Trinity Nightclub

Tárgy: Trinity Nightclub Hétf. Szept. 24, 2012 7:57 am

Nyitva tartás:

Tulajdonos: Asahi Shinjirou
Alkalmazott: Rui Wong (host), Justin Awesome (pincér)
/lehet jönni a többi állásra: pultos, pincér, takarító, kidobó, hostXD, stb./

Leírás: Három emeletes komplexum. Tulajdonos újabb kreatív megnyilvánulását mutatja, hely tökéletes mása a las vegas-i Vanity szórakozóhelynek. Különbség - peres ügyek elkerülése végett - magában névben nyilvánul meg. Az igazán változatos elnevezés egy drogos éjszaka hozományaként született, amikor épp Mátrix dvd-t sikerült megtalálni a több polcot kitöltő felhozatalból.

Maga az épület, legalsó, tágasabb, földszinti része mindenki által látogatható, aki szórakozni, beszélgetni, kikapcsolódni vágyik. Korlátlanul lehet fogyasztani alkoholtartalmú és alkoholmentes italokat, könnyed ételeket, szendvicseket. Dohányozni a kijelölt bokszokban lehet, valamint a kellemetlen füstről a szagelszívó berendezések gondoskodnak.
Az első emeletre már korlátozott a belépés. Meghívásos, beléptetős - vip jegy igényelhető -, továbbá foglalással közelíthető meg. Itt tartózkodhatnak azok a férfiak és nők, akik kellemes társaságra vágynak a klub munkatársai révén - host -. Természetesen két különálló részleg van. Egyikben kizárólag férfi, másikban női alkalmazottak gondoskodnak a hangulatról. /Szexuális jellegű szolgáltatást NEM vállalnak!/
Mindezen felül található egy elzárt alagsori részleg is. Kizárólag a tulajdonosnak nyitják meg és kizárólag az ő vendégei tartózkodhatnak ott. Privát részleg az alvilág részére, ahol tárgyalásokat folytathatnak, vagy egyszerűen jól érezhetik magukat. Az elegáns teremet egyetlen nehéz, fém ajtó választja el a hatalmas, egyterű, hangárszerű raktártól, ahol klub dobozain kívül jó pár droggal teli láda is megpihen. Nem beszélve a tulajdonos mosott pénzéről...

képek:

Tárgy: Re: Trinity Nightclub Hétf. Szept. 24, 2012 9:47 am

//Irány csajozni... vagy mégsem?! O.o//

*Végre van egy szabad estém... Az az átkozott szolgálólányom már megint éjt nappallá téve dolgoztatott abban a méltánytalan póttestben, ami leginkább egy számítógép- és pornófüggő, pubertáskor végefelé járó kölyökre hasonlít - már csak a vastagkeretes szemüveg és a zsíros, pattanásos arc hiányzik! No persze mikor ezt megemlítem neki, az a válasza, hogy zsírosnak macskaként is zsíros vagyok és szó nélkül bevág majd a kádba megfürdetni, ha a legkisebb, bolhára utaló jelet is meglátja bundámban. Még jó, hogy a szuper kémnyakörvem véd az apró vérszívók ellen; bele se merek gondolni, milyen lenne egy kádnyi fürdővízben kuksolnom, miközben büdös macskasamponnal kenegetnek és nem látszom ki a hab alól... Még csak az kéne! Ezért is slisszoltam ki a lakásból az első adandó alkalommal, elvégre nekem is kijár a szórakozás a megfeszített munka után, az pedig természetes, hogy egy ilyen helyre fogok belógni. Valamelyik nap puszta véletlenül meghallottam ugyanis, amikor éppen az ablakban sziesztáztam és napfürdőztem (az egyetlen fürdőt, amit szeretek), amikor két fiatal srác kezdett el hangosan dumálni a háztömb aljában, éppen arról, hogy nemrég nyitott egy hely, ahol a város legjobb nőivel lehet találkozni... Nekem pedig több se kellett, az első adandó alkalommal - mint jelen eset is mutatja - elindultam meggyőződni arról, hogy igazuk volt-e. Vagyok elég ügyes ahhoz, hogy bekommandózzak észrevétlenül a főkapun és megtaláljam a tökéletes asszonyt, akinek jó naaaagy... szíve van.
Számban a kis fecnivel baktatok egyenesen célállomásom felé, mivel még azon nyomban felírattam Hitomival az említett címet, amikor szóba ejtették a pontos helyszínt. Persze amikor megkérdezte, mi is ez a hely, azt válaszoltam, hogy egy új, hatalmas szaküzlet állattartóknak - remélem, egyszer elmegy és megnézi magának, alig várom, hogy láthassam a reakcióját! A nagy este előtt mindenesetre alaposan megmosakodtam, hogy a legjobb formámat nyújthassam dögönyöződés közben. Egy nő sem tud ellenállni egy kedvesen nyávogó cica dorombolásának, tapasztalatból tudom. Szóval, képességeimet bevetve trappolok be a főbejáraton (már annak látványa is reménykeltő, ah, mennyi fiatal és csinos nő lesz ott, érzem a zsigereimben!), nehogy az őrök elkaphassanak, majd befutok az egyik ülőgarnitúra mögé és nem is merészkedek elő addig, amíg fel nem hagynak keresésemmel. Bár legszívesebben nekik ugranék és széjjelkarmolnám az arcukat, merthogy kóbor korcsnak mertek nevezni... Néhány percen belül el is ül az izgalom, így elindulhatok feltérképezni alaposabban a területet - a földszintet végigpásztázva lemondóan konstatálom, hogy nem illik a területre a minap hallott leírás. Ekkor viszont eszembe jut, hogy láttam ám én egy felfelé vezető lépcsőt is... Nem is kell több, újabb rohamot indítok, amelynek során felérkezek az emeletre, ahol végre meglelem célomat.
Óvatosan mászkálok a boxok között, szemrevételezve a felhozatalt, hogy kinek az ölébe vessem majd bele magamat. Egészen addig, amíg az egyik ülésnél észre nem veszek egy cicafüles és -farkas jelmezben ücsörgő lánykát - ő lesz az én emberem; biztosan szereti a macskákat! Ugyan elég laposnak tűnik így hátulról, de legalább valószínű, hogy nem fog sikítva kidobatni a helyről... Aztán ha nála kellőképpen bevágódtam, nagyon remélem, hogy bemutat a bombázóknak is. Nem is telik el néhány másodpercnél több, és már oda is lépegetek elegánsan kiszemeltemhez, feltéve az abszolút ellenállhatatlan aranyossággal felvértezett "kérdést":*
- Nyan? :3

Tárgy: Re: Trinity Nightclub Szer. Szept. 26, 2012 11:12 pm

Kóbor macska begyűjtése (=ＴェＴ=)

Nagy erőkkel elhatározta munka után, ha törik, ha szakad, elmegy a belvárosnál is zűrösebb centrumba. Muszáj volt pótolnia kitty kiesését. Egy telefonnal nem boldogult és igenis hiányzott neki iphone-ja. Nagy szüksége volt a szörnyűséges reptetés óta használhatatlan állapotokban éjjeli szekrényen pihenő készülékére. Még mindig rémesen érzi magát, csak úgy elhajította, amikor kivétel nélkül, mindig vigyázott rá. Óvta minden környezeti csapástól, nehogy bántódása essen. Szeme fénye volt és nem azért, mert drága kavicsokkal volt kirakva az előlapja. Egyszerűen szerette, mert az övé volt és kitty volt. Első körben arra is gondolt szervizbe viszi, de rájött valószínűleg ugyanott tartana piszkos anyagiakban, mintha újat venne. Igaz, ami igaz, vérzett szíve le fogja cserélni az évek óta imádott és mindenféle mütyürkével felvértezett telóját, ettől még élénken élt buksijában Nacchan komoly előadása, figyeljen oda kiadásaira. Nem tagadja, csúnyán beleugrott a költekezésbe, aminek egyre jobban érzi hátulütőjét. Kicsit bántja, arra kényszerült menedzsere korlátozza havi kiadásait, vagy bankkártyájára limitet tegyen. Az viszont egyáltalán nem esett nehezére kisebb lakásba költözzön. Utólag visszanézve, sose érezte otthon magát, abban az óriási kertes házban. Na jó, kert biztosan hiányozni fog neki, ahogy a hatalmas terasz is, de a többi nem. Nagy volt, üres és semmit se tudna példának hozni, amitől otthonnak nevezhette volna. Sajnálta Tsuna-t, még inkább négy fal közé kényszeríti. Szíve csücskének nem biztos annyira tetszeni fog a társasházi lét, mint gazdijának. Igaz, még maga se állíthatná beköltözött. Nagy a felfordulás, tekintve se ideje, se energiája kipakolni. Minden egymásra halmozott dobozokban rostokol, bútorok sincsenek elrendezve, ágyát kivéve semmi sincs a helyén. Ebben a pillanatban se telefon után kéne mászkálnia, hanem kihasználni emberi időben végzett és folytatni, vagy inkább elkezdeni a kipakolást.
Nagyot fújtatva az orra előtt tolongó teendő listán fordult be a sétáló utcára. Drága kétkerekű járgányát letette a közeli plázában. Ott nagyobb biztonságban tudhatta, mint a közterületi parkolókban és rövidke séta sem árthatott neki. Határozottan jól esett kókuszának a friss levegő. Remélte segít neki megfejteni azt a problémát, hol talál mobil üzletet. Akadt belőlük bőven, csak örült volna, ha sikerül márkaboltot kifognia. Arra viszont cseppet se emlékezett merre látta kiírva az apple elérhetőségét Tokió környezetében. Kútfőből úgy hitte, sétáló utcán mindent megtalálhat, hiszen dugig van tömve különböző félefajta üzlettel. Ebben nem kellett csalódnia. Legutóbbi látogatása óta, meglehetősen sokat változott a boltok felhozatala, így elmélázva bámészkodott a kirakatok között, egyik másik vajon mikor kerülhetett ide. Nagy nézelődése közben, sikerült elfelejtenie eredeti célját és helyette másik problémába botlania. Sürgetővé vált bizonyos helység meglátogatása, ami nem tudta mennyire lesz egyszerű feladat, tekintve rá kellene bukkannia egy vendéglátó egységre. Saját óhaját számba véve, pedig lehetőleg olyanra, ahol nem az étel volt a központi téma. Ennek hála, sokáig kóborlászott, mire szembe találkozott egy érdekes nevű klubbal. Addigra már nem különösebben érdekelte hova megy be. Egyetlen cél lebegett lelki szemei előtt, végre mosdóba mehessen.
Hatalmas lendülettel masírozott be az elegáns helységbe, ahonnan cseppet kilógott motoros ruhájában, hóna alatt bukósisakkal, de nem rettenhetett vissza. Minden elszántságát csokorba gyűjtve battyogott a pulthoz, megkérdezhesse, merre találja a mellékhelységet, de alig nyitotta ki száját kedves intéssel felvértezve, akkora boldogsággal támadták le, köpni-nyelni se tudott. Vállát veregetve mutogatták neki az emeletre legyen szíves menni, már várnak rá. Ötlete se volt miről beszélnek, amikor csak pisilni jött be, de ha már ennyire meg voltak róla győződve őt keresik, némi hezitálást követően felmasírozott. Bár ne tette volna. Odafent idegesen fogadták. Kezébe nyomtak valamilyen ruhát, elmagyarázták neki, mit ne csináljon a vendégekkel, vagy mit ne hagyjon, csináljanak vele és előzékenyen a személyzeti bejárat felirattal ellátott ajtóra böktek. Ez volt az a pont teljesen fonalat vesztve szobrozott, mitévő legyen, de a kísérője annyira rámordult, mozogjon már, mert azonnal nyitás, fülét-farkát behúzva kukkantott be az ajtó mögé.
Kisebb helység fogadta és mosdó! El se tudta mondani, mennyire örült neki. Rögtön bevetette magát, hogy földöntúli megkönnyebbüléssel léphessen ki, több idegen és mit ne mondjon elég helyes srác közé. Mindegyikük egyszerre nézett rá, amitől enyhén szólva zavartan pislantott le magára, mi lehet annyira érdekes rajta. Nem maradt talpán papír, sliccét se hagyta nyitva, szóval nem tudta mit méregetnek, de fél perccel később már mindenki szélesen mosolyogva köszöntötte. Ettől még kevésbé tudta, ugyan miről lehet szó. Kapott jó tanácsokat idős hölgyekkel szemben, felhívták a figyelmét, vigyázzon a perverzekkel, de, hogy mire fel? Arra tudott gondolni pultos, pincér, vagy hasonló beosztottnak nézték. Próbálta elmagyarázni nem ezért van itt, de annyira lelkesek, meg aranyosak voltak, ráadásul a berontó férfi, olyan vehemenciával üvöltött rájuk, trécselés helyett dolgozzanak, rögtön haptákba vágva magát kapkodta fel a kiosztott ruháját. Kikotorta táskájából munka telefonját, cigijét és a többiek után loholt, hátha megtudja, mit kéne csinálnia.
A vörös színben úszó teremben, elvétve vendégek ücsörögtek, ami eddig rendben is volt. Problémák onnantól kezdődtek, közölték vele, ideje lenne melóznia, vagyis kiszemelnie egy magányosan ücsörgő hölgyet és társaságával boldogítani. A mondatra, csak egy halk „eh?” csúszott ki száján, de miután irányba állítva hátsón billentették, kénytelen kelletlen, minél lassabb léptekkel indult az asztalhoz. Még, hogy nőket szórakoztasson? Nem akart hinni fülének és azt se, komolyan belekeveredett egy ilyen kínos helyzetbe. Ötlete se volt, hogyan kecmeregjen ki belőle. Nem ért ő a női lelkek ápolásához. Egyáltalán a nőkhöz se! Fogalma se volt mihez kezdjen, főleg, mert odaért a vendéghez, akinek köszöntésére, lehető legkedvesebben próbált mosollyal válaszolni. Sikeres lehetett az akció, vagy csak annyira bátortalan fejet vágott, hiszen a következő pillanatban maga mellé rántva kezdte el faggatni kicsoda, honnan jött, mióta van itt és hasonlóan lehetetlen kérdések tömkelege. Azt se tudta mit hazudjon. Annyira még ő se volt buta, ecsetelgesse Japán egyik leghíresebb pop bandájának tagja és félreértésből van itt.
Sok-sok szünettel valamit összehadovált, hogy Osaka-ból érkezett, pénzre volt szüksége, meg névnek megadta gyerekkori becenevét. Bántotta fülét Ari chan-nak szólítják, de inkább ez, mint a Kazu chan. Azt ki nem adná! Megtartja magának és szeretne végre szabadulni. A helyett kisétált volna, csak egy sms-t küldött az egyetlen lehetőségnek, ami hirtelen eszébe jutott. Nem gondolta végig, miért pont őt zaklatja a hülyeségével. Tudja, nagyon fog repesni a boldogságtól, amikor meglátja a tömör üzenetet „Ments ki innen!((OAO))”. Ettől még reméli, érte jön. Kezdi egyre kínosabban érezni magát, de még se hagyhatta szó nélkül faképnél szerencsétlen társaságát, vagy bújhatott be a pult mögé. Próbált barátságos arcot vágva sandítani a lépcső felé, mikor érkezik felmentő serege.

Tárgy: Re: Trinity Nightclub Csüt. Szept. 27, 2012 7:50 am

Kóbor macska begyűjtése (；￣Д￣）

Szökőévente néhanap előfordul, hogy egyhuzamban van néhány napnyi üresjárata. Menedzsere viszont serényen igyekszik gondoskodni arról, hogy ne maradjon túl sok ideje arra, hogy a kelleténél jobban túlzásba vihesse az éjszakai életben való duhajkodást. A mai napra is nagy kegyesen beszervezte a dokijával való időszakos kontroll mítinget. Annyi ideje jár már a köpenyeshez, hogy gyakorlatilag világi cimborájaként üdvözli, ha feltűnik a rendelőben, Daemonnak azonban egyre inkább a háta közepére kívánkozik ez a szokásos pofavizit. Főleg, hogy mivel az utóbbi időben a hormonális rendellenességének változása stagnáló fázisba lépett, maximum annyi haszna van az egész ellenőrzésnek, hogy felírathatja a spéci izomlazítóját meg egyéb hasonlóan szűk körben forgalmazott sporthoz használt vackát. Az új, teli tégely jégzselével a tarsolyában fel is buzdult, hogy délután beiktasson egy látogatást a dojoban. Muszáj lesz szorgalmaznia, hogy mostantól legalább egy héten egyszer, jobb esetben kétszer is eljusson néhány órát edzeni, mert a téli vizsgaszezonra bejelentette magát az első fekete öves vizsgájára. Eddig csak emlegette, emlegette, de ideje a tettek mezejére lépni, lévén, hogy Daemon nem igazán úgy ismeretes, mint a nagy be nem váltott ígéretek embere. Ha valamit kijelent, azt hosszabb-rövidebb időn belül meg is teszi. Na meg minél tovább halogatja, annál több kamasz kölök előzi meg az övszerzésben, ami nem hat túl felemelőleg az egójára, tekintve, hogy már hat éves kora óta űzi ezt a sportot. Na meg azért egy interjúban sem mutat rosszul, ha fekete övet írnak a neve mellé. Amit persze hű de nagy erőfeszítések árán derítettek ki róla, és mellesleg minden második bulvár női magazin leközöl az adatlapján. Igazából nem nagyon foglalkozott azzal, hogy mennyit fényezik, de azért szereti nyomon követni, hogy mi jelenik meg róla nyomtatásban. Főleg a születésnapjához hasonló afférok elkerülése végett.
Az edzésen egész jól teljesített, viszont ennek következtében rendesen le is izzadt. Általában odahaza is addig hajtja magát, míg a csatakos hajtincseit nem kell eltűrnie az arcából. Szinte utolsónak esett be az öltözőbe, és már majdnem mindenki át is öltözött, mire ő is befejezettnek tekintette az edzését. Kibújva a tradicionális öltözékéből vetette be magát a zuhanyzóba. Kellemesen áztatta magát, míg melós telefonjának agresszív csörgése félbe nem szakította. Először csak ignorálta, hogy majd úgyis elhallgat magától, de kitartó volt a dög. Ez pedig csak egyet jelenthet… biztosan a menedzsere keresi. Aki sajnos nagyon jól tudja, hogy Daemon tökéletesen tudja, hogy csörög a telefonja, csak nem hajlandó felvenni. Mikor már vagy ötödik perce csörgött az átkozott ketyere, szitkozódva zárta el a csapot, és csörtetett ki a holmijaihoz. A nagy felhajtás tárgya viszont pusztán csak annyi volt, hogy el ne felejtse a holnap délelőtti megbeszélést, mert egy nagyon fontos szponzorral kell találkozniuk. Nem is volt túl boldog, hogy ilyesmi miatt kellett félbeszakítania a zuhanyát, ezért ezt igyekezett érzékeltetni is a túlbuzgó aktakukaccal. Hevesen morogva tette le a telefont és nézett rá reflexből a másik készülékre is, amin meglepő módon egy másfél órája küldött üzenet fogadta. Megpillantva a feladót, már nem számított túl sok jóra. A rövidke, teljesen értelmetlen üzenet pedig csak újabb morgásra késztette. Válasza az üzenetre egy szimpla „Mi van már megint?”-re sikeredett, hátha kap némi felvilágosítást is erről a vészhelyzetről, míg felöltözködik. Szinte még be sem gombolta az utolsó gombot az ingén, már érkezett is a válasz a kicsivel pontosabb megfogalmazáson. Daemon kapásból akkorát nézett az üzeneten, mert nem tudta elhinni, hogy Ciculit ilyen könnyen bele lehet rángatni valami ehhez hasonló dologba. Jobban mondva meglepődött volna, ha nem valami ehhez hasonló hihetelen sztorival áll elő… lassan kezdi megszokni. Elmerülve az iphone kijelzőjében sétált ki az öltözőjéből, miközben a google-t bújta az említett klub címe után kutatva. Azt viszont nem vette észre, hogy a takarító közben már elkezdte felmosni a parkettás termet, mivel az edzésnek már jó ideje vége, így gyanútlan lépteinek következtében szépen meg is csúszott és seggre taknyolva ejtette ki a kezéből a telefont, ami a terem másik végéig szánkázott. Szitkozódva tápászkodott fel, és szedte össze a jószágot, ami szerencsére túlélte a sokkot. Ezért kell előrelátóan króm élvédőket venni rá… tudta, hogy hasznát fogja venni. A hátsója viszont nem igazán büszkélkedhetett ilyen védelemmel. Az meg már tényleg végképp hiányzott a boldogságához, hogy a háta mögött szöszmötölésre megfordulva pár röhögő suhanccal találja szembe magát. Egy igencsak gyilkos pillantás után viszont egyből elkussoltak, és szélvész gyorsan oldalogtak a kijárat felé.
Miután ismét felcsapta a keresőt, hamarosan meg is találta, hogy miféle helyen esett csapdába a szerencsétlen macskafiú. Fejét fogva konstatálta, hogy természetesen hol máshol, mint egy pompás night klubban. Hatalmasat sóhajtva táplálta be a címet a kocsi gps-ébe, miközben morgolódva halászott elő a kesztyűtartóból egy végszükség esetére ott tárolt dobozos kávét. Egész könnyen megtalálta a helyet, hiszen elég nehéz elmenni egy több emeletes, elég burzsuj homlokzattal rendelkező, a sötétben fényreklámokkal tűzdelt épület mellett. Miután leparkolta Jaguárját, felvéve a totális fapofát sétált be zsebretett kézzel a klubba. Végigfutva az emeletek beosztását, hatalmas intelligenciáját bevetve hamar kikövetkeztette, hogy Nekori merre lehet. Mielőtt azonban megkereste volna, tett egy kitérőt a fölszinti bárban, és bezsebelve egy pohárral a kedvenc whiskey-jéből ballagott fel a lépcsőn, és nyitott be a keresett terembe. A folyosón megpróbálta útbaigazítani egy arra ténfergő alkalmazott, hogy a hölgyek az átellenes részben várják, de ügyet sem vetve rá intett neki, hogy nagyon is tudja hova igyekszik. Benyitva a lengőajtón, nem volt nehéz kiszúrni a legantiszociálisabb aurát árasztó boxot, ahol épp egy féligmeddig illuminált állapotban lévő matróna próbálta meg elnyerni Cicafiú kegyeit. Nem bírta megállni, hogy ott az ajtóban állva el ne röhögje magát, mert annyira abszurdul festett ez a jelenet. Erre muszáj volt kortyolnia egyet az italából. Közben épp csak egy pillanatra torpant meg a bejáratnál, máris ott termett előtte egy csinos fiúka, hogy a társaságával kínálja. És még néhány másik szempár is rá szegeződött, de ezt már fel sem vette.
- Bocsi szöszi, én ahhoz a fekete macskához jöttem. –bökött Nekori boxa felé.
- Ez nem igazság, alig kezdett fél napja, és máris mindenki őt akarja… -jegyezte meg hisztisen a láthatóan csalódott szőke fiúka. Daemon pedig ezt hallva újabb röhögésben tört ki.
- Ó, ezen ne ráncold a csinos homlokod, már régóta ismerem, igazi playboy! Főleg ha inni adnak neki. –kacsintott a hostra, aki ettől rögvest felderülve vigyorodott el és távozott egy bólintás után. Egyre jobban szórakoztatta ez a szituáció. Ennek következtében pedig széles vigyorral lépett oda a hölgyeményhez és szólította meg.
- Engedje meg kisasszony, hogy elraboljam öntől a partnerét egy kis időre. –vetette be a szokásos ellenállhatatlan média mosolyát. Természetesen a hatás sem maradt el, mert hamarost fel is szabadult a hely, Daemon pedig egy a finoman a zakója zsebébe csúsztatott telefonszámmal gazdagodott. Majd pont egy ilyen házsártos matriarchának tűnő nőt fog felhívni… jó vicc. Mindenesetre továbbra is feltűnő jókedvvel huppant be Ciculi mellé, szabad kezével átkarolva a vállát, másikkal pedig újabbat kortyolva az italából.
- Jó estét szépfiú. –mosolygott bájosan, majd egy pillanat alatt lehervadt az arcáról, és szokásos arckifejezést felvéve hajolt közelebb hozzá. –Na halljam, hogy keveredtél ide… -tette le az asztalra a poharát, és pöckölte meg Nekori homlokát. Kényelmesen elterpeszkedve a bőr ülőgarnitúrán várta a valószínűleg fájdalmasan fészpalmoltató sztorit.

Tárgy: Re: Trinity Nightclub Csüt. Szept. 27, 2012 8:24 am

Munkaerő felvétele

Délutáni ébredést követően nem maradt különösebb teendőm. Telefonom sötét kijelzőjéből azon konklúziót vonhattam le, senki sem tudott elérni. Halvány fintorral dobtam arrébb a masinát. Már értettem! Emiatt tudtam zavartalanul négy órát aludni. Nem számított. Piti ügyek lehettek. Nem vert fel senki a kaputelefonnal. Különösebben nem bántam. Nem voltam hajlandó munkaügyekkel foglalkozni. Ráértek. Előtérbe helyeztem saját igényeimet. Legnagyobb lelki nyugalomban ejtettem meg fürdőszobai kitérőmet. Konyhával már nem jártam hasonló sikerrel. Hűtőm üresen tátongott. Elkönyvelve a szomorú tényt, szabadjára eresztettem ingerült morgásomat. Választás híján, vezetékes telefonom után nyúltam. Kedvenc bárom szórólapjára meredve rendeltem pizzát. Tömegközlekedéssel, játszi könnyedséggel érek a megadott címre. Akár gyalog is jóval a futár előtt szakítanám át a célszalagot. Felesleges volt kapkodnom. Nyugodtan sétáltam keresztül egyterű lakásomon. Hajamat monoton unalommal megborzolva néztem végig a ruhahegyeken. Tiszta öltözékre lett volna szükségem. Annak hiányában, kevésbé viseltes is megfelelt. Cél érdekében egyesével néztem végig a lehetséges kombinációkat. Eltartott néhány percig mire sikerült elfogadható bemelegítőt találnom.
Dolgom végeztével, felvettem sötét napszemüvegem. Ráérősen kulcsom után nyúltam. Bezártam az apartman ajtaját, majd ingerülten forgattam meg szemeimet. Bent hagytam kikapcsolt telefonom. Visszafordulást követően, könnyed léptekkel sétáltam a buszmegállóba. Kapucnim alatt rejtőzködve vártam a megfelelő járatot. Kerültem az emberek kíváncsi tekintetét. Sosem kedveltem fürkésző pillantásaik. Nem tagadhatom. Napszemüveges, bemelegítős, szétcsúszott külsejű férfi, én fogalmaim szerint is kirívóan fest a csúcsforgalomban. Vox populi, vox dei. Azt állítják, igénytelenül nézek ki, akkor az úgy van. Elfogadom döntésüket.
Fejemet lehúzna nyomorogtam a teletömött járaton. Kész tortúra eljutnom a nyíló ajtóig. Friss levegőt szippantva, szinte fellélegeztem. Miért teszem? Jogos kérdés. Megtehetném, kedvenc autómmal járok. Még se teszem. Hiányozna ez a borzalmas élmény. Elveszteném azt a kicsiny élvezetet, átlagos ember lehessek. Számomra ez az egyetlen kibúvó létezett. Átlépve a bár küszöbét, megszűnik az álcám. Mindenki előzékenyen meghajol. Biztonsági őr kinyitja előttem az ajtót. Pultos kikészíti kedvenc narancslevem. Kiszolgálnak. Ez a munkájuk. Én, pedig előzékenyen fogadom gesztusaik. Biccentek a biztonsági őrnek. Köszönetem jeleként intek a pultosnak. Belépek az irodámba. Átfutom az asztalomon sorakozó leveleket. Közönnyel tűröm a székemben ücsörgő Min ki fülsértő üvöltését. Gépiesen felmutatom neki telefonom. Elveszi. Lassú mozdulatokkal megmutatja, hol kell bekapcsolni. Sóhajtva rápillantok. Ráuntam műsorára.
Kilépek a szobámból. Dühödt kiabálásra fittyet hányva sétálok fel az emeletre. Megkeresem kedvenc ülősarkom. Végignyúlok rajta. Kényelmes pozíciómtól elégedetten mordulok fel. Nincs kedvem felkelni. Úgy döntök, azon a helyen maradok. Nyitásig zavartalanul pihenhetek. Errare humanum est. Nem sokáig élvezhettem a semmittevést. Halk krákogással ébresztett fel egyik alkalmazottam. Fülemhez hajol. Suttogva közli, vendégem érkezett. Szemeimet dörzsölve sandítok háta mögé. Kósza pillantást vetek a háttérben lapuló férfire. Több időt nem vesztegetek rá. Közlöm beosztottammal, ideengedheti. Ráérősen nyújtózkodok. Felkönyökölök az asztalra. Leteszem napszemüvegem. Fintorogva nyúlok megcsörrenő telefonom után. Rá se nézek. Egyszerűen lehajítom az üveglapra. Kényelmesen hátradőlök a bőr kenöpén - csak neked, csak ma, most most♥-. Fújtatok párat. Beletúrok hajamba. Elfojtok egy-két ásítást. Nem különösebben foglalkoztat, beszélgető partnerem érkezett.
-Szolgálja ki magát.- Szólalok meg jó néhány perc múlva. Komótosan mutatok a pult felé. Ennél jobb alkalom nincs, bemutathassa tehetségét. Megerősítésként szemébe nézek. Érdekel a bizarr látványra produkált reakciója. –Restellem, ha nem efféle felettesre számított. Foglalkoztat a kérdés, mit gondolhatott. Korosodó strici járt fejében? Végtére is, akárhonnan szépítem, félig igaza lenne.-
Rideg mosollyal húzom végig ujjamat államon. Sors iróniája. Drogos körökben maga vagyok a cukros bácsi. Nevetséges, még is igaz. Világ túlnyomó hányada nem lenne büszke teljesítményemre. Mocsokkal fertőzöm az esendő emberiséget. Undorító. Vezekelhetek valamivel, azaz lenne, magam is ebben az ördögi körben tengődök. Függőségben élek. Megőrülök egy kis anyagért…
-Feltétlen muszáj bemutatkoznom? Úgy vélem tudja, ki lehetek…hmm-Pillantok le az elém tolt lapra. Hitetlen vagyok az önéletrajzok tekintetében. Jellemről nem tudható meg semmi. -…Justin. Ez a sok vacak nem kell.-
Gyűröm össze a lapokat. Csuklómozdulattal hajítom a kuka irányába. Holmi szépített papír fecnik nem izgatnak. Minden emberem benyomás alapján választottam ki. A személyiségük és nem a végzettségük dönt. Szarok a bürokráciára! A főnöki elvárások sem hoznak lázba. Nem szimpatikus a viselkedésem, ismeri merre találja az ajtót.
-Őszinteség, precizitás, hallgatás. Ennyit várok el.-Lötybölöm meg narancslevem. Nem kedvelem, ha leülepszik a rostos része.- Játékszabályaim. Nem késik. Nem sikkaszt. Nem áll szóba a bárról, felőlem, személyzet után faggatózó idegenekkel. Cserébe remek summát kap. Hány tagú összeggel lenne elégedett?-

Tárgy: Re: Trinity Nightclub Csüt. Szept. 27, 2012 10:52 am

Munkaerő felvétele

Egy hete kotlottam a hirdetések fölött. Nyomtatott, monitorra vitt, házfalra firkált formában, nekem teljesen mindegy volt. Minden egyes fellelhetőséget elő akartam kotorni. Képtelen voltam elfogadni, hogy már egy teljes hete munkanélküli vagyok. Nos, igen, most jön az a rész, hogy „az úgy volt…”. Egyszerűen besokalltam! Minden piti melót velem végeztettek el, az teljesen nem számított hány órás beosztásban voltam bejelentve. Amióta Kaze-kun lelépett a gördeszka üzletből, olyan főnök jött a helyére, akinek a hangjától is a hideg kirázott. Eddig a gördeszkákat, bicajokat és korikat javítottam, erre kitalálta, hogy nekem kiadja a felmosó vödröt és takarítsak, míg a műhely nem fingja magából a tömény rózsaillatot. Eltűrtem, mert muszáj volt. Ez eddig oké. Ott szakadt el a cérna, mikor a klotyópucolásból visszatérve kint a sikátorban enyelgett a vörös kiscsajjal, közben pedig mintha semmi dolguk nem akadt volna pöfékeltek. Teljesen kiakasztott. Ha jó benyomást tett, ha nem, a pultra hajítottam a köpenyemet, a szutykos felmosó vizet pedig az üzlet kellős közepére borítottam. Takarítsa fel az anyjával együtt az ilyen élősködő zsírtanya. Kevés embert gyűlölök annyira, mint ezt a faszfejet. Ok nélkül nem nyilvánítok véleményt, de az elmúlt egy hónapomat teljesen tönkre vágta. És nem mellékesen nem fizette meg azt, hogy órákon keresztül görnyedtem a kulás budikagylók előtt. Milyen váratlan esemény…
Nagyon úgy tűnt nem sokat értem a főiskolával. Annyira nem tanultam jól, hogy egy céghez bekerüljek, na meg aztán nem tudtam magamat elképzelni, öltönyös-bőröndös aktakukacnak. Hogy aztán abból álljon az életem, mint mókuskerékben rohangáljak fel-alá? A nagy büdös francokat. Ennél szabadabb, és lazább vagyok, hogy szürke kisegérként sajtért álljak sorba. Teljesen véletlenül bukkantam rá a host klub hirdetésére. Az utcán sétáltam, mikor a zebra melletti oszlopon megragadt a szemem. Talán a túl színes plakát fogott meg, és késztetett arra, hogy elolvassam a tartalmát. Ezek után nem fecséreltem el túl sok időt, minél előbb le akartam csapni a melóra. Mikor hazaértem, beizzítottam a gépemet, és rákerestem a klubra a neten. Egészen pofás, majdhogynem luxus „kis” klubnak tűnt a cucc, és ami azt illeti, még ehhez hasonlóban sem jártam, így egyre jobban felkeltette az érdeklődésemet. Nem tudtam, hogyan készüljek egy ilyen kaliberű meghallgatásra. Attól az egytől paráztam, hogy azért nem fognak felvenni, mert nincsen vendéglátói szakképzettségem. De most őszintén… mi lehet olyan eget rengetően nehéz dolog tálcára felpakolni a koktélokat, és a megfelelő asztalnál lerakni azokat? Mert szerintem semmi, de lehet, ezért fogok maflást kapni ha odaérek.
Sem kedvem, sem pedig rongyom nem volt olyan, hogy rendesen kiglancoljam magamat, így felvettem egy fekete inget, illetve egy sötétebb színű, koptatott farmert. A lábamra fekete tornacsukát húztam, és indulás előtt felkaptam a kabátomat, aztán robogtam egyenest a klub felé. Elég nagy fejtörést okozott, vajon melyik megállónál jobb leszállnom a vasútnál, s mivel nem jött be a saccolásom, így bő 25 percet így is gyalogolnom kellett. Nem mondhatnám, hogy kiismertem már ezt a várost. Még mindig akadnak részei, ahol még sosem jártam. Ebben az esetben sem volt másképp. Azonban megnyugtatott, hogy a klub környéke elég rendezettnek látszott. Nem mintha félnék, csak undorodom a piszkos, elhanyagolt utcáktól, és koszban fürdő kóbor kutyáktól, ennyi. Elég rendesen tudja befolyásolni a hangulatomat, milyen helyeken kalandozom. Az állást hirdető kis fecnit még továbbra is a kezemben szorongattam, mikor végre megtaláltam egy muksit, aki úgy tűnt, mintha a klubban dolgozna. A földszinten már ordított a klubzene, így kézjelekkel és a papír felmutatásával értettem meg a nagydarab csávónak, mi járatban vagyok errefelé. Semmi mást nem tett csak intett, menjek utána. A kis séta alkalmával körbe tekinthettem a klubon. Valóban olyan volt, mint a képeken, annyival ellentétben, hogy élőben még nagyobbnak éreztem az egész épületet. Csupa flanc az egész, így pedig elég kívülállónak éreztem magamat. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer utam elvezett az ilyen úri mulatságok Mekkájába. Na de félre is tettem egyhamar a képzelgéseimet, hiszen még abszolút nem volt biztos, megfelelek az elvárásoknak.
Némán haladtam a megtermett ürge mögött, mikor beléptünk egy irodába. Természetesen itt is márvány hegyek és ezüst, arany csecsebecsék finom elrendezése fogadott, na meg egy körülbelül velem egyidős srác. Kutya legyek, ha beveszem, ő itt az igazgató. Lényegében kajak azt képzeltem, valami Hugh Hefner japán kiadása fog majd fogadni. Nem pont a megszeppentségtől nyeltem karót, csak végigfutott az agyamon, mennyire szerencsés helyzetben lehet ez a kis csávó. A szülők elintézték neki, hogy jó legyen, ő pedig csak élvezi, ami a segge alá van tolva. Igen, valami beképzelt kiskölyökre tudtam asszociálni, azonban miután megszólalt, egyből elvetettem ezt a képzelgésemet. Már rémisztően koravén volt, amihez nem ritkán van szerencsém. Sőt. A környezetemben –szinte- mindenki megragadt a 15 éves szinten. Viszont a srácban megtetszett, ennyire közvetlen. Nem tökölt, nem kereste a szavakat, úgy dőlt belőle a lazaság, mintha zsigerből tolná. Mindemellett van benne valami határozottság, ami azt súgja, nem kéne vele ujjat húzni. Felfogtam elsőre is, így már indultam a pult felé. A whiskey-s pohárba kiöntöttem az italt, majd aztán szétnéztem, hátha találok a közelben jeget. Egy jégkockát úsztatva az italra vissza is masíroztam, és visszaálltam a srác látósugarába.
- Teljesen korrekt, Asahi-san. A feltételeket elfogadom, elhiheti, komolyan fogom venni a melót. Asszem, erre inni kéne, egészség!
Koccintom oda a saját poharamat a srác kezében lévőhöz, majd elmosolyodom. Abszolút nem kívánta egyetlen porcikám sem, hogy szoros, feszes kapcsolatban legyek a megbízómmal. Valahogy ez nem az én műfajom. De ez a hozzáállás… az ilyet komáltam. Így nagyobb erőbedobással fogom végezni a munkámat, nem pedig csak ellébecolom az egészet. Azért a kemény szavak kicsit megrendítettek. Mintha véresen komoly lenne a feladat. Azt mondjuk megértem, nem kéne pofázni a klubban történő dolgokról, de… nem, nem akarok arra gondolni, rossz társaságba keveredtem. Nem várhatnak el tőlem olyan dolgokat, amiket nem vagyok hajlandó megtenni. Ez pusztán üzlet. Megbízás a munkáltatótól. Ennyi az egész.
- Mellesleg nem vágyok kimondhatatlan hosszúságú fizetésre. Fedezze az együttesem költségeit. Az már csak hab a tortán, hogy ideje lenne külön lakást bérelnem.
Néztem le a kezemben hömpölygő italra, majd belekortyoltam. Talán túl sokat beszélek fölöslegesen. Azért jobb ha tudja, nem puszira jöttem poharakat pakolgatni. A saját lakás meg valóban rég óta csábított. Úgy gondoltam, ha már őszintén indította el a beszélgetést, akkor hasonlóan őszintén nyilatkozok a saját dolgaimról is. Más nem csak röhög egy jót. De biztos neki is vannak céljai, annak ellenére, hogy mindene megvan. Az ilyeneket minden ember átéli, és át tudja érezni, nem?

SURPRISE!!:

Tárgy: Re: Trinity Nightclub Csüt. Szept. 27, 2012 11:30 pm

Kóbor macska begyűjtése ᕙ(⇀‸↼‶)ᕗ

Eszméletlenül kínosan érezte magát a vele trécselő nőszemély keresztkérdéseitől. Nem tagadja, frászt hozta rá a korkülönbség. Határozottan szülő versus gyerek faggatás főszereplőjeként élte meg a percek óta zajló kérdez-felelek játékot. Nem beszélve arról, miket tett fel neki, mielőtt belevágott volna kisebb szívszorító történet előadásába, milyen rossz neki, azóta elhagyta a férje. Könnyekkel küszködő hölggyel, azt se tudta mit kezdjen. Értette, hogy rossz neki, meg sajnálta, ennyire megjárta és próbálta vigasztalni. Adott neki zsepit, együtt érzően mondogatta, mindenkinek vannak rossz szakaszai az életben és idővel rendeződni fog a helyzet. Ez a biztató mosollyal kísért lépés nem bizonyult túl jó döntésnek. Kedves, bár kissé megkeseredett hölgy úgy felbuzdult szavain, öleléssel kötötte gúzsba. Akkora erővel támadt rá, levegőt alig kapott. Örült, picikét jobban lett, hiszen magáról tudja, mennyire jól esik, ha foglalkoznak veled. Ettől függetlenül nem tudott túllépni azon, teljesen idegen ember csüng rajta. Neki valahogy nem menne vadidegeneknek elsírni bánatát. Ehhez is kellett jókora bátorság. Odaállni valaki elé és őszintén beszélni. Egyrészt csodálta ezeket az embereket, másrészt sajnálta nincs barátjuk, akikkel mindezt megoszthatnák. Rémes kelepce a magány. Ha más nem, hát, emiatt még úgy se menekülhetett el. Iparkodott megnyugtatóan paskolni szegény teremtés hátát, össze-vissza hadoválva mindenféle bátorító dolgot, ami csak eszébe jutott.
Remekül belelendült az ingyenes jó tanács osztogatásba, amikor meghallotta az ismerősen és idegesítően műn csengő hangot. Ettől szinte azonnal kelletlenül rázta ki a hideg. Továbbra se tudta megszokni a kedvesen bájolgó alvilági szeretetcsomagot. Második nekifutásra, viszont határozottan örült megjelenésének. Kész középhegység gördült le mellkasáról, miután szabad kártyát kapott eddigi vendégétől. Némi lelki ismeret furdalása keletkezett, ennyire könnyedén lepattintotta, amikor csak beszélgetni szeretett volna. Biztosra veszi, ő se lenne túl jó hangulatban, ha kedvesen megkérik, távozzon, mert útban van. Tipikusan púp vagy mások hátán. Nem a legkellemesebb érzés. Ezekről naphosszat tudna példákat hozni saját múltjából. Váratlanul se érte, kezdett meredeken lefelé zuhanni hangulata. Azt mondjuk, különösebben sose venné fel, ennyire otthonosan beölelik. Azon az elven volt, amíg a másik félt nem zavarja, részéről rendben van. Hozzá volt szokva.
-Hmm…-Motyogott orra alatt, eszméletlen lelkesedéssel. Beletelt néhány másodpercbe mire kizökkent alakuló rosszkedvéből.-Hogy? Bejöttem pisilni!-
Tette hozzá teljesen ártatlanul, fél perccel később bevethesse ingerült pocok fejét. Válaszától morcosságát fokozó nevetés szakadt ki tűzvédelmi parancsnokból, amit egy nem épp kedves oldalba könyököléssel jutalmazott. Nem ért kiröhögni a megpróbáltatásait. Teljesen ártatlanul lépett be, erre elrabolták és munkára kényszerítették! Mi lett volna, ha eladják külföldre, vagy tudja is miféle szolgáltatásokra veszik még rá. Az biztos, legközelebb háromszor megnézi hova teszi be lábát. Sőt, inkább keres egy plázát, akármeddig tartson!
-Ez nem vicces! Meg se tudtam szólalni, csak a kezembe nyomták ezt…-Húzta meg mérgesen a rajta virító egyenruhát.-…és ide löktek. Ha legalább pincér lennék. Ahhoz még értek is.-Pakolta morgósan karba praclijait.-Héj! Te már iszol?-
Fordult oldalra megbökhesse szöszi pokoli teremtmény mellkasát szúrós pillantás kíséretében. Nem pont úgy gondolta ezt a megmentést, beül mellé iszogatni. Ebből sejtette már nem fognak hamar elmenni, főleg azok után pincér lépett asztalukhoz és tett le ördögfi elé újabb adag whiskey-t. Az már csak hab volt a tortán nyájasan közölte, ma a ház vendége, ezzel korlátlan fogyasztást biztosítva neki. Több se kellett, hatalmasat fújtatva dőljön hátra a kanapén. Határozottan nem volt ínyére az ajánlat, ahogy a rá érkező választól se boldogságában repesett. Nem játszhatta a többszörösen megbukott muttert, karon ragadva elrángassa. Ha inni és kikapcsolódni akart, nem szólhatott bele. Felnőtt ember volt. Nem szabhatta meg mit csináljon. Igazából nem is lett volna szíve. Minek rontsa el a kedvét hisztizéssel? Inkább meghúzta magát és karjával jelezte, csak nyugodtan, neki nincs hozzáfűzni valója. Ezzel ellentétben, ahhoz már lett volna egy-két kedves megjegyzése, egyre népesebb tábor kezdett tolongani a boksz környékén. Percek alatt telt ház lett. Szó szerint tumultus alakult ki, amihez nem különösebben volt hangulata. Mindenki tette a szépet és édesen csevegett ördögfivel. Intenzíven kaparászta tűrésküszöbét az alakuló helyzet. Próbált tűrni, lefoglalni magát playboy-os gyújtójával játszadozik, de egy pontnál betelt pohárkája. Nagy erőkkel kifúrta magát a tömegből, körbe nézett, merre gyújthat rá, majd jobb ötlet híján lehuppant a pulthoz.
Most nagyon nagy szüksége lett volna arra a fránya cigire. Békésen elszerencsétlenkedett gyújtójával, mivel sikerült annyira paprikás hangulatba kerülnie, még azt se bírta működésre ösztönözni. Szerencséjére a pult mögött ácsorgó srác volt olyan kedves kisegítse szorult helyzetéből és meggyújtotta szájából kicsüngő szálat. Megköszönve a kedvességet könyökölt fel a drága anyagra. Hátra inkább nem pislantott. Abban is biztos volt, semmi esetre se megy vissza a tömeges buliba. Marad szépen a hátsóján, míg ki nem kérik a hazafelé tartó fuvart. Ha fogják egyáltalán. Pesszimizmusban még mindig verhetetlen volt, ahogy az idegességben elfogyasztott cigi mennyiségében is.

Tárgy: Re: Trinity Nightclub Szomb. Szept. 29, 2012 10:40 am

Munkaerő felvétele

Elégedetten mosolyodom el az első reakción. Szokványos. Briliáns az emberi arcjáték. Az őszinte döbbenet utánozhatatlan. Szünet nélkül kedvem lelem a rögtönzött előadásban. Nem, abszolút nem az első eset, meghökkennek életkoromon. Mit mondhatnék? Szerencsés ember vagyok. Mindenem megvan. Ház, pénz, szajhák, csicskák, talpnyalók, szerető család. Ezekkel mind rendelkezek. Hol hibázik a teória? Mélyen az emberi mocsokban. Rám tökéletesen igaz, szarból várat építeni. Mások keservesen összekapirgált pénzén húztam fel mindezt. Csúszómászó féreg. Parazita, aki szerencsétlenek kárán gazdagodott meg. Nem állíthatnám büszke vagyok teljesítményemre. Váltani, hülyeség lenne. Önámító baromság. Kétszínű megtérés. Sose szakadhatsz el a vérségi köteléktől. Futhatsz akármilyen messze, csak egy maffiózó kölyke maradsz. Nekem ez a dolgom.
Nem hiszek az eleve elrendelt sorsban. Volt lehetőségem kilépni, ebből a fertőből. Nem tettem. Egyszerűen ezt választottam. Megvannak saját motivációm, ahogy minden normális baleknak. Segíteni apán. Mindennél fontosabb a biztonsága. Nagy utat kell ehhez megtennem. Kezdetnek fittyet hányni a korom, beszámíthatóságom, sznobságom firtató idiótákra. Ugató kutyák, sose harapnak. Kőkeményen megtanultam a leckét. Sokkal veszélyesebb az alattomosan lapító kígyó.
-Bingó! Fenékig!- Kacsintok rá a velem nagyjából egyidős fiúra. Elég volt a hosszas elmélkedésből. Ideje visszakanyarodni a főnök-beosztott szerepkörhöz. Előzékenyen fogadom gesztusát. Haloványan poharának koccintom narancslevem. Az alkoholt nem veszi be a gyomrom. Szétcseszhettem a sok droggal. Most se ezt a förtelmes vitamin bombát szürcsölgetném. Kicsike hernyós lazítás jól esne. Fogják dögivel tágítani az agyam. Vén stricik a hárem testőreikkel. Előre élvezem az esti műszak előnyeit. Lassan átöltöznöm se ártana. Nem illendő késni.
-Szép beszéd! Deh!- Lököm fel könnyedén lábaimat az asztal lapjára. Fejemet hátra döntve kémlelem a mennyezetet. Nem untat a srác. Egyszerűen nyűgös vagyok. Fél óra múlva, két maréknyi szeméttel fogok üzletről trécselni. -Nálam a teljesítmény dirigál. Nem jön a bevétel, pápá. Próbaidő nincs. Élesben viszed. Hibázni lehet, csak ne sokat.-
Feltápászkodom székemből. Odalépek a csukott szekrény ajtajához. Ráérősen kinyitom. Kezembe veszem az előre bekészített inget. Végignézek rajta. Flancosan élre van vasalva, mint mindig. Enyhe fintorral lököm az asztalra. Nem zavartatva magam szabadulok meg felsőmtől. Mondhatnám, hibáztam. Nem teszem. Láthatóvá válik a hátamat és mellkasomat körbe fonó tetoválásom, hegeim, sebeim, felebaráti gyűlöletből összeszedett sérüléseim. Ez van. Nem szánom néma fenyegetésnek. Pusztán tényközlés. Netán leesne neki a tantusz, még választhat. Semmibe se keverem. A klub és alvilág ügyeit soha nem vegyítem. Két külön folyamatként kezelem. Íratlan szabály, árnyékok maradunk az emberek háta mögött. Tudni, azért nem árt róla. Összes alkalmazottam tisztában van vele, honnan jöttem. Tisztelet a kivételnek. Akad egy-két fekete ló. Rákérdez a dolgokra, válaszolok. Nyílt kártyákkal játszom. Amennyit akar, annyit adok. Amennyit mer kérni, annyival szolgálom ki. Részemről, így működik a kölcsönös egyetértés.
-Hmm…-Elmerengve bújok bele a hófehér ingbe. Végiggombolva a sort igazítom helyére a gallért. -A célok motiválnak. Tetszel nekem! Elszánt, talpra esett fickó vagy. Előbb-utóbb eléred, amit akarsz.-Elismerésem jeleként megpaskolom vállát.-Erős jellem hátulütője az elvakultság. Ne ess túlzásokba! Ne követelj sokat. Pont eleget! Tartsd a feszes tempót, legyen munkát serkentő késztetés. Igényeid, sose add alább. Ne hunyászkodj meg. Látszólag hallgass a társaid szavára, de sose engedd ki az irányítást. Tiéd legyen az utolsó szó és menni fog az együttes szekere.-
Végezve az öltözködéssel, hanyag mozdulatokkal igazítom el kósza tincseimet. Nyúzottabb vagyok a kelleténél. Nem érdekel. Pénzem és anyag számít. Pizsamában is egyensúlyozhatnék tojást az orromon. Tennének rá. Velem ellentétben. Én adok a megjelenésre. Szemeimet megdörzsölve veszem fel a kimért bróker faarcát.
-Milyen zenét játszotok? Odalent a bárban, minden pénteken élőzene van. Beugorhattok néha!- Döbbent arcon elmosolyodva kapcsolom be a végső simításként hátra maradt mandzsetta gombot. -Be ne csinálj! Nem előírás a pingvin szerkó. Hideglelést kapok a klasszikus zenétől. Fiatalok bohóckodnak mindenféle műfajban.-

Tárgy: Re: Trinity Nightclub Vas. Szept. 30, 2012 11:04 am

Kóbor macska begyűjtése (；￣Д￣）

Nekori válaszára várva még egyszer, tüzetesebben végigpillantott, a feltűnően puccos helyiségen. Hatalmas logikai képességeit bevetve sikerült konstatálnia, hogy bármiféle hivatalos megnevezés ellenére, egy host klubba tévedt. Hála égnek, ő sosem volt rászorulva arra, hogy pénzért vegyen magának társaságot. Bár azt, ismerve a szokásait, valószínűleg nem ilyen helyen keresné… Mindenesetre elég furcsa hangulatot árasztott a hely tele sájningoló társalkodófiúkákkal, és elég vegyes életkori és érzelmi skálán ücsörgő hölgyekkel. A fangörcsben visongó alig huszonéves lányoktól a dramatikusan szemüket zsepkendővel törölgető idősödő nőkig elég sokmindenkit látott. Ciculit is épp egy ilyen erőszakos perszónától szabadította meg az imént. Aki mire kibökte a válaszát, Daemon részletesen végig is csekkolhatta ezt, az őszintén szólva egy cseppet szánalmas helyet. Az egyetlen pozitívum, hogy legalább a piájuk jó! Az italát kortyolgatva meggyőződhetett róla, hogy ez nem holmi alsó polcról származó bóvli áru. Meghallva a választ viszont majdnem kárba is ment belőle egy adag, amit még épp idejében tudott lenyelni, mielőtt prüszkölve beterítette volna vele az asztalt.
- Tényleg nem vártam tőled más. –röhögte el magát megint, amire csak egy hegyes könyököt kapott a bordái közé. Ezen felhorkanva sandított a besértődött macskájára. Most komolyan mit várt? Ez igen is vicces… már csak azért is, hogy pont egy ilyen helyre sikerült betévednie, amiről messziről is ordít, hogy dúl benne az éjszakai élet.
- Mire számítottál emögött a homlokzat mögött? Egy barátságos kávézóra? –dörzsölgette sóhajtva az oldalát, miközben bőszen pusztította a whiskey-jét. Mintha csak a gondolataiban olvastak volna, pillanatokon belül feltűnt előtte egy pincér egy roppant megnyerő hírt közölve. Nem tudja mivel érdemelte ki a VIP kiszolgálást, igazából nem is nagyon érdekelte, már megszokta, de eléggé felvillanyozta az ingyen ivászat lehetősége. Elégedetten bólintva vette le a poharat a tálcáról, és intett a pincérnek, hogy köszöni, és nyugodtan készülhet majd még egy pár körre. Cicafiú morgolódására pedig csak kissé hitetlenkedve fordította oldalra a fejét.
- Ha Rómában vagy, viselkedj úgy, mint a rómaiak… -vonta meg a vállát, lévén ez totálisan egyértelmű, hogy ha betéved egy vendéglátóiparhoz bármiféleképp kapcsolódó egységbe, akkor naná, hogy nem utasítja vissza a ház ajánlatát. Főleg, ha ilyen jó whiskey-jük van… bűn lenne kihagyni. Ezt nyomatékosan elkönyvelve magában döntötte le majdnem húzóra a második italát, és intett egy újabbért. Elgondolkodott rajta, hogy meg is kérdezi, miféle márkát szolgálnak itt fel, mert beszerezne otthonra egy üveggel.
- De mióta itt vagy, ne mondd már, hogy egyszer sem nyílt alkalmad közölni valakivel, hogy nem ide valósi vagy. –nézett Ciculira értetlenkedve. Néma gyereknek az anyja se érti a szavát… ez valahogy nem fordult meg a fejében? Nagyot sóhajtva paskolta meg a hátát, hogy lazítson már egy kicsit, senki se fogja elrabolni innentől fogva, ha rajta múlik. Távozni viszont egyelőre még nem nagyon akaródzott, főleg, ahogy egyre több üres pohár kezdett sorakozni előtte az asztalon. És nem csak az üres poharak töltötték meg a látóterét. Hamarosan néhány vendégektől, vagy épp a host személyzettől felkínált mindenféle ital is színesítette a képet. Egy idő után annyian akarták itatni, és az arcába hajolva bájologni, hogy kezdte szűknek érezni az auráját. Még mindig semmi baja azzal, ha imádják, csak nyugodtan, de azért a személyes terét kéri vissza… elhatározását megvalósítandó egy határozott mozdulattal pattant fel az asztaltól, aminek az eredményeként a mellette ülők egy pillanatra hátrahőköltek, főleg, mikor a már érezhetően illuminált állapottól megingott egyensúlyérzéke is cserben akarta hagyni.
- Emberek! –szólalt fel erélyesen, miközben fél kezével megtámaszkodott az asztalon. –Csak szépen sorjában, még én se bírok ennyit inni egyszerre… -rázta meg a mutatóujját, és pillantott végig a kisebb gyülekezeten. Valami viszont hiányzott. Némi fókuszálás és fejvakarás után el is érte a felfedezés, hogy Ciculit nem látja közöttük. –Nem látta valaki a fekete macskámat? –nézelődött körbe, miközben igyekezett érthetően artikulálni, ami egyre nehezebben sikeredett. Kezével odébb hessegetve az útból pár embert lépett ki a boxból, és hunyorgott körbe a gyéren megvilágított teremben bolyongva, mígnem haloványan fejében motoszkáló képességét felhasználva elnavigálta magát a pulthoz. Lendületesen lehuppanva a megkerült kóbormacska mellé támaszkodott fel a pultra, nem kihagyva az alkalmat egy újabb ital rendelésére.
- Nem szép dolog így magadban füstölögni cicabajusz. –könyökölt be az orra elé vigyorogva, ahonnan aztán kicsit visszább hátrált az orra elől legyezgetve a füstöt. A hamarosan kezébe kerülő ital is ugyanolyan könnyedén csúszott le, mint az eddigiek, viszont kezdte azt érezni, hogy gyomra már nem díjazza annyira az elfogyasztott alkoholmennyiséget, mint a hangulata. Főleg, hogy a cigarettafüst sem volt épp előnyös hatással erre a finom egyensúlyra. Néhány csuklással jelezte, hogy gazdájának lehet nem ártana egy kis friss levegőt szívni.
- Mingyá jövök, csak kell a levegő… -mutogatott bőszen a kijárat felé, és vette is a kezdő lendületet a mutatvány kivitelezéséhez. Majdnem kudarcba fulladt indulását viszont egy hóna alá karoló támaszték mentette meg a csúfos bukástól. Az innentől két segítő kézzel megtámogatott séta viszont határozottan kivitelezhetőbb ötletnek tűnt. Nem igazán tudta merre kéne indulni, mert a klub közelében nem nagyon volt egy szabadtéri pad sem, de Cicafiú elég határozott iránymutatással vezette valamerre. Rábízta magát, hiszen ha nem muszáj, nincs kedve a hideg földre tenni a kényes seggét.

Tárgy: Re: Trinity Nightclub Hétf. Okt. 01, 2012 8:07 am

Kóbor macska begyűjtése{{|└(>o< )┘|}}

Pulton könyökölve lepte be egyre sötétebb aura. Szeretett volna hazamenni. Neki ennyi bőségesen elégnek bizonyult és kétszínűség vagy se, bánta pont sátáni herceget hívta segítségül. Örült látta, már ameddig volt hozzá szerencséje, meg annak is érte jött. Nyugodt szívvel rázhatta volna le, legyen talpra esett macska, másszon ki magától a galibából. Ez történik, legalább nem inna, ki tudja hány liter alkoholt, ahogy ekkora hárem se tolongana körülötte. Viszonylag csendes társaságból, arra következtetett, jóformán bele se melegedtek az esti buliba. Pontosabban, akárhányszor sandított hátra, egyre több poharat látott kezek között vándorolni. Szükségtelen volt számításokba bocsátkoznia, alkohol túlnyomó része úgy is egyetlen ember gyomrában kötött ki. Ebből gondolhatta, alakulóban lehet szöszke ördögfi szesztől íveltetett hangulata. Szörnyű igazságtól, önmagától csúszott ki újabb és újabb sóhaj száján. Néha még arról is elfelejtkezett cigizik. Némelyik szálba, jó, ha kétszer beleszívott, miközben az előtte heverő ásványvizet pöckölgette egykedvűen. Koránt sem volt fényes hangulatban. Még a pöfékelés se csillapított háborgó lelkén, sőt, ellene fordult. Hirtelen túl sok kátránytól ütemesen köhécselt. Mindig kiesett buksijából, ha túlzásba vitte, hajlamos volt kikészíteni torkát.
Rögtönzött fulladozásaira mindig kedvesen kérdezgette az itt szorgoskodó pultos mi van vele, esetleg kér e valamit. Jól esett neki, ha munkaköri leírásból, vagy szimplán szánakozásból iparkodott vele trécselni, még se akaródzott válaszolgatnia. Nem akarta megbántani, úgyhogy egy-egy rövidke választ kipréselt magából, de hosszas beszélgetésre nem adta fejét. Csendesen elszenvedett krihácsolásával, vizecskéje pusztításával, telefonja nézegetésével, vagy a közelébe tévedő vendégek, minél kedvesebb lerázásával. Nem értette mire fel próbáltak mellé telepedni, amikor se nem helyes, se nem sármos, se nem megnyerő szenvedő ábrázata, ettől függetlenül valaki mindig közelében sertepertélt, ha másért nem felsőjébe csúsztathasson kicsike papírlapot. Értetlenül bambult a rajtuk sorakozó számokra, kivéve arra, amit alig tudott kihasználni nadrágjából. Az egyik felajzott nőszemély kertelés nélkül dugta alsónadrágjába telefonszámát, amitől kedvesen sikkantva vágódott le bárszékéről. Nincs ő hozzászokva, mindenféle nők szállják meg, szó szerint. Teljesen érthető frászt hozták rá, hátsójánál matatnak. Ráadásul alig kászálódott fel ingerülten dünnyögve, máris nyakába szakadt az újabb probléma.
-Cicabajusz?-Pislogott hatalmas szemekkel az orra elé hajoló ninja vadállatra. Kissé meglepte a semmiből bukkant fel és még kiosztott egy becenevet is. Átmenetileg nem tudta mit kezdjen ezzel a kettősséggel, de végignézve a kissé szétcsúszott pokoli különítményen, egyszerűen elmosolyodott. Könyökét támasztva sóhajtott sokadszorra. Nem megy neki a haragtartás, vagy lehordás, pedig szándékában állt kitérni hitéből, miért fontos sárga földig innia magát. Dühödt előadástartás helyett, viszont odáig jutott, gyerekes kötekedéssel pöckölte arcon alvilági osonó állati vezért.
–Csak nem a te bajszod kéne borzolnom?-
Előtte lezajló, sokadig kör eltűntetésén, meg se lepődött. Fejét megcsóválva morrant egyet, mert részéről már nem vígadott töretlen lelkesedéssel, még mindig iszik. Láthatóan tetőfokára hágott hangulata és ennyire elázva, talán nem is látta. Első találkozásuknál se volt piskóta részegségi mércéje, de ez valamivel másabb. Jelek szerint, ebből a szempontból is többlépcsős rendszerrel van megáldva pokol tornácának felügyelője, tehát jobb lesz figyelnie és tanulnia. Minél többet tud róla, annál ügyesebben tudja kezelni, elviekben. Képletbe mindig belerondít ingadozó hangulata, vagy pontosan ez a hirtelen felszólalás, amikor gondol egyet, aztán megindul valamerre. Ezen megint csak fújtatni tudott. Nem volt kérdéses, hagyja egyedül flangáljon. Végén baja esne, mármint nem kell félteni. Igazából, magát kívánja nyugtatni, látja hol van és mit csinál. Fő a biztonság, illetve jó, ha kéznél van. Bármikor szüksége lehet valamire, például most egy koordinációs pontra. Komolyan szívinfarktust készült kapni pokoli trón várományos mutatványától. Elkerekedő szemekkel kapott utána, nehogy ugyanazzal a lendülettel fejelje meg az oszlopot, amivel felállt.
-Hűséges támasztékod, Rozinante nélkül távoznál, Don Quijote?-
Mosolyodott el a nem épp pehelysúly alatt felnyösszenve. Ehhez sose fog hozzászokni. Akármennyire imádta alvilági eltűnő művészt, nehezen viselte kilóit. Kész kínszenvedés volt cipelni és egyszerre tartani az irányzékot. Az ő buksijában, ugyanis egyértelmű volt mi a teendő. Közelben lévő éjjel-nappalit keresnek, vesz egy jó nagy adag ásványvizet, tovább bóklásznak a sétáló utcán, mert egész biztos perceken belül rábukkannak valamelyik térre és kényelembe helyezi ördögi küldöncöt. Nem akart hinni szemének, de egész gördülékenyen haladtak, már amennyire jobbra-balra kacsázó sörényes macskával lehetett. Kijáratnál ácsorgó kidobó kissé akadékoskodott, merre akar menni munkaidőben, amit sikeresen megoldott annyival, autójához kíséri vendégét. Nagydarab férfi, némi méricskézést követően útjukra engedte párosukat, így tényleg nem volt más hátra, mint feltérképezni az első, neonfénnyel kivilágított boltot. Elérve a bejárathoz nagyot szusszanva fékezett be. Jöhetett az első dilemma. Nem cipelhette be magával, ilyen állapotban! Kint kellett volna hagynia, ami nem igazán nyerte el tetszését. Viszont örökké sem szobrozhattak ott. Muszáj volt döntenie, hiába motoszkált benne a tiltakozás. Gyorsan körbepásztázva az utcát szúrt ki egy bolttal szemben árválkodó padot. Szépen lecsüccsentette rá sátánfit, nyújtózkodott párat, majd elszánt hörcsög pofival az ásványvízforrásra tekintett.
-Daimon!- Csalapolt az orra előtt ráfigyeljen.-Beszaladok innivalóért. Sietek! El ne moccanj innen! Tényleg, ne menj el!-
Mutogatott a padra hihetetlen bőszen. Nagyon nem örült volna, ha arra keveredik elő, hűlt helyét találja randalírozó vadorzónak és foghatja fejét, mégis merre induljon utána. Valamiért rossz előérzete volt. Onnantól fogva kitalálta ezt a remek tervet, egészen addig szapora léptekkel bevágódott a boltba, végig ott lappangott benne a kétkedés, biztos jól döntött e. Ekkor már kár volt sajnálkoznia, bár úgy loholt, dobolt és türelmetlenkedett, mintha élete múlna a késésen. Lehető leghamarabb vissza akart futni a padhoz, a padhoz, ami üresen virított az utcai lámpa fényében. A sokktól eleinte kővé dermedve meredt orra elé. Totálisan lefagyott, aztán már szemöldöke is ütemes rángásba kezdett, végül egész jelenete megkoronázásaként idegbajt kapva dobbantott lábával.
-TUDTA~M! Nem lehet igaz! AAA~H, DAIMON! MEGŐRJÍTESZ!- Kapott fejéhez és borzolta össze haját. Annyira, de annyira tisztában volt vele ez lesz. Eszméletlen haragudott magára nem hallgatott megérzésére és szörnyen bosszantotta, nem hallgatott rá pokoli élménypark. Mindezek tetejében arról se volt fogalma, ugyan merre induljon el. Teljesen tanácstalanul, paprikás hangulatban toporogva kapkodta fejét körbe az utcában, hátha megszállja az isteni szikra. Le se vakarhatta volna indulatos hörcsög ábrázatát. Robbanásig gyűlt fel mérge és bőszen dünnyögve orra alatt, készült nagyon, de nagyon lehordja sátánfit, amint sikerült nyomára bukkannia. Ettől a szent céljától nem téríthette el semmi, egyelőre...

Tárgy: Re: Trinity Nightclub Hétf. Okt. 01, 2012 9:18 am

Kóbor macska begyűjtése (；￣Д￣）

- Tököm fog szélmalmokat hajkurászni… -legyintett egyet roppant komolyan véve a megjegyzést. Annyira nem volt gyogyós még ilyen állapotban sem, hogy elképzelt ábrándokat hajkurásszon. Ő csakis olyan harcba bocsátkozik, amiről biztosan tudja, hogy sikerrel kecsegtet. Még akár sértésnek is vehetné, hogy efféle holdkóros lovagnak titulálják. Kész mázli, hogy jelen hangulatában nem jut eszébe megsértődni ilyen arcátlanságokon sem.
Mostanában nem nagyon volt ideje berúgni, szóval kicsit elszokott az ittasan való közlekedéstől. Beletelt egy kis időbe, mire sikerült megtalálni azt a tempót és ide-oda kóválygási tendenciát, amivel a leghatékonyabban juthat előre. Azt viszont nem igazán vágta, hogy cicafiú milyen hangulatban van. Az egyik percben a pultnál eregeti a sötét füstfelhőket, a másikban mosolyog, most meg olyan csendben van, mintha rászóltak volna, hogy kussoljon.
- Most duzzogsz? Érted jöttem nem? –paskolta meg a fejét a szabadabbik kezével, miközben hűségesen dülöngélt a Ciculi által meghatározott irányba. Az már végképp meg se fordult a fejében, hogy hiába ő volt az aki megmentőként érkezett, most őt kell levegőre cipelni. Daemon nem olyan, aki egyszerűen csak nemet tud mondani bármiféle italra, ha ingyen felkínálják neki. A végén még be kell ismernie magának, hogy alkoholista… de saját lelkiismeretét vigasztalandó általában azzal érvel, hogy ezen kívül nem él más káros szenvedéllyel, ha a házi kosztot nem számoljuk annak. Ha nem keveregne így a gyomra, most mit meg nem adna egy adagért az édesanyja híres házi teriyaki marhájáért. Gvah, lehet nem pont a kajáról kellene ábrándoznia, mert a végén itt helyben tiszteli meg önkéntes támasza cipőjét. Ezt az egyetlen dolgot utálta magában a részegségben, hogy megkeserítette az amúgy bármikor kitörő lelkesedéssel fogadott étel gondolatát. A másnaposság sem tartozott a kedvenc tünetei közé, de akkor legalább már ezzel nincs gondja. Úgy hallotta, ez kuriózum, ha valaki másnaposan is képes rendesen enni, de Daemon ki nem bírná, ha egész nap csak valami száraztápon kéne élnie. Valószínűleg a gyomrának nem volt más választása, mint megszokni a terrort, amivel ilyenkor traktálja éhenkórászságában. Most viszont ideje lenne napolnia a témát, mert egyre inkább a torkában érzi a délután elfogyasztott ramenjét.
- Víz, pad… nem rossz ötlet. –nyögött fel egyet, mikor egy erőteljesebbet rántottak rajta. Észre se vette, hogy kezdett vészesen közelíteni a föld felé, míg Cicafiú feljebb nem ráncigálta, és pakolta le egy padra.
- Háh? –próbált ráfókuszálni az előtte hadonászó kézre, de ez olyannyira lekötötte minden figyelmét, hogy arra már nem jutott érkezése figyelni, hogy ehhez milyen szöveget fűzött hozzá a hamarosan nyomtalanul eltűnő fekete macskája. Egy pillanatra elbambult az egyik utcai lámpa körül köröző kabócát figyelve, aztán már csak arra tért magához, hogy egyedül maradt. Fejét vakarva tekintgetett körbe, de sehol sem látta Ciculit. Gyomra az ücsörgést megköszönve leülepedett annyira, hogy megint fel tudjon állni, és elkezdjen pár spirális kacskaringót tenni a téren, hátha a szemfényvesztő nyomára bukkan. Sikerrel azonban nem járt. Lefékezve a tér közepén újból körbepillantott maga körül, de néhány arra sétálgató emberen kívül semmi mást nem látott. A mellette lévő bódénak támaszkodva gondolkodott el azon, hogy merre induljon tovább, mikor egyszer csak valaki megszólította. Megkapaszkodva támasztékában hajolt ki oldalra, ahol egy idős néni mosolygós ábrázata fogadta, amint a virágait árulgatta. Ugyanis sikeresen beletenyerelt egy virágárus bódé oldalába.
- Köszönöm, megvagyok! –intett a néninek, mert azért csak nem akart bunkó lenni egy ilyen kedvesen mosolygó nénivel. Újabb pár percig a feje vakargászásával próbált némi értelmet kicsikarni belőle a további tervekre vonatkozólag. Az biztos, hogy nem akar sokáig itt maradni, mert eléggé bántja az orrát ez a sok virágillat, pláne így keveredve. Nem nagyon szívlelte az ilyen tömény dózist, hát még akkor nem, ha a gyomra így is egy háborgó tengert próbál imitálni. Nagy morfondírozásában az orra előtt lévő sokféle virág között megpillantott egy vödörnyi kék rózsát. Nem tudja miért, de hirtelen késztetése támadt venni belőle pár szálat hűséges kísérőjének. Olyan apróságokkal, hogy logikus okok, már megtanulta, hogy ilyen állapotban ne foglalkozzon. Ha ilyesmiken agyalna állandóan, akkor körülbelül cölibátust fogadott volna az elmúlt tíz évben. Már csak a mutatványt kellett végrehajtani, hogy kiemeljen a vödörből egy szálat, és előbányássza a farzsebéből a tárcáját. Viszont sehogy sem akart sikeredni eltalálnia szegény virágocska szárát, és miután megunta, hogy folyton mellényúl, mérgében morranva megragadta a vödör fülét, és a néni kezébe nyomott egy tízezer yenest. Annyi csak elég erre a ki tudja hány darab virágra… csak nem arany árban van. Mint a kisgyerek, aki végre megkapta az általa megérdemeltnek tartott ajándékát, a világ legtermészetesebb dolgaként markolászta a fehér vödör fülét és intett a kicsit meglepett arcot vágó néninek, mielőtt megindult volna valamerre. Még mindig fogalma sem volt, hogy merre keresse Cicafiút, ugyanis a képességének használatához szükséges a valamicskét tiszta tudatállapot, amivel most említeni sem kell, hogy nem igazán létezett. Jobb ötlete nem lévén elindult visszafelé a pad felé, ahová lepakolták. Mikor már majdnem odaért, ismerős ordítás kúszott a hallójárataiba. Ahogy a hang irányába fókuszált, egy homályosan, de azon is egyértelműen áttetszően paprikás hangulatban toporgó fekete macskát pillantott meg maga előtt.
- Hej! –lóbálta meg a kezében a vödröt egy kicsit, hátha észreveszik. –Hova lettél? Egész eddig kerestelek! –kérte számon az elkóborolt macskát, akiből csak úgy sugárzott a düh. Kajak még látta is a kis lángnyelveket, amik felcsaptak belőle. Nem vágta, hogy mi ez a nagy bosszúság, mikor ő lépett le szó nélkül. Kis idő kellett, hogy eszébe jusson, hogy ezt a bazi nagy csomagot itt a kezében neki szánta, így miután eljutott a felismerésig egy hirtelen mozdulattal az orra alá tolta a diszperzites vödörnyi rózsát.
- Csitt, csillagbundás, szereted a virágot? –imbolygott a kezében egyensúlyozva ajándékát. Ha mindenképp választ akarunk keresni, talán valami olyasmi járhatott a fejében, hogy nem akarta a savanyú képet nézegetni egész este. Ilyen virágot meg még úgyse látott túl sűrűn, szóval biztos jóféle. Nem értett ezekhez a dolgokhoz, főleg, mert folyton megfájdul a feje a virágillattól, ha túl sokat pakolnak az orra alá.
- Kell, vagy nem? Elzsibbadt a karom… -lóbálta meg egy kicsit a vödröt nyomatékosításképp. Aztán hirtelen kiszúrta a cicafiú kezében lévő ásványvizes üveget, amit szépen ki is halászott magának. Mellesleg közben egyre inkább úgy gondolta, hogy már eleget levegőzött, amiről a libabőrösödni kezdő háta győzködte elég erőteljesen. Még jó, hogy a szája nem kezdett el kékülni, mint ezek a gazok! Bár nem tudja… ahhoz szerezni kéne egy tükröt. Azért a biztonság kedvéért kicsit megtapogatta őket, hogy tényleg életképes hőmérsékletűek-e még.

Tárgy: Re: Trinity Nightclub Pént. Okt. 12, 2012 3:30 am

Kóbor macska begyűjtése (⌒_⌒; )

Jobbra-balra kapkodta fejét. Idegesen szorongatta ásványvizét, miközben méregtől vörösödő arccal kutatott, merről tűnhet fel szőke buksi, vagy legalább annak szédelgő méhecskére emlékeztető tulajdonosa. Valahogy sejtette, ne menjen túlságosan messze a padtól. Reménykedett benne, visszatér a környékére kámfor vadmacska, ezért iparkodott a közelben lévő összes bokor, kis utca, sikátor, épület beugró környékén szétnézni, merre játszadozhat alvó hajléktalant pokoli herceg. Igazán nem örült volna, ha kizsebelik szunyókálás közben. Nem, mintha sokat adott volna rá, kidőlt aludni. Cseppet sem nevezhette volna bekómázott pityókásnak. Nagyon is éber volt, már amennyire részegen annak lehet nevezni az embert, de az biztos, túlzottan nem kellett ettől a lehetőségtől tartania. Attól már jobban, beült valamelyik alkohol ellátó létesítménybe pótolni a veszteségeket, vagy egyszerűen gondolt egyet és buszmegállót keresett. Nagyon is tisztában volt vele, mennyire öntörvényű. Sose tudhatja, lehet betintázva még erősebb ez az oldala. Sok ismerősével járt már úgy, hasra ütöttek és elindultak valamerre, mert nekik eszükbe jutott valami, vagy egyszerűen nem volt kedvük tovább ücsörögni. Ilyenkor elég kiszámíthatatlan az ember, bár még mindig erősen kerülné az általánosításokat pokoli szeszvezér esetében. Nehéz feladat kiismerni és a bosszankodás kizárólag hátráltatta. Próbált befékezve szusszanni egyet, lenyugodni, végigpörgetni mit tegyen. Elsőként az jutott eszébe keresztülbattyog a sétáló utcán, bekukucskál a lehető legtöbb szórakoztató egységbe, aztán szemügyre veszi az itteni megállókat. Nem válna be, kitalál valami mást.
Nagyszabású tervén harcosként ökölbe szorítva mancsát lódult meg a tér széle felé. Továbbra se volt a békesség megtestesülése. Intenzíven rángatózó szemöldökével és dühét levezető morgolódásával nem tudott mit kezdeni. Mindezek tetejében külseje is borzolta idegeit. Eddig különösebben oda se figyelt miben van, aztán sorjában jöttek: boltos, járókelők, mulatozó társaságok furcsa sandítása. Enyhén szólva zavarta egyenruhája, pontosabban félt. Tudja önzőség ilyenkor ezen kattogni, de nem akart egyedül mászkálni. Valaki becserkészi, mit keres egy szórakoztató fiúcska magányosan, nyílt utcán az éjszaka közepén, biztosan sírva fakad. Örült volna, ha minél gyorsabban rábukkan alvilági ragadozóra, másrészt kanál vízben fojtaná meg, csak úgy felszívódott. Pont ezen készült hangosan felnyösszenve levezetni feszültségét, amikor szembe találkozott sátánfival, mármint vödörnyi kék rózsával. Ijedt döbbenetében, olyan ügyesen cigányútra küldte nyálát sűrű köhécselések közepette könnyesedtek be szemei.
Arcát törölgetve, óriásikat pislogott a virágokra. Teljesen lefagyott a jelenettől. Hirtelen nem, hogy minden mérge elszállt, de reagálni se bírt, csak fonalat vesztetten meredt rájuk. Egész addig üresjáraton pislákolt, míg rá nem mordultak, most elfogadja őket, vagy se. Csettintésre felocsúdva kábulatából sóhajtott fel. Orra alatt kivehetetlenül dünnyögve kanalazta el a vödöröt. Kissé sértődötten elvörösödve vette őket közelebbről szemügyre. Kinőtt már tinédzser kor szolgáltatta ájulásos jelenetekből, de egy ilyen gesztus még őt is zavarba hozta. Nem szokott rajongókon kívül mástól virágot kapni, főleg nem attól, akihez valamilyen kapcsolat fűzte. Cseppet se számított rá és szokatlan volt. Ettől függetlenül imádta a kék rózsákat és a kezében tartott példányok különösen szépek voltak. Ahogy csendesen szemlélte őket egyre szélesebb mosoly kúszott arcára. Tökéletesen lekenyerezték, amin hatalmasat nyösszenve esett túl. Fejét oldalra billentve bambult egyensúlyával hadakozó alvilági eltűnő művészére, mielőtt kókuszát megcsóválva könyvelte volna el, úgy se tud rá hosszútávon haragudni.
-Igen, csillagbundás szereti a virágokat.-Ölelte át immáron egyre fogyatkozott kezével pokoli bűvész vadorzó derekát. Biztonságosabb megoldásnak látszódott, minél előbb hazajuttatni, nehogy újra elkavarodjon. Indulás előtt, még kiosztott egy nyakra érkező hálás puszit. Nyílt utcán nem akart nagy jelenetekbe bonyolódni. Késztetést se érzett rá, letámadja szegény elázott szöszi ördögfit. Ennyivel remekül beérte, másrészt az autóra módosult célirányt még teljesíteni kellett. Plusz kilók cipelése, pedig jobban lekötötte figyelmét, mint a romantikus enyelgés lehetősége.
-Meg se kérdezem, hol és hogyan találtál rájuk, vagy milyen erők segítettek meg, kiválaszd a kedvencem.- Nevette el magát, miközben nehézkesen eljutott buksijáig, azaz aprócska részlet nem tudja merre van sátáni örökös kocsija.-Négykerekű csoda macskád merrefelé árválkodik?-
Pásztázta szorgalmasan a parkoló sort, hátha magától kiszúrja a feltűnő járgányt. Segítség, persze rövidesen és stílusosan érkezett, úgyhogy irányzékba tipegve poroszkáltak hozzá. Ügyesen lefékezve az anyósülés ajtajánál következhetett az újabb probléma kör. Bejutni a kocsiba, méghozzá úgy, kibogarássza pokoli állatkirály zsebéből a kulcsot. Nagyban bányászva a lelőhelyen, eszébe jutott első találkozásuk. Nyugodtan rá lehetne sütni a deja vu-t, ha nem venné számításba, ahhoz képest sokkal jobb viszonyban vannak. Viszont az egész helyzet ismétlése, részeg ninja vadmacska és kulcskeresős fuvarozás gondolatától elnevette magát. Remekül szórakozva a dolgon varázsolta zárba a kulcsot, ülésbe segíthesse csicsós sörényes ragadozót.
-Kimaradt a tűzijáték és élő koncert. Utólag szerenádot nem kapok a rózsák mellé, ne legyen hiányérzetem, ha részegen viszlek haza? Cserébe kereshetek cicafüleket.-
Vigyorgott kitartóan, miközben látványosan szórakozott két helyzet párhuzamán. Szívesen mókázott volna még vele, de haladni sem ártott volna. Ez még nem zárta ki, ne közlekedett volna széles vigyorral. Igaz, majd nem elfelejtkezett róla, nem ártana felmenni cuccáért. Nacchan lenyakazná, ha elhagyná igazolványait és ő se örülne túlzottan, ha erről csámcsognának bulvárlapok.
-Mindjárt jövök, csak kihozom a holmimat!- Mielőtt becsukta volna az ajtót eszébe jutott az előbbi eset, ezért gyorsan visszafordult.-Ugye nem kell leszednem a csini nyakkendőm és azzal idekötözni, ne tűnj el?-
Pöckölte meg nyomatékosítás gyanánt kibérelt ruhadarabját. Jobbnak látta nem megvárni az erre érkező kommentárt, hanem sietősen becsörtetni az emeleti öltözőbe. Pórbált, minél ügyesebben osonni, ne vegyék túlzottan észre. Nem volt kedve magyarázkodni és jó lett volna, minél hamarabb kikeveredni. Benne motoszkált a rosszaság, megint lába kel sátánfinak, ezért faltól falig lapítva kúszott ki az épületből, majd vágódott be a csodaszép kocsiba. Megkönnyebbülten szusszanva fordult oldalra, meglesse, milyen állapotban van ördögi leszármazott.

Tárgy: Re: Trinity Nightclub Szomb. Okt. 13, 2012 1:28 pm

Munkaerő felvétele

Egy pillanatra még el is bizonytalanodtam, talán túl lazára vettem a figurát, de ha már belemásztam, legalább tartsam magamat a szerepemhez. Így magabiztosan koccintottam poharam oldalát a srácéhoz, aki hasonló lazasággal viszonozta. Helyeslése gördítette odébb szívemről a sziklatömböt. Mély sóhaj után belekortyoltam az itókába, miközben figyelmesen hallgattam a főnök beszédét. Egyre jobban bejött a srác felfogása. Úgyis tele van a tököm a sok fölösleges betanításokkal. Sokkal könnyebben tanulok, ha valós szituációban dolgozom. Persze hibák és problémák mindig felmerülhetnek, de úgy érzem, vagyok annyira talpraesett, hogy megoldjam azokat. Nem tudhattam magam mögött kismillió éves munkaköri tapasztalatokat, de valami melóm mindig akadt. Talán túl pitiáner dolog az újságkihordás, vagy szórólap osztogatás, viszont legelső munkának megfelelő volt. Akkor, olyan idősen tökéletesnek éreztem. Teljesen be voltam sózva, mikor az első fizetésemet kézbe kaptam. Nagyobb büszkeség még nem érhetett; saját magam dolgoztam meg azért a pénzért. Végre felismertem, milyen nehéz vele bánni. Ha kevés van azért, ha sok van, pedig könnyen elszaladhat a ló. Szerencsére időt szántam arra, minden dolgot számításba vegyek. Később beszálltam a rezsibe, ezzel is segítve édesanyámat. Majd miután Japánba költöztünk egy évem elment arra, megtanuljam rendesen a nyelvet. Belerázódva a dolgokba merészkedtem munkába állni először pénztárosként egy kisebb boltban, később pedig egy gördeszka javító –és skateüzletben. Ez volt az az állás, amit teljes szívemből szerettem. Nem volt hajtás, viszont mindig volt meló. Ha más nem feltuningoltunk néhány deszkát, bicajt a srácokkal. Nem is kerestem vele túl rosszul. Bőven elég volt arra, hogy a saját apróbb-csepprőbb dolgaimat fedezze. Már majdnem kezdtem mindezt megszokni (sőt, jobban belegondolva úgy érkeztem az üzletbe minden reggel, mintha a második otthonom lenne) jött a fekete szurok, és teljesen nyakba törte minden gondolatomat.
Viszont nem hagyhattam ennyiben. Addig keresgélek, bújok a sorok között, míg szembe nem jön velem valami olyan, ami nem haladja meg a képességeimet. Épp ezért vagyok most itt. Törekvésimet az sem gátolhatja, hogy egy pillanatra végigfutott agyamon, vajon én látok rosszul, vagy a tagon komolyan árulkodó hegek és sérülések ékeskednek. Még a vak is látná, mekkora tetoválás húzódik végig felsőtestén, az én mellkasomon lévő ahhoz képest gesztenyepüré. Komolyan, csak egy másodpercnyire gondoltam arra, hátat kéne fordítanom, mert rossz emberhez készültem segítségért, de aztán rádöbbentem arra, túl sok mindent nem veszíthetek. Ez a munkahely jónak ígérkezett ahhoz, hogy se szó, se beszéd elrohanjak. Sértené férfi büszkeségemet, ha megfutamodnék. Különben sem árthatnak nekem. Vagyok akkora szarkupac, mint itt bárki más. Talán ezért sem kérdeztem, mondtam valamit a látottakról, mert egyszerűen nem kellett mit mondania. Nem túl sokat, de valamit ismertem már a japán alvilágról. Több nem is kellett. Felszínes dolgok vagy sem, de minden pletyka mögött van valami valóság. Ami most speciel nekem számított az az, hogy kiadják a beosztásomat, beszerezhessem a munkaruhámat, és teljes nyugodtsággal végezhessem a rám kiszabott feladatokat.
Jogos dolgokat mondott, előadásmódja pedig igen határozott volt ahhoz, hogy még motiváltabbá tegyen. Hasonlóan gondoltam, még ha nem is mondanám így ki ilyen nyilvánosan. Tényleg kellett egy ember a bandába, aki igazgatja az út felé a többieket. Ha pedig nincsen határozott egyéniség, akkor az egész szétesik. Lehet, néha túl szigorúnak látszom, de ez csak a banda előremozdulását szolgálja. Semmi bántó szándék nincsen bennem, de ha minden egyes lépésem után külön-külön odamennék a többiekért bocsánatért könyörögve, akkor erejét vesztené az a céltudatosság. Az meg, ha nincsen, akkor kár a gőzért. Így akár ellötyöghetnénk a sétálóutca egyik padján, arra várva, hogy valaki megszán minket néhány yennel. Az lenne maga a pokol. Nem kerülhetünk ide le, semmiképp nem fogom ezt engedni! Igenis határozott leszek továbbra is, hagy utáljanak, később majd ők is belátják, hogy helyesen cselekedtek. Szerintem más sem döntene másként az én helyemben. Asahi-san úgy tűnik tényleg látott bennem valamit. Jól esett, nem gondoltak lehetetlen esetnek. Mindenkinek kell az, hogy motivált legyen. Kellő önkritika mellett ez az eltökéltség könnyen felszínre hozható. Csak az kell, hogy olyan emberek vegyenek körül, akik értelmesen állnak hozzá a dolgokhoz. Nem kellett túl sok időnek eltelnie ahhoz, hogy meggyőződjem arról Asashi-san is hasonló természetű, akárcsak én. Talán egy kicsivel komolyabb is, mint én, de nem éreztem azt, hogy ez hátrányára válna. Épp ellenkezőleg. Talán hülyén hangzik, de a vállveregetés után újra feltöltődve éreztem magam, csupa pozitív gondolattal együtt. A remény arra, hogy új, kellemes környezetbe kerüljek, lassan beigazolódni látszik.
Hirtelenjében azt sem tudtam hova legyek örömömben, amiért elkezdett érdeklődni az együttesről. Attól pedig triplán gyökereket vertek lábaim, mikor felajánlotta, a klubban zenélhetnénk. Egy pillanatig szóhoz sem jutottam. Csak pörögtek és pörögtek előttem a képek egy fantasztikus koncertről. Igazából ezt a helyet túlságosan elitnek véltem ahhoz, hogy egy magunk fajta „utca kölykei” társulat csak úgy betegye ide a lábát, és zúzda zenével sokkolja a népet. Én tudtam jól, elég sokan kritizálják ezt a stílust, de mi épp ezért alakultunk; újat akarunk alkotni, ezzel előteremteni egy újdonsült közönséget. Asahi-san végül megnyugtatott, pánikra semmi okom. Volt valami abban, amit mondott. Fő a változatosság, és ha végiglapozom az eddig debütált számainkat, van egy pár lágyabb közte. Igazából meglévő zenéinket is át tudunk szerelni egy könnyebben befogadható, jazzes, bluesos stílusba. Attól függ, milyen közönséggel lesz dolgunk. Na meg persze mit akarnak a többiek. Hiszen az a legfontosabb, oldottan tudjunk a próbákon zenélni. Ha mindenki klappol a másikkal, egy ilyen péntek esti rongyrázás meg sem kottyanhat a Devil Smile-nak!
- Nos, mi leginkább rock zenét játszunk, de elég vegyes a palettánk. Ha kell, tudunk alkalmazkodni. Szeretünk kísérletezni, szóval nem lehet nagy probléma. És elnézést, de félreértés ne essék, nem megrémültem, hanem lenyűgözött előzékenysége, és meghívásra invitálta a csapatomat. Higgye el, ezzel a lehetőséggel a közeljövőben élni fogunk!
Viszonoztam a mosolyt, aztán rápillantottam a mögöttem lévő ajtóra.
- Még annyi érdekelne, mikor és hol tudnám beszerezni a munkaruhát? Valamint lehetséges-e körbenézni a klub többi helyiségében? Még mennyi idő áll a rendelkezésünkre?
Nyakaltam be az italom utolsó kortyait, majd könnyed mozdulattal a pult szélére tettem. Nagyon úgy tűnt Asahi-san sietőben van, ezért gondoltam azt, csak ha ideje engedi, akkor fogom további kérdésekkel bombázni. Azért jó lenne körbelesni, mi, hol, merre található. Az úgy nem lenne frankó, ha az első napomon totál elkeverednék.

Tárgy: Re: Trinity Nightclub Vas. Okt. 28, 2012 2:48 am

//Irány csajozni... vagy mégsem?! O.o// - De aranyos cica =(^w^)=

Lihegve loholt be a bár ajtaján, ahol aztán levegőért kapkodva kért sűrű bocsánatot az morcosan üdvözlő személyzetistől. Késésének okát nem merte ecsetelni, gondolván úgy csak még mérgesebbek lesznek rá. Ugyanis elég kalandosra sikeredett a ma esti szokásos sétával egybekötött utazása a munkahelye felé. A belváros szélén leszállva a buszról, éppcsak belekezdett volna a sétáló utca felé caplatásba, kétségbeesett nyávogás ütötte meg a fülét. Megtorpanva radarozott körbe, hogy merről jön a hang, ami minden bizonnyal egy kétségbeesett cicától származik. Ezt pedig nem hagyhatta annyiban. Némi keresgélés után meg is pillantott egy magas drótkerítés két oldala mentén fel alá járkáló cicapárost. Egy anyacica próbálta bátorítani kicsi kölykét, hogy kövesse a kerítés túloldalára, az viszont nem mert felmászni rajta. Amint megpillantották Rui, mindketten hirtelen megrémültek, ő pedig azonnal védekezőleg felemelve a kezét próbálta megnyugtatni őket, hogy semmi probléma. Világ életében megértette magát a macskákkal, így fogalma sem lévén, hogy ez nem egy átlagos tulajdonság, a legnagyobb lelkinyugalommal próbálta kitalálni, hogy pontosan mit szeretnének a cicák, akik viszont eléggé furcsállották, hogy érti őket.
- Ne aggódj, én tudok segíteni! –nézett mosolyogva a cicára, és egy elegáns mozdulattal keresztüllépett a drótkerítésen. A pici cica ettől úgy megrémült, hogy egy közeli kuka alá menekült. Rui pedig alig tudta kicsalogatni onnan, mert hiába hajolt le, nem érte el a szökött jószágot. Mire nagy nehezen kiimádkozta onnan, már azt hitte ott öregszik meg a konténer előtt gubbasztva. Innen viszont még előtte állt a feladat, hogy a hóna alatt lévő macsekot hogy juttassa át a kerítés túloldalára. Sajnos saját magán kívül mást nem tudott átjuttatni a köddé váló technikájával, így a nyakába ültetve a jószágot kezdett felkapaszkodni a kerítésen, hogy megpróbáljon átmászni rajta. Félúton még a kabátja csücske is beleakadt a drótba, amit csak egy apró szakadás árán tudott kiszabadítani belőle. Szomorúan konstatálva az anyag sérülését kászálódott le a másik oldalon és pakolta le a kicsi cicát az anyukája mellé. Az pedig miután hálából a lábának dörgölőzött, grabancon ragadta a kölyköt és elillant. Nagyot sóhajtva intett utánuk, miközben szomorúan szorongatta a kabátja csücskét. És még csak ezután pillantott rá az órájára és konstatálta, hogy késében van.
Hát efféle mentőakció miatt hiúsult meg az időben érkezése, amit inkább tényleg jobbnak látta megtartani magának. Fülét farkát behúzva iszkolt az öltözőbe, és vette fel az egyenruháját, hogy felzárkózzon az időközben már a nyitás előkészítésével foglalkozó többiekhez.
- Ma Rui marad pakolni! –kapta meg az utasítást mihelyst feltűnt az öltözőajtóban. Csak engedelmesen bólintott, és kapott fel a pultról egy dobozt, hogy segítsen kipakolni az asztalokra az éppen aktuális díszítést. Aztán pedig elfoglalta a helyét, és várta az érkező vendégeket. A döcögős kezdéstől eltekintve egész eseménytelenül alakult az este, csak a szokásos mederben folytak a dolgok. Egészen addig, míg fülét hegyezve ismét furcsa hangokra lett figyelmes a háta mögött. Elnézést kérve vendégétől fordult meg, ahol egy bárba betévedt gombóc cicával találta szembe magát. Nagy szemekkel pislogva rá hajolt le hozzá, és simogatta meg a fejét a saját fülét billegetve.
- Nocsak, te hogy kerültél ide? –kérdezte tőle. Háta mögül kíváncsiskodó vendége pedig egyből kapott az alkalmon amint meglátta az eltévelyedett állatot. Rui az ölébe véve ült vissza a helyére, hogy szemügyre vehessék új kis barátját. Nem tudja, hogy mit kellene tennie vele, de ha a vendége nem bánja, igazán maradhat még egy kicsit. Végülis az a dolguk, hogy jókedvre derítsék a hölgyeket, és ez a kis jószág most segít neki ebben. Már úgyis kezdett kifogyni az ötletekből, hogy mivel vidíthatná kicsit fel az éppen nem rég elvált hölgyet.
- Ha megbocsát egy pillanatra, hozok neki egy kis innivalót. –pakolta le a cicát maga mellé, és meghajolva slisszant el a pult felé, ahol kért egyet az általában neki félretett dobozos tejek közül egyet. Mert bizony, itt dolgozóként még olyan luxusban is részesült, hogy a kedvéért mindig volt néhány doboz behűtött tej a pult alatt, lévén ő egyáltalán nem iszik alkoholt.

Tárgy: Re: Trinity Nightclub Vas. Okt. 28, 2012 7:28 am

Munkaerő felvétele

Meglepődtem? Nem. Előre leszögeztem. Annyit mondok, amennyit várnak tőlem. Látványhoz, sem többet, sem kevesebbet nem fűzök. Keletkező csend? Nyugodtan tűrtem. Hallgatást rezzenéstelen arccal fogadtam. Ez is a vélemény nyilvánítás egyik formája. Nem vettem zokon. Egyszerűen érdekem fűződött hozzá, felszínes következtetéseket vonhassak le. Nem árt leendő munkatársamról profilt készíteni. Úgy határoztam, öltözködés közben figyelem arcát. Természetes, meghökkent. Normális emberi reakció. Mindenkit sokkolna. Csalódtam? Ellenkezőleg. Megkímélt a kínos mellé beszéléstől, mentegetőzéstől, hangnem váltástól. Undorodom a gyáva talpnyalóktól. Éhezel se hódolj be pénzért. Nem vagy mocskos szajha, eladd magad. Legyen benned tartás! Legyen gerinced! Köpd szembe az ember kereskedőket. Ragaszkodj a véleményedhez, nézetedhez, emberségedhez. Ne engedd tömegcikk legyél a húspiacon. Nincs annál a szennynél undorítóbb, mint az aprópénzért kunyeráló állat. Lesüllyedt fekália! Fényesre nyalja segged, közben elsőként szúr hátba, ha lehetőséget kap rá. Hánynom kell tőlük.
Így nézhetünk ki. Demokrácia, kapitalizmus, szocializmus, kommunizmus. Egyre megy. Minden civilizált barom ugyanattól a rabigától nyög. Pénz! Létezik szabadság? Kételkedem benne. Ebből a mókuskerékből nincs kiút. Senki sem hibás és mindenki az. Maguknak köszönhetjük ezt a szart. Tapsot érdemlünk. Mi dolgom ebben az őrületben? Porondmester vagyok. Kiélvezem a rothadó almát. Féregként szétrágom. Tovább bomlasztom. Megragadom az összes lehetőséget és mélybe taszítom az emberiséget. Hogyan? Bármilyen eszközzel. Engem nem hat meg sírás, könyörgés, üres ígéretek. Pusztulás! Azt akarom vesszen ez a világ. Tűnjön el! Semmisüljön meg!
Fentebbi, indulatos elmélkedésem nem tartozik másra. Elsősorban beosztottaimra. Ragaszkodom az előttük tanúsított álcához. Higgadtságot erőltetek magamra. Asztalomon nézelődök. Látatlanul követem nyomon a beszélgetés fonalát. Halk hümmentéssel veszem tudomásul szavait. Iratok között kutatva fut végig rideg mosoly arcomon. Hízelgő a lelkesedése. Túlzottan is. Van még mit tanulnia. Sok ocsmány hájpacni, kétszínű ringyó, aljas trükk, vesztegetés, csalás és megalázás lohol a sarkában. Kitartásán múlik. Szimpatikus gyereknek tűnik. Remélem nem bukik el. Kár lenne érte. Ritkaság számba mennek a tökös legények. Többség beolvad a szociális okádékba.
-Ne fogadd el ennyire könnyen! Megsértesz. Ajánlatot kapsz, licitálj rá! Ne azt mondd, lekötelez, megtisztel, uncsi maszlag! Szabj feltételeket! Kontrázz rá! Kedvező fényben tüntesd fel a portékád. „Jövőhéten a környék legjobb rock zenéjével dobjuk fel a helyet! Dőlni fognak az emberek! Este nyolctól kidőlésig hajlandók vagyunk itt játszani, ha…most jön a csavar…nem döntünk bevételi rekordot, ingyen dolgoztunk!”-
Fel sem tekintek a fehér kupacokról. Nem vall rám ennyi tanácsot adok. Rühellem a lelki segély szolgáltatást. Gratulálok a kölyöknek. Van benne potenciál. Megfogott. Rávesz gazdasági gyorstalpalót tartsak. Esetről mélyen hallgatok. Lefoglal a munkavállalói szerződés keresem. Sikertelenül. Flegmán elhúzva számat lépek az ajtóhoz. Egyetlen nevet kiejtve ordítok ki a folyosóra. Ajtót nyitva hagyom. Számító vagyok. Ismerem Min ki-t. Érintett perceken belül meg fog érkezni. Várakozás alatt asztal szélének dőlök. Összefonom mellkasom előtt karjaimat. Ráérek. Türelmesen pihenek.
-Legyél merész! Minden az üzletről szól.- Tollat nyújtok leendő beosztottamnak.-Fellépésre jelentkezz be...-Idegesen berohanó férfire mutatok.-…nála. Válassz tetszőleges dátumot. Tiétek! Egyetlen feltételem van. Ne változtass a zenén! Ha rock, maradjon rock. Legyetek önmagatok. Semmi ferdítés, semmi finomkodás, semmi populáris baromság. Bejön, tárgyalhatunk állandó fellépésekről, akár a többi klubban is.-
Fordítom kimerülten fújtató mindenesemre tekintetem. Néhány szóban közlöm vele a problémát. Hagyom idegesen kioktasson rendrakás előnyeiről. Egyetlen személy, akitől elviselem ezt a hangsúlyt. Kivételes bizalmat élvez. Közönnyel fogadom végigtúrja asztalom. Szóra se méltatom mérges viselkedését. Lepereg rólam hosszasan ecseteli, merre kéne találnom a szerződéseket. Rideg pillantással közlöm vele, ne húzza az időt. Fejtágítás várhatott. Reagálva parancsomra, átadja a szerződést. Vaskos köteg. Ötletem sincs mi van benne. Sok feltételt tartalmazhat. Sok juttatásra térhet ki. Részemről lényegtelen. Hozzáértő szakemberekre bíztam az összeállítását.
-Egyelőre ennyi. Olvasd át! Valami nem világos, kérdezz. Korrektnek találod, írd alá. Addig félhivatalosan üdv nálunk. Akarsz, kezdhetsz. Nincs kedved, elmehetsz. Nézz szét. Beszélgess. Kérj tippeket. Állj be segíteni.-
Vonok vállat. Szerződés megkötéséig nem szabom meg mit tegyen. Betartom a törvényt. Némely esetekben. Kivételek mindig léteztek. Klub ügyei ide tartoztak. Megértő vezetőt alakítottam. Mértékkel. Jelen felállásban nincs okom szűkszavúan elfordulni pincéremtől. Hatásszünetet követelő morfondírozással válaszolok kérdéseire. Többségében kerülöm a személyes felvételt. Időt igényel megfogalmaznom mondataimat. Át kell gondolnom a klub munkarendjét.
-Szabad átjárásod van. Öltöző, minden emeleten. Ott találod a ruhád. Kezdés nyolckor. Előtte fél órával érkezés. Zárás, amikor kéred. Minden második órában tíz perc szünet, vagy egyszer félóra.-Alacsony beosztottam fejére helyezem tenyerem.-Egyéb kérdéssel Min ki-t zaklasd. Ő a fülem és szemem. Bátran fordulj hozzá.-
Támaszkodom meg mindenesem fején. Rá se kell néznem. Tudom széles mosollyal integet a srácra. Biztosra veszem ki fog jönni vele. Bármilyen típusú emberrel képes kommunikációra. Remek kapcsolatteremtő érzéke van. Rá is hagyom a többit. Nyugodtan mélázom egy lehetőségen. Nem szokásom ide keverni a piszkos ügyeim. Még se ringatom hazugságba magam. Alvilág nem a tiszta játszmákról híres. Minden lehetőséget megragadnak keresztbe tegyenek. Szemet hunyhatnék felette. Elküldhetném a srácot. Mondhatnám, végeztünk. Nem teszem. Biztos kezekben akarom tudni. Kedvelem a stílusát. Ne rajtam múljon a jövője. Kivételes kegyben részesítem. Zsebemben kutatva húzom elő névjegy kártyám. Nem osztom ingyen. Rajta van a személyazonosságom és elérhetőségem. Ölök, ha rossz kezekbe kerül. Ajánlom ne éljen vele vissza. Privát használatra adtam. Kiadja az információt rohadtul berágok. Nem akarhatja kihúzni a gyufát…
-Hőérzékeny. Végveszélyre! Bajba kerülnél, tartsd gyújtó közelébe. Hívd a számot, kérd a rajta szereplő tulajt. Nem hagylak pácban.-Húzom vissza kezem egy pillanatra.-Ne játszd el a bizalmam! Nem csak jó pofizni tudok.-
Nézek mélyen a szemébe. Nem szarakodok. Szavak nélkül közlöm, megölöm, ha átver. Fő az egyenesség. Többit Min ki-re bízom. Innentől boldogul. Végeztem a részemmel. Kezet nyújtok újdonsült alkalmazottamnak. Nincs újabb kérdése, távozom. Vár a dögrovás. Unalmas tálka nyalogatás. Forrókása kerülgetés. Ennél még az alvás is izgalmasabb sport.

Tárgy: Re: Trinity Nightclub Hétf. Okt. 29, 2012 10:55 pm

//Irány csajozni... vagy mégsem?! O.o//

- NYAN! >.>
*Nyávogok tovább, egyre hangosabban és türelmetlenebbül, mivel első próbálkozásaim, úgy tűnik, süket fülekre találtak. Pedig amekkora cicafülei vannak a kiszemelt lánykának, simán meg kellene hallania a légyzümmögést is, nemhogy egy hozzám hasonló ártatlan és aranyos jószág nyávogását... Követelőzésem szerencsére rövid időn belül meghozza gyümölcsét (bár már éppen helyezkedni kezdtem faromat riszálva, hogy ráugorjak a hátára, ha már a szép szóból nem ért): a lány hamarosan macskafülét billegetve - jó trükk, biztos valami elemes ketyerét aggattak rá! - megfordul és észrevesz. Mondjuk az arca nem teljesen olyan, mint amilyennek elképzeltem, de hát ez van, egyelőre még nem válogathatok a hárem tagjai közül, mivel jelenleg csak egyetlen emberből áll... Kissé talán fiús az arca, lejjebb pedig olyan lapos, mint egy pizza alja, de sebaj, az ilyenek szoktak a leginkább macskaimádók lenni, pláne, ha még nekomimiként is adják el magukat! Bár jobban örültem volna a másik végletnek, aki mindenféle plasztikai műtétekkel javít alkatán, hogy jól hozzá lehessen dörgölőzni légpárnáinak, ráadásul azoknak biztos vannak hasonló kaliberű "barátnői", akiket ugyan folyton kibeszél másoknak, viszont egy szavára ugranak cicákat dögönyözni...
Agyam egy hátsó szegletében ekkor még az is megfordul, hogy lehet, egy megrögzött feminista keveredett ide, hogy szabotálja a night clubot és most akar beépülni ahhoz, hogy végrehajtsa terror-akcióját az ártatlan nők és kuncsaftjaik ellen! Így legalább időben lefoglalom és ki is tudom majd dobatni magammal együtt, ha felhívom rá a figyelmet - engem ugyan kitilthatnak bárhonnan, afelől biztos lehet mindenki, hogy könnyedén visszaszököm...
Egyelőre azonban, ahogy sikerül jobban megfigyelnem szemtől szemben, úgy tűnik, a célszemély tényleg itt dolgozik. Egy kicsit hozzádörgölőzöm a lábszárához, mielőtt felvesz végre az ölébe, és hangos dorombolásba kapcsolok, hogy ezzel olvasszam meg szívét eljövendő terveimhez. Mikor visszaül helyére, még fel is ágaskodom, hogy leellenőrizzem, tényleg akkora síkságra keveredtem-e, mint amilyennek elsőre tűnt - tehát dagasztás címszóval nekiállok és módszeresen végigtapogatom mellkasát. A kelleténél hangosabb (és talán gyanakvásra okot adó) lemondó sóhajjal nyugtázom felfedezésemet, miszerint szemmértékem továbbra is ugyanolyan megbízható e téren, mint eddig... Kérdésére csak nyávogok egyet, amikor is eljut tudatomig a másik női hang - tehát nincs egyedül, ráadásul, ha az a nő az ügyfele, akkor hamarosan remek férfiálmok fognak megvalósulni körülöttem! *3*
Aztán megfordulok, és a keserű valóság letaglóz. Egy középkorú, ugyanakkor magát fiatalnak vélő banya ül a másik széken, körülbelül másfél mázsa sminkben és olyan ruhában, aminek felvételekor a huszonéves modellek is pironkodnának. Mondjuk igaz, tipikusan olyan, akiből ki is nézi az ember, hogy a nőket szereti - hajh, ilyen az én szerencsém.
Ne, ne, ne hagyj egyedül ezzel! OAO - bámulok kétségbeesetten "megmentőm" után, mikor lepakol öléből és elvonul. Színpadiasan még mancsomat is nyújtom utána szétterpesztett ujjaimmal, hogy aztán a következő pillanatban reményvesztetten omoljak le az ülésre. Persze a vénasszony rögtön kihasználta az alkalmat és gügyögve próbált magához édesgetni, de nem fogom hagyni magam, akármivel is próbálkozik! Egészen addig, amíg meg nem érzem a minőségi whisky illatát az asztal felől... Több se kell, egy kis kósza szellő feltámasztásával magam felé röptetem az egyik teli poharat - nem merem megkockáztatni az ugrást, túl törékenynek tűnik az az asztalka ahhoz, hogy megtiszteljem habtestemmel. Azzal azonban nem számoltam, hogy a vén boszorkány mégsem szakmabeli, hiszen még egy ilyen apró trükktől is riadt visítozásba kezd... Én meg, mivel jóízű whisky-ivászatomat hiúsította meg ezzel a felesleges műsorral, szőrömet felborzolva fújok rá vissza, szerzett poharamat fúriaként védelmezve az asszony kapkodásától.*

Tárgy: Re: Trinity Nightclub Kedd Okt. 30, 2012 4:41 am

//Irány csajozni... vagy mégsem?! O.o// - De aranyos cica =(^w^)=

A cica kicsit kétségbeesettnek tűnt, mikor magára hagyta, de igyekezett megnyugtatni egy széles mosollyal afelől, hogy cseppet se aggódjon. Egy pillanat és visszatér, hiszen vendégét sem hagyhatja hosszú ideig magára. Ez munkaköri leírás, megaztán pont az a dolguk, hogy ne hagyják őket egyedül. Ezt szem előtt tartva kérte ki a tejet a pultostól, és egy kis desszertestálat, amibe kiöntheti neki. Csak nem várhatja el, hogy pohárba csimpaszkodjon, a szívószál pedig az embereken kívül nem elterjedt használati cikk. Szegény cicának nem elég, hogy egy ilyen számára bizonyára különös helyre tévedt, és akkor még mindenféle kitekert módszerekkel tennék elé az italt. Szépen megköszönve a pultosnak a kért dolgokat, biztosította afelől, hogy nyugodtan rábízhatja a szokatlan vendéget. Igaz elég gyanakvóan néztek rá, míg meg nem ígérte, hogy kipakolja innen még mielőtt esetleg valami galibát okozna. Heves bólogatással jelezte mindennel tisztába van, és elnézést kérve sietett vissza az asztalához. Mielőtt azonban elért volna a boxhoz, riadt sikoltás hervasztotta le az arcáról a mosolyt. Rögtön a hölgyhöz lépve kezdte el faggatni, hogy mi történt. A furcsa történetet viszont nem tudta mire vélni, ami arról szólt, hogy a cica bűvészmutatványokkal kaparintott meg egy poharat.
- Kérem nyugodjon meg, elképzelhető, hogy egy kicsit a fejébe szállt az ital. –legyezgette meg aggódva. –Esetleg kér egy pohár vizet? –ajánlotta fel és már intett is a pincérnek. Egész biztosan csak a képzelete játszik vele, hiszen egy ilyen egyszerű cica, hogy lenne képes efféle trükkökre. Egy valami azonban mégiscsak hibádzott a történetben… a whiskey-s pohár tényleg a cica mancsai között pihent. Nem tudván mire vélni a dolgot hajolt közelebb hozzá, hogy kicsit hunyorítva jobban szemügyre vegye az igencsak hátát púpozó jószágot.
- Hát ez hogy került hozzád? –bökött az italra –Nem tudom mit tettél, de nagyon megijesztetted ezt a hölgyet. –kezdett apáskodó okításba, miközben ismét helyet foglalt, és mosolyogva fordult vissza vendégéhez.
- Mégegyszer elnézését kérem, remélem az ijedtségen kívül nem esett semmi baja. –nyújtotta át neki egy bíztató mosoly kíséretében az időközben megérkező vizet. Ismerte már azt a praktikát, hogy a megnyugtató szavak és a mosolya általában elég ahhoz, hogy hatást gyakoroljon a hölgyekre. Nem mintha ezt bármikor is ki szerette volna használni! Sosem fordítana ilyeneket a maga javára… ő csak azt szeretné elérni, hogy ne romoljon el senki kedve, ha ő segíthet abban, hogy ez elkerülhető legyen. Szomorú lenne attól, ha valaki félreértené a szándékait. Egyelőre azonban sikernek könyvelhető el, hogy az előbbi hirtelen ijedtség után rendeződni látszott a hangulat. Egészen addig, míg ismét maga mellé nem pillantva azzal kellett, hogy szembesüljön, a cica elégedett képpel nyalogatja az alkoholos italt. Szemei egyből elkerekedtek, és egy pillanatra lefagyva nézett rá, mert ilyet még sosem látott. Mégha édes lenne, de hogy egy ilyen keserű –legalábbis az illatából ítélve- innivalót ilyen lelkesen lefetyeljen egy cica, mindig van új a nap alatt. Ennek ellenére ez nem akadályozta meg abban, hogy miután megrázta a fejét, egy hirtelen mozdulattal megint az ölébe kapja a jószágot.
- Fura egy szerzet vagy te, ugye tudod? –nézett farkasszemet vele nagyot sóhajtva. Mielőtt még kapálózni kezdett volna, szépen leültette az ölébe, és kitöltötte neki a tejet, amit az előbb hozott.
-Ez sokkal inkább neked való, mint az a keserű lötty… remélem nem lett bajod tőle barátom. –simogatta meg a fejét tovább aggodalmaskodva. Úgy tervezte, hogy miután megitatta, körbekérdez itt a bárban, hogy esetleg valakié-e a cica, hátha sikerül megtalálni a gazdáját. Ha pedig nem, akkor… azon még gondolkodik, hogy mihez kezdjen a bundás jószággal.

Tárgy: Re: Trinity Nightclub Szer. Okt. 31, 2012 4:59 am

//Irány csajozni... vagy mégsem?! O.o//

*Lesújtva omlok össze a lány mosolyától, ami szememben bátorító helyett inkább gúnyosnak tűnik: "márpedig most te is szenvedni fogsz, ha eddig nekem kellett kibírnom az öregasszonyt! :<", vagy: "mindig is utáltam a cicafüleket, most pedig rám aggatták, ezért meglakolsz!" >.> Ennyire mellényúltam volna? T3T Igaz is, mióta Hitominál ~~kempe~~, izé, megfeszítetten dolgozok szuperkémi minőségemben, jóval kevesebbszer hagytam el a házát azért, hogy meghódítsak pár csinos nőstényt - úgy tűnik, a Sors most meg is fizet ezért kegyetlenül, ah! Na de majd most, visszamenőlegesen bepótolom a kiesett időt, amit udvarlással tölthettem volna...*
- NYAN! <.<
*Nyávogok sértődötten, mikor a lányka visszatér, mintegy magyarázatot követelően, hogy mi a fenének azt a vén banyát kérdezi, hogy mi történt, mikor egyrészt én sokkal cselekményhűbben tudnám elmesélni a történteket, másrészt pedig külsejét elnézve az asszony minden bizonnyal boszorkánykonyhát üzemeltet suttyomban, szóval egy repülő pohártól marhára nem kéne így felkapni a vizet, vagyis jelen esetünkben whisky-t, merthogy azt aztán nem szégyelli benyakalni a nagy ijedtségre azonnal "szíverősítő" gyanánt... El akarja szeretni előlem a kipécézett személyt azzal, hogy befeketít! >3> Itt azonban én fogok győzni és nem hagyom beteljesülni ádáz, önkényuralomra irányuló tervét, arra mérget vehet - vagyis inkább kotyvaszthat magának.
Megkönnyebbülten nyalok bele a pohárba ezután, bár kicsit nehézkes lefetyelnem belőle, mivel az ivóalkalmatosság szája túl keskeny - azonban nem kell félteni, meg tudom oldani az ilyesmit könnyedén... Ha mást nem, hát idefújuk magamnak egy szívószálat valahonnan, és annak segítségével kortyolgatok majd. Jobban díjaztam volna, ha abba a lapos tálkába inkább az alkoholt önti át, mint azt az undorító fehér löttyöt, amitől mindig a legrosszabb pillanatban kap el a hasmenés... Nem is értem, melyik idióta találhatta ki, hogy a macskák szeretik a tejet - biztos, hogy annak a kétlábúnak nem beszélt a felettese, különben nem terjedt volna el ez a hülyeség szerte az egész világon. Remélem, azért jól kicifrázta a szolga arcát és lakását bosszúból...*
- Nem kéne ilyesmiktől megijednie a hölgynek, mivel megesküdnék rá, hogy van jogosítványa seprűre... >.>
*Morgom durcásan orrom alatt, a "hölgy" szót gúnyosan hangsúlyozva, mialatt tovább nyalogatom megérdemelt whiskymet. Azonban, azt hiszem, túl hirtelen és sokat ihattam belőle, hogy így megeredt tőle a nyelvem... Elsőre fel sem fogom, hogy (újra) lebuktattam magamat véletlenül, csak amikor befejeztem teljesen a mondatot - hirtelen azt se tudom, mit tegyek, csak bambán meredek a másik macskafülesre rajtam kívül, és ha lehet, az előbbinél is magasabb fokozatra kapcsolom a dorombolást, hátha az angyali megjelenésem elfeledteti vele az előző botlást és elhiszi, hogy csak képzelte az egészet. Biztos fáradtságos meló lehet ilyen helyen dolgozni egész éjszaka és kivénhedt boszorkányokat szórakoztatni...*

Tárgy: Re: Trinity Nightclub Vas. Nov. 04, 2012 7:29 am

Üzleti érdekek találkozása

Rejtvényes újság felett görnyedek. Körülöttem házi állatom randalírozik. Panda kattant, mint mindig. Hisztis morgással, gyerekes csaholással játszik szennyesemmel. Részemről rendben. Hidegen hagy. Más foglalkoztat. Órák óta ugyanazt a sort nézem. Szemeim elfáradtak az erőlködéstől. Fejem tompán hasogat. Ujjaim elzsibbadtak. Tollra rászáradt a tinta. Gallyra vágták koncentrációmat. Zavar valami. Pontosítok! Zavar a munka. Rühellem, ha bepofátlankodik házamba. Felettébb bosszant, ha velem szemben foglal helyet. Többször nyomatékosítottam, ne hozzanak ide aktákat. Erre mi fogad? Rakás szerencsétlenség! Két tucatnyi fénykép megkínzott utcai patkányról. Idióták! Azt kapták, amit érdemeltek. Sírnom kéne a bibis képükön? Nonszensz! Tilosban sertepertéltek. Ne várjanak együttérzést. Gennyes fizetség velejárója. Örüljenek élnek. Tőlem atyai vállveregetést ne várjanak. Itt a jelentés! Feketén-fehéren virít vallomásuk. Elcsiripelték mi volt. Részükről vége a történetnek. Húzhatnak lábadozni. Feldobhatják a talpukat, vagy takarodhatnak árulni. Szarok bele mit művelnek. Egyedül a rohadt nyomós indok érdekel. Miért az én területemet találták be! Ki a fene szórakozik és minek? Figyelmeztetés? Mire? Hülye kérdés. Több az ellenlábasom, mint égen a csillag. Módszer, viszont nem a miénk. Láttam eleget. Ismeretlen eszközzel, fegyverrel, tudom is én mivel csinálták. Kívülálló! Felbérelt bérgyilkos. Külföldi bevándorló. Amatőr kíváncsi fáncsi. Örvendek újabb piszok a levesben. Nem szívlelem. Azelőtt kell megszabadulni tőle, mielőtt nagyobb galibát okoz. Kiszagolják saras a küszöböm megjön a kedv kicsike yakuza vérengzésre.
-Kezdesz a bögyömben lenni...-Nyújtózkodva lépek mobilomhoz. Számat fintorra húzom. Ingerülten morranva hajítom el a fényképeket.-…ilyenkor aludni szoktam.-
Egyetlen gombnyomással tárcsázom jobb kezemet. Valaki kideríthetett erről a titokzatos alakról információt az ő. Remek szimata van a fertőben kutatáshoz. Ironikusan szólva, tökéletes kopó. Igazi csótány a krokodilok között. Mindig ő a szűrő. Rábízom az összes ügy felgöngyölítését. Nem ugrok minden lényegtelen baromságra. Átveszi a nyomozást, jelent, majd eldöntöm hajlandó vagyok foglalkozni az üggyel. Ez a pont most kopogtatott be. Ideje volt ellenőrizni. Válaszokat vártam. Nos, eredmény némileg meglepett. Beosztottam semmit sem talált. Halvány mosoly húzódott szám szélére. Bekrepált tudása. Kezdett izgalmas lenni. Kedveltem a kihívásokat. Sosem ütközöl ganébe, eltunyulsz. Ezek az esetek felvillanyoztak. Egekbe tolták az adrenalint. Feszegették a türelmem. Mozgásra késztették agytekervényeim. Kordában tartották probléma megoldó képességeim. Imádtam! Munkavégzésre ösztönzött. Feltöltött energiával. Indokot adott öltönyt, húzni, lerobbant apartmanom elé rendelni kocsimat, ölbe venni képemet nyaló kutyámat, orron pöccinteni sületlenségeket fecsegő mindenesemet. Kivételes alkalmat szolgáltatott főnökként vonuljak báromba. Ezen az estén pontot kívántam az ügy végére tenni.
Átlépve a küszöböt különös érzés kerít hatalmába. Ismerős energiát tapasztalok. Nem fékezek be. Zavartalanul folytatom utam. Helységen napszemüvegem takarásából pillantok körbe. Határozottan a forrást kerestem. Gyenge jelek távolabbi boksz felé vezetnek. Egyelőre ennyivel beérem. Irodámba lépve zárom be az ajtót. Munka prioritást élvezett. Védelem megerősítése és terjesztők fokozott figyelése. Következő támadásra reagálni kívántam. Könnyed jelzés, szemmel tartom. Velem ne szarakodjanak szabadúszó férgek. Elkapom a grabancát. Szenvedni fog. Piszok sokáig fog nyűglődni. Saját mocskában döglik meg, ha tovább kellemetlenkedik. Nem lesz yakuza vérfürdő! Rohadtul nem hagyom senkiházi vakarcs miatt robbanjon ki banda háború.
Feszülten dőlök hátra székemben. Parancsok kiosztva. Mindenki elindult dolgára. Nekem sem maradt más teendőm, utána járok a szokatlan érzésnek. Szinten lévő pulthoz lépek. Kikérem narancslevem. Üdítőmmel kezemben keresztül sétálok a helységen. Lopva körbe pásztázom az emeletet. Gyanús alakokat, zajokat, mozgolódást keresek. Alvilágban nősz fel, tanuld meg! Rossz előérzeted támad, készülj a legrosszabbra. Beijedtem? Dehogy! Befostam volna kidobót küldök. Utasításra se pazarlom az időt. Intek a személyzetnek nyughassanak. Ismerkedek. Nem ronthatsz az ellenség házába üdvözlés nélkül. Legyünk udvariasak. Az alvilági söpredék is tanult illemet.
-Megbocsát?- Köszöntöm poharam feltartásával. Engedélyt nem várok. Vele szemben foglalok helyet. Háttámlának dőlök. Lábaimat laza terpeszbe helyezem. Nincs kedvem karót nyelt fecsegéshez. Viselkedésem az alakuló beszélgetés hangulatához igazítom.
-Gondoltam megzavarom társaságommal. Unalmas egyedül ücsörögni. Mire jó egy ilyen hely, ha nem ismerkedni?! Meghívhatom egy baráti italra?–
Húzom szám gúnyos mosolyra. Illegálisan mindig élvezet rendelni. Lazán intek a pincérnek. Átgondolhatja asztaltársam mit lép. Néhány semmit mondó megjegyzést kapott. Persze. Válaszokból kinyomozhatom vár valakit, mit tud a helyről, mennyire felkészült. Kóstolgatás mindig az elme játéka. Ki veri át a másikat.

Tárgy: Re: Trinity Nightclub Vas. Nov. 04, 2012 9:50 am

Ki húz hasznot kiből?

Egy kihaltabb környéken egy magas ház tetején állok, egy maszkkal az arcomon és két drogfutárral. Az egyikük a földön fekszik megkötözve, míg a másik a tető peremén áll, ugyancsak megközözött kezekkel és lábakkal, az egyetlen dolog pedig, ami visszatartja a leeséstől az én vagyok. Épp egy játékot játszunk, aminek annyira nem is nehezek a szabályai. Én kérdezek, ő válaszol. Ha azt hallom, amit akarok, megmenekül, viszont ha a válasz kicsit sem tetszik leesik. Sajnos, mivel először úgy tűnt azt hiszik viccelek, fogtam egyiküket, hogy megmutassam, erről szó sincs.
- Szóval? - Kérdeztem kicsit unottan, mert már kezdett elegem lenni, nem mellesleg a karom is fáradt már.
- Én tényleg nem tudom. - mondta, miközben szemében félelem tükröződött, és próbált volna lábaival valahogy beljebb araszolni, vissza a tető széléről, de ezt sem az azokat ölelő kötél, sem én nem engedtem.
- Ugyan. Ez egy egyszerű kérdés. Szerinted a régi, vagy az új Star Wars filmek a jobbak? Ha nem válaszolsz, ledoblak, ha válaszolsz, legalább van egy kis esélyed. - mondtam és próbáltam meggyőző lenni, mire nyelt egy nagyot és rövid gondolkodás után kibökte.
- Az új. Szerintem az újak jobbak mert...
- Bukta. - Engedtem el egyszerűen, mielőtt indokolhatta volna... még, hogy az újak. Ha ennyire nem tiszteli a klasszikusokat, csak magának köszönheti. Nem igazán érdekelt valaki meghallja e a kiáltását, esetleg észrevesznek, hisz elkapni úgysem tudtak volna, így végignéztem, míg főhősünk padlót fog. Ezt követően, fejemet hirtelen fordítottam a kettes számú versenyző felé, kicsit őrült tekintettel és enyhén félrebillentett fejjel. Testem lassan fordult abba az irányba, merre fejem nézett, majd ütemes, elhúzott léptekkel kezdtem közelíteni a férfi felé, kinek szemében lassan könnyek kezdtek gyűlni, s kérlelt ne tegyem.

Egy klub. Az a srác a tetőn ugyan nem volt biztos, de úgy hallotta, a „főnök” elég sok időt szokott itt tölteni, egyesek szerint amolyan törzshelye, de természetesen nem volt benne biztos. Belegondolni is fárasztó, mennyi piti dílert kellett megvernem, kínoznom, esetlegesen az erőimet használva egy kreatívabb módon meggyőznöm, osszon meg velem néhány apró információt, míg végül idekeveredtem. Majdnem egy egész hetem ráment, de legalább itt vagyok, mondjuk az még koránt sem biztos, hogy valóban jó helyen járok. Természetesen ide már maszk nélkül jöttem, és egy a helyhez jobban passzoló ruházatban. Miután bementem, egyenesen a pulthoz léptem, majd miután kértem egy nagy pohár kólát jéggel, és a pultos ezt követő, enyhén furcsálló félmosolya után , hátul egy kicsit eldugottabb bokszot szúrtam ki magamnak, és itt le is ültem. Kényelmesen becsúsztam a sarokba, és a hideg kólát lassan iszogatva vártam, történik e valami, esetleg érkezik e olyan személy, aki engem érdekelne, és szerencsémre nem is kellett sokat várnom. Térérzékelésemmel, folyamatosan pásztáztam az egész helyet, hátha meglátok valakit, de hirtelen egy eléggé váratlan dolog történt. Épp újból kortyoltam volna italomba, mikor is a pohár félúton az asztal és ajkaim közt megállni kényszerült. Így harmadik alkalommal már nem voltak kétségeim afelől, mi ez a különös érzés, mely hirtelen végigszaladt egész testemen, már tudtam, egy fajtársam van a közelben. Nem is váratott, hamar nyílt az ajtó, és kétség nem fért hozzá, ki a másik fullbringer a házban.. aki nem mellékesen, az őt fogadó gesztusokból azt is jelentette, hogy a nagyfőnök is ő lenne akire eddig vártam. Nem bírtam megállni, hogy ne eresszek meg egy széles vigyort a véletlenek ilyen furcsa összjátékának a tiszteletére, melyek mellesleg arra kényszerítettek, hogy kicsit a terveimet is átdolgozzam, de ez az apróság volt a legkevesebb. Először elmorfondíroztam rajta, vajon ő is képes e érzékelni engem, hisz az előbbi két alkalomból kiderült, nem mindenkinek megy ez még, de ezt így elsőre nem tudtam megállapítani. Végül is mindegy volt, úgy tűnt dolga van, és itt lesz egy darabig, szóval most úgyis felesleges lett volna tennem bármit, hisz lépni így is csak akkor tudok, ha elmenőben van, addig pedig, legalább van időm kigondolni, hogyan is fordíthatnám magam hasznára a kialakult helyzetet.

Hosszabb várakozás után, mikor újból előkerült, érdekes módon nem kifelé indult, hanem először a pulthoz, majd bizonyságot adva nekem, miszerint ő is érzi a jelenlétem, egyenesen a bokszom felé indult, majd egy formális kérdés után, helyet engedett magának.
- Ebben éppenséggel igazat adok, főleg, hogy pont maga miatt kerestem fel ezt a helyet. - Jelentettem ki egyszerűen, mintha csak az időjárásról beszélgettünk volna, közben pedig poharam kicsit megemelve jeleztem az érkező pincérnek, hogy még van az italomból, így nincs rá szükség.
- Bár be kell valljam, eredetileg egy egész más természetű dolog miatt akartam felkeresni, viszont a helyzet érdekes fordulatot vett, abban a pillanatban, hogy belépett azon az ajtón, és megérezte a jelenlétem. - Mondtam ugyan azzal a folytonos nyugodtsággal hangomban, kicsit sem elsietve a szavak kimondását, miközben halvány mosolyra görbültek ajkaim. Egy pillanatig sem állt szándékomban kerülgetni a forró kását, kerek perec kimondtam mindent, ezzel is jelezve, hogy sem félelem, sem ehhez hasonló érzések nem nyomják vállaim, és arcomon még mindig azzal a vigyorral figyeltem, mit és hogyan reagál az előbb elhangzottakra. Ettől függetlenül, biztos voltam benne, hogy hála annak hová dobta le a gólya, képességeitől függetlenül is hatalmas erőt képvisel, amit meg kellett szereznem.

Tárgy: Re: Trinity Nightclub Hétf. Nov. 05, 2012 9:51 am

Üzleti érdekek találkozása

Hűvös mosoly körvonalazódik arcomon. Kóla. Ütős ital. Rokonságot mutat választásommal. Vehetném harmatgyenge jelzésnek. Békejobb. Mindketten ugyanazt akarjuk. Talán. Ne rohanjunk előre. Maradjunk reálisabb vizeken. Mire utalhat még? Sok alternatíva létezik. Ahogy ellenvetés is. Törvénytisztelő fiatal. Cáfolat, nem itt lenne. Tart a törvénytől. Nem itt lenne. Megfontoltabb a korabeli görcsöknél. Pontosan itt lenne! „Rómába mész, viselkedj rómaiként.” Simulj a környezetbe. Sokszor beválik. Hosszú nyelvvel és megnyerő pofival sokra viheted. Megeteted a tárgyaló felet színleléssel, tiéd a vezetés. Kedvükre teszel, hamar lágy fossá olvadnak. Azt kapják, amit várnak. Masnival átkötött selyempincsit a küszöbre. Lankad figyelmük. Garázdálkodhatsz. Hátba döfheted az agyatlan bagázst. Hasznos a benyalás, de rohadtul lealacsonyító. Maradok az eszemnél. Néha orbitális baromság. Pár koponya szétloccsantása hasznosabb. Próbának azért megteszi. Puhatolózásnak elmegy. Üdítők feletti bájos csevegés. Hánynom kell. Játsszuk a kulturált majmot. Figyelünk, analizálunk, támadási felületet keresünk. Egyszerűbb lenne lőni. Gyorsabb problémamegoldás lenne. Ha van probléma! Sötétben tapogatózom kicsoda és mit akar. Üvölt róla nem az a klubokba járós drogos. Összeszedett. Ápolt külseje. Elutasít ingyen piát. Züllött csőcselékhez tartozna, lecsapna a kínálkozó ajánlatra. Nem teszi. Elegánsan visszautasítja. Modoros viselkedés. Kezd felcsigázni a kölyök.
Rögtönzött szónoklatán oldalra döntöm fejem. Sablonos szöveg. Többet vártam. Kellett. Udvariaskodó ömlengés. Minden nyamvadt témát hosszasan vázolunk. Keresztül kasul tapossuk. Halálra untatjuk környezetünk, aztán paff. Pofán gyűrjük egy kibaszott tőmondattal. Élvezném, ha eltörölnék ezt a szart. Gyorsabban haladnánk. Értettem. Többségünk nevelésébe van kódolva. Maradék parlamentben tündököl. Ennyire nem kéne eltévednem a tárgytól. Untam a banánt. Még se vehettem félvállról. Elfojtottam a nyomást, lényeget követeljek. Feszültség levetéseként napszemüvegem szárát pöcköltem. Napnál világosabb volt valamit akar. Fajtája nem mulatni téved errefelé. Az volt a kérdés mit kíván tőlem. Mi köze az alvilághoz? Mi köze hozzám?
Szép sorjában érkeztek a válaszok. Nem tökölt. Végre! Kibökte a varázsszót: észlelni. Helyes megfogalmazás. Áramütés jellegű érzet söpört rajtam végig. Megszólalt egy belső csengő. Riasztott. Rádöbbentett valamire. Felismerésként szolgált. Meg a többi maszlag. Bosszantó kellemetlenség volt. Miért? Ismeretlen az oka. Látom forrását. Nem értem működési mechanizmusát. Elfogadom a feltételezést valamilyen kapcsolat húzódik közöttük. Vérségi ki van zárva. Egész mocskos famíliámat kívülről betéve tudom. Tiltott pondró ki van zárva. Emberi mocsokból származom, nem a piros lámpás negyedből. Ezen felül mi jöhet szóba? Megfogtak. Nyugtalanított a kétes helyzet. Annyira nem tele rakjam a pelenkát. Fokozottan ügyeltem hidegvéremre. Rezzenéstelen arccal hümmentve könyveltem el beszédét. Öntelt vigyora kissé piszkálta szépérzékem. Számat elhúzva döntöttem hátra fejem. Jobb nem látni. Nem illett a társalgás hangulatához. Elszalasztom az alkalmat reagálni. Dehogy. Hanyagul ruházatára mutatok.
-Jól szituált tinit nem kihívás észlelni. Fáklyaként világítottál a sötétben.-
Egyelőre tettetem a balekot. Nem kívántam ízetlen tréfákba menetelni. Önkéntes akasztásra vágyom, utcára sétálok. Ez a menet izgalmasabbnak ígérkezett. Érdekelt rám hagyja, vagy terelni próbál. Mit választ. Magabiztosan kezelte a helyzetet. Lássuk, mit kezd az első akadállyal: nem értem a célzást. Mankóként odadobom a véleményem. Sokra nem megy vele. Figyelmeztetés itt hagyom. Nem hozakodik elő valami érdemivel, berekesztem az ülést.
-Miről mire változott? Nevezzük nevén a gyereket. Találós kérdésekre vágynék, activity klubot nyitok. Nem érek rá szórakozni. Fussunk neki onnan, kezet fogunk, bemutatkozunk, közlöd az üzleti feltételeid és reflektálok rájuk.-

Tárgy: Re: Trinity Nightclub Szomb. Nov. 10, 2012 2:21 pm

Munkaerő felvétele

Az ajtótól nem messze álltam meg, indulásra készen. Asahi-san bőszen kapkodta magára uniformisát. A döbbenettől földbe gyökereztek a lábaim. Azt sem tudtam, hogyan kapjak levegőt. Eddigi érzéseim egyre zavarosabbá váltak. Olyan kimerítő választ kaptam, hogy nem is tudtam pontosan, valójában kérdeztem-e ehhez hasonlókat. Egy volt a biztos, nem komáltam a dolgot. Az tök oké, hogy próbálnak segíteni, de ez így nem volt rendjén. Nem hinném, az üzlet arról szól, csak magunkat érvényesítsük. Talán nem esik ki a kezünk közül a pengető, vagy a dobverő, ha engedünk saját igényeinkből. Mi van akkor, ha nagyobb közönséget akarunk megcélozni, teljesen új, változatos stílussal? Egy zenésznek ez okoz kihívást. Ha pedig ilyenekben nem vesz részt, hogyan mozdítsa előre pályafutását? Egy csöppet sikeresen belelovaltam magamat az előző agytágítás után, de igyekeztem úriemberként visszafogni magamat. Abszolút semmi bajom nem volt Asahi-sannal, csak… ne akarja megmondani, hogyan tegyük híressé magunkat. Nem bírom, ha a saját dolgaimba akarnak belepiszkítani. Ha arra lenne szükségem, tanácsok után házaljak, majd felkeresem, de egyelőre annyi érdekelt, honnan szerzem be a munkaruhámat. Lényegében nem reagáltam semmit a srác hosszas monológjára, csupán hümmentettem. Elfordítva fejemet azonban nem tudtam szemforgatás nélkül megmaradni. Ez valami berögződött dolog lehetett, ami akkor jön elő, mikor elégedetlen vagyok. Ennek ellenére nem változtatott véleményemen. Asahi-san biztosan remek vezető, gondolom ezért beszélt ennyire határozottan a meglátásairól. Oké, ő gondolja úgy, ám míg én a Devil Smile dobosa vagyok, engedje meg, legyen más ötletem. Nem veszthetünk sokat, ha más irányban is bepróbálkozunk. Mindenesetre rábólintottam, és hozzáfűztem, hogy csak és kizárólag saját stílusunkban fogunk koncertezni a Trinity Nightclub-ban.
Visszatérve a munkára az említett „aktakukac” irányába pillantottam, majd bólintottam köszönésképp. A halovány mosolyom hirtelen el is párolgott, mikor hozzám vágtak egy rakat aláírnivalót. Azt sem tudtam, hol is kezdhetném. Baromira nem volt kedvem végignyalni a sorokat. Én elhittem, kóser a meló. Úgy utáltam a fölösleges aláfirkálásokat. Merészen túrtam elő egy tollat, aztán a megfelelő vonalak fölött alámázoltam saját nevemet. Ha így toljuk, szóljon csutkán! A lényeges címszók átfutása után vissza is passzoltam a papírköteget, utána volt időm rendesen bemutatkozni Asahi-san segédjének. Következő utasításokra hasonlóan bólintottam. Ki fogom használni ezt a felajánlást. Mindent tudni akartam a helyről. Komolyan veszem ezt a munkát. Csíptem a hangulatát, ráadásul a főnök mérföldekkel jobb társaság volt, mint az a disznó, aki végül elérte, otthagyjam a világ egyik legjobb állását. Reményekkel feltárazva léptem szembe Asahi-sannal, aki személyes kártyát nyújtott felém. Intő szavak tudatában vettem el bátran a névjegyét. Elhiheti, nem fogok csalódást okozni neki. Hiába ellenzi, tiszteletreméltó emberként ismertem meg. Nem gondolnám, szerepet játszana. Ahhoz túlságosan is hiteles. Kiveszőben vannak az ilyen alakok. Ettől érzem a folyamatos hányingert. Romlott a világ, ha tehetném már rég másik bolygón élnék. Hiába próbálkozom, képtelen vagyok teljesen elfogadni a japán mentalitást. Ebből látszódik, mennyire nem idevaló vagyok. Én már csak megmaradok annak a New York-i suhancnak, mint aki voltam. Nem mintha az U.S.A.-ban jobb lenne a helyzet… sőt. Talán több ott a szenny, mint itt az Isten háta mögött. Ebben az eldugott szigetországban, ahova nehezen sodródik a külföld fertőző mocska talán egy fokkal jobb. Mégis, szívem többször visszahúz. Ha nem lennének itt azok az emberek, akik a legnagyobb hatást gyakorolták rám, már régen a repülőgépen ücsörögnék.
- Ennyit már leszűrtem… Köszönöm. Holnaptól már kezdenék.
Forgattam kezemben a kis papírt, aztán zsebembe süllyesztettem. Tovább már nem akartam feltartani a főnököt, ezért elköszönés után az előbbi sráchoz fordultam. Kissé túl volt pörögve, de nem tud újdonságot csinálni. Én egy komplett ovis csoporttal zenélek egy bandában! Apró sóhajtás után mellé soroltam és hagytam, körbevezessen az épületben. Még mindig felfoghatatlan volt a számomra, egy ilyen helyen fogok holnaptól gürizni. Lelkes voltam, és alig vártam, hogy kezembe foghassam frissen a textilgyárból kikerült egyenruhámat. Az öltözőben le is akasztottam azt, és végignéztem rajta. Egészen pofás darabnak tűnt. Már csak azon kellett kattognom, megfelelő lesz-e rám a méret. Valahogy mindig szívok a hülye ázsiai méretezésekkel. Felsőkből, ami jó hosszban, annak ujjai alig érnek csuklómig, ha nadrágról van szó, csípőben kényelmes, száruk bokalengő. Az élet szép felirattal fotózkodva ki is plakátozhatnám magamat a város legfelkapottabb sétálóutcájában. Garantált sikerem lenne kinőtt hatású rongyokban pózolva. Már fogalmazódott is bennem sanyarú sorsom befejező akkordjai. Pont emiatt nem tudtam úgy kilépni a helyiségből, legalább magam elé ne próbáljam a ruhát. Nem adnám, ha holnap este derülne ki, cinkes bohóc turkálósban űzöm az ipart.
Jófej, papírokkal hadonászó srácot végül útjára engedtem, én pedig a bárpult irányába masíroztam. Találnék mögötte valakit, a fontosabb dolgokat megkérdezem. Talán nem döglök bele, hogy az asztalig tálcával kezembe kimasírozzak. Mindenképp bizonyítani akartam, ezt a melót nekem találták ki. Azért csesztette a csőrömet mégsem jelentkeztem a rendőrképzőre. Mikor megláttam a neten a hirdetést, lázba jöttem, de végül nem vitt rá a lélek, belekezdjek. Túl sok tanulás, és túlságosan elvenni az időmet. Ennél többet jelentett nekem a Devil, mint a suli. Ha ezt hallaná drága jó anyám, biztosan levenné a fejemet a helyéről. Ez van, szörnyen vagyok bekalibrálva. A pulttól pedig úgy jöttem el, még több infóval gazdagodtam. Markomat dörzsölgetve hagytam azt magam mögött. Túlspilázva az eseményeket léptem ki az épületből. Kíváncsi voltam, mit reagálnak majd az otthoniak. Nem fogják elhinni, ilyen puccos helyen kezdek dolgozni. Húgomat ismerve fix, hogy képen röhög. Szarni rá, majd bemutatom neki a pincér ruhát, hagy ismerkedjen vele. Érezze a menőség szagát rajta. Út közben azon agyaltam, mihez kezdjek a tömérdek szabadidőmmel. Teljen az idő, a hazautazás során előkaptam mobilomat, és kikerestem belőle Pinku-chan nevét. Ha másra nem, őrá biztosan számíthattam. Az önbizalmamon csak még egyet dobott, mikor meghallottam a telefon másik oldalán visítozó lányt. Éreztem hamarosan nagy piálás fogad a stúdióban. Egy újabb ok arra, hogy gyilkolhassuk művészi agysejtjeinket… kell ennél több?

Tárgy: Re: Trinity Nightclub Vas. Nov. 18, 2012 6:53 am

Közönyös arccal hallgatta mondandóm, mégis érezhetően érdeklődést mutatott annak tartalma iránt. Miután befejeztem, hátradöntött fejjel, hanyagul ruhámra mutatott és előhozakodott egy már szinte nevetséges érvvel, miért is pont az én társaságom választotta. Vagy játssza a hülyét vagy engem néz annak, de hogy egy ilyen kaliberű alak, egy idegen kölyök társaságát választaná, csak mert épp kitűnik kicsit a tömegből, és különösebb körbepillantás nélkül pont a bokszához szambázzon, nem túl valószínű. Az én alapelvem, hogy véletlenek nem léteznek, s bár remekül játszotta szerepét, kizártnak tartottam, hogy random nézett ki magának, csak hogy új baráti kapcsolatot alakítson ki, vagy legyen kivel iszogatnia, hisz a pozícióban, melyet övének véltem, ez nem lenne valami megszokott. A széles mosoly halványabbra húzódott arcomon, mialatt figyelmesen hallgattam, következő mondatait. Eztán egy pillanatra lehunytam mindkét szemem, vettem egy mély levegőt, majd ahogy kifújtam, azzal egy időben újra kinyíltak lélektükreim, és a már eddig megszokhatott hangnemben és stílusban folytattam.
-Valóban célravezetőbb lenne. - Feleltem, miközben felé nyújtottam jobbom egy kézfogás elejéig. -A nevem Hiroshi Raiden. - mutatkoztam be könnyedén egy hirtelen jött álnéven. Bár látta az arcom és megeshet így is egyszerűen megtalálna ha keresne, ösztönösen jött a hamis név. Megvártam, míg a rövid kézfogás alatt ő is bemutatkozik, aztán nekiálltam elmondani miért is vagyok én itt.
- Egy ajánlattal érkeztem, amit még mindig szándékomban áll megvitatni, azonban előtte egy másik témát kell felvezetnem. Ugyan azt állítod, csak a ruházatom miatt tűntem ki számodra a tömegből, és ha valóban így is van, kötelességemnek érzem, hogy elmondjam mi is vagy... mik is vagyunk mi valójában. - Kezdtem bele, és megpróbáltam úgy csavarni a szavakat, hogy azok fokozzák érdeklődését a téma iránt amibe épp belevágtam. Egy igazán rövidre hagyott kis szünet után, mely csak az általam élvezett drámai hatást volt hivatott fokozni, a már megszokott nyugodt tempóban folytattam. - Ahogy te, úgy én is meg lettem áldva egy különleges adománnyal, egy képességgel, ami az egyszerű emberek fölé emel. Nem tudom te ismered e már a sajátod, mindenesetre ha igen, az megspórolná pár kör felesleges lefutását, hogy bizonygassam igazat mondok.. Egy különleges faj képviselői vagyunk, pár hozzánk hasonlóval együtt, az én egyik célom pedig, hogy minél több fajtársam gyűjtsem magam köré. - folytattam könnyedén, majd egy újabb rövid szünetet tartva kortyoltam egyet kólámból, hogy száraz torkom felfrissítsem, addig is beszélgetőpartneremnek volt pár pillanata emésztgetni az eddig elhangzottakat. - Mielőtt érkezésem eredeti okára rátérnék, mindenképp tudni akarom elfogadod e, hogy olyan vagy mint én, egy Fullbringer. Ha további kérdéseid vannak ezzel kapcsolatban szívesen válaszolok, gondolom elsőre nem is hangzik valami hihetőnek ez az egész, viszont ha mégis elég volt ennyi egyenlőre, akkor az eredeti ajánlatom is következhet. - Gondoltam célravezetőbb egyszerűen nyílt lapokkal játszani. Bolondnak nézhet legrosszabb esetben, de ez különösebben nem izgatott. Ha már ismerte a képességét, és valóban érezte a jelenlétem ahogyan én azt hiszem, akkor ezzel megmagyarázhattam neki esetlegesen pár dolgot, akkor pedig hinni fog nekem, vagy legalábbis elgondolkodtatom. Kinézem belőle, hogy egy őszinte reakció helyett, ha nagy kíváncsiságot is ébresztettem benne, faképnél hagy, csak mert hülyeségnek, esetleg lehetetlennek tartja az előbb elhangzottakat, de az igazat megvallva, már erre az eshetőségre is felkészültem és több tervvel előálltam ennek az esetleges szituációnak a megoldására. Reméltem azonban, hogy ezek közül nem kell egyiket sem elővennem, és az eddigi hangulatban folytatódhat tovább a beszélgetés. Meg kell valljam talán nem volt a legjobb dolog egyszerre rázúdítani ezt, hisz kitudja hogyan fog reagálni, de mégis így találtam legjobbnak. Nyíltan elmondtam amit akartam, ezek után már csak rajta áll hogyan kezeli a kapott információkat.

Tárgy: Re: Trinity Nightclub Pént. Nov. 23, 2012 2:44 am

Üzleti érdekek találkozása

Felmorranva túrok bele hajamba. Kiábrándítóan nevetséges megjegyzése. Nyilvánvaló volt a helyzet, nincs más választása. Eldöntendő kérdés elé állítottam. Tovább kívánja élvezni társaságom? Lendüljön át a fárasztó célozgatáson. Szoros pórázra van kötve határidőnaplóm. Izgalmas mesét tartogat zsebében? Nem áll vele elő? Mehet isten hírével. Szarok rá. Munkám egyik undorítóan hasznos eszközét, gyors információ szerzésnek nevezik. Nem szorulok rá időt pocsékoljak tini csiki csukira. Elegendő kiadnom a parancsot. Éhes hiénaként tolonganak besúgok az ajtómnál. Némi alamizsnáért bármit kiderítenek. Könnyedén megtehetném elsétálok. Állati hordára hagyom a munkát. Lényegen nem változtat. Megkapom, amit akarok. Kisujjamat sem kéne mozdítanom. Elintéznék helyettem a piszkos házalást. Miért nem teszem? Minek szenvedek látványosan? Bögyömben van az átkozott személytelenség. Rühellem minden név csak papírra hányt szöveg. Látni akarom leendő üzlettársaim, áldozataim, beosztottaim. Szemtől szembe kívánok velük találkozni. Memorizálni szándékozom kiket nyomorítok meg a jövőben. Vállalom a felelősséget, képmutató szemétláda vagyok.
Üdvözlő kézfogását üzleti közönnyel fogadom. Előrébb hajolva szorítom meg kezét. Határozottan rázom meg. Rutinos mozdulat. Számon se tartom hány leprás disznót köszöntöttem már. Négy éves korom óta űzöm. Még Léi shēng avatott be. Tiszta szánalom tanítani kell. Erősen rászorítasz, könnyedén megrázod és elereszted. Ennyi? Lószart! Öreg szivarok legapróbb difiből kiszúrják, mikor vagy sebezhető. Preizitás! Mindig ugyanúgy. Nem vagy sziklaszilárd, áshatod a sírod. Mit reagálok a bemutatkozásra? Várok. Felveszem az érdeklődő ügyfél helyzetét. Halkan mordulva könyökölök az asztalra. Közelebb hajolok hozzá. Napszemüvegem elegáns csukló mozdulattal dobom az üveglapra. Halk koppanását eleresztve fülem mellett szegezem szigorú tekintetem vendégemre. Innentől kezdve nincs helye viccelődésnek. Lényegre térve komolyabb hangnem szükségeltetett. Kedélyes bájolgást visszautasítom. Finomkodó névcserétől hideg ráz ki. Nem izgat megsértem az erkölcsi normát. Tudja ki vagyok. Ócska feltételezés, naiv kölyökként üldögél itt. Beszédstílusa is ezt mutatja. Cseppet sem légből kapott, divatos arcoskodás. Meggyőződéssel beszél. Nem pusztán köpi a szent szavakat, egytől egyik hisz bennük. Nem rossz. Határozottan tetszetős ez a kiállás. Tartalom kevésbé. Nem állíthatom elnyerte szimpátiám. Flegmán húztam el számat. Kényes történetet tálalt.
-Mi célból? Mi hasznom származik esetleges kooperációból?-
Kétes ügyekbe nem ugrok fejest. Veszélyes játékszer a hatalom. Könnyű megszerezni, még könnyebb elveszteni. Magán a témán nem problémázok. Ennél sokkalta röhejesebb esti meséket is volt szerencsém hallani. Számba véve ennek hitelessége akadhatott, óvatosan közeledtem felé. Egyelőre nem dönthettem el a kölyök elmeháborodott, birtokába került néhány akta, melyet ügyesen forgató csaló, netán maximális háttér ismerettel rendelkező „fajtársam”. Érdekes szóhasználat. Egyszer sem jutottam azon következtetésre felsőbbrendű fajhoz tartoznék. Remélem nem ízléstelen tréfa. Nem áll szándékomban második világháborúban tetőzött német ideológiát terjeszteni. Ezen lehetőséggel nem élek. Elutasítom az üres ige terjesztésével összekötött mészárlást. Ölni akarsz? Legyen gerinced nyíltan az ellenséged képébe dörgölni. Okádnom kell a politikai manipulációtól. Az egész emberi fajtól rosszul vagyok. Ocsmány csúszómászók. Kihasznállak, hogy neked kiszolgáltatva hasznosíthassam az érdekeim. Kölcsönösen tönkre basszák egymást. Pusztítanak és sír a szájuk semmi sem jó. Undorítóak…
-Lényeges opció elfogadom vagy sem? Nem az identitásom érdekel. Előbb jegyezted meg, eszközként tekintesz rám saját célod eléréséhez. Ezzel nincs probléma.-Tárom szét karjaimat megadóan.- Élet nem más, mint pénzért megvásárolható árucikk. Térjünk át arra a bekezdésre, milyen szerepet szánsz nekem. Mit vársz tőlem? Behódolást? Tőkét? Tisztogató hadsereget? Búvóhelyet? –
Vonom fel szemöldököm kérdőn. Érdekelne mit tervez az alvilág bevonásával.
Nem kreálok félreértéseket az idegen szó elhangzásából. Elengedem fülem mellett. Kizárom a lehetőséget kiessek az üzleti tárgyalás menetéből. Nincsenek nálam a feltételek el sem dönthetem, miként kezeljem az idő közben megszerzett adathalmazt. Továbbá, ismert helyzetem. Világ életemben láttam lidérceket. Gyerekkorom óta ismerem képességem. Ritkán használom. Kerülöm a lehetőséget alkalmazzam. Nem tagadom létezését. Elfogadtam különleges jelzővel illetett képességemet. Választott életvitelemből adódik nem nyúltam hozzá. Feltűnést keltene különleges módszerekkel gyilkoló yakuza. Nem hiányzik a rivaldafény. Kellő mértékben az emberek és hatóság tudatában van családom.
-Konkretizáljuk a feltételeket. Általad említett másik ügy kapcsolódik a szóban forgó esethez? Amennyiben igen, összeköthetnénk kellemest a hasznossal.-
Jelzem kézfejem megdöntésével, vágjon bele. Információ felhalmozáshoz hozzá vagyok szokva. Naponta görnyedek tárgyalásokon. Nem okoz problémát kiszűrni a lényeget. Hitelesség úgy sem mérvadó szempont. Legnagyobb bolondok rendelkeznek a legbriliánsabb ötletekkel. Lehet kitaláció ajánlata. Nem foglalkoztat. Ha van benne egyetlen haszonnal kecsegtető paragrafus, írhatjuk a szerződést.

Tárgy: Re: Trinity Nightclub Vas. Nov. 25, 2012 9:46 am

Közelebb hajolva hozzám, ledobta szemüvegét és szigorú tekintettel figyelt, mindvégig, míg beszéltem. Nem is tudom, miért vártam egyáltalán, hogy meglepné, vagy érdekesebb érzelmi reakciót váltana ki a velem szemben ülőből az előbb elhangzott információtömeg melyet nyakába zúdítottam. Mint az válaszából is lejött, egyáltalán nem érdekelte, igazak e a szavaim, vagy egyszerűen egy kattant vagyok, az egyetlen ami érdekelte, hogy származhat e bármi haszna abból, ha velem kerül üzleti kapcsolatba, ezen kívül... talán még csak az idejét tartotta fontosnak, hisz láthatóan nem szerette, ha vesztegetik azt. Szerencsémre, nem zavarta, ha csak egy hasznos játékszer szerepét tölti be a kezemben, míg neki is jövedelmező volt valamiképp az egész, amiért magamban hálát adtam. Miért nem lehet minden ilyen egyszerű? Egy halk sóhajt eresztettem meg válaszai és kérdései hallatán, hogy felkészüljek a most következő, kicsit hosszabb szövegre.
- Rendben, akkor kezdjük először azzal, mik a céljaim nagy vonalakban, aztán azt is mondom, mi hasznod származna belőle. - Feleltem majd egy pillanatnyi szünet után egy pillanatot sem váratva tovább beszédpartnerem, belekezdtem.
- Jelenlegi állapotában az egész világot mocskosnak és undorítónak látom. Az emberek... túl korlátoltak és egysíkúak ahhoz, hogy képesek legyenek irányítani a világot, és meggyőződésem, hogy ezért lettünk mi, hogy az élükre állva mi irányítsuk őket. Ezt persze nehéz elérni, főleg ha erővel próbálod. Épp ezért egy amolyan szuperhős csapatot szervezek. - Mondtam ki a kicsit nevetségesnek tűnő tényt, de a helyzet valóban ez volt. Akár adott rá valamiféle gúnyos vagy érdeklődő reakciót, akár nem, szünet nélkül, gördülékenyen folytattam.
- Mélyebben nem kívánok belemenni a részletekbe, de szerinted mennyi idő, míg az emberek felismerik, hogy mi valóban mellettük állunk, és aki bűnös, megbüntetjük? Előbb utóbb jobban fognak bennünk bízni, mint a korrupt rendőrökben és a hazug, pénzéhes vezetőikben. Innen, ha jól mennek a dolgok, maguk fogják átadni nekünk a hatalmat... Persze ez nem egyik napról a másikra fog megtörténni, viszont gondolom ez nem is igazán érdekel téged, így rá is térnék a számodra érdekesebb részekre. Nem véletlen, hogy egy hete vadászom a pitibb dílereket és terjesztőket, csak azért hogy eljussak a forrásukhoz, azaz hozzád. - gondolom ezekről az eseményekről már tud, lévén nem egy, az előbb felsoroltakhoz hasonlót kínoztam, vagy épp öltem meg. Ezt az információmorzsát egyszerűen azért találtam fontosnak elhinteni a beszélgetés közben, hogy jelezzem mennyire is komolyak a szándékaim.
- Itt érkezünk el az ajánlatomig, amiért eredetileg is jöttem. Ezt, hogy a bűnözést felszámolom, nem viccnek szántam. A szememben a bűnözők, a gyilkosok, ugyan olyan mocskosak, mint a fentebb említett korrupt rendőrök és politikusok akik ezeket segítik. Akit elkapok, keményen megbüntetem, hogy példát statuáljak vele és félelmet keltsek mindazokban, akik hasonló útra kívánnak lépni. Gondolom elég nyilvánvaló, hogy a legriasztóbb példa mindenki számára az lenne, ha kiirtanám a szervezett bűnözést, méghozzá gyökerestül. És itt kerülsz te a képbe. Nem vagyok naiv, pontosan tudom, hogy a bűnözést nem lehet, vagy legalábbis jelenleg lehetetlen teljesen felszámolni. Azonban ha kiirtom a nagy részét, a maradékot pedig én irányíthatom, a világ máris egy élhetőbb helyé válna. A szereped az lenne, hogy elmondod, kiket kell elintéznem, valamint hogy hol találom meg őket, te pedig a saját embereiddel leszel a maradék, aki velem társulva folytathatja amit eddig is, csak kicsit más keretek között. Persze... az egész maffiát sem lehet egyetlen nap alatt felszámolni, és nem is egyedül szándékszom ezt megtenni, de valami azt súgja, ha a konkurencia csökkenne, a te bevételed nem kis mértékben indulna növekedésnek, emellett te lennél a bűnözés feje. Amit cserében még elvárok, az az alap hűség, amit mint üzlettárstól elvárok, és egy bizonyos mennyiségű részesedés a bevételből. Meg persze ha a tervem végül sikerre tudjuk vinni, a későbbi juttatások is igen nagyvonalúak lesznek, ezt megígérhetem. Az, hogy nem egy átlagos ember vagy, hanem egy fullbringer... mindössze annyiban változtat a dolgokon, hogy nem öllek meg időközben, hisz mint fajtársam, értékes szövetségesnek tekintelek. - Fejeztem be ezzel mind a terv felvázolását, mind az általam kínált hasznok sorát, majd hátradőlve székemben, figyelmesen kémleltem vonásait, s vártam mi lesz az egészre a reakciója.