A kapitány szobája - vigyázat ám a hajnali zavarással! ><

Nos, valahogy így néz ki:

A kapitány szobája - vigyázat ám a hajnali zavarással! >< Bedroom1

Túlságosan a szívemhez nőtt az előző kinézete, így... át lett pakolva minden! *3*

¤¤¤ // PrIvÁt AtTaCk - TaIcHoU kÖsZöNtÉsE*.* \\ ¤¤¤

A hivatalos beállunk vigyázzba és megnyerően mosolyogva kezet fogunk éra lecsengését követően, csak az forgolódott piciny agyacskámban, milyen remek mulatságot találjak ki. Elvégre nem csak díszhuszár üzemmódban kell ünnepelni újdonsült vezetőnket, ha meg már a második vagyok az osztagban aktivizálom magam és rittyentek egy "welcome" vagy, hogy hadoválják a reklám feliratok az Emberek világában. Amúgy sincs ellenemre egy kis dínom-dánom, na meg jobb elfoglaltságom sincs, mert előre látó tehetségeimet latba vetve sóztam rá Kuroci-ra kicsiny bambina-mat az apjával együtt, akit remélhetőleg kicsit életre valóbbá ráz a vörös kilences. Félrehajítva a magánéleti elmélkedést beviharoztam az irodámba, hiszen elő akartam készülni. A barátibb viszony kialakítása érdekében feltankoltam sake-t, csákót, anyósnyelvet, rahedli sütit. Elvégre a nagy belépő előtt nem árt némi melegítés! Plusz ki szeretne úgy betévedni partira, hogy egy megveszekedett lelket sem ismer? Szerintem még maga Yuyu-chan is izzadtság cseppek kíséretében vonulna be kúlságát hirdetve. Másrészt meg NŐI felettest kaptam! Hát azt hittem kiugrom a bőrömből az örömtől! Végre olyan lény errefelé, akivel kibeszélő esteket tarthatok! Már csak abban kellett reménykednem, hogy nem Akane génekkel van megáldva. Akkor aztán rossz világ lesz rám, bár az első találkozás alapján igazán szimpatikus képet gyártottam le elméleti síkon. Mivel ritkán, azaz soha nem esem kétségbe, most is előhorgásztam a lesz, ami lesz elvemet és felbiggyesztettem a színes csákót fejecskémre. Kisebb kínlódás árán felcuccoltam mindent két szép karocskámra, aztán lavírozhattam a kapitányi szoba felé. Há naná, hogy nem az irodában zavarom! Remélhetőleg nem az ágyból fogom kiugrasztani. Igaz, engem nem irritál, ha pizsiben és mamuszban iszogatunk.
Széles vigyorral arcomon fékeztem be a célpont ajtaja előtt. Könnyed lendülettel, vagyis hangos csörömpölések és jajgatások közepette felszabadítottam egyik mancsomat, finoman bedörömböltem, majd vártam. Illetve beleszuszkoltam az anyósnyelvet a számba. Slusszpoénként pedig könyörögtem az égiekhez, hogy hamar tűnjön el ez az akadály, mert leszakadnak a végtagjaim málhás szamarakat sírba vivő terheimtől. A megmentő kattanás után fújkáltam két sort és kicsattanó életkedvvel vertem fel az egész folyosót.
-SZÉP ESTÉT TAICHOUUUUU! Gondoltam beesek, amolyan rögtönzött ismerkedős estet tartani! Mit szólna hozzá? Ez a sok finomság csak arra vár, hogy elpusztítsuk! Jahaaaj, és hoztam sake-t is desszertnek! Szóvaaaal? Bejöheteeek?-
Hadartam el mindent kirobbanó energiával, szorgalmasan rázva a szorongatott zacskókat. Persze a szemeim is ezerrel csillogtak, még a kérlelő boci szemecskéimet is előhorgásztam a siker érdekében. Sőt leskelődtem is befelé, hátha csak rosszkor jöttem vagy valami hasonló...

¤¤¤ // PrIvÁt AtTaCk - TaIcHoU kÖsZöNtÉsE*.* \\ ¤¤¤

Miközben elszántan ragasztgattam fel a Jrock-os képecskéimet a falra - pontosan szemben az animés és Miyavi-s poszterekkel,- sikerült lerúgnom a zanpakutuomaz az ágyamról. A méreg recepteket és egyebeket tartalmazó könyvek már rég a polcokon punnyadtak, én pedig elkeseredett sóhaj kíséretében felpakoltam az ágyra. Eközben Shiro megjelent, és a bőröndömből előhalászta a lánykérésem alkalmával viselt ruhámat.
- Nicsaaaaaaaak, mit dugdosgat a ticsuka! - lóbálta az orrom előtt, én pedig az éjjeliszekrényen álló lámpát dobtam a képébe. Szerencsére a lámpának semmi baja nem esett, épen gurult be az ágy alá. Én pedig teljes lelki nyugalommal pakolgattam tovább a falra a Girugamesh, Anna Tsucihya és egyéb emberek képeit. Inkább, mint a csupasz falak! Miután ezzel végeztem, elégedetten kezdtem el szemlélni a dolgot. Shiro egy székben csücsükélt, és az eldugott haorimmal szórakozott. Az immár nem a 6-os számot viselte, hanem pont a felét: a 3-ast.
- Teszedle! Megkarcolod! Baja lesz, kiheréllek... - morogtam. Belegondolva, hogy másnap mennyi munka vár rám, a keserves sírhatnék vett rajtam erőt. Utáltam a paprímunkát. Kezdeti alkohol-ellenességemmel is így voltam. Ma már vigyorogva telepek le egy- egy ivóverseny közepébe, és iszom le a pályáról a tiszteket. Nem szép dolog, nő vagyok... De ez van. Úgyis kivételes alkalmakkor engedek csak a szaké csábításának... Leszálltam az ágyról, és a szekrénybe borítottam a ruhákat. Mivel túl katonás kupacba rendeződtek, alaposan megturkáltam őket, majd kegyes mosollyal bezártam a szekrényajtót.
- A világ újra a helyére került, hála a Kupi Császárnőjénnek! - dobta felém kapitányi haorim Shiro, én pedig dühös morgással indultam meg felé. Ekkor hallottam meg a kopogást, és változtattam irányt. Gyorsan kinyitottam az ajtót, hogy újdonsült hadnagyom nyakába ugorjak.
- Hanaaaaaaaaaaa drágaaaaaaaaaaaaa! Sziaaaaaaaaaaaaaa! - visítottam elemi erővel, és szétnyomorgattam, majd mindent kikaptam a kezéből. Aztán betuszkoltam a lakásba, amiben még rend volt - macskám, aki a Miyavi névre hallgat, egy fehér selyempárnán aludt összegömbölyödve. Nagyon édes képet adott így, és élénk mosollyal léptem át fölötte, hogy a hozott anyagot az üvegasztalkámra borítsam. Aztán megpördültem, és élénken vigyorogva, hozva a nagyon, nagyon régen látott formán, bemutatkoztam:
- Nyo hátakkor! Én Chizuki Maya vagyok, neked Maya - rosszabb napjaidban Maya taichou, vagy tájcsó. Semmi más megszólítást nem tűrök, a vezetéknevem ne említsd! A papírmunka... a határidősöket határidő napjáig hanyagolhatod, de aznapra legyen az irodámban... a többire nincsen szabály! - hadartam el szinte abban a percben megfogalmazott szabályaim, és mosolyogva mutattam neki, hogy hová huppanjon le.
- Mi jó történget veled meg kedves családoddal? Mesélj csak! - töltöttem neki jó sok szakét, aztán magamnak is... Végülis, ha már hozta, ki kell használni az időt a barátkozásra! Létúr sem lehet rám dühös, hiszen nem teszek rosszat. A szolgálatidőben való ivással kapcsolatban most is hárpia vagyok, de szabadidőben mindenki azt csinál, amit akar!
- Mondd csak, hogy tetszik a szobám? Ugye, nem ilyen idióta kapitányt vártál? De azért igyekszem majd neked megfelelni, meg az osztagnak is... Meg persze SS-nek is... Nem tudom milyen leszek, de igyekszem! - hadonásztam a szakéspohárral, és sikerült magamra borítanom a drága italt. Könnyes szemekkel itattam fel, és töltöttem másik csészébe... Aztán eszembe jutott valami.... Fejem gyorsan Shiro széke felé kaptam, majd megnyugodva emeltem koccintásra a poharat. Zanpakutuom szelleme eltűnt- hála a jó életnek.
- Igyunk a kezdődő barátságra! már csak, ha igényt tartasz rá! - mosolyogtam rá egyet.

¤¤¤ // PrIvÁt AtTaCk - TaIcHoU kÖsZöNtÉsE*.* \\ ¤¤¤

A kontra támadástól köpni-nyelni se bírtam fél percig és bevallom átsiklott néhány teória a fejecskémen. Esetleg a kapitány már jó előre bemelegített, vagy felírtak egy idegölő bogyót és kissé kiütötte, de ha alapból ilyenkor, akkor oltári jó barátok leszünk! Imádom az engem lepipáló örökmozgókat! Na, meg ez a lelkesedés, hogy a francba ne pirultam volna bele? Ápolgatta a fene nagy szívecskémet, amiért így örülnek szerény személynek. Épp ezért kicsit se tiltakoztam a pillanatok alatt következő környezet váltásnak. Mit ne mondjak nagyon barátságos zugocskája volt a taichou-nak! Tátottam is a számat rendesen! Illetve forgolódtam hurrikánként, mert nekem fél perc alatt mindent látnom kellett! Jaj, és az a macska! Biztosra vettem, felébred szétdögönyözöm, kivéve ha harci csíkokkal jutalmazza becsületes szándékaimat. Azért ne akartam önkényesen felébreszteni, ezért csak kicsit erőteljesebben dobbantottam a parkettán, miután átléptem felette. Remek alvó lehet, mert a fülecskéjén kívül semmije se moccant meg. Tovább ámulni és bámulnom nem lehetett, mert kimerítő bemutatkozást kaptam, aminek a felét rögtön el is felejtettem. Kérdőjelecske fel is villant a szöveg végén, de pánikra semmi ok! Kivágom magam, mint mindig! Kisebb fajta rugózás és bambulás között pedig bele is fogtam a magyarázkodásba.
- Ejhaaaaa! Hosszú a lista! Legfeljebb belenevelsz, Maya, mert így kapásból azt se tudom hányas ajtón kopogtattam az előbb... Kissé szétszórt, kelekótya és még inkább szétszórt vagyok! Azért majd felszívom magam tejben rejtett kálciummal, hogy ne hozzak szégyent a fejedre!-
Villantottam meg 'number one' mosolyom egy bizakodó hüvelykujj felmutatással. Esetleg még egy ventilátor gerjesztette szellőcskét elbírna a szupernő látványterv. "Oda se neki! Legközelebb menőbb lesz!" Legyintgettem a bakimon, szigorúan csak gondolati síkon. Szemeim világát jobban lefoglalta, hogy épp magára öntötte Izu a drága nedűt, aminek nevét imáimba költeném. Ugráltam is a piát vagy a ruhát féltsem kettős fázis között. Elvégre mindegyik igen súlyosan érintette törékeny lelkemet. Inkább terelgettem is az érzelmi világom a válaszok kiimádkozására.
-Velünk pöpec a helyzet! Akadnak buktatót, de szerencsére nem nagyok! TÉNYLEEG! Majd egyeztetünk egy időpontot és beszél helyettem a kislányom. Elég lesz ha megtapasztalod milyen életre való pöttöm, aztán tudni fogod, hogy miért táskásodik a szemem alja! És veleeed? Szinte semmit se tudok rólad! Ez tarthatatlan!- durcultam be fél másodpercre, majd továbbra is extázisban szemeztem a berendezéssel. Két pásztázás után szívecskéket dobálva időztem el az ágy felett elhelyezett tükörrel. Valami meseszép volt és őrület, mennyire nem ütött el a szoba jellegétől.
-Rövid, tömören?! Egyszerű,de szép! Merre szerzed be a kiegészítőket? Jaj, meg ez a tükööööör! És ezeeeek!- taperoltam körbe remegő ujjacskákkal előbb az önarcképem keretét, majd a polcon elhelyezett tárgyakat. Az idő előrehaladtával egyre inkább gyengéim voltak a ritka berendezési tárgyak. Jobban belegondolva mázli azért, hogy van aki visszafog. Ha His nem lenne az összes megtakarított pénzünket apró dekorációkra szórnám szét.

¤¤¤ // PrIvÁt AtTaCk - TaIcHoU kÖsZöNtÉsE*.* \\ ¤¤¤

Hatalmas szemekkel meredtem az én hadnagyomra. Mert bizony ő volt az én hadnagyom. Tehát most már tízezer százalék, hogy valóban, tényleg, minden bizonnyal kapitány lett belőlem. Eddig azzal szórakoztattam magam, hogy azon pánikoltam, hogy csak tévedésből került hozzám a haori, és hogy valami elképesztő véletlen folytán történt meg a kinevezésem. Mert hát, ugyebár, ki a hétrézfános kankakasnak lenne érdekében belőlem kapitányt csinálni?! De úgy tűnik, illetve, már biztos, hogy nem a Yuke-elvonási tüneteim jelentkeztek hallucinációként, és az elmúlt két - három hét valójában megtörtént. Sokkolva döntöttem magamba az első pohár szakémat, és bele is pirultam.
- Tényleg szeretném látni a te pöttyöd, biztos nagyon édes! De ha ennyire fáradt vagy, néha, ha úgy érzed, rám is bízhatod egy időre, hogy a férjeddel legyen egy kis romantikus erre - arra időtök. - mosolyogtam el magamat a végére, és eszembe jutott még valami. Mi van akkor, ha ez az egész csak az Emberek Világában futó " Kész Átverés" nevezetű show műsor Seiretei - beli változata? Akkor nagyon meg fogom szívni!
- Te, Hana. Figyelj, biztos hogy én kapitány vagyok? Nem igazán tudom felfogni... - motyogtam, és néztem az üres szakéspohár alját. Mivel Hana már végzett a magáéval, magától értetődőnek tartotta, hogy azonnal teletöltöm az övét. Az enyémet kihagytam, hegy hatalmas és fatális marhabaki miatt. De hát akkor majd a következő körben!
- Örülök, hogy tetszik a szoba, érezd benne magad otthon! Áhh, miattad egy csöppet sem félek. Tudom, hogy szuper hadnagy vagy, és kizártnak tartom, hogy szégyent hozz bárkinek bármijére is! - ölelgettem meg alaposan, de ehhez a szakénak semmi köze sem volt. Bárkit képes vagyok megölelgetni, már ha ismerem. Mondjuk szegény Dai-t biztos halálra rémítettem, mikor úgymond egy bokor mögül ugrottam a nyakába Karakurában... Az a bizonyos WTF?! felkiáltás biztos ott villogott a feje fölött.
- Ami a szétszrtságot illeti, nem kell aggódni... nekem is vannak szétesett pillanataim. Igazából tééényleg nem érdekel hogy ki mit csinál a szabadidejében... kivéve persze, ha valami marhaságon töri a fejét. Teszem azt, élet - halál harcra akar hívni valakit, de azt nem ajánlom neki... - sóhajtottam, és ellibbentem valami ennivalóért is. Mindenki tudja, hogy üres hasra nem okos dolog inni... márpedig én napok óta hírből sem ismerem a vacsora kifejezést. Már a gondolatra is mozgolódni kezdett a pocikám, amit fájdalmas grimasszal jutalmaztam.
- Azt az egyet azért tudd rólam: imádom a hasam, imádok enni! - szóltam élénken, miközben Hana elé tettem egy halom finomsgot. Szendvicsek, sütik... a dugisutyi-hűtőm azért még jól szuperált.
- Meg persze, ha többet akarsz rólam tudni, kérdezz! - ültem le elé, és haraptam bele egy sonkás tekercsbe.

¤¤¤ // PrIvÁt AtTaCk - TaIcHoU kÖsZöNtÉsE*.* \\ ¤¤¤

Kampómat leakasztva a bútorokról fordultam hátra. Olvadoztam ezerrel mennyire kedves Izu. Igen, igen kicsit szokatlan két perc után becenévvel illetni valakit, de nálam nem léteznek korlátozó szabályok és ha már amúgy is szimpatikus közvetlen személye, akkor kikerülhetetlen egy saját használatban tartott nevecske kiötlése. Szóval ott tartottam, hogy ámuldozom csillogó szemecskékkel és szívecskéket dobálva, ami fél percen belül átcsap kuncogásba. Igazán jól esik az ajánlat és bizony élni szoktam ezekkel a kósza szavakkal, úgyhogy kapitányom mérget vehet rá a jövőben zaklatni fogom bébifelvigyázó másodállással. Plusz fejlett szenzoraimnak hála azt is leszűrtem ebből az együttérzésből, hogy vagy komoly kapcsolatban van, vagy túl van rajta. Elvégre csak azok tudnak ennyire megértően csacsogni, akik maguk is hasonló megpróbáltatásokon estek át. "Nem hinném, hogy tévedek..." Elmélkedtem fejemet rázva. Szépen fel is véstem az egyszer megkérdezzük listára. Épp vetődtem is volna hálám jeleként ölelgetni, amikor félúton kupán vágott az első hallásra furán csengő kérdés. Bamba ábrázattal összekanalazva darabjaimat alakítottam beölelős plüssállatkát. Kicsattanó szeretettel hangocskámban biztattam Izu-t.
-Egészen-tuti-csúcs szuperül-ezer százalékosan-maximálison is túl...BIZTOOOS! Hidd csak el! Te vagy a harmadik osztag fejeeee, esze, vezetője! Vohoooo! Te vagy...Keresztanya! Családunk uralkodója! Még egy szerkó váltás és bődületes maffia főnök leszel!-
Kanalaztam el felragyogó írisszel frissen töltött sake-mat. Némileg megizzadtam mire a taichou háta mögé rángattam veszteség nélkül pohárkámat, ennek hála viszont sokkal édesebb volt a győzelem! Széles vigyorral bevágtam az adagom és sóhajtottam fel pírrel arcomon. Imádom az ízét. Ő a második szerelmem! Aztán meg folytathattam a vörösödést, mert bókot kaptam. Kissé váratlanul érintett, csak kapkodtam a fejem jobbra-balra és adogattam vissza az ölelést. Persze hatalmas lelkesedéssel a következő recept szerint! Szép gyengéden rácsapsz a hátára, befogod, megszorongatod, adsz ki szunnyogtató hangokat, majd elereszted, hogy levegőt is kapjon normál kapacitással. Túlesve a jóleső barátkozáson fogtam vissza nyáltermelésem. Tengernyi édesség landolt előttem, amit szemeim dörzsölgetésével próbáltam elhinni. Valahogy kezdtem túlpörögni, mennyire egy hullámhosszon botorkálunk Izu-val. Ennek hála felváltva mutattam rá és böktem rá a kajahalomra. Vagy álmodom, vagy álmodom. Akkor meg úgyis mindegy! Vetődtem rá a felhozatalra és kezdtem válogatni szigorúan csak tekintettel. A bőség zavarától amúgy se tudtam volna mivel kezdjek. Végül kiválasztottam egy szendvicset. Tenyereimet összecsapva üvöltöttem fel, remélhetőleg nem fulladást előidézve taichou-nál.
-ITADAKIMASU! Nagyon gusztááááák! Te készítetteeeed? Nyami-nyamiiiiiik!-
Rugóztam az ágyon, felemelve az ételkémet. Beleharapva a könnyem is kicsordult. Isteni finom volt, amit szóvá tettem azon nyomban. Nehogy már ne tudja micsoda cukrász, szakács! Közben persze turbóztattam agytekervényeimet, miféle kérdéseket tegyek fel. Piszkosul kíváncsi voltam Maya életére, de ha kellene sose villan be használható téma.
-Értetteeeeem! Amint eszembe jut valami...uh, uuuh! Legyenek azok az általános ismerkedős, bevett kunkori jeles mondatok. Hogy tetszett első nap felénk? Az iroda? És...és rúgj bokán, ha egyedül érzed egy aprókára magad! Gondolom sok barátodtól kerültél távolra, nem?-
Törölgettem fényesre a számat, miután beburkoltam a szecsót. Némi önállósodást mutatva elvándoroltam tölteni magunknak ital utánpótlást. Ennek az üvegnek úgyis ki kell ürülnie...

¤¤¤ // PrIvÁt AtTaCk - TaIcHoU kÖsZöNtÉsE*.* \\ ¤¤¤

Hatalmasra tágult, könnyes szemekkel pislogtam újdonsült hadnagyomra. Régen mondtak nekem ilyen szépet, és hát, valljuk be... ha az ember hadnagya mondja ezt, akkor csak és kizárólagosan igaz lehet! Mosolyogva figyeltem, amint villámgyorsan benyom egy szendvicset, és teljesen fellelkesültem.
- Nagyon nagyon örülök hogy így gondolod! Ígérem, igyekszek majd, de... azért tökéletességet nem tudok nyújtani. - eresztettem ki egy apró sóhajt. Valószínűleg egész Soul Societyben nincs még egy olyan shinigami, aki nálam többet sóhajtozik. Elvettem a felém nyújtott, teli szakés csészét, és bele is kortyoltam a koccintás után.
- Ami az irodát illeti, nos... azt hiszem, még magán viseli az előző kapitány személyiségjegyeit. Nem tudom, mennyiben fog a dolog problémát jelenteni, de azt hiszem, kissé át fogom alakítani. - nos, igen. Rám az alkohol olyan hatást kelt, melynek eredményeképpen megbonyolítom a mondatokat, és félelmetesen komolynak tűnök. Ez az esetek 21%-ban fordul elő. Aztán az is az eszembe jutott, hogy talán mégis válaszolnom kellene a feltett kérdésekre. Komoly elszántsággal igyekeztem a többi az agyamba idézni.
- Első nap... Nos, még nem volt sok dolgom. Olyan, mintha ebben az osztagban nem lenne annyi ügyes- bajos shinigami, mint a volt osztagomban... Ennek pedig kifejezetten örülök! - széles mosoly, és egy újabb korty szaké. Napom eddigi fénypontja a lelkes Hana volt, és ezt nem sajnáltam vele tudatni. Ez pedig egy újabb nyomorgatással sikerült - szerencsétlennek lehet némi kétsége támad ép eszűségem felől, de sebaj! Alapvetően pozitív vagyok. Csak ne juttassanak eszembe mindenféle negatív dolgokat. Homlokom picit összeráncoltam, de a megvilágosodás, mint mindig, most is gyorsan jött.
- Hanaaaaa! Te mióta vagy hadnagy? Bár a választ hallva lehet sírógörcsöt kapok. Te, ha akarod, cserélhetünk helyet! Hadnagynak még épp elmegyek! - biggyesztettem picikét a számat, de ez a dípelés se tartott sokáig. Meg fogom én szokni ezt i, csak majd ha valaki taichou - üvöltéssel berobbantja az irodám ajtaját, akkor nézek majd nagyokat, hogy kit keres.
- Majd, izé. Szóval. Tudod... nekem valamikor a jövőben lesz egy... esküvőm. Egyrészt azért, mert a hadnagyom vagy, másrészt azért, mert jó fejnek tartalak... szóval, egyszerűen muszáj ott lenned. Hozhatod... hozzad a családodat is! Nem fogadhatok el kifogásokat! Ha másért nem, hivatalból kötelező, hogy ott legyél! - hadonásztam a kezeimmel, teljesen ép eszűen. Aztán villámgyorsan magamba tömtem egy csokikrémes sütit, és közben azon törtem a fejem, hogy mi legyen a válasz a harmadik kérdésre. Emlékeim szerint ugyanis pontosan három darab, neonszínnel világító kérdés vette célba az agyamat - és a gondolkozást - mostanában meglehetősen háttérbe szorító fejecskémet. Picikét nyammogtam az édességen, letöröltem az államról a pár morzsát -elkerülhetetlen, hogy ne egyem le magam. Ez már... fizikai képtelenség!
- Nnno! Ami azt illeti, nem. Mármint, persze, messzebb vagyok tőlük, de ugyanígy megtalálnak itt is. Ezenfelül... egy gyors shunpo csodákra képes! Na, szóval. Nem érzem magamtól őket messzebbnek, sőt. Így lehet, hogy jobban kijövök majd velük, ha a kapitányi munka fáradalmairól beszélnek. Amúgy meg, úgy érzem, hogy nem kerültem rossz helyre. Tudod, kicsikét paráztam, hogy valami idegbeteg munka őrült pszichopata állat karmai közé kerülök, aki befenyít, és minden szabad percem kitöltésére ügyel... - szónoklatom során a torkom kiszáradt, ezért gyorsan folyadék után nyúltam. Tény, hogy ha egy kicsit kedvesek velem, és ha némi itóka is van a társaságban, beszélőképességem az alap négyszeresére nő. Hana még nem tudja, miféle szörnyű sors vár rá. Bár... mintha annyira nem zavarná a dolog.

¤¤¤ // PrIvÁt AtTaCk - TaIcHoU kÖsZöNtÉsE*.* \\ ¤¤¤

Minden ferdítés, félreértés, nagyot hallás nélkül akartam hallani Maya mesélését, szóval picit előre hajolva csüccsentem törökülésbe. Valószínűleg úgy csüngtem az összes kiejtett szaván, mint lefekvés előtt egy kíváncsi kisgyerek, aki szinte szuggerálja a szüleit, hogy fejezzék be neki az esti mesét. Nem tehettem róla! Irtózatosan érdekelt, mi az első benyomása rólunk. Már annyira hozzám nőtt ez az osztag az összes benne rohangászó tökkelütöttel együtt, hogy igenis a szívemen viselem az újonnan érkezők véleményét és ha mondják mi nem tetszik, akkor loholok és kijavítom, vagy lehordom az érintett személyt! Bár az is előfordult, hogy ezért kitüntetést kapott, ami nálam egyenlő sake-zásra meghívással. Na, de visszabotorkálva a hallgatóság szerepére, ami tiszavirág életűre sikeredett, rögtön az elején találtam megjegyezni valót. Tartottam is a praclimat a magasba, hogy vegyen észre Izu és engedjen szóhoz jutni. Miután lelkes csalapálásom nem, de a tartott szünet bevált vonyítani is kezdtem véleményem. Persze a végét biztató vállon veregetéssel és kacsintással zártam, hogy hű maradjak szokásaimhoz.
-Oda se neki! Rámold csak ki nyugodtan! Minden felesleges holmit továbbítok a férjecskémnek, elvégre az ő lomja. Vagyis probléma elhárítva! Majd szépen rámosolygok! Na, meg szólj, ha kell izmos hadnagyi karom!-
Ezután kaptam egy ölelést! Jaj, tiszta boldogságos vagyok. Annyira jól esett, meg annyira imádok lapogatni másokat és hatványozottan kellemes, ha fogadják, plusz viszonozzák vagy éppen megelőznek. Olvadoztam is ezer hőfokkal. Már nagyon-nagyon megkedveltem Izu-t és bekapcsoltam rögtön a féltő üzemmódom. Ezután valaki beleköt, beszól neki, vagy horzsolást okoz Hana haragjával találja szembe magát! Olyan csihi-puhit rendezek, amibe belerokkan Seiretei! Érdekli a fenét, mit kapnék érte. A lényeg úgyis a bosszú sikerén lenne. Igaz kicsit vakartam a fejem az elhangzott kijelentésem. Szerintem vannak felénk is futóbolondok, mert én se vagyok az értelem tetőfokán, de bókot nem illik cáfolni, szóval hallgattam, majd kaptam szívinfarktust. Kissé váratlanul ért a felkiáltással egyet érő kérdés. Számításba véve, hogy kisebb csend állt be a szobában. Ennek hála barátságtalanat nyekkent alattam az ágy, akkorát ugrottam és rémülten kaptam lélek szívemhez. Hatalmasakat fújtattam, majd betájoltam miről szólt az elhangzott csatakiáltás.
-Bvaaaa, de begazoltam! Hadnagy? Öööö...hát...húúú! Régótaaa...Maradjunk annyiban, hogy elvégeztem az Akadémiát, amire rádobsz még pár évet! Na, azóta vagyok!- estem gondolkozóba igen látványos fejtőréssel. Nem tegnap volt a kinevezésem és a dátumokkal világ életemben hadilábon álltam. Valami miatt sose kedveltük egymást. Szóval inkább taktikát váltottam, mielőtt hullócsillag válik belőlem és ennél csúnyábban beégek. Túlesve a nehezén jöhetett a dorgálás. Csípőre vágtam a praclijaimat és szigorú ábrázattal pöcköltem homlokon Maya-t.
-BUTASÁG! Remek taichou vagy és leszel! Tessék bízni magadban! Én pedig azért vagyok, hogy segítsek neked! Nem pánikba esni! Rendi?-
Gyömöszöltem meg kicsit az arcát húzogatva. Sajnos megesik, amikor előtör belőlem az anyuka és felnőttekkel viselkedem úgy mint a pár éves kislányommal. Szerencsére hamar leállítottam magam. Nem lenne szép, ha attól borulna ki, hogy szétszedtem az arcát. Lepakolva a hátsómat fújtattam egy hatalmasat. Kezdtem érezni a sake jótékony hatását. Igaz, nálam nem látványos a becsiccsentés, csak azokból a híres vörös pírekből lehet levágni az állapotomat. Helyzetelemzés helyett csak vettem egy sütit. Még sem kóstoltam, pedig nagyon finin néztek ki! Na, de ami késik nem múlik, szóval nekiláttam majszolni. Majomtömés közben megint felhozott egy témát Izu. Lassan szégyelltem magam, amiért én csak reagálgatok valami értelmes kezdeményezés helyett. Ez van! Inkább füleltem mit hoz ki az elnyújtott zavarból. Miután meghallottam az esküvő szavakat, csak automatikusan bólogattam hümmögve, majd szép lassan felfogtam a tartalmat és köbö lefagytam fél percre. Lepörgettem a mondatot négyszer, aztán lenyeltem a maradék sütit és jöhetett az őrjöngés. Gigászit pattanva, csillogtak ezerrel a szemecskéim. Tisztára felpörögtem! Kedvenc eseményeim voltak az esküvők! Ráadásul olyan jó hallani másoktól, megtalálták a nagy őt! Vhoa! Totál csúcs-szuper!
-Gratulálok! És köszönööööm!- futkorásztam körbe-körbe kapitányom körül, ezernyi szívecskét szétdobálva. Aztán befékeztem előtte. Megfogtam a kezét és tovább szökdécselve zúdítottam rá végeláthatatlan kérdésáradatot. Felszínre tört feneketlen bendő kíváncsiságom. Tudni akartam kicsoda, micsoda a szerencsés. Mikor jöttek össze. Hol, hogyan kérték meg a kezét. Milyennek tervezi az esküvőt. Illetve merre szeretné tartani és kicsi vagy nagy mulatság lesz e. Plusz felajánlottam a segítségemet. Túl vagyok két férjhez menetel rendezésén, amiből egy az enyém volt, szóval csak tudnék segíteni! Na meg első kézből tapasztaltam, mennyire kikészítő, ha a menyasszonynak ezeregy dolga van az oltári elé cammogáson kívül. Nagyon kész vagyok! Ez lesz a harmadik esküvő mostanság! Kezdődött Namie-val, aztán Suke-val és most Izu! Nagyon a szerelem évét tapossuk! Jaj, anyám, de örülök ennek! Már csak az lenne a hab a tortán, ha Kawazoe taichou fejét is bekötnék, bár az ő kapcsolata kicsivel bonyolultabb, de pont ettől lenne olyan szép! "BANZAI!" Motyogtam gondolatban, miközben még mindig elsöpörhetetlen lelkesedéssel táncikáltam a szoba közepén.

¤¤¤ // PrIvÁt AtTaCk - TaIcHoU kÖsZöNtÉsE*.* \\ ¤¤¤

Pici kis szívecském kalimpált ám ezerrel, hogy én ilyen szuperjó cimborát találtam magamnak hadnagyom személyében. Nos hát, ismét szerencsém volt! Végre ott vagyok a tökéletes osztagomban! Itt lesz nekem a legjobb minden hely közül! A 6. osztagot is kedveltem, de a nyomába se ér ennek a csodálatos, 3-as számot viselő, yirító osztagocskának!
- Jajj, nagyon de hű.... örülök! - lelkendeztem egy sort teljesen értelmetlenül, de hát nem is lehetett tőlem már másra számítani. Eddig csak egyetlenegy ember fogta fel teljes mértékben mondanivalóm, ő pedig a Nabe-kun névre hallgat. De ahogy belenéztem Hanácska ragyogó íriszeibe, láttam benne megcsillanni a megértést. Lelkendezve ugrottam megint a nyakába - sajnos extra kevés olyan embert ismertem Soul Societyben, akit lehet nyomorgatni. Aztán meg ha megelégel, úgyis fejbevág!
- Jahajj, és már tudom ki visz oltárhoz! Nabe-kunt be4fűztem, képzeeeeeeeeeeeld! - csillogtam - villogtam lelkesen. Aztán felpattantam szekét tölteni, magamnak is, Hanának is, hogy legyen mit nyeldekelni. Mert egy ilyen téma megvitatásához fölöttébb fokozott hangulat szükséges! >.<
- Az illető neve Tamachi Yukezo, és a 7. osztag egyik tisztje. Izé... nem hiszem, hogy ismered, de egyszer bemutatom neked! Aztán úgy meg azt beszélsz vele, szedsz ki belőle, amit szeretnél! Hát őőő... Egyik este pont hozzá akartam indulni, kezemben tortával, és az egyik ccsini kis ruhácskámban, amikor kinyitottam az ajtót, és ott találtam, amint kezében virággal beszél az ajtófélfához. Szentem a leánykérési beszédét ggyakorlta! - idéztem fel magamban a kellemes estét, ami nem is olyan régen - pár hónapja volt. Azóta nem mertem felhozni az esküvő témnát, de minél hamarabb, annál jobb! Tekintve, hogy Hana a 2. ember, aki tudomást szerez róla. Természetesen legelőször imádott fogadott bátyámnak kellett elhadarnom a dolgot, aki tök lelkesen fogadta a hírt. *.*
-Arcomon két rózsás foltocska jelent meg, jelezve, hogy közel állok első hivatalos becsiccsentésemhez. Talán el kellene mondanom Hanácskának, hogy most iszok így először? Eddig nem is volt alkalmam ilyen formátumú piálást rendezni, de a helyzet kezd megtetszeni. A cél nem az, hogy az alanyok fejüket a WC- csészébe rejtve hányjanak, hanem az, hogy mértékkel érezzük jól magunk! Ez új fényt ad eddigi vérmes szabályaimnak... Fenébe velük!
Mosolyogva tömtem magamba egy szendvicset, miközben azon filóztam, hogy miféle kérdést is tegyek fel Hanácskának...
- Mikor, hogyan és hol ismerkedtél meg az uraddal? És és és... mikor láthatom a kis szíved csücskét? Jaaaj olyan édes lehet! *.* - ugrándoztam lelkesen, majd szaladtam ám ablakot nyitni. Már most nagyon otthonosnak éreztem az osztagot, de még mindig magam körül éreztem a 6. osztag szellemét, amitől szabadulni akartam. Nem igazán értettem eddig, hogy miért. Aztán villámként belém hasított a felismerés: a szoba miatt. Tágra nyalt szemmel forogtam körbe, majd egy mély sóhaj szakadt fel a mellemből.
- Hana, lehet nem fog tetszeni az, amaire megkérlek... Ezért első kapitányi izém feléd, hogy segíts nekem teljesen más szobát kialakítani. - néztem rá hatalmas, könyörgő szemekkel.

¤¤¤ // PrIvÁt AtTaCk - TaIcHoU kÖsZöNtÉsE*.* \\ ¤¤¤

Hátam mögé szivárványt festve izzósorból villództam teljes mellbedobással. Le se lehetett ütni. Megszállt az ópiumbarlangok békehangulata és a világ hirtelenjében eszméletlen szép lett! Szemeim neonfényességgel lelkendeztek, míg mennyei dallamot dúdolva táncoltam fel-alá. Elképzelhető a mai nap során, csak a részegség fog gátat szabni féktelen száguldásomnak. Úgyse állt tőlem karnyújtási lőtávon kívül az őrültség. Így az se vert tanyát kicsiny agyamban, hogy Izu is jóban van Suke-val. Kit érdekelnek a véletlenek, ha egy ilyen gyönyörű alkalom van kilátásban. Szerencsére a sors közbeavatkozott és mielőtt igét kezdtem terjeszteni szerte Seiretei poros utcán elhasaltatott a székben. Padlón kiterülve láttam volna neki siratni vénséges ízületeim, de újabb adag sake landolt a kezemben. Messiásként lapogattam is körbe taichou-m, izé, hát lábát. Legalább jobban hirdettem tisztelem. Ebből a jelenetből kiindulva viszont kimerném állítani, kezdünk betintázni! Micsoda buli lesz itt! MUHAHA! Aztán beugrott, nem kérdeztem rá az előbb felötlött, de elfelejtett összefüggésemre. Csápolni is kezdtem a levegőben bekommandózva a székre.
-Köszönööööm! Tényleg-tényleg! Nem is tudtam, hogy barátok vagytok Suke-val! Azért elszomorító egyszer se mutatott be...ej-ej! Kerüljön a szemem elé, nem teszi zsebre, amit kapni fog!-
Fenyegettem a szemmel láthatatlan oxigén buborékokat, igen elmés karate mozdulatokat imitálva. Az előadásom nem fajult tonna számra egymásra pakolt téglák kettéfejelésével, hanem vigyázzba vágva magam csüngtem felettesem szavacskáin. Eljött a pillanat! Megtudhatok némi infót a vőlegényről! Be is fogom kommandózni! Ha már unalmas perceimben más osztagok tagjainak szerencsétlenkedésén röhögök egy kis nyomozás simán belefér a keretbe. Na meg ezerrel vizualizáltam, miként is festhet, plusz bólogattam lelkesen a látogatás felvetésén. Picurit annyi lesz eltervezett detektív játékomnak, de így legalább sokkal illendőbben fogok bemutatkozni szegény Yukezo-nak. A végén még szívinfarktust hoznék rá a csillárról levetődésemmel. Inkább csak His-t szórakoztatom a szokatlan belépőimmel. Neki úgyis az ablakon mászkálás a hobbija.
-Tiszta romantikuuuus! Hogy fogadtaaad? Nevettél? Kérdőre vontad? Hagytad regélni, míg észre nem vett?-dobtam hátast a székről és vergődtem önkívületi állapotban a földön. Annyira, de annyira édes ez a történet! Szerintem mindenki olvadozna ezer hőfokkal, milyen cukker, ahogy az ajtófélfát ölelgeti érzelmi átéléssel és az a zavart mentegetőzés miután lebukik. Nyöszörögtem a jelenetet elképzelve, majd visszamászva a székre pislogtam rá a bambulva majszoló Izu-ra. Aljas surmó módjára kihasználtam a röpke szünetet és rávetődve az ablakra tessékeltem friss levegőt a szobába. Tél révén, azonban villámgyorsan leesett mínuszba rúgó hőfok lesz az akcióm eredménye. Két fogkocogtatás között be is sikerült csuknom. Mindenesetre észhez tértem a becsiccsentés állapotából. Már csak az volt hátra, hogy két értelmes fejvakarás között nekilássak mesélni. Őszintén szólva nem akartam nagyon szabadon ereszteni magam, akkor sosem fogom be! Itt csicseregnék heteken keresztül! Szerintem efféle terrort senki sem kíván magának...
-Nem tegnap volt.-kacsintottam kötekedően.-Igazából sosem hittem, hogy valaha is lesz közöttünk bármilyen kapcsolat. Betoji a lelkem! Höhö, de az első alkalom..ööö...Akadémián volt! Legjobb barátnőmmel, Namie-val folyton borsot törtünk mások orra alá, napi szinten. Az egyik csínytevésünk áldozata pedig ő lett. Ki ne akart volna kiszúrni a híres diákkal? Naná, hogy mi! Pindurit csúszós volt a folyosó, így izomból belegázolt a szétszórt rajzszegekbe. Kicsit utált!-
Röhögtem magamnak visszaemlékezve a híres jelenetükre. Ezért kaptunk talán a legkomolyabb büntetésünket. Mondjuk érthető. Jó időre használhatatlanná tettünk egy tehetséges shinigami jelöltet. Huh, készek voltak azok az évek. Jézusom! Akkor még Kuchiki volt a vezeték nevem! "Te szent isten!" Hörögtem fél percig a ténnyel szembesülve, majd visszatértem a vigyori énemhez. Nem akartam feleslegesen megrémíteni taichou-t és inkább levezényeltem a következő kör alkohol betermelését. Lepasszolva a poharakat gigászi méretű kérdőjellel szobroztam. Nem igazán értettem mi a probléma a berendezéssel. Nagyon otthonos! Vágtam be szomorú kiskutya ábrázatom. Taperolva szívszerelmem tükröt kérdeztem is az okot. Hirtelen nem tudtam követni mi vele a bibi.

¤¤¤ // PrIvÁt AtTaCk - TaIcHoU kÖsZöNtÉsE*.* \\ ¤¤¤

Értetlenül kezdtem el pislogni. Mintha lett volna olyan kérdésem, amire nem kaptam választ... De ez az érzés is biztos az ital miatt van. No hát igen: megjött az én "kedves", bűntudat névre hallgató érzésem. Ahhoz társul majd az undor is... Végül is ezt az undorító lét csak néha tuszkolom le a torkomon. Akkor meg miért csatlakozik hozzá ez az érzés? Minden bizonnyal a gyerekkorom miatt... De azt már kezdi homály fedni. Inkább a jelenre kellene koncentrálnom.
- Biztos nagyon jó lehetett... Annyira jó dolog az ilyeneket megélni, pedig azt mondtam hogy nekem nemhogy férj, de még hím sem kell sohasem! És aztán... aztán jön Ő, és a tekintetétől is szétolvadsz, megremegsz, úgy érzed hogy véged van.... lehetetlen leírni szavakkal azt az érzést! Na meg hogy utána körülötte forog minden gondolatod... - sóhajtoztam, és kezdtem el teljes átéléssel rágcsálni egy darab rántott gombát. Szemeim hatalmasra tágultak, amint hatalmába kerítettek mindenféle érzések, és boldog kis sóhaj hagyta el ajkaim.
- Nos, ami azt illeti, nem kellett neki szólni. Pár másodpercnyi teljesen ledöbbent állás után megmozdult, elővette a gyűrűt, és egyszerűen megkérte a kezem. Én pedig az este további részében sokkos állapotban voltam, a tortát is kiejtettem a kezemből, amit fogtam. Ugyanis pont hozzá indultam, csak hát... Na mindegy. Azóta pedig szoktatom magam a gondolathoz! - vágtam ki a kettes számú szónoklatom rögtön az egyes után. Aztán figyelni kezdtem a cuccaimat taperoló Hanát, és a kiskutya- feelingű kisugárzását. Ahogy körbepislogtam, megint kirázott a hideg.
- Túlságosan emlékeztet a volt osztagomra. - Nem akartam emlékezni a 6. osztagra. Nem utáltam, csak... túlságosan furcsa és különös hely volt. A legutolsó időkben gondolkoztam el, és mérhetetlen megkönnyebbülés töltött el, hogy eljöhettem onnan... Nem is nagyon szándékozok oda visszamenni. Legfeljebb megnézem még egyszer az egykori szobámat, de semmi mást. Mosolyogva pillantottam Hanára, majd elé toltam a szakés üveget.
- Köszönöm szépen, de azt hiszem, eleget ittam. Mielőtt kezdenék becsípni, abbahagyom. De ha van kedved egy "ki bírja tovább?" nevezetű versenyre... - pillantottam rá szelíden.

¤¤¤ // PrIvÁt AtTaCk - TaIcHoU kÖsZöNtÉsE*.* \\ ¤¤¤

Lelkem bánatát a takaró alá bebújva fejeztem ki. Felfoghattuk néma sztrájknak is. Nekem nagyon tetszett így a szoba, de miután eljutott hozzám az indok, kezdtem megérteni Izu-t. Tényleg pocsék, amikor néhány élettelen tárgy fog vissza a nagy újra kezdünk mindent elhatározásból. Ki is kukucskáltam a takaró alól, hatalmas együttérzéssel. Vetődtem rögvest ölelgetni és még az sem tartott vissza, hogy lepedő szellem kinézetem enyhe humorfaktorral bírt. Plusz épp szétbarmoltam más ágyát. Ha még pasi lennék, de így? Kissé meredek a szitu. Fennakadás helyett csak szépen lapogattam taichou-t. Aztán bevillant nekem szörnyen bökdöste csőröm mégis mi van rá ilyen hatással. Mármint ki vagy mi idéz elő rossz emlékeket. Az addig oké, hogy nekem attól lesz halálfélelmem, ha odaképzelem Byaki-t. Kocsonya effektben vacognék zöldalma sálát szélben lengetve nézni. Bváh! Rosszabb mint a kaszás! Nah, nekem ennyi doszt elé hatodik osztag kerülő merényletre. Jobban szeretem az életem annál, hogy bátyókám szétkapjon Senbonzakura-val! Tuti még mindig neheztel rám, amiért sakura ágakkal döfködtem tele a szobáját. Nem tehetettem róla! Kitagadott! Jöttem neki egy könnyed bosszúval! Akkor is igazam van! Ezt épp vele közölni nincs merszem, de ez mellékes...
-Vettem! Ordíts rám és jövök pakolni!-
Húztam ki magam, nagyon rövid időre. Egy, nem bírtam a megfeszített testhelyzetet. Kettő, elhalálozott a tüdőm. Muszáj voltam fokozottan dús mennyiséggel feltölteni magam, különben lila fejjel vágódtam volna el! Majd bevillant van rengeteg magazinom. Fel is ajánlottam őket! Ha más nem ötletmerítésre megfelelnek. Plusz férjecskémet is beprotezsáltam bútorcipekedésre. Fiatalos, sportos shinigami, csak nem rokkanna bele pár polc, ágy, ruhásszekrény, blabla cipelésébe! Amúgy is meggyőzném! Tudom a gyengéit! MUHAHA! És melyik Hana ne szeretne szervezkedni? Nekem ez az arculatátrendezés maga lenne a szülinapi ajándék! Kivéve, ha elfelejtek valamit felírni. A lyukas agy igen nagy hátrány. Vakartam kínosan fejemet, elképzelve mérges emberek hadát.
-Ááááh! Én benne vagyok, ha szeretnél egy ennél is dilisebb hadnagyot!-
Pöcköltem vállát jelenbe kanyarodva. Nekem nem kell kétszer mondani igyak és a monoton kocsmajáró évtizedek alatt egész pofásan belejöttem az alkohol tűrésébe. Még mindig nem fogtam be Renji-t, de egész közel vagyok! És sosem zavart, ha valaki lerészegedik a társaságomban. Kicsit sem változna a véleményem kapitánykámról. Ez szórakozás és ugyanúgy emberi lelkek vagyunk, vagyis gyakran bukfencezünk ismeretlen dolgokba. Én se születtem sake-t vedelni! Amikor először vittek inni két pohár után az asztal alá fordulva vigyorogtam. Na, de én rossz példa vagyok! Csak azért jártam utána szorgalmasan, mert bántotta a büszkeségem Ananászfajzat cukkolása. Ez pedig átcsapott bandázásba. Istenem, de hiányoznak az iszogatós beszélgetések. Felejthetetlen bulik voltak! Sóhajtoztam látványosan az üveget lötyögtetve.
-Ebben kevés van! Szerintem simán kibírjuk!-
Vigyorogtam megnyerően. Nem akartam rátukmálni, de kárba veszne ilyen picike incsi-fincsi nedű. Hatalmas bűn lenne sorsára hagyni. Vetettem be boci szemeimet. Időhúzás gyanánt egy témába vágó kérdést kibökve. Kicsit engem is meglepett hangosan dünnyögök. Oltári égés! Persze kivágtam magam egy bájos vigyorral és nyomtam utána a korrigálást.
-Szoktál alkoholizálni? Csak, mert velem vigyázni kell...mármint régebben elég ipari mennyiségben tüntettem el...-
Hadonásztam a karjaimmal, végre rádöbbenve ideje lenne kibújnom a takaró alól. Némi izzadtság csepp kíséretében össze is hajtogattam.

¤¤¤ // PrIvÁt AtTaCk - TaIcHoU kÖsZöNtÉsE*.* \\ ¤¤¤

Ha már elhatároztuk, hogy a mai fényes nap az asztal alá isszuk magunk, ideje belefogni! Vidám váll-lapogatással jeleztem az én drága hadnagyomnak, hogy ne aggódjon a szaké mennyisége miatt: vigyorogva felálltam, és a hűtő felé indultam. igaz, hogy ezt az én jövendőbeli férjecskémmel akartam eliszogatni, amikor is lesz időnk kettecskén romantikázni, de hát na... Van még ott, ahonnan ezt szereztem!
- Hana drágám, tőlem mindenki rettegett anno, mert elkoboztam azt a sok piát, amit inni akartak. Ez az első hivatalos vagy nem hivatalos részegedésem. De annak legalább örülök, hogy ez veled esik meg... - veregettem vállon megint, miután visszatértem az üvegemmel. Letettem hadnagykám elé, és megiszogattam a maradékom. A torkom eleinte égette a lötty, de már nem is éreztem. Mintha vizet innék! bár, valami tompa zsibongás kezd feltámadni agyam egy távoli zugában. Aztán ezt is továbbhessegettem, és rákoncentráltam a vajas húsos falatra, amit behoztam egy tálcán. Bőven volt még elég: akár be is zabálhattunk volna Hanával. Bár nekem nem ez volt jelenleg az életcélom, de addig eszek, amíg bírok. Meg amíg jól esik.
- Hejhejj! Van elképzelésed, drága hadnagyom? - ölelgettem meg, aztán áthúztam a cuccosaimat Hana cuccosai mellé. Úgy döntöttem, nem vele szemben terpeszkedek ezentúl, hanem mellette. Kézenfekvőbb dolog is ez...
- Ne is foglalkozzál az ágyammal, hagyjad csak. Jól néz ez így is ki. - legyintgettem folyamatosan, kicsit kipirult arcocskával. Aztán eszebe jutott az a kép, amit még a múlt héten készíttettem Karakurában, egy ellógásom alkalmával. No, de mégis hol készítenének rólam Seireteiben esküvői ruhás képet? Mondjuk, én már rég beleszerettem a ruhába, és el is határoztaam magam, de hát... Szükségem volt egy "kívülálló" véleményére is. Felálltam, és bemásztam az ágyam alá. Ott előkapartam egy cipősdobozt, és leoldottam róla a szalagot. Kitolattam az ágy alól, és kidugtam a fejem az ablakon friss levegő után kutatva, majd felfrissülve csüccsentem le hadnagykám mellé.
- Most pedig, ha nem áll jól, mondd meg. De szerintem ez lesz az esküvői ruhám. - jegyeztem meg nagyon halkan, végülis: ki tudja, hogy nincs-e füle a falnak? Aztán Hanám kezébe nyomtam a fekete-fehér képet, és zavarral vegyes rettegésemben gyorsan befaltam egy husikát.

A kapitány szobája - vigyázat ám a hajnali zavarással! >< Hinata_Wedding_Veil_by_ComiPa

// Találkozás a kapitánnyal //

Kissé nehézkes ébredés után, még sikerült vagy háromszor visszaaludnom. A legutolsó próbálkozásomnál már eljutottam odáig, hogy két percig nyitva tudtam tartani a szememet. Ekkor eszembe jutott, ezen a napon kellene bejelenteni magamat a kapitánynál. Hirtelen felpattantam, majd felöltöztem, s el is indultam.

Komótosan ballagtam a folyosón, néha lehúzódtam a fal mellé, ahol hatalmasakat ásítottam.
~ Inkább még most jöjjön ki... Nem akarok rossz színben megjelenni. Állítólag az első benyomás sokat számít.~ gondoltam magamban, utána tovább indultam. Jóformán senkit nem ismertem még az osztagból, tehát mindenkire komoly arccal tekintettem.
~ Vajon szigorú ember lesz a kapitány?~ érdeklődtem magamtól az elmémben, bár tudtam, hamarosan úgyis választ fogok kapni erre a kérdésemre. Pár perc múlva elértem az osztag parancsnokának szobáját. Vettem egy nagy levegőt, azután kifújtam magamat. Még egyszer felemeltem a fejemet az ég felé, majd bekopogtam. Ha kapok valamiféle visszajelzést, akkor a következő képen fogok bemutatkozni, egy meghajlás kíséretében:
- Jó napot taichou! Sakata Yaken vagyok, az osztag 5. tisztje.

¤¤¤ // PrIvÁt AtTaCk - TaIcHoU kÖsZöNtÉsE*.* \\ ¤¤¤

Pindurka szívecském majd leállt rémületében. Azért csúnya kínzókamrai randevú lett volna, ha beállítok egy üveg sake-val és végig kell néznem, ahogy lefolyóban végzi. Lehet még könnyes frászt is kapok, vagy epilepsziás rohamot! Elég érzékenyen érint, amikor finom rizsecske gyümölcse kárba vész! Bőséges bünti számomra, hogy egyes-egyedül kivételes alkalmakon ihatok. Szerintem ez annak minősül, úgyhogy majd csili-vili ártatlan szemekkel vigyorgok otthon gubbasztó férjemre. Különben sem fojtottam még alkoholba bánatom, amiért osztagot váltott! Nem terrorizálhatom korlátlan mennyiségben! Ez azért depresszív hangulatra komoly hányadban ad indokot. Viszont rácsodálkozva égi tüneményként a csurig pakolt hűtőre minden negatív gondolatom kipaterolódott a küszöbre! Ez, ez maga az Oázis egy végtelen sivatag közepén! Kiszáradt torkok menedéke a hőség izzadta világban! Ráadásul nem érmés automata! Tyűű, de boldogan tátottam számat. Még mázli, hogy a hangos állkapocs talaj menti becsapódását elkerültem. Szobaátalakításra és nem leamortizálásra szólt dizájn világomat beragyogó parancsocskám. Azért a sokk így is elérte, hirtelenjében még a kezembe került adagot se fordítsam ki.
-Az alkesz énem örül a hírnek, plusz megtiszteltetve érzi magát! De-de-dededeeeeee! Miért változott a helyzet? Csak nem Yukezo?-
Rángattam szemöldököm létező legkárosabb faktorszámú napfénnyel csillogtatva vigyorom. Életem központja volt amúgy is mások arcpírének kiváltása hímnemű, per nőnemű gyengéje emlegetésével. Kicsinyke elégtételt nyújtott, hiszen az enyémet is lehetett látni unásig. Majd jöhetett a tipikus Hana-i téma és hangulatváltás, amikor bekerült egy tálcányi hami. Kaját sosem látott éhezőként támadtam le őket és két pofára zabálva nyammogtam. Ezekben a pillanatokban sajnálom nincs itt Byaki bátyó. Szerintem hamarabb őszülne!
-Ötyjet?-
Bambultam be szorgalmas rágcsálás közepette. Fogós kérdés, vagy csak beképzelem, hogy az, mert valami irtózatosan hiper-szuper cuccot akarok kipattintani kobakomból és emiatt túlspilázom a kézenfekvően egyszerű, de harmonikus törekvéseimet. Bármi is legyen el fog tartani egy ideig, mire épkézláb mondatot kinyögök a flinces-flancos kastélytól Hamupipőke álmáig. Bár jobban elfilozofálgatva a marha nagy tényeken, ez a szoba egyszerű! Nincs felesleges rongyrázás benne, csak azok a holmik, amiknek van célja a nyálcsorgatós agytrösztön kívül. Ebből kiindulva bonyolult logikai számításokon keresztül valami olyan szoba kell Izu-nak, ami modern, de nem zárja ki a hagyományosan sóher japán berendezést. Mármint nem úgy értettem, ahogy értettem, csak átvitten elvont értelemben kapcsolódik a kijelentésemhez és fogalmam sincs minek mentegetőzöm, amikor ezt nem ordítottam el hangosan!
-Teljes száznyolcvan fokos hátraarc vagy ehhez hasonló?-
Pislogtam szeszáztatta bambasággal a köddé vált taichou-m helyét. Hirtelen felszívódott! Hát emlékeztem, hogy itt ül! Forgolódtam össze-vissza, bemászva a takaró és párnák alá. Sehol se volt, de az ágy alól rejtélyes hangok szűrődtek ki, szóval kommandós osonással bepózoltam mögé. Sikeresen rá is vetődtem, de nem emberrabló hátával kerültem barátságba, hanem eltűntnek nyilvánított felettesemmel. Ekkor jött el az ideje, hogy korrigáljam kirohanásomat, így érdeklődő szeretetéhséget kimutatva gyömöszkéltem válla felett előre kandikálva. Valami képet tartott a kezében, de ilyen bődületes távról ki nem vettem a tartalmát. Szóval colozási kísérletbe kezdtem, de Izu megmoccant, így orral előre átestem rajta. Primadonna halott varjú pózában keseregve dünnyögtem, de az esküvői ruha szavak színjózanná varázsolva lebegtettek ülő helyzetbe. Földöntúli boldogsággal Nirvana állapotába csúszva ragyogtam körbe a szobát és szívecskéket hajigálva térítettem szemeim világát az elém helyezett fényképre.
-VHOAAAAAA!-
Folytak könnycseppjeim mélyről érkező meghatódottságom jeleként. Az én taichou-m úgy festett ezen a képen, mint egy ártatlan angyal! Egyszerűen gyönyörű! Erre még az én lepcses szám se talál szavakat. És tutibiztos, szétsírom a sminkem, ha eljön a nagy nap! Viszont addig választ is kellett hablatyolnom, szóval tányérnyi remegő tükörtojás gülökékkel rámeredve szipogtam el véleményem.
-Ha ettől Yuke nem fog elájulni, akkor semmitől! Eszméletlen szép leszel benne! Ugye-ugye elmehetek a ruhapróbáraaaaaaa? Szeretném rajtad látniiiiiii!-
Zsongtam be energiaitalt nyakalt mókus formációban. A kellő hatás érdekében Izu praclijait megragadva rugóztam az ágyon. Második részt persze gyorsan befejeztem, mert az elfogyasztott étel kontra alkohol reptetését marhára hisztis picsaként fogadta emésztőrendszerem.
-Juj-juuuuuuj! Lánybúcsúúúúúúú! Kötelező tartniiiiii! Meg-meg-meg...meeeeeg...nem tudom, de teljesen kész vagyooooook! Annyira örülök nekteeeeek!-

// Találkozás a kapitánnyal //

Hatalmasat nyújtózva másztam ki az ágyamból, ami még jóóó meleg volt. Lehetett is, mert egész éjjel benne szunyókáltam. Ráadásul milyen édeset álmodtam! Nászút Tajvanon <3.... Teljesen kész vagyok. Remélem, az én szívem csücsökje kitalálja, hová szeretnék menni. Bár, valószínűbb, hogy valami sablon helyet fogunk megtámadni, mint Róma, vagy Párizs... bár az se nagyon érdekel, ha a vége Pápua Új-Guinea lesz. Ha vele megyek, nem érdekel...
Miután sikeresen felvettem a kapitányi köpenyem, illegtem - billegtem vagy öt percet a tükör előtt, mindenféle pózokat bevágva. Tagadhatatlanul jól állt nekem, és tetszett is a dolog. Hosszú, fekete hajam és ragyogó íriszeim nagyon jól illettek a fehér köpenyhez, meg a haorihoz, mait sikeresen felrángattam magamra. Úgy döntöttem, ma hagyom a szokásos copfot, és hagyom, hogy úgy hulljon szanaszét a hajam, ahogy akar. Miután ezt olyan jól elhatároztam, el is indultam az irodámba. Ha jól emlékeztem, ma várhatok egy - két embert, illetve újoncot. Vagy mit tudom én... A lényeg, hogy jönnek. És sokan. Tehát iparkodhatok...
Miután kinyitottam az ajtóm, egy hajlongó tisztet láttam meg magam előtt. Kis híján visítva vágtam a fejére az ajtót, de aztán inkább kioldalaztam mellette, és behúztam magam mögött az ajtót.
- Jejzusanyám! Tudod-e hogy nem szép így a frászt hozni a gyenge szívű kapitányra? - markolásztam a szívemet, illetve a helyén a ruhát, mert az kicsit hülyén jönne ki, ha elkezdeném dörzsikélni a mellemet...
- No, kedves Yaken! Én lennék a te kapitányod, Chizuki Maya. Most indultam az irodámba, van kedved elkísérni? - kérdeztem tőle, miközben becéloztam magamban az irodámat. Remélhetőleg valaki kitakarított, mert a legutóbbi esküvő szervezési rohamom következtében ülési sorrendeket kezdtem el gyártani....

// Így kérlek majd az irodába írd a postot ^^ //

¤¤¤ // PrIvÁt AtTaCk - TaIcHoU kÖsZöNtÉsE*.* \\ ¤¤¤

Úgy tűnt, az én drága cuki hadnagyom nagyon örült a sok piának, ami magammal hoztam. Nem szándékoztam alkoholistává fejlődni, de ha nem egyedül kell meginnom, nem lesz semmi okom a parára. Legalább lesz mit elfogyasztani a lánybúcsún! Ami remélhetőleg még nincs közel. Nem mintha félnék a dologtól, csak hát... látni fogják az összes parám, rigolyám hülye szokásom... és igenis meg leszek unva.
- Úgy gondolod? - pironkodtam, és kezdtem el fixírozni a földet. Utána gyorsan lemásztam az ágyról, mert féltem, hogy felkavarodik a gyomrom, és összehányom az egészet.
- Nem hiszem, hogy Yuke bármitől is elájulna... -sóhajtottam. Mostanában olyan érzésem volt, hogy nem vagyok neki olyan fontos, mint régebben. Az az "apró" ügy lenne rá befolyással, amiről mesélt? Remélem, nem ölte meg az apját... Valamiért nagyon nem akarózik nekem elmenni feléjük. Legutóbbi, és egyetlen látogatásom során majdnem megölte az apja kedvesem, mert egy olyan alacsony rangú szerencsétlennel, egy nem nemessel hozta össze a sors fiát, mint amilyen én vagyok. Addig sem becsültem sokra magam, azóta pedig egyenesen undorodok magamtól. Ráadásul Yukém karja miattam lett sérült, és talán sohasem fog meggyógyulni.
- Hanám, ugye ott leszel? Szerintem a lánybúcsún használjuk fel majd ezt a temérdek piát... Meg a ruhapróbákon is! Meg mindenhol! - pislogtam, és elterültem a földön. Régen ettem - ittam ennyit egyszerre, és nem azért, mert nem bírtam a piát vagy a kaját, vagy mert fogyni akartam, csak egyedül nem tudok feloldódva kajolni. Abból a szögből, amit innen láttam, csak a szekrényem, meg az ágy sarka látszott, de ez felvetette korábbi problémám.
- Mi legyen a nem kellő bútoraimmal? K..Kidobjam őket? - pislogtam kissé elálmosodva a szobában levő melegtől. Vagy az az ital miatt volt?
Kezembe véve pislogtam a rólam készült nyers képre, és elbőgtem magam. Úgysem lesz ott... úgyis lelép... minek kellenék neki, olyan hülyén nézek ki úgyis T.T Biztos csak meg volt szegénykém zakkanva, végülis kinek kellene egy ennyire zakkant lány feleségnek? Hónapok óta nem olvastam el egyetlen mérgekről szóló könyvet, nem kevertem ki egyet sem! Régen olyan okos voltam, most pedig csupa mással van tele a fejem T.T mindig csak a kajára gondolok, meg a barátokra, meg arra, hogy süt a Nap,meg ehhez hasonló hülyeségekre T_T
- Ronda leszek, el fog menni, mert megutál. T.T - nyúltam a szakés üveg után, és elkezdtem belőle kortyolni. Szinte levegőt se véve nyeltem, úgy, mintha víz lenne... egészen addig, amíg annyira marni kezdte a torkom, hogy muszáj voltam abbahagyni, hogy egy alaposat köhöghessek. Zihálva kapkodtam levegőért, aztán letöröltem arcomról a patakokban folyó könnyeket.

¤¤¤ // PrIvÁt AtTaCk - TaIcHoU kÖsZöNtÉsE*.* \\ ¤¤¤

Tetemes mennyiségű kérdőjelet szállingóztatva buksim felett pislogtam anorexiás aranyhal formációban, ugyanis kicsit sem, nagyon sem, gigászira sem értettem mi a probléma. Csodásan festett a képen! Ezt neki is látnia kellett! Ha én így néztem volna ki, most nem az elvált nők klubját erősíteném...Ha pedig eddig nem éreztem, hogy valami komolyan sántít az Elm utca hatodik lámpájának fényében, akkor most tutibiztosan meggyőződtem erről. Nem ismertem ezt a Yuke férfi-mi-egyéb-más muksót, de kezdtem kapirgálni, hogy komoly baj lehet a fejnek nevezett testrészében! Én aztán egy frissen öntött haranggal kongatnám képen, amiért nem törődik eleget Izu-val! Há mijez mán?! Szegény lány össze meg vissza van zavarodva. Az a tökkel ütött idióta nem tudja, nem csak ünnepekkor kell éreztetni a szeretet aprócska jelecskéit?! Ennyire amatőr kezdő nem lehet! Kezdi eldurassztani az agyamat! Uuuuh! Át merészeli vágni a taichou-mat én megkeresem. Tökön taposom és felnyalatom vele a padlót! Úgy megemlegeti a napocskát, amiért kiszúrt ezzel a csodás hölgyeménnyel, hogy járókerettel se tanul meg járni kétszáz évig! Engem nem izgat ki fia borja! Megfizetettem vele a napot is, amikor meglátta ezt a világot! Ördögi bosszúm határtalan, amikor kiszúrnak egy általam kedvelt személlyel, akinek az érzéseivel önkényesen szórakoznak! Magyarázkodjon másnak! Én letarolom a mellkasszőrét egy traktorral! "Bváááh! Oltári pipa vagyooook!" Gőzölgött fejecském nem épp a boldogság túlfűtött állapotában.
-Ha az a mihaszna nem ájul be akkor meg se érdemel!-
Kacsintottam rá némi magamra erőszakított mosollyal. Gondolatban persze már annál a résznél tartottam, hogy gonoszan felcsillanó szemekkel taposom az érintett harmadik lábát. Nem ismertem régóta Izu-t, de abban biztos voltam, hogy sokkal jobbat érdemel! Olyan görög istenre van szüksége, aki megbecsüli és érezteti vele milyen nagyszerű lényecske és úgy állt a fáma ehhez cseppet sem ért az a hetedik osztagos. Bár nem meglepő. Mit várunk a sátáni, gonosz szám hordozójától?!O.o Szépen állunk! Puffogtam magamban csendesen, egyre gyakrabban forgatva szemeimet és karba tett praclikkal feszítés közben kezdett átcsapni szeszjárta mámorom szektás üldöztetésbe. Egyre jobban éreztem szeretnék valamilyen szenyaságot elkövetni. Kézen fogom taichou-t és széjjel gonoszkodjuk magunkat! Majdan én kimagyarázom, ha lebukunk. Ha értek valamihez az a kínos szituk kimentése. Ezen tulajdonságom pedig csak fokozódik garatra öntés után. Fejecskémben körvonalazó terveimnek viszont egyenlőre elszakították megvalósítási törekvéseit, mert az ágyon hempergőzve láttam hozzá vígan őrjöngeni. Még jó, hogy totál becsavarodtam eufórikus túltengésemben. Imádtam volna! Nagyon-nagyon örülnék neki, ha hasznosan futkorászhatnék a kapitánykám körül. Szívesen rohangászom ilyen esetekben, pedig ki nem állhatom ezt a sportot! Túlságosan megterhelő a szesztől elsorvadt izmocskáimnak...
-MÉG SZÉÉÉP! Én aztán ott leszek mindenhol! Ujjacskát rááá! Megígérem, hogy mindig kihúzlak a bajból!-
Vergődtem látványosan, mert meg kellett küzdenem a hasra fordulás bonyolult műveletével. Miután sikerült kipipálnom ezen képtelen képregény mozdulatot kukactotyogással közelebb csoszogtam Izu-hoz és bőszen lehajolva az ágyacskáról mozgattam előtte kisujjamat. Én komolyan csacsorásztam! Sosem járatom a szácskámat feleslegesen, na jó ez nem igaz, mert ha elkap a gyakori szófosás akkor mindenről beszélek csak arról nem, amiről eredetileg kéne és azért terelek, mert nem is akarok róla semmit sem kinyögni, de jelenleg iparkodtam egyenesen lökni a sódert. Egész jól ment. Még nem fogtam bele egyetlen végeláthatatlan monológba sem. Virultam lelki síkon büszkeségem hegyfokán. Ilyenkor azért éreztem fejlődőképes vagyok! Na, de ne egozzak már ennyit! Ott tartottunk, hogy bútorok. Túl jó állapotban voltak, hogy kidobják őket, legalábbis én sajnáltam volna láncfűrésszel neki esve eltüzelni. Ennél már jobb lenne eladni a felszerelést! Akkor még lenne kezdőtőke is az új termésre!
-Hmmmmp...MEGVAN-MEGVAN!-
Pattantam fel és kötöttem ki rögvest a padlón. Karomat emelgetve nyöszörögtem 'még élek' formációt jelezgetve, aztán folytattam ahol abbahagytam. Felpolcolva magam törökülésbe reflektoroztam szemecskéimmel. Azért az alkohol még dolgozott, szóval jobbra-balra hajlongtam magamnak. Valahogy nem ment egyetlen helyben maradni, bár engem kicsit sem zavart. Mondjuk általában semmi sem tud zavarni...
-ADJUK EL! Vannak remek bútorboltok odaát! Beadjuk oda őket és még nyersz is egy kis mani-maniiit!-
Messzeségbe vesző kezem, plusz hetvenezer irányba dobott csillagocskás pózolásomra fülsüketítő csend érkezett, majd sírásra emlékeztető szipogás. Fejemet kapkodva néztem körbe-körbe honnan jöhet, hisz már miért gondoltam volna, hogy a legkézenfekvőbb megoldás szerint Izu-tól érkezik a hangfoszlány. Végül megvilágosodva vetődtem be mellé. El se tudtam képzelni mit mondtam, nem mondtam, csináltam vagy nem csináltam, de nagyon kiborult szegénykém. Annyira keservesen sírt, amit csak látni is szörnyen szívfacsaró volt. Felesleges csevegés helyett hoztam inkább feltúrtam az asztalt és odacipeltem annyi zsepit, amennyit csak elbírtam. Néha velem is megesik, hogy nem zendítek rá mindenféle idiótaságról járatni a számat. Lehet most az a legjobb, ha hagyom Izu-nak kiengedni a fáradt gőzt. Reméltem megkönnyebbül kicsit! Nem érdemli meg, hogy szétszedje az idegesség és boldogtalanság! Bár attól nekem fordult keresztbe a szemem, ahogy nekitámadott a sake-s üvegnek. Úgy lefagytam fél perc alatt, ahogy az meg van írva a nagy könyvecskékben. Azért pofán csaptam magam, amikor fulladozni kezdett. Nehogy mán itten cigányútra menjen a pia! Vetődtem is ezerrel és gyorsan felültetve paskoltam meg a hátát. Igazán nem akartam kiselőadást tartani, de azt se hagyhattam, hogy bánatában seggrészegre igya magát. Vagyis, részemről mehet, csak ne így! Inkább legyünk ketten és közben beszéljük ki töviről hegyére ezt az egészet, mert abszolúte nem vágom mi a probléma! Horgásztam el az üveget és hörpintettem fel belőle egy kisebb adagot.
-Nah! Fejtsd csak ki ezt bővebben! Már mi az ördögért lennél ronda? Szerintem oltári baromságokat beszélsz! Elmondjam én mit látok?! Egy gyönyörű, fiatal lányt, akit ha pasi volnék egész biztos elcsábítanék! És nekem ne gyere azzal a még nem ismersz hadovával! Biztosra veszem, hogy nem ábrándulnék ki belőled! Ez a Yuke meg egy töketlen vadbarom! Meg se érdemel! Legalábbis az eddigiekből nekem az jött le, nem törődik veled eleget...Háh! Akkora nyaklevest lekevernék neki a fal adja a másikat!-
Lóbáltam meg előtte a szeszforrást, hogy ihasson, ha még kér. Kissé megeredt a nyelvem csak úgy magától és még folytattam is végkimerülésig. Istenem! Volt a hátam mögött némi tapasztalat. Ezeken átrágtam már magam én is. Nekem nem jött be. Ez van! A férjem kisétált az ajtón és baromira fájt a dolog, de rengeteg hasznos infót köszönhetek ennek az egész cécónak! Felnőttebb nem lettem! Azt merész lenne kijelenteni, de talán jobban fog menni a jövőben kezelni a hasonló eseteket. Szóval itt volt az ideje kiteríteni a lapokat és kiselőadást tartani Izu-nak! Kifejtettem, hogy ne engedje elszedni az önbizalmát! Ne érezze magát értéktelen rongydarabnak. Ne magában keresse a hibát, amiért taplóként viselkedik vele a vőlegénye. Álljon a sarkára! Olvasson be a pasinak! Mondja a szemébe, hogy elmehet, ha nem képes megváltozni. Ha magabiztosan lehordja úgy össze meg vissza fogja szarni magát Yuke, amit szép lesz nézni! Persze ennek lehet az is a vége, tényleg elsétál, de legalább kiderülne mekkora szemétláda...

¤¤¤ // PrIvÁt AtTaCk - TaIcHoU kÖsZöNtÉsE*.* \\ ¤¤¤

Miközben azon szuszogtam, hogy végre abbahagyjam a nyígásomat, idegesen húztam meg az üveget, és olyan tempóban ittam, hogy a fejemből kiszaladt az összes gondolat. Még azt a reflexet is kiirtottam magamból, hogy levegőt kellene venni. Ami valljuk be, nem nagy hátrány, főképp, ha szeretnénk tovább élni! Még akkor is, ha már meghaltunk... A második élet nem végződhet azzal, hogy fulladásig igyunk valamit! Bakabakabakaaaaaaaaaaaaa vagyok! gyorsan elkaptam az üveget a számtól, és köhögve kapkodtam levegő után. Miután enyhült az égés a tüdőmben, csuklottam jó párat, és pislogni kezdtem Hanára. Az információi csak késve jutottak el hozzám, felfogni pedig még később tudtam. Igazából megvallva voltak ám hiányos részek, fehér, vagy éppenséggel sárga foltok. Mint az, hogy többet kell velem foglalkozni, meg aztán is esett ki valami... Vegyek neki kekszes ropit? Van egyáltalán olyan? Na, ha olyat akar, illetve, ha azt akarja, hogy azt vegyek neki, akkor venni is fogok neki, mert akkor olyannak kell akkor lenni, ha ő aztat akar enni! Meg vetetni... idegesen pislogtam az ablakra. Most komolyan elszállt előtte valami, vagy valaki, vagy hallucinálok? Lehet hogy kicsit sokat ittam már? Na jó, biztos. Eddig még úgysem ittam szinte semmit sem a mentateán kívül.
- Hannnnnnnaaaaaaaaaaaaaaaaaaa! Te olyan okos vagy! Adjunk el mindent, és bezsebelünk egy csomó pénzt! Ésakkor... elmegyünk egy Karakurai Ikeába, és veszünk egy csomó cuccot! - lelkendeztem kkábé tízezer wattosan égő, ragyogó, foszforeszkáló, golflabda nagyságú, könnyes gumókkal a szemem helyén. Oltári ez a nő! Hogy lehetett ekkora mákom, hogy egy ekkora szuper hipermega jófej és minden egyénke lett az én hadnagyom? Fordítva kellene lennie, én hadnagy, ő kapitány! Annyival több esze van, meg okos! És pár óra ismeretség, illetve folyamatos részegedés után is mennyire könnyen el tudja viselni az idióta fejem! És hogy pont vele esik meg az első hivatalos részegedésem! **.** Legszívesebben halomra ölelgettem volna, de félő volt, hogy akkor kinyomok belőle minden szuszt, fejbevág, és hozzám tossza hogy mekkora egy alpári tripák majom vagyok, meg idióta szerencsétlen... Azt nem tudnám elviselni, semmi esetre sem! A látszat ellenére igenis, rohadt könnyű megbántani az én icipici lelkecskémet, még akkor is, ha már az is felemás lett. Van egyáltalán olyan egyénke a földön, aki rajong azért, ha seggbe tosszák valami kegyetlenséggel? Szerintem senki. De ha mégis valaki, akkor annak baj van a fejével. Nem, nem csak... illetve nem kinézeti értelemben értem, Ottan bent, ahol fénynek kéne lenni, csak kismacska kakija virít, ami nemhogy büdös, de még káros is.
Szelíden pislogtam Hanára, és felényújottam a tálcán heverő utolsó csokis csodát, hogy egye meg. Ha mégse akarná, akkor is egye meg. Ha már odakínáltam, akkor is egye meg. Olyannyira megkedveltem! Várjunk csak, mintha erre már gondoltam volna az előbb is. Vagy... mégsem? Mindegy. Majd gondolok rá megint!
- Lehet hogy igazad van. Nem fogok ezen bánkódni! Ha nem fog összejönni, hát akkor annyi! Túlélem. Túl fogom élni. Nagyonis! Túl fogom élni?- pislogtam, és leszedtem egy tálka tetejét, amit eddig eldugtam. Végülis, ilyenkorra kell ám hagyni a dolog legjavát! A hab a tortánt! A meglepetést! A finomságot! Lelkesen elhajítottam a többi mosatlan közé a tetejét, és előkaptam egy-egy evőpálcika csapatot magunknak. Formára gyártott sushi meg sashimi! És Igen! Én csináltam! Bár elég egyértelmű... azért kókadt a csirke taraja, meg azért nincs az elefántnak ormánya, és a macska is azért vigyorog fületlenül meg foghíjasan. De legalább a rákbébimajmok jól néztek ki! Meg mintha még dúdoltak is volna! Vagy az csak az én fejemben volt? Na mindegy! Amilyen kis mezei taplósgombagyökér vagyok, csak jó lehet! *.*
- HANA! Van kedved majd... majd robolni valamit? Vagy rosszalkodni? Aggassunk vécépapírt az osztag házaira, és ráfogjuk majd a taknyosokra! Meg... meeeg! Dobáljunk valakiket tojással! Ésés öltözzünk be régi görög istennőknek meg tegyünk maszkot is, hogy ne ismerjenek minket fel!- szuggeráltam, és eme ötlet nyomatékosítására beugrottam a szekrényembe. Igyekeztem elterelni Hanácska piros fejének gőzmozdonyizálódó gondolatait arról a valami spenótról, ami felidegesítette. Nemsokára egy Sába-jelmeznek is használható hosszú, lenge kis kék ruhával meg egy fekete bőrszerkóval álltam elő. A bőrszerkónak is csak a mell meg a popsi része volt bőr, de az is nagyon jó volt, hogy a többi olyan fátyol volt. Mint valami fekete angyal *.* Vigyorogva lóbáltam őket Hana előtt, hogy melyiket kéri. Bár én inkább a feketét választottam volna, hiszen az az én kedvenc színem... *.*

¤¤¤ // PrIvÁt AtTaCk - TaIcHoU kÖsZöNtÉsE*.* \\ ¤¤¤

Egyetemen levezényelt, másfél órás agycsupaszító előadásomat folyadék után rimánkodva csuktam le. Úgy kiszárítottam a torkomat szakadásmentes hablatyommal, ami még a sivatagban sem uralkodott déli tizenkettőkor! Rögvest vetődtem is kicsiny sake-s üvegecskéért és toltam be két kortyra a benne lötyögő cuccot, aminek hála immáron nem kettőt, hanem egyenesen nyolcat kezdtem látni! Igazán berémisztő élmény! Mintha egy egész kísérleti bázisnyi E.T üldözne és csattogna körülöttem a nyúlós csápjaival! Sajnálatos módon komoly beépített vizuális rendszerrel vagyok felszerelkezve, így a kigondolt baromságot láttam is lelki szemeimmel. Ettől persze értetlenül horkantam fel és kevés híján kinyiffantottam az idő közben elém csúsztatott dobozka tartalmát, amiben valamilyen sötét és kerek cucc lapult. Miközben rákoncentráltam beazonosítására, heveny karkörzésekkel sokadig próbálkozást követően sikerült is megfognom. Érdeklődő forgatásos méricske után végre bele is haraptam. Nagyon finom volt! Omlós, csupa csokis! Imádtaaaam! Ennek örömére szabadon eresztettem boldogságomat, ami úgy festett, mint egy bedrogozott őrült hánykolódása a süllyedő hajón. Monoton kar és lábcsapkodásaim ismétlésével hempergőztem a kemény padlón, egészen addig, amíg neki nem ütköztem Izu lábának. Épp időben akasztottam le a vasmacskát, mert pont ekkor fülelhettem meg a kapitánykám hangos elmélkedését. Eleinte nem sokat fogtam fel belőle, de annyit ismételgettem gondolatban, hogy jó néhány perccel a kérdés elsütését követően combon csaptam lelkesen.
-MÉG SZÉÉÉÉÉP! Úgya túlon túl fogod élelni min a siiiiicc!-
Ekkor újabb dobozka került elő, amitől visszatért előbbi képzelgésem. Megint láttam az ufókat, akik abban tartották az embriókat és kísérleti cuccos szerveket. Szinte sikítottam is a palcikákat szorongatva és pánikszerűen kikaptam Izu mancsából a dobozkát. Meglátva a kicsiny kockákat viszont röhögésben törtem ki. Úgy néztek ki, mint becsomagolt rákocskák! Gyorsan visszanyújtottam a cuccot, mielőtt földre borítanám nagy görcsöm kíséretében és evőeszközeimet a nózimba dugva földeltem le magam immáron sokadig alkalomra. Kivigadva borvörös arcpíremet folytattam tovább ámokfutásomat. Négykézlábra szenvedve magam láttam neki pitizni, majd láthatatlan kényszerre alakítottam végig hetven Japán állatkert - van annyi?O.o- kínálatát! Kifogyva az újabb csak számomra humoros marhulásból köszörültem meg torkomat és némiképp normalizálva szeszjárta agyamat dugtam evőfáimat az ételtárolóba és toltam be egy guszta falatocskát.
-Vuhuuuuu! E finiiiii!-
Csapkodtam karocskáimmal neonfényben úszó szemgolyóim társaságában. Még egy darabig lefoglaltam magam a rágcsa örömrivalgás kettőssel, aztán beadva a derekam terültem ki a padlón. Úgy tűnik nagyon hozzám nőtt Izu parkettája! Lehet rakok el emlékbe! Na, de jelenleg inkább pihentettem az alkoholtól maximális hőfokon és kajától kipukkadásig feszült pocakomat. Nem hittem valaha még elérhetem azt a szintet, amikor terhes fejjel nyöszörögtem a kanapén, de úgy tűnik sikerült kiviteleznem! Nagyon tutiii!*.* Megy ez, mint az ágyba vizelés! Fúúj, ez rossz példa volt! Legyen inkább megy ez, mint a túrakocsizás! Ez se valami lángelmés, de jó van ez! Jelenleg úgyis rémüldözöm! Vagyis érthetőre fordítva a szót berezelve kaptam égnek pofikámat, hiszen váratlanul szólították alkoholban lebegő fejecskémet. Nagy nehezen irányzékba tolva szemeimet és felfogva az információt láttam neki visítás közben mutogatni. Pont ez a szépségesen gonoszka ötlet arzenál fogalmazódott meg bennem fogalmam sincs, de nem is érdekel idővel ezelőtt! Hát tuti egy médiummal vagyok összezárva! Ez hihetetlen! Elképesztő! Had öleljem már meg! Vetődtem taichou-m lábára, mert csak azt sikerült távban lehorgászni és szeretgettem széjjel! Úgy, de úgy rábukkant álmaim ne továbbjára!
-Pon ez motoszkált nálaaaam! Ki akartalak rángatni, hogy borítsuk fejre dupla "s" nyugodalmas éjszakájáááát!-
Pattogtam újfent extázis közeli állapotban, rengeteg vörös szívecskét útjára eresztve. Na meg bólogattam nagy lelkesen az elhangzott ötletekre. Kivéve a görög istennős részt. Azt valahogy csak nehezen bírtam befogni lepkehálóval és igazából a lényegét se annyira értettem, de így még szuperhősebb megrontó...ja az nem az! Mármint nem meg, hanem elrontó vagy fogalmam sincs már mit akartam kihozni ebből, de nem is érdekelt túlzottan, mert lefoglalta minden figyelmemet, hogy először rendesen lássam a két felbukkanó ruhát, aztán tudjak is választani! Mit ne mondjak ütöttek! Az egyik az az ártatlan, kislányosan csábos nőci szerkója volt, akiről a fene se hinné, hogy rosszarc. A másikról meg sütött a féktelen domina hatalmi törekvése! Szépséges páros! Nincsen kettő közti átmenet?! Valahogy én már kinőttem a tinis korszakból, de még nem tartottam a vad vezérnő résznél sem. Viszont, ha már választani kell akkor legyek a plafonszaggató fruska! Ha kirúgunk a hámból, tegyük személyiség kifordult őrülettel! Hadonászásba is kezdtem orocskám előtt, miközben igyekeztem egyértelműen a kékségre bökdösni.
-Azazaaaaaaaa! Nekem az jóóó leeeesz! Vhua-vhuaaaa! Ez tök tutiiii!-
Kaptam ki Izu mancsából és forgolódtam vele összeesésik, hiszen részegen könnyű beszédülni. Aztán heves csápolások között betereltek a fürdőbe öltözni. Háát! Tökömig izzadtam mire a shinigami szerkóból kivarázsoltam magam. Az a fránya obi jobban be volt kötve, mint azt hinné az ember! Tudnám, hogy ment His-nek olyan könnyen leszednie! Höhö! Na, de ezek után jött még a java! Abba a pihekönnyű lengedező szellőbe bele kellett másznom! Innen nézve nem takart valami sokat! Még mázli részeg vagyok, mert józanul lehet beszégyellném magam, hogy ilyenekben fogok szanaszét ugrándozni! Remélem nem botlok egyetlen perverz disznóba sem! Rángattam fel a cipzárt a tőlem telhető legnagyobb óvatossággal. Még csodás mozdulatokkal beigazgattam a felhozatalt, aztán lendületesen kivágódtam az ajtón. Szép mozdulatokkal rákanalaztam magam egy székre és ezerrel pózolva horgasztottam égnek fejecskémet. Miután sikeredett úgy ahogy meg is maradni ebben a roppant bonyolult formációban elvisítottam magam, hátha Izu mégse figyelt fel a hangos csörtetésemre.
-KÉÉÉÉÉÉÉSZ! Milyen vagyoooook?-

Levél egy régen látott szerelemből

Éjszaka volt, én íróasztalom mellett ültem, és egy levelet körmöltem Mayának. Folyton ő járt a fejemben, és ezt tudatni akartam vele. Hála képességeimnek gondtalanul mehetek ide-oda. Nem gondoltam, hogy nagyon búslakodik miattam, esetleg magát hibáztatja, édes mindegy már nekem. Valahogy nem érdekelt mostani sorsa, én csak szívebe zártam örökre az emlékét. A levél kicsit érdekesre sikeredett.
-Ébredj, Paragon- szólítottam a kardom, mire az átalakult kissebb szikrázásokkal. Fekete öltönyben voltam, csak a szokásos módomon. A harmadik osztag kapitányának szobájába összpontosítottam a kis fehér lángocskát. Ott egy kicsit felkavarodott a levegő, majd érezhetővé vált reiatsum. Egy kisebb villanás, és párolgás, már ott is voltam. Magát a kapitányt ott találtam az asztalánál aludva. Még mindig nagyon szép volt. Elmosolyodtam, majd megsimogattam a kis buksiját. A Hold bevilágította a szobáját, így egy kicsit körülnézhettem. Hónapok óta voltam itt utoljára, mint Seireiteiben. Mondhatni honvágyam lett a helytől. Elhelyeztem levelemet, névtelenül. A kis borítékot befújtam a parfümömmel, amit tudtommal csak én használok. Néven nem neveztem magam, csak mint valami ismerőstől kapott üzenetként álcáztam, hogy ha más megtalálja, akkor ne sejtsen semmit. Unottan sétáltam az ajtó felé, majd egy bumm, eltűntem Karakura városába.

Kedves kapitány!

Régen láttalak, és emlékemben az elhagyásod napja, fekete napként él szívemben. Nem akartalak megbántani, de nem tudtam a szemedbe nézni azok után, amit tettem. Jelenleg az emberek világában dolgozok sikeres könyvelőként. A veled létem egy új távlatot nyitott meg előttem az élethez. Nekem is épp úgy fáj a dolog, mint neked, ha neked fáj, nemtudom hogy érzel most. Nyilván a barátaid támaszt nyújtottak neked, de nekem nincs egyetlen társam sem. Rögtön felkerestem földi bátyjádat, és beszéltem vele. Tud mindenről, és sajnálja a történteket. Őszintén remélem, hogy hasonlóra találsz az életben, mint a mi kapcsolatunk. Biztos vagyok benne, hogy rengeteg titkos imádód van, tudja franc, nem igazán érdekel. Unalmas nélküled az élet ez van, így jártam. A tanácsaid, és léted nélkül fokozatosan a magány felé húzódok, és gonosszá válok. Sajnos már nem tudok félni tőle, mert érzem, mekkora erőket rejtek magamban, amitől eddig rettegtem. Mindenesetre szeretnék veled találkozni majd szülőházadnál, amikor rám érsz. Nem szeretném ha teljesen véget érne kapcsolatunk, ha nem is úgy nézek rád, akkor sem szeretném a puszta emlékemet is gyűlöltté váltani. Ha lehet egy teát szívesen elfogyasztanék társaságodban. Bevésted magad az elmémbe, már sosem fogsz kijutni onnan. Üdvözlettel,

Sötét híved

¤¤¤ // PrIvÁt AtTaCk - TaIcHoU kÖsZöNtÉsE*.* \\ ¤¤¤

Hatalmas csillagocskák pattogzottak a szemem előtt, miközben Hanát figyelgettem. Ilyen szépséget mint ő, tirkán lát az ember. **-**
- Szuperjólnézelkiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii! - Csillogott is a szemem rendesen, meg csodálkozva "Wúúúúúúúúúúúúúúúúúúúú" -ztam egy alapos sort, majd magammal rángattam az utcára. Előtte persze teletömtem a kezét Wcpapírgurigákkal, és lefátyoloztam az arcom. A fekete fátyollal kicsit hasonlítottam a csadoros nőkre, de sebaj! Fenemód tetszett nekem a dolog, és élvezettel hajigáltam meg a házakat meg fákat gurigákkal. Bár kicsit feltűnő lesz, hogy csak a mi osztagunk területén lesz ez a tombolás, de sebaj! ádáz vigyorral a számon tekertem le a papírt, és Shunpozás közben kiengedtem a kezemből. Állati volt *.*
- Hanaaaaa! **.** Eztnééézd! Repül a papííííír! - visítoztam tökéletes boldogsággal, még vissza se fogtam magam. Odafent még sötét volt, kanyarban se jártunk a hajnalodásnak, és ez tökéletesen megnyugtatott. Nem is zavart volna, csak hát kicsit kínos lett volna, ha mondjuk beleszaladok a főkapitányba egy ilyen hacukában, budipapírral a kezemben. Csuklottam párat a gondolatra, és érthetetlen szöveget kezdtem el magyarázni az előttem levő fának. Aztán békésen megráztam a felém álló ágját, és kötöttem rá egy masnit. A hűs levegő nemhogy magamhoz térített volna, hanem még jobban elvette az eszem. Vígan pislogtam a fán ülő varnyúra, amikor rájöttem, hogy az valójában az egyik megtépázott guriga. Ezután elővettem a festéket, ami valójában kechup volt és vígan kezdtem el vele rajzolgatni mindenféle dínó meg gyümölcs mintákat. Bár azok is részeg dínóknak és gyümölcsöknek tűntek.... Aztán felpattantam, és kedélyes visongás után beleugrottam Hana nyakába, és megölelgettem. Van egy elméletem: a részegek sokkal jobban kinyilvánítják az érzelmeiket. jön velük szembe egy nem szimpi egyén, aki előtt eddig tette magát. Ilyenkor simán megmutatja neki felemelt középső ujját, ami egy nemzeti jelképet ábrázol. Akit kedvel, megölelgeti. Most én alapjáraton nyitott vagyok, szóval talán kicsit erősebben ugorhattam Hana nyakába, mert mintha elkezdtünk volna közeledni a föld felé... Ijedten ugrottam le róla, és vertem be olyan alaposan az alsó felem, hogy annak ripityára törésétől jogosan tartottam. hüppögve álltam fel, és poroltam le, majd rogytam le megint. Megdörgöltem a szemem, és így szétmaszatoltam a képemen a kechupot, amibe az előbb tenyereltem bele. Érthetetlennek tűnt számomra a helyzet, és hatalmasat pislogva igyekeztem ráfókuszálni a kupacra, amiben Hanát sejtettem...

¤¤¤ // PrIvÁt AtTaCk - TaIcHoU kÖsZöNtÉsE*.* \\ ¤¤¤

Hogy micsoda, mekkora köszöntés kaptam?! Azt se tudtam merre szálljak a kakasülőkémről. Mintha lett volna még sejtésem melyik a bal meg a jobb oldalam...Felesleges infó! Rájövök a másnapot követően melyik oldalam lilább-zöldebb-sárgább a kelleténél. Inkább iszkoltam oldalba bökdösni kapitánykámat, aki bődületesen festett abban a szerkóban. Nem elég, hogy hatványozottan szívdöglesztően kiemelte a nyálcsorgató formáit, de nem kezdek a "ha pasi lennék" mondókába! Beértem a látvány eltermelésével és női csodám kifejezése érdekében egy látványos térdre borulásos hajlongással. Istennőm és parancsolóm megérdemelt ennyit! Ja, meg mehettünk tankolni. Fogalmam nem volt minek viszünk nyolcvan tekercs budipapírt magunkkal, de azért a sake-t se hagyhattam magányban szenvedve sorsára. Kisebb ügyeskedéssel, néhány guriga elejtésével bevarázsoltam kicsiny nedűforrásunkat harisnyakötőmbe. Máris jobban tetszett a dolog. Már csak ki kellett botorkálni a folyosókról. Tökre megvilágosodtam útközben! Azért hívják labirintusnak imádott osztagunkat, mert a részegek beza könnyedén eltévedhetnek benne. Én is majdnem befordultam a nyilvános férfimosdó ajtaján, de szerencsére megmentették a bent tartózkodó áldozatokat ittas terroromtól, úgyhogy a csillagos éjszakába érve döbbenhettem rá a következő meglepetésre. Nem folyó illetve egyéb dolgok intézésére vittünk valahova papírokat, hanem díszíteni! Mekkora űberállat, zsírsirály ötlet! Én felveszem örökletes mókamesternek Izu-t! Ez, ez valami giga-mega szórakozás! Ráadásnak tök régen csináltam ilyesmit utoljára, vagyis lelkesedés maxra csavarva! Visítottam is a háztetőről kiálló ereszen egyensúlyozva, amikor taichou beavatott a wc-papír eregetés rejtelmeibe.
-Vaha-vuuuuuuu! Olyan, olyan mint a-a-a...hopp, de meredek...MINT A SÁRKÁNYEREGETÉS!-
Csápoltam lassan bemutatva egy vízszintesbe fekvést a levegőben, hiszen nekem marhára körbe kellett tekerni az ereszt meg lángelmésem "BEBASZCSIZTAM" felirattal szenvedni szerencsétlen tetőn, amiről folyamatosan le akartam rúgni a cserepeket. Szóval padlófényező táncmutatványos gyakorlattal haladtam, bukdácsoltam keresztül kasul. Azért a hangbeli véleményezést se hagytam el! Örömtől és alkoholtól túlfűtve visítoztam az eredményre. Igazán ki nem láttam belőle micsoda lenne, meg mit akartam eredetileg, viszont megegyeztem magammal, ez igenis csinos amorf vízipók vagy papucsállatka lett! Mestermű és pont! Ha meg már kész vagyok el kellett keresztelni, ami jelenleg egyenlő volt az ürüggyel folytatott piáláshoz. Szép, szép lett volna, de csak volna! Ugyanis a gyakorlati életbe becsúszott a kampec. Ugyanazzal a lendülettel fordultam le a magaslati pontról egyenest szúrós bokorba, amivel szándékaim szerint combomhoz hajoltam volna. Extra effektre azért gondoltam! A tartott gurigákat égnek dobva zakóztam szalagok tengerében. Többségük galád módon visszaszállt rám, így múmiává változva kászálódtam fel. Épp a takarítási munkákkal foglalatoskodtam, cincáltam minden fehérre emlékeztető anyagot magamon, majd becsapódott az Izu torpedó. Hirtelenjében eszemet elhajítva ordítottam volna fel, mert behalluztam valamilyen szatír, esetleg sírrabló kapott el és akarja kihúzni belőlem hol a koporsóm meg a sok kincs.
-Nem tudom hooool...-kopogtattam be újabb randira szerencsétlen földnek.-...vaaaan.-
Dünnyögtem átszellemülten tipikus halotti pózban fetrengve. Egyedül a fehér vonal hiányzott meg azaz idióta tábla, amin szám van. Egen, túl sokat nézem a fekete dobozt, de ha egyszer folyton valamilyen nyomozós-halálozós sorozat van benne?! Nem tehetek róla ilyen szar a felhozatal. Egyáltalán minek gondolkozom most NCIS sorozatokon?!O.O Ott kéne tartani, hogy nem tudom, mert sötét van és megszállta a por az orromat. HAPCI! Kászálódtam fel rángatva a méretes papírokat. Tisztára olyan lehetett, mint Locspocsi szörny kiemelkedése az iszapos sötétségből. Legalábbis taichou-val valami nagyon nem volt rendben, mert vörös volt, vagy már nagyon nem látok. Fókuszáltam hatalmas erőlködések árán. Vérzik?O.O Mi-mi-mi?! Értem el ujjammal arcát lassított felvétellel és a mintát jobban szemre vételezve sápadtam le.
-Oh, ha-ja-ha-huuuu! MI-HOGYAN-MERRE TÖRTÉNT?!-
Tekertem be felismerhetetlen mértékig arcát. Valahogy el kellett állítani a piros cucc szivárgását! Nehogy mán itten elvérezzen. Az se érdekelt vitorlázik karjaival. Ne tiltakozzon! Ki tudja milyen súlyos a sérülése! Nem látok rendesen! El-el-el! El kell vinni a negyedik osztaghoz! Forgolódtam kétségbe esetten. Azt se tudtam hol van az arra, amerre van a növekvő sorrend! Elvesztem! Közben felettesem meg tovább virgonckodott és félig megszabadulva pillanatok alatt imitált kötözésemtől motyogott hevesen.
-Jo-óóól vagyok! Ez ketchup!-
-Háám?!-
Landolt az ujja számban. Egész finom. Vajon milyen fajtájú? Nekem is venni kéne ilyet, mert tökre ízlik, Na, de fék! Most akkor...akkor mi van? Bambultam rá szerencsétlen lányzóra tanácstalanul. Értettem, vagyis még nem teljesen micsoda történt és hogyan, de legalább jól volt. Szépségesen meg is ölelgettem, majd arcát húzogatva osztottam ki barackot fejére. Totálisan fatálisan megkönnyebbültem! Mehettünk tovább rosszalkodni! Ha tudnám mi a következő napirendi pont. Kiesett a fülemen. Gondolkozni kellett, szóval államat támasztva doboltam lábaimmal. Volt ott sake, sake és még sake, meg valami szappanbuborék. Nem tudom honnan került oda, de barátságosan ellebegett az elmémben. Izé, terv! Betörhetnénk valaki irodájába, hátha lenne ottan valami fincsiség. Vagy kenjük fogkrémmel a kilincseket! Szórjunk szét üveggolyókat. Tegyünk a mosógépekbe túl sok cuccot és fetrengjünk a kifolyó habban. Esetleg lopjunk zálogokat? Tüntessük el Renji alsógatyáit! Mi van még? Törtem tovább fejemet...

¤¤¤ // PrIvÁt AtTaCk - TaIcHoU kÖsZöNtÉsE*.* \\ ¤¤¤

Reméltem ízlik Hanának a jóféle ketchup, és mosolyogva nyugtáztam, hogy igen. Mosolyogva ölelgettem meg, aztán elhatároztam, hogy a sok akció után meg kell fürdenünk. Méghozzá nem is akárhol! Ezerwattosan ragyogó szemekkel rakosgattam ide-oda a tombolásunkkor használt eszközöket, majd elmosolyodtam. Már tudtam, hogy mit fogunk még csinálni, a bealvás előtt.
- Hana darliiing! - pislogtam á kiskutyakölyök moe szemeivel, bánatosan, kérlelően, ahogyan azt kell, ha valamit el akarunk érni a Föld élő-és holt lelkei között is legszebb nőnél. Mert bizonyám, Hana volt számomra a megtestesült tökéletesség. *.* Még illegettem is kicsit magam, hadd asszociáljon a szentem egy baszottul értelmes kis fingos kutyusra, akiket mellesleg úgy rühellek, hogy piripócsig rugdosnám az összeset, ha tehetném. Nemhiába, megmaradt a nyoma annak, hogy anno majdnem rojtosra harapták a picsám ><
- Menjünkelfürdeniiii!- rángattam meg a karját, és húzni kezdtem magam mellett, és közben fájdalmas, gyászos képet vágtam az arcommal- végülis baszottul fájt az előbbi attrakcióm után maradt nyom. Meg is dörzsöltem, majd egy fintorral jutalmaztam az egyre értelmesebb ötleteim egyikét.
Lihegve nyeltem a hideg levegőt, majd csillogó szemekkel vettem észre osztagunk csodálatos kis fürdőjét. Kizavartam a népet, de előtte persze ráborítottam magamra meg Hanára is egy-egy köntöst, hogy eltakarja csodálatos kis álruhánkat amiben amúgy meg oltári szexin festett az én drága jányom *.* Hiába, szingliként, most, akár elmehetnénk görög istennőknek is, hordákban követnének minket a hímek…. Bunkósbottal kellene őket elüldözni, hogy megnyugvásra leljünk.
- Bawattaaaaaaaaaaaaaaaaa – adtam ki egy újabb debil sikkantást magamból, majd elrohantam belebújni a bikinibe. Fehér volt, és szinte már egybeolvadt amúgy is albínó színű testemmel, de legalább meg lehetett különböztetni a rajta virító eszeveszetten csini fekete koponyácskák miatt. A bugyikán levő „Don’t Open” felirat pedig alapos kuncogásra késztetett. Nem mintha ez olyasfajta halálos tilalom lenne… Szívesen feloldom ám én eztet egy isteni félisteni görög isten kedvéért, akin duzzadó izmok vannak és popókáját még Michelangelo angyalkái is megirigyelnék …. **.**
Mielőtt kezdtem volna magam nagyon is belelovallni az álmodozásba és az arcpirító gondolatokba, megragadtam Hana kezét, és csillogó szemekkel fejeztem ki fanságom bikinis látványát figyelgetve.
- Decsini! – dícsértem moe szemekkel, majd elkezdtem húzni az egyik gőzölgő jakuzzi felé. Éljen a hatalom! Miénk a kóceráj! Bár ha egy-két csini fiú betévedne hozzánk, lehet elbeszélgetnénk velük ilyen állapotban, mert hát ugye az alkohol az alkohol… És mi még igencsak a hatása alatt vagyunk, szóval na, lehet érteni ><
- Tessékcsaaak! – halásztam ki a köpenyemből egy laposabb üveget, amiben bizony szaké lapult, és újdonsült barátosnőm kezébe került. Már amennyiben barátosnői mivoltomra igényt tart! Majdan nem szabad eztet elfelejtenem, és meg is kell majd kérdeznem, nem szabad elsiklani az ilyen rendkívül lényeges dolgok felett…. ><
- Mit fogunk majd még csinálni, Hana? Van ötelted? – reméltem, tényleg nagyon reméltem, hogy érthetően fogalmaztam meg a kérdést, mert abban sem voltam már biztos, hogy mit is mondtam neki. Csak arra emlékszem így homályosan, hogy mit akartam neki jelezni… Hatalmas szemekkel pislogtam rá, miközben belecsusszantam a meleg, bugyborékoló vízbe, és elégedett sóhajt enegdtem kicsusszanni magamból. Ez micsoda fenséges!
- Nyaaaaaa.... - bújtam le a vízben nyakig, sőt, az orrom is alig látszott ki belőle. Ha tudtam volna hogy ez ennyire fenséges, már korábban berángatom ide az én kedves hadnagyomat.

¤¤¤ // PrIvÁt AtTaCk - TaIcHoU kÖsZöNtÉsE*.* \\ ¤¤¤

Vízben toccsanva pislogtam borjúcska új kaput látott bandzsításával. Én ugyanis még nagyon ottan tartottam, hogy tulajdonképpen sehol se tartottam, de fejlett szenzoraimmal elhittem tartok méghozzá kutyát. Legalábbis meggyőződésem volt láttam valahol, mert tisztára rám kacsintott és simogatni akartam, de most fürdőruciban, vagy valami hasonló parányi cicifixben feszítek egy bugyogó tálban. Te szent isten! Bevadult kannibálok elkaptak, bekábítottak és kondérba hajítottakO.O. Ezt vajon Izu tudja?! Nem látok odáig, mert nagyon befűtöttek, amitől csak úgy párádzik a levegő, meg amúgy is triplába csapott át a látásom és mellékhatások tekintetében elfelejtettem hívni a kezelőorvosom, de hatványozottan szédülök! Ja, meg tuti valami őstelen erdőben fetrengünk! Egyedül ott van ekkora pára, de hogy kerültek Japán odaát világába trópusi tangás kannibálok? Ajajaj! Ez kezd nagyon bonyolult lenni! Tényleg! Miről is gondolkoztam?! Ehehe, nem emlékszem. Nem lehetett valami fontos cucc. Mindegy! Csalapáljunk rá kettőt! Mostan térjünk át a kövi problémára! Hol is leledzem? Oltári kilátóban, mivel két csodálatos domborulat böki ki szemecskéimet. Huhúúú! Még puhácskák, meg viccesen hullámoznak az ujjam alatt. Jó poén! Hoppá-hoppá ez megmozdult! Ja, nem én forgolódom. Akkor ez hozzám tartozik?O.O Parazita cuppant rám! El fogja szívni az összes életerőm!
-Ne-ne-neeeee!-
Fájtoltam meg az elemekkel, ami köbö annyit tett fel-fel ugrálva vergődtem. Végül kapitánykám hősiesen feltett kérdése rántott valóságba. Bepróbálkozva a hang irányába navigálással meresztettem szemecskéimet. Tuti akkorák voltak, mint E.T tányérlesői! Leszartam! Ebben az állapottalan állapotban tök mindegy! Csak kerestem és kerestem, aztán találtam, de a picsába is, nem aranyat! Becolozva Izu-t tátottam el szácskámat! Neki is voltak parazitái! Ez biztos valami gyári mütyűr lehet! Puffantam vissza, rakoncátlan hullámzást előidézve. Ettől kettőből négyen fulladozva hajoltunk ki a szabad levegőbe. Veszélyes dolog ez a kerek, merev valamicsoda, főleg ittasan. Végül csak túléltük. Szóval hatalmas pipa! Na, de mit kéne csinálni? Valamit kérdeztek, hogy ezután csinálva csináljunk, mert alváshoz kell. Esti torna?O.o Nem érteni! Nem beszélni magyar, japán, egyéni nyelv! Izé-izé! de válaszolni kékne! Csettingtgessé, ez az! Így legalább látszik rendesen erőlködsz.
-Gyűjcsüng izgi cuccokaaaaat! Neme tom te hogyan vagyol vele, deje engemet érérdekeeel ki mi...tet rejteget egy-egy fijókbaaan!-
Fordultam ki a pezsgőfürdőből a földre és legeltem két pofára a füvet, hátha beüt némi kivitelezhető ötlet. Az nem jött, de hidegem annál inkább lett, szóval társnőm felé bandzsítva kúsztam el a köpenyemig. Ja, meg néztem és néztem, meg megint néztem rá, mert szépségesen bugyogott a vízben, amiről a sárga tengeralattjáró villant be. Elvigyorogva az eseten, meg az üres járaton ragadtam parfist. Lónyerítést szabad égre kergetve ügettem messzeségbe, vagyis a szemközti falig. Én azt gondoltam haverom! Már szóltam neki menjen arrébb, erre nekem szalad?! Há normális ez?! Szemét disznaja, majdan én megmondom a frankót! Püföltem ádáz ellenfelem. Éppen visítani akartam erősítésért, de Izu-t nem keverhettem bele! Ez magánügy! Szépen leverem rajta a sérelmem! Hajítottam el sértődötten lovamat, majd bájosan elmosolyodva hátra fordultam. Nem láttam az arcát. Így nem lehet osztani! Szóval felcsatoltam a nyuszicipőmet. Meg kiszaladt elmémből, hogy nem vettem be agresszív pirulát!
-Sake-t? Jajajaaaa! Nekede valamilyen ölötlet?-