevú~ ♡

-Már miért haragudnék rád?! Caramelo, ne sírj már...
*Kerekedtek ki szemei, és csak pislogott. Talán ennyire nem értene a nők nyelvén? Maga sem tudta ennek az okát, pedig minden erejével azon volt, egy kis szeretethalmazt sózzon hőn szeretett Caquel-ja irányába. Már csak azért sem akarta ennyiben hagyni a dolgokat, meg akarta mutatni a világ számára, legfőképpen kicsiny mazsolájának, hogy igenis képes arra, hogy egy kis boldogságot szuszakoljon szíve közelébe. Ennek hatására, mondata végét is már halkan suttogta, óvatosan, majd ráborult. Vigasztalásban sosem volt jó, de nem akarta, hogy több könnyet pocsékoljon el a lány. Ezért ujjával letörölte hamvas arcáról a nagy cseppekben folydogáló nedvességet és rámosolygott. Ahogy a közelébe fonta magát, olyan érzése volt, lassan eluralkodik felette férfiasságát serkentő hormonjai, de a fantáziálás helyett inkább olyan gondolatokat hajkurászott, mint az atomfizika szövevényes szálai, melyet Slarin ragasztott rá az idők során, vagy mondjuk hogyan varrja össze poncho-ján űrgént tengő hatalmas lyukakat. Hiszen annyit konyított a szabáshoz, mint kecske a hegedüléshez. Bár még lehet a kecske is előbb rájött volna a zeneszerszám fortélyaira, mint egyszerű személye a tű és cérna használatára. Leginkább csak arra tudott gondolni, amilyen mákja van, saját kezét varrja hozzá az anyaghoz. Az pedig senkinek sem okozna előnyt. Caquel kérdése pedig kemény hezitálásba kényszerítette összekavarodott lelkét. Nem állt szándékába még szomorúbbá tenni, ezért válaszul egy mókás történetet röttyintett hirtelenjében.*
-A kaktuszok igen goromba élőlények! A napokban találkoztam egy termetesebb fajtával, aztán amiért nem akart engem kikerülni a heves sonidozásom közepette, azért úgy gondolta meg akar ismerni közelebbről, és tüzes, forrongó kapcsolatot akar kialakítani velem. Csak aztán a tudtára kellett adnom zanpakutom segítségével, hogy engem már vár egy asszony!
*Ért fülig vigyora, és hirtelen kibújt az ölelésből, majd nekiesett Caquel hajának. Addig addig borzolta, míg a legtöbb szál az égnek meredt. Egyszerűen imádta az embereknek borzolni a haját, legszívesebben egész napját ezzel múlatta volna el. Remélte nem ruházzák meg őt ezért túlságosan is, de egyszerűen nem hagyhatta ezt ki. Hirtelen aztán eszméletlen sütiáradattal kellett szembesülnie, ami már hogy a fenébe ne fogadott volna el szerettétől?! Óriási baklövést követett volna el, ha nem eszi meg mindazt, amit előtte tukmáltak. Ezért összeszorította szemeit, és habzsolásba kezdett. Attól függetlenül, nem annyira rajongott az édességekért, olyanokat válogattak ki számára, amit ehetőnek is tudott titulálni. Ez pedig nagy szó Gabicának! Ahogy dézsmálta az elé nyomott süteményeket, hirtelen Caquel levette hátáról a gitártokot. Ilyen szerencsétlen Gabi sem lehetett. Annyi esze sem volt, feltűnjön neki, talán megnehezíti mozgását a gyönyörű hangszer. Még fel sem ajánlotta vállára veszi, vagy vigyáz rá, vagy ilyesmi... ahogy hallgatta mondandóját, leginkább az kötötte le, milyen aranyosan magyaráz. Kis heves, ami teljesen elolvasztotta vajszívét. Mintha egy mikróban körözne perceken keresztül. Ezért könyökölt, és támasztotta vigyorgó fejét.*
-Mi a fene? Sebed van? Ajh, lehelek rá egy gyógyító erejű csókot!
*Hajolt felé, majd minden macsós erejét mozdulataiba sűrítve nyomott rá egy gyengéd puszit. Butácska ötlet, de ezzel is jobb kedvre derítheti Caquel-t. Valahogy a folytonos vigyorgás most sem akart rásülni képére, meglehet csak zavarát akarta ezzel leplezni, de úgy gondolta, nagyon jól űzi a sportot. Egy idő után azonban fájdogálni kezdett hasa, ezért óvatosan a lány tudtára adta, egy falat sem megy le torkán. Terelve a témát más felhőkre ugrálva csettintett.*
-Válassz valamit magadnak az útra, aztán mit szólnál, ha egy padon megcsillogtatnád tehetségedet, amely a gitározásban foglaltatik magában? *3*

Tárgy: Re: Candy shop Szer. Feb. 29, 2012 3:59 am

[Őszexuálisságom, és a cukrok világának brutális találkozása, vagyiiiis: Cukros bácsi lettem! ]

- Hinnye, Lucifer, hmm... De megerőszakolnálak! ;
Hát persze, hogy nem másról, hanem rólam volt szó, mert én voltam a legleglegleg, mit is akartam, kipottyan istentelenülgörögoszloposanszexuálisfejemből, de előfordulnak, szokni kell a dolgokat, miket, felfordulok magamtól, annyira iszonyatosannagyonatomra szexuállat vagyok. Na de! Karikírozok már Rozit, mi is itt a hepaj okozója, mert, hogy a hatalmasvonzerejű férfisságosságom, csak hát nem a hátam, bár az is, benézhetsz mögé, csak úúú, ne tapogass, szóval, hogy na, nem kérdés, van kérdés? Jójó, túl sok lesz a jelentkező ma éjszakára, nincs ekkora rugózásom, de majd nem csak ágyat próbálunk, mindenre van kapacitásom, amire nincs, az meg nem fontos, vagy ha, az sem izé, meg rizé-bizé, na jól van, mondom már.
Úgy kezdődött, hogy Manci kisférjem teljes mértékig hellokittyszerelmes, szóval neki ugráltam, meg fúúú, volt ágyazás, korbácska, meg poratka piperekészlet, és most itt vagyok, és fúú, de vakítóanvadulkívánatos vagyok, félő, széttépem magam, úgy orgiázok. *o* Hijjuhuujjololejiihooo, aztat voltam, ellépkedtem a tükröm elől, mert annyira isteniesen szexuájális, hogy az már befájt rendesen, és hát fennállt a kiszáradás veszélye, hogy ha még továbbra is kitartóan nyálzok magamra, abból hatalmas bajságok lesznek, szóval muszáj volt elszakadnom magamtól, és pályát váltanom, hogy másoknak reklámozzam a totálisan keményizomzatos seggemet, meg minden egyébséges tökéletességet, amivel csak fel van szerelve a kiváló énem. Very Happy

Nem sajátíthattam ki magamat teljesen magamnak, mert hát mindek vonjam meg másoktól a szexuálisságom, mikor azt is nézhetem, hogy nyálzanak rám mások, és nem kell félnem, hogy tükörerőszakítási kísérletem bajokhoz vezetne, és elcsúfulna a tökély seggem, mert hát azt csak Eraaas gazdihiinak szabad megcsinálni, és senki másnak. :3
Na de annyira el is voltam foglalva magammal, hogy teljes mértékig oda fajultam, már se szó, se beszéd, gomboltam is az inget-gatyát, aztán léptem olajra, meg zsírra, hogy minél hamarabb utcán legyek, csak úgy száguldottam véges végig mindenen, meg minden csúnya emberen, hogy legyenek jó irigyek, mert hát akkor csak még jobban fogom tudni, hogy egy görögistenséges kisördög vagyok. szemöldökrángatás

Nagyon lazásan rázva a seggem meg is érkeztem egy helyre, ahol totál menőn letettem magam egy padra, és minőőő meglepetés, hogy éppen valami kósza légáramlat jár arra, amerre én is, mert minden kiscsaj csodálatára meglibbent félig gombolt ingem, így villogtatva nagyon férfias mellkasom, meg kockás hasam. Csak azt sajnáltam, nem szándékoznak kicsengetni mindenféle összeget, de nem fekszek mindenkivel össze pénzért, vagyis inkább nem mindenkivel pénzért fekszek össze, mert például Umi cicának se kell csengetnie, csak néha nézek be hozzá egy-két holmiért, amiket nem használ, valami kis hellokitty bábút nyúltam le múltkor, de nem szólt, kéri, én meg jót sefteltem vele, szóval ha hiányolja, majd visszalopom neki. :3 Egyébként meg kicsi férjem isss…. Ojjjééé, nézzünk már oda! Surprised

Kicsit késő van már, hogy mindenféle törpe kislányok ugráljanak az utcán, aztán mégis megzavarják itt a szexuállatias lelki békém, hogy ilyen cukiságok itt téblábolnak teljes felügyelet nélkül, és még el is vonják a figyelmet a nagyon szexis mellkasomról, hiába lebezgeti a szellő az ingem, meg fújja a hajam, meg hiába csillogok itt olyan sájnnal, mint egy igazi szupersztár. Surprised

Felháborító, hogy ennyire nem veszi figyelembe, hogy belegázol a nagyon egoista pillanatimba, mikor épp magamról képzelegetem, milyen szép lesz, mikor teleplakátolják a várost a boxer nélküli képeimmel, amit én fogok megcsinálni, de ez szigorú Lucifer-titok, és az ördög nem adja ki az ászait.
- Hé, kislány! – szóltam oda neki, mert nagyon nem akarta észrevenni, hogy most lőtte le a legnagyobb képzelgésemet a szexuálistenséges testemről, és hát muszáj volt lekapcsolnom, mert a végén még senki sem veszi észre, mennyire kívánatos is vagyok, aztán ha mást nem, majd a kiscsaj miatt rám is fognak figyelni, és akkor még arra is gondolnak, mennyire édeees vagyok, mert egyébként mindenkit könnyebb bevezetni az ágyba, ha gyereket mutatsz nekik, még a pasik is totál elolvadnak, és úgy lehet átszáguldani rajtuk, mint késsel a vajon, meg krosszmocival a sáron, meg minden, szóval bruuuum én is. Very Happy

– Nem kéne már aludnod? Szóval ja, késő van, meg este, és a gyerekek ilyenkor már alszanak, kivéve Rävcsi, de ő nagyon különleges kiscsaj, és csak egyszer kapjam el, ha a nagy alakjában van, fúúú… Vagyis na, érted, én a Rävcsivel szoktam játszani, meg ő hív a Lucifernek, a kardjának, mert egyébként is Lucifer vagyok. ^c^ - Mondtam, és mondtam, hogy úgy tűnjön, mennyire cuki vagyok, meg biztos ismerem a kiscsajt, és hát ennek megkoronázása végett olyan mentő ötletem támadt, hogy csak na, egészen titanikos érzésem lett, hogy mennyi sok embert menthettem volna ki, ha akkor én is ott vagyok totál nagy koponyának, mert másnak nem volt a dologhoz esze.
- Figyelj csak, kislány! Voltál már édességben? - jó, hát nem akartam egyelőre ferde hajlamokkal letámadni szegénykét, most még elegen vannak nekem a női és hímnemű egyedek, szóval egyelőre nem biztos, betorzulok, de olyan kis apa-lányás dolog lenne, ha elvinném egy fagyira, vagy mi, csak hogy maradjon a fenekén, és ne vegye el a reflektoromat, vagy a végén kénytelen leszek tényleg elkallódni, de akkor Manci kanálba fojtana víz nélkül, Eras gazdiii meg büszke lenne rám, istenkém ezt a dilemmát, nem tudom, mit tegyek. o.O Na jó, hogy ne tudnám, elég vagány szexistenség vagyok, hogy tudjam, szóval szépen magam alá kaptam a lábaim, megráztam fejem, hogy dögös dög legyek, hajam meglibbenjen és mindenki megvakuljon fekete sájnjától, aztán állandóan pofázva valamiről kezdtem kicsi lányt invitálni az édességes felé, hogy ott majd teljesen beleveszhessen a finomságokba, én meg újra élvezhessem, hogy ÉN vagyok! *q*

//Bocsi a vacak posztért, szerintem nem lett Lucifer azon kívül, hogy magáról áradozik, de remélem, te tudsz majd nevetni rajta. ^^"//

Tárgy: Re: Candy shop Szer. Márc. 07, 2012 6:25 am

Édesség minden mennyiségben! *w*
Új ismerős: Cukrosbácsi-chan/Luci-chan

Készülődés, készülődés, készülődés! Ma végre elmegyek Karakurába körülnézni, meg beszerezni egy-két holmit, ami kellhet a kísérlethez, meg persze a szórakozásokhoz, és azokról se feledkezzünk meg, amikre Tsuki-nee-channak és nekem van szükségem a kísérletezések közben, mert azokhoz meg cukor kell, és hű, meg há. *.* Szóval kell némi édesség és nasika, és ingyom-bingyom, meeeeg… volt valami elektromos kütyüke, és némi játék, mert unatkozni sosem szabad… Tehát nincs más hátra, meg kell csinálni a bevásárlólistát, és kell kunyerálni egy kis pénzt innen meg onnan is, mert sajna zsebpénz nincs annyi, hogy mindent megvehessek, és van, ami az osztagbeli munkához fog kelleni, szóval Yuko-nee-chantól is kérhetek egy kevéske tőkét, ugye? Nos tehát, ott tartottam, hogy bevásárlólista, mert az sem íródik ám meg magától, nekem pedig kelleni fog, nehogy a nagy-naaagy nézelődésben egy fontos dolog kimaradjon… Tényleg, fontossági lista is kell, mert mi van, ha kifogyok a munícióból? °o°” Kezd sok lenni ez nekem… T.T Vagy csak túlzottan készülök egy egyszerű kis kiruccanásra, amire egyedül megyek, mert… mert nem szóltam senkinek róla. >///< Illetve eddig, vagyis hát szóval, na… Nagymamiék sem nagyon örülnének, hogy egyedül mászkálok az emberek világában, képzelem, akkor anyuék mit mondanának, és különben sem akarom őket ezzel terhelni, mert mindenkinek megvan a maga dolga… Valamelyik Onee-chant esetleg megkérhetném, hogy elkísérjen, és egyikük biztosan velem is jönne, különösen Tsuki-nee-chan, hiszen ő imádja az emberek világát, de ezt most szeretném egyedül is felfedezni, és természetesen így is hozni fogok valami ajándékot neki is, mert az nem járja, hogy én szórakozok, ő meg nem kap semmit. *o* Szóval ez lenne a nagy helyzet.
De azért feltalálom ám én magam, és természetesen este indulok útnak, engedéllyel, mert az kuncsorogtam ám Yuko-nee-chantól (meg ugye némi költenivalót is), és azért is csak este, mert nap közben ott van nekem a drága egyetlen labor (*_*), és az azért fontosabb, és este könnyebb körülnézni, hogy milyen a kínálat, és hallottam olyat is, hogy bizonyos boltok ilyenkor is nyitva vannak, tehát az időpont választás tökéletes. Meg állítólag az iskolások közül is van, aki sokáig elfoglalt, ergo biztosan kora este sétálgatnak, és nekem feltett szándékom diáknak álcázni magam. Ha már álcázás, a gigaiomnak van egyenruhája is, szóval biztosan működni fog a dolog. *-*
Nem is kell pepecselnem túl sokat, minden teljesen passzentos, szóval már indulhatok is felfedezni a környéket. Azt várom, hogy mindegy nagyon csidi-csudi és szuper ámulatos lesz, de az első elektronikai szaküzletnél már látom is, hogy kicsit el vannak maradva attól a technikától, amit én szeretnék használni, úgyhogy azt hiszem, arról minden esetre le kell tennem, hogy itteni kütyüt használjak odahaza, mert… mert bénák. T^T Sajnos nekem ezeknél kicsit komolyabb szerkezetek kellenek, és a mellékelt ábra szerint a DIY (Do It Yourself) módszere továbbra is működőképesebb, mint bármelyik semmirekellő emberi kacatban bízni. Pedig annyira reméltem, hogy találok valami jót! T-T Kezdek csalódni az emberekben, ami nem jó, mert azért mégiscsak emberek, és lehetne tőlük tanulni, meg a sorozatok és mesék is egész jók… de ez olyasmi lehet, mint hogy a kidoushuunak a kidouk a specialitásai, a második osztagnak a hakuda, és a negyedik osztag a gyógyítós osztag… Az emberek biztos a mesemondáshoz értenek legjobban a többivel meg próbálkoznak, csak nem jön össze nekik… Bár az édességeik sem rosszak. *o* Mindegy, csak maradjanak távol az elektronikától. >.<” Ettől függetlenül van jó néhány olyasmi, amiért érdemes volt idejönni, és nagyon szipi-szupi is a nézelődés. Ezt a részét a kiruccanásnak mindenképpen élvezem, és fel sem tűnik, hogy engem néz egy-két-három-sok emberke. Valaki még kiabál is, biztos-miztos a barátnőjének, mert azért sokaknak van olyan is, mert Tsuki-nee-chan sorozataiban is vannak szép emberpárok, úgyhogy biztosan valaki a szívszerelmével találkozgat errefelé. Milyen szép! *-* Aztán, mikor mellettem kezdenek beszélni, elgondolkodom, hogy talán nekem szólt az illető és felpislogok a tőlem telhető legnagyobb bociszemekkel az illető bácsira, aki nem is annyira bácsi, mert kifejezetten fiatal, de bátyuskának mégsem nevezhetem, mert ismerni meg nem ismerem, tehát maradjunk a bácsi kifejezésnél. ^_^”
– Áh, szóval Luci-chan! ^.^ Nem szabad ám szóbaállni idegenekkel, mert nem tudhatod, milyenek… – mutogatok neki a felnőttektől ellesett korholó mozdulattal, játékos szidással a hangomban, mert ez így vicces, és pont. Nyah szóval, nem egészen értem, miről karattyolgat nekem ez a Luci-chan, de ez a Rävcsi biztosan valami hugica féle neki, mert azért sok mindent csinálhatnak, meg olyan aranyos játék ez a kardos dolog… Kár, hogy mi ilyet nem játszunk Tsuin Fuearivel, pedig biztosan élvezné! *o*
~ De hát szoktunk mi játszani, csak nem így, hanem úgy ~ Tudom, tudom, de akkor is, sokkal viccesebb lehet úgy, ahogy Luci-chan és Rävcsi csinálják, mert az annyira szipi-szupi megajó játéknak tűnik!
– Édességben? °o° Édességben még nem, boltban sem nagyon, pedig be kéne szereznem egy-két finomságot… Elviszel, Luci-chan? *w* – ugrándozok egy kicsit, hogy megkérjem, mutassa nekem az utat, ha már így felajánlotta, de nem tudom, mennyire figyel ide, mert ez után valami samponmárkáról kezd el nekem beszélni… O.o - Nem, nem, Luci-chan, rosszul tudod, az az enzim nem csinál semmit, csak jó az illata… – próbálom kijavítani, mert milyen aljas és kegyetlen dolog lenne már tudatlanul hagyni, meg hát azért mégis csak nehezen elképzelhető, hogy mindenféle illatanyag bármit is csináljon a szaruszálakkal, amik a hajat alkotják, és azért ezzel a tudatos vásárló legyen már tisztában, különben is jobb, ha látja, engem nem verhet át, mert okos kislány vagyok, legalábbis mindenki ezt mondja. ^_^
– És a nevem nem Kicsilány, Luci-chan, Yorikonak hívnak ¬_¬ – javítgatom nagy átéléssel, útban az édességes felé, és még arra is van időm, hogy közben írjak a kommunikációs felszerelésemmel, aka lélekmobil, Tsuki-nee-channak, hogy küldje a bevásárlólistát arról, mit szeretne, mert az elektromosságosságos dolgocskákra szánt pénzecskémet most édességbe szeretném fektetni, és azért ő jobban tudja, mi micsoda és mi a finom, mi meg nem, meg aztán szeretném, ha olyat is vinnék, amit ő is szeret. Közben persze fél kézzel belecsimpaszkodok Luci-chan karjába, mert nem szeretnék elkavarodni kedves kicsi kalauzomtól, mert az nagyon-nagyon-nagyon kellemetlen lenne, és nem szeretnék elkeveredni, mert… mert nem. ._. Ezen okból kifolyólag nem engedem ám el a boltban sem, és magammal húzva pattogok körbe, hogy mi minden csudijó finomságok vannak errefelé.
– Nézd, nézd, Luci-chan, milyen fincsinek tűnik! *-* Te melyiket szereted? – fordulok a kedves idegenvezető bácsi felé, mert azért az ő véleménye is igazán érdekel, hiszen néha hagyatkozni kell mások véleményére is, de ettől függetlenül a családban bízok meg először, és rajtuk kívül mindenki másban fenntartással, de azért nem olyan rossz az, ha kipróbálok új dolgokat is, meg minden. Ezen kívül szeretném megvárni Tsuki-nee-chan válaszát, mielőtt még itt vásárolok, meg Luci-chant is szóval kell tartani, hogy kicsit később kikönyöröghessek tőle egy rendes körbevezetést, mert Karakura nem csak az édességboltból áll… vagy igen? *.*

Tárgy: Re: Candy shop Csüt. Ápr. 12, 2012 8:48 am

[Őszexuálisságom, és a cukrok világának brutális találkozása, vagyiiiis: Cukros bácsi lettem! ]

Öcséééém! Komolyan komázom ezt a kis dumagépet, mert olyan, hogy húúú, és szövegel is, ami húúú, egyszóval húúúú. Tiszta kis pattogó törpegombóc volt, és már nem is csodálkoztam annyira, hogy izéé, de mi is, jaaa, megvan az, csak néha elveszik, de ilyen az, ha valaki olyan szexuálisan kúlos, mint én, mert akkor, ha magát csodálja, néha elfelejti, hogy más is van a saját istenségén kívül, de neeem, én nem szoktam ezt csinálni… mindig. Csak egészségesen szeretem a testem, meg mindenféleképpen, de csak, hogy mások is tudják, mennyire ott vagyok a szeren, mert azt mindenkinek tudnia kell.
- Hm… Mit mondtál? ._. – nem értettem tökéletesen, de valami olyasmi hallottam, hogy extra kúlosan nézek ki, vagy valami hasonló, minden esetre ezt a bókot viszonoznom kellett, szóval gyorsan meg is dicsértem magam, nehogy alul maradjon a szexi-indekszem. – Hát igen, köszi! Szerintem is jó a séróm, meg hogy illatozik tőlem… tuti, az új samponomra vagyok ilyen hatással, az is csak ontja magából a szexi férfiállat szagot, mert annyira király vagyok.
Hűűűha, a Kicsilány meglepő dolgokat mondott nekem, de nem is akármilyeneket, bár még mindig nem voltam tisztában vele, miről is megy pontosan a vaker, de az nem jelentette azt, hogy nem hiszem el, okos kis bigébe botlottam, majd ha megnő egy kicsit, még spanolhatok vele, addig meg majd tartjuk a baráti három lépést, és nem nézek rá nagyon perverzül, csak kicsit, mert olyankor elképzelem, milyen lehet majd nagynak, de nem sokszor csinálom, mert Rävcsivel sem szoktam, csak néha a lábán lógok, és könyörgök neki, hogy váltson ressuba, de olyan izé, hogy sose akarja, mint az igazi nők, mert azoknak mindig fáj a fejük, kivéve, ha velem vannak, hohóóóó, akkor senki se kér bogyót, én vagyok a gyógyszer, de még milyen.
- Aha. – behalok, micsoda cukipofa, hát nem megmondtam a kölyöknek, hogy izé lesz, báár, most, hogy így visszagondolok… meglehet, mégse mondtam neki, hogy csak kövessen, mert én vagyok a legkúlosabb, de ha nem vinném, akkor minek ajánlgatnám, hogy igen, mert nem vagyok én akkora sátándög, csak olyan szokásosan nagy, de most nem, vagyis nem úgy, mert Kicsilány még kicsi, ezt mondja a neve is, hogy TABU, és a ami tatu, azt nem piszkamatyi. – Tapadj csak rám, Kicsike! Lulu bácsi belevisz a tutiba.
Tovább reklámoztam magam, mindenki tudja már, hogy milyen egy jó fazon vagyok, meg szétsájnoljam az agyam, miközben meg a Törpemókus a fél karomat akarja o____O, nem hittem volna, a mininőstényekre is ilyen hatással vagyok, de csak csajból van, hát úgy vonszolja a kezemet, mintha döglött állat lenne, vagy mintha azt akarna csinálni belőle, de lehet, amit lehet, majd Eras gazdiihii megjavítja. :3 Ihigeeeen, Eras gazdi, na csak jöjjön erre valami ilyen csaj, megígérem neki, amit megígérek, aztán meg megyünk haza, és jól megteszem, amit egy férfinek és egy nősténynek meg kell tennie, csak nehogy seggrepacsizzon a Férjecském idő közben, mert ott lesznek gondok, nem is kevesen, majd jön a gondnok is, ha nagyon lármásak leszünk, de azért még szeretem a drága cunci Mancimat. *q*
- Micsi? O.O – néztem a Kicsilányra naaagy, kerek szemekkel, mert valami olyat értettem, jódlijóóó, és hát tudom, hogy manapság a kölkök olyan különleges neveket kapnak, mint Rió, meg Rió mesélt egy Najóról, de hogy Jódlijó, hát végül is én nem bánom, ha akarja, úgyis hívhatom, mert az én szexi számból ami nem hangzik jó, az nem létezik, szóval mit szóljak már még többet a csodás testemről, meg azokról, amiket tud, mert hát az felesleges csevegés lenne, mikor mindenki láthatná, de nem láthatjaaaaaaa! Surprised

Mi az már, hogy ez a kiscsaj tényleg olyan, mint egy matrica, és eszében sincs elengedni, hát nem mondtam, hogy feleségül veszem majd, hanem csak hogy tapadjon rám, de ne extraerős ragasztós izével, mert azt nem bírom, hát úgy volt, hogy egyedül fogok a kirakatban cukrosbácsikodni, és csini csajoknak integetni, meg csókot dobálni, és domborítani a csapkodni való hátsóm, meg néha megmutatni az ingemet széthúzva a kockás hasam, és a szexuális mellkasom, meg a jó kis mellizmaim, és erre mi történiiiik? T.T Egy Törpemókus fél másodperc alatt kinyírja minden csodásan sájnos álmom, amiben millióan vetik rám magam, csak mert én ÉN vagyok.
- Jódlikám, én nem tudom, melyik a finomabb, de az egészen jó lehet nekem, te meg válassz, amit megkívánsz, mert én állom a cechet, csak engedj egy kicsit vissza a kirakathoz. ˘(*ᵜ*)˘ – néztem a kiscsajra könyörgő puppy fejjel, mert nekem muszáj volt visszajutnom a középpontba, másképp elfelejtenek a rajongóim, és esküszöm, abba teljesen belepusztulok. Minden cukiságot likvidálni kell, hogy én élhessem világom, meg villoghassak az újonnan szerzett nyalókámmal, amit gyors mozdulatokkal ki is bontok, és bonyolult nyelvtechnikával illetem a legfantasztikusabb kényeztetésben, amit bárki megkaphat, csak dobja ide a bugyiját. szemöldökrángatás

- Te figyike, amíg kupaktanácsolsz a bigyóddal, én tényleg megnézném, milyen pipik duruzsolnak a szomszéd sorban… akarom mondani, hozok neked onnan valami kúlosan extrafinomat. – löktem neki egy vigyorgós kacsintást, miközben lassan araszoltam hátra olyan moonwalkosan, mert csak szemmel tartottam, nehogy véletlen megszökjön, és a cukiságával szabotálja a hatalmas terveimet, csak el ne felejtsek majd neki valami ragadósat választani, hogy mikor nagy lesz, is emlékezzen rá, és meghálálja nekem. :p Na de éppen addig-addig araszoltam, hogy valaminek nagyon neki szaladhattam, mert a valami kicsit felmordult, én meg csak néztem, mint Rozi a moziban, mikor az Esmeralda vakon csalapál a fehér botjával a Hulio Ricardo lagziján, vagy mi, de nem is ez a lényeg, hanem, hogy apám már, nem számítottam rá, bögyös pipi helyett ma este óriás mackós szerencsecsomagot vihetek az ágyamba, de úgy tűnt, nagyon le kell majd kenyereznem a hapit, akit félig ledaráltam menet közben.
Szerencsére nem akadékoskodott nagyon, csak úgy, hogy ki szándékozom-e majd fizetni a nyalókát, hát én meg csak jó megnyalintottam a cuccot, és kacsintottam egy kicsáóósat Jódlijóra, aztán az édességemet szopogatva bőszen bólogattam Macimesternek, hogy a zsebembe is nyúlhat, ha máris szüksége van a tőkére, vagy kinek a tökére, ez már nem volt kérdés, de nem gyerek előtt rendezem az ilyen ügyeket, szóval csak kacsintottam egyet a főmuff-tira, és már odább is tipegtem, hogy csajokat nyúljak le magamnak a szomszédban, ahol a mi cicánk férjhez akaaar menni, szoszi cica el akarjaaa venni, ne menj cicám, itt vagyok én neked… - Helló kittyyyyyy!!!!!!!!!!
Fúúú, hát ez a tömény rózsaszín macskaarzenál teljesen elvonta a figyelmem a prédáról, és el is döntöttem, hogy mikor legközelebb döntögetni megyek Umihoz egy kis italt, meg őt is, viszek neki ilyen kittyermókert, örüljön a kicsi szája, mert ha örül, az nekem csak jó. Ne de mivel ígértem a Törpeterroristának is valami nagyon finomat, csak viszek már neki i ehető macskafejet, ne reklamáljon, hogy csak a hálótársamra gondolok, meg hát, most már mindenképpen meghiúsult a csjozásom, mert aki Kittyt kiállt, azt eltapossák a fanok, és még őrülhetek, hogy egészben megmaradt a szexistenséges karosszériám. Meleg volt a helyzet, és nem csak azért, mert felfűtött a magam gondolata, hanem mert Umidia hercegnő mégiscsak egy lapáttal volt a tűzön. szemöldökrángatás

Végül egészen felpakolva kittykből araszoltam vissza a Törpeterrostához, mert azt már bebizonyította nem egyszer, hogy igenis az, szóval zsákmánnyal felrakodva kanyarodtam be hozzá, és bőszen vigyorogva a nyalókám mellett interjúvoltam meg, hogy tetszik-e neki a rakomány, vagy mindet Umibéjbének kell adnom, csak ezt olyan ítiféle külföldi nyelven, mert hogy a nyalokám már kúlosan befért a számba, csak kivenni nem tudtam onnan, szóval rajta keresztül duruzsoltam valami méhecskeporzósat, hátha valami mégis rejtőzik a szomszédban, és csak arra vár, átmenjek, letámadjon. *q*
- Szóvl, Ticiján, atarsz méd alamih?

Tárgy: Re: Candy shop Csüt. Dec. 13, 2012 6:57 am

Tündérek és cukorkák

Régen szinte mindennapos volt, hogy Sakura és a kishúga ebben a boltban vették a finomabbnál finomabb édességeket, de most már kicsit elhűvösült egymástól a testvérpár, és azóta még az is csoda, ha a közös vacsorán kívül meglátják egymást. Most viszont egy furcsa, nosztalgikus érzés kapta el a lányt, és iskola után akaratlanul is a Candy shopnál kötött ki. Legelőször csak értetlen arcot vágva nézte kívülről a boltot, és azt a sok embert aki ki-bemászkált a bolt színes, és nagyon csicsás ajtaján. Mivel tél volt ezért mindenkin már vastag kabát, sál, és téli sapka volt, még Sakurán is. Akár tündér, akár nem, ő akkor is fázik, hiszen nem különbözik emiatt a többi embertől, legfőképpen ebben az alakjában nem. Na meg persze milyen furcsa dolog lenne, ha a tündérek nem fáznának, és nem lenne soha melegük. Érdekes gondolat, és most hogy így szóba jött, biztosan találna a varázskönyvben egy olyan fejezetet is ami a hőmérséklet káros hatásait kivédő varázslatokat tartalmazza, de annyira nem nagy az ambíciója a tündérlétet illetően, hogy utána is nézzen. Ahogyan kint álldogál a bolt előtt, lassacskán elkezd szemerkélni a hó, és a szél is elkezd egyre erőseben fújni. Mintha a természet erői is azt akarnák, hogy Sakura térjen be a boltba, és nosztalgiázzon egy kicsit. Kisgyerekkorában is mindig úgy csillogott a szeme, amikor a nyalókákat próbálta ki sorban. Az erős késztetés a nyalánkságok újboli kipróbálására, és a folyamatossan csökkenő hőmérséklet végül belendítette a bolt ajtaján, ahonnan közbe-közbe áramolt ki a finom édesség illat, és vele együtt a meleg is. Ahogyan belépett, egyszerre megcsapta az emlékek tömlege, amik lassan még a könnyeit is kifakasztották. Milyen szép is volt, mikor az édesanyjának könyörgött, hogy még ne menjenek haza, még várjanak egy fél órát, hiszen oly sok minden van amit kiszeretne próbálni. Most azonban nem csak melegedni szeretett volna bejönni, hanem akkor már kóstolgasson is egy kicsit a cukorkákból, hamár bejött, hiszen biztosan van rengeteg új fajta azóta, hogy legutoljára jártak itt. Óvatos lépésekkel megindult az egyik pult felé, és elkezdte nézegetni a zacskókat, amiknek a tartalma telis-tele volt az édességek legfinomabbik fajtáival. Ahogyan nézegette a kiírásokat, egyszercsak meg akadt a szeme egy zöld csomagolású cukorkán. Savanyú cukor, gyerekkora egyik legkedveltebb édessége, ami lehetett szopogatós cukor, vagy akár gumicukor is, de ő akkor is imádta. Mivel még csak most érkezett, ezért nem keresi elő a pénztárcáját, hiszen nem akarja elkapkodni a választást a temérdek féle ínyenc falat felett. Most perpill mélyen bele van merülve az egyik pult üvegének a nézegetésébe, aminek minnél tovább nézi a tartalmát, annál jobban megkívánja azt. Talán ha haza vinne egy kis adagot a húgának, talán megenyhülne a köztük lévő távolság, ami mostanában kialakult. Az okát nem tudja, és azt sem, hogy mióta történt pontosan ez az elkülönülés, de rettentően zavarja. Lehet, hogy ő tett valami rossz dolgot, amivel megbántotta őt, de az is lehet, hogy csak szimplán az iskola nehézségei, vagy egy új játék veszi el annyira a testvére idejét, hogy még csak felé se nézzen. Reménykedik benne, hogy inkább az utóbbi lehetőségnek van nagyobb esélye, hiszen akkor könnyebb lesz oldalni köztük a feszültséget.