Egy tágas, két szintes családi ház, kerttel, és verandával.
A kertben egy kis ház patak van, a parton nagyobbacska kövekkel, és növényekkel. Az emeletről kellemes látványt nyújt.
A földszinten helyezkedik el a konyha, a nappali és egy fürdőszoba.
A nappali közepesen nagy méretű. A falnál egy sötét kék sarok kanapé áll, vele szemben egy üveg dohányzó asztal, körülötte fotelek. A nappaliban még található néhány könyvespolc, és kép a falon.
A második emeleten található a hálószoba és Eve dolgozószobája, ahol naphosszat körmöli a jobbnál-jobb újságcikkeit.
A dolgozószobában is található néhány könyvespolc, ami roskadásig tele van könyvekkel. Valamint van egy íróasztal, ami tele van különböző papírokkal, tollakkal, ceruzákkal. Az íróasztalon van Eve számítógépe, ami előtt általában görnyed, mikor dolgozik.
A hálószoba tágas, de nem sok minden van benne az ágyon, a szekrényen és néhány képen kívül.

-Szóval akkor én távoli megfigyelő leszek -konstatáltam az ábrát amit Urahara készíttetett. Csendben és nyugalomba ücsörögtem a sarokban, és figyeltem a többieket. Különösen szórakoztató volt Masaki szanadulóakciója, bár igyekeztem nem feltűnően derülni rajta, nehogy a végén még nekem essen ha kiszabadul. Miután Urahara kiadta az utasításokat, Eve ragadta magához a szót.
- Na szóval… Aki nálam fog lakni, vagy a közelemben, az szedje össze a cókmókját, és jöjjön ki az üzlet elé. Ott fogok mindenkit várni. Kaptok 1 órát, ha addig nem lesz kint valaki, itt hagyom. Értve vagyok? -mondta majd elindult elintézni pár dolgot.
-Várj egy kicsit Eve! -szóltam utána- mivel én távoli megfigyelőnek lettem beosztva, ezért mindig a közelben leszek. Igyekezni fogok nem zavarni téged, de ha szükséged van rám, csak kiálts és megyek ^^
Eve bólintott, bár láttam hogy azért nincs ínyére hogy valaki figyeli minden lépését. Elindult, majd miután már távolabb ért én is utána indultam, és egy bizonyos távolságból követtem. Néha néha ha épp bement valahova kiültem egy háztetőre és kémleltem a várost. Majd visszaindultunk Uraharához, hogy megvárjuk a többieket.

-Indulnod kéne,Masaki.-ütögette legyezőjével fejemet Urahara.
-Megy a halál...-feküdtem kiterülve a földön, meg se hallva a vén önműködő légkondist.
-Pedig most te vagy Lachance kisasszony közvetlen kísérője.-Tessai a semmiből jelent meg mögöttem. Egy könnyed mozdulattal felemelt és a vállára pakolt.
-Hééééj! Ez már zaklatás!-csapok párszor az óriás hátára,amitől inkább az én tenyerem fájt.-Tegyél le, te túlméretezett hippi! Van saját lábam is...-szakítom félbe a mondatot,mert összébb kellett húznom magam, hogy az ajtófélfával nem kerüljek közelebbi kapcsolatba.-Hogy a faszomba lehetsz ilyen kibaszott magas...Tuti NASA növendék volt a nyomoronc apád vagy esetleg menő kosaras?-dünnyögtem egy kicsit eltérve a szabaduló művészi beszédemtől.
-Te sem vagy alacsony, Sachi úrfi.-
-Úrfi? Hol az istenben vagyunk?! Nem látom magamon a buggyos undormány gatyát, meg az aranykörömcipőt, amit még Urahara füves képén se tudnék elképzelni. Bár a vén szivar folyton túl van lőve...-az erősebb szorítás gyorsan visszatérített a panaszáradatomhoz.- A baszott fehér loknis parókámat is otthon hagytam. A trónomhoz vigyen! Van pár fontos elintézni valóm! Szét kell rúgnom pár segget.-a további elmés beszólásaimat Tessai belém folytotta azzal,hogy lekapott a hátáról és egy laza mozdulattal kihajított az ajtón. Arccal a földre érkeztem,ha valaki hátulról nézett, csak egy segget látott.
-Azt a rohadt...-kászálódom fel mérgesen.-Kuss legyen!-porolom le magam.-Indulás fogpaszta reklám!-bökök fejjel Eve felé, akinek széles vigyor ült az arcán. Még morogtam egy ideig félhangosan és sétáltam a benyugtatózott luvnya mellett.
-A kéródba megyünk vagy még elmész shoppingolni is? Ha igen, előre közlöm,hogy nem fogom cipelni a retkes szatyraidat és ha egy fél napig egy üzletben fogsz válogatni én otthagylak a picsába! Rohadtul nem tud lekötni a plázaélet...-

Szóval...kaptunk egy órát arra, hogy összecsomagoljunk, és mennyünk ki Eve-hez az üzlet elé. Úúúúgy kb. 5 perc alatt kész voltam, de a hadnagyom nélkül nem indulhattam.
-Mondtam, hogy csak a legfontosabbakat.
-Dehát minden fontooooos!-T_T-közben megpillantottam az igen nagy táskát a hátán, amit nem bírt vonszolni maga után.
-Inkább segitek!-mondtam majd tényleg csak a legfontosabbakat hagytam a táskájában. Végre sikerült kijutnunk az üzletből, de a hadnagyom nem fogta be a száját.
-Sállá-lá-lállláááá!-^^
-Eh...- -'...Muszály égetned?
-Kit?
-ENGEM IS? ÉS MAGADAT IS???
-Ne...nem...-
-Mindegy, semmi baj! De nem szeretném, ha így viselkednél mindig.-csak bólintott kicsit vörös fejjel, ugyanis valószínüleg nem örült neki, hogy leordítottam. Engem igazából semmi sem zavart, csak a meleg. Már nem tudtm eldönteni, hogy Genni azért vörös-e, mert még mindig szégyelli magát, vagy mert felfőtt a feje.

*Szúrós pillantást vet Jintára, mikor a fiú már megint szidni kezdi őket, azonban hamarosan inkább a Urahara által készített ábrát kezdi tanulmányozni. Szóval Eve házában lesz.*
~ Remek... ~
- Na szóval… Aki nálam fog lakni, vagy a közelemben, az szedje össze a cókmókját, és jöjjön ki az üzlet elé. Ott fogok mindenkit várni. Kaptok egy órát, ha addig nem lesz kint valaki, itt hagyom. Értve vagyok?
*Adja ki máris Eve az ukázt.*
~ Micsoda hajcsár... ~
*Szedelőzködik fel Akane unottan, majd szó nélkül elvonul a másik szobába. Néhány perc alatt összepakol előbbi iskolatáskájába és átöltözik. Sötét farmer, krémszínű póló és egy vöröses színű blúz alkotja ruháját. Mikor elkészült ezzel, kisétál a bolt elé és leül az ajtó közelében. Az egy óra leteltét ott várja meg, az utcát figyelve.*
~ Ezek az egész üzletet bepakolják? ~
*Néz a közeli órára. Már mindjárt letelik a megszabott határidő, de még alig vannak készen a többiek... És már az ember is visszaérkezett. No, mindegy... Amikor már mindenki befutott, feltápászkodik a lépcsőről, és ő is elindul Eve nyomában, szokás szerint a csapat közepe tájékán.*

Eve laza mondókája után rohamléptekkel törtem magamnak utat a közös hálóhoz. Jól ismertem magam és minél hamarabb kezdek pakolni annál gyorsabban megleszek. Ha egy percet is elvesztegetek biztos, hogy késni fogok. Ahogy hangosan dübögve közeledtem az tolóajtóhoz egy láb jelent meg előttem a semmiből. Nem volt már időm kikerülni, ezért egy hatalmasat zakóztam és csúsztam végig arccal a földön egészen addig, amíg nekiütődött a fejem az ajtónak.
-Ezt még egyszer! Mekkora szerencsétlen vagy!-röhögött Jinta hasát fogva. Nekem se kellett több, annyira mérges lettem, hogy felugrottam és egy kidou-val megpörköltem a vörös démon seggét.
-Most járjon a szád kisokos!-
-Szabálytalan húzás volt, bánya növendék!-fogta füstölő hátsóját és gesztikulált ingerülten.
-Mégis mit fogsz csinálni? Megátkozol?-
-Inkább agyonverlek!-kapta elő a méretes baseball ütőjét.
-Ajaj!-kapkodtam a fejemet, hogy merre meneküljek el a gyilkos aurával megáldott fiú elől.
-Ejnye-ejnye!-csapja fejbe Urahara a vörös pokolfajzatot.-A kisasszonynak jelenleg nincs ideje veled játszadozni.-
-De ő kezdte!-újabb ütés.
-Majd ha visszatért erről a küldetésről törleszthetsz!-eltolja a konyha felé és egy mosoly kíséretében hátrapillant.-Remélem nem tartottuk fel túlságosan és sajnálom a történteket!-
-Ugyan!-legyintgetek.-Semmiség!-várom meg, amíg eltűnnek és rontok be pánikolva a szobába.
Összedobáltam minden holmit, amit csak úgy gondoltam az enyém és gyűrtem bele az utazómba. A végén már rá is ültem, hogy össze tudjam csukni a sok lomot. Egy sóhaj után diadalittasan húztam ki magam, hogy mindent bepakoltam,de ekkor megláttam a telefont és a töltőt. Mérgesen kikaptam a konnektorból és belevágtam a pulcsim zsebébe, úgy ahogy volt az egész. Valahogy nem tudott zavarni, hogy egy zsinór kilóg belőle. Megfogtam a bőröndöt és kihúztam magam után. Szerencsémre még nem késtem el. Jócskán voltak hiányzók a bolt előtt.
-Meg is jöttem!-parkoltam le a többiek mellett az udvaron.

Roku egy jó darabig a papírt nézegette amin az eligazítás volt, de aztán eljutott az agyáig, hogy be is kell pakolnia. Mint egy ráérős kismama csoszogott be a szobába és pakolta össze a cuccait, de egy valamit nagyon furcsállott.
-Hol van Amaya?
Nézett szét a szobában.
-Fogadni mernék, hogy semmi ruhát nem pakolt be magának...
Sóhajtott nagyot, majd felkapta a táskáját és megkereste a hadnagya szobáját. Pontosan úgy volt ahogy gondolta, minden cucca itt volt. Szolidan válogatni kezdett a cuccok között, de nem igazán nézte mit tesz be a táskába. Egy-két plüssmaci egy plüss nyuszi, ruha meg amire szüksége lehet Amayának. Ezután kisétált a szobából, mikor kiment a bolt elé, Amaya boldogan húzott maga után egy hatalmas táskát. Lassan odasétált hozzá és felkapta a táskát, ezután a hadnagy megfogta Roku kezét. Így mentek vissza a bolthoz.
Mivel tömted meg ennyire?
-A holmimmal...Hoztam neked ajándékot!
-Igen?
-Igeeeen!
-Köszönöm. Lássuk csak!
-Igen?
-Ez egy nyakörv?-^^"
-Neeeeem....nyaklánc!
-Ja... igaz persze... nyaklánc... a kutyusok részére Nyuszika!
-Nyuszika?
-Nem... kutya!
-De akkor miért mondtad, hogy a nyuszikának kell a nyaklánc?
-Nem a nyuszikának kell a nyaklánc hanem a kutyusnak.
-De akkor, hogy kerül oda a nyuszi? Nyuszik vannak a nyakláncán?? Áááááhhh... Tatsu-chaaaaaaaaaaaan...
-Ajjajj... tessék?!
-Veszel nekem nyuszikás nyakláncot?
- ^^" ... persze!
-Köszi-köszi-köszi-köszi!
Roku elmosolyodott Amayán, aztán visszaérkeztek a bolt elé. Masaki éppen akkor nyalta föl a földet, Roku természetesen nem bírta ki, hogy ne tegyen megjegyzést.
-Nocsak... felcsapott takarítónőnek... és milyen jól csinálja...
-Woooooooooooooohhhhooooooohhhhooooooowww!!!! Rokuuuu.... az ott mi az a kezedben???
Vízhangzott Hana hangjától az egész utca, vagy talán még a város is.
-Öhm... egy nyaklánc... Amayától kaptam!
-Hagy tegyem föl neked... légyszi-légyszi!!
-De előbb el kell jutni Eve-hez... majd utánna...

Seiji csatlakozott a küldetéshez, nézte, ahogy jó páran állnak az Urahara shopnál.
~Nah akkor vágjunk bele... Nem tudom, hogy használni kell-e majd az erőd Okami, maradj készenlétben.
-Rendben, készen állok, ha harcra kerül a sor.
Ezután Seiji csatlakozott a többiekhez és próbálta felvenni a beszélgetés ritmusát.

Éppen az irodámban a papírmunkát végeztem mikor egy pokol lepke tűnt fel azzal az üzenettel, hogy Aizen egy nyakláncra vadászik és megkell védeni a hordozóját. Azonnal megnyitottam az átjárót egy nekem tetsző helyen majd mikor átléptem elindultam a shinigamik lélek energiája felé. Szerencsére egész közel nyitottam meg azt így kb. 10 perc múlva már ott voltam. Tudtam, hogy hosszabb ideig kell maradnom, ezért magammal hoztam egy táskát amibe a holmimat pakoltam. Mikor megérkeztem a nagy hangzavar megszünt.
-Helló mindenkinek! Sishi Miroku vagyok.- mutatkoztam be majd azt az embert kezdtem el keresni, hogy a beszállásolásomról beszéljek vele.
~Úristen! Ennyi shinigami és vaizard közé miért kellettem?- mérgelődtem pár perc keresés után felvilágosítottak, hogy még nincs itt.
-Fantasztikus! Pont a házigazda nincs még jelen.- mérgelődtem tovább majd megláttam Mitsukot.
-Szia Mitsuko! Kicsit felvilágosítanál, mert a lepke csak valami nyakláncról dumált.- kérdeztem tőle miközben elővettem a cigimet.
-Ugye nem zavar?- jutott eszembe, hogy más is van itt... Miután megkaptam az "engedélyt" rágyújtottam.

*Morcosan sétált a bank felé, három kísérőjével, akik közül egyet a többi ember nem képes látni. Nem örült túlságosan a három koloncnak, de nem tehetett ellene semmit.*
- Nem szeretek shoppingolni.
*Mondta sötéten az enyhén hisztiző Masakinak. Már most feltűnt neki, hogy nem lesznek éppenséggel puszipajtások. Nem mintha nagyon sajnálná…*
- Csak a bankba megyünk, hogy felvegyek egy kis pénzt. Nincs nálam annyi, hogy határozatlan ideig fenntartsak egy focicsapat nagyágú balféket.
*Vigyorodott el, majd mikor megérkeztek, belépett az épület ajtaján, majd néhány perccel később már lépett is ki a kapun, és elindult vissza Uraharáék felé. Szó nélkül ment az úton, próbált nem törődni az őt követőkkel. Sietve lépett be az üzlet területére, ahol már mindenki kint várta.*
- Látom mindenkinek sikerült magát összekapni. Akkor mehetünk.
*Mondta, és már fordult is ki az utcára, meg se várva a többieket. Úgy gondolta, hogy lesz annyi eszük, hogy utána mennek…*

~ Remek. Beosztottak 24 órás ügyeletre egy szerencsétlen ember mellé, így minden lépését követnem kell... Ráadásul Masakival és egy shinigamival! ~
*Összegzi a történteket, majd továbbfűzi gondolatait. Mégpedig azzal, hogy mi a fenéért kellett pont neki találkoznia Eve-vel, és miért pont akkor kellett felbukkannia annak a nyavalyás espadának.*
~ Mindig én szívom meg. ~
*Gyújt rá egy újabb szál cigire bosszankodva. Az utóbbi percekben nikotinfogyasztása még a szokottnál is jobban megnőtt, már alig maradt a dobozban...*
- Ha ennyire "shoppingolni" akarsz, vehetnél nekem egy doboz cigit... Ez a legkevesebb kártérítés azért, amiért követnem kell téged egész nap...
*Szólal meg, amikor Masaki befejezi vásárlásról szóló monológját. Bár még mindig jobb ezt az újságírónőcskét követni, minthogy a raktárban hallgassa Hiyorit és a többieket...*
- Lehet, hogy azok a shinigamik balfékek, de mi Masakival nem vagyunk azok. Vagy legalábbis én nem...
*Háborodik fel Eve szavain, majd zsebre dugott kézzel követi társait, miközben egy ötletet vet fel:*
- Miért nem szerzel Uraharától? Ő az okozója ennek az egésznek végül is...
*Amíg a nő belép a bankba, az ablakon keresztül követi szemeivel mozdulatait és szemrevételezi a terepet. Elképzeli, mennyire érdekes látvány lehet négyesük. Pontosabban szólva hármasuk - a shinigamit ugyanis nem látják az átlagemberek... Három megállás nélkül veszekedő alak, akik közül kettőnél még katana is van...*

Egész úton csendben követtem őket, úgy jó 100 méter távolságból. Kedvenc vaizardjaink, tekintve hogy eleve a legjobb párost rakták egymás mellé.... hozta a szokásos formáját. Egy-egy jelenetüket figyelve volt hogy majdnem lebucskáztam a tetőről. Majd visszaértünk Uraharához, ahol a többiek gyülekeztek. Eve és kísérői újból elindultak, mostmár Eve háza felé véve az irányt. Mivel már kicsit unatkoztam úgy döntöttem csatlakozom hozzájuk, hátha le kell nyugtatni Masakit, bár mondjuk nem tudom hogy erre akár egyesített erővel is képesek lehetnénk-e ^^"""
Mindenesetre villámlépésre vettem a tempót és megjelentem mellettük.
-Ha jól láttam nemsokára megérkezünk igaz? -fordultam mosolyogva Evehez- Elnézést szeretnék kérni hogy kellemetlenséget okozunk, de mint már ön is tudja itt sokkal komolyabb dolgok vannak a háttérben mint amilyennek tűnnek. De remélem semmi komoly összeütközésre nem kerül sor.... -tűnődtem el kicsit, bár igazából tudtam hogy szinte semmi esély arra hogy ne rendezzünk le egy kisebb vagy ne adj isten nagyobb csatát Hueco Mundoval.
-Segítsek valami csomagot vinni? -fordultam hátra a többiekhez

A trampli úgy dübögött végig az egész kibaszott városon mint egy mérges mamut. Szó szerint rengett alatta a talaj. Azt hittem még a hugyomat is kirázza belőlem. A szívmelengetően fagyos kontra azonnal érkezett is a shoppingolós témára. Egy eszkimó tutira követelte volna tőlem ezt a bányarémet, hogy egy mondatától iglut tudjanak építeni az óceánból.
-Legalább van valami jó tulajdonságod te őskori, kihalt szőrme piac...-dörmögtem a válaszomat az orrom alatt, miközben a karjaimat nyújtóztatva vettem észre, hogy a füstfelhő a szokottnál is nagyobb szmogot teremt a tetovált ezüst gomb gyűjtemény körül. Lassan elég nagy volt a homály, hogy a vasorráig se tudjon ellátni. A fagyok úrnője nem hagyta, hogy beszóljak a gyorsan közlekedő köd képződménynek, de talán nem is baj. Még a végén előadta volna a főattrakcióját, amikor egyszerre három bűzbombára gyújt rá.
-Csak a bankba megyünk, hogy felvegyek egy kis pénzt. Nincs nálam annyi, hogy határozatlan ideig fenntartsak egy focicsapat nagyságú balféket.-
-Kergesd ki a sok marhát a rétre legelni...amúgy meg anyád a balfék! A láncodat meg dugd fel magadnak, te kis karót nyelt mű muff! Ja, és védjen meg a táskatolvaj két utcával, mert én kurvára nem fogom hallgatni a jégkockagyáros beszólásaidat!-fordultam sarkon, de a légtornász épp akkor ugrott le a háztetőről telibe kapva a céltáblával felszerelt fejemet.
-Bazd meg! Nem nyitnád ki néha a szemnek nevezett szervedet?! A faszom is ki van ezzel a szaros "védjük-meg-a-szegény-ártatlan-teremtést". Ennek a kurvának csak egy hósugárzó kéne a seggébe semmi más!-
-Most nézett konkrétan mindenki agyalágyult idiótának, hogy magadban "lököd a rizsát"...-bökte fel a bagóját görcsösen szorongató pszichopata.
-Szerintem is jobb lenne, ha mostantól egy kicsit csendesebb lennél.-
-Kurvára nem izgat a véleményetek vérszívó piócák!-még pár kedves mondatom után egy aszalt szilvára emlékeztető nyanya kezdett el károgni, hogy viselkedjek az utcán, de szart se ért el, úgyhogy nekem esett a táskájával. A biztonsági őröknek kellett leszedniük rólam. Primadonna meg gyakorolta a szemmel verést, hogy ne szóljak be a vén trottynak.
Kisvártatva az emberek sztárja is előkerült. Már csak vissza kellett érnem az Urahara boltba, keresnem egy párnát és akkorát üvölteni bele, amekkorát csak tudok. Nem volt kedvem újra üvöltözni és a csicskák pattogását hallgatni, ezért teaforraló üzemmódra kapcsoltam.

Nem akartam nagy felfordulást, magyarul Genni-t visszaküldtem. Legalább így az osztagnál is van valaki. Pár perc múlva Eve is visszajött.
- Látom mindenkinek sikerült magát összekapni. Akkor mehetünk.-majd megfordult, és meg sem várva minket, elindult.
~Eh...Genni viselkedése elviselhetőbb.~Egy savanyú kép kíséretében jegyeztem meg ezt is magamban, és sóhajtottam egyet, ami azt jelentette:beletörődtem! Felkaptam a cuccomat a vállamra, és a csoport vége felé mentem. Voltak páran mögöttem, de lusta voltam hátranézni, meg nem is érdekelt igazán.

*Lassacskán mindenki megérkezik a bolt elé.*
- Te kinézed belőle a pontosságot?
*Fordul az épp érkező Mitsuko felé, még mindig a lépcsőn ülve. Ezalatt egy újabb férfi jelenik meg - minden bizonnyal vaizard ő is, Masakihoz meg a gyárkéményhez hasonlóan.*
- Nofene... Még maga a Kidoushuu is tiszteletét teszi? Tényleg különleges lehet az a nyaklánc...
*Jegyzi meg gúnyosan, amikor Miroku is befut. Nem sokkal utána nagytiszteletű vendéglátójuk is visszajön, és természetesen rögtön parancsolgatással kezd.*
~ Csak tudnám, mit képzel magáról... ~
*Gondolkodik magában, majd csomagját felkapva gyors léptekkel elindul az újságírónő nyomában, szokás szerint a "középmezőnyben" sétálva.*