Daishi Menhantoból Ikumi Makito

Tárgy: Daishi Menhantoból Ikumi Makito Kedd Okt. 13, 2009 8:32 am

/Ha nem gond átalakítanám a karakterem /
Jelszó: "Kurosaki-kun,Kurosaki-kun... NE HALJ MEEEEG!"
Név: Ikumi Makito
Kaszt: Ex-Shinigami
Kor: 39 éves
Nem: férfi
Felszerelés: zanpakutou
Születési dátum: március 13.
Jellem: Általában vidám, és kedves, de van amikor a hangulatát elrontja az alváshiánya. Könyen barátkozik idegenekkel, és figyel a barátaira. A gyengéi az új, és érdekes tárgyak, technikák.
Kinézet: Sovány, nem túl izmos testalkat. Haja szürke, szeme narancssárga. A haja 5 centis. Gyakran hord divatos ruhákat.
Zanpakuto: Yuudoku Ibara (Mérgező Vadrózsa elvileg)
Zanpakutou fajtája: Méreg
Parancs: Akeru Kara, Yuudoki Ibara! (Nyílj ki, Mérgező Vadrózsa!)
Alap forma:
Daishi Menhantoból Ikumi Makito Shogun-katana

Daishi Menhantoból Ikumi Makito Shogun-katana

Shikai forma:
https://2img.net/h/i132.photobucket.com/albums/q30/Mononkegirl1994/weapons/wkn004.gif
Támadások:
I: Yuudoki Gosunkugi Kasui (Mérgező tüske áradat)

A zanpakutoumat vízszintesen maga elé tartja, azután a kardja markolatát a másik kezével is megfogja, majd 360°-os fordulattal csap egyet a karddal. A kardból ekkor néhány mérgezett tüske jön ki, az ellenfele felé szállva. Ha egy tüske eltalálja, akkor azt a végtagot, amit eltalált, pár percre lebénítja.

II: Akesukena Ibara (Kinyílt Vadrózsa)

A zanpakutoura hat ez a képesség. A zanpakutou éle recésebb lesz, valamint egy vékony méregréteg lesz található a pengén, amely ha az ellenfelét többször eltalálja erős bénulást okozhat, de gyengébb lélekenergiájú személyeknél eszméletvesztés is előfordulhat. Ezt a képességét nagyon ritkán használja.

Előtörténet:

/Az emberi történetem:/

A történetem 1970-es években, valamint 1980 elején játszódik. Szüleim szegény polgárok voltak. Nem én voltam a szüleim egyetlen gyermeke. Volt még rajtam kívül 3 gyerekük. A családból nekem jutott a legkevesebb figyelem. Életem napjait, amikor nem otthon voltam, egy kietlen mezőn töltöttem. A mezőn nem volt túl sok látnivaló: egy nagy fa, valamint egy tó. Általában a fa tövében ültem az árnyékban, és néztem a felhőket. Nem nagyon érdekelt mi folyik a világban. Az igazat megvallva, a felhőkön kívül nem is nagyon érdekelt semmi. 1980 első hónapjában az egyik átlagosnak induló napon, éppen a mezőhöz tartottam, amikor észrevettem, hogy néhány idősebb, veszélyesnek tűnő fiú tart felém. Nem néztem, hogy mit csinálnak. Ez volt életem legnagyobb hibája. Vagy meg akarták mutatni egymásnak, hogy ők mennyire királyak, vagy csak ki akartak rabolni, de mindannyiuknál volt egy támadóeszköz. Az egyiknél egy kés, a másiknál egy husáng. Amikor észrevettem, hogy mit terveznek már túl késő volt, és nem volt időm elfutni. De valószínűleg ha el is futok, ők utolértek volna. Az egyik a bordáim közé vágta a kését, a másik pedig a husángjával fejen ütött. Ez után sötétség jött. Amikor magamhoz tértem, láttam, hogy egy lánc lóg ki a mellkasomból, valamint, hogy pár méterrel arrébb, egy felismerhetetlenné vert test feküdt. Amikor közelebb másztam, hogy megnézem kié lehet az a test, hosszú vizsgálódás után, megdöbbenve fedeztem fel, hogy ez az én testem. Félelem, és értetlenség egyvelege kavargott bennem. Nem tudtam, hogy, hogy lehetséges mindez, és hogy most mi történt. Sejtettem, hogy az életemnek vége szakadt.
*De akkor miért vagyok még mindig itt?*
Gondoltam. Mivel nem tudtam mit kezdeni magammal, úgy döntöttem, hogy hazamegyek, és megnézem mi van ott. Az arcomon könnycseppek csillogtak, miközben rohantam az otthon irányába. Amikor végre hazaértem, láttam, hogy a ház ahol éltem, üresen áll. Bementem a nem túl nagy házba, végigsétáltam a pár szobán, ami alkotta házat. Minden üres volt. Mikor kimentem a házból, egy hatalmas üvöltést hallottam. Amikor a hang forrása felé fordultam, láttam, hogy messziről egy hatalmas maszkos szörnyeteg fut felém. Nem akartam, hogy megint megtörténjen a halálom, így tiszta erőmből elkezdtem futni automatikusan, a felé a hely felé, amit a legjobban ismertem: a mező felé. Az idő elteltével, a furcsa lény egyre közelebb, és közelebb került. Amikor megláttam a fát, és a tavat, nem tudom miért, de egyből azokat vettem célul. Futottam, ahogy tudtam. Amikor már csak pár méter választott el a tótól, a szörnyeteg utolért, és rám vetette magát. A lendülete miatt, belerepültünk a tóba. A vízben lélegzet visszafojtva próbáltam kiráncigálni magamat a szörny kezei közül, de a szörny nem engedett el, és már nyitotta a száját, hogy bekebelezzen, amikor hirtelen megdermedt, majd szép lassan a maszkja kezdett kettéválni. Amikor már láthatóan távolodott egymástól a két rész, a lény eltűnt. Ezután próbáltam magam a felszínre küzdeni, de a futás túl sok erőmet vette igénybe. Ekkor egy fekete alak kirántott a vízből. Éppen a lenyelt vizet köhögtem ki, amikor elém lépett a megmentőm. Ránéztem és azt mondtam:
- Köszönöm, hogy megmentettél…-
- Ez a dolgom, viszont most elküldelek egy jobb helyre, ahol békére lelhetsz.-
Azzal egy gyors mozdulattal egy kardmarkolat végét nyomta a homlokomhoz. Ezután egy meleg érzés kezdett terjengeni a testemben, és megnyugodtam. Ez után elaludtam, és elmerültem a sötétségben.

/Lélekként: /

Egy házban ébredtem fel. Nem tudtam hol vagyok ,és mit keresek itt. Ezután hirtelen megtámadtak az emlékek. Eszembe jutott mi is történt. Feltápászkodtam, és mentem, hogy keressek valakit, akivel tudok beszélni. A ház nappalijában egy barátságosnak tűnő hölgy volt, aki amikor rám nézett elmosolyodott, majd intett, hogy üljek le. Elfogadtam az invitálást és leültem.
- Gondolom sok kérdésed van.-
- Öhm.. lenne egy pár… -
- Elmondom neked előbb, azokat amiket, mindenki meg szokott kérdezni. Most Soul Society-ben vagy, azaz a lelkek világában. Itt nem vagy éhes, csak szomjas. Egy shinigami küldött ide. -
- Értem… viszont én éhes vagyok, ez hogy lehet?-
Az öreg néni meglepődött, majd elmosolyodott.
- Szóval éhes vagy? No akkor gyere velem. –
Ezután felállt, és elindult. Óvatosan utánamentem, és követtem addig, amíg meg nem állt. Hátrafordult, és intett, hogy nézzek oda. Arra néztem, amerre mutatott, és láttam, hogy 10 méterrel arrébb, található, egy nagy bejárat, ami, mint később kiderült, egy Akadémiához vezetett. A néni azt mondta, hogy menjek oda, és mondjam azt, hogy shinigaminak jelentkezek. Azzal meghajolt, és elköszönt. Én is elköszöntem azzal odamentem a bejárati őrhöz. Elmondtam amit az öreg néni mondott. Az őr azt válaszolta:
- Akkor menj be, és sok sikert a kiképzésedhez. -
Beléptem a kapun, és elkezdődött a kiképzésem.

/Az Akadémiai éveim: /

Az Akadémia keményebb volt, mint gondoltam. A legnehezebb számomra a történelem volt, viszont az is sikerült valahogy. A kidoukkal, valamint a közelharccal nem volt gond. Bár ezeket inkább fejlesztgetni szerettem. Bár a legtöbbször félresikerült, és többet sérültem meg, mint a gyakorló bábú. A tanuló évek sokat segítettek nekem fejlődni. A 2. év végére, sikerült előhívni a zanpakutoum shikai alakját. Az elkövetkező 8 évben pedig 2 képességét is kifejleszetettem. 10 évig tanultam összesen, majd a végső vizsgán is sikerült tovább jutnom. A végső vizsgán, elküldtek egy riasztásra, az emberek világába, Karakura városba, ahol a jelentések szerint, pár Hollow rendetlenkedik. Amikor megérkeztem, nagyjából fél órába telt mire megtaláltam az egyiket, aki éppen egy lelket üldözött.
-Hadou 04: Byakuray!-
Használtam az egyik kidoumat, mivel ez a hollow nem volt túl erős. A hollowot a feje közepén sikerült eltalálnom. A hollow, mivel nem volt túl erős, egyből elpusztult. Egy igazi shinigami is velem tartott, hogy ha bármi rossz történne, meg tudjon védeni. A shinigami elküldte a lelket Soul Societybe. Ezután kerestük a többi hollowot, de nem találtuk őket. A vizsgám sikeresen befejeződött. A 12.osztagba jelentkeztem, és sikeresen be is jutottam.

/Shinigami éveim: /

A 12.osztagban nem tettem semmi különöset, éltem az életem, gyakoroltam, és próbáltam új kidoukat kitalálni. Gyakran néztem a különböző fajok (például hollow, arrancar, quincy) támadásait, és próbáltam kidoukban is megvalósítani őket. A legtöbb természetesen sikertelen volt, de nem adtam fel a reményt. Az egyik csendes napon, éppen egy cerot próbáltam kidouban megidézni, de ez hatalmas baklövés volt, amit hamarosan meg is bántam. A 12.osztag kapitánya éppen egy kísérletben voltak, amikor a robbanás elérte a helyet ahol ők is voltak, és a kísérlet a robbanás miatt, sikertelen lett –mind miattam. A kapitány magán kívül volt, amikor kiderült, hogy mindez miattam történt. Természetesen követelte, hogy menjek el innen. Ezután pár nappal benyújtottam a „lemondásomat”, hogy vissza akarok vonulni a shinigami munkából. Engedélyezték a kérelmem, és minden dolgaimmal együtt, elhagytam Soul Society-t. Ezután életem napjait Karakura városában töltöttem.

/A mai napok: /

Karakura városában tengettem napjaimat, és figyeltem a történéseket. Jegyzeteltem a történteket, és továbbra sem adtam fel a reményt, hogy feltalálhassak új technikákat. A mai napokban is keresem a módját, hogy, hogy tudnám átformálni a technikákat. A hétköznapi emberek, csupán úgy ismernek, mint egy vegyesárus, Karakura déli részén.

Tárgy: Re: Daishi Menhantoból Ikumi Makito Szomb. Okt. 17, 2009 1:09 am

Szia Daishi!

Khm... látom ez a régiből újat dolog nagyon felkapott lett mostanság... xD De akkor térjünk is a lényegre. Szerintem nem rossz előtöri, bár az a szellem a vízben dolog kissé sántít. Elvégre az emberek világában a szellemek átlátszóak, még csak lábuk sincs, átmennek a falon, és egyebek. Szóval kétlem, hogy képesek lennének egyáltalán nyelni is.

Ettől a kis problémától eltekintve, az előtörténeted elfogadom.

Lélekenergia: 5000
Szint: 1.
Kezdő tőke: 4000 ryou

Kellemes játékot!