*Háh, még szép, hogy most is idegesítem itt népet. Főleg miután néhányan eldöntötték, hogy majd én fogok itt a raktárban tevékenykedni mivel új vagyok. Ezért most gerilla akciókkal kell őket támadnom. Ilyenek közé tartozik a szennyesek helytelen kimosása, szoba takarítással minden eltüntetés, csetres véletlen eltörése... Na ne hogy már, nem vagyok ezeknek a seggfejeknek a csicskásai. Még ha megkérnének egy két dologra esetleg, de hogy kinevezzenek cselédnek, fix, hogy nem hagyom magamat. El is határoztam, hogy megfejtem azokat a bizonyos jelképeket a plafonon. Biztos van valami oka annak, hogy azok ott vannak. Még az is lehet, hogy valaki olyas valaki rajzolhatta fel, kinek hasonló tervei vannak mint nekem. Érzem, hogy közel vagyok a megoldáshoz, de hiába is nézegetném semmi értelme nem lenne. Ma kivételesen tök jó idő van, ezért nem is vettem fel túl sok mindent. Egy laza sötétzöld póló, farmer rövid gatya és torna csuka. Szerencsére egy kis üzlettel muteromék pénzéből tudtam venni pár ruhát. Úgy, hogy ilyen téren nincsen gondom. Aki tud, az tud. Éppen az utcán sétálok s egy kis friss szél sepregeti a hajamat ide oda, nem zavartatva magát, hogy hajpántnak elméletileg fel kéne fognia a fufrumat. Eme funkcióját valahogy figyelmen kívül hagyja, annyira nem is zavar, csak lássak és kész. Mert olyankor kell látni, mikor értelmes dolgok történnek, egyébként meg a kutyát se érdekli, hogy a szemembe lóg néhány tincs. Így vagy úgy, úgy is felfigyelnek rám páran a hajszínem miatt. Kis köcsögök, nem értenek ők semmit, úgy hogy jó szúrósan rá pillantok arra a pár fiatalra akik azt hiszik majd beszólhatnak nekem. De nem zavartatják magukat és én sem. Elhaladok mellettük egyik kezemet zsebre vágva. Másikkal a sporttáskámat a vállam mögé tartva cipelem. Ezt sem így cipelném, ha nem akarnék az emberekkel törődni. Csak nem mászkálhatok egy wakizashival az utcán, mert még meggyanúsítanának. Ám ez meg kit érdekel? Néha igen csak el tudom felejteni, hogy mi is érdekel engem mi nem. Mindegy, unalmas az egész. Most sem történik semmi olyasmi, ami azért segítene nekem abban, hogy eldöntsem mit is kéne csinálni. A pályán ma már voltam, oda sem mehetek mindig. A raktár teljesen olyan mint egy halál ketrec nappal. Senki nem csinál semmit csak döglik a banda. Ilyenkor a város sokkal izgalmasabb elméletileg, gyakorlatilag pedig nem így gondolom miután nem történik semmi. Gondterhelten sóhajtok egyet. Ekkor eszmélek fel egy igen csak jó illatra. Hajaj, ez nekem nagyon, de nagyon ismerős illat! *.* Sosem téveszteném össze semelyik másik illatra. Csak is az lehet amire én gondolok. tagadhatatlanul kellemes és édes illat. Talán az eper ízűből lehet, mámoros és egyenesen maga alá temet. De mi az, hogy én csak itt állok és csak állok? Ízlelni is akarom, nem csak nézni egy cseszett kirakat üvegén keresztül. Igazán jó látvány, de az íze még jobb lehet. Kutakodni kezdek a zsebeimben, hátha még is nem kell csalódnom a dolgokban. Először néhány zsepi, kulcs karika majd csak-csak előkerül némi pénz. Szemeim elé kerülve elkap az ideg.* ~ Mi az, hogy csak ennyi van nálam? -.-' engem szívat az isten...Talán vállalnod kéne némi munkát.....Kuss, ez teljesen kizárt, a szüleim eltartanak.~ *Ha egyszer így van akkor miért is hallgatnék Ginryuura? Fuuh, patt helyzet. Tovább kutakodok, még is csak reménykedek abban, hogy a zsebem nem szeret engem. Tévednem kell, kifordítom mindkét zsebemet és nem találok semmi újat. Egy árva valamire való petákom sincs. Na nem azt már nem, össze folyt a számban a nyál, most már meg kell szereznem azt a nyalókát. Éppen ezért döntök úgy, hogy szépen beslisszolok a boltba s leemelem a nyalókát a polcról. Szíves és művészi és nem utolsó sorban finom. A pénztárhoz megyek és egyenesen farkas szemet nézve az előadóval, a kezébe nyomom azt a bizonyos, nyalóka árát egyáltalán nem fedező összeget, majd egész egyszerűen shunpoval nyomás innen. Természetesen egyből elordítja magát a kis girnyó, de utol már nem fog érni. Futásban bizony jó vagyok és körbe tapsolom azt az embert aki engemet utolér. Ilyen felindulásból még akkor sem állok meg, mikor egy gyík képű valaki az utamat állja. Egész egyszerűen ruhájánál fogva magammal shunpozom. Felesleges kelléke az eszköztáramnak, de egyszerűbbnek találtam mint sem, hogy kiüssem egyből. Az idő igényes lenne és nem lenne elég időm lelépni, hogy a rendőrök még csak a léptem nyomát se találják meg. Végül pedig támad egy jobb ötletem, megkerülve a hatalmas háztömböt a tetőre megyek az ürgét és persze a táskámat na meg a nyalókát magammal cipelve. Le teszem egy helybe és mélyen kezdem el venni a levegőt. Kimerültem ettől a pár lépéstől most, pláne, hogy adrenalin túltengésem van most. Ha pedig ez nem elég, egy túl súlyos megemelkedett reatsu-s valakit kellett cipelnem. A felállás tehát remek. Kidőlök és a számba veszem a nyalókát.*
- Héé te vicsorító! Ki vagy mi vagy? élsz még vagy meghaltál szívrohamban?
*Kicsit rámorranok, de meg sem mozdulok. Inkább bámulom az eget. Az sokalda érdekesebb látvány, lévén, hogy haladnak a felhők és mindegyik teljesen más alakot vesz fel. Olyan kis bárány falvi felvonulás. Elég érdekes fiktív alakzatokat képzelek bele a jelenetbe. Ez bizonyára a nyalóka fincsi hatása teheti. Na ezt csinálja utánam valaki...*