Szemöldökömet felvonva pislogtam a jelenetre, amit Keo-kun a csapossal levágott. Meglepett... az agresszivitása egy kicsit azt hiszem, valahogy nem tudtam róla elképzelni, hogy valakit a nyakkendőjénél szorongatva győzködjön. Megszeppentem a váratlan eseménytől, noha kétségtelen, hogy tulajdonképpen nem ismerem olyan nagyon a fiút. Tudom, hogy egy igazi bohóc, jó humorral, hogy kedvelem a társaságát, és azt is, hogy megbízhatok benne... na meg azt, hogy jó az ágyban, talán kicsit vad is az én ízlésemnek Azért ezt így egybevetve nem mondhatom, hogy ismerem, bár valahogy minden egyes tulajdonsága olyasmi, ami számomra imponáló. Úgy véltem erről a momentumról jobb, ha inkább nem ítélkezem, lehet már átverték itt korábban, vagy valami. Biztos vagyok benne, hogy megvolt az oka a tettének. Azért egy kérdő pillantást megejtettem felé, ha akarja, megérti és válaszol rá, ha meg nem akarja az orromra kötni, tiszteletben tartom a döntését.
Koktélozós megjegyzésére kissé elpirulva sütöttem le a szememet, ez most nem kifejezetten olyan téma volt, amivel szívesen viccelődtem volna. Az emlékek több, mint kellemesek voltak, csakhogy szégyelltem magam azért, amit akkor tettem. Céloztam, ő hiba nélkül megértette és történt valami, aminek nem kellett volna megtörténnie... szerintem. Labilis lelkiállapotban voltam, ahogy most sem érzem magam teljesen kiegyensúlyozottnak. Persze nem az ő hibája, pláne ha ezek szerint be is csiccsentettem. Olyankor nehéz velem bírni, és hát ő is férfiból van, bolond lenne visszautasítani. Nem ringatom én magam olyan tévképzetekbe, hogy egy úriember nemet mondott volna, ez komplett baromság, nem ezen múlik. Ettől még Keo-kunt rendes pasinak tartottam, ő nem azzal a céllal ült le velem beszélgetni, hogy ágyba vigyen, azt én akartam, mert... mert már nem is tudom miért, arra nem emlékszem, mi járt a fejemben akkor. Mindenesetre a srác bevallotta a kis csalafintaságot, így arcomat a kezembe temettem. Jó, nem tudhatta.
- 'ttaku... Azt hiszem jogod van tudni az egyik kis titkomról akkor. Szóval izé... engem az nem nyomott fejbe, ahogy te fogalmazol. Van az a mennyiség, de... hogy is mondjam... tudod, ha iszok, akkor... akkor általában elvesztem a fejemet és szinte tökmindegy, ki van a társaságomban, én... azt teszem, amit veled is. Ne haragudj, nem teljesen voltam önmagam - magyarázkodtam zavartan, a hajamat csavargatva az ujjam körül. Remélem nem vezette félre a rólam alkotott képét az a koktélozás, ezzel a kis vallomással tartoztam neki, hogy tiszta legyen a kép. Ha nem iszunk, jó eséllyel nem történt volna semmi köztünk, bár nem biztos, hogy szeretnék szegényebb lenni azzal az élménnyel, hiszen kifejezetten emelte a róla kialakított véleményemet a dolog. Azért, ahogy erre gondoltam, egy halvány mosoly kiült az arcomra, és szerintem Keo-kun pontosan tudta, mire is gondolok éppen, és akkor azt is sejtheti, hogy végül is nem bánom annyira. Csak hát... az egy dolog, hogy mit élveztem és egy másik, hogy mit tartok helyesnek. A közös edzésünk például teljesen más tészta volt, abban semmi szégyellnivalót nem éreztem, pedig elég őrült feladatot adtam neki. És onnan is tudom, hogy ő nem olyan pasi, hogy a kihívó viselkedésemet ott nem használta ki, mert nem is úgy volt kihívó.
- Hüm? Jaj, nehogy azt hidd, hogy pénzben akarok játszani, szó sincs róla! - hadonásztam kétségbeesetten, kis híján a poharamat is levertem, de annál ügyesebb vagyok én, hogy hagyjam leesni, szóval elkaptam még úgy, hogy ki se löttyent belőle az a kevéske finomság, ami maradt benne. Gyorsan meg is ittam inkább, nehogy kárba vesszen, amíg helyettes szőke hercegem a zenegéphez oldalazott. A ritmust meghallva elmosolyodtam, lábammal pedig dobolni kezdtem az ütemet. Imádok táncolni, ahhoz pedig zene kell, szóval a muzsikát sem vetettem meg
- Egy korsót?! Te bolond, attól ki fogsz feküdni! Mit kezdek én veled úgy? - vontam kérdőre az őrült tétet hallva, de annál nagyobb a motivációm, hogy nyerjek! Ha én annyit megiszom, tuti nem maradok ébren. Csak az asztal felrakása után esett le, hogy a korsó whiskey alanya nem a vesztes, hanem a győztes lesz o.O Le is fagytam a felfedezésre, pedig már adtam is volna neki át a dákót, hogy átengedem neki a kezdést.
- Hééé, mi az hogy a nyertes? Agyafúrt vagy te, pupák! Na még mit nem! Ha úgy nyerek, hogy egyetlen egyszer sem kerül a kezedbe a dákó, akkor te fogod meginni a tétet! - szegeztem rá az ütőt, és minden teketóriázás nélkül beálltam kezdőlökéshez. Huh, de régen játszottam már ezzel, de ez nem akadályozhat meg abban, hogy ne nekem kelljen innom. Különben is, ha hagyom, hogy lökéshez jusson, akkor még a végén szándékosan veszít >.> Legyen neki elég a látvány, amit játék közben nyújtok, azért ahhoz elég rövid a ruhám, hogy szép kilátása nyíljon. Igazság szerint arra is számítottam, hogy esetleg szabotálni akarja a műveletet azzal, hogy szemtelen módon megtapizza a hátsómat, és így kényszerít hibázásra, ám eszem ágában sem volt elveszíteni a koncentrációmat, bárhogy is próbál majd keresztbe tenni nekem. Még akkor se, ha megérint vagy meglök valahol Bosszantó lehet, hogy nem tud kizökkenteni, de kérlelhetetlenül lesöpörtem az asztalt, egyetlen egy esélyt sem hagyva neki. Büszkén kihúztam magam, ahogy felegyenesedtem és a fiúra pillantottam.
- Nem ragaszkodom ám ahhoz, hogy megidd a tétet! - kuncogtam fel - Tudod, azért is akarok józan maradni, mert tiszta fejjel szeretném jól érezni magam veled. Az ital tönkre vágja az ítélőképességem, márpedig nekem fontos lenne, hogy tisztázzak veled kapcsolatban néhány dolgot, elsősorban önmagammal akarok dűlőre jutni. Ugyanígy azt sem akarom, hogy te lerészegedj, mert akkor semmi értelme nem lenne ennek az egésznek. Akkor hogy fogunk táncolni?
Magyaráztam a botot a lábamhoz támasztva, ujjaimmal pedig a zene ütemére doboltam az oldalán. Gondolom nem sok értelme volt számára annak, amit mondtam, de ha én itt most becsípek és olyan véget ér az este, mint a legutóbbi koktélozás, akkor egy centivel sem kerülök közelebb egyetlen válaszhoz sem. Márpedig tudni akartam, hogy én, Sakai Kotomi mit is gondolok Mizushima Takeóról. Maradni fog csak barát, vagy ő az a férfi, akihez érdemes lenne megpróbálnom közelebb kerülni. Annyi tévedésem volt már, ezt most át kellett gondolnom ahelyett, hogy vaktában kapkodok. Még egyszer nem akartam pofára esni.
- Még egy kört? Most tiéd a kezdőlökés, ha nyersz, vagy szándékosan veszítesz... akkor innentől csak üdítőzünk - nyújtottam nyelvet kacsintva, és egy ügyes mozdulattal megpördítettem a kezemben a dákót, a markolatát a keze ügyébe helyezve. Nem bánom, ha tesz egy extra feltételt hogy megfordítsa, ahogy én is, úgy lenne fair. Meg hát arról nem is volt szó, mi van, ha én nyerek. Deee... én bizony szabotálni fogom, ha vaami számomra kedvezőtlen kimenet következne be